Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Miután a lába a kastély kövezetéhez ért, a lepakolást követően első dolga volt megkeresni az itteni bagolyházat. Kissé kiábrándult. Úgy értem - kiábrándító bűbájjal kezelve közlekedett a kastélyban, nehogy véletlenül is meglássa valaki, akinek nem kéne, nevezetesen az ő egyik kedvenc kis húgija, Hedduc. És még milyen szerencse, hogy lekezelte magát! Elvégre nem tudott volna elkommandózni a lány mellett, akivel össze is futott a folyosókon, mert a szőke fiú úgy kavargott másfél óráig a kastélyban csodás tájékozódási készségének köszönhetően, mint gólyaürülék a levegőben, így nem is csoda, hogy látta barátosnéjét. Még szerencse, hogy amaz nem pillanthatta meg bátyja kicsi kacsóit, amik izgatottan emelkedtek fel, szinte tapsikolva örömében, hogy úristen, na végre itt van, és pici húgija látni is fogja, de még hogy, és mekkora meglepetés lesz!
A levelet nem kevés sietséggel adta fel tehát a kézliabdasztárnak, melyet már otthon elkészített. A betűk írógéppel lettek rányomva a papírra, a mondatok ködös fogalmazásmódja pedig egyáltalán nem utalt Nojcsi stílusára, sőt, teljesen idegen volt tőle. Olyasmiket írt benne (teljesen helyes magyarsággal), hogy ő maga Hedda titkos hódolója, aki odavan a lány kézliabdás technikájáért, minden meccsét látta (többször is), hatalmas rajongója, s mellesleg teljesen a szívébe zárta a szőkét, illetve hogy vacsoránál ott lesz, és akkor majd találkozhatnak, mert most már összeszedte magát annyira, hogy oda tudjon menni. Ha figyelmesen olvassuk el a levelet, világosan láthatóvá válik, hogy minden egyes szó teljesen igaz Noahra is, elvégre titkos is, meg imádja is Berinát, szóval ő aztán nem hazudott egy betűt se.
Nagy vidáman indul el tehát a Nagyterem felé, mikor elérkezik az idő, sőt, kicsit később is, hogy száz százalékig biztos legyen benne, hogy Hedduc már tömi a pofiját. A bejáraton feltűnésmentesen slisszan át, még mindig kiábrándult állapotban, majd meg is áll, figyelmesen nézi az asztalokat. Ki is szúrja a rellonosok társaságát (ez egyáltalán nem nehéz számára, lévén elég feltűnő jelenségek), s csak pillanatok kellenek neki, hogy megpillantsa szeretett rokonát, aki háttal ül a zöldek asztala mellett lévőnek. Hát, nem is teketóriázik sokat, elindul, a napszemüvegét kivételesen mellőzve, türelmetlenségében hatalmasakat lépve.
Mikor közvetlen Hedda mögé ér, leveszi magáról a bűbájt, majd rögtön a lányka szeme elé is csúsztatja pracliját.
- Ki vagyok? - változtatja el a hangját jó mélyre, miközben a leány füléhez hajol pár rellonos pillantásával kísérve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=610416#post610416][b]Noah Jorgensen - 2016.07.30. 18:13[/b][/url]

Miután a lába a kastély kövezetéhez ért, a lepakolást követően első dolga volt megkeresni az itteni bagolyházat. Kissé kiábrándult. Úgy értem - kiábrándító bűbájjal kezelve közlekedett a kastélyban, nehogy véletlenül is meglássa valaki, akinek nem kéne, nevezetesen az ő egyik kedvenc kis húgija, Hedduc. És még milyen szerencse, hogy lekezelte magát! Elvégre nem tudott volna elkommandózni a lány mellett, akivel össze is futott a folyosókon, mert a szőke fiú úgy kavargott másfél óráig a kastélyban csodás tájékozódási készségének köszönhetően, mint gólyaürülék a levegőben, így nem is csoda, hogy látta barátosnéjét. Még szerencse, hogy amaz nem pillanthatta meg bátyja kicsi kacsóit, amik izgatottan emelkedtek fel, szinte tapsikolva örömében, hogy úristen, na végre itt van, és pici húgija látni is fogja, de még hogy, és mekkora meglepetés lesz!
A levelet nem kevés sietséggel adta fel tehát a kézliabdasztárnak, melyet már otthon elkészített. A betűk írógéppel lettek rányomva a papírra, a mondatok ködös fogalmazásmódja pedig egyáltalán nem utalt Nojcsi stílusára, sőt, teljesen idegen volt tőle. Olyasmiket írt benne (teljesen helyes magyarsággal), hogy ő maga Hedda titkos hódolója, aki odavan a lány kézliabdás technikájáért, minden meccsét látta (többször is), hatalmas rajongója, s mellesleg teljesen a szívébe zárta a szőkét, illetve hogy vacsoránál ott lesz, és akkor majd találkozhatnak, mert most már összeszedte magát annyira, hogy oda tudjon menni. Ha figyelmesen olvassuk el a levelet, világosan láthatóvá válik, hogy minden egyes szó teljesen igaz Noahra is, elvégre titkos is, meg imádja is Berinát, szóval ő aztán nem hazudott egy betűt se.
Nagy vidáman indul el tehát a Nagyterem felé, mikor elérkezik az idő, sőt, kicsit később is, hogy száz százalékig biztos legyen benne, hogy Hedduc már tömi a pofiját. A bejáraton feltűnésmentesen slisszan át, még mindig kiábrándult állapotban, majd meg is áll, figyelmesen nézi az asztalokat. Ki is szúrja a rellonosok társaságát (ez egyáltalán nem nehéz számára, lévén elég feltűnő jelenségek), s csak pillanatok kellenek neki, hogy megpillantsa szeretett rokonát, aki háttal ül a zöldek asztala mellett lévőnek. Hát, nem is teketóriázik sokat, elindul, a napszemüvegét kivételesen mellőzve, türelmetlenségében hatalmasakat lépve.
Mikor közvetlen Hedda mögé ér, leveszi magáról a bűbájt, majd rögtön a lányka szeme elé is csúsztatja pracliját.
- Ki vagyok? - változtatja el a hangját jó mélyre, miközben a leány füléhez hajol pár rellonos pillantásával kísérve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=610492#post610492][b]Hedda Jorgensen - 2016.07.30. 23:59[/b][/url]

Egy titkos hódoló! Hát ez igazán elragadó, gondolja hősnőnk és újra meg újra elolvassa azt a bizonyos levelet. Minden meccsét látta, van, amelyiket többször is! Hányan mondhatják el ezt magukról a testvérein kívül? Nos, igen kevesen, de ez a csoda itt, akinek irományát a kezében tartja, valóban hatalmas rajongója. Odáig van érte. Megvész, hogy láthassa, végre összeszedte a bátorságát! Már csak azt remélheti, hogy nem egy pattanásos harmadikos keresi, mert akkor bármily kegyetlenül is hangozzék, maximum autogrammot és közös selfie-t kap, azonban ehhez a testhez - és most képzeljétek el, ahogy Heddára mutatok - nem nyúlhat egy ujjal sem. Ellenben ha valami szexuális hablegény lubickol be azon a nagytermi ajtón, hát Merlin, de Poszeidón és Triton sem fékezhetik meg azt a mennyiségű hormont, melyet a lány teste reakcióképp előállít majd a tesztoszteronra. Óigen. Csak látná már a hódolót!
Kivételesen, tőle abszolút szokatlan módon nem késik - ugye érzitek, micsoda kegy ez... -, szinte epedve várja a kis titokzatos úrfit. Persze úgy tesz, mintha ez is csak egy átlagos vacsora lenne, nem néz az ajtó felé, noha majd szétveti a kíváncsiság, vajon ki az idegen. Éppen jóízűen nyammog egy falaton, mikor valaki eltakarja a szemét. Szíve kihagy egy ütemet (pillangók, bizsergés, miegymás, a szokásos klisé), aztán búg az a mély hang és... Állj. Pontosan tudja, kihez tartozik ez a kéz és kihez ez a hang. Olyan hévvel pattan fel, hogy majdnem felborítja a többi rellonost is, akik kíváncsian figyelik a jelenetet. Merthogy Hedda azonnal megöleli a bátyját.
- Istenem, téged aztán jól eltoltak hallod. Kajak gerjedtem a gondolatra, hogy valami félisten akar látni, erre téged kaplak - hamiskásan megcsóválja fejét, majd egy hatttttalmas cuppanós puszit nyom testvére arcára. Annyira meglepődik, hogy szavakat is alig talál, csak a jól megszokott csipkelődés kezdődik meg azonnal, ahogy megpillantja a fiút. Hát igen, rokonok... Noah helyes, de jobb, ha más Adonisz után néz a mi norvég istennőnk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=610496#post610496][b]Noah Jorgensen - 2016.07.31. 00:25[/b][/url]

HÚGIIIII! Noaht úgy veti szét a szeretet, mint egy tál chilisbab az ember hátsó altáji részeit, ahogy ránéz a szőke hajzatra, bár ez a roppant ízléses hasonlat sem írhatja le a benne lejátszódó komoly érzelmi katarzist. Mancsai már Berina szemei előtt pihennek, eltakarva az amúgy is veszélyes kilátást - Noah csak most veszi észre, hogy leányunk körül elég sok fiú ül, ráadásul a zöldek közül valóak (ami a nagytermi vacsoránál nem kéne, hogy meglepő legyen), ez pedig igencsak elborzasztja. De legalább most látni fogják, hogy itt van Hedduc bátyja, bizony, és bár nem annyira magas, talán mégis látszik rajta az elszántság, amitől ezek az illetők berezelhetnének.
Bölcsen lép hátra, mielőtt HeddaHúgi feldönthetné őt hatalmas lendületével - szégyen és gyalázat, hogy alig két centi választja el őket egymástól magasságban! -, a körülöttük lévők pillantásával nem is törődik, csak hallgatja egyszem drágasága szövegelését és felröhög. Igen, ez az a hangeffekt, amitől általában mindenki felvisít körülötte, főleg, ha nem hagyja abba huzamosabb idő után sem, de most nem ez a helyzet, inkább csak vigyorog, mint a vadalma, miközben karjai a nőszemély köré fonódnak, és jó erősen megszorongatja.
- Téged viszont nem toltak meg egy ideje, ha jól látom - mondja röhögve, persze szigorúan a négykerekű bicikli tempójára való rásegítésre értve szavait. - De nem is fognak, mert a húgom vagy. És. Tudom, hogy nem vagyok félisten, jól mondod, pici Beri, mert én isten vagyok - közli a lehető legnagyobb jóindulattal és természetesen olyan szerényen, mint ahogy ezt már megszokhattuk tőle. Eme szerény megszólalás közben azért kihúzza magát, még szemeit is lehunyja, állát pedig felszegi, hogy bemutassa létének felsőbb értelmét, mégpedig az istencsászárságot, mely úgy sugárzik belőle, mint a paksi atomerőmű, ezt senki sem tagadhatja. Még bólint is egy aprót magának, igen, ezt le is tudta, úgyhogy ellazítja a tartását, és vigyorogva néz az előtte álló, rég látott szőkeségre.
- Hedduuuuc, de hiányoztál - tör ki belőle végül, miután ő is puszit nyom a drága húgocskája orcájára, aztán megint megszorongatja, csak hogy érezze a szeretetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=610500#post610500][b]Hedda Jorgensen - 2016.07.31. 00:55[/b][/url]

Nem tudja nem imádni ezt a hímet itt, akármennyire is átverte a lányt. Mert lássuk be, igen jól megmutatakozik ám, hogy ők testvérek, elvégre Hedda sem csinálta volna másképp, tudván mekkora egóval rendelkezik töpörtyű bátyuskája. Mert igen, a nevével kapcsolatos viccek után ez a legnagyobb és legütősebb humorforrás a Jørgensen családban. Tulajdonképpen elmondható, hogy az utódok születési sorrendjük szerint egyre kisebbek. Mi ez, ha nem valami varázslat?
Eközben Noah első visszavágása is megérkezik, ami egy kaján vigyort csalogat a rellonos arcára. Jaj de nagyon fején találta a szöget a kis hamis, csakhogy az nem mindegy, mennyi időben gondolkodnak. Míg az eridonos hosszú és sanyarú években (ebből is megközelítőleg több, mint húszban), addig Hedda pusztán hónapokban, nem mintha ezt is nem találná elegendőnek. Néha jobb, ha az oltalmazó bátyók tudatlanok. Hihi.
- Nos, abban reménykedtem, hogy a titkos hódolóm majd változtat ezen a helyzeten, de nem bánom, ha megkímélsz - elhúzza egy pillanatra száját, mert hát a bátyja nagyon helyes, meg szexi is, csak... Az a sok izzadtságcsepp bringatolás közben... Nem illik hozzá, ez a helyzet. Még a végén csapzott lenne vagy ilyesmi. - Jaj bátyó, hát te se lettél szerényebb, mióta nem találkoztunk... - unottan forgatja meg szemeit. Hozzászokott már ahhoz, hogy istenes poénokkal dobálóznak, de ami sok, az bizony sok. A fél jelző is épp elég kielégítő, nem kell elhagyni.
De mit érdekli őt ez a sok mihaszna fecsegés, az ő Noah-ja itt van és annyira hiányzott neki, meg annyira nagyon szereti, hogy az már csudajó! Mostanában csupa kellemes meglepetés éri, ott van Fruzsi, meg most a tesója is... Ki jöhet még?
- Te is hiányoztál nekem Mentáltörp - úgy szorítja, hogy a fiú csak azért nem fájlalja, mert nyilvánvalóan volt elég ideje megszokni ezt a fajta üdvözlési hevességet. Aztán a szép pillanatok is rendre véget érnek és eljön a kíváncsiság ideje. Bizony, merthogy az egyik rellonost arrébb hessegeti a norvég, így szorítva helyet maguk közt az idősebb Jørgensennek. - Ne vedd tol(l)akodásnak - haha, de vicces valaki -, de hogyhogy itt vagy? Örülök neked, csak nem értem. Kezdesz valamit az életeddel végre, Noah drága?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=610502#post610502][b]Noah Jorgensen - 2016.07.31. 01:20[/b][/url]

- Semmilyen titkos, de még nyilvános hódoló sem fog változtatni ezen a helyzeten. - Noah bedurcizott. Egy hatéves kisgyerek meggyőződésével válaszolja ezt, abban a hiszemben, hogy amit most kimondott ebben a pillanatban, az bizony szent és sérthetetlen, és semmilyen prófécia sem írhatja felül ezen isteni döntést. Mert ha valamiben istent akarna játszani netán (mert egyébként az istenes megjegyzései félig csak viccek), az ez. Hiszen senki sem tolhatja Hedda biciklijét. Van ő olyan nagy, hogy egyedül is megoldja a pedálozást!
A következő megjegyzésre szemei hatalmasra nyílnak, arca meglepetten nyúlik meg, talán kicsit túl is játszva a dolgot - mégis kiül pofijára a döbbenet, azért ahhoz képest elég hitelesen, mert pont úgy néz ki, mint egy világra rácsodálkozó baba.
- Én vagyok a szerénység megtestesítője. Sőt, a szerénység istene vagyok - mondja ellentmondást nem tűrő hangon, majd ismét durcás gyerek stílusban, hiszen hogy is mondhat húga ilyeneket, hát Noahnál szolidabb, sőt, önbizalomhiányosabb embert még nem látott ez a világ, ki is kéri magának! Egyébként tényleg nincs annyira nagyra magával, fontos ezt tisztázni, csak néha önti el agyát a delejes köd, amikor úgy érzi, arra hivatott, hogy megváltsa a világot, és ezen az állapoton csak egyetlen bátyja képes változtatni.
- Egyébként te sem szenvedsz hiányt egoizmusban, drágaság - jegyzi meg csak úgy mellékesen.
Az ölelés okozta boldogság szétárad főhősünkben, lelkét elönti a melegség, mert iszonyúan hiányzott már neki Berina. Persze, nem volt rossz otthon lenni, de a szőkeség nélkül olyan üresen kongott a ház, hogy arra szavak sincsenek, Nojcsit még a baráti köre sem kárpótolta, hát muszáj volt idejönnie. Nem, véletlenül sem kényszerítették őt!
- Még jó, hogy hiányoztam, ötöske - nyugtázza, miközben konstans szorííít és öleeel, jaj, itt a húgi! Ú, Noah ennek annyira örül, mintha a lány egy nagy tál puding lenne, ami nem semmi teljesítmény egyiküktől sem.
Le is ülhet, hiszen helyet kínál neki tesója a zöldek asztalánál, ő pedig mindenféle gond nélkül foglal helyet, mármint egyáltalán nem érzi magát zavarban, hogy főnixmadárral a talárján leül a sárkányok közé. Úgyis itt fog táborozni 0-24, jó lesz, ha a rellonosok szépen megszokják a jelenlétét.
- Haha, tollakodás, ez jó - vigyorog nagyot, eközben pedig magához hív egy adag kaját, mert elnyúlni nem tudna érte rövid kis karjaival, és egyelőre nem áll szándékában hozzászólni ezekhez a srácokhoz. - Képzeld el, Bercsi, hogy ezentúl itt foglak boldogítani téged. - hatásszünet - Anyáék közölték, hogy ideje lenne továbbtanulnom, úgyhogy idejöttem társadalomtudományokra. Jó, mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=614930#post614930][b]Hedda Jorgensen - 2016.08.31. 11:00[/b][/url]

- Tehát ha jól értem, nem akarsz majd nagybácsi lenni. Remek - nem mintha valaha a kezébe adná a gyerekét, mert Noah az Noah. Jó, ez gonosz volt, biztos benne, hogy imádná a lurkót, akár fiú, akár lány. Bár mire akár egyetlen pasas is átmegy Noah és Alek rostáján, nos... Lehet, hogy az apácalét hamarabb valósul meg, mint a törvényes házas élet. Addig meg dugdoshatja (höhö) a titkos hódolóit, ahogyan a nem titkosakat is. Így járt.
Noah meglepettségének hatására rellonosunk arcára kiül az unottság. Mert most jön az istenes szöveg... Bingó! Csak egy pirinyót ismeri a testvérét, igazán nem nagyon. Ennek örömére kaján vigyorra húzódik ajka. - Te a kisebbségek istene vagy, édes bátyókám - ezzel pedig gyorsan, amíg még teheti, egy puszit nyom a fiú arcára, mert hát... Érzékeny pontra tapintott. Ez olyan, mint amikor huzigálni kezded az oroszlán bajszát, mondván nem félsz semmitől, aztán végül mégis kimenekülsz a ketrecből, mert jobb kívülről figyelni, mint belülről. Meg mennyivel biztonságosabb is rácson keresztül piszkálni a nagy állatot, mint a hátára ülni és hagyni, hogy miután ledobott, szétmarcangoljon... Na ugye. - Na azért álljon meg a menet. Te itt egy világbajnok kézilabdással beszélsz, höö! - nos, míg Noahnak van esélye letagadni önimádatát, addig Heddából süt a büszkeség, ahogy ki is húzza magát. Nem kérdés: semmit sem változott, mióta eljött otthonról. Nemhogy szerényebb lett, inkább szemtelenebbé vált. Ilyen az élet.
Az ölelés ezernyi pillangót kelt életre szívében, érzi, ahogyan a vattacukor felhők alatt megjelennek a csokiszökőkutak és minden olyan nagyon csudijó! Persze ezt picit konszolidáltabban, de értitek. Ezek után nem marad más hátra, mint a helyfoglalás és a végtelen poénok áradat a fiú nevével kapcsolatban. Ó igen. Ez náluk már tök normális, olyannyira, hogy Hedda elfelejt felkészülni a visszavágásra. Bercsi. Mintha ettől a becenévtől arcára fagyna a vicsor, mielőtt azonban agyonverné a bátyját, inkább a kajájára koncentrál. Bizony, csak eztán tudatosul benne Noah mondandója.
- De ugye tudod, hogy ezekkel a tollakkal  - haha, újabb poén - nem szerencsés itt ülnöd a sárkányok között? - átkarolja a srácot és vállára hajtja a fejét, amely egy szolid gesztus: meg fogja védeni és el is várja, hogy minden alkalommal mellette tömje a fejét. Pont nem érdekli, hogy mit gondolnak a rellonosok erről. El lehet innen ülni, ha valami nem tetszik. - Meglepődtem volna, ha nem oda mész. Viszont az is fura, hogy anyáék ideküldtek. Csak nem te leszel az új bébicsőszöm? - felvonja fél szemöldökét, mert ha valamire, hát erre valóban nincsen szüksége. Meg szerencsére nem nézi ki Noahból, hogy megtenné mindezt, szóval van esélye arra, hogy szabad emberként éljen. Mint Morgan Freeman. Értitek. Freeman. Höhö.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=628242#post628242][b]Noah Jorgensen - 2016.10.15. 14:07[/b][/url]

Kissé azért meglepődik, mármint szemöldökei felszaladnak szőke, göndör fürtjei irányába, mert hát ez váratlanul érte, elvégre elvileg Heddának ez ugye eszébe se juthatna. Hiszen ő, Noah mindent megtesz, hogy testvéri kötelességét maradéktalanul elvégezze, azaz hogy Hedduc számára teljes körű védelmet biztosítson ilyesféle tekintetben. Nem véletlenül tanult meg bűvészkedni, ugyebár, figyelemelterelésnek is tökéletes lehet a sok trükk, elvégre Hedda nagyon szép teremtés, róla csak valami nagyszabásúval lehet elszakítani az emberek tekintetét, ezt Nojcsi tudja is, és rendkívül büszke is miatta.
- Egyelőre nem terveztem az lenni, drágaságom. És te sem tervezel ilyesmit gondolom, mármint hogy azzá teszel, mert akkor kénytelen leszek olyan szabadulóműsort bemutatni a drága édesapának, ahol én kijövök a széfből, de ő nem. - Igen, Noah biztos benne, hogy Alek is ezt tenné és mondaná a helyében, igen, ez biztos így lenne, így hát nem röstelli kimondani a szavait, elvégre most kettő helyett kell vigyáznia drága húgocskájára, nem árt, ha tisztázza ugyebár a feltételeket.
- Hedda! - csattan fel, amikor meghallja a "kisebbségek" szót, és bár a puszi talán enyhít valamelyest a heves reakción, azért mégis csak... ő nem kicsi, kikéri magának! Csúnyán néz hát a húgára. - Csak viszonyítás kérdése, hogy kicsoda kicsi, te például kisebb vagy nálam. - Ez ugyebár támadhatatlan érv. Ez mindenképpen így van, Hedda kisebb nála mind korban, mind magasságban, és... tény ami tény, Aleknél nehéz magasabbnak lenni, ő nem tehet róla, hogy neki nem sikerült!
Hedda büszkesége gyakorlatilag úgy sugárzik a lányból, mint a radiátorból a hő hetes fokozaton egy fűtetlen szobában Norvégiában, tehát Noah el is neveti magát. Igen, világos, hogy anyu és apu terve nem jött be, Hedduc tehát nem szállt le a földre, ugyanúgy nagyra van magával, de hát inkább ez, mint hogy depressziósan üldögéljen a szobájában, hogy ő nem elég szép meg jó, nem igaz?
- Hát, igen, egy kézilabdással, aki a saját egója miatt nem látja, kinek passzoljon... - Húzza tovább húga türelmét, ahogy elkezdi falni a kaját, ami a tányérjában lelhető fel; arca fel is villanyozódik, nos, ez finomabb, mint amire ő számított. Legalább a konyha jó, igen, ez egy plusz pont, ez mindenképpen hasznos és komfortos lesz később...
Nem, Berina mintha fel se venné, hogy Noah piszkálja a nevével - ám legyen, ha ez neki nem probléma, hát mi állna a szőke útjába, hogy továbbra is így becézze imádott kishúgát? Nyilvánvalóan semmi sem, sőt, kifejezetten engedélyezve lett ezáltal a megszólítás, ugye, mert hát hallgatás - beleegyezés, nem?
- Ember, inaktivizáld a szarkazmusod! - Igen, ezzel pedig Nojcsi megbizonyosodott róla, hogy tuti bevitt egy találatot, úgyhogy egy jóllakott óvodás arckifejezésével emel be még egy falatot a szájába. - Ha nekem tollas a hátam, neked pikkelyes, kisanyám.
Közben a norvég körülnéz, a rellonosok arca megnyúlt a begyűjtőbűbáj nyomán. Ja, tényleg, itt mindenki elcsodálkozik, amikor nem látják a pálcát Noah kezében, és a tárgyak csak úgy a tenyerébe repülnek! Igen, ezt mindig imádni fogja, inkább vissza is fordul a kajája felé, mert a vigyora még a végén elárulná, hogy ő nem félisten.
- Nem ide küldtek anyáék, én választottam a Bagolykőt. Önkéntes bébicsőszöd leszek, drágaság - nyilvánítja ki a nyilvánvalót, miközben bekap egy falat húst.