27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 69 ... 77 78 [79] 80 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Harmadikos diák


DunaKavics <3 | Dinamit
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 337
Írta: 2018. szeptember 12. 21:25 | Link

Nóci

– Előfordul, rá se ránts – legyintettem. Az elkalandozás nekem napi szintű dolog, már nem is foglalkozom vele. Aucs. Hát igen, nem vagyok valami hú, de jó gyerek.
– Néha nem tudni, házisárkány-e vagy főnix – röhögött Csani. Morcosan pillantottam rá.
– Na! Nem látod, hogy beszélgetek? Nem fogok lelécelni, mehetsz reggelizni, mindjárt megyek utánad – nem kell azért még pesztonka mellém, nem készültem ettől nagyobb marhaságot elkövetni. Azt a számlájára írhatom mindenképpen, hogy még az én viharos természetemet is elviseli, pedig egyikünk sem könnyű eset.
– Megtennéd, hogy a Gyöngyből lehoznál nekem két váltástalárt? Rá van írva a szekrényemre a nevem, meg fogod találni – néztem könyörgőn Nócira. Kissé ruhaszűkébe kerültem, és néhanapján azért illene váltani a talárt, ne mindig Csaniét nyúljam le.
– Az azért nem volt olyan vészes... – céloztam a konyhás esetre. – Szerencsére elég biztonságos egy suli a miénk. Miért, ő mit adott volna? Vagy ez nagyon titkos infó?
Azért jó lenne tudni, de kivételesen tényleg örültem, hogy nem Kedves kapott rajta. Pro tipp kezdő bajkeverőknek, akik nyomdokomba lépnének: mielőtt bármi idióta ötletre vetemednél, csekkold, nem legilimentor-e a házvezetőd vagy a prefi-gárda valamelyik tagja! Ja, és mielőtt elfelejtem... ha már hülyeségre vetemedsz, csináld rendesen, ne bukj le! Lecke feljegyezve magamnak is, tanulságképpen. Nos, legalább nem unatkozhatott a jó nép, néha mindig akad egy-két unatkozó egyed, aki kitalál valamit, amivel feldobjuk a vizsgaidőszak unalmas, monoton szürkeségét.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 392
Írta: 2018. szeptember 12. 21:46 | Link


ebédszünet ¤ #OOTD


Uuuncsi. A nap, a vizsgázók, a tanárok és még a történések is. Újabb olyan nap, aminek csak a végét várom, mert még munkám sincs. Se falu, se járkálás és most még Dávidhoz se mehetek haza Pestre, mert reggel korán vizsgám lesz. Vagyis lenne, én igyekszem úgy tenni, mint aki nem tud róla. Nyilván kikönyörgöm, ha megoldani nem is tudom, hogy ne bukjak meg, ehhez azért értek, ettől még nem várom a gyomorban gombócos érzést és izzadni igen gusztustalan. Ennek örömére inkább a vizembe kortyoltam, majd félig bólintva néztem oldalra a srácra, aki amúgy szerintem hozzám beszél, de eddig a túrógombócaim és az életem leterhelte a figyelmem. Csak annyit értettem az egészből, hogy "cicám". Azt hiszem ez az egyetlen jelző, amitől a hideg ráz, de nagyon. Fel is kúszott a szemöldököm majd elhúzódtam kicsit arrébb és inkább belekanalaztam a sodóba. Akkor éreztem a mozgást magam mellett, majd éppen a villám emelve fordultam volna meg fenyegetően, mikor megláttam ki is az.
- Tudod én ezt nem csak evésre tudom... Úúúúúúúúú, Ezra bácsi - sipítva egy kört vágtam le az evőeszközt az asztalra, miközben ő a kajába válogatott, de ideje se maradt kérni azt az üdvözlést, mert már a nyakában csüngtem kicsit oldalasan és a puszit is kiosztottam az arcára. Mind a két oldalra járt! Kicsit lehet össze is kentem, új rúzst tesztelek, de eddig nem a kedvencem. Mindent összeken és a színe is olyan semmilyen. Arrébb rángattam a magam alá gyűrt talárt, így jobban elfértünk, aztán csillogó szemekkel néztem rá.
- Miket gondolsz te rólam! Ehhez sosem leszek túl nagy. Izé...mint egy suli, úgy. Elvagyok. A mi tornyunk nem dőlt be, eddig nem buktam meg, a kretének többnyire békén hagynak - néztem az iménti fiú után, majd vissza rá - szóval elég jól. De mesélj! Mikor jöttél? És hogy hogy itt vagy? Merre voltál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
Prefektus Eridon, Edictum lektor, Szavazásfelelős, Elsős mestertanonc


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 689
Írta: 2018. szeptember 12. 22:17 | Link

Edina

Szerencsére az elkalandozás nem zavarja, de hát kit zavarna? Még alig kezdünk bele a beszélgetésbe, máris jön Edina ismerőse, Csani. Kicsit meglepődöm, hogy hogy beszélnek egymással, de amikor Edina kérése jön, zavaromban elkezdem nevetni.
- Hát figyelj, ha szépen megkérsz egy manót, biztos elszalad neked, de én nem azon a szinten vagyok. Maradjunk annyiban, hogy kaját meg innivalót viszek neked, a többit egyedül is el tudod intézni. - Azért van egy szint, ami nem az én dolgom, ez mondjuk az. A konyhás sztori meg tényleg nem volt vészes, de ez...
- Hát igen, az nem volt nagy dolog. Igazából elmondhatom, és összeteheted a két kezed, hogy nem ezek közül kaptál. Lehetett volna wc pucolás 2 hétig az egész kastélyban, mindennapos almozás a lovardában vagy Kedves bácsi saját asszisztense egy hónapig. Szerintem a legutolsó lett volna a legnagyobb szívás, mert ha valamit elfelejtesz, azzá változtat, amivé akar. Ha késel, akkor órává, ha nem találsz el valahova, akkor térképpé, satöbbi. Ez a kis átköltözés semmiség, legalább megismered a rellonosokat. - Nem tudom, hogy mit hisz ez a lány, talán Fanni és Lilith nyomába akar lépni, vagy mi? Ők is megkapták a magukét, de Kedves bácsit lenyugtatni nehéz ügy. Aki nem ismeri közelebbről, el se tudja képzelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Harmadikos diák


DunaKavics <3 | Dinamit
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 337
Írta: 2018. szeptember 13. 08:19 | Link

Nóci


Ilyen nincs. Csani röhögőgörcsöt kapott mellettem. Ez kész. Nem normális, de hát mikor voltunk mi ketten valaha is azok? Zsák a foltját-eset a miénk.
– Igazából az első két lehetőség még mindig a kevésbé vészesebbje. – Ja. g igazán értékelhetné azt a bonyolult átváltoztatást, amit csináltam Baromira nemvolt egyszerű, két hétbe beletelt legalább, mire a kész sátor nagyjából tükrözte az elképzelt tervemet. A komfort-bűbájokról nem is beszélve, a vízhatlanítás még így is szorult némi feljavításra. Megcsináltam volna a hetekben, ha Csanád bátyja, Csabi nem kobozza el és tüntetik el valahova közösen. Tuti terveznek valamit, csak tudnám, mit... na, ilyenkor jönne jól Sárki bácsi képessége. Bár... jobban belegondolva, talán nem is annyira jó ötlet mások elméjében kutakodni. Nem biztos, hogy jól jönnék ki belőle.
– A zöldek jó arcok, egész vagányak – vigyorogtam. Szerencsére Csani tényleg elindult az asztalunkhoz. De fura ezt így kimondani... habár, felfoghatom úgy is, mint egy csereprogramot. Egy új tapasztalat ez is. – Ha igazán jó bulit akarsz, akkor őket javaslom szervezőknek.
Legalábbis abból a pár ismerősömből ezt tudtam kikövetkeztetni, na, nekik nagyon jó a szervezőkészségük. Ezt a tulajdonságot érdemes eltanulni tőlük.
Ez most nem sikerült, nem baj... majd a következő, csak azt jobban ki kell dolgozni. És gondolni arra, hogy van, aki láthatja a gondolataimat... tudnám, hogy lehet ezt kivédeni. Azt lazán figyelmen kívül hagyom, hogy Nóci tekintete mintha bűntudatot akarna kicsikarni belőlem. Tudom, pofátlan vagyok, nem is kicsit néha, de na, nem párbajoztam senkivel, meg se sérült senki, és amúgy is, mintha Sárki bá tudta volna, hol vagyok. Szóval, biztonságban voltam, nem?
Ezt a bajkeverést még gyakorolni kell...  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Neffry Ezra
Házvezető-helyettes Navine, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 40
Írta: 2018. szeptember 14. 14:12 | Link

Stellám
#uncleE

Már ezer éve nem láttam a bátyám gyerekeit, legalábbis, azóta biztos nem, hogy úgy döntöttem, kell nekem egy kis nyaralás, messze úgy... mindenkitől, akit ismerek. Szóval mikor megláttam Stellát, úgy döntöttem, egy kis kitérő igenis belefér a nagyterem irányába, még ha nem is biztos, hogy annyira el lesz ragadtatva. Így odébb toltam a furcsi pávagyereket, csinálva magamnak helyet és leültem a leányzó mellé. Határozottan királyul nézett ki a kaja, szóval kicsit el is terelődött a figyelmem, shame on me. Fel is nevettem, mikor sipítva a nyakamba ugrott és kicsit felé biccentettem a fejemet, hogy aztán visszaüljek rendesen mellé, letéve az amúgy elég rendesen megpakolt tányérat. Valami családi dolog lehet ez a sokatevés-mizéria.
- Helyes, már éppen kezdtem volna aggódni! De ezek szerint felesleges és ez egy nagyon jó hír - bólintottam elégedetten, majd az ajkamba haraptam egy kicsit, ránézve. - Hé, ez már mind nagyon király, ügyes vagy, büszke vagyok rád.
Én is a srác után néztem, asszem, sikerült megölnöm a maradék önbecsülését is, de ameddig az én Stellámra akar rámozdulni, azt hiszem, hogy ez a legkevésbé sem fog érdekelni. Sajnálatos.
- Hát, pár nappal ezelőtt, de csak ma jöttem fel ide - vontam meg a vállamat lazán, miközben szétnyomtam a villával a túrógombócot. - Hát, az Előkészítőben fogok dolgozni. Oahun voltam. Hoztam is neked valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 392
Írta: 2018. szeptember 14. 20:41 | Link


ebédszünet ¤ #OOTD


Magamban már sorra vettem a lehetőségeit annak, milyen könnyed és mégis ezerszer fontos semmiséggel fogok felállni és inkább a szobámban befejezni az ebédet, amennyiben még egyszer elmeséli mennyire menő. hogy túlélt egy kartörést, amikor tilosban rohanva "állítólag" verekedett. Én kinézem, hogy simán csak elhasalt és ráborult egy páncél. Más kérdés, hogy magamban nem tartottam, neki is kifejtettem ezt, egyből hallgatagabb lett, majd már nem is hallottam. Azt hittem hallucinálok, de nem, csak hőst kaptam!
- Melyik részéért is? - nevettem el magam a kérdés végére, hogy aztán elengedjem és hagyjam őt is enni, ha már így páros ebéd lett ebből. Két falat között azért persze nagyon figyeltem rá, de ha valakinek nem kell bemutatni, hogy a kaja szent és sérthetetlen, az ő, így nem is aggódtam ezen. - Furi ez a hely amúgy. Bizarr dolgokról mesélnek és még rémisztőbb emberek vannak. Múltkor láttam egy lányt három éve divatból kiment PAPUCSBAN NAPKÖZBEN - meséltem el neki teljesen kiakadva még illusztrálva is mennyire szörnyű az arckifejezésemmel. Arra, hogy büszke rám csak széles és elégedett vigyorral billegtem kicsit ültő helyemben még hallgattam a beszámolóját.
- És mit csináltál itt fent a suliban? - érdeklődtem kicsit szét is nézve, nem hozzám jött, mert tudtam volna, Dávidhoz se hiszem, mert seholsenem látom. Tuti megint naaagyon elfoglalt. - De jó! Akkor fogunk még találkozni...mármint izé. Mivel itt leszel akkor gondolom, már úgy értem - tettem helyre de hamar rá kellett jöjjek, hogy ennek már mindegy, mert ezek szerint tényleg fogunk találkozni, fel is szusszantam kicsit a karkötőim forgatva. Jól tudtuk ez minek a jele, ilyenkor vagy füllentek, vagy kínos dologról hallgatok. Utáltam a szokásaim.
- Ott van nagyon szép vízesés ha jól tudom. Ugye azt is megnézted? És volt ott más gyönyörűség is? Úúúú, és mit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neffry Ezra
Házvezető-helyettes Navine, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 40
Írta: 2018. szeptember 15. 06:42 | Link

Stellám
#uncleE

- Nem gyújtottad fel a tornyot, kerülnek a barmok és meg sem buktál, ez nagyon szép teljesítmény. Mikor én ide jártam... nem fontos - zártam is le elég hamar a dolgot, megköszörülve a torkomat, majd betoltam egy hatalmas villányit a túrógombócból. Elég sok dolgot tudtam volna mesélni és egyik sem éppen a mintapedagógus ismérve. - Engem ilyenekkel nem ijesztesz meg, van hawaii-mintás ingem, az ízléstelenség maga tudok lenni.
De azért vigyorogtam egy sort, mert hát, nem mindig öltöztem úgy, ahogy, tudtam stílusos is lenni, nagyon is, tanár vagyok az isten szerelmére!
- Papírokat írtam alá - jegyeztem meg, egy nagy adag sodóba hömpölygetve a labdacsot a tányéron, majd eltüntettem egy újabb villányit, mert ameddig ettem sem korgott a gyomrom, vagy kellett hülyeségekről beszélnem, mint az iskola. - Elvesztettem egy fogadást. Sex-edet fogok tartani a következő tanévtől.
Legszívesebben az arcom tépném le az esetek nagy többségében, de nem teszem, mert valakinek ezt is kell és általában jól kijövök a fiatalabb korosztállyal is. Ha Eriknek kéne tartani, szerintem gondban lennénk.
- El akarsz nekem mondani valamit? - álltam meg az evésben, vissza is téve az aktuális villányi kaját a tányérra, miközben a karkötőire meredtem, amit ott piszkálgatott. Én meg ugye nem vagyok sem vak, sem hülye, valami volt, amit nem akart elmondani, ez pedig... nem mindig jó jel.
- Mindent megnéztem, amit érdemes volt. Akadt, egy-kettő, igen, de nem igazán ezért... mentem oda, te is tudod jól. Edd meg az ebéded, utána odaadom - pillantottam a tányérjára, majd rá, mert biztos, hogy egy pillanattal sem korábban kapja meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 392
Írta: 2018. szeptember 15. 20:28 | Link


ebédszünet ¤ #OOTD


Már majdnem büszke voltam magamra, sőt még szépen ki is húztam magam széles mosollyal az arcomon, de aztán csak gyanakvóan méregettem Ezra bácsit két kanál sodó között. Nem akartam én szétcsepegtetni. Meg úgy egyébként is, ez a kaja aranyat ér, pedig nem minden van megfelelő ízben vagy mértékben, szerintem tökre el szokták méretezni például a reggelit. Kinek elég az a pici szendvics? Meg egy tojás? Vagy az a fél tál müzli?
- Hogy érted, hogy mikor te jártál ide? Naaa, Ezra bácsi, meeeesélj ha már belekezdtél - néztem rá amilyen szigorúan csak tudtam, ezt már elég jól fejlesztettem. Állítólag anyától örököltem valami ráncot a nózim tetején, ami ilyenkor jól látszik, meg egy gödröcskét is, de az nem számít most. - Jó, de az más, téged helyre tudlak tenni. De itt sok ilyen van, és rosszabbak! Nem tudnak szépen felöltözni, nem is túl helyesek, még a lányok sem, pedig hidd el, én leellenőriztem, Dávid tud-e itt valamit kezdeni magával - még ingattam is a fejem rosszallóan, mert bizony siralmas volt a helyzet. Kevés korban és külsőben is nagyon jó lányka volt, és sorra kerültek le a listámról, mert undi dolgokat csinálnak. Tanárokkal vagy a többiekkel.
- Hogy miiii - mondtam szintve visítva a végét a nevetéssel egybekötve, ami miatt a levegőt is rosszul vettem és besípoltam kétszer is, mire rám is néztek elég sokan, de ez most nem érdekelt annyira. - Ugye te is hallottál itt pletykákat? Szerinted itt lehet javítani ezen?
Nem mintha foglalkoztatott volna mások sorsa, ilyenkor szokták rám mondani, hogy önző vagyok, de ami azt illeti, nekem ez volt a dolgom, leginkább magamra figyelni, az se ment maradéktalanul. Én mondjuk amúgy se vagyok boldog, mikor olyanokról kéne beszélgessek vele vagy Dáviddal, amiről az ő érdekükben jobb, ha nem tudnak. Van ilyen, bőőőven. Végül csak sóhajtottam egy nagyot.
- Ühm. Az attól függ most mire gondolsz? Ja így... most éértem - néztem a kezemre aztán abba is hagytam a piszkálást. - Hát az Előkészítő... de ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek! Már így is elcsiporogta egy lány Dávidnak is, mert itt senki nem tud ráülni a szájára!
Nem volt akkora titok, de nem akartam szétkürtölni. Anya meg apa sem tudták, persze a cukorkaboltos munkát így vagy úgy de kiböktem otthon, már abból is volt hercehurci, miért nem a tanulás inkább vagy kötöm le magam mással, aztán meg a minek nekem az a pénz. Ne menjünk bele a fenntartásaimba mert még egy fizetős barát is elsírná magát.
- Nagyon helyes... mondjuk mind a kettő - vigyorodtam el, aztán a tányérba néztem. - Hát ez már a második adag, és ha nem pukkadok ki... na jó, harmadik már nem lesz, vigyáznom kell, mert lassan úgy nézek ki, mint egy elefánt! A mekibe is csak light kólát kérhetek már a három sajtburi meg fagyi és krumpli mellé az almáspitéhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neffry Ezra
Házvezető-helyettes Navine, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 40
Írta: 2018. szeptember 30. 23:39 | Link

Stellám
#uncleE


- Bem lehet, éffen efem - közöltem nemes egyszerűséggel és teli szájjal, mert hát, így jó lesz ez, jobb, ameddig nem kezdek el az iskolás éveimről mesélgetni. Hosszú és nem is igazán gyerekbarát tartalom, arról nem is beszélve, hogy beszélgetni jöttem, nem történelmet tanítani. Szent ég. - Mi az, hogy tud-e valamit kezdeni itt magával? Most kerítőnő leszel? Ugye tudod, hogy abból nem mindig sül ki valami jó?
Persze, én nem osztom az észt, csak van egy testvérem nekem is és a szervezett randik nem mindig sülnek el jól. Lehet, hogy a nő majd utál és megpróbálja leátkozni a hajadat. Sikertelenül, mert a hajad azóta is csodálatos. De az az ijedtség!
- Mondom. Ne visíts, nem kell ezt bereklámozni olyan nagyon! - horkantam fel, a kezem majdnem a szája elé is kapva, de akkor nem tud enni, az meg más kérdés, az fontos, mert a hideg sodó nem olyan finom, mint mikor meleg. Ezt nekem senki nem magyarázza meg. - Hát, egy próbát megér. Ha többet nem is.
Nekem már a tudat is elég lenne, hogy én megpróbáltam. Akkor is, ha a vége csak egy fecsegős óra, ahol senki nem figyel rám, majd vizilufinak használják a kotont. Csak a tudat legyen meg, hogy én próbálkoztam ezen változtatni!
- Ja, hogy ott dolgozol? Tudom, láttalak. Ki elől titkolod? Erik? - kérdeztem felvont szemöldökkel, a kékjeim rászegezve pár pillanatig, de aztán csak bepásztáztam az asztalt, akad-e még itt olyan, amit én szívesen megkóstolnék, ha már egyszer a gombóc ilyen finom volt. Azt hiszem, kicsit kevesebbet kéne ennem, de kit érdekel? Boldog vagyok így.
- Ha nem kell, nekem adhatod, én még éhes vagyok - közöltem rezzenéstelen pillantást szegezve a tányérján árválkodó gombócra. Más kérdés, hogy ez az a kaja, amivel szerintem nem is lehet jóllakni. Tök gáz. Szóval előrehajolva kimertem kettő profiterolt is a tányérba, ugyanebbe, mert mégis mi baja lenne egy kis extra sodótól? Ugyan már. - Bütykölsz még az ékszerekkel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 392
Írta: 2018. október 1. 20:12 | Link


ebédszünet ¤ #OOTD


- Teeermészetesen. Még nem végeztünk - jelentettem ki kicsit ki is húzva magam a kacsóm meg oldalra csapva tök nagylányosan - vagy plázacicásan. De mindenesetre jól tudja majd ő is, hogy ezzel nem úszta meg, túl kíváncsivá tett. Nem lehet rosszabb annál, amit mondjuk láttam Dávidnál, szóval nekem ne mondja senki, hogy csak engem óvnak a "csak szépet meséljünk a kislánynak" sztorikkal. Különben láttam már én is eleget. Márhogy. Nem olyan régen szó szerint is, de az más kérdés.
- Jól hallod. Nem egészen, én csak szeretném ha végre nem egyedül lenne meg citromba harapott képpel. Mikor volt ilyen csaja, bármilyen elég boldog volt általában. Kivéve a hisztisek mellett, azokat én se csíptem - ingattam is meg a fejem, egyelőre kihagyva a történetből mit tettem. Nem hiszem hogy nagy büszkén kéne elmeséljem, hogy legutóbb fogadásba vonszoltam egy lányt - amit én is meg kellett járjak -, majd összeboronáltam egy estére Dáviddal. Jó, délután volt, de értitek. Sosem nézett még rám a bátyám úgy, mint utána az első összefutásunkkor. Még dolgozom a békülésen.
- Hát de...ez...nagyon jó - nevettem tovább, már kicsit halkabbra fogva, aztán cinkosan hajolva közelebb suttogtam, de alig bírva nem folytatni a nevetést remegtem meg. - Hozol lufinak valót is?
Nyilván tőlem nem ezt várja, senki. Gondolom én, hogy nekem kéne, ha már lány vagyok meg kicsi a családban az ügyes, szófogadó és odafigyelő gyereknek lenni. De azt hiszem ezt a részt skipeltem az életembe. Elsőre még ilyen voltam. Másodszorra meg arra jöttem rá, hogy undi és nem foglalkoztat. Már a komolyság, elsősorban, az óvszer egy másik lapra tartozik.
- Mindenki...majdnem mindenki - helyesbítettem aprókat bólogatva, ahogy letettem a kezemből az evőeszközt egy pillanatra és rá néztem. - Ő se tudja, anya se. Igazából Gergő se tud semmit. A cukorkaboltról tudnak, az nem nagy szám. De nem hiányzik nekem semmi okoskodás meg leskelődés utánam. - Túl sokat volt téma a mi leszel ha nagy leszel én meg sosem tudtam válaszolni, szóval abból építkeztek, amit láttak. Tudom mi lenne a vége, ha ez kiderülne. Arról nem beszélve, hogy ugye megkapom a zsebpénzt mindkettőtől, plusz van már egy fizum, minek ez nekem és hogy költöm el mégis? Ne firtassuk. Tényleg drága lány vagyok.
- Elfelezhetjük - közöltem elvigyorodva, aztán pont úgy, mint mindig elvágtam, de nem félbe a kisebb darabot egybe betoltam a számba, majd villára tűzve a többit toltam felé. Nem különösebben érdekelt se más a teremben, se a higiénia. Meg a rokonom! Elég közeli, akkor meg?
- Igen, mostanában megint elég sokat. Csináltam pár rendes tervet, mármint igazit. Elkezdtem őket gyűjteni, hátha egyszer lesz belőlük valami. Miért?
Egy darabig még mesélgettem mi és hogyan meg merre, félig persze teli szájjal, de ez egyikünket se zavarta. Mondjuk a szemben ülő kislánynak nem maradt gombóc, az utolsóra ketten hasaltunk rá Ezra bácsival és happoltuk el előle, milyen szomorú. De végszóra Kriszpin bá' is besétált, én meg csak azt vettem észre, hogy Ezra fogja magát és eltűnik az asztal alatt. Még hallottam egy koppanást meg egy szentségelést, gyanítom lefejelte alulról az asztalt, aztán el is tűnt én meg vállat vonva ettem meg a maradékot.



//Köszönömcsodaapunagybácsi.//
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. november 5. 22:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
Prefektus Eridon, Edictum lektor, Szavazásfelelős, Elsős mestertanonc


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 689
Írta: 2018. október 1. 22:43 | Link

Edina

Edina barátja röhögőgörcsöt kapott, hát ez kész. Nagyot sóhajtok és gondolatban facepalm következik nálam, mert ezek nem normálisak. Már értem, miért ekkora bajkeverő Edina, hát a srác viszi bele a dolgokba. Lehet, hogy a Rellon nem volt jó döntés, mert amilyen jól elvannak, vissza se akar jönni majd. A Navine jobb döntés lett volna, mert Lewy és Dustin erős páros, helyre tudnák rakni ezt a lányt. Bár kezdek kételkedni benne, hogy valaha lesz olyan, hogy nem lesz vele gond.
- Igen, de lehet jót tett volna neked Kedves mellett egy kis idő - szúrósan nézek rá, és mivel nem reagál a szövegelésemre, már kezdem felhúzni magam. De nyugi, ki a rosszat, be a jót, próbálok normálisan viselkedni vele, ha már ekkora arca van.
- Hát figyelj, lehet jobb is, ha ott maradsz, én próbálok segíteni neked, de meg se hallgatsz, így nehéz veled bármit kezdeni. Sárkiapu 1 hónapot adott neked maximum, hogy akkor visszakerülhetsz, ha jól viselkedsz. Amennyiben ez nem jön össze, akkor Kedves asszisztense leszel egy hónapig és megsúgom, hogy nem egyszerű vele. Szóval leszel szíves összeszedni magad és normálisan hozzáállni a dolgokhoz, vagy további lépések lesznek, amik nem állnak meg az asszisztensi feladatoknál. Megértetted? - A pálcámat forgatom a kezeim közt, de mivel akaratomon kívül egyre jobban felhúz a lány, így a mondókám végére szembenéz a pálcámmal, amit nem szeretnék rá használni. Közben azért közvetítem Sárkiapunak is az eseményeket, persze nem kell a segítsége, de jobb, ha tud róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Harmadikos diák


DunaKavics <3 | Dinamit
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 337
Írta: 2018. október 2. 20:43 | Link

Nóci


– Nézd el neki, lökött gyerek, de amúgy jó arc – mosolyogtam, és nyugodtan nevezhetem lököttnek, most, hogy hátat fordított. Nem m, tudjuk egymásról, hogy hülyék vagyunk, és javíthatatlanul bajkeverők.
A prefilány következő megjegyzésére összehúztam a szemöldököm, mintha minimum kínai vagy kopt nyelven szólt volna hozzám. Kedves mellett? Kizárt... – Én ezt azért még átgondolnám...
Normális ember féltené tőlem Kedves diákok által meghagyott, még ép agysejtjeit.
Sose mondtam, hogy könnyű eset vagyok, és azt se, hogy ártatlan virágszál lennék. Ó, de még mennyire, hogy nem voltam az, nem is szándékoztam karót nyelt stréber lenni. – Lazíts már egy kicsit, senkinek se esett baja, nem? Legalább kiderült, hogy topon vagyok ÁTVből.
Eh. Van egy olyan érzésem, hogy legszívesebben darabokra átkozna, amiét melót adok neki a természetemmel. – Sárki bácsi is tudta, hogy hol voltam, legilimentor.
Ja, azonnal tudta, hol keressen, de most komolyan... – Csak egy hátizsákot változtattam át sátorrá, és teszteltem. Jóó, egy piicit hagytam csak figyelmen kívül a házirendet, de na, a kastélyban csak nem tesztelhettem. Amúgy is visszajöttem volna.
Még a vízhatlanító funkciókon kell javítani, azt a bűbájt csiszolni kell. Kérek is majd korrepetálást ebből.
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2018. október 4. 13:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Varga Nóra
Prefektus Eridon, Edictum lektor, Szavazásfelelős, Elsős mestertanonc


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 689
Írta: 2018. október 4. 13:24 | Link

Edina

Az első mondatára bólintok, de a másodiknál már kezdek kiakadni. Na jó, kész, vége, én nem bírok vele. Akkora arca van és fogalmam sincs, hogy mire. Mert volt mersze kiköltözni az erdőbe? Vagy hogy ő milyen menő bajkeverő? Nem tudom, hogy mi fordul meg a fejében, de jobb is. Aztán a kioktatásomat megint meg se hallja, csak azzal jön, hogy lazítsak és ő milyen menő ÁTV-ből.
- Hát ha olyan menő lennél, akkor nem egy szétázott sátorkával jöttél volna vissza, hanem egy szép, tiszta és hatalmas sátorral. De ahogy néztem, épphogy elfértél benne, szóval még van mit csiszolni a tudásodon. Amúgy van az Eridonban egy kis zsibongó tele játékokkal, inkább ott vezesd le az energiáidat. Meg szerintem ha kérsz különórát Kedvestől, biztos ad. - Igen, én is kértem párszor, örült is neki, bár nem látványosan. Legalábbis a lánya, Maja azt mondta.
- És mit tervezel a következő tanévre? Még több bajkeverést sok büntetőmunkával vagy egy csendes, tanulós évet a Zsibongóban? Én az utóbbit választanám. - Ideje lenne már mennem, mert még vagy kettőt beszól és szanaszét átkozom. Mondjuk táncoltatom és mellé viszketést varázsolok rá, vagy hasonló. De jobb a nyugalom és a következő alkalommal szólok az összes prefektusnak, hogy figyeljen rá mindenki. Eddig nem volt sok dolgunk, na most akad rendesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Harmadikos diák


DunaKavics <3 | Dinamit
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 337
Írta: 2018. október 11. 21:39 | Link

Nóci

Azt hiszem, ezzel nem jutok előrébb. Fogadok, hogy közben Csaniék azt találgatják egymást túllicitálva, hogy vajon Nóri mikor átkoz el az Aldebaranra, vagy, hogy milyen átkot fog erre használni. Csak legyen igazam, könyörgöm, benevezek a lottóra, hátha még nyerünk is. Tényleg, kíváncsi lennék, ha mi megnyernénk valaha is Csanival a lottót, vajon mire költenénk el?
– Egy hátizsáktól mégis mit vársz, Csak nem változtathatom át Hilton-szállóvá. Ahhoz minimum egy asztal kéne. A szép tiszta megvalósult volna, ha nem jön az a hülye eső. De ez van, majd még dolgozom rajta, hogy jobban menjen a vízlepergetés. A kombinált bűbájok elég nagy falat, de extrém hasznosak. – A zsibongó említését inkább nem toldottam meg kommenttel, komolyan. Hát kölöknek néz ez leányzó engem? A bűbájok és átváltoztatások sokkal jobban lekötöttek. – A nyárra biztos Balatonozást meg marcipánmúzeum-látogatást. A tanévet meg ki tudja, nem szoktam előre tervezni semmit – Ha meg még is, azt nem kötöm pont egy prefektusnak az orrára. – Na, kellemes reggelizést, és szuper nyarat, ha nem találkoznánk évzáróig.
Azzal vigyorogva elsasszéztam a Rellon asztaláig, ahol Csani már várt, és rögtön le is húzott maga mellé egy székre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Legilimentor, Harmadikos diák


Birdie
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 591
Büntetőmunka
Írta: 2018. november 29. 22:37
| Link

Mindenki ebédel, szerintem ez a legjobb időpont, hogy büntetőmunkát végezzek el. Büntetés lesz mindenkinek, hiszen biztosan nem rám lesznek kíváncsiak, de hát ez volt Nóri kérése, hogy kaja közben mondja el, amit kívánt, hogy elmondjak. kisétálok a tanári asztalok és a négy ház asztalai közé, és egy rúnázott mikrofonba kezdek beszélni, ami felerősíti a hangomat:

Lóránt Bence - Miért kell betartani a szabályokat?! Donászi Magda verse.

Tanárok, diákok, egyebek,
Hallgassátok meg eme versemet.
Intő példa legyen előttetek,
Hogy bosszúból büntetni nem érdemes.


Nos, igen, azt nem kérte a szépszemű, hogy milyen formában és mit mondjak, szóval, nagy levegő után folytatom, ha közben nem átkoznak le.

El kell mondanom nektek,
hogy szabályt szegni nem jó,
hiszen utána nem jön más,
csak a büntetőmeló.

Az pedig macerás, ciki,
Például ha ki kell állni ide ki,
Pedig sokkal jobb lenne enni,
Mint ilyen verset kieszelni.

Tehát, ha nem akartok égni,
Vagy számít a házpont mégis,
Figyeljetek az órára,
Vagy bújjatok el, és ne kössétek ezt a prefektusok orrára.

Ja, és miért nem érdemes bosszúból büntetni?
Nem lesz nagy elégtétel, mit kaphatsz,
Csak rossz szájízt, és rövid elégedettséget,
Amit később csak megbánhatsz.

Már, ha olyan vagy mint ő,
Kinek mosolya szédítő,
Szemei gyöngyként ragyognak,
De ha lecsap, a lelkedbe kő potyoghat.


Mivel az utolsó sor már nem sikerült túl jól, csak vállat vonok és meghajolok. Aztán el is indulok kifelé, majd megeszek valami szendvicset, amit a reggeliből loptam el, mert tudtam, hogy ma az ebédet nem itt fogyasztom majd el. Kilépve azért vigyorgok, hiszen a házam nem veszít majd pontot, és majszolni kezdem a sonkás sajtos szendvicset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sachsen-Altenburg Gvendolin Cecília
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 12. 16:50 | Link

Balázs
***

Légies léptek nesze zavarja meg a jelenleg kongó folyosó csendjét. Hosszú szőke haj libben a hűvös levegőben, aminek fele a talár nyaka alá van rejtve. Bizonyára csak hanyagságból. Ahogyan lejjebb haladunk az érkezőn, szemet szúrhat a túlcsiszoltan csillogó Rellon jelvény. Mintha egy kincs lenne – és igazából Gvendolin számára az is; mindig ide szeretett volna bekerülni, ha szóba került a Bagolykő. Vagy akármelyik másik testvérháza a világ egy más pontján. A hidegre való tekintettel szürke harisnyát húzott egyenszoknyája alá, és fekete balerina cipőt húzott aprócska, finom lábára.
A nagyterem irányába igyekszik nőcis kis lépteivel, amit hamarosan elér, majd barna szemeit a hatalmas kilincsre emeli. Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében, majd széttárul az óriási ajtó, és belépést nyer a híres bagolyköves helyiségbe. Mivel lassan az utolsó óráknak is vége a mai napra, ezért eléggé sok diák van jelen. Nevetnek, piszkálódnak, szemlélnek, olvasnak, mindenféle dolgot csinálnak.
Sachsen-Altenburg kisasszony hamarosan az egyik tömött asztal azon részére telepszik, ahol éppenséggel nincsen tumultus. Maga elé vesz egy tányért, és mattul fénylő szempárja máris valami harapnivaló után kezd kutatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apfelbaum Balázs
INAKTÍV


Eeyore of Bagolykő
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 16
Írta: 2018. december 12. 17:11 | Link

Gvendolinrepüléstan után - 17:00 körül


     
Könnyű annak, aki úgy születik, mint az a szöszke gyerek repüléstan órán; „Mindent tudok, nyenyenye. Te nem tudsz semmit, nyenyenye” Úgy kellett volna földhöz vágni, mint ahogyan én tettem az óra végén a seprűvel. Nem volt a legjobban megtervezett kilépő, mert utána még fel is buktam a lábam elé dobott repülőszerben, de ez van. Többet már nem tudok tenni az ügy érdekében. Sikeresen zártam az első napot. Ügyes vagy, Apfelbaum. A vállamat veregetve, vagyis inkább azt fogdosva, és az esés fizikai fájdalmával küszködve megyek most a nagyterembe, hogy végre egyek valamit. Ma még nem sikerült, és így is tiszta égő volt, hogy folyamatosan a gyomrom korgása zavarta meg az órákat. Reggel elaludtam, nem volt idő reggelizni, no comment. Sajgó vállammal természetesen megtolom az étkező ajtaját, hogy hadd fájjon még jobban, megérdemlem.
     - Azt a… - csikorgatom a fogaimat, majd egy előttem álló fekete hajú fiúra nézek. Legyintek. Nem történt semmi. Azért szisszentem fel, mert ez jól esett nekem. Ja, nincsen gáz. Minden szuper. Úristen, kit akarok átverni? Egy csődtömeg vagyok. Így nincsen más választásom. Orromat lógatva veszem lépteimet egy olyan szeglet irányába, ahol látszólag nem ül senki nem. Aaaazonban mégis; egy lány. Zöld szemeimet csak egy pillanatig pihentetem rajta, majd vékony hangomon felteszem a kérdést.
     - Le-leülhetek? – nagyot nyelek. – Vagy zavar? – emelem újra rá szempáromat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sachsen-Altenburg Gvendolin Cecília
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 12. 17:42 | Link

Balázs
***

Az asztalon annyi minden van, hogy nagyon nehéz választania. Sültek, zöldségek, édességek, mindenféle köret. Gvendolin azt sem tudja, hogy mihez kezdjen. Összeszűkíti pásztázó szemeit, majd egy szép adag tatár beefsteak szúrja meg a szemét. Mellette a frissen gőzölgő pirítós. Összefut a nyál a szájában, így nagyot kell nyelnie. Szinte száját nyalogatva kezdene az ételhez, amikor ismét nyílik az ajtó. Megzavarta őt ez, mert már annyira rákészült, hogy enni fog. Igaz, jól be is reggelizett, az ebéd sem volt kis adag, de egyszerűen azonnal vérré válik benne minden, amit megeszi. Szerencsés alkat, mert mégsem hízik annyira. Hozzá kell tenni persze, hogy nagyon sokat mozog annak érdekében, hogy levezesse felesleges energiáit. Szúrós tekintettel néz a felé közelítő fiúalakra, aki zöld szemeit rá emeli. Mintha kérdezni akarna valamit, de Gven nem tudja hová tenni őt. Talán együtt voltak most egy órán. Igen! Repüléstanról a hisztis gyerek. Enged felé egy gúnyos mosolyt, és vissza is fordulna a beefsteak felé, amikor a srác kérdez, kérdezni próbál valamit. Szemöldökét a magasba emeli, majd megvonja kis nőiességgel vállait.
- Az egyik nem zárja ki a másikat – tekint le az ételre, de persze arra is figyel, hogyan reagál a fiú. Nem szeretné, hogy sírva elszaladjon előle. Másra nem tud gondolni az órán produkáltak után. – Vagyis igen – sóhajt bosszúsan. – Foglalj helyet – és gyorsan maga elé kap még egy adag kaját, nehogy a fiú elkívánja előle.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apfelbaum Balázs
INAKTÍV


Eeyore of Bagolykő
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 16
Írta: 2018. december 13. 09:22 | Link

Gvendolinrepüléstan után - 17:00 körül


Vaknak kéne lennem ahhoz, hogy ne lássam; a lány nem szeretné, hogy leülje mellé, de ez most nem érdekel. A legkevésbé sem. Ha nem szólunk egymáshoz, az sem akadály. Szükségem van most egy kis társaságra. Csak érezzem, hogy nem vagyok egyedül. Bennem nagyon erős a csordaszellem, mindig szeretem, hogyha vannak körülöttem, még akkor sem szomorodok el, ha nem hagyja el egy szó sem a szánkat. Amúgy sem vagyok egy szószátyár. Bátortalanul foglalok helyet a lánnyal szemben, aki ragadozó módjára védi elejtett zsákmányát.
     - Nyugodj meg, nem fogom elvenni – jegyzem meg halkan. Nem kötöm az orrára, hogy miért nem, elvégre biztosan nem érdekelné. Számat elhúzva nézek végig az asztalon, ahol hús, hús hátán és tejtermék, tejtermék hátán. Sajtok, tojás, sonka, tatárbifsztek és társai. Fintoromat elrejtem fitos orrocskám alá; mindenki azt eszik, amit akar. Nem kell hozzám és az elveimhez igazodnia senkinek sem. Kiszúrok végül egy jó adag salátát. A’la nature. Nincsen öntet, így magam elé veszem a sót, borsot, és egy kisebb tálat. Beleöntök egy öt centiliternyi olívaolajt és ugyanennyi citromlevet, megfűszerezem és et voila! készen is van a dresszing. Ráöntöm a salátámra, miközben felnézek a lányra.
     - Balázs vagyok – mutatkozom be. – Navine – folytatom halkan.
Utoljára módosította:Apfelbaum Balázs, 2018. december 13. 09:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
Diák Eridon (H), Másodikos diák


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 153
Írta: 2019. január 10. 08:51 | Link

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund     °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°

Óriási változást vehetünk észre Merse öltözködésén. Persze, csak az veheti észre, aki az imént találkozott vele a toronyba vezető úton. Szerencsére nem sok ember retinájába éghetett bele a látvány. Elöljáróban annyit kell tudnia mindenkinek, hogy Merse nagyon be szeretne illeszkedni a varázstársadalomba, de eddig inkább kevesebb sikerrel járt mint többel. Színes, papagájra emlékeztető varázslósüveget, talárt és köpenyt varrt magának, ami kiderült, hogy közel sem tükrözi a valódi mágus stílust. Így felsétált az Eridonba, hogy levesse gondosan és szeretettel szőtt gúnyáját, és normál ember módjára kapta magára gönceit. Most egy barna bőrcipőben, fekete kordnadrágban, szürke ingben jelenik meg. Az ing a nadrágba van tűrve, aminek ott maradását egy barna hózentróger biztosítja. Fejébe egy férfi svájcisapkát húzott, hogy teljes legyen az outfit. Hatalmas két kézfejét zsebében pihenteti, miközben akkurátus léptekkel lép be a nagyterembe. Látszik, hogy valóban vacsoraidő van, hiszen tömve az étkező. Ez Mersének meg sem kottyan, de szemöldökét ráncolva gondolkodik el azon, hogy vajon vacsorapartnerének is meg fog-e felelni ez a hely. Mivel tart attól, hogy Karcsi csupán a küszöbig fog bejönni, ezért egy, az ajtóhoz közeli asztalhoz ül le várakozni. Még nem tudja, hogy berángatja-e vagy alkalmazkodókészségéhez nyúl, és elmennek egy másik helyre. De az biztos, hogy nem fogja hagyni, hogy szó nélkül tovább álljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 11. 23:40 | Link

Erdőhegyi úr


A könyvtár kielégítően üres volt, a könyvek illata nem keveredett se a mosdatlanság, se az agresszív parfümök bűzével - nem is tudom, melyik zavar jobban. A szükséges könyveket beszerezve szinte el is feledkeztem éhségemről, de a folyosón lépdelve már kordul egyet a gyomrom, lévén vacsoraidő van, és én még csak reggeliztem.
Nem igazán tudom, mennyi időt töltöttem a sétával és a kölcsönzéssel, de remélem valahol fél óra lehetett. A Mersének ígért vacsorát már kicsit meg is bántam, általában kicsit később szoktam lemenni, amikor már fogynak az emberek, de most nem akarom megvárakoztatni az új eridonos ismerősömet.
A nagyterembe belépve érzem, ahogy szemeim résnyire szűkülnek, általában ez a szorongásom jele, de már próbálom kontrollálni. Furcsán öltözködő ismerősömet alig ismerem fel így, normális ruhában, de jó is, hogy viszonylag félreeső helyet talált. Így talán meg tudom csinálni.
- Helló - lépek oda hozzá egy kis sóhajt hallatva, könyveimet ledobom az asztal egy ételtől szabad pontjára, és magamat is gyorsan ledobom a fiú melletti székre.
- Mindig meglep mennyien vannak itt - rázom meg a fejem, miközben a tömeg zaja dob koncertet ad a belső fülemben. Az ott rejtőző csigácska valami oknál fogva hihetetlen érzékeny a frekvenciára és a hangerőre is - bár anyám szerint az agyammal van a baj. Vagy azzal is. - Nem tudom, te hogy bírod - Merse nyugodtnak néz ki, nem mutatja a stressz jeleit, mint én, ezt pedig nagyon tudom irigyelni.
- Én mindig azon gondolkozom itt, hogy egy házimanóval valahogy az ágyamba kéne hozatnom az ételt, de akkor ki se mozdulnék - nem is tudom, hogy az utolsó mondatrészről mit gondolok, de valószínűleg tényleg nem hagynám el a biztonságos szobám rejtekét. Mondjuk azt is nehezen osztom meg a többi elsőssel, de még mindig jobb, mint egy egész iskolával az étkezőt.
- Most igencsak konformistán nézel ki - a dicséret őszintén szól, reméli az is volt a célja a fiúnak. A mugli ruha divatos már az iskolában, de én mindig le vagyok ezekkel maradva. Nem mintha bánnám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
Diák Eridon (H), Másodikos diák


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 153
Írta: 2019. január 16. 07:59 | Link

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund     °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°

Nadrágjának zsebébe nyúl, és elővesz egy rézpénzt. Nagyot sóhajt, miközben pörgetni kezdi az asztal sarka környékén. Rendületlen, bár inkább bambán nézi, ahogyan az érme táncot jár a már igencsak meggyötört tölgyfa felületen. Mielőtt teljesen elmerülne benne egy ismerős hang rázza fel ebből az állapotból. A köszönés után egy puffanással néhány könyv is az asztalon landol. Megérkezett Karcsi. Merse halvány mosollyal biccent üdvözlésképpen, majd a másik első mondatára hevesen bólogatni kezd.
- Négy testvérem van – kezd bele fejet csóválva, még mindig mosolyogva. Igaz, hogy nem vérszerinti testvérek, hanem nevelőszülei csemetéi, de Merse is a gyermekünk, még akkor is, ha a vér nem játszik szerepet a történetben. – Ezért nekem nem para – vonja meg végül csapzott vállait, majd a könyvekre sandít. Nem tudja még azokat megvizsgálni, mert Karcsi nyelve – bizonyára a tömeg zavarától – megered, és újabb hozzászólások röppennek ki szájából. A „házimanó” szóra ijedten tágul ki pupillája, s olyanná válik tekintete, mintha csak a feketeség létezne lélektükreiben.
- Házimanó? – szép varázstudatlan kérdés, Merse. Congrats!Az meg mi? – teszi fel a számára ártatlan kérdést, miközben az asztal, vele szemben lévő pontjára mutat, ezzel jelezve Karcsinak, hogy foglaljon helyet. Habár, a manók létezése sok mindent megmagyarázna; valamelyik nap apró alak árnyékát látta a folyosón, furcsa, sipító hangot is hallatott a lény, majd eltűnt a konyhába vezető úton. Az Erdőhegyi fiú meg volt győződve róla, hogy hallucinált.
- Ó, kösz – enged meg még egy mosolyt, és néz végig magán. – Múlt héten lettem készen az inggel – vizsgálja még mindig saját öltözetét. – Bár, elcsesztem a gombok távolságát alul – jegyzi meg inkább csak úgy magának, aztán vállat vonva társára néz.
- És mi jót olvasol? – bök fejével a könyvek irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 18. 00:47 | Link

Erdőhegyi úr



Testvér? Ez a szó majdnem annyira ismeretlen számomra, mint Mersének lehetnek a varázsvilággal kapcsolatos szavak. Azt mondják, a legtöbb emberben a testvér szó érzelmeket hoz létre, normális esetben szeretetet és a valahova tartozás érzését. Rosszabb esetben lehet irigység, bizonyítás-kényszer, netán gyűlölet, ha valahol nagyon mélyen gyökerező konfliktus van. És mivel a családi kapcsolatok nem annyira letisztultak általában, ezért ezek kombinációja is könnyedén előfordulhat. Még az is, aki egyke, reagál valahogy a szóra, hiányérzettel, vágyakozással, akár örömmel, hogy neki nincs. De nem én. A szó cseng a koponyámban, mint hogyha a halántékcsontjiam között ingázna, keresve az adekvát reakciót, de sajnos nem talál semmit.
Néha üresnek érzem magam ilyen esetekben, de most megpróbálok nem depresszióba süllyedni, hogy valami nincs rendben az agyammal, és inkább Mersére próbálok koncentrálni. Úgy érzem, hogy az érkezésem óta először olyannal találkoztam, akit van esélyem megérteni egy kicsit, és így, eltanulhatom tőle a reakciót, ami belőlem hiányzik.
- Négy? - Szabadul fel belőlem kis megrökönyödéssel, arra gondolva, hogy mi csak a nevelőnővel együtt voltunk ennyien a házban. - Soknak hangzik, jóban vagy velük? - Érdeklődésem őszinte, próbálok olyan reakciót kicsikarni, ami jobb megértéshez vezethet.
A házimanóról való ismerethiánya már meg sem lep, hiszen annyit még én is tudok, hogy a muglikat nem szolgálják. Veszek egy levegőt, mintha egy hosszú mondatra készülnék, miközben a szükséges információt a nyelvemre készítem.
- Hűséges mágikus lények, akik többnyire ősi varázslócsaládokat szolgálnak otthonaikban, ellátva a mindennapi háztartási feladatokat - fordítom le folyékonyan a német tankönyvem definícióját, melyet még az előkészítőben forgattam. Az oldalszámot is hozzátehetném, de talán az egy kicsit szánalmasnak hatna. - Valószínűleg ezt is mind ők készítették - biccentek az ételek felé, bár nem voltam még a konyhán, ez így inkább csak egy feltételezés.
A gombtávolság a legkevésbé sem tud meghatni, viszont az érdekes, hogy minden ruháját ő varrja. Már kérdezném is, hogy nem futja-e neki rendes ruhákra, de a megfogalmazás udvariatlansága még nekem is világos.
- Minden ruhádat te varrod? - Helyettesítem be végül a helyesebbnek tűnő mondatot. Valahol olvastam, hogy sokszor az egyenes kérdésekkel nehezebb információt kinyerni, mint a közvetettekkel. A miértjét nem teljesen látom át, de a gyakorlati alkalmazás néha már sikerül. Egy jó elmélet fél gyakorlat, a tökéletes elmélet pedig tökéletes gyakorlat. Ilyet is csak teoretikus emberek gondolhatnak...
- Csak néhány könnyed olvasnivaló a hétvégére, és persze a bájitaltan könyvem. Későn érkeztem, úgyhogy be akarom hozni a lemaradást - Vonom meg a vállam könnyedén a vaskos könyvekre pillantva. A legfelső borítójára Varázslélektan van írva, egy pszihológiai tankönyv, amiből próbálom elsajátítani az érzelmek és a kommunikáció mikéntjét. Remélem Merse nem veszi észre, azt hiszem, a többség ezeket nem könyvből próbálja megtanulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
Diák Eridon (H), Másodikos diák


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 153
Írta: 2019. január 18. 08:46 | Link

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund     °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°

Testvérein elgondolkodva mered az egyik salátás tálra, miközben ajkait elhúzva idézi fel a nevekhez tartozó arcokat, kékes szemeket és szőke hajkoronákat. Érdekes, igaz? Hogyha az ember Mersére néz, akkor nem egy ilyen családot képzel el neki. Ez benne a legszebb.
- Aham – hümmög a testvérek létszámára vonatkozó kérdésre, s még mindig látszik a halvány mosoly sötét ajkain. Még nem érzi, hogy részletesen be kéne számolnia a családi helyzetről, ezért nem kezd bele a sztoriba, de van egy olyan érzése, hogy érdekesmód jól meg fogják tudni értetni egymást Karcsival. Pontosan azért, mert ennyire különböznek, és mindkettőjüknek érdeke, hogy ápolja a kapcsolatot a másikkal. Merse egy jól funkcionáló agyat szeretne madárijesztő módjára, hogy többet tudjon a varázsvilágról, a fiatal Kopinczky fiú pedig szívet szeretne kérni Óztól. Teljesen jó kis csapat lesz ez, mondom nektek.
- Kíváncsi lennék, hogyan néznek ki – nyúl végül az egyik zöldséges tálhoz, és egy blasírozott répát kezd el majszolni, azzal mutat szemöldökét felvonva Karcsira. – Szóval, ezek a… házimanók… itt vannak a kastélyban? – kissé ijesztően hat a tudat, hogy aprócska lényeg mászkálnak fel s alá, sőt még az ételeket is ők készítik. – Gordon Ramsay ezt nem hagyná – nevet fel végül, de gyorsan eljut agyáig, hogy Karcsinak valószínűleg fogalma nincsen róla, hogy ki is az a Gordon Ramsay, így csak mosolyogva legyint egyet.
- Igen, mindet – húzza ki magát büszkén. – Szeretem.
Nem kifejezetten a pénzről van itt szó. Egyszerűen ez volt az, ami megfogta őt. Valaki énekes, dalszerző, bájitaltan-guru, etc. Merse a divat világában szeret elveszni. Olyannyira, hogy néha más nem is érti, hogy miért születhettek meg bizonyos darabjai.
- Irigyellek a tudni akarásod miatt – jegyzi meg vállat vonva, s újabbat harapva a répából. – A bájitaltan marha nehéznek tűnik – teszi még hozzá, miközben szeme megakad a varázslélektan könyvön. Kérdezne, látszik is rajta, hogy a könyvhöz kapcsolódna kérdése, de jobbnak érzi, hogyha nem üti bele az orrát.
Habár, az is meglehet, hogy csak érdekli a pszichológia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeffrey Kai Hampton
Mestertanonc Rellon (H), Rellon csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 61
Írta: 2019. január 21. 03:18 | Link

Cesca
hétfő, reggeli

Ráhúzza a fejére a hoodie kapucniját, miközben a tenyerével hol a tarkóját, hol a haját simogatja. Egy könyv fekszik előtte, ő meg lefelé bámul, de már az asztalnak támasztott könyöke és a görnyedt testtartása is kétségbeesettnek tűnik. A könyv szar, neki meg kutya másnapos arca van. Na nem mintha nem szokta volna meg a fejfájást; az amnéziája alatt olyan fájdalmai voltak, hogy kénytelen volt sok-sok utcát felnyalni, hogy legalább egy kicsit enyhíteni tudja megpróbáltatásait. Mivel egyébként se emlékezett semmire, az a néhány plusz kiesett óra igazán otthonos élményé tette a használatot. Az amnézia viszont elmúlt, neki meg van egy rakás tesztje, amit meg kell írnia, hogy vizsgázni mehessen néhány hét múlva; hát, annyit legalább elmondhatunk, hogy jobb ember nem lett ebben a fél évben.
Lefogyott kis csuklóját megmutogatva a világnak beint az előtte vigyorgó barátjának, aki éppen a szenvedésén derül, majd egy bögre kávé után nyúl és felsóhajt. A tankönyve tele van firkálva és nincs is túl jó állapotban; egy valamit magára adó levitás inkább csak csendben becsukná és elhúzná előle a kötetet, még mielőtt komolyabb károkat tesz benne. Erre most remek alkalma nyílna, mert Kai megragadva az első lehetőséget, elveszti a soha ki se alakult érdeklődését a tantárgy iránt és inkább a terem túloldalán elhelyezkedő eridonos asztalt kezdi pásztázni. Van egy évfolyamtársa, akivel különösebben soha nem beszélt a félév során, ami meglepő, mert jó nő - biztos túlságosan el volt foglalva magával. Néhány hete viszont kialakult közöttük egy játék, aminek keretében minden reggelikor megpróbálja magára felhívni a lány figyelmét; összenéznek, Kai arcon önt valakit maga mellett, kiver valaki kezéből valamit vagy néha csak integet neki. Ő ezt természetesen nem veszi komolyan, viszont imádja, ha felfigyelnek rá - hát, most erre várunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesca Nicola Bianchi
Mestertanonc Eridon (H), Elsős mestertanonc


Bianchi Brand 2.0
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2019. január 21. 03:42 | Link

Kai
hétfő, reggeli

Azt szeretem ebben az iskolában, hogy nem olyan sznob, mint a Beauxbatons. Vagyis másként sznob. Persze itt is valahogy beékelődtek a mindennapokba a pénzes gyerekek (nicsak, ki beszél?), de hogy is mondjam... Mindenki a saját dolgával törődik elsősorban és ez pazar érzés, higgyétek el. Ha éppen csak el akarok vegyülni és láthatatlan kisegérként viselkedni, megtehetem. Nem utolsó sorban itt nem cikiztek még a diszlexiám miatt. El is újságoltam anyáéknak és a bátyámnak, szóval azt hiszem, jövő félévben még lelkesebben fogják kifizetni a tandíjam (ha átmegyek a vizsgákon).
Óh, szegény, ma reggel megint borzalmasan fáradtnak néz ki. (Fordítás a vonal túloldaláról: éppen Kai-t nézi ábrándosan és az egyébként aszfaltosra vasalt pofájú rellonos köré eregeti a rózsaszín bárányfelhőit, amik tompítják Kai pocsék reprezentációját). Biztos egész éjjel próbálta behozni a lemaradását; mostanában annyit tanul.
- Cesca, akkor? -
- Hogy, tessék? - Sajnálom, de amikor meglátom Kai-t, elfelejtek figyelni. Nem tudom, hogy csinálja, hogy ilyen helyes! Egyáltalán nem csodálkozom a barátnőm megrovó tekintetén, de a bűnbánó kiskutyaszemeimet pont ilyen alkalmakra tartogatom. - Ne haraguuudj! Mit is kérdeztél? -
- Azt, hogy szünetben hazamész-e? - Upsz, megint elkalandoztam.
RÁM NÉZETT! Úristen, ma is rám nézett! Szép a mosolyom? Jól áll rajtam a blúzom? Nem túl mély a dekoltázsom? Ma a lilás árnyalatú rúzs van rajtam, de lehet, hogy túl kihívó? Az az ideges hajigazgatás se kellett volna, de legalább visszaintegettem neki. Óh, édes Istenem, az a mosoly (Még, ha Kai nem is mosolyog, a hallucináció majd elintézi.- a fordító)!
Ma! Ma lesz a napja, hogy végre... Lépek! Igen! Hiszen olyan helyes, és én nem leszek tunya, mint a bátyám. Nem_lehetek, különben örök életemre egyedül maradok 24 macskával és egy aranyhallal.
Elkezdek mutogatni neki, hogy a mellette lévő helyet igazán felszabadíthatná, és akkor átülök oda. Ma belevaló leszek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A lányok bonyolultak. A hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább négy fejezet hiányzik, rosszul van fordítva és alig érthető"
Jeffrey Kai Hampton
Mestertanonc Rellon (H), Rellon csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 61
Írta: 2019. január 21. 04:13 | Link

Cesca
hétfő, reggeli

A lány kalimpálása kiérdemel egy tökéletesen értetlen Kai fejet, ahogy meredten néz vissza rá anélkül, hogy másodpercekig leesne neki az utalás. Szerencsére miután rábámul a mellette ülő és éppen pirítóst majszoló srácra és onnan vissza a lányra, az agya is egy másik sebességbe kapcsol, úgyhogy odébb csúszik a padon jelezve, hogy a Rellon asztala mindig szeretettel várja az idetévedő új embereket és a lelkes érdeklődőket. A mosoly, amit ez a váratlan reggeli lehetőség kivált belőle megtölti élettel az arcát és egy kicsit sem ígér semmi pozitívat. Számára ez nyilván nem tűnik egy merész lépésnek a másik részéről, mivelhogy nő és szép, ellenben marhára örül neki, hogy hivatalosan is befejezheti a könyv vizsgálását; be is csukja szépen (mi baj lehet), hogy helyette inkább megpakolja kicsit a tányérját baconnel, babbal és paradicsommal (újra) és töltsön magának narancslevet, legyen mit szopogatni, míg a tekintetével (természetesen) elkíséri a lányt végig a hosszú útja alatt az eridonos asztaloktól ide hozzá. Most sokkal nagyobb figyelmet szentel neki, mint eddig bármikor és igazán nem is érti, miért nem történt már meg ez a reggel korábban. Ha a lány már hallótávolságon belülre ér, leheletnyit fel is emeli a hangját, hogy odaszóljon neki;
- Hé, tetszik a rúzsod. - És valószínűleg ez a legszofisztikáltabb bók, amit hallhatunk tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2019. január 21. 15:11 | Link

- - Erdőhegyi úr


A testvéres téma hanyagolása leesik, úgyhogy ezt a témát nem is firtatom. Jó lett volna információkat kinyerni ennek kapcsán, de azt hiszem, tudok még várni egy kicsit.
- Igen, itt vannak - Biccentek egyszerűen, bár még én se találkoztam velük. A jó házimanók jelenléte nem feltűnő, inkább a hiányuk az. Nem tudom elképzelni, hogy édesanyám ellátta volna azokat az alantasnak gondolt házimunkát, amit a manójuk csinált. - De azt nem tudom, hogy hol laknak. Gondolom valahol a konyha környékén. Nem alszanak sokat amúgy sem - a helyzet egészen elgondolkodtat. A konyhát tudom, hogy hol van, de a házimanó-lakosztály sehol nincs feltüntetve. Na nem mintha nagyon érdekelne, sok helyet úgysem foglalnak.
Gordon Ramsay említésére összeszűkülnek a szemeim, kutatva, hogy hallottam-e valahol róla, de semelyik mentális házikómban nem találok ideillő információt - de Merse legyintésének hála fel is hagyok a kereséssel.
- Érdekes... én sosem próbáltam varrni - gyakorlatilag olyan közegben nőttem fel, ahol minden munka alantasnak számított, ami nem más varázslók befolyásolását, a szálak művészi mozgatását illeti, így ha varrásra adnám a fejem, nagyapám nevetve közösítene ki - amihez szerintem amúgy is közel állok.
A tudni akarás dicsérete miatt elmosolyodom kicsit, még talán kicsit ki is húzom magam, talán a tudásom az, amire kicsit is büszke vagyok. A múltban állítólag voltak nagy mágusok a felmenőim között, és valahogy úgy képzelem, csak ezen keresztül tudok kitűnni, elfogadásra lelni. Furcsa ez, a könyv is írja, sokan, akiknek nincs különösebb pozitív érzelmi töltete a szülei irányába, mégis megváltásra tudnak lelni a “Büszke vagyok rád” szavaktól, és ki tudat alatt, ki kevésbé, de mindent megtennénk érte. Talán velem is ez van.
- Csak gyakorlás kérdése - bíztatom őszintén, mert valóban hiszek benne, hogy mindent meg lehet tanulni. Túlértékeltnek gondolom a veleszületett tehetséget, bár lehet, csak azért, mert én se születtem csodagyereknek. - Ha kell segítség, szólj. Én már otthon is, meg az előző iskolámban is tanultam ezt-azt. - és már érkezésem előtt kiolvastam a bájitaltan könyvet. Kétszer. Az utolsó mondat elhallgatására kicsit elmosolyodok, de az ilyen jellegű stréberséget nem akarom felvállalni. Már az is elég, hogy szombaton könyvekkel látnak.
Eddig viszont nem ettem semmit, így most az ételekhez fordulva kutatok jó falatok után. Érdekes, de a túl fűszeres ételeket nem szeretem, így végül egy egyszerűbb csirkehús kerül a tányéromra krumplikörettel, kevés zöldséggel. Nem vagyok nagy ínyenc, és nem is eszem sokat.
- Otthon is ilyeneket ettél? - Pillantok gyanakvóan a répák felé. - Nem nagyon tudom, mit esznek a muglik - vallom be, bár talán csak a beszélgetés fenntartása miatt. Ha tehetném, talán vissza is vonnám. Mikor lenne hasznomra egy ilyen felesleges ismeret?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesca Nicola Bianchi
Mestertanonc Eridon (H), Elsős mestertanonc


Bianchi Brand 2.0
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2019. január 21. 21:01 | Link

Kai
hétfő, reggeli

Annyira szépek a szemei... Néha bedagadtak és lilák, amikor véletlenül verekedésbe keveredik, de hát még ez is csak dob a férfiasságán. Nem csoda, hogy a májam csendben, de magabiztosan hízik a kis, titkos játékunk miatt, hiszen ezt csak velem csinálja, ettől pedig akarva-akaratlan eltelít a különlegesség érzése valahányszor erre gondolok. Persze nem tart sokáig, nem olyan fajsúlyú a dolog, csak hát mégis fél éve szemezek ezzel a sráccal... Lehet, hogy túl kislányosnak lát? Hogy őszinte legyek, totálisan zöldfülű vagyok e téren, de tanulékony vagyok és szeretem mások hasznos tippjeit kipróbálni szerelmi ügyekben. Van néhány megbízható barátom, akik még soha nem vezettek falba eddig, ezért néha náluk is rákérdezek, szerintük mi lenne a következő lépés? Persze semmi konkrétat nem mondok, úgysem ismerik Kai-t (Translator notes: Ha ismernék, kötelet kötnének Cescára és elráncigálnák Kai közeléből a saját tepsi épsége érdekében.), de a tanácsai igen jól jönnek az ehhez hasonló helyzetekben.
Hát ez kész, mindjárt elolvadok! RÁM MOSOLYGOTT! Az agyam fél éve a rózsaszín vattacukor egyre sűrűsödő állagaiban fetreng- nem most fog leesni a tantusz, hogy Kai mosolya sokkal inkább suttyó semmint sármos. Vagy hogy is fogalmazzak... a "suttyó" feliratot áthúzták az agytekervényeim és fölé krixkraxolták a "sármos" szót.
Azt hiszem, az egy tudatalatti, önkénytelen reakció, hogy járás közben picit jobban odateszem magam, mert figyel. Azt a jó tanácsot kaptam, hogy ilyenkor roppant magabiztosnak kell tűnnöm, mert ez növeli a kisugárzásom és a vonzerőm. Mindent bele, Cesca, te vagy a legjobb nő a négy reggelizőasztal vidékén! Mi tagadás, a csípőm tényleg elég jó, a hosszú és gondosan ápolt hajamat sem érte még panasz (anya egyenesen leteremtene, ha nem adnék magamra egy divattervező lányaként), és en bloc a külsőm úgy érzem, készen áll egy férfit ledönteni a lábáról a puszta létezésével. Kislány, ez a te napod!
- Köszi. - Azt hiszem, a szívem kihagyott egy ütemet. Jézusom, én ebbe bele fogok halni! Hogy nem vagyok céklavörös? Meg kell köszönnöm anyának a sok rivaldafényt gyerekkoromból, ami hozzászoktatott a szorult helyzetek kezeléséhez. Atyám, közelről még helyesebb. És milyen egészséges lehet, hiszen egy halom egészséges kaját eszik. Bár a dietetikusom ezt nem igazán engedélyezné nekem... de hát ő férfi, szüksége van az erőre! És még bókolni is tud, ez kész!
Van egy angyalian remek tulajdonságom: ignorálok mindent és mindenkit, amikor egyvalakire koncentrálok, így a mellettem ülő, enyhén rozmárképű rellonos lány fancsali arca is elkerüli a figyelmem. Ha meg is ajándékoznám a koncentrációmmal, minden bizonnyal csak annyi tudatosulna bennem, hogy irigy rám, mert Kai nekem szenteli a figyelmét. Kell erre az izgalomra némi narancslé, úgy hogy azzal a lendülettel, ahogy leültem mellé, most magamhoz kaparintok egy szabad poharat, hogy pillanatok múlva már egészséges üdítővel töltsem tele.
- Szóval... - Mit is akartam mondani? Jesszus, eddig nem jutottam a tervezésben! Csak azzal voltam elfoglalva, hogy legeltessem rajta a szemeim. Az a folt a szája mellett szeplő vagy kaja? Mmmm...
- Azon filóztam, hogy te meg én... hát kiruccanhatnánk igazán a hétvégén, ha nincs más dolgot. Tudod, tök nagy kár, hogy fél éve egy évfolyamon vagyunk, de még alig ismerjük egymást. - "Légy agresszív, kezdeményező!" szólt a tanács. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen filmesen kellene nyomulnom, de tényleg nincs jobb ötletem. (Translator notes: Ha ez számít, én helyette is verem a fejem a falba. Szegény lány.)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A lányok bonyolultak. A hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább négy fejezet hiányzik, rosszul van fordítva és alig érthető"
Erdőhegyi Merse
Diák Eridon (H), Másodikos diák


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 153
Írta: 2019. január 22. 07:52 | Link

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund     °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°

A testvérkérdés valóban bonyolult, és nem szeretné emberi kapcsolatokkal untatni a kevésbé szociális Karcsit – habár meg kell hagyni, hogy olykor-olykor szépen meg tud nyilvánulni, még ha láthatóan nem is esik jól neki. Eljutnak majd erre a szintre biztosan. Addig is, érdemes rákérdezni mindenre, ami érdekel, mert a másik nem ziher, hogy magától el fogja mondani ezeket, a számára már normálissá vált dolgokat. Közben természetesen újabb téma a manók holléte, de egyelőre ezt egyikük sem tudja megmondani. Valójában Merse azt sem tudta eddig, hogy léteznek. Nem is tudja hová tenni őket.
- Szóval, ők ilyen… szolgaféleségek? – reppen magasba szemöldöke.
Nem teljesen ért egyet a szolgatartással. Biztosan indiai gyökerei miatt, habár nem ismer onnan rokont egyelőre. És nem is túl valószínű, hogy valaha is fog. Magyarország és India nem testvérország, az egyszer biztos. A varrásra felcsillannak fekete szemei, és az utolsó falatot kapja be a répából, miközben megértően bólogat.
- Nem a legférfiasabb hobbi, azt tudom – mosolyog még mindig, miközben mégis büszkén kihúzza magát, majd az asztallapra könyököl, állát a tenyerébe helyezi, és úgy nézi tovább a kínálatot. – Nem is az számít érdekesnek, hogy te nem varrsz – mosolya szüntelen az arcán. – Hanem az, hogy én viszont igen – nevet fel végül, és lop egy újabb adag zöldséget a zöldségestálról. Közben serényen bólogat a tanulás és gyakorlás fejezetre Karcsi beszédében. El is könyveli magában, hogy párszor a szőke fiú segítségét fogja majd kérni, mert neki még nem nagyon megy az alapok elsajátítása. A stréberség nem a jó szó szerintem Karcsi esetében; inkább szolgalmas. A stréber a másikat eltaposva próbál érvényesülni, míg a Kopinczky fiú most ajánlotta fel a segítségét. Jobb ember ő, mint gondolná magáról. Vajon ki hitette el a rosszat vele? Kalandozik el egy pillanatra, majd visszaemeli sötét szemeit társára.
- Nem hiszem, hogy sokban különbözne nálunk a kaja – mondja félig teli szájjal, s vállat von. Nem is veszi már fel, hogy ennyire meg vannak különböztetve mint muglik. Elvégre ő is rácsodálkozik minden alkalommal a varázsvilágra. – Mondjuk – nyeli le a falatot. – Én vegetáriánus vagyok, szóval pölö olyat – mutat a csirkére. – Nem eszek. De a húgom biztosan lecsapna rá. Jó beles a csaj – mosolyog, és most egy zellert vesz magához. Beleharap.
- Mi lesz még a mai program? Tanulás, gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 69 ... 77 78 [79] 80 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet