27. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Candyland fesztivál még tart, eredetileg szeptember 15-ig lenne lehetőségetek, de a sok futó játék és érdeklődő miatt arra kérünk titeket, hogy szeptember 30-ig zárjátok majd a játékaitokat!

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 59 ... 67 68 [69] 70 71 ... 80 81 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. október 14. 18:54 | Link



Válaszul kajánul elvigyorodik, szavak helyett megrezdülő arcvonásaival üzeni: Pixy, nem ismersz te még engem.
Hunter kiszámíthatatlan. Nem csak az elején, hanem mindig. Viselkedéséhez, állandó csapongásához nem lehet hozzászokni. Egykönnyen legalábbis biztosan nem. Még a saját édesanyja is azon a - számára tragikus - véleményen van, hogy ami elsőszülött, higgadt és jól megfontolt fiából hiányzik, az tervszerűen központosult a meggondolatlan, sokszor minden lében kanál, fejjel a falnak típusú másodszülöttjében. Szegény asszony.
Hogy mi a következő lépés, azt Bailey maga sem tudja soha, ez pedig ahelyett, hogy megrémítené, inkább még lelkesebbé és életszeretőbbé teszi. Noha nincs semmiféle mottó, amibe a nehezebb órákban kapaszkodhat, az azért elmondható róla, hogy az életet két kanállal habzsolja, és mélyen egyetért azzal a szállóigével, hogy amiből egy adatik meg - mint az élet -, azt a lehető legjobban ki kell használni, és a lehető legtöbbet kell belőle kihozni. Egyszerűen nincs más lehetőség. Pazarolni meg csak az istentelen barmoknak szokása.
Az igazgató beszéde váratlanul véget ér, mire Hunter oldalra pillant, szemöldökeit sokatmondóan megmozgatja, és míg a teremben mindenki tapsol, ő a pitéért nyúl.
- Múlt héten voltam egy londoni veteránautó kiállításon - szólal meg aztán tele szájjal, az asztal fölé görnyedve, nyakát nyújtogatva, nehogy leegye magát. Néhány narancssárga ételmorzsa a terítőre hullik. - Marha jó volt.
Újabb édes falatot gyűr a szájába, úgy fordul a Rellonoshoz, de közben eszébe sem jut abbahagyni a mesélést. Kisebb csoda, ha a lány bármit is kihall a mestertanonc csámcsogásán átszűrődő motyogásból.
- Imádom a muglik cuccait! Az egyik haveromnál aztán hajnalig lógtunk az Xboxon. Egy igazi állat a gyerek. Bírom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 14. 19:18 | Link

|I don't think that we should be around each other
Én amúgy tök jól tudok igazodni az emberekhez. Már akihez, és bár szívesen állítanám az ellenkezőjét, sajnos nem kevés ember van, akihez nem sikerült. Na de hát ez van, és amúgy is, a levitás pont nem ilyen ember. Legalábbis remélem.
Párszor összeütve tenyereim tapsolom meg én is az igazgatóbácsit, aztán, a társaságomhoz hasonlóan magam is kiveszek az elém rakott tányérra egy finomnak tűnő sütit. És a magam részéről ennyivel be is szándékozom érni, otthon amúgy is ettem. Mielőtt rájöttem volna, hogy épp elkések.
A kiállításra vágok egy not bad fejet, még hümmögök is, ahogy lenyelek egy szeletet a - számomra meghatározhatatlan ízű - édességből. Az általa elhullatott morzsákat leseprem a terítőről, komolyan, mintha az anyja lennék. Pedig esküszöm nem akarom, ez csak így jön. És akkor jön a nehezebben megérthető rész, mire abbahagyom a rágást, és kissé összeráncolva homlokom nézek rá. Igen, most jöhetne a dumám, hogy ezek az aranyvérű kölykök nem is tudják, mennyi mindenből maradnak ki, de, hogy őszinte legyek, nekem sem volt a legfényesebb mugli gyerekkorom.
Viszont most van. És most, hogy megint Balázsnál lakom, ki is élvezem.
- Ja, nekem is van - elmosolyodva biccentek, előre felkészülve, hogy most akkor a nyakamba ugrik, mert hú de jó, hogy gamer meg bro meg minden. Mondjuk még mindig nem töltöm ott a fél életem a képernyő előtt, a konzollal. De szeretem. Ja. Tényleg. - Milyen rég Call of Dutyztam egy jót, hmh - a mondatom végére megeresztek egy vágyakozó sóhajt, tekintetem a mennyezet felé emelem.
Aztán visszacsöppenve a valóságba megrázom fejem, s a villával megint levágok egy kisebb darabot a sütiből.
- Amúgy jó étvágyat - igen. Én ilyen kis aranyos is tudok lenni. Bizony, bizony.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 286
Írta: 2016. október 14. 21:00 | Link

-------------------------------
Évnyitó beszéd
az ünnepélyen a tanári asztalnál | x
-------------------------------

Átadom a díjat a pulpitusra érkező csapatkapitánynak, aki boldogan vonul vissza vele a zöldek asztalához. Miután az ünneplés valamennyire csöndesedik, kezeimet összedörzsölve nézek körbe a nagyteremben, hiszen a beszédem végéhez közeledve még egy nagyon fontos dolog hátra van.
Pálcámmal négyet suhintok, a tér különböző pontjaiba, mire a díszítés egy-egy eleme leválik helyéről, elém repül és addig kavarognak, mígnem megformázzák magát a házkupát. Mindenki sejtheti, mi következik.
- Az elmúlt tanév pontversenyén 2127 pontot szerzett és ezzel negyedik lett a Rellon ház. - hirdetem az eredményüket. Úgy hiszem, hiába csúsztak le a dobogóról, a kviddicsben nyújtott teljesítményük talán kárpótolja őket valamennyire. Jár a taps.
- Harmadik lett 3335 ponttal a Levita. - ütöm össze tenyerem a szfinxek felé is. Ők sem panaszkodhatnak az iskolaelsőikkel.
- Második helyezést ért el a házak közti versenyben 3453 ponttal... az Eridon. - hagyom meg itt is a kötelező hatásszünetet, amit az a jellegzetes zsibongás és hangulat követ. A pirosak vigasságába a még fel nem sorolt ház, egyelőre visszafogott, izgatott öröme vegyül.
- Első lett 5160 ponttal és ezzel a házkupát megnyerte a Navine! - jelentem be a győztest és lendítem kezem az unikornisok asztala felé, mire az egész teremben minden dekoráció sárgára vált. A feltűnő motívumok egytől egyig az ő címerük szimbólumait vonultatja fel. A serleget átadom Belmonte professzornak, majd ismét az egybegyűltek felé fordulok.
- Gratulálok mindenkinek! - bólintok mélyet, mosolyogva.
- Nincsen más hátra: a tanévet megnyitom. - jelentem be nemes egyszerűséggel.
- És jó étvágyat kívánok! - tárom szét kezeimet, mire az asztalok sora végre megtelik a válogatott finomságokkal. Derűsen figyelem egy pár pillanatig a lakomára rontó diákságot, aztán helyet foglalok és pálcámat a nyakamhoz tartva megszüntetem a hangosító bűbájt. Mielőtt pedig bármi másba kezdenék, töltök magamnak egy nagy pohár sütőtöklevet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noah Jorgensen
INAKTÍV


a Mentalista
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 41
Írta: 2016. október 15. 14:07 | Link


Kissé azért meglepődik, mármint szemöldökei felszaladnak szőke, göndör fürtjei irányába, mert hát ez váratlanul érte, elvégre elvileg Heddának ez ugye eszébe se juthatna. Hiszen ő, Noah mindent megtesz, hogy testvéri kötelességét maradéktalanul elvégezze, azaz hogy Hedduc számára teljes körű védelmet biztosítson ilyesféle tekintetben. Nem véletlenül tanult meg bűvészkedni, ugyebár, figyelemelterelésnek is tökéletes lehet a sok trükk, elvégre Hedda nagyon szép teremtés, róla csak valami nagyszabásúval lehet elszakítani az emberek tekintetét, ezt Nojcsi tudja is, és rendkívül büszke is miatta.
- Egyelőre nem terveztem az lenni, drágaságom. És te sem tervezel ilyesmit gondolom, mármint hogy azzá teszel, mert akkor kénytelen leszek olyan szabadulóműsort bemutatni a drága édesapának, ahol én kijövök a széfből, de ő nem. - Igen, Noah biztos benne, hogy Alek is ezt tenné és mondaná a helyében, igen, ez biztos így lenne, így hát nem röstelli kimondani a szavait, elvégre most kettő helyett kell vigyáznia drága húgocskájára, nem árt, ha tisztázza ugyebár a feltételeket.
- Hedda! - csattan fel, amikor meghallja a "kisebbségek" szót, és bár a puszi talán enyhít valamelyest a heves reakción, azért mégis csak... ő nem kicsi, kikéri magának! Csúnyán néz hát a húgára. - Csak viszonyítás kérdése, hogy kicsoda kicsi, te például kisebb vagy nálam. - Ez ugyebár támadhatatlan érv. Ez mindenképpen így van, Hedda kisebb nála mind korban, mind magasságban, és... tény ami tény, Aleknél nehéz magasabbnak lenni, ő nem tehet róla, hogy neki nem sikerült!
Hedda büszkesége gyakorlatilag úgy sugárzik a lányból, mint a radiátorból a hő hetes fokozaton egy fűtetlen szobában Norvégiában, tehát Noah el is neveti magát. Igen, világos, hogy anyu és apu terve nem jött be, Hedduc tehát nem szállt le a földre, ugyanúgy nagyra van magával, de hát inkább ez, mint hogy depressziósan üldögéljen a szobájában, hogy ő nem elég szép meg jó, nem igaz?
- Hát, igen, egy kézilabdással, aki a saját egója miatt nem látja, kinek passzoljon... - Húzza tovább húga türelmét, ahogy elkezdi falni a kaját, ami a tányérjában lelhető fel; arca fel is villanyozódik, nos, ez finomabb, mint amire ő számított. Legalább a konyha jó, igen, ez egy plusz pont, ez mindenképpen hasznos és komfortos lesz később...
Nem, Berina mintha fel se venné, hogy Noah piszkálja a nevével - ám legyen, ha ez neki nem probléma, hát mi állna a szőke útjába, hogy továbbra is így becézze imádott kishúgát? Nyilvánvalóan semmi sem, sőt, kifejezetten engedélyezve lett ezáltal a megszólítás, ugye, mert hát hallgatás - beleegyezés, nem?
- Ember, inaktivizáld a szarkazmusod! - Igen, ezzel pedig Nojcsi megbizonyosodott róla, hogy tuti bevitt egy találatot, úgyhogy egy jóllakott óvodás arckifejezésével emel be még egy falatot a szájába. - Ha nekem tollas a hátam, neked pikkelyes, kisanyám.
Közben a norvég körülnéz, a rellonosok arca megnyúlt a begyűjtőbűbáj nyomán. Ja, tényleg, itt mindenki elcsodálkozik, amikor nem látják a pálcát Noah kezében, és a tárgyak csak úgy a tenyerébe repülnek! Igen, ezt mindig imádni fogja, inkább vissza is fordul a kajája felé, mert a vigyora még a végén elárulná, hogy ő nem félisten.
- Nem ide küldtek anyáék, én választottam a Bagolykőt. Önkéntes bébicsőszöd leszek, drágaság - nyilvánítja ki a nyilvánvalót, miközben bekap egy falat húst.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. október 15. 17:25 | Link

Karina


Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt


Rach örült, hogy a kis Benji-vel minden a legnagyobb rendben volt, ezek szerint nagy volt a mozgásigénye, bár ezen nem csodákozott, mert kisgyermekként ő és a húga is örökmozgók voltak.
- Igen, mentor, klassz, hogy együtt fogunk dolgozni! - lelkendezett a lány, szentül meg volt győződve róla, hogy remek csapatot fognak alkotni ők ketten.
- Értelek. Valóban rendes tőle, hogy amennyire tőle telik, besegít a gyereknevelésbe - válaszolta Rach, majd belegondolt, hogy a srác egész jól teljesített szülőként, noha sosem vetette meg a női nemet, ez pedig dicsérendő.
Karina következő kérdésére csak lesütötte szemmel válaszolt:
- Nem, nincs - ennyi volt rá a felelete, hiszen párja még nem volt és nem kergetett hiú ábrándokat, még ha 1-2 srác látásból be is jött neki, nem foglalkozott a dologgal. Úgy volt vele, hogy majd az idő elrendez mindent és később összehozza a sors valakivel, ő nem erőlteti a dolgot.
A lány a magánéletét tekintve zárkózott volt, de nem is volt olyan izgalmas része az életének, ami mást igazán érdekelhetett volna, legalábbis ő ezt gondolta magáról. A szőkeséget nagyon kedvelte, mert jókat tudott vele beszélgetni és szinte rögtön összebarátkoztak, de egyelőre úgy gondolta, hogy nincs olyan nagy rajongása senki iránt, amit megoszthatna vele.
- Na, és neked bejön még valaki? Nyugi nem szólok Diónak! - nézett újra barátosnéjára vigyorgó arccal.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tulipánvölgyi Flóra
Tündér



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 108
Évnyitó
Írta: 2016. október 16. 15:03
| Link

Navinések - főleg a kupa és az új HV néni

Sok tanév telt el, mióta idekerültem fázós, félős tündérkeként. Mióta az eszem tudom a navinésekkel sírok és nevetek, azonban néha sírva is nevetünk. Ilyen volt az az alkalom is, amikor Véda néni átvehette a házkupát, egy kis meglepetéssel benne: velem. Előfordul!
Bárkivel megesnek véletlen balesetek, velem többször is, mint szeretném, ma azonban kínosan igyekeztem ügyelni mindenre. Szép ruhát húztam, hajam kibontva hagytam, hogy annak ellenére, sokan szúnyognak néznek és le akarnak csapni, a szárnyaimról elvonjam a figyelmet. Óvatosan repültem körbe a sárgák asztalát, mindenkinek integetve. A célom az volt, hogy Emma néninek gratuláljak, Liv nénit meg köszöntsem. Jó terv volt. Egészen addig, még az asztal végéhez nem közeledtem.
Megláttam a csillogó kupát, szám tátva maradt, bambán repültem, észre se vettem, hogy egyenesen arra vettem az irányt. Az egyik lány gyümölcskosárkáján átrobogva egy citrom-vagy narancshéjkarika került körém. Ezután egy piros nyakkendős fiú nagyot lendített kezével, azt hittem engem akar megütni, gyors irányváltásokkal koppantam valaminek, majd potyogtam a már jól ismert helyre...ismét. Ezt nevezik dézsá vűnek?
Remegve vártam a pillanatot, mikor a kupatulajdonosok belelesnek, és igen, én már megint a legjobb módon köszönök be.
Van, ami örök. Hat év ide vagy oda.


/Ha bárki érdeklődik, vagy akar valami fontosat, írjon baglyot, mert nem tuti hogy észreveszem, ha nekem reagált.(:/
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. október 16. 15:16 | Link



Kamilla anyáskodó mozdulatai, az, hogy a manókéz szőtte abroszról éppen utána takarítja el a szájából kihulló kisebb-nagyobb morzsadarabokat, még véletlenül sem tűnik fel neki. Olyan elánnal szövegel élete legkúlabb autóskiállításáról és az azt követő konzolestről, hogy figyelmét semmi más nem képes megragadni.
Illetve de, van valami, valami szokatlan, ami azonnal hallgatásra kényszeríti. Farkas kisasszony hetyke kis kijelentésére, miszerint neki itt, az iskolában vagy a faluban, vagy a közelben, a lényeg, hogy itt van xboxa, Hunter villámsebességgel kapja fel szőke fejét. Ráadásul még a Call of Dutyt is ismeri!
A mestertanonc fejét kissé elbillentve lefagy, megáll a rágásban, és kikerekedő szemekkel rábámul a mellette ülő gamer Rellonosra.
- Tessék?! - a falatot hipp-hopp lenyelve kérdez vissza. Száját flegmán oldalra húzza, tekintetéből lerí hitetlensége. Persze. - És ezt csak így mondod?
Nem teszi hozzá, de a lány laza viselkedésére és természetes hanghordozására céloz, amit akárhogy is próbál, nem tud hova tenni. Legszívesebben felnyüszítene és az asztalon kezdene toporzékolni, hogy neki is kell egy olyan kütyü, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy a Levita toronyban a világért sem tudna életet lehelni bele. Meg hát sajnálatos módon televíziója sincs.
- Szóval... - legsármosabb vigyorával dől közelebb a másikhoz, hogy szemöldökeit huncutul megvonogatva, If you know what I mean fejjel feltegye a mindkettejük életében sorsdöntő erővel bíró kérdést. - Mikor hívsz meg magadhoz játszani?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 3332
Írta: 2016. október 16. 16:21 | Link



A saját feszélyezettségét tovább rontja a lányból felé lüktető frusztráció. Megpróbálja lezárni magát teljesen, de a szelep engedni kezd, túl nagy a nyomás a fedő alatt - végül robbajjal töri át a gátat a körülötte nyüzsgő, motoszkáló megannyi érzés és gondolat. Túl sok ember. Tudta, hogy rossz döntés volt ide jönni. Miért nem ült otthon? Miért kellett kinyitnia a száját? Tudja, hogy miért, de ez nem segít a helyzeten, úgyhogy folytatja még egy kis ideig a fölösleges önostorozást. A Nagyteremben az alapzajon, beszélgetéseken, padnyikorgatásokon túl hallja azt is, amit nem akar. Megannyi hang összeolvadva a sajátjával. Az eridonos asztalnál ketten kerülik egymás tekintetét, sértődötten, mellettük valaki az ajtót lesi, majd a következő csak a csokipudingon mélázik és várja, hogy elkezdődjön a vacsora. Tobias óvatosan kerüli a tekinteteket, megrezzen mindentől, mikor valaki beleütközik, ijedten hátrahőköl. Mély levegő. Zárd ki őket mind. Az ő hangja bukkan elő a mélyből, minden mást fokozatosan elnyomva. Csak rám figyelj. Engedd magad hátra a patak csöndes csobogásában. Engedd el... engedj el mindent. Mindenkit.
Lesütött szemmel követi a lányt az asztalukhoz, amelynek a végében letelepszenek, senkivel nem beszélgetve. Eddig legalábbis.
- Még nem késő - csillogó szemekkel néz fel a lányra, de az ő tekintetét is kerüli. Inkább csak az orra vonalát figyeli, ami, úgy gondolja, elég közel van a szemeihez, hogy ne legyen annyira feltűnő - Ehetünk a faluban is. Vagy nálam. Összedobhatok valamit - rögtön megannyi alternatívát kínál fel, csak valahogy mentse ezt a kellemetlen helyzetet. A lehetőségeknek azonban rögtön befellegzik, amint beszédre emelkedik az új igazgató és lassan csak egy-két suttogás töri meg a csendet. Meg a késők lopakodónak szánt hangos cipőcsattogása. Egy ideig nem fognak innen diszkréten lelépni.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 16. 18:34 | Link


Ó igen, valami ilyen válaszra számítottam. Az emberek többsége távolról se nézi ki belőlem az ilyen dolgokat, mondjuk, nem is hibáztatom őket érte.
- Hé, azért le ne köpj - elfintorodom az esetleges kajamaradékos nyálas pici gombóc gondolatára, még, ha most nem is esett meg. Még.  - Mert, hogy mondjam? - elmosolyodva billentem oldalra fejem. Igazából tényleg nem nagyon értem a reakciót, mármint, én félig mugli vagyok, nekem ezek természetes dolgok. Bár, ha abból indulok ki, hogy Jared mennyire örült a gyurmának..
- Nos.. - sunyi vigyor jelenik meg az arcomon, ahogy lezdem sejteni, mit is akar. Aztán ki is mondja, én meg megvonogatom a vállaim, még a fejem is lehajtom, hagyom, hogy a hajam előre hulljon. Csak kéretem magam, ez nyilvánvaló, még a vak is láthatja. Azért élvezem, húzni az agyát. Mekkora csalódás lenne szegénynek, ha azt mondanám, hogy soha. - Ez több mindentől függ. Az apámtól, meg a kutyától... - sóhajtva szisszenek fel, megcsóválom a fejem, aztán megint megbillentve azt pislogok rá. Igen, nagyon imádom ezt tenni az emberekkel, meglengetni az orruk előtt a cukros zacskót, aztán mindig csak egy picivel előttük tartani.
- Amúgy felőlem akár az után is, hogy megtömted a fejed - ahogy megunom a produkálást, megvonogatom vállaim, befalom a tészta utolsó megmaradt falatját is. És tádá, tüzijáték, üdvrivalgás, taps, ölelés. Igen, ezt kéne kapnom most. Minimum.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kasza Fanni Stefánia
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. október 17. 12:38 | Link

Becsatlakozás FrinciFrancihoz. :3
Ez rejtőzik a talárom alatt


Valami elképesztő csoda folytán időben tévedtem le az évnyitóra, nagyjából… A lényeg, hogy megérkeztem új terméknévvel a régi csomagolás kissé modernizált változatában. Rögtön a saját asztalunk felé vettem az irányt, hagyva az uramat kibontakozni a sajátjainál. Először nem tudtam, hogy hova is üljek, amíg ki nem szúrtam Franciskát, akit akkor még nem ismertem. Rögtön be is vágódtam a szöszi elé, aki eléggé elvarázsoltnak tűnt. Ahh, szóvicc, érted? Elvarázsooolt! Na jó, befogom.
 Vigyorogva köszöntem neki, bár még nem ismertem, de ő is piros volt, mint én. És valami arra késztetett, hogy én fárasszam őt a hülyeségeimmel, természetesen ennek a belső sugallatnak egy perc alatt beadtam a derekamat. Mellesleg úgy gondoltam, hogy aki hozzánk tartozott az rossz ember biztosan nem lehetett, ezért is támadtam le olyan könnyen.
- Micsoda? – Kíváncsian kérdeztem vissza, miközben kicsit feltűrtem a taláromat könyékig, mert akadályozott a kezeim mozgásában. Már-már azon gondolkodtam, hogy leveszem a francba ezt a fekete lebernyeget, csak a baj volt vele és még a ruhám sem látszott miatta.
- Ja, hogy ez? – kellett pár pillanat, mire felfogtam, hogy a jelvényről kérdezett – Jajam, még tavalyról! – Válaszoltam vigyorogva, majd felálltam, hogy át tudjak hozzá hajolni az asztal felett, hogy súghassak valamit a fülébe, még a kezemmel is eltakartam a számat oldalról. Persze nem másztam bele a fülébe, diszkrét távolságból félhangosan folytattam.
- Büntetésből vagyok prefektus. – Ez így nem teljesen volt igaz, bár én büntetésnek fogtam fel a dolgot.  Ekkor visszaültem a helyemre, mintha mi sem történt volna.
- Nyugi, hamar beleszoksz, még nekem is sikerült! – Próbáltam bíztatni, mert tényleg nem volt olyan félelmetes, mind amilyennek hallottam ezt az egész prefibubu dolgot még kiscsirke… akarom mondani gólyaként.
- Pé… öh… - már megint elfelejtettem, hogy már nem így hívnak – Kasza Fanni vagyok, de hívhatsz Stefinek is, vagy ami tetszik, általában mindenre hallgatok!  - Kezet ráztam vele a megismerkedés alkalmából, ekkor a háttérben már javában szólt az igazgatói beszéd, sőt mintha valami olyat is hallottam, hogy jó étvágyat a vacsorához, de lehet csak az én szemeim kopogtak az éhségtől és már beképzeltem mindenféle marhaságot, amiről amúgy nem is volt szól.
- Épp kérdezni akartam, hogy most jöttél-e, de akkor már a tavaly évvégét itt kezdted!  - Jó hülyén hangozhatott a mondat, bár máshogy nem tudtam kifejezni magamat, túlbonyolítani pedig nem akartam. Az agyi kapacitásom egy levitáséval nem biztos, hogy vetekedett. Ahj Laz’, merre vagy?
- És amúgy... eddig milyen itt?
Utoljára módosította:Kasza Fanni Stefánia, 2016. október 18. 10:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 17. 16:40 | Link


Kinézet


Szóval bál van. Az egyetlen oka, hogy Én is részt fogok venni rajta az az lenne, hogy baromi jól áll az öltöny, szeretek is abban lenni, na meg persze a kaja. Viszont, ha már bál, akkor nem lett volna valami előnyös, ha egyedül toppanok be, és bulizom végig az estét, ezért, szerencsére nem esett nehezemre párt találni magam mellé, egy szintén mestertanonc hölgyemény személyében. Nem voltunk a kimondott legjobb haverok, de látásból már ismertem, nehéz is lenne elfelejteni egy ilyen jelenséget, és kimondottan kedveltem az olyan embereket, akik kitűnnek a tömegből, így azt hiszem jó választás lesz. Kicsinosítottam magamat, megigazgattam a nyakkendőmet, majd felmarkoltam az asztalon lévő kis szál rózsát, amit kékre festettem. Miket meg nem teszek Én az emberekért, csak, hogy egy kicsit is megragadjam őket? Na jó, igazából, hogyha jó kedvemben vagyok nem vagyok olyan szörnyű, és most kifejezetten az volt. Zsebre tett kézzel baktattam le a lépcsőkön, figyeltem a körülöttem elhaladó diákokat, akik szebbnél szebb ruhákban jelentek meg, melyekre sajnos talárt kellett húzni. Nem siettem sehova, reméltem, hogy nem kell majd keresgélnünk egymást, de abban biztos voltam, hogy Én hamar kiszúrnám Őt. Kezemmel a hajamba simítottam, mikor a nagyterem felé vezető folyosóra érkeztem. Már innen megpillantottam a lányt, ahogy kissé elveszve álldogált a terem ajtaja előtt. Feszültnek tűnt, de reméltem, ezt majd együtt leküzdhetjük, legalább is én mindenképpen megpróbálom majd feloldani kicsit. A feszült emberekkel semmi sem olyan vicces. A lány elé pattantam, ezzel talán az is volt a célom, hogy egy picit megrémisszem. Megfogtam a karját, majd kézen csókoltam, és ezzel együttesen a kezébe helyeztem a kékre festett kis rózsámat.
- Kéknek a kéket - mondtam, egy széles mosollyal az arcomon, majd beléptem a terembe. Hátra fordultam, majd kinyújtottam a karomat, hogy a lány belekarolhasson, és így vonulhassunk be együttesen a bál helyszínére. Már most tetszett az egész hely, egész jól ki tudták díszíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV


Belle | Isa | Hercegnő
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
Írta: 2016. október 18. 08:40 | Link

Christopher R. Wallace
Kinézet dísztalár alatt & smink


Türelmesen ácsorogtam a számomra megfelelő helyen és kerestem Christophert. Ugyan nekem nem sikerölt őt kiszúrnom a tömegből, ám neki könnyű szerrel sikerült, amit valószínűleg a hajam színe eredményezett. Sikerült meglepnie az elém való bepattanással, így kissé összébb is húzom magam ijedtemben, ám lehetőségem nem nyílik rá, hogy ezt közölhessem vele, mert kézen csókol, ami természetesen enyhe pírt eredményez az arcomon. Nem volt megszokott a számomra, hogy csinos fiúk leheljenek csókot a kezemre. Elsőre fel sem tűnt a kék rózsa, de miután túljutottam a meglepettségemen és az enyhe zavaron máris kiszúrtam.
- Ez gyönyörű! – mondom elmosolyodva és úgy néz ki a a piros szín dominál az arcomon a szokásos helyett. – Köszönöm, - szentelem neki a figyelmem végre és végigmérem őt. Igazán helyes és jólöltözött, ráadásul tökéletesen jól áll neki az öltöny amiben megjelent, mintha csak rá szabták volna.
- Nagyon jól nézel ki. – jegyzem meg, miután visszatér a tekintetem az arcára. Ő befelé indult, de a kezét nyújtotta, hogy karoljak belé és én így is tettem. Belépve a terembe elcsodálkoztam a díszítésen és azon, hogy mennyien is vagyunk a tanoda falai között. Nem volt szokásom nagy tömegekkel rendelkező helyeken megjelenni, de az évnyitó más. Itt egyrészt kötelező a megjelenés, másrészt, ha már akadt valaki, akivel eljöhet az ember, akkor miért ne? Christopherre pillantottam.
- Örülök, hogy eljöttem veled. – mondom neki egy mosoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2016. október 18. 13:07 | Link

Stefi

- Büntetésből?
Mondjuk így kevésbé csodálkozom azon, hogy én meg teljesen újként lettem az. Ash meg… na az egy külön vicc, hogy ő is prefektus. Amikor a múltkor mondta, nagyon kinevettem, aztán ő is engem. Vajon a többi házban is így válogatják össze az embereket, akik aztán diáktársaik vezetői lesznek? Mert akkor nem mondom, elég érdekes egy iskola ez.
- Remélem, bár még elég fura, hogy ez nálam van.
Viszont, ha a lány feltette, akkor engedelmesen én is követem a példáját, mert ezek szerint akkor ma este már kezdődik is a hivatás. Mondjuk logikus, elkezdődött az új tanév. Azt hiszem ezerszer inkább mennék vissza a gazdasági irodába beiratkozni vagy apával fellépni, mint prefektusként tevékenykedni. Nem hiszem el, hogy engem erre rá tudtak venni! Viszont fő az optimizmus, háromból két prefektustársamról már tudom, hogy jó fej.
- Tetszik a Stefi.
Volt Stefi babám, szóval van mihez kapcsolnom, bár annak egyszerű barna haja volt, nem ilyen színes. De a lány nagyon vagány és nagyon tetszik, hogy bátran visel extrém színeket is. Imádom. Tudom, hogy nagyon jóban leszünk. Ez ilyen ösztönös megérzés, és eddig sosem tévedtem. Igaz az időm nagy részét felnőttekkel töltöttem, de a saját korosztályom is mennie kell, itt az ideje.
- Igazság szerint tavaly még a American National Institute of Witchcraft and Wizardy-ba jártam, ott fejeztem be az ötödévet, magántanulóként. Apukám akkoriban ott dolgozott, és az oregoni intézmény nem volt messze, így a vizsgákra el tudtam menni. De amint levizsgáztam, ide költöztünk, mert itt folytatta a karrierjét. Akkoriban még vizsgaidőszak volt, így találkoztam pár emberrel, meg a régi és az új házvezetővel. A gazdasági igazgatóval, akiről nem is tudtam, hogy ő a Levita házvezetője…
Én meg egyből úgy kezdtem, hogy lehet, hogy házat váltanék, na szép, biztos beloptam magam a szívébe.
- Meg a tanulmányi osztályossal. Érdekes nő.
A nagyon sok rózsaszín és a sok becézés maradt meg belőle, de az élénken.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 18. 18:39 | Link


Kinézet


Tetszett Marieanne reakciója, majd mikor átadtam neki a kis meglepetésemet, arca a már amúgy is pirosból egyre pirosabbá vált. Aranyosnak tartottam, és amúgy is jó kedvemben voltam, nem említettem meg neki, tudom milyen az, ha valaki zavarban van. Lehet hihetetlen de még Én is szoktam abban lenni, csak ritkábban mint mások.
- Gondoltam nem jövök üres kézzel - említettem meg a lánynak. Nekem mindig azt tanították, már ha valaha is kaptam bármiféle szülői tanácsot, hogy vendégségben nem illik üres kézzel menni. Igaz ez egy bál, és mondhatni otthon vagyok, de egy hölgy a párom, és illik úriemberként viselkedni vele, főleg egy ilyen rendezvényen. Megigazgattam az öltönyt az ujjaimon, mikor Marieanne is megjegyezte azt, amivel Én már tisztában voltam. Elmosolyodtam.
- Ugyan, Te dobod fel az Én külsőmet is - mondtam, majd végigmutattam a lányon, ezzel is jelezve neki, hogy Ő csinosabb ma este, mint Én. Belém karolva, együtt léptünk beljebb a terembe, ami hatalmas fényben pompázott. Sokan voltak már idebent, pedig még korántsem volt itt mindenki, lehet még hamar is jöttünk. Odavezettem a lányt egy üres asztaloz, majd kihúztam neki a széket, megvártam míg leül, végül beljebb toltam az asztal felé. Kedves lány volt, valamilyen furcsa módon minden egyes szavával meg tudott mosolyogtatni.
- Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat - mondtam - Nem is tudom mit kezdenék itt magammal egyedül - vallottam be a lánynak, ami tényleg igaz is volt. Nem is nagyon tudtam volna elképzelni magamat itt, ahogy egymagam fel alá járkálok, és keresek valamit vagy talán valakit, hogy ne unatkozzak annyira. Körbenéztem, majd kezemet a lány hátára téve hajoltam ismét közelebb hozzá, hogy feltegyek egy kérdést.
- Hozzak neked valamit inni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kasza Fanni Stefánia
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. október 19. 01:29 | Link

Becsatlakozás FrinciFrancihoz. :3
Ez rejtőzik a talárom alatt


- Jajam. Vonzom a bajt vagy a baj vonz engem, azt nem tudom. Mindenesetre szokásom a szabályszegés. - Érdekesen hangozhatott ez a mondat egy prefektus szájából. Főleg azok nézhettek rám furán, akik nem tudták, hogy mennyire is szerettem jókor lenni rossz helyen. Ha összeszámolnám az összes stiklimet, balhémat, talán egy spirálos füzet is megtelne vele. Nem egyszer átszöktem a sárgákhoz éjjel, összeverekedtem kis híján egy levitás fiúval, bár szerintem megérdemelte volna a verést, jogosan mentem neki. Akkor még mit is csináltam? Ja, Lalával kincset kerestem Madagaszkáron, természetesen ott is elért minket a baj. Halloweenkor miniatűr ropikat rugdostam és egy elsős gyereket majdnem megharaptam, sőt még Sebby is megbüntetett karácsonyi szünet előtt, mert akkor is átszöktem a Navinébe, csak visszafele elkapott, hála Himének. Az óra zavarásáról és más bajba keveréséről ne is beszéljük. Szóval voltak ügyeim.
- Mondooom, megszokod gyorsan! - kacsintottam egyet - Pár nap alatt azon fogod kapni magadat, hogy az éjszakai járőrözések alatt hármasával bünteted a rosszaságokat! - kitört belőlem a röhögés pár másodperc erejéig - Ne vedd komolyan, de tényleg gyorsan hozzá szoksz! - Felmutattam a hüvelykujjamat is hozzá. A bemutatkozásról teljesen megfeledkeztem, amikor bevágódtam elé, igazából eszembe sem jutott volna talán a következő találkozásunkig, ha Franci nem mutatkozott volna be akkor. Hamar észbe kapva én is bemutatkoztam. Kisebb nehézségeim adódtak, hiszen még mindig Péternek akartam magamat vallani. Igyekeztem minél hamarabb hozzászokni az új névhez.
- Akkor Stefi maradok! – Még el akartam sütni egy apa-féle, otromba faviccet a „S te fizetsz” végződésűt, de inkább visszafogtam magamat, mert ezzel nem akartam égetni magamat. Otthon elment a szemfogatással, de itt inkább nem próbálkoztam volna vele.
- Hű, hát hallod… elhiszem neked, ha azt mondod, hogy kemény suli volt, mert már csak a neve hallatán belezavarodtam. – Meg sem próbáltam kimondani az előző sulija nevét, még a végén én jöttem volna ki belőle rosszul és oda az imidzsemnek! Bár, azt már lehet temethetem, mindegy, ez van. Tovább hallgattam Francit, aztán megszakadt a kép, mert a tanulmányi osztályos hölgyet így hirtelen nem tudtam beazonosítani, mármint arcilag.
- Tanulmányi osztályos? Nekünk van olyan? – Na szép, négy éve ott rohadtam már, de erről még csak nem is hallottam.
- Fú, hallod! Ha már mindketten bubuk vagyunk, akkor, ha szeretnéd mehetünk együtt járőrözni. Imádok éjszaka a kastélyban mászkálni, utána elálmosodom. – Kezdtem bele egy hirtelen jött ötletembe, abban reménykedtem, hogy rábólint, ha nem, az sem baj, majd megoldom a vérebemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. október 19. 18:05 | Link

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene


- Igen, néha kifejezetten sokat is segít. Volt, hogy egyedül elvitte sétálni Benjit, akkor volt egy kis nyugim nekem is és szusszanhattam egyet – felelte mosolyogva, ahogy visszaemlékezett erre, vagy amikor frissen tisztába rakták a fiúcskát, erre pont akkor robbantott ismét a pelenkájába. Igaz, akkor nem tartották túl mulatságosnak, ám most Karina szerint az volt.
- Nincs? – döbbenten kérdezett vissza – Én azt hittem, hogy már van valakid, olyan kiegyensúlyozottnak tűnsz – válaszolta Karyn. Lehet azért is tűnt számára ilyennek Rachel, mert amióta nem találkoztak, azóta talán mind a ketten változtak jellemileg és szellemileg is. Karina olyan volt, mintha kezdett volna szépen, lassan feloldódni. Persze, még nem nevezhető kalandhajhásznak, de már nem igazán volt érzéketlen jégcsap, már tudott mosolyogni.
Felnevetett Rachel kijelentésén.
- Nekem Dioméd az egyetlen hímnemű az életemben.  Nincs szükségem másra, és feleslegesnek is tartom. Úgy sem bírnák sokáig mellettem - Felpillantott a jeges tekintetével s egy halvány mosoly húzódott a szája szélén. Gyengének tartotta azokat a férfiakat, akik nem az ő törzséből származtak. Úgy gondolta, előbb-utóbb halálra fagyna mind náluk, mert sokáig úgysem tudnák húzni mágiával. Akik meg olyan bűbájokat vetnének be, hogy ne fázzanak, azokat az apja biztos lavinával penderítené ki a jégbarlangjukból. Esetleg futókapcsolatban benne lenne, de Karin számára az is teljesen felesleges volt, mert nem vágyott az ilyesmire. Ráadásul náluk ez a hagyományokba ütközést jelenti, amire szintén nem volt szüksége, mert csak gondja lesz belőle.
- Figyelj, ha szeretnéd, segítek neked bepasizni – nem mintha ő annyira értene a férfiak nyelvén, de a barátjának tekintette Rachelt. – De nem ígérek semmit – tette hozzá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 417
Összes hsz: 10435
Írta: 2016. október 20. 08:05 | Link



Érezte a feszültséget Tobin. Köze sincs ahhoz, ami barátjában lezajlik minden ilyen alkalommal, de nem hülye, az együtt töltött idő alatt meglátta a különbségeket a viselkedésében.
DÖK elnökként kötelessége megjelenni az évnyitón, na meg biztos, hogy ha kihagyta volna, annak következményei lennének. Megpróbálta megerősíteni Tobit azzal, hogy alkarját finoman megszorította és nem is engedte el, amíg helyet nem foglaltak. Ott egy kicsit ült csak közelebb hozzá, mint ahogy azt az illem diktálja.
- Már mindegy - jegyezte meg halkan, és amíg az igazgató beszélni kezdett, Annelie a másik rellonos kezét húzta az ölébe. Tenyérrel felfelé fordította, majd lefelé sandítva, bőréhez alig érve végighúzta mutatóujját az életvonalán. Fogalma sincs a jóslásról, butaságnak tartja, puszta nyugtatásképp cselekedett így. Halvány mosoly rajzolódott ki arcán. A beszédből semmit nem hallott, még a tapsra se reagált.
- Iszunk egyet a csárdában miután ezt túléltük? - kérdezte halkan suttogva, és erre a néhány pillanatra saját mancsát a másikén pihentette meg. Kíváncsian pillantott fel rá, kereste a szemkontaktust.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. október 21. 17:12 | Link

Zárás


Kamilla egyetlen édes, ártatlan mosollyal húzza el előtte a mézesmadzagot. Látható, pontosan tisztában van azzal amit csinál, és a vele járó kajla élvezetet is hagyja kiülni fiatal vonásaiba. Nem titkolja, sőt még hangot is ad annak, hogy az aduász most kizárólagosan az ő kezében van, azaz ha tetszik Hunternek, ha nem, ő irányít. A Levitás mestertanonc pedig jobb ha elfogadja, nincs választása, csak behódolni tud az ifjú kisasszonynak és meghajolni döntése előtt. Nos tehát akkor, igen vagy nem?
Hunter finoman elmosolyodik, úgy pillant a mellette ülő szőke gamergirlre. Tekintetében benne van: tudja a választ. Bevallhatná, már azelőtt tudta, hogy egyáltalán feltette volna a sorsdöntő kérdést, ami úriember és illemkedvelő személy lévén természetes gesztus volt, de inkább nem teszi. Elég, ha a szemeiben ott van minden.
- Menjünk - mondja sietősen, kiszélesedő vigyorral, és fejével a nagyterem kétszárnyú ajtaja felé bökve felemelkedik a padról. Válla fölött visszapillant Kamillára, majd még engedve a csábításnak, visszahajol az asztal fölé, és egy utolsó krémes süteményért nyúl.
Hogy az este további részében hova sodorja őket az élet, senkitől sem kíván meg briliáns elmét. Az évnyitó ünnepségről kiszabadulva sátrat vernek Farkasék megrúnázott tévéje előtt, hogy egymást túlharsogva reggelig versenyezzenek valami népszerű mugli játékban, chipset esznek és a másikat szekírozva belefeledkeznek a játékba.


// Köszönöm szépen!  Kiss //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 286
Írta: 2016. október 23. 13:23 | Link

Évnyitó ünnepély
a tanári asztalnál | x

Talán most érzem csak, hogy izgultam egy kissé a beszédem alatt. Most, hogy sütőtöklevemet szürcsölgetve ülök, a jelenlévőket figyelve. Megkönnyebbülve érzem magam. Nem mintha ne esett volna jól a tanodabeliekhez szólni, dehát első alkalom volt. Biztosan ott motoszkált bennem, nehogy elszúrjak valamit és az maradjon meg bennük, milyen szerencsétlen ez az új diri. Bár nem baj, ha látják, hogy én is ember vagyok, aki hibázik és aki aztán ki tudja javítani a hibákat. De nem történt semmilyen kellemetlenség. Minden rendben ment és sikerült nem is túl hosszúra nyújtanom a beszédet. Nem csoda hát, ha megkönnyebbült és -végülis- elégedett vagyok.
Most már alaposabban körbenézek az asztalon és szedek magamnak egyet s mást. Miközben megvacsorázom, társalgok kicsit a mellettem ülő kollégákkal és élvezem ezt a jól ismert közeget. Hiába dolgoztam eddig is mágusiskolában, természetesen más az itteni a hangulat. Nyilván azért is, mert olyan, mintha most értem volna haza kalandozásaimról egy bő évtized után.
Az étkezés befejeztét követően csak üldögélek tovább, kényelmesen hátradőlve. Úgy tervezem, hogy így maradok egy jó ideig. Talán alkalmam lesz szóba elegyedni még néhányakkal. Akárhogy is, kellemes itt lenni és végtére is nem sietek sehová. Bár ezer és egy dolgom van, most semmi nem lehet olyan fontos, mint ezek a pillanatok. A többi ráér. Meg fogom oldani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2016. október 27. 21:59 | Link

Stefi

- Ez érdekes, viszont azt hiszem, tényleg menni fog. Igazából vannak részei, amik nagyon érdekelnek, például az éjszakai járőrözés.
Bár valójában a faluban lakok, amikor Béres úrnál jártam, akkor kértem kollégiumi elhelyezést is, így van egy ágyam itt fent is. Ez így jobb is. Sok órám van későn vagy korán, és olyankor nem biztos, hogy megvonnék magamtól egy plusz óra alvást vagy éppen csak nem mennék haza szürkületkor. Az út maga nem rossz a falu és az iskola között, mégis van egy szakasza, nem sokkal a falu előtt, de még lejtőn/emelkedőn van, és be kell vallanom, eléggé para az a rész, nem szívesen megyek arra. Természetesen a másik megoldás meg az erdőn vezet át, és elég egy rossz fordulat, és betévedhetek a kentaurok közé, vagy ha félrelépek, akkor pápá boka meg suli és heló fekvés. Na nem, egész biztos, hogy azt nem vállalom be.
- Igazából volt rosszabb, csak annak jobban hangzik a neve.
Mondjuk sehol se töltöttem sokat, de ahhoz pont elég volt, hogy a tanárok véleményt formáljanak rólam. Voltam minden. Apuci kicsi lánya, Híres poronty, vélagyerek, minden. Nem igazán szerettem ezeket az elítéléseket, de be kell vallanom, néha én is túl hamar megítélek másokat, és utána rosszul is érzem magam, főleg, ha később jóban leszünk. Az az egyik legkellemetlenebb dolog.
- Öööö, van. Egy nagyon szép, nagyon érdekes szőke nő. Egy ajtón kell hozzá bemenni a gazdasági irodából. Doktor ööö Körmendi, vagy valami ilyesmi.
Bevallom, nem figyeltem a nevére, inkább a stílusa kötött le. Elképzeltem, ahogy ott ül az orvosin, mindenki butuska szőkének nézi, de igazából nem az. Igazából hasonlónak érzem magamhoz. A kinézetem miatt engem is sokan kritizáltak, főleg mivel nem tudták, hogy a „véremhez jár” a tény, hogy így nézek ki. Viszont már nem is foglalkozom ezzel. Gyerekként persze nagyon fájt, nagyon sokszor sírtam miatta, de most, hogy már inkább fiatal felnőttnek tartom magam, most már megtanultam a vállvonás csodás mesterségét.
- Az szuper lenne, akkor elleshetnék fogásokat is.
Ő igen, ez nagyon tetszik, és remélem, hogy nem csak úgy mondja, mert most nagyon fellelkesített. Persze nem első éjszaka kezdeném a dolgot, de szívesen belefognék mondjuk az első hét végén vagy a következő elején. Addigra már nagyjából mindenki lenyugszik, gondolom.
- Mit érdemes tudni a tanárokról meg a többiekről?
Kérdezem egy szusszanásnyi pillanat után, mert ez a téma nagyon érdekel, és eddig nem volt senki, akitől megkérdezzem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. október 29. 00:06 | Link

Karina


Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt


- Ez tényleg rendes tőle, örülök, hogy besegít, mert fontos, hogy te is szusszanhass néha egy kicsit - mondta neki Rach jókedvűen, majd megjegyezte magában, hogy biztosan az ő szüleinek sem volt könnyű dolguk, amikor még kisebbek voltak a testvérével, de mindent összegezve nagyszerű szülők voltak mindig is.
- Kiegyensúlyozott? Hát örülök, hogy így látod, igazából nincs okom panaszra azon kívül, hogy szívem szerint gyakrabban hazalátogatnék, ha tehetném. Hiányzik a családom, de majd az ünnepek alatt végre ellátogathatok hozzájuk - felelte a Rellonos lelkendezve Karinának.
- Értem, hát az biztos, hogy a hideget kevés pasi bírná! - nevetett fel Rachel, miközben arra gondolt, hogy nagyon tisztelendő a szőkeségben az, hogy ennyire hűséges típus.
- Köszi, de megoldom, nagylány vagyok már. Egyébként egyedül is jól elvagyok, nem erőltetek semmit, majd jön magától, aminek jönnie kell - válaszolva kissé pironkodva a lánynak, hiszen nem szerette volna, hogy bárki is helyette intézze a magánéleti dolgait, ehhez túl zárkózott volt és azt szerette, hogyha saját maga irányíthatja az életét.
- Tényleg, ti hogy ismerkedtetek meg? - kérdezte Rach, mert még nem hallotta a szőkétől, hogy hogyan találkozott élete nagy szerelmével. Igazából még azt sem tudta, hogy mik náluk a pontos szokások, azon is eltűnődött, hogy talán a szülők választották őket egymásnak, de nagyobb esélyt adott annak az elgondolásának, hogy szabad akaratukból jöttek össze.
Idő közben a cipő, amit felvett erre az eseményre rendkívül kényelmetlennek bizonyult, már nagyon szorította a lábát, úgyhogy most kiváltképp boldog volt, hogy az asztalnál ülhetett és nem kellett végigállnia a műsort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV


Belle | Isa | Hercegnő
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
Írta: 2016. október 29. 11:04 | Link

Christopher R. Wallace
Kinézet dísztalár alatt & smink


Nagyon meglepett az ajándéka és örültem is neki.
- Örülök ennek a gondolatnak. – jegyeztem meg teljesen őszintén, hiszen tényleg így volt. Az már biztos, hogy ezzel a kis meglepetéssel belopta magát a szívembe. A megjegyzésemre, hogy milyen jól néz ki elmosolyodott, és ha pontozni kellene a mosolyát, akkor a tízes skálán megérné azt a tízest.
- Ugyan, biztos vagyok benne, hogy a női létszám fele téged fog bámulni az évnyitó végére, már ha nem az egész. – legyintettem, elvégre oké hogy csinos vagyok, de ő viszont olyan pasi, akit csaj-mágnesnek szoktak hívni. Helyes, sőt egyenesen oltárian jóképű, a kiállása sem rossz és végső soron szingli, elvégre engem hívott el nem a barátnőjét. Azon kellene csodálkoznom miért nem jön mögötte egy egész csapatnyi nőkből álló rajongótábor. Körbe is nézek, hátha csak lemaradt ez a csapat, de úgy látszik még nem érkeztek meg. Valószínűleg jól le tudja rázni őket.  Besétáltunk az évnyitóra és egy asztalhoz kísért, sőt még ki is húzott nekem egy széket, ami meglepett, elvégre nem sok srácot ismerek, de akiket igen, azok hamarabb rúgnák ki a széket alólam, mintsem kihúzza azt. Érdeklődve figyeltem, de magamban azért megjegyeztem, hogy nem kellene az én őrült és vicces bátyámhoz hasonlítanom, elvégre ő az, akinek szokása kihúzni, vagy éppen kirúgni alólam a széket szórakozásból. Megjegyezte, hogy örül amiért elfogadtam a meghívását, mire megajándékoztam egy mosollyal.
- Ha egész este ilyen udvarias leszel és lovagias legközelebb én kérlek hogy gyere el velem, már ha sikerül átjutnom a lányok tömegén akik hasonlóan gondolják majd, hogy elhívjanak. – mondtam neki és őt figyeltem, míg rá nem kérdezett, hogy hozzon-e nekem valamit inni. – Megköszönném, ha hoznál valamit... - válaszoltam a kérdésére, habár a hátamon lévő keze és az, hogy ilyen közel volt valahogy jobban lefoglalta a gondolataimat, mint az, hogy szomjas vagyok, vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 3332
Írta: 2016. november 3. 08:47 | Link



Általában nem csak a szemkontaktust kerüli, hanem mindenféle fizikai érintkezést. Mikor megfogja a lány a karját, összerezzen és szeretne kibújni a szorításából, pedig tudja, hogy csak segíteni akar. De ha kicsit arrébb táncolna előle, akkor meg egy rakás idegennek menne neki. Nem, ez jobb. Határozottan.
Engedd el magad... A hang még mindig ott cseng a fejében, mintha halkan duruzsolna a fülébe. Hangosabb a terem zajánál. Eltompít minden egyebet. Végül a finom cirogatás és az ő hangja együttesen eléri, hogy megnyugodjon. Leengedi a görcsösen felhúzott vállait, kisimulnak a vonásai és felemeli a fejét. A lány a tekintetét próbálja elkapni, de Tobias tovább ragaszkodik az arca különböző egyéb pontjaihoz. Most egy hajtincsen állapodik meg, ami ide-oda táncol a szeme előtt.
- Az első kör az enyém - rábólint a tervre, mostmár csak meg kell várni, amíg lejárnak a beszédek és nekifoghatnak enni. Azután már senkit se érdekel, ki mikor távozik.
Lepillant a lány ölében pihenő kezére, furcsán, mintha nem az övé lenne. Az asztalnál ülők néha feléjük pillantanak és egyértelműen róluk sutyorognak. Tegyék. A lány elérte vele a célját és ha másoknak nincs jobb dolguk, mint erről pletykálni, hát egészségükre. Kicsinyes szintjükre nem fog lesüllyedni. Holnapra úgyis elfelejtik.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 773
Írta: 2016. december 20. 17:04 | Link


K A R Á CS O NY I   B Á L
Gatsby party

I ain’t got time for you baby, either you’re mine or you’re not
Make up your mind sweet baby, right here, right now’s all we got
A little party never killed nobody, so we gon’ dance until we drop
A little party never killed nobody, right here, right now’s all we got
At least I miss trips around the world, don’t mean a thing if I ain’t your girl

Egy kis hangulatzene


Elérkezett az oly régen várt bál ideje is decemberre. Idén az 1920-as évek Amerikájának felszínesen csillogó világába vezeti útja azt, aki a Nagyteremhez indul és betér a hajnalig vélhetően meg sem álló pörgésbe. Ha valaki idejekorán a fényűzés, a híres "amerikai álom" megszállottja lett, itt minden vágyát kiélve találhat önmagára. Nem kell visszafognod magad, légy bármennyi idős, bármilyen korú vagy helyzetű, szabadjára engedheted magad. A korszak sajátosságait zenében, hangulatban és pompában is megtalálja itt bárki, így erre igazán nem lehet panasz.


Egy télies formába bújtatott, a gyönyörű dekorációt és hangulatot még rejtő kis rögtönzött folyosó vezeti be a vendégeket, majd a függönyök megszűnésével mindenki elé tárul a gyönyörű, tél színeiben is pompázó, azonban teljesen eluralkodott Gatsby hatás. Az első szembetűnő jelenség, amit mindenki kiszúr, az bizonyosan a tanári asztalok helye, ami a legnagyobb, központi pompát kapta, közvetlenül a tánctér mögötti részen. Itt ugyanis az este fénypontjaként a végzősök táncát lehet majd megtekinteni, aztán pedig amíg az ember lába bírja táncolni kifulladásig.


Tollak, fények, csillogás. Az asztalok, a fali és plafondekorációk egyaránt vonzzák az ember szemét, de az elhelyezés itt is mind-mind úgy van alakítva, hogy a tánctérre irányulhasson a figyelem, arra vezesse az ember szemét. Ételek, italok, sütemények és egyéb édességek is várnak mindenkire a nagy, közös vacsorát követően is még! De ami az egyik legfontosabb, ne feledje senki, hogy ő is éppen ennyire éke lehet a teremnek! Fiúk, elő az elegáns viseletet, szerezzetek kalapot is; lányok itt az ideje a vörös rúzsnak és a hajpántoknak, könnyű ruhák, nagy élmények, most bárkit levehetsz majd a lábáról.



//Kérünk mindenkit, a szálazásra figyeljen! A kezdőposzthoz, azaz ehhez szálazzatok (válasz erre).
A bál időpontja: álmodóilag december 20-tól január 8-ig, szerepjátékosan december 16. (az utolsó tanítási nap.
Ideiglenes RT témában is játszhattok!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2016. december 21. 20:57 | Link



Megjelenés


Ahogy végigsétált a bejárai csarnokon, rögtön a megcsapta a nosztalgia szele. Egyszerre volt számára minden ismerős és ismeretlen. Ismerős volt a kastély, tudta merre van a nagyterem és merre kell mennie, de a sok ismeretlen arc egy pillanatra megrémítette. Megfordult a fejébe, hogy egyszerűen visszafordul, összeszedi a csomagjait és visszamegy Pécsre. Ebben a pillanatban minden korábbi terve és lépése butaságnak tűnt. Jobban át kellett volna gondolnia, akkor talán nem jött volna így ide. Hogy leplezze a pillanatnyi zavarát, lecsúsztatja a vállairól a kabátját. Azonnal megcsapja a hideg fuvallat a fedetlen hátát. Gyorsan végigpillant az öltözékén, mikor ő idejárt, egyszerűen csak karácsonyi bál volt, mostanra pedig már egész kis témaestté nőtte ki magát az ünnepség. A zenét már innen hallotta, és azt látta, hogy többen, hasonló öltözékben a nagyterem felé tartanak, így hát el is indult utánuk, még ha nehezen is tette meg az első lépést.
A történet ott kezdődött, hogy Hanna hosszú ideje nyaggatta már őt, mert minden kis barátnőjének volt anyukája-apukája, neki azonban csak anyuka jutott és szerette volna megismerni az apukáját is. Kemény dió, főleg, hogy apja még csak a létezéséről sem tudott. De úgy érezte, ennyivel tartozik a lányának és ha nem is jön össze a dolog, legalább elmondhatja, hogy megpróbálta. Így jött tehát az ötlet, hogy a karácsonyi szünetben ideutaznak. Rora küldött egy névtelen levelet is a szóban forgó egyénnek, hogy szeretne vele találkozni a bálon. Talán odabiggyeszthette volna a nevét, de félt, hogy akkor talán nem jön el, hiszen az utolsó találkozásuk nem sült el túl jól, lelépett, nincs mit ezen szépíteni. Így hát bízott a véletlenben, reménykedett benne, hogy majd a férfi kiszúrja őt a tömegben, mint egy oda nem illő bútordarabot.
A cipője koppanásait lassan, de biztosan nyelte el a zene és a tömeg zaja, ahogy belépett a nagyterembe pedig már biztos volt benne, hogy az egész egy hallott ügy. Ha valakinek sas szeme is van, akkor sem szúrná ki pont őt ennyi csillogó dolog közül. Végigsétált a tánctér szélén, igyekezett nem akadályozni senkit, majd amint megpillantotta a tanári asztalhoz legközelebb álló helyet, odasietett és a szék karfájára csúsztatta a kabátját, de nem ült le, inkább csak álldogált a szék mögött, a tekintetével egy ismerős arcot keresve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2016. december 21. 21:32 | Link



Ha nem kapta volna azt a baglyot, nem biztos, hogy elment volna a bálra. Néha örül, ha akad egy kis szabadideje. Egész nap dolgozott, meg is látszik a szemein. Halványan látszik ugyan, de lilás, kicsit karikás a kezében szorongatott kávé ellenére is.
Vadonatúj éjfekete öltönyében elegánsan vonul be a nagyterembe, kedvesen köszönti diákjait és nézelődik, hátha megpillantja a gyanús egyént, aki az üzenetet küldhette. Elképzelése sincs az illető kilétéről, ezért inkább hagyja, hogy ő találja majd meg amikor eljön az ideje.
Addig is belekortyol a kávéjába és végignéz a DÖK által feldíszített termen. Igazság szerint cseppet sem érzi rosszul magát, sőt. A táncparketthez közeledve félkézzel megpörgeti egyik fiatal kolléganőjét, aztán vigyorogva sétál tovább a tanári asztalok irányába.
Szőke haja kivételesen nem borzas, hátul össze van fogva. Mosolya ugyanolyan lehengerlő, mint bármelyik nap, így nem csoda, hogy ahelyett, hogy leülne valahol, jó pár diákja megállítja, hogy néhány félmondatot váltsanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1277
Összes hsz: 4769
Írta: 2016. december 21. 21:47 | Link



Csillogás, charleston, pörgés és pompa. Mindez az, ami a húszas évekkel együtt Maját is kifejezetten feldobta. Mikor nekiálltak a DÖK-kel leszervezni az eseményt, már akkor is boldogan tekintett előre, milyen szép és jó is lesz majd, végül ahogy a dekoráció és minden elkészült, hatalmas büszkeséggel indult el a megbeszéltek szerint átöltözni, hogy időben érkezzen majd vissza a bulira. Szerencsére a manók és pár ügyes kéz Anne és az ő segítségére volt, így bőven jutott ideje az ember lányának magára is. Már pár napja kikereste az egyik régebbi fellépőruháját - mert bizony a műfaj nem csak futó ismeretségben volt Majával -, majd összeszedte a kiegészítőket és egy csinos cipellőt is. Az elvárt kitűnés a ruháján és a kiegészítőin jelenik meg inkább, sosem volt az az erősen és kihívóan sminkelő, bár voltak versenyek, ahol ezt a kötelezőt sokszor kellett teljesíteni. Tudott ő ugyan úgy mosolyogni agyonfestve is, mint smink nélkül, de jobb a kevesebb, amondó volt. Szépen megigazította a haját is, miután végzett a körfonattal és a lokniit eligazította. Készen állt az estére.
A nagyterembe az első emberek között szállingózott be, majd tekintetével Annet kereste, akit egyelőre még nem szúrt ki, na jó, egy kicsit Lottit és… és bizony Zoét is. Ahogy egyre közeledett a karácsony, nagyon benne volt, hogy talán, legalább annyit megengedhetne, vagy nyithatna ő is, hogy amit szegény Vincén akart leverni egy tényleges Czettnerrel beszélje meg. De biztos nem itt és most tenné. Most vidáman sétált végig a parketten, figyelte az érkező végzősöket és mindenki mást is. Talán még olyanok is megfordultak a fejében így az utolsó iskolai napon, hogy hátha olyannal is összehozza a sors, akit szívesen látna viszont. Mondjuk nagyon-nagyon szívesen.
Izgatottan ácsorgott, kezeivel az ütemre dobolt a mellette lévő asztalon, miközben néha már elengedve magát a teste is csalta volna az ütemhez, a nagyobb tömeg felé a parkettre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 417
Összes hsz: 10435
Írta: 2016. december 21. 22:33 | Link

Karácsonyi Bál
Benézet

Tényleg nincs kedve ehhez az egészhez, az ünnepeket is csak azért fogja a családjaival tölteni, mert muszáj, ahogy a bálon is muszájból kell megjelennie. Elnökként a szervezésben rendesen benne volt, tartania kell végig a frontot, ahogy mindig. Hisz ha már Majára rásózta a beszédeket, neki be kell vállalnia, hogy odafigyel a részletekre.
Épp pálcával a kezében egy félig lógó csillár alatt ácsorgott, mert valamelyik ökör hintának nézte és felcsimpaszkodva rá majdnem leszabta az egészet. A bűbájnak köszönhetően a csillogó-villogó csillár lassan visszaemelkedett a helyére és rögzült ahova kellett neki, Annelie pedig már az est elején gyilkos pillantásokkal illette azt, aki rá mert nézni.
- Boldog Karácsonyt neked is - megeresztett egy nagyon gyenge mosolyt a jókedvű ismerősök felé, majd aggodalmas pillantásokkal nézett körbe a teremben, hogy mi az, amit rendbe kell hoznia.
- Maja! - szemöldöke megemelkedett amikor meglátta helyettesét és ruháját kissé felemelve a lányhoz sietett. - Egy mozdulat és kint lesz a feneked ebből a ruhából - halkan, de érezhető nevelési célzattal mérte végig, majd ujjaival megpróbálta lejjebb rángatni a szoknya alját. Mivel ez nem igazán sikerült, pálcája segítségével adott hozzá egy jó öt centit az anyaghoz. - Úgy. Vállalható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2016. december 21. 23:30 | Link


Megjelenés


Ahogy dagad a tömeg, úgy egyre nehezebb követni az új és új arcokat, főleg, az olyan embereknek, mint ő, aki szinte senkit nem ismer. Lassan egy-két tanár is megjelenik, az idősebbek még meg is ismerni, de nem szeretne senkivel sem szóba elegyedni, így akárhányszor egy ismerős pillantás rásiklana, azon nyomban lesüti a szemét, vagy igazít valamit a ruháján, esetleg a haját babrálja elmélyülten. Az ember azt hinné szégyenli magát, pedig inkább csak koncentrál, na és persze fél, nem is kicsit. Senki nem mondaná meg róla, hogy régen az Eridon házat erősítette, azt, ahol a bátraknak a helyük.
A zene vált, Rora lába lustán jár a ritmusra, a kezeit a háta mögött összefeszíti, homorít, kellemetlenül érzi magát a ruhában, ám ahogy körbepillant, hirtelen megakad a szeme azon, aki miatt jött. A pillanat törtrészéig megfagy abban a pozícióban ahogy burkoltan nyújtózott, majd mikor észhez tér elengedi magát és gyorsan végignéz a férfin, újra és újra. Minden egyes alkalommal egyre lassabban. Tekintete elidőzik a ruháján, a haján, de leginkább a tekintetét. Fáradtnak és nyúzottnak látszik, nem egészen így emlékszik rá, talán az agya a hiányzó részekhez hozzá pótolt, hogy abba a biztonságba ringassa, hogy teljesen, tökéletesen emlékszik a lánya apjára.
Próbálja vele felvenni szemkontaktust, ám úgy tűnik attól függetlenül, hogy a férfinek látszólag nincs kedve ehhez az egészhez egészen jól mulat. A kis hang a fejében még mindig azt mondja, hogy ez rossz ötlet, de aztán eszébe jut Hanna, és elönti a bátorság, na meg, egy ilyen társaságot (és viszontlátást) kár lenne veszni hagyni. Így a kabátját maga mögött hagyva elindul a férfi felé, nem megy oda hozzá, épp csak annyit közelít, hogy ne kerülhesse el őt a pásztázó tekintet. Rögtön ezután el is indul az italok irányába és ha összetalálkozik a tekintetük egy pillanatra, még egy halvány mosolyt is megenged magának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Kaisch Ráhel
INAKTÍV


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 240
Összes hsz: 2164
Írta: 2016. december 22. 16:23 | Link


Legjobb


Mindenki erre a napra készült, szinte hetekkel ezelőtt. Eleinte mondjuk én is lelkesedtem, most már csak túl akarok esni ezen. Nem könnyű hagyni, hogy átjárjon a szellem, ha az ember lányának hozzám hasonló szobatársai vannak, akik felváltva foglalják be a fürdőt, akiknek ruhái szanaszét vannak, és akik annyira, de annyira komolyan veszik ezt.
- Majd ott találkozunk - köszönök el tőlük, mert sanszos, hogy ők nem mostanság fognak leérni. Abban meg nem is reménykedek, hogy valamikor is el fogják takarítani a káoszt, amit hagytak maguk után.
Én viszont már sietősebbre fogom, egyszer állok meg az egyik ablak előtt, hogy a hajam igazítsam, lévén én már nem jutottam be a fürdőbe. Még szerencse, hogy annyit nem kell menni. Tudok én magassarkúban flangálni, épp csak nem szeretek, és bár most még semmi bajom, sejtem, a bál végére jócskán meg fogom bánni, hogy erre vetemedtem.
Ahogy egyre közelebb érek a nagyteremhez, úgy rándul egyre inkább görcsbe a gyomrom. Nem megyek be, a lépcsőknél állok meg, és várok... rá. Azt ígérte, eljön, én meg szerintem nem teljesen gondoltam át ezt, de már nincs mit tenni, már ha tartja is a szavát. Senkinek nem említettem, kivel jövök, mindenki csak annyit tud, hogy nem egyedül. Mindenki... Zója és keresztapám is, így most még azon is görcsölhetek, ők mit fognak ehhez szólni, vagy épp apám fülébe, hogy jut el a dolog, bár... ez érdekel a legkevésbé. Az órámra pillantok, miközben diákok tömkelege halad el mellettem. Jó, még nem vagyok elkésve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 59 ... 67 68 [69] 70 71 ... 80 81 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet