36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 57 ... 65 66 [67] 68 69 ... 77 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. július 31. 00:55 | Link


Nem tudja nem imádni ezt a hímet itt, akármennyire is átverte a lányt. Mert lássuk be, igen jól megmutatakozik ám, hogy ők testvérek, elvégre Hedda sem csinálta volna másképp, tudván mekkora egóval rendelkezik töpörtyű bátyuskája. Mert igen, a nevével kapcsolatos viccek után ez a legnagyobb és legütősebb humorforrás a Jørgensen családban. Tulajdonképpen elmondható, hogy az utódok születési sorrendjük szerint egyre kisebbek. Mi ez, ha nem valami varázslat?
Eközben Noah első visszavágása is megérkezik, ami egy kaján vigyort csalogat a rellonos arcára. Jaj de nagyon fején találta a szöget a kis hamis, csakhogy az nem mindegy, mennyi időben gondolkodnak. Míg az eridonos hosszú és sanyarú években (ebből is megközelítőleg több, mint húszban), addig Hedda pusztán hónapokban, nem mintha ezt is nem találná elegendőnek. Néha jobb, ha az oltalmazó bátyók tudatlanok. Hihi.
- Nos, abban reménykedtem, hogy a titkos hódolóm majd változtat ezen a helyzeten, de nem bánom, ha megkímélsz - elhúzza egy pillanatra száját, mert hát a bátyja nagyon helyes, meg szexi is, csak... Az a sok izzadtságcsepp bringatolás közben... Nem illik hozzá, ez a helyzet. Még a végén csapzott lenne vagy ilyesmi. - Jaj bátyó, hát te se lettél szerényebb, mióta nem találkoztunk... - unottan forgatja meg szemeit. Hozzászokott már ahhoz, hogy istenes poénokkal dobálóznak, de ami sok, az bizony sok. A fél jelző is épp elég kielégítő, nem kell elhagyni.
De mit érdekli őt ez a sok mihaszna fecsegés, az ő Noah-ja itt van és annyira hiányzott neki, meg annyira nagyon szereti, hogy az már csudajó! Mostanában csupa kellemes meglepetés éri, ott van Fruzsi, meg most a tesója is... Ki jöhet még?
- Te is hiányoztál nekem Mentáltörp - úgy szorítja, hogy a fiú csak azért nem fájlalja, mert nyilvánvalóan volt elég ideje megszokni ezt a fajta üdvözlési hevességet. Aztán a szép pillanatok is rendre véget érnek és eljön a kíváncsiság ideje. Bizony, merthogy az egyik rellonost arrébb hessegeti a norvég, így szorítva helyet maguk közt az idősebb Jørgensennek. - Ne vedd tol(l)akodásnak - haha, de vicces valaki -, de hogyhogy itt vagy? Örülök neked, csak nem értem. Kezdesz valamit az életeddel végre, Noah drága?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Noah Jorgensen
INAKTÍV


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. július 31. 01:20 | Link


- Semmilyen titkos, de még nyilvános hódoló sem fog változtatni ezen a helyzeten. - Noah bedurcizott. Egy hatéves kisgyerek meggyőződésével válaszolja ezt, abban a hiszemben, hogy amit most kimondott ebben a pillanatban, az bizony szent és sérthetetlen, és semmilyen prófécia sem írhatja felül ezen isteni döntést. Mert ha valamiben istent akarna játszani netán (mert egyébként az istenes megjegyzései félig csak viccek), az ez. Hiszen senki sem tolhatja Hedda biciklijét. Van ő olyan nagy, hogy egyedül is megoldja a pedálozást!
A következő megjegyzésre szemei hatalmasra nyílnak, arca meglepetten nyúlik meg, talán kicsit túl is játszva a dolgot - mégis kiül pofijára a döbbenet, azért ahhoz képest elég hitelesen, mert pont úgy néz ki, mint egy világra rácsodálkozó baba.
- Én vagyok a szerénység megtestesítője. Sőt, a szerénység istene vagyok - mondja ellentmondást nem tűrő hangon, majd ismét durcás gyerek stílusban, hiszen hogy is mondhat húga ilyeneket, hát Noahnál szolidabb, sőt, önbizalomhiányosabb embert még nem látott ez a világ, ki is kéri magának! Egyébként tényleg nincs annyira nagyra magával, fontos ezt tisztázni, csak néha önti el agyát a delejes köd, amikor úgy érzi, arra hivatott, hogy megváltsa a világot, és ezen az állapoton csak egyetlen bátyja képes változtatni.
- Egyébként te sem szenvedsz hiányt egoizmusban, drágaság - jegyzi meg csak úgy mellékesen.
Az ölelés okozta boldogság szétárad főhősünkben, lelkét elönti a melegség, mert iszonyúan hiányzott már neki Berina. Persze, nem volt rossz otthon lenni, de a szőkeség nélkül olyan üresen kongott a ház, hogy arra szavak sincsenek, Nojcsit még a baráti köre sem kárpótolta, hát muszáj volt idejönnie. Nem, véletlenül sem kényszerítették őt!
- Még jó, hogy hiányoztam, ötöske - nyugtázza, miközben konstans szorííít és öleeel, jaj, itt a húgi! Ú, Noah ennek annyira örül, mintha a lány egy nagy tál puding lenne, ami nem semmi teljesítmény egyiküktől sem.
Le is ülhet, hiszen helyet kínál neki tesója a zöldek asztalánál, ő pedig mindenféle gond nélkül foglal helyet, mármint egyáltalán nem érzi magát zavarban, hogy főnixmadárral a talárján leül a sárkányok közé. Úgyis itt fog táborozni 0-24, jó lesz, ha a rellonosok szépen megszokják a jelenlétét.
- Haha, tollakodás, ez jó - vigyorog nagyot, eközben pedig magához hív egy adag kaját, mert elnyúlni nem tudna érte rövid kis karjaival, és egyelőre nem áll szándékában hozzászólni ezekhez a srácokhoz. - Képzeld el, Bercsi, hogy ezentúl itt foglak boldogítani téged. - hatásszünet - Anyáék közölték, hogy ideje lenne továbbtanulnom, úgyhogy idejöttem társadalomtudományokra. Jó, mi?
Utoljára módosította:Noah Jorgensen, 2016. július 31. 01:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. július 31. 12:12 | Link

Gwen

Lehet túl furán viselkedtem, de nem játszottam meg magamat, ez nem az volt. Inkább csak erőltetetten jól akartam szórakozni egy rendezvényen, egy olyan helyen, ahol rengeteg ember mászkált. Én lennék a legboldogabb, ha nem irtóznék az emberek közelségétől, igaz ez csupán akkor bukott ki belőlem, amikor többen álltak hozzám közel. De például Gwen, vagy más közeli ismerősöm esetében nem zavart, ha beléptek az aurámba, talán mert őket jól ismertem és csak egy emberről volt szó, nem pedig tucatnyiról. A partnerem is - aki egyértelműen a barátnőm lehetett és senki más – észrevette rajtam, hogy nem stimmelt a viselkedésem, ezen meg sem lepődtem. Egy csókkal igazoltam, hogy nem varázsoltak el és én még mindig az a Zalán voltam, akit ő megismert és akibe beleszeretett. Jól esett, hogy a régi énemet hiányolta és jobban preferálta, ebből láttam, hogy nem kell megváltoznom, hanem jó voltam neki úgy, ahogy. Már megérte mindez, noha a tömegbe csak ezután keveredtünk bele. A bálon mi egyből egy kényelmes asztalkát kerestünk, ahol nyugodtan tudtunk beszélgetni, ám Gwen elkezdett heccelni, amitől már most gyorsult a szívverésem, pedig még volt néhány évem a keringőhöz. Kettő az nem sok és hamar elrepülnek az évek, de ha a lány addig is velem marad, akkor nem lehet nagy baj, épségben túl fogom élni a nyitótáncot.
- Már most felkérlek! – Sosem lehet elég hamar lefoglalni a táncpartnereket, főleg a szép lányokat úgy viszik, mint az áruházakban a leárazott fagylaltokat. Ez köztudottan tény, ahogy az is, hogy Gwen gyönyörű lány volt. Ezt megmondtam a szemébe, mire megjegyezte, hogy jól néztem ki öltönyben. Alsó ajkamba haraptam és lepillantottam magam elé az asztalra félmosollyal az arcomon. Igen, azt hiszem látszott rajtam, hogy nem szívleltem az öltönyöket, habár ezt a sötétkék cuccot, ami most rajtam volt, kevésbé kényelmetlennek találtam. Ha már voltak napok, amikor kötelező volt kiöltözni, legalább a randikon kényelmes ruhákat vennék fel, de elhatároztam, hogy majd egyszer elviszem Gwent egy puccos étterembe, ahol majd hasonló öltönyben jelenek meg a kedvéért. Ugye milyen kedves vagyok?
- Szuper... – Mondom halkan még mindig leszegett szemekkel. Persze nem lett rossz érzésem, ugyanolyan lelkes hangulatban voltam, mint eddig, csak próbáltam aranyos lenni, hogy megsajnáljon, és hogy ne vezesse be az előbb említett gondolatát szabályként. Ritka pillanataim egyike, amikor tényleg cuki voltam önszántamból. Tessék értékelni ezt bennem! Jelentem, Zalán fejlődik és változik, csak lassan.
Az este későbbi szakaszában, miután lement a nyitótánc, felkértem Gwent táncolni. Láttam, hogy szemével kereste a többieket, feltételeztem Szofiékat, de talán ezúttal megelégszik csak velem is, elvégre nem tudtunk a rellonosok közelébe kerülni, ők ötödikesként az est fénypontjai voltak. Nem keringőzni akartam, inkább csak kezeimmel megfogtam a dereka két oldalát és hagytam, hogy ő átkulcsolja karjait a nyakamon. Ezzel közelebb lehettünk egymáshoz, de mégsem estünk a másik karjaiba. Romantikus volt és kényelmesebb is, mintha kitartottam volna a karomat oldalra neki úgy, akár csak ha kigipszelték volna. Végül teljes mértékben megérte eljönni a partira és pozitívan állni a dologhoz, nem csalódtam az estében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. július 31. 21:05 | Link



Kinézet

Bál. Ez az egyik legcsodálatosabb dolog az életben. Sosem vettem ilyenen részt, és most eszem ágában sem volt kihagyni. A délelőtt folyamán Bogolyfalván végigjártam az összes butikot hogy megtaláljam a tökéletes ruhát, ami persze illett a követelményekhez. Egy tűzpiros ruha mellett döntöttem, bár senki nem volt ott hogy biztosítson afelől, hogy igazán jól áll.
A vásárlás annyira lefárasztott, hogy aztán délután ledőltem egy kicsit aludni. Biztos voltam benne, hogy még az előtt felkelek, hogy készülődnöm kellett, de ez nem így volt. Kapkodva vettem fel a selyemanyagot magamra, miközben ide-oda rohangáltam a szobában sminkért, fésűért és ezekhez hasonló tárgyakért. Az arcfesték felvitele még félórát igényelt tőlem, mert nem szoktam hozzá, hogy felteszem, azt sem tudtam hogy kéne nekiállni. Na jó, és nem teljesen igaz. De akkor is minimum hússzor le kellett szedne a felét mert elkentem vagy valami hasonló. Aztán jött a hajam, amit egy újabb akadályként értelmeztem, de végül sikerült elkészülnöm, és amikor belenéztem a tükörbe, elégedetten néztem meg magam. Felhúztam fekete magassarkúm, és már indultam is a terem felé. Jó sokat késtem, de úgy éreztem megéri, és reméltem, hogy ezzel a partnerem is így van.
Sajnos fogalmam sem volt hogy néz ki a fiú, viszont a terem előtt egyetlen egyedül ácsorgó fiút vettem csak észre, ezért egy nagy mosoly kíséretében mentem oda hozzá magabiztosan, és megérintettem a karját, hogy felhívjam magamra a figyelmet.
- Szia! Zoli vagy ugye? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért. Sha nem lehet tudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
bál az elemekkel
Írta: 2016. július 31. 23:43
| Link

Artemisia és az Ombozi gyerek

- UPDATED öltözékem -

Az arccsókra csak hümmögök egy jólesőt, aztán kacsintok pártneremre, miközben az ajtó felé indulunk kart karba öltve. Az italos felvetése nyomán csak egy pancser ellenkezne. Mivel azonban én az nem vagyok, viszont merész igen, így mindössze félig ellenkezem. Már ha az alábbi kérdésemet lehet annak nevezni.
- Ennél jobban? - pillantok végig rajta, azt pedig a képzeletére bízom, hogy ezzel vajon arra utalok-e, elég lángoló ő már így is, avagy arra, hogy a puszta jelenléte is tűzbe hoz bárkit. Avagy a kettő egyszerre. Avagy egy negyedik verzió, ám lássuk be, erre kevés az esély.
Ettől függetlenül persze élek a koktélozgatás lehetőségével, és bár az elemeknek nem vagyok olyan nagy tudója, a finom folyadékoknak inkább. Szerintem nem fogok csalódást okozni. Nem szoktam, nem igaz? Célunkat azonban nem érjük még el, hiszen egy sármos ficsúrba botlunk. Meglehet, amilyen nyájasan elbeszélgetnek és édelegnek a profesoressával, attól el kéne uraljon valamiféle féltékenység, vagy netalántán kényelmetlenség amiatt, hogy az illető magasabb, jóképűbb és ifjabb nálam. Csak várok és várok, ám ez a kellemetlen, feszült érzés csak nem talál rám. Pedig várom. Úgy negyvenvalahány éve.
- Ó, én is az Önéhez. - bólintok mélyet a nem létező partnere felé.
- Nade... - pillantok fel rá egy sóhaj után.
- Ha már az elemeknél tartunk: élvezi a szabad levegőt? - érdeklődöm széles vigyorral, koránt sem burkoltan célozva arra, hogy pontosan tudom, a fegyintézet vendége volt. Láttam az ábrázatát valamelyik mappában meg egyszer talán személyesen is, mikor be volt kasznizva. Különben a hozzá nem értők -tehát az emberek 99%a - azt hiheti, a fentebb említett féltékenység késztet ilyen aljas piszkálódásra, azonban a helyzet az, hogy igazságos vagyok, és mindenkit egyaránt szeretek froclizni. Kedvem válogatja, milyenek az arányok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 2. 12:39 | Link

Norina

- Szóval, nem úsztam meg, csak eltolódott a dolog.
Félek attól, hogy mit tesz velem az, ha illuminált állapotba kerülök. Apám azt hiszi, hogy anyám valami fura módon nevel, mert hogy ilyesmire nincs ingerem, pedig valahogy szóba se került a dolog, egyszerűen csak mindig volt más, ami jobban lekötött, és szép lassan már elértem abba a korba, amikor még csak az sem lehetett vonzó, hogy tilos. Életem tragédiája, bár itt meg is álla a dolog.
Visszakísérem, és beállunk oda, ahol hetek óta minden egyes alkalommal állunk. A próbákon sokat rontottunk, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy beszéltünk, meg hát akkor nem akartuk érezni a nyomást, jót nevettünk a túl precíz társainkon. Most viszont itt a nagy pillanat, és hirtelen minden tagomat ólomsúlyként érzékelem.
- Jézus most a fejét veri egy felhőbe.
Súgom oda a kezdés előtti pillanatban. Épp csak annyi időnk maradt, hogy lepillantsak, és megjegyezzem neki, máris indulnunk kellett. Az elején én is figyelek, és látom, hogy ő is feszeng. Elvégre az egész iskola minket néz, és nagyon gáz lesz, ha elbénázzuk, ám amikor a tekintetünk találkozik, onnantól mintha nem csak a vízen járnánk, de szabályosan szárnyalnánk. Mintha mind a négy elem egyszerre segítene át minket ezen az akadályon. Én pedig boldog vagyok, tényleg boldog, és amikor véget ér a tánc, érzem, hogy csalódott vagyok. Még akarok. Hibátlanul vettünk minden akadályt, és íme, ennyi volt, egy pillanat alatt elszállt. Csillogó tekintettel pillantok Norinára, és ahogy kimondja, hogy jók voltunk, úgy lendülök előre, és nyomok egy puszit az arcára.
- Ez fantasztikus volt.
Suttogom a fülébe, majd felegyenesedve köhintek egyet, és a kezem nyújtom felé.
- Hölgyem? Újra megpróbáljuk azokat az italokat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. augusztus 3. 20:21 | Link

Rachel Octavia Amber


- Igen, de iskolai bálon! - világítok rá neki a dolog buktatójára. S hiába a vézősök bulija, lévén, hogy a kisebbek is eljöhetnek, nem tartom valószínűnek, hogy az iskola vezetősége megkockáztatja a dolgot. Elvégre minden meg van szigorítva, miért pont ebben vennék lazábbra a gyeplőt?
Ennek ellenére megindulunk az itókák felé, és közelebbről nézve még inkább lenyűgöz, hogy mennyire kreatív és szép még az italok tálalása is. A tüzes italt választom természetesen, s bár tudom, hogy nem olyan balga a vezetőség, hogy valódi tüzet engedjen, azért biztosabbnak érzem, beledugni előbb a kezem, mielőtt az arcomhoz emelném a poharat. Játszom kicsit, miután meggyőződöm róla, hogy valóban semmi baj a lángokkal, aztán vigyorogva pillantok az esti páromra.
- Azt hitted megégek? - nézek hitetlenkedve a lányra, hogy mégis mit gondolt, hogyan ihatnánk meg ezeket, ha valóban égne? De aztán azért rendezem a vonásaimat.
A poharam hozzákoccintom az övéhez, majd mielőtt innék még beleszagolok. Csak egy aprót kortyolok és jól teszem, hiszen Rach alkoholt vél felfedezni a pohárban.
- Tényleg? - kérdezem kissé bizonytalanul és hitetlenkedve, mégis inkább visszateszem a poharat az asztalra. - Akkor meghagyom ööö... későbbre... - mondom kissé habozva, hiszen sejtem, hogy furán veszi ki magát a dolog. Bár azt hiszem említettem neki, hogy nagyon nem bírom a piát, azért kicsit cikinek érzem a dolgot, bár magam sem értem miért, én ugyanis nem éreztem alkoholt az apró kortyban. De az is igaz, hogy én nagyon rossz vagyok ebben.
- Finom! Amúgy... - felelek a kérdésére, bár sejtem, hogy ellenem szól, hogy elteszem a poharat. De akkor is. Mondjuk nem szép, hogy már beleittam és visszateszem. Felkapoom hát újra, ő megközben leönti magát. Ezen kénytelen vagyok vigyorogni.
- Máris megártott? - kérdezem vidáman, aztán támad egy ötletem - Esettleg felújíthatjuk a ruhádat... - mondom a szemöldököm felhúzva és a poharam megemelem, ezzel próbálva kifejezni, hogy ha csak nem ragaszkodik hozzá, akkor festhetünk rá valami mintát... Vagy ez nagyon elvetemült ötlet tőlem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 3. 20:53 | Link

Eredményhirdetés

Az idő telik és én tök jól érzem magam. Ahogy lekászálódtam a színpadról újra el is vegyültem a tömegben, Hunterrel vagy nélküle. Franc se érti a férfiakat. A népnek volt ideje szavazni bőven, így egyáltalán nem kellett elsietni a döntést. Pár óra múlva, a két borítékkal a kezemben küzdöm át magam ismét a sokaságon a színpad felé, majd kezembe véve a mikrofont várom, hogy elhalkuljon a zene.
- Heló heló, újra én - úr isten, soha többé nem fogok elvállalni semmi ilyet. Nem tudok beszélni, ez tény. Kínos. Megvárom ameddig elcsendesednek a beszélgetések, és hallhatóvá válok. Hell yeah.
- Remélem mindannyian jól átgondoltátok, hogy kire szavaztok, mert már nem vonhatjátok vissza - elmosolyodva mutatom fel a balomban levő borítékokat. Ez. Borzalmas. Nem hiszem el.
- Szóval itt vannak az eredmények a kezemben, lássunk is hozzá - soha nem voltam annak a híve, hogy húzzák az időt az ilyen eredményhirdetéseknél, így hát bele is kezdek - az idei év bálkirálya nem más, mint - kezdek bele, az egyik borítékot bontogatva - Choi Min Jong, a levitából - hatalmas vigyorral az arcomon hirdetem ki a nevét, még meg is tapsolom én is a tömeggel amíg feltalál mellém. To be honest, most nagyon szívesen elsütnék neki egy belső viccet, vagy akármit, de most nem lehet, most munka van, majd később.
- Úgy látom, bálkirálynőnk idén kettő is van. Remélem nem fognak összeveszni - a második borítékot bontogatva beszélek tovább, a második mondatnál elmosolyodva pillantok fel a bálkirályra. Hát igen, van akinek duplán kijár a jóból.
- Az egyikőjük Vér Lanetta, az Eridonból - mosolyogva hirdetem ki, ismét mosolyogva várok, amíg a leányzó feljut a színpadra, és a dökös társam felrakja a fejére a megérdemelt koronáját - a másik pedig a rellonos Farkas Kamilla... Wow, komolyan srácok, én? Köszönöm - elvigyorodva pillantok fel, a jobb kezem pedig át is veszi a mikrofont, ahogy rájön, hogy képtelen vagyok komolyan folytatni ezt az egészet.
- Tapsoljuk meg még egyszer a nyerteseket - mondja, végigmutatva rajtunk - a bálnak még nincs vége, szóval ne szaladjatok messzire. Nemsokára kivonulunk a Rétre, hogy a szokás szerint felengedjük a kívánságlámpásokat. Érezzétek jól magatokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. augusztus 4. 14:56 | Link

Késve, de beestünk! - Mattracka.
Ruhaaaa ( mezítláb ) - Tűz


Azt mondják, hogy prefektusként nekem példát kell mutatnom a diáktársaimnak. De mi van azokkal a prefikkel, akik még csak nem is akartak prefektusok lenni? Jó, élveztem a helyzetem előnyeit, mert azért mi menő volt már, hogy akkor mászkálhattam ott, ahol akartam, amikor csak akartam. Kevesen mondhatták el ezt magukról a barátaim közül. Persze, ez a szabálybetartás még így sem volt az erősségem, ugyanis már megint késésben voltam, nem is kicsit! Tuti lezavarták már a keringőt a végzősök, én meg még csak hajfestéssel végeztem. Pazar.
Ahogy tudtam siettem a maradék tennivalóval. Legközelebb talán nem az utolsó pillanatba kellene elkezdenem készülődni. A legviccesebb pedig az volt, hogy ez már nem az első bálom az iskolában, szal, járt a keksz ezért a manőverért.
Csupasz tappancsokkal, lángoló ruhával s fekete hajjal szántottam fel a folyosókat. Úgy néztem ki, mint egy fejjel lefelé fordított lángoló gyufaszál. A dübörgés mellett a talpaim csattanását is hallani lehetett, ahogy ütköztek a hideg padlóval. Bár azért imádkoztam, hogy ne lépjek bele semmilyen éles tárgyba, vagy üvegszilánkba. Nem hiányzott az a gyengélkedő, ahol múltkor is kikötöttem a meccs után. Feleslegesnek tartottam már akkor is, de a parancs, az parancs volt.
Szóval rohantam, mint a hülye, azért imádkozva, hogy ne késsük le az egész bált, csak mondjuk… a felét? Na jó, az is sok, de na. Matt hülyét kapott lassan tőlem, tuti! Mindig rám kellett várnia szegénynek.
Amikor megérkeztem a nagyterem bejáratához, körülnéztem, nem láttam sehol sem a kócost, ezért bementem, hátha benn több szerencsével járok.
- Ennyire elkéstem? – Motyogtam magamban, Kamilla pont akkor jelentette ki, hogy kik voltak a szerencsések. Tapsolni kezdtem, mint a többiek, nehogy  feltűnjön valakinek az, hogy alig két perce érkeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2016. augusztus 5. 12:09 | Link

Will
Ruha, Haj


Na erre nem számítottam. Hitetlenül elmosolyodom, és az arcomhoz kapok. A bőröm forró, biztos elvörösödtem.
Te vagy fantasztikus.
Mire felocsúdtam az álomszerű állapotból, már meg is fogtam a kezét és elindultunk az itató felé.
- Ehetnénk is valamit, ha már itt vagyunk. - vetettem fel az ötletet. Üres gyomorra amúgy is rossz inni akár van benne alkohol akár nem.
Végignézek a kínálaton. Az ételek és italok négy asztalra vannak pakolva, a négy elem szerint.
Mielőtt azonban egy lángoló italért nyúlhattam volna, felcsendült újra Kamilla hangja. Sosem voltam még bálkirálynő, de nem is vágyom rá. Nem olyan típus vagyok. Viszont arról fogalmam sincs, hogy Will hogy viszonyul ehhez. Ő vajon szeretne koronát a fejére?
- Mit gondolsz erről a bálkirályosdiról?
Hamar kiderült hogy egyikünk se kap koronát, de engem hidegen hagyott. Mindenesetre megtapsoltam a bálkirályt és a királynőket.
A kezem ismét elindul a furcsa égő koktél felé. Óvatosan közel emelem az arcomhoz, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg nem ég le a hajam miközben megiszom. De nem érzek meleget.
- Megkóstolod? - nyújtok felé egy pohárral, mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 6. 21:21 | Link

Norina

Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, amikor elpirul, és a kezét az arcához érinti. Apró jelek, melyeket nem tudok nem észre venni. Valami elindult bennem, és csak halványan merem remélni, hogy valami benne is elindulhat. Ebben a tanévben meglepően sok időt töltöttünk együtt, amire rágondolva újra elmosolyodom. Mikor lettem én ilyen szentimentális?
- Együnk.
Csapom össze a tenyerem. Imádok enni, így ezzel könnyebben levesz a lábamról, mint az ivással. Magamtól azonban nem mondok semmit. Az ilyen bálok a lányok kedvencei, mi férfiak elmegyünk, mert egy részt kedvében akarunk járni a számunkra kedvesnek, másrészt nem akarjuk, hogy egy itt ólálkodó srác lepacsizzon a kedvessel, akit érzéketlen párja skippelt. Vele akarok lenni, azt akarom, hogy ő is velem legyen, és ezért hajlandó vagyok áldozatokat hozni. Már majdnem ott vagyunk, már látom az ízlésesen szétválasztották az ételeket az elemekhez kapcsolódó színűk alapján, amikor Kamilla megint megszólal. Egy pillanatra behunyom a szemem. Ezt nem hiszem el. Olyan, mintha az egész világ összeesküdött volna ellenem, meg a gyomrom ellen. Ha továbbra is megvonják tőlem az ételt, még a végén Hulkká változom.
- Remek.
Morgom halkan, de persze engedelmesen megfordulok, hogy meghallgathassam, kik is nyertek ma este. Az, hogy mi történik a színpadon nem izgat, helyette a lehetőségeket mérlegelem, majd a kezemet finoman lejjebb csúsztatom, és igyekszem úgy formálni a kéztartásunkat, hogy ujjaink összefonódjanak. Persze a tekintetem egy pillanatra sem veszem le Kamilláról, mintha annyira érdekelne, hogy mit mond.
- Engem annyira nem izgat. Meglep, hogy nem Anne, valahogy mindig az ő nevét hallom mindenhol.
Picit megvonom a vállam, és mielőtt bármi történhetne, gyorsan az első aszta felé húzom Norinát. Enni akarok.
- Na és, elgondolkoztál már azon, hogy hogyan tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. augusztus 7. 15:40 | Link

Choi Min Jong


Ruha


- Nem gondoltam, hogy megégsz, de azért nem örültem volna neki, bár tudom, mindez csupán illúzió. - válaszolta Rach a fiúnak, mert azért aggódott, hogy mi lesz a vége ennek, hogy beleteszi a kezét a tűzbe, de azért merte remélni, hogy voltak olyan elővigyázatosak a szervezők, hogy nem valódi tüzet használnak az italokhoz.
Az itókák rendkívül látványosan voltak elkészítve, úgyhogy öröm volt belőlük inni, Rachel pedig jóízűen iszogatta a saját italát, amíg le nem öntötte vele magát egy kicsit.
- Nem ártott meg. - válaszolta gúnyolódva a Rellonos, majd nyelvet öltött a fiúra kissé sértődötten, de igazából nem vette a lelkére a dolgot, csak jól esett élcelődni egy kicsit a partnerével.
- Hm... én benne vagyok, bármilyen ötleted is van, mert elég kényelmetlenül érzem így magam. - fordult újra a fiú felé, miközben egyenesen belenézett a szemébe és várta a mentőötletet. Szerencsére nem volt nagyon látható helyen a folt, de azért mégiscsak zavarta a lányt, hogy ha már ennyire igényesen felöltözött, akkor ne rontsa el lehetőleg semmi se az összhatást. Kicsit furcsállta, hogy Choi máris elrakta későbbre az italát, de nem tette szóvá, mert nem fogott gyanút, betudta annak az egészet, hogy valószínűleg most nem esne neki olyan jól az ital, mint később.
- Hát akkor hajrá, ments meg! Vagy valami ilyesmi... - vigyorgott Rach, miközben a ruháján lévő foltra mutatott és várta, hogy Choi mit fog most lépni erre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2016. augusztus 7. 22:46 | Link

A végére csak befutunk...
Fannival
Outfit (cipő nélkül menőzök én is)


A végzős bál. Nem volt kérdés, hogy kivel megyek. Szépen, ahogy egy jól nevelt sráchoz illik, odamentem hozzá és megkértem, hogy legyen a partnerem. Csak hogy tiszta egyen, Péter Fanniról beszélek. Ő pedig igent mondott. Minden simán ment. Még gondolatban meg is dicsértem magam, hogy ezt legalább el tudom intézni egyedül is. Ahha, csak egy valamire nem gondoltam: a gönc. Még a saját összeállításomról se volt még elképzelésem se, Fanniéról meg aztán végképp nem, pedig szerettem volna némiképp összeöltözni vele. A másik meg az, hogy a gönceim 99%-át nem épp ilyen eseményekre tervezték. Ebből az egészből az lett, hogy ott állok a szekrényem előtt egy szál alsóban, a szekrényem tartalma pedig az ágyamon. Totál kétségbe voltam esve, ekkor jött a hab a tortán: ránéztem az órára. A szemeim egy csapásra kipattantak, beletúrtam a kupacba, felvettem az első pár cuccot, ami a kezembe akadt, a zsebembe csaptam a pálcámat (a feszes gatya előnye, hogy bármit teszel zsebre, az ott is marad) és már szaladtam is le. A lábam csattogását hallva  eszembe jutott, hogy elfelejtettem cipőt venni, de már túl későnek éreztem, hogy visszafussak, szóval a meztelen lábamat figyelmen kívül hagyva loholtam lefelé. Az utolsó sarkon befordulva a távolban megláttam a gyönyörű barátnőmet, aki éppen nélkülem készül bemenni. Mivel kiabálni nem volt erőm, ezért arra koncentráltam inkább, hogy utol érjem, ami csak a teremben sikerült. Izomból kivágtam az ajtót, fél pillanat kellett, hogy észre vegyem Fanni, s mivel annyira lihegtem, hogy nem tudtam volna semmi értelmeset kinyögni, így szimplán csak hátulról átöleltem, hogy ne tudjon tovább "menekülni"
- Hah...hah...hah...sziah....hah...ne menekülj! - lihegtem még mindig, ezután nyomtam egy puszit az arcára, majd elkezdtem vele kicsit illegni -billegni.
- Látom az idő egyikünknek sem haverja. - nevettem, majd elengedtem - Hogy utálhatom magam ennyire, hogy még egy inggel is meg akarom fojtani magam?- nyúltam a nyakam fel, s miután kigomboltam legalább 2-3 gombot, illetve a zakómat, végignéztem a gyönyörű páromon és elmosolyodtam.
- Olyan szép vagy! Jó áll a fekete! - mutattam az újnak vélt hajszínére, remélve, hogy ez a változás nem csak a fejemben született meg, hanem valós volt.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2016. október 7. 17:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. augusztus 7. 23:59 | Link

Késve, de beestünk! - Mattracka.
Ruhaaaa ( mezítláb ) - Tűz


Még mindig nehezen hittem el, hogy elértem a bált. Tény, hogy már bőven megkezdődött a mulatság, de akkor is megérkeztem! A tűz elemet választottam, több okból is kifolyólag. Egy, mert ez illik hozzám a legjobban, kettő, mert a Eridon házban vagyok, aminek a jelképállata egy lángoló csirke. Három, mert... mert a meleg színek szépek. Szándékosan nem vettem fel cipőt, kedvezni akartam Mattracnak is, mert általában ő is mezítláb közlekedett.
Majd' kiköptem a tüdőmet, mire leértem a bálra. Mattet sehol sem láttam, kicsit elszomorított, mert azt hittem, hogy megunt rám várni. Ám bent sem láttam, ráadásul pont akkor hirdették ki az est királyát és királynőjét. Kínos vigyorral az arcomon tapsolni kezdtem, nehogy feltűnő legyek a késéssel. Már épp le akartam engedi a kezeim, amikor valaki átölelt hátulról. Ismerős volt az illata, azonnal tudtam, hogy ez nem lehetett más, csak az uram. A mosoly egy pillanat alatt az arcomra kúszott, megnyugodtam, hogy nem mondott le rólam, sőt.
- Előled sehova sem menekülök! - Jobban préseltem magamat hozzá, érezze, hogy igazat mondtam. Az arcomat ért puszira pedig csak kuncogni kezdtem.
- Egyébként tényleg nem az, én is most estem csak be. Már totál azt hittem, hogy meguntál rám várni. - Szembefordultam vele, miután elengedett.
- Héééé, te csak ne fojtogassad magadat, mert megharaplak! - Megbökdöstem a mellkasán, hogy nyomatékosítsam a mondandóm. Természetesen nem mondtam véresen komolyan, olyan soha nem tudtam lenni. Érződött a hangomon, hogy mindjárt elkap a nevetés.
- Észrevetted! - felcsillantak a szemeim - Köszönöm, ki szerettem volna próbálni megint feketét. Olyan rég volt már sötét hajszínem. - Végig simítottam a tincseimen, közben vöröslő pír jelent meg az arcomon zavaromban. Gyorsan le is néztem a földre. Láttam, hogy ő is mezítláb volt, mint én.
- Mi vagyunk a csupasztalpúak! - Nevetve jelentettem ki, ahogy a nyakába borulva ölelgetni kezdtem. Elég élénkek voltunk még így is, hogy csak beestünk. Visszaemlékeztem, hogy anno pont egy végzős bál alkalmával ismerkedtünk meg. Berobbantam az életébe, mint egy bomba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. augusztus 8. 19:28 | Link



Mint kisgyerek a cukorkaboltban. Legszívesebben mindenhez odamenne, megfogdosna, de partnere miatt képes visszafogni elemi ösztöneit hősünknek. Wallie barátunk képzeletbeli pórázon tartja őt, így csak mellette lépdel és vele beszélget, igazán fejlődőképesnek mutatkozik ezáltal Jeromosunk. Rudolf is biztosan büszke lenne rá, ha látná.
- Szomorúvá teszel. Kénytelen leszek akkor valahogy belógni hozzátok és a klubhelyiség közepén szerenádba fogni. - Lebiggyesztett ajkak, majd telifogsoros vigyorral ajándékozza meg partnerét, miközben megindul az asztalok felé. Le sem veszi tekintetét a finomságokkal megpakolt lebegő frizbikről. A nyál összefut a szájában és ismét hatalmas erőfeszítések árán, de megállja, hogy rávesse magát a mennyországba illő területre. Rendes úriember módjára, egyesével átpakolva a süteményeket, emel egy nagyobb hegységet a tányérjára.
- Tudod, otthon sosem ehettem ilyesmit, sőt. Sokszor a szomszéd adott kaját, mert semmi sem volt. Ilyenkor ki kell élvezni minden falatot. - Persze, hősünk pontosan úgy néz ki, mint aki éheztetve volt. Mégis... az arckifejezése és a szavainak súlya is... mégis miért hazudna? Biztosan igazat mondd. Szegény gyerek, igen.
Ennek tükrében Jeromos egymás után tömi a szájába az édességeket, közben Kamillát hallgatja a színpadon. Felderül az arca, végre kezdődik azért, amiért ténylegesen itt vannak. Hamar letuszkolja a torkán az utolsó falatokat, megtörli az arcát, majd elővéve flörtölő mosolyát a tarsolyából, a kezét nyújtja Coltonnak.
- Mehetünk, bogárkám? - Ha elfogadja a kezét, szépen beállnak a sorban, majd úgy megpörgeti partnerét, mint senki más ebben a teremben. Talán nem lehet megmondani elsőre -másodjára még annyira se- , de Őszőkeségünk igen jó táncos. Hát valamivel el kell csábítani a népet, ha épp természetes sármját épp beárnyékolja a felhős takonyidő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. augusztus 14. 14:32 | Link

Járási Samu - a tánc és a többi
öltöny, meg minden;


Samu nem lep meg, egy csöppet sem. Nem, ő asszem' mindig ilyen, habár ilyen józanon talán még sosem láttam, de neki semmi sem kell, hogy hozza a formáját. Kevés az ilyen ember, például én sem ez a fajta vagyok, de a másik jelenléte talán felspannol egy kicsit - éppen annyira, hogy ne haljak meg az unalomtól, és hogy úgy gondoljam, volt értelme belépni erre az agyoncicomázott bálra. Szerintem a kastély megnyerte a lottót. Vagy biztosan a Mirákulumtól kapják a pénzt, mert van itt egy csomó artista meg franc tudja. Meg világhírű kviddicsjátékosok, meg mit tudom én. Érted, én, mint mezei diák, tökre nem lógok ki a sorból, még azzal sem, hogy néha kicsit olyan, mintha pszichopata lennék.
- Kénytelen leszel - mondom, mert megnézném a rellonos bagázs arcát, amikor meglátják az eridonost a klubhelyiségben szerenádozni. Na az megérne egy misét, asszem'. Sz**rá röhögném magam.
Oda is megyünk a sütispulthoz, pontosabban a kalóriabombákhoz, amikből én, köszönöm szépen, nem kérek. Samu viszont nem szégyelli pakolni a kaját a tányérjára, és őszintén szólva már azon is meglepődök, hogy nem rögtön a szájába tolja a cukrot, hanem először szépen kiválogatja az étkeit, és csak utána lát neki a szisztematikus pusztításnak.
Nem igazán tudom, komolyan vehetem-e a szavait, mindenesetre különösebb empátiát akkor sem ébresztene bennem, ha igaz lenne. Ezért szoktam eljátszani a nagy sajnálkozást ilyenkor, most viszont úgy vagyok vele, inkább kihagyom ezt a lehetőséget.
- Én sem ehettem sokat otthon, szal'... - mondom, de véletlenül sem teszem hozzá, hogy "átérzem", vagy ilyesmi, mert kit áltassak vele?
És akkor jön az, hogy végzősök tánca. Haha. Jeromos már nyújtja is a kezét, és szerintem én ebben a pillanatban mondok le arról, hogy majd én vezessem őt a táncparketten. Habár a koreográfiát már begyakoroltuk a próbákon, meg minden, azért... na mindegy, oké, tudom, hogy úgyis én leszek a lány.
- Persze, uram - nyújtom a kezem, majd hagyom, hogy Samu felvezessen a parkettre, aztán megpörgessen. Istenem. Önkéntelenül is elröhögöm magam, de aztán igazán komoly, kenetteljes arcot vágok, és hagyom, hogy remélhetőleg a koreográfia szerint vezessen a másik, eközben pedig rájövök, hogy a lila öltöny miatt valószínűleg igencsak feltűnő jelenségek lehetünk. Na nem mintha ez lett volna a cél...
Alapvetően elég jól érzem magam a tánc alatt, mármint iszonyatosan vicces, de csak akkor kezdek el röhögni, miután az eridonos már levezetett a parkettről.
- Király volt. Vagyis bocs... köszönöm a táncot - nyilvánítom ki, miközben pukedlizéshez hasonló mozdulatot teszek. Zseniális.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2016. augusztus 14. 22:25 | Link

Szirám


Átölelem, ahogy hozzám bújik és beszívom az illatát. Hiányzott már ez, és nem is értem, hogy gondolhatta, hogy kibírnék egy hétvégét nélküle. De azért örülök, hogy jól sikerült a tervem. Meg hogy a csokor is tetszik neki.
- Valóban? - nézek rá meglepetten, persze csak megjátszom a dolgot - Nos, ezen könnyen segíthetünk. - A megállapítást követően, pedig előkapom a pálcámat is és egy egyszerű intéssel lekicsinyítem a virágcsokrot, majd a hajába illesztem. Közben pedig adok egy puszit a homlokára.
- Jól áll - állapítom meg mosolyogva. Majd felhúzom a szemöldököm. - Rosszul hitted! - közlöm komolyan, majd megsimítom az arcát, hogy ne biggyessze le az ajkait, mert bár édes így is, jobb szeretem a mosolyait.
- Oh... Nos akkor... - hezitálok egy pillanatig, de nem kell aggódnom, Szira elég határozott és választ helyettem is, sőt! Egy pillanatra feddőn nézek rá, amiért plusz kiegészítővel is készült. Ilyenkor sosem tudom, hogy elfelejti, hogy cukorbeteg vagyok, vagy a határaimat akarja feszegetni. Az viszont biztos, hogy valami miatt nehezen tudok ellentmondani neki.
- Előbb kóstold meg nem túl édes-e - nézek rá végül kérőn, aztán a kis üvegjéhez nyúlok, hogy azt szemügyre vegyem. Kinyitom, és ügyesen eldugva a markomban szagolok bele, hogy rájöjjek, mivel is akar ma leitatni. Mondjuk, teljesen feleslegesen teszi. Engem már a puszta jelenléte is megrészegít, de talán jobb, ha ezzel sincs tisztában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2016. augusztus 15. 13:08 | Link

Will
Ruha, Haj


A morgás amit Will hallat mikor Kamilla újra megszólal elárul mindent. Azonban mégiscsak kémleli a színpadot és észrevétlenül összefonja az ujjait az enyémekkel. Ez a kis mozdulat rengeteg érzést vált ki belőlem hirtelen. A pillangók repdesni kezdenek a gyomromban, és édes bizsergés fut végig rajtam. Mostanában annyi időt töltöttünk együtt és olyan hamar elment ez az év Will mellett, hogy észre sem vettem. Valahogy mindig így képzeltem el egy tökéletes kapcsolatot, bár féltem bevallani Willnek ezt a felfedezésemet.
Most, hogy a keze összefonódik az enyémmel, már biztos vagyok benne hogy valami elkezdődött. Mint valami lavina, amit képtelenség megállítani. Egyszerre ijesztő és csodálatos.
- Fogadni mertem volna rá, hogy Anne fog nyerni. Az utóbbi két alkalommal ő volt a bálkirálynő ha jól emlékszem. Furcsa, hogy szinte soha nem végzős nyeri a koronát – vonom meg a vállam – Nem mintha én szeretném ezt a felhajtást magam körül.
Will elhúz az egyik asztal felé. A sok finomságot vizslatjuk, és bár eddig nem voltam éhes, most aztán nagyot korgott a hasam.
- Hogy hova tovább? – Mosolyodom el – A kviddics szakot néztem ki magamnak, bár be kell valljam az aurorképzés is csalogató, bár nem tudom el tudnám-e képzelni magam ilyen szakirányban – sütöm le a szemem – Na és te?
Ahogy beszélgetünk, észreveszem, milyen könnyeden fogjuk egymás kezét. Mintha mindig is így lett volna. Szinte már el is felejtem milyen éhes vagyok.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2016. december 3. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. augusztus 18. 06:39 | Link


Csinosban


Csak mosolyogni tudtam Bálinton. Még ennyi idő után is elég hihetetlen, hogy létezik a földön annyira édes pasi, mint Rentai uraság. Figyelmes, kedves és óvatos is, ez azzal a mozdulattal is megmutatkozott, amivel a hajamba tűzte a virágot. Hitetlenségemben megingattam a fejem.
- Köszönöm - melegség öntötte el a mellkasom és úgy éreztem, nincs rajtunk kívül más a teremben. Eddig az ismerősök után kutattam, jól akartam érezni magam nélküle is, most meg... Már csak ő érdekelt.
- Örülök neked. Nagyon. Bár lehet, hogy csak ellenőrizni jöttél, hm? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, de persze el is mosolyodtam utána. Hiába a színészet, mindent nem lehet megjátszani.
Aztán az italokhoz mentünk, mert az olyan, mint egy nyaklánc, kiegészítő az estéhez. A szinglik is mindig pohárral a kezükben várakoznak a semmire, hogy azzal tereljék el mások és saját figyelmüket.
Na de Bálint tudhatta, hogy az ilyen események nem zajlanak nálam plusz itóka nélkül, gondolom meg sem lepődött a szagon, amit a flaskába beleszagolva érzett.
- Szerintem ez cukormentes - húztam el a szám miután belekóstoltam egy érdekes türkizkék színű italba, majd párom felé nyújtottam.
- Az a helyzet, édesem, hogy sokkal jobban szeretném ezt kettesben meginni veled... - böktem mutatóujjammal a kezében tartott italomra, majd jobbomat a derekára csúsztatva közelebb léptem hozzá és szemébe néztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 18. 17:44 | Link

Norina

- Én nem járok ilyen puccos helyekre, ha nem muszáj.
Jegyzem meg Norinának, el se engedve a kezét. Nem bizony, ha már egyszer megvan, akkor szépen meg is marad. Nem vagyok én olyan ember, aki csak úgy engedi, hogy a másik elmenekülhessen. Mondjuk édes ember vagyok, először jelenünk meg hivatalosan együtt úgy, hogy az ujjaink össze vannak fonódva, de mondjuk Norinát még nem kérdeztem meg, hogy ő hogyan gondolkozik a témáról. A másik része azonban, hogy nem tudtam tovább várni, viszont a helyzet most nem alkalmas arra, hogy megkérdezzem. Milyen is az? Itt mellékesen odavetem neki, hogy „höh, oszt járunk?” Azért ennél jobban megnevelt az anyám, szerencsére.
- Óóó banyek, fogadnom kellett volna rá, hogy kviddicsre mész tovább.
Kicsit még el is nevetem magam. Persze nem tudtam volna hol fogadni, mert nem volt ilyen fogadás, de a gondolat is vicces, hiszen szinte biztos voltam benne, hogy oda fog tovább menni.
- Gyógyászat. Meg általános művészeti. Kicsit komolyabban akarom csinálni a dobolást, nem csak hobbi szinten.
Meg persze azért, hogy az agresszivitást levezessem, amit az orvosaim megállapítottak. Igazuk van, nem tudják, hogy miért alakult ez ki nálam, de megvan. És igen, sokkal jobb, ha a felgyülemlett feszültséget a dobolásban adom ki, mint, hogy valakit megverek. És hihetetlen, de nem vagyok az a fajta ember, aki szereti a küzdősportokat. Elég érdekesen raktak össze.
- Az aurori nehéz dió. Vannak jó részei, de veszélyes. Tudom, a kviddics is az, de valahogy jobban szeretném, ha csak kicsit kockáztatnád az életed.
Aktakukacnak meg nem tudom elképzelni, vagyis mindenképpen olyan kell neki, ami aktív munkával jár.
- Mi lenne, ha először mondjuk a kviddicset csinálnád, egy évig, aztán, ha nem jön be, akkor nekiállsz a másiknak is? Addig úgyis letisztázódik, hogy akarod – e csinálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. augusztus 27. 07:21 | Link

Niko elveszett a kaják között, azért csak most...
Bálozunk
Szofival


Egy ideje Szofi az, aki képes teljesen kizökkenteni a valóságból, és képes elkalauzolni abba a világba, ahol nincs semmi probléma, semmi családi viszály, még hazugságok sem. Csak ők ketten, akik tesznek másokra, mert egymáséi és övék az egész mindenség.
Kicsit túl csöpögős mindez, de tény, hogy Nikolai és a párkapcsolat egészen távol álltak egymástól. Szofia az első barátnője, legalábbis nagyon úgy tűnik. Kimondatlanul alakultak köztük a dolgok, csak sodródtak az árral.
- Eltettem láb alól - mondja, miközben elvigyorodik.
A szokásos üdvözlési körök után egyből a terembe viszi szépséges párját, aki mellett büszkén feszít. Ő maga is ki van csípve, mert hát bál, muszáj, és a szőke végzős mellett egyébként se jelenhetne meg máshogy.
- Kiismertél. Ha tele a hasam, boldogabb vagyok. Melletted mondjuk az se olyan szükséges... - bólint, és próbál bókolni, utóbbit döntse el mindenki maga, hogy mennyire sikeres udvarlási szöveg.
Sok fiúval és lánnyal ellentétben ő nem izgul, a rettegés nem önti el azért, mert végzős keringőre kell vinnie a terem minden bizonnyal legszebb hölgyét. Az asztalokhoz érve nagyjából mindent megkóstol amit csak talál, le is öblíti egy-egy színes itallal, közben pedig a barátnőjére is igyekszik figyelmet fordítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2016. augusztus 27. 16:36 | Link

Szirám



Mosolyogva nézek rá. Jól áll neki a virág, köszönni meg felesleges. De azért biccentek egy aprót, majd elteszem a pálcámat a zakóm belső zsebébe.
- Természetesen - hagyom rá vidám mosollyal. Mondjuk van benne valami. Nem tudom miért, de rettentően féltékeny tudok lenni, ha róla van szó, pedig sosem gondoltam volna, hogy velem ez előfordulhat. Igyekszem is titkolni a dolgot, már amennyire lehetséges. - Látni akartalak ebben a csodaszép ruhában. És... lehet kicsit aggódtam is, hogy más is csinosnak talál... - vallom be kicsit kelletlenül, mert neki úgysem tudnék hazudni. Az pedig tagadhatatlan, hogy elbűvölően néz ki és sokan lehetnek olyanok, akik szívesen vigasztalták volna, ha én mégsem jövök. Ez egyfelől jó, rettentő büszkeséggel tölt el, de közben mindig ott az aggály is, hátha a ritkább találkozók és a nagy távolság miatt... Na de erre most igazán nem gondolhatok, elvégre itt vagyok, Szira meg velem van, és egyértelműen nem érdekli, hogy hányan küldenek felém gyilkos pillantásokat. S így már engem sem érdekel. Csak az számít, hogy itt vagyunk és jól érezzük magunkat.
- Valóban? - kérdezek vissza, még mindig kissé óvatosan. Attól, hogy nem édes, még lehet benne cukor, bár valószínűleg nem sok, így azért bátrabban veszem el tőle a poharat. Addig viszont már nem jutok, hogy meg is kóstoljam s hogy összekeverjem az ő kis extrájával.
- Akkor a nyitótáncot sem várjuk meg? - kérdezem, ahogy viszonzom az ölelést. Egy ilyen kérésre nehéz lenne nemet mondani. De nem biztos, hogy jól értem, amit mond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. augusztus 28. 11:33 | Link

Rachel

- Szerintem nem illúzió... Szimplán csak nem éget. Melegíteni melegít. A lakásomban is ilyen van - felelem könnyedén, bár abban nem vagyok biztos, hogy a hálóm tüze pont ilyen, de egész biztosan hasonló. Az érzet legalábbis megegyezik.
Nem hiszem, hogy valóban van benne alkohol. Ez mégis csak egy iskolai rendezvény, a kastélyban még jelen vannak a felügyelők, és kiskorúak is jöhetnek a bálra. Nem lenne észszerű az alkohol, de jobb az elővigyázatosság, így könnyedén lemondok az italomról. Rachel persze lelkesen iszik, és ezzel meg is járja: a ruhájára is kerül az itókájából. Kissé gúnyos mosolyra húzom a számat.
- Még, hogy nem ártott meg... Már azt sem tudod, hol a szád! - nevetek, de aztán közelebbről vizsgálom meg a foltot, és arra jutok, hogy egészen könnyedén virágmintává alakíthatnánk. Így fel is vetem neki a lehetőséget, hogy újítsunk a ruháján, bár nem tudom, hogy érti-e mire is gondolok.
- Szereted a virág mintát? - kérdezem vigyorogva, közben meg keresek az asztalon egy textil szalvétát. Aztán ha tényleg belemegy, akkor az ujjam a poharamba mártom, a textilt a ruhájához illesztem és szép lassan az ujjamhegyéről csöpögtetni kezdem az italt a ruhájára. Figyelek rá, hogy egy csepp se gördüljön lejjebb mint kéne, ezért is kell a szalvéta, hogy felfogja a felesleget. S bár elég fura látványt nyújthatunk én igyekszem a foltból egy nagyobb virágot formálni, hogy úgy tűnjön, az mindig is a ruha része volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. augusztus 31. 11:00 | Link


- Tehát ha jól értem, nem akarsz majd nagybácsi lenni. Remek - nem mintha valaha a kezébe adná a gyerekét, mert Noah az Noah. Jó, ez gonosz volt, biztos benne, hogy imádná a lurkót, akár fiú, akár lány. Bár mire akár egyetlen pasas is átmegy Noah és Alek rostáján, nos... Lehet, hogy az apácalét hamarabb valósul meg, mint a törvényes házas élet. Addig meg dugdoshatja (höhö) a titkos hódolóit, ahogyan a nem titkosakat is. Így járt.
Noah meglepettségének hatására rellonosunk arcára kiül az unottság. Mert most jön az istenes szöveg... Bingó! Csak egy pirinyót ismeri a testvérét, igazán nem nagyon. Ennek örömére kaján vigyorra húzódik ajka. - Te a kisebbségek istene vagy, édes bátyókám - ezzel pedig gyorsan, amíg még teheti, egy puszit nyom a fiú arcára, mert hát... Érzékeny pontra tapintott. Ez olyan, mint amikor huzigálni kezded az oroszlán bajszát, mondván nem félsz semmitől, aztán végül mégis kimenekülsz a ketrecből, mert jobb kívülről figyelni, mint belülről. Meg mennyivel biztonságosabb is rácson keresztül piszkálni a nagy állatot, mint a hátára ülni és hagyni, hogy miután ledobott, szétmarcangoljon... Na ugye. - Na azért álljon meg a menet. Te itt egy világbajnok kézilabdással beszélsz, höö! - nos, míg Noahnak van esélye letagadni önimádatát, addig Heddából süt a büszkeség, ahogy ki is húzza magát. Nem kérdés: semmit sem változott, mióta eljött otthonról. Nemhogy szerényebb lett, inkább szemtelenebbé vált. Ilyen az élet.
Az ölelés ezernyi pillangót kelt életre szívében, érzi, ahogyan a vattacukor felhők alatt megjelennek a csokiszökőkutak és minden olyan nagyon csudijó! Persze ezt picit konszolidáltabban, de értitek. Ezek után nem marad más hátra, mint a helyfoglalás és a végtelen poénok áradat a fiú nevével kapcsolatban. Ó igen. Ez náluk már tök normális, olyannyira, hogy Hedda elfelejt felkészülni a visszavágásra. Bercsi. Mintha ettől a becenévtől arcára fagyna a vicsor, mielőtt azonban agyonverné a bátyját, inkább a kajájára koncentrál. Bizony, csak eztán tudatosul benne Noah mondandója.
- De ugye tudod, hogy ezekkel a tollakkal  - haha, újabb poén - nem szerencsés itt ülnöd a sárkányok között? - átkarolja a srácot és vállára hajtja a fejét, amely egy szolid gesztus: meg fogja védeni és el is várja, hogy minden alkalommal mellette tömje a fejét. Pont nem érdekli, hogy mit gondolnak a rellonosok erről. El lehet innen ülni, ha valami nem tetszik. - Meglepődtem volna, ha nem oda mész. Viszont az is fura, hogy anyáék ideküldtek. Csak nem te leszel az új bébicsőszöm? - felvonja fél szemöldökét, mert ha valamire, hát erre valóban nincsen szüksége. Meg szerencsére nem nézi ki Noahból, hogy megtenné mindezt, szóval van esélye arra, hogy szabad emberként éljen. Mint Morgan Freeman. Értitek. Freeman. Höhö.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. szeptember 8. 13:24 | Link

Choi Min Jong


Ruha


- Klassz! - felelte mosolyogva, bár pont azért tartotta illúziónak ezt, mivel nem éget, de nem volt kedve ezt most bővebben kifejteni. Praktikusnak tartotta, mivel nem volt tűzveszélyes, végtére is rendkívül ötletes és látványos cucc volt.
- Kac-kac! - válaszolta Rach gúnyos mosolyra húzva a száját, amikor Choi megemlítette neki viccesen, hogy sokat ivott. Egyáltalán nem érezte magát ittasnak, csak picit mohón itta az italát, de ennyitől egyébként is képtelenség lett volna berúgni, mivel csak elvétve tartalmazott némi alkoholt, de az is meglehet, hogy csupán némi alkoholos ízesítést kapott ez a finom nedű.
Tetszett neki a virágmintás ötlet, mivel rögtön kapcsolt, hogy erről van szó, amikor a fiú megkérdezte tőle, hogy szereti-e, és remek ötletnek tartotta, hogy egy ilyen jellegű díszítéssel fedje el a ruháján lévő foltot.
- Imádom! - felelte lelkesen, majd a srác nekikezdett alkotni. A Rellonos remélte, hogy szép lesz a végeredmény, de bízott a fiú ügyességében és tudta, hogy rendkívül kreatív, szóval hagyta, hogy tegye a dolgát.
- Csináltál már ilyet azelőtt is? - kérdezte vigyorogva, bár kötve hitte, hogy nemleges lesz a válasz, de azért kíváncsi volt rá. Igaz elég drága ruhát viselt, de egyáltalán nem zavarta, hogy egy új mintával bővül, pláne, ha így még szebb lesz mint előtte.
- Kíváncsi leszek, hogy ki lesz a bálkirály és a bálkirálynő. Van valami tipped? - kérdezte érdeklődve Rachel, majd a poharát szorongatva türelmesen várta, hogy megszülessen a végeredmény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 3. 15:25 | Link


Évnyitó ünnepély
- 2016. őszi-téli tanév -


Elérkezett az új tanév, a nagyterem pedig ünnepi díszbe öltözött. A házak zászlai lengedeznek a hosszú asztalok fölött, amelyek egyelőre bár üresek még, de a diákok jól tudhatják már, hogy ez változni fog, nem is olyan sokára. A magasban gyertyák lebegnek. A falon, szobrokon, festményeken körös-körül a piros, kék, sárga és zöld színek girlandjai húzódnak. A tanári asztal fölött az iskola címere díszeleg.

Pontban délután fél 5-kor a terem ajtajai kitárulnak, így engedve utat az ünnepségre érkező, egyenruhába öltözött diákoknak, valamint a tanároknak és a tanoda más dolgozóinak. Bőven van ideje mindenkinek kényelmesen elfoglalni a helyét és kigyönyörködni magát a díszítésben. Az ünnepély 5 órakor veszi kezdetét.

//ehhez a hozzászóláshoz szálazzatok (Válasz erre), vagy a játékra érkezett bármelyikhez! a címzésnél jelöljétek, hogy az Évnyitó ünnepélyen vesztek részt! a játék 2016. október 3-ától tart, ameddig jól esik//
Utoljára módosította:Hercegh Kriszpin, 2017. október 20. 13:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. október 3. 22:47 | Link

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene


Benji rengeteget nőtt, amióta hazament az apjával, bár a gyerek jóllétét nem az urának köszönhette Karyn, hanem az édesanyjának valamint anyósának. A két nő úgy dédelgették az unokát, mintha az valami kis herceg lett volna. Karinában némi bűntudat is lappangott, amiért más végezte el az ő munkáját. Végül nehéz szívvel visszatért az iskolába, pedig nem akart, ám egyelőre a tanulás volt az elsődleges számára.
Még jó, hogy már előző nap visszaérkezett, rettentően fárasztó út állt a szőke mögött, így kellőképpen ki tudta magát pihenni a másnap tartandó évnyitóra. Sajnos az elején nagyon úgy nézett ki számára, hogy egyedül megy az ünnepségre. Furcsa volt megint a jégvermében ücsörögni, Dioméd nélkül.
Végül rávette magát, hogy megtegye az első lépést és keressen maga mellé valakit, aki bírni fogja mellette a hideget. Nem ment ki a Rellon pincéjéből, tudta, hogy kit keres. Ugyanis látta Rachelt elsuhanni egy pillanatra, amikor Karina megérkezett és a csomagjait húzta magával, hogy végre beérhessen a szobájába. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy vajon hol rejtőzhetett a másik lány, és vajon a Rellonon belül volt-e még. Hosszas bolyongás, háztársaival való értetlenkedés után rábukkant a barna hajú barátosnéjére, akihez rögtön oda is rohant.
A lányok hamar lebeszélték, hogy másnap együtt mennek az ünnepségre. Boldog volt Karyn, mert végre együtt lóghatott megint Rachellel, felidézhették az emlékeiket.
Másnap hamar elkészült, a haját, bőrét és körmeit Noémi tanácsai szerint ápolta. Nagyon jót tett neki az, hogy a múltkor a levitás szárnyai alá vette a hósárkányt. Időben készült el, ezért nem volt kérdéses az sem, hogy időbe felérjen a nagyterembe. Gyorsan kikereste a rellonosok asztalát, és onnét kezdte figyelni Rachelt a szemeivel.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2016. október 4. 10:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV


Belle | Isa | Hercegnő
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
Írta: 2016. október 4. 10:10 | Link

Christopher R. Wallace
Kinézet dísztalár alatt & smink


Ez a második évnyitóm ebben a suliban, de már merőben másképp állok hozzá, mint az elsőhöz, tekintettel a tényre, hogy most társasággal leszek, nem pedig teljesen egyedül próbálok minél jobban beolvadni a tömegbe. Ebben az évben azonban Christopherrel jövök el, akit ugyan nem ismerek olyan jól, de ő is mestertanonc, mint én. A készülődéses időszakot lazán letudtam idő előtt, így volt pár szabad percem töprengeni azon, hogy már a második évet kezdem.
~ Hamar elrepült egy év… ~ grimaszoltam, elvégre ez nem minden esetben volt jó a számomra. Ugyan a szünetben végig a bátyámmal lógtam, aki rákapott a falmászás művészetére, így elég sokszor kellett nekem is másznom vele. Nem lett a kedvenc sportom. Egy sóhajjal keltem fel a székből és indultam a nagyterem felé. A szandál sarkának koppanását hallgattam és azon törtem a fejem, meddig is bírom elviselni a magas sarkú szandálom hátrányait. Viszonylag jól, elvégre gyakorta hordok magas sarkakkal rendelkező csizmákat, inkább az volt a baj, hogy nem szoktam szandálhoz, hanem a csizmák, vagy egy sportcsuka volt az, amit inkább preferáltam.
- Menni fog ez… - motyogom magam elé és megállok az ajtó környékén várva a fiút. Nem mentem be keresgélni, reméltem még idekinn elkaphatom őt, még mielőtt besétálnék a terembe. Nem akartam egyedül ácsorogni sem, de még mindig jobb választásnak tűnt, mint bemenni és keresgélni hátha hamarabb ért ide mint én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 4. 19:19 | Link

Újabb év nyílik meg
Öltözet

 Rohan az idő, mit rohan..cikesz szárnyakon száll, ami azt jelenti, hogy ismét itt vagyok díszben és pompában, hogy köszöntsem a következő év megkezdését. A tanári részleg még kihalt, a diákok viszont már zsizsegnek az asztalsoraiknál. Zöldben jöttem. Ezt az estélyit és fölé való dísztalárt találtam meg elsőnek, de megint renitens vagyok mert csak a ruhát vettem fel. A fekete köpenyt a zöld szegélyekkel véletlenül "fenn felejtettem" a lakrészemben. Odaköszönök pár diáknak aki előzőleg engem is üdvözölt, majd elfoglalom az egyik szimpatikus széket a nekünk fenntartott részen.
 A Igazgató ülőalkalmatossága mellett bal oldalt telepedem le, s egy pohár gyümölcslevet kezdek el kortyolgatni, míg árgus szemekkel figyelem a sokasodó tömeget. Minden évben elmenekültem mostanság az esemény felénél, de idén megfogadtam magamnak, hogy maradok, kivárom a beszédet és eszem is a lakomából, bár valahogy a saját főztömet még mindig jobban kultiválom, mint a manókét. Talán mert alig használnak fűszereket. egek a bors fogalmát szerintem nem ismerik, pedig a tavalyi pirított gomba üvöltött érte, csak sajnos süket fülekre találtak hangjai. Na mindegy, holnap lehet csinálok egy kis sültet, gombával és egy sajttortát...Hmmm..sajttorta...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. október 4. 19:24 | Link

Karina


Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt


Már egy jó ideje nem találkozott Rach jeges barátnőjével, de egyáltalán nem az volt a helyzet, hogy elhidegültek volna egymástól, hanem egyszerűen nem volt rá idő. A szőkeséget lekötötte újdonsült gyermeke, akit néhányszor a Rellonos is megcsodált már, neki pedig gőzerővel kellett készülnie a vizsgáira. Most, hogy végre mindezen túl volt, több ideje jutott mindenre, és megtudta, hogy Karina is nemrég érkezett vissza az iskolába, úgyhogy megbeszélték, hogy az évnyitón összefutnak. Örült, hogy végre harmadikos lesz és a célja még mindig az volt, hogy később a fotográfia felé vegye az irányt. Nem készülődött túl sokat az évnyitóra, mert már előre kiválasztotta, hogy mit fog felvenni, a sminkjét pedig húsz perc alatt elkészítette. A dísztalárja alá egy virágmintás, csipkés egyberészes fekete ruhát vett fel, hozzá fekete magassarkút húzott, haját pedig kiengedve hagyta. Sosem szeretett késni sehonnan, ezért inkább korábban elindult, hogy odaérjen és megkereshesse barátnőjét. Amikor odaért már jó páran ültek a Rellonos asztalnál, ő maga nem foglalt helyet, hanem állva pásztázta a tömeget, hátha feltűnik valahol Karina. Egy kis nézelődés után észrevette a szőkeséget, aki már kiszúrta őt a tömegben, majd megindult feléje.
- Szióóó! Mi újság? Örülök, hogy látlak! - üdvözölte barátnőjét kitörő örömmel, majd megölelte és megszemlélte a ruháját. Karyn szép, elegáns, világoskék ruhát viselt, kifejezetten jól állt neki, még a sminkje is harmonizált az öltözékével.
- Nagyon csini vagy, remekül áll neked ez a ruha! - dicsérte meg a barátosnéját egy nagy mosoly kíséretében, majd feltett egy újabb kérdést:
- Hogy van Benji?
Miközben beszélgettek egyre több diák szállingózott be a nagyterembe, de még volt egy kis idejük a ceremónia kezdetéig, amelynek Rach minden percét ki akarta használni a társalgásra, hiszen nagyon kíváncsi volt rá, hogy mi minden történt Karinával, amíg nem találkoztak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 57 ... 65 66 [67] 68 69 ... 77 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet