Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Eris Hihetetlen volt a minap az a pasas az utcán, miközben árultam a festményeket. Döbbenetes jelenség volt és amikor hozzám beszélt, egészen kivert a hideg. Arról nem is beszélve, amit mondott.. Mihelyst távozott, azon nyomban összerámoltam mindenemet és komótosan visszaballagtam az iskola területére, fel a csigalépcsőn a szobámba, amit lassan barlangként is nevezhetnék. Sőt, akár meg is vehetném, mert valahogy erősen kétlem, hogy volt ebben az iskolában akár csak egyetlen olyan mestertanonc, aki 5-6 évet húzott volna le ugyanabban a szobában, mint én. No persze, ameddig Ninánál laktam, addig kiszellőztették a Rellonos esszencia illatot, kidobálták a dugi cigarettáimat, a festményeimet kiszórták - vagy Eris eltulajdonította őket esetleg? Igencsak meg kéne látogatnom a műhelyét, egyre jobban fúrja az oldalamat a kíváncsiság. És mit ad Isten? Ebéd felé menet pont az imént említett leányzóba botlok. Eddig jóformán egyetlen alkalommal sem mértem végig őt úgy rendesen, ahogy fénykoromban tettem, most azonban akarva-akaratlanul a szemeitől a furcsa tetoválásán át a cipője színéig megvizslattam.. És az a póló mintha ismerős lenne rajta.. Nem volt nekem is valamikor hasonló vágású és mintázatú felsőm?.. Nem sokat rágódtam ezen a kérdésen, elnézést kértem egy kaján vigyorral társítva és udvariasan megkértem, hogy vacsorázzon velem ma a nagyteremben. Rutinosan az órámra pillantottam a bal csuklómon miközben beszéltem, ám az időt nem olvastam le róla, holott nyilván ezért néztem rá. Újra rávetettem egy trehány pillantást és közöltem Eris drágával, hogy este fél 7 körül itt fogom várni a portré előtt. Ezek után rákacsintottam, majd sarkon fordultam és lezúztam enni - magamba tömve vagy egy egész csirkét. Visszafelé menet már csak úgy közlekedtem, mint valami állat, belerúgtam egy szekrénybe a folyosón, kis híján leestem a lépcsőn, rosszul mondtam a jelszót, sőt, a saját taláromba is sikerült megbotlanom. És még adjak hálát az égnek, amiért a fekete zongora nem hullott egyenesen az ölembe! Az ágyamig meg se álltam és bár még jó egy órán át a fickón pörgött az agyam, azért sikerült úgy elaludnom, hogy 6 óra magasságában nyitottam ki a szemem - és ráadásul a párnámat is telenyálaztam. Mintha kissé ellustultam volna Ninánál.. Tényleg, vajon ő most hogy van? Na, akkor aztán egyszerre vetettem be magam a zuhanyzóba és kentem fogkrémet a fogkefémre. Sikeresen leforráztam a vállamat a vízzel majd egy amolyan istenes, nyomdapapírt nem tűrő káromkodást követően korrigáltam a hideg-meleg vizes bajt. Közben a fogkefémet elejtettem, majdnem rá is tapostam.. 10 perccel később sikerült kimásznom a fürdőből, a tükör pedig tiszta pára volt. Pazar. Letörölgettem, majd felkentem a borotvahabot az arcomra, közben megkerestem a dezodoromat (ami egyébként Old Spice olyasmi felirattal, hogy Foxcets) - és használtam is -, majd borotvapenge amiről elég keserű emlékek jutnak eszembe, és végezetül megborotválkozva, frissen és fiatalosan bámultam magamra a tükörben. Döbbenetes, a borosta éveket öregít az ember kinézetén! Szörnyű. Tehát kilépve a mosdóhelységből vadásztam magamnak egy tiszta alsógatyát, egy kevésbé ázott kutya szagú farmert (elvégre csak másfél hete volt utoljára kimosva elvileg..), egy sárga pólót valami idióta mintával és egy szürke kapucnis kardigánt. A hajam félig vizesen meredezett össze vissza, a tükör előtt még beletúrtam kétszer (így csak még rosszabb lett) majd az övemet is bekötve elindultam egy laza 5 perces késéssel. Eris már ott várt rám elvileg, de ha mégse, akkor a portré előtt megvártam Őnagyságát, odanyújtottam neki a karomat és elindultunk a nagyterembe. Farkas éhes voltam, most egy egész antilop is lement volna a torkomon. A nyugati szárny első emeletére érve már jó párat kordult a gyomrom, majd elegáns mozdulattal belöktem az ajtót, mire az beengedett minket. Az emberek java már megette az adagját, de azért hébe-hóba még voltak magányos lelkek. A Rellon asztal távolabbi részébe mentünk, oda, ahol általában a felsőbb évesek szokták elfogyasztani a kajájukat - no igen, meg is látszik, mert szép kis mocskot szoktak maguk után hagyni, azonban ezeket mostanra már eltakarították a.. varázslatok és a manók. Erist beengedtem a padhoz, én meg halálos nyugodtsággal másztam át az asztal kellős közepén, hogy vele szembe foglaljak helyet, ezt követően magam elé húztam egy nagyobb tányér (talán) spenótot valamint vadásztam magamnak egy kanalat is. - No és aztán meséljél csak, hogy tetszik a kviddics? És jut eszembe, remélem nem vagy ételallergiás vagy valami.. Megeresztettem egy mosolyt felé és reméltem, hogy nem gerjed be a kérdés hallatán. És lassan talán meg is kéne köszönnöm, hogy eljött velem.. valami ilyesmibe..: D
|
|
|
David Bennett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2014. október 13. 23:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=403339#post403339][b]David Bennett - 2014.10.13. 23:07[/b][/url] Eris Hihetetlen volt a minap az a pasas az utcán, miközben árultam a festményeket. Döbbenetes jelenség volt és amikor hozzám beszélt, egészen kivert a hideg. Arról nem is beszélve, amit mondott.. Mihelyst távozott, azon nyomban összerámoltam mindenemet és komótosan visszaballagtam az iskola területére, fel a csigalépcsőn a szobámba, amit lassan barlangként is nevezhetnék. Sőt, akár meg is vehetném, mert valahogy erősen kétlem, hogy volt ebben az iskolában akár csak egyetlen olyan mestertanonc, aki 5-6 évet húzott volna le ugyanabban a szobában, mint én. No persze, ameddig Ninánál laktam, addig kiszellőztették a Rellonos esszencia illatot, kidobálták a dugi cigarettáimat, a festményeimet kiszórták - vagy Eris eltulajdonította őket esetleg? Igencsak meg kéne látogatnom a műhelyét, egyre jobban fúrja az oldalamat a kíváncsiság. És mit ad Isten? Ebéd felé menet pont az imént említett leányzóba botlok. Eddig jóformán egyetlen alkalommal sem mértem végig őt úgy rendesen, ahogy fénykoromban tettem, most azonban akarva-akaratlanul a szemeitől a furcsa tetoválásán át a cipője színéig megvizslattam.. És az a póló mintha ismerős lenne rajta.. Nem volt nekem is valamikor hasonló vágású és mintázatú felsőm?.. Nem sokat rágódtam ezen a kérdésen, elnézést kértem egy kaján vigyorral társítva és udvariasan megkértem, hogy vacsorázzon velem ma a nagyteremben. Rutinosan az órámra pillantottam a bal csuklómon miközben beszéltem, ám az időt nem olvastam le róla, holott nyilván ezért néztem rá. Újra rávetettem egy trehány pillantást és közöltem Eris drágával, hogy este fél 7 körül itt fogom várni a portré előtt. Ezek után rákacsintottam, majd sarkon fordultam és lezúztam enni - magamba tömve vagy egy egész csirkét. Visszafelé menet már csak úgy közlekedtem, mint valami állat, belerúgtam egy szekrénybe a folyosón, kis híján leestem a lépcsőn, rosszul mondtam a jelszót, sőt, a saját taláromba is sikerült megbotlanom. És még adjak hálát az égnek, amiért a fekete zongora nem hullott egyenesen az ölembe! Az ágyamig meg se álltam és bár még jó egy órán át a fickón pörgött az agyam, azért sikerült úgy elaludnom, hogy 6 óra magasságában nyitottam ki a szemem - és ráadásul a párnámat is telenyálaztam. Mintha kissé ellustultam volna Ninánál.. Tényleg, vajon ő most hogy van? Na, akkor aztán egyszerre vetettem be magam a zuhanyzóba és kentem fogkrémet a fogkefémre. Sikeresen leforráztam a vállamat a vízzel majd egy amolyan istenes, nyomdapapírt nem tűrő káromkodást követően korrigáltam a hideg-meleg vizes bajt. Közben a fogkefémet elejtettem, majdnem rá is tapostam.. 10 perccel később sikerült kimásznom a fürdőből, a tükör pedig tiszta pára volt. Pazar. Letörölgettem, majd felkentem a borotvahabot az arcomra, közben megkerestem a dezodoromat (ami egyébként Old Spice olyasmi felirattal, hogy Foxcets) - és használtam is -, majd borotvapenge amiről elég keserű emlékek jutnak eszembe, és végezetül megborotválkozva, frissen és fiatalosan bámultam magamra a tükörben. Döbbenetes, a borosta éveket öregít az ember kinézetén! Szörnyű. Tehát kilépve a mosdóhelységből vadásztam magamnak egy tiszta alsógatyát, egy kevésbé ázott kutya szagú farmert (elvégre csak másfél hete volt utoljára kimosva elvileg..), egy sárga pólót valami idióta mintával és egy szürke kapucnis kardigánt. A hajam félig vizesen meredezett össze vissza, a tükör előtt még beletúrtam kétszer (így csak még rosszabb lett) majd az övemet is bekötve elindultam egy laza 5 perces késéssel. Eris már ott várt rám elvileg, de ha mégse, akkor a portré előtt megvártam Őnagyságát, odanyújtottam neki a karomat és elindultunk a nagyterembe. Farkas éhes voltam, most egy egész antilop is lement volna a torkomon. A nyugati szárny első emeletére érve már jó párat kordult a gyomrom, majd elegáns mozdulattal belöktem az ajtót, mire az beengedett minket. Az emberek java már megette az adagját, de azért hébe-hóba még voltak magányos lelkek. A Rellon asztal távolabbi részébe mentünk, oda, ahol általában a felsőbb évesek szokták elfogyasztani a kajájukat - no igen, meg is látszik, mert szép kis mocskot szoktak maguk után hagyni, azonban ezeket mostanra már eltakarították a.. varázslatok és a manók. Erist beengedtem a padhoz, én meg halálos nyugodtsággal másztam át az asztal kellős közepén, hogy vele szembe foglaljak helyet, ezt követően magam elé húztam egy nagyobb tányér (talán) spenótot valamint vadásztam magamnak egy kanalat is. - No és aztán meséljél csak, hogy tetszik a kviddics? És jut eszembe, remélem nem vagy ételallergiás vagy valami.. Megeresztettem egy mosolyt felé és reméltem, hogy nem gerjed be a kérdés hallatán. És lassan talán meg is kéne köszönnöm, hogy eljött velem.. valami ilyesmibe..: D
|
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai INAKTÍV
Sz*rka offline RPG hsz: 217 Összes hsz: 3201
|
Írta: 2014. október 14. 00:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=403384#post403384][b]Eris L. Awer-Kowai - 2014.10.14. 00:06[/b][/url] Bennett.Amióta Omboziról csak bagolyváltás alkalmával hallani, Kowait mintha kicserélték volna. Mégszűkszavúbb lett, mégjobban magába fordult, arca beesett, és nagyon sokat fogyott. Persze azért az edzéseken Bennett nem hagyja lazsálni, de érzi magán is, hogy egyre kevésbé bírja már a megterhelést. Az ebédszünetéről sietve a Mágiatöri órára mit ad a sors, belé is botlik mélyen tisztelt sámánukba. Eris magán kívül felel igennel a meghívásra, aztán már szalad is tovább Lasch termébe. Az kéne még, hogy a tanulmányi átlagán is rontson szövetségese távolléte, ki is kapna otthon rendesen. Egész nap az jár a fejében, mennyi mindenről le marad Ombozi, mikor a Menedék fürdőszobájában eszmél rá, hogy Daviddel összefutott ma és a fiú elhívta őt a nagyterembe. A tükör felé mormol valami olyasmit, hogy "nem megyek el", aztán bedőlve az ágyába nem hagyja nyugton ez a gondolat. Eleve nem szokott mostanában vacsorázni, és különben is mit akarhat tőle Bennett? Hah, talán... ki akarja nevezni valaminek? Felül az ágyon azon nyomban, majd összevonja a szemöldökét. Nem. Biztosan nem. Hevesebben verő szívvel rámolja be az ágya alá (mindent gondosan kitisztítva és összehajtogatva) a sráctól lopott holmikat, pedig ha valakinek, hát neki lehetne több esze, hiszen tudja, hogy ez így nem egy életbiztos rejtekhely. De a vacsora kérdését még mindig nem oldotta ezzel meg. Enyhe pírrel az arcán kap ki egy ruhát a szekrényéből és vonul vissza a fürdőbe kicsit rendbe szedni magát. Már a folyosókon baktat kifejezéstelen arccal, mikor megint megvilágosodik és keres valami biztos pontot, hol is van. Ez a képszakadás mostanában egyre gyakoribb... Megáll és végigméri magát. Rendezett, szálló haj, a vanília illatú parfümje, talár. Gyanakodva félrehúzza a fekete köpenyt, s alatta megpillantja azt a zöld ruhát, amit odalent vett magához. Nincs már ideje visszamennie átöltözni, ígyhát kelletlenül megy oda a megbeszélt festményhez. Kisvártatva elegánsnak nem mondható lovagja is megérkezik, aki rőgtön nyújtja is neki a karját. Kowai zavartan elfogadja és legözelebb már csak az asztalnál ülve húzza magán összébb a talárt. David valami zöldet töm magába, Eris pedig némán figyeli. Kviddics... - Ja, jó - válaszolja tömören. Máris témánál vannak. Egy picit elmereng azon, hogy pár héttel ezelőtt mit meg nem adott volna egy ilyen vacsoráért. - Nem ehetek mogyorót. - feleli a kérdésre, majd végignéz a mai választékon. Az asztal ezen felénél mintha jobb kaják lennének, egytől egyig kifogástalanul illatozó fogások próbálják elcsábítani. De Eris ennyitől se jön lázba, az étel most a legkevésbé kíván. Felpillant Davidre. A fiúnak az arca most is úgy néz ki, mintha gurkókkal verekedett volna, de mégis... elnéz róla, inkább szed magának egy tál valamit ( "Ez tökpuding? Így néz ki az igazi?"), majd a villájával piszkálni kezdi. - Miért hívtál ide? - szólal meg egy kis csönd után, tőle szokatlanul halkan, még mindig a fura narancsszínű zselés anyagot bámulva.
|
"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
|
|
|