36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 70 ... 78 79 [80] 81 82 ... 90 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 25. 21:38 | Link

- - Merse


- Ez egy szolgafaj, igen - azt megértem, hogy nem varázslóvilágból származik, de ez az értetlenkedés kezd sok lenni. Az eredeti definíció nem volt elég világos? Próbálom az irritáltságom nyomait eltüntetni, de a visszakérdezéseket nem kedvelem. Valahol találhatnék egy kis megértést, hiszen a szolgatartás visszásságairól a muglik között még én is tudok. Azonban azt a helyzetet különbözőnek érzem, a varázstalanok saját fajtársaikat taszították szolgasorba, mi pedig csak élünk egy szolgálatra teremtett, emberi értelemmel messze nem rendelkező lény előnyeivel. Ez nekik is jó, mi mást tudnának csinálni? Életben maradásukat biztosítjuk ezáltal.
Más viszont, ha valaki nem ilyen elveket valló közegben nőtt fel, de én például sosem bántam rosszul a manónkkal, és úgy tűnt, hogy feladatait is szívesen látja el. A gondolatmenetem végén legyintek képzeletben, és megpróbálok túllépni a témán - már ha Mersének nincs több kérdése.
- Legalább van hobbid - vonom meg a vállam a varrás hallatán, ahogy egy újabb csirkecombot emelek a tányéromra. Próbálom hozzátenni, hogy nekem milyen időtöltéseim vannak, de sajnos nem jut eszembe sok minden. Szeretek sok dolgot, de szenvedélyesen semmit. Ennyire üres lenne az életem? Ki kéne próbálnom a varrást?
Nem-nem-nem, attól azért messze állok.
- Vegetáriánus vagy? - kérdezek vissza. A vallások története érdekelt, egyszer olvastam róla egy könyvet varázsló szemszögből, így a hindu ugrik be, ha már Merse nem tűnik európai származásúnak. Nem is nagyon találkoztam még vallásossal, így ennek lehetősége kifejezetten felélénkít, még ha kicsi is az esélyem, hogy tényleg így van. - Vallásos okból? - próbálok aztán puhatolózni, bár kicsit furcsának is találnám, hogy tiszta magyarsággal megszólaló, magyar nevű srác Indiára jellemző hitet követne, főleg, hogy a húga meg beles.
- Tanulás, olvasás... szokásos - egykedvű válaszom után az utolsó falatot is eltüntetem a tányéromról. Amikor Merse is befejezi a főételét, eszembe jut a tegnap éjszaka kapott bonbonos doboz. Eddig Merse van talán a legközelebb a barát definíciójához számomra, így talán meg is oszthatnám ezt vele. Magammal hoztam a vacsorához, hátha találkozom valakivel, akit szintén ilyen furcsa meglepetés várt az ágyában.
- Kaptam tegnap egy furcsa édességet. Ez a levél volt benne - a dobozka fedelét megemelve a benne lévő fecnit Mersének nyújtom.

Kedves K!

Ezek a bonbonok igen különlegesek, mindegyik másra jó, van közte vicces és szerencsés is, persze akad köztük pár kellemetlen hatású is. Akár te veszed be, akár másnak adod, a hatás megtörténik. Eléggé bátor vagy egy kis kísérlethez?

G.


- Tudsz még valakiről, aki kapott ilyet? - hátha egy ilyen barátságos srác beszélt már valakivel korábban, akit szintén megleptek.
- És... kipróbálod velem? - kérdezem aztán félősen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2019. január 25. 23:42 | Link

Cesca
hétfő, reggeli

Egy leheletnyit felemelkedik a padról, míg a lány bemászik mellé az üres ülésre. Le se veszi róla a tekintetét, úgy ereszkedik vissza, miközben már kajamaradékot töröl le a szája sarkából - az udvarias gesztusra -Kai ismeretében- reagáló háztársára fintorára oda se figyel, az egyetlen dolog, ami elvonja Cescaról a figyelmét, mikor egy méretes virslibe döfi a villáját. Azt lóbálja letámasztott könyökkel, laza csuklóval, míg eltűnődve hallgatja a másik ajánlatát.
- Persze, hova akarsz menni? Ismerek pár szórakoztató helyet. - Jesszus, a lányoknak mindig kell pár plusz kör. Beleharap a virslibe, majd ellenállhatatlan(nak érzett) mosolyt villant a lány felé. Felsőtestével félig felé van fordulva és az arcába néz, úgyhogy tényleg úgy tűnik, hogy minden figyelmét csak neki szenteli.
- Elmehetünk bulizni valahova, vagy... - Itt mintha egy kicsit elbizonytalanodna. Ezt leplezendő, eszik még egy pár falat virslit és kortyol pár nagyot az üdítőből.
- Vagy meghívhatlak enni és utána megyünk inni. Vagy elmehetnénk egy fürdőbe baromkodni kicsit. - Álmodozó tekintete előtt részeg, bikinis lányok ugrálnak. Elmosolyodik és oldalvást rápillant Cescara.  Vajon tudnia kéne a nevét? Körülöttük lassan szállingózni kezdenek az emberek, és nem azért, mert túlcsordultak Kai romantikus udvarlása miatt - lassan elkezdődnek az első órák.
- Kai vagyok egyébként. - Rájött, hogy egyelőre túl nagy effort lenne külön utakon kideríteni a másik nevét, de tűnhet úgy is, hogy csak a hivatalos bemutatkozást szeretné megejteni - kinyújtja felé a kezét.
- Reptanra megyek ezután, te merre? Akkor mit szólsz a szombathoz...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 30. 14:43 | Link

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund

Szinte fel sem fogta az imént, hogy valódi szolgaságról beszélnek. Innen az értetlenség. Számára már csak azért is furcsa, mert 2019-et írván régóta nem találkozott a szolgasággal mint olyannal. Na, jó... csupán akkor, amikor otthon édesanyja túl sok házimunkát csináltat vele, akkor szereti, hogyha úgy hívják, hogy Konszuéla. Nem túl PC, bocsi. És ilyenkor viccelődik is azzal, hogy ez talán Indiában divat, de itt, Magyarországon már nem az. Valamiért mindig felhozza valószínű hova tartozását, pedig valójában fogalma sincsen arról, hogy hogyan kerülhetett Magyarországra, és hol van az a két ember, akiknek gyümölcseként ő most ezen a világon lehet.
- Jól van na – húzza össze játékosan szemöldökét, amikor látja Karcsi arckifejezését; a dühöt értetlensége miatt. – Nekem fura ez a szolgaság dolog – vonja meg végül csapzott vállát, majd folytatja a táplálkozást. Ismét el kell mondanom, hogy jól kiegészítik egymást a fiatalok. Merse nem sértődős fajta és tisztában van a képességeivel/képtelenségeivel. Alapvetően konfliktus kerülő – vagy csak nem veszi észre, hogy abba csöppent –, így nem kell tőle túl sok drámát várni. Leveszi sapkáját, az asztalra teszi, majd fekete tincsei közé túr, és serényen bólogatni kezd.
- Ja – válaszol az étkezési szokásait illetően, és egy újabbat harap a kezében lévő zöldségbe. – De semmilyen állati eredetű cuccot nem csípek – mutat az egyik, nem messze lévő tejesköcsögre. Állat szaguk van, nem jó. Élőlények nedvei, élőlények húsa. Pfej. Ez valahogy nem fér bele az ő értékrendjébe. Ahogyan a manók tartása sem, de neki ebbe nincsen beleszólása. És nem is tudja a varázstani hátteret, ezért nem is feszegeti tovább azt a témát sem.
- Vallásos? – kérdez vissza, majd amikor eljut az agyáig a kérdés alapja, színpadiasan felnevet. – Neem – csóválja fejét. – Nem, dehogy – legyint mellé még egyet, és bekapja az utolsó falatokat. – Nem gyakorlom azt, amire gondolhatsz. Magyarországon nőttem fel szőke és fehér bőrű anyuka és apuka mellett – osztja meg az igen bizalmas információt Karcsival, elvégre senki orrára nem kötötte még eddig családi hátterét. A továbbiakban érdeklődően csillogó szemekkel hallgatja a mai nap terveit, majd egy zeller szárért nyúl, amikor egy dobozt lát maga előtt. Nem is nagyon figyelt arra, hogy Karcsi mondott. Sorry, my friend. A zöldség kiesik kezéből, és ijedten tekint a fiúra. Most mi is történik? Sok minden fut át az agyán, de végül cetlit lát a dobozban, édességekkel.
- Azt a mindenit – mondja megilletődötten. – Nem láttam még ilyet – csóválja fejét. – De nagyon szívesen, simán – reméljük, hogy étcsokoládé vagy alacsony tej tartalmú édesség. – Szerinted veszélyes?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 30. 16:34 | Link



Hosszú nap volt a mai számtalan olyan eseménnyel, ami megkoronázta azt. Ma tértem vissza az iskola falai közé, ma volt az első nap két hét után, hogy órára mentem. Aztán az igazgatóiba kötöttem ki, egy alapos fejmosásért, illetve, hogy megtudjam, még egy ilyen és repülök. Éljen! Aztán jött az órák utáni találkozás Denissel, mely megkoronázta a dolgokat. Végül eljött a vacsora ideje, ahova muszáj volt lezavarnom magam. Két hét alatt 8 kilót fogytam, így eléggé pocsékul festek, nagyjából, mint egy anorexiás. Pedig esküszöm, hogy nem folyamodtam semmi ilyesmihez, csak a nem evés és a mély letargia amibe estem, ezt váltotta ki belőlem. Hiába könyörögtek, hogy egyek, nem ment. Aztán beteg lettem nem olyan régen, engem is elkapott az a fránya vírus, ami miatt gyógyítónál kötöttem ki, aki a lelkemre kötötte, hogy egyek. Szóval eszek, vagyis próbálkozom, de nem esik jól semmi, minden falatot úgy kell nagyjából leerőszakolnom a torkomon. Még mindig köhögök, mint egy ló, de ennek ellenére ma mégis úsztam egyet az alagsori medencébe. Hát igen, engem se az eszemére fognak elvinni, de ezt eddig is tudtam. Végül is nem kell okosnak lennem, elég, hogy szép vagyok. Ezen elmosolyodom, miközben egy falat borsót próbálok a villámra szúrni.  Az aszal legvégén ülök, minél távolabb a többiektől. Nincs kedvem senkivel sem jó pofizni, nem mintha abban annyira jó lennék. Pedig tudok én kedves és bájos is lenni, de azt ki kell érdemelni. Kevesen ismerik a valódi Adélt.
Hozzászólásai ebben a témában

Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. február 4. 00:25 | Link

- A faj fennmaradása a szolgálathoz kötött, ahogy a tyúkok se lehetnének ennyien, ha nem adnának tojást, illetve répákat se termelnénk, ha nem lenne finom - persze tisztában vagyok vele, hogy ezek az érvek támadhatóak, sőt, néha túlzóak, de a manók esetében valahogy mégis helytállónak érzem őket. Feltehetőleg az, hogy felneveltetésem során folyamatosan egy normális dologként láttam ezt, nem adott indokot, hogy negatív érzelmeket váltson ki bennem.
- Az talán már más kérdés, hogyan bánunk a manókkal. Szerintem az ilyen iskolai szerzeteknek jó dolga lehet, nem bántják őket de a manókat súlyos és gonosz mágia kötelezi - rázom meg a fejem kicsit lemondóan, mivel ez már nekem is sok. - Nem láthattad őket, de ha rosszat mondanak gazdájukról, valamit nem jól csinálnak, meg kell magukat büntetniük... Én egyszer lefogtam a mienket, hogy ne üsse meg magát egy fazékkal, amiért elrontotta a teát - ha okoskodásra és mesélésre van lehetőségem, a visszafogott Karcsiból egycsapásra magabiztos csevegő válik. Szeretem hallatni a hangom, ha igaza van, és lássuk be, általában igazam van.
- A másik, hogy mágia köti őket engedelembe, amely alól csak a gazdájuk mentheti fel őket... csúnya varázslat, szerintem - talán még az aranyvérűekbe is szorul emberség néha, ha a manókról, vagy éppen a muglikról van szó. Az én esetemben, a manókat többre tartom, mint a muglikat. Több közös vonást érzek velük, mind a két faj erős kötelékkel rendelkezik a mágiával, míg a muglik egyáltalán nem fogékonyak rá. Ezt azért nem osztom meg Mersével, mert nem akarom annak a lenéző szemét aranyvérűnek láttatni magam, aki egyébként valószínűleg egy (kicsit?) vagyok.
Az állatokkal kapcsolatos témára már nem igazán reagálok, ha nem akar húst enni, hát ne egyen, nekem nincs okom hasonlóan tenni. A családom mindig azt mondta, hogy üres vagyok, mert nekem az ételek nem okoznak sok örömet. Meg úgy általában semmi se. Ahogy szomorúságot se nagyon, talán nyolc évesen sírtam egyszer, azóta se fordult elő. Szerintem nem vagyok teljesen üres, de más dolgok aktiválnak bennem, más fajta érzelmeket, mint másokban. Talán ha lett volna egy egészséges családom... anélkül ne várják már el tőlem a pszihológiai konformitást, könyörgöm.
Hasonlóan a vallást is elengedem, amúgy is messziről lőttem, nem vártam telitalálatot. Azt, hogy miért nőtt fel fehér szülőkkel, nem bolygatom, korábban már éreztem, hogy nem tehetek fel túl mély kérdéseket. Ez is egy kvázi belső információ, így inkább megvárom a többit is, amíg magától felbukkan.
- Nem hiszem, hogy veszélyes... - vonom meg vállam, bár biztos nem lehetek benne nyilván. - A karácsonyi bálon is volt ilyesmi, attól se lett bajom - teszem hozzá, hátha ez nyugtatólag fog hatni a kedves indiai fiúra.
Merse felé nyújtom a dobozt, ha már beleegyezett, és ha választ egyet magának, akkor én is így teszek, és a számhoz közelítem.
- Egyszerre? - ha neki is megfelel, megehetjük egyszerre, és akkor a hatás is majd közösen üt be, remélhetőleg. Amikor (és ha), megízleli a csokoládét, megkóstolom én is, és hihetetlen kíváncsian várom, mi fog történni.
Tanultam már eleget, nem baj, ha ma inkább ezzel kísérletezgetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 25. 15:34 | Link

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund

Az érvelés valóban támadható lenne, de nem szeretne most vérre menő erkölcsi csatát vívni a levitással. Határozott véleménye van ezekről a kérdésekről, noha nem nagyon szereti mások orrára kötni, mert csak a vita van belőle. Azokból pedig inkább kimaradna, hogyha lehet. Ezeken nem is tud sokáig mélázni, mert szemei kikerekednek, és mérhetetlen felháborodással tekint le az asztalra, jelezvén; éppen feldolgozza az információt. Meg kell büntetni magukat, fazékkal ütés. Tejóég! Ebben a században még történnek ilyen dolgok? Teljesen értetlenül áll az elmúlt pár perc történése előtt.
- Hú, haver – tekint fel végül Karcsira. – Ez azért kemény.
De úgy dönt, hogy több mindent nem is fűz a sztorihoz.
Így inkább próbálja teljesen elterelni a saját és a másik figyelmét is. Noha egy pillanat erejéig még megfogalmazódik benne a kérdés, hogy milyen szervhez lehetne fordulni manó bántalmazás esetén. Azonban – mivel ez elfogadott a varázstársadalomban – biztosan nincsen ilyen, csak néhány hippi tüntető. Mint amilyen bizonyára Merse is lenne, hogyha többet tudna a témában. De mivel nem, ezért inkább hallgat, mint a sír.
A doboz tartalmára tekint, majd kissé megilletődve fúrja tekintetét Karcsi kékjeibe. Alapvető bizalom. Ez a kulcs.
- Egyszerre – nyúl hosszú ujjaival a dobozba, és kivesz egy titokzatos édességet belőle. – Mire hármat számolok, oké? – kacsint társára, majd mély levegőt vesz. – Egy… kettő… há-rom! – és be is kapja a furcsa desszertet. Nem tudni, hogy milyen hatása lesz, és az íze is lassan bontakozik ki. Mindenesetre, kíváncsian várja a következményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cornelisse Zalán
INAKTÍV


betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
#Nara
Írta: 2019. július 18. 14:20
| Link

https://www.youtube.com/watch?v=0fAQhSRLQnM


"Megkérdezheted magadtól, mitől félsz inkább, az őrültségtől vagy a betegségtől. (...) Nagyon jó társaság kell ahhoz, hogy nyugodtan megőrülhessen az ember." A jelenlegi könyvemben, amit olvasok, ez a mondat nagyon megfogott. Vajon én mitől félek jobban? Ha a családomat nézzük, az alárendelő, mégis erős öntudatában lévő apámat, aki néha saját maga sem tudja eldönteni, hogy milyen érzések kötik általában anyámhoz, aki viszont tagadhatatlan és vakmerő dominanciával rendelkezik, és sosem tudod megállapítani róla, hogy boldog-e egyáltalán, vagy a két évvel fiatalabb húgomat, aki szenvedélyes, a kirakatban élő ember, akit állandóan körbe kell vennie egy társaságnak, különben megkattan... szóval igen. Egyszer megkérdeztem anyámat, hogy volt-e már olyan időszak vagy pillanat az életében, amikor igazán boldog volt, amikor önfeledten belekacagott a levegőbe és csakúgy jól érezte magát mindenféle megfelelési-kényszer nélkül, ő pedig erre egy héttel később a kezembe adta a Bagolykőnek a levelét, hogy felvettek. A vonaton elolvastam a levelet, amit a könyvembe tett, az volt benne, hogy itt majd megértem őt. Nem tudom hogy gondolkozik, hisz amikor a legfőbb álma, hogy auror legyek, mint ő, és ezért mindent meg is tesz, akkor majd azt hiszi, hogy az egész itt töltött éveimben azt fogom keresni, hogy az anyám miért is olyan, amilyen? Lókakit. Eddig sem nagyon érdekelt.

Azt hiszem végtére is, egyiktől sem félek. Se az őrülettől, se a betegségektől, mondjuk egy Alzheimer-kór messzire kerüljön el kérlek, mert azt nem tudnám jól kezelni. Attól félek. De az most megőrülés, vagy betegség? Narától viszont úgy látszik nem rettegek még mindig, mert reggel 8 helyett 9-re érkezem be a nagyterembe, hogy valami felettébb jó mágia elmélet és gyakorlat házit rakjunk össze ketten. Már itt is van, de előtte magamhoz veszek egy bögre kávét, és csak aztán huppanok le az asztalhoz, ahol ül.
- Tudom, tudom, de itt vagyok! Na mizu? - és mellékesen, halál lazán hozzáteszem - Mitől félsz jobban, az őrülettől vagy a betegségektől?
Utoljára módosította:Cornelisse Zalán, 2019. július 18. 14:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.
Boldog Nara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2019. július 18. 16:09 | Link

Zalán


Mindig ez történt. Csak húzta és halasztotta a beadandók megírását, mígnem aznap reggel kellett a reggelije fölött görnyedve sietve összedobnia. Szerencsére ebben a szeánszban mindig akadt társa Zalán személyében, aki hasonló módon bánt a házikkal. A fiú ugyan még nem érkezett meg, de Nara már egy tekintélyesebb adag reggelit halmozott a tárnyérjára pirítósokból, tükörtojásokból és sült kolbászokból, no meg szalonnából. Egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően kicsit meglökte a tökleves kancsót a könyökével, melyből egy kevés ráfröccsent a lány üres pergamenjére is, mielőtt még mégfoghatta volna a kancsót.
Nara nem bosszankodott, az általában távol állt tőle, csak nevetett, hogy milyen kis béna volt ezen a reggelen. Nem is törölte meg a kezeit, nem itatta fel az asztalról azt a kevés töklevet, hanem inkább arrébb tette a tintás üveget és a pennát, tányérját maga elé vette majd elkezdett jóízűen falatozni. A pálcája a táskájában volt, nem akart mindent feltúrni érte, no meg a feladathoz nem volt rá szüksége, ezért nem volt éppen kéznél.
Az ismerős hangra felemelte fejét, de nem tudott egyből válaszolni, mert tele volt a szája. Mosolyát Zalán nem biztos, hogy észrevette, mert szája elé tette kezét, így próbált meg beszélni-még teli szájjal,- azonban normális hang nemigen jött ki a torkán, inkább valami dünyögésnek hatott a válasz.
Másik kezével integetett Zalánnak, hogy vakamiképp köszöntse és kitöltse a gyors rágások okozta szünetet. Nagy nehezen, de végül az utolsó falatot is lenyelte.
- Bocsáss meg! Vigyázz, hova nyúlsz, mert egy kicsit kiborítottam a tökleves kancsót. Nem vészes, csak ott előrébb vannak kis foltokban- figyelmeztette a fiút a szokásos Narás mosollyal, hogy Zalán úgyis tudja, miket szokott művelni.
- Ülj csak le!- mutatott maga mellé. Nara nem szokott fennakadni a késésen, még volt bőven idejük, hogy összedobják a feladatot.
- Öööö... ez egy furcsa kérdés. Ha őrültség, akkor mi váltotta ki? Ha betegség, akkor mit érint?- váratlanul érte a kérdés, de Zalánnal ezért is szeretett időt tölteni, mert a legváratlanabb pillanatokban tett föl olyan kérdéseket, melyeken el kellett gondolkoznia.
- Szerinted a prof szereti a töklevet? - kérdezte nevetve, jobb kezével felemelte az átázott pergament. Az aljáról néha lassan csepegett az édes nedű.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cornelisse Zalán
INAKTÍV


betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
#Nara
Írta: 2019. július 19. 15:06
| Link

https://www.youtube.com/watch?v=OnzzvoEWlzg&list=PLkQ6Nko8CMESmjkNKamb-Hr-NcwXcAHEb


Vannak azok az emberek, akiket üldözz a kaland, a móka, és a mindig színes világ. Nara is ilyen. Meg sem lep, hogy majdnem töklevesben úszkál a pergamenje, vagy hogy nem tud megszólalni a reggeli adagjától, és csak vigyorog, mint a tejbetök. Vehemensen habzsolja az életet, a húgom is valamilyen szinten ilyen, közben pedig mégis totálisan az ellentéte. Larát, avagy Laurát, megint másképpen a húgomat, rettentő módon érdekli mások véleménye, és mégis mindig úgy adódik mindenhol, hogy olybá' tűnik, a többi ember függ tőle. Tizenhárom éves, és már most meglepően jól, ösztönből jövően manipulálja a világot.
- Tudod, ne agyalj, csak dönts. Őrületben élnél inkább, vagy betegen? - én felteszem a spontán kérdéseim, ő pedig megpróbálja kimérten, kicentizve, mindent megvitatva megválaszolni. Pedig ilyenkor nem szabad gondolkodni. Apámtól tanultam, hogy néha felettébb szabadabb érzés csakúgy lenni a világban, csakúgy hallgatni az első megérzésre, az első gondolatra, az első látásra. Ami először, belülről jövően jut eszedbe valami, vagy valaki által, az még túl tiszta ahhoz, hogy hazugsággal legyen körbevéve.
- Szerintem a tanár úr mindent szeret, ha csinos, fiatal lányoktól kapja - vigyorgom el magam, a fene gondolja komolyan, de mint tudjuk, minden viccnek a háromnegyede igaz sőt, minden poén kiindulópontja az igazság. Közben lassan iszom a kávém is, mindjárt el is fogy, reggeli minek, örökké csak a kávé élteti az embert. Engem legalábbis. Az anyám az, aki kávén és salátán él, kivétel, amikor nagy társaság veszi körbe. Mert akkor terülj-terülj asztalkám van, csigával, rákkal, polippal, kagylóval és minden egyébbel, mintha azt üzenné, hogy ő úgy eszik, mint a király, mégis tudja tartani a divattal a versenyt. Felszínes liba.
- Mi is a feladat? - kinyitom a már előttem lévő füzetet a feladatnál. Három kérdés. Felolvasom az elsőt, és felröhögök rögvest utána. - "Mit gondolsz, hogyan lehetne megalkotni a Bölcsek Kövét?" Vörösgránitból. És jó nagy adag szarkazmussal.
Utoljára módosította:Cornelisse Zalán, 2019. július 19. 15:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.
Boldog Nara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2019. július 20. 17:50 | Link

Zalán


Nara az a fajta személyiség, akinek mindig be volt sózva a feneke. Mindig tettre kész, sosem félt megtenni a kellő lépéseket a cél érdekében. Ezáltal nem is teketóriázott sokat a dolgokon, most mégis olyan jól esett volna elmélkednie.
- Jól van, rendben!- adta meg magát a lány miközben az előtte heverő ételhalomra meredt. Újra kezeibe vette a kést és a villát.
- Azt hiszem,... hogy...beteg...lennék?- a mondat végén Zalánra tévedt tekintete és már a mosolyán is látszott, hogy kissé összezavarodott. Hiszen most mondta ki, hogy önként vállal valamilyen nyavalyát, ami lelkileg nagyon megérintette a lányt. De úgy volt vele, inkább a teste vesződjön a kórsággal és az elméje legyen ép és tiszta. Meg akarta őrizni vidám természetét, gondolkodását és örök mosolyát, optimizmusát.
- Te az őrületet választanád, igaz?- kérdezte, majd egy adag szalonnát tekert a villájára és gyorsan el is tüntette.
Felnevetett és bólogatott Zalán célzására a tanár- diák kapcsolatok terén. Nara sem értette, hogy a lányok miért kergülnek meg egy bizonyos életkor után az idősebb pasikért? Jó, jó sármosak, ezt mindenki tudta, a férfiaknak nagyon is jól állt az öregedés. De akkor is ennyire vonzó lesz, ha mégis a feleségét választja a kiscsaj helyett? Egy érett, keresőképes nő mindig nagyobb védelmet tudott adni nekik. Vagy, ha mégis a tini a befutó, akkor sem makulátlan ebben az esetben az együtt megöregedés gondolata.
Nara már egy ideje figyelte Zalánt azzal az egy bögre kávéval. Várta, hátha valami emberibbet is magához vesz a srác, de amint tudatosult benne, hogy ilyen önmagától nem fog megtörténni, a fiú felé tolta a tányérját és a maradék pirítósokra mutatott.
- Az összeset összeszedtem a környékről, ezért nem láthatod- mosolygott, miközben evésre buzdította Zalánt.
A feladat hallatán közelebb csúszott a padon Zalánhoz és beleleselkedett a füzetébe.
- Az öniróniát se felejtsd ki a sorból- emlékeztette Nara Zalánt egy olyan világra, ahol mindenki tudott saját magán röhögni.
- Létezik-e a halhatatlanság? Mi a hatékony varázslás titka?- olvasta tovább a kérdéseket. - Átokszórást mindekinek!- nevetett a lány.
- No jól van, komolyabbra fordítva a szót, amint ettél, elkezdhetjük?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cornelisse Zalán
INAKTÍV


betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
#Nara
Írta: 2019. július 20. 19:23
| Link

https://www.youtube.com/watch?v=jZFf5Wd5Rew


Az őrület egy kicsit olyan, mint az újrakezdés. Megszűnik a valóság, elkezdesz felépíteni újra egy alapot, és közben megjelenik a remény, hogy most minden jól fog sikerülni, és téged még egyszer nem győzhet le senki. Se szerelemmel, se családi kapcsolattal, se barátailag, se sehogy. Az őrülethez hit szükséges, a hit pedig olyan dolog, amivel eléggé hadilábon állok. Mármint azzal a fajtával, ami a templomhoz, a papokhoz, és amblokk az egyházhoz köthető. Nem hiszek bennük; szerintem a papok állandóan azt mondják csak, amit a körülöttük lévő személyek, avagy a gyülekezet hallani akar. Gépek gyülekezete.
- Az őrületbe még nem halt bele senki - jegyzem meg, és a pirítós-tál műveletére, hogy elém tolja, csak grimaszolok egyet. - Hozok magamnak inkább még egy kávét. Te kérsz? Kérsz, hát.

Az a jó a kora reggeli nagyteremben, hogy alig vannak, sőt, ketten-hárman lézengenek. Az itteni diáksereg olyan, mint egy budapesti egyetemi élet: későn kelnek, későn fekszenek, az órákra hébe-hóba bejárnak, a vizsgát meg túlizgulják. Mármint a vizsgás részt az eddigi órák tapasztalataiból gondolom, hiszen még előttem van az első vizsgaidőszak... Eddig nem tudnám azt állítani, hogy jobban megismertem az anyámat azóta, hogy itt vagyok. Azt se tudom, hogy melyik házban volt, de mivel egy érzéketlen, felszínes liba, akinek mindene a hatalomról szól, tuti, hogy a rellont képviselte. Mókás, a húgom szerint én jobban hasonlítok rá, én meg olykor fel tudnám gyújtani.

- Tessék, itt is vannak a kávék, fel se locsoltam velük a padlót, szóval ennek örömére igen is főnökasszony, kezdhetjük! - az öniróniás reagálásra felröhögök. - Kinek van manapság önirónája, kérlek? Maximum macskanáthája.

Hallhatatlanság. Ó. Meglepően agyafúrt kérdések ezek, ja nem. - Hallhatatlanság szerintem létezik. Hogy miért gondolom ezt? Túlságosan sok az élőhalott zombi az utcákon, hogy ne létezne. - majd kacsintva hozzáteszem - Én mindig komoly vagyok, baby. Főleg, ha a második kávém is leér a gyomromba.
Utoljára módosította:Cornelisse Zalán, 2019. július 20. 19:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.
Boldog Nara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2019. július 21. 23:02 | Link

Zalán


- Hmm.. nem tudom, de nekem ez sántít. Ha őrült vagy, hogyan tudsz tisztán gondolkodni, ezáltal felelősen cselekedni? Nem lesz az ember ön és közveszélyes?- kérdezte miközben lassan, de biztosan eltűnt minden résztvevő a tányérjáról, ha már Zalán nem kért belőlük. A kést és a villát vízszintesen, a tányér bal oldalára helyezte, jelezve hogy igencsak finomak voltak a reggeli fogások.
- Az mondjuk tény, hogy súlyosan beteg ember, előbb fog meghalni, mint az elmezavaros- a szalvétával megtörölte a száját, a töklé áztatta kezeit és az asztalon maradt foltokat is felitatta. Éppen nagyban pakolt, amikor a fiú először kérdezte, majd kijelentette, hogy Narának is biztosan jól esne egy kávé. A lány csak somolygott lehajtott fejjel, amint arrébb tette a tányért, a szalvétát és a tökleves poharát. Nem tudott nem arra gondolni, hogy Zalán ellen sosem nyerhetett vitát, úgyis mindig úgy alakult, ahogy a fiúnak tetszett. Talán ezért érdekelte annyira Narát is, kihívást jelentett a meggyőzése.
Visszatette kezei ügyébe a tintásüveget, a pennát és éppen a táskájában kutatott új pergamen után, amikor Zalán visszatért immáron a kávéjukkal.
- Köszi a kávét, de figyelmeztetlek, tudod, hogy nekem nem kihívás bármit is kiönteni, szóval még ne kiabáld el- nevetett Nara  majd a táskáját az asztalra tette és a kihalászott pergamennel és a könyvvel együtt visszaült Zalán mellé.
- Huh, én még egy kicsit várok ezzel a kávéval, mert töklevet ittam előtte... Nehogy baj legyen.
- Neked biztosan van!- szegezte neki a lány.- Én is tudom, miben vagyok jó és miben nem. Ezeket tudom pozitívan kezelni és szeretek magamon nevetni. Szóval a mi önironiánkat beletehetjük.
- Nagyon laza vagy baby!- szórakozott és viszonozta az előbbi kacsintást Zalánnak.
- Persze, létezik halhatatlanság, csak egy kicsit tekintsünk el a zombiktól. A Bölcsek kövéből kinyerhető az életelixír vagy széthasítgathatod a lelkedet és horcruxba zárhatod- közelebb húzta a könyvet, hogy Zalán is jobban láthassa a Nara által kiemelt részeket.
- Ritka rossz embernek kell ahhoz lenned, hogy horcruxot csinálj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cornelisse Zalán
INAKTÍV


betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
#Nara
Írta: 2019. július 22. 10:12
| Link

https://www.youtube.com/watch?v=w8zoC9OUnOU


- Valójában simán. Az őrült nem lesz közveszélyes, legalábbis az, aki tényleg őrült és nem csak megjátssza magát, mint néhány ember az életszeretetet. - aki sokat olvass, képes lesz okoskodni - Mivel a legtöbb igazi őrült ártalmatlan, és miért? Mert elveszíti a kapcsolatát a valósággal. A gonosz emberek ritkán őrülnek meg. - legyintek egyet, hogy a gonoszság az külön lapra tartozik, majd folytatom a monológom - Az őrült menekül a közösségtől, fél, hogy az odatartozás ára az, hogy elfelejtse önmagát, szűnjön meg, ne zavarjon senkit a valódi egyéniségével. Egy igazi őrült, ha szeretettel van körülvéve, visszatér, felébred, élvezi a közösséget, ha nem kell érte keresztre feszítenie önmagát. Blabla. Tehát nem, az igazi őrült nem ön-, és közveszélyes, csupán elmenekül a való életből, de ki mondja meg, hogy mi igazából a valóság? Hogy valójában ki az őrült, és a épelméjű? Az őrült őszinte. - fejezem be a kis beszédem, majd rögvest kortyolok is a kávémból.
- Ha kávét kiöntesz, meghalsz - közlöm halálmegvető komolysággal Narával azt a bizonyos tényt, amit minden kávés tud, csak kevesen mondják ki. Van, hogy egy nézés többet elárul egy tettnél. - Ki kérem magamnak, nekem nincs öniróniám, se semmiféle önizés-spirituális balf*szság, és ezt ajánlom mindenkinek. LEGYETEK SZABADOK - az utolsó kifejezést nagy harciasan, felpattanva a székről, beleüvöltöm kacagva a nagyterem levegőjébe. Kezdek ráébredni, hogy egy-két nézéstől eltekintve, ez itt teljesen megszokottnak számít. Mint egy szanatóriumban élők, olyanok vagyunk itt mindannyian. A hirtelen és spontán tettektől az ember őszinte lesz, mert nem ér rá azzal törődni, hogy mit is kéne tennie és hogyan, hanem csak megcsinálja és kész. Ez az élet lényege. Az anyám is ilyen lehetett itt? Visszaülök a helyemre, a kávé kicsit majdnem kilöttyent, de helyette iszom belőle még egyet, miközben jön Nara meg a könyv meg a feladat és már az életelixírtől legszívesebben ásítanék, de csak szívesen, amúgy nem tudok most.
- Tehát, ha rossz embernek kell lenned, hogy horcruxot csinálj, az azt jelenti, hogy nem vagy őrült. Avagy a fekete mágia résztvevői nem őrültek, csak elkezdtek mindent és mindenkit általánosítani, hogy a végére minden arc, ami szembejön velük, egy paca legyen, akit ellenségnek lehet címkézni. - tovább olvasom bólogatva - Hm, milyen lehet az a személy, aki képes arra, hogy elrejtse a lelkét, vagy annak egy részét? Szomorú, idegen, üres, a saját hatalmában élő. A bölcsek kövének a hozzávalói, ezeknek az ellentéteiből kéne állnia. Ami az életben tart, nem pedig lehoz. Szerinted mi az élet legfontosabb alapanyaga? Ami nélkül az emberi lélek meghalna?
Utoljára módosította:Cornelisse Zalán, 2019. július 23. 08:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.
Boldog Nara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2019. július 23. 15:52 | Link

Zalán


Őszintén szólva Nara már nem nagyon tudta követni Zalán gondolatmenetét. Amint teljes egészében felfoghatott volna egy mondatot, rögtön követte egy másik, így főként foszlányok maradtak meg a fejében. Remélte, hogy nem az agyi kapacitásával adódott probléma, hanem szimplán már túltárgyalták az őrült-beteg kérdést. Lehet, így a végére már a lány is az őrületet választotta volna. Nem is hangzott annyira vészesnek a fiú előadásában, így mondhatnák azt is, hogy meggyőzte.
Az őrült őszinte. Ez nagyon megragadt az emlékezetében és nagy nehezen elfojtotta el a kikívánkozó nevetést, amikor eszébe jutott, hogy ezek alapján Zalán is őrültnek számíthatott.
-Igen? Nem tudom eldönteni, hogy te fogsz-e hamarabb megölni azért, mert kiöntöm vagy a kávé?- nevetett Nara. Nem igazán szokta hangoztatni, hogy a szívritmusa egy kissé szertelen. Tapasztalatai szerint, ha az ember lányáról kiderült, hogy szívritmus zavaros mindenki elkezdte sajnálni és megpróbálták a gondját viselni. Elfelejtették, hogy Narát sosem kellet félteni, ezt az örök mosoly, pattogós csajszit. Ideérkeztével a javasasszony is megvizsgálta és a gyógyszeres kezelésekről- amit a lány az iskola előtti években kapott,- átálltak a gyógyfőzetekre.
Kávét csak nagyon ritkán ivott és akkor is nagyon lassan. Nem kapna akkor sem szívrohamot, ha gyakrabban inna vagy gyorsabban, de nem zörög a haraszt, ha nem fújják ugyebár...
- Jól van, itt mindenki szabad, ülj csak vissza- nevetett Nara a fiú hirtelen kinyilatkozásán és megfogta egyik karját, hogy visszahúzza az asztalhoz. Nem igazán rökönyödött meg rajta, néha legszívesebben ő is ezt tette volna. Sokszor és sokban hasonlítottak egymásra, akárcsak a testvérek.
- Kétségbeesett, hiú, becsvágyó?-találgatott tovább a lány. - Meg kellett ölnie valakit ahhoz, hogy szétszakítsa a lelkét. Nagy áldozat a "csonkításhoz".
- Szerintem a popcorn, mégpedig a sajtos. Igen, ez az, ami nélkül a lelkem meghalna- viccelődött a lány.
- Szerinted? Te milyen tárgyba rejtenéd a lelked egy darabját?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cornelisse Zalán
INAKTÍV


betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
#Nara
Írta: 2019. július 24. 11:40
| Link

https://www.youtube.com/watch?v=W1nUzYbBLt0&list=RDFfzKegY71Y0&index=2


Csettintek az ujjaimmal, amikor megkapom a halál vs kávé kijelentésemre a választ. Ez egy nagyon jó téma a házi dolgozathoz is, vagy házi feladat, a lényeg, hogy egy előadásra készítendő cucc, ami eléggé tetszik a maga filozofált stílusában.
- Maradjunk ennél a pontnál egy kicsit. Azt mondod, hogy vagy én, vagy a kávé öl meg. Na de, nem gondoltál még bele abba, hogy egyik sem? Sőt, valójában semmi sem tud megölni, mert az ember halálának beállta után, a lélek felszáll a testből, hogy új testet keressen? Tehát ebből kiindulva, és visszatérve a feladat egyik kérdéséhez, - rá is bökök az ujjammal a füzetben felírt kérdésre, miszerint létezik-e halhatatlanság - igen is, létezik halhatatlanság.

Tisztában vagyok vele, hogy úgy hangozhatnak ezek a szavak a számból, mintha egy félrement buddhista szerzetes, de legalábbis a követője lennék. Pedig nem vagyok az sőt, az őszintét megvallva, nem is nagyon vagyok tisztában a Buddhizmus meg hasonló vallások lényegével. Külön életet élnek, ahogyan én is. Az anyai nagyapám kőkeményen ortodox zsidó. Az anyám a zsidó vallásban, hagyományaikban és Tel Avivban nevelkedett. Mindkét szülőm ekte izraelita, csak az apám családja szabadelvűbb, nem kötik fel magukat, ha a vallás szabályai ellen vétkeznek, vagy egy ünnep nem úgy sikerül, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Az anyám részéről ódákat lehetne írni erről, hogy egy-egy Hanukkah hogyan lett egy háborús övezet gyerekkoromban, mert ne adj Jahve, nem úgy készült el például az édes levivá, ahogy annak készülnie kellett volna, vagy nem volt elég bor, esetleg oh mon dieu, nem együtt ment a család aznap a zsinagógába. Jó természetesen, ezek csak apró problémák, a házasságok meg párkapcsolat választás tekintetében vannak súlyosabbak, például az anyám családja egy perc alatt ki tud bárkit tagadni, ha az adott illető nem úgy viselkedik, vagy él, ahogy az elvárható. Lelkiismeret-furdalást sem éreznek, főleg a nagyapám. Szóval, tősgyökeres aranyvérű, és izraelita vagyok, aki már Budapesten született, és aki talán ezért értékeli jobban, ha őrült lehet, és nem normális. És valójában az az élet értelme, hogy magunknak feleljünk csak meg, s akkor érdekes módon, mindenkinek elegek leszünk.

Na de, a második kávé is kilőve, nem is baj az.- Gyilkosnak kell válnod ahhoz, hogy a lelket megcsonkítsd. Igen ám, de miféle gyilkosság? Gyilkosságnak számít az, ha önpusztító életet folytatsz, és abba hall bele a lelked? Vagy ha egy hatalmasat csalódsz valakiben, és üressé válsz? Szerintem, ha önmagadat gyilkolod meg, az a lélekpusztítóbb, és nehezebben kaparhatod össze magad utána, hiszen minden, ami te voltál, elpusztult. És senki másra nem foghatod, csak is saját magadra.
- A gyilkos nem kétségbeesett. Szerinted mikor lehet igaz az a jelző egy gyilkosnál, hogy kétségbeesett? Vagy amblokk, mit jelent az a kifejezés, hogy kétségbeesettnek lenni? - kíváncsian meresztem a szemeimet Narára, ez a téma érdekes. Túlontúl érdekes ahhoz, hogy semmivé váljon. A popcornos reflektálására felröhögök; még hogy nem őrült, mi? Aztán megint komollyá változom. - Milyen tárgyba rejteném a lelkem egy darabját? Hm. Talán egy soha ki nem fogyó tollba, amit mindig magamnál hordanék. - emlékszem, olyan két-három éves lehettem, amikor az anyai nagyszüleim egy plüss macit adtak nekem. A nagyapám azt mondta, hogy ez egy örök darab, megjárt sokféle háborút és szörnyűségeket, és hogy ebbe az egyetlen egy maciba a mi családunk összes személyiségének a lelke benne van. S mától az én feladatom, hogy őrizzem, hogy majd egyszer továbbadjam. Amikor megszületett a húgom, majd kétéves lett, azonnal átpasszoltam neki ezekkel a szavakkal karöltve. Már kétévesen úgy kezeltek minket, mintha kész, tudatos, teljes önképpel rendelkező egyedek lennénk, pedig csak hamu voltunk a hamutálban. Ahogyan kicsit még most is. Amíg nálam volt az a maci, megfogadtam, hogy én mindent megteszek annak érdekében, hogy a saját lelkem ne kerüljön bele ebbe a plüssbe. Inkább maga leszek az ördög.
- Hiszel Istenben? - kérdezem meg hirtelen, valahogy olyan természetesnek tűnik e kérdés ezeknél a témáknál, amikről éppen beszélünk.
Utoljára módosította:Cornelisse Zalán, 2019. július 24. 12:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.
Boldog Nara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2019. július 30. 11:56 | Link

Zalán


Sercegett a penna hegye a pergamenen, ahogy Nara felírta nevét, házát és évfolyamát a jobb felső sarokba. Kezdte azt érezni, hogy Zalán csak viccelődött vele, nem gondolta ám komolyan, amiket mondott. Már egészen ki is kerekedett a szeme, mire a fiú halhatatlanságról szóló gondolatmenete a végéhez ért. Zavarodottságában egy pacát ejtett a papíron az évfolyam után. Na az kizárt, hogy egy újabbat bányásszak elő....
Némi fejtörés után szárnyakat és csíkokat rajzolt a paca köré, amiből pár perc múlva egy mosolygó pillangó bontakozott ki, aki - a szövegbuborék szerint,- épp a halhatatlanságról elmélkedett. Így jó lesz!
Nara a fiúra emelte a tekintetét, egyenesen a szemeibe nézett még akkor is, amikor törzsből először felé fordult, majd előredőlt, közeledett hozzá. Homloka már majdnem súrolta a vállát, amikor egy hirtelen mozdulattal a fiú kávéja fölé görnyedt és megszagolta, amikor még volt benne némi folyadék.
- Mit tettek a manók a mai kávéba?- kérdezte nevetve a lány miközben szép lassan visszaegyenesedett. Még mindig egy kicsit hatással voltak rá Zalán szavai, de valahogy egyiket sem tudta teljes egészében felfogni.
A kávéját nem akarta tőle elvenni, mert egészen biztos volt abban, hogyha egy picit is elmozdítja, nem a kávé fogja előbb megölni Narát, hanem a mellette ülő srác.
- Most mondhatod, hogy unalmas vagyok, de szerintem még mindig a Bölcsek kövéről és a horcruxok-ról van szó halhatatlanság alatt- mosolyogva csóválta a fejét, majd lejegyezte ezt a két dolgot a pergamenjére.
- Mi a könnyebb? Mást megölni, vagy magadat?- a kérdésre kérdéssel felelt. Valahogy megpróbálta Zalán gondolatát visszaterelni az eredeti témához, miszerint hogy valaki horcruxot tudjon készíteni, meg kellett ölnie valakit.
- Szerintem igen is létezik kétségbeesett gyilkos- makacsolta meg magát a lány. - Biztos, nem a legprofibb gyilkos, talán még sosem csinálta ezelőtt. Lehet a családja miatt teszi és tudja, ha törik, ha szakad meg kell lennie. Ölhet azért, hogy megvédje magát vagy másokat, akik fontosak nekik.-
Talán így még aranyosabb volt a lány. Kezdődő felindultsága apró pírt varázsolt az arcára.
- Nem, nem mondanám, hogy hiszek Istenben. Nem vagyok vallásos. Valahogy úgy érzem, hogy nekünk nincs szükségünk rá. Varázslók és boszorkányok vagyunk. Megkönnyíti mindennapjainkat a mágia. Miért kellene nekünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Jobb, ennél semmi nem lehet...
Írta: 2019. augusztus 18. 18:29
| Link

Ez ez csodaszép vasárnapi délután volt! miután végeztem az Edictum új számának olvasásával, leügettem a nagyterembe. Odasiettem hát az asztalunkhoz, és nekiláttam a vacsorának. De vajon mit felejtettem fent a klubbhelységben? Töprengve, szedtem finom hideg szamóca levest, és nekiláttam a fogyasztásának. Nos, amit a kastélyban szeretek az az étkezés. Reggeli, ebéd és vacsora, bevallom minden nap ínyenc fogásokkal várnak ránk. Azok a drága manók, milyen jól főznek. No de, ők hogy bírják ki a konyhában azt a nagy meleget? Miközben ezen tanakodtam, eszembe jutott! Az epershake-et hagytam fent, amely a meleg ellen egy csodaszer! Persze nem mentem fel érte, mert először is, étkezés közben távozni illetlenség, és egyébként is ott volt még a hűsítő töklé. Végeztem a levessel, következett a második. No nekem, a második fogás ízlik mindig a legjobban? Hogy mondjam, nagyon szeretem a hasam. Bolognai lassagne, burgonyapüré és rántott szeletet is választhattam. Én az utóbbi mellett döntöttem, ismételten sem csalódtam. A desszert fagyikehely volt, finom és habos... Igen sok tejszínhab, és rengeteg friss erdei gyümölcs szemecske benne. Miután végeztem az étkezéssel, gondoltaban megköszöntem magamban a manóknak, és teli hassal az udvar felé vettem az irányt, amikor is eszembe jutott: Az epershake!
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 10:43
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. augusztus 29. 23:59 | Link

Dante, és a nagy nap

nem kell a szívekhez kapni, nem megyek férjhez....


Mindig azt mondták nekem, hogy a jó munkához idő kell. Na de ennyi? És ha még kiderül, hogy nem is jó? Hetek óta dolgozom ezen a bájitalon, és most jött el a teszt ideje. Mivel elvileg fel kell erősítenie az érzelmeket, így persze, hogy olyanon próbálom ki, akinek látszólag nincsenek, vagy ha vannak is, negatívak - mit árt egy kis balhé a nagyteremnek, úgyis régen volt már, nem? -, szóval egy életem, egy halálom, de én valahogy lenyeletem vele.
Egész vacsora idő alatt azon gondolkodom, hogy miként tudnék a velem majdnem szemben ülő poharához férkőzni. A fiola a kezemben, még össze is zsugorítottam, hogy ne keltsen akkor feltűnést, majd az ötlet is megfogalmazódik, amint meglátom az illetőt belépni, aki lóg nekem egy szívességgel.
- Hallod, törlessz! Adj Weilernek szerenádot - nem köntörfalazok, mert nincs időm, gyorsan tudtára adom, hogy mit szeretnék.
- Nem.
- Héj, Panni, tudtad hogy....
- Jó, jó, csak fogd már be - sóhajt az illető, én meg elégedetten huppanok vissza a helyemre. A srác még le is térdel, miközben elénekli a Szívből szeretni című dalt a rellonosnak, és némi unszolás után, még a vállára is teszi a kezét közben, ami remélhetőleg kivágja nála a biztosítékot. Na, én ezt a pillanatot választom, hogy beleöntsem kreálmányom a poharába. Remélem Felagund papa se lát ebből semmit, mert szerintem már onnan az asztaltól rájönne, mi az, hisz az ő könyvéből csórtam a receptet... na meg magát a könyvet is. Egyébként semmi rossz szándék nem vezérel, csak a kísérletezési vágy, és mekkora mákom van, hogy senki még csak nem is feltételezi rólam, hogy ilyen hobbim lenne, hisz... ugyan kérlek.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. augusztus 30. 00:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2019. augusztus 30. 17:12 | Link

Bárány Farkas





Megint nem sikerült kialudnom magam rendesen, pedig mostanság nem volt gondom a az alvással. Néhány emberrel álmodtam, akik közül kettőt még életemben nem láttam, a többieket legalább diákként ismertem. Egész jó arány volt, hogy mindenkinek pozitív előrejelzést "adtam", viszont az egyikük nem járt túl jól. Elég érdekes figura volt, azt meg kellett hagyni, ugyanis egyáltalán nem tartozott az átlagos emberek közé. Mindig rossz érzéssel töltött el, ha negatív álomképem volt valakivel, de tudatában voltam annak, hogy egy a millióhoz annak a valószínűsége, hogy összefussunk. Legalábbis azzal, akit nem ismertem biztosan. A vizsgák is eléggé megterhelőek voltak számomra, minél feljebb léptem az adott évfolyamban, annál nehezebbnek tűntek. A nagy részüket már letudtam ugyan, de még volt jó pár, amelyeket meg kellett írnom, ráadásul az eredményeimmel sem voltam tisztában. Eldöntöttem, hogy nem rágódom tovább a dolgokon, teszek egy sétát a kastélyban. Felvettem egy kényelmesebb öltözetet, majd megetettem a macskámat, aki tulajdonságait tekintve nem sokat változott az évek során, ugyanolyan lusta és cuki volt, mint fiatalabb korában. Ahogy sétálgattam, észrevételeztem, hogy a kastély eléggé kihalt, úgy tűnt, hogy mindenki pihen vagy a további vizsgáira készül. Mendegéltem egy ideig, végül a Nagyteremben kötöttem ki. Távolról megláttam valakit, nem tudtam megállapítani, ki lehet az, így arra az elhatározásra jutottam, hogy odamegyek hozzá. Végül is egy kis társaság sosem árt, egyébként is untam magam. Ahogy egyre közeledtem az alak felé, fura érzés kerített hatalmába. Mintha már találkoztunk volna, pedig valahogy egyáltalán nem volt ismerős számomra. Aztán, mikor már látótávolságon belülre kerültem, hirtelen lecövekelt a lábam....
- Te jó ég! - kaptam a kezem a szám elé ijedtemben, mikor megállapítottam, hogy az új ismerősömet bizony már láttam álmomban... ráadásul pont ő volt az, aki pórul járt... Már bizonyára így is furán nézhetett rám a reakcióm alapján, nem tudtam, hogy hogyan kéne közölnöm vele a dolgot vagy akár megakadályozni. Sokan őrültnek tartottak, mikor gondolkodás nélkül közöltem velük a dolgokat, páran viszont még meg is köszönték, hogy előre szóltam nekik. Végül úgy döntöttem, hogy óvatos leszek az irányába, és nem fogom lerohanni.
- Szia! Széplaki Alíz vagyok. Eltévedtél vagy keresel valakit? - kérdeztem tőle bátortalanul.
~ Ez aztán elég béna szöveg, jobbat is kitalálhattam volna... ~ - gondoltam magamban, miközben tekintetemet a fiúra emeltem. Bár végül is mi rossz történhet? Maximum elküld a fenébe, én csupán segíteni jöttem, még ha akaratlanul is idevezetett hozzá az utam, ez azért mégiscsak jelent valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2019. augusztus 30. 17:52 | Link

Széplaki 'látomajövőt' Alíz

Nehezebben sikerült a beilleszkedés a kastélyban, mint azt eredetileg terveztem. Úgy emlékeztem, hogy élettel telibb, szórakoztatóbb, barátságosabb a hely, de ezek közül most valahogy egyiket sem éreztem. Az emberek nagy része a maga kialakult társaságával mozgott együtt, el voltak foglalva a maguk ügyes-bajos dolgaival, nem különösebben érdeklődtek az olyan arcok iránt, melyeket nem ismertek.
Ez rendben van így. Legalább nem kellett azon stresszelnem, beillek-e ide, hogy vajon megtalálom-e majd a helyemet. A magány, mint olyan, évek óta ismeretlen fogalom volt a számomra, egy-két túlvilági és Boldi fixen mellettem rótták az utakat.
Éppen a nagyteremben olvastam egy mugli kötetet, ami valami kalapos Indián Jánosról szólt, egészen szórakoztató volt. Csak ne hallanám a mellettem álló, nyurga, bongyor fiú állandó szájalását!
- Boldizsár nehezedre befogni a szádat... csak öt percre?!
Kissé megszeppenten meresztette rám a nagy, szürke szemeit, mielőtt nagy sóhajjal le nem dobta magát a földre a pad mellett.
A lány lépteinek zaját elfedte valami. Vagy a saját gondolataim, vagy a szellem neszezése, de egészen biztosan nem a környező zajok, kevés volt belőlük. Talán egy egészen kicsit meg is rémültem. Meg lesokkoltam. ~Hozzám szólt. ~
- Szia... Öh... nem igazán? - A hangom bizonytalan, még a szemöldököm is magamra kúszott, ahogy kicsit odébb csúsztam. - De ha gondolod, ülj le. Az öcsémen állsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2019. augusztus 30. 18:27 | Link

Bárány Farkas





- Ó, hát persze... - feleltem neki kissé megilletődötten. Nem akartam tovább rontani a cikis helyzetemet. Mondhattam volna neki, hogy "ó, hát persze, hogy nem, hiszen most vettem észre, hogy olvas... egy olvasó ember mégis hogyan tévedhetett volna el vagy keresné más társaságát. Inkább a könyvbéli világot éli át, a műnek szenteli az idejét. A hangjából ítélve, ő is ugyanolyan bizonytalannak tűnt, mint én, úgyhogy küldtem felé egy bátorító mosolyt, mikor újra megszólalt.
~ Az öccsén állok? Jaj, szegény pára! ~
Iszonyat gyorsan elléptem, na jó, szinte elugrottam, onnan, ahol épp álltam, majd gyorsan leültem a fiúval szembe lévő székre.
- Bocsánat! - néztem oda boci szemekkel, ahol épp az imént tartózkodtam. A világ minden pénzéért sem akartam, hogy zabos legyen rám az öcsike. Nem tudom, hogy a másik szemében ez mennyire volt fura reakció tőlem, hiszen a legtöbben nem biztos, hogy százasnak nézték volna őt ezen beszólás után. Érdekes módon az álmom is erről szólt, vagyis nem pont rólunk, hanem egy hasonló szituációról, ami nem éppen vált a srác javára. Most bizonyára arra kéne rákérdeznem, mit olvas, de szerintem már túl vagyunk az alapvető formaiságokon. Neki természetes, hogy a külvilággal is tudatja, itt van vele az öccse szelleme, de nem ismertem a reakcióit az álmomból, úgyhogy akár titkolhatta is volna.
- Remélem, nem mérges rám - néztem a fiúra komoran. Tényleg nem akartam szegényre ráállni, de nem láthattam, hogy épp ott tartózkodik, ahol lecövekeltem.
- Szóval Alíz vagyok, egyenes leszek veled és nem köntörfalazok - néztem a szemébe a zöldemmel, majd vettem egy nagy levegőt, és folytattam:
- Az a képességem, hogy képes vagyok megálmodni más emberek jövőjét. Ez az egész random történik, szóval nem én választom meg, kivel fogok álmodni, és nemrégiben veled álmodtam.
~ Vele álmodtam? Jaj, mi ütött belém? Legszívesebben itt helyben elsüllyednék... ~
- Vagyis a jövőddel kapcsolatosan - köszörültem meg a torkom és javítottam ki magamat határozottan. Ezután kihúztam magam a széken, eltoltam egy tincset az arcomból, aztán kissé aggódó arccal folytattam a mondandómat:
- Az a helyzet, hogy hamarosan bajba kerülsz. Ha szeretnéd, elmondhatom, miről van szó, aztán mérlegelsz, hogy mégis hagyod megtörténni a dolgokat vagy aznapra más elfoglaltságot választasz.
Miután ezt elmondtam neki, kissé megkönnyebbültem, hiszen immár az övé a választási lehetőség. Ha komolyan vette, amit mondtam neki, reméltem, hogy nem a büszkeségét fogja az előtérbe helyezni, hanem végiggondolja az esetleges következményeket.
- Persze, ha szeretnéd, elmegyek, nem szeretnélek zavarni! - emeltem rá újra a tekintetemet, majd lassan felálltam a székről, aztán majd elválik mi lesz. Ha szeretné, hogy maradjak, visszatart. Ha nem kíváncsi a mondandómra vagy nem vesz komolyan, akkor hagyom, hagy történjenek meg a dolgok maguktól. Én mindenesetre megpróbáltam...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. szeptember 1. 20:37 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

Mármint az, hogy tőle sréhen hangzik el egy ilyen utasítás, meglehetősen feltűnő, hát még hogy külön a nevét is említették - annyira nem szélesek ezek az asztalok, hogy a vele majdnem szemben ülő társaság párbeszéde, főleg a "Weiler" szó után ne üsse meg a fülét. Pedig nem ígérkezett ez a vacsora különösebben mozgalmasnak, ahogy általában a többi sem az.
Az arca a legenyhébb kifejezéssel élve sem tükrőzi bármifajta lenyűgözöttséget a fantasztikus ötlet miatt. Mégis honnan a fenéből jönnek ezeknek az ostoba ötletek? Hol vannak? Valami átkozott előkészítőben? Rossz épületbe tért be? Csak mert ő tudtával egy olyan oktatási intézménybe érkezett vissza, ahol már az elsőévesek is tizennégy évesen kezdik a tanulmányaikat. Erre egy háztársa unszolására úgy térdel előtte egy öngyilkos szerencsecsomag énekelve, mintha az élete függene tőle.
Az egész különösebben nem érdekelné, és ignorálva a jeletet vacsorázna tovább, de kinyúl felé egy kéz és a vállára csúszik. A villa és kés fémes hanggal találkozik a tányér szélével, ahogy lerakja az evőeszközöket. Megragadja a rajta pihenő kézfejet az ujjaknál, és hallani, ahogy az izületek (egyelőre nem a csontok) megropannak a rájuk kifejtett erőtől. Ezen a ponton fordul a fiú felé. Miközben még tartja a kezét, fokozatosan egyre nagyobb nyomást kifejtve rá, lassan vontatottan pakolja egymás után a szavakat, látszólag érdektelen hangszínen.
- Miután elengedtem a kezed, öt másodpercet kapsz eltakarodni. Ha azután is kartávolságon belül talállak, az estét csontforrasztó társaságában fogod tölteni a gyengélkedőn.
Fájdalmas nyögés a válasz, az ujjak rendezetlenül préselődnek egymáshoz; megérti, hogy fájdalmas, pont azért csinálja. Kivárja, míg a másik szemében felcsillan a felismerés szikrája, mennyire érdemes is komolyan venni a tanácsát, ezután viszont elengedi.
Semmi meglepő sincs abban, hogy tartozását letudva a diák farkát behúzva iszkol minél messzebb a rellonos fiútól. Dolga végeztével visszafordul a vacsorájához, nyúl is a poharáért, hogy igyon belőle, már a pereménél van a szája is, mikor..
Állj.
Automatikusan megáll a mozdulatban, bár külső szemmel nézve lehet úgy tűnt, mintha már kortyolt volna belőle egy keveset.
Szagolj bele még egyszer, mielőtt beleiszol. - Ismét a szájához emeli, valójában csak eleget tesz az utasításnak, és indeed, már érzi azt az enyhe szulfurra emlékeztető szagot, épp csak leheletnyi, de naponta bájitalokkal foglalkozik: ellenőriz, szagol, néha kóstol. Ezzel a gyakorlattal természetes, hogy feltűnik neki, valami hibádzik.
Így már mindjárt logikusabbnak tűnik, mire fel volt ez az egész nevetséges jelenet, és miért is biztatta ilyesmire Charlotte (nagyjából csak azért tudja a nevét, mert a bájitaltanáruk rokona, egyébiránt sosem beszéltek futó köszönésen túl) a másik diákot. Anélkül, hogy különösebben szélsőséges érzelmeket mutatna, felkel a helyéről és a Charlotte-al szemben ülő diákot rövid tőszavakban arrébb tessékeli, így a lány egyszer csak arra eszmélhet, hogy Weiler Dante vele szemben ül, mocsárzöld, metsző tekintete az övébe mélyed, kezében az italával, amelybe nemrég sikeresen belecsöpögtette a bájitalát. A pohár talpa koppan az asztal közepén közöttük, a fiú pedig egyelőre még nem engedte el.
- Azt hiszem, ezt magadnak szántad eredetileg. Nincs rossz kedvem, - ez a kijelentés mondjuk kissé hidegrázós az előbbi után - ezért meghagyom a választást, hogy te iszod meg magadtól vagy én itatom meg veled.
Weiler módszereit ismerve az utóbbi nem kedves dédelgetés lenne, de nem fenyegeti meg explicit módon, merthát mint mondta is: nem ideges egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 2. 18:40 | Link

Dante, és a nagy nap

nem kell a szívekhez kapni, nem megyek férjhez....


Pedig aztán ebben semmi ördöngösség nincs. Amíg azzal vannak elfoglalva, hogy a Felagundnak még most sem sikerült az agyi kapacitásának meghaladni a korát, addig én nyugodt szívvel teszem azt, amit valójában akarok.
És jelen esetben minél hangosabb, zajosabb, figyelemfelkeltőbb, annál jobb.
Egyedül attól tartok, hogy nagyapának ez sem elég, bár... mióta a nagyi meghalt, szerintem bárki tehet bármit, őt ez abszolút nem érdekli, de azért mégse szeretném megütni a bokám.
Számoltam azzal is, hogy Dante nem fogja kitörő örömmel fogadni a szeretetnyilvánításnak ezen módját, s mikor a fémek csattannak, mintha az egész teremben megállna a levegő is, mindenki feszült figyelemmel nézi, mi fog történni, kivéve engem, hisz amint elvégeztem a dolgom, a figyelmem az előttem lévő kajáé. Stresszes időszak ez nekem, és könnyedén előfordulhat, hogy kerül is rám pár nem kellő kiló, de a faszom fogja a kalóriákat számolni, meg lelkiismeret furdalással küszködni, csak azért, mert egy csoki véletlenül a hasamba került. Nem, én sose voltam ilyen, és fel sem foghatom, hogy miért lett ez az éheztetés, meg az önmarcangolás divat. Lehet zabálni, de ha mellette csak a kanapén döglesz, akkor igazából tökmindegy, mennyit nem eszel, a végeredmény ugyanaz lesz... max kicsit késik.
Csak egy apró pillanatra rezzenek össze, mikor még én is meghallom a roppanást, de ennél tovább nem törődök azzal sem. Megmondtam, annak a kérésnek ára lesz, és ő felfogta. Majd legközelebb átgondolja, kit, mivel keres meg.
A következő, amire felfigyelek az, hogy a pohár után nyúl, na számomra innentől válik érdekessé a dolog, s mintha kortyolt is volna belőle, vagyis én nagyon úgy láttam. Viszont nem kezdek folyamatos bámulásba, hanem a vacsiba temetkezek, közben sűrűn pislantva a karórámra, mert a franc se tudja, sikerült-e teljesen álcázni, vagy megérzi, hogy valami mégse kóser itt.
Hamar rá is jövök, hogy az utóbbi lesz a nyerő, mikor elszánva magam - mert ha még csak kis korty is volt, valamennyire hatnia kellett már -, megint felé pillantok, és szembesülök a ténnyel, annyira messzire nem is kell pillognom. Lesajnálón nézek arra, aki mindezek előtt velem szemben ült, a nevét nem tudom, ezek után meg már késztetést sem érzek arra, hogy megtudjam.
- Meg is ihatom - nyelem le a falatot szenvtelenül.
- de félek, a nagy bumm elmarad, ma tudtam le az utolsó vizsgám - ami annyit tesz, hogy sztoikus nyugalommal írtam le Norbi bá'-nak a gulyás leves receptjét az elméleti legilimencia vizsgán. Nekem ez az időszak alapjáraton baromi stresszes, így nem félek bevallani, sűrűbben nyúlok a nyugtatós fiolához, mint a kólához a hűtőmben. S ezért történhet meg az is, hogy teljesen higgadtan nézek, hol a zöld szemekbe, hol az arcra. Valami jel után kutatva, akár egy aprócska ér dagadás, bármi, s úgy igazándiból nem hat meg a tényközlés. Különben is, nem tartom ostobának Dantét, - bármit el lehet róla mondani, épp csak azt az egyet nem - így képtelennek tartom, hogy egy tömött tanári asztal előtt folyamodna bármi kellemetlenhez is, főleg hogy, mint mondta, nincs rossz kedve. Attól normál esetben jobban tartanék, hogy később ütöm meg a bokám emiatt, de a nyugtató még hat, így a felhők se vetnek árnyékot a fejemben.
- De ha tudod, mi ez, azt is tudod, mire való, és pontosan mennyi ideig hat... - akkor? Jönne a kérdés, amit azért mégsem teszek fel, mert ne kössük azért az ebet a karóhoz...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 8. 15:19 | Link

Jun


A csirke omlós, az elvarázsolt mennyezet pedig felhőtlen és tiszta, akárcsak a kastély falain kívül uralkodó időjárás. Mégis, unottan turkálom a tányéromon a kiszedett étket. Nincs ma étvágyam ez pedig nagy szó, mivel mindennél jobban imádom a hasamat, ráadásul a grillcsirke az egyik kedvenc eledelem. Engedem hát, hogy a mellettem ülő rellonos nebuló elvigye a meghagyott étket, majd undorodva nézem végig, ahogy az szinte egy harapásra bekapja az egészet. Mivel elég nagy falatot akart egyben lenyelni, ezért nem telik bele sok, hogy rövidesen fuldokolni kezdjen a felgyülemlett ételpempőtől. Baráti társasága azon nyomban ütögetni kezdi a hátát, vizet ad neki, egy szóval elkövetnek mindent, hogy kedves alanyunk ne az asztalnál lelje halálát. Az köhög egy párat, majd könnybe lábadt szemekkel suttog el valami köszönöm félét. Nagyot sóhajtok, hisz a shownak vége. Visszafordulok immár üresen tátongó tányérom felé, hogy legalább az ott maradt krumpliból egyek néhány falatot. Nem kívánom, minden egyes falat nehezen csúszik le száraz torkomon. Elnyúlok a serlegemig, majd nagyot kortyolok a benne nyugvó italból, mikor szárnycsapkodásra leszek figyelmes. Felpillantok ivóalkalmatosságomtól; megjött a napi posta. Nem várok semmilyen levelet, hisz a szüleim úgysem írnak sosem, plusz én is tökre leszarom őket, az egyetlen, aki esetleg bagollyal dobna meg, az a nagyapám, de róla még hallani sem akarok. Nincs semmi bajom az öreggel, de szeretnék inkább független lenni, mintsem hogy a ráncos orrát mindenbe beledugja.
Nézem, ahogy társaim mind megkapják a nekik járó csomagot, valamelyik örömmel néhányan pedig fintorogva nyúlnak érte és tépik fel a csomagolást. Visszanézek az én asztalrészemhez, mire meglepve konstatálom, hogy nekem is jött valami. Szokásomhoz híven fújok egyet, majd kezembe veszem a kis borítékot. Egy csomó krikszkraksz van a papíron, melyből egy szót sem értek. Úgy vélem, valaki már megint szívatni akar a Charlotte kis AIDS-es pletykája miatt, így feldühödve dobom el az asztal másik végébe.
- Hisz ez koreai! – Hallom a lánytól, akinél a levél kikötött. – Theon, miért kapsz te Koreából baglyot? – Kérdezi, szemei elkerekednek a meglepetéstől, még a keze is megáll a küldeménnyel. Én megrázom a fejem, felhúzom vállaimat, hogy jelezzem: fogalmam sincs.
- Moon Jun Seo… Ő nem a kis kék prefektus srác? – Nyújtja nekem vissza az üzenetet, majd tanácsot is ad, miszerint jobb lenne, ha visszaadnám neki. Valószínűleg eltévedt a szárnyas, aki szállította. Nagyot mordulok köszönés képen, majd felkapom a papírtömeget és elindulok a kékek irányába. Hallom, ahogy a diákok a pletykáról sutyorognak és nevetgélnek, de inkább figyelmen kívül hagyom őket. Visszaszólni értelmetlen lenne, verekedni pedig fizikumommal nem igazán tudnék.  
- Azt hiszem, ez a tiéd – kocogtatom meg a fiú vállát, ezzel kizökkentve a háztársával folytatott beszélgetésből. Ahogy a mellette ülő lány rám néz, látom íriszeiben a megvetés és undor kombinációját, így gyorsan el is köszön Juntól, majd felkapja az asztalra kiterített tankönyveit, dob egy puszit barátnőinek, majd elviharzik a helyszínről. Ahogy elsétál mellettem, hallom,  ahogy válogatott szitokszavak hagyják el ajkait. Köszönöm Charlotte, jól megcsináltad! Tönkretetted legalább az elkövetkező három évemet. Bár ahogy szokás mondani, minden csoda csak három napig él. Talán ez a pletyka is rövid élettartalmú lesz.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. szeptember 8. 15:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. szeptember 8. 17:16 | Link

Theon
BBIBBI

Irén? Ica? Ili? Hogy is hívják ezt a lányt? Nem emlékszem, de mióta rájött hogy az én hangomra kel, azóta be nem áll a szája. Nem gondoltam volna hogy valaki a kastélyból, és pont a Levitából hallgatná a zenémet. Annyit megígértetett velem hogy este éneklek neki. Jó, arra könnyen rávehet.
Megérkeztek a baglyok, I is kapott egy-két levelet, de nem foglalkozott velük. Én nem vártam egyet sem, mégis hullott elém egy levél. Nem izgat, ha a nagyszüleimtől jött azért nem, ha a húgomtól akkor meg azért. Hagyjon engem békén mindenki a családomból. Azaz ők nem a családom. Többé már nem.
Már kerülne szóba, ki az a bizonyos Sally pár dalomban, mikor a leányzó szépen itt hagy az érkező miatt gondolom. Na szuper, ma már csak ez a gyerek hiányzott. Inkább elmesélném a történetet a lányról, aki fiú, csak a dalaimban lány, mint hogy ezt lássam.
- Mi az enyém?
Nem igazán akarok foglalkozni vele, úgyhogy inkább magamhoz veszem a levelet amit egy bagoly pottyantott elém, de nem az én nevem van rajta, hanem Theon-é.
- Ezek a baglyok ma részegek. Téged, velem összekeverni? - nevetek, és felé nyújtom a borítékot. Nem tudom, mit ittak ezek a baglyok, de én is kérek. Már ha nem fogyott el. Tegnap óta hivatalosan is tizenhét vagyok, miért is ne?
Még nem olyan rég volt, hogy tizennégy évesen, ugyan olyan szőke hajjal mint most vagyok, átléptem az iskola kapuit. Most meg tizenhét vagyok, sokkal magasabb mint akkor, és már nem olyan. Valami megváltozott, és én kérem vissza azokat a pillanatokat, amik a változás előtt történtek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 8. 17:57 | Link

Jun


Látom rajta, hogy legszívesebben elküldene melegebb éghajlatra, mégsem teszi. Jó is, mert ennél forróbb helyen nem is lehetnék. Tudom, hogy saját kapura is játszik. Nem csak az iskolában keringő pletykák és az miatt, hogy lesmároltam a minap, hanem egyszerűen csak érzem rajta. Ha mondhatom így, megérzem a fajtámat. Ő is biszex, akárcsak én. Titkolhatja addig, ameddig csak szeretné, egyszer így is, úgy is ki fog derülni.
Nem szólok semmit, csak engedem, hogy a levél kicsusszanjon kezeim közül. Végtére is az övé, neki címezték, nem pedig nekem. Akár fel is bonthattam volna, vagy elrakhattam volna, hogy aztán ezzel zsaroljam bele olyan helyzetekbe, amikbe magától úgy sem ment volna bele. Mégsem tettem. Miért? Fogalmam sincs. Itt volt a hatalmas lehetőség, hogy egy életre magam mellé láncoljam a fiút, én pedig elengedtem. Talán kezdek megbolondulni, ki tudja. Vagy a Charlotte-al való találkozásom elindított bennem valamit, ami felkavarta a múltamat és ezért viselkedem így. Tény, ami tény, eddig csak a húgom tudott róla, mit is tett velem az apám, hisz ő is majdnem ugyanezen ment keresztül. Mégis, mikor tegnap elmondtam a lánynak történetem egy kicsiny szeletét, mintha egy hatalmas kő szakadt volna le hátamról. Megkönnyebbültem. Örültem neki, hogy a titok már nem csak az én belsőmet égeti, hogy van valaki, akire számíthatok, még ha ő az ellenkezőjét is állítja. Egyetlen ember volt eddig az életem része, aki mindezeket tudta és mégsem lökött el magától. Louis a barátom, és a társam volt, mégis pofátlanul kihasznált. Annak ellenére, amit tudott, ugyanazt tette velem, amit szülőm is. Bár mondjuk én is engedtem magam, de csakis azért, mert azt ígérte, szeretni fog. Hogy nem kell többet egyedül lennem, hogy a titok már az övé is és majd együtt megbirkózunk vele. Hazudott, mint mindig.
- Igen, elég nagy baromság – mosolyodom el én is, ahogy hagyom, hogy a saját küldeményem a mancsaim közé kerüljön. Ránézek a borítékra és abban a minutumban lesápadok. Jól ismert, macskakaparásra emlékeztető betűkkel áll a csomagoláson: Louis Dubois. Leizzadok, kezeimben remegni kezd az iromány. Le kell ülnöm. Odahuppanok Jun mellé, majd nagyot fújva túrok bele hosszú barna hajamba. Meredten bámulok az üzenetet, fogalmam sincs, mit csináljak most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. szeptember 9. 18:32 | Link

Theon
BBIBBI

Nem is foglalkozok Theon-nal, majd elmegy, amíg meg békén hagy addig mindegy. Felbontom a levelet, ez koreai. Ki a franc ír nekem koreaiul bagolypostán? Ha a családom, akkor esküszöm megváltoztatom a nevemet. Olivier leszek, tuti. De nem onnan jött a bagoly. A feladó Yang Kun Woo.
- Mi a jó k.rva élet? - üvöltök fel. Éppen nem érdekel ha mindenki engem fog nézni.
Most elégessem ezt a levelet, esetleg tépjem szét, átkozzam el, vagy olvassam el? Szó nélkül itt hagyott, nehogy elolvasd már. Mégis csak ő az első, csak olvasd el! Nehogy! Ebben a minutumban viszed a legközelebbi tűzbe! Biztos volt oka arra hogy itt hagyjon. Dehogy! Egyszerűen csak annyira utál hogy elment máshová. Ne beszélj magaddal! Áááh nem, én sose!
El kellene olvasni... vagy mégsem? Utálnod kéne, egyik napról a másikra eltűnt! Biztos volt rá oka! Nem úgy ismertem mint aki csak otthagyott volna! Aha, és mikor megpofozott? Inkább tépd szét és edd meg. Ki eszik papírt? A filmekben valaki igen, de na. Ez a rohadt valóság.
"Drága Jun Seo"
Bah, úgy szólít meg hogy drága. Drága vagyok? Akkor ne hagyott volna itt! Nem vagyok képes tovább olvasni, berakom a táskámba, és eszek tovább.
- Neked nincs kedved visszatotyogni a Rellon asztalához? Vagy a temetőbe mész inkább? Elássalak, vagy a nővérem fog? - fordulok Theon-hoz. Jó, jó ez gonosz volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 10. 20:32 | Link

Jun


Louis Dubois… Ez… ez tényleg az a Louis lenne? Nehem, biztos csak egy ugyanolyan névvel rendelkező francia eltévedt levele lehet ez. Vagy ami még előfordulhat az az, hogy a diáktársaim próbálnak megszívatni. Biztos összeültek, megírták ezt a levelet, most pedig a nagyterem valamelyik szegletéből bámulják a reakciómat. Körülnézek, de sehol egy feltűnő arc. Kivéve az előttem ácsorgó kis levitásét.
- Nagyon jó vicc, de szívass valaki mást. De be kell valljam, szép próbálkozás volt – azzal hanyagul eldobom hátam mögé a levelet. El sem hiszem, hogy ilyenre képes volt. Oké, lesmároltam meg minden, egyesek szerint még egy pofont is megérdemeltem volna, de akkor is. Senki szerelmi életével ne szórakozzon ez a taknyos.
- Hátrébb az agarakkal Hercegnő! Elért a férfi menstruáció vagy mi a f.sz bajod van? Gondoltam kedves leszek, aztán elhozom a retkes kínai leveledet, amit a kelekótya bagoly rossz helyre küldött. De ezek után legközelebb megrágom és feldugom a seggembe – nem kiabálok, csak egy kicsit hangosabban beszélek, miközben kezeimmel vadul gesztikulálok.
El sem hiszem, hogy mindezek után még neki áll feljebb. Ő volt az a szemét, aki Luois-nak adta ki magát az irományban, szóval sokkal jobban járna, ha meghúzná magát, mielőtt még be találok verni neki egyet. Nem vagyok egy testépítő, de tudom, hogy mi a férfiaknak az a pontja, ahol fájdalmat és örömet is lehet okozni. A levelet el sem olvasom, még rá is taposok, miközben tekintetemet Junon tartom és kinyújtom rá szép hosszú nyelvemet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. szeptember 16. 15:01 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

Hosszú ujjai a pohár peremét fogják körbe öt ponton, ahol az ujjbegyek az üveg szélére simulnak, miközben rezzenéstelen arccal pillant át a másik oldalra, Charlotte arcát figyelve. Nem érez különösebb dühöt a dolog felett, ettől függetlenül teljesen egyértelmű, hogy ezt a bájitalt nem neki kell meginnia. Nem is tervezi, viszont ha már megfőzték és ilyen ‘leleményes’ módon megpróbálták valamilyen okból pont neki beadni, nyilván oka van.
- Hn. Én is így gondoltam – válaszol az akár még meg is ihatom szókapcsolatra bólintva. Ezt is várja el legalább, ha már a lány besült a próbálkozásával előtte. Nem különösebben szégyenteljes, inkább csak megvan a következménye annak, hogy a személyére is fény derült. Szerencsésebb lett volna, ha Dante nem tudja, kinek kell viszonozni a szívességet.
- A szulfuros mellékillatból ítélve valamilyen hangulatbefolyásoló főzet. – Mivel el van keverve más itallal, nem tudná felismerni, pontosan miről is van szó, egyébként is a nagyteremben vannak, mindenhol különböző ételek, sütemények, italok illatai szállnak és keverednek. Extrém mód jó szaglás és még több éves, akár évtizedes tapasztalatra lenne szüksége a pontos bájital megállapításához.
- Ha már lefőzted, magad teszteld. – Amit saját maga tehet, azt Dante is saját maga próbálja ki. Más kérdés, hogy a következő projektjénél ezt nem teheti meg ilyen egyszerűen, ott más módszerelhez kell majd folyamodnia, de ebben az esetben nem látja akadályát az empirikus tesztelésnek. – Aztán meglátjuk, hogy valóban ezt a hatást akartad-e elérni és ezt a hatóidőt.
Kis szünetet hagy, keze lecsúszik a pohár aljára, ahogy a karcsú üveget közelebb tolja a lányhoz. Mivel a körülöttük ülők szótlanul hallgatnak, hallani a terítő tompa súrlódását a mozdulat nyomán. A fiú valamivel közelebb hajol, mocsárzöld tekintete metsző és kérlelhetetlenül hűvös tényszerűséggel fürkészi Charlotte-ot, milyen reakciókat mutat.
- Netán valami olyan ártalmas löttyöt akartál velem megitatni, amit te magad nem fogyasztanál el bármikor? Hmm? - Az utolsó hümmögés mély basszusa kellemetlen mellékzöngét rejt, ahogy maga a lusta ráérősséggel kiejtett szavak által formált kérdés is. Erre tulajdonképpen csak egyetlen egy helyes válasz létezik.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2019. szeptember 16. 15:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 16. 21:16 | Link

Dante

- Valamiért megkedveltem ezt a helyet... nem szeretnék az utolsó évemen újra váltani - húzom el a szám, látszólag vacillálva, talán némi félelemnek tűnő valamit is sikerül kicsikarnom magamból, de Lilivel ellentétben, én sosem voltam színjátszós, így hát nem biztos, hogy teljes átéléssel tudom azt a hatást adni, amit a rellonos vélhetően vár tőlem.
Nem, ez a sarokbaszorítósdi nálam nem működik, sem a hűvös tényközlés. Ettől én nem tudok félni, hisz mégis mi történik? Megölni egy bájital miatt nem fog. Maximum lesz pár csontnövesztő társaságában eltöltött gyönyörködtető éjszakám. És pont ez az, ha belenézek a szemeibe, van egy halvány fogalmam arra, mire számíthatok tőle, ez nem ijeszt meg. Viszont az, akivel tölthetek együtt akármennyi időt, se fogom megtudni, hogyan állunk, mire számítsak, na ettől viszont rendesen tudok parázni. De hát kinek mi.
- Felerősíti az épp domináló érzelmet, tényleg nem nagy szám. Nem vállalod be mégis? Engem tökre érdekel, hogy mit érzel - könyökömmel támaszkodok az asztalan, és a tenyerembe hajtom a fejem. Halványan mosolygok csak, de eltitkolni nem is tudnám azt, hogy nem érzek fenyegetést a levegőben. Mert egyszerűen tényleg nem érzem.
- Biztos vagyok benne, hogy olyan, amilyennek lennie kell - elég határozottan vágom ezt hozzá, ugyan megindokolni nem fogom, nem kell, hogy tudjon ő bármit is. Nem mondhatom, hogy nem voltunk jóban - legalább is mostanáig - azt se, hogy jóban voltunk, tökéletesen megfértünk mi egymás mellett, minden kontakt nélkül. Én tudtam, hogy ő a Weiler Dante, ő meg tudta, hogy én meg a Felagund, és nem is értem különösebben, miért nem volt ez nekem elég, és miért szántam rá magam arra, hogy bemutatkozzak. Jól nem gondoltam bele abba, hogy ez a bemutatkozás, milyen következménnyel járhat - már ha jár -, de hát jó pap holtáig tanul, nem?
- Igen Dante. Voltaképp meg akartalak mérgezni, és erre nem találtam megfelelőbb helyet egy zsúfolt nagyteremnél... bár kétségkívül ebben is van némi potenciál - közben már szinte ösztönösen hajolok én is közelebb, na nem azért, amiért itt most bárki befeszülne, nyugi csajok. Ez ösztönös, ő szerintem ösztönösen teszi, hogy sarokba szorítva érezzem magam, én meg ösztönösen adom tudtára, hogy nálam ez nem jön be... se a vörös rózsa, ha itt tartunk. Nyugi, csak protipp, ha épp bárki azután nyomozna, hogy szedjen fel.
- Hát, lehetett ez volna másképp is - az a sóhaj tényleg szomorú, és az a mozdulat, amivel lelököm a szomszédom villáját sem biztos, hogy véletlen. Csak annyi idő, míg lehajol érte... a poharak cserélődnek, s erre többen felvonják a szemöldököket a közelünkben. Lehet azt hiszik, most fogunk itt a piros-hol a pirost játszani? Nem nem fogunk.
- Ő most dühös, mert a barátnője megcsalta. Izzad, szóval még azelőtt felfogja hajtani a pohár tartalmát, mielőtt rájönne, mi történt. Szerencsémre nem sokan olyan okosak itt, mint te - mosolygok, hisz egy aprócska bók belefér nem?
- A többit már sejted, ugye? - azért közelebb hajolok újfent, hogy végig tartva vele a szemkontaktust, felvázoljam, mi fog történni.
- Tombolni fog, lehet lesz székröptetés, meg tányérdobálás is, adja isten, hogy így legyen. Ez pedig annál az asztalnál - bökök a fejemmel ezzel a tanári felé.
- Feltűnést fog kelteni. Ott a buzgó Strakhova, olyan gyorsan fog idepattanni, hogy esély sem lesz arra, hogy a poharat eltüntesse valaki - közben az épp szerzett poharammal játszok, lötyögtetem a benne lévő tök levet elmélázva, ha gusztustalan lennék, talán még bele is kortyolnék, de úgy gondolom, bőven elég teátrális vagyok így is, nem kell több rájátszás.
- Én innen szépen felállok, és sajnos nem fogom tudni legyűrni a mosolyom, amit a nagyapám meglát. Bármennyire is nem szeretne, az öreg azt a mosolyt ismeri annyira, hogy tudja, közöm van ehhez... na de... tegyük fel ő is idejön, körbenéz, látja a pohárban lévő löttyön azt a furcsa árnyalatot, mert hiába öreg, sasszeme van... bármit észrevesz... felveszi megszagolja és hoppá....  rám innentől nem fog gyanakodni, hisz épp most rugdosott át bájitaltanból, bár azért megerőltető volt elcseszni olyan könnyű kérdéseket... na ez mindegy is. Körbe fog nézni, és kit lát meg? Ki itt az egyetlen nyilvános kotyvasztó? - szemtelen mosolyra húzom a szám, és tudom, nem kell sok idő neki ahhoz, hogy választ tudjon adni a kérdésre.
- És három... kettő... egy ... - igen, a mellettünk ülő tényleg felhajtotta a pohár tartalmát, így most fájdalmas, és érzékeny búcsút vagyok kénytelen venni, hacsak ő nem tesz ellene valamit, mert ki tudja. Ez benne az izgi.
- Majd meséld, mennyire igazolódott be - kacsintok rá kacéran, bár sok esélyt nem látok arra, hogy ezek után, mi majd vidáman sztorizgatunk. Viszont a nagytermet tényleg elhagyom, már ha... mint mondtam, nem tesz ellene semmit.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. szeptember 16. 21:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.

Oldalak: « 1 2 ... 70 ... 78 79 [80] 81 82 ... 90 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet