Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Vidáman, magában dudorászva sétál fel az első emeletre, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Az, hogy cirka tizenöt perce lépte át az iskola bejárati ajtaját, és szerencséjére beleütközött egy lelkesen takarító manóba, arra sarkallta, hogy a hálókörlete és állítólagos háza keresése helyett (fura, kissé szeparatista elkülönítésnek tartotta már első hallásra is ezt a leosztást) inkább kikérdezze a manót, merre lehet étkezni ezen a helyen a konyhán kívül? Látta a lény arcán a meglepettséget, de ettől függetlenül a készséges válasz nem váratott sokat magára- első emelet, nagyterem. A csomagjai egyébként előbb megérkeztek, mint ő maga, legalább ezzel nem kell feleslegesen vesződnie. Hacsak nem keverték el valahová, akkor már abban az állítólagos Rellon körletben vannak valahol. Majd megkeresi, hol, nem stresszel rajta különösebben, elvégre van elég ideje.
A terem méretéből ítélve azt már első látásra levágja, hogy szép létszámú közös étkezéseket szoktak itt megejteni, bár ez náluk sem volt másképp. Elégedetten vigyorogva teszi be maga mögött az ajtót, és kezd ráérősen körbesétálni. Egyelőre felmér. Szóval ebben a kastélyban fog eltölteni három évet. Az anyja azt mesélte, ez Magyarország legjobb iskolája, viszont amikor utána olvasott, kifogott azért néhány … érdekes cikket. Végül megvonta a vállát, mondván, rossz buli nem lehet. Előre az ismeretlenbe!
Figyelembe véve, hogy ebben az órában a kutya se kóvályog errefelé, édesmindegynek érzi, hova rakja le nemes hátsófelét, és az a piros asztalterítővel ellátott sor pont közel esik az ajtóhoz. Szóval akkor jöhet úgy három emberre való kaja kikérése, miközben tökéletes kényelembe helyezi magát lábait törökülésben összekulcsova. Mintha csak otthon lenne, és éjjeli bűnös nassolást követne el Reginával. Jóízű nyammogással áll neki az egyik rántott sajt szaggatásának, de azok a csokis palacsinták is hevesen kacsintgatnak felé. Nehéz ez a jó élet, komolyan. Az iskola megszerezte első piros pontját: finom a kaja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705645#post705645][b]Evan P. Lawrence - 2017.10.14. 23:10[/b][/url]

Vidáman, magában dudorászva sétál fel az első emeletre, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Az, hogy cirka tizenöt perce lépte át az iskola bejárati ajtaját, és szerencséjére beleütközött egy lelkesen takarító manóba, arra sarkallta, hogy a hálókörlete és állítólagos háza keresése helyett (fura, kissé szeparatista elkülönítésnek tartotta már első hallásra is ezt a leosztást) inkább kikérdezze a manót, merre lehet étkezni ezen a helyen a konyhán kívül? Látta a lény arcán a meglepettséget, de ettől függetlenül a készséges válasz nem váratott sokat magára- első emelet, nagyterem. A csomagjai egyébként előbb megérkeztek, mint ő maga, legalább ezzel nem kell feleslegesen vesződnie. Hacsak nem keverték el valahová, akkor már abban az állítólagos Rellon körletben vannak valahol. Majd megkeresi, hol, nem stresszel rajta különösebben, elvégre van elég ideje.
A terem méretéből ítélve azt már első látásra levágja, hogy szép létszámú közös étkezéseket szoktak itt megejteni, bár ez náluk sem volt másképp. Elégedetten vigyorogva teszi be maga mögött az ajtót, és kezd ráérősen körbesétálni. Egyelőre felmér. Szóval ebben a kastélyban fog eltölteni három évet. Az anyja azt mesélte, ez Magyarország legjobb iskolája, viszont amikor utána olvasott, kifogott azért néhány … érdekes cikket. Végül megvonta a vállát, mondván, rossz buli nem lehet. Előre az ismeretlenbe!
Figyelembe véve, hogy ebben az órában a kutya se kóvályog errefelé, édesmindegynek érzi, hova rakja le nemes hátsófelét, és az a piros asztalterítővel ellátott sor pont közel esik az ajtóhoz. Szóval akkor jöhet úgy három emberre való kaja kikérése, miközben tökéletes kényelembe helyezi magát lábait törökülésben összekulcsova. Mintha csak otthon lenne, és éjjeli bűnös nassolást követne el Reginával. Jóízű nyammogással áll neki az egyik rántott sajt szaggatásának, de azok a csokis palacsinták is hevesen kacsintgatnak felé. Nehéz ez a jó élet, komolyan. Az iskola megszerezte első piros pontját: finom a kaja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705653#post705653][b]Eszterházy Diána - 2017.10.15. 00:15[/b][/url]

Az ember azt gondolná, hogy tanul a hibáiból, és nem jár ki a legutóbbi eset után a klubhelyiségből. Ami azt illeti, amúgy meglepően hajlamos a korábbi hibáit fontolóra véve fejlődést tanúsítani - csak nem ebben. A személyes szabadságának korlátozását mindig is valamiféle sértésként fogta fel. Ez ugye akkor kellemetlen, illetve abban az esetben okoz problémát, ha egy egyszerű iskolai kijárási tilalmat könyvel el a már említett személyes szabadság korlátozó erejeként. Merthogy ne mondják meg neki, hogy mikor hova mehet, mikor hol kell maradnia. Ezért sem hajlandó úgy sunnyogni sem, mintha tilosban járna, mivel a saját kifacsart logikája szerint alapvető emberi joga oda menni este 11-kor, ahova csak akar.
A nagyterembe például. Nem találkozott idefelé senkivel, Felhő egy jellegzetes röffenéssel esett neki a káposztájának. Még nem volt sem ideje, sem kedve átöltözni a napközbeni kötelező ruházatból, amelynek szoknyáját magától értetődően szabta rövidebbre. Nem ízléstelenül, de legalább annyira, hogy apácának ne hasson benne. Jó ég, irtó béna ez a szoknyahosszúság, amit elvárnának, mi ez, valami internátus? A zöld-ezüst nyakkendőjét is kényelmesen kilazította, az blúzt is úgy, felül szenvtelenül kigombolva hordja, ami miatt nap közben ma kétszer is rászóltak az órák elején, hogy ugyan gombolja már be illedelmesen. Eredetileg nem a nagyterem volt a célja, csak pont látott némi mozgást a bejáratnál, mikor befordult a szemközti sarkon.
Na, társaság! Király. Széles vigyorral indul meg a nagyterem ajtaja felé, hogy aztán ő maga is beslisszoljon rajta. A maga megszokott svungjával huppan le Evan mellé.
- Helló. - Oldalra néz és..
Fú, a lányok az ilyen srácokra szokták azt sóhajtozni, hogy te jó ég, milyen aranyos már. Kevésbé ártatlan értelemben használva az aranyos szót, mondani sem kell. Nem nagyon számított erre, így hát a teljes kognitív disszonancia káoszába süppedve sikerül az alábbi, szemantikailag nem túlzottan helytálló közlést összehoznia:
- Szia vagyok. - Pislog egyet. - Mármint Dia. - Szélesen elvigyorodik, nem jön zavarba a nyelvbotlástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705655#post705655][b]Evan P. Lawrence - 2017.10.15. 00:38[/b][/url]

Nyugodtan tömi a fejét, a világ gondjai egy pillanatig sem zavarják, amíg egy halom kaja és még több édesség áll a rendelkezésére. Az egyetlen, ami hiányzik az egészből, azt egy hangulatos pubban találná meg, de túl lusta holmi faluba lemenni egy kis pluszért. Majd máskor. Rengeteg bejárnivalója van, rendesen fel kell majd térképezze a terepet.
Roppant produktív munkája közepén éri a felismerés, hogy kinyílt az ajtó. Hacsak errefelé a szellemek nem fizikai testtel rendelkeznek, akkor ez sherlocki logika alapján azt jelenti, bejött valaki. Egy pillanatra odanéz, hogy meggyőződjön, elő kell-e vennie a rábeszélő készségét, vagy sem, de miután úgy saccolja, nem tanárt vetett ide a kései óra, teljes nyugalommal tér vissza egy sült csirkecomb módszeres letakarításához késsel-villával. Úrifiú. Meg aztán nem is kell sok idő, hogy a lány mellette kössön- ezek szerint nem egy introvertált, magányra vágyó, éjjeli falatozó a teremtársa.
- Hy! – széles, barátságos vigyort virít odafordulva, a tányérját kicsit arrébb tolva maga előtt, csak a rend kedvéért, hogy ha fel akarna könyökölni, legyen hozzá elég helye, és ne a kajába túrjon bele. Oppá, ilyen bemutatkozást sem kapott eddig, nem csoda, hogy a vigyora kiszélesedik tőle.
- Evan, nagyon örülök.- Semmi akcentus, semmi tanult magyar, csak az echte natúr anyanyelvi szint. És még mennyire örül! Olyan nagyon odavan, hogy teljes testtel, de a töröküléséből semmit sem engedve Dia felé kormányozza a testét némi mocorgás árán.
- Tökre azt hittem, hogy itt ilyen takarodószerű izé van, és már mindenkit visszaparancsoltak a körletébe. – Szándékosan hagyja nyitva a gondolatot, de ez minden bizonnyal érződik. A többire kíváncsi igazából, mennyire veszik komolyan ezt a hülye házirendet, aminek természetesen felnőtt diákoknál full semmi értelme sincs. Bár elnézve Diát, olyan nagyon nem tarthatnak vasszigort, ha a lány idekint flangálhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705656#post705656][b]Eszterházy Diána - 2017.10.15. 00:52[/b][/url]

Nyelvbotlások előfordulnak, tegye fel a kezét, akinek még sosem akadtak össze a fejben már előre összeállt szavak vagy nem volt freudi elszólása! Senki? Milyen meglepő. Igazából meg sem próbál úgy tenni, mint aki tényleg enni jött vagy enni szándékozna. Most kivételesen nem az éhség hajtotta ki a ház körleteiből, hanem csak a szükség, hogy járjon egyet. Mivel vannak órái, amiket annyira un, hogy el-elszundikál rajta, túl sok energia marad benne estére.
Feltűnik ugyan tudatának peremén a természetes, folyékony magyar, de egyelőre nem foglalkozik ezzel behatóan, majd talán később jobban tudatosulni fog. Annyira, hogy, rá is kérdezzen esetleg.
- Van is, mázlid van, hogy nem tanárral futottál össze. De hogyhogy csak hitted? Új vagy? - Mondaná, hogy "mert még nem láttalak lenn", ugyanakkor ő sincs annyi ideje a kastélyban, hogy erre bizton támaszkodhasson. Még ha az arcmemóriája nem is olyan rossz, sőt, kimondottan jó.
Mivel átlagos, hogy az emberek nap közben érkeznek, azt feltételezné, hogy Evan már legalább egy napja a kastély lakója, akkor viszont fura, hogy még nem mondta el neki a szabályokat, még ha azokat meglehetősen lazán is kezelik a diákok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705664#post705664][b]Evan P. Lawrence - 2017.10.15. 01:07[/b][/url]

Lenne néhány freudi ötlete Diára nézve, de büszke arra, hogy a fogyatékos agyú kor- és nemtársaihoz képest ő csak ritkán ereszt ki magából szükségtelenül paraszt megszólalásokat. Egyelőre a szemlegeltetés fenejól leköti a figyelmét, és valljuk be, van mit néznie, meg nem is egy elveszett szendeszűz, hogy behunyja a szemét, ha valami szépet lát. Vagy épp valakit.
- Eléggé. Annyira most jöttem le a futószalagról, hogy sacc fél órája, ha a kastélyban vagyok? Jahm, valami olyasmi. Én vagyok az új elem. Tádáá! – Színpadiasan széttárt karokkal szép az élet, meg random összeszedett sültkrumplikkal, amik aztán a szájában landolhatnak energiapótlékként.
- De tarthatsz gyorstalpalót az írott és íratlan szabályokból, megköszönném. Amúgy kérsz? – Szuggesztíven Dia elé tolja az egyik, sültkrumplis tálat, hogy szolgálja ki magát kedvére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705669#post705669][b]Eszterházy Diána - 2017.10.15. 01:29[/b][/url]

Megszokta a vizslató tekinteteket. Vannak az a fajta fürkésző szemek, amelyek enyhe rosszallással vagy nyílt felháborodással néznek a színes tincseire. Vannak furcsállkodó, kínos pillantások, amikor a másik nem szeretné, hogy lássa, de csak-csak visszatér rá mindig. Nem a szimpátia végett, hanem mert az ember nehezen szakad el a szokatlantól. És hát persze van a fiúknál az a jellegzetes nézés, amiről a lányok úgy ösztönösen tudják, érzik, mi van mögötte. Az első kettőt már egy ideje nem veszi magára, már rájött, hogy arra sok megoldás nincs, legfeljebb, ha a társadalmi konvenciók szerint feladja magát és meghajol. Márpedig ő ilyen hervasztó dolgoknak nem hajlandó letérdelni. Az utóbbinak meg.. hát azt szívesen fogadja, mint a legtöbb korabeli lány.
- Jó későn futottál be, nem is tudtam, hogy ilyenkor még jár vonat. - Igaz, nem is tanulmányozta részletesen a menetrendet, elég volt azt az időpontot kinéznie, amelyikkel ő jött.
- Köszi. Fú, hát.. - pont ő? Ahogy a vonat menetrendjét, úgy az iskolai szabályzatot sem tanulmányozta át beható figyelemmel. Egy szál sültkrumplit vesz az ujjai közé, és leharapja a felét.
- Valamikortól nem lehet kimenni, tíz vagy tizenegy. A többi meg ami máshol is szokott lenni. Ne átkozz meg másokat SVK órán kívül, nem lehet verekedni, ezek. Melyik házba pakoltak? Eridon? - Csak abból tippel, hogy jelenleg is a piros asztalnál ülnek, így hát máris kötötte a fiú arcát a főnixek házához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705742#post705742][b]Evan P. Lawrence - 2017.10.15. 21:42[/b][/url]

Ez egészen biztosan a jóféle vizslatás, amitől a legtöbb nő mája megállíthatatlanul elkezd hízni az egójával együtt. És ezt minden férfi tudja. És direkt csinálják. Mert mindig akarnak valamit. Ennyi. Semmiképp sem érzi furcsának Dia színes haját azok után, hogy egy liberális országban nőtt fel, ahol az agyontetováltatástól elkezdve a férfiből nővé szabatás mugliföldön bevett napi rutin. Miért azon akadna fenn, hogy valakinek nem tetszik a természetes hajszíne?
- Az nem is, de a hoppanálás nem időhöz kötött. - Jelentőségteljesen pillant Diára. Így azért elég könnyű az élete felnőtt kora óta, hogy eltűnik A-ban és feltűnik B-ben különösebb probléma nélkül. A csomagcipelés is leegyszerűsödött, meg úgy... en bloc minden.
Ahogy a csevegés is. Elég hamar kiderül, hogy pepitában ugyanazokat a dolgokat kell betartani itt is, mint otthon. Az fogja még érdekelni, hogy ugyanúgy ki lehet játszani az itteni tanárokat, mint az amerikai brancsot, vagy itt valamivel okosabbak? Otthon nem volt megveszekedetten nehéz dolguk.
Eridon... Ha jól emlékszik, ez a főnix jelképével futó ház. Nah, köszönőviszonyban sincs az ottani alapértékrenddel. Mit csináljon? Húzza be a csőbe a lányt vagy sem? Végül is most vagy soha. Höhö.
- Ott is lehetnék... Meg a Navine házban, vagy a Levitában, de akár Rellon-színű diáknak is kiadhatom magam. Elfelejtettem említeni az elején: Evan Lawrence, Mágusjog vendégelőadó tanár. Remélem, látogatni fogod az óráimat. - A bájos mosoly csöppet sem fakul az arcán. Olyan rezignált türelemmel ejti ki a szavakat, mintha tényleg igazságot mondana. Maga is tudja, hogy az arcvonásaira és a hanglejtésére különösen ügyelnie kell. A kezei szem előtt vannak, sőt az egyikkel épp egy krokettet töm a szájába. Végig Diát nézi, míg beszél, de aztán átirányítja figyelmét a kajára, hogy elég időt hagyjon a szavak erejének lesúlytani. Ismét visszapillant rá ellenőrizni az elért hatást. Külön megdicséri magát, hogy sikerült megfékeznie a kuncogást a hangjában és stabilizálni a hangszintjét. Ő maga egyetlen ugrándozást sem hallott a szavaiban, ami lebuktathatná, sőt akkor biztosan elkezdett volna röhögni saját hülyeségén. Ettől függetlenül persze még lebukhat, de a testbeszéde és szavai igyekeznek egy elég magas szintet megütni. Pontosabban, ő mindent megtett, most már Dián a sor, hogy befogadja-e a hazugságot vagy sem. Fejében már elkezdte szövögetni a kis füllentés további részleteit. Persze nem szabad túl sokat és túl részletesen elmondani, nehogy belegabalyodjon a saját lódításába.
- Szóval itt is dívik a tanáros büntetős mese? - Cseverésző hangnemben folytatja, semmi oka nincs átváltani nagy szigorba. Áh, úgyis ő lesz a jófej tanár, aki egyelőre csak köreszimatol, csípara, don't fos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=708233#post708233][b]Eszterházy Diána - 2017.11.14. 18:37[/b][/url]

Evan

Ú! Tud hoppanálni. Mondjuk nem nagy cucc, ő is fog tudni záros határidőn belül, túlságosan szeretne szabadon mozogni nagy távok között ahhoz, hogy motivált legyen a varázslat elsajátításához. Sokkal könnyebb lenne neki dolgokat tanítani, ha mindenben motivált lenne - így viszont marad az, hogy éppen jobb vagy bal lábbal kelt fel. Vagy mi passzol a személyiségéhez.
- Tudsz? Tök jó lehet, én még csak majd nemsokára állok neki tanulni.
Nem is lenne semmi különös ezzel a beszélgetéssel, átlagos ismerkedés.. lenne. Ha nem derülne ki hamar, hogy egy tanárral van szerencséje összetalálkozni. Már megint. Furcsállná is, hogy milyen fiatal Evan, de ebben az iskolában pofátlanul fiatal a tanárok nagyja, illetve aki korra nem is mai csirke, az is úgy néz ki, mint egy frissen végzett diák. Ebből kifolyólag nem tűnik számára teljesen esélytelennek ez az eshetőség.
- Miiii. Nemár! Miért van az, hogy mindig a tanárok .. - azok, akikre legszívesebben rátenné a mancsát - .. találnak meg.
Még időben módosít felháborodásának valódi okán. Fenébe. Hogy a rajta átfutó elégedetlen frusztrációt legyűrje, elcsen egy újabb sültkrumplit a másik elől.
Mindig mondták, hogy az élet sanyarú és igazságtalan, de ennyire... Első alkalommal a konyhában összeakad egy savanyú és uncsi emberrel, most meg csak egyszerűen tiltott gyümölcs ténye elkeserítő.
Összesen 6 másodperc, 34 századmásodperc szükséges ahhoz, hogy feldolgozza magában az információt és az ezzel járó lehetséges variációkat.
- Háááát.. - jajmár, nem akarja megint elveszteni a haját. Mondjuk legutóbb tök jól megoldotta, kipróbálhatott néhány olyan sminket, amelyeknek YouTube-on látta a tutorialját és kifejezetten kopasz megjelenéshez illőek. Egy-két feltűnő fülbevalót is fölvett (nem lógósakat, az ízléstelen lett volna), meg ál-piercinget is pakolt az orrába. Volt már félig is lenyírva a haja, az extremitás nem rázza meg, helyette megtalálja az alkalmat a kísérletezésre. Emiatt nem is ment el azonnal a gyógyítóhoz, csak amikor már tanárok szóltak rá, hogy hé, azért ez a megjelenés kicsit sok. Dia meg mondta, hogy dehát VZR professzor úrnak köszönheti, gondolta "megtartja a dizájnt" - ez egyaránt érdemelt ki felé és a tanerő felé is rosszalló fejingatást. Na mindegy, ahány tanár, annyi büntetési mód biztos, Dia nem sértődött meg a fószerre. Akkor már azt jobban sajnálja, hogy a fagyi odalett.
- Egyébként is nagyon szomorú lenne, ha az érkezésed büntetéssel "ünnepelnéd" meg - ujjaival is mutatja az idézőjeleket - de, ha mégis úgy döntenél, biztos meg tudunk egyezni valamiben.
Miért ne jöhetne be?  Nem tudhatja, ha nem próbálja meg, ésaztán, ez a cuki szöszi nem tűnik olyan karótnyeltnek.