29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 71 ... 79 80 [81] 82 83 84 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 790
Írta: 2019. szeptember 17. 15:54 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

Szemernyit sem változik sem a viselkedése sem gesztusainak éles jellege, pusztán azon egyszerű okból kifolyólag, hogy sosem fáradt a tudatos megfélemlítéssel. Ha a lány arra számít, hogy érdektelensége bármilyen változást vált majd ki, messze félreérti a fiú természetének jellegét. Amennyiben tudatos vagy stratégiailag megtervezettek lennének a mozdulatai, még dönthetne is úgy, hogy meghátrál, esetleg változtat, ám ez nála nem döntés kérdése. Ezt az übermensch tervezettséget meghagyja a ”hanyatló nyugatnak”, ahogy Charlotte makacs kérlelhetetlenségét is. Csak nem érdekli. Az érdekli, hogy mit akartak neki adni és az, hogy ezt lehetőleg az ”elkövető” fogyassza el.
- Kedvenc elfoglaltságom befolyásolófőzeteket fogyasztani. – Elhúzza a száját. Még jó, hogy nem itta meg, mert bár most nincs hidegfront, hogy különösen rossz legyen a helyzet, nem vállalná el a teljes kontrollvesztést így sem. Legutóbb valakinek a nyaka kötött ki az ujjai között, de kétli, hogy bájital hatása alatt olyan könyörületes lenne vagy habozna annyit, mint akkor.
Bár eddig nem volt különösebben ideges, de még csak mosts sem nevezhető igazán annak, átfut a fején egy halvány gondolat, hogyan rakja a helyére a lányt, aki most közelebb hajol, óvatlanul kartávolságon belülre. Cseppet sem udvarias, még annyira sem etikus, és legkevésbé sem egészséges gondolat az, milyen könnyű lenne megragadni a tarkóját és egyszerűen az asztallapnak szorítani, amíg a szája sarkán le nem csorgatja a bájitalt. DE, csak egy futó gondolat, egyetlen századmásodpercnyi bevillanás, mint lehetőség, nem több. Az valójában fel sem merül benne, hogy tényleg megtegye, de tartsa fel a kezét, akinek sosem ugrott be ilyesmi egy adott helyzetben.. még csak hasonló sem.
Végighallgatja az okfejtést a lány szájából, csak épp.. de még előtte a pohárcserét is végignézte, viszont, akárhogy is csűri-csavarja a mesteri tervet, valahogy mégsem tűnik számára olyan mesterinek.
- Remélem tudod, hogy éppen most vezetted le magad ellen a bizonyítékot hangosan, érthetően.. – Körbenéz a körülöttük ülőkön, akik már eddig is figyelték a párbeszédüket. – … öt háztársad előtt. – Nem is egészen érti, hogy gondolta ezt a diszkréció dolgot Charlotte azzal együtt, hogy kifejtette nyilvánosan, miként kívánja rákenni Dantéra az esetet. Mikor a lány hátrahajolna az előbbi testarttásából, ezúttal Dante tényleg kihasználja azt, hogy kartávolságon belül van és átnyúlva az asztalon, a vállánál fogva határozottan visszanyomja a székébe, mielőtt felpattanhatna. A lendülettől, ahogy visszapuhhan, megcsikordul alatta a szék lába. Használhatna átkot vagy bűbájt is, hogy mozdulatlanná tegye, de olyan nagy jelentőséget nem tulajdonít ennek a közjátéknak, hogy mágiát alkalmazzon.
- Inkább várjuk ki együtt, hogyan sikerült. – Máris hallani némi elnyomott káromkodást a Charlie melletti széken. A gondolat, hogy a saját maga által generált érzelmi kitörést közvetlenül a maga mellett ülőben váltotta ki, így nagy az esélye, hogy rajta csattanjon az ostor végül annyira ironikus, annyira.. karma, még ha nem is hisz benne, hogy valódi szórakozott mosolyt vált ki Dantéból. Hatalmas csörömböléssel csattan és reped meg a tányér centikkel a lány jobb karja mellett, ahol a kiválasztott tesztalany ül. Az A hÜlYe KuRvA! – hangzik el, immáron emelt hangszínen, a másik asztaltól is feléjük fordul már erre néhány szempár.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2019. szeptember 17. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
Független boszorkány, Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Charlotte
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 561
Írta: 2019. szeptember 17. 16:20 | Link

Dante

A csere megtörténik, és látom, hogy nem vágja hanyatt magát az általam felvázolt helyzetről, és még figyelmeztet is egy aprócska részletre, ami nekem se kerülte el a figyelmem, pusztán azért, mert rajta kívül szinte mindegyikükkel rajtakapott egy tanár a folyosón diskurálni, vagy a szőke gyereknek, mikor lekevertem egyet. Velük megvan a kontakt, tehát...
- Óóó, csak figyelj... - azzal minden megjátszott lelkesedésem latba dobva pattanok fel, bár a csuklóm ezt megsínyli, de hát... menteni kell a menthetőt, nem? Amúgy is volt egy sanda gyanúm afelől, hogy ő aztán nem akarja learatni az én babéraim.
- Én voltam..... kajakra csináltam egy bájitalt, és beleöntöttem a töklevébe, először Weilernek szántam, ugye Dante? - pislogok rá, kellően hangosan ejtve ki a szavakat, hogy biztos mindenki meghallja a tanári asztalnál. Azok a tekintetek... csihadj Felagund, és társai... Piszok nagy szerencsém amúgy, hogy az évek alatt SVKból meg Bűbájtanból voltam K. Jogosan, mert azok érdekeltek, és azt akartam, hogy lássák, hogy érdekel. A többit nemes egyszerűséggel leszartam, így a nagyapám rengeteg kreatív vizsgamegoldást olvashatott tőlem, talán nem egyszer alá is kellett támasztania, hogy tényleg az unokája vagyok, nem egy útról felszedett kölyök.
- Ugye? Még ti is hallottátok - nézek a többiekre, akik persze bólogatnak is, hisz ez az igazság.
- Na ne szórakozz Felagund - a tanár pontos nevét nem tudom, de a reflexei kiválóak, hisz sikerül elhajolnia a pohár elől, amit a már tajtékzó háztársam felé dob. Persze nem tudatosan, látszik rajta, hogy ki van fordulva magából.
Ezt a pillanatot választom arra, hogy lefejtsem Dante kezét az enyémről, és szépen mellé üljek. Ott nagyobb biztonságban lehetek, mint itt. Egyébként sem hiszek a karmában.
- Na, erről van szó kérlek... - a tanár kissé likvidálja a társunkat, hogy aztán a tarkójánál fogva, vihesse el onnan, tehát még csak látszatja sincs annak, hogy elhitte volna azt, amit mondok. Nagyapa viszont néz, és én csak egy pillanatra vagyok képes a szemébe nézni, mert félő... ő rájönne, hogy minden kibaszott szó igaz volt, és akkor komolyan mondom, inkább töltsem a jövő évem büntetőmunkával, semmint ő rójon meg.
- Elmondtam.... nem hisznek nekem - ártatlan tekintettel nézek rá, még vállat is vonok, mintha tényleg letaglózna a dolog, de mint párszor már ecseteltem. Pontosan ezért szeretek a bájitalokkal pepecselni, mert így még izgalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Thomas szerint cukinak tűnök ^^
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. szeptember 30. 20:40 | Link

Várffy-Zoller Professzor




Nem zökkenőmentes a beilleszkedésem, azt nem lehet ráfogni. Az elődök hosszú sora nehéz terhet ró az ember lányára, pláne, ha szakít a hagyományokkal, és nem a zöldeket erősíti egyéniségével. Arra számítottam, hogy a nővérem elég biztonságot nyújt majd. Ő lesz a háttér, akire mindig számíthatok, de így, hogy ő nem elég, hogy felsőbb évfolyamra jár, de még másik házban is van, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. David legalább együtt lesz velem bizonyos órákon, de ugyanolyan elveszett, mint én. Tudom, hogy Lizi kivívta már a saját helyét az övéi közt, és reméltem, hogy az ő dicsfényéből nekem is jut. Nem beszélve arról, hogy a nagyapám az iskola legtekintélyesebb uralkodója az igazgató után, vagy előtte. Mégis csalódnom kell benne is, mivel nem áll a helyzet magaslatán a nagyi halála óta. Csak árnyéka önmagának, Lizi hátszele meg inkább tűnik hátráltatónak, mint segítőnek. Szúrós tekintetek merednek a hátamba, szinte érzem a figyelem hegyes dárdáját a bordáim közé hatolni. Fogalmam sincs, mi lehet az oka. Egy dolog van, ami kicsit erőt ad ebben a pillanatban, ezért nem törnek meg az ellenséges erők. Határozottan lépkedek a tanári étkezőasztal felé, ahol nagypapi szokott reggelizni, ebédelni, ám most nem ül a helyén. Én, mint a legkedvesebb unokája, jogosan foglalhatom el a székét a legnagyobb lelki nyugalmat erőltetve magamra. A tanári asztal mindig vonzóbb, ezt már rövid ittlétem során is kitapasztaltam. Mások az ételek, nagyobb a választék, de különösen a kávé és a sütemény illata csábító. Gondosan magam alá húzom a széket, felkészülve arra, hogy valamelyik tanerő kiebrudal az öreg helyéről. Bízom azonban a mosolyomban, így kivillantom a jackpotos vigyoromat, majd veszek egy kakaós, rumos piskótás süteményt. Tetején tetemes mennyiségű tejszínhab tornyosul. Bele is nyalok, mert azt nem lehet kihagyni. Ez a legjobb része. Élvezettel hatolok tovább a sütiben, rétegenként haladva, módszeresen a fogyasztásban.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. október 1. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 461
Összes hsz: 1941
Írta: 2019. szeptember 30. 21:51 | Link

Lena Felagund

Rosszkedvűnek éreztem magamat. Nade mi az, ami mindig felvidít? Megszívatni egy diákot. Lehetőleg egy levitást. Benyitottam a Nagyterembe, megfagyott a levegő, mindenki bekussolt. Csak egy valaki csámcsogását hallottam messziről, a tanári asztaltól. Intettem, mire az alapzaj visszatért, megnyugodtak, hogy nem őket választottam célpontnak.
- Áh, Felagund professzor! Látom jó étvágya van. - leültem mellé, persze a hangsúlyomból lehetett érezni, hogy ironizálok. Pontosan tudtam, hogy az öreg unokája volt az a merész, aki ideült a tanári asztalhoz. Lena Felagund. Azt mondták sokra hivatott, érdemes lesz rá odafigyelni. Szegénykém a Levitába került, de a helyzete így sem volt reménytelen. Az ambíciói feltétlenül megvoltak ahhoz, hogy kiemelkedjen az egyszerű stréberek szürke tömegéből, különben nem jelentkezett volna tanársegédemnek. Annyit mindenesetre elért, hogy higgyjek a csiripelő madárkáknak, és tényleg odafigyeljek rá. Például most egy büntetéssel.
- A nagyapád megengedte, hogy a helyén étkezz? - tettem fel a kérdést. Még ha meg is engedte, a házirendet nem sértheti meg senki. Vannak szabályok, be kell tartatni őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 1. 20:41 | Link

Várffy-Zoller Professzor


Ahogy a teremben elhalkul a nyüzsi, már rosszat sejtek. Várffy professzor lépett be az ajtón. Ahogy átszeli a termet, úgy fagy meg a diákokban a szufla. A légy zümmögését is lehet hallani, így a csámcsogásom akkor is mennydörgésnek hatna, ha halkabban táplálkoznék, de muszáj az ujjaimra ragadt töltelékkrémet lenyalogatni. Cuppogok na, de csak diszkréten. Azért volt gyerekszobám, meg némi illem is szorult belém, - még, ha néha nem is látszik - lenyelem a falatot, mielőtt válaszolnék a nekem szegezett kérdésre.
- Bárcsak jobb étvágya lenne. Gondoltam viszek neki ár falatot, de ide ragadtam. -  Szó szerint. Sajnálkozva felmutatom ragacsos ujjaimat, amiken a nyalogatás csak rontott. Ez van, nem kéne ennyire szilaj kihívásoknak alávetni szegény elsőéveseket. Eredetileg tényleg az volt a tervem, hogy felpakolok pár nagypapi kedvencét, aztán már osonok is a szobája felé, de az illatok, meg az ízek rabul ejtettek. Folytatom.
- Ja, és nem én vagyok a professzor, csak helyettesítem. Az órákon nem tudom, de az evésben igen. Nem csodálom, hogy össze tetszett téveszteni minket, azt mondják nagyon hasonlítok rá, főleg profilból. - Úgy fordítom az ábrázatomat, hogy jól megfigyelhesse a hasonlóságot. Még jobban a fénybe is húzódom, hogy a gyengén megvilágított arcélem kirajzolódjon, rajta nagypapi jellegzetes vonásaival. Várok valami reakciót, de nem erőltetem. Nem megerősítésre vágyom, csak udvarias vagyok, nem fojtom a szót a tanerőbe. A kérdését sem engedem el a fülem mellett.
- Professzor úr! Az ideérkezésem előtt, áttanulmányoztam a Szabályzat mind a hatszázhatvanhat oldalát, meg is tanultam szóról szóra, és valóban, teljesen igaza van. Mint diák, nem ülhetnék itt, de mint családtag, semmi nem tiltja. Sőt precedenst is találtam a könyvtárban, a Bagolykő története című vaskos kiadványban, miszerint kétezerkilencben és tizenegyben, az akkori igazgató első szülött fia, mint rokon étkezett ennél az asztalnál. - Való igaz, a neveket nem jegyeztem meg, nem gondoltam, hogy szükség lesz rá. Átkos mulasztás, de legalább befoghattam volna a szám. A sok félinformáció támadási felületet biztosít, amire abban a pillanatban döbbentem rá. Be is fogtam a lepénylesőmet, tekintetem a tányérra szegezve. Semmi mentőötlet nem ugrott be. Csak...
- Professzor úr! Kér egy teát? Ez gyömbéres mézes, de hozhatok a Levita asztaltól is, mert ott pemetefüves citromos van. - Annyi igazságom mindenképpen volt, hogy az asztal, még valóban ugyanaz, mint évekkel ezelőtt, annál az esetnél. Igaz, hogy egyedi sztori volt, mégis ha egyszer már volt ilyen, akkor létjogosultsága van. Persze nem én szabom a történelmet, sem a szabályokat, úgyhogy bármi is lehet. Öntök pár kortyot a teából a tanerőnek, ha kér, ha nem.
- Tortát? Megédesíti a hétköznapokat. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 461
Összes hsz: 1941
Írta: 2019. október 1. 21:38 | Link

Lena Felagund

Tudtam a szomorú körülményekről, de hiába próbáltam volna meg együttérzést tanúsítani Felagund professzor felé, egyszerűen nem ment. Mindig eszembe jutottak a modernnek semmiképpen sem nevezhető módszerei, amelyekkel annyi nehéz percet okozott minden diáknak. Nagy tudású volt, és évtizedekkel (századokkal?) ezelőtt biztosan kiváló tanár is, de eljárt felette az idő. Már akkor is szenilis volt, amikor én jártam hozzá órákra, és azóta csak rosszabbodott a helyzet. Épphogy csak azt nem mondtam ki, hogy már úgysem húzza sokáig az a vén f*sz, de volt bennem annyi önkontroll, hogy az unokája előtt nem tettem ilyen megbocsáthatatlan kijelentést. Itt helyben összetörtem volna a lelki világát, azt hiszem.
- Hm, le se tagadhatod, hogy levitás vagy. - válaszoltam a hosszú monológjára, amelyben amellett érvelt, hogy családtagként helye van a tanári asztalnál. Bár aki így képes lökni a sódert, simán lehetne eridonos is.
- De azt meg tudod-e nekem mondani, hogy az igazgató fia az említett esetek idején a tanoda diákja is volt-e egyben? - tettem fel egy keresztkérdést, ugyanis ezt a fontos információt valamiért elhallgatta.
A teát örömmel elfogadtam, és bólintással jeleztem, hogy a tortából is kérek. Szimpatikus volt a lány talpraesettsége, és az igyekezete, hogy kivágja magát a felelősségre vonás alól. Nyilvánvalóan ezért is próbált meg lekenyerezni. És ez akár még célravezető is lehetett, de az okoskodást ki nem állhattam.
- Milyen mostanság a Levitában? Házvezető-helyettes voltam ott egy darabig. De gondolom már ezt is kívülről fújod. - vetettem fel egy korty tea után. Persze nem felejtettem el, hogy büntetést kell adnom, de szerettem akkor lecsapni, amikor már nem számítottak rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 1. 22:55 | Link

Várffy-Zoller Professzor


Eléggé szürreális jelenet, ahogy ott ülök a tanári asztalnál, háborítatlanul, kedélyesen elbeszélgetek az iskola egyik prominens, bocsánat, a legprominensebb oktatójával. A teát és a tortát is szívélyesen fogadja. Már-már kiválóan érzem magam. Semmi nem ment meg attól, hogy ezután mindig itt egyek. Ha a nagypapi itt lesz végre a helyén, akkor még inkább. Az ő tekintete még mindig megdermeszti a levegőt. Van tekintélye és ragaszkodik kivívott presztiséhez.
- Nem tagadom le professzor, de simán lehetnék eridonos is ekkora dumával. - Még el is nevetem magam, míg ajkamra nem fagy a mosoly. Jó mélyen bele kell nyúlnom az agytekervényeim közé. Hmmmm? Mit is olvastam erről? Éreztem én, hogy ez monológom gyenge pontja. Hiába kutatok az emlékfoszlányaim között, erre nem találom a választ. Szótlanul nézem, ahogy a teáját szürcsölgeti és valahová máshová kívánom magam. Bár nincs abban semmi, ha valaki nem tud mindent, de levitás vagyok, Merlinre, ami szent.
- Nem? - Inkább kérdezem, mint mondom. - De Lupiné sem? - Ráhagyom a választ. Csillogtassa csak meg a zsenialitását! Az én kicsi agyam tele adatokkal, amiket meg lehet tanulni, vagy elolvasni valamelyik könyvben, ami nem pótolja a vérré vált tudást. Összeszedem a maradványaimat, hogy elsunnyogjak a jobb alsó fenébe de az újabb kérdés megállít.
- Aaaaa Levitában? - Nem tudom eldönteni, hogy kérdésében mennyi a cinizmus és mennyi az igazi kíváncsiság. Gyanítom, hogy utóbbi semennyi. Elgondolkodom, vajon ezt milyen szempontból kéne megválaszolnom.
- Igen, tisztában vagyok vele. Kár, hogy akkor még nem jártam ide. De nem igazán tudom, hogy pontosan mit szeretne tudni. Lényegre törőbben tudnám tájékoztatni, ha konkrétabban kérdezne. - Érzem, hogy elönt a melegség, homlokom és tenyerem izzadni kezd, rossz az előérzetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 461
Összes hsz: 1941
Írta: 2019. október 3. 18:23 | Link

Lena Felagund

Ha valaki, akkor én pontosan tudtam, hogy melyek azok a dolgok, amelyek elviselhetetlenül zavarni tudtak egy levitást. Kínok kínját élték át például, ha meghagytam őket a tudatlanságban, és rájuk hagytam, hogy önálló kutatómunkával keressék meg a választ. Persze ehhez a megoldáshoz csak olyankor szoktam folyamodni, amikor már elvesznek a részletekben, és egy amúgy teljesen lényegtelen dologról érdeklődnek.
- Abban a bizonyos vaskos kötetben erre is megtalálod a választ, ha bizonytalan vagy. - jegyeztem meg, hadd furdalja csak a kíváncsiság. Lena ezután már lépne is le, de nem engedhettem el ilyen könnyen.
- Egyél-igyál tovább csak nyugodtan, semmi feltűnés, de közben figyelj arra, amit mondok. - szóltam, hogy az asztalnál tartsam.  
- Örültem, hogy jelentkeztél tanársegédnek, még ha nem is téged választottalak. - váltottam bizalmasabb hangnemre.
- Van benned tehetség, és nem akarom, hogy elpazarold. - közben én is úgy tettem, mintha ennék, a kívülállók nem igazán észlelhettek, hogy társalgunk.
- Én tudok segíteni abban, hogy kihozd magadból a maximumot. - tettem hozzá. Akárki azért nem kapna ilyen ajánlatot tőlem, de a végső szó a lányé volt, eldönthette, hogy él-e a lehetőséggel.
- Te pedig segíthetsz abban, hogy az egész iskolának megmutassuk a helyes utat. Terelgesd és segítsd a társaidat, hogy a mágusvilág megbecsült tagjaivá válhassanak. - szükségem volt bizalmi emberekre, főleg a Levitában. Lena pedig volt annyira eszes, hogy rájöjjön magától, mit jelentett ez a feladat. Az iskola érdekében diszkréten jelentenie kellett volna nekem minden rendellenességet, ami tudomására jutott.
- Számíthatok rád? - kérdeztem rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 4. 01:02 | Link

Várffy-Zoller Professzor



Vajon a kérdéseivel most teszteli a nemlétező tudásomat? Valami alapján döntenie kell, ezzel tisztában vagyok, és érzésem szerint most buktam el a tanársegédséget. Nagyon akartam, nagyon rágörcsöltem, nagyon készültem, már amennyire erre lehet készülni.
- Igen, hogyne, meg fogom nézni - rebegem lehajtott fejjel, az előttem fekvő maszatos tányérra bámulva. Persze, hogy utánajárok, egyértelmű. Addig le sem fekszem ma, míg meg nem találom a választ, de gazából egyre megy. Ha a nevezett igazgató fiai nem jártak a Bagolykőbe, akkor...Na, jó, nem rágódom ezen. Indulnék is, hogy megbizonyosodjam a válaszról, de a prof még visszatart.  Eleinte csodálkozom is a dolgon, mert azt hittem, rövid úton kipenderít innen,  úgyhogy figyelek, kicsit közelebb hajolva az asztalhoz, mintha éppen azt nézném, melyik szelet húst tűzzem a villámra, pedig nem is vagyok éhes. Nem tagadom, megremegek, mikor kimondja, nem engem választott. Egy Világ omlik össze bennem. Egy gyönyörű szépen felépített jövő képe esik szét darabokra. Fájdalom mardos, még a dicséret, ami a tanerőtől nagy ritkaság, még az sem derít jobb kedvre, de aztán hallgatva szavait megnyugszom lassan. Az étvágyam is visszatér, ahogy újra felcsillan a reménysugár. Visszhangzott fejemben a főnyeremény mondat: "Én tudok segíteni abban, hogy kihozd magadból a maximumot." Ezen annyira elábrándozom, hogy az utána következő kijelentés nem jut el a tudatomig teljes részletességében, mégis a zsigereimbe talál. El is csendesedtem rögvest. A kezdeti vagány csacsogás, hallgatag, filozofálgatássá szelídül. Várffy választ vár, de bennem a válaszok helyett csak kérdések vannak. Amit kapnék, roppantul csábító, de talán az ára kicsit sok. Erre nem számítottam. Előadom a hitem szerinti legnagyobb akadályt, ami könnyen orvosolható lenn, ha akarnám. És lehet, hogy akarom majd.
- Bár még a suliban lakom, de minden valószínűség szerint beköltözöm a faluba, a családi házunkba. Lizi már ott lakik. Tartok tőle, hogy nem jutna minden dolog a tudomásomra, amire kíváncsi. - Nyelek egy óriásit, mert ahogy felcsillant az a bizonyos remény, úgy halt azonnal hamvába. Őrlődtem, mint csacska csacsi, hogy a bal oldali répát válassza vagy a jobb oldalit. A mézesmadzagot Várffy belógatta az orrom elé, és tényleg csak rajtam állt, hogy szaladok-e utána. Megéri-e a tudás a nyilvánvalót, amit elvár tőlem cserébe? A kérdés itt nem az, hogy lesz-e elég infóm, hanem inkább az, hogy tudok-e majd tükörbe nézni.
- Mielőtt igent mondanék vagy nemet, szeretném, tisztán látni a részleteket! Mi az pontosan, amit el kell mondanom, amit figyelnem, tennem kell? - Bár erős a vágy bennem, hogy egy olyan embertől tanuljak, mint Várffy, és a jövőm múlik rajta, vannak határok. Azt szerettem volna megtudni, hogy nála hol húzódnak ezek.
- Kér még teát? - érdeklődöm udvariasan, majd ki is szolgálom, ha igényli, ez is az elterelés része. Bármi is legyen a válasza, nem szeretném az egész iskola orrára kötni az egyezségünket. Biztos akarok lenni benne, hogy a szolgálatom megfizeti majd, és azt kapom, amire számítok, de ő is. Tisztelem, mint a tanáromat, bízom is benne, de legyen egy kimondott szó legalább.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. október 4. 01:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 461
Összes hsz: 1941
Írta: 2019. október 4. 17:23 | Link

Lena Felagund

Éreztem a lányon a bizonytalanságot. Pedig semmi oka nem volt a félelemre. Sőt, nagyon is megtisztelő feladatot kínáltam fel neki.
- Ne gondolj semmi bonyolultra. Ha a faluban laksz, az sem kizáró ok. De te mégis többet mozogsz a diákok között, és olyanról is tudomást szerezhetsz, amiről én nem. - a jó érdekében volt szükségem információkra, nem azért, hogy megkeserítsem bárki életét is.
- Mit gondolnak a tantárgyamról, készülnek-e rendesen, kinek van szüksége korrepetálásra, ilyesmikről szeretnék elsősorban tudni. Nem kérdezhetem meg ezeket mindenkitől, és még ha meg is kérdezném, előttem nem mindenki nyílik meg olyan könnyen. Segíteni viszont mindenkinek szeretnék. - úgy gondoltam, hogy ezzel az érveléssel biztosan meggyőzőm Lenát. Aztán, hogy ténylegesen hogyan alakulna a feladatköre, majd kialakul a jövőben. A teát közben elfogadtam, nagyot kortyoltam belőle.
- Te lennél a titkos jobb kezem. A tanársegédemről mindenki tudja, hogy nekem dolgozik, éppen ezért óvatosabbak vele is. - a titkosság tényleg csak azért kellett, hogy őszintébbek legyenek a diákok.
- Nos, így már világos, hogy mit szeretnék? - kérdeztem rá. Ennél részletesebb magyarázatot szerintem szükségtelen volt adnom. Ha vállalja a feladatot, akkor ezután már fogja vállalni, ha meg nem vállalja, akkor hiába szövegelek többet, nem fog változni az elhatározása úgysem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 4. 19:28 | Link

Várffy-Zoller Professzor



Nem ismertem régebbről Várffyt, viszont tudtam róla egyet s mást, hogy érdemes tőle tanulni, mert nagy hangsúlyt fektet a gyakorlásra, és a fejlődésre. Ezért is jelentkeztem hozzá tanársegédnek. Amit ajánlott, azonban annál jóval több volt, de a kétségeim, valahonnan mélyen zsigerből csak feléledtek. Nem akartam megbántani, de tisztán szerettem volna látni a feladatomat, hogy aztán én is és ő is elégedett lehessen az eredménnyel. Szótlanul hallgatom az előadást, amiben részletezi a teendőimet, és egyre jobban kisimulnak a nem létező ráncaim az ábrázatomon. Már-már mosolygok, de inkább csak belül. Egy-egy szavára jóleső melegség önt el, hát egóm az van. Eljátszom a gondolattal, hogy "titkos" meg "jobb kezem" izgalmasan hangzik. Mindaz, ami nem hétköznapi, sablonos, unalmas és régi, az csak jó lehet. Felpiszkálja a csőrömet a kihívás, mert ez már nem is feladat, hanem több annál. Élvezhetem egy tanár támogató bizalmát, kell ennél több?
- Meg tudom oldani, hogy ne költözzek a faluba. Mégis csak jobb lesz úgy - bizonygatom az elkötelezettségemet, hogy lássa csak, mi mindent fel nem áldozok a dolog oltárán. Bizsereg a lelkem, máris mennék kezdeni az aknamunkát, hogy mielőbb jelenthessek, persze csakis építő, jobbító szándékkal. Baj nem lehet belőle, pláne, ha jól csinálom. És miért ne csinálnám jól?!
- Teljesen világos Tanár úr. Számíthat rám, meghálálom a bizalmát. Köszönöm, hogy engem választott erre a nemes feladatra. - Legszívesebben lepacsiznék vele, de nem illendő. Ha az idősebb jogán a kezét nyújtja az egyezség megpecsételése végett, akkor viszonzom természetesen, minél kevesebb feltűnéssel.
- Akkor mennék is a dolgomra, ha megengedi tanár úr. Öröm volt Önnel ebédelni. Majd máskor is csatlakozom, ha szabad. Annyit még megjegyeznék, hogy ezek szerint hatott a Bizalom elixír. -


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 461
Összes hsz: 1941
Írta: 2019. október 4. 21:19 | Link

Lena Felagund

Kellemes csalódást okozott, hogy Lena még azt is bevállalta, nem költözik a faluba. Ezt a fajta elhivatottságot kerestem! Újabb megerősítést kaptam, hogy a szimatom nem csalt, tehetséges diákról volt szó, akit érdemes támogatnom.    
- Remek. - nagy jelentet nem rendeztem, miután igent mondott a feladatra, a szavam is elég volt arra, hogy megpecsételjük az egyezséget.
- Hatott. De nem azért, mert megittam. Maga a ravaszság imponált, hogy ilyen trükkös megoldáshoz folyamodtál. - szívesen kacsintottam volna egyet, de kerültem a feltűnést.
- A vörös poszátavirág-szirom jellegzetes színe egyből elárulta, hogy mit küldtél. Elővigyázatosságból amúgy is be szoktam vetni a Scarpin-féle elemzőbűbájt minden ismeretlen eredetű folyadékon. - nem most jöttem le a falvédőről, de szerintem Lena sem gondolta, hogy meg fogom inni a bájitalt.
- Máris mehetsz, de előbb még megmondom, mi a büntetésed. - most jött a feketeleves, de nem tehettem mást, hiszen egyből gyanússá vált volna, ha büntetés nélkül elengedem.  
- Egy héten keresztül itt kell enned a tanári asztalnál az én helyemen. Én a rellonosok asztalánál fogok addig ülni, és te fogod nekem felszolgálni az ételt-italt. Egész ügyes vagy ebben, ahogyan most tapasztaltam. - nagyon ment neki a kínálgatás, úgyhogy gyerekjáték lesz neki ez a büntetőfeladat. A többiek ebből azt fogják látni, hogy rendesen megleckéztettem. Hadd gondolják csak, hogy kipécéztem magamnak Lenát, és ő a legújabb "kedvenc" levitásom, akit kedvemre szívathatok.
- Ja, és öt pontot is levonok, biztos, ami biztos alapon. - tettem még hozzá, aztán útjára engedtem. Megleszünk mi ketten, jó előérzeteim voltak a jövőt illetően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 790
Írta: 2019. október 15. 12:07 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

Csak hátradől ültében, maga előtt összevont kezekkel figyelni a jelenetet, amit a lány kreál nagy üggyel-bajjal. Hűvös tekintettel követi nyomon az eseményeket, mert azért összességében, ha őszinte akar lenni, nem nyűgözi le különösebben ez a színpadiasság. Dante az a fajta ember, aki a tényleges effektivitást és gyakorlatiasságot értékeli nagyra, ennek az egész közjátéknak pedig egyébként, ha belegondolunk, valójában semmi értelme. Se eleje, se vége. Nincs konkrét kifutása, nem akar benne elérni senki semmit, nincsenek kitűzőtt kommunikációs célok: semmi. Eleinte még volt, lehetett volna - megigya ő a bájitalt vagy megigya Charlotte, de ez az egész bizonyítás és bemártogatás..
... valójában bármilyen komolyabb számonkérésre kerülne sor, úgy is legilimenciával emlékeket néznének, vagy egy merengőben felmérné a tanári kar egyik tagja a jelenetet. A varázsvilágban nem egyszerű mesterség hazudni, ha komolyan utána akarnak menni a szavad hitelességének.
A nevenincs tanár - aki furcsa, hogy ennyire nevenincs, azt hitte, hogy legalább a tanári kart teljes mértékben ismeri (amúgy névre és arcra: igen) - láthatóan nem hiszi el az arcába mondott igazságot. Biztos valami gyakorlótanár, aki 1-2 hetet van itt, mert az iskola tanári gárdája valójában meglehetően egzakt, nem mászkálnak csak úgy mindenfelé mellékes 'mobok', főleg nem olyanok, akik komolyan felelősségre is vonhatnák.
- Mindössze szerencséd volt, hogy egy ostoba szubhumánt fogtál ki a magyarázatoddal. Nem mintha múlna rajta bármi is.
Bármelyik tényleges oktató valószínűleg kérdés nélkül fogta volna a grabancánál a lányt és küldené fél éves büntetőmunkára, minekután az az elhajított pohár könnyedén landolhatott volna valaki fejét, minekután ilyen mértékű agresszióig hergelt egy diákot a bájitalával. Szólhatna egy tényleges oktatónak, de sosem volt szokása az ilyesmi, meg aztán ilyen mélyen tényleg nem kíván elmerülni a jelenetben.
- Mindegy. Máskor próbáld a kísérleti italaidat valaki mással megitatni és lehetőleg hagyj ki belőle.
Hogy mással mi történik vagy milyen következményei lennének az már annyira nem foglalkoztatja, míg nincs hozzá közvetlen köze, mint most. Az pedig, hogy tárgyául akarták volna használni ennek a próbálkozásnak egyenesen nonszensz.
- Viszont én ezzel végeztem is. - Nem nagyon nyúlt hozzá az ételéhez azóta, ez így is marad, merthogy az utolsó mondatával felkel az asztaltól. Megvolt a kéretlen műsor erre az estére, és bár irritáltnak már nem nevezhető, de nem kíván ilyesfajta komédiában részt venni. Értékítélete felé nincs ugyan, mindössze alkatilag nem neki való az a szociális körtánc, amit Charlotte járt az elmúlt percekben. Biccent a lány irányába, majd elhagyja a nagytermet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bárány Farkas
KARANTÉN


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 17
Írta: 2019. december 23. 01:24 | Link

Széplaki 'látomajövőt' Alíz

Láttam, ahogy megugrott, mint egy kőszáli kecske, kissé fel is vontam a szemöldökömet, mert ez azért nem volt indokolt a részéről.
- Öm... nem gond, mármint nem láttad, meg nem is érzi... Ne nézzél így, semmit nem érzel! - förmedtem rá az éppen nagy lelkesen tiltakozó Boldizsárra, aki azzal érvelt, hogy igenis létezik és vannak érzései és én azokat semmibe veszem nap nap után. Ebben nem tévedt, tényleg nem érdekeltek többnyire az érzései. - Csak azért szólok, mert hidegrázást, szédülést és zsibbadást okozhat, elszívja az energiát.
Mert a szellemek természete már csak ilyen volt, hogy a hozzájuk érést - bennük állást -, rendes felhívásnak vették rá, hogy gyere, megosztozunk ketten az én cuccomon, jó anyag, szívj egy kicsit.
- Az életre mérges, ne vedd magadra - legyintettem, berakva a könyvjelzőt az olvasmányomba, hogy ténylegesen a szőkére figyelhessek. Mert annak ellenére, hogy egyik-másik diák nem kedves dolgokat terjeszt, itt volt szóval gondolom, hogy valamire szüksége van... vagy ilyesmi.
- Hát ez... kedves? Bizarr? Furcsa? Mind egyszerre? Van ilyen? - morfondíroztam, de egyszerre éreztem bóknak és zaklatónak a dolgot. Mit keresek mások álmaiban? Már, ha nem vesszük, hogy éppen most mesélte, hogy csak úgy megtörténik, nincsen rá kihatással. Mert hogy ez történt. Le is ült és elkezdte mondani, mire oldalra biccentettem a fejemet, a göndör tincseimbe túrtam párszor, majd elhúztam a számat.
- Hm... hát... Inkább tudni akarom, azt hiszem - közöltem végül, mert ha már egyszer van ilyen lehetőség, miért ne élnék vele? Ez olyan, mintha vennék egy kaparós sorsjegyet, amiről tudom, hogy nyer, csak azt nem, mennyit.
- Nem zavarsz, igazából... kevés embert ismerek errefelé. Farkas vagyok, amúgy. Már hogy... a nevem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Nimród
KARANTÉN


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. december 23. 14:51 | Link

Ambrózy Henrik
- a karácsonyi szünetet követő héten egy vacsora alkalmával


Az otthon eltöltött idő alatt volt alkalma megfigyelni a családját, akár a közelebbieket, akár a távolabbi rokonságot. Azt vizsgálta, hogy ha szóbajön a munka, akkor ki hogyan beszél róla. Például az édesanyjáról tudja, hogy ez a kertészet volt a legnagyobb álma, így naná, hogy be sem áll róla a szája. Az édesapja igyekszik nem is beszélni a munkájáról, mindenki tudja, hogy csak kényszerből foglalkozik ezzel – bár Nimród szerint eléggé menő dolog gyerekjátékokhoz bűbájokat kifejleszteni. Legalábbis kissrác korában mindig úgy hitte, hogy az ő apukája a legmenőbb a világon. Most már egy megtört embert lát benne. Akkor csillan némi szenvedély a férfi szemében, amikor időnként szóba kerülnek az átkok, még mindig fejből fújja az azonosítási módokat, az ellenátkokat, a pajzsbűbájokat.
Nimród meg nem tudja, hogy ő valójában ezt szeretné-e, vagy pedig csak egy újabb köteléket szeretne az apja álmának beváltásával. Nimi is meg akarja találni azt, amiről ő is olyan szenvedéllyel tud beszélni, mint az anyja, aki még a trágyákra is lelkes lesz, vagy a nagybátyja, aki órákig tudna mesélni a vizsgálatra érkezett különleges külföldi árukról. Mindig csak az elvárásokkal találkozott, már maga sem tudja, hogy mikor akar annak megfelelni, és mikor szeretne ő igazán valamit.
Már pár napja nézegeti magának a fekete mágia tanárukat, de valamiért nem mert odamenni hozzá. Nem a pletykák miatt, bízik az aurorok meg az igazgató ítélőképességében, hanem fél a választól. Mi van, ha felteszi a kérdést, a férfi képen röhögi és azt monda, hogy „felejtsd el”, már első ránézésre is.
Ma úgy döntött, hogy vacsora után megvárja a férfit. Reggelinél még korán van, mindenki siet a dolgára, ebéd után még órák vannak, ilyenkor pedig hátha ráér. Evés előtt meg közben semmiképp nem mer odamenni hozzá, a szobájában meg végképp nem keresheti meg ilyenekkel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
online
RPG hsz: 208
Összes hsz: 796
Írta: 2019. december 29. 03:23 | Link

Nimród

Mindent összevetve eseménydús volt a december, hiszen minden megtalálható benne, aminek egyáltalán nincs ott a helye. A karácsonyt Dankával együtt a Nérel családnál töltötte, ahogy már évek óta nem - a Lillával való kapcsolata megkövetelt bizonyos változtatásokat, ezek között szerepelt a kettesben töltött ünnepek is -, ami különösen megnyugtató tényként szolgált Henrik számára. Jó ideje várta már, hogy legyen egy kis béke, nők nélkül az életében. Mert nők azok bizony akadtak, kezdjük is a legproblémásabbal: Máriával. Noha a lány csupán egy tanuló, akarva-akaratlanul, de leginkább akarva, állandóan borsot tör az orra alá, az utolsó csepp a pohárban pedig a büntetőmunka napján elkövetett enyhe öngyilkos merénylete. Ha nem ismerné a levitást, már az ELME szűkös falai közé rejtette volna, hogy még csak véletlenül se szabadulhasson ki onnan. A másik problémát Lianna jelentette, akivel sehogy sem akaródzott dűlőre jutni a dolog. Sokat gondolt rá, írt is neki, de nem tudta, hogy kellene továbbfűznie kettejüket, így hát végül ez a rejtély is megoldatlan maradt.
Eközben az AMS folyamatosan ostromolja, hogy ne csak vendégelőadóként legyen jelen, hanem vállaljon nagyobb szerepet az egyetem életében. Nehéz döntésekkel fog indulni a következő év is, ez már bizonyos. De nem a mai vacsora alkalmával. Noha általában jobb szereti otthon megejteni a nap utolsó étkezését, ezúttal úgy döntött, nem árt neki, ha még egy kicsit házon kívül van. Fel sem merül benne, hogy hirtelen jött ötlete és magyarázata esetleg kapóra jöhet más számára is.
Ahogy végez, összeszedi magát, még vált pár szót Opheliával, majd megindul a kijárat felé. Nincs neki több dolga a kastélyban, mi több, vágyik is már arra, hogy kényelmes ágyában elterülve előkaphassa legújabb szerzeményét. Egy kollégája behatóan tanulmányozta az indiai fekete mágiát, s mivel maga is nem kevés időt töltött az országban, várta már, hogy kezébe kaphassa ezt a művet is. Bármi, ami érkezik a szakterületén belül, azt szinte azonnal beszerzi, hiszen nem maradhat le. Persze ezen túl nem elhanyagolható tény, hogy érdekli is, de ez talán nem hátrány, ha a szakmánkat hivatásnak tekintjük. Komótos léptekkel halad el az asztalok között, kezeit zsebeibe mélyeszti és néhány biccentésen túl nem fordít különösebb figyelmet a diákságra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 418
Írta: 2020. január 5. 01:21 | Link


Fárasztó napon vagyok túl, de végre elérkezett a vacsora ideje. A kékek asztalának szélén foglalok helyet, mert középre nincs mindig bátorságom beülni. Az órákon való koncentrálás után jólesik teletömni magam mindenfélével. Ma rántott sajt és rizs a választottam, hozzá nemes egyszerűséggel egy pohár vízzel. Inkább hétvégén vagyok zabagép, hétköznap a túlélésre megyek, a tanulás miatti stresszt azért megérzi az emésztőrendszerem sajnos. Egyik kezemmel a villával lapátolom befelé a köretet, a másikkal pedig a fejemet támasztva könyökölök az asztalon. Nem vagyok valami beszédes kedvemben, úgyhogy jobban teszik a többiek, ha elkerülnek. Mondjuk a lányok általában elcsevegnek a barátnőikkel, a fiúk pedig tudják, hogy ilyenkor nem érdemes hozzám szólni. Több dolog is felzaklat mostanában, mert nem elég, hogy a családommal sincs minden rendben, a karácsonyi bál óta Karola viselkedésén is teljesen le vagyok döbbenve. Azon az estén konkrétan fogalmam sincs, hogy mi lett vele azután, hogy Márk társaságában látták őt utoljára. Mindenféle rossz eszembe jutott már, persze az is, hogy ezekről egészen egyszerűen nem mer nekem beszélni. Meg hát nem értem, miért csinálta azt, amit, fiatal még ahhoz, hogy ilyen vakmerő legyen. Lehet, hogy a karácsonyi szünet tett be a kapcsolatunknak, de szerintem kicsit az aznap este is közrejátszott abban, hogy azóta kevesebbet beszélünk, és mintha nem lenne elég időnk egymásra. Ezt azért sajnálom, mert már kezdtem magam beleélni abba, hogy végre lesznek barátaim itt a kastélyban, és most úgy tűnik, ez csak átmeneti állapot volt, és amint kialakulnak az első évfolyam klikkjei, én kívül rekedek. Ahogy eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 544
Írta: 2020. január 5. 11:36 | Link

Beni

A karácsonyi szünet után elég nehezen sikerült visszarázódnom az iskolai életbe, nyúzottnak éreztem magam, s annyi minden terhelte le a gondolataimat, hogy a tanulásra csak nehezen tudtam koncentrálni. A tanárok persze nem foglalkoztak az ilyen egyéni problémákkal, nekik is meg volt a menetrendjük, amit követniük kellett, nekünk pedig fel kellett vennünk a ritmust, ha nem akartunk rossz jegyeket szerezni a szorgalmi időszak utolsó részében.
A délutánomat emiatt töltöttem a könyvtárban, ahol szorgosan jegyzeteltem ki az egyik órára anyagokat, hogy azzal is plusz pontokat szerezhessek, de néhány óra elteltével ebbe is beleuntam. Fáradt voltam, s egy kicsit kedvetlen, mert mióta visszajöttem a szünetről, Benettel sem beszéltem. Pedig mi annyira jóban voltunk még a szünet előtt, de aztán jött a bál...és ő még csak oda sem jött hozzám. Emiatt volt is bennem némi tüske, és rossz érzés, s nem is tudtam hová tenni ezt az egészet. Talán nem is voltam neki olyan fontos barát, lehet hogy lecserélt valaki másra.
Efféle dolgok kattogtak a fejemben, mikor épp nem Márkra gondoltam, s arra, hogy mi is történt a bál éjszakáján.
- Záróra - a könyvtáros hangját lehetett hallani, ezért is csuktam össze az előttem heverő könyveket, majd azokat visszatettem a megfelelő polcra, s a jegyzeteimmel a kezemben indultam meg egyenesen a nagyterem felé, hogy alvás előtt még vacsorázzak valamit, mert kissé megéheztem.
A levita asztalánál már elég sokan ücsörögtek, de nem volt nehéz kiszúrnom Benit, aki az asztal legtávolabbi pontján foglalt helyet, s úgy tűnt, hogy unottan eszeget.
Nem volt kérdés, hogy odamenjek hozzá, attól függetlenül sem, hogy még mindig nehezteltem rá, amiért az elmúlt időszakban még csak nem is keresett.
Mellé érve nem kérdeztem, hogy szabad-e a hely, egyszerűen csak letelepedtem a mellette lévő üres helyre, majd felé fordítottam a fejem.
- Szia Benett, mi az, nem jó a kaja? - érdeklődtem, hogy mégis valahogy megszólítsam, mert láttam rajta, hogy nagyon unottan forgatja azt az ételt.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 418
Írta: 2020. január 5. 15:12 | Link


Egy idő után azt veszem észre, hogy már csak turkálok az ételben, annyira elment kedvem mindentől a nap végére. Lehet, hogy jobban járok, ha megpróbálok ma korán lefeküdni, mert ez a hajnalig tartó olvasás hosszú távon árt a növésben lévő szervezetemnek. Megtörölgetem az evéstől maszatos számat egy szalvétában, majd a poharamért nyúlok, hogy leöblítsem a falatokat, amikor a szemem sarkából beúszik egy alak, megzavarva a békés vacsorát. Ráadásul pont az a személy, akivel nagyon rosszkor jön ki, hogy összefutok.
- Szia! Miért? - kérdezek vissza halkan, magam elé bámulva. Nem merek ránézni, mert tudom, hogy amilyen kedves szokott lenni, hosszú távon úgyse haragudnék rá. Most mégis fáj, hogy napok óta nem keresett. A  Nagyterem nem az a hely, ahol szívesen kiönteném neki a lelkem, mondjuk most nincsenek sokan a közelemben, és nem hiszem hogy érdekelné a többieket a magánéletem. Abban bízom, hogy ha közömbös vagyok, egy idő után le tudom őt koptatni, mert ugyan örülnék, ha valaki meghallgatna, mégsem áll szándékomban az otthoniakkal traktálni őt. Lehet, hogy nála békésen teltek az ünnepek, illetlenség elrontanom a kedvét azzal, hogy önző módon a saját szerencsétlenségemről kezdek neki panaszkodni. Így hát megigazítom kusza hajtincseimet, és inkább törni kezdem a fejem valami kifogáson, hogy minél előbb távozni tudjak.
- Későre jár, lassan fürdenem kéne... - jelentem ki sajnálkozóan, ahogy kinyújtóztatom az üléstől elgémberedett végtagjaimat, és még ásítok is egyet teátrálisan. - Neked majd jó étvágyat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 544
Írta: 2020. január 5. 18:01 | Link

Beni

Igazság szerint nem is nekem kellett volna Benit megszólítanom, hisz ő volt az, aki mostanában elkerült engem. Emlékszem, a bálon láttam őt, legalábbis erről mintha lett volna halovány emlékem, ráadásul mivel ő is DÖK-ös, pontosan tudta azt, hogy aznap ott fogok tevékenykedni. Mégis, még csak egy másodperc erejéig sem lépett oda hozzám, arról már nem is beszélve, hogy akár el is hívhatott volna. Kicsit rosszul is esett az, hogy az évfolyamomról, meg úgy általánosságban a lányoknak akadtak kísérőik, akikkel táncolhattak, s valamiért egy ideig még reménykedtem abban, hogy majd Benett elhív, hisz nagyon jó barátság alakult ki kettőnk közt. Erre egyetlen mukkot sem nyögött ki a bálról, amikor felemlegettem neki, hogy lesz.
Azóta meg nem is találkoztunk, akkor sem köszönt be hozzám, amikor visszatért a szünetről, így joggal alakult ki bennem némi tüske, s harag vele szemben. Most pedig, bármennyire is nehezemre esett, mégis csak úgy voltam vele, hogy mivel ő már az ebédlőben tartózkodott, nekem kell odalépnem, s legalább szóba elegyednem.
Megtettem ezt a lépést, mert a sérelmeim ellenére nagyon is kedveltem azt a lüke fejét, de voltak is bennem kétségek, hogy ő esetleg már másként vélekedik rólam.
- Csak mert látom, hogy nagyon tologatod a tányérodban..- Benett még ekkor sem pillantott fel rám, amitől már azért kezdtem egyre feszültebb lenni, éreztem is, hogy ha nem történik valami hamarosan, akkor robbannok. A fiú pedig tökéletesen tudott időzíteni, mert ahelyett, hogy mondjuk megkérdezte volna, hogy vagyok, vagy rám nézett volna, és bármit megkérdez tőlem, egyszerűen csak le akart rázni.
- Benett, a csudába is, mi a fene ütött beléd? - nem tudtam tovább magamban tartani az indulataimat, el is kaptam kezemmel a karját, s tekintetemmel az övéit kerestem, hogy haragos pillantásokat küldjek felé.
- Szünet óta kerülsz engem, egyszer sem küldtél baglyot, és a bálon még csak oda sem jöttél hozzám Benett! Most pedig úgy csinálsz, mintha valami idegen lennék, és itt akarsz hagyni. Miért csinálod ezt velem? - nagyon rosszul esett a fiú viselkedése, a szemeim is bepárásodtak, de még tartottam magam, s nem akartam a többiek előtt sírni. Persze, a hangomra lehet hogy felkapták a fejüket, mert nem tudtam olyan higgadtan viselkedni, ahogyan a fiú, akinek a barátságára nagy szükségem lett volna.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 418
Írta: 2020. január 5. 18:29 | Link


Kijelentésére csak megvonom a vállam. Nem tudom, mit kéne mondanom neki, mert nyilván beszélgetni szeretne, csak először semleges témát választott. Én nem érzem magam késznek arra, hogy beszéljek neki, túl sok minden gyűlt össze körülöttem túl rövid idő alatt. Még én se látom át, hogy mi folyik a fejemben, majd ha kicsit leülepszik bennem, talán megnyílok. Addig is jobb, ha elvonulok a többiektől, mert egyre nő bennem a feszültség, amit nem akarok a barátaimon levezetni. Az olyanok, mint Karola múltkori viselkedése pedig csak tetézik ezt a rossz hangulatomat, pedig nekem is ugyanúgy szükségem volna a társaságára, mint korábban, hogy ki tudjon rántani ebből a hullámvölgyből.
Kedves próbálok lenni vele, elkerülni a konfliktust, ő azonban megragadja a karomat, még mielőtt távozni tudnék. Halkan felsóhajtok a kérdésére, szemeim pedig lesütöm a földre. Szégyellem magam, amiért így viselkedek, de úgy érzem sajnos, hogy most ez a legjobb megoldás. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy megfogalmazzam az érzéseimet.
Gombóc van a torkomban. Hangjával úgy érzem, mintha mindenki figyelmét felhívta volna a teremben, és most az összes szempár ránk szegeződne. Nyugodtan hívhatjuk kifakadásnak a szavait. Kiegyenesedem, aztán visszaülök a padra úgy, hogy vele szembe forduljak. Rákvörös fejjel, közel hozzá, mert nem akarom, hogy hallgatózzanak a többiek, lassan és szomorúan kezdek bele a válaszomba.
- Ne haragudj... velem... velem nincs minden rendben. Attól még, hogy a barátom vagy, nem akarlak terhelni az életemmel - fonom össze a karjaimat magam előtt. - Akartam levelet küldeni, de mondtam már, hogy félek a szüleidtől. Ha meglátják, hogy nem egy varázslófaluból írok, szerintem megsejtik, hogy nem vagyok aranyvérű. Akkor aztán magyarázkodhatsz. A bált pedig ne is emlegessük! Szerinted miért nem mentem oda? Gondolkozz... Később kiderült, hogy igazam lett, ahogy hallom. A DÖK előtt nincs titok - szúrom oda, mert ahogy elkezdek beszélni, kicsit felbátorodom, és az indulataim vezérelnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 544
Írta: 2020. január 5. 18:54 | Link

Beni

Annyira rosszul esett Benett távolságtartása, hogy már majdnem elsírtam magam, ami elég ciki lett volna ott mindenki előtt a nagyteremben. De túl feszült voltam ahhoz, hogy tovább őrizgessem magamban a kérdéseimet, s nem kerülgethettük tovább egymást a fiúval. Meg kellett tudnom, hogy miért nem keresi már a társaságomat.
- Hogy hogy nincs minden rendben? - némi értetlenséggel ráncoltam össze a homlokomat, miközben elengedtem a karját, s már nem úgy szorongattam, mint aki nem hagyja elmenni. Remélhetőleg most már nem is akart távozni. Mégis, nagyon szomorúnak tűnt, s bevallom, hogy egy kicsit meg is rémisztett azzal, amikor azt mondta, hogy nincsen vele minden rendben.
- De nem terhelsz, hisz barátok vagyok. Mi történt, meséld el - aggodalmasan pillantottam a fiúra, de amint tudtomra adta, hogy miért is nem küldött nekem baglyot, eléggé meglepődtem.
- Mert mit hallottál a DÖK-től? - nagyot nyeltem, mert Beni úgy nézett rám, mint aki pontosan tudná, hogyan viselkedtem azon az éjszakán. Rettentően szégyelltem magam a történtek miatt, ráadásul már az is zavart, hogy a DÖK ezek szerint pletykált rólam, ki tudja hogy mit. Így utólag már rájöttem arra, hogy miért súgtak össze páran a folyosón, mikor elhaladtam mellettük.
- Te...te most elítélsz engem mindenféle pletykák miatt, igaz? Pedig..pedig ha odajöttél volna, lehet hogy semmi nem történik! - vágtam rögtön vissza, s érezhette a hangomból, hogy mennyire rosszul esett az, hogy még csak felém sem nézett. A körülöttünk lévők közben egyre jobban füleltek, így hiába beszéltünk halkan, nem volt könnyű megosztani a legbelsőbb gondolatainkat.
- Gyere - azzal újra karon ragadtam, s ha engedte, egy kicsit húztam magammal, majd elengedtem, ha követett, s elsétáltam a nagyterem végébe, ott álltam meg az egyik sarokban, hogy tovább beszélhessek vele.
- Mond el, hogy mit hallottál rólam - komolyan pillantottam a szemeibe, s ha valóban a barátom volt, akkor elárulta nekem azt, hogy mit is pletykálnak rólam.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 418
Írta: 2020. január 6. 03:05 | Link


Teljesen jogosan kér számon a viselkedésemért. Ezt az egészet borzasztóan elszúrtam, és úgy érzem menthetetlenül. Eddig valahányszor furcsán viselkedtem, Karola mindig megbocsátott, most azonban kételkedni kezdek abban, hogy a szünet előtti régi viszony kettőnk között visszaállítható lenne. Ez a rohadt bál mindent a feje tetejére állított. Az idei talán a legrosszabb karácsonyom, ha az otthoniakat is hozzáveszem. De persze valahol az egyik legjobb is. Szuper rendezvény volt, és az előtte hónapokban sem unatkoztam, annyi új kaland ért, mint még soha korábban.
Tudtam, hogy most ez a rész jön. Magyarázkodhatok. Csak azt nem tudom, hogy honnan kellene nekikezdenem. Hosszú történet, és hát ahogy eddig, úgy most se tudok ellenállni a kéréseinek. Könnybe lábad a szemem, ahogy erősködik, hogy barátok vagyunk, és nyugodtan elmondhatom neki. Hülye voltam, látom már.
- Karola... - sóhajtok fel, ahogy a szemébe nézek, de többet nem bírok mondani, mert attól félek, hogy a zaklatottságom miatt én is elsírnám magam. Nagyon rám tud ragadni a hozzám közel állók lelkiállapota, ha vitára kerül a sor. Látom, hogy megviselte az elmúlt időszak, a bűntudat pedig dolgozik bennem. A kérdéseire néma csend a válasz, miközben erőt gyűjtök és átgondolom, hogy mit lenne jó mondani, emellett a többiek figyelme is zavar, nekik pedig nem akarok Edictumba illő anyagot szolgáltatni, ezért csak akkor szólalok meg végre, amikor elrángat a sarokba. Egyik kezemmel nekitámaszkodom a falnak, úgy húzódom hozzá közel, hogy halkan tudjuk folytatni a beszélgetést.
- Majdnem odamentem hozzád, csak túl nagy volt a sor. Ki gondolta volna, hogy fél órával később már Márkkal fogsz iszogatni! Mert amikor visszavittem az üveget, te nem voltál ott, és nem a körletben kötöttél ki végül...  Szóval ki vele, mi volt ez az egész? Tudom, hogy többet ittál a kelleténél - döntöm oldalra a fejem, bízva a meggyőzőképességemben. Olyan pontosan senki se figyelt Karolára, de inni ivott, hogy mennyit az más kérdés. Márk és ő pedig szerintem tuti csináltak valamit, ha leléptek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 544
Írta: 2020. január 6. 19:16 | Link

Beni

Nagyon megviselt, hogy az elmúlt időszakban Benett hanyagolt, s nem kereste a társaságom. Nem osztotta meg velem a problémáit, ami most utólag kiderült, s ez is nagyon rosszul esett. A legjobb barátomnak tartottam, meghallgattam volna, ő azonban nem bízott meg bennem, s még a bálra sem hívott meg. Ha elmondja , hogy ennek mi az oka, talán megértettem volna, ő azonban hozzám vágta Márkot, amitől persze ideges lettem. Fogalmam sem volt arról, hogy a fiú mit tud, vagy miket hallhatott, de annak örültem volna a leginkább, ha semmit, mert rettentően szégyelltem azt az éjszakát. Ő azonban azt mondta, hogy pletykáltak rólunk, ami csak még inkább szította bennem a feszültséget. S bár még nem tudtuk megbeszélni, hogy ő miért fordult el tőlem, muszáj voltam egy félreeső sarokba húzni magammal, hogy megtudjam, mégis mi az, amit tud.
- De hát odajöhettél volna...- kezdtem bele, a fiú azonban úgy reagált, mintha féltékeny lenne. Értetlenül ráncoltam a homlokom, s nem is tudtam mire vélni az indulatos kijelentését.
- Benett! Miért beszélsz velem így? Én nem csináltam semmit...én...neked el kellett volna hívnod engem, mint barátodat! De nem tetted meg! És láttalak, és rosszul esett, hogy láttam, hogy ott vagy, de még csak felém sem bagóztál-nagyot sóhajtottam, miközben egyik kezemmel próbáltam eltörölni a könnyeket a szemem sarkából. Nem szokásom veszekedni, soha nem voltam még ennyire magam alatt, mint akkor, de ez történt, ha olyas valaki bántott meg, aki közel állt hozzám.
- Igen, többet ittam, de nem direkt! Én csak...kíváncsi voltam, hogy mit szolgálok fel másoknak. Te nem lettél volna az? - dobtam vissza a kérdést, de aztán folytattam. - Jöttek azok a rellonos fiúk, és whiskeyt kértek. De én még soha nem kóstoltam, fura volt a szaga, hát belekortyoltam - azt nem meséltem el, hogy a kóstolás helyett egy ujjnyit kapásból felhajtottam, mert akkor megbélyegzett volna azzal, hogy túl mohó vagyok.
- Aztán...nem tudom, Márk szerint sokat ittam, de nem tudom, hogy miért és azt sem, hogyan jutottam hozzá. Kész zűrzavar volt az egész. Elmesélte, hogy rosszul lettem, ő pedig csak segített. Tudod? Nem akarta, hogy mindenki rajtam röhögjön, ezért vitt el magukhoz, és náluk aludtam. De semmi nem történt - állítottam, mert a többi dolog már számomra volt kellemetlen, s azokról nem szívesen beszéltem senkinek sem. Ahogy Benire pillantottam, védekezően vontam össze testem előtt a karjaimat.
- Azt hittem, hogy barátok vagyunk Beni. És ha láttad, hogy nem voltam jól..te is odajöhettél volna hozzám - szúrtam oda kicsit, mert rosszul esett, ami történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 418
Írta: 2020. január 7. 02:24 | Link


Felér egy kínzással, amit most át kell éljek, és az a legrosszabb, hogy pont a legjobb barátomat látom szenvedni. Miattam. Próbálom menteni a menthetőt, ahogy kifújom a levegőt és nagy nehezen elkezdem neki megmagyarázni az igazságot, de mintha nem sokra mennék vele. Valószínűleg ő teljesen másképpen élte meg azt az estét, így nem érem el a kívánt hatást a beszédemmel. Az is elképzelhető, hogy csak rontok vele a helyzetemen. De mit tegyek, hogy ne veszítsem el őt, és újra bízni tudjon bennem? Hogy minden olyan legyen, mint régen volt? Mindketten nehéz időszakunkat éljük, úgy gondolom, hogy részben Márk hatása miatt viselkedik velem így. Feltűnt a semmiből, körülbelül mikor beléptünk a DÖK-be, és már el is marja mellőlem Karolát.
- Hogyan beszélek?! - vágok közbe hirtelen a kérdésemmel, mert fogalmam sincs, miről zagyvál itt össze, de megijeszt az indulatosságával. Összezavarodva hallgatom végig az érvelését, hogy szerinte mit és hol rontottam el, de nyilván nem tudok igazat adni neki annál a résznél, amikor a kígyózó sorokban elvárta volna, hogy odamenjek zavarni. Se beszélgetni nem tudtam volna vele, se semmi. Nem volt kedvem az emberekhez, hát miért nem tudja megérteni? Jól tudja rólam, hogy nem maradok sokáig tömegben, pláne nem egyedül. A bál további része másképp alakult, nem várhatja el tőlem, hogy máskor hagyjam ott a beszélgetőtársamat és induljak a keresésének, ha amúgy is megvan a táncpartnere.
- De hát miért nem mondtad, hogy hívjalak el?! Tudod, hogy alapból féltem a báltól, meg hogy nekem ez az egész rohadtul nem megy! Ha nem állsz be a pultba, megkerestelek volna, csak egy kis időre lett volna még szükségem... Sajnálom, hogy ilyen vagyok, de igen, ez a legjobb barátod, egy gyáva és szánalmas alak, miért nem veszed már észre? - zihálok az idegességtől, ahogy egymás után darálom el neki a szavakat. Itt már egyikünk se bírja tovább, lassan nálam is eltörik a mécses, de nem érdekel, hogy ki hallja, ezeket nem tudom magamban tartani. Ilyen az, ha felhúznak... Két ujjammal összeszorítom az orrnyergemet, mintha azzal meg tudnám valamennyire állítani a sírást, de egy-két könnycsepp még így is kiszalad. Nem valami fiús viselkedés ez.
- Mit tudom én, hogy mit csináltam volna a helyedben. De ne haragudj már rám! - tiltakozom és kérlelem egyúttal, előbb duzzogva rántva meg a vállam, majd szipogva párat. - Nincs egy zsepid véletlenül? - kérdezem mellékesen.
Nem érzem jogosnak, hogy ennyire engem tesz felelőssé a történtekért. A fejemben úgy kapcsolom össze, hogy ha elhívom, nem lesz rosszul és nincs semmi baj. Már azt is el tudom képzelni, hogy bánatában itta le magát, de egyszerűen bele se gondoltam, hogy neki ez ilyen sokat jelent. Úgy tűnik, sosem fogom megérteni a lányokat.
- Csak a DÖK tud róla, és azon belül se mindenki. De nem hiszem, hogy pletykálni fognak rólad... Mindegy, Karola, én elszúrtam, és most nagyon mérges vagyok, de fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Tudod jól, hogy a barátod vagyok, de volt egy szar szentestém a családommal, napokig hallgattam otthon, hogy én tehetek mindenről, nem volt kedvem szomorúan mutatkozni veled, hogy még a te kedvedet is elvegyem... De ha ennyire megsértettelek, akkor utálj nyugodtan! - sóhajtok fel, ahogy a falnak dőlök és az elvarázsolt mennyezetre nézek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 544
Írta: 2020. január 9. 20:41 | Link

Beni

- Ez most komoly Benett? - kifakadt belőlem a kérdés, mert egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek, hogy képes volt ilyet kérdezni. - Miért kellett volna mondanom, hogy meghívj? A fiúknak illik meghívni a lányokat, és egyébként meg...barátok vagyunk, akkor ebben mi nem megy? - értetlenül tártam szét előtte a kezeimet, nagyon felmérgesített a különféle indokaival, amiket nem tartottam megfelelőeknek. Már év eleje óta együtt tanultunk, együtt főztük a bájitalokat, cserélgettük a könyveinket és tényleg nagyon jó barátok lettünk. Akkor mégis miért lett volna olyan nehéz megkérdeznie, hogy nem-e megyünk el közösen a bálra? Cikinek tartotta volna? Vagy attól félt, hogy mit gondolnának mások?
Tengernyi kérdés árasztotta el az elmémet, miközben a mellkasom elnehezedett a szomorúságtól, amit Beni miatt éreztem. Annyira rosszul estek a szavai, hogy el is sírtam magam előtte.
- Észrevettem, tényleg egy gyáva alak vagy Benett! - tört ki belőlem sírás közben a szó, amivel talán sikerült is megbántanom őt. Pedig nem akartam, soha nem bántottam volna, még sem tudtam parancsolni magamnak, s ami a szívemen, az a számon, így nem tudtam megfékezni a nyelvemet.
Sírtam én, aztán már sírt ő is, legalábbis néhány könnycsepp az ő arcán is végig futott, ami persze újra felzaklatott, mert bármennyire is haragudtam rá, azért nem akartam azt, hogy sírjon.
- Te meg ne sírj már...most én akarok sírni - szipogtam, miközben kézfejemmel továbbra is törölgettem a szemeimet. Ha valaki távolról figyelt minket, valószínűleg azt gondolhatta, hogy ezeknek vagy elmentek otthonról, vagy épp átbeszélték azt, hogyan süllyedt el Jack Dawson a fagyos tengerben.
- Nem tudom - szívtam meg az orromat, miközben turkálni kezdtem a zsebemben, ott azonban csak egy szál zsebkendőt találtam.
- Jó...felezzük el - motyogtam, s ketté téptem a zsepit, majd az egyik felét odaadtam a fiúnak.
- De ez nem jelenti azt, hogy már nem haragszok, azért mert adtam a zsepimből...attól még rosszul esik, hogy nem kerestél - vallottam be őszintén, s szipogva kezdtem megtörölgetni az orromat.
Ezután azért jól esett, hogy Beni elismerte, hogy talán nem viselkedett a legmegfelelőbben.
- De..én nem utállak! Csak...olyan hülye vagy! - csúszott ki belőlem, s nem tudtam megállni, hogy ne öleljem magamhoz a lüke fejét. Képtelen voltam rá hosszútávon haragudni, s bár még voltak bennem sebek, azért megölelgettem őt.
- Én sem akartam, hogy azt érezd, nem foglalkozom veled. És ami a bál estéjén történt, annak köze sincs ehhez, attól mi még barátok vagyunk. - mondtam őszintén, s komolyan is gondoltam. Bár, ezzel mégis csak elárultam, hogy valami mégis csak történt, amit nem meséltem el neki.  
- Elmeséled most már, hogy mi történt veled és a családoddal? - pislogtam rá, még mindig könnyes szemekkel.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. január 9. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 418
Írta: 2020. január 11. 20:58 | Link


- Tudom, én csak... - de nem jön ki több a számon, túlságosan erőlködök azon, hogy ne kezdjek el sírni, épp elég kínos az a pár könnycsepp, ami idő közben kicsordul a szemem sarkából. Gyorsan le is törlöm, ahogy Karola teszi, nem célom jelenetet rendezni a kastély egyik legforgalmasabb pontján. Dühös vagyok rá, amiért pont itt kell megaláznia. Igazán várhatott volna még vele, de mintha direkt ki akarta volna provokálni a veszekedést, pláne így nap végére, amikor különben is nagyon fáradtnak érzem magam a sok tanulástól. Semmihez nincs kedvem az elmúlt időszakban, pláne nem ahhoz, hogy még a legjobb barátommal is tovább mélyítsem az ellentéteket. Nagyon könnyen felhúzható vagyok, tele kiadatlan érzelmekkel, feszültségekkel, amik az ünnepek alatt gyűltek fel bennem. Otthon nem sírhattam, mert nem voltam egyedül a hálószobában, a bátyám pedig kicikizett volna. A suliban ugyanez a helyzet, ott még többen vannak, és ha nem is állnak le csúfolódni, a figyelmet túlságosan rám irányítja még a jóindulatú kérdésekkel is.
Én nem vagyok olyan határozott és vonzó külsejű, mint a többi fiú, akik el merik hívni a lányokat. Karola is jobbat érdemel nálam. Tudtam, hogy a szépsége miatt biztosan felkérik majd mások, a legjobb barát és a menő arc közötti kellemetlen választási kényszernek pedig nem szerettem volna kitenni őt, magamat pedig a csalódástól féltettem, hogy majd nemet fog mondani. Így nyitva hagytam a kérdést, és megőriztem az önbizalmam. Mostanáig.
- Ne mondj ilyet! - na jó, ezt az ő szájából szörnyű visszahallanom. Vagy akkor nem értem, eddig miért nem volt neki nyilvánvaló, hiszen olyanért kér számon, ami nem vallott volna rám. Ismer engem, közel állunk egymáshoz, és most elvárta volna, hogy másképp viselkedjek a szokásosnál. Eltörik a mécses, a szemeimet elkezdem törölgetni, hogy minél gyorsabban eltüntessem a könnyeimet, majd a tenyerembe temetem az arcom, úgy sírdogálok egy kicsit elfordulva, amíg Karola szavai nem ráznak fel kissé ebből az állapotból.
- Hagyj már! Kész... elérted, hogy most mindenki rajtunk röhögjön. Megaláztál mindenki előtt, pedig tudtad, hogy ettől rettegek szeptember óta. És pont te... - sziszegem a méregtől elvörösödve, mivel nem tudom mire vélni a kéréseit. Túllépett egy határon, innentől kezdve nehéz visszatáncolnia magát.
- Sajnálom, tényleg. Nem akartam, hogy rossz legyen neked, én csak nem hittem el, hogy te majd velem fogsz elmenni a bálba és nem mással - fújom ki az orrom abban a fél zsepiben, ami nem túl sok sajnos. Az arcomat a karjaimmal törölgetem meg, a takonytól ugyanis pikkpakk átázik a vékony papír, eltüntető bűbáj pedig nem jut eszembe.
- Tényleg? Azt hittem elveszítelek - szipogok meglepetten a szorításában, ahogy megkönnyebbülve én is átölelem az ezidáig mellettem lógó karjaimmal. - Majd jóvá fogom tenni valahogy, ígérem! - fogalmam sincs, hogyan, de muszáj megpróbálnom. Karola túl értékes nekem ahhoz, hogy ilyenek miatt elveszítsem. És mivel a vallomásom érdekli, őszinte leszek vele.
- Válás lesz otthon. Miattam. Elvileg... Mármint van, aki ezt mondja, van aki mást. Tudod, hogy apa titkolta a varázsvilágot, de amióta kiderült rólam, teljesen lecsúszott és külön költözött. Csinálja a botrányokat, de azt nem gondoltam volna, hogy mások is a szememhez vágják, hogy ez az én hibám lenne. És nem tudom, hogy most kivel mi lesz - magyarázom neki elkeseredve, de már legalább nem sírok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 544
Írta: 2020. január 12. 18:06 | Link

Benibubu

Ahogy kitörtek belőlem az indulatos szavak, úgy utólag arra is rádöbbentem, hogy ezt talán még sem kellett volna mondanom, s valószínűleg megbánthattam vele Benettet. Ez be is bizonyosodott, láttam rajta, hogy rosszul érték a szavaim, ráadásul már ő is sírt, s nekem esett azzal, hogy direkt akartam őt megalázni mások előtt. Erre azért nem számítottam tőle, a vitánk kezdett elmérgesedni, de hirtelen azt sem tudtam, hogy mit is mondhatnék. A csalódottságtól elakadtak a szavaim, nagyon megbántva éreztem magam, s azzal sem tudtam foglalkozni, hogy ki figyel bennünket.
Könnyek áztatták az arcomat, de velem párhuzamosan már Beni se tudta, hogy takarhatná el arcáról a kínt, így elég ostobán festhettünk azoknak, akik épp minket bámultak.
- Nem érdekel, hogy ki min röhög, tőlem fejre is állhatnak, az sem érdekel...- vágtam rá a fiú szavaira, s a fél zsebkendődarabbal próbáltam felitatni a könnyeimet. Soha nem gondoltam azt, hogy egy napon majd pont Beni fog ennyire megbántani, akit olyannyira nagyon megkedveltem. Ő lett a legjobb barátom, s talán éppen ezért fájt annyira az, hogy az utóbbi időben elhanyagolt.
A bocsánatkérése aztán meglepett, mert a történtek után nem számítottam arra, hogy fontos lehetek neki, de annyira őszintének tűnt, hogy már nem bírtam tovább ezt a feszültséget, ami köztünk húzódott.
- Nem tudsz ilyen könnyen te...- szipogva súgtam vissza neki, s tovább szorongattam magamhoz, nem törődve azzal, hogy erről majd ki mit fog pletykálni. Valószínűleg már így is rossz hírem lehetett, már igazán nem érdekelt, hogy ezután mi lesz a téma.
Csak néhány perccel később engedtem ki karjaim közül, miután egy kicsit sikerült megnyugodnom, s próbáltam rámosolyogni a könny-fátyolos szemeim mögül. Azt viszont nem tudtam elfeledni, hogy otthoni problémákat emlegetett, s mivel továbbra is a barátom volt, úgy éreztem, hogy tudnom kell a gondjairól, hátha tudok neki segíteni. Meg akartam érteni egy kicsit Benit, hogy miért hanyagolt el, meg akartam tudni, hogy milyen problémák terhelték őt, így inkább kérdeztem, majd csöndben, némi döbbenettel hallgattam végig a szavait.
- Ez..nagyon sajnálom Beni, miért nem szóltál? Ajh - szegény fiút nagyon megsajnáltam, s ugyan nem tudhattam, hogy ez milyen fájdalommal jár, próbáltam átérezni a helyzetét. Ismét magamhoz öleltem, hogy így is jelezzem felé baráti támogatásomat, majd a karjába karoltam.
- Ez nem lehet a te hibád Beni, tudod ha egy pár már nem szereti egymást, az soha nem a gyerek hibája. Erről te tényleg nem tehetsz Beni, ne vedd ezt a terhet így a nyakadba, jó? - tekintetébe fúrtam a pillantásom, s meg akartam győzni arról, hogy ez nem az ő felelőssége. Ekkor azonban két alak lépte át a nagyterem ajtaját, s egyikük meg is szólított.  
- Mizu cicca? - ahogy észrevettem a rellonos mestertanoncot, még a hideg is végig futott a hátamon. A szavaiban mintha megült volna némi gúny, s szája szegletében is ott játszott egy gonoszkás vigyor. Kínos volt, mert úgy nagyjából tudtam, hogy ki lehet, de ez az egész kellemetlenül érintett, így inkább nem is reagáltam.
- Gyere Beni, menjünk a KH-ba, beszélni akarok veled. - tovább karoltam a fiút, s ha benne volt, akkor oldalán megindultam a házunk felé, miközben még hátra pillantottam, s nyugtáztam, hogy a tanonc nem követ bennünket.
- Szóval Beni, te tényleg nem lehetsz felelős apád tetteiért. Neki kellett volna őszintének lennie az anyukáddal már az elején. Arról meg nem tehetsz, hogy van benned egy plusz, ami bennük nincs. Mármint...érted, hogy mire gondolok - sietve kijavítottam magam, hogy nehogy úgy érezze, olyan aranyvérű vagyok, aki lenézné a családját, mert erről szó sem volt. Egyszerűen csak nagyon sajnáltam Benit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 418
Írta: 2020. január 16. 02:13 | Link


Túlment azon a határon, hogy csak úgy elengedjem a fülem mellett a kijelentéseit. Igenis vérig sértett a számonkérésével! A stílussal van a legnagyobb bajom, na meg az időzítéssel, de úgy látszik nem akarja megérteni az én oldalamat. Pedig ha beleképzelné magát a helyzetembe, és tudná, hogy az otthoni karácsonyom hogyan zajlott, vagy beszélhetnék neki azokról a gondolatokról, amik mostanában nyomasztanak engem, máris másképp festene, hogy a Beni miért olyan rosszkedvű és zárkózott manapság. Rögtön nem az lenne a legnagyobb baj, hogy ki kivel táncikált, vagy itta le magát unalomból. Ha valakinek, akkor nekem kellett volna seggrészegen a tisztás szélén okádnom a hóba, de valamiért mindig a jó fiút játszom, erre még egyedül lenni se hagynak. Szóval gyáva alaknak tart a legjobb barátom. Hát, mindig is tudtam, hogy ő is ugyanazt gondolja rólam, mint a többiek, csak jól titkolja. Fontos volt neki a barátságom? Csak tudnám, hogy miért. Talán a könyveim kellettek neki, vagy csak egyedül érezte magát, de az is megfordult már a fejemben korábban, hogy jól jöttem neki ahhoz, hogy beavassam őt a varázstalanok világába, hiszen ő úgyis a tökéletes aranyvérű család tökéletes és csinos lánygyermeke.
Zihálva veszem a levegőt, ahogy a bosszús gondolataim végtelen láncolatot alkotva peregnek végig bennem. Ilyenkor nem tudom leállítani magam, annyira elkap a hangulat, eléggé elfogult is vagyok. Vörös a fejem, de a szemeim is azok lettek a sírástól és erőlködéstől. Kénytelen vagyok a számon át lélegezni, annyira bedugul az orrom, a váladékot pedig sűrű szipogással tartom benn, mert az a kevéske zsepi nem volt elegendő arra, hogy még ki is fújjam. Jó, hogy a könnycseppeket le tudtam vele törölni, máris átázott a vékony papír.
- Persze, hogy téged nem érdekel, de itt most rólam van szó - dünnyögöm orrhangon, miközben megforgatom a szemeim. Már megint magából indul ki, és csakis azt nézi, ami neki épp jó lett volna. A mesebeli karácsonyi bál. Hogy épp nincs kedvem ehhez, vagy félek a tömegtől, az még a barátaimat sem érdekli. - Azért örülök, hogy megnyugodtál - halványan elmosolyodom az ölelésében, amikor egy fokkal már jobb a helyzet. Valószínűleg a határozottsága és a felemelt hangja ijesztett meg, attól sírhattam el magam. De úgy tűnik, hogy a sírás jó hatással van mindkettőnkre, hiszen a feszültség kicsit mintha csökkenne bennünk, így már egy fokkal kulturáltabban folytathatjuk a párbeszédet. Ahogy elhatározom, hogy megnyílok előtte, az ölelése segít abban, hogy visszatérjen az önbizalmam. Ismét esélyt látok rá, hogy a mondandómmal majd átérzi a helyzetem, és a végére elnézőbb lesz velem szemben, a hibáim ellenére. Elhiszem, hogy kíváncsivá tettem szegényt, mert az utóbbi hetekben a szokásoshoz képest másképpen viselkedtem sajnos vele is.
Mielőtt bármit reagálhatnék a tanácsára, megjelenik két rellonos, akik elég furcsán szóltak Karolához. Kinyílik a bicska a zsebemben, de persze ott is marad, hiszen meg se merek ilyenkor nyikkanni, nehogy kapjak egyet. Ezek felsőévesek, értik a dolgukat. Már attól félek, hogy idejönnek, végül engem figyelmen kívül hagynak, de láthatóan megrémítik a lányt a jelenlétükkel. Nem csoda, hogy karon ragad és a klubhelyiségünk felé invitál. Nos, a kaját legalább megettem, majd a manók elrámolnak utánam.
- Mióta szálltak rád? - súgom oda diszkréten, miközben elhagyjuk a Nagytermet, de a körlet helyett inkább megtorpanok és átveszem az irányítást, félrehúzva őt az ajtóhoz közel eső sarokba. - Nem vagyok benne biztos, hogy a szüleim már nem szeretik egymást - vallom be neki félénken. Ragaszkodtak egymáshoz, de egyikük sem romantikus alkat, talán a lakás mérete miatt hidegültek el egymás mellett, vagy ilyen a természetük, de igazán sosem értettem, miért házasodtak össze. - Tudom, ne nekem mondd... A bátyám talált meg otthon, mert ő engem okol. Mindenki előtt beszólogatott, napokig szekált. De ha nem születek varázslónak, akkor sosem derül ki apa titka, és nem lett volna semmilyen veszekedés. Akkor mégiscsak én tehetek az egész különköltözésről, nem? - kérdezem bizonytalanul, ahogy fejtegetni kezdem az okokat. Nem értem félre ezúttal, hogy mit és hogyan értett, látom rajta, hogy segíteni akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 544
Írta: 2020. január 19. 12:29 | Link

Benibubu

Jól esett magamhoz ölelni a fiút, mert tényleg ő volt a legjobb barátom, amióta csak beléptem Bagolykőre, s szörnyű volt belegondolni abba akár csak néhány pillanat erejéig is, hogy elveszíthetem. Talán emiatt tört el mindkettőnknél a mécses, mindkettőnkben voltak félelmek, s mindketten titkoltunk valamit a másik elől. Az, hogy egy kicsit az elmúlt időszakban eltávolodtunk egymástól, mindkettőnk hibája is volt, így viszont, hogy kiadtuk magunkból a feszültséget, mindketten megnyugodtunk egy kicsit. Ráébredtem arra, hogy én sem foglalkoztam eleget Benivel, s hogy talán emiatt nem akart mesélni nekem az otthoni gondjairól.
Az ölelést, s megnyugvást követően végig hallgattam őt, s teljesen ledöbbentett az, hogy odahaza hogyan viselkedik vele a családja. Rettentően megsajnáltam szegény fiút, szívem szerint jól leszidtam volna a szüleit, ha erre lett volna lehetőségem. Tényleg rossz volt látni Benit, hogy ennyire szenved a családi körülményei miatt, s már csak ezért is próbáltam megnyugtatni őt, és lelket önteni belé. Pechemre azonban megjelent az a két rellonos, akikre a legkevésbé sem számítottam, főleg az egyikükre, aki olyan mélyen nézett a szemeimbe, hogy még ezzel is zavart. Ideges is lettem miatta, hisz halovány foszlányokban azért emlékeztem a bálra, s pontosan tudtam azt, hogy ő volt az, aki olyan nagy szeretettel megmutatta volna nekem a könyveit.
Nem akartam vele foglalkozni, ehelyett sietve karoltam Benibe, hogy minél előbb magunk mögött hagyjuk a nagytermet. Az idegesség azonban az arcomra is kiült, s hiába próbáltam visszaterelni a témát Beni szüleire, azért a fiú csak észrevette, hogy ez a két rellonos így rám szállt, s odakint félre is húzott az egyik sarokba.
- Ajh - sóhajtottam, miközben védekezően fűztem össze testem előtt a karjaimat. Beni kíváncsi pillantását sem tudtam elkerülni, s bár cikinek tartottam a történteket, nem akartam tovább titkolózni a fiú előtt, hogy később még emiatt is haragudjon rám.
- Ez nekem nagyon kellemetlen - kezdtem bele a mondandómba nagy nehezen, aztán folytattam.
- Azt ugye tudod, hogy a bálon egy kicsit többet ittam a kelleténél. Én is csak Márk elbeszéléséből tudom a többit, meg néhány emlékfoszlányból, de az történt, hogy valahogy kikeveredtem a tánctérre, és ez a srác...szóval ez a srác kiszúrt magának, gondolom látta, hogy nem vagyok már józan, és rám szállt. Azt hiszem nagyon kedves volt egyébként, de túlságosan is...közel került hozzám, és el akart vinni a szobájába, hogy megmutassa nekem a könyvgyűjteményét. Márk ekkor lépett közbe, nem hagyta, hogy magával vigyen, és szerinte ez a srác...hát érted...olyasmit akart - mindezt már lehajtott fejjel böktem ki Beninek, mert rettentően szégyelltem azt, hogy naiv voltam, s azt gondoltam, hogy tényleg csak könyveket akar mutatni nekem az a srác.
- És azóta akármikor összefutok velük, ez a rellonos mindig beszólogat nekem- mondtam sóhajtva. - Márk tényleg megvédett aznap este azt hiszem - mintha védeni akartam volna Beni előtt a levitást, úgy ejtettem el előtte ezt a mondatot, s közben újra belepillantottam Benett szemeibe.
- De hagyjuk is, ha nem foglalkozunk velük, majd abba hagyják. Ott tartottunk, hogy a családodról volt szó - a témát sietve tereltem vissza a fiú dolgaira, mert tényleg nagyon érdekelt az, hogy mi viselte meg őt ennyire az ünnepek alatt. Amiket mesélt, azok nagyon szomorúan hatottak rám, s úgy éreztem, mintha csak engem bántottak volna, nagyon megsajnáltam a fiút.
- Jaj dehogy is te tehetsz róla. A bátyád egy bunkó! - ugyan nem ismertem a srácot, de az elmondottak alapján így tudtam bekategorizálni őt.
- Beni hidd el, hogy erről nem te tehetsz. Az apád egy felnőtt ember, és neki kellett volna vállalnia a saját dolgait akkor, amikor megnősült. Arról nem te tehetsz, hogy ő ezt az egészet elsunnyogta az anyukád előtt. Arról meg pláne nem, hogy te varázslónak születtél. Erre legyél büszke, és próbáld meg kizárni azokat a rossz dolgokat, amiket a bátyád hozzád vág. Kell egy kis idő majd, míg lenyugszanak nálatok odahaza a kedélyek, ez egész biztos, de kérlek ne okold magad, jó? - ha engedte, újra magamhoz öleltem őt, hogy ezzel is lelket öntsek belé.
- Ami meg a bátyádat illeti, ha még egyszer szekálni mer téged, én odamegyek hozzátok és...és...jól leátkozom a fejét a helyéről! - haloványan elmosolyodtam, azt akartam, hogy Benett érezze, hogy támogatom őt, s nincsen egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya

Oldalak: « 1 2 ... 71 ... 79 80 [81] 82 83 84 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet