36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vérmes Sebhelyes
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. október 26. 17:11 | Link

Lala

Jöhet a démonka

Smink, Ruha

  A szobában ült a kisebb asztalka előtt. Ujján rajta a fekete cseppszerű anyag. A szeméhez emelte, és rátette az íriszére. Nem látott semmit, csak nagy feketeséget, pedig tudta, hogy nyitva a szeme. Szörnyű érzés kerítette hatalmába. Megfogta a pálcáját, és elmondta a varázsigét, amit az egyik könyvből tanult. Állítólag tökéletesen kellett volna látnia utána, de valószínűleg a lány nem elég erős varázsló hozzá, és csak homályosra sikerült.
  - Ez is több mint a semmi - sóhajtotta a lány, és koncentrálva felállt, és kiment a szobájából. A megbeszélt találkahely az eridon torony előtt volt, és a lány már így is késett. Amennyire csak a látása engedte gyorsan szelte a lépcsőket, és lépésről-lépésre közelebb volt. Nagyon igyekezett, hogy egyik arra jövőnek se menjen neki. Nem akart galibát okozni, és pláne nem akarta, hogy a vércsíkok a nyakán elmosódjanak, mert még nem száradt meg teljesen.
  - Itt vagyok már! - jelentette ki Scar, amint megpillantotta barátnőjét. - Persze, persze, mehetünk is - lépett mellé. Lala kinyújtotta a kezét, és azzal a lendülettel oldalba is bökte a szöszit. - Kösz, ez jól esett... - masszírozta a fájó pontot. Aztán megfogta a kezet, és elkezdte a nagyterem irányába vezetni.
  Az embereket nagy üggyel-bajjal kerülgette, és feszülten figyelte, hogy merre nem jönnek. Mikor odaértek, a lány fellélegzett, hogy mindenféle közjáték nélkül megérkeztek. Körbenézett, amennyire tudott. Már kezdte megszokni a folyosón az egészet, most pedig még több fény érte a szemét a lángok miatt. Ez csak jó volt. Minden csupa fekete és piros volt. Az italok, a falak, a díszlet. Még az emelvényen lévő mulattatók is ezekben a színekben pompáznak.
  - Csak akkor tudnád rávenni őket hogy adják oda, ha leveszed a szemkötőt. Ha nem teszed, de elhiteted velük, hogy el van varázsolva, akkor szólj, és nem megyek az öt méteres körzetedbe - jelentette ki, és szeme megakadt egy vöröses színű löttyön, ami igazán jól nézett ki. - Mit gondolsz, azokban a koktélokban van valami olyan, ami gáz lehet ránk nézve? Vagy megihatom az egyiket?
  Az asztalhoz sétált, közben erősen tartotta a belé karoló Lanettát. - Te is kérsz? - kérdezte, miközben elolvasta a kacifántosan írt neveket a poharak előtt.
Utoljára módosította:Vérmes Sebhelyes, 2015. október 26. 22:34
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Nagy Ábel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2015. október 26. 18:06 | Link

KATA

Szeretem a halloweent. Mondjuk először a tökmocsárhoz mentem és nem ide.
Bemegyek, és hirtelen elfog a rémület, ha valaki meglátna azt hihetné, hogy szellem vagyok, olyan fehér lettem.
Miután visszajött a színem,  körbenéztem. Mindenhol tűz, mintha tűz uralkodna.
Beljebb megyek és meglátom Katát és azon gondolkodom, hogy ő vajon megitta-e a bájitalt, mint én.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. október 29. 19:40
Hozzászólásai ebben a témában

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!!!!!
Nagy Kata
INAKTÍV


Mrs. Párolt csirkemell
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2015. október 26. 18:06 | Link

Ábel
Itt vagyok a bejárat előtt, megittam a bájitalt és bementem. Megbeszéltem Ábellel, hogy bent találkozunk. Ábel még nem volt ott, így gondoltam hogy körbenézek.
A körbejárás során találkoztam Ábellel.
- Szia Ábel - mondtam boldogan.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. október 29. 19:40
Hozzászólásai ebben a témában

A világon a legjobban az emberi ész van kiosztva. Mindenki azt hiszi, neki egy kicsit több jutott
Preminister Dorian
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. október 26. 19:28 | Link


Farkas Kamilla
kinézet

Eléggé meggyőző volt a díszlet, egy pillanatra még engem is sikerült ledöbbentenie, arról nem is beszélve, hogy mekkora tömeg volt, meg tűztáncosok, meg süti, édesség és szívem szerint odarohantam volna, hogy "add ide, akarom a sütit" és kikaptam volna az első szembejövő ember kezéből, de nem tettem semmi effélét, inkább a jelmezeket figyeltem. Egy-két embert sikerült kisilabizálnom, hogy mégis kicsoda, de azért a nagy többségről sejtelmem sem volt. Nem különösebben hisztiztem be rajta, csak vállat vontam.
Kamilla felé fordultam, megkérdezve, hogy mit szeretne csinálni, mire ő azt indítványozta, hogy igyunk és nézzünk körbe, esetleg táncolhatunk, mire bólintottam egy kicsit és intettem a fejemmel az italos pult felé, arra indulva.
- Nekem tetszik ez a terv, szerintem egész jól hangzik. Kezdjük az italokkal - mondtam, majd böngészni kezdtem, hogy melyik milyen fantázianéven fut és hát eléggé megkapó neveik voltak, annak ellenére, hogy szerintem egyikben sem volt alkohol. Végül a Megbánást választottam és beleittam. Az íze kicsit valami citrusos hatást éreztetett, nem is volt rossz, de azért ittam már jobbat is.
Eközben Kamilla, a halott partnerem, csak azért, hogy véletlenül se süllyedjen meg a beszélgetés és kerüljön egy mocsár fenekére, megkérdezte, mi újság velem. Rápillantottam halvány mosollyal és egész egyszerűen csak vállat vontam, nem igazán akartam élből válaszolni.
- Nem tudom... elvagyok, kissé furán, de azért elvagyok. A dalaimon dolgozom, gyakorlok a fiúkkal, festek... ilyesmik. És veled mi újság van? - kérdeztem felé fordulva kissé jobban, hogy ne én legyek már az a bizonyos bunkó. Néha lehetek én egész este a cuki, aranyos fiúcska.
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. október 26. 19:58 | Link

!Démonokkal kapcsolatban történő változás!

Egy kis extra infó: vigyázz, ki átléped a pokol kapuját! Könnyűszerrel észrevehetsz magadon kisebb-nagyobb külső behatásokat, furcsa érzelmeket melyek olyan dolgokra is sarkallhatnak, amit nem biztos, hogy megtennél! Fel vagy készülve rá? Ha nem, a belépés előtt még lehetőséged van meginni egy bájitalt, ami gátolja a démonaid elszaporodását.
//Mindenkinek aki belép a terembe, valahonnan egy kis démon pottyan a vállára. Ez a kis állatka olyan érzelmeket terjeszthet ki rád és olyanokat duruzsolhat a füledbe parancsként, ami ellen nem tudsz sokat tenni. (Például meggyűlölöd a legjobb barátod, ezért a nyakába öntesz egy pohár töklevet.)
Amennyiben szívesen játszanál így, a posztod elején jelezd, hogy neked MEHET a démonka. Amennyiben nincs ez jelezve, úgy vesszük, hogy a bejáratnál megittad a démonűző bájitalt.//
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgy legendája
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. október 26. 22:14 | Link



Véletlenszerűen választottam ki a jelmezem a budanekeresdi üzletben. Azt mondta az eladó, hogy jól fog állni, én nagy kapkodásban voltam, így könnyen rábólintottam. A végeredmény pedig tényleg tetszett, minden kiegészítőjével elégedett voltam, még a nagyon kék kontaktlencsével is a jobb szememben.
Szinte mindenem takarásban volt, így nem volt nagy esélyük az embereknek felismerni, út közben sokak mégis odaköszöntek. Mindenki vihogott, mosolygott és sietett a buliba...én nem tartoztam közéjük, már ami a sietősdit illeti. Nem volt partnerem, Kilián nem kapható a ilyenekre, így úgy döntöttem, majd a nagyterem előtt begyűjtök valakit, aki táncol velem az este folyamán.
Tehát így, jelmezbe öltözve, fegyverekkel felszerelkezve sétáltam le lassan a lépcsőn, ahonnan már el is kezdtem a nézelődést. Egyelőre nem volt olyan, aki pár nélkül indult volna a bulinak, kivéve néhány nagyon béna jelmezest, akikre rögtön nemet mondtam volna.
Parkolópályára érkeztem tehát ott a bejárati csarnokban, hátamat a falnak vetettem, jobb talpamat szintén, és a kendő fölött érdeklődve néztem a jobbnál jobb jelmezeseket.
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. október 26. 23:05 | Link

Sütő DetTök
"Rablás"

 Elcsodálkozva léptem be a Nagyterembe. Életemben ennyi maskarás embert maximum farsangkor láttam. A tömeg elvolt foglalva a mulatsággal, szinte magával ragadta őket a hangulat. Ahogy sejtettem az induláskor, egy percre nézték az érkezőket.
 Pedig nem volt egyszerű a maskarám se elkészíteni, se magamat beleöltöztetni. Ahogy beljebb léptem a tömeg sodorni kezdett. Nem volt a legkellemesebb érzés, az már szent igaz. Szemeim vadul keresni kezdték azt pontot, ahol ki lehetett egyáltalán törni eme áradatból. Mikor észrevettem, gondolkodás nélkül megindultam. Bár embert meglöktem és volt akinek a lábára tapostam. Nem győztem tőlük bocsánatot kérni. Merlin szakállára, hisz ha nem lett volna rajtam a maskarám, akkor tuti ellátták volna a bajom. Legalábbis ettől féltem a legjobban. Mikor végre nyugodt vizekre eveztem, kiszúrtam egy pultot, ahol italok voltak.
 Ez kellett, a nagy tömeg után egy kis frissítő. Ekkor pillantottam meg egy érdekes jelmezt. Tudtam, hogy egyedi, hisz hozzá hasonlót senkin nem láttam. Persze az illetőt hátulról láttam így képtelen voltam eldönteni, fiú-e, lány, tanár-e vagy diák.
 Elhatároztam hát, hogy kiderítem. Legalább eme kíváncsiságomra kapjak választ, elindultam felé. Sajnos nem maradt tétlen, megindult az asztalok felé, egy szabad helyet keresvén. Gondoltam én, hisz én is ezt tettem volna a helyében. De az is megfordult a fejemben, hogy nem-e lehet-e, hogy a partnerét keresi, vagy előre lefixált helyen találkoznak.
 Első sejtésem látszott beigazolódni, amikor a meglepettségtől szinte a földbe gyökerezett a lábam. Azt még láttam, hogy ráborult az asztalra. Egy pillanatra megijedtem, nem-e rosszul van szegény. Ezért kicsit szaporábban, de elindultam felé.
 A következő dologtól megint megtorpantam, mikor valami fura lényt láttam körülötte. Vagy legalábbis valakivel vagy valamivel mintha beszélt volna. Folytattam utam, egészen az asztaláig. Ott megköszörültem a torkom. Nem voltam benne biztos, hogy hallotta, ezért a vállát megkocogtattam.

- Hello! Bocsi, ha zavarok. Az előbb láttam az asztala borultál. Jól vagy? Szabad ez a hely?

 Milyen faragatlan vagyok. Futott át az agyamon hirtelen. A bemutatkozás elmaradt.

~ Jó lenne ha megtanulnám végre, ne azt hagyjam a végére.

- Majd, elfelejtettem. Kilt Zoltán vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek!
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
Pokoli halloween
Írta: 2015. október 27. 12:40
| Link

J e l m e z

Hogy őszinte legyek már vártam ezt a napot és kíváncsian lépkedem a nagyterem felé jelmezemben. Lehet kicsit merészebben öltöztem fel, mint szabadott volna, de majd ha a vezetőségnek nem tetszik, akkor csak szólnak. Fekete zakóm alatt egy testszínű feszülős felső van, bár első ránézésre olyan, mintha semmi nem lenne rajtam. Lehet nem nyerem el ezzel a jelmezzel a királynő címet, de nem feltétlen ezért jöttem. Sokkal inkább szórakozni egy kicsit és kiengedni a gőzt, mely már egy ideje csak gyűlik. Nagyon reménykedem benne, hogy Ethan és kedves öccse sem bukkan fel a mai este folyamán. Vagy ha mégis, akkor a terem másik felén lesznek, távol tőlem. Még mindig nem érzem készen magam arra, hogy találkozzak és beszéljek Ethannel. Arra még kell egy-két hét, vagy több.
Mivel úgy érzem nincs szükségem kísérőre ahhoz, hogy az alagsorból felcsattogjak ide, így egyedül teszem meg ezt az irgalmatlan nagy távot. Nem is értem, hogy sok lány miért hiszi azt, hogy egyedül, barátnők vagy pasi nélkül nem lehet jót szórakozni. Én egyedül is tökéletesen elvagyok még egy ilyen bulin is. Eleszegetek, eliszogatok, és nevetek a sok idiótán. Bár gyanítom, hogy nem lesznek részeg diákok, akik magukból kikelve csinálnak hülyét magukból. De azért majd megtalálom én az este vicces figuráit.
Belépés előtt elfogyasztok egy bájitalt, hogy ne legyen semmi változás rajtam, bennem. Nincs kedvem újra hülyét csinálni magamból. Beljebb sétálva megállok az egyik asztal mellett és felveszek egy füstölgő italt. Szerintem piszkosul jól néz ki a szélén egy pókkal, halálfejes pohárban. Belekortyolok és az íze sem rossz. Poharamat tartogatva nézem a mozgolódó tömeget.
Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2015. november 1. 10:24
Hozzászólásai ebben a témában

Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2015. október 27. 21:43 | Link

Bloody Mary

 Halloween, a holtak ünneplésének ideje, a fekete macskák és seprűn lovagló boszorkák éjszakája. Szeretem ezt az időszakot. A Holló című mugli film megnézése óta vagyok oda érte. Ilyenkor tök jól lehet rémisztgetni az embereket, ja és sok finom sült tököt lehet enni. Baromi gáz indok, de imádom. Ez a legjobb az őszben. Remélem most is lesz a bulin, jó sok. Kivételesen összebeszéltem egy háztársammal és együtt jöttünk le kolbászolni. Ha igaz ő is mindjárt itt lesz.
 Ami az öltözékemet illeti a magam részéről a muglik által boszisnak titulált cuccokat vettem fel. Csicsás süveg, miniruha meg fűzős cipő. Nem akartam túlspilázni a dolgot, főleg, hogy Temi néni macska képében, mert már felismerem, ott sündörög a Nagyteremben. Szóval az ajtó előtt dekkolok és várom a csajszit, hogy aztán belevessem magam a klassz kajákba.
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Vérbe öltözött Anna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 27. 22:21 | Link

L i t h
smink|öltözék

Elemében érzi magát ebben a szerelésben, az az igazság. Még ő is megdöbben, mennyire magabiztosan mozog benne, minden erőfeszítés és színjátszás nélkül, csak úgy ösztönösen. Mintha csak valami páncél lenne, vagy tudja a fene. A nyakán a sebhelyet időnként megtapogatja azért futólag, ellenőrizve, hogy még mindig a helyén van-e, de úgy egyébként az sem aggasztja különösebben. Remekül érzi magát. Lith jelmezét is megcsodálta már azért, elvégre egyszerű és elmés darab, de a magáéval ma estére különösen elégedett.
- Naná - vágja rá határozottan Lith javaslatára, eltökélt képet vágva még bólint is, aztán körülnézve máris az italos asztalhoz húzza őt, hogy aztán ajkait hol jobbra, hol balra csücsörítve grimaszolhasson az innivalók sokasága felett. Olyat nem iszik, amiről nem tudja, micsoda. Főleg olyat nem, amiről nem tudja, van-e benne esetleg bármiféle tudatot is módosítani képes összetevő, mert abból aztán csak a baj lenne.
- Te meg mered inni azt a löttyöt, anélkül, hogy tudnád, mi van benne? - pislog hitetlenkedve a lányra, aki éppen felhajt valami szürkét, miközben ő egy pohárnyi vörös innivalót nézeget éppen, felemelve még bele is szagol a pohárba, miközben a válaszra vár. Kávé az nincs, vagy nem jó helyen keresi, de inkább nincs, így egy lemondó sóhajt követően belekortyol végül a pohárba.
- Gránátalma... remélhetőleg nem rekedek tőle az alvilágban - motyogja az orra alá, aztán alaposabban megszemléli a szép poharat.
- Nézzünk körül alaposabban, mit szólsz? Az biztos, hogy ha látványról van szó, a DÖK tud valamit, fel akarom térképezni ezt a pokolbéli helyszínt - javasolja, majd ismét belekortyol a pohár tartalmába. Futólag még mosolyra is húzza a száját, ahogy belegondol, hogy színben egészen hozzá illik. Ez a Halloween eddig abszolút jó, az a szerény véleménye.
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 27. 22:45 | Link

Eszter
Outfit

Megpróbálja elnyomni a mosolyában az elnéző élt, tudván, hogy Eszternek nem épp lenne ínyére egy ilyesfajta gesztus. Hiába, esze ágában sincs kioktatni a lányt arról, hogyan szemlélje a világot és más varázslókat, boszorkányokat, attól még ez nem jelent teljes egyetértést. Felemásak az érzései ezzel kapcsolatban. Egyrészt ott van az a rész, amit otthonról hozott: a generációkra visszavezethető tiszta származás értékes, tradíciója és hagyományai vannak. Ezek a hagyományok egyszerre kötöttebbé és szabályozottabbá teszik az életét (amit nem visel rosszul, hiszen mindig ebben élt, számára ez a természetes), ugyanakkor színesebbé és gazdagabbá is. Kevert vagy mugliszármazású társaik nem hallgatták éjjel azokat a régi legendákat és varázslótörténeteket, nem őrzik emlékezetükben a gyermekszobában mennyezetre láncocskákkal erősített csehüveg urna remegő, meleg fényét. Gyermekkorában, ha nyugtalan volt, szülei a lámpájára egy laterna magicát szereltek, így a csupasz, gondosan meszelt falból régi varázslófabulákról, meroving kori családi történetekről mesélő, szemkápráztató rózsaablakot varázsoltak. Ezek miatt a belé égett otthonos érzések miatt lesz örökké büszke a származására, nem azért, mert a vére (amelynek milyenségéről legfeljebb az ősei tehetnek, nem ő) "tiszta". Azt pedig végképp nem feltételezné, hogy csak emiatt jobb lenne másoknál. Meggyőződése, hogy érdemeit saját maga tapossa és küzdi ki - ha máshoz nem, hát ehhez az elvhez becsületesen áll hozzá.
Másrészt nincs problémája a mugli származással, mi több, kifejezetten érdekli a technológia és azok a szellemi vívmányok, amelyeket varázslat nélkül találtak fel. Nekik nem áll rendelkezésre a mágia, ám ahelyett, hogy elvesztek volna valahol a középkorban, jött a nagy felfedezések kora, a muglik pedig feltalálták a saját varázslataikat.
- Vegyük számításba, hogy jóval nagyobb terem is áll ott rendelkezésre. Nézd el a jelenlévők összetételét, inkább adjunk egy esélyt a partinak. Gyere..
A hízelgő - nincsenek illúziói, Eszter épp úgy hízeleg magának, mint neki, sőt, inkább magának - szavakra halkan felnevet és derűsen néz ma esti partnerére.
- Ne helyezz rám ekkora nyomást, máris izgulok, hogy mit fogok majd választani a kínálatból.
Maga után vonja a szőkeséget az asztalokhoz, könnyedén kerülgetve a teremben fel-alá járkáló embereket, bár útközben néhány látványosabb jelmez igencsak felhívja a figyelmét. Például egy háztársa egy szál nadrágban, művérrel leöntve jelent meg. Egy pillanatra rajtafelejti a tekintetét a látványon, aztán megrázza a fejét és folytatja az útjukat. Nem siet, ráérnek. A pultnál aztán úgy dönt, hogy a legbiztatóbban a puncs néz ki, így abból mér ki maguknak egy-egy pohárral. Annak pereme fölött nézelődve szúrja ki a valamivel odébb álló Elizát, aki egyelőre, úgy tűnik, nem vette észre. Láthatóan jobban van a legutóbbi találkozásuk óta. Ha Eliza észreveszi netán, akkor természetesen köszönésképpen biccent neki, viszont nem lenne túl udvarias a szükségesnél tovább figyelmen kívül hagyni Esztert, így ez mindössze egy futó pillanat.
- Tudom, hogy ritkán öltözöl így, de az ilyen alkalmakra megéri. Kifejezetten jól áll ez a rövidebb szoknya is.
Nem felejti ám el odatenni azt az árulkodó is-t, jelezve, hogy esze ágában sincs ezzel arra utalni, hogy Eszter máskor ne lenne elég dekoratív.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. október 28. 06:45
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 27. 22:47 | Link

Álmosvölgy legendája
jelmez

Nem igazán van hangulatom semmiféle mulatsághoz, de ez a kedvetlenség eléggé általános, ezért is döntöttem úgy tegnap teljesen váratlanul, hogy az ideig Halloween-i bálon is részt veszek. A jelmezem nem kifejezetten átgondolt, sokkal inkább az utolsó pillanatos ötlethiányba fulladó kapkodás eredménye, még akkor is, ha így egészében, a tükör előtt úgy vélem, nem rossz. Nem mondom, hogy oda meg vissza vagyok tőle, amennyire ötletes, de azt sem mondhatom, hogy nem tetszik. Egész jól érzem magam benne. Indulás előtt még felrakom a sötét kontaktlencsét, a kéknek nem érzem szükségét, éppen elég világos hozzá a szemem, aztán a csuklyát is helyére igazítom és lassú, nyugodt léptekkel sétálok le a nagyteremig. Nem hajt senki, nem vár rám senki, nem látom értelmét a rohanásnak. Eleve csak azért nézek be, mert abban reménykedem, hogy bizonyára akad itt ismerős vagy netán lesz szerencsém megismerni valaki újat, érdekeset. A társas események mindegyikének megvan az az előnye végtére is, hogy lehetőséget ad az ismerkedésre. Például az a valaki is érdekes lehet, aki hasonló jelmezbe bújva támasztja a falat a nagyterem ajtaja mellett. Szórakoztató ötletnek tűnik hirtelen, hogy odasétálva mellé én is a falnak dőljek.
- Szép jelmez. Csak nem éppen az árnyékot csórtad el? - kérdezem az arcomat fedő kendő alatt féloldalasan elmosolyodva. Elvileg, ha minden igaz, valami hírhedt tolvaj öltözéke a jelmezem, akárcsak az övé, és épp nem az árnyékosabb oldalon ácsorog. Kimondva már jóval bénábbnak tűnik a kérdés, mint képzeltem, de már változtatni ezen nem tudok.
- Vársz valakire, vagy ha már ilyen szépen összeöltöztünk, esetleg lenne kedved bejönni? - kockáztatom meg a kérdést, mert ki tudja, talán ma este lehetnénk egymás társasága. Kár, hogy nem látok többet az arcából. Csak a szeme tűnik ki a kendő és a csuklya alól.
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 27. 23:23 | Link



Mindig is féltem ettől az ünneptől. Főleg, hogy a varázslók értettek ahhoz, hogy hogyan hozzák másokra a frászt. De mivel igyekeztem nagylánynak tűnni ezért el akartam menni én is a Halloweeni buliba. A pech csak az volt, hogy senki nem hívott meg. Nem mintha annyira próbálkoztam volna, de néha szándékosan sokáig pakoltam be órák után a táskámba, vagy direkt odaültem a nagyterembe ebédnél egy-egy nagyobb csoport mellé, de sajnos minden akcióm eredménytelen volt. Úgy tűnt, korosztályomhoz képest túl izgága, vagy épp kislányok voltam és ezért nem szívesen mutatkoztak velem. Hát, fityiszt nekik! Én akkor is elmegyek abba a bálba, ha kell, akkor egyedül. A terv egész jó volt a fejemben, csak a megvalósítás volt egy kissé labilis. Hiszen, egyedül, annyi ember között! Úgy, hogy mindenki félelmetes ruhában lesz? Még az ismerősöket sem fogom felismerni.
Azért hazaszóltam anyának, hogy küldjön nekem valami jelmezt és mivel szuper anyukám van, ezért nem csak ruhát, hanem komplett túlélő csomagot küldött, na meg használati utasítást. Így lettem és Sally. Én tudtam, hogy ki az a Sally, de nem voltam benne biztos, hogy a többiek is tudni fogják. Pedig annyira próbálkoztam! A smink és a haj is elég béna lett a végén, de legalább be voltam öltözve. Így indultam el az ujjaimat ropogtatva a klubhelyiségből, fel a hömpölygő tömeghez. Mire beértem, már mindenki nagyon jól érezte magát, sokan táncoltak és nevetgéltek. Néhány mosolyt elkapta én magam is elmosolyodtam, de gyorsan le is hajtottam a fejemet, mert tudtam, hogy azok a mosolyok nem nekem szóltak. Már majdnem az ajtóban voltam, amikor nekilöktek valami asztalnak. Pedig már majdnem sikeres volt az akció. Gyorsan bocsánatot kértem, majd mintha mi sem történt volna, gyorsan lekaptam egy poharat róla, gyorsan lehúztam és már el is tűntem. A tömeg ismét elnyelt, de mivel nem tartoztam egyik társaságoz sem, hamar a táncparkett szélére keveredtem, ahol néhány beszélgető páron és ácsingózó lányon kívül senki nem volt. Hát, ez az én helyem. Beletörődve megvontam a vállamat és leültem az egyik asztalhoz, majd a zsebemből elővettem a kedvenc könyvemet és fellapoztam. Már legalább a harmadik oldalnál jártam, amikor rájöttem, hogy nem ülök egyedül az asztalnál.
- Szia.
Integettem neki vidáman, de sajnos nem ismertem fel. Ha ismerősök vagyunk, akkor ő biztos fel fog engem, mivel a béna smink nem rejti el rendesen, hogy ki vagyok.
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2015. október 27. 23:23
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. október 28. 12:30 | Link



- Ne aggódj, még mindenem a helyén van! - nyugtatja meg egy pimasz vigyor kíséretében a lányt, miután kihámozza akcentusából mondanivalója lényegét. - És igen, én vagyok Aaron, és köszönöm a bókot. Szerintem is egészen jól sikerült, ahhoz képest, hogy nem vagyok jó az ilyesmiben.
Nyugodtan fényezi önmagát, eszébe sem jut, hogy ez nagyképűségnek tűnhet. Talán pont azért, mert eléggé nagyképű.
- De te meg úgy nézel ki, mint, aki tényleg jégkockákat tudna készíteni akár a leheletével is - dicséri meg ő is a másik jelmezét, nem tudva arról, hogy egy jégmágussal áll szemben. A deres derengést egyszerűen az álca részén gondolja.
- Oh igen, majdnem el is felejtettem - mondja, majd elindul, hogy mielőbb beszerezzen egy olyan itókát, ami felé a lány int. Bár kifejezetten szórakoztatónak találta, amikor felmerült az ötlet a DÖK-ös megbeszélésen, neki nincs igazán szüksége újabb démonokra a sajátjain kívül. - Neked nem muszáj innod, de akkor készülj fel a valódi pokolra - vigyorog kísértetiesen a lányra, aztán felajánlja neki a karját.
- Akár beljebb is mehetnénk... illetve, nem tudtam nem észrevenni, hogy nehézkes számodra a nyelv. Ha úgy könnyebb, én igencsak jól beszélek angolul - ajánlja fel alternatívaként, hátha a jeges szépségnek megkönnyítheti ezzel a dolgát.
Hozzászólásai ebben a témában
Bloody Mary
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 28. 13:09 | Link

Ivy A. Ives
Ruha és Smink
Jöhet a démonka

Az idei Hallowenni bál téma tetszik, úgyhogy összebeszéltem egy háztársammal és együtt megyünk. Most már csak oda kéne érnem... Néhány perc késéssel indulok, mivel sokáig tartott megcsinálni a sminkem.
A folyosók egy-két alak kivételével üresek. Én pedig sietős léptekkel haladók, nem akarom nagyon megváratni a partnerem.
A sarkon befordulva már látom is, hogy az ajtónál vár. A furcsa jelmeze egy kicsit meglep, de ezt nem mutatom ki. Laza mosollyal köszönök neki.
-Hello.
Megigazítom a kalapom és kérdő pillantást vettek a lányra.
-Mehetünk?
Aztán már indulok is befelé. Egy pillanatra letaglóz a látvány. Mint mindig most is tökéletesen a bál témájához alakult a terem.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. október 28. 14:45 | Link

Csornay Kíra Lotti
jelmez

Ő teljesen jól elvan itt az asztalnál. Nem kérte fel senki táncolni, ezért lehajtott vagy négy phár töklevet és megevett vagy hat süteményt, úgyhogy most ha felkérné valaki, se tudna megmozdulni.

Jó, nem ilyen egyszerű a helyzet. Tisztában van vele, hogy a jelmeze ócska, de mivel úgy érzi, hogy ez egészen jól kifejezi az ő értékeit is, ezért egy szemernyi reménye volt, hogy majd táncolni viszik. Mert igazából szereti a dizsit; a keményvonalas discotól a lágy death metálig ő mindenre tudja ropni. Illetve hát nem tud táncolni, de a felsoroltaknál ez egyenesen követelmény, úgyhogy nincs baj. De nem kellő senkinek.

Tárgyilagosan nézve, ez nem lepi meg. Tudja magáról, hogy nem szóraoztató, és a többi negatív tulajdonságok. Ez a jelmez egyenesen nevetséges, ez is megvan. Na de ő nem tárgyilagosan akar dizsizni, hanem keményen és elszálltan. Mivel azonban ez nem következik be, ezért a sütikhez fordult, és kicsit megvigasztalódott, valljuk be. Mozdulni, azt nem tud, de ugye nem is kell neki. Akkor meg ülhet itt elpilledt nagymama módjára az asztalnál nyugodtan.

 - Szia! - int vissza lagymatagon a lánynak, akiről vannak sejtései, ki lehet, és lustán megvakarja az orrát. Egyrészt viszket, másrészt meg ezzel felfedi az arcát. Kis furfangos, mi?
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 28. 15:10 | Link



Miután köszöntem a mellettem ülő szellemnek visszafordultam a könyvem felé és próbáltam tovább olvasni. Titokban persze lopva a táncoló, mulató diákok felé néztem, de úgy tettem, mintha hidegen hagyna ez az egész buli dolog. Pedig igazából csak féltékeny voltam, mert hiába jöttem el, ugyanolyan, minthogyha a szobámba ülnék. Nem baj, legalább a könyv jó, úgyhogy olvasok tovább de a paróka alatt a hajam igencsak befülledt és iszonyatosan viszket. Néha oda nyúlok, megigazgatom de aztán annyira idegesít, hogy inkább leveszem, az asztalra csapom az ócska piros tincseket és kibontom a saját barna hajamat. Így már nem vagyok Sally, de ez eddig sem érdekelt senkit, hát akkor most miért érdeklené? A kék festék már félig lejött az arcomról, a ruhámon volt belőle egy jó adag de semmi baj, maximum a szellem látja mellettem, aki itt ül. Hoppá! Tényleg! Nem is vagyok egyedül! Itt ül mellettem egy igazi szellem! Hű! Azt hiszem, akkor talán beszélgetnem kellene vele, vagy legalább megpróbálni. Felé sandítottam, ő is egy kissé elveszettnek és magányosnak tűnt. Így lassan becsuktam a könyvemet és felé fordultam.
- Ismerlek valahonnan? Olyan ismerős a hangod.
A háztársaim nagy részét ismerem, akik pedig velem egy évfolyamba járnak azokkal már mind váltottam néhány szót és tudom, hogy ez a hang nekem nagyon ismerős. Remélem, nem sülök fel a dologgal, mert akkor tovább kell állnom, ami nem lenne olyan jó. Mert itt van süti és egészen jól belátni a táncteret, ahol egyre csak vadul a buli, főleg, hogy lassan egy hering konzervé aszódnak össze a folyton egymásnak ütődő testek. Ahogy oda pillantok el is fintorodom. A kérdés már csak az, miért vagyok még mindig olyan irigy!
Hozzászólásai ebben a témában

A Lélegzet Elállító
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. október 28. 16:56 | Link

Ethan
Dress

Ethan más nézeteivel teljesen tisztában vagyok. Büszke aranyvérű, de muglista felfogású kissé. Amikor valami ilyesmiről kezd el beszélni, akkor persze magamban forgatom a szemem, amit persze ő is tud. A véleményem nincs előtte véka alá rejtve, csak éppen elnézzük egymásnak, hogy ki milyen felfogású. Ha nem így történne, akkor nem hiszem, hogy ma együtt jöttünk volna ide. Ám mivel mind a ketten látjuk a másikban a jó üzletet, a társadalmi elismertséget kompromisszumkészek vagyunk egymás felé, mint barátok. Számomra ugyanis minden kapcsoalt üzlet, legyen az baráti, de még akár családi is. Aki nem kifizetődő, azt kitagadjuk. Így működnek a Neviczkyk. Krisztián is éppen ezért nem tagja a családnak. Túl rossz hírt hozott mindig ránk, nem volt hajlandó megfelelni az elvárásoknak. Igazából ő a legkisebb és szerintem én és a bátyám minden lázadása ő benne összpontosult. Legalábbis se én, se a tesóm tökéletesen a szüleink elvárásai szerint építettük fel az életünket, de Krisz már járni se volt hajlandó úgy megtanulni, mint minden tisztességes gyerek.
 - Azért vagyok itt, hogy esélyt adjak az estének. - Egy megadó mosoly jelenik meg az arcomon, Ethan aggodalmát pedig el is eresztem. Nem félek attól, hogy nem fog tudni választani. Szóval inkább fogom magam és Ethant követni is kezdi az emberek közötti sasszézásban. Látok én is pár ismerőst, akiknek biccentek, de nem időzök igazán senkin sem. Bár Mihael szerelése elég szemrevalóan sikerült. Jobban áll ez neki, mint a tengerparti homok, ez tagadhatatlan. De összehatás szempontjából nem az esetem az ilyen ember, mint ő. Nagyon nem. Szóval inkább az italokra irányítom a figyelmemet. Némelyik meglehetősen undorítóan néz ki. A halloween nem a jóízlésről szól, az biztos. Az egyiket egy kicsit tovább is nézem, mert nem tudom eldönteni, hogy kukacok vannak-e benne, vagy az csak gumicukor, de a magam megnyutatása érdekében inkább úgy döntök, hogy a második. Azért a csúszómászó asztalra nem való és talán ezzel tisztában van az itteni DÖK is. Remélem.
A gondolkozásból a felém nyújtott ital ránt ki, amit egy mosollyal elveszek Ethantől, majd belekortyolok egyet. Ekkor kapom a bókot, ami szinte elvárt egy ilyen estén.
 - Köszönöm! Igyekeztem nem meghazudtolni magam, de azért az alkalmat sem. - Nagy műgonddal választottam ki a megfelelő ruhát, ugyanis nem akartam magamtól elrugaszkodni, és valami pórisat felvenni, de azért fiatal vagyok és nem hiába teszek azért, hogy jó alakom legyen, nem fogom azt teljesen rejtegetni sem, ha az alkalom úgy kívánja.
 - Jó ez a jelmez egyébként, jól áll. Honnan vetted az ötleted? -
Azért "egy te is jól nézel ki" féle szöveg igazán nem lett volna ide illő, szóval inkább beszélgetést próbál kezdeményezni, mert neki nem ismerős annyira a férfi jelmeze, hogy el tudja helyezni.
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. október 28. 16:57 | Link

Ethan
Mihael

Jelmez, Jelmez

Egy dolog volt a vasútállomástól gond nélkül eltalálni a kastélyig és még egy dolog elkóvályogni a rellonos klubhelyiségig, szobát keresni majd megtalálni a nagytermet. A kastély kisebb, mint a Roxfort volt, de ez nem jelenti azt, hogy az ember rögtön eligazodik benne - furcsa módon a legtöbben már kérdés nélkül az alagsor felé irányították, a bálig pedig csak követnie kellett a jelmezes emberek tömegét. Persze gyorsabb lett volna, ha úgy időzíti az érkezését, hogy barátja ki tudjon elé menni - akkor már rögtön, séta közben megmutatta volna neki a legfontosabb falusi és kastélybeli helyeket, de Ian tudott a bálról, hogy ott lesz Ethan és kifejezetten meglepetést szeretne. Rég látták egymást.
Belépve a terembe áldoz néhány elámuló pillanatot a díszítésnek - talán neki, aki különben nem is igazán ismeri a hely eredeti kinézetét, még inkább tetszik - de rögtön utána Ethant kezdi keresni. Könnyebb dolga van, mintha nem ismerné a fiú jelmezét (természetesen már látott róla képet), mégis eltelik pár perc, míg bonbont eszik és lassan sétál az ünneplő diáktömeg között. Igyekezete ellenére se Ethan az első ismerős, akin megakad a tekintete; Mihael. Szán rá egy fintort és magához vesz egy pohárnyi Gyilkos mámort, de rögtön kárpótolja őt az élet; kis híján magára önti a koktélt, mikor továbbsiklik a tekintete és meglátja barátját. Olyan feltűnő a ruhája, hogy szinte képtelenség felfogni, mit kellett ennyit keresni - a koktélt pedig azért önti majdnem magára, mert egyszerre nevet fel örömében és nyúl be hirtelen mozdulattal a zsebébe, hogy előhúzza rúnázott telefonját.
- Nézz a hátad mögé, tökfej. - Pötyögi, folyamatosan fel-felpislogva, nehogy Ethan véletlenül megforduljon, hiszen így is csak féloldalasan van elfordulva tőle. Nagyjából 6 méter van közöttük.
Az üzenet elküldése után rögtön nekidől az asztalnak és inni kezdi a koktélját, mintha nem akarna egyébként rögtön odarohanni hozzá és férfiasan megölelni, de a tekintetét nem veszi le róla, még ha a közöttük sétáló emberek néha el is takarják őt félig. Itt vannak! Ketten! Újra!
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. október 28. 16:57
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 28. 17:21 | Link

Eszter és I-A-N

- Sikerrel jártál. Még arra is figyelmet szántál, hogy illeszkedjen a két jelmez.
Talán másoknak nagyon feszesnek és hivatalosnak, hovatovább formálisnak hathat kettejük beszélgetésre, de Ethan és Eszter számára ez a természetes, és a szükségesnél vagy természetesnél több távolságtartás nem rejlik a szavak mögött. A fiú mindig értékelte Eszter gyakorlatiasságát - az megint más kérdés, hogy néha túlságosan is nő. Mint amikor felképelte a hivatalban is. Nos, az olyan pillanatokat nem tudja hová tenni, ám ha mérlegre teszi ezeket és Eszter (számára) jó tulajdonságait, az utóbbi felé billen a mérleg. Az asszertivitás jegyében pedig az ellenséges hozzáállása mellett könnyedén elnéz. Tudja, hogy létezik, de minek foglalkozzon vele? Ez ügyben legalább annyira elnéző a lánnyal, mint amennyire Rémivel másban.
- Egy irodalmi mű adta az ihletet, Edgar Allan Poe novellájában a vörös halál ellátogat az uralkodó báljára és... elnézést.
Egy valóban bocsánatkérő pillantást küld Eszternek, aztán előszedi a zsebében rezgő telefont. Feloldja a billentyűzárat, aztán látván az üzenet küldőjét, érdeklődve nyitja meg az alkalmazást.
Hogy aztán meglepetten megemelkedjen mind a két szemöldöke, egyszerre szökve a homloka tetejére. Már a mozdulat előtt, hogy hátrafordulna, egy féloldalasan csapott mosolyt enged meg magának. Képtelen elnyomni belőle az igazán őszinte és elemi derűt, az kérlelhetetlenül kitolakszik az arcára. Kell egy pillanat, amíg tekintete megtalálja a keresett alakot, akkor viszont az addigi mosoly vigyorrá szélesedik.
- BENEDICT IAN LLOYD!
Egy pillanatra átfut a fején, hogy nem kéne csak úgy Esztert itt hagyni, egy pillantást vet is oldalra a másikra, amolyan bocsánatkérő fajtát, de Eszter is ismeri a fiút, vagy legalábbis nagyjából képben van azzal, milyen régóta barátok ők ketten. Talán elnézi ezt a kis kilengést tőle.
Merthogy megindul a férfi felé. Azt a pillanatot még megadja Iannek, hogy letegye a kezében tartott poharat, aztán megöleli, közben megveregetve a hátát.
- Na így kell meglepni.
Nem tudja abbahagyni a vigyorgást.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. október 28. 19:53
Hozzászólásai ebben a témában
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. október 28. 18:10 | Link

Ethan, Eszter

Jelmez, Jelmez

Kíváncsian lesi, ahogy Ethan előveszi a telefonját, majd megfordul - Esztert akkor veszi észre először, mikor végre találkozik a tekintete Ethannel és a másik ahelyett, hogy azonnal odarohanna hozzá, még oldalra néz. Ekkor Ian pillantása is rásiklik a nőre, szinte kérdőn, de viszonylag rövid tűnődés után, oldalra döntött fejjel, beleegyezőn biccent egyet - csinos. Több ideje nincs, mert odaér hozzá a barátja és megöleli őt.
- Meccs után rögtön indultam. Nyertünk! - Újságolja lelkesen franciául Ethan arcába vigyorogva, de úgy néz ki, számára egy ölelés nem volt elég - olyan lendülettel veti rá magát Ethanre, amit egyesek a közelükben talán nem találnak kellően illedelmesnek. Utána kérlelhetetlenül meg is szorongatja,  míg végre teljesen elégedett lesz az üdvözléssel és elengedi. Arra legalább végig ügyel, hogy a homlokára szerelt szarvai ne sértsék meg Ethan arcát.
- Hogy vagy? - Kérdezi végül hátrébb lépve - és megveregetve Ethan vállát. Az ördög jelmezében bizarr módon arcára fagyott hatalmas vigyor is tanúskodik róla, mennyire elemelt hangulatban van, hiszen ennyire ritkán szokott sütni belőle az öröme. Őszintén érdekli a válasz, úgyhogy csak azután fordul Eszter felé, miután megbizonyosodott afelől, Ethan is kiválóan érzi magát - egyebet, úgy hiszi, nem fog mondani egy efféle társasági eseményen, de a szavaknál egyébként is fontosabb azok mikéntje.
- Hölgyem! - Megzabolázva magát, kis köhécseléssel elfojtva vidámságából fakadó nevetési kényszerét, egyenesen és udvariasan szembeáll Eszterrel, hogy bebizonyítsa neki, még nem felejtette el teljesen a hagyományokat. Hozzá elővette legszebb francia kiejtését és előre is dől, kinyújtva a kezét remekül megállva, hogy játékosan Ethan felé pillantson és jelezve, hogyha Eszter megtiszteli vele, kézcsókkal üdvözölné. Aki valaha találkozott már Eszterrel, annak igen nehéz elfelejtenie, milyen elveket vall, de Ian most szívesen belemegy mindenbe.
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. október 28. 20:26 | Link

!Mindenkihez - DÖK nevében!


Javában zajlott a halloween alkalmából szervezett eseményünk. A teremben szó szerint elszabadult a Pokol. Ez volt talán az első olyan rendezvény, amin újdonsült diákönkormányzati tagként, pontosabban Annelie elnökhelyetteseként kellett megjelennem. Igaz, kaphattam volna rosszabbat is, mint például egy jó kis Valentin-nap, melynek magától a gondolatától is összerándul a gyomrom. A halloween ünnepével még egészen jó kapcsolatot ápolok. Mármint semmi bajunk egymással, úgy hiszem. Hogy a nép mit kerekít ki végül belőle, az már megint egy másik dolog. Mi, lelkes és kreatív tagok igyekeztünk mindenre ügyelni. A végeredményt elnézve elégedett voltam, ugyanakkor meglehetősen izgultam is. Nem csak azért, mert konkrétan hülyét csináltam magamból ezzel a furcsa tök-festéssel a pofámon. A beszédem következett, amire rá kellett készülnöm, pedig tulajdonképpen csak a szavazásra hívtam fel a többiek figyelmét. Talán el is húztam kicsit a jelenésemet, de azért reméltem, hogy mindenki figyelni fog majd rám. Ha nem, majd kiválogatom a delikvenseket és elhívom őket egy kis négyszemközti bájcsevejre a tiszteletről.
Kiverekedtem hát magam a tétlenkedő tömegek gyűrűjéből, hogy a kialakított színpad felé vegyem az irányt. Méltóságteljesen néztem körbe, majd belekezdtem a mondókámba. A mágia gondoskodott arról, hogy ne csak a vakvilágba beszéljek, és még kiabálnom se kelljen. Mikrofon híján a hangfelerősítő bűbáj használatával értem el, hogy mindenki számára jól hallható legyek.
- Egy pillanatra zavarnálak csak meg benneteket... - a hatásszünet után rögtön a lényegre is tértem - Nem hittük volna, hogy ennyi alvilági figura van ebben a kastélyban, de nagyon szépen köszönjük mindazoknak, akik valamilyen formában megjelentek ma este. Reméljük, hogy mindenki jól szórakozik. Nos, mint azt tudhatjátok, az itt jelenlévők jelmezei alapján megszavazzuk az idei év Rémkirályát, illetve Rémkirálynőjét. Szavazni névvel ellátott cetlik segítségével tudtok, amiket a bejárat mellett található dobozkába kérünk bedobni. A szavazás hamarosan lezárul, ekkor újból megjelenek és sor kerül az eredményhirdetésre is.
Végül elégedetten kotródom el a középpontból, hogy újból megtelepedjek az ételektől roskadozó asztaloknál. Még kedves szavakra is volt időm, hihetetlen. Több ismerősöm véleményére is kíváncsi lettem, hogy vajon ők hogyan láttak a diákokhoz beszélni. Persze idelenn már komornak és a sminktől talán kissé durcásnak tűntem, nehogy megtaláljanak és valaki belém kössön.
Hozzászólásai ebben a témában
A Matt-rac szelleme
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. október 28. 22:13 | Link

Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...

Arc-smink


Szerencsére kínos megnyirbálásomról elvonta a figyelmet a terembe való megérkezésünk. Lopva-lopva folyamatosan Fannit néztem, amit nagyon remélem, hogy nem vett észre. Amint bejelentette, hogy kérdezni fog valamit, kicsit befeszültem. Mondjuk nem is értem, miért. Idióta, mit gondolsz, mit fog kérdezni? Szólalt meg a kis ünneprontó lelkiismeretem, de most, mint bármikor, amikor negatívkodik, figyelmen kívül hagytam és inkább a kérdésre koncentráltam. Gyors választ adtam, nem ám megint mondok valami baromságot. A gyorsan lecsapott beszélgetést ismét Fanni rázta fel. Gyorsan odaszaladt az  ételekhez, én pedig követtem. Még a valódi pokolba is követtem volna...mi a fenét beszélek már megint? Amíg ő az étvágyát, én a szomjúságomat elégítettem ki, mégpedig valami...hát, fogyalmam sincs, mi volt a löttyike neve, de annyi biztos, hogy eszméletlen finom volt. Ivás közben körbenéztem az addig szemügyre sem vett helyiséget és hogy bevalljam az őszintét, nekem baromira tetszett. Mondhatni haláli volt. No, kell nekem itt falra festeni az ördögöt. Ugyan is annyira elbambultam ivás közben, hogy félrenyeltem azt a...amit épp ittam, ettől pedig erős köhögés, mondhatni fulákolás  tört rám. Fanni hál' istennek rögtön sietett segítségemre és egy-két háton paskolás után már a köhögéstől kicsordult könnyeimet szárítgattam.
- Húh, kösz! -szúrtam be két kisebb köhécselés között- Igaz, minek iszik egy halott? -nevettem rá, továbbvíve a poénját.
- Hát...én se tudom... -néztem a poharat, majd lágy mosollyal átadtam neki a poharat és néztem, hogy szép lassan lecsúszik az ital a torkán. Teljesen elbambultam. Nem volt tiszta még számomra sem, mit érzek iránta. Talán ez...nem, az nem lehet! Vagy mégis? Rápillantottam és erőtlenül ugyan, de magamban kimondtam a választ:
Én....szeretem....
Utoljára módosította:A Matt-rac szelleme, 2015. november 9. 20:31
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

A Lélegzet Elállító
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. október 28. 22:22 | Link

Ethan és Benedict
Dress

Ez a halloweeni bál a meglepetések estéje, úgy hiszem. Alapvetően persze az nem okozott számomra nagy meglepetést, hogy Ethannel jöttem el ide. Valljuk be őszintén a legjobban mi értjük meg talán egymást társadalmilag. Gondolkozásban nem feltétlen értünk mindenben egyet, de azt remekül kezeljük. Szóval érthető, hogy jól megvagyunk egymás társaságában.
 - Fontos a harmónia és a megjelenés. - És persze így látják, hogy együtt jöttünk, ami persze szintén fontos, de nem olyan kislányos, őrült szerelmes tini módon. Olyan én sose voltam. Nekem sosem volt nagy rajongós korszakom, amikor üldöztem valamilyen pasit. Az ilyen nevetséges dolgok távol állnak a jellememtől és így tőlem is. Amúgy is, egy nő soha ne fusson egy pasi után! Ez egy aranyszabály!
De ahhoz, hogy ez az aranyszabály tartható legyen a nőnek sem szabad hagynia magát. Érdekesnek és érdeklődőnek kell lennie. Ezért is kíváncsiskodok Ethan jelmeze iránt. Még nem olvastam az általa említett könyvet, sőt, igazából nem is hallottam még róla. Én a klasszikus varázsirodalom nagyjait ismerem leginkább, és van egy olyan sejtésem, hogy Edgar Allan Poe nem az. De lehet, hogy az én ismereteim hiányosak, bár erre kicsi az esély. E téren legalábbis, de a következő momentum elég furcsa számomra. Valami világító tárgyat vesz elő Ethan a zsebéből, amire ránézve elkezd szélesen vigyorogni. Nem tudja Eszter pontosan, hogy mi is az, de azt tudja, hogy drága dolog és hogy mugliktól való. Szóval az előbbi miatt kellene neki is, de az utóbbi miatt teljesen elutasítja a ketyerét. Szóval szemöldökét félig felvonva néz Ethanre, aki egy bocsánatkérő pillantással néz vissza rá, majd elfordul és otthagyja őt. Hirtelen nem is tudja mire vélni ezt a viselkedést és nem is indul meg a férfi után. Különben sem valami pincsi kutya ő, aki követi a gazdáját, na meg Ethan egyébként sem a gazdája, csak egy remek barátja.
Szóval mivel nem követi csak áll és figyeli tekintetével, hogy hova is megy a vörös herceg. Hát nem túlzottan messzire, egy szarvas fickóig, akiből hirtelen az elmaszkírozás miatt nem igazán tudja kinézni, hogy ki is lehet. De mivel érdekli, hogy ki is az ilyen nagy kebelbarát - bár tippje van rá, hiszen Ethan barátsága elég elhíresült - főleg az aranyifjúval, a kviddics vállalat fejének fiával, Benedicttel, akivel már ugyan volt alkalmam találkozni, de igazán nem ismerjük egymást. Bár ha a fiú itt van, akkor ez valószínűleg változni fog. Itt is van az ideje ennek elkezdésére. Szóval odasétálok a pároshoz, akik éppen befejezik a nagy ölelkezést.
 - Uram! - Tartom oda a kezét Ian felé, aki a tradíciókat remekül ismerve - nem meglepő módon - köszönt engem. Egy apró biccentés és pukedlikezdemény is jár mellé. Adjunk igazán a formaságokra. Úgyis biztosan mindenki minket figyel most, hiszen Ethan jelmeze egyébként is vonzza a tekintetet, és Ian - tekintve hogy már szinte profi kviddicsjátékos - nagyon kidolgozott izomzattal rendelkezik és friss hús is a hazai piacon.
 - Mi szél hozott erre, Ian? - Próbálok én is bekapcsolódni a beszélgetésbe, természetesen anyanyelvi franciával, hiszen ez a nyelv éppen úgy megy, mint a magyar. Persze csatlakozásommal ügyelek arra, hogy ne terhes legyen a páros számára. A férfiak közötti barátságot tudom jól, hogy nem szabad megsérteni, és ilyen esetekben tudni kell hallgatni a harmadik félnek. Ugyanez igaz persze a női barátságokra is. Bár azokban több az árulás, mint a férfiak közötti igazán mély barátságban. Sajnos már kevés igazi, erkölcsös és tartással bíró nő él a társadalmunkban.
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. október 28. 22:31 | Link

Halloween - Ellával
démonmentesítve - kinézet


Döntésképtelenségemben úgy érzem, segítséget kapok. A Sors, a mágia, vagy talán valakinek a tanácsának köszönhetően, hogy kiszúr a tömegben ez az ismerős lány. Nagyon jól tudom, hogy ki ő. Nem olyan rossz az én memóriám, hogy a múltban történt eseményeimet csak úgy elfelejtsem. Ella, a Szendrei család egyik kastélyban lakó tagja, akit nekem ennyi itt eltöltött év után már illik minimum névről ismerni, az unikornisok házának egyik különös pletykákkal körültömjénezett alanya, akivel mellesleg egyszer megpróbáltuk megtalálni Budanekeresdet is. Az a kalandunk tényleg nagyon mókás volt! Aztán utána valahogy nem nagyon beszéltünk érdemlegesen. Ezidáig.
- Jé, szia! - fordulok felé - Még én se tudom, de jó lenne eldöntenem, mi?
Teszem fel a kérdést, kezeimmel - ollóimmal - a kihelyezett koktélok fölött hadonászva. Mindig úgy érzem, hogy odanyúlnék az egyikhez, aztán meggondolom magam és inkább a másikat ragadnám meg. A vége az lesz, hogy kiborítom az egyik poharat, de ez ebben a forgatagban úgyse tűnne fel senkinek...
Amíg nem nézi úgy meg az öltözékemet, addig el is feledkezem arról, hogy halloween van. Látjátok, túlságosan belebonyolódom én a választásba! A jelmezt a faluból kölcsönöztem, direkt erre az alkalomra. Az ujjaimat helyettesítő ollók egyébként nem is annyira zavaróak, ráadásul egyáltalán nem veszélyesek. Varázslat folytán olyanok, mintha tényleg az ujjaim lennének.
- Hogy mi? - lepődöm meg, erőteljesen gondolkodva valami hasonló poénon - Na és mi van, elszöktél a télapótól, krampuszkisasszony?
Ezek a szarvak rajta a legfeltűnőbbek. Olyan, mintha a Mikulás egyik nőnemű krampusza volna, úgyhogy... Érje be ennyivel. Igazából nem nagyon értem, hogy mit akar. Talán a jelmezem tetszik neki ennyire.
Hozzászólásai ebben a témában
Sese Hysteria
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. október 29. 00:50 | Link

Matt-raccal a Halloweeni buliban.


Fogadni mertem volna, hogy az a krémes micsoda, amit bőszen toltam befelé, az, az ördög találmánya volt. Mindig is úgy voltam az édességekkel, hogy meg-megeszem őket, de sosem tartoztak a tömény, cukros izék a kedvenceim közé. Viszont ez... ezt le sem bírtam rakni, ha valaki kért volna belőle valószínűleg nem csak a kezét, de a fejét is leharaptam volna.
Az ízek mámorából való kizökkenésemet valami furcsa krákogás szakította félbe, amit mintha oldalról hallottam volna. Félre néztem, Mattracka fuldoklott. Egy ugrással és hörcsögpofával azonnal mellette teremtem és pár parasztlengős segítségével könnyítettem a fuldoklásán. Természetesen le is toltam, de csak egy kicsit, mert megijedtem. De aztán úgy voltam vele, hogy bárkivel előfordulhat, hogy félre nyel, ezért elpoénkodtam a végét, amit egész jól fogadott, sőt, vissza is szólt finoman. Én már csak vigyorogtam, mert ezt nem lehetett kibírni legalább mosoly nélkül.
Végül a poharára pillantottam, aminek az alján még kotyogott pár korty abból a gyilok koktélból. Kitaláltam, hogy megkóstolok én is egy olyat, persze nem tudta ő sem, hogy honnét vette el, ezért a sajátját nyújtotta oda nekem.
- Te, én ezt mind kiiszom. - vágtam hozzá nevetve, s végül egy mosoly keretén belül elfogadtam az innivalót és le is hörpintettem.
- Aztaaaaaa, ez mennye.. őhm.. pokolian jó! - megtöröltem a szájam szélét, mert kissé nedvesnek éreztem, és nem szerettem volna úgy kinézni, mint egy óvodás, aki most kente ki magát fekete vízfestékkel.
Az asztalra csaptam az üres poharat és ezután Mattre pillantottam.
- Menjünk táncolni? - már ettem, ittam, velem gondja nem lesz, maximum, ha rám jön az öt perc, mert akkor pörögni fogok, mint egy búgócsiga.
- Vagy legalább is szeretnél? Mert ha nem, akkor elmehetünk mondjuk... őhm. Ahova szeretnél. Akár abban is simán benne lennék, ha elzsalnánk valahova mondjuk az erkélyre vagy valahová és a bulit itt hagynánk egy kis időre. - vontam meg a vállamat tanácstalanul, lényegében nekem teljesen mindegy volt, hogy mit csináltunk, én csak ezzel a hullajó sráccal szerettem volna egész este lébecolni. Magam sem tudtam, hogy miért.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. október 29. 01:22 | Link



Zaj, tömeg, ricsaj, sötétség... "pokol". Egyik sem tartozik Emma kedvencei közé, mégis valami hihetetlen sugallat után, pár év után először lett újra kedve az ünnephez. Különös, bár tény, hogy alapvetően nem egy olyan ember, aki mogorva lenne, vagy ne szeretné az ünnepeket, csak egész máshogy néztek ki ezek már nem diákszemmel. Belegondolva nem is igazán érti magát, hogy mi ez a nagy lelkesedése, ahogy egyedül, vigyorogva készülődik.
Talán a cukorkabolt dekorálása ihlette  meg, vagy fogalma sincs mitől az energiája. Mindenesetre ahogy a házba élet költözött és mindenki elkezdett készülődni, magukra hagyta a csibéit és ő is ezt tette a saját szobájába. Szerencsére egész sok ideje volt felkészülni és nem egy bonyolult jelmezre esett a voksa. A zöld dresszt hamar feldíszítette levelekkel, majd előszedte a vastagabb harisnyát is, amit felvett. Ahogy végignézett magán a tükörben hihetetlen mód kevésnek érezte a viseletet, és kétszer is meggondolta kimenjen-e így. Végül a kiegészítők felé terelte inkább a figyelmét. Felkerült a kesztyű, keresett egy illő, zöld magassarkút, majd megfogta a pálcáját. Nem telt sok időbe még jobb lábán körbefuttatott egy növényt, egész a csípőjéig, ahol ráfonódva abbamaradt a szál. Majd megismételte ezt törzsén keresztbe, mintha féloldalas pántot kapna. Már csak a smink és álarc volt vissza. Nem vitte túlzásba az elmaszkírozást, de azért egész hatásos lett. Végül a vörös tincseinek élénkebb színt adott és göndörséget. Végül boldogan konstatálta: végzett.
Mély levegőt vett, majd kisebb kerülővel áttért a megfelelő szárnyába  a kastélynak. Komótos koppanásokkal jelzi a kihalt része lépteit cipője, ahogy közeledik azonban a kiszűrődő hangokkal találkozik csak. Megigazítja a kisebb álarcot magán, majd mosolyogva lépi át a bejáratot. Elismerően bólogat a dekorációra, a DÖK kitett magáért.
Ismerős arcok után kutat, de talán egyedül is meglesz ha nagyon kell.
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 29. 01:31 | Link

Ian és Eszter

Máskor talán valamivel kínosabbnak találná azt a szinte már gyermeki lelkesedést, amivel megszorongatják egymást, de túlzottan régóta nem látta már barátját. Tartják a kapcsolatot egymással, hogyne, hála a mugli technológiának és a mágia találkozásának, elég gyorsan tudják elérni a másikat akár a világ másik feléről is. A legjobb pedig, hogy a varázstalanokkal ellentétben nem kell aggódni a percdíj miatt. De ez mégis csak más, mint személyesen leülni egy korsó vajsör mellett és elbeszélgetni az élet nagy dolgairól.
- Szívesen meglepődnék, és a viszontlátást felavatnám egy döbbent "micsoda?!" felkiáltással, de hogy őszinte legyek, annyira nem lep meg, hogy győztetek. Gratulálok.
A mosolya olyan széles és lelkes, hogy nehéz elképzelni, hogy nem fáradnak bele az arcizmai a gesztus fenntartásába. Valahogy mégis sikerül neki. Az ölelés végével aztán hanyag mozdulattal el-eligazítja a gallért és a ruha nemlétező ráncait. Inkább ösztönös, semmint átgondolt mozdulatsor.
- Eddig sem volt rossz kedvem, de most már végképp remekül.
Eztán fordítja csak vissza a figyelmét Eszterre, aki időközben utánuk ment, de tapintatosan nem szakította félbe azt a félig-eddig akaratlan üdvözlési rituálét, amit a két fiú megejt egymás között. Ez dicsérendő, ugyanakkor magához téríti legalább annyira Ethant, hogy az amúgy még pont illendőség határain belül mozgó figyelme Ian felé ne forduljon faragatlanságba Eszter irányába.
- Azt hiszem, régebben már találkoztatok egymással. A mostani bálon én vagyok Eszter kísérője.
Lenéz a vörös jelmezére, aztán át a lányéra, végül vissza Ianre. Igen, az öltözetük is sokatmondóan passzol. Egyébiránt a másik kettő közti kis oda-vissza üdvözlést nem szándékozik ezen a kezdeti felvezetésen túl megzavarni, ennek most itt a helye, aztán később úgy is túllendülhetnek ezeket a formalitásokon.
Hozzászólásai ebben a témában
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 29. 01:58 | Link

...ördögi hangulatban...


Végre felveheti azt az izét, amit abból a boltból szerzett. Még régebben történt, amikor már sokadjára vendégeskedett a magyar főváros varázslóknak kialakított negyedében, és hát ez is az egyik kalandjának az eredménye. Fogalma se volt arról, hogy mire lesz ez jó később. De most itt a remek alkalom!
Bulinak fogja fel az egészet. Egy hely, ahol talán nem is olyan feltűnő. Jól megvan a kastélyban, köszöni szépen a kérdést. A szobatársaival kompromisszumra jutott, már nem panaszkodnak rá túlságosan, de azért tesz róla, hogy ne merüljön feledésbe a neve. Nem nagyon érdekli őt, hogy így rohan az idő, de tény és való, hogy elérkezett a jelmezek időszaka, a démonok ideje, a töklé főszezonja. Először nem is érti, hogy miért olyan nagy szám ez. Aztán, ahogy a kavalkádra mered a tekintete, hamar kapcsol: Ez bizony tényleg oltári esemény! Kötelezően ott kell rajta lennie, ha jót akar magának.
Nem hagyhatja hát ki, hogy ne tolja el a képét. Még az sem zavarja, hogy egyedül érkezik. Tudja nagyon jól, hogy hamar kiszemel magának valakit a tömegből, legyen az ismerős vagy totál ismeretlen szerzet, de teremt maga mellé egy kis társaságot... A múltkor is milyen jól sikerült a játszótéri kiugrója. Kár, hogy utána tényleg megfázott, ráadásul olyannyira, hogy napokig lustálkodott az ágyában. Nem is sikerültek jól az első dolgozatok.
Odaslattyog a süteményekhez. Mindkét markával a tányérok felé nyúl, elhatározva magában, hogy az összes finomságot végigkóstolja. Erre van is némi esély, merthogy alig evett ma valamit, korgó gyomra édességért kiált. Azért elég rossz választás volt a csokoládésat tenni legalulra, ami meleg keze által olvadni kezd és nyomot is hagy a tenyerén. Ugyanúgy szerencsétlenül jön ki, hogy alig bírja lenyelni a szájüregében felgyülemlett ételmennyiséget. Az sem fest túl szépen, ahogy utána koszos kezével a poharakért nyúl, hogy a folyadékkal próbálja leöblíteni a kaját. A koktél után valóban könnyebbnek találja a nyelést, de még mindig nyammog valamin. Ragacsos kéz, maszatos száj és fogak. Mintha egy tipegő tévedt volna a Nagyterembe. Ezen a látványon már az sem segít, hogy félmeztelen a csóri, lábain patákkal, hátul lógó farokkal. Maga az ördög.
Feléled benne a vadászösztön. Felkapja a fejét, ahogy meglátja maga mellett elsuhanni a fiatal szépséget. Bújj, bújj, zöld ág... Zöld levelecske. Odalép elé, s kínosan közel hajolva hozzá kezdi el faggatni.
- Hát te meg mi a fene vagy? - kérdezi teli szájjal, s talán néhány morzsa ki is repül onnét, de így legalább az akcentusa nem annyira feltűnő -
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. október 29. 13:19 | Link

Állia Szipenni
Démonka

Hát eljött ez is, halloween éjszakája, amikor végre kiszabadulhat ez a kis rosszaság pár óra erejéig a pokol mélyéről és szabadon garázdálkodhat az élők közt. Elsődleges célpontja egy mágustanoda volt, a Bagolykő. Elég lélekenergiát érzett onnét, hogy tudja, ő ma este jól fog szórakozni. Az emberek számára láthatatlan habtestével el is lebegett oda, úgy vonzotta őt az élők lelkeinek erőssége, mint egy mágnes a vasat.
Az épületben a nagyterem felé közeledett, kereste az első áldozatát, s hopp, már benn is volt a buli helyszínén. Hatalmas, megsárgult lapulevélre hasonlító farkincájával úgy kormányozta magát repülés közben, mintha egy csónak lett volna. Fentről nézve egy fekete cilinder ütötte meg a harmadik, középen elhelyezkedő szemecskéjét. Gondolkodott pár pillanatig, mire ördögien felcsillant mind a három látószerve. Ma este tényleg szórakozni fog, gondolta magában, ezért letelepedett a leány vállra, a farka pedig úgy hullámzott, mintha csak egy kígyó lett volna.
Innentől már könnyű dolga volt, a lány füléhez hajolt, és békésen búgni kezdte ördögi szavait, amik a rellonos hölgyet a belsőhangjára emlékeztette.
- Hűha, látod ezt? Hogy lehet valakinek ennyire rossz az ízlése? Nézz csak végig Ivyn, látod mennyire förtelmesen áll rajta ez a maskara? Szerintem te képes lennél javítani rajta. Ettől már csak jobb lehet, nem? – annyira természetesen sugallta az akaratát, hogy ezzel a pár mézes szóval Álliát könnyedén arra sarkallta, hogy az egyik koktéllal jól arcon öntse a boszorkány ruhába bújt Ivyt.


Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. október 29. 13:36
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet