36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. március 28. 10:03 | Link

Tanévzáró/tanévnyitó

Miután megbüntette a lökdösődőt, nyugodtan beszélget Lyráékkal. Egyvalami vonzza vissza a tekintetét a tetthelyre, a nagy röhögés. Igencsak meglepődik, amikor a gyógyító sas – magában csak így nevezi az új javasembert – felsegíti Markovitsot. ~ Mit keresett ott a diákoknál? Ó, a francba! Ezt nem akartam… ~ Húzza el a száját, és véletlenül ránéz a tantestületre, azon belül Alexára, aki éppen őt nézi, és mutatja, hogy neki annyi. Gyorsan körbenéz, de úgy néz ki, hogy kevesen látták, hogy ki volt a tettes, Alexa pedig nem csinál botrányt. Nagyot nyel, majd belekortyol az italába és elrejti az arcát, bár azért egy kis mosoly megjelenik a szája szegletében. ~ 1:1 ~ Ráadásul hölgy kísérője is akad kedvenc professzorának, még a végén jót is tett vele. Még párszor rápillant az újdonsült HV-jára, de úgy tűnik el lesz napolva a dolog. Mert, hogy elfelejtődni nem fog, abban is teljesen biztos… Észreveszi, hogy beszélnek hozzá és int egy „ugyan már” mozdulatot Ophelianak, nem haragszik a bénázásért. Ha haragudott volna, már ott megtorolta volna.
- Azért remélem, azóta már ügyesebb vagy. Bár itt van a párbajmester, vehetsz tőle órákat. – vigyorog Lyrára, de azért arra figyel, hogy ne kapjon tőle kéretlen csomagot. Az igazgató az egész incidenset nem vette észre hála Merlinnek, vagy csak nem foglalkozik vele. ~ Úgy tűnik minden évben meg kell mutatkoznom, nehogy elfelejtsenek. ~ Kuncog magában, ráadásul nagy tisztelettel pillant Markovitsra, aki remekül hozta ki magát a szorult helyzetéből. Azért olyan sokáig nem időzik a repüléstan professzoron, hogy feltűnő legyen, és egyébként is megkezdődnek a kihirdetések és az ajándékosztogatások. Persze a levitások, majd be sárgáznak örömükben, Yarista pedig elfelejt tapsolni olykor. Viszont Várffyt megtapsolja, mégiscsak sárkány lett a harmadikos évfolyamelső. Aztán kiderül, hogy az iskolaelső is ő lett. Kaján vigyorral tapsolja meg a háztársát, még az ünnepeltetésben is kiveszi a részét, és kutakodva keresi Nikit, akit sajnálatára nem talál meg, így Dolánszkyt neveti képen, hogy ne örüljön már annyira a győzelmüknek a kis eminens. Szabadidejében kiment pár meccsre és elismerően nyilatkozott magában Várffy teljesítményéről, és látta azt is, hogy nem tetszik a fiúnak az eredmény. Ebben egyet ért vele, neki sem tetszene, nem úgy, mint a Bükki Bikák utóbbi meccsén, ahová titokban ellátogatott, hogy megnézze Markovitsot. ~ Tizennégy gólt vágott az „öreg”, az azért nem semmi. Még a végén kijutnak valami nemzetközi kupába. ~ Örül, hogy jó formában látta a professzorát, már a tanár-álomcsapat meccsen is tetszett neki a játéka. Úgy néz ki, hogy Ausztráliában sem a legyek hordják össze a bajnoki trófeáért összeszedett győzelmeket. Nos, ezért is van egy kisebb lelkiismeret furdalása az átok miatt, mert baleset volt, és ő még csak véletlenül sem átkozná meg Markit, ahogy a diákok nevezik egymás közt. Kissé ironikus, hogy pont véletlenül átkozta meg. Megint a tanári asztal felé pillant, és mielőtt összetalálkozna a tekintetük a HV-jával, gyorsan tovább figyeli az újdonsült tanárok felhozatalát, mintegy álcázásképpen. Abban reménykedik, hogy Alexa addig megenyhül, amikor majd kérdőre vonja a kviddicsest az incidens miatt.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. március 28. 10:23
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Antonio Welse
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 12:13 | Link

Évnyitó-Évzáró ( Ronald )
Magában ismételgette a fiú szavait. Ezerszer is megfontolta, majd válaszolt:
- Szevasz! Persze mehetünk nemrég kaptam szintén az apámtól egy NIMBUS 2013-ast, tudom, hogy nem éppen a legjobb seprű, de én beérem ennyivel.
Gyorsan krumplipürét és rántott csirkemellfilét rakott a tányérjára, sütőtök levet öntött a kelyhébe. Ahogy evett és ivott hallgatta az igazgató beszédét.
-4-edikek? Ez nem lehet igaz! Legalább lehettünk volna harmadikak - közben szomorú arcot vágott - na nem baj az új tanévbe majd belehúzunk és akár elsők is lehetünk. - hallgatta tovább a beszédet - azt hittem, hogy a navinések lesznek az elsők.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. március 28. 17:05 | Link

Simba - Záró Kiss


Pillanatok alatt összeügyeskedi Emmus a szendvicset újdonsült barátjának. Visszaigyekezett a levitások asztalához, ahová így másodszorra már bátran, mint aki haza megy, közeledett. Nem telt bele sok idő, hogy elvegye és már le is ellenőrizze a kész művet az ihletője. Vicces, de a szendvicsnek múzsája is van, jelen esetben Alex lenne ez a fantasztikusan inspiráló személy.
Pörgeti két falat között a szavakat neki a cuki fiú, de inkább arra figyel, amit a kezeivel csinál. Egy poharat kerít, és már tölti is fel neki, mint egy viszonzásként a szendvicsért. Hatalmas mosollyal elveszi tőle a poharat, még mielőtt belekortyol, reagál.
- Örülök, hogy ízlik. Nincs mit hálálkodni, szívesen készítettem. – Vigyorog, közben belekortyol az italba. – Érdekes olyan ez kicsit, mintha ilyen multivitaminos valami lenne. – Komolyan, tiszta értelmes magyarázás Emmus részéről, már csak a kezeivel való hadonászás hiányzott az összképhez. Kortyolgat továbbra is, úgy figyeli, az asztalnál még elő-elő bukkannak diákokat. Valóban nincs ma valami tömeges idevándorlás. De nem is baj, szereti ezt a barátságos embermennyiséget ma. Nincs szüksége a tömegre.
- Elsős? – Felkacag, majd komoly, szomorú bambiszemes képét villantja fel. – Tudom, hogy akkora vagyok, mint egy elsős, de ár Ötödikes vagyok, sőt ha a vizsgáim kijavítják, már Mestertanonc. – Kicsit morcin tekint rá, persze mókásan, nem sértődne meg, ezt a szája sarkában bujkáló mosoly árulja el, amit észre is vehet a mellette ülő.
Közben az évfolyamok utáni másik fontos témát vesézik ki, méghozzá azt, hogy kinél milyen érdekességek vannak házon belül. Csillogó szemekkel hallgatja a beszámolót arról a tér-idő szobáról, érdekesnek hangzik, egyszer szívesen megnézné. Aztán ő is mesél és kérdést is kap természetesen.
- Hű, van darts, billiárd meg az ehhez hasonló dolgok, kikapcsolódásra nagyon alkalmas, meg jókat lehet mulatni együtt. – Aztán még megissza a maradék gyümölcslevet, és rátér a tetőtérre. – Mert nyugodt rész, szeretek felmenni oda elmélkedni, néha a pörgés mellett kell egy kis nyugalom. – Igen, valóban fura ezt hallani egy két lábon járó energialabdától, de ha egyszer így van, akkor nem igazán lehet szépíteni. Mielőtt felállna az asztaltól, hiszen mind a ketten végeztek, még gyorsan visszatér a festésre.
- Képzeld, tudok ám ilyen ragadósat, hogy is hívják azt… – megvakarja a fejét, majd folytatja. – Matrica! igen, olyat, és azt leveheted, ha nem illik valamelyik csinos kiegészítődhöz. – Mondja bíztatólag, még kacsint is egyet a békára pillantva a járgányon. Felemelkedve ellép az asztaltól, barátságosan, igazából eléggé támadólag, megöleli a fiút, aztán egy „pápá”-val visszaindul a klubhelyisége felé. Ez is egy eseménydús étkezésnek sikeredett.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. március 28. 23:21 | Link

Évnyitó-Évzáró 2 in 1
Riri, Matilda (István)

* A gyerek mindenáron szeretett volna a tanárnővel tartani az évnyitó, illetve évzáró ünnepségre. Ő maga amúgy sem szereti ezeket a feltűnő, díszes ünnepélyeket, de ezúttal még inkább illik megjelennie, ha már megválasztották házvezetőnek. Nagyon örül a megbízásnak, régebben is élvezte a házkörüli munkát, de nem csak kertészkedni szeretett, hanem a Navinésokkal is foglalkozni. Azok a régi szép idők… ezúttal minden teljesen más. Akkor az ikrei még nem is kezdték meg a varázslótanulmányaikat, most pedig már másodikos mestertanoncok lennének. Ririvel akkor lett várandós, amikor még Keating professzor oldalán segítette az unikornisokat. Azóta sajnos ő sincs már az iskola falai között.
A kislány az utolsó pillanatban tudta meggyőzni arról, hogy neki is ott a helye az ünnepségen, így még őt is rendbe kellett szednie. Legalább ezúttal nem koszolta össze magát, de a kócos loboncot sem volt egy sétagalopp kibontani, de legalább a drágaság most együttműködő volt. Szerencsére a ruhájával nem volt sok tennivalója, mert így is elkéstek néhány percet, ám a kicsi leányzó nem zavartatta magát, visítva az Eridon asztalához rohant, amíg a tanárnő az ajtóban ácsorgó könyvtároshoz szólt.  A fiatal nővel már találkoztak egyszer a héten, amikor valamilyen pedagógiai szakkönyvben szeretett volna megnézni valamit.* - Jó napot! Miért ácsorog itt az ajtóban? A tanári asztalnál ülnek az iskola dolgozói is! * Mondja a fejével a vízszintesen álló asztal felé bökve, majd felszisszenve elindul a lányát becserkészni. Megígértette vele, hogy rendesen fog viselkedni. Nemigen bízhat az ember egy 5-6 éves gyerek szavában. Miután a törpe kiLeoniezta magát megfogja a kezét, s némileg szégyenkezve indulnak a tanári asztal irányába. Megszaporázza a lépeit, mögötte suhog a hosszú dísztalárja. A kollégáknak biccentve helyet foglal a kicsi lánnyal, az igazgatóra száját elhúzva néz ezzel kifejezve elnézését. Riri a megszeppenéstől elfelejt köszönni, ráadásul a tekintete is elkalandozik. Végigsimítja a vékonyka kis karocskáját, jelezve, hogy most már bizony elég lesz, és üljön nyugton. Nem is tud sokáig a gyermeke magaviseletével törődni, mert fél szemmel látott valamit elsuhanni. Mire odakapja a fejét, már a házvezető-helyettese éppen a Yarólapok irányába zuhan. Valamiféle halk morgást hallat, majd arcát az ép kezébe temetve csóválja a fejét. Az ujjai közül kilesve látja, hogy ketten is a férfi segítségére sietnek, így ő maga inkább érdeklődve figyeli az eseményeket. A diákokat nem fegyelmezi, majd megjárják, amikor István órát fog tartani nekik meg vizsgáznak nála. Ahogy az új arcok a tanári asztalhoz lépnek bólintással köszönti őket. István kap még ez zavart arckifejezést is, majd immár teljes figyelemmel hallgatja az igazgatót. A nyerteseket finoman megtapsolja, a beteg kezét nem erőlteti meg értük. Finom mosollyal figyeli a diákok reakcióját. Idén nagyon szépen teljesített a Levita, megérdemlik a győzelmet, főleg Alex.*


Dísztalár
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. március 29. 21:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. március 29. 18:18 | Link

[Évnyitó-záró]


Nos elérkezett ez az év is. Végre megkezdhetem a tanári pályámat, ami nem kis izgalommal tölt el. Már nagyon vártam, hogy idáig eljussak, mert ez azt jelzi számomra, hogy valamit sikerült elérnem az életben. Már régóta vonzz a tanári pálya, és most végre belecsöppenhetek ebben a mágikus, csodálatos világba. Ez kissé nyálasra sikerült, de annyi baj legyen.
A minap már sikerült meglesnem a tantermet, amiben elég sok időt fogok tölteni, és a hozzá tartozó szobarészt is. Mindez az északi szárnyban található, méghozzá a mestertanoncok területén. Végül is teljesen logikus, hogy ott kaptam helyet, mivel csak mestertanoncokat fogok oktatni, így minek tegyenek ki engem ország-világ elé. Teljesen jól elleszek én abba a csöpp kis terembe, a még csöppeb szobával. A szobát csak azért kaptam, hogy ha esetleg nincs kedvem hazamenni, akkor tudjak hol aludni. Nem áll szándékomban otthagyni a faluban lévő kis lakásomat, amit annyira megszoktam már, és teljesen Vandásra alakítottam. Na meg Dongó se nagyon élvezné szerintem a változást. Főleg, hogy nem szereti a gyerekeket és a férfiakat. Ezekből pedig itt akad azért egy pár darab.
A délutánt azzal töltöttem, hogy az új szobámban pakolásztam. Kicsit átrendeztem a bútorokat, a könyvespolcon a könyveket, feltettem pár festményt a falra, leterítettem egy-két szőnyeget a padlóra. Végül az egészet megkoronáztam egy ópium illatú füstölővel. Az a kedvencem. Egyszerűen imádom az illatát!
Egy elegáns ruha havert egész nap a kanapén, amit majd az esti megnyitóra akarok felvenni. Sajnálatos módon fogalmam sincs, hogy mit kell felhúzni egy ilyen jeles eseményre. Erről nem kaptam oktatást, én pedig sosem láttam ilyet, így nem tudom. Mivel életem eddigi szakaszában muglik között nőttem fel, mugli iskolába jártam, így nem tudom, mi szokás a varázslók és boszorkányok világában. Így arra jutottam, hogy keresek valami alkalmi öltözetet, és az biztos jó lesz.
Nem sokkal kezdés előtt neki is álltam készülődni, de természetesen nem sikerült időben összeszednem magam. Nagyon durva késéssel tipegtem be a Nagyterembe. Az igazgató már a beszédje végénél tarthatott. Szinte minden tanár valami talárfélében ült egy hosszú asztalnál. A diákok 4 asztalt foglaltak el, házak szerinti felosztásban.
"Gratulálok Vanda, jó évzárás/évkezdés!* Képzeleten vállon veregettem magam, majd megálltam az ajtóba. Nem akartam előre sietni, és megzavarni a beszédet. Bőven ráérek majd akkor is előre baktatni, ha itt a kaja ideje, és mindenki azzal lesz elfoglalva, hogy övé legyen a sajttal töltött hús legnagyobb példánya.

Öltözet
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. március 29. 18:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antonie Holden
INAKTÍV


Átváltoztatástan&Asztrológia
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 157
Írta: 2013. március 29. 18:29 | Link

Évnyitó / évzáró - Yarista

Szörnyen restelli, hogy elkésett, de hát kicsit elszámította magát. Ahogy az ajtóban állva végigtekint a diákokon és tanárokon, úgy tűnik számára, hogy az igazgató már elmondta a beszédét, mivel a hangulat elég oldott. Ugyan tavaly év közben érkezett vissza az iskolába, ahol előtte már tanított egy évet, nem sokan látták azóta. Ő sem ismeri meg a régi tanítványait mind, kivéve persze egyet, akinek az elmúlt tanévben Animágiát tanított. Barátságosan int a kollégának, viszont az ellenkező irányba indul el, hogy váltson pár szót Yaristával. Komótosan lépdel, és közben azon gondolkodik, hogy minden utasítást leírt-e a házvezető nőjének, akit felvett, mivel amikor a tanév végén hazautazott a lakás egy merő kosz volt. Mikor a fiú mögé ér, barátságosan a fiú vállára helyezi a kezét.
- Hogy van mindig? Jól telt a szünet?- kérdi mosolyogva a professzor és közben azon gondolkodik, nem furcsa-e a többi diáknak, hogy ilyen közvetlenül beszél Yaristával.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 19:13 | Link

Antonio

-Nimbus 2013? Már rég szerettem volna egy Nimbust kipróbálni. Állítólag nagyon jó gép. Mehetek vele? Persze, ha szeretnél menni a tűzvillámommal....
Hát igen. Csak negyedikek lettünk, de idén jobbak leszünk.
Ha végeztél menjünk ki a pályára röpködni. Még a seprűmet sem mutattam meg senkinek, apám nem engedte.

Vettem még szilvás gombócot a tányéromra. Ez a kedvenc magyar ételem a desszertek közül. Már előre örültem a mai napnak. Az év utolsó szabad napjának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. március 29. 19:33 | Link

Tanévzáró/tanévnyitó – Holden professzor

Úgy tűnik, hogy az incidens tisztázása tényleg későbbre lesz téve, ezért felenged, mint egy csomóját eresztett lufi. Megkönnyebbült, megint éhes lett, habár az étvágya nem veszett el közben sem. Békésen üldögél Lyráéknál, és kiválogat magának az ételből a neki tetszőeket: sülteket, némi üdítőt, és rizst köretnek, Már csak meg kell várni a bemutatásokat és a beszéd végét, na meg a házbeosztásokat és lehet is enni. Kissé furcsállja, hogy már az asztalon az étel, de elég sok mindent történt az iskolában, gondolja. Egyszer csak egy kéz nehezedik a vállára, már fordulna, hogy kedves szavakkal illesse a bátort, aki támfalnak használja, de az ismerős hang mosolyra vonja az ajkai ívét.
- Szép napot önnek is professzor! Köszönöm, kipihentem magam, a vizsgák pedig természetesen jók lettek. – mondja kedvesebben, mint azt egyébként szokta. Nos, igen, kevés tanárral ilyen közvetlen és kedves, talán még a szomszédjai is furcsállhatják ezt a hangnemet.
- Mondanám, hogy foglaljon helyet közöttünk, de gondolom, ezt nem teheti meg, ráadásul Flaviu professzornő felnégyelne engem. – folytatja a beszélgetést, majd ha már ide érkezett hozzá a professzor, gyorsan megkérdi.
- Nemsokára folytatjuk az órákat, igaz? Elég sokat gyakoroltam, az eddigi anyag már nagyon jól megy. De majd felméri a professzor úr úgyis. – fejezi be, nem szeretné sokáig feltartani az ÁVT és animágia tanerőt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Antonie Holden
INAKTÍV


Átváltoztatástan&Asztrológia
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 157
Írta: 2013. március 29. 21:04 | Link

Yarista Palarn - Évnyitó / záró

- Háááááát... akár le is ülhetnék. - morfondírozik félhangosan a professzor, de aztán arra a következtetésre jut, hogy még be kell mutatkozni az újaknak, és még ennie is kéne valamit.
- Le is ülhetnék, de nem teszem. De köszönöm az invitálást.- mosolyog a professzor. Pár pillanatra megakad a tekintete a csokoládétortán.
- Igen, igen, úgy terveztem, a tanév első napját meghagyom még Önnek szabadon, de aztán kezdődhet a munka. Mit szólna akkor 2.-án a délután négy órához? A helyszín természetesen a szokásos. Ohhhhh! Akartam is mondani, majd kijönnek valamikor az év közepe táján a minisztériumból megfigyelni egy foglalkozást. Smokey amúgy nagyon jól van. Ezt a nevet adtam a kis huncutnak. Kikelt a szünetben, így kialakíttattam a szobám sarkában egy kis hmmm.. "játszósarkot" neki.-hagyja szóhoz jutni a fiút is.
Még mielőtt a fiú belekezdene a válaszába, gyorsan feltesz még egy kérdést.
- Mellesleg van valami terve idén az ÁVT-nal? Vagy az Asztrológiával, ha már itt tarunk, ugyanis, ahogyan a tavalyi évben említettem, megpályáztam és el is nyertem.- mondja büszke, de egyben gyerekes mosollyal a professzor.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 29. 23:58 | Link

Évnyitózáró hardcore party
/Leonie, Mami meg picit minden új tanár néni és tanár bácsi+Chaske/

*Pont kapóra jött neki, hogy az anyukája lemaradt, mert beszélgetni akart azzal a szőke nénivel. Addig ő pont oda tudta adni Leonienak az ajándékát, amivel egyébként a végéig kellett volna várnia az eredeti terv szerint. Így sokkal jobb volt, meg tudta lepni a vörös hajú Eridonos leányzót azzal, hogy egyáltalán megjelenik ezen az ünnepségen, az ajándéka már csak ráadás. Fog még egy csomó-csomó rajzot készíteni kettőjükről, valószínűleg arról is, ahogy a múltkor ugyanitt játszottak. A pici lányt jól megölbéztetik, mialatt a drága kuncog. Nagyon örül neki, hogy Leonienak tetszett, amit rajzolt. Szeret firkálgatni, az anyukája szerint most lesz itt egy bácsi, aki rajzot fog tanítani. Majd megnézi a tanáriban, hogy milyen, és ha aranyos, akkor talán neki is meg fogja mutatni a rajzait. *- Gyere, a nagymami küldött Pałeczki kremowet! *Suttogja, mint valami nagy titkot. Ez a kedvenc étele, meg egyfajta lengyel krémes, úgyhogy ha a nagyszülei jönnek Magyarországra, akkor mindig hoznak neki ezekből. Nagyot nevet, amikor Leonie olyan viccesen búcsúzik el tőle. Amikor a legutóbb előtt találkozott a nővéreivel, akkor megtanították, hogy hogyan tartsa úgy a mancsait, mintha szívecske lenne, így szélesen vigyorogva küld a lánynak egyet. Az asztalnál az anyukája fegyelmezésére engedelmesen reagál, és csak bólint egyet. Azt hitte, hogy komolyabb fejmosást fog kapni, ám ezt megakadályozza az, hogy István bácsi a földre terül. Riri még nem érti, hogy nem lesz semmi baja a férfinek, ezért felnyög egyet és rémültem bámulja őt, majd félhangosan az anyjához fordul, aki éppen eltakarja még a szemét is, ezáltal még ijesztőbbé téve a dolgokat.*- Anyu, mi baja van a bácsinak? *Kérdi, miközben a karját rángatja. Most azt várja, hogy a nő tegyen valamit, elvégre boszorkány, meg példakép és ilyenek. Ekkor ismerős arc tűnik fel a színen. A néma férfi az udvarról, aki olyan szépen begyógyította a bibijeit. A rémület helyett inkább az érdeklődés veszi át az irányítást felette. Tudta, hogy a férfi ügyesen gyógyít, és most sem csalódott benne. Onnan nem érti mit beszél, de szemmel láthatóan többet mond a tanár bácsinak, mint neki. *- Anya, ő volt az a bácsi az udvaron. * Susogja a mamájának, aki már a múltkor elmondta neki, hogy Chaske nem tud magyarul, és azért ért ilyen jól a bibijeihez, mert gyógyító. A rend különösen hamar helyreáll, ő maga még várta volna, hogy Gyuri bácsi a sarokba állítja azt a rossz kisfiút, vagy kislányt, aki bántotta István bácsit. Az óvodában mindig megbüntetik azt, aki bántja a másikat. Jobb híján figyeli az eredményhirdetést, jó hangosan tapsol és rámosolyog a kitüntetettekre, egyfajta extra ajándékként. Hamar unalmas lesz neki a műsor, inkább a frissen érkező tanárokkal kezd el foglalkozni. A tanáriban mostanában nem járt, nemigen ismeri a mamija új kollégáit. Chaske-nek integet, lehetőleg úgy, hogy az igazgató bácsi ne lássa. Alaposan tanulmányozza az új arcokat, remélve, hogy elkapja a pillantásukat széles vigyorral üdvözli őket a suliban. Meg persze reménykedik, hogy van náluk valami csoki, vagy cukorka, csak úgy hobbiból, mert az bármikor jól jön.*
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 30. 15:25
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. március 30. 10:45 | Link

Évnyáró


Érdeklődve hallgatom az igazgató úr beszédét, noha az év, amelyet éppen lezár a legkiemelkedőbb diákok és tanárok felemlegetésével, számomra nem bír jelentőséggel, hiszen csak most érkeztem, hivatalosan a következő évtől vagyok itt, veszek részt az iskolai életben. Mégis, olyan jó érzés hallgatni, nosztalgiázni, az én időmre gondolni, amikor ugyan nem említették az én nevem soha, de társaim sikerének azért örülhettem.
Annyira elmerengek, hogy alig tűnik fel az a pár szokatlan eset, ami nem teljesen illik egy ilyen ünnepség képébe. De mikor egy egészen pici lány bukkan fel, elszakad a tekintetem Gróf Wicklerről.
Lemaradtam volna, és már bölcsőde is van Bagolykőn? Vagy csak valaki túl nagy adag fiatalító bájitalt ivott volna? Nem, ami azt illeti, túlságosan is kislányosan viselkedik, hogy ne egy valóban kicsi lány legyen. Addig-addig figyelem, míg egy hang vissza nem húz gondolataim folyosójáról, magára vonva figyelmem. Szendrei tanárnő az, akivel már volt alkalmam találkozni megérkezésem óta.
 - Jó napot, Tanárnő! - mosolygok rá, majd a tanári asztal felé kapom a tekintetem. Gyors fejszámolást végzek, de szó szerint, felidézem hány helynek van még gazdája, aki nem érkezett meg, és végül arra jutok, hogy valóban van egy fennmaradó hely számomra is. Felderül az arcom a nagy felismeréstől, ami persze sosem jutott volna el a tudatomig, ha nem hívják fel rá a figyelmem.
 - Nahát! Rohanok, köszönöm! - közben az is eszembe jut, hogy az én időmben is az asztalnál ültek az iskola egyéb dolgozói is, nem csak a tanárok és az igazgató.
Így aztán ellököm magam a fal mellől, és Szendrei tanárnő nyomába eredek. Végignézzük egy vélhetően diákcsíny áldozatául eső tanár esetét, és nekem újból feltűnik a kislány, nem véletlenül, hiszen a tanárnő karján csüngve köt ki. Gyorsan elfoglalom a helyem az asztalnál, és előrehajolva odasúgom - nehogy megzavarjam az igazgatót - Szendrei tanárnőnek:
 - Nagyon helyes kislánya van - legalábbis elég valószínűnek érzem, hogy a sajátja. Elkapom a pillantását a lánynak, mikor nézelődik, és rámosolygok.
 - Szia! Hogy hívnak? Tetszik ez a nagy hűhó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Antonio Welse
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 11:20 | Link

Évnyitó-Évzáró (Ronald)
A szája tele volt, így nem tudott egyből válaszolni barátjának.
~Hogy lehet az, hogy egy olyan ócska seprűt, mint az enyém ki akar próbálni, amikor neki egy sokkal jobb seprűje van?-kérdezte magától.
Aztán válaszolt:
-Persze kipróbálhatod, én is kipróbálnám a Tűzvillámodat. Mivel mind a kettőnknek van engedélye a házvezetőnktől a repüléshez, így mehetünk. Csak egy gond van, még soha nem ültem seprűn. Apám nem engedte, mert őszerinte veszélyes, anyám szintúgy. De úgy gondolják, hogy a suliba kéne egy és ki is próbálhatom milyen a repülés. A testvéreim mind a Wilian boszorkány és varázsló képzőbe tanulnak. Nem tudom miért, de engem ide küldtek el. A legidősebb bátyám, Jacken igen jártas a repülésben, még benne is van az Amira nevezetű háza kviddics csapatába. Sőt még úgy tervezzük, ha mindannyian (a hat testvér) megtanulunk repülni és kviddicsezni, alkotunk otthon egy csapatot, csak még egy embert bezsírozunk közénk.
Utána követte barátja példáját és vett egy szilvás gombócot. Azután szépen felállt, ment kifelé, várva, hogy a barátja kövesse a hálótermükbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. március 30. 15:36 | Link

Tanévzáró/tanévnyitó – Holden professzor

Ahogy várta, a professzor nem akar rossz pontot szerezni az igazgatóságnál, így inkább nem ül be közéjük. Nagyon jó kedvében van  a prof, az is igaz, hogy ritkán látta rosszkedvűnek, vagy előtte nem mutatta magát annak, végül is egyre megy. Biztos benne, hogy eléggé munkamániás, és szereti is csinálni, tehát az évnyitó neki valami örömforrás lehet, egy új kezdete. Megbeszélik a nép között, hogy mikor kezdődnek az órái, és lesz majd valami felügyelő is. Kicsit megráncolja a homlokát a rellonos, de ehhez nem fűz megjegyzést, biztos előírás.
- Rendben, már nagyon várom. Akkor másodika, délután négy, jegyeztem. - mosolyog, aztán még szélesebben, amikor rájön, hogy kiről beszél a professzor valójában.
- Ó, nagyon örülök, hogy kikelt végül is. Majd megvizsgálom magamnak, érdekel, hogy miféle. - kacsint a tanerőre, holott ezt nem nagyon szokták a diákok megengedni maguknak. Igazából Yar sem, de Holdennel elég jóban van ahhoz, hogy kérdés nélkül megengedje magának. Majd esetleg kap érte később valamit, ha tévedett volna.
- Először is gratulálok, hogy mindkettő az öné! Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogja ezeket tanítani. Az ÁVT-t biztosan felveszem majd, hiszen, ha már animágiát tanulok, szinte kötelességemnek érzem. Egyébként is érdekel, sajnálom, hogy két évig nem volt... Az asztrológia viszont annyira nem érdekel, szóval vélhetőleg azt nem fogom felvenni, aztán lehet, hogy mégis. - mondja nagy vidáman, mert tudja, hogy Holden prof. eléggé szereti az őszinteséget, még akkor is, ha mondjuk az neki nincs annyira ínyére. Ha nincs más, valószínűleg a professzor elmegy a többi tanár mellé, akik már gyülekeznek a pódiumon, kicsit megkésve, főleg az újak. Nem mintha érdekelné, hogy kik azok, majd megismeri őket az órákon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 30. 18:22 | Link

Kedv szerint csukható tanév

Elég lazán vettem az ünnepséget. Kikészítettem magamnak egy inget, meg egy fekete farmert, aztán lefeküdtem szundítani egyet. Nagyon jól elvoltam, de talán mégsem kellett volna, mert elaludtam. Enyhén szólva kócos hajjal, talán elkent sminkkel, talán nem - hiszen nem volt időm piperészkedni -, magamra rántottam a pólóm felé az inget, szinte beleugrottam a nadrágba, és már rohantam is lefelé. Már akkor éreztem, hogy valami hiányzik, de csak simán nem vettem róla tudomást. Lihegve érkeztem meg a helyszínre, és megállapítottam, hogy bizony, tényleg elkéstem, nem csaltak meg a megérzéseim. A beszéd már a vége felé sodródott. Reméltem, hogy nem kapok senkitől leszúrást érte. Persze nem volt ritka, hogy valaki leteremtett, mert sokat késtem, és tudtam, mi is ilyenkor a teendő; engedelmesen bólogatni kell, mintha nagyon bánnám az esetet, és biztosíani a méges illetőt, hogy nem fordul elő még egyszer. Megtorpantam az ajtóban egy nálam idősebb nő mellett. Reméltem, hogy nem egy tanárhoz van szerencsém, aki azért állítottak ide, hogy elkapja a későket. Idegesen rápillantottam, és toporogni kezdtem a hideg kövön. A túlságosan is hideg kövön... Lepillantottam a lábamra, és kicsit riadtan, de inkább szórakozva a feledékenységemen vettem észre, hogy nincs rajtam cipő, és az egyik lábamon fekete, a másikon pedig fehér zoknit viselek. A helyzet ellenére is idegesen vigyorogni kezdtem, és nem értettem, hogy nem vettem eddig észre magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. március 30. 21:05 | Link

Tanévzáró/nyitó;;          



Vége a vizsgáknak, és az elmúlt évek halasztása után, végre eljutottam odáig, hogy tanuljak is tisztességesen és meg is legyenek az írásbelijeim. Bár nem igazán voltam a legjobb passzban, sőt ami azt illeti semmi kedvem nem volt ehhez az ünnepséghez, de mindegy. A megjelenés ugyebár kötelező jellegű, legalábbis illett részt venni, hogy meglegyen az éves pofavizit is, de ennyi. Kész szerencse, hogy csak pár ember ismerte azt az Elisabethtet, aki mosolyogni is szokott, legalábbis valóban. A többiek éppen ezért beérték egy jól álcázott, görbe vonallal. És ez így volt jó.
Az ünnepség kezdete szokványos volt, nem vártam igazán semmire, aztán kihirdették az évfolyam elsőket és a saját évfolyamomnál meghallottam a saját nevemet. Először nem is vettem komolyan, aztán mikor már egy-két szempár rám szegeződött, felálltam, hogy kimenjek az igazgatóhoz. Akaratlanul is meglepetten mosolyogtam. Eszembe sem jutott, hogy ilyen jól sikerültek a vizsgáim.
- Köszönöm - ráztam kezet az igazgató úrral, átvettem a jutalmat, az oklevéllel együtt, majd visszatértem a helyemre. Fogadtam pár gratulációt még, majd még mindig csodálkozva, hallgattam tovább az ünnepséget.
Utoljára módosította:Elisabeth Lovelace, 2013. március 30. 21:06
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 21:37 | Link

Évnyitó - Marki

Meglepőnek tartom, hogy ezen a helyen egy tanár már az évnyitáson sem lehet biztonságban, mert mindenféle diákok csak lazán lövöldözik a különféle átkokat. Ennyire hosszú pórázra lennének engedve? Mindenesetre meglehetősen furcsa, nálunk ilyen soha, senkinek nem jutott eszébe, pláne nem nyíltan leátkozni egy tanárt. Úgy tűnik jobb lesz, ha vigyázok magmra, a jelek szerint van egy-két vadóc. Annak viszont őszintén örülök hogy a kollégának nincs semmi baja.
- Mészáros Gréta - mondom mosolyogva a két férfinek.
Szép libasorba állunk, besorolok az indián úr mögé és elindulunk a tanári asztal felé. Közben azon gondolkodok, hogy vajon ez az indián törzsfőnök vajon honnan jöhetett. Mert hogy nem ősgyökeres magyar, abban nagyon biztos vagyok. Mindegy, inkább nem teszem szóvá, kicsit illetlen dolog lenne elkezdeni faggatni szegényt itt mindenki előtt. Mikor a tanári asztalhoz érünk, helyet foglalok a tanerő jobb oldalán.
- Mondja, itt mindig történik valami ilyesmi? - fordulok István felé érdeklődve. Muszáj tájékozódnom kicsit, nem tudom mire kell számítanom itt, de ez semmi bizalomgerjesztővel sem szolgál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 31. 18:55 | Link

Tanévnyitó

A közjátékom hatására a tanári kar nagy részén kínos csend uralkodott el. Lehet, hogy eléggé pojáca módjára próbáltam menteni a menthetőt, és ez egyesekben visszatetszést váltott ki, de az adott pillanatban ennyire futotta tőlem. A mutatványom az igazgatót zavarta meg a legkevésbé, fel se vette az egészet. Hiába, a rutin meg az évek nem hazudnak. Talán határozottabb fellépést várt volna el tőlem, és ezért tett úgy, mintha levegő lennék. Ezért mégiscsak elkezdtem nézelődni, hogy honnét jöhetett az átok, de aztán a mellém ülő Mészáros kisasszony társalgást kezdeményezett. Nem voltam beszélgetős kedvemben, hiába próbáltam elbagettelizálni a nyilvánosság előtt az iménti incidenst, belül még nagyon is foglalkoztatott a dolog, főleg az igazgató úr viselkedése ütött szöget a fejembe. Nem megfelelő módon reagáltam, csak ez lehetett a magyarázat.
- Nem általános. - feleltem tömören a kérdésére, de aztán rájöttem, hogy talán lehetnék egy kicsit közvetlenebb is egy újdonsült kolleginával, ezért folytattam.
- Nem kell megijedni, ez tényleg csak egy sajnálatos baleset volt. - tettem hozzá nyugtatásképp, mert úgy tűnt, hogy Grétát milyen érintették az események. Kviddicsjátékosként a megátkozás ténye abszolút nem hatott meg, hanem inkább az foglalkoztatott, hogy vajon helyesen cselekedtem-e utána.
- Nagyon kínos volt a poénkodásom? - kérdeztem meg Grétától, hátha előrébb juthatok, mintha csak önmagammal viaskodnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 1. 16:42 | Link

Tanévzáró/nyitó

Kis fiatal elsősként, alig ismerve a kastélyt nagy öröm töltötte el amikor sétált a folyosón és végül megtalálta a nagytermet. Kicsit elkésett, mivel már javában folyt az ünnepség. A lehető leghalkabban odaosont a Levita ház asztalához és leült legjobb barátai mellé.
Annyira várta már ezt a napot. Szépen kiöltözött az alkalomhoz illően, akárcsak a többi jólelkű diák. Fekete fodros ruhát és hófehér bolerót viselt. Ezüstösen csillogott lábán a magassarkú cipő, amit még édesanyjától kapott. Amint leült a szépen kidíszített és jól megrakott asztalhoz, barátai megdicsérték az öltözékét, és beszélgetni kezdtek vele. Illedelmesen megköszönte a dicsérő szavakat, majd egy mindent kifejező arccal, egy intéssel jelezte, hogy figyelni szeretne az ünnepi beszédre. Örömmel hallgatta végig az igazgató úr beszédjét, amelyből a lehető legtöbb fontos információt igyekezett kiszűrni. Annyira érdekesnek találta az egészet. Nem tudta elképzelni, hogy miből maradt volna ki ha nem jön le az ünnepségre. Kihagyta volna a csodás vacsorát, amin a manók mennyit dolgozhattak. Illedelmesen étkezett tovább...
Utoljára módosította:Jakab Hanna, 2014. január 2. 14:52
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. április 1. 16:43 | Link

- Idén több változás is történt a házvezetőségek tekintetében. Minden házban történt némi újítást. Az új tanévtől kezdve az Eridon házvezetője Kahlil L. Rochard professzor, aki a négy házvezető közül egyedül maradt meg posztján. Segítsége Szendrődy-Nagy Áron professzor lesz, aki már most igen jól beilleszkedett a pirosak közé.
Miközben beszél, a két professzorra mutat, akik a mostantól a pirosokat irányítják majd.
- A Levita ház vezetőségében száz százalékos váltás történt, remélem azonban, ez nem veti vissza őket az eddigi tevékeny élettől. Házvezetőjük mostantól Rédey András-Kálmán professzor, míg helyettese Kőszegi Gábor professzor.
Itt is rámutat a tanárokra, akiket felsorolt, majd küld egy bíztató mosolyt a Levita asztala felé is.
- Szintén teljes a házváltás, történt a Navine élén. A vezetőség tagjai a mai naptól Szendrei Véda professzorasszony és Markovits István professzor, akiknek bizonyára segítségükre lesz olykor a kis Viktória is.
Kezét megtekerve a csukójánál egy unikornisos jelvényt varázsol elő, melyet át is nyújt a kislánynak, aki a tanári asztalnál foglal helyet.
- Végezetül nézzük a Rellon felállását. Házvezetőjük, Alexandra Rachel Hanna Flaviu professzorasszony, aki az elmúlt években helyettesként volt jelen a házban, míg helyetteséül Seren Keith professzort választotta. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy igazán zöldre sikerült a vezetőség.
Mosolyogva mutat a két professzor felé, akik egymás mellett foglalnak helyet, így nem is kell nagyon keresgélnie a tanári karban. Máris megvan a kapcsolat közöttük, nem mintha eddig nem lett volna, hiszen tudomása szerint korábban is jó viszonyt ápoltak.
- Idén sajnálatos módon több tanár is távozott a tanári karból, ők név szerint Jim Goldman professzor, Nemeskürti L. Richárd professzor, Patrick McRyan professzor, Megara Veronica Scali professzorasszony, Széles Adorján professzor, Kékessy Fédra professzorasszony, valamint Várnai Zétény professzor. Terveikhez ezúton is sok sikert kívánok.
A legtöbben családalapítás miatt távoztak, vagy éppen mert remek kutatási lehetőséget kaptak. Azonban történt pozitívum is. Méghozzá, az új tanárok érkezésével.
- Idén kezdi nálunk az oktatást Maróti Antal professzor, aki Rajzmágiát oktat majd, Dwayne Warren, aki óraadóként átvette az Auror Alapszintű Kiképzést, Csatáry Konrád, aki Mitológiák és Vallásokat oktat majd, Vécsey András pedig az elfelejtett varázslatokat. Legnagyobb örömünkre hölgyekkel is bővül a tanári kar, Mészáros Gréta a Legendás Lények Gondozását, míg Dobrai Vanda Szellemtant oktat majd nekünk.
Hagy egy kis szünetet, hogy megvizsgálhassák a diákok, hogy kikkel is fognak találkozni, mielőtt bemutatná az iskolai dolgozók utolsó három tagját.
- Idén Chaske Tsosie veszi át a felügyeletet a gyengélkedő felett, így az esetleges balesetet szerzőket örömmel látja a gyengélkedőn.
Itt egy pillanatra Markovits professzor felé fordul, majd vissza a diákság felé.
- Könyvtárunk vezetését a mai nappal Gryllus Matilda veszi át, akinek segítségét bármikor kérhetitek, ha a házi dolgozatotokhoz kerestek könyveket, vagy csak olvasnátok egy jót.
Biccent egyet a kollegina felé, majd visszafordulva bejelenti az utolsó újdonságot is.
- Ettől a tanévtől a pszichológusi székbe Mácsai Zója doktornő ül, aki bármikor szívesen lát mindenkit, ha ki szeretné önteni a lelkét.
A hölgy felé is biccent egyet, majd összecsapja a tenyerét, mire felbukkan az a rengeteg étel, amit a manók készítettek mára.
- Elég is mára a hírekből, együnk, hogy teli pocakkal alhassunk egy nagyot. Mindenkinek kellemes tanévet kívánok!
Ezzel a mondattal zárja a beszédét, hogy aztán helyet foglalva ő is válasszon néhány finom falatot.
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 4. 02:39 | Link

Évnyitó-záró, Tika és Eric Cheesy
Bocs, hogy ilyen későn írtam, teljesen elfelejtettem. ^^"

Hiába nézelődött, vizslatta a népet, nem igen látott ismerős arcokat. Olyat legalábbis nem, akivel jó, illetve beszélőviszonyban van. Nem zavartatta azonban magát, leült a Navine asztalához, és várt. Az ajtó felé pillantgatva kémlelte a termet, díszeket, elrendezést, és diákokat. Nem kellett sokáig egyedül ücsörögnie, nemsokára lehuppant mellette valaki egy üres helyre. Mikor odapillantott, Sharlotte-ot vélte felfedezni. Széles vigyor terült szét arcán a lány láttán, örült az ismételt találkozásnak.
- Szia! Ó, nekem nagyon jól. Nagyon örülök, hogy találkoztam a szüleimmel, meg tesómmal, jó volt velük. Anyum is alig kiabált apummal, ami kész csoda, hisz korábban szinte napirenden volt minimum két-három ilyen alkalom... Mondjuk, lehet azért nem, mert végre készen van konyha. A házunkban nem sok minden változott, de ami igen, az nagyon. Számomra legalábbis... Voltunk még a nagyszülőknél látogatóban, irtózatosan jó volt! Még Morzsit is vittük, a kutyánkat, de még az axikat is! Mármint, a két gőténket, azaz axolotlunkat. Bár kicsit megviselte őket a helyzet, de túlélték... Rengeteget meséltem nekik a Bagolykőről, mindenről beszámoltam, amiről úgy gondoltam lehet! Ó, de te is mesélhetnél, neked hogy telt a szünet? Voltál valamerre? Milyen volt? - tette hozzá gyorsan, mikor észrevette, mennyit beszélt. És ez még kevés ahhoz képest, amennyit eleve szokott. Mióta itt van a Bagolykőben, igyekszik visszafogni magát, több-kevesebb sikerrel. ~ Ahhoz képest, hogy a Navinések milyen szűkszavúak, elég lepcses szájú vagyok. Mondjuk, könnyen meg is lepődök bármin, és eléggé tudnak zavarni mások ügyes-bajos dolgai is, már ha van hozzá közöm. Na mindegy... ~ fut át az agyán, egy szájhúzás, és némi lágy fintor kíséretében.
Nemsoká jött az igazgató beszéde is, amit figyelmesen hallgatott végig, és a tapsviharokból is kivette a részét. Majd miután a finomabbnál finomabb ételek is megjelentek az asztalon, szedett magának ebből abból. Pár falat után azonban ismét Tikához fordult.
- Jó étvágyat! Min merengsz amúgy? Úgy látom, mintha teljesen másutt járnál... - mosolygott. Nem sértésnek szánta, csak kíváncsi volt, merre kalandozott a lány. Persze csak akkor akarta tudni, ha van bármi köze hozzá, vagy Tika szívesen beszél róla.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. április 4. 02:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csatáry Konrád
INAKTÍV


MitVall tanár
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2013. április 8. 18:49 | Link

Tanévnyitó/Tanévzáró
Mint új tanár, úgy érezte kötelező rész vennie az évnyitón. Az alkalomra szeretett volna jó benyomást kelteni, ehhez pedig a legjobb párosítás a megszokott talár és köpeny. Az iskolába érkezése előtt sikerült is egy fekete talár beszereznie és külön erre az alkalomra szerte volna felpróbálni. Miközben lefelé igyekezet a lépcsőn, alig várta, hogy láthassa a Nagytermet. Sokat hallott már az ilyen iskolákról, és úgy tudja, hogy a nagytermeik a legkülönlegesebbek. Mikor már az eső emeletre ért, az izgalma inkább átváltott félelemé. Attól félt, hogy elkésett, ugyanis már egy diákot sem nagyon látott lefelé jövet. Odaért a Nagyterem kapujához, egy nagyot nyelt és nekitámaszkodott az ajtónak. Meglepetésére az óriási fakapu meg sem mozdult. Még erősebben próbálta tolni, a végén már annyira nekifeszült, hogy elcsúszott a padlón. Gyorsan felpattant a földről és nekidőlt az ajtónak. Mily furcsa is volt, de a nagy kapu egyszerűen kitárult. Kisé meglepett arccal besétált a terembe. De amit ezután látott az még jobban meglepte. A hatalmas csarnokban már diákok százai ültek négy hosszú asztalnál és a terem végében lévő varázslót figyelték (már aki figyelte). Észre vette, hogy egyesek a plafont bámulják. Ő is felnézett. Tető szinte nem is volt a fejük fölött, csak a csillagos ég. Csak egy kis idő után jött rá, hogy hosszasan nézi az elvarázsolt plafont. Bal oldalról megkerülte a négy asztal. Miközben a tanárok felé igyekezett,megfigyelte, hogy az itteni asztalon zöld terítő van és sárkányszerű alakok vannak belevarrva. Végül, még mindig kábultan, megérkezett a tanári asztalhoz és leült egy hölgy kollégája mellé. Próbált figyelni az igazgató beszédére, de a terem varázsa még mindig elbűvölte. Kis idő múlva felfigyelt rá, hogy kollégái valami fényes robbanásról beszélnek. Megpróbált még több információt megtudni, de többet nem nagyon beszéltek arról.
   
Utoljára módosította:Csatáry Konrád, 2013. április 9. 22:14
Hozzászólásai ebben a témában

A tudomány arról szól, hogy milyen a világ, a vallás pedig arról, hogy milyennek kellene lennie a világnak.
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 13. 17:22 | Link

Leonie
A beköltözés, 4. felvonás, március 30. éjfél körül

A furcsa páros vidáman pezsegve tör ki a konyhából, mintha már el is felejtették volna, hogy Keith-nek mekkora kínokat kellett bent kiállnia Leonie által. Keith férfiasabb fele az első percekben emiatt komoly lelkiismeretfurdalást érez, hiszen a férfiasság ellen elkövetett felelőtlen merénylet azért több időt és bosszúságot megérdemelne, de a vörös hamar megnevetteti, ráadásul egyáltalán nem öntötte rá a forrócsokit, amit engedékeny barátunk egyértelműen fejlődésnek ítélt. Így történhet meg, hogy amint újra járásképes lett és felállt, egy híján újra felhúzta a gyűrűit, és visszarántotta magához az újra pörgő, húzó lányt, hogy annak rendje és módja szerint felkapja, majd peckesen átlépkedjen vele a konyha bejárati ajtaján, a hátuk mögött hagyva a fejüket vakargató, ingató, mosolygó manókat.
A folyosókon és a lépcsőházban zsibongva és "randalírozva" jutnak el az első emeletig, Leonie állítása szerint a Nagyterem fel haladva, de azt még az újonc Keith is észreveszi, hogy jó néhány kitérőt ékeltek közbe, és még több festményt vertek föl, akik aztán dühösen, az öklüket himbálva bizonygatták, hogy tanárért fognak menni. A srác hirtelen érdeklődése miatt néhány tanterembe is benéznek, főleg olyanokba, amik mellett már kétszer elmentek (természetesen a Herceg hagyományt egyszer se szakítja meg), közben pedig a falikárpit mögött nyíló titkos, sötét, szűk folyosókon vágnak át és vicces hangulatban lévő lépcsőket másznak. Keith lelkesedése látszólag megtörhetetlen, a suliról érdeklődik, a diákokról, a faluról, az ott kapható érdekes holmikról, mesél az általa behozott különc cuccairól, kérdez Leonie családjáról, Leonie hajáról, ami szerinte remekül passzol az új pecsétgyűrűjéhez, közben pedig ámuldozik és mindent megfogdos, mint egy kisgyerek. Néha, egy különösen izgalmas képnél magához húzza a lányt és hosszan ecseteli neki a kort, amiben készült, és természetesen az akkor divatos festési technikákat, ezeket különben szorosan a lány mögött állva meg is mutogatja a képeken, amiktől annyira izgatott lesz, hogy egyszer véletlenül még egy nagy páncélzatot is rábír, hogy lépjen három lépést, és dobja fel a levegőbe a saját fejét.  
Mindezzel együtt beletelik egy kis időbe, míg elérik a Nagytermet, mint aktuális főattrakciót, Keith-t viszont ott annyira magával ragadja a csodálat, hogy a terem közepéig se teszi le a lányt, amikor pedig mégis, egy elegáns pördüléssel felugrik az Eridon asztalára, a már látott előzékeny csuklótekergetésével meghajol, majd a hölgy felé nyújtja a kezét.
- Egy táncot, kisasszony? - A kócos szőke lobonc fültől-fülig vigyorog a másikra, ami a lovagi viselkedésével és a szabadelvű öltözködésével logikailag valahogy sehogy se jön össze, de annyit talán már Leonie is megtudott róla, hogy Keith az élete igen sok részéből száműzte a harmóniát.  
A terem különben valóban csodaszép; a tiszta márványlapokról csillogva verődik vissza a Hold különösen erőteljes fénye, az ég nemes királykékben tündököl, csak egy-egy sötét felhő és milliónyi apró fénypont tarkítja a látványt. A Nagyteremben ennél fogva elragadó félhomály uralkodik, ami mindenre ráveti a regényesen szép, könnyű köpenyét; a robosztus kőszobrokra, a házak óriási kárpitjaira, a lebegőnek tetsző asztalokra, Leonie-ra.  
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 13. 17:24
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 13. 22:33 | Link

Keith

Egyszer volt, hol nem volt, a vöröskét átemelték a nagyterem küszöbén. In medias res. Előtte persze végig mókázták az utat, ahogy azt illik két eridonos jellemnek. Leonie-t sem zavarja túlzottan, hogy valami példaszerűséget kéne mutatnia, és nem az éjszaka közepén visongatnia a folyosókon. Hölgyünk talán túlzottan gyorsan belelkesedik, és most is így esett ez, rendkívül felspannolta a találkozás Szőke Herceggel. Nyilván ez csak amolyan törpés rajongás, alszik egyet, és holnap már más miatt fog ugyanígy bepörögni. Vagy nem.
Mázli, hogy egyébként is irtóra bolond, úgyhogy jelenlegi állapota aligha különböztethető meg a többi naptól. Azt az apróságot is sikerül hamar leküzdenie, hogy ne essen zavarba, mikor olyan közel kerül az úriemberhez. Hiszen ő szokott belemászni mások aurájába, akkor meg mi a hét törpe történik éppen?
Úgy egyébként pedig lelkesen fecseg, be nem állna a szája egy percig sem. Annyi energiával, amennyi benne van, a muglik elláthatnák a fél országot… De így csak Keith van folyamatos sokknak alávetve, mint valami kivégzésen. Végül is, ha azt vesszük, Leonie láthatóan azon van, hogy mihamarabb kinyírja az urat, de az hősiesen túltette magát rajta, annyira, hogy egészen a terem közepéig meri cipelni.
-Úúú, ezentúl mindig vinned kell majd! – Imádja, ha emelgetik. Kár, hogy nem óvodás, mert akkor jóval könnyebb helyzetben volnának. Mármint szó szerint véve könnyebb.
-Csinálhatnánk egy olyat, mint a babáknak, és felkötözhetnél a hátadra, mit szólsz? – Ugrándozik össze-vissza, mire figyelme végre kicsit a terem felé terelődik. Elámul a roppant gyönyörű égbolton, meg a kellemes hangulaton, amit a helyiségbe varázsol a halovány fény. Lelke egyből megtelik mesebéli romantikával, amit még az is tetőz, hogy maga a fehér ló nélküli (senki sem lehet tökéletes, ezen patások tartása pedig roppant macerás és drága is, ráadásul senki nem díjazná, ha reggelihez menet lócitromba lépne) Szőke Herceg felé nyújtja a kezét egy táncra. Eltátja a száját, és magában ujjongva próbál felpattanni az asztalra, kisebbfajta nyálcsíkot hagyva maga után. Egy hivatásos, állandó lakcímmel rendelkező csiga sem végezhetett volna alaposabb munkát, meg kell hagyni.
-Jövök már, jövök – Nyögi, de azért még botladozik egy sort, mire feljut Keith mellé, és megfogja kezeit. Úúúú, ez annyira olyan, mintha a legszebb álma válna éppen valóra! Nem is igazán tud megszólalni, helyette inkább mindkét kezét megfogja az úrnak, közelebb lép hozzá, csillogó szemekkel feltekint rá, még megvillant egy szégyenlős mosolyt, mielőtt…
-Tappancs vagyok ééén, ki az erdő szélén él a barátaival, és senkitől se fééél! Mindenki egyért, egy mindenkiéért, a barátságunk mindennel felééér… - Kezd bele a hangos éneklésbe, miközben kezeit felemeli a szőkéjével együtt, és elkezd körbe ugrándozni, magával húzva az urat is. Ennyit a nagy romantikáról. Már csak egyetlen bökkenő van. Egy rossz mozdulat, és olyat zuhannak, hogy öröm lesz nézni. De még olvasni!
-Rajta! Bumbumbumbu-bumbububumbumm... Kezdhetjük! - Vált hirtelen nótát, miközben tovább ugrándozik körbe-körbe, még mindig Keith kezeit szorongatva - Óiéé, hejj hó! Óióó, hajj hó! Száll a gép, és zeng a dal, ez a mese bomba jó! - Nagyon úgy néz ki, hogy a maradék esze is elment, de sebaj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 14. 01:17 | Link

Leonie
A beköltözés, 4. felvonás, március 30. éjfél körül

Leonie némi nehézség árán, de sikeresen felmászik Keith mellé, ahol egy hosszú, romantikus pillanat után olyan intenzitással kezdik a földbe tiporni a konvencionális folytatást, mintha bizony az életüket tették volna fel e nemes cél érdekében. Leonie lármás éneklésére Keith gyorsan reagál, a legkevésbé se adja jelét, hogy bánná ezt a verziót, s mivel a szöveget nem tudja, jobb híján csak a táncban veszi részt, vadul ugrálva és pörgetve a lányt, élénken figyelve, hogy le ne essenek; nem valószínű, hogy Sebesült túlélne ma még egy csapást.
Aztán a második dalhoz érve felharsan a mélyebb tenor is, Keith pedig őszintén meglepődik ezen; nem is tudta, hogy emlékszik még a félvér barátja kedvenc meséjének a főcímdalára, pedig hajdan ők is nagyokat énekeltek...úgy 7 évesen.
- Oié állj fel, Oió szállj fel!  Énekelj egy indulót, ha a csapat útra kell, énekelj! - Kiáltozza és táncolja vidáman, a parancsszót egyenesen Leonie szemébe nézve, akivel aztán pontos duettben adják elő a következő visszhangos részt. Persze nem fogják végig egymás kezét, Keith például akkor is elengedi a lányt, mikor egy teljesen magánjellegű produkcióként végigszambázza a dal azon részét, amikor eredetileg a hangszeres rész következne. A megfelelő csípőriszálás nagy koncentrációt igényel, úgyhogy még a szemét is behunyja és ráharap az ajkára; innen rikkantja aztán az új dalt, hátulról felkapva és gyorsan megpörgetve a vöröskét.
- Itt az élet hurrikán, Mert ez Hápburg... - Ugyanolyan könnyen adja át magát a gyermeki tombolás örömeinek, mint amilyen könnyen a festőművészeti előadásokat tartotta a folyosón. Abszolút nem hozza zavarba, ha nem tud egy-egy szót, ami azért bőven előfordul, ilyenkor ugrik egy lépést, vagy felujjong.
- Míg őserdőn, tűzön-vízen átérsz, Ve-ve-veszélyben bajban vészben, Félned nem kell, ezt tartsd észben! - Énekli őszinte, mély meggyőződéssel, megpróbálkozva egy régebbi, rockabillys táncstílussal, hátha Leonie ismeri a lépéseket. Ehhez kapcsolódva jut eszébe néhány ugrálós Chuck Berry szám dalszövege, mint például a Johnny B. Good, megfelelő léggitárral és a hagyományos tánccal párosítva vagy a Let it rock kellemesen összekutyulva a Beatles- Roll over Beethoven számával, de talán még Tom Jones She's a lady-re is van energiájuk. Őszintén csodálatra méltó, hogy heves mozdulatai egyike se fajult el addig, hogy leessen és Leonie-t is lerántsa az asztalról, ahogy egyre jobban belejön az ugrálásba, annál kevésbé figyel a saját tesi épségére. A fejében szól a kíséret, a tüdejéből tőr elő a dalszöveg, a testével pedig igyekszik levezetni mindazt az energiát, ami mindezek által és Leonie (ügyködése) miatt megszületik benne.
 Aztán, hogy meddig tart az éneklés? Az attól függ, hogy meddig bírják szusszal; az biztos, hogy Keith a végén kitörő nevetéssel jól megölelgeti a lányt, aztán elégedetten elfáradva hajol meg előtte, mintha valami keringőt adtak volna elő, a következőkben pedig egy munkásember kecsességével dobja le magát az asztalra, hogy lihegve hátradőlhessen és megbámulja az eget. Ebben a pillanatban szentül hiszi, hogy jó ideig nem bír majd felkelni, de a kastélyra gondolva sehogy se tud nyugton maradni; izzadt hajjal, gyűrött ruhában és eszeveszettül kalapáló szívvel pattan fel ismét, majd vigyorogva, kissé kipirult arccal Leonie vállára helyezi a kezét, és nagy komolyan a szemébe néz.    
- Könnyű szárnyakon száll
 El se mondható érzés
Átcikázni nevetve
fénylő sötét égen át!
- A nagy hévvel énekelt dalrészlet végére már végigcsúsztatta kezét a lány karján, majd ismét felharsan hangos nevetése, és hátat fordítva a vörösnek egy könnyed ugrással a földön terem, hogy lendületes lépteivel, néhány tánclépést közbeékelve lassan elinduljon a kijárat felé.
- Mesés, mesés mesés!
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 14. 04:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 23. 15:40 | Link

Niki
Előzmény a bagolyházban

A lány, azaz Niki baglya útrakélt, én pedig kénytelen voltam felfedni előtte a kilétemet.
 - Lagger vagyok - mondtam, és elhatároztam, hogy nem fogok neki minimonológot tartani a nevem eredetéről. Ha érdekli, rákérdez. Bizony nem csalódtam, amikor felajánlotta, hogy kóricáljunk el a seprűnkért, és vidáman belecsaptam a mancsába, ezzel megpecsételve a dolgot. Egészen olyan volt ez, mint valami leegyszerűsített vérszerződés, és lényegében jobban is jártam vele. Leszáguldottam a toronyból, és a Navine részlege felé kezdtem el kocogni. Kicsit sajnáltam, hogy a hoppanálást nem tudom kivitelezni,  a kellemesnél több energiát kellett a dologba ölnöm. Amikor végre megszereztem a szerény járművemet, nem volt olyan fárasztó a dolog. Felpattantam rá, és repkedve jutottam el a megbeszélt célig a Nagyterembe. Persze voltak akadályaim odáig, de kéz- és lábtörésmentesen vettem azokat. A levitás lány még nem volt ott, de ez nem gátolt meg abban, hogy én jót mulassak, noha kicsit feszélyezett, hogy magamban látok neki a dolognak. Az idiótaságokat az ember mindig szívesebben csinálja közösen, olyankor az az illúzió megmarad, hogy nem is olyan furcsa a dolog. Bizonytalanul repkedtem, és vártam Nikit. Reméltem, hogy kapkodja magát, noha saccperkábé öt másodperce vártam rá. Hánytam egy szaltót a levegőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 23. 23:58 | Link

Lagger

Kipirosodott arccal, lihegve érkeztem meg a szobámba, megmarkoltam a seprűmet, és már fordultam is volna ki az ajtón, amikor megpihent a szemem egy pillanatra, régen nem használt kviddicsmezemen, és a baj nem jár egyedül, még hirtelen ötletem is támadt. Magamban kacarásztam egy sort, miközben gyorsan, illetve a lehető leggyorsabban, magamra kapkodtam a sportöltözetet, majd lélekszakadva rohantam végig a folyosókon, de a Nagyteremnél nem álltam meg. Futottam tovább, seprűvel a kezemben, a talárom csapkodta a combomat a menetszélben, miközben kiviharzottam a nagykapun, az aréna felé véve az irányt. Lihegve lefékeztem a  szertár ajtaja előtt, és egy labdatároló ládát magamhoz véve, szuszogva húzkodtam végig a pálya füvén, egy csíkban felásva és gyökestól kiforgatva a füvet. Aztán észbe kaptam, meg a pálcámat a kezembe, és lebegtetni kezdtem magam előtt, a fickándozó csomagot. Nagy nehezen érkeztem meg a megbeszélt randira, ráadásul, mivel elég sok dolgom akadt, míg elértem idáig, alaposan el is késtem. Lagger, mint ahogy megtudtam a lány nevét, már javában repkedett, szaltózva a levegőben.  Mikor egyenesbe került, felintegettem neki.
- Helló! Megjöttem! Bocsi a késésért, de azt hiszem értékelni fogod- mutattam a már földet ért dobozra.
- Hoztam magunknak egy kis szórakozni valót is. Unalmas csak úgy, szárazon repkedni. - Ezekkel a szavakkal kipattintottam a tároló zárját, kinyitottam, és szabadon engedtem a két gurkót. Azok azon nyomban el is indultak célpontot keresni maguknak. Seprűre pattantam, hónom alatt két ütővel, amit szintén a szertárból menekítettem meg, és felrepültem Lagger közelébe, aztán az egyik terelőütőt átdobtam neki.
- Kezdődhet a móka, Tiéd az elsőbbség - ajánlottam fel a kezdő ütést.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 24. 12:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 25. 21:11 | Link

Niki

Már kezdtem azt hinni, hogy a lány simán elfelejtett, vagy nem tudom, de amikor épp leszálltam volna, hogy visszakullogjak a szobámba, Niki felbukkant, további érdekességeket hozva magával. A kis hang ott sipított a fejemben, hogy "a nagyteremben gurkókkal játszani nem jó"  , de erre fittyet hányva, vigyorogva vettem át a levitástól az ütőt.
 - Brr, ezt jól kifundáltad - mondtam jókedvvel, és mintegy bemelegítés gyanánt, meglóbáltam a jobb kezemet.  Tekintetemmel nyomon kísértem a gurkókat; az egyik egy rossz útra tévedt, erre repkedő baglyot kezdett el követni, a másik pedig egy nagy kör után felénk indult meg. Na, meg lehet kövezni, de én inkább a magam, mint a szerencsétlen bagoly épségét féltettem, szóval a felénk száguldó gurkóra koncentráltam. Szokatlan volt terelő szerepében tetszelegni, kicsit aggódtam is, hogy mit fogok kezdeni magammal, a gyilkos labda pedig csak kúszott felém, de nem tudtam sokat agyalni az elmúlt életemen, mert már meg is érkezett hozzám, én pedig jó nagyot sóztam rá. Ezzel a részével nem is volt gond, ott csúszott hiba a számításba, hogy az ütő kiesett a kacsómból. Gyorsan alá szálltam, így koppant egyet a homlokomon, de ennek ellenére, ha kicsit szédelegve is, de elkaptam. Pislogtam párat, elhessegetve a fájdalmat a homlokomból. Nikire pillantva elképzeltem, hogy nézhettem ki, ahogy lefejelem az ütőt, és akaratlanul is elnevettem magam.
 - Hát, ezt jól megcsináltam - mondtam nevetve. - Bízunk benne, hogy neked nagyobb szerencséd, vagy izé... tapasztalatod lesz. NNa.
Ezalatt fél szemmel az imént látott baglyot kerestem, hogy túlélte-e a játszmát a gurkóval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 28. 07:48 | Link

Lagger

Meg voltam elégedve magammal, mint általában, remek ötletnek bizonyult a gurkóval való tenisz, ám Lagger arcán tükröződött némi aggodalom, de a móka hevében ez el is sikkadt. Első ütése kicsit szerencsétlen lett, féltettem is, hogy baja esett.
- Jól vagy? - kiáltottam feléje, miközben menekülésre fogtam a dolgot, mert a hülye bagoly rám ragasztotta a másik gurkót. Laggeré pedig, ahogy láttam, pont egy szobor feje felé tartott, ami, ha nem hajol félre, akkor csatlakozhat a fejetlenek csapatához. Végig siklottam az egyik hosszú asztal fölött, aztán tettem egy nagy kört, és fordultam volna vissza, remélve, hogy leráztam a vaslasztit, de az nem tágított. Ott volt az ütő a hónom alatt, de nem akartam bántani, helyette élveztem a fogócskát. Felemelkedtem jó magasra, szinte függőlegesre véve az irányt, olyan magasra szálltam, hogy már kezdtem félni, de ez a félsz, meg az adrenalin hiányzott az életemből. Mióta kiszálltam a kviddicsből, nincs annyi lehetőségem az izgalmak átélésére, így ez a kis veszély, most kifejezetten doppingolt. Amikor már túl magasan voltam ahhoz, hogy élvezzem, és az ijedtség nagyobb volt az élmény okozta élvezetnél, akkor hirtelen zuhanó repülésbe kezdtem. Estem, mint egy darab kő, és elég rendesen begyorsultam, a föld is rohamosan közeledett. Talán el is vesztettem a rémülettől az eszméletemet egy kis időre, mert már csak azt láttam, hogy nem zuhanok, de a falnak fogok csapódni, ha nem teszek valamit sürgősen. Félkómásan biztosan felrántottam a seprűm nyelét, ezért nem zuhantam még le, de nem emlékeztem semmire. Sebesen közeledett a fal, és csak annyira telt, hogy megpróbáltam az ajtó felé irányítani magam, szerencsére nyitva volt, úgyhogy voltak esélyeim a túlélésre. Alig bírtam tartani magam, a lábaim remegtek, aztán egyszer csak valahogy azt vettem észre, hogy nincs alattam a repülő alkalmatosság, és én a földön heverek. Sajgott minden porcikám, néhány pillanatig mozdulni sem tudtam, csak feküdtem a padlón. Aztán óvatosan megmozgattam a végtagjaimat, a fájdalom nem fokozódott, ezért tudtam, hogy nem tört el semmim, csak elég rendesen megütöttem magam. Zúzódások, és horzsolások borítottak, de nagyobb bajom nem esett.  Laggert és a gurkót kerestem a tekintetemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 30. 17:17 | Link

Niki

Jól esett, hogy Niki nem kinevetett a bénázásom miatt, hanem udvariasan megkérdezte, jól vagyok-e. És máris van kedvesség a világban, ugye.
 - Megvagyok - igyekeztem megnyugtatni. Innentől azonban felgyorsultak az események. Nikit kergetni kezdte a gurkó, ami eleinte a kósza baglyot szemelte ki magának. A lány úgy látszott, elboldogul, egy darabig magabiztosan repkedett, úgyhogy inkább arra a gurkóra irányítottam a figyelmem, amelyikkel én bántam el. A szemem sarkából még láttam, ahogy valami felé sodródik, de a katasztrófa féle izé akkor teljesedett ki, amikor már nem tudtam megakadályozni. A gurkó egyenesen egy szobor felé száguldott, és a becsapódáskor leverte a fejét. Annyira gyorsan peregtek a képet, hogy az agyam csak annyit fogott fel, hogy az egyik pillanatban van fej, a másikban pedig már nincs. Én nem vagyok finnyás az ilyen dolgokra, szóval már épp nevetni kezdtem volna a dolgon (mert ugye az a szerencse, hogy a szobor helyén nem egy hús-vér ember állt), amikor a levitás lány magáa vonta a tekintetemet. Éppen zuhant, nekem pedig úgy futott át a fejemen a gondolat, hogy ez az egész talán mégsem volt annyira jó terv, mint gondoltuk, amikor még nem is fogtam fel, mit látok. Amikor azonban kijózanodtam, már késő volt, Niki a padót gazdagította a jelenlétével, a repkedőalkalmatossága pedig elkúszott valamerre. Káromkodtam egy cifrát, és leszálltam a lányhoz.
 - A francba, jól vagy? - térdeltem le mellé, és tényleg nagyon meg voltam ilyedve. Ha a lány beadta a kulcsot, az elég komoly dolog. Viszont hála az égnek, mire odaértem, már adott határozott életjeleket, és nem úgy nézett ki, mint aki a végrendeletét akarja lediktálni nekem. Felsóhajtottam, és akaratlanul is a seprűje után néztem. Annak a szobornak a lábánál hevert, aminek a gurkó leverte a fejét. Már kezdtem érezni a helyzet komikumát, de az aggodalom nem hagyott nevetni. Tétován néztem le Nikire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 10. 08:19 | Link

Lagger (Bocsi, hogy csak most)

"A landolás lehetett volna tökéletesebb is," hallottam a fülemben Markovits tanár úr "méltató" szavait. - Igen, tanár úr! Kicsit elszúrtam valamit. Talán túl magasra sikerült szállnom, vagy nagyon gyors voltam? - intéztem hozzá a kérdést. Még a földön feküdtem elterülve, felettem a kék ég, alattam a pálya füve. ~ Azt hiszem, most megbuktam.~ Ilyen még úgysem volt, most legalább ezt is megtapasztaltam, fájdalmas. Kívül is, meg ott bent is.
- Kedves Nikoletta, csak szimplán ügyetlen volt. Erre a repülésre kap egy Trollt. - hangzott a tanerő válasza. Látaom fölém tornyosuló alakját, és valamiféle kárörvendést is a szemében, de lehet, csak a fájdalom tette. Aztán lassan átalakult az arca. Eltűnt róla az előbb említett kifejezés, és aggodalommá alakult. Kisvártatva, már nem is ő állt ott, hanem Lagger guggolt mellettem. Az eddigi tompa moraj helyett, kiélesedett a zsivaj, a köd is eloszlott a szemeim elől. Sehol a füves pálya, sehol Markovits tanár úr, ezek szerint a vizsgát is csak képzeltem.
- De jó, hogy itt vagy! - mondtam a lánynak. - Most meg kell keresnem a seprűmet, vissza kell ülnöm azonnal. Csak elsős koromban estem le egyszer, meg a lóval is van ilyesmi, hogy vissza kell ülni. - hadartam kicsit zagyvalékosan, de elindultam megkeresni a járművemet. Nem kell sokat kutatni utána, megvan az. Fel is pattantam rá, aztán intettem Laggernek is, hogy jöjjön velem.
- Gyere, nem árt egy kis óvatosság. Megtesszük az óvintézkedéseket. - Szememmel vizslatva a gurkót, észre is vettem, ahogy épp egy eridonos feneke felé tartott. Ráirányítottam a pálcámat a fém golyóra és ...
- Reducio! - kiáltottam. Sajnos nem a gurkó ment össze, ahogy szándékoztam, hanem a pad, amire le akart ülni a fónixlány. Szépen seggre is csücsült, a vasgolyó meg elhúzott felette. Másodszor is próbálkoztam, akkor már sikerült olyan méretűre kicsinyíteni, hogy bennünk ne okozzon kárt.
- A másik a tiéd!- biztattam bűntársamat, de előbb a labdacsot kéne megtalálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet