36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 45 ... 53 54 [55] 56 57 ... 65 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
A Vak Justitia
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. november 8. 14:52 | Link


A visszakérdezésre Lala felhúzta orrát, szinte érezte, ahogy a büszkeségének pajzsán a szavak maró savként akarnak lyukat égetni. Ezt mégsem hagyhatta annyiban.
- Túl sokat képzelsz magadról, ha azt hiszed mindent csak veled vagyok képes véghezvinni. Nagy cucc, dobálnak néhány botot aminek a végén ég valami. Az se biztos, hogy a láng igazi. Nézz körbe, minden izzik a tűztől, mégsem ég fel semmi.- hangja nem ütötte meg az ordibálás szintjét, azonban az alatt sem húzódott sokkal lejjebb. Tudatni akarta társnőjével, hogy ő képes maga is megcsinálni dolgokat. Bármire képes vagyok!- ez hajtotta, és nem engedett, ha akárki is aznap ezt kétségbe merte vonni.
Az incidens után azonban hirtelen teljesen megváltozott a lány. Mintha átkapcsoltak volna egy kapcsolót, vagy megnyomtak volna egy gombot, kedves lett, mosolygós, sőt még tréfára is futotta.
Az asztalhoz érve viszont minden visszaváltozott.
- Nem arról van szó, hogy a segítségnyújtásodat utasítottam el! - hangja felszaladt, kezdett egyre mérgesebb lenni bosszantóan bunkó barátnőjére. - És különben úgy viselkedsz mint valami díva, vedd már észre magad!
Lala csupán annyit mondott, hogy szeretné saját maga elvenni az italát, úgy vélte ez nevetségesen egyszerű feladat, felesleges lett volna megkérni akárkinek is a segítségét. Megoldja maga is. Attól, hogy vak, még látott, tökéletesen látta a fényviszonyok változását, és az élénk színű ital még többet segített abban, hogy a lány képes legyen észrevenni azt, és magához is ragadni. Néhány csepp, nem nagy szám, hatalmas teljesítményt nyújtott, talán még taps is járhatott volna neki.
- Conroy, hallod egyáltalán magad? Hahó, föld hívja Conroyt, mert úgy tűnik kicsit elszállt magától - most már csöppet sem fogta vissza magát az ezüst hajú. Szinte üvöltött. Nem ismerte fel legjobb barátnőjét, mintha csak a teste lett volna itt, melybe más lélek költözött. És az "egyedül még az élet sem menne" szavak teljesen kiütötték nála a pumpát. Italát levágta az asztalra, az sem érdekelte, ha a hirtelen mozdulattól a színes trutyi tényleges fele társnője cipőjén landolt volna. Ha ott landolt, akkor az igazán megérdemelte.
- Na majd megmutatom neked, hogy mire vagyok képes vakon és EGYEDÜL! - sziszegte és elindult a tűzzel táncoló emberek felé. Sokszor bele-beleütközött vendégekbe, akik útjába álltak, de nem zavartatta magát igazán ilyenkor, csak a "boccs" és " vigyázz" szavakat váltogatta.
Ha képes lesz a tűzzel játszani és nem égeti meg magát, akkor a rellonos miss Én is kénytelen lesz elismerni, hogy Lala nem csak, hogy képes életben maradni vakon, de még tökéletesen tud zsonglőrködni is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Évnyitó-záró (Engedéllyel)
Írta: 2015. november 8. 18:48
| Link

Manó *-*

Nehezen kapcsol, hogy ő most akkor oklevelet kap, meg igazgatói kézfogás. Erre bizony nem számított és ha nem lett volna pár másik diák, aki integet neki fel sem áll, hogy átvegye a díját. Most viszont már visszaült, és szent meggyőződése, hogy bizony álmodik. Bár nem tudja, hogy miért is álmonda ilyet, de mindegy is. Kell valami megerősítés, vagy ahhoz hasonló. A mellette ülő fiú elég valóságosnak tűnik, ahogy megböki. Nyeste abba bele sem gondol, hogy ez esetleg nem kellemes a mellet ülőnek, de mivel az mosolyog, nem is nagyon bánja. Bizonytalanul bólint a gratulációra, majd lepillant az oklevelére megint. Próbálja feldolgozni a történteket, de nem igazán megy neki. Az étel ott hűl ki a tányérján ez szinte biztos. A kérdés is váratlanul éri.
Felpillant a másikra, vajon miért tőle kérdezi? Idősebbnek látszik, bár Nyeste nem emlékszik, hogy látta volna korábban... Lehet Mestertanonc és eddig máshova járt? A lányka bizony nem tudja, és csak pislog párat a másikra, arcán ott az egyértelmű kifejezés: semmit sem tud.
Végül azért csak észbe kap. Elkapja a fejét, mert nem illik bámulni másokat, aztán nyel egy nagyot, és megpróbálkozik egy válasszal.
- Én...én...én... én... f...f...ffffog...g...galmam s...s...sssincs! V...v...v...vvéletlen v...v...vvvolt! - vagy inkább azt kellett volna mondania, hogy tévedés történt? Az is lehetséges! Nagyon is. Hiszen mit csinált ő? Igazán semmit. Persze a bájitaltan vizsgája a legjobb lett az évfolyamon, ezt maga a professzor mondta. De ez nyilván kevés hozzá. Nyeste legalábbis nem hiszi, hogy az a néhány vizsga lenne az ok. Mást viszont igazán nem csinált, így nem is érti. Tanácstalanul néz hát a másikra, majd ismét a lapra. Aztán kérdezi meg.
- V...v...v...vvvisssszaad..d....djam? - persze a kérdés nem a másiknak szól, sokkal inkább magának, de azért nem utasítana vissza néhány jó tanácsot, így csak felpillant újra a másikra, vajon tud-e neki valami hasznosat mondani?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. november 8. 22:59 | Link

Csornay Kíra Lotti

Egy jó adag, a gondolatra is hizlaló sütemény mellett minden sokkal szórakoztatóbb lesz. Még az amúgy cseppet sem vicces, bár tényleg tragikusan ügyetlen párocska is érdekessé válik. Pláne, ha belegondol, hogyha ő táncolna, nagyjából hasonló színvonalon tenné, és akkor rajta nevetnének, ami valószínűleg nem tenne jót amúgy is csekélyke önbizalmának. Röviden tehát, jobb ez így.

 - De jó, kék a fogad! - veszi észre egy süteménnyel később, és jóllakott napközis módjára kuncorogva nézi, ahogy a másiknak kék a foga. A sok sütemény nem tesz jót a humorérzékének, mármint pontosabban szólva, nem tenne jót neki, ha lenne eleve. De hát nincs.

 - Ha gondolod, éppen táncolhatunk mi is. - két süteménnyel később már nincsenek aggályai. Eddig se volt olyan nagyon sok, de ennyi csokoládé oldja a gátlásokat. Amikor majd kivirágzik tőle, és tiszta pötty lesz a képe, akkor pedig teli lesz majd gátlással, ilyen ez a ronda csoki. - Mármint, én nem tudok táncolni egyáltalán, de ahogy így elnézem, ez egyáltalán nem feltétel ilyenkor. - csúnyán megszólta most az előttük lejtő párt, akik erőteljesen kapaszkodnak egymás karjába, mert lábaikkal nagyon leleményesen tudják véletlenül bokán rúgni egymást. Nem, komolyan véletlenül csinálják, és erre, ebben egészen biztos, a kis navinés is simán képes lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. november 9. 21:56 | Link

a talár alatt

A lány hosszan fixírozza őt ahelyett, hogy válaszolna. A meglepett ábrázatot Manó eddig a váratlan siker érzésének tudta be, de most feltámad benne a gyanú, hogy a díjazott sem igazán tudja, mit ünnepelnek itt.
A vörös hajú diáktárs végül szólásra nyitja a száját, és a harmadik szónál... - vagyis a másodiknál, de nagyon hosszan tartott ez a két szó is - Manó első gondolata: ó, szegény. Dadog.
Reméli, nem lehet leolvasni arcáról a sajnálatot emiatt, ellenőrzi arcizmait, ezzel el is kalandozik a figyelme, de így sem marad le a mondanivalóról, hiszen a lányka még csak ekkor fejezik be a következő szót. Nem tűnik bosszúsnak, amiért beszéltetik, így Manó a második gondolatát, miszerint biztosan utál megszólalni, elveti, és úgy dönt, folytatja a csevegést.
Ekkor taps harsan fel - lemaradtak a kviddics eredményhirdetésről. Jobb is, így Manó nem hallotta, hogy a Navine tavaly valamiféle szabotázs miatt mondta le a játékot. A zaj miatt beszélgetésre nem fordítható időt szomszédja a papírja fixírozásával és döbbent és tanácstalan arckifejezések váltogatásával tölti. Mikor az igazgató újra szövegelni kezd - ezúttal a friss tanárokról -, a lány is újra megszólalhat.
- Dehogy is, te kaptad, ott a neved - bök rá Manó az oklevélre, mikor navinés társa azzal a furcsa ötlettel áll elő, hogy visszaszolgáltatja a díszlapot. Érzi, hogy elkél egy adag bátorítás a kishölgynek, hát kifundál valamit, miről is szólhat az iskolaelsőség.
- Biztosan nagyon büszke rád az igazgató. Talán megnyertél egy versenyt, vagy kitűnő lett a bizonyítványod?
Lemaradt Merkovszky professzor igazgató-helyettesé ütéséről is, de az orkán erejű örömteli diákhangokra és tapsra felkapja a fejét, és a tanári asztal felé fordul. Már csak azt látja, ahogy a két férfi elengedi egymást.
- Mi történhetett? - kérdezi a fejét forgatva, de azt sem akarja, hogy újdonsült háztársaira rossz benyomást tegyen azzal, mennyire nem figyel az első évnyitóján, így inkább nem kezd faggatni külön egy asztaltársat sem.
Portnipper úr ekkor fejezhette be a hirdetős etapot, mert váratlanul megint megrakódik az asztal: rengeteg színes édesség, sütemény, mindenféle desszert jelenik meg a tányérokon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. november 10. 21:44 | Link

!Rémkirály & Rémkirálynő Eredményhirdetés!


Felhívásom után már érkeztek is a jelölések a pokoli jelmezekre. Általában nem szeretem a szavazásokat, de az ilyen fajta verseny jó dolog. Társaimmal együtt ültem, beszélgettem és kíváncsian vártam, hogy miképpen alakul a mai este. Nagy volt rajtam a nyomás, de néztem már nagyobb kihívás elé is, tehát egy idő után hozzá lehetett szokni. A szavazóláda környékén sokan megfordultak, mígnem elérkezett az idő a szavazás lezárására. Onnan egy biztonságos helyre szállítottuk a dobozt, ahol a mágia és a tagok segítségével megszámoltuk a jelöléseket. Strigulát kapott, akinek a neve többször szerepelt, így születtek meg végül a remélhetőleg igazságosnak gondolt végeredmények. Már csak ki kellett őket hirdetni, amit a korábbi beszédemben alkalmazott módszerrel tettem meg, ezúttal jóval nagyobb határozottsággal.
- Elérkezett az eredményhirdetés ideje... - mosolyodtam el a hatásszünet röpke másodpercei alatt - Köszönjük szépen a szavazatokat, illetve az ijesztőbbnél ijesztőbb jelmezeket. Elsőként az idei év Rémkirálynőjét hirdetném ki, aki toronymagasan vezette a listát, nem utolsó sorban pedig a neve is eléggé passzol az alkalomhoz. Idén ezt a címet Vér Lanetta nyerte el, kérlek fáradj a színpadra, hogy átadhassam a nyereményedet - kezdtem el keresni a tömegben - A rémkirály... azaz a rémkirályok pedig nem mások, mint Mihael Gérard Saint-Venant és Havasi Milán Bence! Itt már jóval szorosabb volt a verseny. Benneteket is várlak magam mellé, és innen is gratulálok az összes résztvevőnek! - jegyeztem meg, miközben már a jutalmakat készítettem elő. A kiérkezőkkel történő kézfogások után mindegyikük fejére helyeződött egy fekete korona. Lanettáé lányosabb, a fiúké pedig egy kissé férfiasabb kialakítással. Így már tényleg a legmegfélemlítőbben néztek ki a megjelentek közül.
- Gondolom már epekedtek a díjaitokért, nesze - vigyorogva nyomtam a kezükbe a nyereményeket- A Kins & Kens felajánlásának köszönhetően... -
Lanetta egy különleges malícia mutatót kapott. Nem hagyományos tükör ez, hiszen főként ellenségeinek homályos képe néz vissza benne, és hát ez... eléggé ijesztő. Hasznos szerkezet, ugyanis minél közelebb jönnek a mutató tulajdonosához, annál tisztábban látszanak. Innen tudni, ha rosszban sántikálnak. Bence omniszkópot kapott, amely a mugli világ valamiféle videorögzítőjéhez hasonló. Olyan távcső, amely visszateker, gyorsít, lassít, felvesz, de meg is magyaráz történéseket. Mihael pedig egy önoltóval lett gazdagabb.
A kiosztás, köszöntés és a taps után ismét megköszöntem a megtisztelő figyelmet, majd visszatértem korábbi társaságomhoz. Jó lett volna kiélvezni az estét, már amennyi még maradt belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. november 10. 22:55 | Link

Adrian
a nem túl kellemes viszontlátás..

Edzés után, a hatástalan frissítő zuhanyt követően, sajgó tagokkal lépem át a nagyterem hatalmas ajtaját, egyedüli motivációm az egyre hangosabban és intenzívebben korgó gyomrom. Nem túl finoman arrébb taszítok egy kisebb srácot, ahogy levágódok a zöldek asztalához, és figyelmen kívül hagyva a rendkívül ijesztő fenyegetést, pakolni kezdem a tányéromra a kaját. Félelmetes ütemben burkolom magamba a válogatás nélküli ízeket, nyilván el is nyerek ezzel az amúgy abszolút megszokott mutatvánnyal néhány undorodó pillantást, de továbbra sem zavartatom magam. A gyorsaság ellenére egészen kulturált táplálkozási módozatot mutatok be, és nem beszélek tele szájjal. Ez már jobb környékeken értékelendő!  
Éppen csak arra az időre emelem el kékjeimet a kajáról, míg öblítek jobb híján egy kis töklével, mikor szembetalálom magam egy új háztársammal, akit korábban nem láttam a kastélyban, és mégis, mintha ismerném valahonnan. És körülbelül eddig tartott az érdeklődés, a következő pillanatban már majdhogynem el is felejtem azt a furcsa érzést, hogy volt szerencsénk már korábban is. A számba dobok egy szem sült krumplit, és elnehezedett, izomlázas karjaim visszaterelik gondolataimat az edzésre. Nem sokára számunkra is elkezdődik végre az idény, és hát, kemény meccsek várnak a csapatokra. Már az ellenfél részéről, elég durva az idei felhozatal a rellonban. Halvány, elégedett mosoly kúszik a képemre, miközben továbbra is szorgalmasan tömöm a fejem. Kiélvezem, amíg csak tehetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 11. 18:31 | Link

Te idióta...
- illetve mindenki más aki néző -

Attól még, hogy látta a nővérét, nem nyugodott, le, sőt, egyáltalán nem nyugodott le. A csomagjai lent pihennek a Rellonban valahol, ő pedig gyilkos nyugalommal vág át a kastélyon, mintha már ezer éve ismerné a helyet, valaki más utasítását követve.
Benyit, egy pillanatra megtorpan, ameddig megkeresi a zöldek asztalát illetve azt az egyetlen bizonyos személyt, majd ugyan azzal a semmivel arcán indul meg újra. A keze egy kicsit remeg, állkapcsa megfeszül ahogy elhalad a két asztal között, majd megáll a pasi előtt. Nagy belépő lesz ebből, ehhez kétség sem fér. Hálát ad amiért nem kell magyarul megszólalnia, azon biztos gondolkodna vagy fél órát.
- Menjél már arrébb. - itt most az előbb ellökdösött egyénhez szólt, majd mit sem törődve a válaszreakcióval kocogtatja meg a zabagép vállát, s amennyiben az megfordul, egy nyájas, "menjél már vissza az anyádba" mosoly jelenik meg arcán, meglendíti a közben ökölbe szorult kezét, elborult agya becélozza az orrot, és amennyiben Aiden nem reagál elég gyorsan, olyan öklöst lehúz neki, hogy simán lefejeli a tányért annak tartalmával együtt.
Azt kérded, miért? Részben Shay miatt, részben pedig mert valahogy le kell vezesse a feszültséget, a falat ütlegelni meg nem annyira jó, mint mondják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. november 11. 19:31 | Link

Adrian
kezdődhet a móka :3

A falatot lenyelni. Még erre sincs időm, olyan gyorsan történik minden. A vállkocogtatás, és a kényelmes hátrafordulás, hogy unottan vessek egy pillantást arra, akinek felettébb sürgős, nem várhat, míg teli hassal kezesbárány válik belőlem. A mosoly, a felismerés, az ökölbeszorított kéz, ami a lehető legtökéletesebb ívben lendül csinos kis pofim origója felé. Mintha egy lassított felvételt néznék végig, kívülről ráadásul. Ennek ellenére esélyem sincs a védekezésre, a nem várt vendég sokkal hamarabb indít támadást ellenem, mint ahogy azt felfoghatnám.
Ezután viszont minden felgyorsul. A fájdalom késve érkezik, viszont Adrian bütykének találatát követő reccsenés semmi jóról nem árulkodik. A pláne az egészben, hogy a visszafogottnak hírből sem nevezhető mozdulatra oldalasan megfejelem az asztalt, többek közt vacsorám maradékát. Olyan cifra káromkodás következik most mindenféle nyelven, amin csak sikerül valami trágárságot kinyögnöm, hogy bárki megirigyelhetné. Mindeközben pedig érzem, ahogy az adrenalin és a fájdalom szinte egyszerre önti el a testem, és kezdi átvenni az irányítást a mozdulataimon valami, amit nem fogok tudni kordában tartani: a düh. Lassan kelek fel, de már résen vagyok, nem hagyom, hogy még egyszer ilyen könnyedén vigyen be ütést. A számban vér ízét érzem, és a vélhetőleg törött orromban is, mintha valami meleg, sűrű folyadék gátolná a levegő útját. – Komolyan? Ennyire tartanál tőlem, hogy ilyen alattomos hátbatámadásra van szükséged? Bár nem csalódtam, mindig is egy rátarti kis féreg voltál – szűröm fogaim közt a szavakat, és ujjaim a tányérom szélére csúsznak, hogy aztán azzal a lendülettel, ahogy felemelkedem az asztaltól, Adrian felé suhintsak vele, remélhetőleg betörve a porcelánnal az ocsmány képét, és a kimeneteltől függetlenül azonnal lendítem az öklömet is, csakhogy érezze a törődést a kicsike.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 11. 19:59 | Link

Te idióta...
- illetve mindenki más aki néző -


Ahogy csattan a bőr, elönti a fölényességérzet, pont mint mikor egy meccsen beviszi az első ütést. A fejelgetésre pedig halk kuncogás fut végig az asztalon, ami el is hal, amint felemelkedik a másik monstrum.
- Mi a f*szér' nem vigyáztál rá?! - igen, ez a káromkodással egy időben hangzik fel, így esélyes, hogy egyikőjük sem érti mit ordibál a másik. Kétség kívül meg van veszve, és ha nem állnának körülbelül egy szinten, hogy legalább ki tudják egyenlíteni egymást egy ideig, biztos addig verné, ameddig lélegezne. Az agya helyén most egy fekete massza található, ami elnyel minden józan gondolatot, vérszemet kapott, csak Aident látja és azt, hogy el kell rendeznie. A válaszra felnevet, akaratlanul, lenézően.
- Mégis mi a jó büdös fenéért tartanék tőled.. - belekezd, befejezni meg nincs ideje, mert épp széttörik valami a fején. Ha most képes lenne gondolkodni, bizonyára hálát adna, amiért volt ideje hozzászokni az ilyesfajta ütéseknek, és nem kezd el szédülni. Valószínűleg felszakadt a bőre, viszont érezni nem érez semmit, figyelmét az ellenség teljes valójára összpontosítja. Nem engedheti, hogy újra elérje, elhajol az ököl elől, törzse lefelé lendül, testsúlyát jobb lábára helyezi, míg másikat behajlítva emeli meg, hogy mikor másodpercekkel később eléri a tökéletes helyzetet, kirúgva küldjön egy érzelmes szeretetcsomagot háztársa felé, aki remélhetőleg még nem fogta fel, hogy az előbb becélzott ütés nem ért célba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. november 11. 20:39 | Link

Adrian

Elönti az agyamat a harag a nem túl fair indítás miatt, az adrenalin bizseregve száguld végig ereimen, tompítva a fájdalmat. Elvakultan, gondolkodás nélkül támadok a másikra, és egyetlen másodpercnyi előnyt sem engedhetek át neki, különben végem, ez nem is kérdéses. Mikor legutóbb láttam, a fiú alig ért a mellkasomig, ehhez képest most majdhogynem egy magas velem, szálkás izmai pedig arról árulkodnak, hogy nem hagyott fel a kickboxszal. Úgy tudtam, a küzdősportot űzőknek szigorúan tilos átvinni a magánéletbe a tanult mozdulatokat, talán tévedek, de ha nem… Adrikát aligha izgatnák ezek a szabályok. A miértek nem érdekelnek, ez most nem az a helyzet, ahol van diplomatikus megoldás; ahogy eljut a tudatomig a kérdése, ez egészen biztossá válik. Engem hibáztat, amiért a nővére kórházban van. No lám, már ketten vagyunk!
És csupán egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy mártírként hagyom, üssön, ameddig csak jól esik. Hiszen igaza van. Aztán felülkerekedik az ellenszenv, amit iránta érzek, és eldől: nem fogom hagyni, hogy megússza egyetlen karcolás nélkül. De ez a pillanatnyi habozás is elég ahhoz, hogy elkerülje a figyelmem a következő mozdulat, és bár valamennyire tudom alkarral hárítani a rúgást, cipője orra mégis kellő erősséggel talál célba. Kiköpök, a számban felgyűlő vért némi nyállal fűszerezve, ha minden jól megy, egyenesen a fiatalabbik Black szemei közé érkezik a rakomány. Egy lépéssel mellette termek, megragadom a pólójánál fogva. – Hé, állj le, mielőtt Warren fog minket leállítani, és azt egyikünk sem fogja megköszönni. Ha így akarod elintézni ezt, hát legyen, értékelem a helyszínválasztást is, tudom, hogy csíped, ha van közönség, de… - hatásszünet, körülnézek, ha mázlink van, még nem hívtuk fel magunkra túlságosan a figyelmet. Nyilván ez tökre lehetséges. – Takarodjunk el innen, máshol folytatjuk.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. november 11. 20:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 11. 21:17 | Link

Te idióta...
- Aiden esetleges mozgatása Aiden beleegyezésével történik -
- folytatás -

Lehet, hogy nem így kellett volna, és most nincsenek emiatt kiegyenlítve az esélyek, de ez most nem bíró előtt történik, itt nincs edző, itt nincs aréna. És ez nem megjátszott. Valahogy már akkor sem bírta Aident, az öt - hat éves feje úgy fogta fel, hogy van valaki, aki elveszi előle Shay- t, és tőle csak ne vegyék el. Most pedig hagyta lesüllyedni. Persze önmaga is hibás, jöhetett volna hamarabb is, de ez itt meg végig itt volt, tehetett volna valamit. Bár nem az arcot éri rúgása, vagyis nem a teljes, így sem panaszkodhat, elvégre most az a lényeg, hogy fájdalmat okozzon, hogy levezesse az egészet. Ugyan azzal a lendülettel egyenesedik fel, hogy utána arcra kapja a másik szájnedvét, ami még jobban feldühíti.
Ki a francnak képzeli az magát, hogy csak így köpdössön??
Letörli a pirosas nyálat, miközben tesz egy igen szép megjegyzést a másik jó édes anyjára.
Egyenletesen veszi a levegőt, ez az első, amit megtanulnak. Mindig, minden körülményben egyenletesen venni a levegőt. Az erőkifejtésed az oxigénen múlik, illetve ha zihálsz, tudják, hogy kifáradtál, ha kapkodsz, elvesztél.
- Ne érj hozzám te abortusz szökevény. - hangja megremeg a felgyülemlett idegtől, miközben félrelöki a másik kezét, legalábbis megpróbálkozik vele. Csípi, ha van közönség. Persze, hogy csípi, egész életében így űzte az ipart, hivatalos keretek között, és bár csábítja a tudat, mindenki lássa hogyan teszi helyre ezt a rohadékot... Ráérnek majd nézni a végeredményt. Persze azért megforgatja szemeit, nem adja meg magát. Soha nem adja meg magát.
- Mindig ilyen voltál. Nem bírod elviselni ha látják, hogyan kerekednek feléd. - sziszeg, hogy csak a címzett hallja, még mielőtt szépen kilöknék a terem ajtaján Aiden gurkópofozó kezei.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2015. november 12. 12:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. november 12. 03:18 | Link

Ian, Eszter és Eliza

Pedig Rémi biztosan szintén itt van valahol a teremben, a fiú említette, hogy jönni szeretne, így Ethan maga is számít rá, hogy a fiatalabb testvér felbukkan majd valamikor az este folyamán. Egyelőre viszont úgy tűnik, még nem került sor erre. Csak reménykedni tud, hogy ezúttal nem a réten ücsörög egy eridonos társaságában, akit aztán leüthet, és vérző fejjel átvonszolhat a kastélyon. Igaz, nem is érintené annyira rosszul, mint aznap este – akkor túlságosan jó kedve volt, túlságosan kielégült volt ahhoz, hogy a klubhelyiségben rá váró látvány ne egy valódi érzelmi hullámvasút legyen számára.
Visszanyeli azt a hozzáfűzést, hogy Eszternek valószínűleg azért Magyarország egy kényelmes megoldás volt a távolságok szempontjából, de egyrészt valahogy mégis, ő szintén itt van, másrészt a távolságoknak a varázslók számára pont vajmi kevés jelentősége van.
- Aztán majd Iannel is dicsekedhetnek majd, amikor betrükközi magát szintén egy válogatottba.
Lehet mondani, hogy elfogult, valószínűleg részben tényleg az. Ám azt sem felejti el, hogy Ian sokak szerint nagyon tehetséges játékos, s ezek szerint nem csak az ő, némileg beszűkült szemszögén keresztül látszik érdemesnek a fiú egy jobb csapatra később, az iskolai bajnokságokon túl. Az olyasfajta perfekcionista és választott szakmájuk felé őrülten elszánt emberek, mint a Lloyd fiú, képesek átgázolni a nehézségeken. Meg mondjuk, nem árt hozzá egy ezen a téren érdekelt szülő sem.
Valószínűleg könnyedén gördülne is tovább a beszélgetés a kviddicsről más irányba is, ám a csevejt egy kisebb intermezzo szakítja félbe, méghozzá Ethan számára meglepő módon Eliza. Nocsak, nem is tudta – honnan tudta volna? Elvégre nem beszéltek annyit, hogy ki tudott volna művelődni a lány érdeklődési köreiből. Azt leszámítva, hogy a szeszes italt megfelelő fájdalomcsillapítónak tartja. Pillantásával követi a lány mozdulatait, semmi gyanakvás nincs benne, csak bizonyos fokú érdeklődés a jelen szituáció iránt, ám ha ez nem lenne elég, miután megkapja az autogrammot, Ethan is kiérdemel tőle egy ajándékot. Természetesen nem a véletlenszerű megbotlás, hanem inkább annak hozománya. Összevillan a tekintete Iannel, látja benne, hogy a fiúnak feltűnt a dolog, de úgy még harsányabb és látványosabb lenne, ha most csak „ezvan” módon megrántaná a vállát, így ezt a gesztust most elhagyja. A szalvéta akkurátusan összehajtva pihen ujjai között, miközben azon töpreng, hogy megnézze-e most vagy sem. Ezen az átkozott jelmezen nincs zseb, így aligha süllyeszthetné el abban.
Diszkréten fordítja néhány másodpercre a tekintetét a föld felé, feszes, rövid, apró mozdulatokkal hajtva ki a kezében tartott papírt. Elsőre nem könnyű kiolvasni, mert hiába írták szépen, a szemceruza anyaga igen morzsalékos, nem arra találták ki, hogy egy hasonlóan durva és írásra alkalmatlan papírra (mint a szalvéta) írjanak vele. Az üzenet mindenesetre egyértelmű. Szusszan egyet és szája sarkába egy parányi mosolykezdemény lopózik, hogy aztán gyorsan le is törölje onnan. Felnéz, Eliza alakját keresi abban az irányban, amerre a lány elindult. Nem valószínű, hogy ebben a tömegben ebből a távolságból meg fogja találni, ezért nem is próbálkozik olyan hihetetlenül, s valóban, az embertömeg első sikertelen végigpásztázása után visszahajtja a szalvétát, végül az egyik közeli, asztalokhoz kikészített kisebb kukába dobja.
- Szóval… hol tartottunk?
Ian és Eszter helyett viszont a prefektustársa, Martin válaszol a pódiumról, amikor is kihirdeti a rémkirályt és rémkirálynőt. A lány nyertes még hagyján, nem ismeri. Viszont a másik név...
- Komolyan?
Kétkedőn szökik mindkét szemöldöke a homloka közepére - nem a győzelmet sajnálja a Mihaeltől, hanem
de nagyon is a győzelmet sajnálja Mihaeltől. Egyébként is kiállhatatlanul figyeleméhes, erre az iskolatársai még adják is alá a lovat! A mosolya most inkább diplomatikus, mint teljesen őszinte, ahogy lassan és lélektelenül tapsol udvariasságból pontosan kettőt.
- Úgy látszik, az iskolai bezártság miatt frusztrált fiatal lányok szavazatai a féleszűeket is piedesztálra emelhetik.
Közli bizalmasan közelebb hajolva a hozzá alig egy-két lépésnyire álló Eszternek és Iannek, halk hangon. Nem suttog - az jobban megerőlteti a hangszálakat -, csupán lejjebb veszi a hangerőt.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. november 12. 03:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vérmes Sebhelyes
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. november 12. 08:42 | Link

Lala

Smink, Ruha

  Scart teljesen hatalmába kerítette az a kis szörnyecske a vállán. Bár nem volt nehéz dolga, a lány mindig is instabil volt lelkileg, szóval ha csak egy kis mágiát is használnak rajta, ő kezesbáránnyá tud változni. Elég durva szavakkal illette barátnőjét, mintha Lala teljesen ismeretlen lenne neki. És a legrosszabb, hogy még csak egy kis bűntudatot sem érzett, csak fel volt háborodva azokon, amiket neki szegezett a másik. Elnézet a távolba, mintha ezzel nem hallaná a szavakat, amik sértik. Csak azt látta, hogy a lány elsuhan mellette, és a tüzes dolgok felé igyekszik, persze nem sok sikerrel. A közönség közben összesűrűsödött, mert Martin lépett a színpadhoz, hogy kihirdesse az idei év rémkirályát és királynőjét.
  Scar önelégült vigyorral az arcán várta, hogy kimondják a nevét, hiszen ki más lett volna alkalmasabb, mint ő. De amikor a Vér nevet hallotta, arcára odafagyott a mosoly. Egy pillanatra, mintha megbomlani érezte volna a varázst amit a kis démonka keltett benne, és megint érezte azt a keserűséget magában, amit már kiskora óta. Két szóban össze lehetett foglalni: nem elég.
  Legszívesebben kirohant volna mint egy igazi díva, a dühtől tajtékozva, de mégis maradt, és az odafagyott mosoly kíséretében még tapsolni is képes volt. Örülnie kellett volna a barátnője sikeréért, de nem ment neki. Csak állt, és a pódiumra meredt. Hát ennyi volt. Talán Lalának igaza volt...
  Megremegett a keze, amely az italt tartotta. Nagyokat lélegzett, hogy elkergesse a ködös gondolatokat a fejéből. Érezte, mintha valami a hatalmába kerítette volna, és arra ösztönözte volna, hogy menjen fel, és kapja le barátnője fejéről a koronát, mert az őt illeti. De ellenállt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
A Matt-rac szelleme
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. november 12. 16:35 | Link

Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...

Arc-smink


No, ki az a már-már természetellenesen kócos gyerek, aki még halott létére is képes kis híján megfulladni. Hát persze, Matt Philips most is megállás nélkül azon tanakodik, hogy nyírhatná ki magát. A kis szuicid emos. Habár mi tagadás, remek halloween-dekoráció lenne a kis testéből, ám hála istennek (fail, tekintve, hol is vagyunk...) volt valaki, akinek sikerült megfékeznie véletlenszerű öngyilkossági kísérletemet egy két erős hátba vágással. Egy kicsit le is tolt érte, hogy megpróbáltam véletlenül megölni magam, de azért bevallom egész jól esett, hogy érdeklődik az egészségügyi állapotom iránt, nem csak kényszerből tart velem és igazából az se érdekelné, ha kis zöld űrbéli emberkék rabolnának el. Jó, mondjuk már az elején tisztázta az ellenkezőjét, de no, akkor is. Ezek után meg kívánta kóstolni a gyilkos löttyöt. Én tétova nélkül odaadtam neki. Az se nagyon érdekelt volna, ha egy csillagot kér, kis hercehurcával ugyan, de neki elintéztem volna...mit beszélek már megint? Igaz, valódi érzéseim iránta már elkezdtek körvonalazódni bennem, de nem is igazán tudom, hogy miért, nem mertem bevallani magamnak. Talán féltem a kudarctól. Az elutasítástól. Hogy ugyan az történik majd, mint legutóbb és a végén megint csak én maradok és a ketté tört szívem. De eljutottam odáig, hogy nem érdekel. Vállalom a kockázatot. Szeretem és hogyha ne add isten, mégis átejt, legalább a saját fejemhez vághatom, hogy "én megmondtam!". Eközben Fanni elém tárt két instrukciót, miszerint vagy itt maradunk és táncolunk, vagy elmegyünk akárhová, mondjuk az erkélyre...az erkély...mint az első halloweenemen. Ekkor átvillant az agyamon egy gondolat. Ahelyett, hogy szerencsétlenül próbálom lepelzni, amit iránta érzek, az erkélyen túleshetnék a vallomáson, így már nem lenne titok.
- Hmm...menjünk az erkélyre, amúgy is kezd kijönni a tömegiszonyom. Csak olyan profi sminkes vagyok, hogy nem látszik. -kacsintottam játékosan. Várj, te idióta! Csak így vakon a világnak, mindenféle tervezés nélkül? Hiába, nem is én lennék. De most már nem volt visszaút. A kimondott szavaknak súlya van.

Folytatás az erkélyen...
Utoljára módosította:A Matt-rac szelleme, 2015. november 12. 17:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 14. 20:51 | Link

Somoskői Lilla


Ideges. Kapott egy baglyot, Lillától, a Nagyteremben szeretne vele találkozni, ebéd után. Ő pedig beleegyezett, illetve a hallgatás, beleegyezés technikáját választotta. Van valamije, amit vissza szeretne kapni. Ez skandál a fejében, ahogy ül az asztal végében. Úrias nyugalommal eszik, iszogatja a teáját. Pár csepp tejjel, kevés cukorral, pont kellemesen meleg tea, mint mindig. Az bédét nyugodtan vágja fel, kissé talán hirtelenek a mozdulatai, de semmi nem látszik rajta külsőre. Mégis feszült. A déli lakoma után megtörli az arcát, hagyja, hogy a manók tegyék a dolgukat és elmosogassanak. Csak még egy teát kér, a második csészéjét nem hagyja kihűlni.
Hörpint. Könyökeire támaszkodik, figyeli az arcokat. Még mindig elég sokan vannak a környéken. Lilla okos lány, ha kettesben lennének, valószínűleg kevésbé fogná vissza magát. Most viszont rezignált arccal, igyekszik természetesen viselkedni. Csak egy dolog jelzi, hogy várakozik és egyre türelmetlenebb: ujjaival halkan, ritmusosan dobol az asztalon.
Keresi a lányt a tekintetével, ki akarja szúrni vékony alakját, hogy továbbra is nyugalmat erőltessen magára. Amint megpillantja Lillát, igyekszik elkapni a tekintetét. A legfenyegetőbb az egész lényében azonban az arcán ülő, ártatlan, kedves mosoly, amivel fogadja közeledtét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 14. 21:15 | Link

Ákos

Szóval, nem igazán tudtam, hogy mihez kezdjek a kis kincsekkel, amelyeket találtam. Először úgy terveztem, hogy egy szó nélkül visszaadom őket a fiúnak, anélkül hogy belenéznék, csak simán a kezébe adom. De aztán később, ahogy az asztalamon hevert egy kisebb kupacban, és elkaptam egy-két szót a félbehajtott lapokra futólag rápillantva, megfogta a dolog az érdeklődésemet. "Na jó, csak egyet, és kizárólag egyet" alapon elolvastam a legfelül lévőt. Persze aztán jött a következő, és a következő. Lenyűgözött a stílus, de elborzasztott a tartalom. Reméltem, hogy Ákos ezeket a dolgokat csak kitalálja, így aztán ezzel hitegettem magam, de amikor visszagondoltam a legutóbbi estére, és a hangjára, amikor be volt zárva, túlságosan sok értelme volt az egésznek. Annyira összeállt a kép. Mégsem vallottam be magamnak a gyanúmat, még gondolni sem mertem rá olyan igazán. Inkább igyekeztem azt mantrázni magamnak, hogy Ákosnak csak nagyon jó a képzelőereje, az írói vénája pedig még annál is inkább. Hiszen, különben hogy lehetnének ezek az irományok ennyire részletesek és pontosak?
Mindenesetre nem időztem sokat, mintha el sem olvastam volna, olyan gyorsasággal küldtem is egy üzenetet a fiúnak, hogy találkozzon velem, ha vissza szeretné kapni. Nem tudtam, hogy képes leszek-e teljesen ugyanúgy nézni rá, mint a legutóbb, de azzal nyugtattam magam, hogy valószínúleg nem is nagyon emlékszik rá, milyen volt a legutóbb. Hiszen éjszaka volt, fáradtak voltunk, és én egyébként is elég jelentéktelen vagyok. Persze titkon reméltem, hogy ez nincs így, de ezt beszéltem be magamnak, mert ebben a helyzetben erre volt szükségem.
Soha nem készültem még talán ennyit a nagytermi ebédre. Na nem mintha hat tonna sminket tettem volna fel, az egyébként sem volt szokásom (és a bőröm sem igazán igényelte, de sokáig fonogattam a hajamat. Az egyik felét leengedtem, hadd essen a vállamra, a másik oldalon laza fonatba rendeztem. A ruhásszekrény előtt is eltűnődtem, aminek nem volt sok értelme, hiszen a legutóbb praktikusan melegítőben látott, és a felsőim között egyébként sem volt lényeges különbség, de mégis. Végül egy sötétkék szoknyát kaptam magamra, és egy fekete blúzt.
Nem is voltam biztos benne, hogy eljön, mert tulajdonképpen nem válaszolt semmit. Én pedig nem tudtam, hogy mennyire fontosak neki ezek a papírok, hogy csak egy irományának a vázlatai-e, amiből hat másik van neki otthon, vagy valami több. Egy kicsit reméltem, hogy nem is jön el, ezzel jelentéktelenné téve az egész ügyet... A másik felem pedig remélte, hogy végre világosban is megnézhetem a fejét.
Lassan vágtam át hozzá a tömegen keresztül miután megpillantottam. Nyugodtnak tűnt, hál' Istennek. Akkor talán tényleg nem is annyira fontos ez az egész. Leültem mellé, és lendületesen az asztalra tettem a papírokat, amelyeket azóta kicsit jobban összrendezgettem, és összekötöttem egy szalaggal, olyannal, amilyeneket egyébként a hajamba szoktam tenni.
- Szia. - mondtam, és közben a tekintetét fürkésztem. Próbáltam kitalálni, hogy most mi fog történni, és bár az arca egyelőre semmi rosszat nem sejtetett, azért nem voltam benne biztos, hogy az egész beszélgetés végig rózsás lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 14. 21:54 | Link

Lilla


Sokkal jobban néz ki, mint amikor legutóbb látta. Fáradt volt, nyúzott, egy nagy pulcsiban, melegítőben. Egészen más jelenség volt a lányka így, ahogy könnyű léptekkel közeledett felé, ő pedig csak mosolygott rá. Mintha mi sem történt volna, mintha a lány nem a kezében tartaná a legtitkosabb, legféltettebb gondolatait. Lerakja elé, egy gyors mozdulattal, tekintetét a lapokra süllyeszti, majd visszaemeli a lányra. A köszönés hallatán még szélesebb mosolyra rándul az arca egy pillanatra.
 - Szerbusz. - Köszön könnyedén, majd iszik még pár kortyot a teájából. Átmelengeti, az édes íz a szájában ragad és kissé lenyugtatja. Még mindig nem érződik rajta a feszültség. Inkább egy laza mozdulattal közelebb húzza magához a papírokat, végigfuttatja rajtuk a tekintetét. Óvatosan kikötözi, beleolvas. Igen. Az övé. Ő írta, az ő keze munkája.
És valaki más keze ért hozzá. Valaki más szeme olvasta. A gondolatok visszhangoznak a fejében, és tudja, ki az a valaki. Lillára emeli a tekintetét. Biztos benne, hogy belenézett. De azért szívesen hallaná tőle.
 - Elolvastad? - Kérdezi könnyedén, mintha semmi gond nem lenne vele. Nem követelőző, nem számon kérő, sokkal inkább érdeklődő kérdés. Hallani akarja, a saját fülével.
Közben pedig visszahajtja a papírt. Hogy hagyhatta el? Sosem hagyja el őket. Sosem tenne ilyet. Túl fontosak. Ez azt jelenti, hogy lejjebb hagyott a védelme? Hogy már nem olyan értékesek a gondolatai? Talán végre el tudja engedni majd őket. Talán eljött a pillanat, amikor felkészült rá. Igen. Igen!
Nagyon finom mozdulattal húzza végig az ujját a papír szélén. Mindenféle különösebb érdeklődés nélkül figyelve, ahogy az finoman felhasítja ujja vékony bőrét és egy-két vércsepp szalad ki belőle. A papír hamar issza, mint a tintát. Égő, fájó érzés marad csak a helyén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 14. 22:07 | Link

Ethan, Eszter és Mihael
Jelmez, Jelmez

Diszkréten a termet fürkészi, míg túl nem lépnek ezen a kis közjátékon; Eszter megjegyzésére csak udvariasan vigyorog egyet, hogy kimutassa egyetértését, bár részéről tényleg mindegy, miféle borzalmas emberek járnak ide, akik esetleg nem tisztelik teljes mértékben az etikettet - mindez egyébként a Roxfortban se annyira jellegzetes, mint a franciáknál, neki is össze kellett szednie magát az első alkalmak során, mikor beszökött hozzájuk. Persze az csak dicséret, hogy Eszter mindebből nem vett észre semmit.
A kviddicsre mégse térnek ezután vissza, mert az egyik DÖK-s diák magához veszi a szót és ráadásul olyan hírekkel szolgál, ami már őket se hagyja hidegen; Mihael Rémkirály lett. Míg Ethan arca egy pillanatra elkomorul és bemutatja a látszólag semleges, valójában világ legundorodóbb tapsát, addig Ian olyan látványosan nevet fel meglepetésében, hogy a körülöttük állók mind rájuk néznek. Egy nagy korty után gyorsan lerakja a poharát, hogy teljesen átadhassa magát az eseménynek.
- Nem! - Kiáltja nagy tapsolás közepette, mintha el se akarná hinni, hogy ilyen jó viccben is része lehet ma este. Érdekesek a bagolyköves diákok, mind a tetszésük kinyilvánításában, mind az ízlésükben.
Közben már Mihael tekintetét keresi a tömegben - hogy ez könnyebben menjen, még fütyülni is elkezd, olyan gúnyos vigyorba meredt arccal, ami igazán vérlázító.
- Gratulálunk! Lépjen elő a király! Mihael, sose voltál még ilyen csinos! - Láthatóan nem lehet egy ehhez hasonló eseményt kommentár nélkül hagyni - ráadásul, ha eddig nem is vette észre, Ian most biztos beköszön a fiúnál.
- Mamlasz. - Teszi hozzá már kicsit halkabban a többieknek, különösképpen Ethan-re vigyorogva, mintha csak ezt mondaná: Te elhiszed? Milyen idióta szavazás, nehogy egy kicsit is komolyan vedd.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. november 14. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 14. 22:09 | Link

Ákos

Már megint ezt csinálja, amit a legutóbb is csinált. Annyira könnyed... Túlságosan könnyed. Mintha minden mindegy lenne. Fájna beismerni, hogy igenis egy kicsit szíven üti, hogy ilyen bizalmas dolog került ki a kezei közül? Bosszantott a dolog. Mindenesetre ha valamire megtanított a tánc, akkor az a fegyelem volt, hiszen kicsi korom óta minden mozdulatomra figyeltem, így nagyon ritkán esett meg, hogy csak úgy elengedtem magam és kiengedtem mindent, legalábbis a tánc keretein kívül. Az zárt fegyelmezettségbe, és az lazított el. Máshogy nem ment. Éppen ezért aztán, nem is hagytam, hogy előtörjön belőlem a bosszankodásom.
Ez az egész beszélgetés egy rohadt színjáték.
Gondoltam, közben pedig a fiúra figyeltem, ugyanis feltette azt a kérdést, amitől tartottam, hogy fel fogja tenni. Eddig nem igazán mertem elgondolkodni azon, hogy mit is fogok neki erre válaszolni, de most valahogy evidensnek tűnt a megoldás. Én ugyanis, tudom tűrtőztetni magam. Tudok úgy viszonyulni hozzá (vagyis majdnem úgy) mintha semmiről nem tudnék. De ha szeretné, akár beszélhetnénk is róla. Ez a gondolat persze még hozzám képest is naiv volt, szinte ki tudtam volna nevetni magam. Picit el is mosolyodtam, és egy leheletnyit közelebb hajoltam hozzá, hogy a hangomat lejjebb vehessem, és úgy is hallhassa a hangzavarban.
-Nem tudom. Olvastam? Legyen úgy, ahogy te szeretnéd. - mondtam neki, és ezzel tudtam a legőszintébben válaszolni a kérdésére. Hiszen ebből egyértelmű lett, hogy valójában elolvastam őket, de azt is tudtára adtam, hogy én hajlandó vagyok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Nem fogok pszichológust játszani, vagy aggódó barátnőt, aki mindenáron azt szeretné, ha kiöntené neki a lelkét és leülnének megbeszélni a problémákat. Nem éreztem úgy, hogy bármelyikőnknek szüksége lenne erre, mégis, megadtam neki a lehetőséget, hogyha ő így érez, válasszon. Kicsit az ajkamba haraptam, és elfordultam egy másodpercre, körülnézve a teremben, mintha csak futólag végiggondolnék valami fontosat, aztán visszanéztem rá, várva, hogyan dönt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 14. 22:32 | Link

Lilla


Nem tűnik fel neki, a lánynak mégis leesik, miről van szó. Csak akkor ütközik meg, amikor ennek fényében kapja a választ. Reflexből elmosolyodik rá, halkan nevetgél kicsit. Keze megáll a levegőben, inkább visszarakja a csészéjét, elengedi. Ahogy abbahagyta a mulatozást, vigyorral állapítja meg a véleményét.
 - Ez édes. - A megjegyzés kellemes ízt hagy a szájában és őszinte. Édes és bátor lányka, és fogalma sincs róla, milyen ő. Már éppen el is indul felé a keze, de aztán leesik neki a tantusz. Nem tudja, milyen is ő. Ezen gondolat nyomán viszont visszahúzza a kezét, térdére rakja. Mosolyog rá, közelebb hajol hozzá, de nem udvariatlanul közel. Csillogó tekintettel pillant rá, lelkesedés játszik az arcán.
 - Tudod, nagyon régóta írom ezeket a leveleket. Még soha nem hagytam senkinek, hogy elolvassa őket, és megvan rá az okom. - A legjobb lesz, ha Lilla nem is tudja meg, milyen ő. Nem, amíg nem muszáj. Egy gyors, heves mozdulattal veszi el a leveleket, kissé összegyűrve őket tömködi pulcsija zsebébe, mintha nem lennének fontosak. Nem tudja, mi legyen ezentúl ezekkel. Azt sem tudja, mi legyen Lillával, csak mosolyog rá. Visszafogja magát.
 - Nem örülök neki, hogy elolvastad. - Jegyzi meg őszintén, mintha éppen korrekten szeretné megbeszélni az egészet. De ismét túlságosan nyeregben érzi magát. Hiába, nem a legjobb az önkontrollja, de igyekszik visszafogni. Most viszont elégedetten könyököl az asztalra. Állát a tenyerére helyezi, fejét kicsit oldalra fordítja, játékos tekintettel pillant az apró lányra.
 - Lilla, Lilla... mit csináljak most veled? - Kérdezi meg tőle, mosollyal az ajkain, mélyen elgondolkozva, a lány tekintetét keresve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 14. 22:54 | Link

Ákos

Újfent kicsit bosszankodva figyeltem a reakcióját. Mintha folyamatosan a várakozásaimmal ellentétesen viselkedett volna. Én nem ismertem magam ennyire rossz emberismerőnek, szóval kizárásos alapon, a defekt csak is Ákossal lehetett. Már kedvem lett volna a fejéhez vágni bosszúsan, hogy "Örülök, hogy jól szórakozol", de tulajdonképpen a válaszában volt valami, ami jó érzéssel töltött el. Meg valami ijesztő is. Mindenesetre a szívem kicsit gyorsabban kezdett dobogni, és ez akkor sem lett jobb, amikor a keze elkezdett az enyém felé közelíteni. De aztán meggondolta magát, én pedig végig követtem a tekintemmel a keze útját, közben pedig elképzeltem az alternatív lehetőséget, ahogyan befejezhette volna a mozdulatot.
A következő mondatával pedig, többet mondott el, mint hitte volna. Valószínűleg nem is tudtam jól leplezni, hogy egy pillanatra megrándult az arcom és összeráncoltam a szemöldökömet.
Mi történt veled?
Kérdeztem, megint csak úgy nézve rá, mintha hallhatná, bár tudtam, hogy nem hallja. Komolyan, könnyebb dolgom lenne egy Legilimentorral.
Aztán kapott egy kisebb őszinteségi rohamot, és közölte, hogy nem boldog attól, hogy olvastam a leveleket. Nem tudtam rögtön válaszolni, mert még mindig az kavargott a fejemben, amit az előbb mondott. Régóta írja őket. Mégis miért? És mennyit? Kinek címzi őket, ha aztán senki nem olvashatja? Annyi kérdés kavargott bennem, hogyha nem az vagyok, aki, már rég felrobbantam volna a zavarodottságtól.
- Ezt gondoltam. Sajnálom. - mondtam, bár igazából itt füllentettem egy kicsit. Őszinte voltam, mert tényleg sajnáltam, csak nem azt, hogy elolvastam. Hanem azt, hogy ilyeneket ír, és ezek szerint nem írói passzióból, hiszen senkinek nem mutatja meg. Nem értettem, ha eddig senki nem látta, miért árult el nekem most ilyen sokat, hiszen az utóbbi pár mondatából szinte mindent ki lehetett következtetni, amit csak egy magamfajta újdonsült ismerősnek lehetséges.
Végül megkérdezte, vajon mihez is kezdjen most velem, és itt kicsit kellett erőlködnöm, hogy ne vigyorodjak el, mert megfordult a fejemben egy-két a témához nem éppen passzoló, ám a kérdést remekül megválaszoló gondolat... Nem nagyon ismertem magamra egyébként, én ugyanis nem gyakran gondolkodtam ilyesmiken korábban. Ezt az iskolai légkör tette, az elmúlt hetekben teljesen megváltozott a hozzáállásom a másik nemhez. Durva.
- Nem tudom, de remélem, nem az lesz a megoldásod, hogy elásol. - tértem a vissza a tárgyhoz, és bár alapvetően viccnek szántam, mégis volt egy kis őszinteség is benne. Kicsit megijesztett, hogy ilyen lazán kezelte a dolgot, és reméltem, hogy nem azért, mert felejtésátkot akar rám szórni, vagy eltenni láb alól.
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2015. november 14. 22:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 14. 23:22 | Link

Lilla


Úgy dönt, elmond neki mindent, és aztán meglátja, mit kezd vele. De Lilla nem tudja milyen ő valójában. Ártatlan, naiv Piroska, aki ugrándozik a nagyi háza felé. Ő pedig elégedetten nézi. Ahogy rápillant, látja rajta a sajnálatot és ez zsigeri undort vált ki belőle. Utálja, ha így pillantanak rá, elég sokszor megtapasztalta már, hogy bárhonnan felismerje. Hiába a halk szavak és a más téma, erre igazán érzékeny. Ó, szóval sajnálja őt? Jó. Remek. Ha a lány ezt kívánja, lesz a szegény áldozat. Visszanyeli az undort, ami kiülni készült az arcára. Helyette játssza tovább a szerepét, mintha nehéz lenne. Mintha ő lenne a megtört herceg, aki csak segítségre, megértésre vár. Most válik neki világossá az egész és helyből megtetszik neki. Imádja ezt a szerepet. A bukott angyal, a múltja áldozata, a fájdalmak között felőrölt személyiség. Ez lesz, mert Lilla ezt látja benne, mert nem tudja milyen ő és addig jó, amíg ez így marad.
Aztán megkérdezi tőle, mosolyogva, mit kezdjen vele. Amikor meghallja a válaszát, nevetgél kicsit, mintha tökéletesen viccnek venné és testtartását még kevésbé fenyegetővé teszi azzal, hogy eltávolodik. Kiegyenesedik, elveszi a kezét, a csészéjéért nyúl. Csendesen teázgató, ártalmatlan kisfiú lesz belőle.
 - Ez még meg sem fordult a fejemben, - hazudja gond nélkül. - ... de roppant érdekes felvetés. - Vigyorog rá, csak úgy viccelve. Nem, nem fenyegeti Lillát. Hiszen ő nem tudna neki ártani valójában, ő csak egy elveszett lélek, aki megértésre és ápolásra vár, nem igaz? Oldalra döntött fejjel nézi a barnás folyadékot, ami még a csészéjében maradt. Kissé szomorú. Megint olyan kevés.
Aztán egy mozdulattal a lány felé fordul, tenyerét a saját térdére támasztja, vigyor ül az arcán.
 - Tudod, Lilla, bátor lánynak tűnsz, és ez imponál. Csodállak, de tényleg. - Őszintén beszél hozzá. Csupán az ő fejében ez kicsit más kontextusban hangzik. De tényleg bátor lánynak tartja Lillát. Jóhiszeműnek, édesnek. Elidőzik rajta a tekintete ismét egy ideig, őszinte, vékonyka arcát nézi. Nem hervad le a mosoly az arcáról.
 - Úgy igazságos, ha én is szembeállítalak a félelmeiddel és kilesem őket, az megfelelő elégtétel lenne. És tudok is egy remek helyet, ahol találkozhatnánk. - Állapítja meg, diplomatikusan összefonva ujjait maga előtt. Nem sok választást hagyott a lánynak, annyi szent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 14. 23:55 | Link

Ákos

Probáltam kivenni, hogy mire gondolhat, de egyszerűen nem ment. Egy pár elnyújtott pillanatig a szemébe néztem, de aztán rájöttem, hogy kifejezetten magabiztos, szinte megfélemlítően. Elkaptam a pillantásom. Olyan érzésem volt, mintha hirtelen eltökélt volna valamit, és ettől most annyira magabiztosnak érezte magát, hogy majd' kicsattant. Láttam, ahogy változtak a mozdulatai, ahogy nyugodtan hátradőlt. Rémesen bosszantott, hogy nem értettem, mi történik. Úgy éreztem, csak a felét ismerem a szituációnak, vagy talán már az én felemet sem rendesen, mintha nem is én ülnék itt. Ez nagyon zavart. Még mindig minden olyan őszintétlennek tűnt. Abban Ákosnak nagyon igaza volt, amennyiben most elégedett volt magával, hogy tényleg jól összezavart, csak azt gondolta tévesen, hogy én nem vettem észre, hogy szándékosan próbál félrevezetni. Nem bírtam rájönni, hogy hogyan és mivel, de attól még tudtam, hogy így van.
Abban is volt valami hátborzongató, ahogy a feltevésemre reagált, bár be kellett hogy lássam, én kezdtem. Hallgattam, amit mondott, közben kicsit tanácstalanul néztem rá. Most meg hova akar kilyukadni?
- Azt látom, hogy nagyon fejlett az igazságérzeted, de nem érzem úgy, hogy tartoznék neked. - jelentettem ki, ugyanis a bókjai nem hatottak meg. Nem azért, mert nem estek volna jól, hanem azért, mert úgy éreztem, ezeket is csak arra akarja felhasználni, hogy beleugrasszon valamibe. Igazából nem voltam vele őszinte, igenis úgy éreztem, hogy tartozom neki, mivel tényleg sajnáltam egy kissé a helyzetet, de valahogy mégis kis bizalmatlansággal kezeltem a dolgot.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, és igazából rájöttem, hogy nem is a törlesztés lehetősége, inkább az az érzés keltette fel az érdeklődésemet, hogy újra találkozni akart velem. Emlékeztettem magamat, hogy valószínűleg egyáltalán nem a legelőnyösebb, ha egy ilyen flúgosnak, mint Ákos, érdekel a véleménye, és hogy valószínűleg a kastélyban bármelyik szembejövő fiú kevésbé zavart volna össze. De ebben volt valami izgalmas.
- Mit szeretnél tőlem? - kérdeztem nagyon őszintén, és bár megintcsak végigfutott a fejemen, hogy általános értelemben véve újfent kicsit kihívó a kérdés, mégisl elég egyértelmű volt, hogy az adott szituációra értettem. Nem kell mindent félreérteni, és az volt a gyanúm, hogy ezt Ákos is tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 15. 00:38 | Link

Lilla


Amikor a lány ismét megmakacsolja magát, legszívesebben ismét rávágná, mennyire édes. De az előbb sem örült neki, szóval inkább nem teszi, csak torka megköszörülésével elfojt egy nevetést és inkább csak vigyorog. Baromi jól szórakozik az egész helyzeten, és ahogy mélyebben belemennek a dolgokba, még jobban tetszik neki a felállás. Egyre jobban és jobban.
 - Ó, dehogynem tartozol nekem. Megloptál. Olyasmit loptál el, aminek nagyobb értéke van, mint bármi anyagi tárgynak. Gondolatokat loptál. - Nem vádló, nem is kemények a szavai. Konform módon, ugyanazzal a semleges, tényközlő magatartással mondja neki, amit mond. De nagyon komolyan is gondolja. Habár nem látszik rajta semmiféle indulat, tényleg így gondolja. És akármit is csinál, ezt már nem teheti jóvá, csak némi elégtételt vehet. Azonban még mindig ő a tökéletesen ártatlan üzletember. Visszafogott, nem támad, nem szít indulatokat, inkább csak próbálja korrekten megbeszélni a konfliktust. Ebben a helyzetben egy olyan embertől, mint ő, ez az, ami leginkább összezavarja a másikat. Legalábbis ezen a ponton már nem tudja nem észrevenni, hogy Lilla mennyire nem tudja már mi valóság és mi fikció. Mi az igazság. Mosolyog magában szegény lányon. Még nem tudja, hogy igazság nem létezik.
 - Arra gondolok, hogy küldök neked egy baglyot, hogy mikor és hol, te pedig eljössz. - Még mindig összekulcsolt ujjakkal ül, halálosan komoly és kicsit sem fenyegető. Tényleg, mintha egy valódi üzletember lenne, aki éppen alkudik valamiről és látszólag lebeszélhetetlen. Úgy tűnik, mintha meghagyná a választás lehetőségét, de ez csak illúzió. Lehet, hogy téved, lehet, hogy nem fog összejönni, de Lilla lelkiismeretére bízza, hogy eljön-e. Megmondja neki, hogy legyen ott. Hogy hallgat-e rá, az csak rajta múlik, ugyebár?
 - Csak szeretném elérni... - Mondja, miközben közelebb hajol a lányhoz. Finoman megérinti az arcát, végigsimít vonalán, amíg egészen állához nem ér. - Hogy ne félj tőlem.
Rámosolyog, miközben ezt mondja, halkan suttog, mert az éppen elég, hogy a másik hallja. Majd elengedi. Nem sok az az érintés, aprócska felület, ahol az ujjbegye találkozik Lilla állával, mégis ezzel az apró érintéssel köti magához. De elengedi, legyen szabad, nincs mitől félnie. Sőt, fel is áll, mosolyogva int neki és zsebre dugott kézzel tovasétál, mintha mi sem történt volna. Jó napja van, abszolút fel van dobva, ruganyos léptekkel távozik a nagyteremből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. november 18. 18:30 | Link

Ian, Eszter, Eliza... és persze Ethan Love Love


Ma is itt van. Nem kérte fel senki, nincs párja, és ha el is hívta volna valaki, akkor is nemet mondott volna. Mert ő egyetlen egy férfival akart volna ide jönni, ő pedig már mást hívott el. Szomorú, mélységesen szomorú, mégis be kell érnie most ezzel. Egyedül jött el, elűzte a démonokat, nincs szüksége ilyesmire.
Féltékenyen vezette végig tekintetét a szőke lányon, Eszteren. Utána fog kérdezősködni, ki az. Miért legyeskedik folyton Ethan körül. Az ő, személyre szabott Ethan-e körül! És ahogy ez eszébe jut, vágyakozón sóhajt egyet, tekintetét a rellonos fiúra, vágyainak megtestesülésére ereszti és csak ácsingózik. Azt szeretné, ha az övé lenne, ha csak őt tüntetné ki a figyelmével.
De ez igen nehezen fog megvalósulni, csontvázas szobrok mögött bujkálva és távolról figyelve őt, epekedve utána. A pulykaméreg, a keserű féltékenység elönti, hogy együtt látja a két rellonost, de meglepetten konstatálja, hogy valaki belép még a színre. Ian felbukkanására nem számított - pontosabban arra nem, hogy ilyen örömöt vált majd ki Ethanből. Máris imádja a férfit, hogy élete szerelmét ilyen jó kedvre tudja deríteni a puszta jelenlétével... és már el is kalandozik, Ethan vigyorát figyelve, ábrándosat sóhajt, összekapja magát. Az egyik béna elsős éppen beszélgetni próbálna vele, ő pedig egy fintorral és egy legyintéssel elintézi, neki fontosabb dolga van.
Aztán megjelenik a színen Ő. Eliza. A becstelen némber, akinek az ajkai érintették Ethanét. Azok az ajkak az övéi. Csupán Ethan nem tud még erről, de majd egyszer belátja. Már érik is benne a tettvágy, hogy odamenjen és Elizát a hajánál fogva ráncigálja el a színről. Hiszen ezt tenné legszívesebben, ó igen, de még mennyire. _Soha_többé_ nem kerülhet Ethan közelébe. Ahogyan Eszter sem. Az egyetlen, akinek közel szabad, sőt, kell kerülnie hozzá, az ő maga.
Az elhatározás, a láng csak úgy tombol benne, mint a legvadabb vihar. Végül pedig úgy dönt, búvóhelyet váltva egy másik szögből fogja csodálni jövőbeli kedvesét, egészen addig, amíg el nem hagyja a nagytermet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. november 18. 21:54 | Link

Pokoli hangulat
-Nina és David állandó társaságában, illetve egy hosszabb lélegzetvételű zárás-

Elnézve a díszes társaságot, sokkal pozitívabb véleménnyel fog távozni innen az este végén, mint amilyet remélt. Úgy értem, általában véve az iskolai bagázsok nem túl izgalmasak azon embereknek, akik túlléptek már ezen a szinten. És ő túllépett. De! Mert mindig van „de”, itt is fontos aláhúzni, hogy nem felejtette el a suhanc tini éveit (épphogy kilépett belőlük, könyörgöm, nehéz lenne maga mögött hagynia az emlékeket), amikor jó volt vegyülni, alkalmanként megismételni pedig határozottan kellemes is lehet.
- Majd bemutatlak neki, de nem túl beszédes. Csak áll a sarokban, és porosodik. – Vigyorogva nyújtja Nina felé az italos poharat beszéd közben koccintásra, ő maga féloldalasan megáll az asztal mellett úgy, hogy az ajtónak háttal legyen. Egy röpke pillanatra csalódottan húzza el a száját, hiszen ebben semmi szesz sincs, de a flancolós agya végül csak megrántja a nem létező vállát- így is jó. Nem kell ide a finnyáskodás, kiskorúak is vannak az ünnepségen (haha).
- Ó, de, főleg, ha egy-két majom ingyen műsort is rendez. A perc, amikor másoktól várod a showt, és nem te magad rendezed… Nina, öregszünk. – Tényleg nincs affinitása jelenetet rendezni. Az évnyitó és évzáró más, az… az rendhagyó. De már azon sem vett részt idén, jobb dolga akadt. Hajh, tényleg fogynak a régi szép idők tradíciói. Éppen csak legurítja a kedves kis szörpöt, leteszi az asztalra az üres poharat, és David máris ott rondítja közöttük a levegőt. Nem számított rá, gondolta, megint azzal a pénzes szatyorral van elfoglalva, akit a múltkor emlegetett. Nahát, nem jött volna össze a numera? Lehet, hogy Davidnek teljesítménybeli gondjai akadtak. Nehogy elfelejtse kiröhögni teli torokból…
- Ugyan, te már túl vén vagy az ilyesmihez, haver. Egy rendes verekedést sem tudnánk lenyomni. Valld csak be, nem megy az ipar, kell a sétabot. – Joviálisan hátba veregeti párszor, hogy bemutassa a frenetikus együttérzését, mikor megpillantja a teremben nem is olyan távol tőlük a feltűnő ördögszereléses férfit: Ian. Arca azonnal egy reflexből jövő okádás vonásait veszi fel, hogy hűen tükrözze a feltételezett viszontlátásnak ajánlott örömöt. Nyilván az is lehet, hogy egy vadidegen tanulónak vágott kritikán aluli pofát, de ha ez Ian Lloyd, abszolúte megérdemelte. Bár egyáltalán nem biztos, hogy látta. És ezzel, hogy Ian belépett a látóterébe, automatikusan megpróbálja felkutatni tekintetével Ethan-t is; kényszeredett, fájdalmas nyögése jelzi, hogy megtalálta, méghozzá Eszter társaságában- a lány, aki Madagaszkáron volt szíves a gyomortartalmával megöntözni őt. Az a bizonyos hányós nap… Remek, összegyűlt az undorító mágusarisztokráció java. Ma sem fog vacsorázni, nehogy lehányja Roxy-t.
Apropó a felesége… A belépő Roxanne és a hozzábilincselt Becca látványára hangosan, prüszkölve enged ki egy-két röhögő hangot magából, de aztán gyorsan a szája elé kapja a kezét és csöppet sem próbálván titkolni a röhögését, csak a hangot tompítja innentől kezdve a tenyerével. Nyugodt szívvel vihog a neje kárára, ha már volt elég ereje a kedvesnek összeveszni vele. És különben is, még egyikük sem tette túl magát a közelmúltbeli sokkon. Lehet, hogy ez a feldolgozási folyamat egyik fázisa, az elmebeteg röhécselés és a fújtatás.
Zajlanak az események, hivatalos felszólalások hangoznak el, míg ők hárman elbeszélgetnek-röhécselnek, jól érzik magukat hosszú idő után. Viszont Nina hangulata egyre mélyebbre süllyed, David pedig mintha parazsat nyelt volna az arcvonásaiból ítélve. Taps, kéretlen hujjogás, gúnyos üdvrivalgás szakítja félbe a kibontakozó, fura életképüket. Minden eljut a fülébe. Lassan, komótosan fordul a „másik bagázs” felé, átnézve a többi tapsolón. Arcvonásai kisimulnak, miközben végigjáratja időző tekintetét előbb a hangos Ianen, majd Ethan-ön, végül Esztert is szemügyre veszi. A kivételes alkalmak egyike, hogy az undor nem ül ki az arcára, csak belsőjét mardossa szakadatlan erőkifejtéssel, de talán a tömeg, és az előbbi jókedvének köszönhető, hogy nagyon hamar el tudja nyomni a hányingerét. Nem éri meg. Évek óta megy ez a huzavona, és szinte mindig veszített. Egyszerűen nem éri meg. Ha a két oldalára néz, ahol az egyik helyet Nina, a másikat pedig David foglalja el, szinte érzi a fellélegzést végigterpeszkedni a mellkasában. Kivételesen nem egyedül néz szembe ezekkel a vérszívókkal. Egyáltalán nem érzi megalázónak bevallani, hogy nyomasztja Ethan és a hozzá hasonlók puszta jelenléte is, sőt, ha valamitől komolyan irtózik, az az ármánykodó aranyvérű arisztokraták undorító gyülekezete, annak ellenére, hogy ő is aranyvérű.
Tekintete ismét visszatér az unokaöccsére, átsiklik Ianre, végül pedig vissza a felkonferálást éppen bevégző Martinra. Fel kellene menjen, mi? Egyetlen porcikája sem kér ebből, egy pillanatra sem fontolja meg báli kötelezettségeit, vigye a gethes nyereményt, aki akarja. Egy fenét fog parádézni ezeknek, elég volt meghallania a közelében felcsapó élcet. Gyerekes. Dacos. E két tulajdonsággal rendelkező embereket képtelenség meggyőzni, hacsak nem önként hajlanak az egyezségre. Átveti karjait a démoniasodott Nina és David vállain, még utoljára Martinra néz, jól láthatóan megrántja a vállát, elhúzza a száját, aztán sarkon fordul és kifelé kezdi kormányozni magukat.
- Rendben srácok, ha már elcs***ték a bulinkat, máshol folytatjuk, és rendbe szedlek titeket. Na gyerünk…- Nyom egy-egy kéretlen csókot mindkét lókötő arcára a barátság jegyében, aztán, mint akik jól végezték dolgukat, elhagyják mindhárman a termet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. november 19. 21:47 | Link

Nővérkém és az Szoknyabűvölő ( Rolleyes );;




- Miért zavar ennyire a ruha?
Költői kérdés ez, ő maga is tudja, választ se vár rá, de azért elég kellemetlen gondolatai támadnak Vincés kérdés kapcsán. Bár inkább próbálja elrejteni az előtörő nevetést, amit kiváltanak a gondolatai belőle. Pontosan el tudja képzelni Vincét ha így ellibeg előtte, de nem biztos benne, hogy Zoé is arra a reagálásra lenne kíváncsi. Sőt, száz százalékig biztos ebben. Pedig Luca szerint Vincének is tetszene a tűzoltós jelmezesdi, esetleg.
- Azt tudja, hogy tűzoltó lettem, és ismer...szóval.
Elméletben igen, gyakorlatban nem teljesen, de Lucának ez elég ahhoz, hogy szerinte tökéletesen rendben legyen minden. Ahogy egyre többet beszéltek róla, úgy kezdte igazából ő is kellemetlenül érezni magát. Mintha megrövidült volna az a ruha, pedig az képtelenség, nem? De, biztosan az. Mindenesetre inkább lendül tovább, úgy a biztos.
Hát, képtelen nem nevetni Zoé reakcióján. Amit levág vele szemben, az valami hihetetlen vicces. Bele se gondolt, hogy félreérti majd, amit mesélni akar, de ez így extrán vicces. De ha már belekezdett, a projektet is elmondja.
- Ezt igazából nem most akartam elmesélni...de lett egy Csornay Ajándékunk. Tök jó, nem? - Néz rá, miközben visszafojtja a nevetést végre. Elnyammog egy kis sütit a szünetben, amit tart, majd folytatja, mielőtt élve felfalják Zoé szemei. - Persze hogy nem én! Tegnap tudtam meg én is hogy nagynéni leszek! De ez olyan jó, de akkor ne szólj, hogy tudod tőlem, de Kiva babát vár, Benji apuka lesz! Mi meg nagynénik! Zorának is el kell újságolni!
Elmondja, de hagyja, hogy dolgozzon az infó nővérében további beszéd helyett és inkább felpattan és elkapja a jelenleg szőke lány kezét, majd húzza magával a táncoló tömegbe. Ezért jöttek, nem? Pörgősebb szám következik, de ez is a borzongatós kategóriából. Luca nem tud táncolni, szóval annak ne nevezzük, de mozog Zoé mellett nagy boldogan. Ugrál, pattog, forog.
Kimerülésig.
A sokadik szám környékén, kiszáradva, vidáman fújnak visszavonulót, megkeresik az italos pultot. Itt váltanak még pár szót, idő közben kihirdetnek minden fontosat, amire annyira nem is figyelnek, fontosabb a növekvő család témája. Mikor azonban az estére azt mondják vége, együtt visszaindulnak a Navinébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. november 20. 00:41 | Link



- Nem kétlem, de a Pokol tudod nem az én... műfajom annyira.
Pillanatokra azért elfogta a félelem és reszketés, mit is akar tőle a diák. A baj akkor kezdett igazán tudatosulni benne, mikor az első szavak elhagyták a fiú ajkait. Hát, ettől cseppet sem lett nyugodtabb, sőt. Kifejezetten idegesen hátrált volna ki, vagy hagyatkozott volna inkább az evésre. De láthatóan ez nem akarta eltántorítani újdonsült ismerősét. Nem valami határozott Emma, így kicsit mintha a semmibe hangzanának csak szavai. Bár a diákok többségét már ismeri, róla nem nagyon van fogalma ki lehet, de szegényre a frászt se akarja hozni a saját személyazonosságával még. De bénaságában ahelyett hogy ezzel kezdhetne valamit, a pult átrendezésében jeleskedik pár pohár felborításával.
- Tánc?
Nem sok ideje van reagálni, igazából a visszakérdéssel se ér sokat, hiszen már rá is tapad, mint annak idején a tánctanár a tartás megmutatása érdekében Emmára. Úgy megilletődik a vörös, hogy levegőt is elfelejt venni, nem még reagálni, vagy ellenkezni. egyre kényelmetlenebbül és hihetetlenül megsemmisítetten érzi magát. De nyelve egy nagyot hagyja magát sodródni az árral. Vagy inkább a ritmussal. a tánccal amúgy nincs baj, van ritmusérzéke, tud is, csak nehezen engedi el magát. Most feszült, de ezt feloldva a sokkos állapota, követi a partnerét végig, amíg az nem engedi őt lazábbra a parketten egy idő után. Kisebb szünet következik, úgy érzi eljött a szökés távozás ideje.
- Köszönöm a... táncokat, nagyon kis... interaktív ember vagy. De szerintem nem engem kerestél a tömegben...Remélem találkozunk még és az órámon is ilyen aktív leszel. Amúgy Emma McNeilly vagyok, LLG tanárnő.
Azzal zavart mosollyal elhátrál, majd mielőtt utána kaphatna a fiú, elveszik a tömegben, egészen a kijárat felé rohamozva. A cipőt nem erre találták ki, a személye nem volt titok, de ha egy diák ilyen könnyedén leáll bárkivel, az még egész "vicces", de őt mint tanárt nézve... mit gondolnak majd? Főleg a jelen helyzetében. Nem valahogy még mindig kínosan érezte magát és zavarban volt. De elég gyorsan eltűnt a teremből, hogy a folyosón megszabaduljon az álarctól és visszabattyogjon az irodájába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. december 13. 22:26 | Link

csillagcsillag
Karácsonyi és végzős bál


A szokásos bál idén is eljött, a DÖK pedig megint valami mást húzott elő a kalapból, mint eddig bármikor. Az est egész témáját körülölelő dekoráció és hangulat fogad majd minden betérőt. Az esemény különleges, hiszen nem csak valaminek a nyitása, de valaminek a zárása is. Az ünnep közeledtét jelzi, mint mindig, azonban a végzősök számára ez az utolsó nagy bál, amiknek ők lesznek a középpontjában. Halvány fények, egészen kíváncsivá tevő félhomályt lehet megpillantani a nagyteremhez közeledve, azonban ez nem minden. Átlépve a küszöbét, ha felnézünk, a tiszta és zavartalan csillagos ég tárul elénk, amin a szerencsésebbek egy-egy hullócsillagot is kifigyelhetnek. A sötét színek, a világos csillagos dekorral egész más pompában tündökölnek, mint korábban. Van itt minden, csillagfüggöny a plafontól a földig egy részen, csillagfényszikrákat adó diszkó gömb és persze az elengedhetetlen zene. Teljesen egységes képet adnak, és igazán megadják egy fantasztikus este hangulatát. Ha valaki pedig belegondol jobban: mintha a kilencvenes évek végzős báljainak egyikébe csöppent volna!




Ahogy mindig, most sem marad senki éhen-szomjan, erről is gondolkodtak, mindenféle finomsággal, amik kellően ünnepiek lettek inkább, mint sem az elmúlást szimbolizálják a végzősöknek. Egy egész asztalnyi sütemény, és megannyi innivaló közül választhatnak az érdeklődök. Persze a program itt még nem áll meg. A bált a színjátszósok fogják nyitni egy előadással, azonban ma többeknek is megadatik megcsillogtatni tehetségüket. A bál során meglepetéssel is készülnek a szervezők, figyeljetek a fényekre, olykor pislákolnak és majd kialszanak… itt készül valami!
Természetesen az első tánc joga a végzőseinket illeti meg, a színjátszósok előadása után tehát a végzős keringő következik.




//Kérjük az eseményeknél megszokott módon, az oda utoljára érkezett poszthoz szálazzatok!
Szerepjátékos időpont: december 18., este fél 8
Álmodói időpont: december 14. – január 4.
A meglepetés mindenkit érint, kérjük a félreértések elkerülése végett ezt vegyétek figyelembe!
További információkkal, felkonferálással érkezünk még!
//

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. december 14. 00:20 | Link

Karácsonyi bálozás asszonykával

Ha még egyszer a nyakamba varrnak valami projektgyereket...én fellógatom magam az első fára amit találok. Dióbél szerencsére épp az anyjánál, Norinánál kötött ki a bál estéjén, ami amúgy nem lett volna annyira fontos, ha Karina nem akar annyira elrángatni, mert ő táncolni akar.
Ha az asszony táncolni akar, akkor táncolni fogunk. Szóval utolsó pillanatban felébredtem a délutáni szunyálásból és a fürdő felé vettem az irányt. A szöszi készítette ki nekem, mit vegyek fel, én pedig mint engedelmes férj, bele is bújtam. Nyakkendőt viszont nem voltam hajlandó kötni, így is utálom amikor nem hogy cipő, még ing meg zakó is van rajtam. Korlátoz a mozgásban!
Asszonykával a KH-ban találkoztunk, onnan együtt mentünk le a nagyterembe. Nem érkeztünk túl korán, de el sem késtünk, épp jó időben, amikor már hallottuk, hogy néhányan arról sutyorognak, mit fognak előadni a színjátszósok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 45 ... 53 54 [55] 56 57 ... 65 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet