36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Főmesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 95
Írta: 2013. szeptember 24. 11:24 | Link

ÉVNYITÓ


Ismét eltelt a tanév, lementek a vizsgák, eltelt a szünet is, itt az ideje hát, hogy ami elmúlt lezárjuk, ami jön azt pedig méltóképp köszöntsük. Erre a legjobb alkalom az évzáróval egybekötött évnyitó, melynek keretében minden új és minden lezárnivaló is terítékre kerül. A nagyterem ezen a napon fekete-sárga díszítésbe borult, a Navine ház győzelmét ünnepelendő, a tányérok és étkészletek színe és elrendezése is ezt a házat ünnepli. A tanári kar háta mögötti falon, az unikornis büszkén szegi fel fejét olykor, hogy  elégedetten nézzen végig az érkező tömegen. Október 4. hűvös, szeles estét hoz, ám ez senki kedvét ne vegye, hiszen hamarosan itt a karácsony!

Szerepjátékos idő: Szeptember 24 - október 8.
Utoljára módosította:Főmesélő, 2013. szeptember 24. 11:25
Hozzászólásai ebben a témában
Fehér Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2013. szeptember 24. 11:34 | Link

Évnyitó

Egészen idáig teljesen ügyesen elkerülte, hogy bárkivel is meg kelljen ismerkednie, bár ez nem volt akkora teljesítmény, mivel alig volt itt egy napja. Most azonban tökéletes pompájában jelent meg a Nagyteremben, ugyanis azzal tisztában volt, hogy az évnyitót jó gyerek nem hagyja ki soha, márpedig ő jó gyerek, vagy legalábbis annak volt szánva. Igazából teljesen rendesen tartotta is magát ehhez a sémához.
Sok időt eltöltött a Levitában a kinézet tökéletesítésével, direkt 3/4 órával korábban felkelt mint ahogyan a többiektől várható volt a Gólyalakban. Az ott töltött éjszaka nem igazán volt kellemesnek mondható, az ágy nyomott, a környezet ismeretlen volt, így Bogi az éjszaka nagy részét a plafon bámulásával és a bárányok számolgatásával töltötte.
Éppen ezért volt szükség reggel a megfelelő előkészületekre, őt ugyanis még az életben soha nem látta senki fáradtnak vagy csapzottnak, esetleg esetlennek. Szinte fizikai fájdalmat okozott volna a Levitásnak, ha megmutatja a többi embernek, hogy bizony ő sem tökéletes, amit rendkívül utálatos tényként tartott számon, és igyekezett megfeledkezni róla.
Egy szatén szalaggal elkötötte oldalra a haját, a rakoncátlan tincseket hatszor átfésülte, csak hogy véletlenül se szabadulhasson ki egy sem a copfból.
Indulás előtt még egyszer megállt a tükör előtt, áttekintve az összképet. Végigsimított a talárján, az arcát pedig kicsit megütögette, hogy pici pír keletkezzen rajta.
Mikor belépett a nagyterembe, túl sok újdonságot nem vélt felfedezni, mintha a dekoráció kicsivel több lett volna és sárgább mint az érkezésekor, amikor egy futó pillantás erejéig azért bekukucskált az ajtón. Egészen tetszett a lánynak, hogy a győztes házat a díszítés is kiemeli, vetett egy elbűvölt pillantást a plafonra, és egy kedves mosolyt a pár örömködő Navinésre, akik már megérkeztek a terembe, bár összességében még nem voltak túl sokan. A terem egyik sarka felé oldalazott, tulajdonképpen nem volt kedve egyelőre megismerkedni senkivel. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy Bogi nemes egyszerűséggel félt a többi embertől, de csak szimplán azt vesszük, hogy egyébként sem túl barátkozós típus, rögtön rájöhetnénk, hogy a lány egy szociális katasztrófa... De nem jövünk rá, itt a csel! Világ életében kedves volt mindenkihez, mindenkivel talált legalább egy témát amiről lehet beszélni, éppen csak kezdeményezni és megnyílni nem volt szokása.
A falnak vetette a hátát, összefonta védekezőleg a karjait maga előtt, és derűs arccal figyelte a körülötte levőket.
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. szeptember 24. 12:04 | Link

Évnyitó, Bogica

Végre eljött az új tanév. Ennek örömére nőtt még egy kicsit, így vadiúj talárjában feszíthet. Imádja már most. Egész nap ez volt rajta, már reggel a pizsamája fölé is ezt húzta. Szép és új és puha és azt jelenti, hogy másodikos lett. Végre nem kistacskó, akire furán néznek, mert hát még gyerek. Végre vannak nála fiatalabbak is. Az estét Zsófi náluk töltötte, keveset aludtak, rengeteg édességet összeedtek, aztán mindenféle listákat írtak pasikról, meg tanárokról. A hangos viháncolásnak valamikor hajnali fél hét körül lett vége, Zsófinak pedig ebédre otthon kellett lennie, és mivel otthon ma ő volt a soros a főzésben, így mindenképpen fel kellett neki is kelnie.
A délutánt új tankönyvei lapozgatásával töltötte, majd készülődéssel. Nem akart persze túlzásba se esni, de azt se szerette volna, ha csak úgy rendezetlenül beállít. Mégiscsak van egy fiú, aki miatt szeretné kicsit kicsípni magát, még ha ezt be sem vallja. A nagyterembe érkezve egy kicsit megilletődik, idén nagyon kitettek magukért a díszítők, jól passzolnak a fekete és sárga tányérok együtt.
- Nem semmi.
Még nem lát bent ismerősöket, így hát az ismeretleneket kezdi el szemügyre venni, igen, ő most már nagy lány, bátrabban szólít meg másokat, nem mintha ezzel eddig probléma lett volna, de azért mégis. Ki is szúr magának egy lányt, a fal mellett. Ő tökéletes lesz. Hosszú, szőke haját hátravetve dörzsöli meg kicsit a tenyerét, és oson közelebb hozzá, hogy ne ilyen távolságból kiabáljon rá.
- Szia, Lotti vagyok, új vagy itt?
Ez mondjuk szinte biztos, hiszen nem sok ember áll a fal mellé, másodikosnak még fiatal, az elsősöket pedig ismeri, hiszen szinte minden órát felvett, amit fel tudott venni. A talárja alapján Levitás, ami egy régi szövetségnek köszönhetően félig-meddig testvérház.

Ruha
Hozzászólásai ebben a témában

Fehér Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2013. szeptember 24. 12:25 | Link

Évnyitó, Bianca

Valahogy sejtette, hogy nem fogja könnyedén megúszni az évnyitót töményebb emberi kontaktus létesítése nélkül, de hogy ennyire hamar elkapja valaki, arra nem számított. Igazából alapjáraton semmi baja nem volt neki az emberekkel, csak hát na, ha nem muszáj akkor inkább nem ment oda. De igazából a lelke mélyén hálás volt a lánynak aki mellette termett, hiszen valamikor, valakivel így is-úgyis el kellett kezdenie az ismerkedést, és így legalább ez a pillanat is eljött. Minden első alkalmon túl kell esni egyszer, ez olyan mint a bárányhimlő, vagy az első csók... Visszatekintve szükséges, hogy később jobb legyen.
Elbűvölően kedves mosolyt varázsolt az arcára, kihúzta magát, és odanyújtotta a kezét a lánynak.
- Bogi vagyok, nagyon örülök. Tegnap jöttem. Ennyire rám van írva?
Aggódva nézett újdonsült ismerősére, akinek egy másodpercre sem volt szüksége, hogy megállapítsa, hogy elsősről van szó. Nagyon remélte, hogy Lotti nem az arcáról vagy a viselkedéséről olvasta le az évfolyamát, hanem inkább a koráról és arról, hogy nem látta még. Ugyan eléggé izgult az új iskola és az egyéb új dolgok miatt, de ezt nagyon keményen igyekezett palástolni, és abban a hitben volt, hogy jól is megy neki, hiszen eddig mindig jól ment. Enyhén letargiába zuhant volna, ha kiderül, hogy egyébként mindenki látja, mennyire be van tojva valójában.
- Szép a nyakláncod, tetszik.- bökött a fejével a lány felé könnyedén, a korábban említett nyaklánc irányába, és közben kicsit visszavett a nagy mosolygásból, nehogy kapásból hülyének nézzék, amiért folyton bazsalyog. Ettől függetlenül viszont, igyekezett sugározni magából a kedvességet és a pozitív energiákat, hátha sikerül legalább egy barátot szereznie ma. Teljesen rá vallott a helyzet, már az első emberrel jó kapcsolatot akart ápolni. Na nem olyan mély fajtát, csak a szokásosan felszínes, de üdítő és kellemes társaság fenntartása érdekében, a lány pedig kedvesnek látszott, habár zöld talárban feszített. Egy pillanatra átfutott a gondolat Bogi agyán, hogy talán nem szabad tökéletesen megbízni benne, de egy pillanat múlva már arrébb hessegette a gondolatot. Attól hogy Rellonos, még nem kell gonosznak lennie.
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. szeptember 24. 12:48 | Link

Évnyitó, Bogica

A kérdésre, hogy ennyire a lányra van-e írva, hogy új, elmosolyodik és bólint is hozzá egyet. Általában könnyen kiszúrja, ha valaki nem mozgott még abban a légtérben, amibe most van.
- Egy kicsit. Nem sokan szoktak a falnál állni itt. De ne izgulj, nem vagy ezzel egyedül. Hamar meg lehet szokni a sok furcsaságot.
Tekintete még egyszer végigjár a nagytermen, hiszen egyre többen vannak, van akinek integet, van aki elhalad mellettük és rájuk köszön. Zsófi is előkerül, nyom egy puszit az arcára, majd el is szalad az Eridonos asztalhoz. Két barátnője is hazautazott a nyárra, csak most van idejük megosztani egymással a pletykákat, és nyílván nem akarja az igazgató beszédét megzavarni.
- Köszönöm, az anyukámtól kaptam a jó vizsgaeredményeim miatt.
Halványan el is mosolyodik, ahogy ujjai végigfutnak az új szerzeményén. Persze ott van a nyakában a másik is, az arany szív alakú medál, melybe a nevelőszülei képét tartja. Még most is, hogy az igazságot tudja, ugyanúgy szereti őket. Luxus helyzetben van, hiszen neki most két anyukája van, akik mindig ott állnak mögötte.
- Új neked a varázsvilág, vagy ebben éltél?
Ezt viszont nem tudja elsőre megállapítani, hiszen van aki csak azért áll messze a többiektől, mert még új neki a helyzet, és van, aki azért, mert nem tudja, mit kezdjen az egész varázsvilággal. Nem azért kérdezi, mert nem lenne ínyére, ha valaki nem varázsló, csak azért, mert nem szeretné felesleges információkkal traktálni erről az egész helyről.
- Az egyik barátnőm Levitás, Dea, kedves és segítőkész lány, szerintem hozzá fordulhatsz, ha a házon belül elakadsz valamiben. Persze a többiek is kedvesek.
Ezt nem tudja olyan biztosra mondani, hiszen a Levitába csak néhány ember van, akiket ismer, például Yarista, aki korábban Rellonos volt, vagy ugye a fent említett Dea. De kedvesnek tartja Laurenát is, akivel a szerkesztőségben szokott összefutni.
- Gyere, üljünk le. Itt nem számít, hogy ki melyik asztalnál ül, tudod, vannak párok, akik nem tudják elengedni egymás kezét, de más házba járnak.
El is indul a Levita ház asztala felé, ott azért több a Levitás, nem akarja szegény lányt rögtön a Rellonos bandába beültetni, az nem tenne jót a lelkének így az elején.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 24. 13:51 | Link

Axel- Évnyitó

Mióta a Bagolykőben tengődik, felmerült egy olyan kérdés, amivel szíve szerint soha nem akart volna komolyabban szembenézni annak ellenére, hogy lány: mit is vegyen fel? Ez egy olyan kérdés, amivel Claire, a mostohaanyja szokott küszködni a tükör előtt állva, ő meg ilyesmiről tudni sem akar. Megvannak a kényelmes tornacipői, teniszei, a farmerek, a blúzai, a pólói, minden, ami laza öltözék és elég hétköznapi ahhoz, hogy ne szökjön szembe a tömegben. Ezeket azonban az évnyitó alkalmából el is felejtheti; az ilyen rendezvényeken protokoll elírás, hogy "az alkalomnak megfelelő" öltözéket kell viselni, magyarán a talárja nem szabad úgy kinézzen, mintha most mászott volna ki egy festékes bödönből- példának okáért. Szép, levitás voltáról árulkodó ruhadarabja pedánsan feszít rajta, ő maga pedig a folyosón várakozik türelmesen, mivel Axel elméletileg mindjárt be kell fusson. Haját féloldalt befogta, hullámos tincsei így még babásabb vonásokkal ajándékozzák meg amúgy is elég porcelánbabás arcát. Füleiben ott táncolnak a pillangók, de azért a talár alatt a jó kis teniszek, a farmer és a halványlila kedvenc blúza bújnak meg. A talárja úgy is eltakarja mások elől ezt az összeállítást.
A tantárgylistáját idénre még nem böngészte át; kicsit ellustult és most nehéz dolog visszarázódnia a hétköznapokba, bár olvasni még mindig rengeteget olvas. Hála a fényképezős memóriájának, egyszerre töménytelen információt képes szóról szóra megjegyezni, bár ezzel együtt néha napokba telik elemeznie őket. A regényekkel ilyen baja szerencsére nincs, azokat hamar felfogja. Hiába a fotografikus memória, ha hozzá párosuló kivételes intelligenciával lehetne igazán ütős kombináció, de neki csak átlagos van.
Néha az órájára pislog, máskor a magával hozott válltáskán simít végig, mert hogy benne lapul Monte Cristo grófjának egy különösen vaskos, több, mint ezer oldalas példánya, s mindeközben türelemmel várja, hogy Axel befusson és indulhassanak végre az évnyitóra. Különösebben nem is ácsorog sokat, és amint a fiú feltűnt, rámosolyog, indulhatnak befelé.
-Hoztam könyvet, ha unatkoznék, és neked meg egy Beethoven életéről szólót, hogy te se unatkozz.- közli vigyorogva, miközben belépnek a sárga-fekete pompával feldíszített terembe. Idén a Navine győzött, viszont úgy érzi, ők is rengeteget nyertek- tudásban egészen biztosan. Szoros küzdelem volt és élvezetes is a pontverseny. Idén majd jobban igyekszik biztosan mindenki.
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. szeptember 24. 17:31 | Link

Flóra
Évnyitó/záró

A tizedik hét. Azaz amikor a leendő anyucinak sikerült teljesen elfogadnia a pici lényt a hasában, és egyre többször jut az eszébe, hogy milyen jó lesz a kezében tartani. Na meg, amikor elkezdődik az új tanév, és kérdéses, hogy hogyan fogja befejezni...és még a szülei sem tudnak a babáról, meg az eljegyzésről sem...
Ennek ellenére jókedvűen készült az ünnepségre a Nagyterembe. Különösebb oka nem volt amiért várta, csak régen volt már bármilyen esemény, ami miatt mindenki összegyűlt volna. Érdekesek ezek a hangulatingadozások Amiránál. Egyik pillanatban a pokolba kívánja az emberiséget -mint ahogy korábban mindig-, a másikban meg örömmel kezdeményez beszélgetést bárkivel. (Jó, nem bárkivel, mert ha idegesítő, vagy nem kívánatos személy az, akkor messziről elkerüli.)
Kedvesével volt egy kis időt, mielőtt a hálókörletükbe ment volna, hogy felfrissüljön és kicsinosítsa magát. A tükör előtt vagy egy negyed órát toporgott, egyszerűen nem akarta felfogni, hogy újra nőtt egy kicsit a hasa, és ezt a kék szaténruha csak még jobban hangsúlyozta. Végül nagyot szusszanva belebújt a szintén kék magassarkújába, és utolsó simításként igazított egy kicsit fekete hullámain.
Talárját kifelé menet magához vette, de a karján cipelte, ugyanis nagyon utálja. Kényelmetlen, és ronda viselet, és ő nem szerette sose az egyenruhákat. Csak órákra veszi fel, mert kötelező, de egyébként amikor lehet, saját ízlése szerint öltözik.
A Nagyteremben már gyűltek a diákok, de még bőven időben érkezett. Kicsit ízléstelennek találta az a rengeteg sárgát ami a teremben megjelent, de hát ők győztek, egy este legyen az övék. Főleg mivel Kristóf is a Navine házat erősíti -de még mennyire, hogy erősíti.
Nem siette el a helyfoglalást, szépen nyugodtan az ajtóból körülnézett, majd párja felé mosolygott, és elindult a zöldek asztalához. Nem nézte ki mellé, csak leült, és végigsimított a ruháján, aztán a talárját az ölébe rakta, és várt. Várt a semmire.

Ruha, ölében a talárral
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 24. 17:55 | Link

Runa- Évnyitó

*Valahogy mindig gyorsabban telik az idő, ha valahová viszonylag pontosan oda kellene érnie, ráadásul ilyen alkalmakkal soha semmi nincs a helyén, amire éppen szüksége lenne. Először az ingéről pattant le egy gomb úgy gondolván, hogy jobb neki szabadon és begurult az ágy alá. Ez még nem is lett volna akkora gond, hiszen kicserélte másikra, de aztán nem találta a fele cipőjét, majd a kulcstartót, amin ugyan éppen nem csörög egy darab kulcs sem, de magával hordja, mert a nagyapjától kapta még régen és amolyan kabalaféleség. Nagy nehezen megkerült ez is, az is. Az még viszonylag érthető, mit keresett a cipője az ágy alatt, de hogy a kulcstartó hogy került a szekrény tetejére? Elképzelése sincs róla, és az órájára pillantva kiderül, hogy már ideje sem gondolkodni ezen. Még a fésűvel is csak futólag találkozik, ahogy egyik pillanatról a másikra nagyobb sebességgel kezd kapkodni, így szokásosan összevissza állnak a tincsei. Felkapja a talárt, és már rohan is, szó szerint végig a folyosón, fel a lépcsőn, a kanyart alig sikerül úgy bevenni, hogy ne vigyen magával semmit közben, végül lihegve áll meg a nagyterem közelében Runa mellett. Előre hajolva térdén támaszkodik meg és köhög, amikor meg éppen nem, akkor kapkodva szedi a levegőt. Kell pár pillanat, mire kiegyenesedik és hátát a falnak döntve Runára pislog kicsit kivörösödve, de az majd mindjárt elmúlik.*
- Mindig elf... khm, khm... elfelejtem, hogy a sp... khm... sport... khm, khm... nem az erősségem... *krákog még egy sort, két szavanként szája elé tartva a kezét még köhécsel is, de lassan abbamarad a mondat végére. Vesz egy nagy levegőt, ha már elmúlt a pillanatnyi köhögés-roham, amit a rohanás idézett elő, majd lassan kifújja. Jobbját megemelve beletúr a hajába és megkönnyebbülten felsóhajt, közben ellökve magát a faltól.*
- Az intermezzo-tól eltekintve... örvendek, madamoiselle Blackwood. Elnézést a késésért. Mehetünk is. *ellépve a fal mellől megáll Runa előtt, komoly arckifejezést erőltet magára, és felé nyújtja a jobb kezét, majd ha a lány hajlandó odanyújtani a sajátját, kezet csókol. A lovagias gesztust újabb követi, ugyanis a karját nyújtja a következő pillanatban Runa felé, már ha barátnője elfogadja és mehetnek is. A könyvek említésére széles vigyor jelenik meg arcán és megingatja a fejét, amolyan "tudtam én, hogy így lesz" tekintettel nézve Runára.*
- Hát, remélem, nem lesz rájuk szükség, de ha mégis, akkor köszi előre is. Beethoven jól hangzik. Na de... hogy vagy? Látom, jó választás volt ez a pár pillangó. Velük is alszol netán? *szólal meg újra, miután végignézett a lányon és igen, észrevette, hogy utóbb ahányszor találkoznak, mindig a pillangókat hordja. Az ajtónál előre engedi Runát illedelmesen, majd beérve helyet is foglalhatnak, utána ráér szétnézni és megcsodálni a termet. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 24. 20:10
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. szeptember 24. 19:45 | Link

Évnyitó/záró

- Navinések, Rius, Boticicám -


Ez ma egy olyan nap, amire Emmus szíve nagyot dobban. Egész tanévben gürcölt, tanult, dolgozott, segített Véda néninek és a háznak, most pedig meglett a gyümölcse. Az egész ház szorgoskodása mutatkozik meg, mikor belép a nagyterembe majd, el sem hiszi. Gondosan nézelődik végig a szekrényén reggel, egy csinos ruhát vesz ki, amelyre Navinés talárját veszi majd fel, csinos akar lenni, bár a letörölhetetlen mosolya így is öltözteti. Minden fenségesen alakult körülötte idén. Nagyon jól mentek a vizsgái, megnyerték a házkupát, Botival már egy éve boldogok, jajj, olyan cuki gerlicésen. Erre az alkalomra Botival, akit nagyon hiányol mostanában és Riussal, akivel éjjel-nappal szorgalmizott, fog érkezni. Ria nem volt elragadtatva a dologtól, de nem hagyja antiszockodni őt Emma, esélye sincs rá. Bár nem az a durva típus a leány, de nem riad vissza most attól, hogy lerángassa a szobából, itt kell lennie, ez a lány emberfelettit teljesített, ha ő nem lett volna, meg Rud, Zoé, Zora, Mary, Lotte, Noel, Ágoston… meg megannyi kis navinés, most nem lehetne az övék a kupa, ezt együtt kell ünnepelni. A felfokozott állapot talán, ami erre a cselekedetre bírja Mucit, de sikerrel jár, Ria is szépen felöltözik (természetesen Muci hatása érvényesül) majd el is indulnak le. Közben Ruddal is összefutnak, akit egy hatalmas mosollyal üdvözöl, és követve a példáját, a nagyterem felé veszik az irányt.
Nem sok időbe telik, mire megérkeznek és belépnek. Szemet gyönyörködtető és szívet melengető ez a látvány minden unikornisnak, ami eléjük tárul, az érkezéskor, feltekint az unikornisra, ami büszkén feszít értük, még egy örömkönnyet is elmorzsol, majd Botihoz fordul.
- Cicám, később találkozunk.
Azzal egy puszit nyom a szájára, amibe rendesen bele is pirul, majd kuncogva fordul vissza Riához, és vonul vele a többiekkel együtt saját asztalukhoz. Reméli, minél többen jelen lesznek. Már nagyon kíváncsi, ki lett az iskola első, kik az évfolyamelsők, ki lett a legjobb házvezető és a legjobb helyettes, nagyon-nagyon szurkol Véda néninek, meg természetesen Pista bácsinak is, reméli, hogy ők is büszkék lesznek az este végére. Helyet foglal, közben Riára tekint.
- Na, legalább azért, mert értünk van kicsit jól érezhetnéd magad, tudom, hogy rossz, de majd segítek!
Mosolyog rá, mert igen, tisztában van vele, hogy Yannick itt az a nagy bántalom, ami ezen irányba sodorja a lányt, de majd szárnyai alá veszi szegényt, ha akarja, ha nem. Közben minden érkező Navinésnek int és mosolyog rájuk, mindannyian, egytől-egyig megérdemlik ezt.
Hozzászólásai ebben a témában
Zadravecz Kimberli
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 24. 20:02 | Link

Évnyitó

Ezúttal a Navine színeiben pompázott a terem, ily módon hirdetve az unikornisok győzelmét. Hangulatomon nem segített az időjárás sem, mely igencsak hűvösbe fordult, ennek ellenére megtartottam mezítlábas jó szokásom. Drapp ruhám könnyed anyagú, ujjatlan, vállam  és vékony karom szabadon hagyta. Hajam kiengedtem, semmi extra cicomát nem alkalmaztam rajta. Minek? A természetesség híve voltam mindig is. Leültem saját házam asztalához, ahol már ültek egy páran szerencsére.  Vajon a tárgymozgató fiú is eljön? Nem mertem volna mérget venni eme felmerült gondolatomra. Nem születtem látnoknak. Kíváncsian vártam a további fejleményeket...
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 25. 14:41 | Link

Évnyitó

Használtan vett, de jó állapotú taláromban ballagok be a Nagyterembe. Másodikos lettem és ez nagy örömmel tölt el, ami arcomra is kiül. Éjfél a nyomomban oson és körbepillant majd összenézünk. A Sárga-fekete nekem kicsit darázsra hajazó díszítésen.

- Mennyivel szebb lenne ez zöld-ezüstben...Ha rajtam múlik jövő tanév végén így is lesz...Rá fogok hajtani...

Mondom magam elé olyan halkan, hogy csak én halljam. Elérek a Rellon asztalához és leülök mellé. Jó páran már itt vannak de mivel az ünnepség még nem kezdődött el szerintem várható még pár diákhullám. Csendben ücsörgök, nézelődöm és figyelek. Észre sem veszem, hogy macsekom elkullog mellőlem és eltűnik.

~...Remélem Des hamar ideér, jó lenne vele együtt ünnepelni az új tanév kezdetét. Mondjuk már annak is örülnék, ha valaki szóba állna velem...Ez az átka a jó tanuló szerepének...~

Morfondírozok magamban és közben kezemmel a nyakkendőmet babrálom. Máskor a medálomat szoktam, ez egy rossz szokás, ha ideges vagyok valamivel el kell terelnem a gondolataimat és általában ezzel teszem, vagy azzal, hogy folyvást ficergek-mocorgok.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. szeptember 27. 16:27
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. szeptember 25. 18:10 | Link

Évnyitó

A vizsgaidőszakban sikeresen elértem, hogy negyedik évfolyamos maradhassak. Írtam hat kiváló vizsgát, többet nem voltam hajlandó. Hét sikeres vizsga esetén készülhetnék az ötödikre, ami meg is lett volna, ha egyesek tartanák a szavukat. Határozottan emlékeztem rá, hogy a tusán való részvételért minden versenyzőnek be lett ígérve egy kiváló minősítés tetszőlegesen választott tantárgyból. Aztán persze később már visszakoztak, csak a győzteseket részesítették ebben a kiváltságban. Apropó győztesek. Szánalmas, hogy nem hoztak döntést, és két bajnokot is avattak. Számomra a mágustusa tradícióinak semmibe vételét jelentette ez, hiszen alapvető kikötés, rengetegszer hangoztatott szólam, hogy a végén csak egy maradhat. Még szerencse, hogy nem én lettem az egyik bajnok, ki nem bírtam volna, ha osztozkodnom kell, inkább önként lemondtam volna a címről.
A nagyterembe lépve, a díszítést meglátva ért a felismerés, hogy a sárgák nyerték meg házkupát. Ki nem néztem volna belőlük, összességében bárgyúnak és ostobának tartottam őket. Még jó, hogy a Rellon nagy ívben tett az egészre, mert a navinésektől kikapni hatalmas égés a többieknek, akik komolyan álltak hozzá. Jó okom volt rá, hogy teljesen közömbösen viseltettem idén a pontverseny iránt, mindent a tusának rendeltem alá, mindhiába. Az iskolaelsőség megvédése egy kis vigaszt jelenthetett volna, de amikor közölték, hogy nem jár a beígért vizsgakedvezmény, hagytam a búsba. Remélem magukba szállnak egy kicsit, az iskolára sem vet jó fényt, hogy egy iskolaelső a következő évben bukott diákká válik.
Igazából nem is volt sok értelme eljönnöm az ünnepélyre, csak a kviddicsben bízhattam, hogy jut nekem is valami dicsőségmorzsa. Unott arccal foglaltam helyet az asztalunknál, karba font kézzel szemléltem az összegyűlteket.
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. szeptember 25. 19:05 | Link

Ikrem <3




A legnagyobb kedvem van ahhoz, hogy az évnyitón parádézzak, tényleg, de hát... csak meg kell mutatnom magam. Jó, erősen közrejátszik, hogy Mandával megyek, és én egyetlen alkalmat se hagynék ki, amit a testvéremmel tölthetek, mert bár egy házban lakunk, az ilyen alkalmak ritkák. Nem, nem fogok összeroskadni, amúgy se vagyok egy elveszett lélek, és tényleg nem féltem magam, de azért néha hiányzik.
- Kész vagy már?- lépek be a szobájába, és alaposan végigmérem. Komolyan, mintha tükörbe néznék, az csak egy slussz poén, hogy még ugyanolyan ruhában is van, mint én. Gyakran játszunk ilyet, ami szerintünk vicces, mások már kevésbé díjazzák, de engem ez hol érdekel.
- Mehetünk?- teszem fel a kérdést, majd, ha beleegyező választ kapok, húgommal indulok el a Nagyteremig. A ránk meredő tekintetek se foglalkoztatnak különösebben, mondhatni megszoktam... szoktuk már a pillantásokat, hisz sokszor végigkísérték az utainkat. Na, igen, talán akkor keltjük a legnagyobb hatást, mikor együtt vagyunk, tény, hogy a tesóm nélkül nem érnék valami sokat. Vagyis... így látom, bár lehet, ha egyke lennék, nem ez lenne a véleményem, de azt soha nem akarom megtapasztalni. Mindig is össze voltunk nőve, az az egy év is szenvedés volt, amit távol töltöttem. Oké, nem azt mondom, hogy folyton a fenekébe bújok, de ha egy határ választ el minket, az egy kicsit sok, így viszont bármikor rátörhetek, ha elkap a hiányérzet.
- Höh, a stréberek, tuti ki vannak akadva- önelégült vigyort eresztek meg, aztán egy bájos mosolyt csikarva ki magamból, intek a volt házam asztalához. Azok a tekintetek... viccesek. Sejtem, hogy a levita túlnyomó többsége élve nyársalna fel, a házváltás miatt, de könyörgöm, ugye ők se gondolták komolyan, hogy sokáig bírom köztük?
Modelleket megszégyenítő kecsességgel ballagunk a sárkányok asztalához, ahol egy jól szituált horkantás után, a saját színünkre színezem a terítőt. Nem, semmi bajom a csillámfalvaiakkal, felőlem ott vidulnak, ahol akarnak, csak a színt nem szeretem, és mivel nonverb. varázsló lettem, nem is okoz ez nehézséget, nem mellesleg, gyanítom, hogy a háztársaim is díjazzák.
Utoljára módosította:Angelina Mary Philips, 2013. szeptember 25. 19:07
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. szeptember 25. 22:05 | Link

Ikrem <3
- outfit-

Igaz, ami igaz, egyik napról a másikra térve, egyre inkább összeszedte magát. Ismét nekiindult a szokott játékoknak, előjöttek a furfangjai és ravaszságai, meg mondhatni barátkozik is eleget. Mondjuk ezen a téren is érték meglepetések, de nem akkorák azért. De van ennél is fontosabb, hiszen a sok szabadidejét pozitív dolgokra is tudja fordítani, jelen esetben testvérére. Tagadhatatlan mekkora hiányérzete volt az utóbbi időben, de már semmi para, hiszen itt van karnyújtásnyira, ha szüksége van rá, bármikor megtalálja, persze ez fordítva is igaz. Van egy-két apróság, amivel azért nem annyira van kibékülve, de tudja, hogy ez is annak tudható be, hogy a nővére vigyázni akar rá, nem akarja olyannak látni, mint a legutóbbi csalódása után, aminek külsőleg apró jelét sem látni már. Pontosan ezért van az, hogy Kornéllal kapcsolatban is csúnyán nézett rá, de ő is látja, hogy itt nem ugyan az van a háttérben. Yaristáról meg megint megvan ikrének is a véleménye, háztársak voltak, biztos látta eleget, így az azzal kapcsolatos dolgokat is megfogadva lépett tovább.
A szokott csábító és önelégült mosollyal dekorált pofija tekint rá vissza a tükörből is, ami előtt készülődik, testvérére nézve felkacag, működik köztük a telepátia, abban már egészen biztos. A ruha, a haj, a cipő a talár alatt, hát egészen mókás este lesz ez, ezt le meri fogadni.
- Pillanat… és igen, mehetünk is. – Azzal még bekapcsolja a karperecet, amit felvett, majd a szobát üresen hagyva, mert a többi lakó már másfelé lehet régen, kilép és már csak a csukódó ajtót hallja az alagsori folyosón vonulva. Igazából a helyszínig még ballagnak, többen nézik meg őket, mint ahány kisgyerek gyereknapon betámadja a vattacukros bódét, borzalmasan élvezi mellesleg. Egyikre másikra rá is kacsint, a provokálós énje azért vissza-vissza köszön mostanában. Nővérébe karolva, mint két tojás lépnek be, majd egyből Lina volt házát kapja el tekintetük. Manda nem sokáig pásztáz ott, nem igazán kíváncsi az arcokra, így csak vigyorog egy kört a mondandóan és egyetértően bólogat.
- Szerintem már attól boldognak kéne lenniük, hogy komolyabb kármentesen távoztál. – Mondja, miközben a dekorációt szemléli, amit mondhatni rellonos lelke nem szívlel túlságosan, túl sárga, meg túl kedélyes, ez nem az ő stílusa, oké, hogy az egyszarvú pártiak örülnek, meg minden, de intézhetné mindenki a maga asztalánál. Itt mintha csak szavak nélkül beszélgetnének ismét, az asztalra pillantva veszi észre, hogy a terítő a zöld ezüstszínt veszi fel, akaratlanul is elvigyorodva böki oldalba testvérét.
- Szép volt. – ezt követően körbenézek, hogy lássam a csodálkozó pillantásokat, amik várhatóak, de csak mosolygok magamban. – Hogy bírtad köztük? – Biccentek feléjük, igyekezve, hogy ne kerüljön olyan a látókörömbe, akit nem szeretnék.
-  Becsüllek érte… De azért jobb ebben látni. – Utal a talárra, miközben italért nyúl.
Hozzászólásai ebben a témában

Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. szeptember 25. 23:49 | Link

Évnyitó/záró
Kumagoro <3

Be kell látnom, ritkán veszek részt az iskolai eseményeken, de most, hogy elérkezett az évzáró, és -nyitó bál napja, rávettem magam, hogy elmenjek. És meg kell mutatnom, hogy nem is vagyok én annyira antiszociális, mint amilyennek látszom. Azonban még mindig nem tudtam levetkőzni a félénkségemet, és azt nehezen lehet át törni.
A vizsgaidőszak számomra nagyon pozitívan végződött. A sok tanulás és gyakorlás meghozta a gyümölcsét: idéntől már a második évfolyamba járok. Ha kicsit belegondolok, furcsa lehet, hogy még csak most léptem évfolyamot, de nem sokan tudják, hogy sajnos az eddigi vizsgaidőszakok nekem sosem voltak felhőtlenek, és így kevéssé tudtam odakoncentrálni a tesztekre. Nem is léphettem tovább. De most végre itt vagyok, és sikerült végigcsinálnom, és erre hihetetlenül büszke vagyok.
Ma estére, hogy ne kelljen egyedül mennem, elhívtam kedvenc rózsaszín plüssömet, hogy tartson velem. Nem szeretném nagyon elveszettnek érezni magam, és erre Kuma pont jó, mindig földob, ha unatkozom.
Estefelé egy gyors zuhanyozás után felveszem a már előre kikészített ruhámat, mely a házam színeiben pompázik. Hajam lazán föltűzöm egy kontyba a pálcám segítségével, majd felveszem hozzá a fülbevalót, és a topánkámat.
Amint ránézek az órára, elégedetten állapítom meg, hogy sikerült pontosan elkészülnöm, így a kék címeres taláromat kezembe véve a Nagyterem felé veszem az utamat.
A helyszínre érve belépek a terembe, ahol már igen nagy a nyüzsgés. Valakik a vizsgáiról beszélgetnek, vagy éppen a gólyákat mutatják be, mások a nyári élményeikről számolnak be társuknak. A Levitások közül egyedül Runát látom, és egy új kék gólyát is kiszúrok, de ő már egy másik lánnyal beszélget, így nem zargatom. Inkább leülök a kékek asztalához, és miközben Kumát várom, megcsodálom a berendezést is. A díszítés pazar, a sárga és fekete függönyök, étkészletek és zászlók kavalkádjától belezsong a fejem, de nem bántóan, hanem nagyon kellemesen.
Hozzászólásai ebben a témában

Blaskovits Flóra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 26. 00:28 | Link

Évzáró - évnyitó
Amira


Micsoda ambivalencia jellemzi ezt az estét.. Ha többször fordulna elő egy évben ilyen alkalom, minden diák tökélyre maszkírozott bohócként masírozna fel-alá. Mondjuk néhányan most sem állnak messze tőle. Egyik szem sír, a másik nevet - ilyen ez a popszakma. Lezárjuk az egyik évet, és egyből nyitunk egy másikat, amely szintén rohangálást, fejtágítást és számonkérést tartalmaz. A rájuk váró monotonitást egyszerűen vétek ünnepelni. Azért az hozzá tartozik, hogy most kezdi meg első évét a Bagolykő falai között, így eléggé keveset tud az itt zajló tanításról és módszerekről, de iskolába járt már, természetesen. Így nem meglepő, hogy arcára van írva az a tömény unalom, amivel kényszerpihenőjének - minek nevezze, ha nem ő akarta? - szándékozik előre tisztelegni.
Épp ezért nem is csípte ki magát. Könnyű és hosszított fehér inget visel fekete cicanadrágja fölött, fekete balerinacipőt, és talárt. Talárt. Ezt is vétek hordani, bárki bármit mond. És úgy alapban, minden iszonyúan nagy vétek, ami akkor és úgy történik, amikor Flóra nincs ott, ahol lenni szeretne - jelen esetben Fédrával, Angliában.
Közönyösen "támasztja a tököt" a Rellon asztalánál, eddig sikeresen elkerülve mindenféle felesleges bájcsevejt, amikor is mellé keveredik valami kék szatén. Egyetlen oldalra pillogásból csak ennyit sikerül felfognia a leülni készülő, majd le is ülő lányból, akit aztán második blikkre tüzetesebben végig is mér - hogy aztán szinte már sírva nyűghessen fel attól, amit lát.
- Mondd, hogy fel fogod venni! - bök szabad kezének mutatóujjával a lány ölében tartott talárra. Igen, ezen akadt ki. - Legalább megnyugtatásképpen, tekintettel egy újoncra, aki még nem tudja, hogyan lehet ezt megúszni. - És itt jó professzor lévén saját talárjára mutat. Nem az az eget rengetően izgalmas téma, és nem is szokványos indítás, de lánykánk, mint ahogyan eddig sem, most sem törődik formalitásokkal.
Jobban belegondolva, lehet, hogy az idegen reakcióját is meg kellene várnia, mielőtt újfent a roppant szórakoztató semmibemeredésbe kezd. Amilyen magabiztossággal - és talár nélkül, tehát tudhat valamit - ült le mellé a csajszi, még szolgálhat egy-két pikánsabb infóval a teremben ülőkről, hogy ezzel az egyszerű, ám csodálatos dologgal üthessék el a rájuk váró tartalmas időt. Meg persze ismerkedéssel.
Utoljára módosította:Blaskovits Flóra, 2013. szeptember 26. 00:29
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. szeptember 26. 13:46 | Link

Flóra
évnyitó

Nem volt nehéz észrevennie még így a bambulás közepette sem, hogy ő az egyetlen, aki fittyet hányva a szabályokra, a fekete tömegből kitűnve saját ízlésének való viseletbe bújt. Néhány közönséges csitrit is sikerül felfedeznie, akik megpróbálták úgy tartani a talárjukat, hogy kivillanjon legalább a fél combjuk. Nem tudta igazán eldönteni, hogy nevessen, vagy sírjon rajtuk, hisz mégiscsak egy ünnepség, nem egy putribuli. Ő maga úgy gondolta, hogy majd idejében magára veszi azt a fekete borzalmat, addig pedig háztársai örömére tökéletesen villog kék ruhájában. Félreértés ne essék, esze ágában sincs a Levita házhoz tartozni, de a gyerekes énje rég eltűnt, és nem fogja azért kerülni a kék, sárga és piros színt, mert a másik házakat jelképezik.
Éppen feltűnésmentesen végigsimított kerekedő pocakján, amikor egy neki címzett kérdés ütötte meg a fülét. Összevonta a szemöldökét, és lassan a lányra emelte tekintetét.
-Parancsolsz? -elhúzta a száját, kifejezve nemtetszését. Pontosan nem tudta, a kislány hogy is értette amit mondott, de nem is azzal volt a baja. Hanem eleve azzal, hogy megszólalt, hogy hozzá szólt.
-Áh, gólya vagy... -bólintott egyet, leginkább magának. Oké, máris megtalálták. Talán jobban megnézhette volna, ki mellé ül le... -Megnyugodhatsz, felveszem, mert "példát kell mutatnom" -utóbbit kicsit gúnyosabban, idézőjeleket mutatva a levegőben mondta. Főként azért vicces ez a példamutatós dolog, mert ha valaki, akkor Mira aztán elég nagy szabályszegő, de persze csak ha egyedül van, vagy olyanok jelenlétében, akiktől egy tanár, vagy házvezető sem fogja megtudni, miket csinál. -Amira Loveguard, prefektus, hát te? -különös, és meglepő dolog volt, amit itt csinált. Kezet nyújtott a lány felé, és várta a választ, hátha sikerül valahogy megjegyeznie, kivel áll  szemben -ez esetben ki mellett ül.

Ruha
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. szeptember 26. 14:30 | Link

Évnyitó/Évzáró

Nem szeretem az erőltetett rendezvényeket. Márpedig a tanévnyitó ezek közé tartozik, súlyosbítva vétkét, hogy még talárt, sőt dísztalárt kell húznunk. Ha ki tudnám magam húzni, biztosan megtenném. Ma sem vacakolok sokáig, egyszerűen befonatom a hajam egy fonatba egy gólyával, akit fővesztés terhe illet, ha nem sikerül. Sikerült, így elégedetten nézek magamra. Mivel a "csuha" úgyis mindent eltakar, én nem csípem ki magam, mint a többi parádézó lánydiák, akik azt hiszik, hogy divatbemutatóra érkeznek. Az igazgató biztos sóvár tekintettel nézi ilyenkor "gyermekeit", különben tutira nem engedné, hogy magassarkúban, meg kinyalva-falva korzózzanak az ifjak. Én egy lapos talpú cipőt veszek - érezzék megtisztelve magukat, hogy nem tornacipőt -, egy egy sötétebb egyberuhát és arra a talárt. Csodálatos! Csak megrázom a fejem a tükör előtt és legyintek, majd elindulok a Nagyterembe. Már sárga-fekete a terem, ami engem nem igazán zavar, konkrétan teszek rá. remélem idén is lesz valami meglepetés, mint tavaly Markovits magánszáma, vagy, hogy egy zöld lett az iskolaelső, konkrétan szakadtam azon, amilyen fejet vágtak a levitások. Persze az a srác - azt  hiszem srác volt -, még ünnepeltette is magát, szimpatikus volt, ahogy megalázza az okosokat. Az más kérdés, hogy eléggé önelégült volt, de hát nem esett messze a többi rellonostól, szóval mondhatni szériatartozék ez náluk. Úgy látom elvannak ők magukban, még a terítőt is zöldre festi az egyikük, igaza is van. Én megkeresek a főnixek asztalát, közben odaintek Matildának, hogy örüljön, hogy láthat. Leülök a legtávolabb a pódiumtól, lehetőleg egy olyan helyre, ahol senki sincs a közelemben. Nem vagyok ma jó hangulatomban, kényelmetlen a talár és unalmas beszédek jönnek hamarosan. Szerintem gyorsan eszek egy-két falatot, majd lelépek.
Hozzászólásai ebben a témában

Fehér Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2013. szeptember 26. 16:28 | Link

Évnyitó, Bianca

- Igazából csak próbálom elkerülni a méregető pillantásokat. Az újakat mindig mindenki jól megnézi, tudom én. - magyarázta meg a dolgot egy mosollyal, és egy picikét a vállát is megvonta. Részben igazat is mondott, részben viszont csak nem volt kedve bevallani, hogyha nem volt muszáj nem vetette bele magát a társaságba. Ez más számára úgy tűnhetett volna, mintha nem szeretné az embereket vagy mogorva lenne, pedig erről szó sem volt csak kicsit nehezen vágott bele a szocializálódásba. De ugyan hogyan is magyarázhatná el ezt Lottinak, aki ennyire könnyedén idejött hozzá és leállt vele beszélgetni? Nem mind vagyunk egyformák.
- Oh, ez nagyon aranyos. Én a sikeres felvételemre kaptam egy elefántos karkötőt, de egyelőre még ki sem mertem bontani, annyira szép a doboza. - és tényleg így is volt, de a karkötő ott lapult a bőröndje mélyén közvetlenül a zoknik alatt. Egy futó gondolatként felötlött Bogiban, hogy lassan itt lesz az ideje majd felpróbálni ha már egyszer arra kapta hogy hordja, és nem arra hogy dugdossa. Elvégre nem valami államtitok van a dobozban, még csak nem is atombomba vagy vegyi fegyver, még egy plüssállatot sem tudna vele megfojtani az ember mert előbb szakadna szét. Szóval se nem közveszélyes, se nem felbecsülhetetlen értékű, a gyönyörű csomagolás meg végképp csak papír. Persze ezeket a dolgokat a Levitás leányzó kicsit többre tartotta, mint az átlag.
A következő kérdésre kicsit felvonta a fél szemöldökét, arcán egy hamiskás mosollyal.
- Szerintem ennél azért jobban be lennék tojva, ha új lenne a dolog. Ennyire nem nézhetek ki rosszul. - közölte, ám nem nyitott mondatként hanem tényként. Tisztában volt vele, hogy mindent megtett a tökéletes összhatás érdekében és tuti nem úgy néz ki, mint akit most dobtak bolon... Akarom mondani varázslók közé. Igyekezett fenntartani a magabiztosság látszatát amennyire csak lehetett és saját véleménye szerint nem is csinálta annyira rosszul.
- Még nem ismerek senkit a házból, de köszi a tippet. Esetleg ha kiszúrod bemutathatnál neki. - nézett reménykedve Lottira, akinek mostanra talán leeshetett, hogy Bogi nem az a típus aki bárkihez örvendezve odaszökdécsel és hangosan ráköszön, még ha nem is ismeri.
Lotti feltevésére csak mosolyogva bólintott egyet és a lány nyomában elindult az asztal felé, hogy aztán leüljenek a többiek közé. Hát akkor, mehet a menet.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


vigyori kisasszony
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
Írta: 2013. szeptember 27. 17:48 | Link

Évzáró/Évnyitó
Emmusnak, Adriának, és minden Sárgának


Már jó pár évnyitón és évzárón jelen voltam, de a mai mégis csak jobban meg fog ragadni, mint a többi. Az előzőkre nem nagyon emlékszem, csupán az maradt meg bennem, hogy féllig-meddig jól éreztem magam, de most a Navine ház sárga színeit lehet látni mindenhol, valamint a gyönyörű egyszarvút, amint fensőbbségesen néz minden ház tagjaira, kivéve a sárgákra. Kedvem támad oda szaladni az egyszarvúhoz és megcirógatni, de félek, hogy megkérdőjeleznék az épelméjűségemet, így inkább csak mosolyogva állok a bejárati ajtóban és nézelődök egy darabig. A tömegben mindenféle ruhát fel lehet fedezni, és mindenféle embert. Nem egy megfigyelő típus vagyok, mindig belevágok a dolgok közepébe. In medias res. És ennyit is a latin tudásomról. Komolyan, többet nem tudok, csak ezt a három szót, de ezeket nagyon. Álmomból felkeltve is el tudnám őket mondani.
Én egy egyszerű ruhadarabot választottam, amit sok minden dob fel egyszerre. Egyszerű, mégis nagyszerű. Maga a ruha sárga színű, ahogy a taláromon is vannak sárga jelek, de néhol feltűnik a fekete szín is, mint például egy hajpántban, ami fekete flitteres és ragyogó. A hajpánt igazából csak dísz, mert nem szeretem ha hátra van fogva a hajam, mégis szép hatást kelt, ahogy bele van rakva szőke tincseimbe. Nem szeretem a magassarkúkat és most sem voltam hajlandó felhúzni egyetlen darabot sem, így egy fekete tornacipőnél maradtam, aminél nem látszik annyira, hogy tornacipő. Ha valakinek nem tetszik majd szól, úgysem fogom miatta átvenni.
Viszont, most térjünk vissza az egyedül álldogálásra, ami nem a kedvenc időtöltésem. Sárgákat kéne keresnem, mint amilyen én is vagyok. Már pedig rólam csak úgy árad, hogy a nyertes házból jöttem, amire büszke is vagyok. Nem pont arra vagyok büszke, hogy nyertünk, hanem a sok együttműködésre, szorgalmunkra és minden másra. A Navine ház az egyik legösszetartóbb. Bent kicsit elveszettnek érzem magam először, de rögtön nagy mosoly terül szét az arcomon, amikor más sárga talárosokat is meglátok magamon kívül. A tornacsukámban sokkal kényelmesebben járkálok a többiek között és mikor megpillantom Emmát majdnem oda is futottam hozzá, de úgy döntöttem, hogy ennél nagyobb figyelem mégsem kell azért.
- Szia, Ems és Idegen! - integettem nekik már távolról vigyorogva, majd néhány lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot. Szerencsére nem borítottam fel senkit. - Be kéne hozni egy szabályt, hogy ezen a napon mindenkinek sárgát szabad csak hordania - kezdem máris el a napi szómenésemet. - ez a szín a legtöbb embernek jól áll, ahogy Neked is - mosolygok rá majd a másik, még ismeretlen Navinés felé fordulok - Egyébként Vivi vagyok, és nem arról van szó, hogy nem vettelek észre, csak olyan sok dolog van a fejemben, hogy sosem tudom melyikkel kezdjem, így általában össze-vissza haladok... - fújom ki magam a végére, mert megint elhadartam a végét, ami szokásom, ha új emberekkel beszélek, de akkor is, ha ideges vagyok.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Vivien, 2013. szeptember 27. 17:48
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 27. 18:37 | Link

Axel- Évnyitó

Amíg Axelre vár, múlatja valahogyan az időt. Rögtön két elfoglaltságot is talál: az egyik, hogy halkan dúdolja a Für Elise-t, a másik, hogy a súlypontját helyezgeti hol a lábfejére, hol a sarkaira, magyarán hintázik a bokáját segítségül hívva. Ez nála meglehetősen veszélyes dolog, ugyanis amilyen szerencsétlen, könnyen megeshet, hogy előre bukik, és akkorát esik, hogy a fogát is kitöri. Nem lenne meglepő dolog őt ismerve. Ugye az is tény, hogy esett már seprűről, törte össze a lábát, hajlamos belelépni az ollóba, vérzik az orra egy-egy jóképű fiú láttán... Na, vannak defektjei bőven. Szerencsére Axelt meg tudja úgy várni, hogy ne nyalja tisztára önkéntesi alapon a kövezetet, s fesse át vér színűvé. Magában megmosolyogja az előtte lefékező szőke herceg-kezdeményt, meg a ziláltságát és közben konstatálja, hogy Ax ebből az életben nem fog kinőni, hogy hajszálon csússzon be időre. Mondjuk őt nem is zavarja, meg hát ez csak egy évnyitó. Akkor jobban idegeskedett, mikor elsősen a Zeneakadémia friss diákjaként kezdte és az igazgató szentbeszédet mondott.... és ő ettől úgy de úgy megijedt, hogy neki tökéletesen kellene itt teljesítenie, hogy na hagyjuk inkább. Axel is viszonylag gyorsan összekapirgálja magát, még tüdeje is marad, sőt poénra is futja, amin meg már ő, Runa is szélesen kezd vigyorogni, hát odapakolja csinos kis kacsóját és a kézcsókon még fel is nevet a maga... 15 decibeles stílusában.
-Monsieur Sjölander, meg van bocsátva. Avanti.- ezzel a beleegyezéssel útjukra indulnak a sárgába öltözött nagyterembe, mely pár másodpercre leánykánk érzékeit is megbizseregteti. Noha nem egy unikornis, mégis gyermeki örömmel szökellne most párat pusztán a dekoráció miatt is. Ennek a gyermeki lelkesedésnek nyilvánvaló alakja is születik, mikor még jobban belekarol Axba és úgy halad el vele az asztalok mellett. Egyelőre nem a kékségek táborához sündörög, hanem levitás létére a rellonosok térfelére merészkedik, ha már kedves barátja zöldek táborát gyarapítja.
Azért az a nézés nem kerülte el a figyelmét, ennek tiszteletére ki is nyújtja rövid nyelvét a fiúra „mlőőő” felszólalással. Nagyon hölgyes megnyilvánulás.
-Én remekül! Rengeteget olvasok. Lényegében semmi mást nem csinálok holnapig, csak még egy kicsit és még egy kicsit olvasok. Tudod, az én sebességemmel ez nem nehéz.- ezen kénytelen körbevigyorogni a fejét is. Axel kihozza belőle a legmosolygósabb énjét, olyannyira, hogy a pillangós megjegyzésére ismét csak nevetve és heves bólogatással válaszol neki különösebb körítések nélkül.
-Amúgy találtam neked egy régi-régi kottát a könyvtárban, valamelyik zenetörténeti könyv alatt. Matilda azt hiszem, még szervezi a könyvtárat és addig még nem jutott el, de van benne egy gyönyörű Schubert. Majd kikuncsorgom neked, rendben? Amúgy... nem baj, hogy betolakodok hozzátok? Úgy értem, ha a háztársaiddal akarsz beszélgetni, meg ilyenek, én eltűnök, felszívódok, elpárolgok.- makogja gyorsan, visszakozva. Ilyet mondjuk régen nem csinált, úgy hogy valószínűleg akkor szedte fel ezt a szokását, mikor az apja magához vette. Talán most még azért is elnézést kérne hirtelenjében, ha a Rellon asztalán lenne egy égési folt és nem is az ő hibájából.
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 28. 18:31 | Link

(kicsit Kimberli, majd Amira de )Mihael

Nos, nem meglepő módon évfolyamom száma megint nem emelkedett. Lassan akár teljesen be is költözhetnék a szobámba egy életre, hisz hány éve már annak, hogy a hatodikból próbálok a hetedikbe átbukdácsolni?! Sok. Jobb nem is számolni, megint csak arra jutnék, hogy néhány szezont lehúzok még itt.
Hazamenetel a vizsgák után. Annyian voltak így, hogy egészen kiüresedett a kastély. Nem bántam, legalább nem botlottam bele mindenkibe, az a pár beszélgetőpartner pedig pont elterelte a figyelmem Bethről. Ő sincs itt. Megint elment Angliába minden bizonnyal, ám mikor mégis egyetlen hétvégére elutaztam Marcival pont Londonba, ahol Ő lakott, nem volt merszem felkutatni a lányt. Megvan ő nélkülem is, és én is túl fogok billenni rajta, pusztán idő kérdése.
Tehát magamra vettem egy fekete nadrágot, egy fehér inget, melynek ujját két laza mozdulattal a nagyterem felé haladva könyékig feltűrtem és ennyi volt minden, amivel megtiszteltem az ünnepséget, melynek narancssárga színei egykori házam győzedelmét voltal hivatottak jelképezni. Ahogy beléptem már volt rendesen tömeg, vagy legalábbis lézengtek az emberek dögivel. A narancs szín uralta a nagytermet, amit zöld ízlésem kissé elutasított. De mit akarok, dreága unokaöcsém és Zora is ezekhez tartozik, és én sem törtem magam a versenyt illetően. Kristófnak biccentettem, és a már feltöltődőben lévő asztalunkhoz sétáltam. A világért sem ültem volna le, ám Kimberlit megtiszteltem annyival, hogy udvariasságból érdeklődtem hogyléte felől, majd Mirához mentem, aki szemmel láthatóan nem örült a tásaságnak, ami a nyakába zuhant. Fittyet hányva a fiatalabb lányra lehajoltam leendő családtagomhoz, adtam két puszit neki, megöleltem mialatt fülébe súgva kérdeztem, hogy mi van az aprósággal. A kis bájcsevejt követően elindultam kifelé, mondván, hogy megjelentem, legyenek boldogok, ennyi elég volt. Út közben nekimentem valakinek - totál direkt - és valami orosz káromkodás után folytatni akartam az utamat a körletembe,
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. szeptember 29. 00:07 | Link

David és a koccanás- És Persze Évnyitó

Senki nem mondhatja rá, hogy kevés esze lenne, mert ami azt illeti, nagyon is logikus és talpraesett ember, de az még az ő fejlett észjárásába sem fér bele, mi a fenének kell minden évben minden évfolyammal megismételni a hülye évnyitókat. Elég egyszer kiállnia az embernek, de ezek az állatok minden_egyes_hülye_évben_megismétlik. Kiábrándító. Ezt nem bírja sehogy sem felfogni, hol van az értelem, a logika itt elásva.
Morgások közepette húzta magára az egynapos fekete ingét, meg a farmerét, meg az acélbetétes bakancsát, továbbá felkerült a szuronyos csuklóvédője és így rendben elkészülve (fél órát kereste azt a tetves csuklóvédőt) végül nekiveselkedett... és elindult a konyhába. Még véletlenül sem vakarta fel idejében magát a nagyteremhez, hanem előtte bedobott egy kávét komótosan, megevett két szelet habos-málnás süteményt, és csak utána kezdett vakarózni, hogy évnyitó van.
A szerencsétlen eseménysorozat elindításához elég egyetlen momentum- ahogy azt a tragédiák végén meg szokták jegyezni: abban a pillanatban, ahogy nyitná az ajtót, szabályosan elüti egy fél mellkas. Egyetlen szerencséje, hogy nem gyurmából puzzle-özték össze, másképp már asztrológusi pózban gyönyörködne a folyosó plafonberendezésében (padlót fogott volna) .
-A szemed talán a seggedben hordod?- Prózai ízléssel válogatja meg a velős mondat minden alkotórészét, melyet rakétaként vág oda a másiknak, sőt még szántszándékkal elállja az útját is. Egykilencvenes magasságával önkényesen megteheti. A hangsúlyában ott lapul, hogy egy rossz szó és tovább üti a vasat, az hétszentség.
-Vagy lelopták a szemüveged, aranybogár?- A gúny terjed és terjed, belecsöpög minden egyes sorába, hangjába, amit kiejt a száján és ember legyen a talpán, akit ez nem bőszítene fel.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. szeptember 29. 00:37
Hozzászólásai ebben a témában

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. szeptember 29. 00:55 | Link

Évnyitó, tanári asztal

Az utóbbi hetek eseményei komoly nyomot hagytak rajta. Néhány napja nyomát se lehetett látni a kastélyba, pedig itt volt, ott ült a szobájában a padlón, mint valami félredobott rongybaba, és azon agyalt, hogy hogyan tovább. Nem értette, hogy mi a fene folyik itt, hogy miért történik mindez, hogy miért jó ez az univerzumnak.
Mindenesetre ma évnyitó van, ezt a bagolyból tudta meg, ami addig verte csőrével az ablakot, amíg be nem repesztette, a hideg pedig jobban megborzongatta, mint az elmúlt napokban bármi. Ha már felkelt és beengedte a tollast, aki a leveleit, és a postáját hozta, akkor már másra is képes rávenni magát. A tükörbe nézve szó szerint megijedt attól, amit látott. Az arca beesett volt, sápadt, hiszen napok óta nem kapott se napfényt, se komolyabb feladatot, ami a vérkeringést ezen a területen segítette volna. A végtagjai zsibbadtak, a haja kócos volt, így minden további gondolkodás nélkül bevetette magát a fürdőszobába, hogy embert faragjon rémisztő kinézetéből.
Miután a víz és néhány krém megtette a hatását a szekrényéhez lép. Fekete nadrágot keresni könnyű, azt hord, de általában színes felsőkkel, ám most ezt nem teheti meg, így a fél ruhásszekrényét kiborítva talál végül egy fekete ujjatlan felsőt, és egy fekete vékony pulcsit. Pont elég, hogy ne reszkessen az úton a nagyterem felé. Gyors smink, épp csak a szeme alatti karikák elfedésére, a sírás tagadására. Felöltözve kifésüli a haját is, majd cipőt húz és talárt.  Megkapta az értesítést, mely alapján ismét házvezető lesz, valamint, hogy elbeszélgetne az igazgató vele erről a dologról. Utóbbit nem szeretné, nem akar beszélni róla, még akkor sem, ha tudja, ma este szóba kerül. Felakaszt még egy baglyot is a nyakából. Mindig ijesztőnek találta a halott szemeit, amit a fekete kövekben lát, ám most mégis ide illik.
Némán suhan végig a folyosókon, nem túl korán, de nem is későn lép be a nagyterembe, hogy a sorok között végigsietve, néhány embernek köszönve lépkedjen fel a tanári emelvényre, be a helyére, rá se nézve az ott ülőkre. Nem akar modortalan lenni, de a vak is láthatja, hogy nincs minden rendben. Majd úgyis bemutatnak mindenkit, és tudja, hogy lesz még alkalmuk csevegni is, illetve, ha valaki megszólítja, természetesen válaszol neki.


Ruha
Hozzászólásai ebben a témában

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 01:10 | Link

Runa - Évnyitó

*Kevésen múlik, hogy nem lesz ebből késés. Még csak az hiányzott volna a teljes és látványos hatáshoz, ha mondjuk a talárját nem találja, vagy éppen megint ráönt valamit, mint ahogy itt töltött első napjai egyikén a hegedű húrjainak tisztításához használt szeszt sikerült. Azért a rohanás is sokat javít annak az esélyén, hogy időben odaérjen a megbeszélt helyre, viszont a nem túl kellemes következménye az, hogy pár pillanatig köhögve- krákogva igyekszik levegőhöz jutni és valahogy összeszedni magát, hogy szalonképesen jusson be a nagyterembe és ne olyan zilált állapotban, mint amilyenben most van. Ha sikerült kifújnia magát, akkor beletúr a hajába, összeborzolva a tincseit, amitől továbbra is úgy néz ki, mintha hírből se hallott volna fésűről, de ez zavarja a legkevésbé. Jöhet az enyhén színpadias folytatás, Runa szerencsére éppen elég hosszú ideje ismeri ahhoz, hogy tudja, ebből mit kell komolyan venni és mit nem, és főleg nem kell zavarba jönni tőle, mert nem az a célja. Az avantira már ki is húzta magát vigyorogva és mehetnek be a terembe, még mielőtt nélkülük venné véletlenül kezdetét ez a tanévzáró és egyben -nyitó ünnepség. A terem színvilága különösebben nem dobogtatja meg a szívét, aminek semmi köze házakhoz és teljesítményekhez, egyszerűen csak a sárga, mint szín, a ludas, mert nem lopta be magát a szívébe. Magát a dekorációt azért mégis megcsodálja, ha helyet foglalt az asztaluknál, pár percig kezdés előtt meg még Runa társaságát is élvezheti egyelőre, nem törődve azzal, hogy egyébként a Rellon asztalánál ülnek mindketten. Életfilozófiája ezt illetően egyszerű - ha valakit zavar, ne nézze. *
- Vigyázz, mert rellonosok között ülsz. Itt nem a cica fogja elvinni a nyelved, ha sokat mutogatod. Egyébként meg két másodperc per oldal, jól emlékszem? Így nem nehéz. *válaszolja vigyorogva, és lazán megvonja még a vállát is erre. Neki azért ennyire gyorsan nem megy, de a maga módján könyvmoly ő is, sőt hamarosan le is esik az álla. A szó szoros értelmében véve eltátja a száját a kotta említésére, a nyálcsorgás már nem zajlik le, bár bemutatja, hogyan szokás letörölni, jelezve, hogy el lehet képzelni, milyen hatással van rá ez a közlés.*
- Aztaaaa... akkor azt majd muszáj lesz levadásznom. Nem mintha nem lenne, amit megtanuljak, de egy könyvtárban porosodó Schubert-kotta valóságos kincs lehet.*válaszolja határozottan, és igen, máris megfogták, mert már most menne beszerezni, ha nem éppen az évnyitó ünnepségre kerülne sor perceken belül. Megrázza a fejét a kérdésre és megemeli a jobb kezét kicsit, közben nem túl szépen nézve Runára, amolyan "ezt most nem mondod komolyan" jelentésű, kételkedő tekintettel.*
- Évnyitó vagy nem évnyitó, mindjárt kapsz egy taslit, Runa. Leszokhatnál arról, hogy folyton ilyeneken jár az agyad. Tudod jól, hogy nem szoktam kertelni, ha zavarnál, már szóltam volna. Olyan butus tudsz lenni sokszor, te lány. *végül barátságossá enyhülő arckifejezéssel megkocogtatja Runa homlokát.*
- Na de mars a helyedre, mert mindjárt kezdődik a műsor, és még a végén meggyanúsítanak, hogy elkaptál tőlem valamit. Ha nem leprát, hát ragályos gonoszságot, tudomisén. Beethovent kérem azért, és ha vége, akkor megkereslek és folytathatjuk a beszélgetést. Rendben? *kérdezi, közben tartva a bal tenyerét a lány elé, hogy ha már hozott neki könyvet, akkor kapja is meg, és vár valamiféle beleegyezést is a javaslatba, rábólintást, bármilyen jelzést, hogy megértve és rendben. *
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. szeptember 29. 01:44 | Link

Évnyitó, mindenki

Vegyes érzelmekkel érkezik az évnyitóra, nem is csoda, néhány napja a lánya esküvőjére utazott el Franciaországba, majd visszaérve lesújtó híreket kellett kapnia. Mostanra kicsit összeszedte gondolatait, szokásos öltönyét vette fel, melyet talárja egészít ki. Talán kicsit bizarr a gondolat elsőre, de ennek a mikulásutánzatnak kifejezetten elegánsan áll, ha kicsit kicsípi magát. Még a végén karácsonykor egy mikulásjelmezt is bevállal. Mindenkire kedvesen mosolyogva lépked fel a tanári pódiumra, és anélkül, hogy leülne lép a az emelvény szélére, kezeit kissé felemelve, jelezve, hogy figyelmet kér.
- Köszöntök mindenkit, ezen a kissé hűvös, ám izgalommal és újdonságokkal teli estén. Köszöntöm a régi és új arcokat, mind a diákok, mind a kedves tanár kollégák között. Hamarosan nekikezdhetünk a vacsorának, ám előtte muszáj néhány dologról szót ejtenünk.
Kicsit szünetet tart, előhúzza jegyzeteit, melyeken leginkább számadatok és helyezések vannak, majd szemüvegét orrára biggyesztve, szemét a diákságra emeli.
- Talán sosem volt még ilyen nagy a különbség a pontversenyben. Nem tudom, hogy az utolsók találtak-e jobb elfoglaltságot, mint a szorgalom, vagy az elsőknek nem volt jobb elfoglaltságuk, de hát vágjunk is bele. Negyedik helyen végzett idén a Rellon ház, akik összesen 1688 pontot gyűjtöttek.
Kezeit néhányszor összeütve tapsolja meg a Rellonos diákokat, akiknek asztalán megjelenik a szokásos zöld csomag, mely mélyén néhány édesség rejlik.
- A harmadik helyezett az Eridon ház lett, akik 2549 pontot gyűjtöttek.
Ismét tapsol az említetteknek, akik asztalán piros csomag jelenik meg. Most már kezd feltűnni, hogy ha valaki nem a saját asztalánál ül, hiszen a csomagok a ház tagjai előtt jelennek meg. Elszórtan már találhatóak piros és zöld csomagok is a terembe.
- A második helyezett, szoros versenyt és szép szorgalmikat, küzdőszellemet és csapatmunkát bemutatva a Levita ház lett, akik 16873 pontot gyűjtöttek. Igazán bámulatos eredmény.
A taps közben megjelennek a kék zacskók is, melyek akkorák, mint a zöld és piros zacskók együtt, vagy háromszor akkorák, mint a zöldek, kinek hogy tetszik.
- Az idei évben, egy utolsó hajrában azonban a győztes a Navine ház lett, akik nem kevesebb, mint 17477 pontot gyűjtöttek. Nem semmi!
Ismét tapsol, miközben a négyszer akkora, sárga csomagok is megjelennek. Hallatszik néhány zörgés, van, aki kíváncsi, van aki éppen nassolni vágyott. Ő közben megemeli a házkupát, melyre már rákerült a Navine ház, és a mostani tanév. Ezzel a tanári asztal mögött Szendrei professzorhoz sétál, és egy kézcsók után átnyújtja a nőnek a trófeát.
- Ha már itt járok, engedjétek meg, hogy Szendrei professzor további díjait is átadjam, hiszen ő lett idén az év tanára, illetve az év házvezetője is. Igazán briliáns teljesítmény!
Két másik kupát is elővesz, ezek kisebbek, mint a házkupa, illetve egy-egy szál virágot is a professzorasszony kedvencéből, és mindkét kupa mellé ad egyet.
- Az év diákja ...
Elindul vissza a pódiumra, ahol megjelennek különböző könyvek, oklevelek, virágok. Talán érdekes, hogy kihagyta a házvezető-helyettest, de erre még mindenképpen vissza fognak térni.
- ... A Navine ház büszkesége, Újvári Adria! Gyere fel!
Int egyet a lány felé, miközben megtapsolják, majd amikor csillapodik az öröm ismét megszólal.
- Az év prefektusa pedig Gál Botond! Gyere fel te is!
Int a fiúnak is, majd amikor mindketten felérnek, a könyvekhez vezeti őket. Ha sikerült választaniuk a varázs -és mugliirodalom kiválóságaiból, mindkettejüknek oklevelet ad át, Adriának még egy virágot is, mely átadás után a lány kedvenc virágává változik.
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. szeptember 29. 11:18 | Link

Évnyitó/záró
Emmus, Levita asztala, végül Wickler bácsi

 Ez is eljött, ennek az évnek is vége. Ahhoz képest, ahogy ideérkezett, ahogyan aggódott, hogy milyen lesz újra közösségben, nagy közösségben, ráadásul a mágia világában, már nagyon de nagyon távolinak tűnik neki. Mintha nem is lett volna. Persze, valahol mélyen még megvan benne az, ami akkoriban, de már nagyszerűen átvette a helyét a mostani énje. Nem lehet azt mondani, hogy megváltozott teljes mértékben, még mindig nem olyannyira felszabadult, mint amire a normális jelzőt lehet rápecsételni, de mérföldekkel van a sarokban gubózó valakitől. Ebben sokan voltak segítségére, a háza, akik jól fogadták, azok, akik netán tudják, vagy csak sejtik, hogy micsoda, kicsoda, de mégsem bélyegezték meg, és nem utolsó sorban Emma. A legnagyobb meglepetése és örömforrása.  Egészen pozitív év volt ez, sőt.
Így, a szokványos jókedvével készülődik a nagyterembe, hogy meg is ünnepeljék a nagy eseményt. Nem kellett neki sok idő, míg magára húzott egy inget, egy sötét farmert, és tornacipőt – mivel az ünnepélyesebb cipője beadta a kulcsot -, és ennek tetejére húzta magára a talárt. Csakhogy itt akadt a bökkenő. Saját, kékkel átitatott Levitás talárja valahogy másik univerzumba keveredhetett, hiszen, hiába kereste már napok óta, a vizsga után mintha szőrén-szálán eltűnt volna. Pedig még az ágy alatt is kereste, de oda is csak a zoknik és a pormacskák költöztek be. Szerencsére Emma segített neki, kapott egy ugyan sárga, Navine színeiben pompázó talált, de legalább méretben illet rá. Erre került végül a prefektusi jelvénye – ami még csoda, hogy megvan, ezek után - , és az ő készülődése ennyi is volt. Kicsit azért aggódott, hogy mit szól a publikum, hogy kissé eltévedt a kék színeitől, de magában már mosolyog a dolgon, és a felbukkanó, esetleges megjegyzéseken. Türelmesen vár, míg Emma elkészül, teljes lesz, s így indulnak a nagyterem felé, ráérős tempóban. Ahogy beérnek, rögtön szemet szúr neki, hogy a dekoráció, és kölcsöntalárja összhangban állnak egymással. Jót vigyorog a dolgon magában, de örül, hogy ők nyerték az éves versenyt, nem ellenséges, neki bőven jó a második hely is. Amúgy is a pontjaik mutatják, mennyire küzdöttek. Szorgalmas kis csapat, annyi szent. Megállva végül, a felé forduló Emmára tekint mosolyogva, és szavaira bólintva helyesel.
- Rendben, rendben. – viszonozza a puszit, majd figyeli egy ideig ahogy az asztalához kerül – ahova most neki is jobban mutatna, ha odaülne -, és megindul a maga asztala felé. Leülve fordul a levitás csapat felé, köszöntve mindenkit, majd amíg még csak a diákok szava tölti be a nagytermet, egy háztársa felé fordul, és megkéri, hogy varázsolja rá a levita címerét kölcsöntalárjára. Kicsit égnek a fülei, hogy ilyesmit kér, de amint a kis varázslat teljesül, már könnyedebben foglal helyet a kékek között, kissé ugyan sárgán, de reméli, hogy elcsatangolt talárja valahol most jót kacag az egészen.
Az igazgató szavaira csendesül el minden, és figyel oda rá. A díjak kiosztásakor lelkesen tapsol, hiszen mindenki megérdemli azt, amit kapott, majd saját, megjelenő csomagjába tekint bele, amelyben az édességek lapulnak. Ki ne örülne ennek? Egy ideig biztosan ellesz vele. Nagy taps kerekedik végül, amikor a győztes ház neve hangzik fel, becsatlakozik az örömbe, és tapsol ismét, majd akkor is, amikor a Házvezetőjük is megkapja a díjaikat. Kezeit a tapsvihar végén leengedve figyel tovább, ki lett idén az év diákja, őt is tapssal jutalmazza, és már majdnem a vacsora gondolatával kezd el foglalkozni, amikor elhangzik a neve. Meglepetten pislog maga elé, majd a többiekre, hogy valóban jól hallotta-e, amit, majd felállva, a meglepetést az arcán hagyva lépked ki a pódiumra az igazgatóhoz. Fülei most kissé jobban égnek, mint nemrég, de reméli, senki nem azzal törődik, milyen talárt aggatott magára. Széles mosollyal köszöni meg a díjat, amely egy választott könyv volt, és, amit első pillantásra szeretett meg, és vett magához, majd az oklevelet átvéve rázott kezet az igazgatóval. Adria felé fordult, mikor volt némi szusszanásnyi idő, és rámosolygott a lányra.
- Gratulálok. – nyújtotta kezét neki, hogy ezzel is kifejezze gesztusát, majd, miután lecsengett minden, visszaindult az asztala felé, kissé ugyan feszengve, hiszen most nagyjából minden tekintet felé szegeződött, és ehhez még nagyon nincs hozzászokva.  
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Tulipánvölgyi Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 110
Írta: 2013. szeptember 29. 13:11 | Link

Navinések - Vagyis inkább a kupa és a HV néni

*Én nem is értem a diákokat, annyira sürögnek és forognak ma, hogy az már olyan érzésem van, mintha valamelyik piacon próbálnánk egy elejtett ötforintos érmét megtalálni, vasárnap, reggel 8-kor, telt házban. Én vagyok ebben az ötforintos, sajnos. Tudom én, hogy örülni kéne, de picit lelombozott, hogy hirtelen mindenki kifordult magából, de szerencsére a jókedvem hamar visszatért, hiszen az egyik elsős kislány eljött velem rajzolni picit. Annyi mindent színeztem, hogy megfájdult a kezem. De eldöntöttem, hogy a legszebb szoknyácskámat felveszem és én is tiszteletem teszem ott, ahol a sok kis sárgácskát ünnepli mindenki.
Ahogy a teremhez érkezem, a bejárat jobb felső sarkából figyelem az embereket, ahogy mindenki lecsücsül szépen a helyére. Egyszer csak nagy elánnal elindulok, azaz ez a tervem, hogy gratuláljak mindenkinek, odareppenek Emmához, Vivihez és Adriához, bár tudom, hogy utóbbi kislány elég morci, meg minden, de annyira sokat tesz értünk, mesélte a hv néni, ezért is simítom meg a vállát, igyekezve, hogy ne nézzen légynek és ne akarjon lecsapni.
Mosolyogva keresem barátnőmet, Ririkét a tömegben, de nem fedeztem fel eddig. Mikor végigértem hirtelen egy fiú mellkasába repültem bele. Már a talárjából látom, hogy itt gond lesz. Rellonos, nagyon csúnyán néz rám, valami olyasmit fortyog és sziszeg felém, hogy rusnya rovar, ettől pedig nagyon megijedek és azonnal a tanári asztal felé veszem az irányt, láthatóan utánam lépdel, amitől még jobban megijedek, annyira, hogy még valami ragacsos süteménybe is sikerül belepottyannom. De nem érek rá felmérni a helyzetet, egyből búvóhelyet keresek, amit egy nagy pohárszerű valamiben meglelek. Összekuporodom, amikor megérzem, hogy valaki megemeli azt, majd hallom, ahogy Véda néni nevét mondják. Nagyokat pislogok, remegve, csupa ragacsosan felfelé vélhetően, mikor a néni belenéz. Biztos bajban vagyok. Megijedek és picit le is konyul a mindig mosolygós arcom.*
Utoljára módosította:Tulipánvölgyi Flóra, 2013. szeptember 29. 13:15
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. szeptember 29. 14:08 | Link

Évnyitó-záró
-Vivien+Navine, Angelina (lényegében Rellon asztal) és Igazgató úr + Flóra



 * A kiscsikói nagyon szépen megdolgoztak azért, hogy a mai napon őket ünnepelje az iskola. Nagyon büszke rájuk, nem is győzte némelyikük feladatait javítani, rengeteggel árasztották el. De összességében még mindig jobban járt, mint Rédey kollégája, akinek tényleg napokba tellett mindent elolvasni és lepontozni. Védának is szüksége volt néhány extra adag kávéra, mire végzett az egésszel, remélhetőleg idén nem lesz ekkora verseny a házak között. Ez a ponthajsza, meg talán a tusa is még inkább ellentétet szított a diákok között.
Időben kezd el készülődni az ünnepélyre, egy gyors zuhany és hajmosás után lágy hullámokkal díszíti barna fürtjeit, majd egy finom sminket dobott fel, majd pedig kifestette a körmeit egy nem túl hivalkodó színre. Ruha gyanánt egy hosszú feketére esett a választása, ami a legkézenfekvőbb egy fekete-sárga talár alá. Ő maga nem akart annyira rikító színt felvenni, mint amilyenben a háza pompázik, de a sárgás szegéllyel az unikornisok előtt tiszteleg. Ékszerek tekintetében is kicsípte magát, s kivételesen levette a kopott sárkányfogat a nyakából, helyette kifinomult ékszerekben igyekezett megjelenni.
Olyan 10 perccel a kezdés előtt lép be a Nagyterem ajtaján, örömmel veszi észre, hogy a Navinései már gyűlnek és bizony a lánya is megjelent az asztaluknál. A Levitások asztalához pillantva egyelőre nem látja a középső gyermekét, de reméli, hogy hamarosan Ő is megérkezik. A győztesek asztalához lép és egy halvány mosolyt ereszt meg a társaság felé, miközben megsimítja Vivien vállát.*
- Mi van kupagyőztesek, nagy az öröm? *Kérdi mókásan felvonva szemöldökét, tudja ám mi a válasz, még ha nem is mindenkin látszik a kitörő öröm.  Adria bizonyára elfáradt a tanév során, vagy csak a szokásos bulizós hangulatát vette fel. Félszemmel érdekes színváltozásra lesz figyelmes néhány méterrel odébb. Odafordítja a fejét, s látja, hogy a Rellonosok büszkén ülnek az átváltoztatott zöld terítőjük mellett. Fejet lágyan megrázza, mialatt felvonja a szemöldökét. Roppant illetlen cselekedet ez, senki más nem csinálná ezt, ha a Rellon ház győzött volna.  Mivel nem tudja beazonosítani a tettes ezért a legnagyobb nyugalommal az asztalhoz sétál, majd nonverbális úton visszaváltoztatja a terítőt eredeti színére, s várja a „jelentkezőt”, mivel sejtése szerint meg fog mozdulni. Karjait lazán keresztbefonva szúrós pillantásokkal pásztázza a zöldek asztalát. Minden kis rezdülésre figyel, bár nem akar alaptalanul megvádolni senkit, hiszen ezen a színváltós játékon bárki meglepődne.
Miután a Rellonossal, vagy Rellonosokkal  végzett- már ha kiderül, hogy ki volt az, nem feltétlen szeretne bűnöst keresni-, elindul a tanárok asztala irányába, mivel nem akar a nagyteremben bolyongani, amikor az Igazgató úr már kezdené a beszédét. A kollégái irányába biccent, ahogy közeledik az asztal irányába, a közelebbieknek elmormol egy köszönést is, majd figyelmesen hallgatja az igazgató beszédét. Tétova pillantást vet az egyik üresen álló székre, ami a tanári asztalnál van fenntartva, majd lesüti a szemeit, hogy ne vegyék észre a dolgot.
Megtapsolja a másik három házat, de főleg sárga és kék küzdelem volt, a Levitások érdemlik a legnagyobb tapsot, hiszen ők a legnagyobb vesztesei ennek az egésznek. Amikor végre elérnek a Navinéhez majdnem kiugrik a szíve, hihetetlenül büszke a gyerekeire.  Finoman mosolyogva veszi át Wickler professzortól a kupát, megköszöni a kedves szavakat. A kézcsóknál egy kicsit zavarban van, nincs igazán hozzászokva az ilyen jellegű gesztusokhoz, a finom mosolya zavart vigyorgásba csap át. Úgy tervezte, hogy a magasba emeli a pompás serleget, amikor is megpillant benne egy parányi ismerőst. Elkerekedett szemmel, kérdő tekintettel bámulja a nyolc centis tündérlányt, aki szemmel láthatóan szorult helyzetbe került.* - Te meg mit keresel itt? *Suttogja Flórának, majd egy, az asztalról elvett szalvéta segítségével kiemeli a serlegből és leteszi a tanári asztalra. Az aprócska technikai malőrt követően az unikornisok asztala irányába mutatja a serleget, majd a szőkeség mellé rakja. Éppen elő szerette volna venni a pálcáját, hogy valahogyan megtisztítsa szegény párát, amikor György ismét megszólítja. Kiderült, hogy más is van itt még. Úgy tűnik, hogy nem csak a háza érdemelt kitüntetést, hanem ő maga is: egyszerre lett az év tanára és az év házvezetője is egyben. Döbbenten veszi át mind a két kisebb kupát mind pedig a két szál sárga nárciszt.* - Köszönöm szépen! * Motyogja, majd párat pislog hálálkodva a diákok felé is. Nincs ehhez a nagy felhajtáshoz szokva, de nagyon örül, hiszen ez azt jelenti, hogy valamit jól csinált és érdemes ezen az úton továbbhaladnia. Az igazgató úr más díjak kiosztásába kezd, úgyhogy egy gyors mozdulattal megtisztítja a ragacsos körletlakójukat a süteménytől.* - Ennyire éhes voltál? * Susogja oda, miközben egy másik, tiszta szalvétát is ad az apróságnak. Ekkor nem tud figyelni a válaszra, hiszen meghallja még egy sárga nevet, mégpedig Adriáét. Megtapsolja a lányt, reméli, hogy ettől jobb kedve lesz, bár nem teljesen biztos benne, hogy a szőkeség arra vágyik, hogy az egész iskola előtt megmutassa magát. Az Év diákja után az Év prefektusa cím következik, amit az egyik Levitás fiú nyert el. Emma miatt elég jól ismeri Botondot, sokszor látja őket együtt. Igaz, nem érti, hogy miért visel Navinés talárt a srác, de őt is tapssal jutalmazza. Talán valamiről lemaradt a fiú házával kapcsolatban?*



öltözék
talár
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. szeptember 29. 14:17
Hozzászólásai ebben a témában
Zadravecz Kimberli
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 15:02 | Link

David, majd igazgató bácsi

Ledöbbenve tapasztaltam, hogy az a fiú is itt volt, mert véleményem szerint nem lézengtünk itt olyan sokan. Szokásán azonban mit sem változtatott Őnagysága: nevét annak rendje és módja szerint homály fedte.
- Köszönöm, jól vagyok - Eme szavak értelmében ki is merült a társalgásunk, inkább az igazgató úrra figyeltem. Kicsit szégyelltem magam amiatt, hogy pechünkre mi lettünk az utolsók. Jó, sosem voltam az a stréber, de hogy E-kel, meg maximum két V-vel, és két sikertelen vizsgával nem sok mindent tettem hozzá a házunk esetleges sikeréhez. Plusz pechemre pont vizsgaidőszak utolsó hetére érkeztem meg, alig volt időm észhez kapni. Tanulság: pontosabban kell beosszam az időmet. Ahhoz képest, hogy amilyen hirtelen ért véget az első úgymond itt töltött "évem", egészen kalandos volt, hát még a Bűbájtanterem-eset, amiről csak én és az az ismeretlen srác tudunk. A teremben mindenütt a narancssárga szín dominált, s amikor a kis zöld csomagokat megkaptuk, kíváncsian figyeltem, hátha valaki más előbb kinyitja, és úgy megtudjuk, mi is van benne.




Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet