36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 66 ... 74 75 [76] 77 78 ... 86 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. október 17. 22:04 | Link



Az utóbbi napok számára a kétségbeesett hajszáról szóltak, amely alapvetően a Bagolykő melletti erdő növényeinek beszerzésére irányul. Mindjárt itt a tél, akkor pedig már nem fog tudni "leugrani" az erdőbe, amikor éppen úgy érzi. Illetve ugrani éppen ugorhat, csak semmit sem fog találni. A következő hónapokban csak abból dolgozhat majd, amit most begyűjtött, így aztán igyekszik előre is gondolni mindenre - még akkor is, hogyha önmagához képest ez mostanában rémesen siralmasan megy neki. Valakmi egészen más foglalkoztatja. Na de ne térjünk el a tárgytól. Semmi különös nincsen abban, hogy a mai vacsorát is módszeresen lekési, ahogyan a héten eddig szinte mindet. Így is meglehetősen erőlködnie kell, hogy ne maradjon kint még tovább, és legalább ilyenkor juttasson valamiféle táplálékot a szervezetébe - még ha ez csak a korábbi lakoma árnyékát, a maradékok összekaparását jelenti. Nem mintha a Bagolykőben az annyira siralmas sors lenne.
Fáradtan lép be a nagyterembe, át sem öltözött, így aztán koszos tornacsukában és a bokormászástól szakadt farmerében tündököl. A pulóver nagyon koszos lett, így azt legalább levette, hogy a szembejövő tanárok rosszalló pillantásait elkerülje, habár a rövid ujjú pólójában a mostani hűvösben kissé kellemetlenül érzi magát.
A nagyteremben már messziről kihallik a jó hangulat. Az Eridonosok elképesztő bulizást művelnek le a saját asztaluknál, ami a jellemüket tekintve nem furcsa, de azért mégsem mondható mindennapos jelenségnek. Még Milán is megenged magának egy közönyös (és talán kissé irigy?) pillantást a pirosak asztalának irányába. Noshát, a pillantása csak addig közönyös, amíg meg nem látja az Eridonoskupac közepén a fő felbujtót - azt a bizonyos másik Milánt. Megtorpan.
Hitetlen, elkerekedett szemekkel nézi a tömeg közepén gitározó és énekelő Andrist, aki nem sokban hasonlít az általa megismert Andrisra. Valószínűleg a bárgyúnál is ostobább látványt kelthet abban a pár másodpercben, amíg csak álldogál a Levitás asztal közelében, a szemöldökét ráncolja és tátott (na jó, csak picit nyitott) szájjal nézi a történéseket. Nem mintha bárki észrevenné őt vagy a zavarodottságát, láthatóan nagyon bele vannak melegedve. A bozontos farkasfiúból pedig olyasfajta lelkesedés (jobbak talán szenvedélynek is hívják?) árad, ami Milán lábát a földbe betonozza, a gondolataiba pedig beférkőzik a gondolat, hogy van ebben valami kicseszettül vonzó.
Most már csak az lenne jó, ha nem állna ott mint egy idióta. Ja, jó lenne...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. október 25. 21:08 | Link


~ másik zenécske ~

Ahogy így körbeállnak és én is belemelegszem, dobolok, szórakozunk - aztán váltok is. És hiába, hiába vagyok együtt teljes mértékben a többiekkel, ezt a pár sort már csak úgy magamnak éneklem, és az azért mégis sokszor más, érződik is rajta. El is csendesülnek egy kicsit, amíg a végére érek, majd egy utolsót pengetek a gitáron.
- Húh - és ők meg tapsolnak, leginkább magukat, vagyis remélem, mert a tapsot sosem tudtam nagyon kezelni. - Kérhetek egy kis vizet? - Már nyújtom is a kezem, mire hamarosan a kezembe is kerül az ital, gyakorlatilag lehúzok egy kis féllitereset, hallgatom egy picit, ahogy beszélgetnek.
De a zenésznek nincs menekvés, főleg, ha éppen egyedül van a társaságban. Úgyhogy ismét elvigyorodok, ahogy eszembe jut az egyik aktuális kedvencem, amit mostanában sokszor játszok csak úgy egyedül, magamnak is - magányos óráimban, amikor éppen be kéne hoznom a lemaradásom pár tárgyból, és Nina (a gitárom) elcsábít, sokszor kerül ez a terítékre, mert olyan jól érzem magam közben...!
El is kezdem szinte rögtön, és az elején még ilyen kis laza - viszont sokkal jobban figyelek már a többiekre, joggal mondhatjuk, hogy ez inkább egy "produkció", amiben még annak ellenére is együtt vagyunk a többiekkel, hogy ezt a számot tőlem bizony most hallják először. És ahogy játszok, egyre inkább belemelegedek, végig tartva a szemkontaktust a többiekkel - egy idő után már az egész vállam, felsőtestem mozog a zene ritmusára, hiszen itt szinte hadarni kell a szöveget. Az arcom teljesen kipirul, éneklek, és gyakorlatilag teljesen felszabadulok - néhányuk üti a ritmust a padon vagy a lábával, combján.
Vigyorgok, egyre hangosabb is vagyok, a gitár is, én is, a hangom is, a jelenlétem is erősödik.
- Come gimmie a hug - És pontosan itt, ebben a pillanatban téved a tömeg mögé, hátra a tekintetem, és amikor meglátok egy arcot, és ott is ragad a tekintetem, a szöveg megy tovább, és az én torkomon is jön ki, de szinte el is felejtem magam, még akkor is, ha ez nem látszik; akkor, amikor egy rikítóan kék szempárral találom szemben magam.
És megy tovább a szöveg, nagy nehezen elfordítom a fejem, és ugyanolyan elánnal folytatom az éneklést. Sőt. A 'tánc' még erősebb lesz, a hangom még artikuláltabb és határozottabb, ahogy éneklek és éneklek, végig.
Aztán vége lesz, a többiek megint tapsolnak, én viszont rögtön Milánra pillantok. Egy apró mosoly terül szét az arcomon, ahogy így nézek rá pár pillanatig, igen, ezt neki címzem - aztán valaki hozzám szól, oda is nézek rá, de a tekintetem még egy pár kósza, szinte szégyenlős pislogás erejéig visszatér a levitásra. Válaszolok valamit az engem megszólító eridonos lánynak.
Aztán visszanézek arra, ahol Milánt sejtettem. Esküszöm, idehívom, ha még nem tűnt el a szemem elől...!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. október 26. 11:30 | Link



Amit Andris művel, az valami egészen hihetetlen Milán számára. Nem csak azért, mert eleve ritkán lát ennyire ügyesen zenélni bárkit, aki nem ebből él, hanem mert még mindig nagyon nehezen tudja összeilleszteni a fejében a csendes, zavarban levő és visszafogott Andrist ezzel a most látottal. Persze ha egy kicsit jobban foglalkozna mások érzelmi világával, lehet még az is eszébe jutna, hogy valahol Andrisnak is le kell eresztenie... Helyette az a rendkívül sztereotip gondolat úszik be a fejébe, hogy végül is most végre prezentálásra került a válasz a kérdésre, hogy Andris mit is keres az Eridonban.
Mikor a terembe lépett, még egészen lazán csinálta a fiú a dolgot, de mire Milán igazán belekábul a látványba, a szöveg már annyira felgyorsul, hogy bármilyen jók legyenek is a nyelvtanulási skilljei, alig tudja kivenni a szavakat. Egyetlen alaktalan masszává formálódnak össze mire a füléhez érnek, ő pedig már nem tudja megmondani, hogy mi a pontos oka annak, hogy nem érti. Az ugyanis elég egyértelmű, hogy elsődlegesen nem a szöveg köti le a figyelmét, sokkal inkább az előadó. Elég szemérmetlenül figyeli az Eridonos testének minden rezdülését, mint aki most lát csak meg először igazán valakit. Talán némi csodálat is elvegyül az érzései között - ő sosem lenne olyan bátor, hogy ilyesmivel ennyi ember elé kiálljon.
Persze mint várható volt (mármint számunkra, mert Milánban fel sem merült ez a lehetőség), Andris kiszúrja őt a tömegen keresztül. Egy pillanatra teljesen magától értetődőnek tűnne, ha a zene egyszer csak elhallgatna és csak ők ketten léteznének tovább. Persze az ilyesfajta érzéseket csak egy érzelmileg felkavart tinédzser szíve produkálja, a realitásnak nem sok köze van hozzá. Andris el is fordul hamarosan, Milán pedig végre képes lesz rá, hogy megmozduljon. Kissé elfordulva felvesz a Levitás asztalról egy croissant és meglepően nagy elánnal kezd el belőle darabokat tépkedni, amelyeket aztán szépen sorban a szájába teszeget. Kényszeríti magát egy ideig, hogy ne nézzen vissza Andrisra, egészen a szám végéig. No, azért a taps mégiscsak jár. Visszafordul az Eridonosok irányába és az asztalnak dől. Addigra persze egy ilyen cseppnyi croissant már rég eltűnt a bendőjében, úgyhogy újonnan felszabadult kezeivel ő is tapsolni kezd a művész úrnak. Andris pedig felé mosolyog. Erről sajnos nehezen tudja megállapítani, hogy neki szól-e, de a biztonság kedvéért felvonja a szemöldökeit és küld egy elismerő mosolyt az Eridonosnak, nagyjából azt üzenve vele, hogy "Merlinre, mikre vagy te képes!" Aztán persze lehet, hogy Andris nem is rá nézett, ez esetben pedig marhára reméli, hogy senki más sem, mert elég hülyén venné ki magát így ez a kis gesztus. Továbbra is csak támasztja az asztalt, néha hátrapillant, hogy mit ehetne még, néha vissza Andrisékra, azon tűnődve, mikor kezd el újra dalolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 1. 20:00 | Link

Boróka


Egy-két héttel a tanévkezdés után történt, hogy elkezdett üzenetekkel bombázni egy Levitás. Legalábbis ez derült ki a második levélből, amit küldött, de ezúttal a bagoly megvárt a válasszal. Dunsztom nem volt, erre a kérdéssel most mit kéne kezdenem. Baj-e, hogy kék és nem piros? Egek, hát hol él ő? Hogy lenne ez baj? Ez nem Roxfort '97...
Nem is értettem, miért engem kérdezett erről, miért számított neki ennyire az én véleményem, hogy mit gondolok róla. Azt sem tudom, ki ő, nemhogy még e fölött ítélkezzek. Szerintem amúgy sem számít, ki melyik házban van, ha jó arc, és kedvelem, de így látatlanban nehéz hozzászólni, csak általános válasszal szolgálhatok, ami névtelenül rásüthető több száz srácra, aki ide jár. Gondolom én, hogy srác a feladó.
- Hé! - méltatlankodtam, amikor egy kis mancsocska kikapta a cetlit az én praclimból. Pedig olyan szép válasz fogalmazódott meg a fejemben, és  fenébe is, el fogom felejteni tutira, mire visszakerül hozzám.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2017. november 4. 11:35 | Link

FruzsIngó

Tulajdonképpen néha a nagyterem a legegyszerűbb és legnyüzsgőbb hely, ha valaki társaságra vágyik. És valljuk be, Boró éppen elég társasági ember ahhoz, hogy jól érezze magát itt. Felpezsdül, beszélget, be nem áll a szája - még akkor sem, ha éppen tele van. Szerinte az eridonosok asztala a leghangosabb, de valószínűsíthető, hogy csak azért érzi így, mert az általa előidézett hangzavartól el sem jut a füléig, hogy esetleg a másik három ház asztalánál sem mindig fagyos csönd uralkodik. Ám, legyünk őszinték, az esetek többségében magasról tesz a többi asztalra, meg arra, hogy mi van ott. Az ő világában az ő környezete játszik fontos szerepet.
Az mondjuk kimarad a sztoriból, hogy esetleg a társaságának vannak fontosabb dolgai is, mint nullahuszonnégyben szocializálódni. Így kicsit lebiggyesztett ajkakkal engedi útjára díszes kompániáját, akiket eddig szórakoztatott. Hát persze azért az élet nem áll meg, és a bongyorka is kénytelen új szórakozás után nézni. Ezért is akad meg a tekintete a magányosan üldögélő Fruzsin. A nevéről igazából fogalma sincsen, de az arca halványan ismerős neki. Egy szempillantás alatt szambázik át a szőke mögé, hogy beleolvasva az üzenetébe aztán inkább kikapja a kezéből. Így jobban szemügyre tudja venni, és majd segít a válasszal. Csupa jó szándék, azt leszámítva, hogy a személyes tér fogalmát kicsit szabadon kezeli.
- Húúú, csak nem valami titkos hódoló? - kezdi vigyorogva, amint lehuppan a lány mellé. Még egyszer átolvassa a levelet, majd fürkésző tekintettel mered a másikra. - Mondjuk megértem a problémázását, nyilvánvaló, hogy az Eridon a legjobb - forgatja a szemeit az egyértelműre, majd az előtte lévő tálból leszakít egy szőlőt, hogy a szájába dobja.
- Tudod ki lehet az? Vannak már gyanúsítottak? Hogy halad a nyomozás? - csak úgy ömlenek belőle a kérdések, miközben a kékek asztala felé fordulva veszi szemügyre az ott üldögélő srácokat, hátha majd isteni sugallatként megjelenik elméjében a titkos hódoló képe. Valószínű…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2017. november 5. 18:24 | Link


Mindent figyel, még akkor is, ha tekintetét épp bátyjára szegezi. Észreveszi, hogy a számára ismeretlen, ám egyáltalán nem érdektelen tag is így tesz, viszont nem avatkozik közbe. Felírja Allan pillanatnyi elgyengülését, azt, ahogy fájdalmasan összegörnyed, egészen apró, önelégült mosoly bújik meg szája szegletében. Még mindig hatással van rá, ennyi év távlatából is meg tudja félemlíteni a puszta jelenlétével. Szegény, szegény kicsi Colton. Most nincs itt George, hogy megvédje, sem pedig Monica, aki annak ellenére, hogy rendszeresen elverte a fiút, mégis köré vont egy vékony védőburkot. Nincs itt senki, aki mögé elbújhatna. Emily mocorgása is szemet szúr neki, ami tovább táplálja az ereiben csorgó tüzet. Félreérthetetlenül járatja végig rajta tekintetét, kutatva a változásokat, felfalva a rezdüléseket. Ragadozóként viselkedik, ott támad, ahol tudja, hogy vér serken, utoljára hagyja a leggyengébbet, leválasztja. Rosiet. Csak rá kell nézni. Nincs benne tartás, nincs benne semmi, ami erőre vallana. Tudatosan mondja azt, amit, tisztában van a szavai súlyával, azzal, hogy mit jelentenek, azzal, hogy mit vonnak maguk után. Hát nem ez a legszebb az egészben? Szándékosan felemészteni valakit, tudva, hogy minden a te lelkeden szárad. Ösztönösen hátrál egy lépést a felemelkedő Coltontól, érdeklődve fordítja felé fejét, halványan oldalra is billenti, mintha egy új állatfajt méregetne.
- Oh, nocsak - hajszálnyi meglepettség hallatszik ki szavaiból, szinte el is száll, ahogy kimondja. Kifejezetten tetszik neki ez az új viselkedésfajta a bátyjától, eddig még csak nem is látott tőle ilyet. Tekintete finoman követi a megjelenő Emily mozgását, ahogy befúrja magát kettőjük közé. Oh, milyen bátor tett. Kiszélesedik mosolya, szétnyúlik az arcán, ahogy ujjait először éppen hogy a hajába akasztja, végig húzza őket rajta, kényesen figyelve arra, hogy ne húzza meg őket.
- Akkor is ennyire bátor lennél, ha tudnák? - a vékony, fehér végtagok megállnak a tincsek végén, hozzáérnek a lány derekához, éppen csak figyelmeztetés értékűen. A nővére már egyáltalán nem lepi meg. Mindig is Allan kiskutyáját látta benne, a vihácsoló, ám a legkevésbé sem veszélyesnek tekinthető csivavát, esetleg tacskót, akibe úgy rúghatsz bele, ahogy nem szégyellsz. Úgyis neked ugrik majd, és úgyis ő jár rosszul. A vörös hajú lánynál is pont azt érte el, amit el szeretett volna. Ugyan nem reagál rá, látja, hallja, azzal pedig, hogy nem figyel, azt az üzenetet közli vele, hogy nem fontos eléggé. Erőtlen, elenyésző légyzümmögés az újság csattanása előtt.
- Újra a testvéreimmel lenni, mi mást szeretnék? - hirtelen vált csevegő hangnembe, talán még fülsértőnek is lehetne nevezni a színt, amit megüt. Válaszát a felé magasodó Coltonnak intézi, végig igyekszik elkapni a tekintetét, míg sajátjába mímelt vidámság játszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 5. 21:08 | Link

Boróka

Boris csak úgy elvette a levelemet, amikor olyan szép választ találtam már ki!
- Na, puff, ennyit az ihletről – könyököltem rá az asztalra, kicsit sutba vágva az illemszabályokat.
- Passzolok. Nem ismerem a levitás srácokat, eddig még nem is nagyon néztek rám. Én inkább a mieink közül szemezgetek, de nem találtam egyelőre senki érdekeset, aki szabad is lenne – ingattam a copfos buksimat. Ötletem sem volt igazság szerint, hogy ki lehetett a titkos feladó, de extra rendes tőle, hogy így feldobta a napomat.
- Azért a szfinxeket se kell leszólni. Néha jól jön a tudálékosságuk. Te, tudsz valami jó tesztbűbájt, amit rászórhatnánk a levélre-borítékra. Pl. tüsszögés, vagy akármi, és ha jelentkeznek rajta a tünetek, tudni fogom-fogjuk, ki írta. Jó ötlet? – az a két bögre kávé, amit így gyors ütemben bevágtam, hogy túléljem a mai napot, meghozta jótékony hatását. Nem is értem mostanában magam, nem szoktam kávét inni, de rám jött az újdonság-tesztelhetnék. Szerettem időközönként cserélgetni az aktuális kedvenceimet, próbálgatni, mi az, amiben, amivel jól érzem magam. Nem igen állapodtam meg egy hónapnál hosszabb ideig valaminél, kivéve a kijevi csirke, azt sose cserélném le.
- Kérdéses, hogy melyik évfolyamról küldte. Értesz a grafológiához? – állítólag abból sok kiderülhet az íráskép gazdájáról.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2017. november 14. 18:37 | Link

Evan

Ú! Tud hoppanálni. Mondjuk nem nagy cucc, ő is fog tudni záros határidőn belül, túlságosan szeretne szabadon mozogni nagy távok között ahhoz, hogy motivált legyen a varázslat elsajátításához. Sokkal könnyebb lenne neki dolgokat tanítani, ha mindenben motivált lenne - így viszont marad az, hogy éppen jobb vagy bal lábbal kelt fel. Vagy mi passzol a személyiségéhez.
- Tudsz? Tök jó lehet, én még csak majd nemsokára állok neki tanulni.
Nem is lenne semmi különös ezzel a beszélgetéssel, átlagos ismerkedés.. lenne. Ha nem derülne ki hamar, hogy egy tanárral van szerencséje összetalálkozni. Már megint. Furcsállná is, hogy milyen fiatal Evan, de ebben az iskolában pofátlanul fiatal a tanárok nagyja, illetve aki korra nem is mai csirke, az is úgy néz ki, mint egy frissen végzett diák. Ebből kifolyólag nem tűnik számára teljesen esélytelennek ez az eshetőség.
- Miiii. Nemár! Miért van az, hogy mindig a tanárok .. - azok, akikre legszívesebben rátenné a mancsát - .. találnak meg.
Még időben módosít felháborodásának valódi okán. Fenébe. Hogy a rajta átfutó elégedetlen frusztrációt legyűrje, elcsen egy újabb sültkrumplit a másik elől.
Mindig mondták, hogy az élet sanyarú és igazságtalan, de ennyire... Első alkalommal a konyhában összeakad egy savanyú és uncsi emberrel, most meg csak egyszerűen tiltott gyümölcs ténye elkeserítő.
Összesen 6 másodperc, 34 századmásodperc szükséges ahhoz, hogy feldolgozza magában az információt és az ezzel járó lehetséges variációkat.
- Háááát.. - jajmár, nem akarja megint elveszteni a haját. Mondjuk legutóbb tök jól megoldotta, kipróbálhatott néhány olyan sminket, amelyeknek YouTube-on látta a tutorialját és kifejezetten kopasz megjelenéshez illőek. Egy-két feltűnő fülbevalót is fölvett (nem lógósakat, az ízléstelen lett volna), meg ál-piercinget is pakolt az orrába. Volt már félig is lenyírva a haja, az extremitás nem rázza meg, helyette megtalálja az alkalmat a kísérletezésre. Emiatt nem is ment el azonnal a gyógyítóhoz, csak amikor már tanárok szóltak rá, hogy hé, azért ez a megjelenés kicsit sok. Dia meg mondta, hogy dehát VZR professzor úrnak köszönheti, gondolta "megtartja a dizájnt" - ez egyaránt érdemelt ki felé és a tanerő felé is rosszalló fejingatást. Na mindegy, ahány tanár, annyi büntetési mód biztos, Dia nem sértődött meg a fószerre. Akkor már azt jobban sajnálja, hogy a fagyi odalett.
- Egyébként is nagyon szomorú lenne, ha az érkezésed büntetéssel "ünnepelnéd" meg - ujjaival is mutatja az idézőjeleket - de, ha mégis úgy döntenél, biztos meg tudunk egyezni valamiben.
Miért ne jöhetne be?  Nem tudhatja, ha nem próbálja meg, ésaztán, ez a cuki szöszi nem tűnik olyan karótnyeltnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2017. december 11. 23:46 | Link


÷ kinézet ÷ december 11. (már kizáródva) ÷


Nagyobbakat lépve verekedtem át magam egy kisfiún és annak holmiján, aki éppen beborította a pennáival meg a tintás üvegeivel a nagyterem bejáratának egyik szélét. Ahogy figyeltem őt, hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy meg van rémülve, pedig egy átmeneti állapot orvoslása ez az egész, nem is értettem különösebben az aggodalmát. Azt viszont nem tudtam nem észrevenni, mennyire nem hatékonyak a módszerei. A tárgyainak szóródási iránya egyértelműen balról jobbra sűrűsödik, így akkor lenne kevesebb erőbefektetés és gyorsabb munka, ha kettesével szedné őket a másik irányból. Teljesen logikátlan, hogy egy ilyet, egy amolyant pakolgat.
- Sosem végzel...
A kezemben közben a feltekert hálózsákom a plédemmel volt, az oldalamon meg a táskám lifegett a maradék holmimmal. Nem volt valami könnyű, pedig tényleg csak szükségességi és hasznossági sorrendben szedtem össze és szelektáltam a rengeteg kacatot. Annyira elbambultam közben, hogy egyenest belegyalogoltam egy hálózsák és párnák képezte kupacba, de még éppen megvolt az egyensúlyom, mielőtt ismeretlen fekhelybe zuhannék. Nem lettem volna oda a gondolatért azt hiszem, ennek ellenére, mert össze meg vissza voltak méretben a dolgok rakva felszökött a szemöldököm is a borulásra. Leguggolva raktam össze a legnagyobb alapterületűtől a legkisebbig egymásra a pléd-takaró-párna sokaságot, aztán egy kicsit üresebb rész felé sétáltam, ahol ismerős arcba is futottam.
- Sziiiia, nem baj, ha ide pakolom? Itt lesz a legkevésbé hideg - köszöntem rá könnyedén, bár továbbra sem múlt el az érezhető nyelvidegen kiejtésem, pedig elég szépen beszéltem már. A megállapításom inkább magamnak szólt, szerintem senki nem azt mérte itt fel, melyik zártabb kastélyfalaknál levesebb a huzat és hővesztés veszélye. Ezek teljesen normális gondolatok kellenének pedig legyenek ilyen helyzetben!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. december 12. 13:27 | Link

Rellonosok között
Ki lettünk zárva
Öltözetem

Pont futni indultam, amikor az igazgató úr patrónusa felkeresett, és elmondta, hogy mi a tényállás, és hát bár már lejárt a munkaidőm, de azért segítenem kellene, mondjuk azonnal. Tekintve, hogy ma egyedül töltöttem volna az éjszakát, ez nem jelentett egy kicsit sem problémát. Nem kellett sem azzal számolnom, hogy mi legyen a gyerekemmel, sem azzal, hogy Ráhel mit fog vacsorázni. Az előbbi a nővéremnél, az utóbbi a kastélyban van, kizáródva. Vissza viszont már nem mentem a házhoz, inkább csak kocogósra vettem a figurát – elvégre harmincon túl, szunnyadó vélavérrel nem sok esélyem van a ráncok ellen – és csodás összeállításomban megjelentem a nagyterem ajtajában, éppen két röhögcsélő rellonos után.
Ennyit a szegény, tragédiát megélő gyerekekről. Beljebb sétálva a terembe, hidegtől elrózsaszínesedett kezeimet – tudom, legalább megy a kinézetemhez – elrejtem, és a hihetetlenül magas százötven centimmel elkezdem keresgélni, hogy hol tudok segíteni. Egyesek elég kreatívak, mint például az a páros, akik ahogy pakolnak ki, valahogy lopják a centiket egymás hálózsákja között. A tinik kreatívak, tudom, én is voltam tini.
- Búúú.
Állok meg végül az alapjáraton sem alacsony zöld házvezető mellett. Eddig csak magassarkúban látott, most viszont megcsodálhatja a valóságot is. Ha kicsit hajtogatnak rajtam, akkor akár egy nagyméretű bőröndben is kicsempészhető vagyok.
- Kriszpin szólt, hogy kellene segíteni, szóval itt vagyok.
Húzom ki magam büszkén. Talán nem kellett volna azt a fél pohár bolt betolni még futás előtt. De ha nem teszem, nem veszem rá magam arra se, hogy fussak, nem mintha így megtettem volna, de legalább motivációm volt.
- Sátrat állítunk? Szeretek állítani.
Ajj, ez a sok bevágódás, azt se tudom ám, hogyan csinálják azt, de csak nem lehet olyan nehéz, sokan csinálják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. december 12. 13:55 | Link

Tatiana kisasszony

A tegnap este meglehetősen idegtépőre sikerült. Ő maga egyébként sem kedveli túlzottan a festményeket, pláne mikor rájuk jön a hisztéria mint most. Na és ha kicsit össze lettek firkálva? Nagy dolog - kicsit nehezebben jön le az a fajta zsírkréta, de lejön előbb-utóbb. Mégis, hogy még ott nekik kellett alkudozni azért, hogy a diákok kilencig kicuccolhassanak, na az komoly menet volt. Ment a zúgolódás a falakon: ez így nem is büntetés, túl vajszívűek stb.
Mindennek tetejébe aztán Dwayne-nel még tettek is egy kört a WIkeában (Wizard-Ikea), hogy beszerezzenek néhány nagyobb sátrat erre az időszakra. És akkor látták meg "Őt". Külsőre sem éppen szolid kis picurka, magas is, széles is - kénytelen volt a terem oldalához tájolni, hogy mások is elférjenek: és belső tértágítással jóval nagyobb teret ígér! Általában a kviddicskupa bajnokságok idején veszik, de most Warrennel azonnal hónuk alá csaptak egyet belőle "jó lesz ez" alapon. Nekik lesz a legnagyobb sátruk. (A fiúk és a kinek nagyobb játékaik.) Ha már a klubhelyiséget hiányolniuk kell, valami minimális pótlék mégis legyen.
- Áh, Tatiána.. gondoltad, ránézel az új összevont hálókörletre?
Szórakozott mosolyra húzódik a szája, és elhessegeti a késztetést, hogy erre a könnyen másképp értelmezhető kijelentésre ahhoz illőn válaszoljon. Mégiscsak gyerekek vannak körülöttük.
- Egy ideig kénytelen lesznek itt táborozni.
Utoljára módosította:Alastair Magnus, 2017. december 12. 14:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2017. december 12. 18:29 | Link


outfit | kizárva


Alig voltam itt kis ideje és tessék, máris mibe rohan bele az ember? Egy csoportnyi hóbortos festmény fogta magát és sztrájkot jelentett be. Mindig tudtam, hogy A) az öregek kiállhatatlanok a fiatalokkal szemben és ezen nem változtat semmi, az a tény sem, hogy nem léteznek, csupán festékpacákból vannak létrehozva; B) ebben az iskolában nem működik semmi.
Mégsem tehettem semmit, így az adódó időben összeraktam a motyómat, amennyire ez lehetséges volt, majd felhúztam a nyúlcipőt, a nagyterem felé áradó kavalkáddal tartva. Egy kicsit más volt a felszerelésem, mint a többieknek, mások a prioritásaink, de asszem ez amolyan emberi dolog.
A ceruzakészletem a hátizsákban pihent, miközben én a kiterített hálózsákomon ücsörögtem, a vázlattömbben lapozgatva párat.
Elég korán néztem fel hozzá, hogy kiszúrjam a vörös tincseket a tömegben, mielőtt még rám köszönt volna. Laza mozdulattal emeltem a kezem, hogy integessek neki szolidan.
- Nem, pakolj csak, mint látod, rohadt elfoglalt vagyok. Most rakodtál rá Mickeyre, a legjobb barim asztráltestére. Azt mondja, az a rossz térde! - böktem a ceruzával a pontra, ahol kissé össze volt gyűrődve a párnája. Az én helyem nem volt ilyen rendezett, gyakorlatilag csak egy fészek volt, amit káosz, párnák, kreativitás és a motyóim alkottak. - Igen? Én csak a perspektíva miatt választottam. Innen látszik a legjobban a legtöbb sátor, a fényviszonyok teszik.
Utoljára módosította:Wittner Dávid, 2017. december 12. 18:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. december 12. 19:16 | Link

Mr. Magnus

- Még nem véresek a falak.
Húzom el a számat, miután körbenézek. A legtöbb gyerek arca értetlenséget tükröz, mozgásuk darabos. Egy kisebb csoport azt hiszi, hogy ez meg sem történik, csak gyakorlat és szivatás, megint mások meg éppen élvezik ugye, hogy nincsenek falak. Felpillantok a férfire, cicamosolyt küldve neki. Tudniillik én rellonos voltam, azokban a régi szép időkben, amikor Algood, Raziel meg Charlie Steerforth is ott koptatták az ülőalkalmatosságokat. A mai napig emlékszem arra, hogy utóbbi vörös vére ténylegesen felkenődött oda. Szerettem azt az időszakot, jó volt. Persze most se rossz, csak más.
- Hú, szép nagy példány.
Látom én a mosolyát, és igen, szándékosan mondtam, amit, és ezt még lehet fokozni, és meg is teszem, de persze csak ízlésesen. Azt mondta a napi tarotkártyás boszi a téren, hogy nem a megfelelő jeleket küldöm. Hát most kap ilyen jeleket. Utalásosakat. Csak úgy árasztom magamból a jeleket. Jobbat úgysem tudok tenni. Csak ne lenne ilyen piszok szép, amikor mosolyog, eléggé megnehezíti a dolgomat. Csinszka mindig azt mondta, hogy olyannak kell lennem, mintha én lennék a végzet asszonya, de én nem vagyok olyan, mint ő. Már a magasságom is gyerekes, szó szerint.
- Te is itt táborozol?
Teszem fel a kérdést felpillantva rá, és magamban megcsapkodva magam, nehogy bármilyen ajánlatot tegyek. Jó, hogy csak magamban csinálok ilyeneket, és nem nyíltan ütlegelem, mert még a végén kitiltanak innen és bedugnak a sárgaházba. Ott aztán beszélgethetek a belső hangjaimmal. Szóval most csak nézek fel rá, és várom, hogy milyen tervei vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2017. december 13. 16:37 | Link


÷ kinézet ÷ december 11. (már kizáródva) ÷


A problémát nyilván nem ismerték fel időben a kastélyban, különben a sztrájk sosem következik be, mondjuk hálát adhatunk, hogy a manók nem léptek fel szintén, hogy akkor ők sem akarnak most semmit. Azt hiszem ennél is jobban meg lennénk lőve. Viszont mindez eléggé tükrözi, hogy ebben az iskolában mennyire is mehet minden rendben, én sem a híre miatt jöttem ide, de kezdem elhinni, hogy oka van, hogy nem olyan jó.
Hasonló a helyzet sok kisdiák elképzelésével is a táborverésről, mert mait láttam, az sok dolog, csak nem hasznos. Kicsit esetlenül lépkedtem át embereken, néha egy-egy plüsst, vagy mai jött meg is taposva, nem különösebben törődve ezzel, hiszen nem lehet nagy cucc, ha amúgy is elhagyta. Egészen addig csendesen tettem mindezt, még fel nem buktam majdnem valaki cuccaiban és inkább egy félreeső részhez nem értem, ahol az engedély után le i pakoltam. Mondjuk nem mintha, h nem lehetne, ne a közelben maradtam volna. Itt lesz a jó, akkor is.
- Ugye tudod, hogy az asztráltest fizikai képtelenség, hogy érezzen? Úgy… bármit - jegyeztem meg sokatmondóan, ahogy rá pillantottam. Van nekem egy olyan mások szerint problémaszámba menő felszínes ismeretem az emberi érzékeltetésben, hogy nem igazán tudom, mikor nem gondolja komolyan a másik, amit mond, vagy éppen milyen érzése van mellé. De ahogy lassan letettem a hálózsákom, majd rá az egyik plédet és a párnákat szépen, sorban, le is ültem re, aztán törökülésből néztem körbe.
- Ahha, hát logikus, ha jobb szereted mindenre a rálátást. Miért érdekel a többi sátor? - érdeklődtem talán nyersen, nem volt semmi negatív ebben, csak nem nagyon szoktam más hangnemet használni. A beszélgetés az infócseréről szól azt hiszem, bár Oskar most biztos megint leszúrna ezért. Eh.
- Azok a te rajzaid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. december 14. 12:56 | Link

Tatiana kisasszony

- Ahogy elnézem a küzdelmet a jó helyekért, meg hogy ki kivel aludjon per legyen egy sátorban, csak idő kérdése, míg újra nem festik a falakat egymás vérével. - Némi költői túlzással fűzi hozzá, bár már szemtanúja volt egy veszekedésnek arról, hogy "ez csak három személyes, te már nem férsz be ide".
- Ugye? Hát még mekkora lesz, mire felállítjuk. - Szavai mögött cinkos nevetés bujkál, ahogy oldalra sandít a nőre. Közben azért, hogy ne csak nézzék a még kibontatlan sátrat, elkezdi kipakolni belőle a léceket és ponyvát.
- Az én szobámat nem festmény védi, szerencsére így nem lettem kitelepítve a felségterületemről. - Nem is nagyon tud olyan tanárról, aki pórul járt volna, elvégre csak a klubhelyiségeket (és az onnan nyíló hálókörleteket) vágta el a sztrájk a külvilágtól.
- De mivel a Rellon úgysem fog egy helyben ülni, gondolom, sok dolgom lesz idekinn. - Nem tűnik úgy, mint akit kellemetlenül érint. Talán azért sem érzi át, mert nem neki kell a Nagyteremben kempingeznie - így még kifejezetten szórakoztatónak is találja ezt az egész fennforgást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. december 15. 19:53 | Link

Bálint Fruzsi
12.15., 17:00

Már pár napja tart a festmények sztrájkja és előreláthatólag még karácsonyig biztos eltart. Sose volt velük bajom, nem is értem, ki képes összefirkálni őket meg felgyújtani. Némelyik egész értelmes és jót lehet vele beszélgetni, párhoz meg jobb nem is szólni, mert kikerekít valami pletykát és az egész kastély arról fog beszélni.
Ezért lakik most szinte az egész iskola sátrakban, pár szerencsés meg a faluban. Marci is itt van valahol, meg is lepem valamelyik este. Egy szép piros sátorban foglalok helyet,mely mágikusan van megnagyobbítva. Kicsit olyan, mint a Tardis, kívül kicsi, de belül hatalmas. így pont jól elférünk,és jobb híján a szobatársaimmal lakok. Annyira nem ismerem őket, mindig a konyhában vagy órán vagyok. Nem is baj, legalább megismerjük egymást.
A sátram előtt üldögélek, pontosabban az ajtajában. Sajnos az Eridon konyhájába se tudok bejutni, de a manók néha beengednek a nagy konyhába segíteni, így legalább ők haladnak, én meg főzhetek.Most is ez történt, délután sütöttem egy jó adag carbonarat és lasagnét, ezekkel túlélem pár napig. Persze bárkinek szívesen adok, már aki szépen kér. Nem szeretem, ha bunkók az emberek.
Egy műanyag edényből eszegetem a carbonarát, egy kis garnélával is feldobtam, úgy még finomabb. Egy kis pálcaintés, és már meleg is az étel. Ha már ilyen szükséghelyzet van, legalább a kaja legyen jó. És mivel én főztem, ezért a napom is jobb lett, hisz vagy eszek, vagy főzök, vagy megeszem, amit főzök. Valamelyik mindig teljesül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 15. 23:33 | Link

Carolina Eleonore Bellini
12.15., 17:00

Remek. Igazán csodás. Előbb anya levele, aztán ez. A festmények lázadása tört ki, és csövezhetünk itt a Nagyteremben. Én ökör, miért nem írtam Noxen doktornőnek… lehet, mégis megejtem, mert még ez a belső kemping elviselhető, de az, hogy én család nélkül karácsonyozzak… nem.
Úgy tűnik, idén ez lesz az én Karácsonyi lidércnyomásom. Mégis csak jobb lett volna már az elején barátságosabbnak lennem a Banyával? Ő most a pletykáin keresztül biztos tudná, kihez forduljak segítségért.
Az éterben lasagne meg spagetti illata sodródott felém. Hm. Összecsordult a nyál a számban, az olasz konyha páratlan. Na, jó, a keletiek se panaszkodhatnak gasztronómia terén. – Ó, kaja!
A hangulatom egy fokkal jobb lett, most kivételesen, ha már belső kempingezhetek egy kastélyban, nem fogok duzzogni és hisztizni, mint egy elkényeztetett kölyök, csak kiélvezem a pillanatot, legalább lesz majd miről mesélni az utódaimnak, bár ez még nagyon a jövő zenéje. Kicsit olyan ovi-nosztalgia érzetem támadt, hisz a legtöbbünk biztosan épített odahaza is belső sátrat, bunkert. Mugli környezetből érkezők biztosan, hogy ez aranyvérűeknél is szokás-e, nem tudom. Minden esetre tök jó móka, amikor az ember és a legjobb barátai közös jelszavas kis magánszférát alakít ki egy jóféle filmnézéshez, vagy titkos kupaktanácshoz némi vajas-sós popcorn mellett.
Lasagne és carbonara… nyamm.
- Mennyei az illata, ügyes vagy – dicsértem az olasz, mestertanonc szobatársamat, Carolinát. Bírom a szobatársaimat, szerencsésnek éreztem magam, amiért velük osztoztam egy sátron.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2017. december 19. 14:15 | Link


outfit | kizárva


Talán egy kicsit túlzásba is vittem a lazaságot a csajt illetően, de nem akartam rástresszelni, csak azért, mert nőnemű. Ennyire nem kellene bénának lenni, az megint egy új szint. Kicsit megpróbáltam el is viccelni a dolgot, de ha okos is, a humorérzéke nem a legkiválóbb. Halkan szusszantam egyet, a lehető legfeltűnésmentesebben.
- Ugye tudod, hogy létezik olyan az univerzumban, hogy vicc? - kérdeztem nemtörődöm hangon, fel sem pillantva a jegyzettömbből, amiben egy újabb lapot vettem szemügyre, egy kis ihlet után kutatva. Mostanság nem is terveztem új mintát, így meg nehézkes a munka, főleg, ha olyan ember jelentkezik be, aki csak "szeretne valami menőt". A kedvencem akkor is az volt, mikor Barbie élő mása betopogott, hogy legyen sikkes, de elegáns. Parancsolsz?
Miután a vörös elhelyezkedett, megkérdezte tőlem, hogy miért érdekel a többi sátor, a válaszom pedig egy apró rántás volt a vállamon. Nem különösebben akartam én ebbe belemenni.  Ő is inkább kissé furcsa hangszínt ütött meg, mire a szemöldököm összevonva pillantottam fel.
- Életem szerelmét keresem. Lehetőleg elsős, navinés legyen... csak rajzolok - tettem hozzá, mielőtt még ezt is halálosan komolyan veszi és azt hallgathatom a jövő héttől az iskolában,  hogy pedofil vagyok.
A kérdésre a pillantásom a tömbre siklott, majd vissza Bognára és egy pillanatra összepréseltem az ajkaimat, mielőtt biccentettem volna.
- Öm, igen, valami olyasmi. Firkák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2017. december 19. 20:08 | Link


÷ kinézet ÷ december 11. (már kizáródva) ÷


Egy pillanatra egészen megakadtam, mikor felvilágosított, hogy viccnek szánta, én csak igyekeztem könnyedén véve a holmiimra nézni, amit lassan elrendeztem inkább. Úgy néz ki a nevetés, mint intellektuális reakció továbbra sem erősségem, már, ha az lett volna az elvárás. A fiú biztosan elég vicces, én kezelem sajátosan a humort. Ami elég vicces, ha már poénok, lévén testnedveket jelent. Elég pontos pszichikai ábrája van annak miből mi következett, hogy az ember kedélyes nevetését ma ennek nevezzék.
- Bocs - vontam vállat, kissé talán sértettnek tűnve, pedig nem voltam az feltétlenül, csak nehezen viselem, mikor újra és újra kiütnek rajtam dolgok, amikkel nem igen tudok mit kezdeni. A testvérem szerint majd jót tesz, hogy végre emberek vesznek körül, korombeliek is, nem csak nálam harminc évvel idősebb emberek, akiket szintén képes voltam néha kijavítani. Kellemetlen szokás, tudom.
- A szerelmet csak a Valentin-napon meggazdagodni vágyók találták ki - közöltem tényszerűen, mondjuk egyikből adódik a másik, tény, mindenki szeretne valamin meggazdagodni. - Csak a hormonjaid buta játéka, de ők ott vannak, te éppen a rellonéval vagy szemben, így esély sincs rá, hogy megemelkedjen a phenil-etil-amin termelődésed… és igen, most vettem a lapot, hogy viccelsz amúgy.
Azt nem igazán tettem hozzá, hogy csak nem értem meg mindig, túl kézenfekvőnek veszem, hogy a kommunikáció nem erre való, ettől pedig most nem is érzem magam valami jól, de nem igazán tudom mit tehetnék. Végül csak a falnak dőltem felhúzva a lábaim és a rajzait figyeltem.
- Jól néznek ki, szoktál is velük valamit kezdeni, vagy tényleg csak rajzok maradnak? - fordultam felé érdeklődve, ezúttal komolyan is gondolva, aztán ahogy a bakancsom fűzőjét piszkálgattam eszembe jutott Oskar, meg hogy illene valamit csinálnom, mielőtt bunkónak leszek titulálva. Pedig csak kicsit… nyers(?) voltam.
Mit mondhatnék? Nem úgy értettem az előbb, csak… Nem nagyon vagyok… otthon ezekben a viccekben. Az emberekben.
Utoljára módosította:Jeanette Bergström, 2017. december 31. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2017. december 25. 03:26 | Link


outfit | kizárva


A válaszom flegmább volt, mint amilyennek szántam, de abban a pillanatban éppen nem érdekelt. El voltam viszonylag mélyedve a régebbi rajzaim tanulmányozásában, mindig újabb hibákat fedezve fel, amikről elsőre nem is tűnt fel, hogy ott vannak. A sértett felhanggal ellentétben, ami egyértelműen kicsilingelt a csaj bocsijából. Nem akartam rá válaszolni, hiszen nő volt, nem létezett erre jó válasz, mindenképpen te jöttél ki belőle szarul.
Mint ahogyan az utóbbi megszólalásból is, amiben a szerelmet meg a Navinét említettem. Inkább a táskámba túrtam, amiben a ceruzáim voltak és kivettem a tokot, amiben a grafitokat tároltam. Szórakozottan végigfuttattam az ujjamat a készleten, mielőtt elővettem volna egy HB-s darabot, ami elég kemény volt hozzá, hogy könnyen kiradírozzam a húzott vonalat, ha esetleg elszúrnám a vázlatot. Persze, csak abban az esetben, ha nem nyomom rá túlságosan.
- Milyen szomorú, pedig már reménykedtem, hogy lesz rá esélyem. Hervasztó vagy, megcsappan a phenil-izé termelésem - csóváltam meg a fejemet kissé, a szemöldökeimet is összevonva, de a tekintetem továbbra is a cuccaimon időzött. Legalább most értette, hogy viccről van szó, még ha nem is úgy reagált, mint az ember elvárná. A hátát a falnak döntötte, erre már csak felpillantottam, de aztán ismét a tömbre néztem.
- Igyekszem, de ezek tényleg csak firkák. Ezekből nem lesz semmi - legyintettem, jelezve, hogy ezek tényleg rajzok maradnak. Nem hivatottak többre. Mint az itteni diákok egy része. Csak vannak, hogy képezzék a tömeget, de se nem egyediek, se nem kielégítő a látványuk, vagy a tudat, hogy léteznek. - De van, amivel később dolgozom, igen. Neked van hobbid? A lexikonságon kívül.
Utoljára módosította:Wittner Dávid, 2017. december 25. 03:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2017. december 25. 15:42 | Link


÷ kinézet ÷ december 11. (már kizáródva) ÷


Úgy tűnt, ha nem is indult jól a dolog, legalább nem kell feleslegesen olyan témán lovagolnunk, aminek nincs logikusan pozitív végkimenetele. Bár bizonyosan lenne megoldás a semlegesre, de az emberek ritkán gondolkodnak, mielőtt beszélnének vagy cselekednének. Mondjuk az, hogy most csend lett se biztos, hogy jó előjel, de nekem megfelelt. Egyszer még rá is néztem, aztán csak hagytam a dolgot eltávolodni.
Talán egy kicsit jobban belemélyedtem a megjegyzésébe, mint illene, de Merlinre mondom, nem volt ebben semmi rossz szándék. Azt hiszem csak próbáltam beszélgetni. Nem szoktam, vagy ha igen, azt általában pár szóban muszájból intézem, más eset sikeresen nem sokszor fordult elő. Benne van az is, hogy az ilyen dolgokat időpazarlásnak gondolom máskor. Most is érzem már magamon, hogy telnek a percek, de hasznos és tevékeny az pont nem voltam, éppen ezért én is kiszedtem a holmijaim, vagyis a vastagabb, összetűzött rajzos füzetet meg pár ceruzát a kis háromszögletű tokomból.
- Nem mondom, hogy nincs, csak hogy nagyon alacsony, olyan tíz százalék alatti, hogy így megleled ott. De amennyien össze vagyunk zsúfolva egy helyre és amilyen közel, majdnem ötven százalék, hogy előbb vagy utóbb megugrik. És igazából nem is - tud csökkenni, csak normál szinten marad, de csak legyintettem egyet a kezemmel, hogy nem fontos, így is éppen eleget tudott meg a helyzetéről, ami szerintem új lehetett. Nem volt még olyan ember, akinek ne lett volna még ismeretlen pár egyszerű számítás eredménye. Ők ilyen sors meg hit dologgal dobálóznak a legtöbbször.
- Dolgozol? Akkor ezek tervek? - pillantottam rá, miközben kivettem egy vonalzót és kinyitottam a saját cuccaim is. Egészen eltérő firkáim voltak, ha úgy tetszik. Leginkább apró, ám annál fontosabb alkatrészek kinagyított, arányos rajzai, a legapróbb résekkel és sok számmal körülötte, amik méretekre, mennyiségre vagy éppen hajlítási szögre vonatkoztak. Amióta a játékok készítését jobban megismertem érdekel is, de nem lehet akármilyen.
- Van, különleges játékokat segítek készíteni. És nem vagyok lexikon - közöltem a fejem rázva és elmosolyodva a füzetem felett. - Ez csak... Sok dolog érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. december 25. 18:25 | Link

Bálint Fruzsi
12.15. 17:00 körül

Hát igen, elég rossz ez a helyzet. A szobám sokkal kényelmesebb, mint a sátor, de ez van. Miközben készülődök az evéshez és végre lecsüccsenek a sátram ajtajában, mögöttem meghallom szőke kis szobatársam hangját. Elmosolyodok a dicséretre, a villámat az edényembe teszem és leteszem az edényt a földre. Ha jól emlékszem Fruzsinak hívják, de még nem beszéltem vele.
 - Ó, köszi szépen, kérsz? Van lasagne és carbonara, jut neked is! - Mondom neki, hisz nem biztos, hogy van elég kajája vagy evett ma egyáltalán. Szeretek főzni mindenkinek, biztos ezért tűnik el a kis bedobozolt adag étel, amit ott szoktam hagyni. Ha kér, akkor pár pálcaintéssel egy műanyag tányér és evőeszközök repülnek elő és egy adag étel is landol a tányéron. Magam mellé mutatok, hogy üljön le, majd az ölembe veszem a tésztámat és bal kezembe a villámat. Igen, bal kézzel eszek, varázsolok és főzök, jobbal pedig a kreatív dolgokat csinálom. Kétkezes vagyok, nagyitól örököltem.
 - Jó étvágyat! Remélem ízleni fog! - Rámosolygok, majd folytatom az evést. Kicsit kihűlt azóta, de attól még finom. A garnélát kissé nehéz volt megszerezni, de a manók adtak egy kicsit, így került bele.
Közben figyelem Fruzsit, hogy hogy ízlik a főztöm. A lasagne sajnos nem lett tökéletes, kevés volt a paradicsomszósz, ezért inkább húsosabb lett. De nem gond, a fűszerezése tökéletes, meg persze az íze is. De ezt majd ő tudja megmondani, és remélem fogja is. Jó dolog, ha az emberek boldogabbak az ételemtől és Fruzsin látszik is, hogy már az illattól is jobb kedve lett. Na az ilyen az igazán hálás ember, ők szokták nagyon megköszönni az ételt. Remélem sok ilyen vendégem lesz majd, de addigra kéne egy étterem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2017. december 26. 04:57 | Link


outfit | kizárva


Furcsa egy szerzet volt ez a lány és valahol örültem neki, hogy nem most futottunk össze először. Akkor lehet, hogy most még a falat is kaparnám idegességemben, mert nem elég, hogy ki lettünk rakva, most még ő is mellém került. De alapvetően tudtam, hogy mire számítsak - nagyjából semmi normálisra -, meg amúgy is, elég spontán voltam, hogy ne viseljen meg a rögtönzött átszállásolás. Sőt, igazából ezt is lehet úgy felfogni, mint tapasztalat-szerzés, ami meg ugye sosem árt.
A szerelem sosem hatott meg különösebben, mármint maga az érzés nem foglalkoztatott. Akadtak lányok, akiket kedveltem, de azt hiszem, ennyi, nem volt meg az az igazi szikra.
- Hát nem tudom, azt hiszem annyira nem érdekel a dolog, hogy folyamatosan fixírozzam a nőket. És nem, nem érdekel, ha pasiktól is megugorhat, ezt a részét most még csak fontolóra sem akarom venni - előztem meg az esetleges korrigálást egy határozott közbeszólással. A legyintést már számba sem vettem teljesen, mert sejtettem, hogy még több tudományos infó érkezett volna és azt hiszem, abból mára már eleget hallottam.
A kérdésére valami helyeslő hümmögés hagyta el az ajkaimat, hiszen így is mondhatta, ha ez a neki tetsző szó rá. Nem igazán tervek voltak, sokkal inkább esetlegesen inspiráció, lehetőségek. Nála is azt hiszem, rajztömb volt, de nem akartam belemászni különösebben kérdezés nélkül.
- Olyasmik. Csak kérésre személyre szoktam szabni kicsit őket - bólintottam végül, kissé elmélázva. A hobbi viszont érdekesen hangzott és kivételesen nem olyan... elvontan, mint a csaj legtöbb mondanivalója. - Mit takar a különleges?
Közben a kezem szinte akaratlanul is járt és csak néha pillantottam felé, felületes skiccet készítve a sátras képhez. Most amolyan kikapcsolódás volt ez, inkább, mint munka.
- Az sosem baj, ha széles az érdeklődési köröd. Legalábbis ezt állítják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 27. 22:05 | Link

Igazgató bácsi <3

Éppen Tappancsot etettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy kis vendégünk érkezett a sátorba, és a rágcsámnak esett neki. Ajaj, szerintem az a chips nem éppen a kis tündérkének való.
- Hé-hé, mássz ki a zacsiból! Na, még a végén megfulladsz itt nekem! – korholtam a kutyust.
Bűnbánó tekintettel nézett rám, miután elrágcsálta az utolsó chipsgyűrűmet is, brühühü, és persze, kiszabadítottam a zacsiból. Ez a kis angyalka chipsmérgezést fog kapni előbb-utóbb. Hol az a felelőtlen gazdi, amelyik így bánik az állatkával? Tuti chipsszel tömi, ahelyett, hogy rendes, neki való ételt adna az ebnek. Ej-ej… a kutyussal a karjaim közt léptem ki a sátor bejáratán, tekintetemmel keresve a felelős felelőtlent.
- EMBEREK! Kinek hiányzik egy chipsimádó kutyuli? – fennhangon kiabálva igyekeztem érvényt szerezni magamnak a tömegben, hogy a gazdája felismerje a jószágot. Szeretném jó alaposan megszidni, hát hogy lehet így bánni ezzel a cukorfalattal? Még engem is levett a lábamról, ami azt illeti, nem bírtam rá haragudni.
- Na, te tündér, megkeressük a gazdid, jön nekem két zacsi baconös chipsszel – vigyorogtam az állatra, az meg a mancsával eltakarta a szemét. Édes. Tappancs már elaludt a kis terráriumában, az én kis angyal törpenyuszim. Nagyon szerettem őt, és képtelen lennék hagyni, hogy a nyuszim bármikor is olyat egyen, ami nem az ő szervezetének való.
- Jaj, te. Remélhetőleg nem leszel rosszul a baconös chipsemtől.

Utoljára módosította:Jeanette Bergström, 2017. december 31. 18:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2017. december 28. 16:06 | Link


÷ kinézet ÷ december 11. (már kizáródva) ÷


Az emberek 98%-val nem voltam kompatibilis, és mertem rá nagyobb tétet tenni az esélylatolgatás gyors végigpásztázása mellett, hogy nem ebben az iskolában találom meg a maradékot, aki abba a két százalékba tartozik és még nem ismerem. De adtam neki esélyt, hiszen még akár meg is történhet. Mondjuk pont ugyan akkora ennek a lehetőségnek a valószínűsége, mint a lottó ötös eltalálása egyetlen feladott szelvénnyel, a legelsővel életünkben. De a bizonytalan események valószínűsége matematikailag leírható és kezelhető az emberekkel ellentétben. Ez mindig is zavart.
- Óóó, milyen kár, biztos nagyon sajnálják - mondtam neki, de ezúttal elég szélesen sikerült elvigyorodnom meg még kicsit nevetni is. Eszembe sem jutott ilyesmit húzni rá vagy tovább fokozni, mivel láthatóan nem is érdekelte, de ez még szerintem is egészen vicces volt. Leginkább a riadalma attól, hogy lenne mivel folytatnom. Mert ez nem félelem kérdése, mindig tudnám merre azt hiszem.
Sok vagyok, érzem, tudom és hangot is adott neki tulajdonképpen a csenddel, ezért is másztam a saját dolgaimba. Miközben lassan fellapoztam a kis vörös szalaggal bejelölt oldalig a magamét, az ő tömbjére pillantottam mikor válaszolt.
- Akkor biztosan jó vagy benne, ha rád bízzák. Meg gondolom szereted is, ha ennyit foglalkozol vele, az nem lehet rossz - próbálkoztam meg valami normálisabb válasszal, ugyan erőltetett nem volt, csak szerintem érződött, hogy érdekel ugyan a dolog, csak nem sokat értek a hogyan figyeljek rá az emberek kiakasztása nélkül.
- A családom egyedi varázsjátékok készítésével foglalkozik - mondtam igazából a füzetembe, ahol egy nagyon kezdetleges gömb volt lemodellezve éppen. Egyik tárgyból sem, amit valaha készítettünk nem készült egynél több, és sosem tudták lemásolni, ettől is különlegesek voltak, nem csak a bűbájoktól és képességeiktől. Szerettem csinálni, érdekes, új és rengeteget lehetett használni mindazt, ami a fejembe szorult. - Én is ilyenekhez segítek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. december 31. 14:38 | Link

Bálint Fruzsina Ingrid
a Festmény Sztrájk idején az ünnepi sátortáborban

Egy levelet írok éppen. Nem hivatalos levél. Mielőtt persze bárki azt hinné, hogy az igazgató sem dolgozik a szünetben, az igazán nagyot téved. De tény, ilyenkor a hivatalos és a nem hivatalos tennivalókból hasonlóbb mértékben jut ki, mint általában. Éppen ezen a baráti irományon ügyködök tehát a sátramban üldögélve, és elgondolkodó pihenőt tartok két mondat között, amikor észreveszem, hogy a Jack Russel Terrierem nincs sehol. Ez persze nem a kutyám neve, hanem a fajtája. A neve...
- Pajkos! - szólítom őt félhangosan, amint kilépek a sátorból. Csípőre teszem kezeimet, így nézek körbe a szomszédságon. Pár diák rám pillant, köszön nekem. Viszonzom az üdvözlést és már hozzá se teszem, hogy a kutyámat keresem. Ők, akik mellettem sátoroznak, már jól tudják, ki tartozik ehhez a névhez.
Megüti aztán a fülem egy nagyon gyanús kérdés. Bár az én ebem nem chipsimádó, de képes akármit megrágcsálni vagy akár be is falni. Úgyhogy nagy eséllyel őt találta meg a hang tulaja. Elindulok hát arra. Talárom súrolja a sátrak falát, ahogy lebeg jártamban.
- Á, hát itt vagy... - pillantom meg a lány karjaiban.
- Megette a chipsed vagy csak akarta? - kérdezek is rá egyből.
- Minden esetre elnézést érte - szögezem le bocsánatkérő mosollyal, hogy sajnálom, Pajki nevében is. De egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy kódorgás gátló bűbájt alkalmazzak rajta. Pedig talán az lesz a vége, hiszen egyre vakmerőbb sajnos. Addig nem volt gond, amíg csak elszökdösött az irodából és simogattatta magát bárkivel, aki az útjába akadt. De mindig messzebbre merészkedik mind távolságban, mind bármilyen más szempontból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. december 31. 15:35 | Link

Kedvenc HV

- Csak otthonossá teszik a helyet.
Jelentem ki lelkesen, miközben körbepillantok. Egy kicsit előidézi a fiatalkoromat a tény, hogy ennyi rellonos vesz körbe. Imádtam a zöld egyenruhát, a sárkány szimbólumot. Mindent. Egy kicsit el is önt a lelkesedés, de most sajnos úgy kell csinálnom, mint egy komoly felnőtt, pedig nagyon is ínyemre lenne nekem is bevetni magam ide, megtalálni a tökéletes sátrat, ahonnan a legjobb a kilátás, ahol a legszebb a napfelkelte, és ahonnan a leggyorsabban el lehet érni reggel egy kis kakaót.
- Úgy vélem, rengeteg potenciál van önben, Mr. Magnus.
Kapom el a pillantását, és egy kicsit ki is húzom magam, ahogy anyukám tanította. Ki a cicit, be a hasat, fordulj fiam egy kicsit, hogy jobb szögben lássa a szemed. Rengeteg ilyen borzalmas tanácsom van az utókornak, olyanok, amiket belém neveltek, és amiket remélem nem adok tovább.
- Fontos, hogy kellőképpen messze legyenek az Eridontól.
Közben én is nekiállok a bontogatásnak, hogy tényleg mozogjon a kezünk is, ha már egyszer jöttem. Elpillantok az egyelőre veszteglő pirosak felé, majd vissza a férfira, végül négykézlábra ereszkedve elkezdem kihajtogatni a felém eső részt. Ez egy hatalmas sátor lesz, ha felállítják.
- Óóó Merlinre, az ott két grillszett?
Igen, négykézláb az ember egy új szinten ismerkedik meg a hellyel, még lejjebb is hajolok kicsit, hogy jobban el tudjam olvasni a feliratot rajta. Jó kis cucc, ezek szerint elég jól eltervezték már, hogy mi lesz itt.
- Még a végén el kell gondolkoznom azon, hogy a Rellon bosszantotta fel a festményeket. Igazából elég sok tippem hozzátok kötődik, pár a Navinéhez meg az Eridonhoz. De leginkább a zöldekhez passzol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 31. 19:57 | Link

Igazgató bácsi <3
Festménysztrájk és Beltéri kempingezés

A kis terrierféle egyszerűen levett a lábamról, képtelen voltam rá haragudni. Csak törölgettem a kis chipses pofiját, és fohászkodtam Merlinhez szép csendben, hogy ne legyen baja ettől a dézsmálástól. Azért nem mindegy, hogy mit adunk a kutyának, ő meg sajnos megtalálta a rágcsát.
Hamarosan felbukkant a tulajdonosa is, és egy nevet is kaptam a kis édibédihez.
- Pajkos? Irtó aranyos neve van, és szép napot, Igazgató úr – az árvaságom kezdete óta talán ez a legjobb pillanatom.
Mostanra kezdtem megnyugodni és elfogadni a helyzetet, és az a szerencsém, hogy még így se maradtam teljesen magamra. Itt volt nekem a suli.
- Egy morzsát se hagyott belőle a kis falánk. Legközelebb jobban vigyázzon rá, és nézesse meg biztonság kedvéért. Nem szeretném, ha baja lenne. Milyen fajta? – érdeklődtem barátságosan.
A kisállatok már csak ilyenek, nincs okom legorombítani az igazgatónkat, fogadok, hogy Tappancs nyulam is megdézsmálna ezt-azt, ha hozzáférne.
- Semmi gond. Előfordulhat, legközelebb vigyázzon rá jobban. Nehogy csokival lakjon jól.
Hát igen, sok esetet olvastam már arról, hogy csokimérgezés ért kutyusokat, igazán kár lenne ezért a szép példányért, olyan aranyos, és tök jó, hogy hagyja magát simogatni. Tuti vele járhat csajozni az igi bá’. A hölgyeket levenné a lábáról, az garantált. Szó szerint is akár, ha nem vigyáznak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 31. 20:05 | Link

Carolina Eleonore Bellini
12. 15 17:00 körül

Carolinát bírtam, tök jó arc, igazából mindegyik szobatársam az volt, szerencsésnek éreztem magam, amiért velük kerültem egy szobába. Az mondjuk hátrány, hogy ők már mestertanoncok, tőlem jóval idősebbek, és emiatt kicsit nehezebben találtam meg velük az összhangot, alig láttam őket a szobában a sok teendőjük miatt. És persze, én is eléggé elfoglaltam magam, sok tanulnivaló akadt. A festménysztrájk nem jött valami jól, és meg tudtam volna szidni úgy jó alaposan Stefit, amiért összemázolta a vén szipirtyót.
Vannak érzéseik… aha. Akkor talán nem pletykálnának szanaszéjjel mindent. Ezt majd meg is vitatom az öreglánnyal, hogy nekünk is ugyanúgy vannak érzéseink, és nem szeretjük, ha valakik, még ha mozgó és beszélő festéktömegek is, de beleártják magukat.
- Lasagnéből kérnék egy kicsit, köszi – hagyni akartam a többieknek is, nem lehetek tolakodó. Ilyen finomságot vétek elorozni mások elől, nyamm.
- Megtanítasz rá jobb körülmények között majd? – kérleltem bociszemekkel. Hamarosan kezemben tudhattam az adagomat, és boldog vigyorral álltam neki a kivégzésének. Egyetértek Garfielddal: a legfinomabb kaják egyike a lasagne.
- Köszi, neked is. Üm, ez valami mennyei. Ennél már csak a kijevi sajtos csirke lehet jobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. január 4. 20:30 | Link

Bálint Fruzsina Ingrid
a Festmény Sztrájk idején az ünnepi sátortáborban

Szóval megette mindet. Gondoltam. Számat elhúzva rázom a fejem, megrovóan pillantva ebemre. Már amennyire egy kutyára lehet. Ő persze szánja-bánja bűnét. Fülét fejére simítja és nagy szemekkel néz. Igazán szégyelli a dolgot, egészen addig, míg alkalma nem nyílik egy újabb rosszaságra.
- Figyelni fogom, hogy érzi magát - bólogatok a tanácsára. Gyógyítóhoz azért nem rohannék vele. Falt ő már be mindenfélét, de nagyon jó szervezetük van ezeknek az állatkáknak. Minden esetre friss vizet mindenképpen teszek a táljába.
- Jack Russel Terrier keverék - felelem derűsen.
- Tartozom neked egy zacskó chipsszel - bólogatok, csípőre tett kézzel.
- De ha jó a burgonyaszirom vagy hasonló, azzal hamarabb szolgálhatok. Mugli üzletekben elég ritkán fordulok meg - vallom be töredelmesen. Hiszen az általa említett rágcsálnivalót nem nagyon kapni a varázsló boltokban. Legalábbos én nem igazán szoktam látni. Ez kifejezett mugli csemege szerintem.
Pajkos lekéreckedik a lány öléből és jön a lábamhoz bújni. Az orrával bökdösi a kezem, kicsit felugorva, aztán a vádlimnak dönti magát és várja, hogy lehajoljak simogatni őt. Ezt persze meg is teszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 66 ... 74 75 [76] 77 78 ... 86 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet