36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. július 17. 19:54 | Link

Dai alias Chat Noir
Gazoldás Cumók és a Gyűrű


Eleinte nem tervezett elmenni a bálra, kezdte unni a sok puccot és a végeláthatatlan ételpiramisoktól rogyadozó asztalkákat. Ebben nőtt fel, ebben a környezetben voltak a legszörnyűbb élményei, ám amióta a kastélyban lévő bálokra el-eljárt néhanap, kezdte úgy érezni, hogy mégsem vészesek annyira ezek az összejövetelek. De mégis ritkaságba ment, hogy ő megjelent egy ilyen fogadáson, most azonban a kíváncsiság rángatta őt ide elsősorban. A ruhája nem is lett a legcsinosabb, a meghívó az utolsó pillanatok egyikében érkezett így hatalmas mesterművet már ő sem tudott alkotni, beérte egy fekete, virágokkal díszített, térd alá kúszó ruhácskával és hozzá illő, rendezetlenebb konttyal, melyekben apró rózsák ültek, teljesen véletlenszerűen elszórva.
A levélke, amit kapott csak egy meghívás volt egy helyszínnel karöltve. Se név se aláírás nem szerepelt benne, de még csak időpontot se igazán látott, így a lány mikor megállt a nagyterem előtti folyosó egyik oszlopánál, pontosan annál amelyiknél a levél titkos írója kérte, ajakát rágcsálva várt és csak reménykedni tudott abban, hogy nem késett el vagy nem jött túl korán. A vendégsereg java része épp mostanában kezdett beszállingózni a nagyterembe, Lala figyelte a díszes ruhákba és csinos szmokingokba bújt fiatalokat, akik legtöbbször párosával masíroztak be az ajtón, kuncogva, nevetve vagy jókedvűen csevegve.
A pillanatok hosszú óráknak tűntek és alig öt percen belül úgy érezte, hogy már vagy egy örökkévalóság óta támasztja azt az öreg, ódivatú oszlopot. Lassan már arról is kezdett egészen lemondani, hogy valaha bejut a bálra, de nem is volt igazán kedve menni. Butaság is volt idáig eljönni, így kiöltözve. A gyűrűjét piszkálva sóhajtott fel és elhatározta, hogy ha öt percen belül nem ér ide senki sem felszalad a Gyöngybe és inkább megírja azt az iskolai házi feladatát, amivel már hetek óta adós volt annak a bugyuta tanárnak.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 20:24 | Link

Choi Min Jong


Ruha


A lánynak nem kellett sokat várnia ahhoz, hogy megjelenjen a partnere, ezt pedig nagyon díjazta a kis késés ellenére is. A srác sportosan elegáns volt, a szerelése elnyerte a tetszését, hiszen szerette, ha valaki jól tudott öltözködni és adott magára. A partnere máris bókolt neki, amikor megérkezett, ez pedig igencsak hízelgő volt a lányra nézve, azaz hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem esett neki jól a sok pozitív megjegyzés.
- Köszönöm a bókokat, te is nagyon kitettél magadért. Jól nézel ki, szóval büszke vagyok rá, hogy te vagy a partnerem. - válaszolta Rachel elpirulva, remélte, hogy nem ciki, amit mondott, de úgy gondolta, hogyha már ennyire dicsérte őt a srác, akkor ő is viszonozza azt, és ezt tényleg komolyan gondolta.
Choi igazi úriember módjára viselkedett, odatartotta felé a jobb karját, Rach pedig belékarolt, hogy elindulhassanak a terem felé.
- Milyen szépen feldíszítették a termet! És milyen sokan vannak! - jelentette ki Rach, amikor a helyszínre értek. Nagyon megváltozott a nagyterem erre a különleges eseményre, ugyanis padló helyett fű díszelgett, a táncparketten pedig víz uralkodott. Gyönyörű virágágyással körbevett szökőkutak, fák és virágok színesítették a helyet, világításként pedig lebegő tűzgömbök és fáklyák szolgáltak.
- Hozni kellett volna fürdőruhát! - mutatott a medence felé a Rellonos, ami sziklákkal volt felépítve és még egy minivízesés is tartozott hozzá. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: svédasztalos vacsora, kellemes zene, finom sütemények és lángoló italok tömkelege.
- Azt hiszem, hogy egy szuper bulinak nézünk elébe! - mondta Rach a srácnak lelkesen, már alig várta, hogy mindent kipróbálhasson a teremben.
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. július 17. 20:33 | Link

Az öltöny


Ha végzősnek nem is - habár a mutatós ruhája alapján még az is könnyen beleférhetne -, de negyedévesnek simán tippelte volna. Meglepett hümmentéssel veszi tudomásul a lány évfolyamstátuszát, majd figyelmét a poharak felé terelve, onnan pillant vissza a szőke arcára, mikor meghallja halk megjegyzését.
- Jól értem, garantálod, hogy nem esek össze holtan itt mindenki előtt, ha iszok egy pohárkával? - oldalra húzódó vigyorral, sajátját egyenesen a másik tekintetébe fúrva kérdezi, hogy egy kis nyomást gyakoroljon rá, majd körbekémlel az egyre hangosabb nagytermen.
- Tudod mikor maradnék otthon a családdal - nevet fel halkan, és egy italért nyúlva fűzi tovább szavait. - Vízibicikliztél már esőben? Fesztivál, koncertek? Bungee jumping? Bármi?
Az egyelőre még érintetlen pohár szája felett néz le Kamillára, arcáról egyetlen pillanatra sem olvad le az a kicsit komisz, kicsit szemtelen kedélyesség, ami már terembelépése óta ott figyel.
És akkor jön a kérdés, amit Kamilla bár ne tett volna fel. Most a mestertanoncnak olyasmit kell tennie, amit nagyon nem akart - legalábbis nem ilyen korán. Színt kell vallania. Szomorú.
Hunter - még mielőtt bármi egyebet tenne - belekortyol a vérszínű italba, majd egy nyugodt mozdulattal leengedi kezét, s ajkait beharapva az asztalra teszi az üvegpoharat. Komótosan, ráérősen nyalja le szájáról azt a néhány csepp nedűt, ami az imént ott maradt, majd kiegyenesedik, zakóját megigazítja magán, és közelebb lép a fiatal lányhoz.
- Bár ne kérdeztél volna rá - mondja halkan, szemöldökeit árnyalatnyit összébb húzva, tekintetébe őszinte csalódottságot csempészve. Nagyot, színpadra illőt sóhajt, szemeit le sem veszi társaságáról. Ujjai az asztalon dobolnak. - Hjaj, Kamilla. Most mihez kezdjek veled?
Egy újabb sóhaj kíséretében megcsóválja a fejét, mozdulata egyszerre hat véresen komolyan és játékosan. Lepillant a lány fehér ruhájára, majd kínzó lassúsággal visszavezeti tekintetét arcára. Sajátjáról kétely és tehetetlenség olvasható le.
Végül közelebb dől, hangja Kamilla fülénél csendül fel. Ő maga közben a táncolni készülő végzősöket figyeli, szája széles vigyorban áll, ami mély baritonján is meghallatszik.
- Valójában csak innen, a Levita toronyból jöttem, de kérlek, ne áruld el senkinek - suttogja, s elhúzódva a lánytól kacsint is egyet. Hát ennyi volt a minisztériumi mókának. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan befellegzik majd.
- Áh, szóval ti hátulról támadtok - sokat sejtetően mozgatja meg szemöldökét. Jól ismeri a zöld ház mentalitását, legalábbis a Roxfortban a Mardekárból kerültek ki a legjobb haverjai. Az emlékekre nevetve folytatja. - Igen, mindent értek.
Kíváncsi tekintetével követi a távolodó alakot, de a kurta válaszát nem tudja hova tenni.
- Nem veszem be, hogy ezt a ruhát csak úgy magadnak vetted fel - hitetlen arccal csóválja meg a fejét, szavai mellé még jobb tenyerét is felemeli, ezzel jelezve partnerének, hogy ennél jobb dumát kell kitalálnia.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 20:40 | Link

Rachel
Megjelenés


Mosolyogva figyelem, ahogy elpirul, aztán ahogy viszonozza a gesztust - ami részemről amúgy nem csak gesztus volt - érzem, hogy az én arcom is kipirul egy kicsit. Mit nem tesz egy kis vér? Bár régen nagyon pirulós voltam, és még mindig könnyű zavarba hozni, azért megnyugtató, hogy nem leszek már lángvörös egy apró kis kedvességtől.
- Ez igazán megnyugtató. Köszönöm - felelem mosolyogva aztán a karomat nyújtom neki és mivel nem tiltakozik bevezetem a terembe. Érdeklődve pillantok körbe, iszom a színeket és a formákat. El tudnék veszni egy-egy apróbb részletben, de megálljt parancsolok magamnak, mielőtt megtenném.
- Valóban - válaszolom tömören a megállapítására, bár a tömeget csak azután veszem észre, hogy megemlíti. - Szebb lenne kevesebb emberrel - állapítom meg, csak úgy mellékesen, miközben tovább nézelődöm. Elidőzik a tekintetem a fákon és körülöttük a tarka virágokon, a tüzes földgömbökön majd végül a medencén.
- Boszorkány vagy, szerintem meg tudod oldani - kacsintok rá, ahogy a fürdőruhát említi. Én mondjuk simán bemászom ruhástól, elvégre vannak jó kis szárító bűbájok. Más kérdés, hogy így belegondolva, nem vagyok biztos, hogy van nálam pálca. El is kezdem a bal kezemmel végig tapogatni a zsebeimet, majd elengedem Rachelt egy percre, hogy a jobb kezem is bevessem a keresésbe.
- Hmm... Nem hoztam pálcát - állapítom meg végül kissé aggódva, de aztán eszembe jut, hogy félvámpír vagyok és kb nulla a varázserőm, (én legalábbis úgy érzem) és megnyugszom. - Egy gonddal kevesebb! - vágom ki magam immár vigyorogva, hogy ne is keltsek gyanút a lányban a pálcahiánnyal.
A bulival kapcsolatos megállapítására bólintok. Aztán ismételten körbe nézek, azon gondolkozva, mivel is kéne kezdeni, de a bőség zavarában nem jutok dűlőre. Maradok hát az udvarias megoldásnál:
- Mit szeretnél először közelebbről megcsodálni?
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 20:52 | Link

Choi Min Jong


Ruha


A lány észrevette, ahogyan partnere kissé elpirul, de nem tette szóvá, hiszen nem akarta még nagyobb zavarba hozni, de ezek szerint a bókja sikeresen célba ért.
- Nos, ami azt illeti én is örülnék, ha kevesebb ember lenne itt. Nem kéne kerülgetni őket, na és a miénk lenne az egész terem! Mekkora buli lenne már! - felelte álmodozva Rach, miközben belelkesülve arra gondolt, hogy akkor nem kellene másokhoz alkalmazkodnia és azt csinálhatna, amit csak akarna, ráadásul az övék lehetne az összes étel és ital! Ez számárak elég gyerekes felfogásra vallt, de időnként szeretett rendhagyó dolgokról álmodozni.
- Ó igen? Pálca nélkül mit érek én? - kérdezte a fiúra kacsintva, mivel nem volt nála a pálcája, igazából csak végszükség esetén tartotta magánál és ha épp nem felejtette el magával vinni, de most a szobájában hagyta.
- Hopsz! Nálam sincs pálca. Mi lesz most? - nézett széles vigyorral a fiúra, majd folytatta:
- Mit szólsz ehhez a sorrendhez: kis tánc, evés, ivás, medencében fürdőzés?
A lány kissé vakmerő volt, jelen esetben egyáltalán nem érdekelte, hogy nincs nála fürdőruha, ha rajta múlott volna, akkor ruhástul belevetette volna magát a medencébe, aztán ha kijön, majd megszárad magától, vagy visszamegy a szobájába gyorsan ruhát cserélni. Ő az adott pillanatnak élt, egyszerűen nem érdekelték a következmények. Nem tudta, hogy Choi milyen, de azzal tisztában volt, hogy ő sorrendben mindent kipróbálna és egyszer élünk alapon ruhástól megmártózna a medencében is.
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. július 17. 21:04 | Link

Benedek
Ruha

Megkönnyebült, hogy nem várakoztatta meg nagyon Benedeket. Hosszú ruhájában hiába igyekezett nagyon, csak nem mozgott olyan fürgén, mint farmerban és tornacipőben.
- Köszönöm - halvány pír jelent meg az arcán, de továbbra is mosolygott. Jól esett a bók, hiszen nem mindennap mondják az emebernek, hogy csodálatosan néz ki.
Húzkodott egy sort a ruhája dekoltázsán, mert utoljára talán hét évesen viselt ruhát, így kissé zavarban volt. De azon volt, hogy ez ne látszódjon rajta, továbbra is mosolygott, bár talán kissé eröltetetten.
- Inkább nekem kéne megköszönnöm, hogy elhívtál. Egyébként ez az első bálom, még soha nem vettem részt ilyen eseményem. Lassan indulni kéne, nem gondolod?
Utoljára módosította:Vitéz Rebeka , 2016. július 21. 14:56
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 21:28 | Link

Rachel
Megjelenés


Bólogatok, mint egy mugli bólogatós kutya, aztán széles mosoly kúszik az arcomra.
- Nem is rossz ötlet... Nem is rossz... - csak a felügyelők ne lennének... De segáz, majd megoldjuk valahogy. Vagy máskor, máshol. De az ötletet mindenképp megvalósítjuk majd.
- Nem tudom. Szerinted? - kérdezek vissza kihívóan, de ahogy realizálom, hogy nálam nincs pálca, ez már annyira nem is jó poén. Csak az javít a dolgon, hogy kiderül ő is azért dobta fel a kérdést, mert nála sincs. - Szörnyűek vagyunk, de legalább biztos, hogy jó párost alkotunk - állapítom meg újra és ahogy véginézek magunkon, arra jutok, hogy valóban. Bár két teljesen különböző stílusban és színvilágban készültünk, tulajdonképpen jól mutatunk egymás mellett. Ha ez egy kompozíciós feladat lett volna, akkor se tudtuk volna jobban megoldani. Tökéletes ellentétek vonzzák egymást páros, némi közös tulajdonsággal megfűszerezve.
- Nem varázsolunk - válaszolom végül a kérdésére is, és könnyedén megvonom a vállam, remélve, hogy tényleg nem. Aztán mivel döntés képtelen vagyok, őt kérdezem, mit szeretne csinálni először. A sorrend tetszik, a merészség is. Elmosolyodom. A fürdő lesz a legjobb, érzem.
- Tetszik a sorrend. Határozottan. De mondd, nem kell megvárnunk a végzősök nyitótáncát? - kérdezem kissé bizonytalanul. Mert mintha valami ilyesmit magyaráztak volna a többiek a klubhelyiségben, mielőtt eljöttem. Nem mintha figyeltem volna. De ha nyitótánc... akkor elég merész lenne, ha mi táncolnánk elsőnek. Engem mondjuk nem zavar. Csak nem tudom Rachel hogyan vélekedik erről.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 17. 21:29 | Link


pillék nélkül és haj


Megerősítően bólogatni kezdek, bujkáló mosollyal ajkaimon.
- Pontosan. Ha szeretnéd, a biztonság kedvéért én is megiszom egyet, bár még ezt sem fejeztem be - leheletnyit megbillegetem a kezemben levő poharat, tartalma enyhén hintázni kezd az üvegen belül. Amint láthatja, tökéletes egészségnek örvendek, és eszem ágában sincs összeesni. Állom a tekintetét, szürkés íriszeim egy pillanatra sem rebbennek meg a nyomástól, amit próbál itt rám pakolni. De amúgy értem én, veszem a lapot, belemegyek a játékba meg minden.
- Ó, szóval te inkább az az aktív apuka vagy - bólintva veszem tudomásul, amúgy egész szórakoztató ez a beszélgetés, meg a helyzet, meg minden. A kérdésekre megemelem szemöldökeim, kicsit kortyolok, igyekszem beosztani a megmaradt italom - nem mintha amúgy nem tudnék másikat elvenni, ha elfogyna.
- Hm. Az a helyzet, hogy nem merek nyilatkozni, elvégre az apám is a minisztériumban dolgozik és.. Tudod hogy megy ez - elhúzva szám csóválom meg fejem miután befejeztem, most már teljesen felé fordulok, csípőmmel a lebegő asztalkának dőlök - ami hála istennek nem mozdul el. Az igazság pedig az, hogy nem sűrűn szoktam az előbb felsoroltakat csinálni. De szeretném! Egyszer majd.
És akkor olyat teszek, amit nem kellene - az arcából ítélve főleg nem most. Tovább kémlelem az arcát, és már teljesen felesleges válaszolnia, mert tudom, hogy igazam volt. Még ha egy pillanatra meg is inogtam, igazam volt. A kezdetleges bájos mosoly kiszélesedik, és átvált abba a tipikus rellonos stílusúba, amikor egy zöld rájön, hogy most bizony ő kerekedett felül. 1:0 a javamra, tetszik, tetszik.
Kissé feljebb emelve fejem figyelem, ahogy közelebb lép, szemöldökeim újra felvonom, mintha valami kihívást kéne épp elfogadjak.
- Ne haragudj, ha tudom, később teszem meg - őszinte sajnálattal biggyesztem le ajkaim - legalábbis így tűnik -, viszont valójában meg nagyon is élvezem a helyzetet, mert azért valljuk be, még mindig vicces.
- Meg tudsz nekem bocsátani? - hangom fokozatosan vékonyodik illetve halkul el a kérdés folyamán. Aztán mikor elkezd a fülembe suttogni, megint elvigyorodom. Még mielőtt bármit is válaszolhatnék, vissza is egyenesedik, így hát kénytelen vagyok lábujjhegyre állni, és szabad kezemmel a nyakába kapaszkodnom - mert bárhogy is nézzük, fényévekkel magasabb nálam. Nem hiszem el, hogy még mindig mindenki magasabb nálam, pedig már nőttem emberek, nőttem!
- Nyugalom, nálam biztonságban lesz a titkod - mosolyogva suttogok vissza, aztán pedig le is huppanok a saját szintemre, s újra kortyolok, majd, a már szinte teljesen kiürült pohár az asztalon végzi.
- Mindig máshonnan támadunk, de leginkább hátra érdemes nézni - halálosan komolyan közlöm a tényt, és amúgy tényleg. Elölről ugye egyből észrevesz, még oldalról is van esélye reagálni, felülről nem szokásunk, és így meg maradt a hátulról. Hát tiszta logika.
- Lehet csak azért vettem fel, mert szép akartam lenni - megcsóválom fejem, felveszem azt a tipikus arckifejezést, amit akkor szoktam, ha az emberek nem hiszik el mikor igazat beszélek - azaz pont az ilyen helyzetekben. Tudjátok, amikor ott van a se nem boldog, de se nem szomorú mosoly, meg amikor egyszerre próbálod összevonni meg felhúzni a szemöldökeid, és akkor olyan fura alakjuk lesz. Na pont úgy nézek most ki.
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 21:47 | Link

Choi Min Jong


Ruha



Rach tudta, hogy a felügyelők jelen vannak mindenhol, de valahogy most elfeledkezett róluk, egyébként is csak álmodozás terén maradt meg nála a dolog, hogy mindenki eltűnjön hirtelen, bár úgy tűnt, hogy ebben Choi is benne lenne, ami nagy elégedettséggel töltötte el. Rachel ez a szituációt viccnek vélte, kíváncsi volt rá, hogy hogyan valósítaná meg a srác ezt a dolgot, hogy egyszerre mindenkit eltűntet mindenféle következmények nélkül, bár tudta, hogy erre sosem fog sor kerülni, de azért érdekes elgondolás volt részéről.
A lányt mulattatta a srác visszakérdezése, de legalább most már tudta, hogy nála sincs pálca, így már egálban voltak.
- Látod ebben igazad van, bár szerintem én szörnyebb vagyok mint te, de tényleg remek párost alkotunk! Talán pont a tökéletlenségünk egészít ki minket ilyen jól! - válaszolt a srác kijelentésére Rach, miközben egy cinkos nézést ejtett a partnere felé.
- Nincs varázslat. - felelte a Rellonos a srácra mosolyogva, hiszen ha egyiküknek sincs pálcája, akkor ez az eshetőség teljesen ki van lőve. A lány ezt nem is bánta, mert jobban szerette a spontán dolgokat, mint a varázslatot, hiszen ez mindig is nagyobb kihívás volt a számára.
- A fene, el is felejtettem őket! Látod, milyen önző vagyok? Csak magamra, magunkra gondolok. - nevette el magát Rachel, hiszen muris volt, hogy ennyire nem tartotta fejben azt, hogy bizony itt nem ők a főszereplők, hanem maguk a végzősök.
- Tudod legszívesebben már most táncolnék nem törődve a következményekkel, egyszerűen csak jól akarom érezni magam. De tudod mit? Kezdjük akkor az evés-ivással. - válaszolta lemondóan Choi-nak, végül is a terve megmaradt, csupán a sorrend változott benne, az pedig kifejezetten hízelgő volt a számára, hogy a fiú is olyan bevállalós típus volt, mint amilyen ő maga.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 18. 00:20
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 22:12 | Link

Rachel
Megjelenés


- Miben gondolod magad szörnyebbnek? - pillantok rá meglepetten, mert azért egy szép és okos nővel állok szemben, így az én elképzeléseimben sehogy sem áll helyt a megjegyzése. A másik megállapítása a tökéletességről azonban már tetszik.
- Enyhén ellentmondásos vagy, de tudod mit? Így is tökéletes - kacsintok rá végül, aztán ismét körbe nézek. Keresem az ismerős arcokat, de ismét rá kell döbbennem, hogy ez a kastély hatalmas és több diák van benne, mint amennyit észben tudok tartani. Persze az arcok ismerősek, a folyosóról egy-egy óráról, de semmi konkrétabbat nem tudok kötni a legtöbbhöz, ez pedig azért ijesztő. Vagy csak azt mutatja, hogy feleannyira se vagyok szociális, mint régen.
Pálca híján meg kell egyeznünk, hogy nem varázsolunk, ami valószínűleg nem is nehéz, de azért bennem kelt némi aggodalmat, hogy nincs nálam az a mágikus bot. Ezt persze jól titkolom. Egyébként is, mi baj lehetne?
- Előfordul - mosolygok rá elnézően, ahogy kiderül, megfeledkezett a végzősökről. Azt hiszem, ha nem lennék prefektus - igaz, most nincs rajtam a jelvény - engem sem izgatna annyira, de így jó példát kell mutatnom. Sóhajtok egy nagyot, aztán ahogy Rachel megváltoztatja a sorrendet, rábólintok.
- Rendben, akkor együnk valamit - ismét a karomat emelem, hogy aztán a kék asztalhoz vezethessem, (már ha nem ellenkezik) majd hosszasan nézelődni kezdek, és próbálom megállapítani, mi micsoda. - Van esetleg javaslatod, hogy mit kóstoljunk meg? - kérdezem meg őt, miközben azon agyalok, hogy említettem-e már neki valaha, hogy nem eszem húst.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. július 17. 22:16 | Link

Zalán

Általában nem szokott zöld, elegáns ruhát felvenni, a pirosat jobban preferálja, de ez a ruha megfogta és nem hagyhatta ott. Legközelebb nem tudja mikor fogja újra viselni, de az mellékes, most rajta van és ez a lényeg. A sminkkel is hamar elkészül, a természetes szebb szerinte, mégis egy kis zöldet is felvisz a szemére, majd a haját is megfésülte. Ezzel nem kellett különösebben vesződni, nem szereti összefogni és most vasalni, göndöríteni sem volt kedve. Rengeteg idő eltel mióta levágatta, akkor meg is bánta ezt a cselekedetét, és most boldog, amiért újra a fenekét veri a hajzuhatag alja. Kastélybeli háza előtt várja barátját, hogy együtt menjenek a bálra, mert ő hívta el, de azt azért elvárhatja, hogy elé menjenek, ugye? Mire a bejárathoz ért, Zalán már ott várt rá, ő pedig egy mosollyal üdvözölte. Végignézett rajta, majd egy elismerő görbület is jelezte az arcán, mennyire jól fest a magyaron az öltöny. Lesz kit elhívnia a keresztapja összejöveteleire, már, ha nem lép le korán, amit általában tenni szokott. Ezen gondolatai közepette karolnak belé, majd indulnak el. Nem gondolta volna, hogy ilyen komolyan fogja venni a bált, ezt nem is várta el, neki az egyszerű kézfogás is megfelelő lett volna. A kérdésre még inkább feljebb húzódik a szemöldöke. Na, jó, ilyen nincs. Ki volt az és mit csinált az ő barátjával, mert ez a Zalán, nem az a Zalán, akit megismert. Nem mondom, hogy nem tetszik neki, időnként jól is esik, ha valaki ilyen, de a srácból semmikép se nézte volna ki. És megsúgom jobban tetszik az neki, amikor gitározni tanította, vagy játszott valamit a basszusgitáron.
- Ha megcsókollak visszatér a régi srácom, vagy erről tegyek le és szokjak hozzá az újhoz? - érdeklődik, miközben a kezét a homlokára teszi, meghatározva, hogy nem beteg. De nem így van, teljesen egészséges, szóval ezt az opciót kizárhatjuk. Mindeközben leérnek a bejárathoz, ahol a karolást átveszi a kézfogás, de ez Gwennek nem elég és rákulcsolja ujjait a magyaréra. Most már mindenki tudhatja, hogy Zalán foglalt, bármennyire is cuki, meg helyes, és jó kviddicses és bármi egyéb, Gwen nem adja semelyik lánynak, de még fiúnak sem.
- Két év múlva te fogod táncolni a végzős táncot - vigyorog a másikra és egy szabad asztalt keres, amihez odahúzza párját is, aki remélhetőleg nem tiltakozik.

Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 22:32 | Link

Choi Min Jong


Ruha


- Hm, az egyelőre legyen az én titkom. Sok mindent nem tudsz még rólam. - felelte rejtélyesen Rach, közben arra gondolt, hogy egyáltalán nem a tökéletesség mintaképe, pláne ami az aranyvérűeket illeti, ugyanis jobb szereti áthágni a szabályokat, varázslat nélkül megoldani dolgokat és egyebek. De szerinte, ha mindent betartana és illendő életet élne, akkor nagyon unalmas lenne még önmaga számára is.
- Köszönöm! Mertem remélni, hogy így gondolod! - húzta ki magát büszkén egy kedves mosollyal a fiú felé, hiszen legalább még így is pozitív visszajelzést kapott tőle, ami nagy elégedettséggel töltötte el.
- Igen, röstellem, de előfordul. Hát most nem mi vagyunk az est fénypontja. - válaszolta Rach, hiszen tisztában volt vele, hogy ez az egész rendezvény a végzősökről szól, noha nemrég elfeledkezett erről a cseppnyit fontos dologról.
- Jó ötlet! - jelentette ki lelkesen az evéssel kapcsolatosan a lány, majd büszkén belekarolt a partnerébe, hogy az a kék asztalhoz vezethesse.
- Hm... - harapta be a száját Rach, majd lesütötte a szemét és mosolygott. Viccesnek vélte, hogy tőle kér tanácsot Choi, hogy mit lenne érdemes megkóstolni. Szétnézett a svédasztalon, hogy milyen ételek vannak, majd miután kellőképpen megszemlélte a kínálatot, választ adott partnerének:
- Érdemes megkóstolni a zöldséggel töltött cukkinit, a pennét tejszínes cukkinivel, a francia salátát, a kaviárt valamint a francia lecsót.
Úgy döntött, hogy kaviárt fog enni, ha már választhat, de várt még, hogy a fiú mit fog választani, közben már azon gondolkodott, hogy milyen italt igyon utána.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 18. 08:27
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 23:09 | Link

Rachel
Megjelenés


Tetszik? Igen azt hiszem, most határozottan tetszik, hogy ilyen titokzatos. Mosolyra húzom a számat, vele szembe fordulok és egészen közel hajolok a füléhez, hogy megkérdezzem:
- És később beavatsz majd a titkaidba? - Épp csak annyira húzódom vissza, hogy a szemeibe nézhessek, kihívóan, felhúzott szemöldökkel várva a reakciót és a választ. Aztán felegyenesedem rendesen és mintha mi sem történt volna nézelődöm tovább, majd teszek neki egy újabb bókot, hogy aztán a tánc helyett az evésre tereljük a figyelmünket. Ami azt illeti, én még mindig bizonytalan vagyok az európai konyhában, ezért is kérem a segítségét. Jól teszem, remek dolgokat sorol fel.
- Cukkini... - megnyalom a számat. Vajon honnan tudja, hogy az az egyik kedvenc zöldségem? Igazából mindegy. - Zöldséggel... - döntök, és a döntést egy bólintással koronázom meg. Veszek egy tányért és átadom Rachelnek, majd magamnak is szerzek egyet s meg is pakolom az említett étellel. Megvárom, amíg Rachel végez, majd evőeszközt is veszek magunknak és a jobb kezem gyengéden a hátára helyezve terelem őt egy szabad asztalhoz, hogy nyugodtan ehessünk.
- Amúgy, mi az a francia lecsó? - kérdezem meg miután leteszem a tányérom az asztalra és kihúzom neki a széket, hogy helyet foglalhasson. Utána pedig figyelmesen hallgatva leülök vele szemben, s a késsel nem is foglalkozva, a balkezembe veszem a villát, s falatozni kezdek.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 23:42 | Link

Choi Min Jong


Ruha


A lányt váratlanul érte, hogy a fiú a fülébe suttogott, szóval egy kicsit megborzongott, majd elgondolkodott a válaszon:
- Hm, hát előbb kitapasztalom, hogy beavatlak-e majd a titkaimba. Mindenesetre nem kizárt. - felelte somolyogva, titokzatosan, miközben szája mosolyra húzódott. Szeretett másokat húzni és kétségek között hagyni, bár most úgy érezte, hogy a fiú nagy valószínűséggel méltó lesz rá, hogy idővel a bizalmába avassa, tulajdonképpen azon alapult az egész, hogy hogyan alakul a kapcsolatuk a későbbiek folyamán.
Nagy pozitívum volt számára, hogy Choi kiszámíthatatlan volt, avagy nem tudta, hogy mi lesz a következő lépése, hogy mit várhat tőle. Egyáltalán nem volt az az unalmas típus, akinek minden tettét előre látni lehet, ez pedig még rejtélyesebbé tette őt a lány számára.
- Szóval szereted a cukkinit. Nekem is ez az egyik kedvencem. - válaszolta lelkesen Rachel, de most úgy gondolta, hogy ideje kaviárt enni, mert az volt az első számú kedvence, szóval abból szedett. A lány látta, hogy Choi nagyon gondoskodó, ugyanis még evőeszközt is vett maguknak, majd gondosan a derekára emelve a kezét egy szabad asztalhoz terelte, és még a széket is kihúzta, hogy helyet foglalhasson.
- Köszönöm! Öröm ilyen udvarias fiatalemberrel találkozni! - jelentette ki vidáman Rach, hiszen nagyra értékelte ezt a fajta viselkedést, ugyanis a mai fiatalság sajnos már nem erről szólt, ami nem igazán nyerte el a tetszését. Így különösképpen méltányolta azt a fajta udvariasságot, amit Choi megteremtett számára.
- A francia lecsó ugyanolyan mint a hagyományos, de nem hússal készül, hanem szimpla zöldségekkel. - magyarázta Rach, miközben ő is elkezdett enni, majd hozzátette:
- Jó étvágyat!
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 18. 08:28
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 17. 23:43 | Link

A legtökéletesebb férfi
Ruha


Vetett egy utolsó pillantást tükörképére és arra az elhatározásra kellett jutnia, hogy sohasem lesz maradéktalanul elégedett a nővel, akit odabent viszontlát. Ezt szorosan követte a második gondolat, miszerint kit érdekel? Egyetlen ember lesz a teremben ma este, akinek meg kíván felelni és neki éppenséggel úgy tökéletes, ahogy van -törött csuklóval, kissé becsiccsentve, bikiniben, vagy éppenséggel abban a ruhakölteményben, amit ma estére választott ki.
Vélhetőleg ez volt az első alkalom, hogy nem kérte ki a legjobb barátja véleményét a kinézetéről egy ilyen fontos esemény előtt, vagy éppenséggel, hogy sem Gwennek, sem pedig Dainak nem kellett végigasszisztálnia a kissé kaotikusra sikeredett készülődést -szóval ma nem repkedtek cipők, nem hevertek szanaszét ruhák és általában véve, Szofi sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint eddig bármikor.
Némi késéssel és ehhez társuló komoly bűntudattal indult meg a Nagyterem felé, ahol minden bizonnyal Niko már várt rá. A szőkére egyáltalán nem volt jellemző a késés, de ezúttal a nyugalma ára volt plusz tíz perc. A folyosókat átszelve selyembe és öltönybe burkolózott diákokat kerülgetett, még csak véletlenül sem szeretett volna lassítani és tovább várakoztatni a partnerét.
Szőke haját óvatosan megigazította mielőtt a helyszín felé kanyarodott volna és már méterekről kiszúrta a rá váró fiút.
Halvány mosoly kúszott az ajkaira, miközben gyakorlatilag átvágott egy beszélgető csoporton -ők ezt nem különösebben értékelték- és modelleket megszégyenítő kecsességgel szedte a magas sarkús lábait Niko felé.
- Sajnálom, hogy késtem! -csúsztak kezei a fiú vállára és a legbűnbánóbb tekintetével lesett fel a pillái alól. - Elképesztően jól nézel ki. -tette még hozzá valamivel halkabban, miközben ajkaiba harapott.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 23:58 | Link

Rachel
Megjelenés


Figyelmesen hallgatom, és arra jutok, hogy jó irányban haladunk valami bizalmasabb kapcsolat felé, de ő óvatos. Ez pedig jó. Ha ilyen fiatalon ilyen lettem volna, valószínűleg sok kellemetlenségtől megkímélem magam, de hát nem voltam az. Most sem vagyok, nem ennyire, mint ő. Pedig változtam és határozottan úgy érzem, hogy be is zárkóztam, de talán pont az ő titokzatossága az, ami miatt meg mernék nyílni neki. Egyelőre azonban csak biccentek, jelezve, hogy tudomásul vettem, s kivárom türelmesen, amíg úgy dönt, megoszt velem valamit, amit másokkal esetleg nem tenne. Elvégre nekem is van ilyen titkom. S lehet ha tudná, nem is állna itt, ilyen nyugodtan mellettem. Így viszont minden aggódás nélkül megteszi én pedig örülök neki, hiszen kellemes társaság.
A választék széles, s bár nem mindent ismerek fel, miután megemlíti a cukkinit rögtön kiszúrom a kedvencemet és nem is nagyon érdekel, van-e más az asztalon.
-  Ühüm. Nagyon – bólintok neki vidáman, amikor a zöldség kerül szóba és már adom is neki is a tányért, majd megpakolom a sajátomat, hogy aztán leülhessünk enni. Gyengéden terelem az asztalhoz, és teljesen természetes módon húzom ki neki a széket. Igazából meglep, hogy ezt megköszöni, de aztán eszembe jut, hogy volt erről szó illemtanon, hogy nem olyan elterjedt ez manapság.
- Oh, hát ez... igazán természetes. Nekem legalábbis – fűzöm hozzá, csak úgy mellékesen, mert hát valóban. Ezt is belém átkozták, mindenféle túlzás nélkül. Ha csak egyszer is elfelejtettem volna, akkor biztos, hogy valamilyen kisebb kellemetlenséggel sújtanak, pluszba mindenféle tiltásokkal. De tulajdonképpen értékelendő az „atyai” szigor, amiben részesítettek.
A francia lecsó, pedig – bár az igazság az, hogy a lecsót sem tudom mi – azzal, hogy hús nincs benne, igazán jól indul.
- Akkor azt mindenképp megkóstolom majd! – mondom lelkesen, aztán rámosolygok. – Neked is! – Aztán enni kezdek.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2016. július 18. 00:04
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 18. 00:13 | Link

Choi Min Jong


Ruha


Rach azt gondolta, hogy a későbbiekben egy őszinte, bizalmas kapcsolat alakulhat ki köztük (I think this is the beginning of a beautiful friendship), a fiú mellett legalábbis úgy érezte, hogy végre önmagát adhatja és Choi elfogadja olyannak, amilyen.
- Akkor ebben már egyezünk! - felelte a lány nevetve, miközben épp a kaviárját fogyasztotta, közben azon gondolkodott, hogy mivel öblítse majd le a finom ételt.
- Hm, vajsör... vagy mit ajánlasz? - nézett a srácra kérdő szemekkel, igaz, hogy a mondanivalójának csak a negyedét ejtette ki a száján, de remélte, hogy a srác már fél mondatokból is megérti őt, vagy legalább tud következtetni arra, hogy mire célzott.
- Tartsd is meg ezt a remek tulajdonságodat! - válaszolta kedvesen a lány, hiszen valóban díjazta, hogy a partnere ilyen előrelátó volt, mostanság ugyanis sajnos nem ehhez volt szokva.
- Helyes! Érdemes! És köszi! - felelte Rach, miközben az ételét fogyasztotta, majd miután megette megvárta, hogy Choi is befejezze az étkezést, hogy elindulhassanak az italpult felé.
A lány körbenézett és látta, hogy egész jó már a hangulat, sokan ettek-ittak, a medencébe egyelőre még senki sem vetődött bele, biztosan mindenki azt várta, hogy a végzősök eljárják a táncukat, aztán indulhat az igazi buli. Rachel is remélte, hogy ez hamarosan megtörténik, mert már nagyon szeretett volna a medencébe vetődni, mit sem törődve azzal, hogy nem hozott magával fürdőruhát.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 18. 08:32
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 18. 00:27 | Link

Rachel
Megjelenés


- Ühm - bólintok helyeslően, hogy egyezünk. Mást nem nagyon tudok hozzáfűzi és nem is nagyon érdemes. Az újabb kérdésére viszont egy komoly pillantást kap, és egyáltalán nem azt a választ, amire számít.
- Vizet! - Egy pillanatnyi hatás szünet után azonban elnevetem magam. - Láttam pár lángoló poharat, azt kipróbálhantánk... - mondom végül megenyhülve, nem kevés kíváncsisággal. Azok viszont a piros asztalnál voltak, így személy szerint arra szavazok, hogy előbb együnk, aztán jöhetnek az italok. Mivel Rachel nem tiltakozik le is ülünk, s mivel nekem természetes minden gesztus, lassan zavarba hoz a túl sok beszéddel a téma kapcsán.
- Megtartom! - vágom rá, majd hirtelen ötlettől vezérelve, a villámmal az ő tányérja felé nyúlok és lopok egy keveset a kaviárjából. Csukott szájjal - erre rettentően figyelek ám!!! - a kaviárt ízlelgetve mosolygok és küzdök a feltörni törő nevetéssel, mert azt gondolom, ez nem éppen az udvarias magatartás, amiről beszéltünk. De valamivel mégiscsak ki kellett magam vágni.
Ezt követően persze a saját tányéromnak szentelem a figyelmem, s bár szívesen beszélgetnék, észben tartom a "magyar ember evés közben nem beszél" mondást, amit olyan sokszor hallottam és ennek megfelelően csöndben is maradok. Bár nehezemre esik, ahogy a csukott szájjal evés is.
- Kérsz még valamit? Vagy megnézzük az italokat? - kérdezem, miután megtörlöm a szám egy szalvétában, látva, hogy a rellonos, tulajdonképpen csak rám vár.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 18. 00:40 | Link

Choi Min Jong


Ruha


- Óh, Öhm... Hogy micsoda?! Víz? - tette fel a kérdést megrökönyödve Rach, aki hirtelenjében köpni-nyelni nem tudott, de aztán szerencsére meghallotta a válsz további részét, így rögtön megkönnyebbült.
- Na azért! - válaszolta széles vigyor kíséretében, mert nem örült volna, ha csak ő iszik, mivel ökör iszik magában, és a fiút sem úgy ismerte meg az elmondása alapján, mint aki nem iszik alkoholt.
- Szuper, benne vagyok, próbáljuk ki! - válaszolta Rach immár kitörő örömmel, hiszen mégiscsak sose ivott még ilyen lángoló italt, és igencsak felkeltette az érdeklődését, hogy milyen lehet az íze, na meg a hatása.
A lány egy széles mosolyt ejtett, amikor a fiú vett a kaviárjából, tudta, hogy ez a viselkedés nem túl udvarias, de jó pofának tartotta, meg hát miért ne kóstolhatta volna meg azt, amit ő evett. Miután elfogyasztotta az ételét, úgy gondolta, hogy ő is megkóstolja partnere étkét, szóval a villájával gyorsan elcsent egy darabkát a cukkiniből.
- Hmmm... fincsi. - mondta elégedetten, miután lenyelte az utolsó falatot is, majd a villáját a tányérjára helyezte és megtörölte a száját a szalvétával. Ezután belenyúlt a retiküljébe és felfrissítette a rúzsát, hogy mégiscsak tökéletes legyen az összhatás, majd türelmesen megvárta, amíg Choi befejezi az étkezést.
- Tulajdonképpen jóllaktam, jöhetnek az italok! - vágta rá elszántan a lány, majd felállt az asztaltól és a partnere mellé lépett, hogy az odakísérje az italpulthoz.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 18. 00:45
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. július 18. 10:03 | Link

Gwen

Nem sikerült összehozni a házibulit, ezért nem maradt más kibúvóm, muszáj volt elmennem a végzős bálra. Ki is hagyhattam volna nemes egyszerűséggel, valószínűleg ezt tettem volna, ha nem lettem volna prefektus. Így azonban felettébb kínos lenne nem megjelenni az ünnepségen. Egyetlen örömforrásom és motiváló személyem Gwen volt, akiért megérte elmenni és ott lenni, reméltem, vele talán nem lesz rossz kedvem és a tömegfóbiámat is elfelejtem addig. Mivel így döntöttem, előnyösebb volt pozitívan állni a dologhoz és kedvet teremteni magamban a táncoláshoz. Ezért vettem fel egyfajta álarcot, hiszen önmagamtól nem voltam képes megváltozni egyik pillanatról a másikra. Viszont úgy tehettem, mintha, és akkor talán átveszem a lelkes hozzáállást. Gwen elé mentem, akin elsőre különös volt a zöld ruha, de csak mert általában nem ebben az színben szokott mutatkozni. A meglepettség mellett nagyon is tetszett a lány és ez segített megtartani az úriemberes viselkedést. Hagytam, hogy belém karoljon, aztán együtt indultunk a tettek helyszínére.
Sejtettem, már-már egyértelmű volt, hogy nem fogom bírni ezt a magatartást a bál végéig, ez nagyon nem én voltam, de valóban élvezni akartam a bulit, ahhoz pedig változtatások voltak szükségesek és elengedhetetlenek. Az is lehet, hogy egy idő után már természetesnek fogom venni ezt az állapotot és jól fogom érezni magam így is. A lány szavaiból azt vontam le, hogy neki a régi Zalán jobban bejött. Hát, nekem is, viszont olykor-olykor nem árt a másik oldalunkat is megmutatni. Egészséges voltam testileg és agyilag egyaránt, szóval érezhette, nem voltam lázas.
- Ha nem csókolsz meg, valószínűleg akkor is vissza fog térni a régi srác, de azért kérem a jussom. – Merthogy a csók az kellett, arról nem mondtam le egykönnyen. Az sem zavart, hogy egyre több ember volt körülöttünk, bár egyikőnk sem szerette az ilyenfajta feltűnést. Ezúttal én voltam a kezdeményező, határozottan közeledtem a lány arcához és csókoltam meg, még mielőtt alkudozni kezdett, vagy bármi mást szólhatott volna. A kapuig bírtam tartani azt a sznobos kéztartást, utána automatikusan váltottunk kézfogásra. Gwenhez hasonlóan én is rákulcsoltam az ujjaimat az övéire, így mentünk be a szépen feldíszített nagyterembe. Ott szerintem mindenkit elfogott a táncos hangulat, a mestertanonc meg is jegyezte, hogy nem sok időm maradt hátra, aztán nekem is végzősként el kell táncolnom a nagy nyitótáncot. Kirázott tőle a hideg, nem szerettem a feltűnést, két év múlva pedig minden szempár rajtam, rajtunk lesz. Nem féltem, hogy baj lenne a tánctudásommal, csak maga a helyzet lesz nyomasztó.
- Ne is mondd. De akkor is te leszel a partnerem, igaz? – Amennyiben igen, sokkal könnyebben túl leszek a saját végzős bálomon és még élvezni is fogom, gondolom. Kerestünk egy szabad asztalt, Gwen talált is, mire gyorsan odahúzott még mielőtt elfoglalták volna előlünk. Leültünk, én pedig a lányt néztem még mindig a kezét fogva.
- Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy? – Belesimítottam hajába. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire romantikus is tudtam lenni. Bár ez cseppet sem volt megjátszva és nem ez volt az első eset, amikor ilyen voltam.
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. július 18. 18:14 | Link

Világ legszebb nője
a csaj nem tartozék

Szokásától eltérően nem nézi meg a lányokat, sem a pasikat, hiába mosolyog egy-két partner nélkül érkező úgy rá. Tudjátok, olyan tipikusan, huncut csillanással a szemükben. Ő még csak észre sem veszi ezt a jelenséget, pedig nem egy lány pirult már el ahogy tekintete átsiklott rajtuk.
Csak egy valaki érdekli, és az a valaki már meg is érkezett. Niko szája elnyílik, majd realizálva, hogy az ő barátnőjét látja, félmosoly ül ki arcára. Kihúzza magát, aztán finoman jobbjába húzza a lány kezét.
- Te vagy a leggyönyörűbb ezen a bálon. Meg a világon - méri végig, hangjában valami szokatlan selymesség játszik.
Közelebb húzza magához, és ő is lép egyet felé, majd mikor Szofi a nyakát öleli át, az ő kezei a derekára csúsznak. Szemébe néz, és egy nagyon gyors, játékos puszit nyom a lány formás ajkára.
- Mehetünk, hölgyem?
Elereszti, és kérdőn néz rá miközben kinyújtja felé jobbját, hogy ha szeretne, karoljon belé. Ha elég volt kedvesének az ácsorgás, ő bizony nem habozik, beljebb viszi, egyenesen oldalra, az asztalok felé.
- Kaja!
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. július 18. 19:08 | Link


Csinosban


Kevesebbet készülődtem, mint általában szoktam, nem akartam megfelelni senkinek, hisz pár nélkül teljesen más egy bál. Az nem volt opció, hogy más férfi oldalán töltsem az estét, mert vagy Bálint, vagy senki, maximum a koktélos pohár - amiből szándékoztam sokat, de nagyon sokat meginni...mármint koktélból, nem pohárból.
Ruhámon végigsimítva lépegettem ide-oda, tanulmányoztam a koktélfelhozatalt, és a lángoló mellett döntöttem. Nem is gondolkodtam rajta, hogy jó ötlet-e beleönteni a táskából valami mást, de nem kapott lángra semmi, még én se...
Épp belekortyoltam volna amikor valaki a hátam mögött megszólalt. Az első hangra azt hittem, rossz helyre álltam, majd a hangra, melyet bárhol felismernék, végigfutott gerincem mentén egyfajta bizsergés. Lassan fordultam irányába, hitetlenkedő, elképedt arcomat hamar ráncba kellett szedni.
- Te...mit...miért... - pislogtam nagyokat Bálintra, és mély lélegzetvétellel bújtam a kezébe. A koktél ahelyett, hogy az asztalra került volna, első körben a pocimba került - belekortyoltam mielőtt szerelmem nyakába ugrottam volna.
- Te szemét, úúúgy utállak - nevettem el magam és a nyakába bújva csókoltam meg a parfümtől illatozó részt.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. július 18. 20:09 | Link

Vandália
megjelenés.


Tulajdonképpen nem tervezett ide jönni, mert annyira unalmas és felesleges fennhéjazásnak tartja az egészet, hogy az már szinte fizikailag is fáj neki. Igen, éppenséggel lenne sokkal jobb dolga ennél, mint itt díszelegni, egy újabb bálon, újabb fantasztikus meglepetésekkel, amelyeket a buzgómócsing DÖK-tagok eszeltek ki az iskola diákjainak. A téma, a négy elem, nos... már önmagában taszítja Ákost. Alapvetően utálja az egész mennyei fényt, fanfárokat és egyéb dicshimnuszokat, amik az elemistákat veszik körül. Hiszen ők a kiválasztottak, a természet erejének birtokosai. Így születtek és még azt is megérdemlik, hogy báltémák legyenek, nem csak ön- és közveszélyes tömegpusztító fegyverek.
Pontosan ezért nem követi a dresscode-ot és eszében sincs beállni a körülötte bámészkodó, ámuló-bámuló diákok közé. Egyszerűen csak zsebre tett kezekkel sétálgat és megnézi, hogy valami normális italt is lehet-e kapni, vagy csak szerinte roppant menő, lángoló vackokat. Mielőtt azonban még találna valamit, talál helyette sokkal kellemesebbet: a mai partnerét, Dáliát. Úgy néz ki, előbb érkezett, és őt szíven találta az elemisták cupidója, éppen majd kiesnek a szemei, ahogy az italát, a bál helyszínét csodálja. Aztán látja, hogy a szép tekintet az emberek arcát firtatja, így elkap egy random poharat, meg sem nézi, mi van benne, úgy indul meg felé.
 - Azt hittem, három lánytestvérrel láttam már mindenféle extrém estélyit, de... váó - mondja neki, ahogy közeledik, mosollyal ajkain és beleiszik az italába, úgy pillant a szőkeségre. Az egyetlen, amiért megéri itt lenni, az az, hogy az összes hölgyike az összes pénzét, erejét, idejét beleöli abba, hogy szebb legyen a többinél egy este, mintha ez annyira sokat számítana.
 - És amúgy mi volt vele a célod? Hogy mindenki rálépjen, vagy hogy te csavard bele magad a fodorrengetegbe, ha a földön fekszel már? - kérdi végül, pimasz mosollyal az ajkán. Ahogy odaér a lányhoz, szabad kezével finoman megérinti az egyik vállát és két udvarias puszit ad az orcáira.
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 18. 20:26 | Link

Rebeka


Első bálozó, így már még szerencsésebb vagyok, hiszen ez örömteli, hogy én kísérhetem el. Megköszöni, hogy elhívtam. Nem kellene neki, hiszen már sokkal előbb el kellett volna hívnia valakinek a bálba, mint az előtte való nap. Nincs miért panaszkodnom, hiszen így látják fiú társaim, mit is hagytak ki.
- Engem ér a megtiszteltetés, hogy én kísérhetlek az első bálodra. Remélem, emlékezetesebbé tudom tenni számodra ezt az estét. Minden erőmmel ezen leszek, nem fogsz bennem csalódni. Ámulni fog minden fiú diáktársam, milyen gyönyörű teremtéssel megyek a bálba. Bánni fogják, hogy nem ők hívtak el téged ide. -
 Bókolok rendületlen, mintha nem tudnék kifogyni belőle, remélem nem is fogok a bál ideje alatt. Bár mindennek meg van a maga helye.
- Nem kell megköszönnöd a meghívást. Olyan széplány, amilyen te vagy, természetes, hogy valaki elhívja. Rendben, indulhatunk is. Remélem lesz alkalmam táncolni veled? -
 Invitálom, vagyis válaszolok, hogy indulhatunk is a nagyterembe. Remélem kérdésemre igen választ kapok. Hiába az utolsó pillanatban jött a sugallat a meghívásra, azért a régebben megtanult tánclépéseknek itt hasznát fogom venni.

Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 18. 20:36 | Link


Ruhácska


Nagyon tetszett a kezemben lévő lángoló ital, nem mellesleg még az íze is finom volt. Később kipróbálom majd az ételeket is, de egyenlőre el vagyok itt álldogálva és iszogatva. Egyre több ember szállingózott be a kapun, és mindenkin szebbnél szebb ruhákat láttam. Egy idő után kezdtem magamat még egy kicsit extravagánsnak is érezni, mivel volt olyan ember, akiénél az én ruhám kétszer olyan nagy volt. Ahogy figyeltem a többieket, hirtelen Ákos jelent meg előttem, az ő kezében is egy ital volt, és egy huncut mosolyt villantott felém, mint ahogyan azt mindig is szokta. Én is rámosolyogtam, nagyon megörültem neki, lehet, hogy túlságosan is. Elnevettem magamat, majd pördültem egyet a ruhámba, az alja ezzel tényleg olyan hatást keltve, mintha lángolna, majd mikor végeztem, a fiúra kacsintottam.
- Pontosan az volt vele a célom, hogy ilyen hatást érjek el, mint nálad most -  árultam el neki, majd köszönésére válaszul én is adtam két puszit, majd elengedtem a fiút. Alaposabban végignéztem rajta, arcomon egy széles mosoly húzódott. Ezután Ákos tekintetébe néztem.
- Azt mondják nincs olyan fiú akinek rosszul állna az öltöny... - kezdtem bele mondatomba - Azt hiszem ez igaz, mivel neked pazarul áll! - dicsértem meg a fiút is, mivel tényleg meglepően elegáns volt az öltönyben. Mindenki mást is szokatlan volt a megszokott mindennapi öltözet nélkül látni, de Ákos volt számomra a legszokatlanabb. Többször is végigfuttattam rajta a tekintetemet, hogy elmémbe véssem ezt a képet, mivel éreztem, nem egy hamar fogok ilyet újra látni.
- Hordhatnál gyakrabban ilyeneket -  tettem egy javaslatot a fiúnak, de már előre tudtam mi lesz a reakciója, remélem látja arcomon, hogy annyira én sem gondolom komolyan. Lassan megtelik a terem, egyre több estélyis hölgy reppen be a kapun, kezdtem magamat kissé elnyomva érezni. Nem mintha az lenne a célom, hogy mindenki rám figyeljen, de sose éreztem még magam szépnek egy ekkora tömegben, azt hiszem ez is vezérelt abban, hogy ilyen ruhát választottam.
- Na, és azon kívül, hogy idejöttünk növelni a terem szépségét, mi mást szeretnél csinálni? - tettem fel a kérdést - Mert nem nézem ki belőled, hogy Te az a táncolós típus lennél.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:05
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. július 18. 21:45 | Link

Vandália
megjelenés.


A váó valójában félig a meglepettség, félig az elismerés között volt, de szereti az olyan embereket, akik úgy veszik a dolgokat, hogy jól essenek nekik - ez javában megkönnyíti az ő dolgát is.
 - Tudod, a hölgyek nem szokták az első báljukon ellőni a legnagyobb dobásukat, mert azt jövőre felül kell múlni - próbál szurkálódni finoman továbbra is, de valahogy a legutóbb is teljesen lepattant Vandáról.
Amikor meghallja Dália megjegyzését az öltönyére vonatkozóan, képtelen nem elnevetni magát. Annyira édes (Ákos felfogásában a szó legundorítóbb értelmében édes), hogy azt hiszi, őt bármennyire is érdekli mit gondolnak róla. Vagy hogy ne hinné el magáról, hogy ő itt a legtökéletesebb emberi teremtmény ebben a teremben. Mégis sikerült visszafognia magát és úgy álcáznia, mintha tényleg a beijesztésen és a poénon nevetgélne.
 - Értem, és mivel nekem pazarul áll, ezért az összes többi selejt utánzatnak is... - bólogat és hümmög is mellé, mint aki éppen nagyon is megérti az összefüggést a dolgok között. Szereti, ha hozzá hasonlítják az általánost, nem pedig fordítva. Pontosan azokat az embereket imádja, akik nem túl büszkék néha így piedesztálra emelni, még ha véletlen is. A másik jó pont a naivitás, amivel nem veszik észre, mennyire a kezére játszanak minden mozzanatukkal.
 - Majd ha egyszer híres üzletember leszek. Tudod, a cipő-bizniszem... - utal vissza a legutóbbi találkozásukra itt a nagyteremben, majd ártatlanul megforgatja a szemeit. Nem bámul arra, de szeme sarkából látja, ahogy a lány többször is végigméri. Szusszant egyet. Olyan picike még és olyan ártatlan, ha tudná, mire gondol éppen... Ezek a szépszemű hölgyek, sosem sejtik, mikor és mennyire húzogatják az oroszlán bajuszát. Pedig csinálják vele, rendszeresen, és aztán meglepődnek, amikor harap.
A lány kérdésére azonban rápillant, egyik szemöldökét pedig megemeli, kortyol egyet az italából.
 - Miből gondoltad, hogy nem vagyok táncolós típus? Igazság szerint kifejezetten szeretek táncolni, már ha nem diszkólötyögésről van szó.
És elkérdezett azon különleges pillanatok egyike, amikor Ákos magáról beszél és őszinte. Kifejezetten szeret táncolni, főleg csinos hölgyekkel és főleg rendezetten, egymásba karolva. Nem, a partitánc tipikus formája sem jön be neki annyira, de egy bálon aztán nincs szükség arra, hogy ilyesmi miatt aggódjon.
 - Szóval ne reménykedj, hogy megúszod a tipegést a ruhácskádban - mutat végig a lány fodrain még egyszer, vigyorral az ajkain.
Utoljára módosította:Egerszegi Ákos, 2016. július 18. 21:46
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 19. 10:30 | Link

Rachel
Megjelenés


Határozottan vicces nézni az arcára kiülő megrökönyödést. Ezért már megérte, nagyon is. De persze nem bírom sokáig a komolyságot, s hamar megenyhülök, hogy megadjam a választ, amit hallani szeretne. Ugyanakkor még így is ki kell ábrándítanom.
- Nagy valószínűséggel, csak valami gyümölcslé mix lesz... - engem mondjuk nem zavar, nem vágyom rá, hogy becsípjek. Főleg nem egy ilyen helyen. Emberként még talán bevállalnám, félvámpírságom miatt azonban nem merem vállalni a felelősséget. Még akkor sem, ha amúgy nem érzem, hogy szükségem lenne vérre.
Az evés egy jó darabig leköt, és bár kissé elmókázunk, azért többnyire csendben fogyasztjuk el az ételünket. Észrevételére, miszerint finom, csak bólogatok, mert épp tele a szám, és nem akarom az újdonsült illemtudásom teljesen romokba dönteni. Jól megrágom az utolsó falatot is, majd a számat megtörlöm a szalvétámmal, s megkérdezem, készen áll-e a koktélok tesztelésére.
- Akkor menjünk - felelem könnyedén, felállva, s mellé lépve, hogy most ismét kihúzzam a székét, ezzel megkönnyítve a felállást számára, majd a karomat tartom, hogy ahogy eddig is, együtt mehessünk az italos pultokhoz.
Ott aztán lehajolok, hogy közelebbről is megcsodáljam a lángoló finomságokat. Az egyik poharat közelebb húzom magamhoz, de még nem emelem fel az asztalról.
- Eszméletlen jópofa! - állapítom meg gyermeki egyszerűséggel, majd felállok, s egy másik, szintén lángoló italt Rachelnek nyújtok, bal kezemmel pedig felemel azt, amit az előbb nézegettem. Amint a lány elveszi az italát, én a lángokba teszem a kezem, hogy megvizsgáljam, melegít-e vagy csak látszat tűz. Égetni nem éget, ebben teljesen biztos vagyok.
Pár másodperc után aztán észbe kapok, s a tűzben játszó jobbom, magam mellé zárom, majd zavartan pislogok partneremre.
- Öhm... Egészségedre! - mondom némi habozás után, megemelve a poharam, koccintásra, majd bele is kortyolok a különleges italba.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2016. július 19. 10:42 | Link

Szirám Love
Megjelenés


Meglepődik, és én elégedetten mosolygok, hiszen minden pontosan a terveim szerint alakult. Egyértelműen nem számított rám. S ahogy felhajtja a koktélt az csak még édesebbé teszi a pillanatnyi zavarát.
Átölelem ahogy hozzám bújik, beszívom hajának kellemes illatát. A kezem a derekára siklik, s elmosolyodom ahogy ajkai a bőrömhöz érnek.
- Ha ilyen, amikor utálsz, alig várom. hogy szeress! - Nevetek rá halkan, kissé elhúzódva, épp csak annyira, hogy a virágcsokrot ismét közénk tehessem. - Tetszik? - érdeklődöm a fehér rózsákra pillantva majd Szira arcát fürkészve, bár igazából nem várok választ.
- Szerettelek volna meglepni. Úgy látom sikerült - mondom el neki, hogy mi is volt a tervem, bár mostanra biztos magától is rájött. Az meg, hogy féltem esetleg valaki másnak is megakad rajta a szeme, már megint más kérdés. Elvégre így, hogy itt vagyok nem fenyeget ez a veszély.
- Ajánlod ezt a lángoló csodát, vagy keressünk valami mást? - teszem fel az újabb kérdést, mintha amúgy mi sem lenne természetesebb. Mintha együtt jöttünk volna. De közben, egy pillanatra sem engedem el, mert bár nem vallanám be, hiányzott.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2016. július 19. 15:20 | Link

Will
Ruha, Haj


Hát eljött a nap. Még élénken él az emlékezetemben az első bagolykövesként eltöltött napom még elsős koromból, most pedig itt állok, Willel az oldalamon, végzősként a saját bálomon. Furcsa és egyben jó érzés. Az elmúlt hetekben rengeteg dolgunk volt, keringőpróbák, ruhapróbák és a többi, így senkinek nem volt ideje azon izgulnia, hogy a VAV után mégis mi a fenét kezdünk majd magunkkal. Én mondjuk teljesen megingathatatlan voltam azzal a ténnyel kapcsolatban hogy kviddicses mestertanonc leszek, aztán kis szerencsével profi játékos hírében leszek majd.

Will mellett állva nézelődök a teremben. Mikor beléptünk nem kicsit lepődtem meg. Sima gyepen sétáltunk, és az egész terem úgy nézett ki mint egy kert.
Épp körülbelül a második lépésnél a cipőm sarka elakad egy fűcsomóban. Gyorsan belecsimpaszkodom Will karjába, így nem esek pofára.
- Vicces lesz ha a keringőnél is így fogok botladozni. - morgok félig magamhoz, félig a fiúhoz beszélve.
A próbákon viszonylag jól mozogtunk együtt, néhány csetlés-botlástól eltekintve az elején. De összességében sikernek könyveltem el.  
- Iszunk valamit? Hallottam van néhány érdekes koktél amit mindenképp meg kell kóstolnunk. - Villantok egy izgatott mosolyt a partneremnek.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. július 19. 16:51 | Link


Megjelenés

Sosem voltak ínyemre a bálok, akár apám szervezte őket, akár nem. Nem volt a stílusom az öltöny és a nyakkendő, inkább a laza darabokat szerettem. Mégis, ez a végzős évem, amikor kötelező a tánc, amihez szintén nincs sok kedvem. A tánctudásommal nincs baj, inkább az embertömeget nem kedvelem, akik ilyenkor minket bámulnak. Ezekben a napokban a csajok másról sem tudnak beszélni, csak a mai estéről, és ez felettébb irritáló tud lenni, főleg, ha már századjára mennek oda hozzád, hogy ki lesz a párod. Először arra gondoltam Sorát viszem magammal, akkor nem kell foglalkozzak a többi nőneművel, de a húgom kijelentette, hogy ő most nem megy, mert a barátnőivel pizsipartit tartanak, szóval ez az opció ki lett lőve, és egyedi módon hívtam meg valakit. Írtam egy cetlit, amin az volt a felirat, hogy „Eljössz velem a bálba? Ott találkozunk.” nevet nem írtam, legyen számára is titok kivel találkozik, ahogy nekem is. Így mind a kettőnknek meglepetés lesz a találkozó. Persze, ha nem jön el, vagy már van párja, akkor megfogok egy lányt és vele fogom letáncolni, amit kell, majd lelépek és ennyi volt. A másik nemnek ilyenkor (is) sokáig tart a készülődés, amit nem értek, de mindegy nem ez a lényeg. Én pikk-pakk elkészültem, nem csináltam semmi feltűnőbbet a kinézetemmel, csak egy öltönyt kaptam fel, majd elindultam a nagyteremhez. Na, most kiderül, kivel fogom eltölteni az estémet, vagy kivel nem. Többen is befelé indulnak, nekik azonban van párjuk, míg meg nem látok egy lánykát magában, és bár háttal áll nekem, felismerem. Mosolygok egyet, majd elindulok felé és a vállaira teszem a kezeimet.
- Szóval te lennél az, aki megkapta a levelet. Ekkora véletlent – vakarom meg a tarkóm, miközben a válaszára várok. Talán tévedek és mégse ő az én partnerem, lehet, várakozik valakire. Megpillantom az ujján a gyűrűt, amit még régebben kapott tőlem a baglya miatt és ez biztosítja bennem, hogy hozzám jött, nem várakozik másra.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet