36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. december 18. 23:29 | Link



Duzzog, Sára ugyanis nemet mondott. Nem érti, mi van az egész mögött. Nem is érdekli igazából. A magyarázatot ezért sem hallgatta végig azóta sem. Mi több, a duzzogása addig fajult, hogy keresett másik partnert a bálra. Bár a lány végzős, nem vette a fáradtságot, hogy túlságosan kiöltözzön. Ő mindig, minden körülmények között jól néz ki úgyis. Szűk fekete nadrágot húzott, ami a csípőjén lóg, sötétlila inge alját meg alátűrte. Mindezt még egy kissé csálén álló, lazán megkötött fekete nyakkendővel egészítette ki, és az este alkalmából hátrafésülte egyébként többnyire összevissza álló sötét tincseit. Ennél többet már soknak érezne a részéről. Gwenért egyébként nem ment le a faluba. Talán a lovagiasság úgy diktálná, de tőle ilyet azért ne várjon senki. Bár, ha belegondol, elképzelhető, hogy Sáráért még ezt is megtenné, csak esélytelen a válasz egyelőre, egyrészt mert együtt laknak, másrészt meg mert éppen mosolyszünet van köztük. Mire nem képes egyetlen kis szócska. Élesen fújja ki a levegőt a gondolatra. Igyekszik inkább az előtte elhaladókra figyelni, közben meg inge ujjaival babrál könyékig feltűrve éppen őket. A nagyterem ajtajának dönti vállát, amint végzett és ebben a pózban várja be Gwent.
-C'mere. Ha ware ya? - szólal meg hanyagul, amint felbukkan a lány. Nem erőlteti meg magát, hogy jellegzetes ír akcentusát mellőzze. Bele sem gondol, hogy esetleg nem túl érthető, mit is mond, amennyiben a lány nincs szokva a sajátos kiejtéshez. Minden esetre a válaszra nem vár sokat, menet közben is tud figyelni. Kinyitja az ajtót inkább és besétál továbbra is fittyet hányva rá, hogy elméletileg neki most fényes páncélú lovagot kellene játszania. Kit érdekel. Az is nagy dolog, hogy visszafordul megnézni, Gwen követi-e és megtartja neki az ajtót, amíg besétál mögötte.
- Tú ag féachaint go maith - tesz egy újabb megjegyzést félhangosan, megállapítva, hogy a lány remekül fest. Az fel sem tűnik, hogy már nem csak az akcentusa teszi nehezen érthetővé, hanem egyenesen az anyanyelvén beszél. Az első asztalnál megállva kerít egy poharat.
- Nollaig shona dhuit! Merry Christmas - emeli meg a poharat és kíván boldog karácsonyt a lánynak, aztán jöhet az a keringő is, ha már beígérte.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. december 19. 10:16 | Link

Végzős bál, Kowai oldalán

Én így. Te hogy?


Öt évvel ezelőtt ugyanebben az időpontban, ugyanígy lépték át a karácsonyi hangulatba öltöztetett nagyterem küszöbét. Akkor nem törődtek végzősökkel, még csak a végzős táncot sem kísérték figyelemmel, hiszen annál - és minden másnál is - fontosabb volt a tervük: felégetni a világot. Olyasfajta láthatatlan erő hajtotta őket, ami a legtöbb kamaszban ott lappang, csak éppen nem meri átengedi magát az ismeretlennek.
Noel akkor minden kétséget kizáróan hitte, hogy egy napon övé lesz a világ, mert nincs semmi, ami megállíthatná. Három év elteltével aztán egy vízalatti intézetben találta magát, karpereccel a csuklóján, és rá kellett döbbennie, hogy ő sem több, mint más, sőt arra is, hogy ő is ugyanolyan végtelenül esendő, mint bárki más.
Most, tizenkilenc éves fejjel is úgy hiszi, nagy dolgokra hivatott, és még mindig szívesen látná, ahogy elporlik a Földkerekség, csak már nem beszél ezekről a gondolatairól. Megtanulta, hogy jobb a békesség. Azt is, hogy minden következményekkel jár, némelyek pedig igen súlyosak.
Kowai hófehér keze ráfonódik a felé tartott öltönyzakó fedte karra, és a végzős rellonos pár elindul, hogy az ismerős-ismeretlen arcok között utat találjanak a színpad felé. Végtére is, övék az utolsó tánc.
- Figyelj - köhintése aligha hallható a mindent betöltő zenétől. - Nekem sokat jelent, hogy elhozhattalak.
Zölden csillanó tekintete a fiatal nő arcát csúfító keresztet észre sem véve, egyből szemeire esik. Pillantása nyílt, mintha szavak nélkül, így akarna üzenni Kowainak, de hogy mit, azt csak ők ketten tudhatják. Hűvös érintésű balját ráteszi a karjához simuló ujjakra, és egy félszeg félmosolyt küld partnernőjének.
- Nem tudom mi lesz velünk jövőre, hogy ha ennek vége, látlak-e még valaha - szavait elhaló hangon, dünnyögve ejti ki, ajkait közben be-beszívja, folyton mozgó szemeiről lerí, hogy nem tudja, mit mondhatna. Azt úgysem tudja kimondani, amit odabent valóban érez. - Szóval... az, hogy most velem fogsz táncolni, olyan, mintha minden most kezdődött volna el, és szerintem szép befejezése lesz ennek az öt évnek.
A torkán növekvő gombócot képtelen lenyelni, hiába is próbálkozik, az ott marad. Arcát elfordítja a lányétól, és a többiek felé pillant. Hamar észreveszi nővérét, Sárát és Annelie-t is, aki épp a színpad felé tart. Valószínűleg a végzős táncot fogja felkonferálni.
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 19. 12:34 | Link

Nyeste
Öltözék

 Nyeste nem kért semmit, remélem nem azt érzi, hogy helyette akarok mindent csinálni. Udvarias kedveskedés felőlem, de szívesen teljesíteném a kívánságát, tudom, hogy nem használ ki engem, és én sem őt. Elkezdődött a műsor, a színjátszósok adtak elő különböző előadásokat.  Közel hajol hozzám, és úgy mondja mennyire tetszik számára az előadások.
 - Szerintem is nagyon ügyesek. Eddig nem is tudtam, hogy létezik az iskola falai között egy színjátszós csoport. Örülök ennek, hiszen ez egy jó dolog. -
 Konferáló fiú vette át a szót, elnyomott pár viccet, amit úgy látom Nyestének nem jött be annyira, de aranyosnak tartja. Nekem az ilyen viccek mindig is bejöttek, lehet velem van a baj. Közelebb hajolva mondom Nyestének.
- Nekem valahogy bejönnek az ilyen viccek. Lehet az én humorommal vannak bajok. Jól érzed magad? Az előadások tetszenek? Nekem igen. Köszönöm, hogy eljöttél velem ide a bálba. Örülök, hogy veled lehetek itt. -
 Úgy emlékszem még nem köszöntem meg neki azt, hogy elfogadta a meghívásomat, hogy velem jöjjön el. Ezért hálás vagyok neki. Az utolsó előadás ért véget ebben a pillanatban, és beharangozták a végzősök táncát. Ez után már kötetlenebb lesz a bál. Mielőtt elkezdődne a végzős tánc, a DÖK elnöke mond párszót, és kezdi el név szerint behívni a végzősöket a táncra. Nagyon szép a ruhájuk, de Nyeste szépségével egy sem tud versenyezni.
 - Neked is tetszik a végzősök ruhája, nagyon szépek. Egy hölggyel azért így sem tudják felvenni a versenyt. -
 Ezeket a szavakat már a fülébe súgtam, de így is kijött a számon egy bók, de korán észrevettem, és annyira tudtam korigálni, hogy a sejtelmesség általánosságába tudjam burkolni. Kíváncsian fürkészem Nyeste arcát, várva a reakcióját, közben remélem nem lesz haragos.
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. december 19. 14:25 | Link

Keringő, Rebusommal
Pingvin(g)ben

Furcsa belegondolnom, hogy annyi év után, idén nekünk szól a zene. A fejemben végigpörgött az itt töltött több mint négy évem.
Torkomban dobogó szívvel nyújtottam a barátnőm felé a kezem, miután Annie felkonferálta a végzősöket, köztük engem is.
Izgultam, a kezem jéghideg volt az izgalomtól. Féltem, hogy elbénázom, vagy rálépek Rebi lábára. Pedig rengeteget próbáltunk, olyannyira, hogy betéve tudtam mindenki helyét, nem csak az enyémet.
Miután elfoglaltuk a helyünket, remegő kezemet karcsú derekára tettem. A másik kezemre pillantva elmosolyodtam. Rebi törékeny keze majdnem elveszett az én kezemben.
- Gyönyörű vagy. - suttogtam.
A zene felcsendült, mi pedig rutinos léptekkel kezdtük el a keringőt.
- Ijesztő belegondolni, hogy mindjárt év vége és mindenki belekezd az új életébe.
Rebi tudta ugyan, hogy Harry a lehetőségeihez híven próbál az iskola falai között maradni, és mestertanonci képzésre jelentkezni, azonban semmi nem volt még biztos.
Harold beszélgetés közben jött rá, mennyire magától jönnek a lépések, és mennyire nem kell odafigyelnie, hogy jól lépjen.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 20. 01:34 | Link


Megjelenés

Furcsa a tudat, hogy végzős - furcsa, mert három évet töltött itt csupán és képtelen eldönteni, túl hosszúnak vagy túl rövidnek tetszik-e. Csendesen mélázik, ahogy a nagyteremhez vezető folyosó végén, a lépcsőnél áll, várakozva. Rengetegen haladnak el mellette és sokukon érzi a feszengést, de csak egy-egy pillantásra méltatja legfeljebb az ismeretlen-ismerős arcokat, már nem figyeli őket álladóan, görcsös feszültséggel. Az öltözéke elegáns, bár mugli szemmel kissé divatjamúltnak hathat, mégis, jól érzi magát benne és tartása is nagyrészt a régi. Most tényleg adott a megjelenésére, ingén egyetlen ránc vagy gyűrődés sem fedezhető fel, ahogy az öltönyt is mintha rá öntötték volna, s a mandzsettáját összefogó gombok is kézművesmunkáról árulkodnak. Hónapok kellettek ehhez, és bár még korántsem jött minden rendbe, egyre szilárdabban hitt benne, hogy csak idő kérdése. Sok időé és nem fognak nyomtalanul eltűnni a sebek, de akár a régi sérüléseket, csak akkor érzi majd, ha az idő rosszra fordul. Balját a korláton nyugtatta, míg jobbja zsebében pihent - magánál tartotta ugyan a pálcáját, de már csak néha ellenőrizte, megvan-e még. Nem nevezte volna idegességnek, de határozottan lappangott benne valami és nehezen tudta meghatározni, mit érez, mert talán utoljára gyerekkorában találkozott a türelmetlenséggel. Alig várta, hogy megpillantsa Averyt, mert látni akarta őt, a reakcióját arra az ostoba ötletre, ami teljesen váratlanul pattant ki a fejéből.
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 20. 01:59 | Link


Megjelenés

Nem az első bál volt, amelyen részt vett, de mégis ideges volt egy kicsit, miközben készülődött. Ezúttal elegáns ruhát választott az alkalomhoz illően és mert meg akarta tisztelni vele Seth-et, hogy tökéletes külsővel jelenik meg az oldalán. Elbíbelődött a hajával és néhány kiegészítőt is kiválasztott, hogy azért ne hazudtolja meg önmagát, a végén pedig olyan lett az eredmény, amivel tökéletesen meg volt elégedve.
Miután a faluba hoppanált nem kellett sokáig várnia a tanárra, aki felkísérte a kastélyba. Ehhez a megjelenéshez már engedélyt kértek, végül pedig Seth házvezetője volt a szerencsés, akinek a be nem álló szájával megismerkedhetett fölfelé menet. Nem bánta igazán de csak félig figyelt rá, mert furcsán izgatott módon dobogott a szíve és folyton azt leste, hogy mikor érnek már el a fiúhoz.
Aztán az ajtóban elbúcsúzott a tanártól, aki további jó szórakozást kívánt neki, majd pedig elindult a Nagyterem irányába. Nem volt nehéz dolog, ő ide járt, ismerte az utat.
Nem sokkal később pedig meglátta Seth-et. Szó szerint a földbe gyökerezett a lába, úgy ledöbbentette a látvány, hiszen évekkel ezelőtt egy hasonló eseményen éppen így látta meg először a másikat. Még az ajkai is elnyíltak kissé, úgy nézett rá, újra és újra végigfuttatva a szemét a ruháján, az alakján, mindenén, mielőtt odalépett volna hozzá. Ujjait végigfuttatta a karján, mint aki el sem hiszi, hogy tényleg azt látja, amit, aztán felnézett Seth-re, arca pedig csupa mosoly volt, szeme izgatottan csillogott.
- Szia - köszönt, miközben még egyszer végigsimított az öltöny ujján. - Hihetetlenül jól nézel ki - dicsérte, végül kézfejét is érintve egy pillanatra. - Ez pont olyan, mint akkor... ugye? - kérdezte, de aztán más is eszébe jutott. -Nem késtem? Jó fej a tanárod, de mintha dupla annyi időbe telt volna felérni, mint egyébként, annyira sok szót sűrített bele az útba - mondta, egy pillanatra oldalra nézve, mintha Radúz még mindig ott lenne és beszélne.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 20. 02:05
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 20. 03:19 | Link


Ostoba ötlet volt. Megidézni azt az estét, a félbeszakadt találkozást, ami annyi "mi lett volna, ha" kezdetű gondolatot szült. Mert válaszokat akart, újra találkozni, de az elmúlt hetekben, hónapokban csak árnyéka volt önmagának, apránként nyerve vissza töredékeket. Avery pedig vele együtt vészelte át mindezt, amióta csak derült égből megjelent és elindította a lavinát, ami mindent megmozdított. Lassú és keserves a gyógyulás, de már nem volt egyedül és apránként visszakapta az öccsét is. Valahol talán ő is felbukkan az este - remélhetőleg nem virágmintás ingeinek egyikében, amikben Keith-szel is bátran felvehette a versenyt. Meg akarta köszönni Avenek és az invitáció ennek része volt.
Ahogy az ismerős, sötét, hanyagul kócolt üstök felbukkant a lépcsőfordulóban, átfutott a fején, hogy lehetne ez az első báljuk. A másik éppúgy most lenne végzős, akárcsak ő - vajon milyen lenne? A kérdés azonban válasz nélkül foszlott szét, ahogy az ex-rellonos megpillantotta és megtorpant. A tömeg nem sodorta magával a másikat, inkább kikerülte és Seth megfeledkezett egy kicsit a többi emberről, ahogy Averyt nézte. A hitetlenkedő csodálkozás gyermekien őszintévé lágyította sokszor gúnymarta vonásait és valahogy kontrasztot adott a nagyon tudatosan megválogatott öltözéknek, amin épp csak átsiklott tekintete, hogy a fekete szempáron állapodjék meg. Annyira nyílt és fényes volt most, annyira...eleven? Aztán újra mozgásba lendült és kisvártatva már ott állt előtte.*
- Szia.-*Az érintés finoman rebbent végig az anyagon és egy kicsit bánta, hogy alig érezte, de ahogy Avery a kézfejét simította, kárpótolta érte és visszacirógathatott. Csip-csup apróságok. A dícséretre valahogy nevethetnék csiklandozta belül, de a játékos mondat ott toporgott nyelve hegyén, mióta csak a másik arcát látta. Közelebb hajolt, bizalmasan lehalkítva hangját.*- Ne mondd el senkinek, de valaki kedvéért kicsíptem magam.-*Játszott, mert ha csak rövid időre is, meg tudott válni gondjaitól. Akarta ezt az estét, mint már nagyon régen semmit. A kérdésre mindössze bólintott, mert bár három év elérte, hogy ha akarja se vehesse fel ugyanazt az öltönyt, ez a darab az utolsó varrásig megegyezett szabásában, színében, anyagában azzal, amire a másik emlékezett. Egyedül a haját nem nyalta le olyan nevetségesen ficsúrosra, sokkal inkább arra a zilált valamire emlékeztetett, amit Avery borzolt belőle.*
- A vadőr úr már csak ilyen szószátyár. Becsüld meg, hogy görényeket is beenged.-*A másik nem késett, legalábbis ahogy kihallatszott a nagyteremből a konferálás, épp csak kezdetét vette a színjátszósok műsora.
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 20. 03:39 | Link



Összekapcsolódott a tekintetük, míg az embereket kerülgetve odament Seth-hez, de az után sem tudta levenni róla a szemét, hogy már előtte állt. A múlt egy darabja idéződött meg előtte, valami, ami egy olyan döntést szült, ami miatt most egyáltalán itt lehetett, még ha összetettebb is volt ennél a dolog. Ahogy Seth ujjait érezte a bőrén és újra a szemébe nézett most elemi erővel csapott le rá az érzés, hogy meg akarja csókolni, de nem mozdult, mert még nem volt itt az ideje. Helyette a másik mosolyokat kapott, és amikor Seth megszólalt, csak akkor váltott Avery arckifejezése is egy kicsit másmilyenné, évődővé.
- Megtartom a titkod, de csak ha elárulod, hogy kinek a kedvéért - felelte hamiskás mosollyal, szintén lehalkítva a hangját, miközben egy picit talán közelebb hajolt hozzá.
Ahogy telt az idő egyre közelebb érezte magához Seth-et, és minden találkozással megismert belőle egy újabb darabot. A fájó részeken túl most már látott mást is, és sok apróság lenyűgözte - mint ahogy most is a mosolygó szemek, amik jókedvről árulkodtak. Órákig el tudta volna nézni ezt a pillantást.
- Ott a pont - nevetett fel aztán a görényes megjegyzésre. Tényleg szerencséje volt, elvégre el is utasíthatták volna a kérést, hogy megjelenjen a bálon, még akkor is, ha ugyan bizonyos keretek között, de szabad ember. Így viszont most itt állhatott Seth-tel szemben és nem tudta megállni, hogy ne fogja meg egy kicsit a kezét, csak szótlan mosolyogva rá pár másodpercig, miközben az arcát figyelte. Avery most boldog volt, azért, mert itt lehet, mert vele lehet, és mert a másik ilyen dolgokkal örvendezteti meg, mint az öltözéke.
Közben odabent elkezdődtek a műsorok, amik őt annyira nem érdekelték, úgyhogy nem is szorgalmazta túlságosan, hogy menjenek már most be, helyette inkább oldalvást helyezkedett el a fiú mellett, még ha arra nem is vetemedett, hogy ebben a ruhában a hátával támassza a falat, de ebből a szögből jól rálátott a tömegre, amely ki és be áramlott folyamatosan az ajtón.
- Remélem jól táncolsz - pillantott fel Seth-re kicsit csipkelődve. - Te fogsz vezetni, és nem szereti a lábam, ha más is azon jár - vigyorgott továbbra is a másikra, mert nehezen tudott hosszabb időre elszakadni attól, hogy nézze őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Clariette Aye Dante
INAKTÍV


Bébisárkány*-*
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 434
Írta: 2015. december 20. 18:14 | Link

Szigethy Vidor
Ruci

Amikor elhagytuk a Rellont a Nagyterem felé indultunk el Vidorral. Először azt hittem majd egyedül kell végigjönnöm a bálba vezető folyosón, de végül Vidorral jöttem. Amikor először találkoztam vele, egészen elbaltáztam a dolgot, de amikor másodszorra, az az ajándék úgy tűnik elég volt arra, hogy megbocsájtson. A minap megláttam a folyosón és odamentem hozzá, hogy beszélgessünk. Aztán eszembe jutott, hogy megkérdezzem tőle, van-e kísérője a bálra. Egy ideig elbeszélgettünk arról, hogy kinek milyen napja volt, de ennyi volt a témánk, ezért megkérdeztem tőle. Sikeremre még senki nem tartott vele, úgyhogy elfogadta felkérésemet, és emiatt jöttünk együtt. Sajnos még annyira nem ismertem, de reméltem a bálon lesz alkalmam jobban megismerni őt. Amikor kiléptünk az ajtón a lábamat egyből nyomni kezdte a cipő, ami nem csoda, hisz már megvételkor nyomott, de gondoltam csak kibírok benne egy bált. Amikor lenéztem rá, láttam, hogy ott van egy pánt, ami így mostmár látszott, hogy rossz helyen volt. Ez lehetett az, mi nyomott, ezért a fiúba karolva próbáltam megigazítani, sikerrel. Ahogyan mentünk tovább sok elegáns öltözetű párt láttunk békésen sétálni a Nagyterembe. Mosolyogva ránéztem, majd magam elé bámulva töprengtem azon, hogy éppenhogy találkoztunk a fiúval, és mégis hamar jóba lettünk. Csodálkoztam is, mikor beleegyezett abba, hogy együtt jöjjünk a bálra. Ismét egy gyönyörű ruha tulajdonosa sétált el mellettünk. Nagyon szép ruhák suhantak el mellettem. Éppen azon sakkoztam, vajon ki lehet majd a Bálkirály, és ki a Bálkirálynő. Én egy visszafogottabb ruhában jelentem meg, de alkalomhoz illően. Friss rózsaillat csapta meg az orrom. Valaki egy csokrot vitt mellettünk sietve. Ahogyan közeledtünk egyre kellemesebb illatok szálltak a levegőbe. A parfümök, a csokrok, virágok egyszerűen csodálatos illatot varázsoltak a terembe vezető útra. Mosolyogva nézelődtem, hiszen ez az első bálom itt. Minden káprázatos díszletektől volt gazdag. Minden olyan csodálatos. Vajon lesznek olyan végzős diákok, akik sírni fognak? De persze csak örömkönnyek származhatnak a bálról. Vidorra néztem, majd nevettem egyet. Az én nevetésem csak halkan elegyült a sok bálra jövő diák és tanár sustorgása, nevetése között. Izgultam, ugyanis elő fogok adni a többi diákkal együtt a végzősök tiszteletére. Már arról álmodoztam, hogy pár év múlva mi is a végzős táncunkat fogjuk járni, mikor megérkeztünk.
Utoljára módosította:Clariette Aye Dante, 2015. december 22. 10:56
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 20. 19:18 | Link


Hálás volt Averynek a türelméért, amiért nem próbálta sürgetni a dolgokat, pedig természete egészen más tempót diktált volna. Idő kellett, hogy kikerüljön abból a körforgásból, amit a rémálmok és az ébrenlét félelmeinek váltakozása jelentett, a másik pedig nem csak várt, de segített is, holott főleg az elején nemhogy élvezetes, de biztonságos sem volt Seth közelében lenni. Apránként kezdett kötődni, ahogy egyre inkább tudott és bírt figyelni a környezetére és Averyre, lépésenként fogadva vissza az embereket az életébe.
- Hmm, szerintem megismered majd, szeret oszlopok mögül leskelődni utánam.-*Egy sztalker még indokolttá is tette volna azt, ahogy az egészet közölte, de a mellé társuló, szemében csillanó derű nem igazán illett hozzá. De végül is, egy fekete görényről beszéltek épp, az még nem életveszélyes.
Ha csendesen is, örült annak, ahogy a másik nevetett, locsogott és évődött - ha nyálas is a hasonlat, jóformán ragyogott és ritka látvány volt ez. Ki akarta élvezni, mert úgy érezte, ha a terembe lépnek, egy része el fog veszni a figyelő szemek miatt - ott lesz, de elhalványul.
Szerencséjükre az új házvezető vajmi keveset adott a házak közti rivalizálásra és annyira szerette a látogatókat, hogy az Eridon voltaképp galambdúcra hasonlított. A besurranók vagy bejelentett vendégek közt akadt Levitás, Navinés, de még Rellonos is és úgy tűnt, senkit sem zavar. Nem tűnt el semmi, nem tettek kárt a berendezésben és tulajdonképpen kellemes volt, hogy a ház ennyire nyitott.
Nem bánta, hogy nem csatlakoztak azonnal a sokasághoz - a tömeget még mindig kicsit nehézkesen viselte és ez a pár perc valószínűleg senkinek sem tűnik fel, amíg megy a műsor. A Nagyterem nyitott ajtaján át csak egy egészen keskeny részt láthatott, bár voltaképp elég figyelnie a konferálást, mert tudta fejből az este programjának menetét. Csak a nyitótánc után kell gyorsan megkeresnie Ombozi kisasszonyt, addig nyugodtan időzhetnek itt, bár semmi különöset sem csináltak, hosszú szünetekkel tarkított társalgásukat leszámítva.
A vigyorra és a piszkálásra megrándult a szája széle, ha nem is érett mosollyá.*
- Ezek szerint legutóbb nem győztelek meg. Milyen kár.-*Teljesen semleges hangsúllyal szúrta oda a megjegyzést, majd Bálint hangja az utolsó színjátszós produkciót konferálta fel - ezután már csak a DÖK-elnök beszéde van hátra.*
- Gyere! Lesz egy kis meglepetés is.-*A karját nyújtotta, nem árulva el többet - szándékosan nem is említette Averynek, hogy illúziómágus lenne, ahogy azt sem, hogy Sárával bevállaltak egy fellépést. Úgy gondolta, sokkal hatásosabb lesz, ha teljesen titokban tartja, na meg sokáig az sem volt biztos, hogy össze tudják rakni a produkciót - ő még sosem csinált ilyesmit és a Rellonos hölgy nem az a kimondott csapatjátékos. Mindenesetre, elindultak, hogy csatlakozzanak a többi végzőshöz.
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 20. 19:43 | Link



A választ hallva egy pillanatra durcás arcot vágott, szinte felfújta a képét, de nem sokkal később már újra elnevette magát.
- Valakinek igencsak felvágták a nyelvét eme ünnepi alkalomból! - jegyezte meg, csillogó szemekkel figyelve Seth-et. Most valahogy sokkal felszabadultabbnak érezte magát, mint úgy általában, aminek részben maga a meghívás volt az oka, részben az, hogy most nem kellett árnyékban bujkálva közlekednie itt, de leginkább az, hogy úgy érezte, Seth is tényleg élvezi az egészet. De amúgy is, ő ilyenkor volt igazán elemében, mikor körülötte mozgott a tömeg, ő pedig részese lehetett valami izgalmas élménynek.
Egy darabig csendesen álltak, de aztán újra megszólalt, Seth válasza pedig ismét döbbenetet csalt egy pillanatra az arcára. Kellett egy másodperc, mire leesett neki, hogy mire gondol a másik, aztán robbanásszerűen tört ki belőle a röhögés, néhány közel állót arra késztetve, hogy feléjük kapják a fejüket.
- Most, hogy így mondod... de, meggyőztél - villant rá a szeme, amiben teljes mértékben ott volt a közös titok élvezete. Egy ilyen poénra végképp nem számított a fiútól, legalábbis nem most, nem az utóbbi hónapok után, de ezek után nem tudta, hova lehetne még fokozni a jókedvét.
Kicsivel később aztán Seth a karját nyújtotta, ő pedig belekapaszkodott és elcsendesülve belépett vele a Nagyterembe. Odabent egészen különös díszlet fogadta őket, mintha kicsit valamelyik mugli tinédzserfilmre emlékeztette volna, de ettől függetlenül is tetszett neki. A fellépők helyett inkább a plafon csillagait leste csendben, a DÖK-elnök beszéde meg éppen annyira érdekelte csak, hogy tudja, mikor kell nekik is elindulni a táncparkett felé. Amikor meghallotta Seth nevét, akkor újra széles mosoly terült el az arcán, ezúttal amiatt, mert ha ez a tánc nem lesz meglepetés a népnek, akkor semmi.
- Mehetünk? - nézett partnerére, és még ha akarná sem tudta volna letagadni, hogy hihetetlenül élvezi a helyzetet, egyszerűen olvasni lehetett az arcáról minden gondolatát. Ha pedig Seth megadta a jelet, akkor elindult mellette, hogy belekezdjenek a táncba.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. december 21. 00:07 | Link

A bálon
Megjelenés

Bármennyire is irtózott attól, hogy tömegbe vegyüljön, ezt az estét egyszerűen nem akarta kihagyni. Nem volt benne biztos, hogy végig maradni fog, de a bátyja egyszer lesz végzős, ő pedig meg akarta nézni a keringőt, meg az egészet, ahogy ünneplik őket. Seth már elindult, mikor ő készülődni kezdett, és ezúttal valóban gondosan, csinosan öltözött fel, kerülve minden rikító dolgot, amibe rendre belefut, ha kedve szerint öltözködik, most viszont leginkább ahhoz volt hasonlatos a megjelenése, mint annak idején Kolos esküvőjén volt. Még a haját is megfésülte, amit pedig nem nagyon szokott, de ha már lúd, akkor legyen kövér, gondolta.
Nem hívott meg senkit és nem csatlakozott senkihez, nem akart táncolni, maximum enni valami jót, de számára nem is ez volt az egészben a lényeg. Úgy tűnt, hogy lassacskán bár, de Seth jobban lesz - ezt jelezte, hogy már képesek voltak valamennyire kommunikálni és megmaradni egy légtérben, főleg, ha ő közben hegedült, és az is, hogy örömmel indult el ma este, legalábbis amennyire Sebby egy mosolytalan arc mögött meg tudta sejteni az érzelmeket. Avery jót tett a bátyjának, ez nyilvánvaló volt, és a fiú semmi furcsát nem talált abban, hogy vele fog menni a bálba is.
Mikor leért és megállt a Nagyterem ajtajában, már a végzősök neveit sorolták. Még csak az elején tartott a színpadon lévő lány, úgyhogy volt egy kis ideje úgy helyezkedni, hogy rálásson a tánctérre, de végig a fal mellett maradt, nem messze az ajtótól. Aztán a DÖK-elnök távozott és a helyét a végzősök és párjaik vették át, ő pedig észre sem vette, hogy mosolyog, ahogy nézi a bátyját és Averyt.
Hozzászólásai ebben a témában


Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 21. 01:37 | Link


Avery döbbenete, majd kirobbanó nevetése kis híján őt is magával sodorta, végül azonban csak kihívóan felvonta a szemöldökét. Nade kérem, nyilvános helyen vagyunk, mégiscsak illetlenség megzavarni mások előadását, fékezze a jókedvét, fiatalember! Persze egyáltalán nem gondolta komolyan a szigorúnak álcázott pillantást, csak még messze állt tőle, hogy igazán felszabadultan tudjon együtt kacagni a másikkal. Egyébként se illik saját viccen nevetni, nemde?
Belépve nem érte nagy meglepetés - mint a többi előadó, úgy ők is kaptak Sárával néhány percet, hogy bejárják a színpadot és bár ez még a díszítés elkészülte előtt történt, a műsorokat a DÖK kérésére a csillagok kötötték össze, sejthető volt, hogy kiemelt szerepet kapnak majd. Kellemes volt ez a félhomály a rendhagyó megvilágítással, kicsit meghittebbé tette az egészet. Averyre sandított, azt egészen lekötötte a díszítés nézegetése, szemlátomást elnyerte a tetszését. Odabent elsőre nem sokan figyeltek fel rájuk, így észrevétlen még megcirógatta a karjára fűzött kezet, mielőtt Annelie felkonferálta volna a végzősöket. A kérdésre levegőt vett, de felelet helyett csak megindult, hogy elfoglalják helyüket a parketten. A magasságkülönbség talán gondot jelent, ha nem fogadják mindketten könnyen a rájuk osztott szerepet, így viszont nem jelentett kényelmetlenséget. Utoljára talán egy éve táncolt, de számára ez nem olyasmi volt, amit el tudott volna felejteni. Ahogy karján a parkettre vezette Averyt, senki sem találhatott kifogást abban, ahogy apró meghajlást követően a balját nyújtotta - gyakorlott, letisztult mozdulatok jellemezték, valami, amit tánciskola nem, de az aranyvérű múlt megadhatott. Határozottan, de finoman vezetett, bízva abban, hogy ismét olyan könnyű lesz megtalálni az összhangot, mint legutóbb, de az első pár lépés és fordulat után már biztosan mozdult. Másokkal ellentétben nem beszélt, mert megerőltetés nélkül, élvezetből táncolt és a partnere mozgását, arcát figyelte, tudat alatt igazodva a többi párhoz, hogy elkerüljék az ütközéseket. Nem érdekelte sem a többiek öltözete, sem a bálkirály és a bálkirálynő, a zenéből is leginkább a ritmus maradt meg, lassú, jellegzetes lüktetésével, más semmi. Helyettük ott volt az őt kísértő fekete szempár, tele a fényt adó furcsa gömb szórta apró csillag-pöttyökkel.
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 21. 01:59 | Link



A finom érintés hatására a mennyezetről újra Seth-re pillantott egy gyengéd mosollyal. Ő maga is meglepődött először, hogy mennyire jólesnek neki az ilyen apróságok, de kár lett volna tagadnia. Úgy érezte, hogy az, ami elindult közöttük, jó irányba vezet, ez pedig bizakodással töltötte el, még ha ennyi idő után néha meg is fordult a fejében, hogy talán jó lenne egy kicsit több. Mégis, ő tudott a kis dolgoknak is örülni és nem erőltetett semmit. Meglepően figyelmes tudott lenni, ha akart.
Nem sokkal később pedig már Seth balján tartott a táncparkett felé. Nem figyelte a tömeg arcát sem a zajaikat, hanem a zenére összpontosított, hogy eltalálja az első lépést. Evidensen kevesebbet táncolta ezt a szerepet, mint a vezetőt, de könnyen rátalált a ritmusra, mert Seth ügyes táncpartnernek bizonyult. Az első néhány taktus után már nem kellett görcsösen figyelnie, hogy merre lép, teljesen igazodott a másikhoz, míg könnyed léptekkel járta a keringőt.
Egy ponton összekapcsolódott a tekintetük, és míg őt szédítették, mosolyogva nézte a kékes íriszeket, újra elmerülve szépségükben. Seth haja néha meg-meg libbent egy kicsit, ő pedig ezt is látta, ezt is megjegyezte, ahogy a kezének a súlyát is a derekán. Teljesen megfeledkezett a környezetükről, és a mosoly lassan valamilyen más kifejezéssé olvadt az arcán, ami egyszerre volt nagyon boldog és merengő. Milyen lenne, ha ez után még nem egy, nem két, hanem sok táncuk lenne együtt? Vajon lehetséges, hogy így legyen?
De a gondolat amilyen gyorsan jött úgy is szaladt tovább az elegáns mozdulatok sodrásában, míg végül el nem halkult a zene és véget nem ért a tánc. Úgy érezte, hogy soha még ilyen tökéletes élményben nem volt része.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 21. 02:03
Hozzászólásai ebben a témában

Szigethy Vidor
INAKTÍV


A Szigethy Veszedelem
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 219
Írta: 2015. december 21. 07:42 | Link

Clariette Aye Dante

Báli cucc

Igaz, ami igaz, Vidor a társadalmi elvárások terén nem egy álom állampolgár, de ettől egy kicsit sem furdalja a lelkiismeret. Az a lényeg, hogy jól szórakozzon, pörögjön a buli, na meg haverok, buli, fanta meg ilyesmik.Most sem azért mondott igent Clariette felkérésére, mert minden áron el akart jutni a bálba, hisz egyedül is megteszi, nem szégyenlős, de meglepte a hölgyválasz. Tulajdonképpen annyira váratlanul érte, hogy ideje sem volt gondolkodni, mondjuk amúgy sem tud. Ruhája sincs, táncolni sem tud, viselkedni meg nem is akar, mi kell más egy bálhoz, neki való az esemény. Nincs ruhája, mert az ilyen puccos budoár nem az ő stílusa, ezért most főhet kicsit a feje, mibe öltöztesse habtestét. Ellátogatott a faluba az egyik Gemmológia óra helyett - majd azt mondja, hogy terep gyakorlatot tartott - és csak úgy, mert épp adódott, egy régiség boltba lépett be. A fiú nem az a fajta, aki sokat válogat. Ha elég bohókás a cucc, bármit magára aggat, így esett a választása a mai outfitre. Legfőbb oka, amiért megvette azonban az volt, hogy volt hozzá kalap is, és az egymagában is öltöztet, na és le is nyűgözte. Ennyi a rövid sztori, hogy miért van itt, miért azzal, akivel és hogy mit fog kezdeni ezzel a helyzettel az egy újabb kérdés számára. Itt baktat a lány mellett, esetlenül, de kalapban, ami álomszuper, a nyakkendőről nem is beszélve. Külön pozitívum, hogy passzol partnere ruhájához.
- Le akarsz előbb ülni enni valamit vagy azonnal táncolnál? - érdeklődik a továbbiak felől. Neki teljesen mindegy, majd elbotladozik nem probléma, ha a másik a tánc mellett dönt. Udvariasan megáll, mikor Clar lehajol megigazítani a cipőjét, nem akarja elrántani, elengedni sem a karolást. Aztán már semmi nem menti meg attól, hogy belépjenek, bár az utolsó pillanatig reménykedik benne, hogy valami világ katasztrófa fog kitörni, de semmi. A design csodás, a zene kellemes, diszkrét félhomály uralkodik, a táncolók arcát csak a hullócsillagok pillanatnyi fénycsóvája világítja meg pár pillanatra. Miután kicsodálkozták magukat dönt arról, hogy a lány javaslata alapján leülnek vagy táncolnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2015. december 21. 10:36 | Link

-- Huskylány Love Pirul --


Matthew gyomra az utóbbi napokban öklömnyire zsugorodva csücsül valahol a lágyéka környékén, mint valami elhagyott és megunt labda. Rettentően rosszul viseli a stressz minden formáját, ez meg aztán pláne a leggyilkosabb fajta a számára. Pedig nem is a saját végzős báljára készül. Arra valószínűleg el sem fog menni, helyette a szobája félhomályában fog kuksolni. De idén rá lehetett venni, hogy eljöjjön. Hogy öltönyt húzzon, amit egyébként a végtelenségig utál. Hogy megpróbáljon nyakkendőt kötni. Hogy megtanuljon tánclépéseket. Mindezt egyetlen kérdés miatt tette. Pontosabban a kérdező kedvéért. Hogy neki minden szép és jó lehessen ma.
Attól függetlenül, hogy akkor viszonylag magabiztosan vágta rá, hogy igen, eljön és lesz pár, most enyhén izzad a tenyere és úgy érzi, mintha börtönbe lenne zárva ebben a díszruhában. Felszegett fejjel, mereven néz előre és próbál nem gondolni arra, hogy vajon Corneliának mennyire lehet kényelmetlen az, hogy egy kisebb vízgyűjtő péklapátot kell fognia, míg táncolnak majd.
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Clariette Aye Dante
INAKTÍV


Bébisárkány*-*
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 434
Írta: 2015. december 21. 10:41 | Link

Szigethy Vidor
Ruci

Amikor beléptünk a bálterembe Vidor egy kérdést tett fel, mi alapján én dönthettem arról, hogy táncoljunk-e, avagy üljünk le enni, inni. Én a második felé hajlottam mert már pokoli éhes voltam. De aztán eszembe jutott a második találkozásunk és az a rossz ízű valami, ezért nevettem egyet, mielőtt közöltem volna a fiúval a döntésemet. - Szerintem először együnk, igyunk, beszélgessünk, ismerjük meg jobban egymást, aztán már jobban fog menni a buli. - nevettem, majd egy asztalhoz tereltem őt. Leültem, majd magam elé tettem egy tányért. Annyira elvarázsolt a látvány, hogy körül kellett néznem, nem bírtam megállni, hogy felálljak és pár percre ott hagyjam Vidort. Egyszerűen vonzott a sok szép díszlet. Egy virágcsokorhoz közelebb mentem, és meg is szagoltam, aztán eszembe jutott, hogy szegény most ott ült az asztalnál teljesen egyedül, úgyhogy visszamentem. - Ne haragudj. - Visszaültem mellé. Elé is tettem egy tányért. - Mit kérsz? - Kérdeztem mosolyogva. Én egy muffint vettem el, nem szoktam sokat enni, a gimnasztika miatt figyelnem kell az alakomra. - Ha megetted még beszélgessünk egy picit, vagy menjünk táncolni? - Mondtam a fiúra hagyva a választási lehetőéget. Igazából nem tűnik túl társasági lénynek, de ki tudja, lehet, hogy igazából imád beszélni. Félek, hogy szóba fog jönni a család, ilyenkor mindig megkönnyezem nem olyan rég elhunyt nagyapám, aki a második édesapa volt számomra. Picit szomorkás arcot öltöttem magamra, de ezt hamar el is hesegettem, amint megláttam egy eléggé érdekesen táncoló párost, majd Vidornak is elújságoltam észrevételemet, és nevettem egyet diszkréten, mert hát nem lehet mindenki jó táncos. Reméltem, hogy nem fogok botladozni tánc közben, de ha a fiú úgy dönt nemsokára megtudjuk, de azért szorítottam, hogy ne döntsön így.
Utoljára módosította:Clariette Aye Dante, 2015. december 22. 10:56
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 21. 11:05 | Link

Bálozás - Nézzük meg Mattet - ahww.
x Ruhaaa, Cipő x

Ma, pont ma egy éve, hogy megismertem és elrángattam magammal ide Mattet. Na jó, saccper egy év, plusz-mínusz egy-két nap. Ez alatt az egy év alatt egész sok minden történt, közelebb kerültünk egymáshoz, összebarátkoztunk és hát a kapcsolatunk szépen, lassan több lett, mint barátság.
A kora délutánomat a készülődéssel töltöttem, illetve azzal, hogy Mattnek segítettem ruhát keríteni az estére. Tény, ellógtam egy-két órát, de semmi kedvem nem volt bent a teremben aludni az órán, inkább hasznosabb dologgal ütöttem el azt az időt. Mókás volt neki keresgélni, de aztán mégis magára hagytam, mert nekem is el kellett készülnöm. Így hát a szobámba kiraktam a ruhám és a cipőm az ágyamra, amiket felterveztem venni, bár a cipőtől féltem, mert vadiúj volt, és egy olyan érzésem támadt, hogy ezt a döntésemet keservesen meg fogom bánni, valószínűleg pirosra fogja törni a lábaimat ez a fekete csoda, de nem érdekelt, „a szépségért szenvedi kell” elvet követtem. Viszonylag hamar elkészültem, még a hajvégeimet is sikerült begöndörítenem. A kész szettet csak a parfümömmel koronáztam meg, úgy indultam el a nagyterem irányába. Útközben, ahogyan haladtam, szebbnél szebb ruhakölteményeket láttam magam előtt/mellett elvonulni. Volt, akinek jól állt a ruhája, volt, akinek kevésbé. Szerintem, de ez csak az én véleményem volt.
Amint betoppantam a végzősbálra, igyekeztem ismerős arcokat keresni. Amikor Gwent megláttam, lábujjhegyre álltam és egy nagy mosollyal integettem neki, majdnem orra buktam. Aztán ott volt még az a prefisrác, aki kanalakat políroztatott velem még a múltkor. Nem haragudtam rá, meg semmi, mert csak a dolgát végezte, szóval, ha látott ő is engem, kapott tőlem szintén egy Fannis integetést és vigyort. Végül befurakodtam a tömegbe, amikor meghallottam Bálint hangját, hogy a színjátszósok jönnek úgy nyomultam előre a tömegben, mintha hátulról toltak volna. Törtem magamnak az utat, amíg meg nem pillantottam a mezítlábú kócost. Komolyan mondom, egyszer úgy fel fog fázni, hogy öröm lesz nézni, viszont a dulifuli érzésem hamar elpárolgott, a produkciója kárpótolt. Mindig is szerettem a hangját, teljesen elvarázsolt, és be kell vallanom, picit féltékeny is voltam, mert én nem tudtam sohasem olyan szépen énekelni, mint ő vagy bárki más.
Az előadása után még mindig a tömegben toporzékoltam, nem tudtam eldönteni, hogy odamenjek-e hozzá vagy ne. Inkább csak össze-vissza topogtam és úgy hallgattam végig Benike és Szira előadását.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. december 21. 23:29 | Link




Nem hittem volna, hogy lesz olyan alkalom, ami miatt rá fogom szánni magam, hogy részt vegyek valami olyasmi szociális ingerekben gazdag eseményen, mint a karácsonyi bál. S mégis, éppen fekete öltönyben, kifogástalanul vasalt ingben s egy egyszerű nyakkendőben tartottam a Nagyterem felé, hogy önként és dalolva vessem bele magam a báli forgatagba. Nem voltam kifejezetten lelkes. A rengeteg ember, a zene, a "meghitt" karácsonyi hangulat egyáltalán nem volt vonzó számomra, csakúgy, mint annak a gondolata sem, hogy a problémáim és kamaszos, legyőzendő gondolataim bekússzanak a fejembe. De hiába, az indok, ami miatt hajlandó vagyok belépni a helyiségbe, az Seth, s ő jócskán felülírja a fönt felsoroltakat, mivelhogy most fogja eltáncolni a végzős keringőjét. Ez egy olyan dolog, aminek mindenképpen szerettem volna a tanúja lenni.
Seth egyre jobban van, ez egyértelmű volt. A napok, hetek múlásával javult az állapota, s ez nagyrészt Avery hatása lehet, amit nem is nagyon akartam vagy tudtam volna tagadni. Jó érzés ezt látni...
Amikor beléptem a terembe, a zene még nem csendült fel, ám valami zajlott a színpadon (nem, az érdeklődésemet egyáltalán nem ez kötötte le); én felmértem a terepet, aztán kiszúrtam a helyet, ahonnan jó lesz a rálátásom a táncparkettre - a lehető legtávolabb az embertömeg középpontjától, a falnál.
Ott vétettem hibát, hogy a dekoráció, mivel csillagokból állt, elvonta a figyelmem jó pár pillanatra. Miközben a kiszúrt falrész felé közelítettem, a fényeket bámultam... aztán felnéztem... és természetesen megláttam a jól fésült, öltönyös exbarátomat (vagy nem is tudom, tulajdonképpen mimet). A Jól ismert "mégis miért?!" kérdés fejbéli elhangzása után megtorpantam. Igazán számíthattam volna Sebasitan jelenlétére. Igaz, még ha számítottam is volna rá, akkor sem hittem volna, hogy a látványa egy-két pillanatra teljesen lefagyaszt... Gyomrom talán össze is ugrott kicsit, ahogy ezekben a dermedt másodpercekben néztem a tőlem pár méterre állót.
Éreztem, hogy arcom fikarcnyit sem változott, még akkor sem, mikor egy tömegből érkező lökés hatására megindultam felé (magamtól nem biztos, hogy megtettem volna). És nem, ameddig a szem ellátott, egy talpalatnyi szabad hely sem volt, csak mellette. Jellemző. Fenomenális. Örül a lelkem.
És az a szomorú, hogy valahol tényleg.
Igencsak nehéz léptekkel tettem meg a maradék utat, s mikor felcsendült a zene, akkor fordultam a parkett felé, hogy Sethéket kezdjem kutatni a tekintetemmel. Meghajlás. Apró mosoly jelent meg a szám szegletében, de ezt csak a nagyon figyelmes szemlélők láthatták.
Az első lépéseket figyelve azon tűnődtem, merjek-e köszönni. Elég kínos lenne, ha a köztünk lévő szótlanság a karácsonyi szünetben is folytatódna, hiszen egy helyen lakunk. Ugyanakkor... El is vesztem pár töredékmásodperc erejéig az érzelmi válságaimban, azonban az agyam megálljt parancsolt. Ismerjük egymást. Nincs okom nem köszönni, igaz?
- Szia. - motyogtam oda kissé kaparós hangon. A pulzusom talán meg is emelkedett egy kicsit, de igyekeztem nem foglalkozni vele, s csak a tánccal törődni. És nem nézni Sebastianra. Ez most Sethről szól (és, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, a görénylelkű Averyről).
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. december 21. 23:29
Hozzászólásai ebben a témában



Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. december 22. 00:58 | Link

Ricsi

Ahogy a falnál állt észrevette Fannit, akit nemrégiben megbüntetett és most éppen hevesen integetett neki, úgyhogy egy halvány mosoly mellett visszaintett neki. Lökött egy lány, annyi szent, cserfes és hangos, de egyébkén nem volt vele gond, tipikus eridonos.
Mindeközben először fel sem tűnt neki, hogy valaki közeledik felé, csak akkor vette észre Ricsit, amikor az már karnyújtásnyira állt tőle. Kicsit meglepődve pislogott a fiúra, mert nem számított rá, hogy itt fognak összefutni, de aztán mikor az köszönt, ő is viszonozta neki.
- Szia - biccentett felé, aztán visszafókuszált a táncparkettre, de a gyér fényben meg kellett állapítania, hogy nem látja tökéletesen ebből a távolságból. Végül rászánta magát, hogy előszedje a zsebéből a szemüvegét és az orrára biggyesztve máris élesebb körvonalakat öltött a világ.
Furcsa érzés volt, hogy Ricsi mellette állt. Nem tudta volna meghatározni, hogy miért, de egyszerre zavarta és volt kellemes, habár a kínos feszengést így is érzékelte, és nem csak a másik részéről. Ahelyett, hogy vele foglalkozott volna inkább a táncolókat nézte, arcára pedig visszakúszott a mosoly, ahogy Seth és Avery mozgását figyelte. Szépek. Nagyon szépek együtt.
Hazudott volna, ha azt mondja, hogy nem jutott eszébe Ricsi időnként az utóbbi hetekben. Igaz, mintha repült volna az idő, nem is tudta volna megmondani igazából, hogy mikor történt a szünetkérés, és nem is látta azóta talán csak kétszer Ricsit a folyosón. Az álmaiba olykor ugyan belopózott, de sokszor egyszerűen túl fáradt volt ahhoz, hogy ébren is foglalkozzon a kérdéssel, hogy mi lesz ezután, pedig most már tényleg nyakukon volt a karácsony, amit kénytelenek lesznek együtt tölteni, bármi is lesz ennek a vége. Oldalra sandított és megfordult a fejében, hogy megkéri Ricsit, hogy vacsorázzanak együtt, mert annyi időt még mindenképp szeretett volna rászánni a bálozásra, de egyelőre nem szólalt meg, mert a zene úgyis hangos volt és egyébként sem akart lemaradni semmiről, ami a parketten történt.
Ahogy a testvérét nézte, azon járt az esze egyre, hogy most ők is fognák egymás kezét, ha nem történik mindaz a szörnyűség velük, ami a nyakukba szakadt. És most? Arra sem tudta igazán rászánni magát, hogy beszélgessenek, pedig tudta, hogy kellett volna, csak épp nem volt miről. Valahol hiányzott neki a fiú jelenléte, de nem volt benne biztos, hogy tudna neki többet vagy mást mondani, mint akkor a tetőtérben.
Tulajdonképpen eléggé szégyellte magát emiatt. Végül pedig az érte el nála, hogy mégis megszólaljon, hogy elég hosszan nézte a testvérét ahhoz, hogy rájöjjön valamire.
- Ha otthon leszünk nem fog jót tenni ez a feszültség Seth-nek. Talán meg kellene beszélnünk... vagy valami - tette hozzá a végéhez bizonytalanul.
Hozzászólásai ebben a témában


Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. december 22. 02:13 | Link

NagyMatty ♡
ruhaaa


Lehetne mondani, hogy az emberek túlértékelik az olyan eseményeket, mint a gólyabál,  végzősbál, vagy a diplomaosztó. Viszont az biztos, hogy mindenki számára másnak a végét és másnak az elejét jelentik ezek. Tagadhatatlanul nem egyformák, és Cory is több szempontból kilóg az átlagos sorból. Neki ez az esemény nem attól lett ilyen fontos, mert az alapképzésének utolsó éve, sokkal inkább a ténytől, hogy az utolsó éve itt, Magyarországon. Gombóc ül a torkában most már több napja és nem is igazán beszél vagy találkozik senkivel. Elliot néha ránéz, őt be is engedi, hogy él-e még. De a lelkiismeretét nem tudja helyretenni. Csak ugyan azt szajkózhatja neki újra és újra: ő megmondta hogy ne bonyolódjon nagyon semmibe. Most viszont nagyjából a szíve kezdene megszakadni. Azonban erőt vett magán, és ha már házon kívülre nem is igen ment, Matt volt az, akivel így is képes volt bármikor csacsogni. Bár leginkább olyankor ő beszél csak a másik meg hallgat, de ez most a szokottnál is kevesebb rizsával járt. De betudhatta annak a nagyfiú, hogy izgult A bál miatt.
- Ha továbbra is ilyen savanyúan nézel, kénytelenek leszünk bejáratot váltani, a konyhába menni és muszáj leszlek leönteni egy vödör cukorral.
Mondja miközben rávigyorog, majd még magassarkúban is nyújtózkodik felfelé, hogy megigazíthassa az elcsúszott nyakkendőt. Igazából nem gondolta, hogy mennyire kényelmetlen is lehet ez az egész, mert ő sosem tekintett másként Mattre, mint egy barátra, egy tök átlagos fiúra. Jó, na,ő is tudja, hogy van néhány... extrája.
- Nagyon csinos vagy, meg cuki, mint egy pandaaaa.
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. december 22. 11:59 | Link

Végzős bál, Ombozi.

Én meg így


Öt év. Hihetetlenül gyorsan elment, pedig alig történt valami. Akkoriban ő is kicsit radikálisabban gondolkodott, mostanra viszont a sötét szempár talált néhány megoldást a problémáira. Szó szerint, mert most zölden csillogó szemekkel pillanthat legjére, hála az igen erős bájitalnak. Ombozi lassan megindul a színtér felé, hogy eljárhassák az utolsó táncot. Erisnek összeszorul a torka, mindig is utált a figyelem középpontjában lenni, de enged a lépéseknek és követi a férfit, bármerre is viszi. A másik köhint, Kowai összevonja vékony szemöldökeit és közelebb hajol, hogy a nagy zsivaj ne törje meg Noel hangját. Már épp nyitná a száját, hogy leszidja a másikat a nyálas érzelgősség miatt, de inkább nem teszi. Tény, ez most az ő estéjük és ha Ombozi így akar erről megemlékezni, ő nem fog ellenkezni. Ismét összeszorul a torka a szavak hallatán, elpillant a fiatal férfiról. Hogy látja-e még valaha? Hogy befejezés lesz ez? Igazán kedves, hogy ő így gondolkodik, de hogy ezt most még fel is hozza...
- Inkább maradj csöndben. - most már kénytelen leinteni őt, mert mégtöbb ilyen szöveg után a végén még könny szökne szemeibe. Nem nosztalgiázni és búcsúzkodni jött, hanem egyszerűen csak... jól érezni magát. Eltölteni egy estét Ombozival, élvezni, hogy egy karnyújtásnyira van a vizsgáktól és attól, hogy végzett boszorkányként tekintsenek rá. Hogy reménykedhessen abban, hogyha innen elmegy, az anyjától is el tud majd egyszer. Felcsendül a végzős keringő zenéje, Kowai egy szó nélkül szembe fordul a férfival, egyik kezét a másik vállára teszi, a másikat pedig Noel hűvös ujjaihoz fonja és ha a Sors is úgy akarja, egyszerre indulnak meg a többi végzőssel együtt.
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. december 22. 13:35 | Link




Visszaköszönt nekem, és már alapjáraton ez is megtöltötte a testem boldogsághormonokkal, amit normális esetben a szánalmas jelzővel illetnék, azonban ebben a szituációban - hogy nem találkoztunk egy csomó ideje, és amúgy is elég komplikált, ami köztünk van jelen helyzetben - úgy voltam vele, hogy talán ennyit megengedhetek magamnak. Végül is, elég nehéz kontroll alatt tartani az érzéseimet, pláne, ha még az is itt áll mellettem, akivel kapcsolatban csaponganak a bennem lévő dolgok.
A táncparkettet néztem, azonban odavonzotta a pillantásom, hogy Sebastian megmozdult, és egy fekete keretes szemüveget biggyesztett az orrára. Öltönyben, jól fésülve, szemüveggel. Fejemet visszafordítottam a táncolók felé, miközben alig észrevehetően húzódtam egy kicsit arrébb, hogy távolabb legyünk egymástól valamivel. Igen, ez valószínűleg jó hatással lesz a gondolkodásomra, ami ezekben a percekben sokkosan dermedt meg.
Sethék táncát nézve kellemes és feszegető érzés szállt meg egyszerre. Hiszen olyan szépen mozogtak ők együtt, s bár láttam pár elkerekedett szempárt, ami őket vizslatta, szerintem szépek voltak. Természetesnek tűnt így ez az egész, még akkor is, ha pont Aveyvel táncolt. Nem tagadhattam volna, hogy ők ketten... valahogy úgy összeillenek. Jó lesz nekik együtt.
Emellett viszont megjelent az a gyomorforgató érzés, hogy vajon milyen lenne, ha. Ha most nevezetesen én táncolnék ott Sebastiannel. Na nem mintha tudnék vagy szeretnék táncolni. Csak mégis, ez a gondolat alattomosan kúszott be a fejembe, megfontolva minden lépését, s mire ráeszméltem, hogy erre vágyok konkrétan, addigra már késő volt. Szeretem, mikor a saját elmém átvág, igazán remek érzés. Tényleg.
A másik váratlanul szólalt meg, egészen pontosan tizenhét szóval többet mondva, mint amennyire számítottam volna. Óvatosan rásandítottam, aztán visszanéztem a párra, s remélhetőleg észrevétlenül tettem meg mindezt. Végül is, már az is egy előrelépés, hogy Seth miatt szeretné megbeszélni a dolgot. Bólintottam.
- Ha szeretnéd, megbeszélhetjük - mondtam, bár nem voltam benne biztos, hogy hallja is, amit mondok - De nem hiszem, hogy itt halljuk is majd egymást.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. december 22. 13:39
Hozzászólásai ebben a témában



Szigethy Vidor
INAKTÍV


A Szigethy Veszedelem
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 219
Írta: 2015. december 23. 07:44 | Link

Clariette Aye Dante és Antoinette Myra Blackburn egy kicsit

Báli cucc

Úgy vonul a lánnyal az oldalán, mint egy király a győztes csatája után, hitvesével bevonul az ostromlott városba. Nem fűz túl sok reményt ahhoz, hogy valami kolosszális kalandba fullad majd az estéje. A legvidámabb látvány egyelőre, hogy a tanári kar egy kupacban foglal helyet a nevelői asztalnál. Van nem kevés tanár, akit még soha nem is látott, sőt némelyik tanerő is így érez Vidorral kapcsolatban, hiszen órákra nem igen jár, ha meg mégis, akkor is vagy a hátát, vagy a padra hanyatló üstökét szemlélheti, alvó állapotban. Clar válasza elégettséggel tölti el.
- Jó a döntés – közli vidoran, némi megkönnyebbüléssel a hangjában. A tánc veszélye bár még nem szűnt meg teljesen, de addig még sok minden történhet. A filmes partin is megúszta, pedig annál közelebb már nem is lehetett volna hozzá, hogy kiderüljön, nem is tud táncolni. Illetve tud ő táncolni, csak legyen, aki kibírja nevezőgörcs nélkül. Háztársa egy asztalhoz vezeti, ő gépiesen le is ül, nem nézi hová került. Inkább a büféasztalt kémleli, legfőképpen fehér halmokat keres a tekintete. Partnere közben a tányérokkal van elfoglalva, ő meg mi mást is kereshetne, mint a szent popcornt. Tegnap óta nem is látta a kedvest, úgyhogy már elvonási tünetei vannak. Ahogy Clar elhagyja, hogy a díszítést közelebbről is megnézze, ő is felkerekedik, cilinderét hátrahagyva, hogy ne tűnjön fel túl hamar a hiánya. Elrobog a popcorn irányába, feltankol belőle, sőt egy kancsónyi kakaóit is magáévá tesz. A megszerzett kincsekkel oson is vissza, útba ejtve egy falnál ácsorgó lányt. (Nette)
- Hellóka! – Ez az egyetlen szó, amit a betlehemes lányhoz intéz, aztán a kancsóból feltölti a lány kakaó készletét, ha az engedi.
- Hellóka! – fitogtatja meg bő szókészletét újra és már el is vitorlázik az asztaluk irányába. Pont időben érkezik a túráról, Clar lehet, hogy észre sem vette a távozását, de ha mégis, akkor sem szégyenkezik. Ő is kap egy tányért, amibe rögtön el is helyezi a popkornt. Meg kell adni a módját e nemes éteknek.
- Semmi gond, nem akadok ki ilyesmin – mosolyog a lányra, majd folytatja.  – Ha akad egy kis Pasztinák brulée, mandulás stanglival, azt megkóstolnám. A filmes bulin lemaradtam róla, mert sürgős énekelni és gitározni valónk akad Karinával. – Elvigyorodik az emlékek hatására. Jó buli volt, nagyon élvezte, de az említett kajáról fogalmai sincsenek, hogy mi lehet, és hogy nézhet ki. Elvileg bármit, amit azzal tálalnak fel neki, hogy pasztinák brulée, mandulás stanglival, azt onnantól el is hiszi. Mivel főzés oktatás nincs a suliban, ezt nem vethetjük a szemére. Talán azokat az órákat még látogatná is, pláne, ha popcornt is sütnének. Elábrándozik a lehetőségen és bólogat. Kívülről csak a heves fejbiccentések láthatók, a lány meg azt kezd vele, amit akar.
- Öööö, izé….hát beszélgessünk még! Van egy csomó jó témám, amit érinthetnénk. Például ott van a gravitáció, meg az atommaghasadás, de mesélhetek a családomról is, bár az kicsit uncsi. – Betöm egy adag kukoricát, hacsak nem kapott pasztinák brulée-t.
- A te családod is unalmas? – Remek. Ez most hangyányit sértésnek hangzott, nyel is egyet zavartan, de már kibukott és nem tehet ellene semmit.
Hozzászólásai ebben a témában

Clariette Aye Dante
INAKTÍV


Bébisárkány*-*
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 434
Írta: 2015. december 23. 10:32 | Link

    
Szigethy Vidor

Ahogyan körbenéztem mindenütt elegáns ruhát viselő embereket láttam. Ez az állapot pár másodpercre eszembe juttatta a keresztanyám esküvőjét, mely már nagyon rég volt, de az egész családnak maradandó emléket okozott. Itt volt ugyanis az első veszekedés a családban, mely akkora vitába torkollott, hogy azóta a Danték és a keresztanyám családja összetűzésben élnek és már sajnos a családnevükre sem emlékszem. Pár percig ezen merengtem, majd amint visszatértem azt sem tudtam mit kérdezett a fiú, de valamit a családról.
- Öhh, nem. - válaszoltam neki, miután eszembe jutott mit kérdezett. - A te családod is biztos izgalmas valamilyen téren. - Mosolyogtam erőltetetten remélve, hogy nem veszi észre, hogy valami nincs rendjén. Inkább elkezdtem enni és minden falat után mosolyogtam rá. Most vagy butának néz, vagy túlpörgöttnek. Miután megettem a tányéromra helyezett étket, önkéntelenül is elkezdtem neki mesélni.
- Amikor kisebb voltam volt egy nagy veszekedés a családban. Azóta ketté szakadtunk. - mondtam félmosollyal az arcomon. - Nem nagyon tudom már a család leszakadt részének a családnevét. - ittam egy kortyot majd folytattam - De hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekel. - mosolyogtam - Most viszont te jössz - nevettem, majd megláttam mit hozott Vidor a tányérján és kérdően néztem rá. - Ezt te mind meg fogod enni?

Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. december 23. 10:43 | Link

Szira  Love
lebuktam Rolleyes

Amint befejezem a szövegelést a színpadon Szira mellé csapódom. Az utolsó néhány percét Linke és Aliz előadásának már nem is látom, de tudom, hogy nagyszerűek, hallom a tapsokból.
Szira kezét fogva, lépkedek a kezdő helyünkre, hogy amint Annelie befejezi a nagy bejelentést a táncparkettre lépkedhessünk. Nyugodt vagyok, bár ez nem mondható el mindenkiről. Látok egy-két párost, akik idegesen súgnak össze. Biztosan a lépésekről egyeztetnek még utoljára. Nekem ez már a negyedik bálom, negyedszer táncolok, így már rutinosnak érzem magam. Mielőtt még a táncparkettre megyünk én is a mellettem álló lányhoz fordulok, hogy a fülébe súgjak.
- Csodásan nézel ki! Készen állsz a nagy pillanatra? - Az előbbit komolyan gondolom a másodikkal csak heccelni akarom. Szerintem neki sincs különösebb oka az izgalomra, hiszen nagyszerű táncos, de nem látok a fejébe, hogy hogyan vélekedik a báli nyitótáncról. Lehet nem is érdekli. Mindenesetre mosolygok, és amikor eljön az idő megindulok a többiekkel együtt.
Elfoglaljuk a kezdő helyünket, majd a zene felcsendülésekor a már jól begyakorolt mozdulatokkal vezetni kezdem Szirát a táncparketten.
- Szerintem te leszel a bálkirálynő. Engem már meggyőztél - mondom neki vigyorogva tánc közben, aztán meg is forgatom, ahogy azt kell. Egész biztosan jó páros vagyunk. Mármint, ami a táncot illeti.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. december 23. 11:37 | Link

Tobias
megjelenés


Körbenéz jelzésértékűen inkább, mintsem tényleges szándékkal ismét a kérdés hallatán, és féloldalasan biccent egyet, meg sem próbálva elnyomni szórakozottságát.
- Nem igazán. - A nekik odaköszönő, vagy feléjük sandító embereknek fesztelenül köszön, ha olyan közelségben vannak, amúgy pedig magától értetődő könnyedséggel viseli mások figyelmét. Nem úgy, mint egy feszes, ám mutatós öltönyt, nem, mint egy kényelmetlen, szégyellnivaló rongyot: inkább mint akármelyik hétköznapi darabot, amely reggelente észrevétlenül siklik az ember kezébe, és már csak a fogmosásnál tűnik fel, hogy felöltözött.
Hála másiknak, viszonylag hamar találnak maguknak helyet, így a műsor egy részét is sikerül még elkapniuk.
- Nem teljesen értem a koncepciót, hogy a színjátszás miben kapcsolódik az énekléshez.
Mondjuk nem is ő a művészlélek a családban, hanem Rémi. Az, hogy egy dalt el lehet úgy énekelni, és ezzel átadnak valamilyen érzést (akár egy színdarabban), nem valami közeli gondolat számára. A musicaleket sem szereti különösebben, pont ezért.
Alíz és Leen előadása már valamivel jobban tetszik neki, mármint az elgondolás, bár a vége roppantul lehangoló, még el is tudná rontani a kedvét, ha a komolyzenén kívül meg tudná úgy igazán érinteni egy ilyen élmény. Arisztotelész a katarzis fogalmát esélyesen nem akkor találta ki, amikor Ethanhöz hasonló emberek vették körül.
- Érzem, hogy mennyire erősen vágysz táncolni, de elkerülve a kínos pillanatokat.. általában kötelező jelleggel, formalitásként szoktam, ez a ma este pedig nem az enyém, hogy kelljen.
Kiszélesedik a mosolya már valahol a mondat felénél, mert már csak az asztalválasztásból eléggé világos volt, hogy Tobiasnak sincsenek hasonló tervei. Ellenben van mégis valami, ami egy pillanatra elvonja a figyelmét, annyira rendkívüli látvány.
Gareth.. illetve Seth: a Selwyn fiú. Nos, természetesen önmagában azért nem kapná fel a fejét ennyire, hogy még első meglepettségében arra is forduljon a törzsével. Lenne így is mire, elvégre mióta az iskola tanulói számára is kiderült a valódi nevük, akik kicsit is jártasak az tiszta mágusszármazású, minimum némi fenntartással kezelik őket. Szóval lenne mire, ha most találná magát szembe először a fiú jelenlétével.
Na de, hogy a kísérője nyíltan és szemtelenül felvállaltan szintén egy varázsló, még ennél is rendhagyóbb. Főleg, mert ő sem ismeretlen arc előtte. Gyakornoki munkáját azzal kezdte, hogy az elmúlt néhány év feljegyzéseit, jegyzőkönyveit és aktáit (a szabadon hozzáférhetőeket csupán) át kellett néznie. Jeszenszky addig nem is volt hajlandó hagyni nyúlni semmihez, amíg ki nem művelődött a magyar állapotokból.
Valahol tetszik neki a kép, illetve pontosabb lenne azt mondani, hogy értékeli a kurázsit, erről árulkodik egy mosoly árnyéka az arcán, ami aztán el is tűnik, helyét pedig enyhe homlokráncolás veszi át.
- Nem elég a pocsék reputációval bíró családnév, de egy bűnözővel mutatkozni együtt nyilvánosan egy iskolai bálon...
- és táncolni vele, teszi hozzá, de ezt már csak gondolatban. Megcsóválja a fejét és a neki szánt szavakat követően a testével is visszafordul Tobiashoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. december 23. 12:14 | Link


Ruhácska

Kifejezéstelen arccal pillantott a táncparkettre ahol felálltak a keringősök. Nagyon sok páros sorakozott fel, hogy a jól betanult mozdulatokkal hivatalosan is elkezdjék a bált. Jövő ilyenkor már ő is keringőzni fog, több mint valószínű, hogy bátyjával, mivel Harold már kijelentette ezt a tényt.
Mielőtt levonult, még végignézett az arcokon, az ismerősök kicsit furcsa érzéssel töltötték el. Nem időzött tovább, megindult lefelé, ahol párja már várta. Automatikusan kezébe csúsztatta sajátját. Tökéletesen simult bele, mint amikor a kirakós darabjai találják meg egymást.
- Egy ideig. De neked lesz más partnered is... - jegyezte meg úgy mellékesen. Kicsit sem féltékeny rá, hogy a nagy táncban valaki más fog táncolni vele, mert bízik benne. És amúgy is ott lesz ő is, szemmel fogja tartani.
- Megint éhes vagy? - képtelen felfogni, hogy a férfiak miért csak a hasukra tudnak gondolni. A családjában minden pasi imád enni, de mivel ő annyira nem, nem érti meg ezt az egész zabamániát. - Gondolom megtömöd a hasad sütivel, iszunk egy puncsot és én visszamegyek felkonferálni az első produkciót - vonta meg a vállát mikor leparkoltak az asztaloknál. Kezében egy pohár ital kötött ki és a táncparkett felé fordult, látni akarta a táncot.

Az első produkció, Seth és Sára


A keringőbe becsatlakoztak már többen is, és végül mindenki aki táncolni akart, szabad utat kapott. Annelie nem figyelte az időt, csak azt vette észre, hogy intenek neki, kezdődik az első előadás.
Adriantől lopott egy csókot mielőtt felment volna a pódiumra, ahol a jegyzeteibe pillantva megvárta, hogy a zene elhalkuljon.
- Mint tudjátok, erre a bálra a színjátszó mellett más, saját produkciók is készültek. Nagy örömömre szolgál tehát bemutatni nektek az első előadást, melyet Seth Gareth Selwyn és Ombozi Sára hoztak el nekünk - ezzel pedig átadta a terepet a fiataloknak és visszasietett Nózihoz.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. december 23. 12:52 | Link

Bálintom Pirul
Bálintkirálynője

Előadtuk Bencével a kis zenés-táncos előadásunkat, én pedig rohanósra fogtam. Míg a színpadon folyt tovább az előadás, a háttérben én átöltöztem báli ruhába, Bubi pedig helyrerázta a hajamat. A sminkem már kész volt, és a cipőbe is csak bele kellett ugrani, hogy aztán csapódhassak Bálinthoz. Hüvelykujjammal megsimítottam kézfejét és mosolyogva pillantottam fel rá ahogy távolodni kezdtünk Linék előadásától.
Megálláskor körbepillantottam és jót vigyorogtam a többieken, akik sápadtra izgulták már magukat a tánc miatt. Valahogy a levitásommal kilógtunk a sorból. Én a Bencével való produkció miatt jobban izgultam, mint a keringőn, amit már ezer meg egyszer elpróbáltunk. Különben sem lehet mellette semmi gond.
- Nagy pillanatra? Miért...ez az esküvőnk? - tettetett meglepődöttséggel néztem a fiúra és még a szám elé is kaptam a kezem. Pár másodperc után vigyorogtam csak rá és szorosabban fogtam a kezét. - Ha orra buknék, te is esel velem.
Mikor intettek, hogy indulás van egy röpke sóhaj elhagyta a szám és hatalmas mosollyal sétáltam be a tökéletes pasi oldalán, hogy elfoglaljuk a helyünket. Ez a csillagos ég eléggé jó téma, tetszett ahogy meg voltunk világítva, és ahogy a zene elkezdődött, a partneremre hagytam magam, vezessen, ahogy annak lennie kell.
- Csak ara pályáztam - válaszoltam visszavigyorogva. - Mármint, hogy téged meggyőzzelek.
Pörögtünk és forogtunk, én pedig élveztem a táncot, jobban, mint ahogy azt gondoltam eleinte. Nem hittem benne, hogy jól fog alakulni, és mégis.
- Amúgy te sem panaszkodhatsz. Csodálom, hogy még nincs a fejeden a korona, Mr. Pingvin.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. december 23. 16:25 | Link

Egy kicsit talán elvesztette az időérzékét tánc közben, mert csak akkor eszmél, amikor a zene elhalkulása a nyitókeringő végét jelzi. Megköszöni a táncot és anélkül, hogy megvárná a bejelentést, levezeti a parkettről Averyt - mégsem hagyhatja magára az egész közepén csak úgy, viszont iparkodnia kell.*
- Jön a meglepetés, de nehogy meglógj közben!-*Nem mintha igazán tartana tőle, hogy uccu görény, a másik megszökik valamelyik ablakon át, de ebben a tömegben megkeresni kész szenvedés lenne, úgyhogy örülne neki, ha a fiú a helyén maradna és megvárná az előadás végét. Nincs azonban sok ideje győzködni, sietnie kell, hogy elfoglalja helyét a színpad közepén, hátul - bár ezt a sebtében kiszórt kiábrándítóbűbájnak köszönhetően senki sem fogja látni. Egyszerűbb így, mint külön illúziót szánni jelenléte leplezésére, mert szeretne maradéktalanul a látvány megformálására összpontosítani, mert egyáltalán nem könnyű feladatra vállalkozott.
Nagy levegő. Ismeri a lány koreográfiáját oda-vissza, álmából felverve is, de főként a zenére támaszkodik majd, hogy összehangolja illúzióikat.


Előadás, Sára
zene / szemléltetés

A színes köd lassan örvénylett és különös derengést árasztott, míg a sötétség furcsán mélyebbnek tűnt mögötte - kevésbé egy terem díszítésének és inkább valódi ég-szeletnek. Ahogy felcsendült a zene, a köd közepén fellüktetett valami, egyszer, kétszer, háromszor és fény gyulladt - a forrása a lány volt, aki eddig mozdulatlanul várt és a csillag születésével egyazon pillanatban kezdett a táncba. A hangokat a lány magának igézte, nem használtak jóformán semmilyen díszletet vagy mágiát. A fiatal csillag hűvös, kékes ragyogással táncolt, s ahogy öregedett, körvonalai egyre határozottabbá váltak, fénye erősödött, színe sárgásba, majd narancsba fordult. Ahogy a mozdulatok lassultak, vörös óriássá nőtt, ami előtt kirajzolódott Sára sötét sziluettje. A háttérben a csillagos égboltnak álcázott falon a négy ház állatainak csillagképei rajzolódtak ki, mind erősebben és fényesebben. Néhány taktusig összehúzódott, apró, öklömnyi vörös fénygömbként lüktetve, mielőtt felrobbant, szupernóvává válva. A robbanás volt az előadás egyik kulcspontja - pontosan kellett időzíteni, hogy a zene megfelelő pontján söpörjön át a termen fényes gyűrűként, s nyomában, némi késéssel suhanjanak a belőle származó hullócsillagok, hogy aztán aláhulljanak a diákokhoz. A sziporkázó csillageső nem puszta illúzió - aki tenyerével elkap egy csillagot, annak pár másodpercig ott parázslik kezében, mielőtt hópehelyként olvadna el a bőrén és nyomot is hagy. Apró csillagok és hullócsillagok tetoválásszerű képei ezek, melyektől egy pálcaintéssel meg lehet szabadulni, egyébként pedig néhány nap múlva maguktól lekopnak. A színpadon eközben kihunyt a fény és néhány taktusig csupán a köd kavargott ismét, a szupernóva épp csak kivehető maradékaival együtt, mielőtt egy új, más színű csillag izzott fel. A zene elhalt, vele együtt pedig minden fény eltűnt egy pillanatra, mielőtt visszatért volna az ünnepi kivilágítás.

Kellett pár másodperc, hogy összeszedje magát, mielőtt oda tudott volna lépni Sárához, finite-t intve lehántva magáról a bűbájt, szinte varázsütésre bukkanva fel a lány balján. Meghajlás, távozás és később majd kiértékelés Magnustól, aki valahol ott van most is a sokaságban.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet