Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Good morning. Guten Tag. Buongiorno. Itt az ideje kikelni az ágyból, hiszen nemsokára 7 óra lesz. Kezdődik egy újabb nap, tele izgalommal, tanulással, szidásokkal, boldog percekkel. Ahogyan ez már az elmúlt hetekben teljesen bejött a vörös leányzónak. Alakul az élet, azt kell mondani. A tanulmányaiban még nem éppen a legjobb, de időben mindent meg fog szokni. A legutóbbi Bájitaltan órán is majdnem magára és az órán választott párjára robbantotta az üstöt és annak tartalmát. Látszik, hogy nem a Rellon ház tagja; neki ez nem megy. Talán a Legendás Lényeg Gondozása lesz majd az ő szakterülete, az tetszik is neki, és jól is megy. Plusz, állatőrült lévén igencsak fekszik neki a téma. Azonban ez a felkelés most nem nagyon megy. Újra üvölt a vekker. Csak még egy kicsit… Nyög még egy pár percet a kényelmes ágyikóban, majd egy mély sóhaj kíséretében kikel a paplan alól, és elkezdi összeszedni magát. Egy egyszerű virágmintás ruhát varázsol magára egy fehér szandállal, vörös hajzuhatagát hanyagmód a feje tetejére fogja, felkapja a földről fehér iskolatáskáját, csupán egyik vállára kapja fel, és elindul reggelizni a Nagyterembe. Kócosan jelenik meg, mint mindig, amikor a reggeli órákban láthatjuk. Nincsen neki a csinoskodáshoz hangulata.
- Jó reggelt. – motyogja, miközben elsétál néhány háztárs mellett. Nem ismeri őket, csupán a jelvényekről látja, hogy ki hová is tartozik.
Leül a terem legtávolabbi pontjára, majd nézelődni kezd az asztalon, mit is egyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=685366#post685366][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.13. 10:18[/b][/url]

Good morning. Guten Tag. Buongiorno. Itt az ideje kikelni az ágyból, hiszen nemsokára 7 óra lesz. Kezdődik egy újabb nap, tele izgalommal, tanulással, szidásokkal, boldog percekkel. Ahogyan ez már az elmúlt hetekben teljesen bejött a vörös leányzónak. Alakul az élet, azt kell mondani. A tanulmányaiban még nem éppen a legjobb, de időben mindent meg fog szokni. A legutóbbi Bájitaltan órán is majdnem magára és az órán választott párjára robbantotta az üstöt és annak tartalmát. Látszik, hogy nem a Rellon ház tagja; neki ez nem megy. Talán a Legendás Lényeg Gondozása lesz majd az ő szakterülete, az tetszik is neki, és jól is megy. Plusz, állatőrült lévén igencsak fekszik neki a téma. Azonban ez a felkelés most nem nagyon megy. Újra üvölt a vekker. Csak még egy kicsit… Nyög még egy pár percet a kényelmes ágyikóban, majd egy mély sóhaj kíséretében kikel a paplan alól, és elkezdi összeszedni magát. Egy egyszerű virágmintás ruhát varázsol magára egy fehér szandállal, vörös hajzuhatagát hanyagmód a feje tetejére fogja, felkapja a földről fehér iskolatáskáját, csupán egyik vállára kapja fel, és elindul reggelizni a Nagyterembe. Kócosan jelenik meg, mint mindig, amikor a reggeli órákban láthatjuk. Nincsen neki a csinoskodáshoz hangulata.
- Jó reggelt. – motyogja, miközben elsétál néhány háztárs mellett. Nem ismeri őket, csupán a jelvényekről látja, hogy ki hová is tartozik.
Leül a terem legtávolabbi pontjára, majd nézelődni kezd az asztalon, mit is egyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=685814#post685814][b]Farkas Kamilla - 2017.06.15. 18:41[/b][/url]

Minivel csajos estét tartottunk, filmekkel, nasival, meg mindennel, és ez az oka annak, hogy ahelyett, hogy otthon innám nyugisan a kávém, most épp rohanok. Olyan rég aludtam már a kastélyban, el is halogattam rendesen a csak még öt perc dolgot, és az egyenruhám is éppen csak felrángattam magamra. A hajamon is az ujjaimmal futottam át, a mindennapi sminkről nem is beszélve - meglepődtél, mi? Nem természetesen sima a bőröm, omg omg. Hosszú, sietős léptekkel masírozok be a nagyterembe, ahol épp még folyik a reggeli, szerencsémre. Nem állok meg azért az elején, még akadályoznék itt valakit, egy asztalvégfélét keresek, ahol nem ülnek annyian, meg most valahogy a házas dolog sem érdekel annyira. Nem mintha eddig izgattam volna magam rajta, előfordult, hogy beültem Hunter vagy az egyik eridonos mellé. Amennyit lógok náluk, már megszokhatták a jelenlétem.
- Bocsi, bocsi, sietek - a csípőmmel véletlenül meglökök egy ismeretlent, pedig tényleg nem akartam, csak nincs most arra időm, hogy mindenkire szépen vigyázzak meg minden. Meg is állok mellette, hogy lássa, nem csak átgázolok itt rajta. Egyik kezemmel megtámaszkodom az asztal szélén, míg a másikkal előre nyúlva kezdek összeszedni kajákat a dobozomba. Majd megeszem szünetben. Vagy kihagyom a napot indító jóslástanom - Ricsi nélkül amúgy sem izgi, nincs is értelme - és beülök Viktor egyik órájára, a hátsó sarokba ahol nem tűnök fel senkinek, és csendben megreggelizek magamnak. Amúgy is szeretem Viktort, meg a tantárgya is tök jó, na nem mintha voltam volna már ott. Időközben valószínűleg épp összeszedem az utolsó darabokat, meg mások elől is, és az itteniek nem nagyon szokták kedvelni, mikor épp elkapkodják előlük az utolsó buktát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=686347#post686347][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.19. 12:27[/b][/url]

Hogy miért a terem legtávolabbi pontja? Egyszerűbb lenne, hogyha elolvasnátok a személyiségtesztjét. Introvertáltsága miatt inkább jobb, hogyha magában, a saját gondolataival van, hiszen nagyon ritka, hogy beszélgetős kedvében legyen. Főleg ezen, az új helyen, ahol még nem tudja, hogy mi, merre, hány méter. Sőt, a gyerekek kegyetlenebbek tudnak lenni, mint a felnőttek. Ezt mindannyian tapasztalhattuk, és tudhatjuk. Bíboranna nagyot nyel, amint egy Rellonos társaság elmegy mellette. Felsőbb évesek, nem törődnek a vörös lánnyal, hiszen ő már nem kihívás nekik. Majd biztosan piszkálnak egy velük egyidőst. Vagy ki tudja… mélyet sóhajt a lány, amikor észreveszi, hogy a csapat teljesen más irányba indul, mint amerre ő ül. Szinte az izzadtságot törli le homlokáról, majd visszanéz az ételekre. „Túl sok hús.” néz az egyik tálra. A másikon a tojás nem tetszik neki, a harmadikon pedig édes süteményeket talál. Igen, valóban nagyon válogatós a lelkem, de ez van. Összehúzza szemöldökét, összeszorítja ajkait, majd éppen felállna, hogy maga elé vegyen egy jó adag nyers salátát, ami végre megfelel az ő nyúl-táplálkozásának, valaki meglöki. Egy Rellonos lány az. Azonnal kiszúrja, hiszen úgy tart tőlük, mint a tűztől. Főleg a lányoktól, hiszen azok könnyebben szekálják őt, mint a fiú társaik. Mondjuk, azokból is kapott már eleget az elmúlt hetek alatt. Nagyot nyel ismét. Felnéz a lányra, aki hevesen bocsánatot kér, és elkezd a közelében pakolni. Nem tudhatja a Petheő-Gönczy leány, hogy ez direkt udvariatlanság volt, vagy csak egyszerűen siet valahova, és semmilyen szándékos durvaság nem volt ebben. Sztereotípia. Mindannyian ismerjük ezt. S mivel sok volt a negatív élménye Annának a Rellonosokkal, ezért akaratlanul néz a szokásostól teljesen eltérően, kissé morcosan.
- Hihetetlen, hogy nekik mindent szabad. – motyogja turcsi kis orra alatt.
Ő maga észre sem veszi, hogy ezt hangosan mondja, hiszen mindent kimond, amit gondol, de rosszat nem szokott gondolni, és nem szokott udvariatlan lenni. Mit hoz ki az ember lányából a sok bántás…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=686356#post686356][b]Farkas Kamilla - 2017.06.19. 15:05[/b][/url]

Alapvetően nem érdekelne, ahogy a többi idegen sem érdekel. Nekimentem, véletlen volt, bocsánatot kértem, szia. Nézzen csúnyán, ha akar, nem emiatt fogom telesírni a párnám, nem az ő csúnya nézése a legrosszabb amit életemben kaptam. Viszont van az, amit nem tűrök el. A motyogás. Amikor nincs elég pofád visszafeleselni, szóval csak az orrod alatt dünnyögsz. Nos, az emberek túlnyomó többsége nem számol azzal, hogy aeromágus vagyok, a hang pedig levegőben terjed, szóval tökéletesen hallok mindent. Egy pillanatra megdermedek a mozdulatomban, lassan emelve meg szemöldököm nézek rá.
- Tessék? - nem, ez egyáltalán nem úgy hangzott, mintha nem tudnám mit mondott. Érezhető a hangsúlyomban, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, amit kiszűrt a csinos kis száján, és szeretném, sőt, akarom, hogy kimondja még egyszer, hangosabban. Alapvetően képes vagyok kedves és aranyos lenni, megértő, jó, elsős, és nem is lenne semmi baj, ha azt mondta volna, hogy vigyázzak jobban, vagy figyeljek oda. Elfogadnám. De ne higgye azt, hogy beszélhet úgy, hogy nem hallom, és ne higgye azt, hogy egy egyszerű lökés is már egyből ellene irányul. Bocsánatot kértem. Ha direkt lett volna, megtettem volna? Nem. Amúgy is, miért lenne nekem érdekem, hogy őt szívassam? Hol lenne nekem az jó? Sehol. Normális esetben magasról lesz*rnám, de nem, mert elsős kis gólyának kell szájaskodni. Hát akkor szájaskodjon most is.
- Mond még egyszer - nem kérem, mert ez nem kérés. Nem éppen azt éreztetem vele, hogy felsőbb rendű vagyok, nem erről van szó, de nagyobb vagyok, és minden egyes nyamvadt iskolában a rohadt kicsik legalább egy minimális tiszteletet mutatnak a nagyobbaknak. Én is megadtam, és meg is adom, jogosan várom el ugyanezt. Az arcomra már rég kiült az a passzív agresszív kifejezés, ami nem nyújt semmi jót, de kifejezetten rosszat sem. Nem vagyok mérges, mert nem fogok idegeskedni egy nyomorékon, ettől függetlenül lehűltem, és érezhetően a levegő is körülöttem pár fokkal- amibe ő is beletartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=686357#post686357][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.19. 15:32[/b][/url]

A motyogás tényleg nagyon nem szép dolog. Nem volt egy bátor húzás, de nem lehet ő sem mindig bárányka, főleg azok után, amik az elmúlt hónapban történtek. Sok háztársa mondta, hogy vigyázni kell a Rellon ház diákjaival. Személyesen néhány piszkálódó elsőssel találkozott, a többiek bizonyára érettebbek – remélhetőleg -, de felsőbb évesekkel még nem nagyon sikerült találkoznia, legalábbis beszélgetnie biztos, hogy nem. Elgondolkodik. „Vajon ezt hangosan kimondtam?”, emeli magasba dús szemöldökét. Amikor meghallja, hogy a lány, akinek gondolatban szerette volna címezni mondandóját, visszakérdez. Mintha megfagyott volna, úgy ül tovább az asztalnál. Zöld szemei ijedten kikerekednek, amikor megérzi: most bajban van. Talán ezért tanította neki mindkét szülője, hogy legyen udvarias és kedves mindenkivel, ne gondoljon rosszat másoktól és óvakodjon a megbélyegzéstől. A megfagyást szinte szó szerint is érthetjük lassan, hiszen valami furcsa történik; ténylegesen érzi a hőmérséklet változását. Nagyon lassan, szaggatott mozdulattal fordul a felsőbb éves lány felé, aki jogosan szól úgy hozzá, ahogyan tette. A Rellonos jelvényre néz, majd vissza a lány tüzes, mégis hideg szemeibe. Akkorának érzi magát, mint egy borsószem, és érzi, ahogyan kimelegedne a zavarba ejtő helyzettől, de valami mégis mindig visszahűti abba a stádiumba, ahonnan kezdődik ez a melegedés.
- Én… – makog szerencsétlenül, majd ijedten nyel egy nagyot.
„Ennyi?”, kérdezi saját magától, mély felháborodással. Ha már volt ennyire buta, hogy a semmiből egy ilyen jellegű megjegyzést tesz, akkor vállalja érte a felelősséget. Furcsa érzés. Még soha nem csinált ilyet azelőtt. Úgy néz ki, itt volt az ideje annak, hogy megtanulja, mindennek van következménye.
- Kérlek, ne bánts. – szólal meg félve, miközben le sem veszi tekintetét a mellette álló lányról. – Azt mondtam… – kezd bele halkan. – Hogy… hogy… „Hihetetlen, hogy nekik mindent szabad.” – idézi saját magát. Szája remeg az idegességtől. Tényleg rossz tapasztalatai vannak a zöld sárkányokkal, és most nagy galibába keverte saját magát.
Ajkába harap, majd várja a hidegben, hogy mi is fog most történni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=686359#post686359][b]Farkas Kamilla - 2017.06.19. 16:03[/b][/url]

- Igen? Te? - bedobok még egy almát a dobozomba, aztán elveszek egy másikat, a lány felé fordulok, csípőmmel az asztalnak dőlök. A levegő közben megáll egy adott hőmérsékleten, ami engem különösebben nem zavar, én csináltam. Elhozhattam volna a karkötőim, de azt hittem, hogy majd az emberek ugyanúgy elkerülnek, ahogy én őket. Hittem. Beleharapok az almába, oldalra billentem fejem. Érdekel, amit mondani fog.
Aztán a következő mondatánál szórakozottan nevetek fel. Ne bántsam. Ugyan, miért bántanám, és ha akarnám is, miért pont itt tenném? Ennyi ember szeme láttára.
- Nem gondolod, hogy ha akarnálak, nem ezen a helyen tenném? Ennyi tanár, és a házvezetők szeme láttára? - most komolyan ennyire buta, vagy annyira fél, hogy azt se tudja, mit beszél? Nem akarom bántani, nem is fogom, sem most, sem később. Ha vigyázott volna a szájára, itt sem tartanánk.
- Figyelj ide angyalom - az asztalra könyökölök, lejjebb is hajolok, hogy mindenképpen lássa az arcom. Megijedt. Ez pont elég ahhoz, hogy megtanulja, hogy máskor ne csináljon ilyet. Ennyit a navinések nagy bátorságáról.
- Én személy szerint magasról teszek rád, meg a véleményedre is rólunk - egészen biztos vagyok abban. hogy az "ezeknek" rész rólunk szól. A galád, szívtelen, kíméletlen rellonosokról, akik mindenkit csak bántanak, és azért élnek, hogy másnak rossz legyen. Őszintén, eddig ahány zöldet megismertem, és nem mondanám, hogy egy kicsi számról van most szó, egyiket sem érdekelte, hogy mást bántson. Vagy rosszat csináljon neki. Komolyan, a legrosszabb dolog, amit elszenvedtem tőlük, az az volt mikor elsőben Cameron nem akarta visszaadni a könyvem. És azt sem vettem a szívemre, vicces volt. Szóval maradjunk ennyiben arról, hogy mennyire is kegyetlenek vagyunk ki. - De ismerek olyat, aki ezért úgy orrba törölt volna, hogy felnyaltad volna tőle az egész asztalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=686361#post686361][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.19. 16:54[/b][/url]

Ha valaki esetleg tudja itt, hogy mit is kell egy ilyen helyzetben csinálni, akkor kérem, szóljon most, vagy hallgasson mindörökre. Hiszen Bíboranna egyelőre teljesen tanácstalan. Néha kezdi érteni, hogy miért beszélnek úgy a Navine ház néhány lakójáról, ahogyan szoktak; egyszerűek. Olykor nem a legélesebb kés a fiókban egy unikornis tanonc, de a szíve a helyén van, még akkor is, hogyha ilyen buta szöveggel elront egy egész jónak induló napot. Nem csak a sajátját, de a másikét is. Akinek egyébként valamennyire igaza is van. Jogos a felháborodás. De a vörös leányzó sem hiába retten meg a Rellonostól. Bizonyára a másiknak nem tűnnek fel háztársai hibái, vagy nemistudom, de ő is eléggé karakán jellemnek tűnik. Nem hiába a sárkányok bandáját erősíti. No, de visszatérve a rettegés kellemetlen pillanatához. Egy szórakozott nevetés hagyja el a felsőbb éves lány száját, mire Anna szintén nevet egyet. Azonban ez nem egy szívből jövő kacaj, inkább egy szerencsétlen „Én is nevetek. Baromi zavarban vagyok. Mi történik?” féle nevetés. Igaz. Igen, ennyire fél és ennyire bugyuta, ha megijed. De mitől is fél ennyire? Az igazat megvallva, nem is a fizikai bántalmazás az, ami ezt a rettegést okozza, hiszen nem sokan verték meg eddigi élete során; a szóbeli bántalmazás az, amit egyszerűen nem tud a helyén kezelni. De biztosan vannak még vele így egy páran.
A lány az asztalra könyököl, és elmagyarázza Annának, hogy mi is a helyzet.
- Oké, értettem. – mondja halkan, száját látványosan elhúzva.
Ismét jön a berögzült nagy nyelés arra, hogy más mit csinált volna vele. Ezzel próbálja érzékeltetni valószínűleg a másik lány, hogy ő tényleg tesz rá, de a tiszteletlenség, az tiszteletlenség. Bíbor picit magába is néz a történtek miatt, de ma is tanult valamit, az hétszentség. „Mit csináljak?”, néz a másik szemeibe, aztán úgy dönt, hogy úgy fog eldőlni minden, ha megembereli magát, bocsánatot kér, és bemutatkozik.
- Ne haragudj. – kezd bele a mondandójába, kissé még halkan, de utána bátorodni látszik az el-elcsukló hangocska. – Tiszteletlen, udvariatlan húzás volt tőlem. – egy pillanatra a mellettük lévő asztalhoz néz, ahol néhány diák kileste a közte és a Rellonos között lejátszódott jelenetet. – Petheő-Gönczy Bíboranna vagyok. – mutatkozik be, kezét nyújtva.
Sokat fog elárulni a másikról, hogy erre hogyan is fog reagálni. Nézzük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=688193#post688193][b]Farkas Kamilla - 2017.07.03. 13:26[/b][/url]

Egyébként tényleg nem vagyok ideges, ezt bizonyítja az is, hogy egészen hamar elengedem a dolgot. Másképp biztos nem hagynám ennyiben, de látszik, hogy megértette, én meg nem fogok itt lelki terrort csinálni. Mondjuk még mindig nem értem a körülöttünk lengő előítéleteket, de most nem őt fogom büntetni azért, mert léteznek. Lehet, hogy csak velem van a baj, mert nem vagyok elég agresszív, whatever.
Amúgy meg nem gondolom úgy, hogy túloznék azzal amit mondok. Ott van, vagy volt, például Zétény, aki tényleg gondolkodás nélkül szájba vágta volna ezért, vagy ott van Black, aki bár nem ütötte volna meg, biztos vagyok benne, hogy kompenzálta volna valami mással.
- Én nem haragszom - megvonogatom vállaim, a már múló sértettség szerintem nem egyenlő a haraggal. Mondjuk nem ő lenne az első ember, aki azt hiszi, hogy haragszom rá, ott van az a másik navinés lány, Lili, vagy hogy hívják, akivel szemben egyre erősebb az érzésem, hogy fél tőlem. Mondjuk nem tudom, miért, még nem mondtam neki semmi rosszat, meg csinálni se csináltam semmit, ami miatt félhetne. Ennyire nem lehet borzalmas kisugárzásom. Elismeri, jó, oké, erre egy pici, bátorító mosoly is megjelenik az arcomon. Azért nem vagyok én gonosz keresztanya, meg voltam már unikornis gólya is, bizony, tudom én, hogy milyen.
- Farkas Kamilla - lepillantok a kezére, de nem fogom meg, inkább elteszem a dobozom a táskába, mintha észre sem vettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=689091#post689091][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.09. 13:18[/b][/url]

Az igazat megvallva, tényleg nincsen miért haragudnia a másik lánynak. Anna senkije neki, csak egy kis pisis, elsős, aki beszólt a semmiért. Ezen elgondolkodva húzza el ajkait, miközben fájdalmasan az idősebbre tekint. Tény, hogy nem így akarta kezdeni a mai napot, és csak folyamatosan ég a bőr képéről azért, amit pár perccel ezelőtt sikerült produkálnia. De már megtörtént, és nincsen semmi olyan varázstárgy a tulajdonában, ami segíthetne neki utazni az időben – úristen, mik eszébe nem jutnak. Nem látszik rajta, de talán elkezd majd beilleszkedni ebbe a társadalomba. Ezen mélázik el egyetlen egy pillanatra, amikor is végre bemutatkozik, kezét nyújtja, azonban a másik nem fogadja a kézfogást. Nem baj. Legalább bemutatkozott. Úgy gondolja a vörös leány, hogy már ez is valami ebben a mai világban. Kamilla, szép név. Még eddig nem ismert Kamillát. Egy távoli galaxisban vállat is von a gondolatra, majd a lány felé fordul. Vagy nem egy beszélgetős típus vagy mégis mi a csudának beszélgetne ezzel az udvariatlan kis unikornissal. Bizonyára az utolsó a megoldása a csendnek. Figyeli, ahogyan Kamilla elrejti az ételes dobozt táskájában, majd arra gondol, hogy vajon mikor lesz ideje megenni. Annyi minden történik egy nap alatt a Bagolykőben, hogy napközben nem is nagyon jut el odáig az ember lánya, hogy némi táplálékot vegyen magához.
- Melyik évfolyamban vagy? – teszi fel elgondolkodva a kérdést.
Lassan komolyabban el kellene kezdeni a tanulást, hiszen a vizsga nem vicc. Ha megbukik, akkor a III. világháborút el is indítja otthon. Sosem tanult jól, de éppen megfelelt. A szülei nagyon szerették volna, hogy olyan legyen, mint a két idősebb testvére, de sajnos ez nem így lett. Az álmodozás hatalmas ellensége lehet egy fejlődő fiatalnak, s a lustaság sem főerény.
- Bocsánat, még egy kérdés – kezd bele. – Vizsgaidőszak mikor van? Sehol nem találtam kiírva – húzza el a száját, miközben szeme sarkából egy gyönyörű őszibarackot szúr ki magának. Rá is rabol a gyümölcsre, tányérjára teszi, egy kisebb kést vesz hosszú ujjai ölelésébe, majd vág egy szeletet az érett finomságból, miközben szemei ismét teljesen a felsőbb évesre kerülnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=691430#post691430][b]Farkas Kamilla - 2017.07.18. 19:17[/b][/url]

A vörös csaj - hála Istennek - nem teszi szóvá a hirtelen támadt pakolhatnékom. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért nem akarok vele kezet fogni, csak érzem, hogy nem, és kész. De ez nem is feltétlen ellene irányul, mindenkivel így viselkedem, aki idegen. Szóval tényleg nem azért csinálom ezt mert mégis haragudnék rá. Túltárgyalom a saját fejemben.
- Ötödikes vagyok - ezt így az év vége felé jó lenne tudatosítani magamnak is, mert nem, még mindig nem fogtam fel, hogy én végzős vagyok. Ez egy ilyen fenomen, amit az ember vár, és amikor eljön, akkor el se hiszi, hogy itt van, és egyszerűen nem érzi magát végzősnek. - Te gondolom elsős lehetsz? - bár az eleje elég határozottan indult, a végére elég rendesen elbizonytalanodom. Nem vagyok jó annak a találgatásában, hogy ki hova jár, meg melyik évfolyamba, meg hány éves lehet, nekem az ilyenek nem mennek, és ezért sem lennék jó pszichológus. Nem értek az emberekhez. Pedig lassan tényleg ki kéne találnom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, mert ahogy a fenti ábra mutatja, nem fog menni a "megtalálom az igazit és az majd eltart" történet. Pedig szívesen medencéznék meg utazgatnék egy életen át a semmiért.
- Vizsgaidőszak... Óha - elhúzom szám, elég fancsali képet vágok, mert az bizony nekem is vészesen közeledik, egy VAV-al együtt, és bizony mindkettőre ideje lenne elkezdenem tanulni. - Várj egy percet - felemelem a mutatóujjam, majd elgondolkodva támasztom azt ajkaimhoz, így egészen úgy nézhetek ki, mintha csendre inteném. - Még biztosan van pár heted - nem, most nem jut eszembe, kellemetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=694209#post694209][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.05. 12:46[/b][/url]

Az őszibaracknak nincsen más választása. Muszáj engednie, hogy darabokra vágják, majd Bíboranna jóízűen el is fogyasztja a gyümölcsöt. Mindet. Elégedett fél mosollyal az arcán nézi a felsőbb évest, akinek a szavaira csak alig láthatóan bólogat. Mármint az arra irányuló részre, hogy ő maga melyik évfolyamban van. S mivel éppen az őszibarack végét rágja, ezért hangot nem is ad ki, csupán bólogat arra, hogy igen, ő első évfolyamos. Kicsit mintha büszkén ki is húzná magát. Elvégre büszke. Tényleg az. Kicsi mugli lányból boszorkánytanonccá lett, így tényleg lenne miért hencegnie. Persze ezt otthon nem mondhatja el senkinek sem, mert… hülyének néznék?! Igazából nem. Mindenki tudja, hogy ő a vörös fura lány, szóval senki nem lepődne meg varázstalan városkájában, ha éppen azzal kezdene, hogy ő bizony a Bagolykő Mágustanoda diákja ettől az évtől. Vicces. Lenyeli az utolsó falatot, és fűzöld íriszeit Kamillára emeli. Eddig még nem volt szerencséje utolsó évfolyamossal találkozni.
- Akkor már végzős vagy? – kérdi csillogó szemekkel.
Egy igazi utolsó éves. El sem tudja képzelni, hogy mi mindent tudhat már egy ilyen diák. Biztosan vannak szuperképességei. Vajon mik vannak még ebben a világban? Láthatatlanná tud változni? Tud a gondolatával irányítani dolgokat, esetleg… embereket? Ebben a pillanatban világosodik meg a Petheő-Gönczy lány. Nem csoda, hogy titkolják a varázslók és boszorkányok létezését. De elhessegeti a dolgot.
- Köszönöm azért – mondja, majd ajkait kicsit összeszorítja. – Nem tudom, hogy mire számítsak. Nagyon nehezek a vizsgák?
Mondjuk, mihez képest. Bíboranna – mint említettem egy jó párszor – nem ebből a világból való, így biztosan lesznek nehézségei. Valójában, azt sem tudom megmondani, hogy pontosan melyik világból érkezhetett. Ő valahogy teljesen más, mint azok a gyerekek, akikkel élete során találkozott. Talán ezért lesz egyszerű beilleszkednie ide. Vagy az is lehet, hogy itt sem fog sikerülni. Elgondolkodva néz a mellettük lévő asztalhoz, ahol lassan pakolnak a diákok, hiszen nemsokára kezdődik az első tanóra.
- Kamilla – kezd bele félszegen. – Szerinted, ha a mug… a varázstalan emberek megtudnák, hogy ez egy létező világ… veszélyesnek gondolnák rájuk nézve?
Hiszen olyan képességei vannak a varázsvilág embereinek, amik akár tényleges veszélyforrások lehetnének a begyepesedett muglik szemében. Váratlan gondolat ez így kora reggel, de most éppen ez indult be a vörös koponyában.
- Érted, hogy’ gondolom – emeli meg vállait, miközben bólint egyet-kettőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=695898#post695898][b]Farkas Kamilla - 2017.08.12. 11:21[/b][/url]

- Az vagyok, de nem kell így nézned rám, nincs semmi kiváltságom belőle, tényleg, ugyan olyan, mint az összes többi - megrázom fejem, és igyekszem kiábrándítani ebből a végzős-varázsból, mielőtt túlságosan beleélné magát. Nincs ebben semmi nagyobb dolog, a táncpróbákat és a több tanulást kivéve. De ha azt vesszük, egy levitás minden vizsgára képes annyit tanulni, mintha VAV lenne, táncpróbára meg akárki eljárhat akármikor, és bál is van minden évben. Lehet, hogy velem van a baj, de én nem érzem úgy, hogy fú, most nagy vagyok, és hatalom van a kezemben, és bármit megtehetek. Tulajdonképp ugyan annyi jogom van, mint egy elsősnek, talán annyi az előnyöm, hogy megtanultam okosan szabályt szegni, hogy ne kapjanak el. Nem mintha olyan nagy szabályszegő lennék, elvégre a faluban lakok, szóval az éjszakai járkálás nem opció, ahogy a dugi-cigizés sem, mert nem cigizek. A legnagyobb bűnöm talán az, hogy fiú-szobában aludtam.
A kérdésére megint megrázom a fejem.
- Nem kell túlgörcsölni. Ha egészségesen készülsz rá, nem lesz baj, meg, ha eddig tanultál az órákra, akkor sem lesznek problémák - megvonogatom vállaim, talán ebben látszik leginkább a navinés mivoltom. Nem igazán idegeskedem túl magam a dolgokon, valahogy úgyis lesz, megoldódik, és, ha eddig nem buktam meg, akkor továbbra sem fogok, valószínűleg. Nem azt mondom, hogy teszek rá, nem is vágom magam tönkre, mint, ahogy Iza szokta.
Ahogy kimondja a nevem, valami nagyon komoly vallomásra készülök fel. Ki tudja, lehet megölt valakit, vagy veszélybe sodort. Mindenki erre gondolna, ha csak így, halkan, bizalmasan a nevén szólítanák. Szerintem. Ezért sem tudom hirtelen hova tenni a kérdését.
- Ejha - kicsit furán nézhetek rá, miközben a megfelelő választ igyekszem összeállítani fejben. - Vannak muglik, akik tudnak rólunk, például a szülők, elnökök, mert hát köztük élünk, nem lehetünk teljesen láthatatlanak. De összességében igen, és a leleplezést büntetik is, elég komolyan - igenlően bólintok, mondjuk teljesen nem adtam választ a kérdésére, de azért nagyjából feleltem. Most tisztára mentornak érzem magam megint, pedig egy ideje már nem foglalkozom ilyennel, hogy pátyolgassam őket, meg egyengessem az útjukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=696663#post696663][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.17. 20:59[/b][/url]

Úgy néz ki, hogy Bíborannusnak tényleg ennyire „nagy szám”, hogyha egy végzőssel találkozik. Ők mostanság – ahogy’ észrevette – eléggé más körökben mozognak, és még nem igen találkozott eggyel sem ittléte során. El sem tudja képzelni, hogy ő valaha megéri ezt a magas szintet. Abban sem biztos, hogy el fogja tudni végezni az első évfolyamot. Nem megy úgy, ahogyan elképzelte. Mondjuk, nem is nagyon képzelte sehogyan. Egyszer csak belecsöppent ebbe az ismeretlen világba, ahol szinte mindent meg lehet oldani egy jó elsütött varázsigével, bűbájjal vagy éppen átokkal. Ez idáig ilyen jellegű dolgokkal nem nagyon találkozott. Hatalmas zöld szemeit még mindig Kamillán tartja, aki végül elkezd beszélni. És elmond néhány olyan dolgot, amire eddig nem is gondolt volna az vörös leányzó.
- Remélem, hogy így lesz – mosolyog halványan.
Készül és tanul, de vannak olyan tárgyak, amik témái egyszerűen nem maradnak meg a fejében. Például, ez a bájitaltan. Tyű, mennyire nehéz és bonyolult egy tantárgy az. A tanár is furcsa és karakán. Mintha azt várná, hogy minden diák üst mellett nevelkedjen, és ismerje minden fortélyát ennek a szakmának. Úgy látta valahol kiírva a lány, hogy mesterkurzus is van a tanodában, ami kifejezetten erre a tárgyra specializálódik. Érdekes koponyák lehetnek ott. Egyik sem lehet teljesen százas – tisztelet a kivételnek.
- Ühüm – motyogja, mikor Kamilla száját elhagyja az „Ejha”.
Milyen igaza van. A Petheő-Gönczy család sem varázstanult família. Azonban ők is tudnak erről a világról, és nem szólnak senkinek. Kíváncsi lenne rá, hogyan magarázták el a szomszéd Rózsika néninek, hogy Annus hová tűnt ilyen hirtelen. Biztosan valami olyasmi lehetett a magyarázat, hogy az ország másik végébe került egy jól menő iskolába. Legalábbis reméljük, hogy ezt mondták, nem pedig valami mást. Valóban, nem is kérdezte őket, hogy mi volt az indok hirtelen eltűnésére. Gondolatai után egy bögréért nyúl, amit megtölt szójatejjel, majd színpadiasan a magasba emeli.
- A varázsvilág biztonságára – semmi gúnnyal mondja mindezt.
Jól meghúzza a bögre tartalmát, majd eltolja magától a tányért. Lenyalja tej-bajszát, s ismét a másik asztali társaságra emeli zöld tekintetét. Felállnak, és indulnak is a napindító mágiatörténetre. Nagyot nyel, majd utánuk kiabál.
- Frida – erre megfordul egy szőke, fekete szemű lány. – Várjatok meg, én is megyek – int kezével, majd felpattan, és Kamillára néz.
- Remélem, hogy még találkozunk, de most mennem kell, mert kezdődik az órám – mosolyog szélesen, szokásához híven.
Gyorsan ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, ami az órához szükséges, majd látja, hogy a többieket annyira nem hatotta meg, hogy ő is velük tartana. Erre vág egy savanyú képet, s újra Kamillára néz.
- Köszönöm a reggeli társaságot. És még egyszer, ne haragudj – utal vissza bunkó viselkedésére. Ezzel barátságosan int egyet a Rellonosnak, és elszalad az évfolyamtársak után. Egy újabb szép nap a Bagolykőben.

/ Köszönöm a játékot /