36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 30. 22:31 | Link

A halálra fagyott Aaronnel.


Karyn élvezte, hogy királynőként kezelték őt ráadásul az udvariassága is lenyűgözte. Igazából nem nagyon érdekelte a bájital adta lehetőség, legyintett azokra a pokoli történésekre, amik rá vártak. Gondolta magában, hogy ezt is majd megoldja, mint eddig mindent. Mit neki a pokol, ugyan. Emelt fővel menetelt be Aaron oldalán, közben persze azt igazolta, hogy ő tényleg egy királynő és nem holmi Disney meséből szökött hercegnőutánzat.
- Tudod, Aaron.  Édesapám mindig azt mondta nekem és a testvérimnek, hogy a tavasz reményteljes, a nyár büszke, az ősz alázatos, a tél pedig ellenálló. - úgy gondolta a szőkeség, hogy ezzel az idézettel tökéletesen kifejtette a véleményét. A mondandójához természetesen egy magabiztos mosolyt is társított, hisz ezt elmaradhatatlannak vélte, ezzel is növelte a mondandójának a hatását. Még hogy erősebb a pokol? Ugyan.
Természetesen Karyn tetszését a terem díszítése nyerte el leginkább, a lángok, amik nem termeltek hőt, a tűztáncosok, a zene, a jelmezek és az asztal…. Ó igen, a kaják. Aaron szavait már meg sem hallotta, helyette egy egészen másféle hang szólalt meg benn, a fejében. Enni akart, enni és semmi mást. Az asztalon lévő ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb sütemények és édességek teljesen elvonták a figyelmét, még a nyálelválasztása is beindult.
- Én… én inkább harapnék valamit, azok a sütemények istenien néznek ki, biztos az ízük is jó! – alsóajkát megnyalta a sütemények láttán. Úgy érezte magát, mint egy kívánós kismama, aki ha meglát, vagy meghall, esetleg rágondol valamire, ő abból tutira enni szeretne. Az asztalon lévő csokiban tocsogó édességek pedig egyenesen hívogatták a szőkét. Nyelt egyet és meg sem várva Aaront elindult az asztal irányába, a tüllből készült uszálya pedig egy fekete palástként lebegett a levegőben a lány sebessége miatt.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
A Sötét Hold
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 31. 11:17 | Link

Dorian
- haj,smink - ruha - cipő -


Elmosolyodva néz fel a fiúra, ahogy belekortyol az egyik fekete pohárba, az egyik pillanatban még minden szép, jól érzi magát vele, a másikban meg már nem. Ami valahol nagyon mélyen összezavarja a lányt, viszont egy kicsit azért azon a felszínen, ahol, bár ő most nem veszi észre, befolyásolhassa tetteit. Hallgat a mocskos kis démonra, szemeit újra végigjáratja a rellonoson, viszont arcára nem ül ki semmi, amit nem akar kimutatni. Mélyebbet szippant a levegőbe, ahogy összeráncolja homlokát, és megrázza fejét.
- Kimegyek egy kicsit. Mert.. Itt.. Mintha nem lenne levegő. - nyögi ki, ahogy újra felnéz rá, és lerakja a poharat. Megszállott elméje reméli, hogy Dorian nem fogja követni, a tudatalattija meg nagyon is számít rá, mert könyörgöm, mégiscsak együtt jöttek, és valami okból a fiú ma épp nem csúnya gonosz sárkány, mekkora pofátlanság lenne csak úgy itt hagyni, biztos sülne a bőr Kamilla arcáról, amikor már tisztán képes gondolkodni.
Elindul az emberkék között, az ajtó felé, arra, amerről jöttek, akár követik, akár nem, és csak hogy még hitelesebb legyen az előadás, mostanra tényleg nem nagyon kap levegőt, ami miatt fáj is a feje rendesen, és ha ez lehetséges, még jobban le van sápadva.
Ahogy kiér, hátát a falnak támasztja, felsóhajt, és ha minden igaz, a gondolkodása is immáron újra szabad.
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 31. 17:27 | Link


Ella is az italok felé pislantott, és ahogy Torma az ollókkal hadonászott felettük, komolyan tartott tőle, hogy még fel is löki a poharak felét. Volt persze elég, és gyanította a lány, hogy utánpótlás miatt se kéne aggódni, de azért csak sajnálta volna, ha nem a szájukban köt ki a nedű.
Gyorsan odakapott, mikor az egyik pohár megbillent, és ha már fogta, ki is emelte társai közül.
- Szerintem a színük alapján úgyse találjuk ki, melyik milyen, kóstoljuk őket végig! - javasolta, miközben egy másikat is megfogott.
Utóbbit a srác felé nyújtotta, aztán megint elidőzve tekintetével az ollókon, inkább visszahúzta kezét, és egy vigyor kíséretében kicsit közelebb lépett a másikhoz.
Megjegyzésére kicsit megrántotta fedetlen vállait.
- Muszáj volt, nemsokára december, és szörnyű főnök olyankor, kész hajcsár - mondta, és jobban megemelte a poharat, kérdőn nézve Tormára.
- Nem úgy nézel ki, mint aki bármit meg tud azokkal fogni.. Segítek, jó?
Igazából inkább volt kijelentés, mint kérdés, mert aztán nyomban Torma szájához illesztette a poharat, és egyúttal a másikat is az övéhez, és már döntötte is mindkettőt. Ökör iszik magában, elvégre.
Jól eltévedtek múltkor, illetve főleg Ella, és a nagy bámészkodás, meg a sok mugli ketyere körüli álmélkodás közepette alig volt ideje megismerni az eridonost. Most persze úgy festett, mint Sweeney Todd, de a szokatlan helyzet csak érdekesebbé tette az egészet.
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. november 1. 02:56 | Link

Ian és Eszter

Azért ez a mostani, egymáshoz passzoló viselet legalább annyira volt Eszter érdeme, mint az övé - úgy tűnik, hogy a nő is hajlamos adni az ilyen másiknak talán apróságnak tűnő részletekre. A minőség viszont a részletekben rejlik, szerinte. Szóval, amikor Eszter előrukkolt a maga ruhájával, még kifejezetten elégedett is volt a partnerválasztásával. Ennél jobban az ellenkező nemből, csak az Iannel közös ismerősük találta ki jobban a gondolatait ilyen téren (is), habár nem csoda, a lánnyal egy meglehetősen kosszú, a pletykákat is túlélő párkapcsolatot vészeltek át együtt. Ethan sosem a rövid afférjairól volt híres, sőt, meglepően kevés barátnője volt már Franciaországban is. Ők viszont egészen sokáig voltak azok. Ez a lány már csak azért is kivételes volt, mert míg a többiekkel nem tartotta aztán a kapcsolatot, addig vele igen. Mondjuk ennek volt is egy igencsak prózai oka: aztán Iannel járt. Ennek persze valószínűleg megvolt a kívülről nem túl szép látszata, de tulajdonképpen semmi filmesen drámairól nem volt szó.
- Bizony, beköltöztél, aztán rögtön rám is hozod a frászt a titokzatos üzeneteiddel. Nézz a hátad mögé?
Mint egy Halloween-i horrorfilm. Annyira nem tűnik viszont a hangja valóban sértettnek, sőt, a képet teljesen elrontja a mosolya. Nehéz haragvónak látszani egy ilyen vigyorral arckifejezéssel a képén.
- Ah, man, el sem hiszem. - Még éppen nem csúszik át a rendezvényhez mérten túlságosan szlengesbe, de azért a kényszer megvan, mert hogyan is tudna kimért lenni Iannel?
- Egészen rám tört a nosztalgia, hogy így összegyűltünk. - Csak egy Rémi hiányozna a képből, igaz, annak nem biztos, hogy Ian felhőtlenül örülni fog. Nem mintha utálná az öccsét (akkor nem lennének jóban egymással), csak tény, hogy Ian és Rémi nem túl kompatibilisek. Szerencsére, a közvetlen fizikai támadásokat már megelőzte a múltban számtalan beszélgetéssel.
- Igen, kisebb a hely, de meg fogod látni, hogy annyian nem is járnak ide, hogy grandiózusabb térre legyen szükség. Szerintem pont kényelmes ez a környezet egy ilyen közép-európai milliőhöz.
Azt, hogy most melyik csapatban játszik, a válaszadás lehetőségét megadja Iannek, elvégre tudja, hogy a fiú milyen beleéléssel tud mesélni a sportról. Meg a benne elért sikereiről is, természetesen.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. november 1. 02:58
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. november 1. 12:21 | Link

Halloween - Ellával
démonmentesítve - kinézet


Még jó, hogy itt van mellettem ez a lány... Képzelem, micsoda galibát okoznék itt, mindenki szeme láttára! Rosszabbul festenék, mint a teremben szerencsétlenkedő elsősök zöme. Bánkódni persze nem szeretnék, hiszen ezt a jelmezt én választottam. Nem kényszerítettek arra, hogy felvegyem. Találhattam volna egyszerűbbet, de szerintem erre igazán nem lett volna szükség, mert így egyedi és csinos is lettem. Kiemelkedem a tömegből, vagy hogy is mondjam. Az arcomra kent sminkkel is keményen megszenvedtem. Fenn a hálóban nincs akkora tükröm, hogy profi munkát végezzek, de őszintén szólva tehetségem sincs hozzá. Azért végeredményben egészen élethűek lettek a sebhelyek.
- Nem leszünk azzal túl mohóak? Nehogy valaki ránk szóljon, tudod... - aggódom magunk miatt, pedig remek ötlet. Nincs bennük alkohol, elméletileg káros mellékhatással sem kell számolni, azaz szabad a pálya előttünk. Mondjuk gyorsan megtelne a hólyagom a mutatványtól, de legalább emlékezetessé tenném az éjszakát.
Miután teszünk némi vicces megjegyzést a másik öltözetére, Ella felajánlja segítségét az ivásban. Nem gondoltam volna, hogy ennyire udvarias, hiszen erre semmi szükség nem volt. Kis odafigyeléssel boldogultam volna egyedül is. Direkt gyakoroltam, mielőtt lejöttem ide. Nincs időm visszautasítani az egyébként nagyon hízelgő és kedves gesztust, máris megitat, mintha a törött szárnyú kismadara lennék. Gyorsan kiiszom a pohár tartalmát, mert eléggé kiszáradt már a szám.
- Ez jólesett. Köszönöm szépen - mosolyodom el - Mindig ilyen segítőkész vagy másokkal? - tapogatózom udvariasan, míg félig visszafordulok az ételek és italok felé, hogy rábukkanjak valami új finomságra.
- Nem vársz valakit egyébként?
Hozzászólásai ebben a témában
Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
Pokoli halloween
Írta: 2015. november 1. 13:08
| Link

Ethan, Ian, Eszter

J e l m e z

Jókedvűen iszogatom az italomat és nézegetem az izgalmasabbnál izgalmasabb jelmezeket. Vannak melyeken jót nevetek. Ilyen például a két szellemnek öltözött egyén, akik láttán hangos nevetésben török ki. De akadnak olyanok, akiktől szinte megrémülök. Na az ő jelmezüket kifejezetten irigylem. Végül nálam a befutó a bekötött szemű csaj jelmeze volt. Az nagyon komolyra sikerült! Voltak olyanok is, akik csak felkaptak egy koktélruhát a szekrényükből, és kicsit elmaszkírozták az arcukat. Pont egy ilyen lány szúrja ki a szemem, aki mellett egy piros ruhás férfi áll. Egy fintor jelenik meg arcomon a lány kreativitást mellőző ruhája láttán. Jó, én se vittem túlzásba, de azért ennyire nem lettem sablonos, mint egy félig csontváznak festett arc. Ezután nézem meg jobban a mellette álló piros ruhás fiút. Mintha villám csapott volna belém amikor felismerem Ethant. Hirtelen pedig egy harmadik fél is belép a képbe.  Valami oknál fogva ismerős az ismeretlen srác. Mintha már láttam volna valahol, de hol? Rövid gondolkodás után beugrik. Apa egyik újságában láttam már az arcát. Kviddicsezik! Szemöldököm magasba szökik, mikor egymás nyakába borulnak ők ketten. Úgy fest nagyon jó barátok lehetnek. Ezután pedig csak nézem, hogy mennyire jól elbeszélgetnek ők hárman.  
Vicces, de szinte fáj látni, hogy a szőke lány van vele. Féltékeny lennék? Lehetséges. Belegondolok, hogy mi lenne ha én lennék a lány helyében, és erre egy mély sóhaj tör fel belőlem. Inkább el is fordítom a fejem, és próbálok újra másokra és az ő jelmezeikre koncentrálni. De nem megy.  Folyamatosan visszavándorol a tekintetem rájuk. Az édes kis hármasra. Mi a ménkű van velem? Képtelen vagyok itt maradni! Semmi kedvem már bulizni és emberek között lenni. Pedig vártam ezt az estét! Kiiszom a poharam tartalmát, majd leteszem az asztalra. Elindulok a kijárat felé, de egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik édességtől roskadozó asztalhoz lépek. Turkálni kezdek a zakóm zsebében, míg nem előkapok egy fekete szemceruzát. Leveszek egy szalvétát a kupac tetejéről, majd írni kezdek.  „Beszélnünk kell! Keress meg!” - virít a szalvétán gyöngy betűkkel írva. Már csak valahogy oda kellene adnom neki. De hogyan? Ekkor egy újabb szalvétát veszek le a többi tetejéről, majd elindulok a hármas felé. Félúton megtorpanok. Nem, ez nem jó ötlet! De végül egy széles mosolyt magamra öltve lépek oda hozzájuk.  
- Kérhetek egy autogramot?! – nyújtom a szalvétát és a szemceruzát a fiú felé, majd csillogó szemmel figyelem az arcát. Az általam megírt szalvétát a másik kezemben szorongatom. Ha megkapom az autogramot illedelmesen megköszönöm, majd Ethan felé fordulok. Mélyen a szemébe nézek majd elindulok felé. Fél vállal „véletlenül” neki megyek,miközben kezébe nyomom a szalvétát. Reménykedem, hogy senki nem vette ezt észre, mert ha igen és megnézik, akkor csúnyán beégetem magam.
-Jaj elnézést! – mondom a fiúnak, majd a kijárat felé viharzok, de nem hagyom el a helyszínt azonnal. Megvárom, hogy mit kezd a szalvétával. Csak ezután indulok a szobám felé.

//Bocsánat, hogy belekontárkodtam a játékotokba!//

Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2015. november 2. 07:58
Hozzászólásai ebben a témában

Kaszás Lith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 1. 18:23 | Link


Bim-bam, ti-ki-ti-ki, kackac-lá-ré, vím-vam, itt van a rémségek éjszakája. Az ital fincsi, remélem, minden más is. Tényleg, a démonka hogy került ide? Na mindegy, nem lesz ezzel semmi baj. Hallgatom Annácskát és bólogatok.
- Simán. Röhögve, finom. Gyomorrontásom biztos, hogy nem lesz tőle, a többi mellékhatás meg lényegtelen.  Higgy nekem, nincs még egy olyan ember a földön, akinek a gyomra annyi mindenféle dolgot befogad, mint nekem - mondom neki, és ránevetek. A kaszával és köpennyel egy Halált adok ki. A ruhám nem is látszik, de nem baj. Legalább nem látni semmit belőlem. A hajamat meg kiengedtem és jelenleg világos barnának tűnik. Legalábbis szerintem. Na mindegy.
Hallom a démont, már nem is olyan cuki. Hallgatom és egyre jobban elbizonytalanodom. Majd megrázom a fejemet. Tüszőfűi vagyok, és nem hibás. Nem érdekel más véleménye. És, itt jobb. Vagy, mégsem? Egyszerűbb lett volna otthon maradni. És, ha mégis, szólnak egy tanárnak? Esetleg valaki másnak, vagy őrültet kiáltanak? Egyre jobban elbizonytalanodok. Tüszőfűi vagy, az Isten szerelmére! Térítem magamat észhez, majd ránézek Annára.
- Perszephone ott rekedt, két gránátalma magtól - mondom neki hidegen, tényközlő szövegként. Majd rámosolygok. A démon nem ronthatja el a szórakozásomat. Remélem. Amíg nem találja meg az egyik gyenge pontomat. Lelki terrorban keveset ér.
- Az biztos. Nagyon jó lett, kár hogy az évnyitóra nem jöttem. Nem is tudom, hogy mit csináltam akkor. Ez az első iskola nagyságú rendezvény, amire eljövök - mondom neki, majd beletúrok a hajamba. És ha furának tart? Gyerekesnek, vagy másnak? Őrültnek? Vagy szörnyszülöttnek csak a jelmez miatt? Nem, azt nem tenné meg. Mert azt csak ők teszi, mindig. Ők.
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. november 1. 23:20 | Link

Vér Lanetta
Démonod

Szabadság. Ez ám a jó este. Szórakozást ígér. Démontársai nyomában ráérősen szárnyal körülkémlelve megfelelőnek tűnő áldozat után. Hamar fel is fedezi a lányt, akinek a szemét kötés fedi eltakarva előle ennek a remek helyszínnek a részleteit. Tökéletes lesz. Vállán landol pillanatokon belül, és nem teketóriázik sokat, már beszél is.
- Nincs is szükséged a barátnődre, ugye tudod? Amilyen keveset látsz, azzal is tökéletesen boldogulsz. Próbáld csak ki. Megy neked a tájékozódás becsukott szemmel is, csak higgy magadban. Bármire képes vagy.
Hozzászólásai ebben a témában
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 2. 02:01 | Link

Ethan, Eszter és Eliza
Jelmez, Jelmez


- Igen, egészen úgy érzem magam, mintha megint a Beauxbatons-ban lennénk. - Bármikor szívesen osztozik Ethan örömében - még akkor is, ha a nosztalgikus élménnyel együtt jár a Mihael-jelenség is. Egy egészen rövid pillanatra rá is emeli a tekintetét Eszter és Ethan között, majd elvigyorodik; egy rokon itt van, de legalább Rémi nem ül a sarokban és nem mér rá frusztrálóan gyilkos pillantásokat a szobájában lapuló -biztos létező- késre gondolva. Ugyanakkor egészen biztos benne, hogy most nem csak neki jutott eszébe a legifjabb Saint-Venant gyerek, így sokatmondó mosollyal néz barátja szemébe. Félő, hogy Ian egy kicsit elszokott Ethan családjától, de milyen szerencse, itt bőven lesz idejük behozni az elmulasztott heteket, míg nem találkoztak.
Amikor a többiek az iskoláról kezdenek beszélni, hamar visszaterelődnek gondolatai, nem bírja ki, hogy ne vigyorodjon el Eszter megjegyzésén az itteni diákokat illetően.  
- Elvégre mindenhol fel lehet lelni az értéket. - És az ideillő nagylelkű bólintás. Természetesen itt önmagukra utal és mindenki másra, aki át tudja ugrani Eszter nem csekély magasságra helyezett lécét.
- A kviddicsképzés kitűnő, hiszen ide járt Black és Palarn is, ma már mindketten világelső csapatok tagjai. Ez az iskola nagyon fiatal a mieinkhez képest, és ne feledjétek, milyen nehéz felvenni a versenyt és beilleszkedni a többi, hatalmas hagyománnyal rendelkező akadémia közé. Már az is, hogy te, úgy döntöttél, megtiszteled az iskolát, Eszter, jelzi, hogy megéri esélyt adni neki. - Ünnepélyesen felmutatja a poharát és megissza az utolsó kortyokat a koktéljából - hogy utána rögtön az asztalt lesse kíváncsian, melyik ital lenne még igazán a kedvére.
- A Scunthorpe Comets-ben játszom. - Válaszolja visszafordulva büszkén egy kis pálcikára tűzött cseresznye kiemelése közben, az új italával a kezében. Halványan érződik, hogy ebben a témában kicsit kevésbé tudja megőrizni finom, visszafogott modorát, de mindez inkább gyermeki örömet sugall, mintsem modortalanságot.
- Az egyik legjobb ifjúsági klub Angliában kétszer nyertem velük bajnokságot és elég sok edző szokta megfigyelni a meccseket a felnőtt csapatokból. 14 éves korom óta ott játszom, de ez az utolsó idény, már megvan az utódom. - Nem érződik keserűség a hangjában; számára az, hogy elérte a felső korhatárt, annyit jelent, hogy csak még erősebbé és jobbá vált, olyan jóvá, hogy lassan ő váljon valaki utódjává egy világelső csapatban. Magabiztos, sokat remélő hozzáállása szinte süt belőle. Ám mielőtt bárhogy folytathatná tervei ecsetelését, egy ismeretlen lány bukkan fel mellettük.
- Hogy mi? - Őszintén felnevet a kérdésen, de közben máris lerakja az üvegpoharát. Cserébe egy szemceruzát (így hívják...?) és egy üres szalvétát nyomnak a kezébe, amik mögött két csillogó szempár várja a szignót.
- Ha ez a szíved vágya... - Lejött róla és csapatáról néhány cikk, mikor feltörekvő sportolókról írtak, meg is interjúztatták párszor, de mindez olyannyira nem volt hangsúlyos, hogy Ian joggal nem szokott hozzá az efféle kérésekhez. Persze felfirkálja jellegzetes döntött, szálkás, nagy hurkú betűivel a nevét, Benedict Ian Lloyd, miközben azon gondolkozik, mekkora rajongónak kell lennie valakinek ahhoz, hogy ebben a festékben felismerjék. Utóbbi rögtön kiderül, mihelyst átadja az autogrammot.
- Áh... - A felismerés vigyorát koktéljába rejti; a lány, tanúsítva, mennyire zavart és főleg, hogy mennyire ügyetlen, nekimegy Ethannek (ezt nagyon nehéz lenne nem észrevenni), de Ian emellett egy ügyes kis csúsztatásra is figyelmes lesz. Ha nem látott volna hasonlót, vagy nem közvetlenül előtte történne, valószínűleg elsiklott volna felette. Akár haragudhatna is, helyette visszafogottan elröhögi magát (mintha az ütközést reagálta volna le) és a lány után néz - majd Ethan arcára. Aprót bólint - ráér.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. november 2. 02:03
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. november 2. 12:10 | Link

Csornay Kíra Lotti

 -  Izé.. - kezdene bele a zavart mentegetőzésbe, mert az hagyján, hogy nem ismerte fel, kit is akart megszemélyesíteni a háztárs, de továbbra se tudja, kiről is van szó. A másik azonban ehhez már hozzászokhatott, és nagyon aranyosan dobja is a mentőövet a kis navinésnak. Aki erre megönnyebbülten kacarászik, és a hangtól megrémülve gyorsan abba is hagyja. - Az ufó az jó lesz. Harcos ufó amazon alahonnan a Tejúton túlról. Kiruccant egy kicsit a Földre, mer mér ne. - úh, ez de gyenge lett, de ez a mai nap a rossz vicceké.

 - Aha, nagyon vicces. - mondja nagyjából oda se figyelve, mikor mutatnának neki valamit. Eléggé udvariatlan, de a figyelmét lekötötte egy minden kétballábas párnál is érdekesebb dolog, mégpedig egy adag sütemény, abból a ránézel, és híztál két kilót fajtából. Felemekedik a székéről tehát, addig nyújtózkodik, amíg el nem ér két tányérat meg a sütis tálcát, rápasszírozza a süteményeket, a nagy erőlködésben véletlenül belekönyököl valakibe, de nem bánja, és elégedetten visszacsüccsen a hátsó felére.

 - Hoztam ilyet. - nyújtja át az egyik tányért a háztársnak egy boldog napközis arckifejezésével. - Ha már táncolni nem fogunk. - ez az ő verziója az egészségedre-re.


Hozzászólásai ebben a témában
A Vak Justitia
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. november 2. 21:05 | Link


- Azt hiszem a másodikat fogom választani, inkább elhitetem velük, hogy a kötés el van varázsolva, mintsem, hogy levegyem. Különben sem vagyok béna, ne nézz hát annak. Vakon is könnyedén eldobálok néhány tüzes izét, nem lehet olyan nehéz -  mordult rá társára. Úgy érezte ezzel a megjegyzéssel Lella kerek perec kimondta, hogy mivel jelenleg nem lát valami jól az ezüst hajú, így automatikusan közveszélyes őrültnek lett minősítve.
- Gondolom ihatóak azért lettek kitéve - mosolyodott el - ha pedig mégsem akkor egy királyul kinéző koktélba haltunk bele, ez is valami... - vigyorodott el kicsit oldalba bökve vezetőjét. Az előbbi kitörését már nem is nagyon értette. Abban a pillanatban olyan hirtelen tódultak ki ajakin a szavak, hogy képtelen volt felfogni a jelentőségüket. Mintha akkor nem is önmaga lett volna, vagy valami suttogott volna a fülébe, hogy tegye azt amit tett.
Hagyta, hogy hagy vezesse Lella az asztalkához őt, bár kicsit kényelmetlenül érezte magát, mikor társa túlontúl erősen  markolt belé.
- Kiszolgálom magam! - vágta rá, nem kért barátnője segítségéből. Felemelte jobb kezét és próbált egy olyat választani, aminek nagyjából képes volt behatárolni körvonalait. Apró ujjai koccantak az üvegen, azonban sikerült még időben elkapnia a hidrogénkék löttyöt, csak alig pár csepp zuhanhatott a padlóra esetleg az asztalra. Lényegtelen apróság, igazán ügyesen kezelte a helyzetet, akármennyire is volt vak, ő még ilyen helyzetben sem szorult a másik segítségére.
- Látod? Tökéletesen boldogultam nélküled is, nem is értem mit gondoltam, mikor felkértelek a szememnek... Talán ideje lenne végre bízni saját magamban - jegyezte meg, és belekortyolt italába elégedetten és fennhéjázón.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
King of Hell
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2015. november 2. 21:31 | Link




Zavara fokozódik, amint végigtekint rajta enyhe döbbenettel a lány. Dehát gyakorlatilag félig meztelen és csupa véres - ha ilyen megjelenést választott, akkor most rögtön hozzá is szokhat a mustrálásokhoz. Kicsit el is szégyelli magát, amint körbepillant a nyüzsgő népeken, akik mind igyekeznek befele a terembe. A legtöbben időt és energiát fektettek abba, hogy ma valaki mássá alakuljanak; egyesek inkább csinosak és letaglozóak, mások egyszerűen viccesek, de vannak vérfagyasztóak is. Ő meg magára öntött egy veder megbütykölt ál-vért.
De minek erőlködni? Minek egy maszk? Akkor vagyunk a legrémisztőbbek, az igazi szörnyek, amikor gátlástalanul tombolni hagyjuk a mélyünkben lakozó sötétebb énünket. Nem kell ide semmiféle maszk vagy varázslat. Úgyhogy végül megrázza magát, elűzve a fölös aggályokat, újra megbizonyosodva, hogy számára a legjobb jelmez, ha pőre valóságában érkezik, a kétlábon járó rémálomként, az inferno uraként - és rabjaként.
- Köszönöm. - hálásan nyúl a démonűző löttyért. Először vesz részt közös iskolai programban, tökéletesen uralni akarja a tetteit. A démonok anélkül is mindig ott vannak a fejében.
Az indítványozást is lelkesen fogadja, jelenleg szívesen beülne a pokol rotyogó üstjei közé is, csak melegedjenek át kicsit elgémberedett végtagjai. Valószínűleg kék a teste a hidegtől, bár ez nyilván nem látszik át a véren keresztül.
Egy pillanatig habozni látszik, mikor a lány belékarol, nem akarja összekenni, de aztán észbe kap - hisz varázslók. Csak megoldják a maszat problémáját. Úgy lépnek be a terembe, akár egy koldus és egy királylány - egyik fenséges koronával, míg a másik egy szál nadrágban, koszosan. Dehát nem csak a békáknak jár a csók a mesékben.
A benti világ látványa egy pillanatra ledermeszti a fiút - aztán lassan apró, ördögi mosoly bukkan fel a szája sarkában. A tömeg ellenére, amelytől továbbra is írtózik, pokoli hangulat van.
- Mit szólnál egy koktélhoz? - fordítja a lányt a bárpulttá avanzsált asztal irányába. Már innen sem tűnnek túl bizalomgerjesztőnek, valamelyik lángol, mások simán füstölögnek és úgy általában annyira tűnnek ártalmatlannak, mint egy légyölő galóca.
Hozzászólásai ebben a témában

Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 3. 19:07 | Link



Azért a hely kinézete tényleg eszméletlen jó lett, ezt el kell ismerni, akár sokadjára is. A kaja is ötletes, na meg finom is, ami neki végül is már elég, hogy ellegyen, mint a befőtt. Viszont ha ennyit szeretne csupán, simán tölthetné az idejét a konyhában, vagy a szobájában is, mondjuk egy jó könyv társaságában. De végül mégis csak itt kötött ki, mégpedig Nettével, szóval talán úgy kéne tennie, mint minden normális embernek egy ilyen partin. De mi is igazából a normális? Sosem érezte magát teljesen otthon ilyesmiken, na nem mintha olyan sok tapasztalata lenne. A zene hangos, nem lehet mély filozofálgatásokba kezdeni mellette, csak egyszerű rövid mondatokkal lehet kommunikálni, a megszokottnál kicsit hangosabban. Viszont a helyzet még mindig jobb, mint egy mugli buliban... Bár a legkézenfekvőbb tevékenység itt a tánc lenne, de... persze ha az kéne, akkor kiállna, viszont nem szívesen dicsekszik a haldokló rozmárbébiket megszégyenítő táncmozdulataival. Na meg ez nem is igazán az ő világa. Ezért is vetette fel a fogadás ötletét Nettének, hátha valamivel izgalmasabbá tehetnék számukra is a dolgokat. Bár lehet mégsem ő lett volna az ideális partner a számára...
Sóhajt egyet a válaszon, viszont előbb betol még egy süteményt, csak utána szólal meg. Addig is gyűjti magában a kellő energiát a feladat véghezviteléhez.
- Oké, megmutatom mire gondoltam. - Közli úgy, kurtán, majd olyan magabiztosan indul meg, hogy kétsége sem lehet a lánynak afelől, hogy véghez is viszi. Félúton járhat a fal mellett, ahol magasabbra csap hirtelen a láng és... érezte a tűz melegét?! Hirtelen torpan meg és bámul a lángnyelvekbe. Egyre inkább úgy érzi, hogy hazudtak nekik, ez nem is csak illúzió, hisz érzi. Érzi, ahogy egyre melegebb lesz idebent. Eljátszik a gondolattal, hogy lerántja magáról a leplet, akkor kevésbé akarna megfulladni, de azzal oda a jelmezének. Szóval tűr, ha itt fullad meg alatta, akkor is. Megéri az áldozatot...
Viszont egyre furcsábban érzi magát. Mintha a hő nem csak a lángokból áramolna felé, hanem... a saját belsőjéből? Mintha valami rettentő csípőset evett volna. Kissé lihegve fordul vissza az asztalokhoz és valami kékes löttyöt vesz el azonnal, amit le is dönt. Kéket, mert az biztos hideg...
- Te is... te is érzed? - Fordul Nette felé és természetesen a melegre céloz. Hisz ugyan úgy érzi a teremben lévő forróságot is. Gyorsan fel is kap még vagy két italt, amit ugyan olyan gyorsan el is tüntet.
Hozzászólásai ebben a témában

A Lélegzet Elállító
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. november 3. 19:31 | Link

Ethan és Benedict és Eliza
Dress

Ethan előző párkapcsolatai egy részéről természetesen tudok, hiszen egy iskolába járunk, és minden iskolában a fő pletyka az mindig a párkapcsolat. Én magam is kerültem terítékre, volt természetesen már fiúm, nem vagyok vénlány. Persze az nem is kérdéses, hogy mind jó családból származóak voltak, csak éppen mégsem voltunk egymás számára annyira jó üzlet, hogy a kapcsolat sokáig tartott volna, na meg persze volt olyan fiú is, aki belém szeretett, én pedig ezt nem viszonoztam. Ez a férfi nem számára egy igen kényes dolog, így nagyon a szívükre tudják az ilyeneket venni. Nevetséges. A tisztelet, a megbecsülés fontos, de a szeretet nem igazán, nem ad hozzá semmit sem egy kapcsolathoz szerintem, csak maximum a drámát, azt pedig mindig elkerültem kortársaimmal ellentétben. A mai lányok és fiúk egyaránt nyitott könyvként, szappanopera jelleggel szeretik élni a magánéletüket, ami engem kifejezetten zavar. De most nem a zavaró tényezőkre koncentrálok én a nagyon összebújó szerelmes párokat is ignorálom.
 - Ethannek igaza van. A magyar kultúra egyébként sem a nagy grandiózus épületeket részesíti előnybe. Kisebb és visszafogottabb itt minden. - Helyeslek Ethan megállapítására, majd kissé továbblendítem a beszélgetés egy olyan kérdéssel, amelyre majd Ian fog tudni hosszasan válaszolni. Egyenlő felek között fontos, hogy egyenlő rész jusson mindenkinek a beszélgetésben. Erre mindig ügyelek. Tanultam etikettet és protokollt.
 - Ez igazán jól hangzik, akkor nagyon esélyes vagy valamelyik felnőtt csapatba. Van esetleg konkrét cél, hogy melyikbe szeretnél bekerülni? - Természetesen az összes felnőtt ligát, amely versenyekre is jár névről ismerem, néhányból pedig konkrétan embereket is ismerek, az aranyvérű családok összetartanak többségében.
Ezt a remek beszélgetést megzavarja egy hirtelen feltűnő tini. Legalábbis a kissé hiányos öltözete és a tökéletesen pocsék időzítése erre enged következtetni. Megvárom, hogy lefolyjon a kis interakció szépen csendben, kissé felhúzott szemöldökkel, és rosszalló pillantással konstatálom csupán, arra viszont már egy fejrázás is megjelenik, hogy Ethannek nekimegy a lány.
 - Na, erről beszéltem a társaság szempontjából. - A sötét hajú lány tökéletesen reprezentálta az iskola többségét. Bár Iant valószínűleg mulattatni fogja majd a sok lány. Egy sportoló mindig többet eszik, mint az, aki nem sportol...
Hozzászólásai ebben a témában

Vérmes Sebhelyes
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. november 3. 20:09 | Link

Lala

Smink, Ruha

  - Komolyan azt gondolod, hogy sikerülne? Neked? - kérdezte a lány, és felemelte a szemöldökét. Scar mindig is tudta magáról, hogy egy kissé bunkó, de ez még őt is meglepte egy pillanatra. összeráncolta a homlokát, és úgy gondolkodott, hogy mi történhetett. Aztán csak megrázta a fejét, mintha ezzel lerázhatná magáról az érzést, és már terelte is a témát.
  Scar csak halványan mosolygott, és egy aprót csóválta a fejét barátnője kijelentésén. Aztán egy ideig gondolkodott, rajta, hogy vezesse e a barátnőjét az asztalhoz, vagy már az is túl nagy szívesség lenne. Végül megragadta a karját, és vezette. Hirtelen Lala kiakadt rá.
  - Bocsáss meg, hogy segítettem neked. Ilyet sem csinálok többet. Én ennél sokkal többet érek... - vágott teljesen önelégült fejet, bár jól tudta, hogy barátnője ebből semmit sem lát.Végignézte, ahogy a fehér hajú nagy nehezen megszerzi magának az italt. Közben vagy a felét kiborította a szöszi lába elé.
  - Dehogy oldod meg magad. És örülhetsz, hogy egyáltalán elvállaltam, hogy gardedámoskodom neked, hiszen látszik, hogy egyedül még az élet sem menne. Pláne nélkülem. - válaszolta csípőből a lány, és hanghordozása egyértelműen elárulta, hogy azt gondolja, hogy ő mindenki felett áll. - Azt sem tudom, hogy miért jöttem el erre a bulira. Meg sem érdemlik, hogy engem nézzenek. - nézett körbe. Aztán kiitta a pohárban lévő furcsa löttyöt. Elvárásaihoz képest nem is volt rossz. Talán még marad egy keveset, és eliszogatja az időt. Az emberek itt úgy sem érdemlik meg, hogy akár csak egy szót is szóljon hozzájuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Lillith Holloween
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 4. 15:57 | Link

Mr.Lucifer

(démonka a vállamon)

Jelmez



Készülődés közben eléggé szétesett voltam, mivel minden ellenem játszott, bár lehet, hogy a bénaságomnak köszönhetem leginkább. Például, miközben vettem fel a vámpíros kontaktlencsém, véletlenül elejtettem, és hát nem kell mondanom mennyire volt nehéz megtalálni, a köpenyem beleakadt valamibe és szétszakadt, amit aztán még gyorsan meg kellett varrnom, ezek után még a szemfogaimat is keresnem kellett, mert nem tudtam hova tettem, de végül kiderült, valahogy beesett az ágyam alá, bár nem lehet tudni miként csinálta. Szeretem a halloweent, mert olyan hangulatos az egész, és bármerre nézek mindenhol ijesztő szörnyeknek öltözött mágusokat találok. Azért is jó, mert imádok vámpírnak öltözni és ez még mindig jobb, mint hogy tényleg az lennék. Azt még nem tudom, kivel leszek ott a bulin, de majd csak valahogy kialakul. Szerencsére ez ilyen profibb műszemfog, ami nem akadályoz a beszédben, viszont a kontaktlencsét még szoknom kell. Mikor már készen voltam és haladtam a terem felé elgondolkoztam, hogy vajon meg igyam-e azt a bizonyos bájitalt, amitől mentve leszek attól, hogy egy kis démonka a rosszba vigyen. A folyosóra már kihallatszott a zene és éreztem a sütik illatát is. Nem akartam habozni, de valahogy elgondolkodtam ezen a démon dolgon, mert az úgy lenne izgi, ha nem iszom meg, de azt se akarom, hogy valami rosszul süljön ki. Bár így legalább feltétel nélkül lehetek goromba. Lazán elsétáltam mellette és egyből vérszomjas hangulatba kerültem, mármint nem szó szerint, hanem inkább úgy magyaráznám elkapott a halloween "varázsa". Világító töklámpások szerteszét, táncoló csontvázak és jelmezbe bújt diákok. A legjobban a tűz és a füst tetszett, ami miatt olyan volt mintha a pokolban állnék, mondjuk, nem hinném, hogy a pokolban ilyen habos-babos sütik lennének.
Az egyik csontváz felakart kérni táncolni, de gondoltam inkább később. Amúgy is kicsit furcsa lenne eggyel táncolni, meg hát én elég két ballábas vagyok így nem lenne túl szerencsés, majd keresek egy ugyanilyen bénát mint én és akkor legalább nem leszek egyedül. Hirtelen valaki elkezdett mellettem vérfagyasztóan nevetni és én meg persze összerázkódtam, de amikor odanéztem csak ilyen hátborzongató maszk volt ott, ami a termet díszítette és a benne lévőket ijesztgette. Egy ilyet elfogadnék a szobámban, persze csak akkor ha este nem háborgat.
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. november 4. 16:21 | Link

Eszter
Démonod

A kutyadémon csendben oson el a lábak mellett, még mindig nem találta meg az ideális áldozatot. Nem felel meg neki akárki, olyat akar, aki hasonlóan hozzá finoman kifinomult ízléssel rendelkezik. Oh, mint az a szőke nő ott! Odasiet Eszter mellé, majd elégedetten hozzádörgölőzik, és leül a lábához. Aztán beszélni kezd hozzá:
- Körül vagyunk véve fajankókkal. Ezek sem sokkal jobbak náluk - int fejével a lány partnerei felé. - Na, de az előbbi csaj... az már tényleg mindennek a teteje, vagy inkább az alja. Meg kellett volna mondanod neki. A helyükre kellene tenned ezeket az embereket.
A lány úgy érezheti, hogy a lény szavai belülről szólnak hozzá, mint egy belső hang, hátsó gondolat. Mintha a sajátja lenne.

/A démon hatására kényszeresen igazat mondasz, illetve nem vagy képes elhallgatni semmit: akkor is elmondod a véleményed arról, ami eszedbe jut, ha senki nem kérdezte./
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. november 4. 16:35 | Link

Dorian
Démonod

Ha buli van, Kyriának ott kell lennie. Odahaza, a pokol mélységes bugyraiban succubusként tisztelik. Képes bárkiben felébreszteni az érzékiséget. És már meg is találta kiszemeltjét. Dorian mellé lépve hátradobja hosszú fehér haját, aztán végigsimít a fiú arcán, de épphogy csak hozzáérve. Dorian füléhez hajolt, lélegzete megmozdított egy tincset a fiú tarkóján. Suttogása nem hangként, inkább érzésként jutott el a rellonoshoz.
- Igazán jóképű vagy. Minden lány a teremben csak téged néz, csak téged lát. Ma bárki lehet a partnered, akit csak szeretnél - ekkor pillantása Kamillára téved. - De ahogy látom, már választottál. Miért nem próbálsz meg flörtölni vele? Biztos, nem ellenkezne, ha megcsókolnád. Ki utasítana vissza egy olyan pasit, mint te?

/A démon hatására úgy érzed, te vagy a legjobb pasi, aki valaha élt, és az összes nő a lábaid előtt hever. Kényszert érzel rá, hogy elcsábítsd azokat a lányokat, akik a közeledben vannak./
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. november 4. 16:52 | Link

Nina
Démonod

Ez a démon igazán morcos ma. De igazából mindig az, így a többieknek már fel sem tűnik a rosszkedve. Macskásan könnyed léptekkel halad, kerülgeti az emberi lábakat, mígnem egy hölgy mellett megállapodik. Könnyen felsurran a lábán, megkapaszkodik a ruhájában, és pár pillanat múlva már fenn is van a vállán. Kicsit billeg, de egyensúlyérzéke kiváló. Unottan végigtekint a két férfin, akik a lánnyal vannak, de nem igazán keltik fel az érdeklődését.
- Pocsék nap a mai. Mint az összes többi. Na, és ki tehet erről? Hát biztos, nem én. Tutira ezek a fickók. Szerintem megérdemelnének egy pofont. Vagy akár kettőt is. Szerinted nem?
A morcos macskadémon hatalmasat ásít, komoly szemeit rávillantja egy navinés elsősre, aztán visszafordul a hármas felé. Farkát ide-oda lengeti, várja a fejleményeket, de úgy sejti, akármi is történik, az őt nem fogja felvidítani.

/A démon hatására a hangulatod mélypont alá süllyed, mérges és komor vagy, és úgy érzed, hogy frusztrációdat a társaságodban lévő férfiakon kell levezetned./
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 6. 18:32 | Link



- Hát aha, valahogy úgy.
Bólogatok kissé furán a továbbgondolt jelmez ötletre. Eszemben sincs őt kinevetni, vagy valami, navinések vagyunk, mindannyian mások, úgyhogy ennyit erről. Persze, amikor úgy érzem, hogy nem figyel összevonom a szemöldökömet és egy "Mi?" tátogással próbálom elképzelni, vajon hogyan is festhet. De nyilván ez sem köti le túlzottan a figyelmemet, sokkal inkább a nevetéssel vagyok elfoglalva, amit kivált belőlem a csetlő botló pár. A fiú megpróbálta felsegíteni a lányt, de nem sikerült neki, valami okból kifolyólag, pedig nem is tűnt annyira dundinak a lány. Húhh, de gonosz vagyok! Inkább gyorsan visszafordulok Annamari felé akit láthatóan annyira nem érdekelt az esés, de annyira nem, hogy el is tűnt. Milyen ciki! Még az egyetlen partnerem is itt hagy, aki mellé kényszerítettem magamat. Hát, ez az én formám, van ilyen. Megvonom a vállamat és tovább nézem a táncolókat, amolyan minden mindegy alapon, titkon reménykedve abban, hogy megint elesik valaki. Nem tehetek róla! Nem voltam rossz indulatú lány, alapvetően. De számomra a tánc és a mozgás olyan volt, mint másnak egy lépés, vagy a levegővétel. Mire ismét oldalra pillantok, Annamari visszatér, méghozzá egy jó adag sütivel.
 - Hűű!
Kezdem én is csodálni, mert hát az ilyesminek nem igazán tud ellenállni az ember, főleg nem egy olyan lány, aki petrezselymet árul egy nagy buli kellős közepén és a kutya nem foglalkozik vele. Ahogy lepakolja elém akaratlanul is megnyalom a számat, ezzel elérve, hogy a fogaim is kék színűek legyen. Nem számít, úgyis be fogom tömni az egészet!
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. november 6. 19:00 | Link



Amint sikerült hozni megfelelő mennyiségű ételt és italt én is helyet foglalok Lucával szemben, miközben újra és újra végignézek rajta. Közben meg azon jár az agyam, hogy vajon a kedves barátja...bocsánat, vőlegénye látta-e, hogy miben jött el.
- Vince tudja, hogy ebben a ruhában vagy?
Kérdem kissé összevont szemöldökkel. Csak képzelődöm, vagy a ruha egyre kisebb? Lehet, hogy csak a sok tűz meg a tömeg és a színek azok, amik bekavartak. Lényegtelen. Ha Luca jól érzi magát ebben a jelmezben, ám legyen. Amúgy meg kell hagyni nagyon ötletes. Nekem eszemben sem jutott a témához öltözni, inkább az volt a fontos, hogy minél inkább el tudjam rejteni, hogy ki vagyok. Mivel én ma tényleg szeretnék táncolni. De úgy nem lehet ugrálni és énekelni és pattogni és nevetni, hogy tanár vagy.
Bekapok egy szeletet száraz süteményt, a habosaknak még kicsit korán van, majd később, ha már nagyon jól fogom érezni magamat. Bár, ami azt illeti elég csábító, így az ujjammal belenyúlok, hogy megkóstoljam a habot. A másik kezemmel a számhoz emelem a poharat, hogy igyak egy kortyot, amikor is jön a következő információ. Abban a pillanatban visszaköpöm a szám tartalmát a pohárba, levágom a poharat az asztalra és elkerekedett szemmel nézek rá.
- Ugye nem te?
Zoráról tudnék. Akkor is, ha egyébként mind az érzelmi, mind pedig a fizikai távolság elég sok közöttünk. Nem ismerkedett meg senkivel, nem csinál semmit, csak dolgozik és nagyon élvezni. Kizárásos alapon két személy marad, Luca és Benji. Mind a kettőjük nagyon régóta és nagyon jóban van a párjával, így a kérdésem jogos. Szúrós szemmel méregetem a húgomat, ami azt sugallja: Leszedem a fejed ha te vagy.
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. november 7. 12:49 | Link

Bakonyi Annamária
Démonkád

A démon kissé késve érkezik meg a terembe, de hamar konstatálja, hogy mi történik. Remek kis buliba keveredett, már csak egy embert kell keresnie, akivel elszórakozhat az éjszaka folyamán. Végül kiszúr egy kissé nyomibb jelmezben lévő lányt, egy kis kísértetet. Lassan közelebb sétál, a karmai kopognak a kövön, majd leheveredik az ember lábánál, és onnan sandít rá fel.
- Valóban úgy gondolod, hogy bárkit is érdekelsz? Ez a lány is csak szánalomból van veled. Nem veszed észre? Nem zavar, hogy mindenki csak lesajnál? Nem bosszant a dolog? Kedvel egyáltalán téged valaki?
Majd ahogy végez a kétség magvainak elültetésével kényelmesen elhelyezkedik, és várja a fejleményeket.

/A démon hatására önértékelésed a nulla alá csökken, úgy érzed senkinek nem kellesz, és késztetést érzel, hogy mindenkit elzavarj magad mellől, aki csak sajnálatból van veled. Elkeseredett düh veszi birtokba a tudatod./
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. november 7. 17:36 | Link

David Bennett
Démonkád

Egy ideje már a terem sarkában álldogált a kis démonod, semmi érdemlegeset nem találva, amikor is észrevette, hogy valahonnan kis harag sugárzik.
Mókás, mókás.
Egyből megindult szegény nyomottak felé, azaz a furcsa hármashoz. Amikor megállt a kiszemelt férfi mellett, kicsit lehajtotta a fejét, patáival a földet kaparta. Néhány pillanattal később már az áldozata vállán rázta a sörényét, és sugdolózni kezdett annak fülébe.
- Itt az exed... Egy másik pasival. Bosszantó, ugye? Látod, semmire nem számíthatsz az életben. Erre cseréltek le. Ennyi volt. Elkeserítő. Nem gondolod, hogy egy kis boldogságot kéne keresned valahol? Mi tenne most igazán elégedetté? Csábító az italpult...de valaki ruháján jobban mutatna.


//A démon sugdolózásának hatására bosszúból le akarod önteni valamelyik pokoli itallal a nőt.//
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. november 7. 17:57 | Link

Rebecca Davison-Keis
Démonkád


Ez a tollas, kedvesebb démonka a barátjával ácsorgott a terem túlsó végében, amíg úgy nem érezte, hogy itt az idő. Kiszúrt téged és mindenki átvágva, saját lábaiban többször elesve torpant meg előtted, hogy csodálva nézzen fel rád. Hisz egy angyalt talált!
Szárnyait nagy nehezen használatba véve, kissé időigényes munka után feljutott a válladra, hogy ott az arcodba hajoljon, közelebbről is megnézze az ő angyalát.
- Egy angyal! Te vagy az angyalom! Mutasd meg, hogy repülsz! - a madárféle nagyon lelkesen tárta szét a szárnyait, a fejedre hatva közben. Megmutatod a csodálódnak, hogy tudsz repülni? - Hadd lássa mindenki!

//Démonod hatására azt gondolod, hogy semmi nem áll az utadba, te tudsz repülni a két szárnyad (kezed) segítségével. Mutasd, hogy szárnyal egy angyal.//
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. november 7. 18:05 | Link

Roxanne Megane Saint-Venant
Démonkád

A barátja rángatta magával. Eddig nem érezte, hogy lenne a teremben neki való, ám ahogy meglátott téged, követte a barátja példáját. Polipcsápjaival könnyedén kúszott fel a lábadon, majd karodon keresztül egészen a válladig, ahol is az orrát köszönésképp a füledbe dugta. Malacforma orra kellően nedves ahhoz, hogy rád is kerüljön belőle.
- Röff! Érzem, hogy az orrod vezet. Röff. Érzed ezt az illatot? - szaglálódni kezdett a válladon, közben az asztalok felé fordult. - Hmmm! Érintsd meg azt a fiút - röfögte tovább a füledbe.

//Démonod hatására úgy érzed, szagolgatnod kell mindent, az orroddal tudsz igazán tapintani, érezni és az sem zavar, ha más orrához kell dörgölnöd, hogy jobban érezd az illatát.//

Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. november 7. 18:48 | Link


Ella ismét lazán megrántotta a vállát Torma aggodalmaskodását hallva, amit persze nyilván nem gondolt komolyan. Legalábbis a lány úgy gondolta, hogy csak mókázik. A teremben tartózkodók zöme egyébként is nagyon jól elvolt egymás társaságában, ki-ki hogyan. A legtöbben úgy viselkedtek, mintha egy kisördög ült volna fel a vállukra, és mindenféle aljasságra beszélné rá őket. Bizonyára csak a képzelete játszott vele, de akkor is.
Inkább tehát rángatta a vállát, mintha attól félne, az övére is felül egy kis teremtmény, és így megnehezítheti a dolgát.
- Nincs mit. Jöhet a kövi? - kérdezte vigyorogva, és már kapott is fel egy újabb pár poharat, amiben mintha megfagyott felhő lebegett volna körbe-körbe. Inkább bele sem szaglászott, nehogy véletlenül elbizonytalanodjon, és eltántorodjon a végigisszuk a teljes palettát tervétől.
- Egyébként.. nem tudom, még nem sűrűn jegyezték meg ezt - valotta meg némi tűnődés után. Igazság szerint olyan volt már, hogy őt segítették inni, de fordítva még nem, ez volt az első eset. És igen szórakoztató volt.
Megrázta aztán fejét, és lazán nekitámaszkodott az asztalnak, és úgy nézett az eridonosra.
- Nem, nem várok. Hát te? Ha egyedül vagy, akkoor akár maradhatunk is együtt, még úgyis van pár féle ital itt.
Hát még ha fogják magukat, és kisurrannak a faluba.
Hozzászólásai ebben a témában

Vérbe öltözött Anna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 8. 00:03 | Link

L i t h
smink|öltözék

Hiper-szuper démonjelmezében oldalán a Halállal, akinek még véres kaszája is van, meg van győződve róla, hogy ezen a helyen kifejezetten jó kis párost alkotnak, mi több, menők. Nagyon elemében érzi magát ebben az öltözetben meg a sminkkel, még a szokásosan alacsony önbizalma is megugrik hirtelen ettől az elégedettségtől, amit választása és egyáltalán műve fölött érez. Meg egyébként is eldöntötték, hogy remek estéjük lesz. Ugyan abban nem teljesen biztos, hogy ez csupán döntés kérdése, de úgy érzi, amíg ahhoz ragaszkodik, hogy jól fogja érezni magát, minden rendben lesz. Lilith vakmerőségét futólag megcsodálja, miközben ő kitartóan válogat az italok között, hogy valami olyat találjon, amiről még azt is tudja, micsoda.
- Egyéb mellékhatás? - kérdezi, aztán amint felfogta a saját kérdését, fel is emeli a kezét védekezőn és megrázza a fejét.
- Oké, talán mégsem most leszek kíváncsi rá, mi mindent sikerült már tapasztalnod - jegyzi meg, féloldalasan, a sminkének hála kissé ijesztő mosolyra húzva a száját, aztán sikerül kiszúrni a gránátalmalevet. Megjegyzése ennek kapcsán nem arat valami nagy sikert, Lith válasza ezt bizonyítja. Valami rosszat mondott volna?
- Á, végül is a pokolban van a jó társaság úgyis - igyekszik hirtelen ötlettől vezérelve javítani a helyzeten, amit szerinte sikerült éppen elrontania valahol valamivel, közben pedig továbbra is laza próbál maradni. Ma szórakoznak, emlékezteti magát egymás után többször is, de csak nem elég. Sőt! Egy hang pont az ellenkezőjét mondja éppen elég világosan és határozottan, annyira, hogy a végére már azt is érezni véli, hogy torkában felfele kúszik az a bizonyos érzés, ami a sírást mindig megelőzi. Na nem, nem adja meg magát olyan könnyen. Tényleg nem kellene senkinek a társasága? Vajon Lith csak azért jött vele, mert sajnálja? Valahol mindig is tudta, hogy így van, akkor miért zavarja mégis ennyire? Kedvelik, naná, hogy kedvelik. A barátai kedvelik. Meg a bátyjának is fontos. Igyekszik találni bármit, ami ellent mond a hangnak, de nem sok sikerrel. Egyik lábáról a másikra áll lassan szürcsölgetve a gránátalmalevet, miközben a gondolatai magukkal ragadják. Végtére is, ha fontos, hol van most mindenki? Gergő el se jött, Fanni mással szórakozik éppen, innen is látja, Lith is csak sajnálja, és akkor még Rey is ott van, Rey, aki minden szó nélkül csak úgy itt hagyta. Nyel egy nagyot, és kihúzza magát, kissé gyanakvóan figyelve közben a lányt, hogy hátha rájön, miért is van egyáltalán itt ma este épp az ő társaságában.
- A tanévnyitón sose ilyen érdekes. A végzős bálra érdemes menni meg a karácsonyira, azok jók. Érdemes fiúval jönni, biztosra van, akivel táncolni - jegyzi meg. Nem is érti, hogy nem jött Lith is valaki mással, mert ő biztos csak a vésztartalékból is csak a C terv vagy ilyesmi csupán. Miből is gondolta, hogy változik bármi valaha is?
- Ó, ha szeretnél odamenni másokhoz, csak nyugodtan - jegyzi meg a pohara mögé bújva félig, miközben figyeli, hogy nézelődik körbe Lith. Miért is ácsorogna itt vele, ha ott van például az a jól szórakozó pár lány, akikre ránéz időnként, mintha ismerné és szeretne közelebb menni. Csak nyugodtan. Ő nem is érti, mit is keres itt.
Hozzászólásai ebben a témában
A Vak Justitia
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. november 8. 14:52 | Link


A visszakérdezésre Lala felhúzta orrát, szinte érezte, ahogy a büszkeségének pajzsán a szavak maró savként akarnak lyukat égetni. Ezt mégsem hagyhatta annyiban.
- Túl sokat képzelsz magadról, ha azt hiszed mindent csak veled vagyok képes véghezvinni. Nagy cucc, dobálnak néhány botot aminek a végén ég valami. Az se biztos, hogy a láng igazi. Nézz körbe, minden izzik a tűztől, mégsem ég fel semmi.- hangja nem ütötte meg az ordibálás szintjét, azonban az alatt sem húzódott sokkal lejjebb. Tudatni akarta társnőjével, hogy ő képes maga is megcsinálni dolgokat. Bármire képes vagyok!- ez hajtotta, és nem engedett, ha akárki is aznap ezt kétségbe merte vonni.
Az incidens után azonban hirtelen teljesen megváltozott a lány. Mintha átkapcsoltak volna egy kapcsolót, vagy megnyomtak volna egy gombot, kedves lett, mosolygós, sőt még tréfára is futotta.
Az asztalhoz érve viszont minden visszaváltozott.
- Nem arról van szó, hogy a segítségnyújtásodat utasítottam el! - hangja felszaladt, kezdett egyre mérgesebb lenni bosszantóan bunkó barátnőjére. - És különben úgy viselkedsz mint valami díva, vedd már észre magad!
Lala csupán annyit mondott, hogy szeretné saját maga elvenni az italát, úgy vélte ez nevetségesen egyszerű feladat, felesleges lett volna megkérni akárkinek is a segítségét. Megoldja maga is. Attól, hogy vak, még látott, tökéletesen látta a fényviszonyok változását, és az élénk színű ital még többet segített abban, hogy a lány képes legyen észrevenni azt, és magához is ragadni. Néhány csepp, nem nagy szám, hatalmas teljesítményt nyújtott, talán még taps is járhatott volna neki.
- Conroy, hallod egyáltalán magad? Hahó, föld hívja Conroyt, mert úgy tűnik kicsit elszállt magától - most már csöppet sem fogta vissza magát az ezüst hajú. Szinte üvöltött. Nem ismerte fel legjobb barátnőjét, mintha csak a teste lett volna itt, melybe más lélek költözött. És az "egyedül még az élet sem menne" szavak teljesen kiütötték nála a pumpát. Italát levágta az asztalra, az sem érdekelte, ha a hirtelen mozdulattól a színes trutyi tényleges fele társnője cipőjén landolt volna. Ha ott landolt, akkor az igazán megérdemelte.
- Na majd megmutatom neked, hogy mire vagyok képes vakon és EGYEDÜL! - sziszegte és elindult a tűzzel táncoló emberek felé. Sokszor bele-beleütközött vendégekbe, akik útjába álltak, de nem zavartatta magát igazán ilyenkor, csak a "boccs" és " vigyázz" szavakat váltogatta.
Ha képes lesz a tűzzel játszani és nem égeti meg magát, akkor a rellonos miss Én is kénytelen lesz elismerni, hogy Lala nem csak, hogy képes életben maradni vakon, de még tökéletesen tud zsonglőrködni is.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. november 8. 22:59 | Link

Csornay Kíra Lotti

Egy jó adag, a gondolatra is hizlaló sütemény mellett minden sokkal szórakoztatóbb lesz. Még az amúgy cseppet sem vicces, bár tényleg tragikusan ügyetlen párocska is érdekessé válik. Pláne, ha belegondol, hogyha ő táncolna, nagyjából hasonló színvonalon tenné, és akkor rajta nevetnének, ami valószínűleg nem tenne jót amúgy is csekélyke önbizalmának. Röviden tehát, jobb ez így.

 - De jó, kék a fogad! - veszi észre egy süteménnyel később, és jóllakott napközis módjára kuncorogva nézi, ahogy a másiknak kék a foga. A sok sütemény nem tesz jót a humorérzékének, mármint pontosabban szólva, nem tenne jót neki, ha lenne eleve. De hát nincs.

 - Ha gondolod, éppen táncolhatunk mi is. - két süteménnyel később már nincsenek aggályai. Eddig se volt olyan nagyon sok, de ennyi csokoládé oldja a gátlásokat. Amikor majd kivirágzik tőle, és tiszta pötty lesz a képe, akkor pedig teli lesz majd gátlással, ilyen ez a ronda csoki. - Mármint, én nem tudok táncolni egyáltalán, de ahogy így elnézem, ez egyáltalán nem feltétel ilyenkor. - csúnyán megszólta most az előttük lejtő párt, akik erőteljesen kapaszkodnak egymás karjába, mert lábaikkal nagyon leleményesen tudják véletlenül bokán rúgni egymást. Nem, komolyan véletlenül csinálják, és erre, ebben egészen biztos, a kis navinés is simán képes lenne.
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. november 10. 21:44 | Link

!Rémkirály & Rémkirálynő Eredményhirdetés!


Felhívásom után már érkeztek is a jelölések a pokoli jelmezekre. Általában nem szeretem a szavazásokat, de az ilyen fajta verseny jó dolog. Társaimmal együtt ültem, beszélgettem és kíváncsian vártam, hogy miképpen alakul a mai este. Nagy volt rajtam a nyomás, de néztem már nagyobb kihívás elé is, tehát egy idő után hozzá lehetett szokni. A szavazóláda környékén sokan megfordultak, mígnem elérkezett az idő a szavazás lezárására. Onnan egy biztonságos helyre szállítottuk a dobozt, ahol a mágia és a tagok segítségével megszámoltuk a jelöléseket. Strigulát kapott, akinek a neve többször szerepelt, így születtek meg végül a remélhetőleg igazságosnak gondolt végeredmények. Már csak ki kellett őket hirdetni, amit a korábbi beszédemben alkalmazott módszerrel tettem meg, ezúttal jóval nagyobb határozottsággal.
- Elérkezett az eredményhirdetés ideje... - mosolyodtam el a hatásszünet röpke másodpercei alatt - Köszönjük szépen a szavazatokat, illetve az ijesztőbbnél ijesztőbb jelmezeket. Elsőként az idei év Rémkirálynőjét hirdetném ki, aki toronymagasan vezette a listát, nem utolsó sorban pedig a neve is eléggé passzol az alkalomhoz. Idén ezt a címet Vér Lanetta nyerte el, kérlek fáradj a színpadra, hogy átadhassam a nyereményedet - kezdtem el keresni a tömegben - A rémkirály... azaz a rémkirályok pedig nem mások, mint Mihael Gérard Saint-Venant és Havasi Milán Bence! Itt már jóval szorosabb volt a verseny. Benneteket is várlak magam mellé, és innen is gratulálok az összes résztvevőnek! - jegyeztem meg, miközben már a jutalmakat készítettem elő. A kiérkezőkkel történő kézfogások után mindegyikük fejére helyeződött egy fekete korona. Lanettáé lányosabb, a fiúké pedig egy kissé férfiasabb kialakítással. Így már tényleg a legmegfélemlítőbben néztek ki a megjelentek közül.
- Gondolom már epekedtek a díjaitokért, nesze - vigyorogva nyomtam a kezükbe a nyereményeket- A Kins & Kens felajánlásának köszönhetően... -
Lanetta egy különleges malícia mutatót kapott. Nem hagyományos tükör ez, hiszen főként ellenségeinek homályos képe néz vissza benne, és hát ez... eléggé ijesztő. Hasznos szerkezet, ugyanis minél közelebb jönnek a mutató tulajdonosához, annál tisztábban látszanak. Innen tudni, ha rosszban sántikálnak. Bence omniszkópot kapott, amely a mugli világ valamiféle videorögzítőjéhez hasonló. Olyan távcső, amely visszateker, gyorsít, lassít, felvesz, de meg is magyaráz történéseket. Mihael pedig egy önoltóval lett gazdagabb.
A kiosztás, köszöntés és a taps után ismét megköszöntem a megtisztelő figyelmet, majd visszatértem korábbi társaságomhoz. Jó lett volna kiélvezni az estét, már amennyi még maradt belőle.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet