36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. december 19. 19:20 | Link

Amira


Holnap után már indulok is haza. Nem azért mert olyan katasztrofális lenne itt az élet, csak hát karácson az karácsony. Olyankor ha akarunk ha nem haza kell menni, mert az a család ünnepe. Nem mintha nem akarnék otthon megjelenni, csak akkor jönnek a rokonok is, akik eléggé kibírhatatlanok tudnak lenni. Apám felől a két nagyszülő, akik mindenkit kritizálnak és próbálják tökéletességre nevelni az embereket. Amikor a baleset történt nem akarták elfogadni, hogy süket, így néha hátat fordítottak neki, azóta egy kicsit azért jobb. Ők hozzák magukkal az apámnál három évvel fiatalabb lányukat Ivát. A nővel nem lenne semmi gond, ha nem lenne álló nap részeg és egy kicsit felnőne. Azokon a napokon, mikor néha kijózanodik elég rendes tud lenni. A másik oldalról is érkeznek a nagyszülők. Ők nem akarják, hogy tökéletesek legyen, talán túlságosan nem is foglalkoznak velük. Mindig hoznak valamilyen ajándékot, de mintha le lennének maradva öt évvel. Néha meg el is felejtenek egy két gyereket közülünk. Évenként kétszer találkozunk és akkor is csak egy napra jönnek, vagy még előbb elmennek egy 'fontos ügy' miatt. Anyának is van két testvére. Három volt, de az egyik meghalt húsz éve, így még nem is ismerhettem. Az egyik egy fiú Lee, aki egy nagy cég főnöke, fogalmam sincs mi a neve, mert nem nagyon érdekel. Neki van egy felesége és két gyereke Bálint és Tibor. Már magyar neveket kaptak, mert az anyjuk magyar teljesen. A két srác iker és teljesen el vannak kényeztetve, nagyon beképzeltek így kiakasztó a közelükben lenni. Anya másik tetvére Lit, aki körbe körbe utazza a világot. Nem mindig szokott ott lenni a családi összejöveteleken, de most azt mondták eljön. Ő a legrosszabb.
Az utolsó előtti napomra elterveztem, hogy lemegyek a Nagyterembe megnézem a Karácsonyi ünnepélyt. Eszek egy keveset az ételből és utána feljövök. Na ez nem így sikerült, mert miután a DÖK képviselője beszélt teljesen elcsodálkoztam. Ismerem ezt a lányt. Egyszer mikor voltunk az apám munkatársánál, valamilyen 'vágódjunk be a felettesemnél' vacsorán, Ő is ott volt. A munkatárs gyerekének volt, vagy barátnője vagy csak simán barátja. Beszélgettem vele egy kicsit meg is ismertem, de nem tudtam, hogy varázsló. Ez döbbentett le teljesen.
Nem is gondolkozok, hanem felállok az eddigi helyemről és elindulok Amira felé. Ahogy odaérek megfogom a vállát, hogy észrevegye, hogy ott vagyok.*
-Te varázsló vagy?* Elég hülye kérdés, de még mindig teljesen le vagyok döbbenve.*
Utoljára módosította:Park Min Woo, 2012. december 22. 11:25
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. december 19. 21:11 | Link

PánPéterke

Amira teljesen elégedett volt eddig az estével, és a beszédével. Szeret a DÖK nevében beszélni, és intézkedni, nagyon örül neki, hogy elnökként megmutathatja azt az oldalát is, amit nem nagyon ismerhettek eddig. Az, hogy látta a diákok arcán az örömöt, és a meglepetést, meg az elképedést amikor beléptek a Nagyterembe, mosolyra késztette a feketeséget. A vacsora közben már levette a felsőrészként használt ruhadarabot is, az idő tökéletes volt a teremben. Annak ellenére, hogy a varázslat által hulló hó a hajába és a nyakába esett, egyáltalán nem érezte, hogy vizes lenne, vagy hideg lenne, ugyanis direkt úgy lett kialakítva minden, hogy a lehető legtökéletesebb legyen a jókedv, és ilyeneken ne aggódjon senki.
A Rellon asztala is, mint ahogy a többi, megtelt finomabbnál finomabb ételekkel, és italokkal, Amira tányérjára azonban nem került több, mint egy fél szelet csirke, és egy kis krumpli. Nem mintha az alakjára vigyázna annyira, csak megszokta, hogy kevesebbet eszik. Az utóbbi időben sikerült kizökkenie a csontsoványság állapotából, de ez inkább a boldogságnak köszönhető, nem az evésnek. Nagy nehezen küzdötte le a falatokat, miközben leginkább a narancslevét kortyolgatta. Nagyon bele volt merülve a többiek tanulmányozásába, és már ott tartott, hogy a báli ruhákat nézte meg először, és száját húzogatva, magában véleményezte a kinézeteket.
Telt az idő, lassan közeledett a bál indulása is, de még hátra volt a desszertek elfogyasztása. A tányérok egy szempillantás alatt eltűntek, és felváltották őket a szebbnél szebb, ízletesebbnél ízletesebb sütemények, és egyéb édességek, és sós sütik. A lány már éppen azon gondolkodott, hogy egyen-e valamit, amikor valaki a vállát érintette, és egy furcsa, kissé ismerősen csengő hangot hallott meg a háta mögül.
Igazándiból képen nevette a fiút, aki megszólította. A kérdés, amit nekiszegezett, annyira hülye volt, hogy az első reakciója nem is lehetett volna más.
-Nem, viccből vagyok itt -mosolyogva adta meg az elviccelt választ, majd kezeit kitárta, hogy egy öleléssel üdvözölhesse a fiút. Pontosan tudta, hogy honnan ismeri. Első szerelmének a szüleinél vacsoráztak együtt, még jó régen...na jó, annyira nem régen, de azért nem pár hónappal ezelőtt volt. Nem sokat beszéltek, már a nevére sem emlékezett, de arra igen, hogy aranyosnak találta a rövid és kevéske ismertség alatt.
-Ne haragudj, de elfelejtettem, hogy is hívnak? -bocsánatkérően nézett rá, és még maga is meglepődött rajta, hogy a karácsony mennyire más, szinte már tündéri oldalát hozta ki belőle.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet