36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 23. 20:55 | Link

Catherine Alexis Rawen

Jared fáradtan ballagott a Nagyterem felé, miközben igyekezet senkinek sem nekimenni. Nem volt könnyű dolga, szinte folyamatosan tanult és gyakorolt, mert a legilimencia azét nem volt olyan nagyon egyszerű tananyag, így hát a figyelme így estefelé már igencsak lankadt. Nem bánta volna, ha fent tud étkezni az Eridonban, de olyan tömeg volt a kis konyhájukban, hogy jobbnak látta elindulni lefelé, mert az egyik lány éppen akkor kezdte ecsetelni, hogy hogyan kell tortát sütni, mikor ő belépett. Na az kéne még, hogy befogják kuktának.
Mostanában egyébként már teljesen úgy érezte, hogy lassan olimpiai aranyat nyerne lépcsőzésből. Nem értette, hogy hogyan nem lehetett több dolgot egy szintre építeni ebben a kastélyban, mert így gyakorlatilag egész álló nap csak fel-le mászkált az órák helyszínei között. Már-már irigyelni kezdte a rellonosokat, akiknek ezek után már csak lefele kellett menni, hogy nyugovóra térhessenek, nem úgy mint neki, akinek még egy újabb torony megmászása volt este a feladata. Ha tudta volna, hogy mi az a tornaóra, akkor biztos gondolt volna rá, hogy nem csoda, hogy a tantárgyaik között nincs, felesleges is lenne.
Lezuttyant az egyik, bejárathoz igen közel eső székre, és felmérte a terepet. Volt itt minden finomság, na meg rengeteg ember, de szerencséje volt, mert az asztalnak azon a végén, ahol ő foglalt helyet, nem sokat tartózkodtak. Végül a krumplipüréért nyúlt és egy szelet rántott húsért, mert ezt az ételt itt tartózkodása alatt már sikerült nagyon megszeretnie, és nekilátott a falatozásnak. Közben persze arra is gondolt, hogy Sherlock mit fog vacsorázni, úgyhogy egy hússzelet szalvétába került és némi varázs után, hogy ne tocsogjon majd a zsebe a zsírtól, a nadrágjába. A macska biztosan örülni fog a finom falatoknak, elvégre valószínűleg azt se tudja, hogy mi az az egér.
Hozzászólásai ebben a témában


Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 23. 21:33 | Link

Jared S. Nightingale
A balszerencse... † Ruha

Miért is sétáltam fel ide? Mert éhes voltam... vagyis azt hiszem hogy éhes. Már magam sem tudtam, mikor vagyok éhes és mikor nem. Azt se tudtam igazából, hogy mikor ettem utoljára. Tegnap? Talán... Mély levegőt véve léptem be a nagyterembe és a tekintetemet végighordoztam a tömegen. Hát igen, mehettem volna a konyhába is, ott legalább nincs ennyi diák. Mindegy, már teljesen mindegy. Leültem a mi asztalunkhoz, de egyik diákhoz se közel, inkább elkülönülve. Nem volt kedvem cseverészni, nem volt kedvem hallgatni a legújabb pletykákat, azt, hogy mit csináltak, ki mivel keserítette meg valaki más napját. Kizártam a zajt ami körbevett és belevesztem a gondolataimba. Nem tudtam teljesen összeszedni magam a napokban, pedig lassan vizsgák lesznek én pedig egy egyszerű könyvet sem voltam képes átolvasni. Jó ez nem meglepő egy Rellonostól mi kisujjból kirázva tudjuk, vagyis azt hitetjük el, hogy mi mindent tudunk, vagy hogy is van? Enyhén megráztam a fejem, majd felpillantottam a tányérról amit eddig bámultam magam előtt. Szép vagyok, mondhatom! Végül egy levesnél döntöttem, de nem igazán tudtam azzal sem mit kezdeni. Nem éreztem szükségét annak, hogy meg is egyem. Felsóhajtva toltam el a tálat, aztán felkeltem a helyemről és kifelé indultam, de sajnos egy nagyobb csoport is, akik nem tudták az illemet és lökdösődtek. Na szép, ha most a házamhoz méltóan akarnék viselkedni, akkor fognám és fellökné pér embert, de sosem voltam ilyen, inkább hagyom magam, gondolván hamarabb szabadulok. Nem! Valahogy az Eridonos asztalhoz keveredtem és ahogy megakartam kapaszkodni az asztalban, mivel elvesztettem az egyensúlyom, úgy borítottam rá szegény srácra az ételét. Oké, most oltári kellemetlen helyzetbe kerültem. Zavartan kaptam a kezem a szám elé hebegve.
- Én... hű! Sajnálom, nem akartam, tényleg. Ne haragudj, had segítsek!Tényleg nem... - ajánlottam fel neki, de aztán észbe kaptam. Na már megint kezdem... Inkább csendben maradtam és vártam, hogy vagy elküld melegebb éghajlatra, vagy esetleg hozzám fogja vágni, hogy béna vagyok és még a végén én leszek az aki kirohan. Mondjuk a depressziós kedvemen ez sehogy sem fog javítani, az biztos.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 23. 21:49 | Link

Catherine Alexis Rawen

Éppen emelte a villát a szájához, mikor hirtelen hátulról nagyot taszajtottak rajta. Hirtelen nem is tudta mihez fogjon, azt ellenőrizze-e, hogy átlyukasztotta-e az evőeszközével az arcát, vagy inkább az öléből próbálja meg eltüntetni a ruháján landolt vacsorát.
Végül, mivel az arca tulajdonképpen nem fájt, és sehonnan sem jött nagy mennyiségű vér, inkább az utóbbinál maradt. Közben - láss csodát - megszólalt az is, aki a balesetet okozta. Érdekes, eddig Jared úgy gondolta, hogy itt az a szokás, hogy ilyenkor az ember úgy lép le, hogy véletlenül se tudják, hogy ő volt a tettes. Legalábbis eddig ezt tapasztalta.
Nem túl szépen nézett fel a lányra, sőt, mondhatni a szemével ölni tudott volna, ha egy ilyen mértékű vétséget egyáltalán elegendőnek ítélt volna ahhoz, hogy megerőltesse magát, de nem szólt semmit, csak elővette a pálcáját. Nem, nem a lányra fogta, hanem inkább a ruhájára, ami kapott egy tisztítást, hogy legalább nagyjából nézzen ki valahogy, amíg visszajut majd a szobájába.
- Legközelebb óvatosabban - mellékelte a mozdulatsorhoz. - Komolyabb balesetet is okozhattál volna - mutatott a villára, de hangja leginkább kimért volt, semmint mérges vagy feddő. Alapból nem volt természete az ordibálás, főleg nem ennyire piti dolgok miatt, még akkor sem, ha nem esett neki jól a krumpliban fürdés. Azt viszont elkönyvelhetjük, hogy ezek után biztosan nem közelíti meg egyhamar újra a Nagytermet.
- Mindenesetre legalább megerősítettél a gondolatban, hogy nem kéne többé itt étkeznem - tette szóvá gondolatait, ha a lány még mindig ott volt mellette.
Eltűnődve nézett aztán az üres tányérra újra. Töltse meg? Vagy hagyja a fenébe az egészet és kunyeráljon az eridonos lányok tortájából? Áh, biztos nem adnának, mivel egyikükkel sem szokott leállni beszélgetni... Fenébe.
Hozzászólásai ebben a témában


Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 23. 23:30 | Link

Jared S. Nightingale
A balszerencse... † Ruha

Elég szépen sikerült pont az ölébe borítanom az ételt... Na és azt se írhattam pozitív számlára, hogy úgy nézett mint aki helyből meg akar fojtani, pedig nem is direkt tettem. Annak ellenére, hogy a szavai mást mondtak, az előbbi tekintete azért mindent elárult arról, mennyire nem örül a társaságomnak, pláne most. Meghallgattam amit mondott, majd egy apró biccentéssel adtam neki igazat, de végül csak megszólaltam, nem bírom ki soha hogy ne tegyem.
- Már ne is haragudj, de ha a háztársaid nem viselkedtek volna tulokként, vagy esetleg faltörő kosként, akkor nem járok így. - sóhajtottam felemelve a két kezem védekezően.  - Tényleg nem szándékoztalak nyakon borítani az étellel. - Úgy éreztem ezzel elmagyaráztam neki, hogy biztosan nem direkt tettem ezt, hiába vagyok rellonos. Mondjuk lehet javított volna a kedvemen, de akkor nem nyögök ki egy bocsánatkérést. Sóhajtva néztem rá, majd a mondata miatt felvontam a szemöldököm.
- Hát, pedig nagyon finom az itteni étel. - jegyeztem meg ezen gondolkodva, mivel nagyon finom szokott lenni az étel és jól is néz ki, csak nem vagyok éhes, legalábbis most. Mondjuk mostanában ha napi egyszer eszem az meglepő javulást eredményez nálam.
- Mindegy, még egyszer sajnálom, nem állt szándékomban semmiképp sem elrontani a napodat, vagy mi... Amúgy a nevem Catherine Alexis Rawen. - nyújtottam kezet, hogy azért ne legyek illetlen, legalább mutatkozzak be, ha már szegény napját így tönkretettem, hogy többet ne akarjon itt enni. Ő elnéz, én pedig nem tudom, hogy lelépjek vagy maradjak ott vele, ám végül maratam, hátha még szeretne mondani valamit. Legrosszabb esetben még mindig az lehet, hogy elküld. Megköszörültem a torkom, majd újra szólásra nyitottam a szám.
- Szerintem maradj nyugodtan és egyél itt. Csak mert egyszer sikerült valakinek, vagyis jelen esetben nekem jól elrontanom a napod, attól még lehet jó. Legalább van társaságod. - mutattam a többi háztársa felé, majd a sajátjaimra tekintettem. Ott persze ment a buli, elvoltak mint mindig. Na mindegy, majd visszasétálok a szobába és megint bámulom a plafont mint ezelőtt is. Nem volt jó ötlet feljönnöm ide, nem is kellett volna, akkor legalább neki jobb napja lenne és nem kellene velem foglalkoznia és a bénázásommal... Visszapillantok a fiúra és várok mit reagál. Teljes mértékben megérteném ha elküldene, nem vagyok egy jó társaság az egyszer biztos.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 00:00 | Link

Catherine Alexis Rawen

- Ezt úgy mondod, mintha tehetnék róla, hogy nem normálisak - vetett a lányra egy újabb üres pillantást. Maradjunk annyiban, hogy nem volt véletlen, hogy nem sűrűn beszélt itt emberekkel, és hogy egyáltalán nem vágyott a társaságukra. Éretlen bagázs, folyton baromságokat csinálnak.
Úgy tűnt az ismeretlen viszont szeretné enyhíteni a kárt némi beszélgetéssel, amire Jared gondolatban megvonta a vállát, elvégre nem hal bele és Gareth is gyakran emlegeti, hogy jó lenne ha barátkozna. Ha azt nem is fog, de legalább elmondhatja, hogy nem egyedül evett.
- Jah, nem rossz. Egyik nagy kedvencem... volt... a mai vacsora - vetett még egy pillantást az étel romjaira, aztán mivel teljesen elment tőle a kedve, inkább a sütemények után nyúlt végül.
Fél úton állította meg a mozdulatban, hogy a lány kezet nyújtott, úgyhogy egy röpke pillanatra felkelt a helyéről, amíg viszonozta a gesztust, aztán vissza is ült.
- Jared Nightingale - mutatkozott be ő is, de még mindig nem volt hajlandó reagálni a bocsánatkérésre. Nem azért, mert újra akarta volna hallani, hanem azért, mert nem tudta volna nyugodt szívvel azt mondani, hogy nem baj, mert az meg nem lett volna igaz. Igenis baj, de nem fog ezen pörögni, inkább lépjenek tovább.
A háztársakat meg úgy az egész népséget való említés azonban magasra szalasztotta a szemöldökét.
- Nem mondod komolyan... - nézett csodálkozva a lányra, miközben azon gondolkodott, hogy mi a francért jó egyeseknek, ha sokan vannak körülöttük, és mégis mi a csudáért lenne jobb úgy enni, hogy kinézik a szádból az ételt.
- Szerintem sokkal kényelmesebb és megnyugtatóbb, ha az ember nem közösségben étkezik - mondta aztán. - Egyrészt nem kell másokhoz igazodni, nem vonják el a figyelmed, és maximum saját magad tudod az öledbe borítani az ételt. - Itt azért már nem állta meg, hogy ne vigyorodjon el egy kicsit, mert igen, szívatta a lányt, mert miért is ne.
Hozzászólásai ebben a témában


Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 24. 00:29 | Link

Jared S. Nightingale
A balszerencse... † Ruha

Azért van egy pont, minden emberben amikor betelik a pohár, de szerencsére nálam ez nem könnyen fordult elő, túl jólelkű vagyok, már mondták mások is. Ez volt az, amiért nem akadtam i azon, hogy nem mond semmit a bocsánatkéréseimre.
- Ugyan már, egy percig sem feltételeztem, hogy te tehetsz róla, ez egy megjegyzés volt. - legyintettem letudva ezzel, hogy nem azért mondtam mert rá akartam fogni hogy ő tehet a többiek hibájáról, vagy mert ezzel akartam leminősíteni őt. Persze a fiú nem nyílt meg, nem éppen volt barátságos, inkább olyan magának való... na de engem sem teremtettek könnyű fából! Ha még nem, akkor majd később ráveszem, hogy ne legyen ennyire elutasító a beszélgetéssel szemben, ez vagyok én, vagyis régebben ez voltam. Semmit sem hagytam csak úgy veszendőbe menni, ezért nem léptem le, miután annyira sem méltatott, hogy elfogadja a bocsánatkérésem. Persze a megjegyzése a „kedvenc mai vacsorára” előhozza belőlem a késztetést, hogy mondjak valami oda nem illőt, de letudom azzal, hogy elszámolok magamban tízig. Nem uralkodhat el rajtam csak úgy a harag, főleg nem azért, mert valójában nem rá, hanem az életemre haragszom. Mély levegőt véve úgy döntöttem, hogy nem érdekel, most az egyszer kivételt teszek a fiúval és nem szólok érte. Figyelem ahogy felkap egy sütit, de míg ő úgy tekint rá mint valami finomságra én csak egy grimasszal tudok élni. Mióta megettem azt a sütit és táncra perdültem tőle szilveszterkor, azóta gyűlölöm az ilyesfajta édességeket. Bemutatkoztam, így ő is és még kezet is fogtunk. Haladás... haladás. Csak most ne rontsuk el! Ezzel a gondolattal emésztgettem a fiú nevét. Jared... mintha már hallottam volna a srácról. Áh, mindegy. Egyszerűen képtelen vagyok ennyi nevet megjegyezni!
- Szóval Jared, hívj csak nyugodtan Catnek. - mondtam viszonylag barátságosabban mint az eddigi megszólalásaim, de mégis csak haladtunk, hiszen már tudtam a nevét. Arra amit mondta a fiú furcsállva nézett rám, amire én is hasonló pillantásokkal illettem őt.
- De hát... - kezdtem volna vele, ám végül hagytam, had mondja el mit gondol erről. - Tudod... - kezdtem bele mikor abbahagyta és azért eléggé meglepett, mivel amit mondott az nem volt a kedvemre való. Ilyen fiúval se volt még dolgom... - Jobb másokkal lenni mint egyedül! Ugyan ott vannak az állatok, de nem annyira tudnak egy embert helyettesíteni, mint amennyire azt szeretnénk, én csak tudom! - megemelkedett a hangom, kiborultam, de kellett neki szívóznia és kellett nekem ide jönnöm! Nem volt jó a hangulatom, nemrég történt csak, hogy Dió összeházasodott Karinával én meg hát... hoppon maradtam, ráadásul a saját féltestvérem sem képes bocsánatot kérni tőlem azért, hogy csak úgy itt merészelt hagyni. Az ajkamba haraptam, majd elfordítottam a fejem, nem mondtam semmit, nem tudtam mit mondani egy ideig, hiszen az érzések kellemetlenül belé tudnak marni az emberbe.De végül egy halk mondatra csak rávettem magam - Tudod, lehet hogy igazad van, jobb nélkülük... - halkan mondtam, szinte suttogtam a szavakat, de nem is igazán tudtam miért nem vagyok képes elszakadni attól ami történt. Túl kell lépni, igaz? Csak sajnos ezt azok mondják, akik nem kicsit se konyítanak semmit az érzésekhez...
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 00:54 | Link

Cat

- Rendben, Cat - jegyezte meg magának a fiú a nevet. Elég gyakorinak tűnt erre, nem lesz nehéz emlékeznie rá. Közben nekilátott, hogy megegye a süteményét, vigaszdíjként, ha már így alakult az este.
Nem sokkal később már kényesebb témák felé terelődött a szó. Látszott a lányon, hogy nem érti, hogy Jared miért bámul úgy rá, mint aki még nem látott embert, és egy hasonló pillantást kapott ő is a lánytól. Ahha. Megint egy "imádjuk egymást gyerekek" típusú emberbe futott volna bele? Tényleg nincs ma szerencséje.
A kifakadásra aztán a lány felé fordult, lerakta a kezéből az édességet, és komoly arccal mondta.
- Az állításodban két hiba van. Egyrészt az, hogy jobb másokkal, mint egyedül. Ez így nem igaz. Jobb néhány különleges és fontos emberrel, mint egyedül, de nem másokkal, akikbe beletartoznak az évfolyamtársak, szobatársak, meg úgy általában az összes ember a világon - mondta, aztán kisvártatva folytatta. - A második pont pedig ugyanezért hibás. Az állatok remekül pótolják az emberi társaságot. Úgy igaz, amit mondasz, ha azt állítod, hogy a számodra különleges embereket nem tudják helyettesíteni. Ezt mondod? - kérdezett vissza, mert roppant kíváncsivá tette, hogy a másik tulajdonképpen mire gondolhatott. Meglehet, hogy valójában nincs is olyan nagy nézetkülönbség kettejük között, mint ahogy elsőre tűnik, de ki tudja, nem lát a fejébe. Illetve láthatna, ha akarna, de ahhoz pálca kellene és varázsszó, na meg egyáltalán hajlandóság arra, hogy bárkinek is az agyába nézzen, már pedig neki olyanja nincs.
A lány aztán hirtelen határozottan letörtnek tűnt, de mivel Jarednek halvány lila gőze sem volt róla, hogy mi nyomja annyira ennek az idegennek a lelkét, ezt a tényt inkább figyelmen kívül hagyta.
- Ah... Megint téves. Hagyjuk - legyintett aztán, mikor meghallotta az újabb mondatot. Pedig igazán azt hitte, hogy annyira nem volt bonyolult, amit kifejtett az előbb. - Szerintem inkább egyél valamit, ha már itt vagy - javasolta, és igazán csak egy egészen kicsit volt a gondolatai között, hogy ha tele a másik szája, akkor nem fog beszélni. Remélhetőleg.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. január 24. 00:58
Hozzászólásai ebben a témában


Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 25. 20:16 | Link

Jared S. Nightingale
A balszerencse... † Ruha

A fiú Catnek hív, nem Cathynek, vagy bármi másnak amit általában mondanak a többiek mikor a Catet mondom becenévnek.  Nem igazán tudtam hogyan kezeljem a beszélgetőpartnerem, mivel eléggé magába zárkózónak és mogorvának tűnt, de nem olyan vészesen, mint aki hozzám se szól, csak úgy... furcsán más volt mint amit megszoktam. Mondjuk nem ő az első aki nem éppen szociális jellemű és megismertem a kastély falai között, így volt egy is viszonyítási alapom. Persze a kirohanásom nem volt a kedvére való, vagyis azt hittem mígnem elmagyarázta mire gondol amin eltöprengtem, de nem igazán tudtam hirtelen válaszolni rá, sőt teljesen magamba zuhantam miatta, olyat mondtam ami még tőlem is ostobaságnak tűnt így utólag és a fiú is egyetértett ezzel hiszen, tévesnek ítélte meg a megszólalásomat és azt akarta, hogy hagyjuk az egészet. Egy kis ideig csendben maradtam, átgondoltam a dolgot, csak utána szólaltam meg.
- Az előbbiek miatt igazad van. Nem mindenkire gondoltam, de biztosan vannak számodra fontos emberek a házban. - kezdtem bele, majd arrébb lépve elengedtem pár diákot az asztalától. Még ezzel nem mondtam el mindent, de nem fogok monológot tartani, vagy kioktatni, az előbb sem lett volna rá jogom, de ha már belekezdtem nem hagyom befejezetlenül. Ekkor pillantom meg a szalvétába csomagolt valamit és haloványan, de elmosolyodom.
- Kutya vagy macska?... várj kitalálom. Macska! - mondom és érdeklődve nézek rá, hogy eltaláltam vagy sem. Ha csak nem egy csivavának viszi, akkor tutira egy macska lesz. - Nekem van egy, vagyis most... több macskám. Néha én is viszek neki a konyháról dolgokat, ott kevesebb diák van. Ha kerülni akarod a tömeget akkor ott maximum attól kell félned, hogy az összes kívánságodat lesik majd. - teszem hozzá, majd felsóhajtottam. - Visszatérve az előbbiekre, az állatok tényleg nem tudják a különleges személyeket helyettesíteni, ahogy a háztársak sem azt, aki a legjobban hiányzik neked. - mondtam, habár halkabban mint terveztem, de ez az igazság. Hiába van jelenleg egy anyamacska és két kiscica a szobámban, attól még nem tudják helyettesíteni azt akit hiányolok, ám ettől függetlenül nagyon jó kedvre tudnak deríteni a bolondozásaikkal.
- Nem kezdhetnénk tiszta lappal Jared? Nem vagyok túl jó mostanság az emberekkel való kapcsolatokban, remélem nem orroltál meg érte. - tettem hozzá, majd figyeltem ahogy néhány diáktársam elhagyja a helyiséget jóllakottan.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 23:21 | Link

Cat

- Egy - válaszolta, de nem akarta hosszabban kifejteni a dolgot. Egyrészt mert a lánynak nem sok köze volt hozzá, hogy ki számára az a bizonyos fontos ember, másrészt meg mert unta a témát. Ezeket százszor körbejárhatták, valószínűleg akkor sem sikerült volna mindkettejük számára megfelelő megoldásra jutni az ügyben.
Mindenesetre azt el kellett ismernie, hogy a lány meglehetősen szemfüles.
- Talált, süllyedt - biccentett rá a megállapításra, elvégre azért egy kutyának valóban kevés lett volna egy szelet rántott hús.
- Anyamacskád van netán? - érdeklődött a fiú, most először mutatva némi kíváncsiságot a lány személye felé. Persze az is lehet, hogy csak befogadott egy kóbor állatot is, de ki tudja.
Az ez után következő megállapításra viszont már tényleg nem reagált, mert felesleges lett volna az ellenkezőjét bizonygatni, ha meg egyetértett vele, akkor úgyis mindegy. Egyébként ezt sem árulta volna el, hogy pontosan melyik eset áll fenn, mert nem értette miért kell ezt ennyit emlegetni.
Aztán a kérdésre csak felnézett mégis, és a szeméből sütött az értetlenség.
- Nem értelek. Az étkezési balesetért elnézést kértél, egyébként meg csak beszélgettünk, mit is kellene tiszta lappal kezdeni?
Egyre inkább az volt az érzése, hogy némely emberek, főleg a nőneműek hajlamosak túlbonyolítani dolgokat.
- Mindenesetre azt nem szeretem valami nagyon, ha felettem állnak amíg eszek, úgyhogy most már igazán eldönthetnéd, hogy jössz vagy mész... - fűzte hozzá, ha már az előbb láthatóan nem jutott el a lányhoz, hogy hellyel kínálta.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet