Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=663186#post663186][b]Warren Mina - 2017.02.27. 13:29[/b][/url]

Mostanában zajlanak az események. Az egész ház lakott, még jó, hogy végre ki lett bővítve, de mindig van otthon valaki, sosincs olyan, hogy csend lenne vagy egyedüllét. Tény, hogy eddig sem ez jellemezte a családi lakot, de most már egy kviddics csapatot is alakíthatunk, ha éppen ahhoz van kedvünk. Na persze ne legyen, rosszul vagyok a magasság gondolatától is. Viszont lett egy nevelt testvérem, egy nagynéném, egy unokahúgom, akik eddig csak látogatóban voltak, most viszont már hivatalosan is ott laknak. Furcsa, szokatlan nekem, aki inkább a csendet részesítem előnyben, de ez még nem jelenti, hogy nem örülök neki, csak szoknom kell. Nehezebb megszerezni a privát szférát. De szerencsére itt fent tudok gondolkozni, tervezni.
A táskámat ledobtam a szobámban, először nem is akartam lejönni enni, de mivel fent csak egy almát találtam, ami nem elég a rendes koncentrációhoz, így végül rávettem magam arra, hogy lesétáljak a Levita toronyból, be egyenesen a nagyterembe, ahol láss csodát, ott ült az én édesapám egyenesen az asztalunknál. Azt hiszem ez az, amikor a sors úgy mozgassa a szálakat, hogy ne lehessen tovább húzni a nagy beszélgetést. Nem mintha nagyon vonzott volna a gondolat. Azt hiszem ebben is hasonlítunk, nem szeretjük a lelkizést. Viszont mire ezt megállapítottam, már ott is voltam előtte.
- Amikor elsős voltam, sokkal nagyobbnak tűnt ez a terem. Szia apukám.
A taláromat megigazítva ültem le vele szembe, végigpillantva a lehetőségeken végül a szezámmagos - csípős csirkében és némi sültkrumpiban állapodtam meg, amiket ki is szedtem magamnak. Pedig ezen a héten vegetáriánus vagyok, de hát ritkán van ez a kedvencem, anya meg mindig arra helyezi a hangsúlyt, hogy kicsi gyerek is van otthon, így ő sem csinál olyan sokat.
- Hallottam, hogy az anyámmal kavarsz, megint. Mik a szándékaid? Gyerek, házasság, ház a tóparton?
Miközben kérdezek, az ujjaimat a tányérom fölött összeérintem, és mint a nagy maffiavezérek ütögetem őket egymás után egymáshoz. Az arcomon mímelt kutató tekintet. Anya nem mondott semmit, szerintem ő se nagyon tudja, hogy mi van. Náluk sosem lehet tudni, hogy mi van, és rám akadnak ki, ha nálam se lehet tudni, hogy éppen mi van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=664353#post664353][b]Vitéz Rebeka - 2017.03.04. 15:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=665206#post665206][b]Ombozi Noel - 2017.03.07. 18:50[/b][/url]

Kornél

A házak asztalai előtt, éppen csak belépve a nagyterem ajtaján áll meg, és pillant el a navinések irányába. Tekintete végigsuhan néhány ismeretlen és mintha láttam volna már valahol arcon, majd egy különösen csinos pofi hívogatása ellenére a mellette csámcsogó, már jól ismert, torzonborz fejen állapodik meg. Szája derűs mosolyra húzódik, de mielőtt még elindulna Kornél felé, gyorsan leemeli orráról fekete, vastag keretes szemüvegét, a márkajelzéssel ellátott szárait összehajtja, és egy óvatos mozdulattal farmerkabátja belső zsebébe rejti. Noha már egy ideje kénytelen szemüveget hordani, erről ezidáig elfelejtett szólni az ötödéves srácnak. Már nem azért, mert azt gondolja, hogy cikizni fogja emiatt, csak... hát de, talán mégis.
Míg sietős léptekkel elindul, meglapogatja párszor kabátja mellkasrészét, megigazítja a farmeranyag alól kikandikáló inggallérját, végigsimít pulóvere hosszán, aztán világosodó tincsei közé túr, és ide-oda simogatva azokat próbál kikezdhetetlen összképet elérni.
- Csá - huppan le végül drága barátja mellé úgy, hogy teljes testével felé forduljon, és mindenféle kertelés meg felesleges cicomázás nélkül kezd bele az interjúztatásba. - Hallod, milyen érzés itt lenni, távol a mugli környezettől? Gatya, fain, vagy tudom is én... megrázó?
Őszinte érdeklődést erőltet zöldjeibe, amiket le sem vesz a másikról, még ajkait is összepréseli, nehogy ásítani kezdjen véletlen, vagy elröhögje magát, hiszen ez nagy jelentőséggel bíró dolog - még akkor is, ha a látszat nem ezt mutatja. Mondhatná, hogy sejti: nem, nem Kornél a legjobb alany erre a tesztre, de minek, úgyis mindenki tudja. Csakhogy nem ismer senki mást, aki olyan profi szinten lenne jártas a varázstalanok furcsaságaiban, meg egyébként is, elég ideje ismerik már egymást, megérett a kapcsolatuk némi komolyságra, érzelemre meg... efféle értelmetlen kérdésekre.
Előredőlve - Kornél aurájának határmezsgyéjét rég átlépve - mered a másik arcába, pislog néhányat, közben feltűnés nélkül előhúz a zsebéből egy gyűrött, dohos pergament meg tollat tintával. Aztán sunyiban lepillant rá, majd nagyra kerekített szemeit visszaemeli az alanyra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=666128#post666128][b]Iványi Polett - 2017.03.10. 16:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=672085#post672085][b]Hercegh Kriszpin - 2017.04.02. 21:46[/b][/url]

Évnyitó ünnepély
- 2017. tavaszi-nyári tanév -

Ezen a jeles hétfői napon, délután fél 5-kor a terem ajtajai kitárulnak, utat engedve az ünnepségre érkező diákoknak, tanároknak és a tanoda más dolgozóinak. Bőven van ideje mindenkinek kényelmesen elfoglalni a helyét és gyönyörködni a piros, kék, sárga, zöld díszítésben. Az ünnepély 5 órakor veszi kezdetét.
A teremben a házak zászlai lengedeznek a hosszú asztalok fölött. A falakon, szobrokon girlandok húzódnak. A magasban gyertyák lebegnek. A tanári asztal fölött az iskola címere foglalja el méltó helyét.

//ehhez a hozzászóláshoz szálazzatok (Válasz erre), vagy a játékra érkezett bármelyikhez! a címzésnél jelöljétek, hogy az Évnyitó ünnepélyen vesztek részt!//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=673434#post673434][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.04.09. 20:38[/b][/url]

- Mássz arrébb! - Rágózva-lenézően pillant a hozzá képest szintekkel lejjebb elhelyezkedő, kétajtós szekrényre. Aki eszik. Aki egy olyan, stratégiailag fontos helyen eszik, ami az ő felségterülete. Függetlenül attól, hogy roppant rövid ideje van itt, rendelkezik bizonyos megszokásokkal, amikből nem hajlandó engedni. Példának okáért az ülésrenddel is úgy van megszokva, hogy ő asztalközépnél ül, mindenki mást pedig figyelmen kívül hagy, felőle a padlóról is étkezhetnek, amíg az ő helye biztosított.
- Megmozdulnál még ma? Tudom, hogy szörnyű nehéz lehet egy ekkora batár testtel közlekedni, de próbálj meg nitró üzemmódba kapcsolni... - Várakozóan, türelmetlen éllel a hangjában mered a háztárs Neander-völgyire. Mi más lehetne, mint egy őskorból ideszakadt fosszília? Rá kell nézni az ápolatlan külsejére és lerí róla, hogy hírből sem ismeri a hajkefét, vagy a fodrászt, de még rendes ízlése sincs. Ahogy végigzongorázza odabent gondolatai sorozatát, lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy megint valami tökéletesen inkompetens anyámasszonyhoz van szerencsétlensége.
Továbbra is az ő helyén ülnek. Roppant bosszantó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=675603#post675603][b]Révay Franciska Veszna - 2017.04.18. 18:50[/b][/url]

Alapvetően életképes vagyok. Esküszöm. De komolyan, a héten a harmadik egyenruhám megy tönkre. Az elsőt leköpte a bemutatott állat LLG-n, a másodikat valahogy leettem egy kis foltba szederlekvárral, és hiába tettem be a szennyestartóba, Mimi kiszagolta, kirángatta és jól széttépte, olyan kicsi darabokra, hogy inkább a szemetesbe dobtam, mert játékbabának is illetlen öltözetnek számítanának a cafatok. A harmadik pedig most történt, éppen csak egy pillanatra nem figyeltem oda, és a bájitalom egyik hozzávalója rácseppent a blúzomra, két nagy lyukat égetve hastájékra. Persze Felagund a maga kedves stílusában még hozzáalázott.
Szóval most jobb ötlet híján annyit tudtam csinálni, hogy a leégett részt levágtam, a szoknyámat pedig feljebb húztam, hogy eltakarjam a lyukat. Alig lázadónak néztem ki a sok térdszoknyás lány között, ahogy én minden lépésnél kivillantottam a combjaimat is. Mert amúgy ez orvosolható pálcával, ha valaki elhozza a pálcáját, és nem hagyja az éjjeliszekrényén, mert pont oda való. Remélem, mire hazaérek, Mimi azt is megrágja, és akkor vehetek másikat. Morcosan csörtetek be a nagyterembe, éhes vagyok, és kollektíve elegem van az egészből, főleg amikor a rellonos asztalnál még utánam is fütyülnek. Remélem pontlevonás is lesz a vége, mert ízlésesen mind a két középső ujjamat felmutattam nekik, és ezzel együtt a tanári karnak is. Nem is nézem, hogy hova, csak valahova levágódok, és inkább a gyümölcslevesre koncentrálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=678050#post678050][b]Andrássy Tamás Milán - 2017.04.28. 18:27[/b][/url]

Hosszú nap volt, és én farkaséhes vagyok - illetve voltam, amíg be nem lapátoltam villám sebességben az első adag kajámat (ami púposan feküdt a tányéron). Mások még a negyedét sem ették meg, de amikor éhes vagyok, ott semmi sem számít - sem az íz, sem az, hogy esetleg leégeti az étel a nyelvem, se semmi.
Mindenesetre most, hogy csillapítottam a kínzó éhséget, ami a nap 23 és fél órájában gyötör általában, már némileg nyugodtabban szedek második adagot. Kissé elkalandoznak a gondolataim azért, úgy sok minden volt ma. Körülöttem nevetgélnek a többiek, beszélgetnek, néha szórakozottan bólintok, ha kérdeznek valamit, de most úgy valahogy nem igazán tudok odafigyelni, csak lézengek a nagyvilágba a gondolataim között.
Bámulok ki a fejemből, azt se tudom, hova nézek - néha azért a vacsira pillantok, hogy lehetőleg ne menjek félre a falat mondjuk a vállamra, vagy az ölembe, esetleg a tüdőmbe, ha félrenyelem. De nem, egyelőre ez a pörkölt most igen jó helyre megy, a fekete lyukba, ami a hasam helyén fejlődött ki tizenegy éves koromban.
Szóval ahogy így elvagyok a saját kis világomban, bámulok össze-vissza ki a fejemből már vagy negyed órája - egyszer csak megjelenik a látóteremben egy tenyér, először nem is nagyon érzékelem, de aztán újra integetnek előttem, mire álmatagon pislogok rá a mellettem ülő ismerősömre. "Mit bámulsz, Andris?", kérdezi, én pedig abba az irányba pillantok, ahova feltehetően eddig is néztem.
- Semmit... - válaszolom. - Elbambultam...
Az a srác ül abban az irányban - mit abban az irányban, pontosan velem szemben a szomszéd asztalnál -, akivel padtársak vagyunk Gyógynövénytanon év eleje óta. Ó, bámészkodtam volna? Mh...
Folytatom álmatag, szinte hipnotikus evésemet. Aztán egyszer csak észreveszem, hogy már megint Milánt nézem, úgyhogy zavartan elfordítom a fejem, vissza a vacsorámra...
Pár falat után azonban már megint ezen kapom magam, úgyhogy ismét másfele figyelek, de semmi haszna, mert tekintetem ismét visszatér hozzá. Mh, na, ne már, ez biztos tök zavarba ejtő, pedig nem direkt van... Főleg, hogy a többiek is észrevették. Nyuh, na jó.
Azonban percek múlva, ismét fantáziavilágba süllyedve minduntalan vissza-visszanézek Milán felé. Pedig nem direkt van. És már megint csak néha veszem észre, és egyre zavartabbá válok. De aztán újra elkalandozik a figyelmem. Hülye figyelemzavaros én!...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=681096#post681096][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.15. 13:52[/b][/url]

Egész gyorsan belerázódtam ebbe a sulis életbe. Tény, más mint amiben eddig voltam, de hamar találtam barátokat, akik nem mulasztják el a régiek hiányát, de segítenek abban, hogy ne süllyedjek depresszióba. Nincs szó itt mély barátságokról, épp csak együtt lógunk, hogy ne legyünk egyedül, aztán meg még jól ki is jövünk.
Épp ebédidő van, mikor röhögve lépünk be a nagyterembe, elfoglalva a helyünk - mert hogy már olyanunk is van -, miután padtársam kiebrudalta onnan a gyámolatlan gólyát. Jó, nem mi vagyunk a példamutatás mintaképe, de nekem ilyen indíttatásaim sose voltak. Példának marha rossz lennék, bár ha ezt vesszük az ellenpélda is az, nem?
Sose törődünk a körülöttünk lévőkkel, most sem érdekel minket túlzottan, hogy a fáradtnak tűnő népséget mennyire irritálja a mi felhőtlen jó kedvünk. Ugyanúgy hangosan cikizzük az asztrológia tanárt, vagy épp a GYNT-s pockot.
- De tényleg olyan, hogy így felfújja az arcát - a csaj még meg is mutatja, mire én majdnem kiköpöm a narancslevemet, úgy nevetek fel.
Csak percek múlva tűnik fel, hogy a teremben lévő légkör megfagyott, mintha legalább is dementorok jöttek volna be. Hallok olyat, hogy "atyaúristen", "ezmostténylegvisszajött", meg "afrancba", és ez az, ami miatt felvont szemöldökkel pislogok a bejárat irányába. Tekintetem egyből kihívóvá válik, mikor meglátom a személyt, akiről ezek a megjegyzések szólhatnak.
- Ez ki? - ahelyett, hogy a társaimmal együtt, én is próbálnék eltűnni a perifériájából, kihúzva magam dőlök hátra a széken.
- Ne... te ezt nem akarod tudni, csak ne vond fel a figyelmét... nem jó az - igen, padtársam észrevette a reakciómat, bár elég szembeötlő lehet, mikor még a jobb karom rá is helyezem a mellettem lévő szék táblájára, egy amolyan lazaságot kölcsönözve az egész kisugárzásomnak.
- Nem ismersz - elnéző mosolyt küldök felé, aztán megint a lányra tekintek. Megértem, hogy másban megfagyassza az ereket, nekem ez viszont édes kevés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=685319#post685319][b]Mácsai Ráhel - 2017.06.12. 21:39[/b][/url]

Előbb hazajöttem. Valahogy elment a kedvem az egyetemtől, meg úgy a környékétől is, szóval visszajöttem inkább ide. Minával úgyis átbeszéltük a fontosabb dolgokat, még egy fejmosáshoz meg abszolút nem volt kedvem, és most még rosszul is érzem magam, amiért egy kicsit elfelejtettem, van barátom. Úgy hivatalosan, de nem is baj, ez többet úgyse fordul elő.
A nagyterem felé veszem az irányt, hátha tudok még valami nasit szerezni, és megnyugszok, mikor látok még bent embereket. Mivel most már nem kell házak szerint ülni, így leülök azzal a vörössel szembe, akitől hetekkel ezelőtt a falra tudtam volna mászni.
Aztán volt egy jól szituált éjszakánk, mikor ki tudtuk beszélni a dolgokat magunkból, és így rájöttem, hogy nem is olyan szörnyű ember, sőt... megkedveltem. Bizony.
- Képzeld.... menyasszonya van - mutatok macskakörmöket, hogy ezzel is idézzem, mert ő is csak így beszélt róla. Ja, nevet minek mondani, mindketten tisztában vagyunk vele, kiről van szó.
Csaklizok is magamnak egy szelet tortát, amit el is kezdek bemajszolni.
- Ma találkoztam vele - vágok egy grimaszt, mert most a düh nagyobb, mint az öröm, és igazából csak saját magamra vagyok dühös. De arra nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=685366#post685366][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.13. 10:18[/b][/url]

Good morning. Guten Tag. Buongiorno. Itt az ideje kikelni az ágyból, hiszen nemsokára 7 óra lesz. Kezdődik egy újabb nap, tele izgalommal, tanulással, szidásokkal, boldog percekkel. Ahogyan ez már az elmúlt hetekben teljesen bejött a vörös leányzónak. Alakul az élet, azt kell mondani. A tanulmányaiban még nem éppen a legjobb, de időben mindent meg fog szokni. A legutóbbi Bájitaltan órán is majdnem magára és az órán választott párjára robbantotta az üstöt és annak tartalmát. Látszik, hogy nem a Rellon ház tagja; neki ez nem megy. Talán a Legendás Lényeg Gondozása lesz majd az ő szakterülete, az tetszik is neki, és jól is megy. Plusz, állatőrült lévén igencsak fekszik neki a téma. Azonban ez a felkelés most nem nagyon megy. Újra üvölt a vekker. Csak még egy kicsit… Nyög még egy pár percet a kényelmes ágyikóban, majd egy mély sóhaj kíséretében kikel a paplan alól, és elkezdi összeszedni magát. Egy egyszerű virágmintás ruhát varázsol magára egy fehér szandállal, vörös hajzuhatagát hanyagmód a feje tetejére fogja, felkapja a földről fehér iskolatáskáját, csupán egyik vállára kapja fel, és elindul reggelizni a Nagyterembe. Kócosan jelenik meg, mint mindig, amikor a reggeli órákban láthatjuk. Nincsen neki a csinoskodáshoz hangulata.
- Jó reggelt. – motyogja, miközben elsétál néhány háztárs mellett. Nem ismeri őket, csupán a jelvényekről látja, hogy ki hová is tartozik.
Leül a terem legtávolabbi pontjára, majd nézelődni kezd az asztalon, mit is egyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=691332#post691332][b]Lora Fontaine - 2017.07.18. 11:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=697579#post697579][b]Mihálfy Adrián - 2017.08.24. 11:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=698575#post698575][b]Fellegi L. Milán - 2017.08.30. 20:08[/b][/url]

Este tíz elmúlt, és halandó ember számára nyilván megmagyarázhatatlan, hogy Milán miért pont ilyenkor és miért pont itt írja a háziját. Egészen könnyedén megtanulta kiszűrni a zavaró hangokat, gondolatai egyértelműek és tiszták a tananyaggal és a feladatokkal kapcsolatban, így az a pár ember, aki ezen a kései órán még a Nagyteremben tartózkodik, igazán nem tényező számára. Egészen gyorsan és könnyedén halad a feladatokkal, addig, míg ez a kellemes állapot fel nem borul egy bizonyos valakinek köszönhetően, akit a szomszédos asztalnál pillant meg egy bögre kakaó és egy könyv társaságában. Zavarodottan pillant fel az Eridonos irányába, aki abban a pillanatban éppen nem néz rá. Lehet, hogy nem is vette észre. Majdnem egy hete nem látta, az utolsó elválásuk pedig meglehetősen viharosra sikeredett.
Sokat gondolt Andrisra. Ez tőle kifejezetten idegen szokás, ugyanis ő nem szokott sokat gondolni szinte senkire. Nórira, talán. Esetleg a szüleire. Itt nagyjából vége is a listának azon személyekről, akiknek legalább naponta egyszer szentel egy-egy gondolatot. Hiszen tudja mindenki, milyen... Mindig kattog valamin az agya, és sosem a körülötte levőkön. Ő az, aki csak néz rád, de tudod, hogy igazából nem rád gondol már jó pár perce.
És akkor itt van ez a valaki, akin mégis egész héten kattogtak a fogaskerekek. Nem csak a fiún töprengett sokat, hanem a töprengés miértjén is, így hamar megnyugtatta magát az egyértelművel – olyan drasztikus titkot tudott meg róla, hogy kész csoda lenne, ha nem jutna eszébe. Ugye az lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=704403#post704403][b]Andrássy Tamás Milán - 2017.09.30. 14:12[/b][/url]

Már egy ideje vége a vacsorának, és szinte rögtön elkezdtünk zenélni az eridonosokkal. Mostanra már rég belemelegedtünk, eltelt egy fél óra, és a kedvenceiket játszom, mert hát az a lényeg ebben, hogy énekeljenek - vannak olyan dalok, amiknél csak bólogatnak, de szeretik, egy-két sort énekelnek csupán, de én ezzel teljesen meg vagyok elégedve.
Egy idő után viszont én is belemelegszem - ritkán játszom így, ilyen felszabadultan az Eridon falain kívül. Nem mondom, hogy nem figyelek rájuk, hiszen azt nem tudom kikapcsolni, de hatalmas vigyor terül szét az arcomon, ahogy pengetek, és már nem is csak olyan halkan és éppenhogy énekelek, ahogy szoktam, hanem rendes hangerővel, ahogy egy zenésznek amúgy énekelnie kéne. Már nem is nagyon vagyok hamis.
Úgy váltok számot, hogy abba se hagyom a játékot - néha felsikongatnak, hogy hú, ezt szeretik, aztán énekelni kezdenek. Szinte már betanult énekek ezek, sokszor éneklik csak úgy a vokált, mert még az elején, mikor zenélni kezdtünk, akkor mondtam nekik, mit-hogy-hol kéne, és ők készséggel követték.
Az egész társaságból árad a jókedv és alapvetően a boldogság.
- SNOOP DOOOOG! - "éneklik", én pedig rájuk nevetek. Bolondok.
Néha-néha csak belemerülnek az egymással való beszélgetésbe, jó a hangulat, persze, hogy beszélgetnek - páran még a vacsorából maradt sütiket csócsálják, és ha olyan részhez érek, iparkodnak lenyelni, hogy ők is énekeljenek.
Nem is nagyon fogom fel a külvilágot, csak úgy vagyok bele az egész hangulatba, semmi sem szegheti kedvem. Még a testem is mozog a ritmusra, kicsit "táncolok" úgy, állva, merthogy állva gitározok, sokszor jobban szeretek úgy, mint ülve. A lábammal verem a ritmust a földön.
- Oké, akkor most van valami, amire emlékezni kéne - mondom, hiszen ez egy viszonylag új dolog, ez a dal, amit most játszok - miközben beszélek, sem hagyom abba a játékot. - Benne vagytok?
- Igeeen - kiáltják vissza.
- Oké, akkor két oldalra osztom a társaságot, jobb és bal - mutatok fejemmel az egyik majd a másik oldalra, de persze összekevertem, mire ők nevetnek. - Jó, jó, na, ismertek már. Szóval akkor megmutatom, ti mit énekeltek, tessék: Love will come and love will go, and you can make it on your own, sing that song go, oh won't you leave me now... Gyerünk, halljam - Aztán el is énekeljük együtt, majd hagyom őket kiteljesedni maguktól, miközben azért néha kísérem őket, beleéneklem, amit kellene hallanom. - Folytassátok! Ti pedig: oh Nina... you should go Nina... cause I ain't ever coming home Nina, oh won't you leave me now... - Azért segítek kicsit a többieknek, ahogy elkezdi a másik csoport is - aztán már csak dobolok a gitáromon, egy jó kis kórust csinálva belőlük - mire ők tapsolnak, ütik az asztalt a ritmusra, miközben énekelnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705175#post705175][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.10.08. 11:15[/b][/url]

Fisherék együtt vacsoráznak. A hangulat meg nagyon felfokozott. Kérem szépen, engem lőjenek le. Ahhhgggrr.
Valahogy így tudnám leírni a mostani jelenetet, a légkört és mindent. Mármint mi egy család vagyunk az oké, de nem kell törvényszerűen egyformán pocsékul éreznünk magunkat azért, mert együtt vacsorázunk. Lehetnénk mi vidám tesók, mint Lepsényiék, akik mindig képesek mosolyogni, de nem, mi kuszákok vagyunk, még ha nem is létezik ilyen szó.
Először is itt van Rosie, akinek a nemevéses véznaságát mindannyian aggódva figyeljük, és hiába próbálunk neki szép szavakkal irányt mutatni, akkor sem hagyja. Komolyan már szinte bűntudatom van, ahogy a tányéromra még egy adag sültkrumplit halmozok, de mentségemre legyen szólva, nem csak az én kezem matat a krumplik között. Sosem volt jó a viszonyunk, és mégis, szeretnék segíteni.
- Versenyezzünk Rózsi, te tudsz több sültkrumplit megenni, vagy én? Ha nyersz, akkor egy hétig a rabszolgád leszek, ha vesztesz, akkor meg egy hétig úgy kell hordanod a hajad, ahogy én akarom.  
Kedvesen mosolygok rá, őszintén szeretném, ha nem lenne tragédia a közeljövőben a családban. Igazság szerint félek tőle, hogy nem a megfelelő módon reagálnék rá. Meg most nem kell az, hogy bárki is a kelleténél jobban megzuhanjon közülünk, így is elég ingoványos ez az egész talaj.
- Elfelezel velem egy husit?
Kérdezem a mellettem ülő Adrikát, a sültkrumplitolvajt. Megjegyezném, hogy ha így folytatja hájas disznó lesz, de hát egyrészt ez nem igaz, másrészt meg nem akarom Rosie érfelvágását megtámogatni. Ha már Adrian, hát akkor vegyük számba őt is, meg az én hülye szívemet, ami olyan bután kattog, amikor leül mellém. El is szoktam pirulni, így amióta ide járok, mindig kiengedve hordom a hajam, ami mögé el tudok bújni, hogy ne lássa a zavaromat. Persze csak egy percig vagyok így, aztán elmúlik, de mentségemre legyen szólva, más fiúk közelében is ez van, csak ott a szívem nem lesz zavarodott. Aztán meg itt van Cole és a feszültség, ami kettőnk között van. Egyrészt Adri miatt, bár azt ki nem mondanám senkinek, másrészt mert eltávolodott tőlem, ami nagyon rossz érzés, és nem tudom, hogy mit tehetnék, amivel helyre billenthetném az egyensúlyt kettőnk között. Kedves vagyok vele, és ő is kedves velem, de ez valami más.
- Képzeljétek! Nagyon furcsa dolog történt velem. A könyvtárban ültem, próbáltam megjegyezni a nagy mágusháborúk dátumait, és egyszer csak valaki adott egy puszit az arcomra, és utána a számra is akart, én meg annyira megijedtem, hogy leütöttem a könyvvel. Szegény fiú, összetévesztett a barátnőjével és felhasadt a szemöldöke is. Tiszta vér lett minden, és fizetnem kellett tizenöt sarlót, amiért rongáltam. Tiszta ciki volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705645#post705645][b]Evan P. Lawrence - 2017.10.14. 23:10[/b][/url]

Vidáman, magában dudorászva sétál fel az első emeletre, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Az, hogy cirka tizenöt perce lépte át az iskola bejárati ajtaját, és szerencséjére beleütközött egy lelkesen takarító manóba, arra sarkallta, hogy a hálókörlete és állítólagos háza keresése helyett (fura, kissé szeparatista elkülönítésnek tartotta már első hallásra is ezt a leosztást) inkább kikérdezze a manót, merre lehet étkezni ezen a helyen a konyhán kívül? Látta a lény arcán a meglepettséget, de ettől függetlenül a készséges válasz nem váratott sokat magára- első emelet, nagyterem. A csomagjai egyébként előbb megérkeztek, mint ő maga, legalább ezzel nem kell feleslegesen vesződnie. Hacsak nem keverték el valahová, akkor már abban az állítólagos Rellon körletben vannak valahol. Majd megkeresi, hol, nem stresszel rajta különösebben, elvégre van elég ideje.
A terem méretéből ítélve azt már első látásra levágja, hogy szép létszámú közös étkezéseket szoktak itt megejteni, bár ez náluk sem volt másképp. Elégedetten vigyorogva teszi be maga mögött az ajtót, és kezd ráérősen körbesétálni. Egyelőre felmér. Szóval ebben a kastélyban fog eltölteni három évet. Az anyja azt mesélte, ez Magyarország legjobb iskolája, viszont amikor utána olvasott, kifogott azért néhány … érdekes cikket. Végül megvonta a vállát, mondván, rossz buli nem lehet. Előre az ismeretlenbe!
Figyelembe véve, hogy ebben az órában a kutya se kóvályog errefelé, édesmindegynek érzi, hova rakja le nemes hátsófelét, és az a piros asztalterítővel ellátott sor pont közel esik az ajtóhoz. Szóval akkor jöhet úgy három emberre való kaja kikérése, miközben tökéletes kényelembe helyezi magát lábait törökülésben összekulcsova. Mintha csak otthon lenne, és éjjeli bűnös nassolást követne el Reginával. Jóízű nyammogással áll neki az egyik rántott sajt szaggatásának, de azok a csokis palacsinták is hevesen kacsintgatnak felé. Nehéz ez a jó élet, komolyan. Az iskola megszerezte első piros pontját: finom a kaja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=707212#post707212][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.11.01. 20:00[/b][/url]

Egy-két héttel a tanévkezdés után történt, hogy elkezdett üzenetekkel bombázni egy Levitás. Legalábbis ez derült ki a második levélből, amit küldött, de ezúttal a bagoly megvárt a válasszal. Dunsztom nem volt, erre a kérdéssel most mit kéne kezdenem. Baj-e, hogy kék és nem piros? Egek, hát hol él ő? Hogy lenne ez baj? Ez nem Roxfort '97...
Nem is értettem, miért engem kérdezett erről, miért számított neki ennyire az én véleményem, hogy mit gondolok róla. Azt sem tudom, ki ő, nemhogy még e fölött ítélkezzek. Szerintem amúgy sem számít, ki melyik házban van, ha jó arc, és kedvelem, de így látatlanban nehéz hozzászólni, csak általános válasszal szolgálhatok, ami névtelenül rásüthető több száz srácra, aki ide jár. Gondolom én, hogy srác a feladó.
- Hé! - méltatlankodtam, amikor egy kis mancsocska kikapta a cetlit az én praclimból. Pedig olyan szép válasz fogalmazódott meg a fejemben, és  fenébe is, el fogom felejteni tutira, mire visszakerül hozzám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=709651#post709651][b]Bogna Zdanowska - 2017.12.11. 23:46[/b][/url]

Nagyobbakat lépve verekedtem át magam egy kisfiún és annak holmiján, aki éppen beborította a pennáival meg a tintás üvegeivel a nagyterem bejáratának egyik szélét. Ahogy figyeltem őt, hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy meg van rémülve, pedig egy átmeneti állapot orvoslása ez az egész, nem is értettem különösebben az aggodalmát. Azt viszont nem tudtam nem észrevenni, mennyire nem hatékonyak a módszerei. A tárgyainak szóródási iránya egyértelműen balról jobbra sűrűsödik, így akkor lenne kevesebb erőbefektetés és gyorsabb munka, ha kettesével szedné őket a másik irányból. Teljesen logikátlan, hogy egy ilyet, egy amolyant pakolgat.
- Sosem végzel...
A kezemben közben a feltekert hálózsákom a plédemmel volt, az oldalamon meg a táskám lifegett a maradék holmimmal. Nem volt valami könnyű, pedig tényleg csak szükségességi és hasznossági sorrendben szedtem össze és szelektáltam a rengeteg kacatot. Annyira elbambultam közben, hogy egyenest belegyalogoltam egy hálózsák és párnák képezte kupacba, de még éppen megvolt az egyensúlyom, mielőtt ismeretlen fekhelybe zuhannék. Nem lettem volna oda a gondolatért azt hiszem, ennek ellenére, mert össze meg vissza voltak méretben a dolgok rakva felszökött a szemöldököm is a borulásra. Leguggolva raktam össze a legnagyobb alapterületűtől a legkisebbig egymásra a pléd-takaró-párna sokaságot, aztán egy kicsit üresebb rész felé sétáltam, ahol ismerős arcba is futottam.
- Sziiiia, nem baj, ha ide pakolom? Itt lesz a legkevésbé hideg - köszöntem rá könnyedén, bár továbbra sem múlt el az érezhető nyelvidegen kiejtésem, pedig elég szépen beszéltem már. A megállapításom inkább magamnak szólt, szerintem senki nem azt mérte itt fel, melyik zártabb kastélyfalaknál levesebb a huzat és hővesztés veszélye. Ezek teljesen normális gondolatok kellenének pedig legyenek ilyen helyzetben!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=709654#post709654][b]Oravecz Tatiana - 2017.12.12. 13:27[/b][/url]

Pont futni indultam, amikor az igazgató úr patrónusa felkeresett, és elmondta, hogy mi a tényállás, és hát bár már lejárt a munkaidőm, de azért segítenem kellene, mondjuk azonnal. Tekintve, hogy ma egyedül töltöttem volna az éjszakát, ez nem jelentett egy kicsit sem problémát. Nem kellett sem azzal számolnom, hogy mi legyen a gyerekemmel, sem azzal, hogy Ráhel mit fog vacsorázni. Az előbbi a nővéremnél, az utóbbi a kastélyban van, kizáródva. Vissza viszont már nem mentem a házhoz, inkább csak kocogósra vettem a figurát – elvégre harmincon túl, szunnyadó vélavérrel nem sok esélyem van a ráncok ellen – és csodás összeállításomban megjelentem a nagyterem ajtajában, éppen két röhögcsélő rellonos után.
Ennyit a szegény, tragédiát megélő gyerekekről. Beljebb sétálva a terembe, hidegtől elrózsaszínesedett kezeimet – tudom, legalább megy a kinézetemhez – elrejtem, és a hihetetlenül magas százötven centimmel elkezdem keresgélni, hogy hol tudok segíteni. Egyesek elég kreatívak, mint például az a páros, akik ahogy pakolnak ki, valahogy lopják a centiket egymás hálózsákja között. A tinik kreatívak, tudom, én is voltam tini.
- Búúú.
Állok meg végül az alapjáraton sem alacsony zöld házvezető mellett. Eddig csak magassarkúban látott, most viszont megcsodálhatja a valóságot is. Ha kicsit hajtogatnak rajtam, akkor akár egy nagyméretű bőröndben is kicsempészhető vagyok.
- Kriszpin szólt, hogy kellene segíteni, szóval itt vagyok.
Húzom ki magam büszkén. Talán nem kellett volna azt a fél pohár bolt betolni még futás előtt. De ha nem teszem, nem veszem rá magam arra se, hogy fussak, nem mintha így megtettem volna, de legalább motivációm volt.
- Sátrat állítunk? Szeretek állítani.
Ajj, ez a sok bevágódás, azt se tudom ám, hogyan csinálják azt, de csak nem lehet olyan nehéz, sokan csinálják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=709803#post709803][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.12.15. 19:53[/b][/url]

Már pár napja tart a festmények sztrájkja és előreláthatólag még karácsonyig biztos eltart. Sose volt velük bajom, nem is értem, ki képes összefirkálni őket meg felgyújtani. Némelyik egész értelmes és jót lehet vele beszélgetni, párhoz meg jobb nem is szólni, mert kikerekít valami pletykát és az egész kastély arról fog beszélni.
Ezért lakik most szinte az egész iskola sátrakban, pár szerencsés meg a faluban. Marci is itt van valahol, meg is lepem valamelyik este. Egy szép piros sátorban foglalok helyet,mely mágikusan van megnagyobbítva. Kicsit olyan, mint a Tardis, kívül kicsi, de belül hatalmas. így pont jól elférünk,és jobb híján a szobatársaimmal lakok. Annyira nem ismerem őket, mindig a konyhában vagy órán vagyok. Nem is baj, legalább megismerjük egymást.
A sátram előtt üldögélek, pontosabban az ajtajában. Sajnos az Eridon konyhájába se tudok bejutni, de a manók néha beengednek a nagy konyhába segíteni, így legalább ők haladnak, én meg főzhetek.Most is ez történt, délután sütöttem egy jó adag carbonarat és lasagnét, ezekkel túlélem pár napig. Persze bárkinek szívesen adok, már aki szépen kér. Nem szeretem, ha bunkók az emberek.
Egy műanyag edényből eszegetem a carbonarát, egy kis garnélával is feldobtam, úgy még finomabb. Egy kis pálcaintés, és már meleg is az étel. Ha már ilyen szükséghelyzet van, legalább a kaja legyen jó. És mivel én főztem, ezért a napom is jobb lett, hisz vagy eszek, vagy főzök, vagy megeszem, amit főzök. Valamelyik mindig teljesül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=710526#post710526][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.12.27. 22:05[/b][/url]

Éppen Tappancsot etettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy kis vendégünk érkezett a sátorba, és a rágcsámnak esett neki. Ajaj, szerintem az a chips nem éppen a kis tündérkének való.
- Hé-hé, mássz ki a zacsiból! Na, még a végén megfulladsz itt nekem! – korholtam a kutyust.
Bűnbánó tekintettel nézett rám, miután elrágcsálta az utolsó chipsgyűrűmet is, brühühü, és persze, kiszabadítottam a zacsiból. Ez a kis angyalka chipsmérgezést fog kapni előbb-utóbb. Hol az a felelőtlen gazdi, amelyik így bánik az állatkával? Tuti chipsszel tömi, ahelyett, hogy rendes, neki való ételt adna az ebnek. Ej-ej… a kutyussal a karjaim közt léptem ki a sátor bejáratán, tekintetemmel keresve a felelős felelőtlent.
- EMBEREK! Kinek hiányzik egy chipsimádó kutyuli? – fennhangon kiabálva igyekeztem érvényt szerezni magamnak a tömegben, hogy a gazdája felismerje a jószágot. Szeretném jó alaposan megszidni, hát hogy lehet így bánni ezzel a cukorfalattal? Még engem is levett a lábamról, ami azt illeti, nem bírtam rá haragudni.
- Na, te tündér, megkeressük a gazdid, jön nekem két zacsi baconös chipsszel – vigyorogtam az állatra, az meg a mancsával eltakarta a szemét. Édes. Tappancs már elaludt a kis terráriumában, az én kis angyal törpenyuszim. Nagyon szerettem őt, és képtelen lennék hagyni, hogy a nyuszim bármikor is olyat egyen, ami nem az ő szervezetének való.
- Jaj, te. Remélhetőleg nem leszel rosszul a baconös chipsemtől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714369#post714369][b]Révay Lili Athalie - 2018.02.14. 18:54[/b][/url]

Elmaradhatatlan fényképezőgépemmel hasítok végig az iskola folyosóin. Mint mindig, most is késésben vagyok, márpedig már reggel szóltak nekem előre, hogy ma vacsorára tejberizs is lesz, meg aranygaluska is, de mind a kettő nagyon kelendő, így ha enni akarok, akkor _időben_ érkezzek oda. Hát nem nagyon jött össze, mert nem tudtam, hogy mit húzzak.
Azt hiszem, túl Andrison, és a tényen, hogy én nem vagyok olyan, akibe szerelembe tudna esni, most megint szerelmes vagyok. De azért vagy egy napig nagyon szomorú voltam. Most viszont zöld szoknyámban, Francitól lopott rúzst felkenve a számra, úgy sietek, hogy két copfba fogott hajam minden kanyarban váratlan erővel csapódik vagy az arcomnak, vagy a vállamnak. Persze remélem, hogy nem fog meglátszani. Utolsó kanyar, és végül berobbanok. Egyből kiszúrom a fiút az asztaluknál. Most is, mint mindig, nagyon helyes, és mivel egyedül ül, elgondolkozom, hogy mellé ülök, ám ahogy teszek egy lépést, látom, hogy előtte csak sós kaják vannak. Ma pedig aranygaluska van, és tejberizs.
- Ennek ma nem szabad megtörténnie.
Mondom teljes határozottsággal, és csak utána remélem, hogy senki sem hallott. Tudom, hogy Dante a tökéletes és csodálatos férfi a számomra, de az univerzum küldött egy jelet, hogy ennek nem szabad ma megtörténnie, neki kell utánam szaladnia, és nem fordítva. Ha lett volna előtte a mai különlegességek közül valami, akkor azt mondom, bevállalom, hogy navinésként odaülök, de így nem.
Az asztalunkhoz lépek, lopva lejjebb húzom a vállaimon a felsőmet, és mikor leülök, addig csúszkálok a helyemet változtatva, amíg úgy nem helyezkedek el, hogy Dante felnézve egyenesen rám nézzen. Már csak nagyon nőiesen kell ennem a vacsorámat. Halott ügy, érzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=731342#post731342][b]Vajda Richárd - 2018.08.06. 19:16[/b][/url]

A telefonom azóta, hogy itt vagyunk, csak hébe-hóba működik, leginkább akkor, ha épp kedve van hozzá, egyébként meg b*szhatom, mert legfeljebb asztaltámasznak jó, vagy arra, hogy nekivágjam valakinek.
A Rellonkörlet hátrahagyása óta ki-be kapcsolgatom, harsog is az üdvözlő- és elköszönő zene - asszem nem kell külön elmondanom, hogy mennyire unalmas és idegesítő -, és próbálok felcsatlakozni az internetre, hogy annak csodás, ám nem túl legális bugyraiban találjak valami működőképes streamet, és míg kajálok, élőben nézhessem a soron következő kosármeccset. Ja, tudom, az aranyvér szégyene vagyok. Bele se kezdj, hallottam már párszor. Mindenesetre amint lesz egy kis szabadidőm, úgy értem, amit nem henyéléssel, kviddiccsel meg kajálgatással akarok eltölteni, meg kell nézetnem a telefon rúnáit. Lehet lemerültek.
Csak a zöld-ezüst ház asztalának közepénél pillantok fel, mikor megállok a helyem előtt, és kifejezéstelen arccal az ott ülő lány hátára emelem unott tekintetem. Várok egy percet, hátha a csaj a segítségem nélkül is veszi a lapot, de gyanítom, se az aurám, sem pedig az illatom nem elegendő ahhoz, hogy feltűnjön neki, söprés van.
Aztán újra megnyomom a telefon bekapcsológombját, és a szolgáltató dallamát követően megbillentem a fejem.
- A helyemen ülsz, princess - közlöm vele az egyértelműt, ha esetleg lemaradt volna a hírről, hogy Vajdáék in da hausz, és mivel jó napom van, úgy döntök türelmesen megvárom, amíg az összes morzsájával együtt arrébb költözteti a seggét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=733953#post733953][b]Neffry Ezra - 2018.09.12. 14:11[/b][/url]

Éppen csak leadtam a papírjaimat és már sprinteltem is ki az irodából. Köszönöm, nekem egy perccel sincs kedvem tovább időzni abban a barlangban, mint azt muszáj lenne, inkább szedtem is a sátorfámat - jelen helyzetben egy válltáskát -, és elindultam a kis dolgomra. Ami jelen pillanatban nem volt semmi, majd délután napközizek az ovisokkal, de az még bőven odébb volt, így kis tanácstalansággal sétáltam vagy húsz percet a kastélyban, aztán valahogy a nagyteremben kötöttem ki. Olyan ebédidő körül volt, de olyan holtidő, aki nagyon éhes volt, már bekajált, aki meg halasztgatta, még nem ért ide, így mikor besandítottam, nem volt nehéz kiszúrni Stellát.
Igazából innentől el is dőlt, be is sétáltam, majd nem sokkal később ledobtam magam mellé, odébb tolva valami bájolgó pávagyereket, hogy "figyelj fiam, nem a te súlycsoportod, húzz innen".
- Helló csillagvirág - karoltam át a vállát egy pillanatra vigyorogva, aztán csak megingattam a fejemet és becsórtam az asztal közepéről egy adagot a vaníliasodós túrógombócból. - Hogy megy a suli? Minden rendben? Ölelés, valami? Vagy már túl nagy vagy hozzá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=733985#post733985][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.09.12. 20:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=741871#post741871][b]Lóránt Bence - 2018.11.29. 22:37[/b][/url]

Mindenki ebédel, szerintem ez a legjobb időpont, hogy büntetőmunkát végezzek el. Büntetés lesz mindenkinek, hiszen biztosan nem rám lesznek kíváncsiak, de hát ez volt Nóri kérése, hogy kaja közben mondja el, amit kívánt, hogy elmondjak. kisétálok a tanári asztalok és a négy ház asztalai közé, és egy rúnázott mikrofonba kezdek beszélni, ami felerősíti a hangomat:

Lóránt Bence - Miért kell betartani a szabályokat?! Donászi Magda verse.

Tanárok, diákok, egyebek,
Hallgassátok meg eme versemet.
Intő példa legyen előttetek,
Hogy bosszúból büntetni nem érdemes.

Nos, igen, azt nem kérte a szépszemű, hogy milyen formában és mit mondjak, szóval, nagy levegő után folytatom, ha közben nem átkoznak le.

El kell mondanom nektek,
hogy szabályt szegni nem jó,
hiszen utána nem jön más,
csak a büntetőmeló.

Az pedig macerás, ciki,
Például ha ki kell állni ide ki,
Pedig sokkal jobb lenne enni,
Mint ilyen verset kieszelni.

Tehát, ha nem akartok égni,
Vagy számít a házpont mégis,
Figyeljetek az órára,
Vagy bújjatok el, és ne kössétek ezt a prefektusok orrára.

Ja, és miért nem érdemes bosszúból büntetni?
Nem lesz nagy elégtétel, mit kaphatsz,
Csak rossz szájízt, és rövid elégedettséget,
Amit később csak megbánhatsz.

Már, ha olyan vagy mint ő,
Kinek mosolya szédítő,
Szemei gyöngyként ragyognak,
De ha lecsap, a lelkedbe kő potyoghat.

Mivel az utolsó sor már nem sikerült túl jól, csak vállat vonok és meghajolok. Aztán el is indulok kifelé, majd megeszek valami szendvicset, amit a reggeliből loptam el, mert tudtam, hogy ma az ebédet nem itt fogyasztom majd el. Kilépve azért vigyorgok, hiszen a házam nem veszít majd pontot, és majszolni kezdem a sonkás sajtos szendvicset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=746040#post746040][b]Erdőhegyi Merse - 2019.01.10. 08:51[/b][/url]

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund     °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°

Óriási változást vehetünk észre Merse öltözködésén. Persze, csak az veheti észre, aki az imént találkozott vele a toronyba vezető úton. Szerencsére nem sok ember retinájába éghetett bele a látvány. Elöljáróban annyit kell tudnia mindenkinek, hogy Merse nagyon be szeretne illeszkedni a varázstársadalomba, de eddig inkább kevesebb sikerrel járt mint többel. Színes, papagájra emlékeztető varázslósüveget, talárt és köpenyt varrt magának, ami kiderült, hogy közel sem tükrözi a valódi mágus stílust. Így felsétált az Eridonba, hogy levesse gondosan és szeretettel szőtt gúnyáját, és normál ember módjára kapta magára gönceit. Most egy barna bőrcipőben, fekete kordnadrágban, szürke ingben jelenik meg. Az ing a nadrágba van tűrve, aminek ott maradását egy barna hózentróger biztosítja. Fejébe egy férfi svájcisapkát húzott, hogy teljes legyen az outfit. Hatalmas két kézfejét zsebében pihenteti, miközben akkurátus léptekkel lép be a nagyterembe. Látszik, hogy valóban vacsoraidő van, hiszen tömve az étkező. Ez Mersének meg sem kottyan, de szemöldökét ráncolva gondolkodik el azon, hogy vajon vacsorapartnerének is meg fog-e felelni ez a hely. Mivel tart attól, hogy Karcsi csupán a küszöbig fog bejönni, ezért egy, az ajtóhoz közeli asztalhoz ül le várakozni. Még nem tudja, hogy berángatja-e vagy alkalmazkodókészségéhez nyúl, és elmennek egy másik helyre. De az biztos, hogy nem fogja hagyni, hogy szó nélkül tovább álljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=746982#post746982][b]Jeffrey Kai Hampton - 2019.01.21. 03:18[/b][/url]

Ráhúzza a fejére a hoodie kapucniját, miközben a tenyerével hol a tarkóját, hol a haját simogatja. Egy könyv fekszik előtte, ő meg lefelé bámul, de már az asztalnak támasztott könyöke és a görnyedt testtartása is kétségbeesettnek tűnik. A könyv szar, neki meg kutya másnapos arca van. Na nem mintha nem szokta volna meg a fejfájást; az amnéziája alatt olyan fájdalmai voltak, hogy kénytelen volt sok-sok utcát felnyalni, hogy legalább egy kicsit enyhíteni tudja megpróbáltatásait. Mivel egyébként se emlékezett semmire, az a néhány plusz kiesett óra igazán otthonos élményé tette a használatot. Az amnézia viszont elmúlt, neki meg van egy rakás tesztje, amit meg kell írnia, hogy vizsgázni mehessen néhány hét múlva; hát, annyit legalább elmondhatunk, hogy jobb ember nem lett ebben a fél évben.
Lefogyott kis csuklóját megmutogatva a világnak beint az előtte vigyorgó barátjának, aki éppen a szenvedésén derül, majd egy bögre kávé után nyúl és felsóhajt. A tankönyve tele van firkálva és nincs is túl jó állapotban; egy valamit magára adó levitás inkább csak csendben becsukná és elhúzná előle a kötetet, még mielőtt komolyabb károkat tesz benne. Erre most remek alkalma nyílna, mert Kai megragadva az első lehetőséget, elveszti a soha ki se alakult érdeklődését a tantárgy iránt és inkább a terem túloldalán elhelyezkedő eridonos asztalt kezdi pásztázni. Van egy évfolyamtársa, akivel különösebben soha nem beszélt a félév során, ami meglepő, mert jó nő - biztos túlságosan el volt foglalva magával. Néhány hete viszont kialakult közöttük egy játék, aminek keretében minden reggelikor megpróbálja magára felhívni a lány figyelmét; összenéznek, Kai arcon önt valakit maga mellett, kiver valaki kezéből valamit vagy néha csak integet neki. Ő ezt természetesen nem veszi komolyan, viszont imádja, ha felfigyelnek rá - hát, most erre várunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=764296#post764296][b]Cornelisse Zalán - 2019.07.18. 14:20[/b][/url]