36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 3. 22:10 | Link

Tusa 1. próbája, megfigyelés, várakozás

Csend, sutyorgás, na meg hang nélküli izgalmak. Ezekkel lehet jellemezni azt az időszakot, amikor Amira a Nagyteremben üldögélt. Ölében Ecsettel, a kismama puffskeinjével figyelte az eseményeket. Nem csak azért, mert ez volt a feladata, azért is, mert nem volt jobb dolga, és hát ez volt a legjobb figyelemelterelő dolog, ami most igazán rá fért.
Néhány versenyzőért kimondottan aggódott, Tiffel és Domival az élen. Benji is idegesítette, annak sem örült volna, ha neki baja esik, de ő tud vigyázni magára...bár amikor megpillantotta a vélát, nem sok jót jósolt gyereke apjának. Tif meg...hát nagyon büszke volt rá, amiért alkalmazta amit együtt tanultak, ráadásul nem is rosszul. Biztos kap majd valami jutalmat, ha kiesik, ha nem. Domival pedig hadilábon áll, furcsán gondol rá, egyik szempontból utálja, a másikból meg szorít neki nagyon, és görcsbe rándult a gyomra amikor meglátta, hogy valami rossz a hátára akaszkodott.
Aileen összeesését követően egyedül maradt, Maurice elment a lányért, és épségben kivitte, de a Gyengélkedőn maradt vele. Így nagyobb feladat hárult a lányra, figyelnie kellett a pergament is, nem csak azt, ahogyan páran megkapták a kulcsukat. Nagy kő esett le a szívéről, ahogy ők elhagyták az erdőt, és már várta, hogy megérkezzenek hozzá, és eldicsekedjenek mindenkinek vele, hogy bizony, az első próbán tökéletesen teljesítettek.

Ruha
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. július 3. 23:42 | Link

I. forduló

Rossz irányba fordultam, éreztem, hogy találat érte a lábamat, testem alsó része megdermedt. Sóbálvány átokkal volt dolgom, mely szerencsémre félresikerült, talán pont azért, mert Yar nonverbális varázslásból még nem volt annyira májer, mint hitte magáról. Így hát a kezeim szabadon maradtak, és mivel a Relaxo bevált, lehetőségem nyílt egy Finite Incantatem-mel újra teljes értékűen mozgásképessé válnom. A hátráltató átkaim közül az első kettő befuccsolt, a harmadik azonban már csodaszépen telibe kapta a szőkét. A Dormiendana ezek után már gyerekjáték volt.
- Ennyit rólad selyemfiú! - diadalittas kacajjal küldtem álomba, ám a totális megsemmisítésre már nem volt lehetőségem, ugyanis Kati hangját hallottam, így jobbnak láttam továbbállni. Tudtam, hogy országos puszipajtások Yarral, biztos nem hagyná annyiban, hogy ilyen csúnyán elintéztem a kis kedvencét. A lánnyal viszont egyelőre nem szerettem volna megküzdeni, hiszen a kviddicspályán egy csapatban játszottunk, az ottani egység érdekében a tusán csak a legvégső esetben kívántam konfrontálódni vele, ha személye veszélyeztetné a győzelmemet. Kati egy gyenge kísérlettel még megkísérelt egy gáncsoló átokkal eltalálni, de addigra biztonságos távolságba jutottam. Nem értettem, hogy mit van úgy oda ezért a ficsúrért, pláne azok után, hogy a gyakorláson milyen gátlástalanul viselkedett vele. Különben is, ez egy egyéni verseny, itt mindnyájan ellenfelek vagyunk, a versenyzőtársak közti szoros kapcsolat csak hátráltató tényező. Kati is rájöhetne erre, ha tényleg komolyan gondolta a tusát.
Fújtam egyet, majd óvatosan továbbindultam. A doxyknál már csak veszélyesebb jöhet. Egyszer csak a semmiből apró fehér köd, majd fény jelent meg az orrom előtt, olyan váratlanul, hogy azt se volt időm eldönteni féljek-e vagy ne. Nem kellett, ráleltem a hőn áhított kulcsra.
- Tájolj! - a pálcám hegye kijelölte az északi irányt, az égtájak alapján be tudtam lőni, hogy merre induljak. Több se kellett, uzsgyi nekiindultam, minél előbb ki szerettem volna jutni. Rövidesen elértem a tisztást, innentől kényelmesebb tempóra váltottam, megigazítottam egy kicsit a ruhámat, rendbe tettem magam, mégse olyan ziláltan lépjek a közönség elé.
Büszkén léptem be a nagyterem ajtaján, nagyon úgy tűnt, hogy én tértem vissza elsőként. Szólnom se kellett, csak széttártam karjaimat, és minden szerénységet nélkülözve néztem végig az egybegyűlteken. Nem ok nélkül ünnepeltettem magam, alaposan rászolgáltam, igyekeztem is kiélvezni minden pillanatát.
    
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. július 4. 01:48 | Link

1. próba - második felvonás
Homecoming
2/2.


 Valahogy elkeveredni az erdőben lényegesen könnyebb, mint kitalálni onnan. Beletelt egy időbe, amíg ismét rálelt az útra, amelyen taposva belépett a rengeteg közepébe. De nem aggódott, a kulcs nála volt, senki nem követte, senki nem támadt rá. Tompán hallott ugyan némi érdekes, fura hangot, de nem törődött vele. Ameddig nem a háta mögött oson, rohan valami, addig nincs gond. És a többiek? Önző módon csak magára gondolt, ahogy azt mindig is tette, versenyen kívül. Boldogulnak, elvégre bajnokok. Aki meg nem, az így járt.
Nem sokáig kóválygott céltalanul, a fák ritkulni kezdtek egy idő után, innen tudta, hogy nyert ügye vagy. Nagyot sóhajtva, fellélegezve közeledett a tisztás felé, a kulcs már a zsebében pihent, pálcája pedig füle mögé tűzve pihent. Megégett, válláról pedig teljesen eltűnt felsője koszosán, kissé még vizesen lógott rajta. Nemigen érdekelte, hogy ilyen állapotban igyekszik visszafelé, igazándiból már a lakrészbe akart menni, hogy kezelje az égést, hiszen a bőr kellemetlenül húzódott, fáj, égett, mindent tett, ami miatt igen harapós kedvét lelte. Öngyógyításra jelenleg ereje, kedve nincs, örül, ha leülhet végre, és hátradőlve várhatja a végkimenetelt. Hunyorogva látta az előtte haladó alakját, amint a kastély felé tartott, megbizonyosodva arról, hogy nem ő az első. Hát és aztán benézett a ló az ablakon. Most fikarcnyit sem érdekelte, a kulcs volt a cél. Nem?
Közeledve a kastélyhoz, az ajtót belökve lépte át a küszöböt, majd egyenesen a nagyterem felé igyekezett. Kissé sietős léptekkel haladt a cél felé, nem akarta tovább nyúzni a dolgokat, le akarta tudni. Ahogy az ajtóhoz lépett, megállt egy pillanatra, megpörkölődött hajtincsét hátratűrve fújta ki a gőzt. Csak ez után, halál nyugodt, mégis azért nyúzott képpel lépett be a Nagyterembe, kiszúrva a magát ünnepeltető srácot, aki előtte haladt. Szemét forgatva lépdelt közelebb, ő maga semmiféle hasonló mozdulatot nem végezve. Na azért bazári majom nem lesz.
- Ne emeljek neked egyből szobrot? - lökte oda a másiknak, miközben az egyik asztalhoz lépett, ahol a nézőközönség egy tagja ücsörgött, és teli töltött poharát felkapva itta ki annak tartalmát, nem nézve, hogy talán még szüksége lett volna rá. Lecsapva végül azt, körbetekintve keresgélte mentorát, hátha valahol a nézők sorai közt ücsörög, de inkább az ő jelére várva lépkedett Amira közelébe. A kulcsot kihúzva a zsebéből, saját ujjára akasztva állt meg végül, várva arra, hogy a lány mondjon valamit, válla pedig a nem mozduló tagjainak hálásan jelezve csillapított a fájdalmon.
Újabb siker.
Utoljára módosította:Benjamin Lawrence Krise, 2013. július 4. 01:49
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 4. 02:40 | Link

Mágustusa
Kulcs, kulcs, kulcs *-*


Nem éppen a legszebb módszerrel, de sikeresen legyőztem a váratlan meglepetést. Csak tudnám, hogyan és mikor került a nyomomban, de ha azt veszem, akkor már nem igazán érdekel. Jobbnak láttam, ha azonnal továbbindulok, mert fogalmam sincs, hogy van-e még a közelben ilyen, vagy ennél veszélyesebb bestia. Pálcámat készenlétben tartottam, és kész voltam bármire sóbálvány átkot küldeni, ami megmoccan a közelemben.
Egy idő után, úgy másfél méterre előttem, valami fehér köd jelent meg. Nem akartam megvárni, hogy mi is az, de ameddig nem láttam tisztán, hogy mivel is találom magam szemben, addig nem átkoztam. Ez a fehéres valami lassan összeállt egy bizonyos dologgá, méghozzá egy kulccsá. Nem akartam hinni a szememnek, biztosan csak egy illúzió, egy trükk. Lassan sétáltam közelebb, és nyújtottam felé a karomat. Hamarosan a markomba zárhattam a lebegő tárgyat. Eddig félig elhittem, hogy nem trükk, de majd csak akkor fog kiderülni, ha azon a bizonyos pajzson vagy min, sikeresen át tudok menni. Így hát futólépésben indultam meg visszafelé, hogy minél előbb kiszabaduljak innen.
Kifele már gyorsabban megtaláltam az utat, mint befele. Nem figyeltem senkire, és semmire sem, csak futottam, ahogyan bírtam. A védővackon sikeresen átjutottam, és kívül kicsit megpihentem. Már nem kell attól félnem, hogy valaki, vagy valami rám támad, hogy elvegye a kulcsomat. Kifújtam magamat, és lassan elindultam a Nagyterem felé. Nem hiszem, hogy elsőként értem ki, de ez már nem tud izgatni. A lényeg, hogy a zsebemben van a kulcs, és túléltem az első próbát.
Már a terem ajtaja előtt hallom a tapsvihart, amiből leszűröm azt a bizonyos tényt, hogy egy másik bajnok már kiért. Mikor belépek, valahogy nem lepődök meg azon, hogy két Rellonos van már kint, bár ahogyan elnézem, nem igazán szívlelik egymást. Amelyik ünnepelteti magát, eléggé beképzelt lehet, és jogosnak találom a másik beszólását. Szemeimmel Keresztanyut keresem, mert elsőnek őt akarom megölelni. Mira várhat még egy kicsit, hisz úgy sincs kint az a 11 fő, akinek kint kell lennie. Amikor kiszúrom a tömegben Védát, mosolyogva sétálok oda hozzá, és jó szorosan megölelem. – Megcsináltam… túléltem. –motyogom halkan, de büszkén és mosolyogva. Ameddig lehet, addig ott maradok vele, majd mikor Mira felszólít, közelebb megyek hozzá, és várom a további teendőket.
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. július 4. 04:34 | Link

I. forduló és ami utána van.
Amira, anyuka, aztán Noel


Nem akarja látni, hogy mi történik, és mégis kíváncsi arra, hogy rögtönzött menekülési tervének első felvonása vajon hogy sikerül. A tervei szerint a troll elengedi, ő pedig a macskanő ügyességével és kecsességével ér földet, hogy aztán Gergő karját megragadva elrohanjanak. A kettő közötti időben meg csókokat dobál a nézőknek, integet és nem mellesleg autogrammot is osztogat. Na persze. Ha minden ilyen könnyen menne, már egy cirkusszal járná a világot, Noellel az oldalán, aki mondjuk késdobálóként leszedi azokat a labdákat, melyekkel a kötélen egyensúlyozik. Ám amíg nem ő a macskanő, addig ez a terv is csúszik.
A szúrás viszont sikeres a troll elengedi, de nincs semmilyen hátra szaltó esés közben, csak egy puffanás. Amíg a troll kezében forgolódott elszakította a felsőjét, és kicsi zúzódásokat is összeszedett, melyekre sikerült ráesnie. Hát nem zseniális? De. Gergő karját megragadva vonszolja arrébb, lehet, hogy a troll a szembántalmazása után a második átkot már inzultálásnak élné meg, és a srácra támadna.
- Ha látsz egy trollt, fuss. Ne átkozd, elég vastag a bőre hozzá. Olyan, mintha böködnéd, nem véletlenül kapott négy x-et.
Személyes véleménye szerint az ötöt is megérdemelte volna. Amíg elhadarja a mondatot, szétszakadt felsőjét igyekszik úgy megkötni, hogy ne fedjen fel semmit, amit nem szeretne, majd lépésein kicsit gyorsítva elhagyja a fiút. Nem akar csapatban menni. Nem akar sem hátráltatni, sem azt, hogy mások hátráltassák. Ki akar menni és kész. A kívánsága nem sokkal később valóság lesz, hiszen a fehéres derengés után megjelenik a kulcs is.
Vége. Komolyan vége az első fordulónak, ő pedig él. Miközben a kulcsot az ujjai között tudja pulzusa is kezd kicsit helyreállni. Kint van, mehet a nagyterembe, mehet, hogy egy kicsit leüljön, mert lábai kezdenek remegni. Belépve a terembe a többiekkel, ő nem isteníti magát, valahogy nincs kedve, csak odasétál Amirához, hogy letegye elé a kulcsot, majd egy halvány mosollyal konstatálja, hogy hátulról kap egy ölelést és sok szidást, amiért ilyen "butaságra" vállalkozott. De hát mit tegyen egy anya? Aki amúgy rémesen büszke a lányára? Naná,hogy ezt. Ad egy puszit a szőke nőnek, aki elengedi, és egy biccentéssel hagyja, hogy a lánya odalépjen a fiúhoz, akit tekintetével egyből megtalált és akihez odaszaladva szorosan hozzábújik. Most nem érdekli, hogy remeg a lába, vagy, hogy tiszta roncs lett a ruhája, és már csak egy kis zene, meg egy turbán kell a fiú fejére, ő pedig kezdhet is táncolni neki, hátha lila kendőt dob elé. Nem akar elválni tőle, még csak az kellene, hogy bárki - Noel - meglássa, hogy sírásra áll a szája.
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. július 4. 04:35
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 4. 10:35 | Link

1. próba, a versenyzők

Teltek a percek, mire befutott az első versenyző. Várffy jutott ki elsőnek, és szokásához híven elvárta, hogy úgy ünnepeljék, mintha valami isten lenne. Pedig senki nem pisilte össze magát tőle, maximum az elsős kislány, ott jobb szélen, aki sikítórohamot kapott amint befutott. Valami beütése biztos volt. Mira az egész "ó de király vagyok" jelenetre egy lenéző fintorral reagált, eszébe sem jutott gratulálni ennek az embernek.
El is terelődött róla a figyelme amikor egy percen belül újra nyílt az ajtó, és Benjamin érkezett. Széles mosoly ült ki az arcára, végig nézte, ahogy odasétált hozzá, és mindeközben felállt, hogy a lehető leggyorsabban megölelhesse, persze nagyon vigyázva a sérülésére.
-Nagyon fáj? -elhúzta a száját ahogy az ölelésből engedve ránézett az égés nyomára. -Csodálom, hogy bírtál magaddal -tette hozzá már vigyorogva. Egy jelentőségteljes pillantást küldött a tanári asztal felé, ahol a vendégigazgatók éppenséggel az ebédjüket fogyasztották. Portington, a roxfortos volt az, aki igaz, hogy nem hivatalosan, de gyógyító volt, és egy korty jeges tea után odabicegett hozzájuk, hogy ellássa összvissz két perc alatt a fiú sebét, amiből már nem is látszódott semmi, és a fájdalom is elmúlt.
Közben Mira már újra a közvetítést figyelte, és a bajnokok fogadtatása is újra duruzsolásba váltott. A feketeség oldalra döntött fejjel nézte, ahogy az idő közben összegyűlt bajnokkupac beszélgetést kezdeményezett a kentaurokkal. Egyébként a terveben semmi nem volt, azon kívül, hogy a kulcsok a bátraknak és ügyeseknek járnak, tehát minden az erdőre volt bízva.
Visszaült a helyére, és lassacskán még két versenyző befutott. Domi és Bia közül csak a szőke volt az, aki odament a lányhoz, és odaadta neki a kulcsot. Egy "gratulálok szobatárs" mosolyt küldött felé, és nézte, ahogy Alexa megölelte. Aranyosak.
Ginnie még nem érkezett meg, de Amira két pálcaintéssel magához hívta Robi és Domi megszerzett kulcsát. Benjitől egyszerűen megszerezte, így mind a négy a ruhájának rejtett zsebében landolt.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. július 5. 00:12 | Link

Bia <3

Mentor vagy sem, elég gyéren tájékoztatják a fejleményekről; ennek ellenére időben megjelenik a nagyteremben, mert valami olyasmit hallott rebesgetni, hogy itt lehet majd nézni a tusa eseményeit, ezt pedig egyértelműen meg kívánja tenni, úgyhogy hoz egy pokrócot és letelepszik az asztaloktól kicsit távolabb, mert esze ágában sincs egy széken ülve kivárni az órákat, amíg Bia megérkezik. Példáját egyébként sokan követik, miután eltelik egy adag idő, és rájönnek, hogy veszettül kényelmetlenek a nagytermi ülőalkalmatosságok, így a földön csövezve figyeli a kivetítőn zajló eseményeket.
Van itt minden, de érthető okokból ő főként Biára koncentrál, meg járulékos veszteségként Gergőre, csak tudná, miért rakják folyton ezt a bájgúnárt a lány mellé, de úgy dönt, ésszerű magyarázattal sem most fog előállni.
Bia sikeresen szemen böki a trollt, de hála a jó égnek ez nem végzetes a lény látószervére nézve, mert ez sok diáknak okozna heveny gyomorbántalmakat, és rohangálnának a mosdó felé ebédköszöntőre. Azt is el kell ismernie, hogy Gergő következő lépése is ügyes volt, így el tudtak szelelni, és Bia még egy kulcshoz is jutott hamarosan.
Valami definiálatlan mértékű idő elteltével kezdenek a tusások megérkezni, Noel pedig már a napi ötödik étkezésénél jár - nem tehet róla, szervezete alapállapotban is igényli a temérdek mennyiségű ennivalót, még szerencse, hogy egy kajáldában dolgozik, különben félő lenne, hogy éhen halna - így is komoly erőfeszítésébe kerül, hogy egyáltalán háromdimenzióban létezzen. Tekintetével követi a lányt, ahogy megérkezik és lerakja a kulcsot, majd Alexához fordulva átölelik egymást. Bia végül felé indul - mit indul, repül.
Szorosan karjaiba zárja a remegő lányt, jóleső megkönnyebbüléssel simítva végig a hátán. Eddig észre sem vette, hogy milyen feszülten, ugrásra készen figyelte az eseményeket - simán berontott volna az erdőbe, fenébe Maurice-szal meg a tusával is, ha Biát meg akarja kóstolni egy troll vagy valami egyéb csúfság, akkor itt megtorlás lesz, de még milyen. Most tudatosult benne igazából ez a kavalkád, hogy meglátta Alexát és Biát, és hirtelen elmúlt a gombóc a torkából, melynek létezésére eddig nem is figyelt fel.
Nyomott egy puszit a lány homlokára és hátára terítette a pulóverét, mert kellemetlenül sokan bámészkodtak, az esőzések miatt pedig kifejezetten hűvös volt az idő.
 - Te voltál a legjobb - vigyorog a lányra, pedig nem sűrűn szokott dicséreteket osztogatni, és ez se épp ékesszólásával fogja megdobogtatni a másik szívét, de őszintén gondolta, hogy Bia páratlanul oldotta meg a feladatot, bár van némi kavar a fejében mindenféle nyolc órákról meg kentaurokról, de ettől inkább eltekint, biztos ő nem figyelt eléggé.
 - Megsérültél valahol? - teszi fel a kérdést, mert a kivetítőn az ilyesmit annyira nem lehetett megállapítani, hacsak nem volt látványos és kifejezetten véres, de egy ilyen közeli találkozás egy ilyen randa trollal biztosan hagy nyomot.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. július 5. 00:16
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. július 6. 03:49 | Link

Várakozás, Keresztfiú, kicsit: Robi, Benji

* Amikor kiderült, hogy a keresztfia bekerült a legjobbak közé, akik indulhatnak a Bagolykő bajnoka címért, igazában véve nem örült túlzottan. Ez köztudottan nagyon veszélyes, és ott van az a sok negyedik-ötödikes diák, akik mind életkorban mind varázserőben fejlettebbek Dominál. Mégis mit fog mondani a fiú szüleinek, ha ne adj Isten történik vele valami, hiszen féltve engedték el ide a gyereket. Persze büszke is volt rá, hiszen az egyik legfiatalabb versenyző a csapatban, és ez nagy szó.
Most zajlik épp az első forduló, ami miatt nagyon izgatott, hiszen az erdő tiltott terület pontosan azért, mert ki tudja, hogy milyen lények lakják. Egész pontosan, tisztában van vele, hogy miféle veszedelmek élnek ott, pontosan emiatt aggódik annyira. Már jóval hamarabb leérkezett ide a nagyterembe, ahol már páran várták az eseményeket. Hozott magával néhány javítani valót, remélve, hogy akkor nem fogják zavarni. Nem volt kedve a többi aggódó mentorral beszélgetni, ráadásul talán így az idő is jobban megy, mintha csak úgy ücsörögne. Az ajtótól nem túlzottan messze foglalt helyet, hogy egyből meglássa az érkezőket. Feszülten fog neki az első dolgozat javításának, ami legalább szépen sikerült, úgyhogy ezzel nem mélyíti tovább az amúgy sem túl jó kedvét. Pipa, pipa, helyesírási hiba kijavítás, ez még belefér. Nyikorog az ajtó, fej felkap. Áh, csak egy kölyök, aki jött vacsorázni. Fejcsóválva süpped vissza a hatodik évfolyam alkotásába, ahol ezúttal is egy szépnek mondható eredmény születik. Néha Amirára sandít, hátha a lány többet tud nála, elvégre mégis szervező, ám igazán semmit nem tud kideríteni az arckifejezéséről. Néhány perc múltán ismét nyílik a hatalmas bejárati ajtó, ezúttal az egyik diákja, az iskolaelső Várffy fiú lép be diadalittasan. Biccentve gratulál neki, majd újra elmélyed a gondolataiba. Még jó, hogy Letti nem akart indulni ilyenen, mert akkor duplán aggódhatna a gyerekekért. Viszont Vivien talán haza fog költözni, úgyhogy igyekezni kell azzal a lakásvásárlással. Nem megy olyan könnyedén, de talán pár héten belül végre nyélbe tudnak ütni egy jó üzletet, és tudnak venni egy olcsó, mégis viszonylag nagy házat, ahol mindannyian együtt élhetnek. Ekkor egy újabb tanítványa érkezik be, aki szemmel láthatóan megégett a küzdelem során. Ő pontosan tudja, hogy milyen fájdalommal jár egy ilyen jellegű sérülés, bár sajnos ennél jóval súlyosabb sebet kapott. Benji felé is bök egyet a fejével, mialatt a szíve egyre hevesebben kezdett verni.  Mi van, ha Domit már csak Chaskehez fogja vinni Maurice? Nem bír tovább ülni, aggodalmaskodva feláll és az ég felé emeli a tekintetét. Újabb ajtónyikorgás töri meg a csendet, ám harmadszorra végre leesett a nagy kő a szívéről: megérkezett Đominic! Nem értette pontosan, hogy mit motyog, de egyből odasiet hozzá és megöleli!* - Gratulálok! Jól vagy? Nem esett bajod? *Támadja le, miközben szemével azonnal az esetleges sérüléseket kutatja a fiún. Harmadikként ért be a keresztfia. Nagyon büszke rá, már csak a maradék 13 érjen ki épségben. *
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. július 6. 03:49
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 6. 11:51 | Link

Amira


Attól a pillanattól, hogy a tenyerén érezte a kulcs hűvösségét, szinte megállás nélkül rohant az iskoláig. Nem figyelt a másik három lányra, akik ugyancsak megkaparintották a zárnyitókat, csak sietett, hogy kijusson az erdőből, vissza az iskola hűvös falai közé, be, a zsibongó nagyteremnek. Még sosem örült ennyire a nagy zajnak, és a sok embernek. Szinte berobbant a terembe, úgy rohant Mira felé, és azonnal a nyakába ugrott.
-Sikerült! -mondta remegő hangon, és széles vigyorral engedte el a feketeséget. -Látod? - mutatta felé a kulcsot- Sikerült!
Nagyon rég nem volt ilyen boldog, és most előszőr tapasztalt olyat, hogy nem tudta abbahagyni a széles mosolygást. Csak most tudatosult benne igazán, hogy megcsinálta. Sikerült, megkaparintotta a kulcsot. Még él, és átjutott az első fordulón. Azt is csak most kezdte felfogni, hogy mindene csíp, és fáj, ugyanis tele volt kisebb-nagyobb karcolásokkal, vágásokkal, amik beborították csupasz karjait, lábait és még az arcát és nyakát is. De most ez is, és szakadt ruhái is kevésbé érdekelték. Mámorosan állt mentora mellett, hülye, letörölhetetlen vigyorral az arcán, hamarosan viszont inkább ledobta magát az egyik székre, hogy kicsit kipihenje magát. Örült, persze, hogy örült, de a fáratság is csak most kezdte utolérni. Amíg az erdőben volt, az adrenalin elűzött mindent, most viszont alig bírt lábon állni, azért is döntött úgy, hogy inkább magától leül, mint hogy pár perc múlva összeroggyon mindenki szeme láttára.
Elkezdett körba nézni a nagyterembe, és hamarosan felfedezte többi kilenc kijutott társát. Mindegyikükön látszott a hatalmas megkönnyebbülés és öröm, hogy átmentek az első próbán. Lassan a vöröske is a képernyőre emelte e tekintetét, hogy úgy figyelje a verseny további részét, habár onnantól kezdve, hogy neki megjelent a kulcs, nem igazán érdekelték a további események.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. július 6. 11:52
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. július 6. 12:34 | Link

Noel <3

Most, hogy végre el van rejtve az arca, már nyugodtan elsírhatja magát. Persze nem nagyon, hiszen ő egy laza. vagány kiscsaj, aki naponta kétszer is szívesen összefut egy trollal, hiszen meg se kottyan neki.
- Tökre szerettem ezt a pulcsit.
Jegyzi meg csendesen, szipogva, de érződve, hogy elmosolyodik, jól esik neki a pulcsi, eddig nem is jött rá, mennyire fázik. Kellene egy nagy takaró, ami alá jól elbújhatnak és onnan néznék végig a többieket. Az a takaró megvédené az ilyen gonosz dolgoktól. Oké, lehet, hogy lelkileg egy kicsit megviselte a dolog, és már érthető, hogy miért kell egy mentor nekik. Ha Noel most nem lenne itt, akkor biztos, hogy a sarokban összekuporodva sírna, és azért a kezei között mégiscsak jobb lenni.
- Bántottam egy ártatlan trollt.
Szegény Noel, jobb lett volna neki, ha nem néz fel rá, ahogy könnyáztatta arccal, lebiggyesztett ajkakkal realizálja magában, hogy megbökte egy troll szemét. Biztos, hogy fájt neki, de hát ő is jól megszívta, mert az oldalán lett egy csúnya seb, amit még fel sem fogott.
- A többieket elnézve Várffy volt a legjobb, ahogy elnézem, mármint ő eléggé büszke, de nem is baj, nekem ez nem kell.  Nekem elég, hogy te hittél bennem.
Elmosolyodva kicsit kiegyenesedik, hogy fel tudja húzni Noel pulóverét, majd a nyakát átkarolva nyom egy puszit az arcára. A kérdésre, hogy megsérült-e valahol csak megvonja a vállát, mintha annyira nagy hős lenne, de azért érzi, hogy a lehorzsolt térdein túl – aucs, de nőiesek vagyunk már megint – az oldala fáj a legjobban, amivel eddig igyekezett nem foglalkozni.
- Nem hiszem, de ha a pucsid véres lesz, akkor van egy szuper folteltávolító bűbájom. Nem teljesen legális, de istenien kiszedi a vért a szövetből.
Ugye, hogy Rafael képes zseniális dolgokra is megtanítani az embereket. Közben kicsit Noelnek dőlve körbenéz a teremben, nézi az érkezőket, finoman megfogva a fiú kezét. Ösztönösen kell némi bőrfelület, ami összeköti őket, hogy Bia szívverése viszonylag normális maradjon.
- Csak tizenegy kulcs van, öten ma kiesnek ezek szerint. De nem én vagyok az első, ez már megnyugtat, és remélem, hogy Mary sem esik ki, sem Gergő, kicsit kioktattam, de csak mert… még a félelem dolgozott.
Gondolatban megveregeti a vállát, hogy annyira azért nem játssza az amazont, mint amennyire nem az éppen.
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. július 6. 12:34
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 7. 11:54 | Link

Mágustusa
Az aggódó Keresztanyu ^^ (meg akik, még befutottak)


Olyan messzire nem kellett mennem a Nagyteremben, mert Keresztanyu szinte a bejáratnál ült. Elgondolkodtató, hogy miért, de már nem tud érdekelni. Épségben kijutottam, és épp ez a lényeg. Az öleléséből kiszakadva, észrevettem, hogy sérüléseket keres rajtam, amit egy mosollyal háláltam meg.
– Jól vagyok, kutya bajom. Meggyűjt a bajom egy pogrebinnel, de alaposan helyben hagytam. –vigyorogva válaszoltam a kérdéseire, aztán figyeltem, hogy ki jön még ki épségben. Bia is megérkezik, Tiff is kijutott, így nem sok kulcs maradt gazdátlanul. Leülök oda, ahol Keresztanyu is ült, és belelesek a papírokba. Csak nem fogja már bánni, de ha igen, akkor elfordítom a tekintetemet. – Látom, te sem unatkoztál. –utalok itt a dolgozatokra. Eléggé érdekesek, talán tanulhatok belőle néhány fontos információt, hogy legközelebb ne kezdjem a nulláról. Mondjuk az is igaz, hogy csak meg kellene kérnem Védát, hogy tanítson egy kicsit, és akkor meg is van oldva.
Elnyúlok az asztalon, mivel eléggé elfáradtam, meg éhes is vagyok. Egy valaki miatt aggódok csak, és az Gergő. Remélem, hogy ő is ki fog jutni egy kulccsal a zsebében. Ha ő kiesik, akkor nem lesz senki sem, akiben úgymond meg tudnék bízni. De hiszem, hogy neki menni fog, és sikeresen ki fog jutni.
– Keresztanyu, szerinted Gergő is ki fog jutni? –érződik a hangomban az aggodalom, és nem is próbálom meg elrejteni. Elvileg Gergőnek erősebb a varázsereje, meg kellene csinálni, de még nem látom sehol sem. Közben eszek egy-két falat pirítóst, mert sajna több nem megy le a torkomon, hiába vagyok éhes. Próbálom magam nyugtatni, de nem sikerül. Aggódom azokért, akik még az erdőben vannak.
– Este elmegyünk vacsizni? –biztosan kapok kimenőt erre az estére. Meg kell ünnepelni, hogy túléltem az első próbát, és a faluban ott az a gyorsétterem. Jó, lehet nem a legmegfelelőbb hely, de úgy tudom, hogy finomak az ételeik. Egy próbát megér.
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 7. 12:10 | Link

1. próba utáni várakozás - Tif

Miután a csapat egyre nagyobb lett a Nagyteremben, a hangzavar is kezdett emelkedni. Persze nem csoda, rengeteg külsősnek esett le hatalmas kő a szívéről, amikor befutott a sérült barátja, barátnője, gyereke, vagy bármilyen más hozzátartozója, és ezzel Amira sem volt másképp. Örült, hogy Domi meg Ben már elsőkként kijutottak, és már csak Tif volt az, akire különösen várt.
A maradék csapatot a kentaurok tartották fogságban, és Mira a fejét fogta azon, hogy Yar már megint hősködni akart. Nem tudta, mi lesz ebből, de ahogy Vaníliát elhurcolták, nem sok jót jelenthetett.
Mialatt a várakozás következő rész is elkezdődött, a feketeség ismét a kivetítőre szegezte tekintetét. Egy pohár narancslét kortyolgatott, egész nap nem evett semmit, és nem is kívánta. Pedig az asztalon sokfajta étel kínálta magát a jelenlevőknek, hogy bárki bármikor megtömhesse a hasát.
Közbe-közbe a pergamenre pillantott, meg a bejárat felé, hogy hátha Mau is visszatér. Egyelőre sehol semmi.
Egy újabb fél óra elteltével újabb történés volt. Pár lányt elengedtek a kentaurok, a többieket meg elvitték, de ott már nem volt semmi, amivel megfigyelhették volna, egyáltalán mit csinálnak a versenyzőkkel. Mondjuk a maradék már különösebben nem izgatta a lányt, inkább azt figyelte, hogy a lányok előtt megjelent a várva várt fény, és a kulcsot fogva mentoráltja is kifelé kezdett rohanni.
Ahogy nyílt az ajtó, és megjelent a kifáradt, tele sebekkel leányzó, Mira mosolyogva felállt, és átölelte a nyakába boruló Tiffanyt. Ritkán nyilvánítja ki így az érzelmeit, főleg lányok irányába, de ezt nem hagyhatta ki.
-Büszke vagyok rád -mondta neki mosolyogva, és ahogy ő leült, visszaült Mira is.
A pálcáját előhúzva néhányszor elmondta a Valetudo varázsigét, így nem sokkal később a bajnok már karcolások nélkül, mindössze piszkosan és kifáradva ült mellette.
A közben és utána érkezők kulcsait szintén a zsebébe mélyesztette, és folytatta a várakozást, már teljesen nyugodtan.
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. július 10. 15:36 | Link

Keresztfiú

* Egy örökkévalóságnak tűnt a fiú érkezése. Nem is tudja, hogy mennyit várhatott ott, talán 1 óra lehetett. Nem az volt az elsődleges számára, hogy Đominc kulcsot szerezzen, hanem az, hogy épségben kijöjjön arról a veszélyes helyről, ahová külön a tusázók tiszteletére helyeztek el még több veszedelmes feladatot. Érdekes szituáció ez, mert a saját gyerekeit nem engedné indulni ezen a versenyen (hála Istennek Letti nem akart, Vivinek meg nem volt rá lehetősége), ám az ő korukban egész biztosan meg akarta volna mérettetni magát egy ilyenen. Eléggé meggyűlt a baja a szüleinek vele, kislánynak nem volt olyan rossz, inkább kamaszként kezdett egyre merészebb vállalkozásokba, kezdve azzal, hogy ő köszöni, a sárkányokkal szeretne foglalkozni, így 18 évesen lelép Nagy-Britanniába. Valószínűleg ekkor bánták a meg a Szendrei szülők, hogy annyi energiát fektettek a lányuk angol nyelvoktatásába.
- Egy Pogrebinnel? Hmm, és mennyit gyalogoltál körülbelül? A depresszív állapot mennyi idő után állt helyre? * Faggatja a fiúcskát, hirtelen el is felejtve megdicsérni, hogy sértetlenül kijutott.* - Nagyon ügyesen csináltad! A többiek tudod, hogy milyen feladatokat kaptak? * Tudakolózik tovább csillogó szemekkel. Remélhetőleg, a többi nebuló sem kapott ennél veszélyesebb feladatot, hiszen a Pogrebin- bár meg akarja enni az embert, egy sallerrel is könnyedén elintézhető. Csak a hosszú séta és a lelkiállapot-változás az, ami miatt igazán kiérdemelhette az M.M besorolását. Hajdanán a Legendás Lények Gondozása volt a kedvenc tantárgya, abból nőtt ki a sárkányok iránti vonzódása, ami már lényegében gyerekkorában is megvolt már, úgyhogy elég sokat olvasott ilyenekről.
A közben érkezőknek szintén kifejezi gratulációját, de most főleg Domival szeretne foglalkozni, akinek hagyja, hogy a dolgozatokba lessen. Úgysem ismeri ezeket a diákokat, de ha megtudja, hogy hogyan teljesítettek sem történik semmi. Ahogy a keresztfia elnyúlik az asztalon mellékönyököl és a sérült kezével megsimítja a hátát. Most nagyon büszke rá, szegény igazán megérdemli a pihenést a hosszú küzdelem után. * - Remélem igen, ügyes gyerek. * A 4 Navinés „gyerekének” is szorít, szinte csak őket ismeri közelebbről a csapatból, már így is a házuk dicsőségei.* - Persze, ha van még erőd! Hová szeretnél? Kettesben menjünk, vagy a lányok is jöjjenek? * Megértené, ha most egy kis nyugira vágyna, és bizony azt Riri mellett nem könnyű megkapni, főleg akkor nem, ha cukros dologhoz jut a drága. Reméli, hogy ki fogják engedi a fiút, elvégre most mindenkinek jár egy nagy fellélegzés a próba után, sokan meg is sérültek. Két főszervező is Navinés, hátha le tudja zsírozni velük valahogy a dolgot.*
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 11. 20:54 | Link

Keresztanyu


Keresztanyu kérdésére nem is tudok hirtelen mit válaszolni. Nem számoltam, és nem is figyeltem, hogy mennyi idő alatt tértem magamhoz, abból a depressziós állapotból.
– Egy jó pár órát biztosan gyalogolhattam, mire ott tartottam, hogy feladom az egész versenyt… Épp, hogy csak leguggoltam, mire rám vetette magát. Sikerült leráznom, és egy sóbálványátokkal tettem ártalmatlanná. Aztán sétáltam tovább, mire megjelent a kulcs. Megragadtam, és rohantam kifelé. A depresszió pedig már elmúlt, szerintem akkor, amikor jöttem kifele az erdőből. –válaszoltam kicsit hosszabban, és ezzel a válasszal össze is foglaltam az egész feladatomat, meg az erdőben töltött óráim számát. Bőven elég volt a bent lét, többet a közelébe sem megyek annak a helynek. – Nem, fogalmam sincs, hogy a többiek mit kaptak… Senkivel nem találkoztam, de lehet hogy jobb is volt. –mosolyogva válaszoltam, bár belül nem mosolyogtam. Ha nekem ilyen feladatom volt, remélem a többiek sem kaptak nehezebb feladatot. Gergőre vagyok nagyon kíváncsi, hogy neki mit vagy kit kellett legyőznie.
Még érkeznek páran, de egyik sem az, akit én várok. Elfog a félelem, és az aggodalom, hogy talán nem fog kijutni, csak Maurice segítségével. Keresztanyu simítása nagyon jól esett mikor kinyúltam az asztalon. Eléggé kifáradtam, de még van annyi energiám, hogy este elmenjünk a faluba vacsorázni. – Igen, nagyon ügyes. –bármennyire is fiatal, meg néha lökött, az esze a helyén van. Tudja, hogy mikor mi a megfelelő lépés, legalábbis én így láttam. Innen kintről már nem tudok mit tenni, csak drukkolni, hogy épségben kijöjjön.
– Van még annyi, hogy eljussak a faluba, meg vissza. Mindegy, majd keresünk valamit. Jöhetnek ők is, ha van kedvük. Úgy is rég láttam Ririt. –mosolyogva válaszoltam a kérdésekre. Utoljára a bálon láttam, de az már nagyon régen volt. Biztosan én is hiányzom neki, mert ő nekem nagyon is. – Jut eszembe, hogy áll a házvásárlás? Találtál már megfelelőt? –kíváncsi voltam rá, mert ha nem, akkor szívesen elmegyek vele házat nézni. A múltkor is jó volt az a kis séta, most is jól fog jönni.
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. július 15. 09:01 | Link

Keresztfiú

*Szakmájából adódóan neki is gyűlt már meg a baja elég sok bestiával, bár pogrebinnel még nem sokszor találkozott, mivel elég ritka állat, ráadásul ettől veszélyesebb fajokon edzették őket a sárkányokhoz. Azért örül neki, hogy nem kellett olyan veszedelmes lényekkel megküzdenie, hogy vérezzen, vagy össze legyen égve, mint az a másik szerencsétlen tusázó társa. Majd mindenképpen szeretné kinyomozni, hogy milyen jellegű feladatokon kellett átesniük a nebulóknak, hogy mégis be tudja lőni a követelményt. De addig is figyelmesen hallgatja keresztfiát, a bestia legyőzésének módszerén pedig finoman mosolyogva bólint egyet- egy rúgással is el lehetett volna intézni, de ez elegánsabb megoldás. * - Örülök, hogy már ennyire ösztönösen bánsz a pálcával és egyből azt használtad. *Dicséri meg elégedett hangon, mialatt a fiú egy tincsét rendezgeti egy kicsit. Tanárként hallja, hogy sok, addig muglik között élt diákok nehezen szokja meg az itteni életet és szokásokat. Ezt nehezítendő körülményként sok diák külföldi, valakinek még az országra és a nyelvre is rá kell álljon, valamint arra is, hogy kevert nemzetiségű közösségbe érkezik. Persze a varázslás sokkal kényelmesebb módja a dolgok elvégzésének, úgyhogy ez a legtöbbjükre elég ösztönzően hat. Ez kevert nemzetiség egyébként eleinte neki is furcsa volt, hiszen a lengyel mágusképzőben, ahová ő járt valaha szinte csak lengyel diáktársai voltak, elvétve pár szlovák, cseh és orosz is koptatta az öreg intézmény falait, de ők is szláv népek, így nem volt olyan fura az egész.
Arra a dologra, hogy nem találkozott a többiekkel csak eltűnődve bólint. Végül, tényleg lehet, hogy csak zavarták volna egymást, vagy elvonták volna a másik figyelmét a feladatról. Nem hiányzott nekik, hogy lássák a barátaikat megsebesülni, segítségért kiáltozni.* - Már nincs sok kulcs, remélem, hamarosan megérkezik. * Feleli Đomcsinak az bejárati ajtóra pillantva, hátha épp akkor lép be rajta Gergő, vagy valamelyik sárga. A tusázók közül nagyon kevés olyan induló van, akit nem ismer valamilyen módon, legalább a folyosóról. * - Nagyszerű, akkor lenézünk, amint szusszantál egyet. Nem akarom, hogy fejmosást kapj, mert túl sokat tartózkodsz kinn. Igyekszem intézkedni, amíg pihengetsz. *Válaszolja a fiú kezére téve egészséges kezét. Szíve szerint megölelgetné, de minden bizonnyal kínosnak érezné ennyi ember előtt, hogy egy tanár babusgatja, még akkor is, ha az a tanár a keresztanyja. Régebben az ikreket is zavarta az anyukájuk itteni munkahelye, úgyhogy már tudja mi a dörgés. * - Már nézegettünk egyet, amihez van nagy kert és mindenkinek lenne elég hely, de még az utolsó ajánlatra nem adtak választ. Picit drága, hátha engednek belőle. Szerintem tetszeni fog, ha oda is kiengednek elmehetünk valamelyik nap ránézni. Meg majd megbeszéljük a falak színét, bútorokat… tudod, amit ilyenkor szokás. *Mondja csevegő hangon, amikor hirtelen még érkezik pár versenyző-, akiknek szintén gratulál. A ház legjobb része egyébként a kert és a konyha, de a hálók is szép nagyok. Ha Vivien épp nincs itthon, mind a két fiúnak lesz külön szobája.*
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet