36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Főmesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 95
Írta: 2013. március 22. 11:59 | Link

Évnyitó/Évzáró


Elérkezett hát ez a nap is, egy újabb tanév végét készül megünnepeli a mágustanoda, és ha már ilyen szépen összegyűltek a tanárok és diákok, akkor egyben megkezdődik az új tanév is. A házak felett zászlók jelzik, melyik házhoz is tartoznak az ott ülő diákok, a tanári asztal mögött elterülő kék és bronz zászlón pedig békésen szemlélődik egy szfinx, hiszen idén a Levita nyerte el a házkupát. A vacsora finom illatai még nem érték el a nagytermet, a manók igyekeznek minél tovább húzni a dolgot, hogy az igazgató úr beszédét ne az evőeszközök csörömpölése zavarja meg. A behömpölygő diákokkal érkeznek a tanárok is, akik lassan elfoglalják a helyüket és az igazgató érkezéséig halk beszélgetéseket folytatnak egymással.    

Játékidő: 2013. március 22 - 2013. április 5.
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. március 25. 01:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. március 22. 17:43 | Link

Évzáró/Évnyitó

Csudijó móka lehet az évnyitó, és most végre ő is megtapasztalhatja. Hivatalosan is elsős lesz a holnapi naptól, már nagyon várja a tanórákat, holnap fel is veheti már őket. Van néhány fix, amiket fel kell vennie, de nem szeretne ötnél megállni, azonban a saját határait is fel kell mérnie. Tény, hogy tervei között szerepel, hogy a világ legerősebb és legokosabb boszorkája legyen, de azért nem kéne rögtön az első iskolai évében meghalnia a sok tanulástól.
Egész nap azzal volt elfoglalva, hogy miként is öltözzön fel, aztán egy pillanat alatt lerombolták, amikor közölték, hogy tök mindegy, mert a talárja mindent eltakar majd. Mindenesetre azt megengedték, hogy egy kis szempillaspirált és egy leheletnyi szájfényt felkenjen magára. Így indult el, vadonatúj, talárjában, amihez megkapta az anyja régi nyakkendőjét. Ez fontos dolog, kicsit már bele is törődött a dolgokba, sőt ma meghatódott, amikor a nyakkendő megkötése közben látott egy kósza könnycseppet a szeme sarjában. Megölelte a nőt, mielőtt elindult volna ide, hiszen nagyon jól esett neki, hogy ilyen fontos emléket, mint a nyakkendője, neki ajándékozott.
Belépve a terembe olyan másnak érzi magát, most már ide tartozik, nem csak úgy belép és eszik ott, ahol szeretne, most már van asztala, vannak háztársai, sőt már büntetőmunkája is, amire annyira nem kéne büszkének lenni, de ebben a percben most ez megengedett neki. Néhány előre kószált tincsét megigazítja, miközben a háza asztalához sétál és kiszemel egy szimpatikus helyet, egy lány mellett.
- Szia, leülhetek?
Érdeklődik kedves mosollyal Lyrától. Szeretné megfigyelni a tanári kar új tagjait, hogy már most elgondolkozni azon, milyen tantárgyakat venne fel még pluszban. Nem szeretne semmiről sem lemaradni, nagyon izgatottá teszi ez az első év.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. március 23. 00:56 | Link

Évnyitó/Évzáró

Ez az első alkalom, hogy házvezetőként mutatkozik be a nagyközönség előtt. Ennek megfelelően smaragdzöld, finom dekoltázzsal, amit ezüst szegély jelez. Jól eső érzéssel tölti el, hogy bizalmat szavazott neki az igazgató úr, és hisz benne, hogy jól fogja csinálni a feladatát, már csak az a kérdés, hogy ki lesz az a bizonyos helyettes. Ezen már napok óta agyal, nem könnyű döntés, hiszen most a gyerekeinek keres apukát vagy még egy anyukát, aki reményei szerint sokáig velük lesz majd. Belépve a terembe végignéz a gyülekezőkön, mivel még percek vannak a kezdésig, ezért a háza felé veszi az irányt. Van néhány megszeppent elsős, akiről sejti, hogy nem sokáig lesz ilyen megszeppent, a legtöbben sikeres vizsgáikat mesélik, esélyeiket latolgatva, és tippelve, hogy vajon ki az, aki idén évfolyamelső lesz. Ezek őt is mindig komoly érdeklődéssel töltik el, így hallgatja őket egy kicsit, csak utána indul tovább a tanári asztal felé. Kezeit a rejtett zsebekbe dugva lépked egészen addig, amíg Lyra és Charlotte kettőséhez nem ér. Egy zsebkendőt elővéve nyújtja át a szőke lánynak, aki a száját húzva ugyan, de letörli a szájfényt, majd a használt zsebkendőt bambi szemekkel visszanyújtja a nőnek, aki zsebre teszi.
- Ráérsz még erre. Lyra, minden rendben?
Érdeklődik megsimítva a lány vállát, majd amikor meglátja az igazgatót kacsint egyet és az emelvényhez lépve, talárját kicsit megemelve felsétál, hogy helyet foglaljon a harmadik széken, ami már megszokottan az övé. Rápillant az új tanárokra és nagyjából felméri, kik mentek el. Egy-két ember hiánya meglepi, és van, aki ráköszön, nekik viszonozza az üdvözlést, de nem nagyon akarja megzavarni az igazgató urat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 14:17 | Link

Alexa, Yar, Oph

Ahogy nézelődtem, egyszer csak Alexa jött oda hozzánk, és elsőre nem is értettem mit szeretne a másik lánytól a zsebkendővel, de aztán leesett. Ja, hát persze, a smink. Nekem ez nem volt magától értetődő, mert igen lustának bizonyultam ezen a téren. Aztán a hozzám intézett kérdésre mosolyogva feleltem.
- Igen, minden - bólintottam, aztán figyeltem, ahogy a nő az emelvényhez megy, minek következtében elsőre észre sem vettem a közeledő Yart.
Meglepődve kaptam oda a fejem, mikor megszólalt mellettem, és bár először egy nem túl kedves pillantást küldtem felé, aztán a szavai hallatán megenyhültem.
- Magam is így vélem. Köszi - biccentettem egyet felé, aztán a figyelme a mellettem ülő lányra terelődött, én pedig nem tudtam megállni, beleszóltam. - Rosszcsontka? Már első előtt hírnevet szereztél? - mosolyogtam a lányra. Kár, hogy nem ismertem őt, de hát ez most már így lesz az elsősökkel, mert nem látom esélyét annak, hogy továbbra is órákat tartsak olykor. Pedig milyen jó is lenne!
Aztán megérkezett Oph is, nekem pedig leesett az állam.
- Nahát, te is? - vigyorodtam el. - Akkor ezennel hivatalosan is megszületett a legújabb rellonos triumvirátus. Már csak Noel kéne, és teljes a csapat. Ugye nem zártad be a... tudod hova? - kérdeztem félrebillentett fejjel Ophtól, cinkos pillantással, hiszen nem kívántam szétkürtölni, hogy az üvegházban lakunk.
Örültem neki, hogy a lány is nálunk van. Lassan oda lyukadtunk ki, hogy mindenki, aki számít nekem, az rellonos lesz, amit egy kicsit sem bántam.
Aztán az igazgató elkezdte a beszédet, én pedig rá figyeltem, készen arra, hogy meglegyintsem bárki orrát, aki karnyújtásnyira van, és nem hallgat el. Ennyi tiszteletet meg lehet adni az iskola vezetőjének ugyebár.
A Levita eredményét megtapsoltam. Nem tagadhatom le, hogy magam is oda jártam, tehát örültem a sikereiknek, a kviddicses hírek viszont teljesen hidegen hagytak. Csendben figyeltem hát, hogy mikor jön valami érdemleges közlemény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 24. 14:58 | Link

Évnyitáró
Mami,Leonie,Rédey bácsi

* Eljött az évnyitáró napja is, aminek a kis törpe feje nagyon örül, mert ilyenkor minden olyan szép díszes a Nagyteremben. Megkérte az anyukáját, hogy hadd menjen ő is el, mert meg szeretné nézni az ünnepséget. Állítólag lesznek ilyen unalmas dolgot ott, amikhez nem lesz kedve, de megígérte, hogy rendesen fog viselkedni. Szépen hagyta magát megfésülni, a hajába egy gyöngyös hajráf került, és felvette a legszebb ruhácskáját, a tengerkék flitterekkel kirakott hátul megkötős ünneplőjét. Pár hónapja voltak egy esküvőn, arra kapta. Szerencse, hogy nem nőtte még ki, mert így nagyon csinos tud lenni ezen az eseményen is. Azért is akart menni, mert így találkozhat Leonieval, akinek készített valamit, és azt mindenképpen át akarja neki adni. Biztos örülni fog neki a lány, mert nagyon jó barátnők lettek a múltkor. Majd egyszer fel kell jönnie hozzájuk babázni, meg játszani, mert ott sokkal több minden van, mint itt a nagyteremben. Az anyukája mellett halad, nem is figyel az ünnepi pompában úszó teremre, az Eridonosoknál egy vörös loboncot keres. Juj, ott van. Nem, az nem ő. Még egy! Áh, ez sem… mennyi vörös lánya van Kahi bácsinak. Végre megpillantja a neki kellő leányzót, és vigyorogva odarohan hozzá. * - Leonieeeeeeeeee! *Kiáltja köszönés helyett, miközben hátulról megöleli a lányt, ezzel az arca elé tolva a neki készült rajzot. A műremeken ketten vannak rajta, és Ririnek is vörös a haja, akárcsak Leonienak. * - Neked csináltam! Majd gyere fel, van új kifestőm! * Újságolja miközben elereszti a vöröskét az ölelésből. Remélhetőleg most nem hozta rá a szívbajt, mert a múltkor is lesből támadta le a szeretetével.* - Most mennem kell a tanárokhoz, szia! * Búcsúzik el felelősségteljesen, majd visszaugrál az anyukájához, s együtt mennek a tanári asztalhoz, ahol már többen ülnek. A kicsi lány elfoglalja a helyét az anyukája mellett, majd szétnéz a jelenlévőkön. Megakad a szeme Andris bácsin, akire szélesen rávigyorog. Nagyon vicces ember, egyszer már hajtogatott neki csákót, meg sokszor van nála édesség. Hátha most is kaphat dianás cukrot tőle még a vacsora előtt.*

ruci
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 24. 15:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 25. 19:35 | Link

Tanévzáró, na meg a nyitó - Tika és Eric Cheesy

El is húzott az első tanéve a Bagolykőben, s mintha az nem is lett volna, úgy érkezett el a következő. Na jó, ez így nem teljesen fedi a valóságot, sok felejthetetlen dolog történt Mary első évében, többek között olyanok, mik gyökeresen megváltoztatták életét. Az az év igazi furcsaságok halma volt. Ami megint csak különös, hogy a legszokatlanabb az, barátokat talált. Igaz barátokat, akik nem veszekednek vele, akik nem használják ki, és akik nem az "egyszer a barátod vagyok, egyszer nem" kategóriába tartoznak. Ennek Mary szívből örült, és boldogan tért vissza az iskolába, immáron lényegesen több magabiztossággal - habár abból most sem volt sok -, mint tavaly, mikor fogalma sem volt, ez hogyan is zajlik. Bár, mint az előző évben minden nap, most is sok új arcot látott. De ez nem csoda, amekkora ez a suli, az lenne az abszurd, ha nem látna minden év minden napján legalább húszat. Ha nem többet...
Nem régen érkezett meg, csupán tegnap reggel. Már tűkön ülve várta, hogy összefusson barátaival, elérkezzen ez a csodás nap, és megkezdődjék a tanév. Nem mintha nem hiányzott volna a családja, szó sincs ilyesmiről, de azért mégiscsak na! Szerencsére az idő gyorsabban telt a szokottnál, és, számára legalábbis, hamar elérkezett a várva várt évnyitó napja. A diákok és tanárok a nagyteremben gyülekeznek, így természetesen Mary is oda megy. Kicsit korán érkezhetett, nem sok diák van még jelen, tanárok közül hirtelen egyet sem szúr ki, és a bent lévő tanulók sem vannak még a helyükön. A hangzavar a hiányos létszám ellenére sem kicsi, mindenki beszélget, ahogy egyre beljebb megy, elkap egy-két érdekes mondatfoszlányt is. Haladás közben jobbra-balra tekint, hátha ő is kiszúr egy ismerőst, szívesen beszélgetne ő is már valakivel, akit úgy ahogy, de ismer. Persze az ellen sincs kifogása, ha egyelőre még nem tudja, kicsoda, csak hadd dumáljon, erre várt már egész nap!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antonio Welse
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 27. 12:56 | Link

Évnyitó-Évzáró
Este mikor már átcuccolt a traumarland toronyszobába, és ki is pakolt körülnézett. Senkit se látott. Le ment a klubhelyiségbe és ott megpillantotta az első nyomott:
Kedves dákok, tanárok! Szeretettel várok mindenkit a Nagyteremben megrendezésre kerülő Évzáró/Évnyitó eseményen.
Szóval itt van a kutya elásva, tényleg ma van az Évnyitó-Évzáró ünnepség.
Magára vette a legszebb talárját, a süvegét, szép fekete bőrből készült cipőjét, zsebre dugta pálcáját és rohant lefele a lépcsőn. Kimondta a jelszót mire kinyílott a portré... :
-...
... és rohant lefele a lépcsőn. Kettesévvel szedte a lépcsőket, minden utolsó harmadik foknál leugrott.
Résre kinyitotta az ajtót és elkommandózott az eridon asztalához, ott köszönt két barátjának:
-Sziasztok!
Antonio unalmasan hallgatta az igazgató beszédjét.
Végül megkezdődött a lakoma. Antonio barátaival együtt jóizűen elfogyasztotta a sok-sok ételt és italt.
Utoljára módosította:Antonio Welse, 2013. március 27. 14:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antonio Welse
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 12:13 | Link

Évnyitó-Évzáró ( Ronald )
Magában ismételgette a fiú szavait. Ezerszer is megfontolta, majd válaszolt:
- Szevasz! Persze mehetünk nemrég kaptam szintén az apámtól egy NIMBUS 2013-ast, tudom, hogy nem éppen a legjobb seprű, de én beérem ennyivel.
Gyorsan krumplipürét és rántott csirkemellfilét rakott a tányérjára, sütőtök levet öntött a kelyhébe. Ahogy evett és ivott hallgatta az igazgató beszédét.
-4-edikek? Ez nem lehet igaz! Legalább lehettünk volna harmadikak - közben szomorú arcot vágott - na nem baj az új tanévbe majd belehúzunk és akár elsők is lehetünk. - hallgatta tovább a beszédet - azt hittem, hogy a navinések lesznek az elsők.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. március 28. 23:21 | Link

Évnyitó-Évzáró 2 in 1
Riri, Matilda (István)

* A gyerek mindenáron szeretett volna a tanárnővel tartani az évnyitó, illetve évzáró ünnepségre. Ő maga amúgy sem szereti ezeket a feltűnő, díszes ünnepélyeket, de ezúttal még inkább illik megjelennie, ha már megválasztották házvezetőnek. Nagyon örül a megbízásnak, régebben is élvezte a házkörüli munkát, de nem csak kertészkedni szeretett, hanem a Navinésokkal is foglalkozni. Azok a régi szép idők… ezúttal minden teljesen más. Akkor az ikrei még nem is kezdték meg a varázslótanulmányaikat, most pedig már másodikos mestertanoncok lennének. Ririvel akkor lett várandós, amikor még Keating professzor oldalán segítette az unikornisokat. Azóta sajnos ő sincs már az iskola falai között.
A kislány az utolsó pillanatban tudta meggyőzni arról, hogy neki is ott a helye az ünnepségen, így még őt is rendbe kellett szednie. Legalább ezúttal nem koszolta össze magát, de a kócos loboncot sem volt egy sétagalopp kibontani, de legalább a drágaság most együttműködő volt. Szerencsére a ruhájával nem volt sok tennivalója, mert így is elkéstek néhány percet, ám a kicsi leányzó nem zavartatta magát, visítva az Eridon asztalához rohant, amíg a tanárnő az ajtóban ácsorgó könyvtároshoz szólt.  A fiatal nővel már találkoztak egyszer a héten, amikor valamilyen pedagógiai szakkönyvben szeretett volna megnézni valamit.* - Jó napot! Miért ácsorog itt az ajtóban? A tanári asztalnál ülnek az iskola dolgozói is! * Mondja a fejével a vízszintesen álló asztal felé bökve, majd felszisszenve elindul a lányát becserkészni. Megígértette vele, hogy rendesen fog viselkedni. Nemigen bízhat az ember egy 5-6 éves gyerek szavában. Miután a törpe kiLeoniezta magát megfogja a kezét, s némileg szégyenkezve indulnak a tanári asztal irányába. Megszaporázza a lépeit, mögötte suhog a hosszú dísztalárja. A kollégáknak biccentve helyet foglal a kicsi lánnyal, az igazgatóra száját elhúzva néz ezzel kifejezve elnézését. Riri a megszeppenéstől elfelejt köszönni, ráadásul a tekintete is elkalandozik. Végigsimítja a vékonyka kis karocskáját, jelezve, hogy most már bizony elég lesz, és üljön nyugton. Nem is tud sokáig a gyermeke magaviseletével törődni, mert fél szemmel látott valamit elsuhanni. Mire odakapja a fejét, már a házvezető-helyettese éppen a Yarólapok irányába zuhan. Valamiféle halk morgást hallat, majd arcát az ép kezébe temetve csóválja a fejét. Az ujjai közül kilesve látja, hogy ketten is a férfi segítségére sietnek, így ő maga inkább érdeklődve figyeli az eseményeket. A diákokat nem fegyelmezi, majd megjárják, amikor István órát fog tartani nekik meg vizsgáznak nála. Ahogy az új arcok a tanári asztalhoz lépnek bólintással köszönti őket. István kap még ez zavart arckifejezést is, majd immár teljes figyelemmel hallgatja az igazgatót. A nyerteseket finoman megtapsolja, a beteg kezét nem erőlteti meg értük. Finom mosollyal figyeli a diákok reakcióját. Idén nagyon szépen teljesített a Levita, megérdemlik a győzelmet, főleg Alex.*


Dísztalár
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. március 29. 21:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. március 29. 18:18 | Link

[Évnyitó-záró]


Nos elérkezett ez az év is. Végre megkezdhetem a tanári pályámat, ami nem kis izgalommal tölt el. Már nagyon vártam, hogy idáig eljussak, mert ez azt jelzi számomra, hogy valamit sikerült elérnem az életben. Már régóta vonzz a tanári pálya, és most végre belecsöppenhetek ebben a mágikus, csodálatos világba. Ez kissé nyálasra sikerült, de annyi baj legyen.
A minap már sikerült meglesnem a tantermet, amiben elég sok időt fogok tölteni, és a hozzá tartozó szobarészt is. Mindez az északi szárnyban található, méghozzá a mestertanoncok területén. Végül is teljesen logikus, hogy ott kaptam helyet, mivel csak mestertanoncokat fogok oktatni, így minek tegyenek ki engem ország-világ elé. Teljesen jól elleszek én abba a csöpp kis terembe, a még csöppeb szobával. A szobát csak azért kaptam, hogy ha esetleg nincs kedvem hazamenni, akkor tudjak hol aludni. Nem áll szándékomban otthagyni a faluban lévő kis lakásomat, amit annyira megszoktam már, és teljesen Vandásra alakítottam. Na meg Dongó se nagyon élvezné szerintem a változást. Főleg, hogy nem szereti a gyerekeket és a férfiakat. Ezekből pedig itt akad azért egy pár darab.
A délutánt azzal töltöttem, hogy az új szobámban pakolásztam. Kicsit átrendeztem a bútorokat, a könyvespolcon a könyveket, feltettem pár festményt a falra, leterítettem egy-két szőnyeget a padlóra. Végül az egészet megkoronáztam egy ópium illatú füstölővel. Az a kedvencem. Egyszerűen imádom az illatát!
Egy elegáns ruha havert egész nap a kanapén, amit majd az esti megnyitóra akarok felvenni. Sajnálatos módon fogalmam sincs, hogy mit kell felhúzni egy ilyen jeles eseményre. Erről nem kaptam oktatást, én pedig sosem láttam ilyet, így nem tudom. Mivel életem eddigi szakaszában muglik között nőttem fel, mugli iskolába jártam, így nem tudom, mi szokás a varázslók és boszorkányok világában. Így arra jutottam, hogy keresek valami alkalmi öltözetet, és az biztos jó lesz.
Nem sokkal kezdés előtt neki is álltam készülődni, de természetesen nem sikerült időben összeszednem magam. Nagyon durva késéssel tipegtem be a Nagyterembe. Az igazgató már a beszédje végénél tarthatott. Szinte minden tanár valami talárfélében ült egy hosszú asztalnál. A diákok 4 asztalt foglaltak el, házak szerinti felosztásban.
"Gratulálok Vanda, jó évzárás/évkezdés!* Képzeleten vállon veregettem magam, majd megálltam az ajtóba. Nem akartam előre sietni, és megzavarni a beszédet. Bőven ráérek majd akkor is előre baktatni, ha itt a kaja ideje, és mindenki azzal lesz elfoglalva, hogy övé legyen a sajttal töltött hús legnagyobb példánya.

Öltözet
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. március 29. 18:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antonie Holden
INAKTÍV


Átváltoztatástan&Asztrológia
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 157
Írta: 2013. március 29. 18:29 | Link

Évnyitó / évzáró - Yarista

Szörnyen restelli, hogy elkésett, de hát kicsit elszámította magát. Ahogy az ajtóban állva végigtekint a diákokon és tanárokon, úgy tűnik számára, hogy az igazgató már elmondta a beszédét, mivel a hangulat elég oldott. Ugyan tavaly év közben érkezett vissza az iskolába, ahol előtte már tanított egy évet, nem sokan látták azóta. Ő sem ismeri meg a régi tanítványait mind, kivéve persze egyet, akinek az elmúlt tanévben Animágiát tanított. Barátságosan int a kollégának, viszont az ellenkező irányba indul el, hogy váltson pár szót Yaristával. Komótosan lépdel, és közben azon gondolkodik, hogy minden utasítást leírt-e a házvezető nőjének, akit felvett, mivel amikor a tanév végén hazautazott a lakás egy merő kosz volt. Mikor a fiú mögé ér, barátságosan a fiú vállára helyezi a kezét.
- Hogy van mindig? Jól telt a szünet?- kérdi mosolyogva a professzor és közben azon gondolkodik, nem furcsa-e a többi diáknak, hogy ilyen közvetlenül beszél Yaristával.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 21:37 | Link

Évnyitó - Marki

Meglepőnek tartom, hogy ezen a helyen egy tanár már az évnyitáson sem lehet biztonságban, mert mindenféle diákok csak lazán lövöldözik a különféle átkokat. Ennyire hosszú pórázra lennének engedve? Mindenesetre meglehetősen furcsa, nálunk ilyen soha, senkinek nem jutott eszébe, pláne nem nyíltan leátkozni egy tanárt. Úgy tűnik jobb lesz, ha vigyázok magmra, a jelek szerint van egy-két vadóc. Annak viszont őszintén örülök hogy a kollégának nincs semmi baja.
- Mészáros Gréta - mondom mosolyogva a két férfinek.
Szép libasorba állunk, besorolok az indián úr mögé és elindulunk a tanári asztal felé. Közben azon gondolkodok, hogy vajon ez az indián törzsfőnök vajon honnan jöhetett. Mert hogy nem ősgyökeres magyar, abban nagyon biztos vagyok. Mindegy, inkább nem teszem szóvá, kicsit illetlen dolog lenne elkezdeni faggatni szegényt itt mindenki előtt. Mikor a tanári asztalhoz érünk, helyet foglalok a tanerő jobb oldalán.
- Mondja, itt mindig történik valami ilyesmi? - fordulok István felé érdeklődve. Muszáj tájékozódnom kicsit, nem tudom mire kell számítanom itt, de ez semmi bizalomgerjesztővel sem szolgál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 13. 22:33 | Link

Keith

Egyszer volt, hol nem volt, a vöröskét átemelték a nagyterem küszöbén. In medias res. Előtte persze végig mókázták az utat, ahogy azt illik két eridonos jellemnek. Leonie-t sem zavarja túlzottan, hogy valami példaszerűséget kéne mutatnia, és nem az éjszaka közepén visongatnia a folyosókon. Hölgyünk talán túlzottan gyorsan belelkesedik, és most is így esett ez, rendkívül felspannolta a találkozás Szőke Herceggel. Nyilván ez csak amolyan törpés rajongás, alszik egyet, és holnap már más miatt fog ugyanígy bepörögni. Vagy nem.
Mázli, hogy egyébként is irtóra bolond, úgyhogy jelenlegi állapota aligha különböztethető meg a többi naptól. Azt az apróságot is sikerül hamar leküzdenie, hogy ne essen zavarba, mikor olyan közel kerül az úriemberhez. Hiszen ő szokott belemászni mások aurájába, akkor meg mi a hét törpe történik éppen?
Úgy egyébként pedig lelkesen fecseg, be nem állna a szája egy percig sem. Annyi energiával, amennyi benne van, a muglik elláthatnák a fél országot… De így csak Keith van folyamatos sokknak alávetve, mint valami kivégzésen. Végül is, ha azt vesszük, Leonie láthatóan azon van, hogy mihamarabb kinyírja az urat, de az hősiesen túltette magát rajta, annyira, hogy egészen a terem közepéig meri cipelni.
-Úúú, ezentúl mindig vinned kell majd! – Imádja, ha emelgetik. Kár, hogy nem óvodás, mert akkor jóval könnyebb helyzetben volnának. Mármint szó szerint véve könnyebb.
-Csinálhatnánk egy olyat, mint a babáknak, és felkötözhetnél a hátadra, mit szólsz? – Ugrándozik össze-vissza, mire figyelme végre kicsit a terem felé terelődik. Elámul a roppant gyönyörű égbolton, meg a kellemes hangulaton, amit a helyiségbe varázsol a halovány fény. Lelke egyből megtelik mesebéli romantikával, amit még az is tetőz, hogy maga a fehér ló nélküli (senki sem lehet tökéletes, ezen patások tartása pedig roppant macerás és drága is, ráadásul senki nem díjazná, ha reggelihez menet lócitromba lépne) Szőke Herceg felé nyújtja a kezét egy táncra. Eltátja a száját, és magában ujjongva próbál felpattanni az asztalra, kisebbfajta nyálcsíkot hagyva maga után. Egy hivatásos, állandó lakcímmel rendelkező csiga sem végezhetett volna alaposabb munkát, meg kell hagyni.
-Jövök már, jövök – Nyögi, de azért még botladozik egy sort, mire feljut Keith mellé, és megfogja kezeit. Úúúú, ez annyira olyan, mintha a legszebb álma válna éppen valóra! Nem is igazán tud megszólalni, helyette inkább mindkét kezét megfogja az úrnak, közelebb lép hozzá, csillogó szemekkel feltekint rá, még megvillant egy szégyenlős mosolyt, mielőtt…
-Tappancs vagyok ééén, ki az erdő szélén él a barátaival, és senkitől se fééél! Mindenki egyért, egy mindenkiéért, a barátságunk mindennel felééér… - Kezd bele a hangos éneklésbe, miközben kezeit felemeli a szőkéjével együtt, és elkezd körbe ugrándozni, magával húzva az urat is. Ennyit a nagy romantikáról. Már csak egyetlen bökkenő van. Egy rossz mozdulat, és olyat zuhannak, hogy öröm lesz nézni. De még olvasni!
-Rajta! Bumbumbumbu-bumbububumbumm... Kezdhetjük! - Vált hirtelen nótát, miközben tovább ugrándozik körbe-körbe, még mindig Keith kezeit szorongatva - Óiéé, hejj hó! Óióó, hajj hó! Száll a gép, és zeng a dal, ez a mese bomba jó! - Nagyon úgy néz ki, hogy a maradék esze is elment, de sebaj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 23. 15:40 | Link

Niki
Előzmény a bagolyházban

A lány, azaz Niki baglya útrakélt, én pedig kénytelen voltam felfedni előtte a kilétemet.
 - Lagger vagyok - mondtam, és elhatároztam, hogy nem fogok neki minimonológot tartani a nevem eredetéről. Ha érdekli, rákérdez. Bizony nem csalódtam, amikor felajánlotta, hogy kóricáljunk el a seprűnkért, és vidáman belecsaptam a mancsába, ezzel megpecsételve a dolgot. Egészen olyan volt ez, mint valami leegyszerűsített vérszerződés, és lényegében jobban is jártam vele. Leszáguldottam a toronyból, és a Navine részlege felé kezdtem el kocogni. Kicsit sajnáltam, hogy a hoppanálást nem tudom kivitelezni,  a kellemesnél több energiát kellett a dologba ölnöm. Amikor végre megszereztem a szerény járművemet, nem volt olyan fárasztó a dolog. Felpattantam rá, és repkedve jutottam el a megbeszélt célig a Nagyterembe. Persze voltak akadályaim odáig, de kéz- és lábtörésmentesen vettem azokat. A levitás lány még nem volt ott, de ez nem gátolt meg abban, hogy én jót mulassak, noha kicsit feszélyezett, hogy magamban látok neki a dolognak. Az idiótaságokat az ember mindig szívesebben csinálja közösen, olyankor az az illúzió megmarad, hogy nem is olyan furcsa a dolog. Bizonytalanul repkedtem, és vártam Nikit. Reméltem, hogy kapkodja magát, noha saccperkábé öt másodperce vártam rá. Hánytam egy szaltót a levegőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. június 1. 20:00 | Link

bal


Nagy nap érkezett el az iskolánk életében azzal, hogy a Mágiaügyi Minisztérium a DÖK közreműködésével megszervezte a Mágustusát. Az esemény nyitányának és a hivatalosan is induló versenyzők fényének emelésére öltött díszt a terem. Az iskola színeit hordozza magán minden színében a dekoráció, bár mindennek ünnepi hangulata van, mégis érződik a résztvevőkre nehezedő súly, hiszen az igazgatói emelvény felett, a Bagolykő Mágustanodáé mellett kiemelkedik a Beauxbatons Mágusakadémia, a Durmstrang és a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola címere is. Eddig ebben a három iskolában rendezték meg a Tusát, a győzteseik pedig meghívást kaptak a miénkre.
Díszfény, közel báli hangulat uralkodik, az esemény komolyságára helyeződik a hangsúly. Lampionok világítják meg a termet a magasból, a házak asztalai a maguk színeivel dekorálva tetszelegnek az ott ülőknek.
A tanári asztal két szélénél szemben egymással két rövidebb asztal is helyet kapott. Itt ülnek a DÖK szervezők, szemben pedig a három iskola nyertesei és kísérőik, azaz a vendégek.
Mikor tekintetét mindenki az igazgatóra szegezi, ahogy az a jelentkezési lapot megszerzők neveit sorolja, a feje felett szép sorjában meg is jelennek a diákok arcképei, ezzel is már egy dicsőséget adva nekik. Mikor a hivatalos lista is napvilágot látott ünnepi lakoma veszi kezdetét, mindenki talál a maga szája ízéhez megfelelő ételt, mennyiségben és minőségben is bővelkedőt. A lakomát követően a résztvevők egy kisebb bál keretében elbúcsúznak, eztán költöznek be a Tusa ideje alatti lakhelyükre.

/Kérünk mindenkit, hogy alkalomhoz illő ruhában jelenjen meg!/

Megkérek mindenkit, hogy az egész játékot egy szálba fűzzük össze, melynek ez a post a kezdőhsze!
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. június 1. 20:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
McKenzie R. Krise
INAKTÍV


Harcipukkancs vizsgázik
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 307
Írta: 2013. június 30. 21:39 | Link

Zsolti - A második

Előzmények:

Mivel nagyon unatkozott, lesétált a klubhelyiségbe, hogy valami italt keressen magának, meg talán valami rágcsálnivalót. Mivel nagyon egyedül volt, így jobb ötlet híján meggyújtott az ott álló gyertyák közül egyet, majd dúdolva kiszámolta, hogy sárgabarackot iszik és hozzá pogácsát eszik majd. Szereti, hogy itt vannak ezek a péksütik, így akkor is ehet, ha már takarodó van. Most mondjuk pont nincs, de ez teljesen mellékes, nincs kedve sem a konyháig, sem a nagyteremig elvánszorogni, és most ahhoz sincs kedve, hogy felkutassa, mit rejtegetnek a szobatársai.
~ Milyen jó, ez a gyertya.~
Felemelve közelebbről is megszagolja, persze csak óvatosan, nehogy megégesse magát. Elfújva megvárja, amíg egy kicsit kihűl, majd a pogácsa és a barack mellé a gyertyát is magához veszi. Nem hiszi, hogy bárkinek is hiányozna. Felsétálva újra meggyújtja, amíg eszik, majd felemelve besétál a fürdőbe, hogy hosszú fürdőt vegyen. Van valami különleges ebben az illatban. Kilépve keres valami vidámabb sminket, amivel feldobhatja a kinézetét, és két copfba fogja hullámos haját, amit most nincs kedve bájitalokkal kiegyenesíteni.
Ezek után hozzá nem illő ruhát lopkod össze a szobatársaitól, mert ezek szerinte jobban állnak neki, és elindul, teljesen bódultan - elvégre majdnem három órája szívja magába a gyertyát -, hogy a boldogságot hirdesse.

Ruha

Jelen:


Nem hagyott mély nyomot benne az előbbi találkozó, máris libben tovább. Úgy érzi, átadta a srácnak a szeretetet, most jöhet a következő ember. Mosolyogva sétál be a nagyterembe, és már az ajtóban érzi, hogy ez királyabb hely, mint a bejárati csarnok.
- Nahát. Ez nagyon király. Csak kár, hogy nincs teteje. Sóhajtva ezen megállapításon lép beljebb a pálcáját az ég felé tartva. Nem hiszi, hogy a Reparo segítene rajta, de talán néhány madár még színesítene a dolgon.
- Avis! Avis! Avis!
Sok madár robban ki, amiket szélesen mosolyogva néz, majd a közeli asztalról magához vesz egy fagyit és két nyalás közben puszit ad az ott ülő lányoknak és fiúknak. Mikor végez a citromos fagyival, felugrik az asztal tetejére.
- Sonorus!
Hangját felerősítve fordul körbe, mindenkinek integetve.
- Lányok! Fiúk! A szerelem csodálatos dolog! Szeressetek! Legyetek boldogok, mondjátok meg mindenkinek, hogy szeretitek. Legyetek boldogok és szeressetek szabadon! Had mondjak el nektek valamit.
Közben fel-alá járjál, mosolyogva nézve a csodálkozó embereket.
- Az Eridonosok féktelenek, élvezzétek ki. A Navinések szeretnivalóak, ölelgessétek őket. A Levitásoknál hagyjátok, hogy eszeskedjenek, azzal tuti megszerzitek őket. A Rellonosok esetében pedig durvának kell lenni, ők arra vevők.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheilah Frewen
INAKTÍV


Sheli
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2013. július 2. 18:04 | Link

   Tiffany


 
  A nyári nap sugarai újult erővel törnek be szobám ablakán, amikor kihúzom a függönyt, ami azért volt behúzva, mert éppenséggel eddig tanulni próbáltam, kevés sikerrel, de most már igazán feladom... Ez így nem jó. Akármibe belekezdek, semmi jó nem sül ki belőle. Mi a fene van ma velem?? Ihlethiány, vagy mi? Kinézek az ablakon, és az első dolog, amin megakad a szemem, az egy málnabokor az udvaron. Számba képzelve a málna ízét, megkordul a gyomrom. Hát persze.. .éhes vagyok! Ezért fáj a fejem... Oké, ez jó. Hát végül is dél van. Akkor menjünk kajolni. Az elhatározástól boldogan állok fel elgémberedett lábaimra, s ezzel egy időben szinte szívrohamot kapok, mert fájdalmas nyögés hangzik fel közvetlenül a bal cipőm alól. Ijedten ugrom félre halálos ágyon lévő gyíkomról, Gyíkról, aki még mindig egy helyben kókadozik. Óvatosan felemelem, megrázom kicsit, amitől picit erőre kap. Eszembe jut eredeti célom, s gondolkodás nélkül indulok kifele az ajtón, kezemben az állatommal ebédelni. Percek alatt leszaladok a lépcsőn, egyenesen a nagyterembe. Amikor odaérek körbenézek üres és békés helyet keresve. Megakad a szemem egy, a terem bal szélén fekvő asztal végén lévő széken, s határozott léptekkel sétálok oda, s komótosan ülök le az ételt várva.
Utoljára módosította:Gál Botond, 2013. július 19. 11:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alig  várom a napfelkeltét. Milyen jó lenne, ha holnapra kiderülne az ég!:)
|elsős|színjátszós|Gyík|életművész
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 3. 22:10 | Link

Tusa 1. próbája, megfigyelés, várakozás

Csend, sutyorgás, na meg hang nélküli izgalmak. Ezekkel lehet jellemezni azt az időszakot, amikor Amira a Nagyteremben üldögélt. Ölében Ecsettel, a kismama puffskeinjével figyelte az eseményeket. Nem csak azért, mert ez volt a feladata, azért is, mert nem volt jobb dolga, és hát ez volt a legjobb figyelemelterelő dolog, ami most igazán rá fért.
Néhány versenyzőért kimondottan aggódott, Tiffel és Domival az élen. Benji is idegesítette, annak sem örült volna, ha neki baja esik, de ő tud vigyázni magára...bár amikor megpillantotta a vélát, nem sok jót jósolt gyereke apjának. Tif meg...hát nagyon büszke volt rá, amiért alkalmazta amit együtt tanultak, ráadásul nem is rosszul. Biztos kap majd valami jutalmat, ha kiesik, ha nem. Domival pedig hadilábon áll, furcsán gondol rá, egyik szempontból utálja, a másikból meg szorít neki nagyon, és görcsbe rándult a gyomra amikor meglátta, hogy valami rossz a hátára akaszkodott.
Aileen összeesését követően egyedül maradt, Maurice elment a lányért, és épségben kivitte, de a Gyengélkedőn maradt vele. Így nagyobb feladat hárult a lányra, figyelnie kellett a pergament is, nem csak azt, ahogyan páran megkapták a kulcsukat. Nagy kő esett le a szívéről, ahogy ők elhagyták az erdőt, és már várta, hogy megérkezzenek hozzá, és eldicsekedjenek mindenkinek vele, hogy bizony, az első próbán tökéletesen teljesítettek.

Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. július 13. 22:57 | Link

Szerelmem >:-)
Dalmim

Holnap lesz a nagy nap: Dalmi a második próbán. Semmit sem tudunk róla, csak hogy sárkányok lesznek. Nem fogják hagyni, hogy a versenyzők megsérüljenek, de azért én nagyon aggódom. Simán történhetnek emberi mulasztások, mi lesz, ha valaki elszúr valamit? Nem mutathatom ki Dalminak, hogy nem szeretném elengedni erre a versenyre. Fasírt lenne, amiért nem hiszek őbenne és abban, hogy meg tudja csinálni ezt a feladatot. Pedig nem erről van szó, tudom, hogy ő egy kis zseni, viszont amellett olyan törékeny, és szerintem senki sem lehet biztos, hogy kiállhat egy sárkány ellen, és sértetlenül megússza. Vannak, akikért nem akkora kár, de Dalmiért igenis. Most, hogy tudom, mi lesz a második próbán, örülök, hogy már az elsőben kiestem, és hogy Aileen is elesett a folytatástól. Mármint persze, nem örülök, hogy beteg, de talán mégis jobb így, mintha bent maradt volna. Vagyis...na, jobb, hogy ezt nem neki adom elő, mert mindenhogy bénán jönnék ki belőle.
Mire leérek a Nagyterembe, már látom Dalmit, ahogy ott ül, nekem háttal a Levita asztalánál. Előbb akartam érkezni, de talán még így is jó lesz. Odakerekezek hozzá, és elfoglalván a helyemet egy puszit nyomok az arcára. Amíg felém fordul, van időm még üres tányérjára tenni a sütit, amit a faluból szereztem be neki. Egy kör alakú rózsaszín minyon az színes cukrokkal a tetején. Igazából nem a holnapi próba miatt hoztam neki, valami egész más miatt.
- Szia - köszönök neki először is. - Hogy érzed magad?
Hát gondolom, pocsékul. Átfogom a vállát biztatásul, hiába ettől nem lehetek ott vele a megmérettetésen.
- Ügyes leszel - mosolygok rá, pedig valójában csak szimplán féltem. Nem hiszem el, hogy a bajnokoknak nincs halálfélelmük ettől.
- Figyu - vetem fel aztán, amit igazából szerettem volna. Eddig nem akartam előhozakodni vele, mert először nem volt biztos a dolog, aztán meg nem volt idő, hiszen Dalmi készült a tusára, én bepótoltam a tusa miatti lemaradásom a tananyaggal, és a negyedikesektől szedtem össze Dalmi anyagait is, hogy fel tudjon készülni a holt időkben a vizsgáira. Legalább ennyit meg tudok tenni, hogy lefaragjak az időből, amit a magolásra kell töltenie, így sincs szinte semmi időnk együtt lenni, alig találkozunk.
- Jól elszúrtuk, mi? Nem gondolkodtunk azon, hogy ha csak egyikünk esik ki, nem járhat be a másikhoz, mert annak már más lesz a mentora - jelentem ki csüggedten, pedig nem is ezt akartam, csak hirtelen elfogott a kétely, mit fog szólni a felvetésemre.
- Az van, hogy Tolland most egy hónapra elment külföldre... - csapok azért bele. - Szóval mivel Domi még a tusán van - és remélem, hogy nem is fog kiesni -, enyém az egész Azeroth. Nem akarsz elkéredzkedni éjszakára Maurice-tól?
Az asztallapot birizgálom az ujjammal. Nahát, ezt a D betűt éppen én véstem ide bele. Egy kicsit azért felnézek rá, már szinte várom a visszautasítást és a leszúrást, de közben azért remélem, hogy a cuki Dalmi ül most mellettem mégis. Olyan ökör vagyok, tuti a legrosszabb pillanatot választottam előhozakodni ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maurice Mclaughlin
INAKTÍV


A mágustusa főszervezője
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 36
Írta: 2013. július 28. 17:41 | Link

Labirintus - a 4., egyben utolsó próba - BAJNOKOK

A Nagyteremben mindenki izgatott volt. A szervezők, a másik iskolák bajnokai, és mindenki feszült figyelemmel várta azt, hogy mikor hallatszik ajtónyikorgás ami a bajnokok megérkezését jelenti. Ez volt az utolsó, a mindent eldöntő próba.

A két bajnok, Domi és Benji két külön utat jártak be, de ugyanazok voltak a próbatételeik. A Nagyteremben egymás kellett két mágikus ajtó jelent meg, amiről mindenki tudta, bizony valamelyik kilincse előbb fog lenyomódni, és a srácok közül egy már bajnokként sétálhat oda a szeretteihez.
Ők ezt nem tudhatták, csak csinálták a feladatokat. Bátran, és logikusan gondolkoztak, ezzel sikeresen teljesítve a próbát.

Az eredmény viszont meglepő. Míg a teremben halk sutyorgás folyt, a bajnokok eljutottak a végső feladathoz, hogy megszerezzék a kulcsot, amivel utána kinyithatták az ajtót. Mindenki felkapta a fejét a kattanásokra, amik az ajtók felől jöttek. Egyszerre két kilincs nyomódott le. A két ajtó mögül egyszerre bújt elő a mágustusa két bajnoka, Nagy B. Đominic és Benjamin Lawrence Krise. Eltelt legalább fél perc, míg mindenki feldolgozta - többek között a fiúk is -, hogy két bajnok született, de hatalmas ujjongás, és kiabálás tört ki, és még mielőtt sorba álltak volna a lelkes rajongóik az aláírásukért, Maurice elterelte onnan a fiúkat a szervezői asztalhoz, hogy ő, és persze a szervezők gratulálhassanak nekik elsőként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. július 28. 19:31 | Link

Amira Loveguard - 2013.07.28. 11:34
Reneszánsz napi bál, a Mágustusa bajnokainak ünneplése

Ahogyan már minden diák szembesült a varázzsal, amely szekrényét és a kastély kinézetét alakította át, úgy tűnik fel a plakát, amelyben a diákokat tájékoztatja a közelgő, nagy eseményről. Az egész napos varázs estére sem tűnik el, a kastély csak következő hajnalra változik csak vissza az eredeti állapotára. A díszes plakát viszont nem csak ezt mondja el neked, meginvitál a nagy fényére, A Bálra, ahol önfeledt szórakozás mellett, ünneplés, és egy történelmi álomba csöppenhetsz bele. Ki nem hagyhatod!  
Ahogy a reneszánsz korban divat volt, most úgy tűnik fel egy igazi, korhű bál eseménye a falak közt. Az ünnep, amelyet ezzel tisztelnek meg, a már hónapok óta tartó Mágustusa záróakkordjaként kerül megrendezésre. A fő ünnepeltek maguk a győztesek, az ünneplők pedig a kor jegyében és szellemében ünnepelhetik őket. A bál kezdete előtt, már a hajnali órákban megváltozott a kastély, és annak lakói, estére pedig mindenkit elfog a láz, amely a táncos eseményre invitálja őket. Az eddigiektől, a modern világtól eltérően a hangulata teljesen az adott korra jellemző, a ruhák színpompásak, melyek mindenki számára egyediek, biztos, hogy nem lesz olyan lány, fiú, aki egyforma öltözetet viselne. A megszokott zenétől eltérően a hangulatot a korra jellemző muzsika adja, melyet egy, történelmi korokat felidéző mugli, de a varázsvilágban érvényesülő, nagy fős zenekar biztosít, megidézve a reneszánsz évek pillanatait. A zenekar különlegessége nem csak nagy létszámuk, de hangszereik és latin nyelvű dalaikban is megmutatkozik.  A zene egyedisége mellett, a Nagyterem díszítése is ezt a stílust öleli fel, az utolsó apró díszletig egy időutazás, a kastély bármely pontjával egyetemben. Az ünnepeltek ugyan a tusa győztesei, de nem kell csüggednie senkinek sem, nem lesz elnyomva egyetlen ember sem, mindenkinek garantált a szórakozás. Hiszen ki ne akarna egy napra herceg, hercegnő, gróf, nemesi vérrel rendelkező polgár lenni, vagy a mesekönyvek más, gyönyörű szereplője. Itt a lelked mélyén lévő, gyermeki álmok a fő célpontok, a nap első részében ezekbe a szerepekbe bújhatsz, és így tündökölhetsz a bálon is, amikor az ünnepelt megérkezik.

A bál kezdetekor aki a Nagyterembe tér, maszkot kap egy titokzatos jelmezbe bújt egyéntől, amelyet feltéve egy álarcos bálba csöppen. Igen ám, de nem minden maszk egyszerű, átlagos darab. Valamelyiket felhúzva lehet, hogy belőled királylány válik, vagy épp egy lovászfiú, de meglehet, hogy te leszel a humor biztosítója, egy udvari bolond. Nem lehet tudni, melyik álarc mit rejt, vagy épp, hogy melyik az, amelyik ezt a varázst biztosítja. A hatóideje kiterjed a bálra, amíg le nem húzod a maszkot, azonban másnap hajnalig még a történelem pillanatait éli meg, a varázs pedig ahogy jött, úgy tűnik majd el.

//A bál álmodói időpontja: július 28-tól augusztus 11-ig. Egy szálba menjenek a hszek!
Tudnivalók: eltelt egy hét azóta, hogy a tusának vége, a karakterek már tudják, hogy Đominic és Benjamin a nyertesek.
A Szervezői Mesélő által kijátszott bajnokokkal is lehet játszani a bálon!//
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. július 31. 13:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Főmesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 95
Írta: 2013. szeptember 24. 11:24 | Link

ÉVNYITÓ


Ismét eltelt a tanév, lementek a vizsgák, eltelt a szünet is, itt az ideje hát, hogy ami elmúlt lezárjuk, ami jön azt pedig méltóképp köszöntsük. Erre a legjobb alkalom az évzáróval egybekötött évnyitó, melynek keretében minden új és minden lezárnivaló is terítékre kerül. A nagyterem ezen a napon fekete-sárga díszítésbe borult, a Navine ház győzelmét ünnepelendő, a tányérok és étkészletek színe és elrendezése is ezt a házat ünnepli. A tanári kar háta mögötti falon, az unikornis büszkén szegi fel fejét olykor, hogy  elégedetten nézzen végig az érkező tömegen. Október 4. hűvös, szeles estét hoz, ám ez senki kedvét ne vegye, hiszen hamarosan itt a karácsony!

Szerepjátékos idő: Szeptember 24 - október 8.
Utoljára módosította:Főmesélő, 2013. szeptember 24. 11:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 16:19 | Link

Eris - bünti
Október 28. délután 4 óra

Végre eljött ez a nap is, ami pont tökéletes a bűntetőmunka elvégzésére. Annyira vártam már, hogy csak na. Magyarul bár ne kelljen elvégeznem ezt a feladatot, semmi kedvem hozzá. Bár lehet, hogy csak az a bajom, hogy egy olyan személlyel kell töltenem ezt a délutánt, akit nem igazán szívlelek, és akkor még szépen, enyhén fogalmaztam. De szerintem mindenki ugyanígy érezne iránta, ha azt kellett volna elszenvedniük, amit nekem az alagútban. De hát nincs mit tenni, ezt a feladatot kaptuk, így kötelesek vagyunk megcsinálni. Ma reggel küldtem egy baglyot Erisnek, egy levéllel, amibe azt írtam, hogy délután négykor legyen a nagyteremben, a bűntetőmunka végett, bár be kell valljam, örülnék ha nem jönne. Már a megbeszélt idő előtt fel órával elindultam, mert valahonnan még takarító eszközöket is kell szereznem, így a szertárfelé indulok el, ott biztos akad valami, ami nekem, és Erisnek kell. Ott találok is néhány vödröt, felmosórongyot, és 1-2 nagyobbacska szivacsot is, még persze takarítószert is. Ezekkel a kezemben, s a hónom alatt megyek a Nagyterembe, a bűntetőmunka helyszínére. Még van tíz perc, míg négyet üt az óra, így gyorsan leszaladok még a konyhába, ahol kaptam is valamilyen csokis sütit. Ja, és a kis kísérőmről se feledkezzünk meg, Mogyoróról, aki mindenhova követ, soha nem hagy magamra,  neki kérek pár szem mogyorót, ha akad, és szerencsére volt néhány szem, azt készségesen ajánlották fel a szőrmóknak, ki jókedvűen majszolja azt. Mikor visszatérek a Nagyterembe, leülök az egyik asztalhoz, s ott várom, hogy megjöjjön Eris.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. december 3. 23:23 | Link

A tesóm

Ahogy azt a cukorkásdobozba épített postacsomagküldő rendszer segítségével ledumálták, december 21-én az ikrek randira készültek a Nagyterembe. Farkas nagy gonddal készülődött a találkozásra, pedig igen éhes volt már, a reggeli pedig a nap legfontosabb étkezése. Bár a testvérek a tízórainak, az uzsonnának, az ebédnek és a vacsorának is lelkesen álltak neki, nehogy megsértődjön valamelyik vagy ilyesmi.
A Navinés először két oldalra fésülte a haját, de az valahogy nem illett hozzá. Előrefésülte hát az egészet, de pár másodperc forgolódás után ezt a viseletet is leszavazta. Még jó időt eltöltött azzal, hogy megtalálja a megfelelő frizkót, de ez nem az újítások napja volt. Végül a szokásos felfelé lőtt sérónál állapodott meg. Ráakasztott egy kis zöld gömböt is, amit az egyik az ünnep közeledtével a kastélyban feldíszített karácsonyfáról vett kölcsön. A keményre lakkozott haj miatt esélye sem volt a dísznek lepotyogni, pedig még csak aztán állt neki Farkas kiválasztani a ruháit. Nem sokan értik, miért király a skótszoknya. Farkas értette. Azt húzott hát fel egy hozzátartozó inggel és a hidegre való tekintettel a zekéjét is rávette. Már novemberben zöld fenyőket varrt erre, amikor elkapta az ünnepi hangulat szóval még a díszgömbjéhez is illett. Még hirtelen eszébe jutott valami, a zsebébe tömött egy furcsa tárgyat, és tip-topnak nyilvánította magát.
Farkas így karácsonynak öltözve vonult a Nagyterembe magával cipelve a dobozt is, amit öccsének szánt. Az utóbbi időben kerülte Félixet, és erre jó oka volt. Először az, hogy szégyellte magát, amiért már december eleje van, de ő még mindig nem találta meg a megfelelő ajándékot másik felének. Aztán amikor meglett, akkor azért találkozott vele érezhetően ritkábban, mert félt hogy idő előtt elárulja a meglepetést. Félixnek nem nagyon kellett megerőltetnie magát, ha ki akart valamit szedni Farkasból, ezt pedig idén nem kockáztathatta meg.
Tegnap a Navinések asztalánál reggeliztek, ezért ma az Eridonhoz ült le a fiú várva öccsét. Az ajándékdobozt a pad alá csúsztatta lábával, hogy ne legyen feltűnő, és bár tényleg kopogtak a szemei, még nem nyúlt az előtte tornyosuló étkekhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 12. 11:09 | Link

[Lucus]

Amikor Kornél visszakísérte a hálókörletébe, miután némileg megenyhült, berohant a szobájába, és ugrándozni, sikongatni kezdett örömében. Azért félig biztosan megnyerte a csatát, elvégre a fiú megcsókolta, és ezt már nem lehetett visszavonni. Azon gondolkozott, kihez szaladhatna elmesélni, és először persze anya jutott eszébe, de ő már nem volt a kastélyban olyan későn, aztán Luca, és már indult is volna, amikor rádöbbent, hogy bizony takarodó idő van. Telve a boldogsággal, de apró csüggedelemmel feküdt le az ágyába, miután megfürdött, de csak arra volt képes, hogy félóránként vigyorogva keljen, és abban is biztos volt, hogy alvás közben sem lehetett ezt letörölni az arcáról.
Így aztán nem is csoda, hogy korán kel fel. Felöltözik, és az elsők között lép a Nagyterembe reggelizni, de leginkább Lucát várja. Forgatja a tányérját, az ételeket pakolássza rajta jobbra-balra, meg a pálcájával lebegteti az üres helyeken a tányérokat, amikor végre megérkezik a lány.
Felpattan, odarohan hozzá, megragadja a karját, és nagy, csillogó szemekkel néz barátnőjére, a többiekre meg elnézést kérve, amiért ő bizony most kisajátítja magának, és elrángatja.
-Beszélnünk kell!-
Közli határozottan, köszönés helyett, és amikor eszébe jut, mennyire modortalan volt, akkor azért mégis csak kipótolja ezt az üdvözlést.
-Jó reggelt!-
Már fogja is a karját a lánynak, és rángatja a navinéseknél egy olyan asztalrészhez, ahol nem ülnek sokan, hogy azután levetődjenek a padra. Nem akarta a pirosakhoz rángatni, különben is, innen remek kilátás nyílik a rellonos asztalra, pontosabban arra a helyre, ahol Kornél ülni szokott - meg egyébként a nagy részére a zöldek helyének. Kicsit furán érzi magát, helyezkedik a padon, sosem ült még másik asztalnál, csak az eridonosnál.
Hatalmas széles vigyorral, csillogó szemekkel néz a lányra, és úgy érzi, ki tudna pattanni a bőréből a lelke, hogy körbeszáguldja a világot. Soha nem tapasztalta még ezt, de szeretné máskor is, nagyon!
-Megcsókolt!-
Hadarja halkan, némileg talán vinnyogó hangon, mert annyira izgatott, nem tudja magába fojtani. Jelentőségteljesen néz a lányra, bizony ám, ő már nagylány, megcsókolta egy nagyfiú! Alig várja Luca kérdéseit, hogy részletesen kibeszélhessék a történteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. december 15. 21:07 | Link

December 22., Karácsonyi bál




Hosszas várakozás után újból elérkezett a karácsonyunk áldott és meghitt ünnepe. A Nagytermünk, ahogyan az lenni szokott, idén is a tél színeibe öltözött. Belépésünk után a megbűvölt mennyezetből szállingózó hópelyhek varázsa kápráztathat el bennünket. Ezek természetesen landolás előtt eltűnnek, megkímélve az ünneplőket a különféle kellemetlenségektől. Dekorációból pedig nincs hiány. Különösen a falakat, ablakokat és a bejárati ajtót díszítik az ilyenkor már mindennapjainkat meghatározó szimbólumok. Elengedhetetlen kellék a birtok erdejéből hozatott fenyőfa. Több, kisebb-nagyobb fajta is körülöleli a termet, de a legnagyobb mégis a terem legvégében, a tanárok mögött tündököl. Ha kedvet érzel hozzá, Te is részt vehetsz szebbé tételében. A sarokban álló dobozkában rejlik ugyanis a többi dísz, melyet a diákság és a többi jelenlévő közösen helyezhetnek a fákra. A házak asztalain a kivételes alkalomból elkészített ínycsiklandó fogások találhatóak, az egyszerű rágcsálnivalóktól kezdve a vacsorának is megfelelő ételeken át egészen a desszertekig, mely édességek, mézeskalácsok és más sütemények tömkelegét jelentik. Senki ne vonakodjon tehát asztalhoz ülni, jut itt mindenkinek valami finomság. Karácsonyunk azonban többről szól, mint a lakoma. A tanári asztalok előtt kialakítottak egy teret, ahol kiváló lehetőség adódik társalogni, táncra perdülni, vagy egymást megajándékozni. A szerelmespárok fölött váratlanul megjelenő fagyöngy Cupido nyílvesszői helyett segíthetnek.

December 22-e van, az utolsó, mindenki számára kötelezően kastélyban töltött nap. Holnaptól szabadon hazautazhattok, és a családotokkal tölthetitek az ünnepeket, de aki szeretne, maradhat a kastély falai között.
Ezen a napon nagy a sürgés-forgás, hisz mindenki szép akar lenni, reménykedik benne, hogy ajándéka -ami ma reggel érkezett az ajándékozottak szobájába- tetszett azoknak, akiknek küldte. Valószínűleg akik a legjobban izgulnak ezen a napon, a végzős, ötödikesek. Ők nyitják a Karácsonyi bált egy keringővel, olyan párokkal, akiket akár az első évfolyamból is választhattak. Szebbnél szebb ruhák, szebbnél szebb színekben, formában, hosszúságban, és persze a szépen kiöltözött fiúk egészítik ki a színkavalkádot.
Az est tehát a keringővel kezdődik, és az igazgató beszédével folytatódik. A szokásos ünnepi köszöntés után elmondja, hogy ezen az estén két dologra lehet szavazni. Az első a Hókirály és Hókirálynő megválasztása, akikre este 9-ig lehet szavazni a tanári asztal jobb oldalánál levő dobozba dobott nevekkel. A győztesek ezután koronát kapnak. A második szavazás a legszebb karácsonyfára történik. Minden ház asztalának végeiben kis karácsonyfák várakoznak arra, hogy valaki feldíszítse őket, és benevezzék a "versenyre". A fákra a bal oldali dobozba dobott számmal lehet szavazni. A nyertes minifenyő az alkotó nevével kikerül a többi fa közé, természetesen nagyban.

Mikor 23:55 percet üt az óra, a diákok nagy része -akik nem fagynak meg öt perc alatt- kivonul tanáraikkal a bejárati elé, hogy hagyományainknak megfelelően magasba engedjék a kívánságlámpásaikat (ezeket mindenki megkaphatta reggel, mikor az ajándékait is).


//A játék szálazására figyeljetek! Álmodói időpontok: december 16-tól január 3-ig.
A keringősöknek nem kell a mugli szokásokhoz igazodni, bármilyen ruha jó (főként a lányoknak szól).
NEM kötelező kijátszani a táncot, és nem is kötelező, elég ha említést tesztek róla, hogy benne voltatok, vagy sem.
Akiket jelölni szeretnétek a Hókirály és királynő címre, azoknak neveit küldjétek el a Szervezői Mesélőnek bagolyban. Ha a karácsonyfa díszítő szavazásra jelentkeztek, küldjetek képet szintén a mesélőnek!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 22. 21:54 | Link

Ashley

Nem ért semmit, így aztán engedelmeskedik és csak hagyja, hogy az események magától pörögjenek, hiszen mit tehetne? Már régen elveszítette az irányítást, így a legjobb lesz ha inkább csak egyengeti a dolgok útját, ahhoz pedig elég annyi, hogy Ashleynek ne legyen semmi baja. Kétli, hogy bármi is történhetne egy bálon, de azért biztosra megy, felkészül minden eshetőségre, de ez a természetével jár, semmi extra.
 - Rendben van.
Egy gyors mozdulattal letépi az ajándékot a csomagot. Egy pakli kártya van benne, talán nem is olyan meglepő, mint amennyire ő meglepődik. Csinálja, amit Ash mond neki, gyors mozdulattal belekeveri az eddig zsebében lapuló kártyákat a pakliba, és lerakja. Fogalma sincs, hogy ebből mi fog kisülni, de most már határozottan kíváncsi.
 - Ashley a legszebb lány a világon.
Hagyja magát vezetni, mivel tényleg eléggé elveszettnek érzi magát, pláne akkor, amikor a kislány felhúzza a szoknyáját, na erre tényleg nem számított. Amint realizálja mozdulatot, gyorsan lekapja róla a tekintetét, hogy még csak véletlenül se láthasson semmit. Nem tartja illendőnek és nem fogja kihasználni a helyzetet, bármennyire is ezt akarja Ashley, hacsak titokban is. De azért figyelmesen hallgatja a paklihoz fűzött kommentárt és egyre jobban érdekli a dolog. Bár jobban szereti ha a közönséges pakliból ő csalhatja ki az egyszerű trükköket, nem teszi szóvá, mert nem akarja megbántani, főleg, hogy tudja, mennyit szenvedhettek vele otthon. Inkább mosolyogva bólint, majd közelebb húzódva a kislányhoz, szokásához híven nyom a homlokára egy apró csókot, és elrakja a kártyát a zsebébe. Legalább tudja, mit fog csinálni az álmatlan estéken.
 - Persze, segítek.
Elhúzza a száját, majd, ha kelletlenül is, de elveszi tőle a pálcát és visszarakja a combfixbe, ügyelve arra, hogy a bőre ne érjen a lányéhoz. Túlságosan átlátszó, annyira akarja, Kornél pedig nem akarja megbántani azzal, hogy kimutatja, ő mennyire érzi ennek az ellentettjét. Mikor végez, ismét felegyenesedik és felállva a kezet nyújt neki.
 - Gyere, táncoljunk.
Ha a lány beleegyezik, akkor a tánctérre vezeti, ott óvatosan közelebb húzza magához, a derekára helyezett kezével, és elkezd lépkedni a zene dallamára, követve a ritmust. Az ő ajándéka csak később fog jönni, legalább nem lövi le az este elején az összes poént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. január 28. 18:21 | Link

[Ágota]

Sálban, vastag pulcsiban battyogok végig a kastély folyosóin, amiken egyébként tök meleg van, a réteges öltözködésre azért van most szükségem, mert elég ramatyul vagyok, a hirtelen téli hideg mindenkit meglepetésként ért, de legtöbbeket nem betegített meg a szeszélyes időjárás. A Nagyterem felé haladok, már majdnem két napja nem ettem szinte semmit, nem mintha sok kedvem lenne így, köhögősen, tüsszögősen, orrfújósan emberi lények közé menni, kénytelen leszek, ha nem akarok még rosszabb állapotba kerülni. Vagy éhen halni, ami végül is egy elég rossz állapot... Egyedül a tanórák kedvéért mozdultam ki az utóbbi napokban, legtöbb időm a toronyban töltöttem, leginkább aludtam és olvastam, másra nem igazán szokott energiám lenni, mikor ilyen beteg vagyok, a gyengélkedőn sem tudtak segíteni rajtam, gondolom vannak olyan kórok, amikre a varázsvilág sem talált egyszerű és gyors megoldást. Még.
Ahogy belépek a Nagyterembe elmegy a kedvem az élettől, tele van emberekkel, mindenki vidáman nevetgél az asztalánál, csak én vagyok ilyen letört és búskomor ezen a reggelen, bárkit választasz ki a tömegből, a legjobb formáját hozza. Odacammogok az első olyan szabad helyre a Levita egyik asztalánál, aminek semelyik oldalán nincs senki, nem akarok megbetegíteni másokat, meg egyébként sem vágyom most kitüntetett figyelemre. Miután leültem, teszek tányéromra egy kiflit, és azon vacillálok, vajon mit kéne rá tennem... Édeset nem kívánok, így a lekvár kiesik, de semmilyen ehetőnek tűnő húst vagy sajtot nem látok ebben a pillanatban, szóval marad az üres vajas kifli. Amúgy sem akarom, hogy nagyon megfeküdjék a gyomrom a dolgok amiket meg fogok enni, egy hasfájás magában sem jó, egy torokfájós vírus mellett meg kész rémálom. Innivaló gyanánt kávét fogyasztok, valahogy kénytelen vagyok rábírni magam arra, hogy ne aludjak el a Nagyterem közepén, a legjobb módszer pedig természetesen az erőszak... Se. De most nincs nagyon más lehetőségem, bár erre is biztos van valami varázsige, inkább nem próbálkozom azzal, hogy előkutassam ködös elmémből, hogy tényleg van-e ilyen, és ha van, akkor hogyan idézhetném elő.
Utoljára módosította:Lengyel Bence, 2014. január 30. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 2. 14:15 | Link

Ádám, és a többeik

  Az óra csörgésére ébredt reggel Emma. Gyorsan kinyomta. Visszafeküdt a pihe-puha ágyába, de már nem tudott vissza aludni. Tudta, hogy fel kell kelnie. Ide-oda vergődött, de aztán kócos hajjal kikelt az ágyából. Percek alatt felöltötte magára a szokásos ruháját, és egyik sarokból a másikba közlekedve készülődött tovább. Fehér műszálba öltöztetett ágyát bevetette. Haját féloldalas fonásba kötötte, és lesétált a lépcsőn, hogy a szokásos reggelit elfogyassza. Amikor belépett a teremben, az első ami megragadta a figyelmét, hogy az elvarázsolt plafonról pici, puha pelyhű hó esett.
  ~ Ez csak egyet jelenthet. Hogy kint is esik az a fránya hó. ~ sóhajtott egy nagyot.
  Az ódon fa asztalok hosszú sorban álltak. Emma kinézett magának egy egészen szimpatikus helyet, ahol csak pár ember üldögélt. Nagy léptekkel átszelte a helyet.
  ~ Vajon jó ötlet, hogy a helyett, hogy ismerős arcot keresnék, ideülök egy rakás ismeretlenhez? ~ gondolkodott, és közben oda is ért a csoporthoz.
  - Ide ülhetek? - kérdezte az egyikőjüket. Kezét rátette egy egyik üres szék háttámlájára. A szemek rá szegeződtek, aztán az egyikőjük bólintott. Emma kihúzta az ülő alkalmatosságot, és leült. Tányérjára rakott néhány frissen sült zsemlét, és egy kis gyümölcsöt.
  ~ Vigyáznom kell az alakomra. Itt az ember percek alatt elhízhat! ~ gondolatai cikáztak. Közben szemével követte a keze mozdulatait, amivel megkeni a péksüteményét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. február 26. 18:37 | Link

Katkó - este hétkor

- Ne húzd az agyam. Edd meg, gyerünk. Nem érek rá egész este. -Ma halmozottan jött az áldás, jobb is, rosszabb is egyben. Elsőként volt szerencséje hajnalban végignézni, ahogy az egyik kliensét elvezeti két minden lében kanál auror. Csak enyhén ment fel a cukra, tényleg. Ezután délelőtt a képébe vágódott egy bagoly reggelinél azzal az igen kurta-furcsa üzenettel, hogy a bácsikája országon kívül lesz, a nénikéje beteg, vigyázzon egy napig a négyéves unokaöccsére. Ne aggódjon, mágus a gyerek, múltkor leégette a macska bajszát.
Hát csodás! Nagyon örül, minden vágyálma abban merül ki, hogy ovisokat pesztráljon, akik épp nem hajlandóak megenni a sonkás szendvicsüket és az asztalra köpködik a kukoricaszemeket a majonézből (ennek a gyereknek irgalmatlanul furcsa kérései voltak a manókhoz! ). Lassan kezdi érezni a késztetést, hogy levigye Gábort a kínzókamrába és fellógassa a bokáinál fogva. Tanulja meg, ha egyszer a szadista unokabátyja közli, hogy "Márpedig megeszed azt a szendvicset, vagy kígyóvá varázsolom és ő fog téged felzabálni!", akkor neki kutyakötelessége enni és befogni a száját a további csiripelésektől. Alapjáraton bírja a kölyköket, tényleg, de Gábor különösen irritálja már csak azért is, mert éppen olyan hülyén tud nézni, mint az anyja, és mindenre kíváncsi. Az előbb elszedte a cigis dobozát és majdnem megevett egy szálat belőle. Kevésen múlott, hogy ne pofozza fel helyben.
További nyafogás következik most, hogy de nincs narancsleve, a szalvéta nem katicás, az anyukája pedig szokott málnalekvárt kenni rá (Éva tényleg beteg- hogy a fenében lehet majonézes sonkás szendvicsre MÉG málnalekvárt pakolni?) , és ekkor csap az asztalra. A cérna kezd elszakadni.
- Jól nyisd ki a füled. Megeszed a szendvicsed, megiszod a teád. Nincs narancslé, nincs extra szalvéta, nem rágod meg a cigim, nem kapsz málnalekvárt, mert nem foglak meggyógyítani a hasmenésből, érted? Ha még egyszer nyavalyogsz, összekötöm a bokáid és a csuklóid, és behajítalak abba a bogolyfalvi házba, amit még a Kaszás is messze elkerül a két rellonos miatt, aki lakja. Ha azt akarod, hogy felzabáljon valami az udvarukon, mielőtt még meghallanák, hogy szuszogsz, kérlek, folytasd csak a vinnyogást. - Az arca ennél hidegebb aligha lehetne, a hangja is halk, a gyerek pedig gyakorlatilag kővé dermedve néz rá, de aligha a szavak súlya miatt. Sokkal hihetőbb, hogy az unokabátyja modora belevágta a frászt. Elképesztő, milyen gyorsan tud abrakolni egy gyerek, ha megfenyegetik, hogy rossz vége lesz a hisztijének. Gáborka full speedre kapcsol a szendviccsel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet