36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2016. július 15. 16:21 | Link

Végzős bál, a négy elem
07.16., szombat
idrg
Hangulatzene



Mintha egy kerti sütögetésbe csöppenne a bálozó diákokból álló nagy csapat, a nagyterem bejárata a szokásostól eltérő módon, magára a figyelmet rendesen felhívva alacsony kerítéssé változott. Kintről is jól látható, hogy a terem olyan, mintha az udvar lenne teljesen más köntösben.
Középen bőven van hely a végzősök bevonulásához, valamint az érkezők is meg tudnak állni, hogy kinézelődjék magukat. Ami nagyon szembetűnő, hogy az egész teremben tökéletesre vágott fű van a padló helyén, de a hosszú részen, valamint a táncparketten a víz uralkodik. Mintha csak vízen járnátok, de nem merültök, és semmi nedves érzetet nem ad. Csupán a látványt, a fodrozódását.

idrg

A föld elem jegyében néhány terebélyes fa, virágok adják a kerti hangulatot, néhol virágágyással körbevett szökőkutak színesítik a helyet. Köztük elszórtan helyezkednek el az asztalok. Minden berendezés a föld felett lebeg, lábaik sincsenek, de épp, hogy csak mozognak amikor elfoglaljátok a helyetek.
Itt-ott fáklyák, lebegő tűzgömbök szolgálnak világításként, valamint a terem négy pontján földgömböt formázó díszítőelemből csapnak fel a lángok.

idrg

Ha jól körbenéztek, felfedezhetitek azt a vékonyka, magasra nyúló minihurrikánt, mely egy helyben állva haragosan pörgeti a levegőt és elnyel mindent, amit csak beledobtok. Szökőkutaink mellett még egy helyen megtalálható a víz is, a terem bal sarkában egy kisebb medence helyezkedik el, sziklákkal felépítve, minivízeséssel. Aki szeretne, akár meg is mártózhat benne, persze csak ha nem félti a báli ruháját, vagy hozott fürdőruhát.


Hogy ne csak a díszítésről essen szó...
A bejárattal szemben a levegőben egy helyben áll a színpad, melyen egy híres együttes, valamint gramofon felelős az egész estén át tartó hangulatért, a legjobb mai slágereket hallgathatjátok az egész bál alatt.
Aztán ugye vannak, akik nem a tánc miatt érkeztek. Ahogy az lenni szokott, svédasztalos étkezés van, de az ételek és italok ezúttal nem egy helyen vannak. A négy elemhez passzoló ételek és italok négy különböző asztalon, zöld, piros, fehér és kék terítőn találhatóak. Különlegességek például a lángoló italok - melyek nem bocsátanak ki hőt -, a semminek tűnő limonádé, vagy a vakondtúrás süti.


Mint mindig, ezt a bált is a végzős keringő fogja megnyitni este 20:00-kor, de már 19:30-tól engedélyezett a belépés a terembe.
A bálon lehetőség szerint a négy elem egyik színében (zöld, barna, kék, fehér piros bármely árnyalata) jelenjetek meg! (Fiúknak a nyakkendőre, ingre vonatkozik.)


Megéri jönni, meglepetéssel, illetve bálkirály és bálkirálynő szavazással is készülünk! //Utóbbiban mindenki részt vesz aki megjelenik a bálon.//

//A kezdőposzthoz, azaz ehhez szálazzatok, hogy a játék egy szálon fusson!//


Jó szórakozást!
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2016. július 15. 16:33
Hozzászólásai ebben a témában
Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. július 15. 19:14 | Link



Talán senki sem gondolná szőke daliánkról, hogy mennyire szereti a puccos eseményeket, bár talán ez az első, mit személyesen is átél. Ezidáig, pontosabban a Bagolykőbe érkezte előtti időkben, az otthoni plazmatévéjük előtt csorgatta a nyálát a tinifilmek azon jelenetein, mikor csodaszép, habos-babos ruhákban, gyönyörű hajkoronákkal, de mégis az argentin szappanoperákat megszégyenítő módon egymás haját tépve, sikongatva rántották egymást az épp véletlenül mellettük lévő medencébe. Hősünk el sem tudta hinni, hogy eme csodálatos főként amerikai hagyománynak itt is ekkora keletje van.
Fenemód izgatottan vetette bele magát a ruhaválasztásba és bármennyire is szeretett volna az előírt szabályokhoz méltó lenni, mégsem tudott ellenállni eme csudaszép lila költeménynek. El sem tudja képzelni, hogy mégis hogyan hagyhatták ezt a művészi öltönyt ezidáig a boltban. Csak rá várt és boldog örökkévalóságban egyesülnek majd a bál alatt - legalábbis ilyen fennkölt gondolatok születtek meg Őszőkeségünk fejében.
Sokat elmélkedett azon is, hogy kivel kéne megjelennie eme emlékezetes napon. Természetesen első gondolata hű társa volt, neve szerint Rudolf, csak épp illő ruházatot nem talált rá. És mégsem jelenhet meg pőrén, csupa szőrösen egy ilyen neves eseményre! Viszont Jeromosunk hamar rátalált a tökéletes, szívének egyik bogárkájára - pontosabban hősünk megfogalmazása szerint. Engedjétek meg nekem, hogy méltóképpen felkonferáljam lila daliánk bálpartnerét. Ő -kit egyelőre nem nevezünk nevén-, a zöldek becses táborát erősíti, jelleme makulátlan, ahogy öltözete is. Igazi művész, annak elvontan csodálatos valójában. Társaságában pihent nyugalom száll az ember lelkére és elméjére, mit az ember újra és újra át akar élni. Hogy ki lehet ő, eme csodálatos személy? Természetesen Wallie... vagyis Allie... illetve Allan. Igen, Allan. Ki épp most lép be Jeromosunk oldalán.
- Halloood, mintha a Milka reklámok rétjein lennénk. Bár... nincs lila tehén. - Egy pillanatra szomorúan biggyeszti le ajkát. Rosszul esik neki az illúzió hirtelen lerombolása, főleg amit saját maga ellen követett el. De hamar ismét az izgatottság járja át tagjait és vigyorogva járatja körbe tekintetét a helyiségen. A standja köddé vált, de nem is bánja annyira. Amit lehetett, már kihozott belőle eddig.
- Az most kajak egy tó? Betojok, itt is lesz vízberántás? - Minek ide alpesi táj, ha a hagyományokat rendesen hozzák? Ez lesz élete legkirályabb bálja evör.
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. július 15. 19:38 | Link

Kicsit bulizgatok máma
Ruha

 Eljött ez az este is, a végzősök bálja. Vártam már, mert szeretem az ilyen eseményeket. Végre nem csak a jól megszokott talárt kell nap nap után magamra öltenem. A négy elem, nos igen, valahogy olyan deja vu ölel ma körbe, de legalább nem magam vagyok a gondolataimmal. Elkísér Anton. Üdítő társasága feledtet velem minden gondot. Legalábbis ebben reménykedem.
 Olyan sötét vörösben érkeztem, hogy az már majdnem barna, így elégítve ki a dress code irányelveit. Hajam lazán megtűztem, pánt nélküli ruhám jól mutatja alakom és testemen viselt ábráimat, melyek hamarosan még nagyobb felületen fedik majd bőrömet. A lakrészemből lassú léptekkel haladok a Nagyterem bejárata felé, ahol találkozom kedves partneremmel.
 Kíváncsi leszek ő milyen színt választ majd magának. Belőle a kéket vagy a zöldet nézem ki, a jelleme olyan mint ez a két szín, valahogy más eszembe sem jut, ha rá gondolok. Híven rossz szokásomhoz most is én érek a megbeszélt helyre előbb. Ezért, hogy elüssem az időmet gyors mozdulatokkal még igazítok egy kicsit sminkemen. Biztos ami biztos még egy leheletnyi parfümöt is csempészek nyakam ívére, majd a mini üvegcsét táskámba rejtem a többi aprósággal együtt.    

 
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. július 15. 19:39 | Link

Világ legszebb nője
a csaj nem tartozék

Izgatottan ácsorog a bejárat előtt a többi lenyalt hajú, csajozási szándékkal érkezett srác mellett. Pár szót vált is néhányukkal mielőtt még hátat fordítana a csarnoknak.
Befelé fordul, lábával az alacsony kerítést tapossa. Kezeit zsebre dugja és kintről nézi azt a furcsa új világot ami a szeme elé tárul. Jobban szereti a normális nagytermet, ahol a finom, kedvenc ételeit szolgálják fel, mint ezt a dzsumbujt. Elképzelni se tudja, milyen lehet rálépni a vízre, kicsit fél is tőle, hogy bátran ráteszi a lábát, az meg hoppá, elnyeli, mint piton a kisnyulat. Nem hozott vízálló szerelést...
Közben látja, hogy vannak bátrak akik rá mernek menni a befelé vezető útra és láss csodát, nem esnek bele, még csak vizesek se lesznek. Fél szemöldökét felvonja, értetlenül néz hol a lábakra, hol a vízre.
Kis idő elteltével, lelkesedéséből jócskán elhagyva fordul újra vissza, hátha végre megpillantja kedvesét. Ez az első bálja, nem csoda, hogy izgul és nm szeretne elrontani semmit.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
bál az elemekkel
Írta: 2016. július 15. 20:31
| Link

Artemisia
a tüzes tanárnő

- öltözékem -

Éppen a végzős bálra tartok. Na nem az enyémre. Az még odébb van. Ez most azoknak az akárkiknek a végzős bálja, akik éppen kijárják a Bagolykövet. A lányom hála égnek még bőven nincsen köztük. Ettől függetlenül viszont lehet, hogy jelen lesz. Klassz lenne. Bár biztos kissé kiakadna, hogy mit keresek itt. Dehát mit ne keresnék? Férfiúi kötelességemet teljesítem. A minap összeakadtunk Artyval és említette, hogy lesz ez a bál. Na nem úgy akadtunk össze, mint múltkor a cupidos esetnél. Bár ez a történet szempontjából nem is érdekes. Egy szó, mint száz: rákérdeztem, kivel megy. Azt mondta, még nincs kísérője, én pedig rögvest bejelentettem, hogy akkor én leszek. Egyáltalán nem tiltakozott.
Fehér ingben, sötétszürke öltönyben és fekete lakkcipőben lépem át az iskola kapuját, bandukolva a nagyterem felé. Biccentek olykor egy-egy ismerősnek a folyosón, meg pár ismeretlennek is, jól zavarba hozva őket. Különben a nyakkendőm is valami ilyen mélyszürke, ám ennek egyszerű az oka: a hölgyhöz óhajtom igazítani a színét, mielőtt a bálterembe lépnénk. Hiszen nem vagyok elkötelezett egyik elem felé sem. Nekem aztán tök nyolc, mi lesz rajtam. De stílusos volna passzolni a partneremhez.
Ez a bizonyos, említett partner pedig már ott álldogáll a kapu előtt. Mélyvörös ruhában pompázik. Így hát miközben közeledek, vigyorogva odaintegetek neki, majd előveszem a pálcám a zakóm belső zsebéből, a megfelelő színt mormolva a nyakkendőmre bökök és már kész is. Utána széttárom a karomat. Voilá!
- Helló szépség! - köszönök rá a hölgyre és már nyújtom is könyököm.
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. július 15. 23:09 | Link

Járási Samu - aka "az ott lilában"
öltöny, meg minden;


Végzősök bálja? Az a helyzet, hogy a világ összes pénzét megadnám alapesetben azért, hogy senki se lásson táncolni, de mivel nem tangabugyiban kell Hattyúk tavát lejteni, úgy voltam vele hogy oké, miért ne. De persze ezt is a magam módján akarom csinálni. Na nem azért, mert herótot kapnék tőle, ha mondjuk egy lányt kéne vinnem a bálba, hanem mert a hobbim a polgárpukkasztás.
De nem is jöttem volna el, ha nem találtam volna megfelelő társaságot magam mellé. Samu pedig asszem' megfelelő, már a szónak abban az értelmében, hogy az első találkozásunk után megbizonyosodtam róla, hogy - egyrészt nem normális, másrészt pedig hasonló az érdeklődési köre, mint nekem. Nem, itt nem a kisállatokra gondolok. És nem is arra, amire ti. Inkább arra, hogy ő is mindig józan. Pont, mint én, ugye.
Ezen a bálon mutatom meg először, hogy egészen kulturáltan is ki tudok nézni. Nem a szokásos öltözetben jöttem, mert bál, meg minden, ja, felhúztam az öltönyöm. Sőt. Kifésültem a hajam. Tehát durva erőfeszítéseket tettem, hogy konszolidáltan és szigorúan feltűnésmentesen tudjak érkezni a bálra. Igaz, a hajam három másodperc alatt állt vissza göndörbe hajmosás után, és Samu... Samu egy lila öltönyt húzott. Amikor meglátom, felvonom a szemöldököm, aztán csak elröhögöm magam. Igen, rég tudjuk, hogy Samu nem normális.
Azt tudtuk, hogy a bál a négy elem jegyében fog eltelni - ide most képzeljetek el egy képet négy darab Duracell elemről -, de amikor belépünk, egyelőre még szigorúan fizikai kontakt nélkül, azért elcsodálkozok, majd egy fintort ejtek meg. Mondja meg nekem valaki, hogy ezt ki csinálta, legyetek olyan kedvesek. Isten volt a díszlettervező? Vagy ki tojta ide a világ természeti csodáit?
Samu képzettársítására ismét egy röhögésfoszlánnyal adózok. Ha nem beszéltem volna már vele, megnézném a pupilláit, hogy a szokásos módon józan-e, de mivel tudom, hogy neki nem kell a szomszédhoz mennie egy kis hülyeségért, csak megvonom a vállam.
- Pedig a költségvetésből tuti telt volna rá. - Eskü, én nem tudom, ki finanszírozza az iskolát, vagy mi van, de ez biztos, hogy nem két forint volt. Eladják a diákokat a feketepiacon, vagy mi? - De asszem' megsejtették, hogy te alapból Milka fangirlös cuccban fogsz jönni.
Körbefuttatom tekintetem a termen, és én nem a tavon akadok le - már meg se lepődök, ez a Bagolykő -, hanem azon, hogy úszik a táncparkett. Nem vágom, Samu milyen vízberántásról hadovál, de egyelőre nem azzal vagyok elfoglalva.
- Szerinted eltörött a vízvezeték, vagy komolyan gondolták, hogy vízben tocsogva fogunk keringőzni? - kérdezem, megállva az egyik falhoz közel. Oké, annyira nem vagyok mugli, hogy ne vágjam le, hogy van benne valami trükk, de az, hogy nem leszünk vizesek, nem egyenlő azzal, hogy a lábak alatt nem fog ide-oda spriccelni a víz. Nem mintha aggódnék a tánc esztétikai minőségén, mert igazából teszek rá, csak egyszerűen nem értem.
Hozzászólásai ebben a témában


Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2016. július 16. 07:34 | Link

Nagytesó
ruuuha (picit sűrűbben és nem ilyen sokat mutatva, combközépig zártan)


Hosszas, nagyon hosszan nyűglődős készülődés előzte meg a bált és itt most nem a DÖK-ről van szó. Persze rengeteg munka volt abban is a főnökasszony által, és egyébként nagyon örült, hogy szívének kedves témát választottak.
Noel kitartóan várakozott nála egész délután, míg ő hol törölközőbe csavart fejjel, hol egy szál bugyiban rohangált végig a házon ezt-azt keresve. Tipikus, akkor nincs meg semmi, mikor az embernek szüksége lenne rá. Párja viszont türelmesen ülte végig a lány készülődését, aztán jól ki is nevette nem is egyszer.
Saját készítésű, az elemi mágiával összerakott ruhájában sétált fel az említett kitartó társa oldalán a kastélyba. Ujjaik egészen addig összefonódtak, míg a bejárati csarnokban Noel át nem adta bátyjának a végzős keringőre készülő hölgyikét.
- Nem baj ám, ha mással jössz - mosolygott szerelmére, majd apró búcsúcsókot nyomott ajkára. Mivel ő már hónapokkal Noel előtt tudta, hogy Harold viszi a báljába, nem érezte volna fairnek, hogy ő meg egyedül érkezzen.
- Izgulok. Szét fogom taposni a lábad - emelkedő mellkassal, a levegőt bent tartva vigyorgott bátyjára, és derekát átölelve hozzábújt. Tekintete a ruhából kilátszódó térdére siklott és eszébe jutott a fél órával ezelőtti öltözködés otthon...
Hozzászólásai ebben a témában

Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. július 16. 09:13 | Link



Még el sem kezdődött igazán a bál, Őszőkeségünk már most olyan, mint egy kisgyerek, ki épp most csöppent a mézeskalácsházikóba és a vasorrú bába még sehol sincs. Vigyorogva issza a látványt, megcsodál mindent és mindenkit, közben dagadó mellkassal igazgatja magán az öltönyét. Nem csak azért, mert iszonyat királyul néz ki benne -pedig így van-, de büszke a partnerére is. Csodálatos a feketebárányokra emlékeztető bongyori haja, amihez őszintén szólva bizseregnek az ujjai, hogy jól összekócolja, mint ahogy a klisés nagymamák szokták. De hatalmas önuralomról tesz hősünk tanúbizonyságot. Nemhogy nem esik neki Wallienak és kezd dorombolva hozzádörgölőzni, de még a termet sem kezdi körberohangálni és nem fogdos meg semmit -egyelőre-.
Hősünk maga a megtestesült nyugalom, legalábbis kívülről. Szolidan társalog, ahogy az elő van írva a bálozók nagykönyvében. És bizony, ebbe még pont belefér a felszabadult nevetése, mi betöltené tán az egész helyiséget is, ha nem tompítaná el a zene.
- Igazad van. Legközelebb tőgyeket is kötök magamra és akkor lesz milkacsokink is. - Természetesen vigyora letörölhetetlen és roppantul élvezi saját elképzeléseit, bármennyire is undorítónak hathat bizonyos nézőpontból. De ő már csak Jeromos. Ez az, amit nyújtani tud.
Partnere arcára téved a tekintete, majd onnan egyenesen a parkettre. Hmm, érdekes, tényleg nem aprózták el a dekorációt. Bár... akkor lehettek volna már maximalisták. Hol a eső? Nem úgy a legromantikusabb? A filmekben mindig olyan önfeledten nevetnek és csókolóznak az átázott, tapadós ruháikban, a fejükre tapadt tincsek és folyó smink közepette.
- Biztos szteppelni kell majd és közben együtt énekeljük a Singing in the rain-t. Láttam egy mashupot Rihanna Umbrella című dalával. Előadnám veled. Bár... tovább is vinném a történetet. - Pimasz vigyorra húzódik a szája. Most talán mindenki azt hiszi, hogy milyen egy piszkos fantáziával van megáldva hősünk. Persze, az kimondatlanul is ér, de sokak csalódottságára most nem épp erről van szó. Hát mekkora menő lenne már a végén vízi ugróiskolázni?!
- Kaja! Együnk az eksön előtt, na? - Legszívesebben végigtaperolna mindent és mindent egyszerre tömne a szájába, hogy az ízek is rendesen összeérjenek. De ő bizony kulturált fiatalember. Egyszerre maximum kétfélét tol majd a szájába.
Hozzászólásai ebben a témában

Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 16. 09:14 | Link


Ruhácska


Az iskola bált szervezett, aminek hallatára teljesen felpörögtem. Utánajártam a témának, és azonnal a ruhámon kezdtem agyalni. Én magam varrtam, és állítottam össze az egészet, és valószínűleg aki ismer, az meg is lepődhet a választásomon. Biztosan hozzám jobban illene a víz, vagy a levegő, de engem a tűz gondolata vonzott a leginkább. Mikor már hallottam szállingózni kifele a klubbhelyiségünkből az embereket, mindenki készült a bálra, én is nekiálltam átöltözni. A hajamat oldalra fonva készítettem el, majd mikor már mindennel készen voltam, végignéztem magamon, lesimítottam a ruhám, sóhajtottam egy nagyot és elindultam.
Tőlem az is meglepőnek számított, hogy most kivételesen nem egyedül megyek egy ilyen rendezvényre. A múltkori kalandunk óta nem láttam Ákost, de ma este Ő lesz velem. Ha pedig untatom majd, akkor elengedem, meg van rá az esély, mivel izgulok. Ruhám szélét a kezembe fogva haladtam a lépcsőkön, nem terveztem hanyatt esni, az nem tett volna jót se nekem se másoknak a közelemben. Hamar odaértem, és mikor megláttam a Nagyterem kapuját, elámultam. A hatalmas faajtó helyett egy kis kapu állt előttem, amit betoltam, és beléptem a teremben. Olyan volt, mint valami kis kert. A cipőm alatt a padlón mintha vízen jártam volna, de volt füves terület is. Néztem fel, le, és mindegyik irányba, és csak ámultam. Gyönyörűen nézett ki minden, a többi diák is tökéletesen beleillet a környezetbe, mindenki a témának megfelelően öltözött. Halk zene szólt a terem másik végéből, már most egyre és egyre kezdtem izgatottabbá válni. Elmentem, és szereztem magamnak egyet azokból a különleges lángoló italokból, még illett is hozzám, majd az egyik üresebb sarok felé vettem az irányt, ahol megtorpantam, és iszogatni kezdtem. Egyelőre innen néztem a többieket, szememmel pedig Ákost kerestem.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 16. 09:16
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. július 16. 16:27 | Link

Járási Samu - aka "az ott lilában"
öltöny, meg minden;


Ahogy beljebb megyünk a terembe, meglátok pár kviddicsest és ismerőst, oda is intek nekik. Ők pedig valszeg' eléggé meglepődnek a párválasztásomon, de erre már nem figyelek oda, inkább Sámuelre pillantok magam mellett, miközben - helyette is - beletúrok göndör hajamba, ami a szemem elé lóg, gyakorlatilag kicenzúrázva a termet. Ami egyébként egy giccsparádé, szerintem.
- Legközelebb nem velem jössz - válaszolom vigyorogva. Samu jó arc, bírom, de ha választanom kell, hogy valaki mással megyek a következőre, vagy a tőgyekkel felszerelt szőkére, talán az előbbit választom. Mert hogy belőle kinézem, hogy megcsinálja. Igaz, az sem biztos, hogy több ilyen rendezvényen tiszteletemet teszem.
Szteppelni. Egyre inkább kételkedek benne, hogy Samu tudja, hogy keringőznünk kell majd, bár már közöltem vele a tervet, és bele is egyezett. Vagy csak valami random képzettársítás ez is, nemtom'. De azért jó lenne, ha nem égnénk be teljesen a tánccal.
- Romcsi lenne - fűzöm hozzá, miközben elcsípem Samu sokat sejtető vigyorát. Ezt a szót nemrég hallottam egy levitás lánytól, hogy romcsi, és rájöttem, minek a becézett alakja ez. És annyira bugyután és idiótán hangzik, hogy muszáj használnom. - De a keringő is elég lesz, szerintem. A történetet anélkül is tovább vihetjük, hogy szteppelnénk. - Mert bár fingom sincs, mi volt a sztorija a mashupnak, de partnerem arckifejezéséből nem nehéz kitalálni. Már ha arra gondolt, amire én. De valószínűleg inkább valami elmés ökörségre.
Tekintetem az asztalokra kúszik, ami tele van koleszterindús, hizlaló kajákkal. Jaj, remek.
- Ehetünk - mondom, miközben elindulok az asztalok felé, bár az fix, hogy én ezekből nem fogok még csak megkóstolni sem semmit, mert utána járhatok plusz edzésekre, és a francnak sincs kedve hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában


Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. július 16. 21:03 | Link

Izabella érkeztééig Rubya kisasszonyt és Rothman urat érintve
Megjelenés


- Nem akarok mást - feleli a bejárati csarnokban szembefordulva ragyogó kedvesével, és egy utolsó csók után, némi hezitálással ugyan, de átnyújtja az addig sajátjában pihenő törékeny kezet Haroldnak. - Aztán vigyázz rá!
Annak ellenére, hogy a fiú Annelie testvére és csak a nagyteremig viszi, Noelben gyorsan felébred az egész nap altatgatott csendes szörnyeteg, valami egészen apró, de annál kellemetlenebb érzés; hiányérzet és dac keveréke, amiért nem az ő oldalán táncolja el Annelie a végzősök táncát.
Őrlő gondolatainak azonban nem ad hangot, hátra sem pillantva indul el a Rellon irányába, hogy egy kis pihenő után belebújjon a legmegfelelőbb öltönybe. Az tőle szokatlan módon egyszerű, letisztult darab, amiben viselője egyszerre érezheti magát elegánsnak és sportosnak. Úgy tűnik, az Ombozi fiú valóban kezd felnőni.
A pompába öltöztetett termen aztán körbehordozza elégedettségtől fénylő tekintetét, szemüvegén meg-megcsillannak a fények. Kezeit nadrágzsebébe csúsztatva sétál beljebb, de egyelőre igyekszik mindentől távol maradni, és csak a nagyterem legszéléről figyelni.
És hoppá! - elismerő szájtartással dönti oldalra fejét, amint megpillantja a mélyvörös ruhában tündöklő Tanárnőt, oldalán egy látásból már ismert férfival. Ha jól tudja, az aurorként tevékenykedik, az viszont már nem rémlik neki, hogy Balatonnál találkozhattak-e?
- Tanárnő! - lassú léptekkel közelíti meg a párost, arcán széles vigyor ül. Meg sem próbálja titkolni, mennyire odáig van a nőért - természetesen csak az udvariassági kereteken belül. - Imádom a mai dresszét! Gyönyörűen fest - őszinte bókját halvány biccentés és sejtető pillantás kíséri, majd a férfihoz fordul, biccentése mélyebbre csúszik. - Uram, Önnek csak gratulálni tudok partneréhez. Hogy vannak ma este?
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. július 16. 21:26 | Link


Csinosban


Hiányzott Bálint. Néhány hét eltelt már azóta, hogy visszaköltöztem és beiratkoztam mestertanoncnak, de már annyira megszoktam, hogy mindennap a párom mellett ébredtem és feküdtem esténként, hogy már az alvás is nehezebben ment.
Hiába a látogatások, annak a tudata, hogy az ember szívének legfontosabb ember a világ másik végén járkál, nem éppen kellemes.
Általában minden hétvégét ott töltöttem, ahol éppen járt, leszámítva ezt. Nem mondom, kicsit bántott az, amikor közölte, hogy most ne menjek, mert sok munkája lesz, az önbecsülésemen is csonkított.
Dacolva a világgal döntöttem hirtelen úgy, hogy ha nincs Bálint, én magam fogok eltölteni egy szuper estét, méghozzá a végzős bálban. Két napja volt, hogy pontosan tíz hónapja elkezdődött a kapcsolatunk, mely pecsétjét, a gyűrűt most is az ujjamon viseltem.
Halvány mosolyt varázsolva arcomra léptem be az átalakított nagyterembe. Az évek alatt sok témát láttam már, de nem ez volt a kedvencem így elsőre. Ennek ellenére a témához illő ruhát választottam, méghozzá fehér alapon színjátszósát. Ez egy gyémántra hasonlít, vagy a jégre, mikor kezd olvadni és olyan furcsán törik meg rajta a fény.
Nem mondom, kicsit zavartan néztem körbe, hátha találok ismerőst aki szintén egyedül tölti az estét, és ennek hiányában lassan eloldalaztam az egyik asztal felé, hogy kezembe vegyek egy lángoló italt.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2016. július 16. 22:35 | Link

Szirám Love

Megjelenés


Reméltem, hogy sikerül a tervem és hogy Szira nem haragszik majd nagyon, amiért lemondom a hétvégi találkánkat. De mindenképp szerettem volna meglepni. S ahogy gondoltam, úgy is tett. Mivel azt mondtam nem érek rá, ő eldöntötte, nagy makacson, hogy majd egyedül szórakozik az iskolai bálon.
Ahogy készülődöm, széles mosoly ül ki az arcomra. Megigazítom még a nyakkendőmet, még megigazítom a hajam, aztán elégedetten bólogatva elindulok. Remélhetőleg beengednek majd a kastélyba a felügyelők, ha még ott vannak. Igazából fogalmam sincs. Először a faluba megyek és szerzek egy csokor virágot aztán amennyire csak tudok sietek a nagyterembe.
Odabent már sokan vannak, így nem tartok attól, hogy rögtön kiszúrna, és persze meg van az az előnyöm, hogy nem keres, de azért nem árt az óvatosság. A díszítéssel nem is foglalkozom. A szemeim Szirát kutatják, s nincs könnyű dolgom, elvégre azt sem tudom, hogy néz ma ki.
Néhány perc nézelődés után viszont megpillantom az egyik asztalnál. Mosoly kúszik az arcomra, a virágokat a hátam mögé dugom, úgy igyekszem az irányába, lehetőleg úgy, hogy ne vegyen észre.
Útközben megállít pár ismerős, köszönök nekik, aztán gyorsan lerázom őket, hiszen már így is elkéstem a randimról, még ha a partnerem nem is tud róla.
Remélhetőleg sikerül Szira háta mögé kerülnöm, s lehetőségem van, megköszörülni a torkomat, majd megszólalni.
- Megtisztelnél a társaságoddal ma estére? - kérdezem, s ha felém fordul a virágcsokrot is átadom neki. Az arcomon mosoly ül. Remélem sikerült meglepni, és örül nekem.
- Gyönyörű vagy! - súgom közelebb hajolva, s szabad kezemmel megcirógatom az arcát.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. július 17. 12:30 | Link


Szóval nekem így tökre természetes volt, hogy a nővérem fogom elhívni magammal a bálomra, mert ő a nővérem, és nincs értelme valami random csajt elrángatni mikor van egyszer egy nővérem, szóval értitek. Az egyedüli zavaró tényező Aiden lett volna, ha előttem kérdezi meg, de hát nem tette, szóval sajnálom - nem, egyáltalán nem.
Az is teljesen magától értetődőnek jött, hogy nem tudok magamtól rendesen felöltözni. Nekem amúgy tökre úgy tűnt, hogy jól nézek ki, amíg Shayleen meg nem találta a szobám, hogy ez tévedés, mert ez borzalmas, meg az borzalmas, meg ez nem így kéne álljon, meg az nem is kéne rajtam legyen. És bár normális esetben másra haragudtam volna, rá nem tudok, még ha akarnék sem - nem akarok amúgy -, szóval mint egy jó kistestvér hagytam, hogy ő nyomja a kezembe a ruháimat, ha ez őt boldoggá teszi. És nem mondom azt, hogy nem nézek ki úgy mint egy pingvin csokornyakkendőben meg ingben, de hát ez van, ezt kell szeretni. Igazából lehet, hogy titokban még tetszik is nekem ez, csak nem akarom bevallani.
- Amúgy örülök, hogy nem lány lettem. - jelentem ki, ahogy kényelmes tempóban sétálunk végig a folyosón, hol stresszelő nők, hol pedig várakozó férfiak mellett elhaladva.
- Mármint képzeld már el, mindig kéne várjon rém valaki, meg mindig hisztiznék a sminkem meg a ruhám miatt, fúú. - megcsóválom fejem, egy pillanatra teljesen elfeledkezve arról, hogy én tulajdonképp egy nő mellett járkálok itt fel alá, aki akármelyik pillanatban nyakon vághat vagy valami, csak mert a testvérem és megvan hozzá a joga.
- Amúgy elég jól nézel ki. - féloldalas mosollyal arcomon pillantok le rá, és én amúgy tök boldog vagyok így. Mármint tényleg, gyógyulgat meg minden, és én erre teljesen büszke vagyok. Meg maga a tudat, hogy ő az én másik felem, és nem másé, értitek.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. július 17. 12:59 | Link

Zalán
Ruha

Itt egy újabb végzős bál, ami azt jelenti, hogy Gwen is idősebb lesz egy évvel nemsokára. A nyár vége előtt tizenegy nappal lép az utolsó tizenéves évébe, ami valljuk be, kicsit elszomorítja. Ez is azt jelzi, hogy érettebbnek kell lennie, mert egy felnőttől már elvárják, valamint nemsokára az iskolát is el kell végeznie. Ha szeretne, visszajöhet majd az iskolába még egy szak elvégzésére, de nem tudom mennyire fűlik hozzá a foga, tekintve, hogy most is kanszenvedés neki végig ülni az órákat. Pedig próbálkozik, de ő nem az a fajta ember, aki órákat képes a fenekén megülni. Szóval az iskola nagyon, nagyon talános. A másik lehetősége a kviddics, amit majd szeretne folytatni, de ez a sok ide-oda rohangálás kifárasztja. Délután Ausztriába menni, majd visszajönni és még tanulni, meg dolgozni is amellett, illetve a barátokkal is foglalkozni. Még nem gondolkozott el azon, hogy valamiről lemondjon, mert szereti csinálni mindet, a pub az, amit nem annyira, de a fogadás lejártáig nem fog felmondani.
A bál mostani témája nagyon tetszik neki, és rögtön a tűz jutott eszébe, mint kedvenc eleme. Nézegetett ezzel kapcsolatos ruhákat, de nem találta meg a tökéleteset. Valamelyik nagy volt, a másik kicsi, a harmadik túl sokat mutatott, a negyediket meg drágállotta. A végén már lemondott az egészről, megfordult a fejében, hogy a bál helyett inkább elhívja magához barátját filmet nézni és pizzát enni, de ekkor megpillantotta a megfelelő, föld elemhez tartozó ruhát, ami félpántos. Ez plusz pont a lány számára. A fentiek közül egyik sem volt a ruhában, szóval tökéletesnek bizonyult és megvette. A készülődés nála nem szokott tovább tartani egy óránál. Nem is tudom, hogy csinálja, általában a lányok többségének több idő kell, de mindegy, most Gwenről van szó. Ő hívta meg Zalánt, mert a srácot ismerve nem ment volna vele, pedig annyira nem rossz ez az egész, főleg, ha ő végig tudja ülni/táncolni az egészet magassarkúban. Régebben sokat emlegette, hogy ő nem fog ilyeneket hordani még hasonló alkalmakkor is, sőt még az esküvőjén is fehér sportcipőben lesz, mert az sokkal kényelmesebb. Ezen mondata miatt lett „megfenyegetve” Lina és Szofi által, akik ezt nem engednék. Pedig nem is látszana a ruha alatt, ha nem mondta volna, észre sem veszik. De a legjobb a bálban a kaja, mert ilyenkor különlegesebb ételek is szoktak lenni, mint általában. Egy utolsó pillantást vet magára a tükörben, majd elindul az Eridon portréja elé, hogy ott várja meg Zalánt és együtt indulhassanak a nagyterem felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. július 17. 13:44 | Link

Egymagam
Ruhácskám

Nem sok kedvem volt a mai naphoz, mert, hogy senki sem hívott el a bálba. Megesik az ilyesmi. Mondanám, hogy nem zavar, de hazudnék, nagyon is zavar a dolog. Szóval sokáig azt mondtam, hogy nem, én nem megyek, de aztán az egyik srác odajött hozzám, hogy hát táncolnék - e vele. Neki van partnere, de hát a végzősök nyitótánca így meg úgy, én pedig már csak azért is, mert nem is feltételezte, hogy nincs partnerem, igent mondtam. Jófej srác, miért szúrnék ki vele? Meg aztán apukám vett nekem egy csodaszép ruhát, így hát nem engedhettem meg magamnak, hogy ne jöjjek el.
Miközben készülődtem ma otthon, rájöttem, hogy teljesen feleslegesen hibáztatok bárkit is, főleg Wardot. A mi kapcsolatunk nem is kapcsolat, hanem barátság, extrákkal, mégis kicsit fájt a szívem, hogy fel sem merült benne. De hát így jár az ember gyereke, ha egyszerűen olyan nehéz eset, hogy nem találja élete szerelmét. Amikor meg megvan, akkor az meg lelép. Bár az én első életem szerelme valószínűleg sosem fogja megtudni, hogy mennyire nagyon szerettem őt. Szeretem még most is, de el kell engednem. Erre jó ez a mai este.
Elvégzem az utolsó simításokat, a hajam egész természetesen hagyom, nem vagyok a nagy kontyok feltétlen híve. Anyától a ruhához illő ékszereket kaptam, és egy kérdést, hogy vajon ki a fiú, aki miatt készülök. Na ha tudnám... Szóval csak mosolyogtam, és szépen felcaplattam a kastélyba, hogy segítsek a srácon. Ki tudja, talán itt ismerem majd meg a srácot.
Mikor belépek, elcsodálkozok a díszítésen. Minden évben, meg minden alkalomra is nagyon ki tudnak tenni magukért a DÖK-ösök. Mindig csodáltam, hogy milyen kitartásuk van az ilyesmihez. Gondoltam rá, hogy jelentkezek hozzájuk, de végül letettem róla, csak egy fellázadás volt, mint a legtöbb dolog az életemben. Amíg nem táncolunk, sétálgatok, várom a srácot, mert még egyet próbálni akart.
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 17. 14:34 | Link

Vitéz Rebeka

Ruházat

Nem gondoltam volna, hogy találok partnert. Most valamiért kishitű voltam ebben a témában. Azért nem csüggedtem el annyira, hogy ne tegyek még néhány utolsó próbálkozást arra, hogy ne egyedül kelljen eljönnöm. Még az is átfutott az agyamon, hogy kihagyom az alkalmat. Már majdnem beletörődtem a helyzetembe, amikor Rebeka igent mondott. Azért lepődtem meg a válaszon, mert elég későn kérdeztem rá. Bál előtti nap, az egyik óra után. Abban a tudatban voltam, hogy minden lány elkelt, de szerencsém volt. Egy széplány még nem volt foglalt, így eljön velem. Szobában végzek is az öltözködéssel, remélem jó lesz, és tetszeni fog Rebekának. Fekete ruhám alatt vörös ing feszül, a gallért kiteszem a Bocskai gallérja fölé, hiszen nem nagyon látszik belőle semmi. Jó ötlet volt, hogy valamelyik ruhadarabnak hordoznia kell az egyik elem színét. Utolsó igazítás a ruhán, és már megyek is a nagyterem felé, de útközbe beiktatom az Eridon ház bejáratát, hiszen azt mondtam, ott várom őt. Nem akarok késni, hiszen annál rosszabb nincs, ha egy férfi késik, főleg, ha egy hölgynek kell várni rá.
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. július 17. 15:15 | Link

Benedek
Ruha

Soha nem volt még bálban. És nem is tervezett menni... Legalábbis mindenkinek ezt mondta, aki kérdezte. De persze a szíve mélyén ő is vágyott arra, hogy valaki elhívja. Már feladta a reményt, hogy a bál elötti utolsó nap már biztos nem talál kisérőt, mikor Benedek az egyik óra után elhívta. Azonnal igent mondott. Arra viszont nem gondolt, hogy honnan lesz olyan ruhája egy nap alatt, ami jól mutat a vörös hajával és még a dress code-nak is megfelel. Nagy szerencséje volt, hogy egyik háztársa kölcsön tudott adni egy sötétkék darabot.
Nem vitte túlzásba a készülősést, bár a ruhája cipzárjával meggyűlt a baja. Haját egyszerűen csak előre fésülte a vállára. Belebújt egy fekete balerina cipőbe, és indulás elött mégegyszer utoljára megnézte magát a tükörben.
Óvatosan, hogy hasra ne essen a ruhájában, lesétált klubbhelyiségbe. Amilyen gyorsan csak tudott, keresztül vágott a fotelok és kanapék között, ki a folyosóra, ahol a fiú már várta.
- Szia! Sokat vártál? - kérdezte, miközben oda sétált mellé.
Utoljára módosította:Vitéz Rebeka , 2016. július 17. 16:32
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 17. 16:01 | Link

Vitéz Rebeka
Ruházat


Előbb érek a megbeszélt helyre, de inkább várni kelljen, mint elkéssek. Többen már kijöttek az Eridonból.. Van, aki egyedül, de párok is mentek a bálra. Kilépett Rebeka, pontos volt. Nem ez, ami lenyűgöz engem, hanem a gyönyörűsége. Nagyon szép, ezért is csodálkozom azon, hogy még mindig szabad volt, mikor elhívtam a bálba. Ez legyen annak a gondja, aki kihagyta a helyzetet. Ennek én örülök a legjobban, hiszen most dicsekedni tudok csak azzal.
- Szia! Nem vártam sokat, pár perccel ezelőtt érkeztem én is. Gyönyörű vagy, csodálatosan nézel ki. Megtisztelő számomra, hogy én lehetek az a szerencsés férfi, aki elkísérhet téged a bálba. -
 Bókolok neki rendületlen, ami szerintem helyén való is ilyenkor szerintem. Nekem ez a lételemem, hogy ezt csinálhatom, élhetek ezzel, amikor adja magát a helyzet. Jól esik a hölgyeknek is, attól függ csak, hogyan fogadják, ki mennyire van hozzá szokva.
- Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Neked ez az első bálod? Én már voltam pár bálon ezen kívül, de ne gondold azt, hogy olyan nagy tapasztalatom van benne. -
 Nem tudom mennyi hasonló rendezvényen volt eddig Rebeka, de ha ez az első neki, akkor nagyon szerencsés vagyok, hogy én lehetek, aki elkíséri rá. Amúgy csodálkoztam is azon, amikor az egyik Navinés mondta, hogy sokan nem is akarnak elmenni az ilyen rendezvényekre, és iskolai pályafutásuk alatt teljesen kimaradnak az ilyenből, vagy csak pár év múltán mennek el.

Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2016. július 17. 16:02
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 17. 16:19 | Link


pillék nélkül és haj

Nem kell várjon rám senki, nem kell idegeskednem meg sietnem meg minden. Felöltözöm, sminkelek, hajat csinálok, aztán nyitás előtt lesétálok a nagyterembe és segítek Annelie-nek meg a többieknek kidíszíteni a termet. Lehuppanok egy székre, előszedem a lapot amire a beszédet firkantottam - mert igen, idén ez is rám hárult, tekintve, hogy a főnökasszony végzős - nem mintha bánnám, egyáltalán nem bánom.
És akkor eljutottunk ide is. Hogy végzősök. És nekem a legjobb barátom végzős, vagyis én annak mondom őket, értitek. És most így tökre ballagnak, meg végeznek, és bár tudom, hogy többnyire itt folytatják a tanulmányaikat, attól még itt van ez a rossz érzés a tudattal, meg minden. És akkor így tökre jó, hogy nem hívott el senki, mert akkor én miután szerepeltem, szépen vissza is mehetek a szobámba és szomorkodhatok. Ja. Life goals.
Még egyszer gyorsan átfutom a szöveget, aztán meg már kezdődik is a buli, a nagyterem ajtaja kinyílik, és diákok vonulnak be rajta hol halkan beszélgetve, hol pedig hangosan nevetve valamin. Egyelőre nyugisan sétálgatok a teremben, kezemben egy pohárral, igyekezvén felmérni az emberek arcán, hogy jól érzik-e magukat vagy nem.
Tulajdonképp egész jó így egyedül lenni egy ilyen bálon, nincs senki akivel foglalkozni kéne meg ilyenek, ja, tök jó, mondom én.
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. július 17. 17:08 | Link

Az öltöny


Ahogy azt kell, napszemüvegben, mellkasa előtt összefont karokkal, több másik diák után lépi át a nagyterem küszöbét. Pont, mint a nagykönyvben meg van írva. Határozott kiállását és magabiztos személyiségét egy pillanatra sem titkolva sétál végig a terem szélén, hogy végül egy pirosas színű italaival rendkívüli módon hívogató asztal mellett lassítson le, és felsőtestével éppenhogy a poharak fölé dőlve, összpontosítástól ráncolódó homloka alatt kezdje fixírozni azok - esetleges - hibáit. Ugye az magától értetődik, hogy a cseppmentes száradás fontos, főként egy ilyen eseményen, ő pedig nem rest ellenőrizni a rendezvényért dolgozó személyzet - vagy tudja is ő, kik - munkáját.
Hm, hm, hm.
Félhangosan hümmög a csillogó italkínálat fölött, az asztalt közben komótos mozdulatokkal körbejárja, karjait mellkasának feszíti, így tökéletesen hozza a döntőbíró precíz, magában valami nagyon, valami zseniálison filozofálgató figuráját. Az őt néző még el is hiszi neki, hogy ért hozzá. De a látszat néha csal, esetében meg még jól is hazudik.
Alkalmasint felpillant, körbenéz, hátha kiszúr az alakuló tömegben egy jól szituált ismerőst, akihez egészen véletlenül oda is akar menni. Ám hiába, akit lát, az nélküle is jól érzi magát, így mivel épp nincs gyertyatartó-hangulatban, marad az asztalka közelében. A fejét azonban már nem hajtja le, észrevétlen kémleli a gyülekezőket, és mikor elmegy mellette egy szerinte érdekes forma, legyen az lány vagy fiú, hangosan cuppant egyet. Ha az áldozat erre értetlenül visszanéz, ő szélesen rávigyorog, majd vállát megrántva mást kezd bámulni.
Igazi gentleman.
Utoljára módosította:Hunter Bailey, 2016. július 17. 17:17
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 17. 17:33 | Link


pillék nélkül és haj


Elégedetten pillantok ismét körbe, mindenki tök jól megvan, aztán nemsokára kezdődik a végzős keringő is - ne is gondolj bele, nem, no way. A kiürült poharam szépen felteszem egy lebegő tálcára, ami majd elszállítja a konyhába mosogatni meg újratölteni, aztán ujjaim magam előtt összekulcsolva indulok el egy másik asztalka felé, amit eddig még nem fedeztem fel - shame on me. Amúgy egészen tetszenek a tüzes földgömbök, nem azért, mert az én ötletem volt, ádehogyis. Ahogy kinézek egy újabb ízletesnek tűnő italt, felemelem a poharat, s orrom elé tartva szagolok is bele, biztos ami biztos alapon. Aztán meg már egy kortyot is megengedek magamnak, hát most mondjátok meg, nagyon eleresztettem itt magamat.
Megemelem egyik szemöldököm, ahogy észreveszem az ismeretlent, aki látszólag nagy hozzáértéssel szemléli a többi innivalót, mintha csak bírálni akarná a munkánk, vagy nem is tudom. Újabb korty, a pohár pereme felett tovább szemlélem, ahogy megunja az előbbi elfoglaltságot, és most embereket kezd... Nem is tudom. Lehet nincs erre megfelelő szó, de a lényeg, hogy valamit csinál emberekkel, és ebből a kényelmes távolságból egész vicces az, amit csinál. Megcsóválva fejem fonom össze maga előtt karjaim, gondosan ügyelve arra, hogy ne borítsam magamra a poharam tartalmát, ahogy megindulok felé. Amúgy egész ismerős az arcszerkezete - ami nem meglepő, mert ha az ember figyel, ebben az iskolában biztos mindenkit lát többször is -, csak épp semmit nem tudok hozzá fűzni azon kívül, hogy létezik.
- Te mit csinálsz? - kertelés nélkül teszem fel az első és legfontosabb kérdést ahogy elé állok, közben ismét kortyolok.
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. július 17. 18:00 | Link

Az öltöny


Egy cuppantás az úrnak ott fehérben, egy madarakat is megszégyenítő fütty a hölgynek emitt kékben. Hunter nem unatkozik, soha nem is volt rá jellemző a tétlenkedés, már ha órán kívül tartózkodott, természetesen. Ő tipikusan az az ember, aki mindig, minden helyzetben, s körülmények között nagyszerűen feltalálja magát, ami persze nem jár kéz a kézben azzal, hogy ennek a körülötte lévők is hasonló elánnal fognak örülni. Nem, ami azt illeti, a közvetlen környezetén kívül szinte soha nem talál hasonszőrűekre, akik megfelelően tudnák értékelni őt és a humorát. Merthogy neki - saját állítása szerint - remek humora van. Még csak nem is az angolsága miatt. Nem, ennek köze sincs származásához. Nála már a fogantatás pillanatában elkattanhatott valami. Talán front volt, vagy hatalmas fagy, végül is lényegtelen.
Felpillant a közeledő lányra, aki ma esti ruhájában pont úgy néz ki, mintha rögvest, de azonnal férjhez akarna menni.
A levitás mestertanonc sűrűn pislogva, kissé értetlenül figyeli a másikat, közben megenged magának egy-egy suta oldalpillantást is, hátha félreérti a helyzetet, és a menyasszony nem hozzá, hanem valaki máshoz igyekszik. Borostás arcán zavar játszik, de nem tudni, hogy az akaratlagos vagy szimpla ösztönjelenség.
- Hadd mutatkozzam be, kisasszony. Mr Hunter Bailey vagyok Budapestről - szólal meg erős hangján, egy pillanat alatt térve vissza magabiztos, vonzó énjéhez. Beszéd közben leemeli orráról kedvenc napszemüvegét, és azt egy belsőzsebbe csúsztatva megkerüli az asztalt, és a lány mellé sétálva kezet nyújt neki. - A Magyar Mágiaügyi Minisztérium küldöttjeként vagyok jelen ma este. Én ellenőrzöm, hogy e jeles esemény zökkenőmentesen zajlik-e.
A vonásai megkeményednek, hangja és teste is fegyelmezett. Korát meghazudtolva képes eladni magát, így ha valaki nem ismeri, most egészen biztosan elhiszi róla, hogy a minisztérium embere. Méghozzá olyasvalaki, aki még csak távolról sem ismeri a viccet.
- A poharak rendben - pillant fel róluk a kisasszonyra, szája szegletében apró, de annál melegebb mosoly fészkel.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 17. 18:22 | Link


pillék nélkül és haj


Nem igazán tudom hova tenni a reakcióját, de hogy vicces, az biztos. És akkor most felveszem én is a hivatalos hangnemem, mintha egy olyan igazi felnőttel beszélnék, aki már dolgozik meg családja van meg minden.
- Farkas Kamilla, rellon.
Well, well, szóval a Minisztérium emberének mondja magát, hát persze. Roppant érdekes milyen hamar elszaporodtak ezek a felügyelők ebben a kastélyban, egyik jön, másik megy, húha. És Balázs még csak nem is szólt róla, milyen kár. Pedig a fél életét vagy az otthoni irodájában, vagy a Minisztériumiban tölti, milyen kár, hogy elkerülte a figyelmét egy ilyen fontos részlet, teljesen sajnálatos.
- Ez esetben bocsáss meg az előbbi tiszteletlenségemért.
Nem fogom magázni, és ennek több oka is van. Az első és legfontosabb, hogy még mindig nem hiszem el, hogy ő csak úgy egy Minisztériumi ellenőr, ha pedig a véletlen folytán mégis az lenne - amit erősen kétlek -, felesleges öregítés nélkül is tudok tisztelni valakit, nem kell ahhoz 'csókolom'-ot köszönni meg ilyenek. És akkor reméljük, hogy nem fog emiatt megenni vagy akármi, mert ahogy elnézem, nagyon úgy áll itt, mint aki tényleg elhiszi, hogy ő az akinek elmondja magát. És én most nem kezdek elbizonytalanodni, ádehogy, nem értem miért feltételezi ezt bárki is.
- És eddig élvezed az estét? - a tömeg felé fordulva pillantok rá. Tekintetem végigjáratom pár emberen, a halk zene tökéletes háttérzajként funkcionál, amúgy halk mormolások egyvelege tölti be az átalakított teret.
A poharakat illető ítéletet hallva akaratlanul is elmosolyodok. Hát rendben, akkor a manóink kitűnő munkát végeznek.
- Felettébb boldoggá tesz, hogy egyetlen maszatot sem találtál rajtuk.
Beszéd közben felpillantok rá, majd vissza a társaságra, majd ismét újdonsült társaságomra fordítom figyelmem.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. július 17. 18:23
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. július 17. 19:13 | Link

Az öltöny


Ha fel is merül benne a gyanú, hogy a lány talán átlát rajta, nem törődik a gyöngécske elmélettel, így az ahelyett, hogy megvetné lábát gondolatai között, és elbizonytalanítaná tökéletes alakításában, hamar tova is száll. Hunter ugyanis nemcsak egyszerűen beleéli magát a minisztérium emberének szerepébe, de minden gond nélkül el is hiszi magáról, hogy bár mindez csupán maskarának tűnik, maga a valóság.
- Örvendek, Farkas kisasszony - enyhén megszorítja a lány kezét, szavait mély biccentés kíséri. - Hányadik évfolyamot erősíti, ha szabad megtudnom?
Kérdése alatt baljával felkönyököl az asztalra, és megsasolja a fogyatkozó poharakat. Megérkezése óta szemez az egyik vörös itallal, de miután nem tudja, hogy mit kevertek bele a kedves szervezők, inkább szomjazik még egy kicsit. Majd, ha már megbizonyosodott róla, hogy a vendégek élve megúszták, ő is kipróbálja. Vagy talán akkor sem. Nem titok, hogy kissé bizalmatlan az elemi mágusokkal szemben.
- No problem - mondja még az italkínálatot kémlelve, csúnyán megfeledkezve saját magáról. Hát, kedves Hunter, mondana ilyet egy komoly férfiember, aki a Minisztérium szolgálatában van most jelen? Hupsz.
Szerencsére, amilyen gyorsan elkövette ezt az aprócska, Kamillának talán fel sem tűnő hibát, olyan könnyedén rendezi vissza hangját és stílusát is a felvett szerepbe.
- Határozottan jobb, mintha kiküldetésen lennék ebben az esős időben - szemeivel a nagyterem ablakai felé int, ajkain kiszélesedik a mosoly. Hogy finnyás volna? Ó, dehogyis! - Kíváncsian várom, mikor indul be a buli. A rellonosok egészen véletlenül nem készülnek valami csínnyel?
Hangjából kiérződik, hogy tudja, Kamilla akkor sem válaszolna erre őszintén, ha tényleg tudna valamiről; és az is, hogy ez csupán egy játékos hangvételű költői kérdés a részéről, amire nem vár valódi feleletet.
- És, Kamilla, hol hagytad a lovagod? - vált témát, miután követve a lány pillantását, ő is körbehordozza kékjeit a kisebb-nagyobb csoportokba verődött diákok egy részén. - Ehhez a ruhához dukál a herceg.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. július 17. 19:25 | Link


Végigsimítok kék szoknyám alsórészén, elfedve ezzel így egy oda nem illő gyűrődést, amely eme mozdulat után úgy tűnik el, mintha nem is lett volna ott. Elégedetten sóhajtok, majd belebújok telitalpú cipőmbe és egy utolsó tükörbe pillantás után elindulok le a nagyterembe, az idei végzős bálra. Őszintén szólva csak a téma miatt jelenek meg, mert egyébként nem állna szándékomban kidugni a fejem szobám ajtaján a vizsgaidőszak végéig. Idén korán kell kezdeni a tanulást, no. Most a felügyelőkkel tarkított kastély amúgy sem valami biztonságos egy elemi mágusnak, de a mai napon már csak a rendezvény témája miatt is le szerettem volna jönni.
Talán ezúttal a lelkesedésem is nagyobb, mint a saját bálomon volt, ami a ruhámon ugyanúgy meglátszik. A kék csodát a napokban kaptam otthonról, mert bár a szüleimmel még mindig nem vagyok hajlandó beszélni, ez őket nem akadályozza meg abban, hogy ajándékokkal próbáljanak rávenni arra, bocsássak meg nekik – pedig én egy ideig még nem szándékozok, ellenben semmi kifogásom az ingyen ruhák ellen. Ez most valamennyire biztos borzalmasan hangozhat, ám engem nagyon nem izgat, a szüleim elvágták magukat nálam, és ez egy darabig még így marad.
Ahogy belépek a terembe, elönt az a kellemes érzés, amit mindig érzek a természet közelében. Ösztönösen veszem az irányt először a terem növényekkel elborított része felé, közelebb érve végighúzom ujjaim a leveleken, mosolyogva szemlélem meg őket. A mozdulat felénél azonban megállok, tőlem pár méterre ugyanis egy nagyon ismerős rellonosban vélem felfedezni üsttársam, s hogy megbizonyosodjak arról, valóban ő sétál-e az ellentétes irányba, felegyenesedem. Oldalra döntöm fejem, majd elmosolyodom és ezzel egy időben el is indulok felé, aki mostanra már háttal áll nekem. Remélhetőleg a többiek beszélgetésének zaja elnyomja cipőm sarkának kopogását, illetve a tanárnő és partnere sem leplez le. Amennyiben semmi sem jön közbe, értsd nem rohan nekem senki és lök bele a tóba, a rellonos mögé lépek, mellkasom kissé a hátához nyomódik, mikor előredőlök és ujjaim összefonódnak a szeme előtt, eltakarva így a kilátást. Bocsánatkérő pillantásokat lövellek a két felnőtt felé, mert végül is elég illetlen dolog csak így megzavarni egy társalgást, majd reagálási időt nem is hagyva Noelnek, a füléhez hajolok.
- Remélem idén már végre megbukunk bájitaltanból – mosolyogva hajolok el tőle, aztán köszönök a két felnőttnek is, elvégre én jöttem ide hívatlanul, ami miatt már küldhetnének is vissza illemtanra egyébként. Megvárom, míg Noel megfordul és rájön, hogy esélyesen ki hozta rá a frászt, már ha a hangom alapján nem ismert még fel. Mondjuk ahhoz igen nagy zaj kellene, hogy pont a kedvenc levitása hangjához ne tudjon rögtön arcot és nevet párosítani, na meg épp elég ideje szívunk egy padban és egy üst mellett ahhoz, hogy én bárhol beazonosítsam. - Ha megengedik, elrabolnám a fiatalembert egy kicsit – szavaimat ezúttal a tanárnő és partnere felé intézem, meg egy kicsit Noelhez is, elvégre őt készülök éppen ellopni.
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 19:31 | Link

Choi Min Jong


Ruha


Rachel nagyon meglepődött, amikor Choi elhívta őt a bálba, hiszen nem számított rá, hogy egyáltalán részt vesz ezen az eseményen, mivel egymaga nem szívesen ment volna el. Egyedül hülyén érezte volna magát, de a fiú kérésére úgy döntött, hogy részt vesz a végzős bálon. Már ismerte egy ideje Choi-t, és szívesen fogadta el az invitálását erre a különleges alkalomra, ami végül is a végzős diákokról szólt, vagyis azok búcsúztatásáról. A lány úgy gondolta, hogy kirittyenti magát erre az alkalomra, egyébként is szeretett szépen felöltözni, ez pedig pont "kapóra jött", hogy megmutathassa a nőiesebb oldalát is a külvilág felé. A Rellonos kiválasztotta szekrényéből az egyik báli ruháját, amely piros színű volt, és tartozott hozzá egy ugyanolyan színű retikül is. Rach felvett egy hozzá passzoló piros magassarkút, ékszerként pedig egy csillogó, szolidabb nyakláncot és egy gyöngyös fülbevalót választott magának. A haját begöndörítette, sminknek pedig barna szemhéjpúdert választott vörös rúzzsal, szemét pedig fekete szemceruzával húzta ki. Miután elkészült elindult a nagyterem felé, ugyanis azt beszélték meg a fiúval, hogy a terem előtt találkoznak majd. Rachel ért oda elsőként, türelmesen várt Choi-ra, miközben az ott lévő embereket szemlélte, akik szépen ki voltak öltözve. Sokan voltak arrafelé, hiszen szinte mindenki kíváncsi volt erre az eseményre, úgyhogy szinte kerülgetni kellett a többieket, ami nem igazán volt az ínyére, de remélte, hogy a partnere nemsokára odaér a megbeszélt helyszínre.

Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 17. 19:44 | Link


pillék nélkül és haj


Bár vannak kételyeim, nem hozom szóba őket, mert nincs az az isten, hogy én megkérdőjelezzem a nagyságos urat.
- Még harmadik. - biccentek, újra kortyolok, a poharam hamarosan kiürül. most belegondolva még távolinak tűnik, hogy majd én is ott izguljak valahol a színfalak mögött a keringő előtt, de igazából tudom, hogy egész hamar el fog jönni az is. Elvégre csak úgy repül az idő, nem? Ilyen mélyenszántó gondolatok között figyelem az asztalra eső pillantását, ahogy az italokat stíröli, amiket elméletileg már úgyis leellenőrzött.
- Nyugodtan ihatsz belőlük, nem fog semmi rossz történni.
Csak egy megjegyzés, amolyan halk féle ami az emberek fülét általában elkerüli, de azért néha hallgatnak rá. A 'no problem'-es elejtést nem veszem figyelembe, elvégre csak egy kicsit nem illik a képbe, és minden roppant komoly minisztériumi alkalmazott eleresztheti magát néha. Én már csak tudom, jah.
Aztán áttérünk az időjárásra, ami nekem sem tetszik kifejezetten. El is húzom a szám ahogy kipillantok az ablakon, majd rosszallóan megcsóválom a fejem, mert ez bizony nem jó. Persze néha hasznos az eső, de nem egész álló nap, meg egész álló hónapban.
- Borzasztó. - sóhaj, tekintetem visszatéved a másikra. - Hihetetlen, hogy még ilyenkor is képesek dolgoztatni az embert. Pedig mi sem lehet jobb időtöltés az ilyen borongós napokon, mint a családdal foglalkozni.
Igen, mert én aztán tökéletesen tisztában vagyok milyen egy családi akármi, hát persze. De azért egész szépen hangzik, meg jól is mutat egy állítólagos ellenőrrel erről diskurálni.
- Erről jut eszembe, ha nem túl nagy probléma, meg tudná mutatni az igazolványát? - bájos mosollyal arcomon, oldalra billentett fejjel intézem felé a kérdést. Már elég kíváncsi vagyok, mert amúgy tényleg ismerős, és lehet Pesten láttam párszor, de ettől független még nagyon nehezem hiszem el, hogy tényleg az, akinek elmondja magát. És mi lehetne jobb bizonyíték, mint egy olyan kártyácska?
- Ó, a rellonosok. Szóval hozzád is eljutott a hírünk. - komolyan biccentek, mint aki tudomásul vette, hogy már meghódítottuk a felsőbb hatalmakat is.
- Nos.. - úgy teszek, mintha kissé elgondolkodnék, mintha fel akarnék idézni valami beszélgetésfoszlányt, vagy esetleg a kész tervet. - Maybe. - megvonom vállaim, hát könyörgöm, sose lehet tudni, mikor bukkanunk fel és indítjuk be a bulekát. - Lehet nem árt majd párszor a hátad mögé nézned - lehalkítom hangom, mint mikor egy titok j gazdára talál, sőt, egy leheletnyit még felé is dőlök, hogy senki más ne hallhassa. Aztán vissza a helyemre.
- Nincs lovag.
Puszta tényként válaszolok, még a vállaim is megvonogatom mellé.  
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 19:45 | Link

Rachel
Megjelenés


Sokáig gondolkoztam, hogy kit vigyek el bálozni. Mert az persze meg sem fordult a fejemben, hogy kihagyjam... Főleg, hogy ha minden jól megy, jövőre kötelező is lesz a dolog. Nem árt hát felkészülni rá. Szóval gondolkoztam ki lenne alkalmas. Elsősöket mégsem vihetek a felsőbb évesek nagy része meg rosszul nézi, hogy "csak" negyedikes vagyok. Aztán beugrott Rachel, és tudtam, hogy ő tökéletes. Szép, okos, aranyvérű... (nem mintha ez nekem számítana, de van amit úgy belenevelnek az emberbe, hogy nehezen gyürkőzi le) ráadásul félig koreai is. Szóval biztos voltam benne, hogy mellette jól érzem majd magam. A kastélyban a nagyterem elé beszéltük meg a találkát, elvégre a rellonba nem mehetek le, ő meg nem jöhet le a faluba engedély nélkül.
Én fehér nadrágot, hozzá illő cipőt és kék inget választottam. A hajamat hirtelen szőkére varázsoltam és miután felkerült az órám és pár karkötő, meg fülbevaló késznek is nyilvánítottam magam. Minderre felvettem a taláromat és úgy mentem fel az iskolába, lehetőségeimhez mérten elbújva a nap elől.
A nagyterem előtt már többen is várakoznak, de Rachelt még nem látom, így úgy döntök lerakom a talárt előbb a levita klubhelyiségben, arra ugyanis semmi szükségem.
Nyugodt tempóban sétálok vissza a bál színhelyéül szolgáló terem elé és hamar ki is szúrom a páromat. Nem okoz csalódást, piros ruhájában csodálatosan fest.
- Tudtam, hogy nekem lesz a legszebb párom, de még így is levettél a lábamról. A végén még azt fogom hinni vélavér csörgedezik az ereidben! - Lépek oda hozzá széles vigyorral, és bár kedvem lenne átkarolni a derekát, nem vagyok benne biztos, hogy jó néven venné, így egyszerűen csak odatartom a jobb karomat, és még mindig mosolyogva szólalok meg - Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak, ha részedről is rendben, akkor mehetünk.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. július 17. 19:47 | Link

Gwen

Már kezdtem megszokni azt a tömeget, ami ebben az iskolában volt naponta, különösen a folyosókon. De tényleg, ez már haladás a részemről, hiszen elsős koromban kétóránként jártam a klotyóra, mert ott végre kevesebben voltak és nem azért, mert hasmenésem volt. Ma már simán végigsétálok az iskolán, ebből is látszik, hogy az érettség megjelent és kibontakozni indult nálam. Az eredeti fóbiám igaz nem tűnt el teljesen, rendezvényeken, megtömött vonatokon és hasonló esetekben jelentkezni szokott, ilyenkor eléggé kellemetlenül szoktam érezni magam és inkább elkerülöm az ezekhez hasonló helyeket. Jelen pillanatban a gond az volt, hogy nem tudtam könnyedén kibújni a végzős bál nyomása alól. Sokkal jobb lett volna és nyomós indokkal állhattam volna elő, ha Gwen rendezett volna valami házibulit a szűk baráti körrel, nem véletlenül mondogattam neki, hogy tegye ezt, de úgy tűnt, nem jött össze. Viszont a bálra el kellett menni, szívás lenne, ha prefektusként kihagynám és akkor soha nem mosnám le magamról, hogy antiszociális voltam mindig is, ami egyébként nem hazugság, de szerettem volna ezen már túllépni. Pont emiatt határoztam el, hogy ezúttal más leszek és megpróbálok úgy tenni, mintha felettébb élvezném a partit. Kiöltöztem rendesen és ez is már sejtette, hogy ez a Zalán nem teljesen az, aki volt. Általában csak megadom a minimális tiszteletet az ilyen alkalmakkor, aztán örüljenek, de most a hajamat is belőttem. Öltönyben mentem el a csajomért, ám mielőtt kifordultam volna a Levitából, mélyet sóhajtottam. Féltem, hogy ez most nem fog tetszeni, mert nem akartam, hogy egész idő alatt szenvedjek. Valóban igyekeztem életkedvet lehelni magamba és megváltoztatni a hozzáállásomat és nem csupán egy maszkot húzni a fejemre, hogy megjátsszam a saját személyiségem ellentétét. Egy mosollyal léptem oda a lányhoz, majd határozottan belekaroltam.
- Mehetünk, Miss Blake? – Kérdeztem miközben próbáltam a mosolyomat megőrizni és nem elröhögni az egészet. Igen, most próbáltam úriemberként viselkedni. Bár nem Gwennel kéne ezt kezdeni, hiszen ő az, aki pontosan tudta, milyen is voltam eredetileg: egy nemtörődöm rockos csávó. Nem baj, legalább meglepődik és el lesz ragadtatva, hogy nekem ilyen énem is volt. Ettől a perctől, de már volt. Nagyon szívesen megfogtam volna a kezét, ez a sznobos egymásba karolás irtóra kényelmetlen volt, azonban ki akartam tartani, amíg meg nem érkeztünk a bál helyszínére. Ez nem jött össze, valamint tükörbe sem mertem nézni, attól hogy én ennyire formálisan viselkedtem, elég volt már az is, hogy szépen kihúztam magam. A bál bejárata előtt engedtem le a karomat és fogtam meg szimplán a kezét, feltételeztem, hogy nem fog ellenkezni. Ha valaki nem tudta, hogy jártunk, akkor most az egész iskola megtudhatta.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet