36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2018. augusztus 6. 19:16 | Link

Köszönjük, Emese
A Rellon asztalánál


A telefonom azóta, hogy itt vagyunk, csak hébe-hóba működik, leginkább akkor, ha épp kedve van hozzá, egyébként meg b*szhatom, mert legfeljebb asztaltámasznak jó, vagy arra, hogy nekivágjam valakinek.
A Rellonkörlet hátrahagyása óta ki-be kapcsolgatom, harsog is az üdvözlő- és elköszönő zene - asszem nem kell külön elmondanom, hogy mennyire unalmas és idegesítő -, és próbálok felcsatlakozni az internetre, hogy annak csodás, ám nem túl legális bugyraiban találjak valami működőképes streamet, és míg kajálok, élőben nézhessem a soron következő kosármeccset. Ja, tudom, az aranyvér szégyene vagyok. Bele se kezdj, hallottam már párszor. Mindenesetre amint lesz egy kis szabadidőm, úgy értem, amit nem henyéléssel, kviddiccsel meg kajálgatással akarok eltölteni, meg kell nézetnem a telefon rúnáit. Lehet lemerültek.
Csak a zöld-ezüst ház asztalának közepénél pillantok fel, mikor megállok a helyem előtt, és kifejezéstelen arccal az ott ülő lány hátára emelem unott tekintetem. Várok egy percet, hátha a csaj a segítségem nélkül is veszi a lapot, de gyanítom, se az aurám, sem pedig az illatom nem elegendő ahhoz, hogy feltűnjön neki, söprés van.
Aztán újra megnyomom a telefon bekapcsológombját, és a szolgáltató dallamát követően megbillentem a fejem.
- A helyemen ülsz, princess - közlöm vele az egyértelműt, ha esetleg lemaradt volna a hírről, hogy Vajdáék in da hausz, és mivel jó napom van, úgy döntök türelmesen megvárom, amíg az összes morzsájával együtt arrébb költözteti a seggét.
Hozzászólásai ebben a témában
Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2018. augusztus 6. 20:07 | Link

Szívesen, Richárd

Végül is abban is van valami jó, ha az ember egy csomó másikkal ehet együtt, nem? Nem. Már fél órája azt nézem, hogy a szerencsétlen lány egy pár hellyel mellettem mennyire képtelenül sok kaját töm a szájába, meg különben is rohadt nagy a hangzavar, sokan vannak és még emberek is, akik azt feltételezik, hogy az étkezést csak úgy lehet élvezni, ha kedvesen mosolyogva megérdeklődik a másiktól, hogy ugyan hogyan is vagyunk éppen.
Egy szokásos fintorral az arcomon kortyolok bele a narancslébe, és közben megértem azt a csodát, hogy miért is járok én az étkezések kilencven százalékában a konyhába kajálni. (Azt mondjuk nem állítom, hogy ott is teljesen egyedül vagyok, de legalább kevesebb a kölyök.) Nos tehát éppen rászánnám magam, hogy egy kenyeret is megkenjek magamnak amikor meghallom azt a borzalmasan idegesítő dallamot, amit csak egy mugli ketyere képes kiadni. Hát ezt komolyan nem hiszem el. Lerakom a kenyeret, majd komótosan fordulok hátra, hogy felmérjem, vajon a hang gazdája tényleg képes nekem címezni ezt a mondatot. Mert hát bizonyára valamit nagyon félreértett. Fél szemöldököm a levegőbe szalad, ahogy cseppet sem kedvesen mérem végig az illetőt.
- Biztosan elkerülte a figyelmemet a foglalt tábla… - felelem egy ártatlan mosoly kíséretében. - Bízom benne, hogy képes vagy ebben a teremben egy másik üres helyet is találni - a szélesedő mosoly még mindig az arcomon virít, amint visszafordulok a kenyeremhez. Ezt a bájgúnárt…
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2018. augusztus 6. 21:00 | Link

Köszönjük, Emese
A Rellon asztalánál


Figyelem ahogy hátrafordul, azt is, ahogy arra a tipikus mosolyra húzza a száját, amitől a vérnyomásom mindegy hol vagyok és ki váltja ki belőlem, de a pillanat törtrésze alatt szökik az egekbe. Viszonzásképp én is elmosolyodom, még a számszéle se reszket meg, de amint visszafordul a száraz kenyeréhez, kénytelen vagyok eleget tenni testem akaratának, és állkapcsomat balra-jobbra megmozgatva kiropogtatni befeszülő nyakamat is. Hát komolyan, mi a f*sztalicska van itt?!
- Drágám - oldalasan dőlök mellé, és szabad kezemmel a kenyérmorzsái mellé tenyerelve, bájos mosollyal hajolok be az intimszférájába. - Esetemben nyilvánvalóan nem képességbeli problémákról van szó. Tudod, mióta ennek a kastélynak vagyok kénytelen a dohos levegőjét szívni, itt ülök. Tiszta, ugye?
Ami őt és kinyilatkoztatott képességeit illeti, még arra sem veszem a fáradtságot, hogy magamban továbbgondoljam, netalántán reflektáljak rá. Pillantásom felesleges beszéd és körök helyett a vacsorájára esik, és egy gyönyörűen megkomponált mindent értek arckifejezéssel folytatom.
- Á, szóval te vagy a suli anorexiás csaja - sóhajtok, és még az ajkamat is lebiggyesztem, érezze csak a törődést. - Hajajaj. Jól van, princess, ez esetben még egyszer szépen megkérlek, kotródj a sarokba, és ott csipegesd a száraz morzsákat. Csak aztán nehogy megártson ez a sok kaja!
Egészen közelről beszélek hozzá, a hangom halk és ijesztően negédes, mégis épp annyi éle van, amennyit megkíván a helyzet. Az arcomon cseppnyi érzés sem látszik, a vonásaim komolyak, egyedül a mosoly hazudja, hogy minden rendben van. Egy minket néző idegen még azt is hihetné, hogy udvarolok.
Hozzászólásai ebben a témában
Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2018. augusztus 6. 21:18 | Link

Szívesen, Richárd

Teljes nyugalommal vetem bele magam ismét a kajakészítésbe, ezúttal abba, hogy valamit tegyek a kenyérre. Mondjuk sonkát. Meg zöldséget. Ezt a folyamatot még az sem zavarja meg, hogy a telefonos srác illetlenül közel hajol. Egy mély levegőt veszek, mielőtt felé fordulva bámulnék vissza az arcába.
- Nos, szívem, mióta én az itteni padokat koptatom, itt ülök. Tekintve, hogy tizennégy éves korom óta teszem ezt és veled még nem találkoztam, gyanítom, hogy még csak most érkezhettél. Szóval nekem nagyon is tiszta minden, de ne aggódj, majd te is megszokod - a végére egy szemtelen vigyort is megengedek magamnak, amint megpaskolom a kedves idegen arcát, csak úgy bátorításképpen. Mint ahogy az ember egy kisfiút biztatna, aki elveszítette a játékát.
Ezután igyekszem a figyelmemet a kajám felé fordítani, kevés sikerrel, mert még arra is kritikát kapok, hogy mit eszem éppen.
- Nem, az nem én vagyok, hanem ő ott - mutatok a hátam mögé a levita asztalához, miközben beleharapok a kenyerembe, hogy aztán lenyelve a falatot válaszoljak.  - Szóval értékelem, hogy ilyen erőfeszítéseket teszel egy nyamvadt ülőhely megszerzése érdekében, de még mindig azt kell mondjam, hogy keresned kell magadnak egy másikat, új fiú! - Még egy kacsintás is belefér a történetbe, majd egy újabb jóízű harapás, mert hát anorexiás aztán biztos nem vagyok. Csak jó a genetikám. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy szerencsétlen tényleg ennyire ragaszkodik ehhez a helyhez, vagy csak ilyen elcseszett módon szokta felszedni a csajokat. De hát, azt hiszem előbb-utóbb kiderül, mert jelenleg nem áll szándékomban innen tágítani, talán mégiscsak szórakoztató a nagyteremben való étkezés.
Utoljára módosította:Mikecz Emese, 2018. augusztus 7. 13:00
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet