36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 49 ... 57 58 [59] 60 61 ... 69 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. december 29. 21:46 | Link

All I want for Christmas

Egy keringő nem volt neki elég, ááá dehogy, ezt is be kellett vállalnia. De legalább a társaság jó volt, nem egyedüli eridonosként vett részt benne és az idő is elment vele. A koreográfiát nem tudja ki találta ki azt se, hogy kinek jött az ötlete, bár lehet említették neki, nem arra figyelt. Remélhetőleg nem baj, ha Cameront most egy kis ideig agára hagyja (dehogynem baj, a csaj szeret a középpontban lenni), de így vagy, úgy elő kell adnia a részét, a többiekkel együtt. Az előadás végén fognak szerepelni, előttük a többiek lépnek fel párokban. Sok lány egyedül fog táncolni köztük Gwen is, de ez őt nem zavarja, lesz, ami lesz. A színfalak mögött átöltözik, a kényelmesebb fellépőruhába, aztán bejelentik, hogy ők jönnek és mehet a menet. Mivel csak a végén fog szerepelni, ezért a többi lánnyal a helyét elfoglalva vár. A párok szépen letáncolják, amit kell és következnek a szólósok. Minden úgy megy, ahogy kell, Gwen próbálja magából kihozni a legjobbat, a zene ütemére táncol. Minden lány a próbán gyakoroltakat csinálja, csak úgy szállnak a pompomok és pördülnek a szoknyák. Remélhetőleg meg lehet tartani a ruhákat, mert a szőkének nagyon tetszenek. A mosoly ott ül az arcán, szinte levakarhatatlan, de nem baj. Amilyen hamar elkezdődött vége is lett, már csak a közös tánc van vissza. A sok próba megérte a gyakorlást, nem veszett el az idő, csak gyorsan eltel. Van az a mondás, hogy a jóból kevese adnak, de ő táncolt volna még. A produkció végeztével és a zene elhallgatásával, mindenki lemegy a színpadról és vége. Az ilyenkor érzett dolgokat, nem lehetne elmondani, minden olyan csodás, hogy sikerült, megcsinálták és ez büszkeséggel ölti el. Jövőre is lehet ilyen, akkor is fog nevezni, ahogy a BCS-n csinálta. Most is jelentkezett és fog is. Lehet nem a színészkedés és a színpad az élete, a jövője, de az ilyenek kihagyhatatlanok, jövőre a barátait is rábeszéli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. december 29. 22:11 | Link



Izgul. Nagyon is izgul, hogyan a fenébe ne tenné. Azt sem tudja, hogy volt képes belemenni ebbe az oltári hülyeségbe. Persze, nem hülyeség, szépek lesznek, meg látványosak és ő is kap egy kis nosztalgiahangulatot az iskolából. De akkor is, Norbi rendesen belerángatta. Legalább attól nem kell tartania, hogy elront akár egyetlen mozdulatot is. Hiszen tökéletesen rögzült a fejében minden már az első próba alkalmával. Csak ne kéne ilyen feltűnő, piros és már-már kényelmetlenül rövid hacukában feszítenie. Ám most már elvállalta, nem száll ki a dologból és hagyja ott a pácban a többieket, elég bátor ő ehhez. Meg tudod csinálni.
Mikor felcsendül a zene elmosolyodik a sokat hallott sláger dallamára. Türelmesen vár a helyén, hogy rájuk kerüljön a sor. Megszerette ezt a lelkes kis társaságot, bírja a fiatalokat. Na nem mintha ő öreg lenne, de azért a táncikálók között már bizony az idősebbik rétegbe sorolja magát, eleget koptatta ő az iskolapadot. Szélesedő mosollyal figyeli a táncoló párokat és mivel ezt már ezerszer látta, egy kicsit alábbhagy az izgatottsága. Nem lesz itt gond, megy minden mint a karikacsapás. Tudja, hogy lassan ők következnek, és a páros táncok után majd a kis Mikulás-lányok akciója jön. Egy fintorra veszi kezébe a fehér pomponokat. Na igen, ez már neki egy kicsit túlzás, de ha már tánc, akkor adjunk bele mindent.
Most! Ez az, pont időben sikerült fellépnie a lányokkal a terepre. Széles mosoly; az ő helye valahol hátrébb van, a lényeg, hogy ne legelöl kelljen lennie. Egy picit hátralép, hogy az előtte lévőnek legyen tere, miközben a jól begyakorolt mozdulatok csak úgy maguktól érkeznek. Kivételesen mintha egy cseppet lazább lenne a megszokottnál. Lehet, hogy szerepe van ebben az otthon elfogyasztott bögrényi forralt bornak, de ezt most ne firtassuk. Lényeg a tánc, amit Nadine – magát is meglepve ezzel – nagyon élvez. Az óriási fináléban zárul a performansz, amikor is mindenki a színpadon pörög-forog. A dolga végeztével lesétál, és vigyorogva pillant a többiekre. Hát, ezzel is megvan. Most már szívesen átöltözne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rebecca Davison-Keis
INAKTÍV


Gyakorló anyuka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 709
Írta: 2015. december 29. 23:51 | Link

Grin All I want for Christmas Grin


Egy percig sem gondolkoztam azon, hogy kerülök én közéjük. Már akkor nagyon élveztem, amikor csak az első próbán voltunk túl. Szerencsére nekünk, mikuláslányoknak jól ment minden alkalommal, úgyhogy nem kellett túl próbálnunk semmit sem és a részemről a zenét se utáltam meg. Szóval minden tök királyság. Már csak annyi volt a gond ezzel az egésszel, hogy úgy izgultam, mint még soha. De tényleg, a lépések megvoltak viszont lelkileg elfelejtettem magam felkészíteni. Legszívesebben pár muníciót lehúztam volna előtte.
Amikor megláttam Martint konferálóként, hamar gyorsan felpattantam szemeimmel megkerestem a többieket és még mielőtt elhúztam volna a csíkot Ian mellől…
- Egy pillanat és jövök. - ezer wattos mosolyt villantottam Ian-re és már sprinteltem is a többiekhez. Gyorsan átkaptam a mini mikulás ruhámat kezeimbe vettem a pomponomat és izgatott toporzékolással vártam a mi részünket.
Ahogy felcsendült a zene és Nina végig szambázott, majd az első három párosunk is belépett a képbe, kezdett egyre jobb lenni a hangulat. Jó volt nézni őket, ahogy mosolyogva letáncolták a részüket. Aztán jöttek a többiek, ők is nagyon ügyesek voltak. Ezek után persze mind a hat páros megmutatta magát egyszerre. Amint mindenki kicsörögte magát a képből a mi hatosunk robbant be. Vigyorogva foglaltam el a helyemet. Riszáltam, pompont dobáltam ide oda, ahogy azt betanultuk és a legvégén egyszerre roptuk mindannyian. Aztán jött a meghajlás, meg a boldog karácsonyt kívánás. Csillogó szemekkel léptem le a kis all i want for christmas csapatunkkal. Szaporán vettem a levegőt, hiszen kifulladtam egy kicsit. Eddig azt hittem, hogy jó kondiba vagyok, de akkor ott kifulladtam. De nem volt gond, pihentem pár pillanatnyit, visszavedlettem a koktélruhámba és még egy utolsó szóra ott maradtam majd húztam vissza a belem Ian-hez.
- Hát ez oltári volt skacok! –legszívesebben végig öleltem volna mindenkit, de na azért, mert jött a karácsony még nem estem túlzásokba. Mindenesetre tényleg jó móka volt ez a produkció és még fültől fülig érő mosollyal hagytam ott őket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. december 31. 11:26 | Link

Izabella *-*
A fellépés után

A fellépés végén mindenkinek gratulál, saját magával is kezet fog, kellemes ünnepeket kíván, meg amit ilyenkor illik. Tudjátok, a szokásos körök, eztán viszont szemeivel keresni kezdi Izabellát. Jahogyja, mert megígérte a lánynak, hogy a bálon lesz a kísérője, meg minden ilyen izé. Oké, ez a fellépés totálisan elvette az eszét, úgy pörög az agya, hogy tulajdonképpen meg is állt. Ez egy paradox kijelentés, de így true, ahogy van.
Szóval immáron nemcsak lelki szemeivel kezdi el felfedezni a közönség sorait, hanem effektíve is elindul, hogy meglelje A Hölgyet. Átfurakszik pár emberen, mire észreveszi, akit keres. Még tiszta szerencse, hogy magas, meg miegymás. Egyetlen pálcasuhintással intézi el az átöltözést, hogy öltönyben jelenhessen meg Iza előtt, levakarhatatlan vigyorral, ofkorsz.
- Ne mondj semmit, tudom, hogy imádtad a fellépésünket - ebben az a legdurvább, hogy ő ezt valóban így gondolja. Mármint, hogy evidens, hogy mindenkinek tetszik, amit csináltak, pedig amúgy nagyon nem. Node sebaj, remélhetőleg a levitásnak tényleg bejött és nem alázza a porba - noha ezt percekkel ezelőtt maga tette meg. Sebaj fiam, ez is csak téged nem érdekel. - Gyönyörű vagy - egy ellenállhatatlan mosolyt villant, majd karját nyújtja, hogy Izabella ízlés szerint belé karolhasson. Egyébként a kéretlen Edictumosoknak üzenném, hogy kapcsolatuk pusztán baráti, s ezen még az a cikk sem változtathat, amit Kamilláról írtak, pedig ott valóban elgurult a gyógyszere. Ez annak ismeretében, hogy milyen az, amikor nem gurul el, elég durva, remélem ebben egyetért mindenki.
- Hallottam gyereked van az egyik Saint-Venanttal. Hogy megy a nevelgetés? - jut is eszébe, hol az ő gyerekük...? Mármint az ex-navinésé és az övé. A fenébe. Nyel egyet, de aztán végül nem esik pánikba. Az asszony biztos jó helyre rakta a vakarékot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. december 31. 17:04 | Link

Kecskegyilkos Rolleyes Love
~ kinézet

Természetesen megígértem, hogy megnézem Kamillát a végzős bálon, mert valamit táncolni fog vagy mi a szösz. Nem árult el többet a produkcióról, akármennyire is faggattam. A hatvanadik baglyom után tutira elküldött volna már a francba, hogy hagyjam békén és maradjak csöndben a Levitában, de nem tudtam leszállni a témáról. Érdekelt, és zavart is, hogy nem mondott többet. Ennek ellenére türelmesen -már amennyire- kivártam a bál idejét, és több szárnyast sem küldtem Kamilla arcába. Ezért egyébként minden bagoly és maga Kamilla is hálás lehet nekem! Megkíméltem néhány kínos perctől.
A színjátszó produkcióit a többiektől hátrébb néztem végig, többnyire rájuk figyeltem, fél szemmel azonban Napraforgót kerestem a tömegben. Kizárt, hogy én ezek után lemaradjak az előadásáról, és hacsak nem szállt be háttérmunkásként Alíz és Leen színjátékába, akkor hamarosan elő kell állnia. Én pedig már türelmetlenül vártam, hogy elérkezzen ez a pillanat, amikor a szőkeség színpadra lép. S mintha csak a fentiek meghallgatták volna türelmetlen kérésem, Martin felkonferált egy újabb csapatot, én pedig közelebb merészkedtem a tömeghez, hátha megpillantom a lánykát is. Az első, akit kiszúrtam mégis a hatalmas Norbi volt, őt pedig még azóta sem kaptam el a kviddics miatt - de mindegy, mert Kamillát is sikerült észrevennem mellette táncolni. Iszonyat jók voltak, büszkék lehetnek magukra.
Az előadásuk után már épp elhatároztam volna, hogy megkeresem Napraforgót és ezt el is mondom nekik, mikor Norbi jelent meg előttem. Akaratlanul is elmosolyodtam ahogy köszönés nélkül vágott bele a beszédbe. Félelmetes, de aranyos.
- Talán legilimentor vagy? - billentettem oldalra a fejem a többiekkel nem is törődve. Kamillát meg tudom keresni máskor is, tuti biztos hiányoznak már neki a baglyaim meg a leveleim. Veszek majd neki egy dobozt, amiben tárolhatja az eddig kapottakat. Hacsak el nem égette még őket. - Te sem panaszkodhatsz.
Elfogadva a felém nyújtott kart léptem hozzá közelebb, kisimítva szememből egy göndör tincset. Na most tudni kell rólam, hogy magas vagyok, de Norbi mellett még én is törpének éreztem magam és már kezdtem megbánni, hogy nem húztam mégis magasabb sarkú cipőt a mostaninál. Végül is, ez csak négy centit dobott rajtam, de hát akkor is. Mondd, miért nőttél ekkorára...?!
- Kitől hallottad és mikor? Egyébként igen, van projektbaba. De ne tudd meg milyen borzalmas volt az első pár nap. Szerintem ha Barbi hatszor magyarázza, akkor sem rögzül a fejecskéjében, hogy a gyereket nem a lábánál fogva szállítjuk az anyjához - csóváltam meg a fejem még közelebb lépve Norbihoz, elkerülve ezzel azt, hogy nekem jöjjön valamelyik diák és még neki álljon feljebb, aztán gondolva egyet nyakon öntsön valamivel. Köszönöm, nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 17:49 | Link

Michelle

A fellépést követően teli vigyorral a képemen vonulok le a parkettről, élvezem a tapsot, amit ki is érdemeltünk a nagyon szépen kivitelezett és rengeteget gyakorolt előadásunkkal. Pár szót még váltok a hozzám hasonlóan pihegő táncosokkal, legfőképp Norbival, vele is többnyire arról zengünk ódákat, mennyire király arcok vagyunk, hogy ilyeneket kitalálunk és összehozunk. Meg amúgy is. Aztán elvonulok átöltözni a bálnak megfelelő csinosba, öltöny, csokornyakkendő, dzsigoló cipő, meg minden, ami kell.
Az utánunk következőkről lemaradok sajnos, és immáron megengedhetem magamnak, hogy szabadon lötyögjek a bálozók között, így lazán a zsebeimbe csúsztatom kezeimet… illetve, csúsztatnám, de! Ezek csak ilyen álzsebek, vagy mi a frász, csak egy bevarrt csík, ami olyan, mintha… Valaki lesz szíves elmagyarázni, hogy ezeknek az ilyen izéknek mégis mi a ménkű az értelme? Túl is teszem magam a nagy megrázkódtatáson bő két perc alatt, és ismerősök után kezdek kutakodni tekintetemmel. Akadnak elég sokan, de mind párban, vagy legalábbis beszélgetnek valakivel, és bár nem arról vagyok híres, hogy különösebben zavartatnám magam emiatt, mégis az udvariasság és a tisztelet előnyt élvez. Minden esetben.
Aztán megpillantom az egyedül ácsorgó Micehelle-t. A széles vigyor azonnal visszakúszik az arcomra, és habozás nélkül környékezem meg nagy szerelmemet, akivel a bizonyos cikk óta szent a béke. Talán nem most kéne megöletnem magam.
- Na, hogy tetszett a műsor? Jól nyomtam, mi? – semmi köszönés, mégis minek az. Már annyira vágyom francia barátosném kritikus, enyhén lesajnáló mosolyára és hangjára, átugorhatjuk az ilyen kötelező, unalmas köröket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. december 31. 18:32 | Link

Izabella *-*
Vigyázz a szádra, mert rossz sorod lesz. : P

Csak nagy bőszen kihúzza magát, hisz nem legilimentor ő, ellenben egy kész zseni. Még annál is több! Született zseni. Nem is isteníti magát túlságosan, csak bólint egyet, jelezve, hogy tök természetes ez a fajta gondolatolvasási készség. Csak szerényen Norbert, csak szerényen!
- Köszönöm szép hölgy, igyekeztem felérni az Ön ragyogásához - még egy picit meg is hajol, mintha csak így akarna tisztelegni előtte. Mondandóját mellesleg ragozhatná még sokfelé, dicsérhetné többet és jobban, azonban mindez nem tanácsos, lévén az asszony és ő legjobb barátnők. Még a végén valaki félreértené a szituációt - ami úgy egyébként nyilván nem tántoríthatja el semmitől az eridonost, mivel sosem volt komplett.
Karját nyújtja a lánynak, miközben annak projektgyerekéről faggatja. Meglepte, hogy ezt Iza bevállalta, meg hát nem őt kérte. Akkor most duplán lehetne apa és duplán lehet férj... jelölt. De ő nem poligám típus, szóval tiszta szerencse. Igen, szerencse.
- Ebben az iskolában futótűzként terjednek a hírek - vállat von és hallgatja a lány meséjét, ami elég... Bizarr. Még Norberthez mérten is. Ki az a vadállat, aki a lábánál fogva fog meg egy babát? Oké, ez a Venant gyerek, de akkor is. - Amikor megkaptuk Kamillával a purgyét, én is elgondolkodtam ezen a megoldáson, de végül sosem valósítottam meg. Lehet, hogy nem igazi, de majdnem olyan, szóval vigyázni kéne rá - annyira lezseren beszél, mintha egy zsák krumpliról folyna az eszmecsere, márpedig akárhogy nézem, egy gyerek nem hasonlít egy zsák krumplira. Maximum súlyra. De tényleg.
A hozzá közelebb húzódó Izabellát igen szép lendülettel karolja át a vállán, ezzel azonban megszűnik az addigi karba kapaszkodás. Noha a levitás nem annyira picuri, mint rellonos barátnője, azért még így is bőven kényelmes.
- Ha valaki rád lép szólj és leütöm. Nem viccelek - igazából a megfelelő kifejezés a "kettéfejelem" lett volna, hiszen ez a tétel amúgy is szerepel a bakancslistáján, de nincs itt az ideje az efféle részletekbe menő elemzéseknek. Rávigyorog a lányra és a vállán hagyja a karját, miközben szó szerint csinál helyet a tömegben. Mindenkit megragad a vállánál fogva és eltol. Ez a kedves Norbert, üdvözöljétek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. december 31. 19:50 | Link

Végzős bál


Szóhoz sem jutottam. Elsősorban az nyűgözött le, hogy ennyi iskolatársamat be tudták szervezni ebbe a nagyszabású, összetett produkcióba. A fellépők között feltűnt néhány ismerős arc, a legkiemelkedőbb kobak valószínűleg Arnoldé volt. Hát ő meg mit keresett ott? Tényleg nem akar megkomolyodni? Nem hibáztatom, szórakozzon csak, amíg utolsó évében teheti. A közelgő mindent eldöntő vizsgák időszakában már úgyse lesz ilyen vidám. Előre sajnálom szegényt, és persze magamat, mert az utána következő évben már én következem. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan eltelnek az évek. Ott álltam, szépen elbújva az ünneplő tömegben, mint bármely más jelenlévő. Kortyoltam párat az italomból, majd siettem is véglegesíteni a szavazás állását. A voksolásra buknak a népek. A kihelyezett ládika ezúttal is megtelt, a tagokra pedig az összesítés fárasztó és monoton feladata várt. Nem volt mese, biztonságos környezetbe vonultunk, hogy szakszerűen tárjuk fel a végeredményt, így sajnos az előadás végéig sem lehettem ott. Ismét azon gondolkodtam, hogy talán túl nagy felelősség nyugodott a vállamon. Éreztem, hogy valamelyest stresszelek az ügyön, pedig rohadtul nem lenne szabad. De mi lett volna, ha valami mégis balul sül el? Mit szólna Annelie, vagy netán maga az iskolavezetőség?
- Ahogy ígértem, elérkezett az eredményhirdetés pillanata. Az idei év karácsonyi és végzős báljának bálkirálya Ombozi Noel, a bálkirálynő pedig Annelie Freya Merkovszky, gratulálunk! Kérlek fáradjatok ide és vegyétek át a nyereményeteket, a többieknek pedig köszönjük szépen a részvételt, további jó szórakozást kívánunk! - mosolyodtam el, a taps után pedig egy baráti kézfogással egybekötött koronázásra került sor, amiben már van gyakorlatom. Őszintén bíztam abban, hogy nem járok úgy, ahogy a szépségkirálynő-választáskor a műsorvezető... Az azért elég gáz volt, olvastam róla az egyik újságban. A győztesek jutalma a formás koronán kívül a szalag és az oklevél, valamint egy teafilterek tárolására alkalmas doboz, amelyben különböző hasznos teákat találhatnak, kizárólag pozitív hatást kölcsönözve. A személyes kedvencem a meghűlés elleni, garantáltan azonnali eredményt is felmutató gyógytea, amely a téli hónapokban úgy érzem, elég indokolt és hasznos is egyben. Miután a helyükre mentek, folytattam a műsor sorrendjét a következő produkció felkonferálásával.


Harmadik előadás, Eris és Axel


- Az előadások sora még nem ért véget, jöjjön egy hegedű duett, Eris L. Awer-Kowai és Axel Sjölander-Wayne előadásában!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. december 31. 21:38 | Link

Szira Love

- Öhm... Elfelejtettem szólni róla?
- kérdezek vissza vigyorogva. Természetesen nem. Eszemben sincs jelenleg nősülni, bár Szira egész biztosan nem lenne rossz választás. Nem véletlenül táncolok majd vele másodperceken belül és nem véletlenül hívtam el őt a bálba. A legjobb pedig az, hogy lehet vele ilyen könnyedén viccelődni. Az orra bukós mondatára csak egy sértődött-nevetős pillantást kap, válaszolni nincs időm, hiszen meg kell nyitnunk a bált.
Nyugodt, magabiztos mozdulatokkal kezdek el táncolni és vezetem Szira lépteit is, ahogy azt kell. Nem kell aggódnia, egyetlen lépést sem rontunk el, és a többieknek sem megyünk neki.
- Akkor sikerrel jártál - súgom a fülébe, mert szerencsére pont egy olyan mozdulatnál tartunk a táncban, hogy ezt megtehetem. Aztán persze távolabb kerül tőlem ismét, és mosolygok rá. Még akkor is, ha a pingvin jelző nem tetszik annyira.
- Nem kell korona, elég hogy itt vagy - felelem könnyedén aztán véget ér a zene és a táncunk is és szomorúan veszem tudomásul, hogy perceken belül magamra hagy. Bár azt nem tudom milyen műsorral készültek még. Kezet csókolok neki, aztán elengedem és csak tátogom neki, hogy ügyes legyen.
Közben leadom a szavazatom a bálkirálynőre. És figyelem az újabb produkciót. Bár a zene választást szörnyűnek tartom, azért azon kapom magam, hogy tapsikolok rá és amikor Szira is színpadra lép, kiszélesedik a mosolyom. Végig mérem az újabb ruhában és arra jutok, hogy tökéletes párt választottam a mai bulira. A zsebembe nyúlok és a kezembe akad az inzulinom. Az órámra pillantok le kéne lépnem két percre. Ekkor azonban meghajolnak és egy pillanattal később már megint mellettem vigyorog a lány.Megfogom a kezét és letérdelek, úgy pillantok fel rá. Valószínűleg nem látta a kezemben az inzulint, és a zajban azt sem hallja, ahogy leesik. Letérdelek hát, a lány kezét fogva, úgy szólalok meg.
- Szira, - kezdek bele komolyan, felpillantva rá, eszembe sem jut, hogy ha valaki lát mennyire félreérthető ez a helyzet - elgurult az inzulinom.
Fejezem be a mondatot, és a földet kezdem kutatni a pillantásaimmal. Ilyen sötétben kizárt, hogy megtalálom!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. december 31. 22:15 | Link

Drága Pirul
Ugyan, nem bántasz te engem. :*

Tökéletesen jól látszott a pír az arcomon, mikor kiejtette a szavakat a száján. Nem igazán voltam hozzászokva a bókokhoz, ahhoz meg pláne nem, ha azokat a bókokat én kaptam. Azt sem lehetne mondhatni, hogy rosszul esett, mégis olyan furcsán hatott, ezt pedig a rózsaszínes-pirosas arcszínem is bizonyíthatja.
- A csillagok ragyognak, nem én - mutattam fel az elvarázsolt mennyezetre, ahol pont meg is pillantottam egy hullócsillagot. Ilyen az én szerencsém. - Nézd!
Igyekeztem Norbi figyelmét is felhívni, hátha neki is lesz olyan szerencséje és meglát egyet, még kívánni is tud. Az már más kérdés, hogy ő hisz-e ebben vagy sem, mindenesetre jó lenne, ha látna egyet. Úgy nem lenne teljes az estéje, és ezt a lelke mélyén ő is tudhatta, ha felnézett a mennyezetre.
- Mert te... - normálisabb vagy, akartam mondani - .. felelősségtudatosabb vagy.
Már csak visszaemlékezve arra, hogy mit éreztem mikor Mihael előtt kinyílt az ajtó, és megláttam a kezében a gyereket...fejjel lefelé! Fejjel lefelé! Idegbajt kaptam, de tényleg. Öt másodperc alatt. Remélhetőleg Kamilla nem élt át semmi ehhez hasonlót, mert nem kívánom neki. Őszintén szólva egyik nőnek sem kívánom ezt.
A vállamra nehezedő kezet kivételesen nem söpörtem le magamról, egészen addig megtűröm amíg segít nekem közlekedni ebben a roppant mód forgalmas teremben. Talán még a halloweeni bulin sem voltak ennyien, meglepő, ott is Norbi funkcionált partneremként. Habár akkor nála volt a gyereke is, most meg mindketten lepasszoltuk a másiknak. És mint végszóra, belém hasított egy szörnyű gondolat: mi van, ha Mihael épp most lógatja ki az ablakon a picit, csak hogy maradjon már csendben? Mi van, ha...
- Mihaelt is leütöd, ha kettő helyett egy kézzel kapom meg a kisfiút? - ártatlanul pislogtam Norbira igyekezvén nem lemaradni tőle, mielőtt még az általa megtisztított út újra bepiszkolódik. Na, nem mintha a keze annyira el akart volna engedni maga mellől.
- Egyébként honnan jött az ötlet, hogy gyereket vállalsz? Még, ha csak projektbabát is. Ne érts félre, de azok után, amit a kviddicspályán művelni szoktál, nem gondoltam volna ezt rólad - hoppá, megérkeztünk. Most végre majd kérdőre vonhatom, kedves Norbert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 1. 01:18 | Link


Nem sok kedve volt eljönni a bálba, főleg mivel ezúttal Vasil nélkül teszi tiszteletét. Egyértelmű, hogy ennek a kócerájnak a szennylapja majd lehozza, talán szakítottak, de tudjátok mit? Tojik rá. Az egyik szívének legkedvesebb ruhát magára kapja, hozzá a szövetkabátja, egy csinos magassarkú és már indul is a kastély felé. Nem mondhatnánk, hogy melege van, mert az bizony erős túlzásnak minősülne, de valahogy feljut a tanodáig, aztán pedig egyenesen a Rellonba megy, hogy a szobájában lepakoljon.
A nagyteremig vezető úton túl sokan nézik meg, hiszen ritkán fordul elő, hogy kicsípi magát, noha amúgy is feltűnő jelenség. Belépve már javában folyik a banzáj, ő pedig egy italt szerezve megáll a fal mellett annak támaszkodva és nézi az indokolatlanul nagy tömeget a felhajtással. Katasztrófa. Nem is érti, miért érkezett ide, főleg akkor, mikor felcsendül az All I want for Christmas című örökzöld. Nem boldog. Egészen addig kifejezetten hiszterizálja az egész, míg meg nem pillantja Arnoldot a színpadon. Ekkor gúnyos mosolyra húzódik ajka, mert már várja a percet, mikor visszaidézheti a jól ismert mozdulatokat. A Bogolyfalva Csillagára is ő segített felkészülni részben a levitásnak és igen, akkor is istentelenül jól szórakozott rajta. Ez azóta sem változott, így a produkció végeztével már őszinte mosollyal, azonban igen lassan tapsol. Ez idő alatt kicsit közelebb keveredett a parketthez, így nem is érti, hogy percek múlva hogyan teremhet mellette a srác.
- Nem volt rossz Arnold, nem volt rossz - óvatos csücsörítés az ajkakkal, ahogy megszokhattuk, hozzá a félig elismerő, félig semmilyen hangszín. - Persze a BK Boys egyik sztárjától többet vár az ember, de nem csak rajtad múlt - megveregeti a vállát, majd megjelenik a jól ismert féloldalas mosolya és magához vonja a srácot, hogy jól megölelje. Imádja és persze, hogy tetszett neki az egész produkció - már ha nem számoljuk a zenét. Ahogy elengedi nem hervad le a görbe arcáról, nincs is miért. Belekarol a levitásba, hogy elinduljanak a tömegbe.
- Az a helyzet, hogy borzalmasan régen láttalak. Alig ismertelek fel. Mesélj szerelmem, mi újság feléd?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 1. 23:26 | Link

Norina & az Uram.♥
Azonnal félrehúzódtak, amíg a diákok előadásai lementek, illetve a színjátszósok előadásai. Viszont, amikor elérkezett a várva várt végzőskeringő, már közelebb húzódtak, hogy minél többet lássanak az ötödévesek táncából. A keringőt kitörő tapssal véleményezte Karyn, amikor befejeződött, aztán már a táncparkett közepén találta magát. Igaz, csak párpercig táncoltak, de az a pár perc is mókás volt, jól érezte magát s végül csak a hideg ujjak által szorongatott kacsóját követte testével egyenest a falhoz. Ott ő automatikusan megpördült a tengelye körül s hátával nyomódott hozzá a hűvös kőfalhoz.
- Akkor vezess engem. - utalt az általuk leggyakoribb használt tánctípusra, a nyelvtáncra. Lassan lehunyta csillogó szemeit s nyakát nyújtva várta a csókot. Karjait az ura nyaka köré fonta, ágaskodott és akaratosan csókolt vissza, még többet akart belőle. Számára ez csak egy kis darabka volt a mennyből. Tudta, volt ott még több ilyen csók, ahonnét ez jött. De moderálnia kellett magát, nem szerette volna leégetni önmagát vagy a férjét.
- Dió, én már királynő vagyok. -párja arcán végigsimított hűvös mancsával egy magabiztos mosoly kíséretében, büszke volt erre a titulusa, pedig csak a halloweeni jelmeze miatt hívták páran jégkirálynőnek. – Kaphatsz még belőle, ha jó leszel.- magabiztos mosolyát egy huncut, pajkos vigyor váltotta s egy tejfölszőke tincset kezdett az ujjaival babrálni. Ezt az enyelgést Norina szakította félbe, aki egy apró csomagot is hurcolt a szíve alatt, Milót, aki a lány és az ura műgyereke volt.
Karina megszeppenve pillogott, szóhoz sem jutott hirtelen, de már rajta is volt a kenguru, benne a csecsemővel. Eszébe jutott a saját gyereke is, akit bosszúból Travisre bízott egész napra, mert itt hagyta őt és egy szó nélkül elhúzott Hawaiira, hogy ott süttesse a formás fenekét még a jómúltkorában.
Miután a lány elszelelt, a szőke a férjére nézett. - Ennyire nem bízik benned? Szerintem Travishez képest, te egy mintaapuka vagy. - ujjhegyével végigsimított a kis rugdalózó csöppség arcán, aki ott csüngött a nyakában és az embereket bámulta közben gajdolt. Karyn csak azért imádkozott, hogy ne kezdjen el hisztizni a semmiből.
- Jut eszembe, ha meglátom Travist a gyerek nélkül, én esküszöm, hogy lefagyasztom a micsodáját és letöröm. - mi tagadás, még mindig haragudott rá és ennek hangot is adott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 5. 07:12 | Link

Carol of the Violins
Öltözet
Silent Night, (0:04-1:55), Counting Stars (0:19-4:10), Carol of the Bells (0:00-3:17), Benedictus


Már jó ideje nem játszott közönség előtt, de nem kellett kétszer mondani neki, hogy karácsonykor hegedülhetne. Még abban a percben felrémlett lelki szemei előtt, ahogy megint összehoznak valami jót Eris-szel, mert hát ki más lenne tökéletes partner őrült ötletek még őrültebb megvalósításához, mint a lány, aki úgy bánik a hegedűvel, mintha azzal született volna egyenesen. Ez alkalomra ismét előkerült a steampunk öltözet, még a hegedűjére is rögzített varázslattal néhány fogaskereket a tökéletet összkép kedvéért. Amint eljött az ideje, Eris-t előre engedve kilépnek a közönség elé. Illedelmesen megemeli a cilinderét, majd kihúzva magát vállához illeszti a hangszert és a lánnyal egyszerre kezdenek bele a lassú dallamba. Bizonyára senkit sem lep meg, hogy karácsony alkalmával egy igazi lassú, andalító klasszikus csendül fel, méghozzá a Csendes éj. Szinte várni lehet, hogy menten megszólal valahol egy templomi kórus is, hogy énekkel kövesse a hegedűk hangját, azonban váratlanul valami sokkal pörgősebbre váltanak. A klasszikus után abszolút modern következik. Counting stars, bár hogy ismeri-e a hallgatóság vagy sem, az nem derül ki, ugyanis ők folytatólagosan játszanak a zeneművek megnevezése nélkül. A dalt a bál témájához választották egyébként, és beletelt némi időbe az áthangszerelése, hogy éppen csak egy összpróbára maradt idő a végén, de ez nem jelent gondot. Ettől függetlenül is pontosan tudják szerencsére, hol is kell váltani, ugyanis minden egyes élesen elkülönülő egységnél váltanak, hogy ki játssza a főszólamot, és ki kíséri. Itt már az sem elsődleges, hogy nagyon merev, egyenes háttal játsszanak, mint valami iskolai vizsgaelőadáson, sokkal inkább beleélik magukat a zenébe, ő legalábbis biztosan. Ez egyébként is egyfajta állandó versengés, hogy ki veszi át hamarabb a főszólamot, de összességében remekül hangzik. A dal után ismét visszatérnek aztán a karácsonyhoz, jöhet egy kis konvencionálisabb és bizonyára sokkal ismertebb Carol of the Bells szintén váltogatva, hogy kié is a főszólam, ki van éppen előtérben így, majd a végére ismét jöhet egy lassabb dallam, a Benedictus zárásként. A két hegedű hangja újfent összeolvad egyetlen dallammá, hogy betöltse az egész termet, majd elhal, ők pedig meghajolnak és távoznak nem túl hosszúra sikerült karácsonyi műsorukat követően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2016. január 5. 11:02 | Link

Carol of the Violins
Öltözet
Silent Night, (0:04-1:55), Counting Stars (0:19-4:10), Carol of the Bells (0:00-3:17), Benedictus


Ombozitól elköszönve ideiglenesen gyorsan lelép, hogy átöltözhessen a fellépéshez. Amikor kijön a steampunk öltözetbe, kicsit feszélyezve érzi magát, de Axel gyengéd mosolya, no meg a kéz amit nyújt felé, hogy együtt mehessenek az egész iskola színe elé, egy kicsit feledteti vele. Elvégre szerepelni vannak itt és bár nem szívügye a karácsony, ez az utolsó itt töltött ünnepe.
A két hegedű már az állak alatt, egy pillantás kettőjük között és a két vonó már tettre készen meg is indul, hogy egy lassú éji nótával nyissa meg kettőjük szereplését. Eleinte még feszeng és mereven áll a közönség előtt, de ahogy a zene megelevenedik ujjai között, egyre inkább oldódik, míg végül a begyakorolt mozdulatokkal váltanak át a csillagok hangjaira. Közben a nagy tömegben Kowai megpróbálja Ombozit keresni zölden csillogó szemeivel, de minden rezdülésében követi Axelt és veszi át a vezető szólamot, majd engedi a fiatal férfinak, hogy ő csillogtathassa meg tudását. Néha egy-két táncmozdulatot is belecsempésznek a dologba, ahogy váltakoznak a taktusok lépnek előre-hátra, játszanak lábaikkal és váltanak pozíciót. Amikor a harangok szólalnak meg egy újabb karácsonyi muzsikában, Eris jól láthatóan elmosolyodik, ahogy vetekszik partnerével, s ahogy néha-néha összenéznek.
A műsoruk legvégén egy lassú, az este zárásául is szolgálható Benedictus csendül fel, a két hegedű hangja pedig olyan gyönyörűen szól együtt, mintha ez a két diák együtt gyakorolt volna, míg világ a világ. A terem ekkor csöndesül el igazán, s a falakról visszaverődő hangok még nagyobb nyomást gyakorolnak a közönségre. Amikor vége a számnak, Kowai reflexből fogja meg a fiú kezét, hogy együtt hajolhassanak meg a közönség előtt, távozásnál pedig újra visszaveszi mufurc arckifejezését és míg a nagyteremben mulatozó diákserege rálel hangjára, alig láthatóan megtörli egyik szemét és szalad is visszaöltözni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2016. január 7. 20:30 | Link

Nem tudni, hogy azért, mert elege lett a karácsonyi hangulatból, vagy éppen mert nincsen semmi zenei érzéke, esetleg csak mert szimplán nem terveztek bele olyan zenét, ami illene az Eris és Axel által megteremtett hangulathoz, de a zenelejátszó valami egészen más melódiába kezd. Persze az is lehetséges, hogy pont hogy így akarja felrázni a jelenlevőket, eszükbe juttatni, hogy bár közeleg a karácsony, azért mégis csak buli van! Mindenesetre, amint Axel és Eris levonulnak a színpadról és a pillanatnyi szünet után nem jelenik meg senki sem a színpadon, hogy ő most szerepelni szeretne, megragadja a lehetőséget, és a termet betölti az újabb régi sláger. Ezúttal talán énekelni is fognak a résztvevők, hiszen magyarul mindenki tud! És hát szerelmesek is biztos vannak, akiknek minden vágyuk, hogy titkon a dalra hivatkozva kiabálhassa a kedvesének:
Áj láv jú!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2016. január 7. 22:26 | Link

Michelle

Alábbhagy a fellépést övező izgalom hatása, a siker nyugalma csak úgy áradozik szét a mellkasomban, de a feldobottság érzete egy leheletnyit sem csökken. Jókedvűen lépek a lány mellé, és felnevetek, csak úgy teljesen váratlanul, amikor lelki szemeim előtt megjelenik pár emlékkép az első táncpróbánkról. Más biztosan megsértődött volna, ha oktatója meg sem próbálja leplezni, hogy épp kineveti őt. Egy professzionálisnak az a dolga, hogy burkoltan közölje a tanítványával, hogy menthetetlen eset. Nem szemközt röhögni, mint ahogy azt kedves francia barátosném tette, miután kérésére bemutattam neki, mit tudok, mondván, felméri, mink van. Hát a nagy büdös semmink nem volt, azt leszámítva, hogy jó a ritmusérzékem és halál lazán csinálok magamból hülyét bárhol, bármikor – igen, még egy színpadon is, sok-sok ember előtt, ahogy azt már több ízben tapasztalhattuk. Aztán kiderült, hogy nem is olyan katasztrofális a helyzet, és egészen belejöttem. Igazán büszke lehet rám. Nézzétek csak meg azokat a csillogó kék szemeket, és ezt a… fanyar mosolyt. Tényleg az!
- Hiányzott a sok különóra… nem volt olyan remek tanárom, mint a tehetségkutató alatt, gondolom, ez meg is látszott – túljátszott komolysággal adom elő a puncsolást, de néhány megerősítésként szolgáló bólintást követően vissza is kúszik a képemre a korábbi széles vigyor. – Szóval azt mondod, sztár vagyok?
Összevont szemöldök és enyhe csücsörítés. Ez az erőteljesen gondolkodó fejem, jó? Ne szólj be. Végül felnevetek, bár nagyon jól hangzik, és rendkívül büszke is vagyok az akkori teljesítményünkre, az ilyen produkciók indokolatlanul hamar feledésbe merülnek. Nem bánom, sohasem volt tervben, hogy valaha is celeb legyek.
- Még azt mondja, alig ismert fel! – felháborodva biggyesztem le ajkaim, nagy fáradozás árán pedig leküzdöm a késztetést, hogy duzzogva keresztbe fonjam mellkasom előtt karjaimat. Tudom, hogy csak költői túlzás volt, és még ölelést is kaptam, tehát nem lehet okom a hisztire. – Valld be, a szörnyű igazság az, hogy kerülsz. Egyébként csak a sablonnal tudok szolgálni: semmi különös. Vagyok. Tanulok. Ilyen menő fellépéseket nyomok… És Önnel, szívem legkedvesebb hölgye?
Utoljára módosította:Várkonyi Arnold, 2016. január 7. 22:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. január 9. 16:56 | Link

Állia

Az éhség érzése borzalmas. Két napja nem találok semmit, amit szívesen ennék, ezért csak néhány szelet lekváros pirtóson, és néhány kanál levesen élek, ami a férfi gyomrának nem egy jó megoldás, mivel az hozzá van szokva a tisztességs étkezéshez. Az enyém is ilyen, így most érzem, hogy az egész szervezetem egy kisebb sokkban van azért, mert nem kap normálisan kaját. Nem tesz jót nekem ez az időszak, és úgy tűnik a szervezetem sem preferálja, hogy rosszba vagyok Lucyvel, talán beszélnem kéne a lánnyal, talán meg kéne békélnünk.
Elvégre szeretem, ez a napnál is világosabb, ahogy az is, hogy nem azért haragszom rá, mert ez nekem kényelmes, hanem mert meg vagyok sértve. El szeretném neki mesélni, hogy rossz volt otthon, hogy ez az új nő, akit apám hazahozott, milyen egy fura szerzet, és hogy mennyivel másabb a korábbi feleségeihez képest, vagy hogy pont annyi idős, mint Travis, vagyis konkrétan abban az évben született, amikor az apám először életében apává vált. Annyi mindent kellene mondanom neki, legelőször is azt, hogy hiányzik.
Mégsem teszem. Ahogy megpillantom, ahogy a tekintetünk találkozik, egyszerűen elpillantok róla. A gyomrom fájdalmasan kordul az illatokra, melyek valóban csodálatosak, és mégis, mintha félnék enni. Engedelmesen követem a lábaimat a Rellon asztalához, és ülök le Állia mellé.
- Hello.
Köszönök neki, valamint a szembe ülő vörös lánynak, akinek ha jól emlékszem Eszter a neve. A mellettem lévő hely még üres, így arra nem is fordulok. Eszter mellé csakhamar megérkezik a barátnője Kata is, így ők élénk beszélgetésbe kezdenek, míg én rápillantok a mellettem ülő tányérjára, majd a saját üres tányéromra, és megint Állia tányérjára.
- Ajánlasz valamit? Nem tudom, hogy mit kéne ennem.
Azt nem vallom be neki, hogy napok óta szinte semmit sem eszek. Kár ezze felvágni, és különben is, hátha csak egy javaslat kell, hogy megoldódjon az evési zavarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2016. január 9. 21:02 | Link

William
Ruha

Két órám között nincs időm hazamenni, ezért délben lesétálok a nagyterembe bekapni valamit Mineropathológia órám előtt.
Az asztalunknál szinte senki sem ül. Köszönök néhány ismerősnek, aztán leülök, viszonylag távol a legtöbb embertől. Szedek magamnak egy adag sültcsirkét salátával, és elkezdek enni. Amíg én az ebédemmel foglalkozom, valaki köszön nekem, aztán leül mellém. Halvány érdeklődéssel fordulok arra.
-Hello.
A hangosan korgó gyomrú srác láttán megemelkedik a szemöldököm. Enyhe értetlenséggel nézem, ahogy a tányéromat vizsgálja, aztán a sajátját. De mielőtt megszólalhatnék, megkérdi, hogy mit ajánlok. Ránézek a William nyúzott arcára.
-Szerintem el kéne menned a gyengélkedőre, elég pocsékul nézel ki.
A hangos gyomorkorgásra tekintetettel végigpillantok az asztalon.
-A varázstekercset ajánlom.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2016. január 24. 20:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. január 10. 13:54 | Link

Állia

Megint megkordul a gyomrom, érzem, hogy többen felém fordlnak. Nem csinálhatok úgy, mintha nem belőlem jönne a hang, így csak üveges tekintettel meredek magam elé, majd mikor visszafordulnak, rápillantok Álliára.
- Nem vagyok formában, bocs.
Igen, ez a gyomorkorgás engem is zavar, mert biztos vagyok benne, hogy enni akarok, de abban is, hogy egy falat sem megy le a torkomon. Komolyan ilyen a szerelmi bánat? Az van nekem egyltalán? Vagy valami súlyos? A családi helyzet se kifejezetten jobb, ami otthon van, szóval akár az is ludas lehet a dologban. Igen, egy csomó minden lehet, de én arra is gyengének érzem magam, hogy elkezdjek utána járni, hogy vajon mi emészt ennyire.
- Lehet, de nem tudom, hogy ezzel lehet-e valamit kezdeni.
A tanácsára magam elég veszek pár tekercset, de csak forgatom a villámmal őket, mint macska az egérrel, úgy játszom én is az étellel, pedig anyám annyiszor könyörgött, hogy ne csináljam. Mégis...hallgatok én rá? Komolyan kétséges, hogy normális vagyok-e. Töltök magamnak egy pohár baracklevet, inni azonban nem iszok, hiszen tudom, elég csak egy korty és az üres hasam máris lázadva lép fel ellenem.
- Milyen a mesterképzés?
Fordulok inkább a lány felé, de azért odáig már eljutottam, hogy levágjak egy szeletet, az evés művészetét azonban tartogatom addig, amíg nem válaszol. Akkor inkább rá figyelek, és csak mint egy mellékes, kapo be a falatot. Simán rágok és nyelek, ízlik is. Azt hiszem, az utóbbi napokban mint mindenre, így az evésre is rágörcsöltem, ám úgy néz ki, ha nem foglalkozom vele, akkor sikerül rendesen ennem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. január 11. 09:55 | Link

Tobias
megjelenés


- Na igen, ebben lehet valami. - Csak azért nem könyököl fel az asztalra, mert jól nevelt fiú, és éppen iskolai eseményen van, a megjegyzését pedig akár a körülöttük lézengők vehetnék is úgy, hogy a művészet funkciójával ért egyet, nem pusztán a mondat utolsó passzusával. Holott.. az önkényes kritikusok (átlagember) attitűdjét felvéve, magában már kimondta a lesújtó véleményt.
- Hát, ma én vagyok partnered, szóval, ha elgyengülnének a lábaid a csalódottságtól, nyugodtan támaszkodj csak rám.
Tényleg nem lenne rossz magukhoz venni valamit, kitölteni a pohárba és kényelmesen eliszogatni, amíg a tömeg elszórakoztatja őket. Bár kényelmesen érzi magát nagy társaságban is, nincs elveszve, amikor kommunikációról van szó, szereti csak úgy hátralépni egy-két lépést is, én másmilyen szemszögből végignézni azon a közösségen, amelyben máskor ő is mozog. Mindig tanulságos.
Szóval nem lenne rossz, ha találnának valami értékelhető italt az alkoholmentes puncson túl, de lévén hivatalos rendezvényről van szó, ahová nem csak a törvény előtt is felnőttnek számító diákok járatosak be ide, erre nem sok esély van.
- Szervezett bűnözés és illegális varázstárgy-kereskedelem? Azt hiszem.
Nagyon sok ember papírjait kellett átnéznie, miközben a munkhelyi mentora és felügyelője bár általában átvitt értelemben, de nem ritkán szó szerint is a válla fölött állt, és villámló tekintettel figyelte, hogy újdonsült gyakornoka tényleg azon igyekszik-e, hogy megismerje az elmúlt időszak történéseit. Igaz, mióta a fiú itt van, a magyar minisztériumi hatóságoknak csak annyira került a figyelmébe, amikor iktatni kellett a tényt, hogy az országban tartózkodik. Mindenesetre az aurorok számon tartják az ilyet.
Ettől függetlenül, amikor megosztja az információt Tobiassal, az ő hangja nem különösebben érzelmekkel telt - sem félelemmel, sem aggodalommal, sem megvetéssel. Neki nem az a dolga, hogy ítélkezzen mások felett alapvetően - esélyesen inkább azzal van ebben a jelenetben problémája, hogy Avery rossz híre kihathat Seth amúgy sem előnyös helyzetére. Ettől teljesen független az, hogy Avery valójában rossz vagy jó ember: nem mintha szerinte ezek a fogalmak csak úgy tisztán fekete-fehér kategóriaként léteznének, egymás ellenpontjaiként.
- Nos, végül is, lényegtelen. - Ennél a nagyjából fél perces sessionnél többet azért nem időz rajtuk a tekintete, már csak tapintatból sem. És mert van társasága, aki érdekesebb most. S mivel Tobias ponthogy visszanyeri Ethan teljes figyelmét, a fiúnak van is alkalma elcsípni azt a pillanatot, amikor a zene elhalkultával, a másik kényelmetlenül megfeszül a színpadra nézve.
- Valami gond van?
Úgy fordítja a fejét, hogy ő is rálásson az éppen beszélő Martinra.

   
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. január 12. 20:01 | Link

Benedek


Csak bólogat Benedeknek, mert fogalma sincs mit kezdjen a szavakkal, amiket a fiú mond. Ő remekül érzi magát, és igazán nincs szüksége semmire sem. De lassan kezdi azt érezni, hogy háztársa nem hasonlóan gondolkodik, azért hoz fel ennyi-mindent. Aztán lehet másoknak teljesen természetes egy bálon, hogy szóba kerül az ital, vagy a tánc. Nyeste köszöni szépen, csendes megfigyelőként is csodásan érzi magát.
A teára persze felcsillannak a szemei. Lelkesen bólogat. Hogyne menne el teázni! Szeret teázni. Annával is azt szokták csinálni és az mindig kellemes. A kis navinés legalábbis élvezi. Az unokanővérét illetően nem biztos, de reméli a másik szólna, ha nem tetszene neki a dolog.  Ugyanakkor a jobban megismernit nem teljesen érti Nyeste, de nem is tűnik furcsának a számára. Barátok közt ez teljesen normális, nem igaz? Könnyedén bólint rá mindenre, aztán a figyelmét ismét a színpadra fordítja, ahol ezúttal egy táncos produkció következik.
A fejét balra-jobbra ingatja, a zene ritmusára, még tapsolni is kezd, halkan ütemesen, mert tetszik neki nagyon. Az arcán a mosoly kiszélesedik, ahogy változnak a résztvevők, hiszen egyértelműen sokat dolgoztak a résztvevők, hogy ezt a produkciót megcsinálják. Kicsit talán irigyeli is őket, mert neki biztos nem menne ilyen jól, dehát nem is véletlen, hogy nem kérték meg. Gondolatban megvonja a vállát, majd felállva tapsikol, amikor vége a műsornak. A bálkirályt és királynőt is megtapsolja, és vet egy sokatmondó pillantást Benedkre, hogy közölje, tévedett és ő aztán közel sincs olyan szép, mint az Annelie nevű lány.
Az újabb, hegedűs produkciót lélegzetvisszafojtva hallgatja. Könnyek szöknek a szemébe a hegedű hangjára, maga sem tudja megmondani, hogy miért, de megtörténik. Igyekszik őket gyorsan letörölni, és próbál rájönni, hogy szomorú könnyek-e ezek, vagy meghatottság, de kivételesen maga sem tudja. Azt viszont nem szeretné, ha Benedek észre venné, így a lehető legészrevétlenebbül fordítja kicsit oldalra a fejét, és tünteti el a nyomokat. Szipog is egyet, de ha szerencséje van azt sem hallja meg senki sem a zene miatt. A könnyek viszont gonoszak és újra, meg újra megjelennek a lány szemében. Beharapja a száját és úgy dönt, hogy tetszik neki az előadás, és azért jönnek azok a csúnyaságok a szemébe. Na most kérdés, hogy az a kis smink, amit magára varázsolt, az megállja-e a könnyeit. Mert ezzel egyáltalán nem számolt.
Végül elhallgatnak a hegedűk és ő az előbbieknél hevesebben tapsol, kissé megkönnyebbülve, hogy vége, aztán még egyszer megtörli a szemeit, még mindig abban a hiú reményben, hogy senki sem látta.
Szerencsére egy nagyon bugyuta szám szólal meg, ami magyarul is van, és hallotta már párszor, így valamennyire tudja a szövegét. Először csak tátogja, aztán mikor tudatosul benne, mit is jelentenek a szavak, a szájára tapasztja a kezeit, majd hatalmas nevetésben tör ki és a fejét rázza Benedeknek, ne értse félre. Ő csak örül, hogy tudja a szöveget: I love you!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 13. 16:26 | Link

Nyeste

 Múlnak a percek, Nyeste az előadást figyeli rendületlenül. Én pedig az arcát figyelem, annak minden rezdülését. Tudná milyen gyönyörű, nem mondom neki, mert amúgy sem hinné el, hogy igazam van. Mintha változna a hangulata néha, a szeméhez kap, remélem nincs baj. Rám tekint, amikor a bálkirályt és bálkirálynőt megválasztották. Engem ez nem nagyon hoz lázba, de Nyestét ez nagyon lázba hozza, ez nekem örömet okoz. Mintha sírna, legalábbis könnyek szöknek a szeméből. Lehet, csak meghatódott. Úriember vagyok, nem csibész. Így előveszek egy tiszta ruhazsebkendőt, és szó nélkül odanyújtom neki. Nem akarom ezt a pillanatot megzavarni nála. Látom rajta, nagyon tetszik neki a műsor. Amúgy tényleg színvonalas, ahhoz képest, mennyire hosszú, nem gondoltam volna, ennyire figyelemfelkeltő marad.
 Valami táncos csoport is felmegy a pódiumra. Nagyon ügyesek, én tuti nem bírnék így táncolni. Az alap táncokat megtanultam, azokat bármikor, bármelyik lányt felkérem, és nem jövök zavarba. Most egy lányon jár az eszem, aki nem más, mint Nyeste, aki itt áll mellettem. nagyon örülök annak, hogy el jött velem a bálba, hálás vagyok neki.
 Hirtelen vége a műsornak, a hegedűsök eltűnnek a színről, és valami gagyi nóta csendül fel. Egy bugyuta sláger. Leplezni próbálom, mi a véleményem az ilyen dalokról, mert látom tetszik a lánynak. A szöveg egy részénél betapasztja a száját, gondolom azért, hogy amit sejtet a szöveg, azt nem akarja, hogy kettőnkre értsem. Pedig ha tudná, hogy nem áll távol a valóságtól a dolog, legalábbis részemről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. január 13. 21:35 | Link

Benedek

Kicsit megszűnik a számára a külvilág, amíg az előadások folynak, de szerencsére Benedek nem panaszkodik emiatt. Valahogy olyasmi ez, mint amikor rajzol vagy fest. Olyankor sincs semmi csak ő, meg a készülő mű. A hegedűk viszont valamelyest visszahozzák a jelenbe, mert ahogy a könnyeket megérzi a szeme sarkában, rögtön ráébred, hogy nem szeretné, ha a mellette álló tudomást szerezne róluk. A pontos okot nem tudja, de próbálja takargatni, amennyire lehet. A titkolózás azonban nem sikerül. Egy zsebkendő kúszik a látóterébe, s bár kell pár másodperc, hogy felfogja, mi az és mire kapja, végül egy bizonytalan mozdulattal, az ajkait beharapva utána nyúl. Egy darabig gyűri az anyagot, még mindig a hegedűket hallgatva, aztán csak óvatosan a szeméhez emeli. A zsebkendőnek kellemes illata van, s ha nem állna közvetlen mellette a tulajdonosa, hosszan bele is szippantana, így viszont nem teszi.
A hegedűk elhallgatnak és a könnyei is felszáradnak. A régi slágernek köszönhetően pedig a kedve is visszazökken a régi kerékvágásba. Nem tudja, hogy Benedek bugyutának találja a számot. Apukája szokta ezt énekelgetni nagy ritkán, s Nyeste valamiért biztos benne, hogy olyankor az édesanyjára gondol. Szóval a kis navinés lányka rettentően élvezi a dalt, egészen addig, amíg nem tudatosul benne, hogy kivel is van itt, és milyen szituációban. Na nem mintha lennének bármilyen szituációban lennének, csak hát mégis. Nagy zavarában ráadásul a zsebkendőt is a szája elé kapja, majd szégyenlősen csapja a háta mögé a kezeit. Nevet, mert ez az egyetlen dolog, amit szerinte tehet, aztán lecsillapodik, és mivel nem szeretne több kellemetlen szituációt, inkább kimenti magát.
- Én...én...én ff...fff...fffffára..ra...ra...radt v..v..vvvva...vagyok - habogja még a szokásosnál is rosszabbul, mert a fejében összevissza cikáznak a gondolatok, hogyan is fejtse ki, amit akar - kk..k...kkk...kkimm...mmmosom - mutatja fel a zsebkendőt, aztán még észbe kap, hogy a fontos részt kihagyta - k...kk...kkökökö..köszönöm, h...ho...hogy... el..lllll...hhh...hívtál!
Azzal már fordul is, és indul kifelé. Mert ha minden igaz, mindent elmondott. Bár valójában a gondolatainak az egy tizedét se sikerült kimondania, de hát mindegy is. Benedek meg fogja érteni. Igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 14. 20:12 | Link

Nyeste

 Elfogadta tőlem a zsebkendőt. Nem zavarhattam meg őt az elmélyült állapotában, aminek örülök. Hiszen nagyon el volt mélyedve a műsorban. Küzdött magával, vagyis inkább a könnyeivel. Amikor minden lement, átment a viselkedése zavartságba, amit nem értettem, hiszen nem adtam okot rá. Nem hiszem, hogy én lennék ezért a hibás. Azon tűnődök, hogy ilyen helyzetben is milyen bájos Nyeste. A következő pillanatban már nevet, szerintem ezzel akarja leplezni a zavartságát. Nem kellene palástolni a zavartságát, nem gondolok semmi rosszat emiatt róla. A lányok ilyenek, és nem gond ez számomra, hiszen így kedvelem őt, ahogy van. Nagyon hálás vagyok azért az első estéért, amikor találkoztunk a házunkban. Hiszen már a legelső itteni estén történt ez, amire mindig jó visszaemlékezni számomra. Azóta is azon vagyok, hogy minél több időt tudjak tölteni a társaságában. Ezért is jó dolog, hogy a Navinében vagyunk mind ketten.
 Fáradtnak érzi magát, vagy csak megint nagyon zavarba jött. és ezért menti ki magát, emiatt megy el. Én hiszek neki, nincs miért kételkednem szavában ezért nem is teszem meg ezt.
- Semmi baj, nyugodtan menj csak. Várj, elkísérlek egy darabon. A zsebkendőt megtarthatod. Én köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívásomat. Emelted az est fényét ezáltal számomra. -
 Elkísértem a házunkba, majd a lányok hálókörletének a lépcsőjénél jó éjszakát kívánva elbúcsúztunk egymástól, a következő találkozásig. Nagyon sokat jelent számomra, hogy Nyeste eljött velem erre az estére. Nem hittem volna, mikor elhívtam, de eljött, és ez a lényeg. Egy nagyon is kellemes estét töltöttünk el egymás társaságában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2016. január 24. 15:44 | Link

William

Miután hangos gyomorkorgással leül mellém William, egy időre felfüggesztem az evést. A kérdő pillantásomra kurtán bocsánatot kér.
Halvány érdeklődéssel vizsgálom a srác nyúzott arcát. Olyan, mint akin most ment át egy úthenger...
A gyengélkedős megjegyzésemre sejtelmesen válaszol. Egy picit felé fordulok és kíváncsian nézek rá.
-Átok, bájital vagy valami más?
Nem mintha értenék a gyógyításhoz, én inkább a gyengélkedőre küldök embereket, nem ki onnan. De azért érdekel, hogy mi történt vele. Amíg a választ várom elgondolkozom, nem jut eszembe semmi, ami csak ezt váltja ki.
Közben megkérdezi, hogy mit ajánlok. Válasz közben elé tolok egy tál varázstekercset. Ez talán segít rajta egy kicsit..
Amíg ő a kajájával foglalkozik, én is folytatom az evést, végül is mindjárt mennem kell vissza órára, nincs időm a félhulla háztársaimmal foglalkozni.
Ebből a gondolatmenetemből a következő kérdése ráz fel. Egy félmosoly jelenik meg az arcomon.
-Nem rossz, most épp Sárkánytanról jövök és Mineropathológia megyek. Aztán ma nincs több órám. Úgyhogy mehetek dolgozni.
Miközben én beszélek, ő elkezd enni, bár elég vontatottan teszi...
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2016. március 9. 16:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 24. 16:06 | Link

Benedek

Leányzónk ezen a fényes délelőttön jókedvűen, és egy cseppet túlpörögve ugrándozott le az Eridonból a Nagyterembe. Már fél órája megállás nélkül korgott a gyomra, de meg kellett várnia a delet, hogy lemehessen ebédelni. Szokásához híven ma is átaludta a reggelit, ami azt jelenti, hogy tegnap este óta nem evett semmit, tehát meg is van a szörnyű éhség oka.
Az igazság az, hogy egy másik oka is volt a lánynak, amiért ennyire sietett az ebédhez. A legutóbbi találkozásuk óta nem látta Benedeket, és azóta már alig bírt magával, annyira izgatottan várta a kis utazásukat. Ezért minden ilyen alkalommal abban reménykedett, hogy hátha ott lesz a srác is a Nagyteremben, és akkor megbeszélhetik a részleteket... Meg.. Amúgy is szívesen beszélgetett volna vele újra, mivel múltkor is jól érezte magát vele, és hamar megtalálták a közös hangot. Bár ezzel a lánynak nem szoktak gondjai lenni, de valahogy Benedekkel még inkább egy húron pendültek, mint általában a korabeli srácokkal.
Tehát ilyen hangulatban ült le az Eridon asztalához. Nem akart nagyon nézelődni, de azért vetett egy pillantást a Navinések felé, majd gyorsan vissza is fordult háztársai felé. A fiút egyelőre nem látta, így hát a másik lényeges dologra koncentrált: az evésre. Az asztal most is tele volt finomságokkal, ahogy mindig. Nicole nagyon szeretette az itteni konyhát, mert szinte bármi közül lehetett választani, változatos volt, és nem utolsó sorban nagyon finom. Most először a meggylevesen akadt meg a szeme, amiből mert is magának egy tányérral, és elégedett mosollyal nekilátott.
Utoljára módosította:Nicole Graham, 2016. január 24. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. január 24. 16:26 | Link

Állia

A kérdése elsőre meglep, kicsit ráncolom is a homlokom, de ösztönösen tudom igazából, hogy mi a helyes válasz.
- Valami más.
Felelek kurtán, megvonva a vállam. Nem vagyok az a nagyon beszédes fajta, de most valahogy úgy érzem, hogy minden bajom forrása az, hogy belülről emészt a dolog, a lány pedig még az evést is abbahagyta, így hát én is arrébb tolom a tányérom, és – bár tudom, hogy illetlen dolog – felkönyökölök.
- Néhány hete csúnyán összevesztem Lucyvel. Csak egy hülye félreértés volt, mégsem tudok odamenni hozzá azt mondani, hogy hülye voltam. Egyszerűen nem tudom, hogyan kezdjek neki. Ez olyan férfiúi büszkeség azt hiszem. Azt hittem pár nap alatt lecseng a dolog, hogy csak elsiklunk felette.
Itt az egyik kezemmel az asztallappal párhuzamos mozdulatot teszek, olyat, mint mikor a túllépésről beszélünk.
- De valahogy teltek a napok, a hetek, most meg már olyan kínos lenne bármit is tenni. Meg aztán honnan tudjam, hogy mi az, amit a lányok akarnak.
Az biztos, hogy nem azt, amit a fiúk. Én siklani szerettem volna, ő meg nem is tudom mit vár. Hülyévé nem fogom magam tenni, még az ő kedvéért sem, olyan Isten nincs. Azért van bennem egy ilyen leküzdhetetlen akadálynak tűnő merevség, meg hát nem is vagyok én egy filmhős, hogy tudjam, ilyenkor mit kellene tenni, meg hogyan.
- Szóval ez van.
Zárom le végül a tányéromat visszahúzva magam elé. Szóval ilyen, amikor egy férfinek szerelmi bánata van, most már legalább tudom, hogy mi az, amiről ez alatt beszélnek.
- Munka? Nem is tudtam, hogy dolgozol. Hol?
A faluban, gondolom, de azóta annyi minden nyílt ott lent, mióta ide járok, hogy akármelyiket el tudom képzelni. Bogolyfalva határozottan elkezdte felvenni a versenyt társaival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 24. 18:49 | Link

Nicole

 Korgott a hasam, mivel sikeresen kihagytam a reggelit, ahogy hétvégén elég sokszor előfordul, most megyek le ebédelni. A nagyterembe belépve, az Eridon asztala mellett elhaladva veszem észre Nicole - t. Intek neki, amire neki is ez a válasza. Azt viszont nem tudom, mennyire lenne probléma, ha nem a saját házam asztalához ülök, de nem merem megkockáztatni a dolgot. Megállva mellette, mondok egy pár szót neki.
- Ebéd után találkozhatunk valahol beszélgetni egy kicsit, ha neked is jó. -
 Egy mosolyt is küldök a lány felé, majd várakozok a válaszára. Korog a hasam, de kivárom, hiszen nagyon kíváncsi vagyok a válaszára. Egy gondolat futott át az agyamon, és már egyből közelebb hajolok a lányhoz. Társain látom, ők már azt hiszik, hogy meg akarom csókolni, de nem. Ha meg is akarnám, nem előttük tenném azt meg, ez ilyen számomra tabu témának számít, ami mások előtt nem szeretek művelni. Ebben az esetben csak súgok valamit neki, hogy ne hallja senki.
- Ebéd után gyere a lélek szobájába, ott találkozunk. Ne félj, nem lesz baj. Kettesben akarok lenni veled, ne halljanak minket. Akkor ott találkozunk. Addig is, jó étvágyat. -
 Felemelkedtem, és szélvész gyorsan a házam asztalához ülve, meg kezdtem az ebédemet. Amire már rég vágytam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2016. január 24. 19:47 | Link




Csak ülnek kényelmesen elterpeszkedve és szórják az ítéleteket. Általában nem tesz ilyet Tobias - még hogyha úgy is érezne, nem teszi szóvá. Most valahogy mégis könnyedén jön, természetesen. Véleményük össze van szinkronizálva. Egyedül egy mizantróp, ha együtt vannak, akkor viszont beszólogatós mizantróp - nem túl nagy előrelépés. Ezt jelenleg nem éli meg tragédiaként, sőt - örül neki. Úgy merül el benne, mint egy langyos tó vizében. Kellemes, pont jó. Otthonos. De kinek? Neki? Vagy Ethannek? Vagy annak a képnek, ami benne él Ethanről? A határvonal elmosódik.
A bűn-lajstromra felvonja a szemöldökét, tekintete az ó? igen sokatmondó jelentését sugallja. Nem mondhatni, hogy elismerően méri végig az ominózus személyt. Nem, egyáltalán nem elismerősen. Csak érdeklődően. Mint egy varázslatos múzeumban, ahol különös, egyedi példányok vannak kiállítva, egyesek rácsok mögött, mások formalinban. Ha lenne ilyen hely, lehet, hogy neki már gravíroznák is a nevét, a kérdés csak az, hogy ketrec, vagy formalin? Nem egyértelmű, hogy melyik a jobb sors.
Nem jegyez meg semmit hangosan, csak némán mereng, az előadás vége rántja ki testen kívüli állapotából.
- Nincs semmi baj. - a fejét ugyan rázza, de tekintetének elsötétedése meghazudtolja. Elpillant újra az italok fele, ezúttal fel is kel a székről.
- Mit hozhatok? - pillant le partnerére, fejével az innivalók fele intve. Valószínűleg a menű felét fel se tudja ismerni, de olyat, hogy víz, tea, puncs, gyümölcslé, csak talál. Vagy úgy bármit, ami nem piros-zöld és nem füstölög. Szereti tudni, hogy mit küld le a szervezetébe. Ha már megmérgezi magát, az legyen tudatos és szándékos. Nem mintha itt fennállna ez az eset. Még mindenki egészen jó bőrben van körülöttük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 24. 20:19 | Link

Benedek

A lány már épp nekilátott a levesnek, amikor egyszer csak megjelent valaki mögötte. Felpillantott a tányérjából, és Benedekkel találta szembe magát. Széles vigyor jelent meg az arcán, majd visszaintett a fiúnak.
- Oké, persze! - feleli, majd a fiúra kacsint. Mind a ketten tudják, hogy miről van szó, és ezt a lány nagyon élvezi. Részben ezért is ment bele a dologba, mert biztos volt benne, hogy ez nagyon izgalmas lesz.
A válasza után Benedek közelebb hajol hozzá, és a fülébe suttog. A hirtelen közelségtől Nicole összerendül, de hamar elfelejti a dolgot, mert inkább arra koncentrál, amit a fiú duruzsol neki.
- Jójó, ott leszek! Neked is jó étvágyat! -
Amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen el is tűnik a srác, és egy pillanat múlva már le is ül a Navinések közé, mintha mi sem történt volna. Nicole hirtelen nem tudja, hogy mire számíthat. Benedek nagyon titokzatosnak tűnik, de lehet, hogy ez csak azért van, mert tényleg azt szeretné, hogy még véletlenül se derüljön ki, hogy mire készülnek. Nicole mondjuk nem szokott ennyire izgulós lenni, de természetesen tiszteletben tartja a srác kérését, és igyekszik időben odaérni. Így hát ki is hagyja a desszertet, és feltűnés nélkül kisurran a Nagyteremből. A gond csak az, hogy fogalma sincs, hogy hol lehet az a terem, amiről kalandortársa beszélt. Így hát újra a festmények segítségét kell kérnie. Az egyik lépcsőfordulóban talál is egy szimpatikus kislányt, aki készségesen tájékoztatja őt a terem hollétéről. Kedvesen megköszöni a lánykának, majd gyors léptekkel elindul az imént hallott irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 49 ... 57 58 [59] 60 61 ... 69 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet