30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 75 ... 83 84 [85] Le | Téma száljai | Témaleírás
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 113
Írta: 2020. július 28. 08:53 | Link

Bandi
very sleepy morning | love my style

Elismerően biccent egyet, elvégre András majdnem tökéletesen mérte fel a helyzetet, csupán csak olyan nüansznyival tévedett, amely még belefér a keretbe. - Nadia már szülő, de Emily-nél még beválhat - kötve hiszi, elvégre épp csak ismét kibékültek és turbékolnak a párjával, nem valószínű, hogy egy gyerekkel vagy termékenységi szoborral kívánja sokkolni Nico-t. Mert persze, ez a szó magában rejt oly sok mindent, de egy fiatal éveiben lévő, párkapcsolatban élő, szerelmes nőnek adni... Maradjunk annyiban, hogy nem sok mindenre gondolna az ember lánya, mint egy kedves gyermekáldásra, lévén se földjük, se másuk.
- Nem gondolom. Ha én török, akkor pár méterrel a föld alá kerülök - megvonja vállát, jelezvén, hogy drasztikus kijelentések ide vagy oda, ez pontosan így van. Nem adná fel elveit és ő lenne az utolsó, aki egy vallás oltárán áldozva a hit szentségében tetszelegne. Világ életében kerülte ezeket a dolgokat és lassan kiöregszik abból, hogy mindenáron megegye, amit feltálalnak neki.
A kijelentésre elmosolyodik és ismételten belekortyol kávéjába, ami sajnálatos módon elfogyni látszik. Micsoda pech! Az előtte lévő ételhez pedig még csak hozzá sem nyúlt, nemhogy megette volna. Pazarolni utál, éppen ezért táskájából egy dobozt vesz elő, amibe szépen akkurátusan belesöpri, hogy később, ha esetleg megéhezne, akkor a konyhában elfogyaszthassa. Ez tulajdonképpen jelzése is annak, hogy a beszélgetés részéről befejezettnek nyilvánított, hisz idejük lejárt, dolguk viszont rengeteg van, ám nem tartja ezt másképp a férfi sem. Jules huncut mosollyal arcán kel fel székéből, hogy pont úgy lépjen el az asztaltól, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.
- Ami késik, nem múlik - akár egy szerető édesapának, egy gyors puszit nyom az arcára, majd megfogva táskáját int, hogy induljanak. Valószínűleg sokáig tudnák még folytatni ezt az incselkedést, de mire fel? Ők ketten más utakon járnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Negyedikes diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 622
Írta: 2020. szeptember 3. 14:02 | Link

Betti
a tablet-mizéria | Petyavagyok.gif

Dühösen nyögdécselve jelenek a Nagyteremben. Ugyan ezen a helyen általában szélesen vigyorogva és nyálamat csorgatva jelenek meg, ma mégsem így történik. Hogy miért? Hadd meséljek el egy érdekes történetet.
A főhőse a sztorinak én vagyok. Egy rendkívül jó kis kölyök, aki minden áron be szeretne illeszkedni mindenhová. S mivel a varázsvilág szülötte vagyok, ezért a muglik élete mozgat csak meg igazán. Van egy jó barátom; Helvey Bazsi. Ő pedig mesélt nekem mindenféle tabletről, ami valahol a mobilkészülékek és a kompúterek között lehet félúton. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet, ezért elmentem a kereskedésbe, hogy egy rúnázott darabot megvehessek magamnak az összekuporgatott kis zsebpénzemből. Megtörtént, de semmit nem csinál a cucc. Az üzletben elmagyarázták, hogy mit hogyan kellene, sőt a leírás is a farzsebembe van gyűrve, de nem jutok vele egyről a kettőre. Sértődötten csücsörítve foglalok helyet véletlenül a Levita asztalánál, észre sem véve, hogy nem a megszokott asztaltársaságommal vagyok.
A tabletet magam elé dobom, miközben ingerülten nyúlok le egy húsos pitét, amibe szinte morogva harapok, majd kelletlenül, nyitott szájjal kezdek falatozni. Kék szemeimmel közben nem engedem az utálatos tabletet. Azt hittem, hogy jobb móka lesz. Erre tessék; kifog rajtam egy agyatlan tárgy.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2020. október 21. 10:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Petyagyerek”
LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 238
Írta: 2020. október 4. 14:42 | Link

Petya
Most mit kezdjünk ezzel?
Talárban

Hatalmas falatot tömök a számba, miközben lapozok egyet a Szellemszerelem egy régi kötetében. Azon magányos étkezések egyikének indult ez, melyeken az asztal egyik szélére kucorodom, és olvasok. Már közel sem azért, mert nincsenek barátaim. Szerencsére az idei év alatt rengeteg új ismeretségre szert tettem, ha akarnék, lenne kivel csacsogni. a mai hangulatomhoz azonban jobb társaság Alexis története. Óvatosan lapozok megint, nehogy a megsárgult lap kiszakadjon. Egy jól sikerült ragasztó bűbájjal már visszatettem pár lapot, amik már nem voltak a helyükön. Többet azonban nem szeretnék vele bajlódni, így inkább a lehető legjobban vigyázok rá. Már teljesen elmerülök a történetben, mikor hirtelen kizökkent valami. A nagy koppanás mellettem olyan hirtelen ér, hogy kezemet visszarántom, ezzel elszakítva a lapot, melyet fogtam. Dühösen felmordulok, és becsukva a könyvet oldalra nézek, vajon ki az, aki megzavart. Meglepetésemre az illető nem háztársam, hanem egy Eridonos diák. Ha jól tudom Petyának hívják. Ez azonban nem ad választ arra, miért mellettem ül, és mi késztette arra, hogy eldobja azt a muglikütyüt. Kérdőn nézek rá, ahogy a szájába tömi a pitét.
- Szerintem rossz helyre ültél - figyelmeztetem kis idő után, mikor már a pite végénél jár, és biztosra veszem, hogy nem tűnik fel neki a hiba. - Mi a gond mellesleg? - bökök a tárgyra, ami előttünk hever az asztalon. Láttam már ilyet korábban, de a nevét, vagy azt, hogy mire jó, nem tudnám megmondani. - És az mi? - mutatok a kütyüre. Ha nála volt, nyilván tudja mi az, annak ellenére is, hogy láthatóan meggyűlik vele a baja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 2207
Írta: 2020. október 10. 20:10 | Link

Ákos


Épp egy újabb kilövési kísérletet nézek, és áldom a kastély fenntartóit, amiért fejet hajtottak a modern kor előtt, és hasít a net még itt is. El se tudnám képzelni a vacsorát anélkül, hogy videót néznék. És mielőtt bárki megszólna, hogy pff az idill, otthon ezt családostul csináljuk. Átküldve az aktuális videót a tabletra, ami pont úgy van elhelyezve, hogy mindenki látja. Sokkal jobb, mint hülye sablonkérdésekkel bombázni a másikat, főleg, hogy utána együtt elemezzük a látottakat, ezért is született meg a döntés, hogy Musk amúgy egy hatalmas arc.
A hivatalos vacsiidőnek vége, most már csak mi késeiek vagyunk, akik szét vagyunk szóródva ezen a hatalmas helyen. Igazából azt se tudom, milyen asztalnál ülök, de eddig még nem jött ide senki, akit zavarna a jelenlétem. A kaja viszont isteni, mint ahogy ezt már megszoktam.
- Banyek - termeszétesen azt is elfelejtem, hogy nem otthon vagyok, és tök csalódottá tesz, hogy a harmadik kísérlet is kudarcba fulladt. Szerencsére van ott pénz újabbakra, így bizakodva lépek át egy alpakkás videóra. Egyszerűen a rajongásom tárgyai, de bárhogy is próbáltam hatni apámra, nem kaptam... De plüssből.. abból van rengeteg, még a telefonom dísze is az, ami megvan bűvölve és váltogatja a színét. Kedvencem, mikor a mágia keveredik a mugli dolgokkal.
Iszok egy kortyot a narancsléből, kicsit ezzel fillapantva a kijelzőről. Látom, még az a kevés nép is fogyatkozik, de nagyobb figyelmet nem szentelek neki.
Az alpakkás videókból sose elég, de mivel már sokadjára röhögök úgy, hogy majdnem megfulladok a kajától, ezért valami más után keresgélek, de a youtube se elég nagy. Így határozom el magam, és hajolok le, halászom elő a könyvet, amit nehézségek árán szereztem be. Fellapozom, de gondosan ügyelek arra, hogy ne kerüljön rá máris a vacsorám nyoma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 79
Írta: 2020. október 10. 22:05 | Link

Ráhel

Rudolf bent főzi az iskolában a bájitalát, aminek éppen ebben az esti órában járt le a fövési ideje. Az utolsó lépés már nem olyan nehéz, tűz ki, bájital egy utolsó keverés után a palackba, hagyni hűlni, utána lezárni, addig pedig eltakarítani a mocskot, amit csinált az ember az üsttel. Hiába remeg a keze, ennyit – kisebb- nagyobb bakikkal- de meg tud csinálni. Amikor már nem volt olyan forró a bájital, hogy kilője a dugót, táskájába rejti a még meleg üvegeket. Ettől kicsit hangosan cseng minden lépte, de annyi baj legyen, nem lopta, legálisan az övé, vette az alapanyagokat. Meg különben sem sok emberrel találkozik már ilyenkor, lassan fellövik a pizsamát a kisebbeknek, a tanárok sem járőröznek még.
Eléggé fáradt már így estére, biztosan nem főzne otthon, úgyhogy úgy dönt, a Nagyteremben vacsorázik. Régebben is kimerült volt erre az időpontra, de cserébe egész nap hajtotta magát, de ma semmi olyat nem tud mondani, ami indokolná a fáradtságot. A nehéz ajtó kilincsét gondterhelten lenyomva lép be a hatalmas helyiségbe, ami sokkal kihaltabb, mint az évnyitón. Kintről hallott valami nagy viháncolást, azt hitte, hogy sokkal nagyobb tömeg lesz itt. Fáradtan pillant szét a lézengő diákokon, hogy mégis melyikük viháncol ekkorát, ám helyette megpillantja a könyvesbolti ismerősét. Áh, hát már csak nem ülhet a tanári asztalhoz. Ha játszanak, játsszanak rendesen. A maga kis merev, balra terhelős lépteivel csilingel oda a könyvet bújó lányhoz. – Szóval ilyen maximalizmus. – Köszönésként a fejével int felé, majd táskáját leteszi a földre, mert a több napra való bájital húzza a vállát, így a táska egy utolsó csörrenéssel végre elhallgat. – Nagyon be akarsz vágódni abból a tárgyból. – Folytatja lehuppanva olyan távolságba, hogy ha Ráhel nem kívánna beszélgetni, akkor tudja ignorálni – bár erre nem számít. Ej, Ákos, megérzed az Eridon szelét és már újra csibészkedsz?
Unottan szed magának az első ételből, amit meglát – bolognai spagetti. Úgyis régen evett már olyat. – Jó étvágyat egyébként. – Jegyzi meg mielőtt hozzáfog a saját kajájához. Majdnem elfelejtette, illik ilyet?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 2207
Írta: 2020. október 10. 22:35 | Link

Ákos


Még ha le is pisszentenek, vagy hasonló, az nekem fel sem tűnik. Bár ha fel is tűnne, csak egy laza vállvonással letudnám, mert azért még nincs tiltólistán a röhögés. Az meg, hogy ki mit gondol rólam, már nem érdekel. Azt azért észleltem, hogy kevesen vannak már itt, akik ismerhetnek, és én ezt egy cseppet sem bánom.
Igazából csak lapozgatok, arra már nincs kapacitásom, hogy ténylegesen belemerüljek a könyvbe, s gyanítom, ha lett volna nálam egy Igéző például, előbb halászom elő azt. Mondjuk még ha árulónak is tűnök ezek után, nekem a francia magazinok akkor is jobban bejönnek. Ott az írok tényleg a legapróbb részletre is odafigyelnek, és megválogatják, ki szerepelhet a híres dupla oldalon. Na mindegy.
- Azt hittem, hirtelen december van - pillantok fel, meglepődést mímelve, elvégre olyan csilingelés kíséri, mintha a Mikulás jönne.
- Mit rejt a zsákod? - pislogok érdeklődve, bár azt nem várom el, hogy meg is ossza velem. Viszont így legalább jó eséllyel megérti, mire szólt a megjegyzésem.
- Ha tudnád... még a felét se láttad - vigyorodok el az ismerős hangot hallva. Nem mondom, hogy nem lep meg az, hogy csak úgy leszólít, mikor egyáltalán nem tűnt egy közvetlen típusnak, sőt. Az ember meg azt várná ennek fényében, hogy maximum odaköszön, aztán megy egy üres helyre. Mindenesetre a csalódás kellemes.
- Az összesből, nem csak abból... egyszerűen a táskámban maradt a könyv, és egyelőre a szobám beköltözés alatt áll. Ha pár perccel előbb jössz, lehet vissza is fordulsz, annyira röhögtem - vallok színt, még mielőtt tévesen ítélne meg. Kényelmesen hátradőlök a széken, bokám keresztbe fonva a lábam, ahogy újabbakat kortyolok a narancsléből.
- Köszi, még nagyon szemezek azzal a sütőtök pitével - és ha ezt bárki hallaná, aki szemtanúja volt annak, hogy annyit ettem, amitől egy afrikai falu jól lakna, talán most rosszul is lenne. De na, minden káros szevedélyem magam mögött hagytam, az evést leszámítva.
- Szóval... kiteríted a kártyákat, vagy jöjjek rá magamtól? - dőlök előre, hogy érzékeltessem, ez bizony egy komoly kérdés. Még a könyökeimmel is megtámaszkodok az asztalon, úgy vizslatom.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. október 10. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 79
Írta: 2020. október 11. 19:44 | Link

Ráhel

Igyekszik minél kevesebb időt a tanodában tölteni, mert még szoknia kell ezt a helyzetet, de ha már itt van, akkor miért is ne vacsorázhatna meg, ha nincs akkora tömeg. Igaz, arra nem számított, hogy ismét találkozik Ráhellel és egy kicsit el tud szórakozni. Tudja, hogy nem helyes ezt csinálni, de szégyen, nem szégyen: élvezi. Régen nem szórakoztatta ennyire semmi. Talán azért, mert simogatta az egoját, amit az eridonos mondott, talán azért, mert végre tudott valamin röhögni, vagy akár a kettő keveréke is lehet.
Pókerarcot erőltetve az arcára igyekszik viselkedni, nem szeretné elárulni, hogy mennyire jót mulat a helyzeten. Az utóbbi hónapokban az esett nehezére, hogy valamilyen érzelmet mutasson, erre tessék. Lehet az eridonos asztal közelsége teszi.
- Csinglingling száncsengőt. – Feleli a lány kérdésére sejtelmes hangon, ahogy éppen szed magának egy adag ételt. Nem eszik nagy, férfias adagokat amióta ilyen állapotban van, nincs étvágya, inkább csak mindig inna, így most is tölt magának a kancsóból egy nagy pohár vizet, amit azonnal le is húz, majd egy újabbal kitölt, amit már lassabb tempóban kezd fogyasztani.
- Hmm… azért ne hajtsd túl magad. – Feleli egy adag ételt a szájába lapátolva, komótosan megrágva azt. Nem olyannak tűnik neki Ráhel, mint aki olyan könnyen összeroppanna a sok teher alatt, egyelőre nagyon magabiztos. Csak ilyenekből szoktak jönni a nagy nyekkenések. Járt már így. – Ó, értem. – Válaszolja a csalódottságát leplezve miután lenyelte a falatot. Hát nem csak nála? Ez szomorú. Valószínűleg már nem lesz olyan népszerű, ha kiderül, hogy tanítani fogja és végig húzta az agyát. Egyelőre még inkább csak összeszorul a gyomra, ha a tanításra gondol. – Egymagad voltál olyan hangos? Mi olyan vicces az átoktörésben? – Kérdi leplezetlen döbbenettel az arcán, fél szemöldökét felvonva majd egy újabb villányi ételt és folyadékot vesz magához. Betéve ismeri azt a könyvet, kizárt, hogy az olyan vicces legyen. Az új kiadásban csak nem csináltak ekkora nyomdai hibát. Ha mégis, azt neki is látnia kell. A sütőtök pitére helyeslően bólint, teli szájjal nem szeretne beszélni, valóban jól néz ki. Azonban a beszélgetésük hamar más mederbe terelődik. Egy pillanatra lefagyva, oldalról pislog párat Ráhelre. Két kezébe szalvétát vesz, hogy száját megtörölje az esetleges paradicsomtól, majd ő maga is előre dől, balját megtámasztva az asztalon. Hát ennyi volt a játék? – Farkasházy Rudi mondott valamit? – Arcára játékos csalódottság ül, tekintete kicsit bűnbánó. Pedig még az eridonos asztalhoz is ült, erre végig tudta? Ez a Rudolf!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
Diák Navine (H), Másodikos diák


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 82
Piteség
Írta: 2020. október 12. 10:36
| Link

𝓡ó𝔃𝓲
Outfit
A kastély mintha hűvősebb lenne, mint szünet előtt. A kinti hőmérő higanyszála is egyre alacsonyabb. Reggel első mozzanatom a szemöldök ráncolás, ami a cidrinek szól. Még időben felkeltem ahhoz, hogy ne a nagy tömegbe menjek le reggelizni, amikor az összes asztal tele van, és mint a heringek a konzervdobozban, vagy Esti Kornél a villamoson. Igen, már a fülemben csengenek kedvenc részeim. "Sokáig tartott, míg a tornácra kerültem. Csak épp a peremén jutott számomra talpalatnyi hely. De hát fönn voltam a szilárd talajon. Két kezemmel keményen szorítottam a kocsi külső vázát. Nem kellett immár félnem, hogy lerepülök." Elmosolyodom a kis idézeten, felöltözöm, a kis díszes zöld kreppapírba csomagolt sütisdobozért nyúlok a fejem fölött lévő polchoz. Körbenézek, mindenem megvan- e, és lebattyogok a nagyterembe. Ahogy reméltem, csak egy két diák botorkál még félálomban, gépies mozdulatokkal nyúl a kiválasztott ételhez, és csoszog az asztalhoz. Én éhes még egyáltalán nem vagyok, csak egy erős feketét veszek magamhoz. Kis kacsóimmal jól megmarkolom az XL méretű zöld csészét. Egy két pillanatig csak nézem, ahogy gőzölög. Nagyot szippantok belőle, és elégedetten ülök le egyenlőre a Navine asztalhoz, de mivel Rózit várom, így mikor bejön valaki egy ajtón, a nyakam nyújtogatom. Nézem a csészém, szép világoszöld. Lassanként kortyolok a kávéba. Az első két kortyot élvezem, aztán a harmadiknál, mikor a kávé a számban van, érzem, hogy valami nem stimmel. Van a számban valami, aminek nem kéne ott lennie. Óvatosan próbálom a dolgot megoldani, a kávét lenyelem, azt a valamit meg igyekszem a számban tartani, amíg nyelek. Szépen kiveszem a számból, és akkor látom hogy egy döglött légy. -Eeeeeehhhh..Hát barátom, azért...a halál oka, kávé. Szegény flótást egy zsebkendőbe csomagolom. Jó alaposan meglötyögtetem az amúgy finom kávém, van e esetleg enne még valami meglepetés így kora reggel, de tisztának tűnik. Mondjuk egy légy már úszott benne, de úgy teszek, mintha nem történt volna semmi. Az otthon lét feltöltött picit, és most újra itt, nekifutás egy újabb tanévnek, ami remélhetőleg kellemesebb lesz, mint a tavalyi. Az előttem lévő sütis dobozra nézek, amiben pár szelet sütőtökös pite lapul. Ráragasztottam a dobozra egy kis narancsárga töklámpást. Ez egy amolyan kis mini ajándék Rózinak. Örültem a levelének, amit írt a szünetben, és már várom, mit mesél. Arról a valakiről, akit látott a könyvtárban még szünet előtt, meg persze arról, hogyan telt a szünete. A nagyterem ilyenkor olyan békés. Egy két háztársam kóvályog erre felé. Biccentünk egymásnak, ők tovább mennek a péksütikkel, amiket magukhoz vettek. Táskámból előveszek egy könyvet és olvasgatni kezdem. Minden második mondatnál elkalandozik a figyelmem. Felpillantok. Senki ismerős, szemeim újra a könyv sorain. "Parancsomra tündökölj, Légi szellem, idejöjj! Rózsaszirmon harmat-vilii, bájitalt, mondd, tudsz-e főzni? Szélsebesen hozd nekem illatozó főzetem, édes, erős, gyors legyen, szófogadó szellemem!" Nagy lendülettel összecsapom a könyvet. hah, ha ez ilyen könnyű lenne!Felkuncogok, majd mégis gondterhes lesz arcom. Ezerenyi kis apró gondolat cikázik fejemben, miközben csak a csészémet bámulom. Igazából már nem is azt nézem, csak bambulok, a szemem pedig ottfejeltődött. Ilyet gyakran csinálok.  
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 12. 14:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos diák


Champagne Supernova
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 107
Írta: 2020. október 12. 16:02 | Link

Liza

Orromig felhúzott takarómmal fordulok át a másik oldalamra. Ahogy a kezem hozzáér a hideg orromhoz megborzongok. Lassan, hosszasan engedem a fénynek, hogy beférkőzzön a szemhéjjam alá. A tegnapi utazás, az évnyitó, és a hálótermi beszélgetés után még sokáig olvastam a pokrócom menedékében. Kipihenten, még ébredezve kerestem tekintetemmel mennyi az idő.
 Kékésben voltam. Elhúzott szájjal ültem fel az ágya szélére, és a bőröndömhöz hajoltam, amiben még néhány ruhám kipakolásra várt. Megkerestem a kötött fehér garbójú pulóveremet, és farmerembe bújtam hozzá. Hajamat ezúttal nem kötöttem fel, csak átfésültem és hullámcsattal oldalra tűztem.
 Vártam, hogy végre találkozzak Lizával. Annyira megszoktam a társaságát a kastélyban, otthon hiányoztak a beszélgetéseink. Jó érzés volt mádosikosnak lenni. Már tudtam mire vagyok képes, hogy mi minden áll előttem, mit hol találok az iskola berkein belül, ismerem a tanárok nagyrészét, és ami a legfontosabb: voltak barátaim.
 A nagyteremig haladva, elszórtan mindenfelől szállingóztak friss tekintetű diáktársaim. Figyeltem hátha kiszúrom valahol barátnőmet, de nem láttam sehol útközben. Amikor beléptem a terembe, még nem voltak vészesen sokan, de biztos nem a korán kelőkkel sikerült leérkeznem.
 Teával, töltött kiflivel és sajttal fordultam meg az asztalok felé. Gyorsan tettem egy lépést hátra, mielőtt a felsőbb éves kisöpri a kezemből a tányéromat, olyan elánnal sietett.
 Liza az egyik asztalnál ücsörgött. Mindössze egy bögre éktelenkedett előtte, de az akkroa volt, mint kétszer a lány tenyere. Könyv is volt nála, de tekintetével csak nézett maga elé. Úgy tűnt nem vette észre, hogy közeledek a Navine asztalához. Úgy döntöttem most oda társulok, nem nagyon hiszem, hogy lenne akit ez zavar, ha meg mégis, lezs majd így se.
 A megmentett reggelimmel csusszanok be elé, lábamat átvetve a padon ülök le.
- Nehéz feldolgozni a reggelt? - kérdezem, majd megengedek magamnak egy mosolyt, és jóreggelt kívánok. - Régóta vársz? - a kiflimbe harapok, amíg várom a válaszát.
 Körbenéztem a teremben, hátha látok még olyan ismerős arcot, akiét tegnap nem sikerült észrevennem. A pillantásom megakad egy felsőbbéves fiún. Azon gondolkozom honnan ilyen ismerős. Fejemet törve még a szememet is összehúzom. Zsombornak hívják, azt tudom, és valahol hallottam már róla. Kíváncsiságomat félresöpörve visszafordulok Lizához, és újabb falatot harapok a reggelimből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Learning is the most important thing, no matter how you do it, or where you do it, or who you do it with.
Szávai Eliza
Diák Navine (H), Másodikos diák


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 82
Írta: 2020. október 12. 22:35 | Link

𝓡ó𝔃𝓲

Szemeim előtt csak nagy homály van, csak a csésze alakja tű éles, így nem ismerem fel a homályos alakot, aki közeledik felém, sőt, azt sem látom, hogy leül, csak a hangja zökkent ki bamba állapotomból. Kicsit összerezzenek, mert nem számítottam emmi zajra, lévén, hogy azt sem láttam, emberi alaki van előttem. Ahogy felismerem Rózit, rögtön elműlik bamba szottyadt fejem, és örömmel fogadom, hiszen már izgatottan vártam.
-Róza, szia! Bocsi, még nem hat a kávé. Mosolygok, majd eszembe jut a légy incidens. Az a piszok, már kiitta a kávémból a koffeint, abba halt bele. Az áldóját, tudtam én! - A reggelekkel nincs bajom, de ez a kis hűvös még szokatlan. Nincs is elég vastag zokni nálam. A szemöldököm ráncolom a zoknik miatt, de gyorsan tovább suhanok a problémámon, majd lemegyek egyik szabad hétvégén és veszek egy pár meleg zoknit. -Remélem, jól telt a szüneted, hoztam neked egy kis finomságot. Szávai féle sütőtökös pite! Anya frissen tartó bűbájt dobott rá, még friss! A csinos kis dobozkát, amit én díszítettem fel, Rózi elé tolom az asztalon, és örülök, hogy személyesen is át tudtam adni neki, nem pedig bagolyban csomagban. Arra is lett volna lehetőségem, de úgy gondolom, sokkal jobb személyesen odadni az ajándékot.
-Nem, 5 perce ülhetek itt a kávém fölött. De képzeld, egy légynek sajnos ez a kávé lett a végzete. A számból kellett kivennem. Kinyújtom a nyelvem, és úgy fintorgok, majd a fintorgásom nevetéssé válik. Hát megesik. A légy már bezzeg fintorogni sem tud. Szegény. -Jó étvágyat, lehet lassan én is veszek magamhoz pár falatot.
Ahogy Rózi a kiflibe harap, izgatottan fészkelődni kezdek, mert nyilván az a legérdekesebb hogy ki az a fiú, de mégsem rohanhatom le vele. Már viszketek a kíváncsidágtól. Csak csendben ülök Rózival szemben, és nézem azzal a tekintettel, mikor valaki csak arra vár, hogy a másik mondjon végre valamit. De aztán csak nem bírom ki. -Ééééés? Ki volt a könyvtáros fiú? Elijah izé...honnan tudtad meg hogy hívják? Csak nem találkoztatok?A mondatok olyan izgatottsággal szaladnak ki a számon, mintha közben megittam volna három bivalyerős kávét. Nem ám a fahéjas izé mizé Starbucks kávéból, neeem. A jó erős kotyogósból, ami után érzed hogy ej, az áldóját, indulhat a nap.  Remélem, nem veszi rossz néven hogy ennyi kérdéssel lerohantam, de hát a bagoly óta arra várok, hogy megtudjam, mi is történt. Nem fejtette ki hosszasan, azt mondta, majd személyesen elmeséli. Egy manó elhalad az asztal mellet, kezében egy tálca, amin már csak 2 db  és 2 muffin van. Elnézést kérek a manótól, és lekapom az utolsó két gofrit is, nehogy vissza vigye és netán kárba vesszen. A kis pletykára rögtön meg is jött az étvágyam, a gofri pedig illik a "kis" kávémhoz.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 12. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos diák


Champagne Supernova
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 107
Írta: 2020. október 13. 14:00 | Link

Liza


- Szia Liza - köszönök én is, amikor rájövök, hogy ez az imént lemaradt. Látszik, hogy nekem még nagyon reggel van. - Kivárjuk - legyintek miközben szabad kezemmel a jázmin teámért nyúlok. Ahogy közeledik a kezem a bögrémhez, úgy érzem egyre melegebbnek a levegőt. Az italom jól eső, kellemes hőt áraszt magából ezen a szokásosnál hidegebb reggelen. Pulóverem ujját lehúzom a kézfejemre, majd újabbat harapok, amíg Liza a zokni kollekciójára panaszkodik. Mondata végén csak a kezemre biccentek, amit nem győz beburkolni a kötött anyag - Átérzem. Igaz én zoknikból bőven jól állok, mert minden karácsonyra, húsvétra, születésnapra, névnapra azt kapok a nagynénémtől. - mesélem monoton sorolva az ünnepeket. - De ha gondolod valamelyik nap bemehetünk a városba.
 Reméltem, hogy beleegyezik a közös kimozdulásba. Szerettem volna jobban megismerni Bagolyfalvát, és az ott történő mágiát. Hajtott a kíváncsiság.
 Újabbat kortyolok kedvenc teámból, aminek gőzölgő illata ébreszt csak fel igazán. Lassan teszem vissza az asztalra bögrémet, amíg meglepetten pislogok barátnőmre. Beszéltünk róla, de nem gondoltam volna, hogy komolyan hoz nekem süteményt. Nem tudtam nem elmosolyodni, ahogy elém tolta a kreppapírba csomagolt ajándékot. - Már most tudom, hogy nem telt olyan jól a szünetem, mint amilyen finom a sütemény lesz. - mondom, majd tekintetemet Lizára emelem. - Köszönöm szépen - mosolygok szélesen. - Nagyon szép lett a doboz - pillantom körbe, ahogy arrébb tolom picit, nehogy összekenjem a reggelimmel.
 Szemöldököm összeugrik a kávéba fulladt légy hallatán, és szinte akaratlanul is belepillantok a teámba. Konstatáltam: tiszta a helyzet. Ahogy Liza kinyújtja a nyelvét, és nevetni kezd én is elnevetem magam. A nagyteremben egyre erősödő zsivalyt csak még inkább megerősítjük ezzel.
- Szerintem még most menj, amíg nincsenek annyira sokan. - Elvégre, vagy ott pihen a reggelije, vagy az azstalon, amíg meg nem kívánja, nem igaz?
 A figyelmem a kiflire irányul, amiből lassan kezd elfogyni a töltelék. Közelebb húzom a teámat, hogy legyen kéznél az üres részhez. Körbe is pillantok, mert nem lehet nem észrevenni, ahogy a nagyterem megtelik élettel. Amint Liza megszólal felé kapom a fejem.
 Annyira elvoltam reggel, hogy amíg ki nem mondta a nevét
nem is tudtam kiről beszél. - Shh! - a tányérra dobtam a kiflit, majd tenyeremet az asztallap felet mozgatva csitítgattam, pedig Liza nem is szólt hangosan, csak izgatottan. Az ő lendülete, az én érzelmi intelligenciámnak olyan volt, mint amikor lefulladás helyett nagyot rúg az autó... imádom, mert nem áll le, de azért döcögősen követem mi történik főleg ma reggel. Lehet nekem is azt kellett volna innom, amit neki. Majd viszgaidőszakban!
 Újra körbe fordultam, nem mintha bárkit érdekelne mit fecseg két másodéves a reggelije közben. - Dehogy találkoztunk! - hüledezek. - Ő felsőbbéves. Egy háztársam miatt tudom, ahogy a nevét is. - mondom bizalmasan elmosolyodva. - Szóba jött a szünet előtti napon a hálótermünkben. Biztos ő az. - pár perc szünetet adok magunknak, amíg Liza beszerzi a harapnivalóját a manótól. - Ezzel finomabb lesz a legyes kávé - felidézve a korábbi sztoriját, halkan elnevetem magam.
- Különben rajtad kívül senki nem tud róla. - jegyzem meg halkan. Nem vagyok az a nagyon megnyílós, idegenekkel locsogós típus, így ahogy sok minden mást, ezt is csak Lizának meséltem el. Meg sem kérdezem, hogy köztünk marad e, mert valahogy tudom, hogy így lesz. - A figyelmemet amúgy sem terelheti el semmi az órákról. - a hangom határozott. Újabbat kortyolok a teámból. - A szünetben azt álmodtam, hogy a szorgalmi feladatommal eltéved a bagoly, tehát mindent, ami rajtam múlik, kézben kell tartanom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Learning is the most important thing, no matter how you do it, or where you do it, or who you do it with.
Mácsai Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 2207
Írta: 2020. október 13. 21:36 | Link

Ákos


Nem vártam társaságot. Tényleg. De nem bánom, ha már egyszer így alakult, kicsit legalább elterelődnek a gondolataim. Nem szeretem, ha egyedül vagyok velük hagyva.
- Óóóó, és akkor most üljek az öledbe, és meséljem el, mennyire jó kislány voltam, és mire vágyom? - rebegtetem ártatlanul a pilláim. De könyörgöm, hogy lehet elmúlasztani egy ilyen magas labdát? Én képtelen vagyok. Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne csapjam le.
- Ez még csak az év eleje - vonok vállat, elemelve róla a tekintetem, azt a tökpitét fixírozva inkább. Nem tudok ilyesmit garantálni, egyszerűen még azzal sem vagyok tisztában, mi lesz itt velem. Hogy a terveimmel ellentétben, képes leszek-e végigcsinálni?
- Mondtam, ha már belekezdek, jól akarom csinálni, és én lennék a legboldogabb, ha beérnék a vizsgák során egy darab felvett tárggyal - drámaian sóhajtok, a szemem is megforgatom.
- Mármint Álomfejtés... komolyan, emellett Fekete Mágia... nekem ezekre valószínűleg az életben nem lesz szükségem, hacsak nem döntök úgy, hogy lesz*rok mindent és Demóna leszek, de... vagy ez, vagy a sárkányok, azokból nem kérek - még a hideg is kiráz. Egyszer volt szerencsém látni messziről egy Írt... igen még csak nem is Mennydörgő, de a ketrecet, amiben földet ért, majd szétszedte, és nem vagyok benne biztos, hogy a körülötte ugráló emberek közül az összes épp maradt.
- Abban? Semmi... de láttál már becsípett alpakkát? - újra rámtör a nevethetnék, persze ez egy visszafogottabb verzió. Csak hogy lássa Ákos, mennyire is futja nekem így esténként.
- Évek óta nyaggatom apámat, hogy vegyen nekem egyet, de mindig csak plüsst kapok - akár ez lehet egy örök trauma is, de azért inkább mímelt ez a szomorú ajakbiggyesztés.
Aztán bele a közepébe, minden előjel nélkül, mint ahogy azt elterveztem. A reakcióját látva muszáj felvonnom a szemöldököm. De vigyorogva dőlök hátra kényelmesen, sőőőt inkább diadalittasan.
- Blöfföltem - vágom a fejéhez ezt pontosan úgy, mint aki teljesen nyeregben érzi magát. Aztán oldalra döntöm a fejem.
- Szóval, mégis rejtegetsz valamit... - harapok az ajkamba, lassan futtatva végig a tekintetem rajta.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávai Eliza
Diák Navine (H), Másodikos diák


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 82
Piteség
Írta: 2020. október 15. 17:45
| Link

𝓡ó𝔃𝓲


Jól hangzik a közös bevásárlás, egyedül az egész egy hosszadalmas, ámde szükséges herce hurca, de mással vásárolni már egy kellemes program. Arcom felderül, és vidáman egyezek bele Róa javaslatába a közös kiruccanásra. Gofrimat igyekszem befalni, közben Rózit nézem, miután a sütit elé toltam. Úgy tűnik örül neki, aminek én is örülök. Én majdnem egy egész tálnyit megettem belőle egy ültő helyemben otthon, remélem, neki is pont ennyire ízlik majd. Azonban azért azt remélem, hogy a szünete jobban telt, mint a pite. Kissé megijedt arcot vágok, csak nem valami baj történt? Óvatosan érdeklődni kezdek.
- Á....jó a pite, de azét nem annyira jó. Milyen volt otthon? Emlékszem, mesélte, hogy a szüleit váratlanul érte ez az egész boszorkány dolog. Talán most, hogy haza ment, volt egy kis idő hogy minőségi időt töltsenek együtt, és megbeszéljék a dolgokat. Milyen az iskola, mi mindent lehet itt tanulni, mit tanult Róza eddig, hát..ilyesmi. Hiszen annyi minden jó van a varázsvilágban. A mugli gyekerekek is olyanokról álmodoznak, hogy tündért látnak, meg manókat, és mindenfélét varázsolnak. Persze nem habos süti minden, sok a veszély, de nem cserélném el az életem egy mugli lány életére.
" Shhhhh!" Rózi villámgyorsan lecsitít, mikor a fiúnevét kiejtem a számon. Nem mondtam ki hangosan, inkább olyan fél hangosan, de ennyi is elég volt, hogy Róza izgatottan lecsitítson. Az üzenetet megértettem, jobb kezemet a számhoz emelem, és mutatom, hogy behúztam rajta a cipzárt.  Körbe fordul a biztonság kedvéért. Mozdulatlanul ülök, de a szemeimmel én is ide oda pislantok. Nincs veszély, Rózi folytatja, én pedig csendben pillogva figyelek.
-Áh...értem. Jó jó, hát véletlen a folyosón is össze lehet futni bárkivel. Elég nagy ez a kastély. Ez való igaz. Őt is csak a folyosón láttam beszélgetni valakivel, na meg ő a mágiatörténet tanársegéd. Lzát nézem, ahogy kicsit pironkodva issza a teáját, és győzköd, hogy a tanulás az első és legfontosabb. Még álmában is. - Óh, a fránya bagoly. Ilyeneket én is szoktam álmodni. Ujjaimmal dobolgatok az asztalon, mert azon agyalok, hogy ha Róza így beavatott szívügyeibe, talán én is megemlíthetném neki...Én is körbepillantok, majd nekikezdek természetesen a dikszrét hangomon. - Izé..szóval, ha már itt tartunk, hát én is láttam valakit.. Mire nekikezdek, háromszor megfordul a fejemben, hogy áh, nem is lényeges, minek említsem akkor? De aztán ha már elkezdtem, hát elmondom.
- Még szorgalmi időszakban sétálgattam a kastélyban, és kicsit eltévedtem. Nem is tudom melyik folyosón voltam, de...szóval csak úgy tekegeregtem ide-oda...és akkor láttam, hogy két srác bizalmasan beszélget, aztán vitatkoztak. Azt nem tudom miről, de mindegy is... Elhallgatok. Csend. De nem akarom húzni Róza agyát, így inkább veszek egy nagy levegőt, és folytatom. - Az egyiket Benettnek hívják. Nem egy ronda srác. Vonom meg a vállam, mintha csak úgy mellékesen említettem volna meg. - De persze azt se tudja létezem e. Elmosolyodom. Ó, kis buta Eliza. De nem baj.
-Milyen tárgyakat vettél fel a tanévre? Hopp, egy csodás terelési manőver. Jól van Liza, jól van.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 16. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 71
Írta: 2020. október 16. 21:15 | Link

Tizenötödike van. Október idusa, jeles nap, ahogy az összes többi tizenötödike is. Legyen tél vagy nyár, hétfő vagy vasárnap, ezen a napon minden hónapban megbízhatóan jön az Edictum.
A szüleim, ahogy annak idején a bátyáimnak, most nekem fizetnek rá elő. Ha kiolvastam, haza is szoktam küldeni nekik az újságot, hadd nosztalgiázzanak.
Én már kiterítettem magam előtt a sajátomat, amit a levegőben sikerült elkapnom, ugyanis résen voltam. A postabaglyoknak köszönhetően a nálam kevésbé szerencsésebbeknek ezekben a pillanatokban épp a müzlijükbe, rántottájukba vagy a varangyukra esik a magazin, mások épp halásszák ki töklevükből, vagy választják el a lekváros pirítósuktól saját számukat.
Egy éve gyakorolt mozdulattal lapozom fel először is a rejtvénysarkot, előveszem az erre a célra már előkészített tollat, és nekiállok a havi fejtörőnek. Most éppen "keresd meg az öt különbséget" a menü, ami az abszolút kedvencem, úgyhogy lelkesen vetem bele magam.
Már megvan négy különbség, amikor először eszembe jut, hogy a császármorzsám nem fogy. Jobb kezemmel kanalazok, a ballal keresem az utolsó gyanús részletet, de az csak nem akar meglenni.
- Hunor! - hallom ki a nevem a reggelizők egyenletes zajából. Felnézek. - Hunor, hatodik oldal!
Navinés haverom szólt, felém fordulva az újságot lobogtatja. Az ötödik töknek még várnia kell, gyanútlanul lapozok a mondott cikkhez. "Ki tudja már, ki kivel van!" a címe.
Az első három bekezdésben igazából nincs semmi érdekes. Pár prefektusról van szó és olyan más diákokról és felnőttekről, akiket nem ismerek. Lehet, nem hatodik, hanem tizenhatodik oldalt mondott? - rágom a baracklekváros falatot unottan.
Épp tovább akarok lapozni, amikor megakad a szemem az utolsó bekezdés első két szaván. Az én nevem!
Olyan gyorsan próbálom átfutni a sorokat, hogy egy szót sem értek belőlük, úgyhogy kénytelen vagyok lenyugodva újrakezdeni az egészet.
...
Mi?
A császármorzsa a kanalamról apró szemekben az ölembe potyog. Lassan felnézek, igyekszem elkerülni a rám szegeződő pillantásokat - ha egyáltalán vannak -, és inkább megtalálni Palotás Polliét.
Utoljára módosította:Demeter Hunor, 2020. október 16. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos diák


Champagne Supernova
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 107
Írta: 2020. október 17. 00:53 | Link

Liza


Nem feszegettem tovább a "Bagolyfalva: zokni vásárlási haditerv"-et miután Liza is rábólintott a dologra. Kíváncsian várom, hogy megismerhessem a várost.
 Ezt követően rövid csend telepszik ránk. Ő eszik, én a sütisdobozt méregetem. Már most megkóstolnám, de a töltött kifli bőven eltelített. Később kinyitom a hálóteremben, jól fog esni a könyvem mellé. És habár Liza azt mondja, nem annyira jó, én szeretném, hogy így legyen.
- Eltelt. - válaszom tömör. Ahogy hangosan kimondom otrombábbnak hangzom, mint ahogyan a fejemben előtte hatott. Lesütött szemmel birizgálom a kreppapírt, aztán tekintetemet Lizára emelem. - Apukámmal nem tudtam sok időt tölteni. Frissítenie kellett a könyvesbolt papírügyeit, átnéznie a könyvelést, hasonlók. - De ezzel nem volt semmi gond. Legalább tudtam haladni a varázsvilágról szóló köteteimmel. - Sikerült eladnom a laptopomat, a szüleim beleegyeztek, így most van egy kis zsebpénzem. - elképesztően unalmas beszámolóm közben szinte újra elalszom, hiába most keltem. - Anya... hát vele sikerült elsimítanom egy korábbi vitánkat. - Ami igazából csak akkor lesz biztos, ha újra hazamegyek. Majd kiderül.-Mesélnék nekik arról mi zajlik itt, de mivel muglik csak a legminimálisabb információkat oszthatom meg velük. - Azt például az egyik vacsora során dióhéjban elmondtam milyen jól éreztem magamat a kviddics edzéseken és meccseken. - Elámultak amikor megtudták, hogy sportolok! - nevetek, ahogy eszembe jut az arcuk. - Közöltem, hogy hajtó poszton vagyok, apa erre azt hitte, lovashintót vezetek.
 Sosem éreztem ilyen furcsán magam azelőtt. Talán amikor legelőször megláttam, de lányos zavaromat nem tudtam hova tenni. Azt meg főleg nem, hogy hangosan, nyíltan beszélgetek róla Elizával, aki úgy tesz, mintha becipzározná a száját. Ezen azért elmosolyodok.
 A fél szemöldökömet felvonom, majd bólintok. - Ez igaz. - Tényleg összefuthatunk bárkivel, bárhol, ebben igaza van.  A hajamat a fülem mögé simítom és igyekszem meggyőzni magamat - tetszik a fiú és kész, ez normális a fejlődésem szempontjából. Tehát, ha összefutunk, vagy netán egymáshoz kell majd szólnunk teljes mértékben normálisan fogok viselkedni. Amiben biztos voltam: Nemleszek sipákoló One Direction fan lány, az áll tőlem legtávolabb az egész világon.
 Az álom felhozásával figyelemelterelésem sikeresnek bizonyul. Témát váltunk, vagy ha azt nem is, de vágányt. Amikor körbepillant, majd azt mondja látott valakit, én is körbepillantok.
- Melyikőjük az? - kérdezem. Elég sokan voltunk már addigra a nagyteremben. De Liza folytatja, ekkor pedig rájövök, hogy csak a kíváncsi fülek terepét mérte fel. Kiürült teásbögrémbe kapaszkodva hallgatom az ő történetét. Somolygok, ahogy nagy nehezen kicsikarja magából az információ morzsákat. Lassan egy egészen szép kenyérré növi ki magát a történet, akit Benettnek hívnak. - Őt már láttam. - bólogatok. - Levitás, és valóban nem ronda. - helyeselem. Párszor már láttam, és nem csak a tavalyi év során, hanem tegnap is. - Magas - teszem hozzá a csodálatos megállapításomat. Az még nem jelent semmit, hogy nem tud Liza létezéséről - Még. Gondolom szeretnél vele beszélgetni egyszer? - úgy tűnik Lizának komolyabban tetszik a háztársam, mint esetemben az "egyszer láttam fiú". Kötelezettségemnek éreztem, hogy lelkesítsem barátnőmet, hiába nem vagyok otthon az érzelmes dolgok terepén. Azért próbálkozom.
 Kétségtelenül kiismert. Most vagy én vagyok valamiért nyitottabb irányába, mint általában, vagy figyel és nem tudja nem észrevenni a nyilvánalót: stréber vagyok. De ezt egy stréber tudja is magáról. - Látom ám mit csinálsz - mutatóujjammal köröket rajzolok a levegőbe, ahogy rá mutatok Lizára. Többi ujjam még mindig a kézfejemre lehúzótt pulóverem szélét tartja. - De majd még mesélsz róla, ha szeretnél.
Ha témát akar váltani, megértem, sőt a feldobott témára ki is húzom magam.
- Idén felvettem néhány tárgyat. - államat megtámasztom a kézfejemen. - Bűbájtan, Repüléstan, Mágiaelméletet, Átváltozástant, Bájitaltant, Legendás Lények Gondozását, Gyógynövénytant, Csillagtant, amit kiegészítek Asztronómiával, Mágiatörténetet, mert abba teljesen beleszerettem a szünetben, Gemmológiát, Káros Szerek Ismeretét, Sötét Varászlatok Kivédését meg az Okkultizmust és végül a Legilimenciát. És te? Lesz közös óránk? - kíváncsi vagyok, vajon VZR óráját felvette e.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. október 17. 00:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Learning is the most important thing, no matter how you do it, or where you do it, or who you do it with.
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 256
Írta: 2020. október 17. 23:14 | Link

Demeter Hunor


Ma egészen korán kelt magához képest, pedig nem is volt sok rendezgetni valója, csak a táskáját kellett elkészítenie az aznapi órájához. Nem az a típusú lány, aki egyébként olyan sok időt tölt a reggeli készülődéssel, ha nincs egyenruhája, hiszen olyankor is mindig kényelmes öltözéket húz, a ruhatára nem áll olyan darabokból, ami miatt vakarnia kellene a fejét reggelente a szekrény előtt, hogy mit vegyen fel. De az egyenruha a reggeli káosz idejét még inkább lerövidíti. Az órarendjét gyorsan átfutva még bedobál a táskájába egy-két dolgot, amit az este nem készített el, meg kiveszi a hűtőből az előre gondosan elkészített, ízesített és leszűrt teát, amit a nap folyamán megiszogat. Mindig több van nála, hogy a reggeli is kellemesen teljen.
Útközben játékosan rázogatja a termoszát, mert attól aktiválódik a melegedés funkciója. Nem akarja túlzottan felforrósítani, mert akkor még az első órán sem tudná meginni, nem még a reggeli részeként. Útja egyenesen a Levita asztalához vezet, mint olyan sokszor. Lilivel sokszor reggeliznek együtt, hiszen nincs közös órájuk, reggelente tudnak legjobban beszélgetni. Azonban szőke barátnője még nincs az asztalnál, így a szokott helyükre huppan le köszönve a kékeknek. A levitások valószínűleg már megszokhatták a látványát meg hogy rájár a pirítósukra és a vajukra (Vagy margarin? Ez melyik?), nem szólja meg senki, tudják, hogy miért és kiért van itt. Egy kisebb, vékonyabb szelet kenyérre pályázik rá, komótosan megkeni magának, amíg meleg és jól siklik rajta, akármi is az. Sajnos pirosarany nem nagyon van a suliban, így csak üresen eszi, önt hozzá az egyik pohárba a szűrt teácskájából, hogy mégsem magába egye.
Ahogy majszolgatja néhány újság landol a közelében ülők tányérjában, meg ahol éri őket. Kicsit összerezzen, de már eléggé megszokta. Hunor ugyanakkor egy laza mozdulattal elkapja, amit egy halvány mosollyal jutalmaz a pirítóssal szájában. Nem nagyon ismeri a fiút, pedig egy csomó közös órájuk van. A pirítós után egy zöld almát vesz el a tálcáról és azt kezdi el majszolgatni, sokszor az ajtó irányába pillant. Talán elaludt. Néha integet az érkező ismerősöknek, eridonosoknak. Az egyikük hívja a saját asztalukhoz, de ő megrázza a fejét és inkább visszafordul a tányérok irányába, ám azt látja, hogy Hunor nagyon furán méregeti. Fél szemöldökét felvonva néz rá. – Baj van? Megint vajas az arcom? – Kérdi a kézfejébe dörzsölve a száját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Bakker H. Dusán
Diák Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Harmadikos diák


× the Hound ×
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 49
Írta: 2020. október 18. 12:37 | Link


× (előző) Évnyitó × itt jön a Jeti ×


Még vetek egy utolsó pillantást a nőre, majd az igazgatóra és a helyettesére nézek, miközben a srác mellettem, Csongor részletes bemutatásba kezd. Auror, mhm. Elismerően bólintok, elvégre aurornak csak a legjobbak mehetnek, és kicsit nagyobb biztonságban érzem magam a kastélyban így, hogy tudom, vannak szakképzett védelmezők a falai közt; már csak azért is, mert olyan vad pletykák keringenek erről a helyről, hogy a rohadt magas tandíj ellenére is először valami kisegítőintézetnek hittem, amikor az egyik haverom beszélt róla.
- Az király, ha auror. - Véleményezem a dolgot, de ennél több figyelmet nem szentelek rá, habár az az infó, hogy a lánya is idejár, megüti a fülemet. - Várffy-Zoller. Nem, nem hallottam róla. A zellerről megjegyezném - biztosítom Törperőst, tekintetemet meg le sem veszem a nagy és ijesztő Várffyról. Megjegyzem az arcát, de a történetekről, amik róla keringenek, nem kíváncsiskodom, mert biztos, hogy hamarosan hallani fogok közülük párat, ha ennyire fontos az ibse.
Érdekes, ahogy ez a kissrác abszolút nem parázik az ő lelkivilágához mérten durvának tűnő megjelenésemen. Egyszerűen csak idejött csacsogni, pedig abban is biztos vagyok, hogy lenne jobb dolga ennél. A javasolt szavakra bólogat jókedvűen, csicsereg, mint a kismadarak, én meg csodálkozom, mennyire oldott egy ilyen fura szerzet társaságában, miközben a kis haverjai tényleg aggodalmaskodva pillantgatnak utána, vagy legalábbis nem értik, hogy jön ő össze ezzel a csávóval.
- Igazad van, lehet, hogy nem jó feketére feketével festeni - utalok az erősebb szóhasználatra. - Csócsálás. Ezt nem ismerem. - Pillantok rá szemöldökömet összevonva, mert valljuk be, a magyarom még mindig hiányos, törten beszélem, szóval nem lehet olyan meglepő, hogy nem vágom, mit jelent ez a kifejezés.
- Kínzókamra? Viccelsz velem - pillantok rá kissé meglepett arccal. - Azt mondanám, hogy már semmi sem lepne meg, de mi a faszért építene valaki egy kínzókamrát egy iskolába? - Értetlenkedek ezen az egészen egy enyhe fejcsóválás kíséretében. A halálfalós ügy után tényleg nem kéne csodálkoznom, hogy ilyenek történtek ezen a helyen. Mindent fenntartással kezelek, ami huszadik szájból jut el hozzám, legyen az nő vagy pletyka, de ezt még el is tudnám hinni, ha arra kerülne a sor.
Bírom, ahogy a gyilkosos dologra reagál. Én nem nézek rá, inkább a tanári asztalt fixírozom, majd beleiszok a kávémba, mintha mi sem történt volna, mintha semmi érdekeset nem mondtam volna. Mondays, ya know.
- Az iskolaújság - veszem tudomásul a tényt, hogy itt bizony ilyen is létezik. - Tényleg van egy bulvárlapotok? - Emelem meg a szemöldököm. Ez azért elég olcsó, hogy arról beszélnek egy ilyen lapban, hogy ki szexel kivel, nem?
Aztán felnevetek - a tetoválások eltorzulnak az arcomon a mimikától. Ha kirúgnak. Ebben már sok tapasztalatom van.
- Ha elég jól csinálod, ilyenért nem rúgnak ki - mondom még mindig vigyorral az arcomon. - Meglátjuk - vonom meg a vállam, mert azt aztán biztos nem kötöm Csongor orrára, hogy kivel tervezek hemperegni szabadidőmben. - Te már próbálkoztál ilyennel? - Mintha a holnapi időjárásról kérdezném. Szeretem zavarba ejteni az embereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| a Jeti |
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 71
Írta: 2020. október 18. 21:36 | Link

Polli észrevesz, de láthatóan nem olvasta az újságot.
- Nem vajas - csóválom a fejem bágyadtan.
Még a levegőben van a kanalam, de már nincs semmi rajta. Akkor veszem észre, hogy a tartalma az asztalra és a gatyámra került. A kanál a tányérban landol.
- A fene - felállok, hogy lesöprögethessem a fekete farmerról a szemeket.
Fel kell mennem átöltözni óra előtt. Pedig marhára sok idő olykor megtalálni azt a ruhát, amiben jól érzem magam, és ma...
- Ne már!
Még az asztallapról is összesimogatom kedvenc reggelim maradékát, a markomba veszem, majd a tányéromba szórom azt, mielőtt belekezdenék.
- Te figyu... - hívom fel újra Polli figyelmét. - Emlékszel az amortentiás órára bájitaltanon...?
Biztosan emlékszik, nem volt két hete.
- Nem ittál belőle, gondolom? - kérdezek rá gyanakodva.
Magyarázatképpen megfordítom az újságot, és átnyúlok vele a mellettem ülő tányérja előtt, hogy az eridonos elé csúsztathassam.
Kicsit megemelkedem az ülésben, hogy megkopogtathassam az ominózus bekezdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
Diák Navine (H), Másodikos diák


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 82
Írta: 2020. október 19. 13:11 | Link

𝓡ó𝔃𝓲


"Eltelt." Hangjából érzek valami furát. Amikor az ember nem szeretne róla az adott pillanatban beszélni, met kellemetlen. Ugyan érdekel, mi történt, de én sem szeretném feszegetni, az emberek egyre többen vannak. Aztán kicsit jobban kifejti, épp annyira, mint amikor valaki elolvassa az előszót. Én figyelek, és csak bólintok. -Értem. A lovashintós dolgot viccesnek találom, és jót derülök rajta. Elképzelem ahogy Rózi ül egy olyan vicces cilinder féleségben, szájában pipa.Valahogy így. És mire szeretnéd költeni a zsebpénzed? Bocsánat, nem vagyok otthon az elektronikában. Mennibe kerül egy laptop?Ahogy felteszem Rózinak a kérdést, kicsit elkap a pír. Használtam már laptopot,bár nekünk otthon nincs, de mivel otthon nincs, az áráról sajnos a legkisebb fogalmam sincs. Nem szeretek tudatlannak tűnni, butánal meg még úgyse, de mivel ezen a téren tudásom erősen foghíjas, kicsit belepirulok. Már éppen kezdenék újból felszabadulni, arcom visszanyeri a szokásos sápadságát, de megkérdezi, ki az illető, amitől arcom teljesen pipacs színűre vált. Tegnap is látta, magas, nem csúnya. - Igen, magas. Ezalatt vörös képemmel a maradék jó nagydarab gofrit egy az egybe betolom az acomba, hogy ne kelljen megszólalnom. Két pofazacskóm teljesen megtelik, és próbálok szorgalmasan rágni, nehogy megfulladjak itt a nagy publikum előtt. Már látom is a képet, amint kérdezik, hogy halt meg a szegény pára. Róza könnyeivel küszökdve meséli, hogy hát beszélgettünk, aztán bevette a szájába az egész gofrit, arca elvörösödött, és hát... olyan gyorsan történt minden...A falatot végül sikerül megrágnom, és egy nagy nyelés után csak bárgyúan mosolygok.
-Mi? beszélgetni? áhh, neeeeem, hát nem is olyan fontos, tudod, csak egy srác.  Aztán erőt veszek magamon.
- Na jó, nem lenne rossz, ha jóban lennénk, kedves srácnak tűnik. Egyébként meg  vagyok az a szerelmes típus. Itt valóban igazat mondtam, mert tényleg nem vagyok az. Ezért is kezem ilyen furcsán a dolgot, mert az ilyefajta érzések eddig elkerültek.
Mikor a tantárygak felál kérdezem, azonnal sorolni kezdi őket, amit én csak tágra nyílt szemekkel hallgatok. Számolok. ez 15 tantárgy.
-Húha, te aztán ott vagy a szeren. Én csak 9-et vettem fel, de mindegyiket tökéletesre szeretném megcsinálni. A bájitaltant először el akartam hagyni, de aztán....Hunor valahogy meggyőzött. Elültette a fülembe, hogy a kezdeti bökkenők utén jobban fog menni, így mégis felvettem. Így aztán felvettem a.....bájitaltant, bűbájtant, átváltoztatástant, LLG-t, aztán van a...mágiatörténet, mugliismeret természetesen, káros szerek ismerete, okkultizmus, Legilimencia nekem is.
Ahogy sorolom Rózinak, végülis most is azt érzem, hogy az idénre ennyi elég. Nem vettem fel most a SVK-t, de majd jövőre. A repüléstant sem vettem fel, nem akarom túlterhelni magam. De ezek helyére vettem fel most az okkultizmust, és a legilimenciát. Próbálom varilgatni az órarendem, hogy indig legyen benne valami új. Harmadiktól azért sajnos több mindent kell felvennem, de nem akarom a kedvem elvenni már az elején a tanulástól, így próbálok mértékkel terhelődni.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 19. 13:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 256
Írta: 2020. október 19. 16:07 | Link

Demeter Hunor


- Akkor jó . – Motyogja a szájában maradt almán nyammogva, biztonságból még egyszer áttörölve az arcát. Ez még kellemetlenebb lenne, ha még pirosarany is lenne a pofiján és amolyan Joker mosolyt mázolna a fejére.  Fejét oldalra biccentve nézi végig, ahogy a levitás évfolyamtársa bénázik az evéssel. Ő ezért nem szokott villás meg kanalas reggelit enni reggelente, mert biztosan mellé menne neki is. Újabbat harap az almából, ahogy tekintete tovább időzik Hunoron, most már nem az érkezők az érdekesek neki. – Itt még maradt egy kicsi. –  Hint bele mosolyogva egy nagyobb morzsát, ami az egyik tál mögött megbújt és nem láthatta a fiú. Látja, hogy valamit nagyon szeretne neki mondani, tudja, hogy sokszor még nála is nehezebben közöl dolgokat. Polli kimondja, amit szeretne, inkább csak az, hogy nem mindenki érti, ahogyan előadja azt. Érdeklődve figyeli, ahogy megszólítja. – Ühümm. – Hogy is felejthetné el, bár Rudolfot jobban szereti, mint Felagundot, mert nem beszél velük olyan csúnyán, azért csak utálja az egész bájitaltant. A sok szag, csörrenés, undorító állag mind-mind zavarják. Ráadásul a végeredmény is többnyire undorító. Még ha nem is az, akkor is az, mert tudja, hogy mik kerültek bele. – Pfúj, dehogy! – Rázkódik össze fintorogva. Még a gondolatától is libabőrös lesz, hogy ő ilyeneket igyon. Az íze nem kellett volna, hogy rossz legyen, de ez egy nagyon veszélyes bájital, néhány lány az évfolyamon már sutyorgott róla, hogy használni fogják. Polli otthagyta a sajátját Rudolfnak, hogy semmisítse meg.
Az elé nyomott cikket az almájával a kezében megfagyva futja át. Szemei tágra nyílnak, még a fejével is követi a sorokat, hogy minél gyorsabban érkezzen a következőre. A végére érvén bamba fejet vágva pillant fel Hunor arcába nézve, kezeiben az félig megevett almát finoman gyurmázza. – De miért írnak ilyeet? – Kérdi magas hangon, száját elhúzva. – Én nem vagyok szerelmes. Azt tudnám. – Nyomatékosítja egy nagy sóhaj keretében. Hát még beszélni is alig beszéltek, maximum kedvelheti a levitást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 71
Írta: 2020. október 19. 18:34 | Link

Rögtön kiengedek, amikor Polli biztosít róla, hogy nem ivott a bájitalomból. Az az egyik, hogy valószínűleg előbb mérgeztem volna meg vele, mint hogy elcsavarjam a fejét. Abban teljesen igaza van a cikknek, hogy az új tanárral valahogy jobban megy a tantárgy. De azért még mindig nem annyira jól. Eddig még bele sem gondoltam, milyen őrülten veszélyes, hogy szanaszét hagyjuk a főzeteket! Az átváltoztatástan meg a bűbájtan még hagyján, ott amikor felrobbant valaki valamit, egyértelműen adott a káosz. Nem kell tűnődni rajta: háromszorosára dagad a padtársad szeme, vagy lángokba borul a hajad. Egyértelmű. De egy bájital... az elég alattomos. Akár... a kajánkba is belekeverheti bárki - kicsit elszaladtak a gondolataim.
Amit eztán Polli kérdez, az nekem is megfordult a fejemben.
- Fogalmam sincs.
Mármint, hogy miért írnak ilyet.
- De ez afféle pletykarovat, lehet csak hogy feldobják az olvasókat.
- Nincs sok esélye, hogy összekevertek téged valakivel, igaz?
A távolba révedek. Senki nem viselkedett furcsán a környezetemben az utóbbi időben. Mondjuk nem lenne ellenemre, ha...
Rémülten körülnézek, mintha bárki is olvashatna a gondolataimban. De tényleg olvashatnak!
- Na, akkor jó! - hadarom még egyszer nyugtázva, hogy Polli rendben van. - További jó étvágyat!
Azzal felpattanok, és futólépésben elhagyom a helyszínt. Az, hogy az újságomat az eridonosnál felejtettem, már csak a második emeleten jut eszembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 79
Írta: 2020. október 20. 00:20 | Link

Ráhel

A munkája során sok mindent látott és tapasztalt már, kellett váratlan dolgokra reagálnia, hirtelen döntéseket hoznia, olyanokat, amelyek a saját és mások testi épségét, sőt akár életét is kockáztathatták. Azonban az utóbbi hónapokban nem nagyon volt szüksége arra, hogy gyorsan kivágja magát, a leggyorsabb döntése a tanodába jelentkezés volt, amin napokig volt ideje gondolkozni. Így érthető módon döbbenten reagál a szőkeség flörtölésére, erre egyáltalán nem számított. Régebben ugrott volna az ilyen megjegyzésekre, azonban az utóbbi hónapokban nem a hölgyeké volt a főszerep – és ezt a továbbiakban is így tervezi, főleg, hogy Ráhel a tanítványa, még ha ezt kettőjük közül egyelőre csak Ákos tudja. – Azt majd Rudolffal egyeztetve, nélküle a Mikulás sem dönthet. – Sóhatja végül egy jó adag ételt tömve a szájába, hogy addig se kelljen beszélnie.  Mi van ezekkel a lányokkal itt, hogy ennyire koslatnak a férfiak után? – Fekete mágia témájú esküvőt még szervezhetsz, az menőn nézne ki. – Jegyzi meg a falatot lenyelve. A fekete mágiának meg az átoktörésnek látványosak a kellékei, főleg akkor, ha egy jó illúziómágust is fogadnak mellé. Bár azt neki is nehezére esik elképzelni, hogy ki az, aki büszkén bevállalna egy ilyen jellegű partit, de kétségtelen, hogy menő volna. Talán még ő is elmenne. Talán. – Amennyi hülye témában van már esküvő, ki tudja, hogy jönne-e fel ilyen igény. – Teszi hozzá csendesen, hogy ne tűnjön teljesen bolondnak. Nem úgy vonzza Ákost a fekete mágia, hogy gyakorolni szeretné, sokkal inkább az átoktörés miatt van rá szüksége. – Alpakkát? Miért… rúgatna be bárki egy alpakkát? – Kérdi teljesen tanácstalan arckifejezéssel. Ő csak a madarát szereti, de egyből elővenné azt a fekete mágia ismeretét, ami van neki, ha valaki bántani akarná, pedig alapvetően egy békés ember, még ha mostanában egy kicsit morgós meg türelmetlen is. Meg hisztis. Fél ajkát félrehúzva nézi, ahogy a lány röhögőgörcsben tör ki ismét. Hát innen jött a hang… inkább betömi a maradék spagettit és lehúzza a maradék vizet, amíg beszélgetőpartnere kiszórakozza magát. – Hoztad volna a kastélyba, ha lenne? – Az alpakkáknak hely kell meg ól, az ő idejében nem volt felkészülve az iskola arra, hogy a diákok patás állatokat tartsanak. Persze azóta lehet lazultak a szabályok, egyáltalán nem olvasta el ezt a részt, pedig odaadták neki a teljes iskolai szabálykönyvet.
Próbálhatta volna használni a legilimenciát, hogy megnézze mit tud Ráhel, de ahhoz már túl fáradt, valószínű úgy sem működne. Meg ha annyi minden jár a fejében, mint amennyit beszél, akkor feltehetőleg Ákos menekült volna ki sírva az eridonos emlékeiből. Viszont cserébe úgy tűnik, hogy kénytelen lesz valamit mondani. Ákos is másolja a lány testbeszédét, maga is hátra dől. – Vagy úgy. – Feleli alig hallhatóan, fejét finoman oldalra biccentve. Okosabbnak kellett volna lennie. De joga van tudni, nem igaz? – Ühm… - Kezd bele, de az ajakba harapást már nem utánozza, inkább csak lesüti a tekintetét, majd újból felnéz Ráhelre. – Az évnyitón részt venni azért jó, mert megismervén a tanáraid… elég sok kellemetlen szituációtól kímélheted meg magad. Ilyen például, hogy jó pasinak nevezed a könyvesboltban az egyiket. – Fejezi be halkan, arcára igyekszik kifejezéstelenséget erőltetni, de a végén csak megremeg az ajka, mert ezen még mindig röhögnie kell, utóbbi hónapok gyötrelmei ide vagy oda.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos diák


Champagne Supernova
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 107
Írta: 2020. október 20. 17:23 | Link

Liza

 
Viszonylag több éves, nem túl különleges laptopom áráért nem mondanám, hogy kissebb vagyont kaptam, de addig sem kell anyáéknak pluszban rám költeni, amíg ez kitart. Gyors fejszámolást végeztem, hogy a forintot átváltsam - Olyan 15-17 galleon körül volt az enyém. - állapítom meg. - Ennél persze vannak drágábbak is. - legyintek, hogy ez annyira nem fontos. Van, ami jobban érdekelt.
 Liza arcszíne fokozatosan veszi fel az Eridon vörös színét, ahogy a szóban forgó háztársam még mindig a témánk tárgya. Na igen, általában ez a magas fiúk hatása. Nagy szemekkel figyelem, ahogy magába nyomja a maradék gofriját lányos zavarában. Ettől csak még vörösebbnek tűnik az arca, és én csak remélem, hogy nem kerül a gofritól gyengélkedőre. De átvitt értelemben az a gofri akár Benett is lehet.
 Csendben hallgatta, ahogy próbál megetetni a "csak egy srác" szöveggel. Lassan oldalra döntöttem a fejemet, hiszen azért tudhatná, hogy ennél eszesebb vagyok. Pillantásomból kiolvashatott valamit, mert aztán egy "na jó" őszinte beszéd következett. - Akkor egy hajóban evezünk - mondom neki, amikor befejezte mondandóját. Elvégre, fogalmam sincs mi a szerelem. Minden tudásom a témában kimerül a könyvek által szerzett tudásomban és pedig a csöpögős regények nem a kedvenc műfajom. Viszont, amiben száz százalékig biztos voltam: Sosem leszek szerelmes valakibe, akivel egy szót sem váltottam. - Az, hogy észre veszünk valakit... hát és aztán? Ez így természetes - mondtam ki hangosan mindannak a lényegét, amin a szünetben töprengtem.
 Tudom, hogy sok órát vettem fel, de nem érzem úgy, hogy túlvállaltam magam - most még. Adok neki időt, tartom a lépést és majd kiderül. Két okból vettem fel ennyi mindent: nehéz volt dönteni, és még most érzem igazán magamban a lendületet. Lizát nem akarom ezzel untatni, így inkább egy újabb szóbakerült háztársamra reflektálok.
- Hunor jófej - bólogatok és kezeim közt a kiürült bögrémet forgatom. - És igaza is van. Örülök, hogy nem adtad fel - mosolyodok el bíztatóan. - Ráadásul így tudjuk majd egymást motiválni. - A bájitaltanról azonban eszembe jut egy tankönyv, amiért a héten még be kell mennem a könyvtárba, így igyekszem megjegyezni, nem elfelejteni. - Teljesen jó az a kilenc óra. Főleg, hogy ezek szerint lesz köztük közös is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Learning is the most important thing, no matter how you do it, or where you do it, or who you do it with.
Csepreghy Péter
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Negyedikes diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 622
Írta: 2020. október 21. 10:56 | Link

Betti
a tablet-mizéria | Petyavagyok.gif

Szemeimet hitetlenkedő méreggel megtelten forgatom koponyámban. Sokszor teli szájjal káromkodok egyet-kettőt, és feszt a tabletre mutogatok. Vállamat fel-le emelgetem, fejemet sokszor megcsóválom. Mint egy háborgó öregember, akinek rizzsel készült a paradicsomleves, nem pedig betűtésztával. Valóban nem erre számítottam; azt hittem, hogy pillanatok alatt beüzemelem, aztán mehet is rajta mindenféle játék, filmnéző-program és még sorolhatnám. Igazság szerint, mehettem volna egyenesen Bazsihoz is, de valamiért én magam szerettem volna megoldani a krízist. Ezért nem szaladtam a Macskabagoly utczába. Most pedig lábaimat az asztal alatt kinyújtva, a sós süteményt ölembe ejtve sóhajtok egy hatalmasat. Még szerencse, hogy a kaja általában megnyugtat. Most is úgy érzem, hogy némiképp nyugodni kezdek. Ám egy hirtelen jött hangtól mellkasom elé kapom morzsás ujjaimat, és a pite az asztal alatt találja magát. RIP. Mindkettőnknek, mert ha jól hallottam, akkor egy perccel ezelőtt olyan volt, mintha szakadt volna valamit. De az is lehet, hogy csak képzeltem.
Hm? – fordítom barátságos, ám most annál értetlenebb arcomat a levitás lány felé. Wait… levitás? Széles, bárgyú mosolyra húzom vastag ajkaimat, miközben színpadiasan a homlokomra csapok. Ezután fejet csóválok, és lehajolok az asztal alá a leesett süteményért. Persze, közben el-elnyögdécselem a Betti felé intézett szavaimat. – Nem figyeltem, bocsinyögés.Úgy felb… osszantott ez a… - szavakat nem találok, s változik meg kedves hangszínem egy kissé indulatosabb irányba. – Ez egy tablet – mondom büszkén kihúzva magam, mert a boltban még „dapletként” szerepelt a szótáramban. – Mugli kütyü – legyintek, mintha nem is lenne fontos információ. – És egyszerűen bekapcsolni sem tudom – sóhajtok. – Te értesz az ilyenekhez? – feledem hirtelen bánatomat, amikor végre ismét a pitébe haraphatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Petyagyerek”
LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Szávai Eliza
Diák Navine (H), Másodikos diák


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 82
piteség-kalandság-autóbalesetesség
Írta: 2020. október 22. 23:26
| Link

Rózi


//egy rövid agyvérzés után kész//

17 galleon. Hmm..Talán nekem is kéne vennem egyet, végülis rengeteg dolgot lehet tanulni a neten keresztül. Ha jól használom, hasznomra is válhat. Játékok is vannak rajta, meg ilyenek. Anyát talán meg is tudnám fűzni, hogy beszerezzünk nekem egy ilyet. Érvelhetnék azzal, hogy tanulnék vele. Tetszik az ötlet.
Egy hajóban evezünk. Na igen. Rózinak igaza van. Bármennyire is rossz a helyzeted, ha van valaki, akivel hasonló cipőben jársz, az könnyít a dolog elviselésében, átvészelésében. Megnyugtat, hogy nem vagy egyedül a problémáddal. Zavart félmosolyom, természetes mosollyá válik, és arcom is lassan a rákvörösről, a rózsaszínre kezd visszaváltani, és én sem érzem már, hogy itt rögtön helyben felrobbanok a nagy publikum előtt. Néha, amikor kellemes magányomban vagyok, el szoktam gondolkodni magamról, és néha egészen érdekes, de annál komolyabb dolgokra jövök rá. Például arra, hogy félek a visszautasítástól. Valósággal rettegek attól, hogy nem vagyok elég jó. Egy kellemetlen, gonosz kis hang folyton itt van, és azt mondogatja, nem vagy elég jó. A rajzaid nem elég jók, te nem vagy elég. Ezek a ki nem mondott, a valóságban soha el nem hangzott mondatok súlyként rakódnak le végtagjaimra, a vállamra és a lelkemre, hogy aztán ott eresszenek gyökeret, és burjánozzanak tovább. Egyenlőre nem gondolom, hogy ez a valami, életveszélyes lenne. Az is lehet, hogy egy természetes félelem, amivel egyszerűen meg kell birkóznom. Talán az elefántból csinálok bolhát. Ráadásul egy olyan elefántból, ami még nem is létezik. Ezen a vonalon menve talán nevetségesnek is tűnhet a problémám, mégis most szívesen ásnám el dolgot, így örülök, hogy a tanulásra terelődik a beszélgetés. -Közös? Ú, de jó, már alig várom!
Hunor valóban szimpatikus fiú, az is lehet hogy a továbbiakban barátság is szövődik, aminek igazán örülnék, rám férnek a barátok. Az asztal fölött hirtelen egy bagoly tűnik fel. Először azt hittem Rózihoz jött, de ahogy jobban megfigyelem, ez az otthoni baglyunk, Cézár. Le is pottyant egy levelet pontosan az orrom elé, majd eltűnik. Rózira nézek, majd a levélre.
- Anyától jött. Biztos már azt akarja tudni, odaadtam e sütit és ízlett e neked. Nevetek fel, de azért érzek valami furát. A megérzéseim általában jók...Veszek egy nagy levegőt, és kibontom a levelet, melyben anya sietős kézírása szerepel. A sorokat olvasva összeszalad a szemüldököm. Mintha a levegő hirtelen olyan folytogató lenne...újra és újra elolvasok egy egy mondatot, hogy megbizonyosodjam, valóban nem e olvasam félre. Nyilván nem.Mint amikor tudod hogy elhagytad a cuccod, de azért kotorsz még a táskádban, hátha csoda történik. Nem.
-Miiii?? Azt írja, Zsókát elütötte egy autó. Döbbenten és értetlenül bámulok Rózára. Mit keresett Zsóka egy autóban? Újból a papírra szegezem a tekintetem. "De jól van. Jól van, de kórházban." Tehetetlen düh kezd eluralkodni rajtam. Nem értem az egészet. Ez valami rossz tréfa? Igen, biztosan az, hiszen nekünk nincs autónk, apa nem engedte. De nincs április elseje, az még vagy 7 hónap. Nem értem...Kezem kissé remegni kezd, de igyekszem lehiggadni, hogy tovább tudjam olvasi a levelet. "Eltört a karja, amit maga elé rántott, hogy tompítsa a találkozást a karosszériával, illetve beütötte a fejét is, így a biztonság kedvéért bent tartják pár éjszakára." Oké, kartörés, nem a világ vége, de...akkor is! Most biztos halálra van rémülve! És az ikrek? Meg az autó,..de tényleg milyen autó? És miért? ÉS hol? PAttognak fejemben a kérdések, nem is tudom mit csinálhatnék. Szökjek ki? Nem hiszem, hogy azzal segítenék a helyzetén. Sírni ugyan nem sírom el magam, de zaklatott fejem talán kicsit megrémítheti Rózát.
-A húgom, Zsóka...azt írja, eltört a karja, és az ispotályban van. Pár napig bent tartják megfigyelésen. Gondolom hogy nincs e agyrázkódása. Ahogy kibuggyanak a szavak a számon, szinte még el sem hiszem. Nagy levegő, beszív, kifúj. Végre sikerül kicsit lehiggadnom, de továbbra sem értem, mi a fészkes fene van otthon, hiszen még csak most jöttem el otthonról. Jár agyam, jár az agyam, és kiugrik belőle a kérdés is.
- Nincs is autónk. Ki vezethetett? Anya csak nem...apa tud autót vezetni, de pont ő volt az, aki nem akarta hogy legyen autónk...
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 22. 23:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 256
Írta: 2020. október 23. 21:24 | Link

Demeter Hunor


Eléggé nehezére esik felfogni, hogy miért is írna bárki ilyet róla. Vagyis róluk. Mindenki tudhatná, hogy sem Hunor sem pedig ő nem olyan ügyes bájitaltanból, hogy olyan főzetet legyenek képesek főzni, amit bárki szívesen meginna. Különösen Polli, aki inkább fullad meg éjjelente a saját taknyában, mintsem egy kortyot is igyon a megfázás elleni bájitalból is, mert egyszerűen undorító. Egészen biztosan egy kicsit sem ismerte a lányt.  – De ez gonosz dolog. – Húzza el a száját, szemét ismét lesüti az újságra, hogy lássa tényleg jól olvasta-e. Második átfutásra is ugyanaz van odaírva, mint először, sajnos nem tévedett. Kezében a zöldalma egyre inkább kezd áldozatául esni a frusztráltságának, ujjaival apránként morzsolja szét a gyümölcsöt. Nem látszik különösebben idegesnek, nem dühöng, észre sem nagyon veszi, hogy mit csinál, mert egyszerre próbálja harmadjára is elolvasni a cikket, hogy megtalálja benne ’az amúgy vicceltünk’ részt és Hunorral is kommunikál – bár a levitás fiú nem túlzottan beszédes. Biztos őt is zavarja a helyzet. Nem gondolja, hogy ő az a lány, akivel bárki össze akarna hozva lenni, még csak pletyka szinten is. De egyébként sem jó, ha hírbe hozzák az embert, szóval Polli megérti. – Nem tudom. Én nem vagyok az a szerelmes típus. – Csóválja a fejét lehangoltan. Tudna mesélni egyet s mást, hogy miket hall a többi lánytól, hogy ők mennyire kergetik a fiúkat meg miket mondanak róluk. Talán pont ezért nézték őt ki?
- Ööööhm. – Nyögi Hunor után az összetrancsírozott almájára pillantva. Hát ezzel már biztosan nem lesz jó étvágya. Az asztalról lehalászik egy szalvétát, hogy eltemesse áldozatát. Igyekszik diszkrét lenni, nem hiányzik, hogy valamelyik levitás azt mondja neki, hogy ne jöjjön ide, ha nem tud viselkedni az asztaluknál. Mire épp sikerül megtisztítania a kezét, pont befut Lili is, akinek szinte kiüti az arcát a nála maradt újsággal, annyira szerette volna tudni a véleményét. A lapot az első közös órájukon visszaadta Hunornak, nem szerette volna megőrizni ezt az emléket és csak remélni tudta, hogy a suli is hamar elfelejti az olvasottakat, mert ez kínos volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos diák


Champagne Supernova
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 107
Írta: 2020. október 25. 14:35 | Link

Liza

Várakozva nézek az idei tantárgyaim elébe. Sok új van közöttük, ami megmozgatja a fantáziámat, így épp azzal a hangulattal bólogatok Liza kérdésére. Tavaly nem sok közös óránk akadt, de az idei válogatásommal szinte elkerülhetetlen volt az egybeesés.  Az orrom hegye aprót mozdul a teásbögrémben maradt illat hatására. Igyak még egy adagot? Nem-nem, mára már elég lesz. Viszont holnap reggel magammal hozom a üvegemet is, és ha azt feltöltöm, egész napra lesz a jóból.
- Ez meg? – kérdezem kíváncsi tekintetemmel a bagoly mozgását követve. A levél szép ívben landol Liza előtt, aki úgy néz rám mintha én tudnám a választ arra mit, és miért kapott. Előrébb dőlök, és felvont szemöldökökkel figyelek.  – Azt hamarosan megtudjuk, de biztosan. – görbül szám sarka kissé felfelé. Liza akkora levegőt vesz, hogy szinte várakozó énemet is magával rántja. Ahhoz pedig kellett is a levegő, ami ezután következett. Sosem szenvedett még senkim autóbalesetet, de annyi szörnyű hírt lehet hallani a temérdek esetről. Hátrahőköltem, majd nagyra nyílt szemekkel vizslatni kezdtem Liza arcát. – Részleteket nem ír? – kérdezem, hátha mond bővebb információt, de egy ideig csendben marad. Látszik az arcán a viaskodó gondolatok hada, ami meggátol abban, hogy rárontsak további kérdéseimmel. Mégis csak a húgáról van szó! Említi is, amint újra szóra nyitja száját. – Az ispotályban biztos helyen van, megfigyelik. – próbálom nyugtatni. – Ha bármilyen helyzet áll fent, megoldják. – reméltem, hogy meghallja szavaimat a rossz hír okozta sokk-hatás ellenére. – Ha elütötték őt, nem hiszem, hogy a szüleid vezettek. – gondolkoztam hangosan. – Mármint, szerintem így legalább ők jól vannak. – A másik kérdés az, hogy cserbenhagyásos volt e, vagy aki okozta ott maradt Zsókával. Akárhogy is, nem cseverészhettünk tovább - Menj, beszéj a házvezetőddel, vagy az igazgatóval. Ki kell, hogy engedjenek a húgodhoz! - Ilyen esetben biztos van valami protokoll.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. október 25. 14:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Learning is the most important thing, no matter how you do it, or where you do it, or who you do it with.

Oldalak: « 1 2 ... 75 ... 83 84 [85] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet