28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Emma McNeilly
Előkészítős tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 15042
Írta: 2012. december 21. 15:50 | Link

Valentin
Emma öltözék

Eljött a Karácsony. Gyönyörű és magával ragadó ünnep, ami mindenki egy kicsit békésebbé és szeretetteljesebbé tesz. Emma igazán odavan ezért az ünnepért. A maga sajátságos módján éli meg minden évben, mondjuk eddig mindig a családjával töltötte az ünnep egészét, most mégis, ha már sikeresen felvették ide, és még idén beköltözhetett, akkor ki akarja az itteni mókákból venni a részét. Nagyon szereti az ünnepi forgatagot. el sem tudná képzelni az év végét e nélkül a csodás esemény nélkül, olyan neki ilyenkor mintha a második születésnapját tartaná, főleg, hogy az első Mikulás napján van. Talán ebből adódik az is, hogy annyira imád minden jellegű ünnepet. Az iskolában bált rendeztek, ami biztosan egy tökéletes köntösbe öltöztetett esemény lesz. Édesanyjával együtt vették a ruháját, ami csodálatosan tükrözi néha hercegnős, néha komolyabb énjét. Minden kiegészítője is ahhoz passzol, na meg a cipője. Nincs olyan lány, aki ne szívesen öltözne ki és jönne el szórakozni. Ha más megoldás nem lett volna, valószínűleg egyedül is benézett volna, de nem így történt. Még délelőtt összefutott egy kedves fiúval, aki kísérőjeként vele tart ma este. A kezdés előtt érkezett egy kicsivel, így volt ideje körülnézni. Nagyon szépen díszített terem és az illata is fenséges. Az egyik kisebb fa mellett áll meg, annak díszeit csodálva mindaddig, míg a kvíz győztesét díjazzák és elkezdenek befelé szállingózni az emberek. Saját asztalukhoz ballag és egy finomnak tűnő csokis süteményt vesz magához, azt kezdi el majszolgatni. Végignéz a társaságon, nagyon jó, hogy ilyen sokan eljöttek. Bár még alig kezdődött el és bárki beeshet. Partnere a bál megnyitója körülire ígérte az érkezését, így egy pohár italt tölt magának, amit szép lassan elfogyaszt, majd megkostól még egy fajta süteményt, ami nagyon ízlik neki, ennek egy erőteljes hümmögéssel hangot is ad, majd háztársaira mosolyog és iszik még egy pohár üdítőt. Következik a vacsora amit minden ház saját asztalánál fogyasztanak. Ez után elhagyja a Navine asztalát és visszatér a már említett karácsonyfához, hogy ott megvárja őt. Arcán az öröm tükröződik, megjelenik a kis gödröcske is mikor mosolyogva áll, szemeiben pedig ott csillog a kíváncsiság, hogy mit hoz ez az este. Nem volt eddig az a nagy bálozós, ez lesz az második ilyen alkalom az életében. Izgatottan ácsorog, még egyedül, és hallgatja a kellemes dallamokat a vacsorát követően.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2012. december 21. 15:50
Hozzászólásai ebben a témában
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 22:14 | Link

Emma




A karácsonyi bál. Valentin számára az ilyesmi nem idegen, mondhatni élete része a mindennapos fényűzés, s mivel valamilyen oknál fogva szerette is a bálokat és a feltűnést, úgy érezte, a kastélyban megrendezendő karácsonyi partit sem kéne kihagyni. Először úgy gondolta, hogy egyedül jelenik majd meg az ünnepélyen, de a bál előtt néhány nappal megváltozott a véleménye. Éppen csak összefutott egy nála nem sokkal fiatalabb, meglehetősen mutatós hölgyikével, akit végül elhívott. Persze, igyekezett leplezni, hogy a lány csak amolyan mentőöv, na de ki gondolna ilyesmit, ha egy olyan fiatalember hívja el a bálra, mint Valentin?
A lényeg kivételesen nem a rangon vagy a származáson volt, bőven megelégedett azzal, hogy a lány csinos. Éppen a nagy elvárás volt az oka annak, hogy végül Emmát hívta el. Rá kellett ébrednie, ha továbbra is ragaszkodik az elveihez, kénytelen lesz egyedül bálozni, ezt pedig, - miután jobban belegondolt - mégse akarta.
Nem állt szándékában megváratni a partnerét, de az anyjától érkezett bagoly megakadályozta, hogy pontos leessen, így némi késéssel, de végül felbukkant a hatalmas, nem éppen túlcsicsázott helyiségben.
Egy enyhe fintorral nyugtázta, hogy nem túlozták el a díszítést, de mélyen legbelül el kellett ismernie, hangulatosra sikeredett.
Ő se öltözött ki egyébként, a dísztalárját éppen megfelelőnek találta az alkalomra.
Valamennyire mégis csak örült annak a bagolynak, mert így nem kellett végighallgatnia az unalmas beszédeket, a lakoma pedig szintén nem vonzotta. Mire a teremhez ért, már szólt a zene, beljebb sétálva pedig hamar kiszúrta Emmát a megbeszélt helyen.
 - Remélem nem vársz túl régóta. - Súgta a lány arcába, oldalról, a válla felett, egész közel hajolva hozzá, mikor ő épp a másik irányba figyelt.
A bocsánatkérés nem Valentin stílusa, csupán próbált úgy viselkedni, ahogy kell, vagy illik. A lány pedig valószínűleg nem fog neheztelni, ahogy az általában lenni szokott.
 - Táncolunk? - Enyhén előrehajolva odanyújtotta kezét a lánynak, a másikat pedig a háta mögé rejtette.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 22. 22:16
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
Előkészítős tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 15042
Írta: 2012. december 23. 01:42 | Link

Valentin



Nem sokat ácsorog egyedül, hamarosan többen is érkeznek a terembe, nem igazán figyel oda, belefér pár perc késés, gondolván magában. Nem az a számon kérős fajta, na meg igazából örül, ha eljön a fiú, még nagyon új ő itt és ez a lehetőség is nagyon megtisztelő már. Tetszik neki az esemény hangulat és nem hagyta volna ki semmi pénzért, most hogy itt van, pedig nem hagyná el a helyszínt, ha egyedül maradna sem. Kicsit mosolyog, magában ekkor érkezik meg Valentin. Aki nagyon aranyosan suttogott a fülébe. Felé fordul, majd azon nyomban széles mosollyal az arcán reagál. Próbálja azért leplezni izgatottságát amennyire csak lehet, de tényleg nagyon kellemes meglepetés számára ez az egész, ami itt történik.
- Egyáltalán nem. – Feleli kicsit meglepődve és nagyon halvány pírral az arcán. Valóban örül neki, hogy eljött a kísérője és nem egyedül kell itt lézengenie. Udvariassága és kedvessége igen megnyerő, biztosan jó nevelésben részesült. Ebben már az elején sem kételkedett. Ekkor érkezik a fiú kérdése, és a karnyújtás. Kétoldalt megfogja a szoknyáját és keresztezi lábait és meghajol. Majd a fiú kezébe teszi a sajátját. Mindezt úgy, ahogy belenevelték.
- Ezer örömmel.
Miután kimondta a tánctérre lépnek bal karját a fiú vállára helyezi, a másik a fiú bal kezében pihen, majd hagyja, hogy a fiú vezessen. Kedveli a bálokat és ezeknek a táncrészét is. Édesapja családja megkövetelte, hogy a legfontosabb táncokat megtanulja, így ezekben tökéletesen otthon van. Még mindig mosolyogva tekint Valentinre akihez pár szót majd kérdést is intéz tánc közben. Amennyiben a fiú sem bánja közelebb húzódik így a fülébe súgva köszönheti meg.
- Köszönöm a meghívást, tudod most érkeztem és tényleg jól esett, hogy ilyen fogadtatásban részesültem.
Mondja kedélyesen majd az alapkérdések között próbál válogatni mit is kérdezzen mit ne. Barátságos mosolya és kedélyes hangja nem változik egész idő alatt, talán csak kicsit bátrabb lesz. Próbál megismerkedni is a táncpartnerével, ilyenkor azért nyílik rá alkalom.
- Mióta jársz ide? Mivel látom, hogy idősebb vagy, gondolom Mestertanonc lennél. Mit is tanulsz most?– kezdi egy elég szokványos kérdéssel, most azért nem csacsog annyit, mint általában szokott, próbál nem túl rémisztő lenni így elsőre.

Hozzászólásai ebben a témában
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 20:59 | Link

Emma





A lány arcán megjelenő enyhe pír nem lepte meg, de megmosolyogtatta. Valentinnek egyértelmű volt, hogy Emma meglepődött, de ugyanakkor az örömöt is tisztán látta a lány arcán. Biztos volt benne, hogy a lány arra számított, hogy meg se jelenik.
Emma kifinomultsága szinte meglepte a fiút. Egy pillanatra el is csodálkozott, milyen kis úri lányt sikerült kifognia csak úgy, a folyosón, de hamar elűzte a felesleges gondolatokat a fejéből. Finoman megragadta Emma kezét, majd a tánctérre vezette.
- Gyönyörűen festesz. - Súgta egész közel hajolva hozzá, miután megállt vele szemben. Bár kivételesen őszintén szólt, a legfőbb célja az volt, hogy ezzel is fokozza a lány zavarát. Élvezte, hogy ilyen hatással van a gyengébbik nem képviselőjére.
Újra végigpillantott a csinos hölgyeményen, majd szabad kezét a derekára csúsztatta, a másikat pedig, amiben pedig a lány keze nyugodott, némileg megemelte.
Lassan táncolni kezdtek.
- Szóra se érdemes. - Felelte röviden a lány köszönetnyilvánítására.
- Nem lehet könnyű egyedül, egy ilyen helyen. Mondhatni én is új vagyok még itt. - Tette hozzá, s egy pillanatra alig észrevehetően elfintorodott. Miután visszaerőltette arcára az olyan sokat gyakorolt félmosolyát, a lány szemeire függesztette hűvös tekintetét.
- Pontosan. Nem sokkal a tanév kezdete után érkeztem. Aurornak tanulok. - Válaszolta állát büszkén megemelve.
- Ha nem tévedek, akkor te pedig most fogsz végezni. Gondolom vannak már terveid. - Érdeklődött ő is, bár nem igazán volt kedve a cseverészéshez. A lány valahogy mégis érdekelte, kíváncsi volt rá, tekintetét egy pillanatra se vette le az arcáról, hátha így még többet tud kiolvasni belőle.
Mindig is szeretett táncolni, a lány pedig kifejezetten remek partnernek bizonyult, így aztán végképp nem volt oka rá, hogy abbahagyja a szórakozást. A lassú számok azonban nem tartottak sokáig. Néhány kellemes dallam után egy jóval gyorsabb, erőteljesebb következett, de Valentin nem engedte el Emmát, inkább alkalmazkodott a zene ritmusához. Miután néhányszor jól megforgatta a lányt, a zene végéhez érve egy hirtelen mozdulattal magához rántotta, két kezével átkulcsolta a derekát, majd szó szerint ledöntötte a lábáról.
A zene aztán elhallgatott, Valentin pedig szélesen kivillantva tökéletes fogsorát, visszaállította a lányt függőlegesbe.
- Kérsz valamit inni? -
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
Előkészítős tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 15042
Írta: 2012. december 28. 01:55 | Link

Valentin


A kezdeti félelmet attól, hogy végül is magában lesz kénytelen eltölteni az estét hamar elszállt, hiszen megérkezett Valentin. Nagy örömet okozott ezzel a lánynak, amit talán még nem is érez mennyire jól esett Emmának. Az első udvariaskodáson és köszöntésen túl a modor, amit felé mutattak enyhe kis megilletődést vont maga után, próbálta palástolni, de a fiú mosolya nem azt erősítette meg benne, hogy ez nagyon sikeres lett. Ez a velejárója. Nagyon hamar zavarba lehet hozni, és sokáig képes emiatt a zavartság miatt bíborabbnál bíborabb színekben pompázni.
Csak tetéződik ez az egész a bókkal, amit kap. Ha a cél a zavarba hozatala volt, az nagyon is sikerült lesüti szemeit majd egy mosollyal néz csillogó tekintetével a partnerére.
- Te is igazán fess vagy. – mondja halkan, de a másik számára hallhatóan, majd tartásba helyezkednek és egy lassabb számra kezdenek el táncolni. Közben próbált beszélgetést kezdeményezni semmi esetre sem tolakodóan vagy erőltetetten, amint kicsit oldódik és nem lesz rajta úrrá a zavara már annyira nem is a beszédre inkább a táncra koncentrál. egyenes tartás, fej kissé megemelve, még ha ez csak egy iskolai bál is, ezek azok a rögzült dolgok, amikre büszke. Partnere is igen jó táncos. Tánc közben megüti a fülét, hogy ő is új még itt. Nem igazán tudja behatárolni itt az embereket neki itt mindenki ismeretlen.
-Igen? Nem tudtam, hogy más is van itt, aki hozzám hasonlóan később csatlakozott.
A tekintet által egy komolyabb hangját veszi elő de a mosolyt viszonozza. Érdeklődő típus, arról nem beszélve, hogy amúgy is felkeltette az érdeklődését Valentin.
- Igen idén végzek, és rengeteg minden érdekel, lehetőség van bőven még nem választottam nem volt köztük, amire azt mondhattam volna, hogy: igen ezt akarom csinálni életem végéig.. – mondja egy vállrándítással és a száját kicsit elhúzva, na nem mintha nem érdekelné, de egyelőre még szeretne körbeérdeklődni, hol milyen lehetőségek várják. Ezután is visszatér a vidámság az arcára, ezt már megtanulta az élettől. A sírás nagyobb energia befektetéssel jár, mint a mosolygás.
Hamarosan véget értek a lassú számok, egy mosoly kíséretében pont el akarta engedni a fiút mikor az az új zene ritmusára már pörgetni is kezdte. ezt egy kis nevetéssel reagálta le. Meglepődött már ezen is, de a java még hátra volt.  Már éppen kezdett szédülni, mikor a szám vége felé jártak. Magához rántotta őt Valentin majd eldöntötte elsőre egy kissé ijedt arcát mutatta és belekapaszkodott a fiúba, majd visszakúszott az a mosoly az arcára.
- Te aztán tudod, hogyan dönts le valakit a lábáról.
Mondja viccesen, majd már álló helyzetben még mindig egy kicsit szédelegve válaszol neki.
- Igen, az jól esne, és valami kapaszkodó is.
Mondja mosolyogva a végét majd hamarosan már az egyensúlyát is visszanyerve figyeli Valentint. Mikor tekintetük ismét találkozik, kérdéssel fordul felé.
- Eddig hogy tetszik itt? Van itt élet a mindennapokban?- érdeklődik a fiúhoz közel lépve, nem az a hangosan beszélős fajta, de pont elég ez a hangerő ilyen kis távolságra.
Hozzászólásai ebben a témában
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 28. 17:27 | Link

Emma




A lány bókja nem érte meglepetésként. Pontosan tudta magáról, hogy bár cseppet se erőltette meg magát, ugyan olyan jól nézett ki, mint általában. Az egóját már nem igazán kell ápolgatni, de mivel a lány jóformán semmit se tud róla, nem lepődött meg rajta, hogy udvariasan viszonozta a dicséretet. Egy apró, elégedett mosoly azért persze megjelent az arcán. Magában elégedetten konstatálta, hogy milyen könnyű dolga is van.
Talán túlságosan is.
- Különös véletlen. - Sóhajtotta elmélyülten. - Én se gondoltam volna, hogy akad itt ilyen személy rajtam kívül, de úgy látszik, sikerült egymásra találnunk. - Hangja titokzatos volt, tekintetéből pedig sugárzott valami furcsa csillogás, de igyekezett továbbra is minden hátsó szándékát a lehető legjobban leplezni.
- Megesik az ilyen, sokáig én se tudtam eldönteni, mit is szeretnék csinálni majd a jövőben. - Hangja természetes volt, annak ellenére is, hogy úgy hazudott mint a vízfolyás. Ő pont az a fajta volt, aki már gyerekkora óta tisztában volt vele, mik a kötelezettségei és milyen munkát fog vállalni. Nem kényszerből választotta az aurori pályát, határozott elképzelése volt a jövőjéről még azelőtt, hogy egyáltalán iskolába kezdett volna járni.
Egy mosollyal válaszolt a lány megjegyzésére, miután segített neki újra lábra állni.
- Kapaszkodónak itt vagyok én. - Rákacsintott Emmára, behajlította a könyökét, és úgy nyújtotta oda neki a karját. Ha a lány elfogadta a segítséget, lassan az italokhoz vezette. - Kellemes, nyugodt hely. Nem igazán jellemző ilyesmi a mindennapokra. - Mondta könnyedén, miközben két punccsal teli poharat vett magához. Egyiket a lány felé nyújtotta.
- Prosit! - Megemelte sajátját, hogy koccinthassanak. - Az ismeretségünkre.
Miután koccintott a lánnyal, a táncparkett felé fordította tekintetét, majd lassan az órájára pillantott. Nem volt ellenére a bálozás, de jobban érezte volna magát egy nyugodtabb helyen, ahol nem csak puncsot iszogathatnak...
- Nincs kedved sétálni egyet? - Visszafordult a lányhoz, és kíváncsian fürkészni kezdte a tekintetét.
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
Előkészítős tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 15042
Írta: 2012. december 28. 21:44 | Link

Valentin


Mindig is híres volt bájolgásáról és kedvességéről Emma. Mindig mindenkihez túlságosan is jóhiszeműen áll, ez is csak abból adódik, hogy nem szereti a haragot és a haragtartást. Sokszor inkább enged ő, mint sem valami megromoljon az általa elképzelt idillben. Jelenleg azonban erre semmi szükség, a műveltségét némi kedvességgel vegyítve mutatja ki, szintén igen műveltnek tűnő partnere felé. Mikor a fiú fejtegetni kezdi a Véletlent és a sikeres egymásra találásukat, szépen mosolyog végig, bár e mögött a mosoly mögött azért már rejtőzködik némi mögöttes tartalom, de azt most leplezi.
- Igen, sikerült. – erősíti meg az iménti mondatrészét, kellemes lágy hangján. Boldog a tudattól, hogy még „új” még sem kell azt látnia, hogy mindenki ismer valakit ő az egyetlen, aki még senkit. Ez már az imént megváltozott. Legalább egy ismerős, ez is feldobja.
- Értelek. De már megvan az utad és ez a lényeg. – zárja le tömören, nagyon is érdeklődik Valentin iránt, de nagyon nem a szakokról szeretne most csevegni, ezt csak amolyan indító témának szántan. Ami meg a jövőjét illeti, az elég ködös, nem is az a baj, hogy nem tudja, mert voltak mindig is tervei erről-arról, de a családja nagyban próbálja befolyásolni őt, és amilyen kis szerencsétlenke szegény, legtöbbször ez sikerül is nekik. Bár edződött az eddig elmúlt évei alatt, de magántanulóként nehéz lett volna társaságoktól tanulnia, vagy azokkal alakulnia. Így még ha furcsán is hangzik, de 18 éves koráig megmaradt „Apa tündérkéjének” és a naivitása, pozitív világnézete továbbra is ott suhog a jelleme körül.
Már oldottabb hangulatban, bár még egy kicsit zavarban mosolyog vissza a felajánlásra. Egy bólintást követően belé is karol, majd az italok felé veszik az irányt, míg hallgatja kérdésére a választ. Érdekli is meg nem is, ez olyan kétes dolog nála, sosem volt az, akit csak a társasági élet vonzott, na de olyan se, aki ott gubbaszt naphosszat a könyvek között.
Elveszi a puncsot, majd ő is megemeli és koccintanak. Iszik egy keveset, közben látja, a fiú pásztázza a termet, majd az óráját nézi. Mikor ismét felé fordult a táncpartnere a szemeibe tekintve hallgatta.
- Őszinte leszek, nagyon örülnék neki. Szeretem a bálokat, de csak mértékkel… - mondja mosolyogva, majd leteszi a puncsos pohárkát. Ezután a szemébe nézve folytatja.
- Még nem igen tudom, mi merre van, rád bízom magam. – mondja kissé szelíden, majd elindulnak a fiú irányításával.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2012. december 29. 02:05
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet