36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 ... 50 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
..party rock is in a house tonight..
Írta: 2014. december 28. 16:51
| Link


öltözet

Futólag pillant az órára, nem azért, mintha sokallná a perceket, hanem inkább úgy, mint aki az adott szituációhoz illő dolgot kívánna csinálni. A nagy izgalomban elfelejtette a pontos időpontot a találkához, és ez bosszantja, hiszen nem akarja, hogy a lány azt gondolja, hogy jól átverte és felültette. Inkább elszakítja tekintetét az óráról, szusszanva, és a tömegre pillanat. A szeme már jojózik, annyiféle csillám, strasszkő, vagy épp színes apróság kerül eléje. Megrázza a fejét, és inkább a saját cipője orrát vizsgálja, nem-e lett poros, nem-e léptek rá a nagy sietségben. Inkább, mint a sok pici gyöngy csillanását figyelni, míg szemei kiesnek. A lányoknak ez az aranyünnep, tudja, mennyire szeretnek szép ruhába bújni, frizurát alkotni, abba is szép csatokat, meg bigyókat tűzdelni, és akkor még ott a smink is, amit ő nem ért, de ha nekik ez jó, akkor legyen. Bár, vannak olyanok, akik rettentően túlzásba esnek ezzel, vagy épp mással, neki pedig vissza kell fognia magát, hogy ne kacagja arcon szerencsétlent. Nagyon nehéz.
Mikor felpillant, zsebre tett kezekkel, ismét kutatást indít partnere keresésére. Most azonban nem jojózik a szeme, hiszen hamar kiszúrja őt, szerencse ilyenkor, ha az ember fia kicsit magasabb, és átlát a lányhadsereg feje fölött. Elnézéseket mormolva vág át a tömegen, azokon, akik épp előtte közlekednek, és határozott léptekkel igyekszik felé. Sikeresen a közelébe ér, és még el sem tapossák útközben, fel sem döntik, ahogy az ajtó, és a lány közelébe ér. Arcára az eddigi ábrázat helyett egy mosolyt húz, és beáll elé, jelezve, hogy megérkezett, és még ő is felöltözött a bálra. Nem ezt várta tőle a nép, mi?
- Sziaa. Wáó.. – pillant végig immáron közelről a ruhán, a lányon, persze, nem olyan tapló módon, hanem csak úgy, ahogyan megszemlélni kell azt. – Csinos, nagyon. A ruha is, te is. – bókol, mert azt illik, és mert tényleg szép, bár neki bonyolult, de nem neki kell hordania, szerencsére. Elég furán festene, ha neki kellene ebben a ruhában bevonulnia. Az biztos, hogy maradandó élmény lenne.
- Nos, indulhatunk, mylady? – nyújtja felé végül a kezét, hogy ha készen áll, akkor ne csak az ajtóban maradva ácsorogjanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. december 28. 17:41 | Link

Loise




Természetesen a karácsonyi bált én sem hagyom ki, hiszen biztosan nagyon gyönyörű lesz, és jó móka is egyben. A bátyám azt mondta, hogy minden évben csodálatos az ünnepség, és most, hogy a Végzősök bálja is ehhez az eseményhez kapcsolódik, csak még inkább jobb és élvezetesebb lesz az egész. A kikötésre, miszerint fehérben kell megjelenni természetesen figyeltem, és egy egyszerű, de csinos és elegáns miniruhát vettem magamnak. Egyszerűen, és nem túl kirívóan feszül a testemre az enyhén csipkés anyag, melyet a derekamnál egy fekete, vékony övvel fogtam össze. A lábamat szabadon hagyja, ami lehet, hogy nem illik egy ilyen komoly bálhoz, de hát hozzám sem. Így hát nem teketóriáztam sokat azon, hogy vajon illik-e ez a ruha a bálhoz, avagy sem. Nekem tetszik és ez a lényeg. Lábaimat csinos ezüstösen csillogó szandálba bújtattam és habár tegnap még kicsit instabil volt a járásom, mára már eléggé kitapostam és megszoktam a szép cipőket. Hosszú, barna hajamat egyszerűen begöndörítettem, és kiengedve hagytam, így a loknik lágyan hullanak le meztelen vállamra. Ajkamra enyhe, rózsaszínes szájfényt kentem és a szememet is csak visszafogottan sminkeltem ki. Nem vagyok oda a nagyon enyhe sminkekért, inkább a lágy, elegánsabb festést kedvelem.
A Nagyterembe lépve izgatottság lesz úrrá rajtam, és mint egy kislány pillantok fel a plafonra, ahonnan lassan szállingózik a hó. Nem figyelve a körülöttem lévőkre játékosan kapok el egy pelyhet és figyelem hogyan olvad aprócska vízcseppé a tenyeremben. Halkan kuncogok, és csak ezután veszem észre, hogy bizony útban vagyok, így lassan félreállok és elszakítom a tekintetem a plafonról.
Végigpillantok a bálozók között ismerős arcok után kutatva. Találok is néhány évfolyamtársam, és háztársat, akiknek mosolyogva intek oda és jegyzem meg magamban, hogy ilyenkor mindenki olyan gyönyörű. Az egyik oszlopnál azonban kiszúrok egy még gyönyörűbb szőkeséget és szinte villámcsapásként tudatosul bennem ki az: Loise. Néhány másodpercek gondolkozom csak, majd lelkesen, kicsit szégyenlős mosollyal indulok meg a lány felé, aki egykedvűen és magányosan iszogatja a forró csokiját. Bátortalanul közelítem meg, majd megállok előtte és csodálkozva mosolyodom el, áhítattal az arcomon.
- Annyira gyönyörű vagy ebben a ruhában! - a szemem hatalmasra nyílik és szégyenlős mosoly kúszik az arcomra, majd lesütöm a szememet.
- Szia, Isabella vagyok. Isabella Woodrow - mutatkozom be a cipőmnek, majd miután a teljes nevemet elárulom, lassan felpillantok a pilláim alól a lánykára, hogy vajon leesett-e neki, hogy ki vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2014. december 28. 18:47 | Link

Iván
Ruha, Cipellő

Szeretek ismerkedni és barátkozni, talán ez vezényelt akkor is, amikor belementem, hogy Ivánnal menjek a végzős bálra. Mert ez az ünnepség fontos esemény számomra, elvégre is egy életben mindenki csak egyszer ötödikes és táncolhat ünnepeltként. Kedvesnek tűnt, bár valamit éreztem rajta, valami furcsát, némi visszahúzódást. Gondoltam ez csak az első félórában lesz látható rajta, aztán feloldódik és kiteljesedik majd.
Belekaroltam felém nyújtott karjába és együtt bementünk a nagyterembe. Mindkettőnknek káprázhatott a szemünk a fehérségtől, nekem tetszett a díszlet, igaz nem szerénykedtek a fehérrel, de Iván hangjából nem teljesen érződött a lelkesedés. Egy szerény kis mosollyal folytattam lépteimet, amíg fel nem merült az ötlet, hogy leüljünk az asztalokhoz. Ruhám alsó részét ismét felemelem, hogy lépni tudjak, majd óvatosan, ruhámra vigyázva átlendítettem egyik lábamat az asztal előtti padon, majd mikor már stabilan álltam rajta, a másikat is. Talán ez volt az egyik pillanat a kettő közül, amikor láthatóvá vált a magassarkúm is, a következő nagy valószínűséggel felálláskor és a padból való kimászáskor lesz. Leülök a sütikkel szemben és féloldalasan Iván felé fordulok, aki a jövőmről kérdez.
- Magizoológus szeretnék lenni. Az a tervem, ha minden jól megy és sikerülnek a vizsgáim, hogy itt maradok mestertanoncnak. – Meséltem egy kicsit magamról, majd szokásosan visszakérdeztem. – És neked vannak elképzeléseid? – Elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy kibújjon a válaszadás alól, ha ezt a kérdésemet elintézi röviden és gyorsan, akkor kérdezek majd mást.
Bizonyára csak a cukorbetegek és a nagyon elképesztő emberek tudtak volna ellenállni az asztalon viruló finomságoknak. Elvettem egy csokis sütit és eszegetni kezdtem. Reménykedtem, hogy nem valami iszonyat lesz, de kinézete sem arra utalt és amint kiderült, fölösleges volt aggódnom, nagyon finomat választottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2014. december 28. 19:12 | Link

~ Isabella ~


*Minden olyan meseszép... fantasztikus a díszítés, a zene elandalít és az a sok csillogó szempár, káprázatos ruha, mosolygós arc újra boldogsággal tölt el. Mindig is jól éreztem itt magam, de sohasem gondoltam volna, hogy ilyen egyedül is boldog leszek, ahogyan azt sem, hogy ennyi ember között magányos.*
~Imádok itt lenni!~*Sajnos ki kellett hagynom egy kis időt a suliból és bármilyen hihetetlen is baromira hiányzott. Anya nagyon beteg volt és én nem szerettem volna magára hagyni. Szerencsére már minden rendben otthon és most itt is. Bár egyelőre nincs senki, akivel megoszthatnám a gondolataim, az érzéseim, az álmaim vagy akár csak néhány percet a napjaimból. A barátaim nagy része már végzett, vagy egyszerűen csak hazamentek szünetre, de persze olyan is akad, aki itt van a bálba, csak éppen partnerrel. Mosolygok... de mégis bánt, hogy senkim sincs. Majd lesznek új barátok, lesznek új dolgok. Remélem.*
~Segíts.~*Felpillantok az "égre". A hópelyhek tánca ismét mosolyt csal az arcomra. Imádom a telet, a havat, az ünnepeket és azt a varázslatot ami mindezt körülöleli. Igen, ez az igazi varázslat.*
- Öhm... köszönöm*Gondolatmenetemből egy picurka lány ébreszt, aki megdicséri a ruhámat. Hirtelen nem is nagyon tudok mit mondani, a köszönöm is csak úgy jön rutinból. Ismerős... de egyelőre még nem tudom hova tenni. Látom, hogy zavarba van. Végre kimondja a nevét és az én arcomra olyan széles mosoly kerül, mintha csak a bátyjával találkoznék.
- Bella*Mondom ki a nevét csillogó szemekkel, most olyan lehetek kívülről nézve, mint egy ötéves kislány aki az elveszettnek hitt játékát kapja vissza. Leteszem a kezemből a csészét.*
- Loise, bár gondolom ezt kitaláltad*Jegyzem meg egy kuncogás kíséretében, majd megölelem a lányt, persze csak ha hagyja.*
- Úgy örülök Neked!*Ti örültetek már így egy ismeretlen ismerősnek? Mert én még nem az tuti.*
- Nagyon csinos vagy! Nem is tudtam, hogy idejársz! Hogy érzed magad itt?*Szélesen mosolyogva és még mindig tágra nyílt szemekkel pislogok a kis hölgyeményre. Sokat hallottam róla régebben, fényképet is mutatott Caius valamikor, de annak már 2-3 éve... azóta nem is találkoztam vele, csak egy-két levelet váltottunk, aztán már azt sem. Nekem még mindig hiányzik, csak sajnos ezt személyesen sose volt alkalmam elmondani neki.*

Ünnepi öltözet
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2014. december 28. 19:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. december 28. 19:47 | Link

Loise


A karácsonyi bál tényleg olyan gyönyörű, ahogy a bátyám elmesélte és bizony így utólag tényleg nagy kár lett volna, hogyha kihagyom. Kedvelem az ilyen bálakat és a bulikat, habár kicsit zárkózott személynek tartom magam. Meg azt hiszem mások is, de mióta az iskolába járok ez jócskán megváltozott. Sokkal nyitottabb lettem az embereket felé, de azt hiszem, hogy ezen nincs mit csodálkozni: egy iskolában, főleg egy ilyen hatalmas iskolában muszáj, hogyha nem akarsz egyedül maradni. Tavaly még itt volt nekem a bátyám, de ő végzett Mestertanoncként és most valahol Angliában röpköd, egy másodosztálybeli csapatban terelőként. Élvezi és örülök neki, hogy megtalálta azt, amire vágyott, mégis hiányzik nekem és ezért kicsit szomorúnak és magányosnak érzem magam. De szerencsére a háztársaimmal igen jól kijövök és a klubhelyiségben is mindig sikerül valami kellemes társaságot találnom magamnak, úgyhogy nem aggódom. Csak egy picit.
A bálra igencsak lelkesen készültem, vettem egy csinos mini koktélruhát, természetesen fehér színben hiszen ez előírás volt. No meg a kisestélyi is, de nagyon remélem, hogy nem fognak kidobni ezzel a mini ruhával. Néhány apró kiegészítő is még elegánsabbá teszi a megjelenésemet, úgyhogy remélem nem lógok ki nagyon a sorból. Persze rengeteg lányon nagy báli ruha van és egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy lehet, hogy nekem is ilyen habos-babos ruhát kellett volna választanom, de végül egy hang a szívemben meggyőz róla, hogy az nem én lennék. Ez a koktélruha tökéletesen illik hozzám és a személyiségemhez, és egy nagy báli ruhában vélhetőleg nem érezném jól magam.
Miután kigyönyörködtem magam a díszítésben és a hópelyhek varázsában, végigfuttatom a szememet a vendégseregen. Számos ismerőst pillantok meg, akiknek mosolyogva integetek, vagy köszönök és elégedetten konstatálom, hogy azért vannak egy páran ahhoz képest, hogy most kezdtem a második évemet itt a Bagolykőben. Tekintetem egy gyönyörű fehér-világoskék ruhán akad meg és egy Szöszin, akit ismerem. Ismerek? Hát, ez így elég nagy ferdítés, de valahogy úgy... Loise-on.
Kissé feszélyezve érzem magam, de azért határozottan indulok meg a lány felé, hogy előtte néhány lépéssel megroggyanjanak a lábaim és kicsit elbizonytalanodjak. Végül mégiscsak odalépek hozzá és közlöm vele, hogy mennyire gyönyörű ebben a ruhában. Tényleg sikerült eltalálnia a ruhát, nagyon tetszik! Enyhe féltékenységet érzek, de amilyen hamar jön az érzés, olyan hamar el is múlik. A lány reflexszerűen köszöni meg a bókot, amin kicsit kuncogok. Valószínű a mai este folyamán már nagyon sokan mondták ezt neki (és bizonyára még fogják is), és már a nyelvén van az egyszerű, reflexszerű "Köszönöm." Hogy ne nézzen totálisan idiótának, bemutatkozom, és hogy kicsit nagyobb legyen a meglepetés, a vezetéknevemet is hozzátoldom a keresztnevemhez, hogy biztos legyen benne, ki is vagyok. Látom a csillogást és a felismert a szemében, amire az én mosolyosom is szélesebb lesz. A szeretett becenevemen köszönt, majd hirtelen meg is ölel. Nem igazán tudom ezt a mozdulatot hova tenni és mivel én vélhetőleg nem vagyok annyira nyitott, mint Loise, kicsit feszélyez is a mozdulat, de azért lágyan a felkarjára teszem a kezemet és végigsimítok rajta. Zavarban érzem magam, miután elenged, de a szégyenlős mosoly még mindig ott van az arcomon.
- Igen - válaszolok a nevemre, és a fülem mögé tűrök egy kósza tincset zavarom jeléül.
- Ne haragudj, hogy csak így Rád törtem, de megláttalak és egyből felismertelek - nézek a lányra mosolyogva és kicsit oldalra billentem a fejemet.
- Tényleg nagyon szép ez a ruha - simítok végig a lány szoknyáján. A lány persze bemutatkozik, amire csak titokzatosan mosolyogva biccentek.
- Köszönöm... Bár elnézve a legtöbb lányt kicsit alulöltözöttnek érzem magam - nevetem el magam és látszik, hogy tényleg kicsit zavarban vagyok a miniruhám miatt. De hát most már nem fogom átöltözni, vagy ilyesmi, úgyhogy ez van.
- Tavaly kezdtem a sulit, most vagyok másodéves. Varázslatos ez a hely, épp annyira, ahogy Caius beharangozta - csillan meg a szemem, és nevetem el magam megint.
- Azt is mondta, hogy ne hagyjam ki a karácsonyi bált, mert eszméletlen élmény, és hát... Tényleg az, igaza volt - mondom lelkesen és körbenézek, ismét a pelyheket csodálva. Miközben a bátyámról beszélek, Loise észreveheti, hogy ugyan az a szeretetteljes csillogás jelenik meg a szememben, mint ami Caiusnak szokott, hogyha a családjáról beszél. Látszik, hogy én is mennyire szeretem őket.
- Nem akarok ám zavarni, ne haragudj - sütöm le a szememet és körbenézek, Loise partnerét keresve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. december 29. 18:23 | Link

Aileen Aurora
A karácsonyi bálon.

A megjegyzése, hogy azért másban is tehetséges vagyok egy szórakozott mosolyt csalt az arcomra, mivel egy tény az, hogy gyakran alszom az órákon, de a másik az, hogy ennek ellenére ha éppen kedvem van tényleg szoktam festeni, ha a kedvem is megengedi ezt a luxust.
- Most festek otthon egy festményt, emlékezetből. - jegyeztem meg rápillantva, hogy de, igenis gyakorlok, csak nem gyakran teszem és nem verem nagydobra a dolgot. - De azért majd ráhajtok, megígérem, mert tudom hogy ez neked fontos és szereted a művészetet. - mondtam abszolút őszintén, majd a ruháján tekintek végig és megjegyzem, hogy nemsemmi, ráadásul még az a pír az arcán, képtelen voltam megállni, hogy ne vigyorogjak rá. Érdeklődve hallgatom a hosszú monológot és bólintok egy aprót, hogy tudassam vele, egyetértek még ha csak részben is.
- Ugyan! – legyintettem egyszerűen. - Egy ilyen szép hölgynek jár a virág. - mondom és elgondolkozom egy pillanatra keresve a megfelelő szót, mivel ha angolul kezdek el magyarázni, az eléggé érdekesen jönne ki. - Szólásszabadság van ez tényleg igaz, de azért mindent nem mondhatunk ki. Biztos vagyok benne, hogy minden szónak súlya van, hiszen ha nem lenne, akkor teljes káosz törne ki. Mondjuk vegyük figyelembe azt, hogy mi sem mondjuk el a varázstalanoknak azt, hogy mi magunk képesek vagyunk varázsolni, szóval azért valamennyi korlátozás van. Ami pedig a kiábrándulást illeti...  - néztem az ajtó felé. - Biztos vagyok benne, hogy ez csak kitaláció. Az, hogy okos dolgokat mondasz nekem az nem számít kiábrándítónak még ha lehet, hogy elfog térni pár dologban a véleményünk, akkor sem. Én tisztelem az okos nőket. - nevettem fel, mert ez így eléggé furán hangzott, még tőlem is. Miután a virágot a csuklójára tettem és minden rendben volt, akkor végül rákérdeztem arra, hogy bemegyünk-e a bálra és ő igennel válaszolt, majd belém is karolt.  Belépve elsőre zavaró volt az nagy fehérség ami fogadott. Kellett pár másodperc míg megszoktam a környezetemet és felmérjem. Nem volt rossz, egészen jól megoldották a díszítést és a többit.
- Ügyesek ezek a Dökösök. Mindig kitalálnak valami érdekeset a számunkra. - jegyeztem meg, majd beljebb vezettem. A sok fehér még zavart egy kicsit, de nem volt vészes. Érdeklődve pillantottam a tanárnőre, hogy mit is szeretne csinálni, mivel ő a hölgy, az ő szava diktál, legalábbis nálam.
- Mihez lenne kedved? - kérdeztem meg tőle és vártam, hogy mit válaszol rá, ám közben felpillantottam a hóesésre. Azért örültem neki, hogy nem a fejemen landol, mert annak most nem örültem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. december 30. 23:48 | Link

Kiranella Amorden

A bálban

Amint belépek a terembe, fehér talárban, ledöbbenek. Túl nagy a tömeg és engem ez nyomaszt. Megint előjön rajtam a szorongás, a nehéz légzés. Mégis csak hiba volt elhívni egy ismeretlen Rellonost. De ha most megfutamodok, meg fog haragudni. Nem jó ez, sehogy sem. Saját csapdámba estem. Körbenézek a termen, gondolataim alig hallom a hangos zsivajtól. Nem látom partnerem, így kicsit nyugodtabban engedek a tüneteknek, kezdenek láthatóvá válni. Remegek, zihálok, izzadok. Remek, most még szédülök is. Áhhh én idióta, minek kértem fel azt a lányt? Maradtam volna csendben és inkább beszélgettem volna vele. Nincs kedvem az egészhez.
Ahogy fordulnék sarkon, nekem jön egy diák. Ez hiányzott. Még valamit mormol az orra alatt. Elegem van. Nem maradok itt.
Kiviharzok a terem elé, mélyeket lélegezni és megnyugodni. Nem jobb, így arcom az ablakhoz érintem. Hűt és segít. Szuper, ezzel elvagyok. Ekkor picit kinyitom az szemem és megpillantom a lányt.

-Szia! Milyen jól áll a ruha! Bocsi, csak elfelejtettem mondani, hogy tömegiszonyom van. Sajnálom! Megértem ha mérges vagy és haragszol.

Az utolsó mondatnál lógatom az orrom, nem vagyok társasági személy. Gyűlölöm a tömeget. Sírhatnékom van. Elment a kedvem az egésztől. Bár ne tettem volna meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Jake Sandder
INAKTÍV


Blöff | Bátty | Álom xD
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 166
Írta: 2014. december 31. 00:54 | Link

Lavia

Öltözet


A lány elfogadja a felé nyújtott kezet, így szép lassan minden félelme kezd eltünedezni. A dicséretre is olyan választ kap, amilyet a legtöbb lány szokott adni egy ilyen esetben, így mosolyogva néz a szaloncukros hasonlat után a kissé zavart lányra.
- Akkor én is köszönöm!
Kacsint egyet válaszképpen majd élvezi, ahogy a fényár és a hópelyhek beborítják őket a teremben. Talán a legjobb szó a varázslatos az ilyen fantasztikus látványhoz illően. Tekintetét körbejáratja a többi ittlévő diákon, majd az asztalokon.
- Tudod, nem tudom elképzelni ugyanezt rózsaszínben.
Fordul a lány felé.
- De ha mégis megtörténne… na jó, nem akarom elképzelni.
Produkál egy mosolygós grimaszt, ahogy felelevenedik előtte a rózsaszín lányok halmaza. Brr… nem tagadás, van akinek jól áll, de legtöbbször még azoknak sem, bármennyire is ragaszkodnak az elképzeléseikhez. Ahogy a mellette lépkedő Lavia-ra pillant, még is meg van róla győződve, hogy ő nem ilyen. Ez azért derűvel tölti el.
- Nem, egyáltalán nem.
Néz a lányra bíztatóan, hogy tényleg ne érezze e miatt kényelmetlenül magát.
- Egyébként pedig, van amire érdemes várni.
Bókol illendően, hiszen a bál a lányok napja, akármennyire is szeretik tagadni. Innentől már gördülékenyen folynak a szavak. Kezdetnek ugyan el kell indulni a ’hogy vagy?’ és barátai környezetéből, de ahogy múlik az idő és a csoki szökőkút varázsa is bűvöli az érzékszerveket, úgy lesz egyre hangulatosabb és édesebb a bál is. Még a tánc sem csorbít rajta. Nem sűrűn fordul meg a parketten, de a miatt nyugodt lehet mindig is, hogy ő tud táncolni. Még ha nem is veri nagy dobara.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. december 31. 18:15 | Link

Kilt Zoltán

kinézet

Vidáman szaladok fel a lépcsőn, majd csillogó fehér öltözékemben szinte szaladok a bál felé. Magamban már lejátszottam milyen szép is lesz, ahogyan a sok csillogó és fehér ruha a bálban forog és nagyon vágyom már rá, hogy én is ott táncoljak közöttük. Lehet találkozom majd a barátaimmal is, bár nem kérdeztem meg őket eljönnek, vagy sem. Sokat bajlódtam az előkészületekkel. Végre sikerült a hajamat nem kis munka után úgy megigazítani, hogy minden tincs a helyére kerüljön. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy az utolsó pillanatban, találkoztam Zolival. Harmadéves és nagyon kedvesnek tűnt, elhívott a bálba és miért is ne örülhetnék ennek? Kimondottan jó kedvem van, ahogyan sietek a teremhez és kellemes egészséges izgatottságot érzek. Valószínűleg Zoli ott vár már, amilyen udvariasan kért meg, hogy kísérjem el biztosan ő ért oda előbb. Nem akartam megváratni, de tényleg sok bajom volt mire minden tincsem a helyére került. Meg is látom hamarosan az, ablaknál áll, de valahogy… mintha… rosszul lenne szegény. Kicsit megtorpanok, de aztán odasietek hozzá. Meghallgatom, hogy mi is a probléma és nagyot nézek. Tömeg iszonya van és ennek ellenére elhívott? Ez igazán bátor tőle. Biztosan látta milyen lelkesen készültem és ezért hívott el, ez azért aranyos tőle.
-Szia! Te is jól nézel ki, jól áll a fehér. Különben dehogy haragszom! Igaz nem mondtad, de attól még nem haragszom. Tudod az egyik nagynéném is rosszul lesz a tömegben, pedig, ha belegondolsz, akkor abban lehet a leginkább eltűnni a szemek elől.
Kicsit toporgok tanácstalanul és a terem felé nézek, ahol már nagyon úgy tűnik javában áll a bál. Kicsit közelebb lépek a fiúhoz, hogy ne hallja csak ő.
-Kedves vagy, hogy annak ellenére elhívtál, hogy tömeg iszonyod van.
Mosolygok egyet, mert ezt én figyelmesnek értékelem és nem zavar, hogy más mit gondol. Már a számon van, hogy akkor hagyjuk az egészet, de eszembe jut Fleur nénikém aki szintén nem szereti a tömeget és mindig azt mondja a metrónál, ha arra visz az utunk és tolongani kell, hogy "Csak gyorsan gyerünk, ha nem figyelek oda semmi bajom!". Kicsit még közelebb lépek új ismerősömhöz és a vállára teszem a kezemet jelezve, hogy együtt érzek, mert láthatóan nagyon lógatja az orrát.
-Semmi baj. Szóval tudod Fleur nénikém sem bírja a tömeget, de van egy jó ellenszere. Gyerünk gyorsan be és ne figyelj a tömegre csak mondjuk rám, rendben? Mehet?
Megfogom a kezét mosolyogva és húzom is magam után, ha jön akkor biztosan hamar bekerülünk az ajtón közben folyamatosan kutat a szemem ismerős arcok után és meg is látom Kámea barátnőmet egy fiúval, de tekintettel rá és Zolira most nem üdvözlöm hangosan inkább csak mosolygok egyet felé, ha észreveszi akkor, majd intek neki. Ha Zoli idáig velem jött akkor húzom magammal tovább és a forgatagban keresek egy nyugodtabb sarkot, ahol megállhatunk és lehetőleg úgy állok, hogy én nézzek a tömeg felé ő meg csak engem lásson és a dekorációt mögöttem.
-Na ugye, nem is volt olyan vészes. Jobban érzed magad?  
Mosolygok rá megint bátorítás képen és nagyon remélem, hogy most már valamivel jobban van.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 5. 22:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. december 31. 19:59 | Link

Végzős bál - Léda
Ruha

Sokat vártam ettől az esettől. Tudom, hogy ha nem jönne el, mérhetetlenül dühös lennék, és megtapasztalná az én hisztimet. Az igazit, amitől még Tilda is meg szokott ijedni. Nem mintha olyan sokszor akadtam volna már túlságosan ki, de Léda most biztos felhúzna, ha nem jönne el mégsem. Tehát sokat vártam, de nagyon tartottam is ettől a naptól. Mégis megígértem magamnak, hogyha eljön, akkor kedves leszek. Annak ellenére, hogy a legutóbbi kis beszélgetésünkkor majdnem felpofoztam, bíztam benne, hogy eljön. Egyszer csak megjelent. Gyönyörű volt, letaglózóan szép. Amúgy is szép, de ma igazán kitett magáért, és rám mosolygott. Igaz idegesen, de én is az vagyok. Oké, most aztán mindenki megtudja, aki itt van, mondjuk én sem így akartam bevezetni ezt az egészet a köztudatba, de már nem akarom visszacsinálni. végzősek vagyunk, vizsgáink lesznek, utánunk a vízözön.
- Te szebb vagy - nézek a szemébe, de gombóc tolul a torkomba. Épp most kapna el a félelem, milyen égő már! Látom, ahogy kémlel valaki után, talán meghívta volna más is? Nem csodálkoztam volna, a legjobb csaj a suliban. Csak álltunk egymás előtt, mint két szerencsétlen, aztán megfogtam a kezét, és közelebb léptem hozzá.
- Hiányoztál te ütődött – vigyorogtam most már teljes szívemből, és átkaroltam őt szorosan, és magamhoz szorítottam. Ezt vehetjük a bocsánatának elfogadásának, felnéztem rá, majd egy gyors csókot nyomtam az édes ajkaira. Aztán megráztam egy kicsit magam, és belékaroltam. Határozottan húzni kezdtem a parkett felé, hiszen lassan elindult a végzős bál, és a táncot hagyományosan mi kezdtük.
- Na, most mutasd meg, mit tudsz – mosolyogtam rá kedvesen, és nagyon jól éreztem magam hirtelen. Minden kétség elmúlt, reménykedtem benne, hogy nem csak egy estéig tart majd. Léda most már nem visszakozhatott és mindenki láthatta, hogy együtt vagyunk. Szerintem ezzel nem lesz problémánk többet. Nem is volt olyan rossz ötlet elhívni őt ide!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. január 1. 15:07 | Link

Cath
nekem való

Mikor a barátnőmet megláttam, elszálltak az aggályaim. Csak őt láttam, még a fehér ruhában is csak őt, és nem a jövőmet láttam. Jó érzés volt átölelni, és bevezetni a terembe, csak az volt rossz, mikor felhozta a kényes témát. Elhúztam a számat, kissé bűnbánó arccal pillantottam le rá, majd körbenéztem, hogy addig se kelljen válaszolnom.
- Inkább félek. Nem akarok gyűrűt, sem felhajtást... - vállaimat felhúztam, mintha ezzel védekezhetnék bármi ellen is.
Szerencse, hogy elterelte a témát. A forrócsokinál felhúztam a szemöldököm amolyan "komolyan?" arckifejezéssel és nagyokat pislogtam.
- Ha olyat akarsz belém önteni, meghalok mielőtt a vesztembe rohannék - mondtam teljes komolysággal.
Idő közben eloldalaztunk az asztalokhoz. Én ital helyett pár sütivel szórakoztattam el magam, meg egy pohár vízzel, amit szépen lehűtöttem amíg a kezemben tartottam.
Tetszett a díszítés, meg a hóesés, végre teljesen otthonosan éreztem magam.
Az idő telt, Cattel nagyon jól éreztem magam, amikor pedig a végzős bál kezdődött, odavezettem a tömegbe, és hátulról öleltem át. Jó volt így nézni a táncolókat, aztán mikor többen lettek, megfogtam a kezét, és szó nélkül vezettem be a többiek közé.
- Ez elég...romantikus - mondtam vigyorogva, mondjuk inkább a nyálas jelzőt használtam volna. - Örülök, hogy velem jöttél. Mással nem lennék szívesen itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. január 1. 23:50 | Link

Kiranella Amorden

Megérkezik a partnerem, gyönyörűbb mint a társalgóban volt. Ettől kicsit jobban érzem magam. Nem haragszik, amiért ez az állapotom van. Kedves próbál lenni, azzal, hogy a tömeg elől így lehet eltűnni. Nos igen, ahogy Holmes mondja: "A túlzott feltűnés, eltűnés" Hát lehet benne valami.

- Örülök, hogy nem haragszol. Megnyugtatsz ezzel!

Megtudom, hogy a rokonságában is van ilyen személy, majd haditervvel áll elő. Milyen figyelmes.

- Sajnálom a nénikéd! Rendben, mehet.

erősen koncentrálva indulok meg vele a bálba. Húz, ami nem baj, ilyenkor pont jól jön, mert én tuti megállnék a tömeg közepén. Egyszer csak megtorpanok és vele szemben helyezkedek el, ő a tömeget látja.

- Valamelyest jobb, tudod a fülem ettől még hall.

nevetem el magam, majd mély levegőt véve megfordulok, hogy végigmérhessek a tömegen. Ha jól látom pár Levitás társam is itt van, de a nagy tömeg mozgása miatt nem látom.

- Nos akkor mi lesz? Táncolunk? Hisz ez a bál lényege.

Mosolygok, közben magamban igyekszem lenyugodni és a tömegiszonyt leküzdeni. Kívülről nem is látszik, mekkora csata zajlik bennem, hogy itt maradjak és ne okozzak egy kedves lánynak egy rossz báli élményt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 2. 00:45 | Link

Lasch Ervin
{ruha|cipellő|nyaklánc}


Nem sokon múlik, hogy nem a padlón köt ki. Úgy tűnik, szinte állandó jelleggel megmentésre szorul, mint valami hercegkisasszony, akit azonban e percben nem a hercije ment meg a földdel való kellemetlen találkozástól, hanem egy ismeretlen, akit azért már látott órán. Szeme se rebben, pedig tudatában van annak, hogy a fiú keze a hátán van, csak hát azt is pontosan tudja ám, hogy ő nem a hercije és csak és kizárólag Léni képes elérni, hogy pillangóhad röpködjön a gyomrában és elpiruljon. Hálás mosolyt villant a fiúra, amiért elkapta, majd hátrébb lép és megigazgatja a ruháját teljes lelki nyugalommal, és fennhangon is megköszöni a közreműködést egyensúlya megtartásában. Pusztán a katicataposó kifejezés billenti ki lelki harmóniájából, és hatalmasra táguló pupillákkal bámul a fiúra, majd a cipőjére. A szája szeglete is lefele kezd görbülni, és kénytelen gyorsan ellenőrizni egy pillanatra ismét Ervin karjába kapaszkodva, hogy véletlenül sincs-e kilapított katica a cipellője talpán.
- Azért vagyok ezekben, mert nem nőttem elég nagyra, és nem is tapostam el egy katicát sem. Nem is tudom, van-e még egyáltalán bárkinek katicája rajtam kívül a kastélyban... valószínű, hogy ha eltaposnék egyet, az Bonbon lenne. Ne riogass ilyesmivel, légyszi - kiskutyatekintettel pislog a fiúra, mert tényleg a frászt hozta rá most évfolyamtársa ezzel az egyetlen jól megválasztott kifejezéssel, és meg is ijedt rendesen, hogy eltaposhatta akár a saját kis kedvencét is.
- Jaj, dehogyis... azért emlékszem rád, mert mondták, hogy most jöttél másik iskolából. Tavaly én voltam az új diák amúgy, mert év végén hurcolkodtam át a Roxfortból - válaszolja legyintve egyet és kedvesen mosolyog mellé, ő aztán igazán nem tekinti látványosságnak Ervint, sokkal inkább potenciális barátnak. Ne tessék ezt félreérteni, hercije már van és egy éppen elég, határtalanul boldog is vele, barátokból, kedves ismerősökből azonban határ a csillagos ég, és ha még évfolyamtárs is az illető, na meg háztárs, akkor nagyon nem fog megártani összebarátkozni vele.  
- Örülök. A te neved is szép - mosolyog lelkesen, majd eltöpreng, hogy tényleg találkozhattak-e a klubhelyiségben. Pár pillanatig gondolkodik csak, mielőtt felcsillanna a szeme a felismeréstől, aztán bólogatni is kezd hevesen.
- De, ühümm. Elég sokat szoktam ott ücsörögni amúgy is, mert sok az ember és szeretem a társaságot - válaszolja fülig érő szájjal. Ő aztán tényleg ott van, ahol a társaság, mert imád ismerkedni.
- Na és hogy tetszik itt? Meg mesélsz nekem a Durmstrangról? Csak hallottam róla, de fogalmam sincs, milyen lehet. Esetleg táncolni van kedved? Vagy forrócsokizni? - ezer kérdést tesz fel hirtelen, ha már belebotlott Ervinbe szó szerint, akkor egyelőre esze ágában sincs csak úgy odébb állni még, egy rövid csevej még egy bál közepén is csak belefér, nem igaz?
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2015. január 2. 00:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. január 2. 14:31 | Link

Kilt  Zoltán

kinézet


Nagyon megkönnyebbülök, ahogy látom Zolit már mosolyog. Ezek szerint jobban van, hiába Fleur néni tudja, hogy mit beszél. Mikor meg is erősíti szavakkal, hogy valóban jobban érzi magát nagyon örülök neki és a tudtára is adom. Kitratóan mosolyogva végignézek a táncoló és nem táncoló párokon, a szép dekoráción és ettől egyre jobb kedvem lesz. Kámea barátnőm nagyon szép ruhában van, de úgy látszik nem vett észre. Ha találkozunk legközelebb, feltétlenül megkérdezem tőle, ki az a fiú aki elkísérte. Körbejáratom a tekintetemet még egyszer de hiába, Dereket nem látom sehol így a tekintetem kalandozik tovább. Milyen szép, ahogyan hullik a hó fölöttünk és milyen jó lenne táncolni. Mikor Zoli rákérdez a táncra még a fogam is kivillan, olyan szélesen mosolygok. Mintha kitalálta volna a gondolatomat, lelkes hangon vágom rá azonnal.

-Igen, igen, igen …!

Ajaj lehet kicsit túllelkesedem a dolgot,  jobb lesz ha lecsillapodok mert így eléggé gyerekesnek tűnök. Kicsit, úgy érzem zavarba hoztam saját magam, így gyorsan betűrök egy tincset a fülem mögé és végig simítom a ruhám alját,  hogy legyen egy kis szünet, igaz a ruhán nincs is gyűrődés, a tincs pedig pont ott volt jó, ahol volt.  Kissé zavartan mosolyogva nézek rá és kutatom a szemében, hogy nem találta e az iménti lelkesedést kicsit nevetségesnek. Gyorsan nekifutok még egyszer, ezúttal nyugodtabb hangon.

-Úgy értem, igazad van ez a bál lényege, ha már itt vagyunk, vagyis nagyon szívesen táncolok veled.

Na ez se volt kimondottan határozott. Remélem nem lépek, majd a lábára mert a tánc nem az erősségem. Igaz nagyon szeretek táncolni, de nem vagyok igazán a parkett ördöge. Minden esetre kinyújtom a kezemet táncpartnerem felé jelezve, hogy részemről mehetünk a táncoló párok közé.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 5. 22:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. január 2. 14:36 | Link



- Vá...vá... várj! Van egy saját katicád? Komolyan? Imádom a katicákat!
Nem tudom, hogy miért bukik ez ki belőlem, hiszen nem nagyon szoktam apró információkat kiadni magamról. Viszont ez a lány, olyan megbízhatónak tűnik, biztos, hogy nem fogja mindenkinek körbekürtölni, hogy imádom a katicákat. Azt már nem mesélem el, hogy a valami után, ami történt ott, a korábban katicaként megjelenő patrónusom átalakult. Azt olvastam egy könyvben, hogy a nagy érzelmi hatások az életünkben olykor hatással vannak a patrónusunkra is. Azt hiszem az enyémmel is ez történt. Nézem a lánykát, ahogy leellenőrzi a talpait, és mosolyra húzódik a szám. Bolondos, annyi szent.
- Akkor valamilyen szinten sorstársak vagyunk az iskolaváltás terén. Miért jöttél el a Roxfortból? Annak sincs éppen rossz híre.
Sőt, ami azt illeti, engem kifejezetten vonzott, nagyon jókat hallottam róla. Ide csak a magyar vonatkozások miatt jöttem volna, de ha jól átgondolom, akkor lehet, a Roxfortot választom, csak hát jött anyám, meg a pasija, és nem igazán tudtam két felnőtt ellen fellépni, támogatást meg nem nagyon kaptam egy harmadik felnőttől.
- Ahham, csodálatos.
Oké, ebben volt egy nagy adag irónia is. De hát két nevem van alapból, amit kért a halál. Apám Ervinnek, anyám Balázsnak szólít, és akkor ne kergüljek meg. Van, aki így van, aki úgy. A szülinapom meg, van aki szerint január 14-én, van, aki szerint január 15-én van. Hihetetlenül gyerekesnek érzem magam, mert a szüleim is gyerekesek voltak. De ha kimondom, hogy nekem melyik tetszik, még ha az egyik verzió szerint anyámé, a másik szerint apámé, akkor is végigsértem mind a kettőt, így inkább csak némán elfogadom, amit a fejem fölött harcolnak.
- Lassíts, kicsit. Mehetünk táncolni, ha szeretnél, és mesélhetek, bár nem tudom, mit szeretnél tudni, inkább kérdezz.
Remélem csak általánosságokat, merre van, milyen. Nagyon a részletekbe nem szeretnék belemenni. Persze, ha megkérdezi, miért is jöttem el, elmesélem, annyi részletességgel, mint amennyivel másnak mesélném. Még csak most találkoztunk, nem tudhatom, hogy csak mert katicás, leszünk-e olyan mély barátságba, hogy ő legyen az a lány, aki mindent tud rólam, mégsem ítél el. Persze itt most nem kell romantikus dolgokra gondolni, de nekem a legjobb barátom világ életemben lány volt mindenhol. Otthon ott van Eszti, óvodában Nóri, általánosban Heni, szóval nem kizárt, hogy Tanja követi a sort, de amíg nem lesz fix a dolog, addig nem mesélek el minden részletet észak büszke fiairól.
- Aztán, ha meguntuk a táncot, forrócsokizhatunk, jó lesz így?
Érdeklődöm, rámosolyogva a szép és váratlan partnernőmre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 3. 11:02 | Link

Lasch Ervin
{ruha|cipellő|nyaklánc}


Egyetlen apró kijelentés elég ahhoz a fiú részéről, hogy Tanja máris elkönyvelje remek emberként, mert számára az a nagy és megkérdőjelezhetetlen igazságok egyike, hogy aki a katicákat szereti, rossz ember nem lehet. Fülig szalad a szája örömében, ha jól számolja Ervin már a negyedik ember idestova, aki közölte, hogy rajong a kis pöttyösökért, és ami az ő fejecskéjében máris remek alap életre szóló barátságok kötéséhez is. Bólogatni kezd, hogy néhány kontyából kicsúszó göndör tincse is fel-le ugrál heves mozdulatai eredményeként.
- Ühümm, van katicám. Bonbonkának hívják, és hát igazából nem az enyém, vagyis én csak kiszabadítottam két üveg közül, mert beszorult, aztán meg velem ragadt, szóval nem vagyok a gazdája úgy igazából, csak adtam neki nevet... vagyis a hercim találta ki, hogy legyen Bonbon és én meg figyelek rá, hogy legyen mit ennie - meséli vidáman lelkendezve, miután már sikerült ellenőrizni egy pillanat erejéig kapaszkodva háztársába, hogy nem is taposott el semmit, főleg nem katicát. Az iskolaváltást is felhozza gyorsan, mielőtt még Ervin tényleg elhinni, hogy vásári látványosságnak tekintené ő is, pedig aztán egyáltalán szó sincs ilyesmiről.
- Mert itt tanul a bátyám is, és nem akartam olyan messze lenni tőle, meg így utazni is kevesebbet kell - válaszolja rögvest, ahogy elhangzott a kérdés. Majdnem két év hosszú munkája volt, mire meggyőzte az anyukáját, hogy írassa át ide, de úgy véli, megérte, hiszen többet lóghat Greg nyakán, mint korábban, és ez még nem is minden, ami miatt azt mondja, hogy jó döntés volt átjönni ide.
- Van másik neved is, amit esetleg jobban szeretsz? - kérdezi ártatlanul pislogva a fiúra. Neki igazán tetszik az Ervin is, de érezte ám azt az ironikus hangsúlyt, szóval ha más opció a nyerő, ő igazán alkalmazkodóképes. Ezt követően hirtelen ezer dolog fordul meg a fejében, aminek egy részét kérdésekbe is foglalja, hogy úgy kell leállítani, vagy jó eséllyel nem hagyná abba még egy ideig. Tánc. Ezzel sikeresen elhallgattatható egyébként, mint a mellékelt ábra is mutatja, ugyanis ő aztán imád táncolni. Utána még forrócsoki is? Nagyszerű kompromisszumnak hangzik, úgyhogy mosolyogva bólint rá a felvetésre.
- Remek lesz. Menjünk táncolni - helyesel, és látni, hogy közben azért eltöpreng, mire is kíváncsi ő pontosan éppen, így egy pillanatra úgy tűnhet, mintha kevésbé lenne lelkes, de csak úgy tűnhet. Nem kell sok, hogy ismét csillogni kezdjen a két szép szürkéskék szemecskéje és telve lelkesedéssel meg kíváncsisággal Ervinre függessze tekintetét.
- Milyen nyelven tanultál ott? - érdeklődik, mert ezt az apró részletet tekintve számára például teljes a homály, csak abban biztos, hogy ő angolul tanult, itt meg néha kicsit szenved is a magyarral, mert ki tudja az összes másik nyelven tanult kifejezést hirtelen megfeleltetni az itteni változatoknak. Fárasztó dolog tud ám lenni, aminek a vége az, hogy egyik vagy másik nyelv helyett a végén németül szólal meg. Csudajó.
- És miért lettél bagolyköves? Mármint, én abszolút örülök, hogy új évfolyamtárs meg háztárs meg még a katicákat is szereted, de szóval... neked is van családtagod itt esetleg? - kérdezi roppant aranyos mosoly kíséretében, pusztán kíváncsiságból. Az meg sem fordul a fejében egyébként, hogy Zalán bácsinak és Ervinnek közös a családneve, netán rokonok lehetnek, mert Zalán bácsi az egyszerűen csak Zalán bácsi neki és kész, valamiért sose volt hajlandó Lasch tanár úrnak hívni. Pedig milyen szép német neve van a bácsinak is, igazán.  
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. január 5. 01:22 | Link

Kiranella Amorden

Észreveszem, hogy mennyire fellelkesül a tánc hallatán. Magamban még kuncogok is. Majd látom, amint felemeli kezét, mint  aki kész a táncra. Torkomban dobog a szívem, remegő kézzel fogom meg az övét és valahol a táncolók szélén próbálok maradni. Közben táncolni kezdünk. Ez a legnehezebb része a dolognak. Koncentrálni a zenére, a többiekkel körülbelül szinkronba kéne mozogni és a partner lábát se illő letaposni. Mosolyogva nézek a lány szemébe, néha pedig a lábaimra. Ez utóbbit csak megnyugtatásul, hogy nem lépek a lábára.

-Milyen ügyesen táncolsz!

Dicsérem meg, közben mosolygok. Rólam ugyanez nem mondható, maximum próbálkozok. Hiszen nem vagyok valami nagy táncos. Tőlem mindenki jobban táncol. A zene lassan mintha a végére érne. Erre fülelek fel a legjobban. Lassan vége a táncnak. Amint a zene elhallgat, mi megállunk. Részemről meghajlok, ezzel is jelezve, hogy megtisztelt a tánccal.

- Köszönöm, hogy táncoltunk!

Bár ezt lehet nem nekem kellene mondanom, de mindegy. A fő, hogy Kira jól szórakozik. Első báli élménye kipipálva. Mosollyal az arcomon nézek a lány szemébe. Remélem tényleg jól érzi magát!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. január 5. 22:28 | Link

Kilt Zoltán

kinézet

Helyben vagyunk végre, a táncolók között. Igaz úgy tűnik Zoli izgul egy kicsit, de azért egészen jól táncol és csodák csodájára én sem lépek a lábára egyszer sem. Jó érzés a zenére forogni. Kicsit remeg a keze a táncpartneremnek, így rámosolygok, hogy tudja semmi vész, szerintem egészen jól megy a dolog és ennek nagyon örülök. Mivel még meg is dicsér már kezdek magabiztosabban lépegetni, követve őt és a zenét.

-Kedves, hogy ezt mondod. Nem vagyok nagy táncos, de veled könnyű, mert te is jól táncolsz.

Tényleg nagyon klassz dolog a fehér bálozók között táncolni vele. Hopp, majdnem megbotlottam még szerencse, hogy van kibe kapaszkodni. Egy idő után és sok tánc után, végül elhalkul a zene igazán sajnálom. Mosolyogva fogadom a meghajlást, amit táncpartnerem mutat és egy szoknyaszél fogásos térdhajlítással viszonzom, mert valahogy magától így jön, aztán kuncogva szólalok meg.

-Én köszönöm neked a táncot.

Még elvegyülünk kicsit a bálozók között. Mikor úgy tűnik lassan véget ér az este és elkezdenek elszállingózni az emberek Zoli felé fordulok, hogy megköszönjem, hogy elkísért.

-Nagyon jól éreztem magam. Kedves vagy, hogy elkísértél ez nagyon jó kis este volt. Remélem te is jól érezted magad végül. Nem is lehetett rajtad látni, hogy a tömeg zavart volna.


Még végig járatom a tekintetem a többi bálozón. Úgy tűnik lassan végleg befejeződik az este. Intek búcsúzóul a barátaimnak, majd mosolyogva búcsúzom Zolitól. Nagyon örülök, hogy megismertem. Az este végén és dudorászva jókedvűen libbenek tovább a szállásom felé.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 5. 22:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 20:31 | Link

Karácsonyi, Végzős bál - Jeges Kventin Dioméd
HajViselet

Ez az egész, teljesen felforgatta a dolgokat bennem, pedig nem voltam ilyen, legalábbis én nem így láttam önmagamat. Akárhogy próbáltam kiűzni a fejemből azt ami zavart, az mindig visszatért, ezzel tönkretéve az eddigi jókedvet. Most azonban más volt, nem tehette ezt velem, hiszen itt volt Dioméd és ő nem tehetett arról, hogy házas lesz és Lavia hirtelen elutazásáról sem. Megpróbáltam rávenni magam arra, hogy a mával törődjek, ne azzal, hogy mi lesz utána, ám ez nem volt olyan egyszerű és így kerültünk ehhez a témához.
- Megértelek. - figyeltem meg a reakcióját a kérdésre. Tudtam, hogy nem örül ennek az egésznek, de azt nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy akármit is akar ő, vagy éppen én ez akkor is így lesz. - De azért kedveled őt, így azért jobb. - mondtam, ezzel lezárva a témát, mert ez a mi napunk. Nem akartam végig ezen rágódni, szerettem volna egy olyan napot vele tölteni amiben nincs szó a jövőről. Eltereltem a témát, ezzel lezárva végleg a dolgot. Dio annyira komoly válasszal állt elő az egyszerű felajánlásomra, hogy sikerült teljesen zavarba jönnöm. Felsóhajtottam és felnéztem az arcára. - Bocsi, nem akartam butaságot mondani. - mondtam őszintén. Elsétáltunk az asztalokhoz és én szereztem inni magamnak, míg ő sütit evett. Olykor rápillantottam csak úgy, nem is igazán értettem miért. Az biztos, hogy a szerelem furcsa dolgokat művel az emberekkel, ez esetben pedig velem is ez történt. Mivel szerettem a fiút, tényleg, teljes szívemből. A pohárra pillantottam a kezemben, majd letettem azt és hozzá sétáltam. - Érezzük jól magunkat! - mondtam vidáman. Az idő telt, láttam rajta, hogy tetszik neki a hely kinézete amit meg is értettem, mivel ő jégvarázsló volt. Mikor elkezdődött a végzős bál, akkor odavezetett és átölelt hátulról, ami nagyon jó érzéssel töltött el, hiszen nem is emlékszem, hogy tett volna ilyet ezidáig. Még a szívem is gyorsabban vert tőle a mellkasomban. Lehunytam a szemem és egy kis időre teljesen boldog voltam, problémák nélkül. A fiú végül bevezetett engem is táncolni, amire mázlinkra képes voltam. Nem lett volna túlzottan romantikus, ha a lábára lépek, de szerencsénkre a szüleim szerették volna, ha tudok táncolni. A vigyorát figyeltem, ami mosolyt csalt az arcomra.
- A romantikus alatt értsem azt, hogy egy kicsit nyálas? - kérdeztem kuncogva, mivel a fiúk annyira nem szerették az efféle hangulatot. Nem sértődtem volna meg, ha ezzel illeti, de azért nekem nagyon tetszett. A következő szavai azonban megdobogtatták a szívemet. - Én is örülök neki. Annyira boldog voltam, hogy együtt jövünk, hogy... - haraptam el a mondatot a szemébe nézve. - Tudod... nem tudom, hogy kimondtam-e már ezt így, vagy csak utaltam rá, de szeretlek Dioméd. - mosolyogtam rá és az ajkaira leheltem egy könnyed csókot, aztán tovább táncoltam vele. Ez az egész bál jó volt, olyan amilyenért bármelyik lány odadobná az életét is, hiszen azzal voltam akit szeretek és ez az egész helyzet mesébe illett. Szerettem volna, ha sohasem ér véget, de ez nem történhet meg, mivel az idő telik akár akarjuk, akár nem... Bár sohase lenne vége ennek a napnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 23. 20:55 | Link

Catherine Alexis Rawen

Jared fáradtan ballagott a Nagyterem felé, miközben igyekezet senkinek sem nekimenni. Nem volt könnyű dolga, szinte folyamatosan tanult és gyakorolt, mert a legilimencia azét nem volt olyan nagyon egyszerű tananyag, így hát a figyelme így estefelé már igencsak lankadt. Nem bánta volna, ha fent tud étkezni az Eridonban, de olyan tömeg volt a kis konyhájukban, hogy jobbnak látta elindulni lefelé, mert az egyik lány éppen akkor kezdte ecsetelni, hogy hogyan kell tortát sütni, mikor ő belépett. Na az kéne még, hogy befogják kuktának.
Mostanában egyébként már teljesen úgy érezte, hogy lassan olimpiai aranyat nyerne lépcsőzésből. Nem értette, hogy hogyan nem lehetett több dolgot egy szintre építeni ebben a kastélyban, mert így gyakorlatilag egész álló nap csak fel-le mászkált az órák helyszínei között. Már-már irigyelni kezdte a rellonosokat, akiknek ezek után már csak lefele kellett menni, hogy nyugovóra térhessenek, nem úgy mint neki, akinek még egy újabb torony megmászása volt este a feladata. Ha tudta volna, hogy mi az a tornaóra, akkor biztos gondolt volna rá, hogy nem csoda, hogy a tantárgyaik között nincs, felesleges is lenne.
Lezuttyant az egyik, bejárathoz igen közel eső székre, és felmérte a terepet. Volt itt minden finomság, na meg rengeteg ember, de szerencséje volt, mert az asztalnak azon a végén, ahol ő foglalt helyet, nem sokat tartózkodtak. Végül a krumplipüréért nyúlt és egy szelet rántott húsért, mert ezt az ételt itt tartózkodása alatt már sikerült nagyon megszeretnie, és nekilátott a falatozásnak. Közben persze arra is gondolt, hogy Sherlock mit fog vacsorázni, úgyhogy egy hússzelet szalvétába került és némi varázs után, hogy ne tocsogjon majd a zsebe a zsírtól, a nadrágjába. A macska biztosan örülni fog a finom falatoknak, elvégre valószínűleg azt se tudja, hogy mi az az egér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 23. 21:33 | Link

Jared S. Nightingale
A balszerencse... † Ruha

Miért is sétáltam fel ide? Mert éhes voltam... vagyis azt hiszem hogy éhes. Már magam sem tudtam, mikor vagyok éhes és mikor nem. Azt se tudtam igazából, hogy mikor ettem utoljára. Tegnap? Talán... Mély levegőt véve léptem be a nagyterembe és a tekintetemet végighordoztam a tömegen. Hát igen, mehettem volna a konyhába is, ott legalább nincs ennyi diák. Mindegy, már teljesen mindegy. Leültem a mi asztalunkhoz, de egyik diákhoz se közel, inkább elkülönülve. Nem volt kedvem cseverészni, nem volt kedvem hallgatni a legújabb pletykákat, azt, hogy mit csináltak, ki mivel keserítette meg valaki más napját. Kizártam a zajt ami körbevett és belevesztem a gondolataimba. Nem tudtam teljesen összeszedni magam a napokban, pedig lassan vizsgák lesznek én pedig egy egyszerű könyvet sem voltam képes átolvasni. Jó ez nem meglepő egy Rellonostól mi kisujjból kirázva tudjuk, vagyis azt hitetjük el, hogy mi mindent tudunk, vagy hogy is van? Enyhén megráztam a fejem, majd felpillantottam a tányérról amit eddig bámultam magam előtt. Szép vagyok, mondhatom! Végül egy levesnél döntöttem, de nem igazán tudtam azzal sem mit kezdeni. Nem éreztem szükségét annak, hogy meg is egyem. Felsóhajtva toltam el a tálat, aztán felkeltem a helyemről és kifelé indultam, de sajnos egy nagyobb csoport is, akik nem tudták az illemet és lökdösődtek. Na szép, ha most a házamhoz méltóan akarnék viselkedni, akkor fognám és fellökné pér embert, de sosem voltam ilyen, inkább hagyom magam, gondolván hamarabb szabadulok. Nem! Valahogy az Eridonos asztalhoz keveredtem és ahogy megakartam kapaszkodni az asztalban, mivel elvesztettem az egyensúlyom, úgy borítottam rá szegény srácra az ételét. Oké, most oltári kellemetlen helyzetbe kerültem. Zavartan kaptam a kezem a szám elé hebegve.
- Én... hű! Sajnálom, nem akartam, tényleg. Ne haragudj, had segítsek!Tényleg nem... - ajánlottam fel neki, de aztán észbe kaptam. Na már megint kezdem... Inkább csendben maradtam és vártam, hogy vagy elküld melegebb éghajlatra, vagy esetleg hozzám fogja vágni, hogy béna vagyok és még a végén én leszek az aki kirohan. Mondjuk a depressziós kedvemen ez sehogy sem fog javítani, az biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 23. 21:49 | Link

Catherine Alexis Rawen

Éppen emelte a villát a szájához, mikor hirtelen hátulról nagyot taszajtottak rajta. Hirtelen nem is tudta mihez fogjon, azt ellenőrizze-e, hogy átlyukasztotta-e az evőeszközével az arcát, vagy inkább az öléből próbálja meg eltüntetni a ruháján landolt vacsorát.
Végül, mivel az arca tulajdonképpen nem fájt, és sehonnan sem jött nagy mennyiségű vér, inkább az utóbbinál maradt. Közben - láss csodát - megszólalt az is, aki a balesetet okozta. Érdekes, eddig Jared úgy gondolta, hogy itt az a szokás, hogy ilyenkor az ember úgy lép le, hogy véletlenül se tudják, hogy ő volt a tettes. Legalábbis eddig ezt tapasztalta.
Nem túl szépen nézett fel a lányra, sőt, mondhatni a szemével ölni tudott volna, ha egy ilyen mértékű vétséget egyáltalán elegendőnek ítélt volna ahhoz, hogy megerőltesse magát, de nem szólt semmit, csak elővette a pálcáját. Nem, nem a lányra fogta, hanem inkább a ruhájára, ami kapott egy tisztítást, hogy legalább nagyjából nézzen ki valahogy, amíg visszajut majd a szobájába.
- Legközelebb óvatosabban - mellékelte a mozdulatsorhoz. - Komolyabb balesetet is okozhattál volna - mutatott a villára, de hangja leginkább kimért volt, semmint mérges vagy feddő. Alapból nem volt természete az ordibálás, főleg nem ennyire piti dolgok miatt, még akkor sem, ha nem esett neki jól a krumpliban fürdés. Azt viszont elkönyvelhetjük, hogy ezek után biztosan nem közelíti meg egyhamar újra a Nagytermet.
- Mindenesetre legalább megerősítettél a gondolatban, hogy nem kéne többé itt étkeznem - tette szóvá gondolatait, ha a lány még mindig ott volt mellette.
Eltűnődve nézett aztán az üres tányérra újra. Töltse meg? Vagy hagyja a fenébe az egészet és kunyeráljon az eridonos lányok tortájából? Áh, biztos nem adnának, mivel egyikükkel sem szokott leállni beszélgetni... Fenébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 23. 23:30 | Link

Jared S. Nightingale
A balszerencse... † Ruha

Elég szépen sikerült pont az ölébe borítanom az ételt... Na és azt se írhattam pozitív számlára, hogy úgy nézett mint aki helyből meg akar fojtani, pedig nem is direkt tettem. Annak ellenére, hogy a szavai mást mondtak, az előbbi tekintete azért mindent elárult arról, mennyire nem örül a társaságomnak, pláne most. Meghallgattam amit mondott, majd egy apró biccentéssel adtam neki igazat, de végül csak megszólaltam, nem bírom ki soha hogy ne tegyem.
- Már ne is haragudj, de ha a háztársaid nem viselkedtek volna tulokként, vagy esetleg faltörő kosként, akkor nem járok így. - sóhajtottam felemelve a két kezem védekezően.  - Tényleg nem szándékoztalak nyakon borítani az étellel. - Úgy éreztem ezzel elmagyaráztam neki, hogy biztosan nem direkt tettem ezt, hiába vagyok rellonos. Mondjuk lehet javított volna a kedvemen, de akkor nem nyögök ki egy bocsánatkérést. Sóhajtva néztem rá, majd a mondata miatt felvontam a szemöldököm.
- Hát, pedig nagyon finom az itteni étel. - jegyeztem meg ezen gondolkodva, mivel nagyon finom szokott lenni az étel és jól is néz ki, csak nem vagyok éhes, legalábbis most. Mondjuk mostanában ha napi egyszer eszem az meglepő javulást eredményez nálam.
- Mindegy, még egyszer sajnálom, nem állt szándékomban semmiképp sem elrontani a napodat, vagy mi... Amúgy a nevem Catherine Alexis Rawen. - nyújtottam kezet, hogy azért ne legyek illetlen, legalább mutatkozzak be, ha már szegény napját így tönkretettem, hogy többet ne akarjon itt enni. Ő elnéz, én pedig nem tudom, hogy lelépjek vagy maradjak ott vele, ám végül maratam, hátha még szeretne mondani valamit. Legrosszabb esetben még mindig az lehet, hogy elküld. Megköszörültem a torkom, majd újra szólásra nyitottam a szám.
- Szerintem maradj nyugodtan és egyél itt. Csak mert egyszer sikerült valakinek, vagyis jelen esetben nekem jól elrontanom a napod, attól még lehet jó. Legalább van társaságod. - mutattam a többi háztársa felé, majd a sajátjaimra tekintettem. Ott persze ment a buli, elvoltak mint mindig. Na mindegy, majd visszasétálok a szobába és megint bámulom a plafont mint ezelőtt is. Nem volt jó ötlet feljönnöm ide, nem is kellett volna, akkor legalább neki jobb napja lenne és nem kellene velem foglalkoznia és a bénázásommal... Visszapillantok a fiúra és várok mit reagál. Teljes mértékben megérteném ha elküldene, nem vagyok egy jó társaság az egyszer biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 00:00 | Link

Catherine Alexis Rawen

- Ezt úgy mondod, mintha tehetnék róla, hogy nem normálisak - vetett a lányra egy újabb üres pillantást. Maradjunk annyiban, hogy nem volt véletlen, hogy nem sűrűn beszélt itt emberekkel, és hogy egyáltalán nem vágyott a társaságukra. Éretlen bagázs, folyton baromságokat csinálnak.
Úgy tűnt az ismeretlen viszont szeretné enyhíteni a kárt némi beszélgetéssel, amire Jared gondolatban megvonta a vállát, elvégre nem hal bele és Gareth is gyakran emlegeti, hogy jó lenne ha barátkozna. Ha azt nem is fog, de legalább elmondhatja, hogy nem egyedül evett.
- Jah, nem rossz. Egyik nagy kedvencem... volt... a mai vacsora - vetett még egy pillantást az étel romjaira, aztán mivel teljesen elment tőle a kedve, inkább a sütemények után nyúlt végül.
Fél úton állította meg a mozdulatban, hogy a lány kezet nyújtott, úgyhogy egy röpke pillanatra felkelt a helyéről, amíg viszonozta a gesztust, aztán vissza is ült.
- Jared Nightingale - mutatkozott be ő is, de még mindig nem volt hajlandó reagálni a bocsánatkérésre. Nem azért, mert újra akarta volna hallani, hanem azért, mert nem tudta volna nyugodt szívvel azt mondani, hogy nem baj, mert az meg nem lett volna igaz. Igenis baj, de nem fog ezen pörögni, inkább lépjenek tovább.
A háztársakat meg úgy az egész népséget való említés azonban magasra szalasztotta a szemöldökét.
- Nem mondod komolyan... - nézett csodálkozva a lányra, miközben azon gondolkodott, hogy mi a francért jó egyeseknek, ha sokan vannak körülöttük, és mégis mi a csudáért lenne jobb úgy enni, hogy kinézik a szádból az ételt.
- Szerintem sokkal kényelmesebb és megnyugtatóbb, ha az ember nem közösségben étkezik - mondta aztán. - Egyrészt nem kell másokhoz igazodni, nem vonják el a figyelmed, és maximum saját magad tudod az öledbe borítani az ételt. - Itt azért már nem állta meg, hogy ne vigyorodjon el egy kicsit, mert igen, szívatta a lányt, mert miért is ne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 24. 00:29 | Link

Jared S. Nightingale
A balszerencse... † Ruha

Azért van egy pont, minden emberben amikor betelik a pohár, de szerencsére nálam ez nem könnyen fordult elő, túl jólelkű vagyok, már mondták mások is. Ez volt az, amiért nem akadtam i azon, hogy nem mond semmit a bocsánatkéréseimre.
- Ugyan már, egy percig sem feltételeztem, hogy te tehetsz róla, ez egy megjegyzés volt. - legyintettem letudva ezzel, hogy nem azért mondtam mert rá akartam fogni hogy ő tehet a többiek hibájáról, vagy mert ezzel akartam leminősíteni őt. Persze a fiú nem nyílt meg, nem éppen volt barátságos, inkább olyan magának való... na de engem sem teremtettek könnyű fából! Ha még nem, akkor majd később ráveszem, hogy ne legyen ennyire elutasító a beszélgetéssel szemben, ez vagyok én, vagyis régebben ez voltam. Semmit sem hagytam csak úgy veszendőbe menni, ezért nem léptem le, miután annyira sem méltatott, hogy elfogadja a bocsánatkérésem. Persze a megjegyzése a „kedvenc mai vacsorára” előhozza belőlem a késztetést, hogy mondjak valami oda nem illőt, de letudom azzal, hogy elszámolok magamban tízig. Nem uralkodhat el rajtam csak úgy a harag, főleg nem azért, mert valójában nem rá, hanem az életemre haragszom. Mély levegőt véve úgy döntöttem, hogy nem érdekel, most az egyszer kivételt teszek a fiúval és nem szólok érte. Figyelem ahogy felkap egy sütit, de míg ő úgy tekint rá mint valami finomságra én csak egy grimasszal tudok élni. Mióta megettem azt a sütit és táncra perdültem tőle szilveszterkor, azóta gyűlölöm az ilyesfajta édességeket. Bemutatkoztam, így ő is és még kezet is fogtunk. Haladás... haladás. Csak most ne rontsuk el! Ezzel a gondolattal emésztgettem a fiú nevét. Jared... mintha már hallottam volna a srácról. Áh, mindegy. Egyszerűen képtelen vagyok ennyi nevet megjegyezni!
- Szóval Jared, hívj csak nyugodtan Catnek. - mondtam viszonylag barátságosabban mint az eddigi megszólalásaim, de mégis csak haladtunk, hiszen már tudtam a nevét. Arra amit mondta a fiú furcsállva nézett rám, amire én is hasonló pillantásokkal illettem őt.
- De hát... - kezdtem volna vele, ám végül hagytam, had mondja el mit gondol erről. - Tudod... - kezdtem bele mikor abbahagyta és azért eléggé meglepett, mivel amit mondott az nem volt a kedvemre való. Ilyen fiúval se volt még dolgom... - Jobb másokkal lenni mint egyedül! Ugyan ott vannak az állatok, de nem annyira tudnak egy embert helyettesíteni, mint amennyire azt szeretnénk, én csak tudom! - megemelkedett a hangom, kiborultam, de kellett neki szívóznia és kellett nekem ide jönnöm! Nem volt jó a hangulatom, nemrég történt csak, hogy Dió összeházasodott Karinával én meg hát... hoppon maradtam, ráadásul a saját féltestvérem sem képes bocsánatot kérni tőlem azért, hogy csak úgy itt merészelt hagyni. Az ajkamba haraptam, majd elfordítottam a fejem, nem mondtam semmit, nem tudtam mit mondani egy ideig, hiszen az érzések kellemetlenül belé tudnak marni az emberbe.De végül egy halk mondatra csak rávettem magam - Tudod, lehet hogy igazad van, jobb nélkülük... - halkan mondtam, szinte suttogtam a szavakat, de nem is igazán tudtam miért nem vagyok képes elszakadni attól ami történt. Túl kell lépni, igaz? Csak sajnos ezt azok mondják, akik nem kicsit se konyítanak semmit az érzésekhez...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 00:54 | Link

Cat

- Rendben, Cat - jegyezte meg magának a fiú a nevet. Elég gyakorinak tűnt erre, nem lesz nehéz emlékeznie rá. Közben nekilátott, hogy megegye a süteményét, vigaszdíjként, ha már így alakult az este.
Nem sokkal később már kényesebb témák felé terelődött a szó. Látszott a lányon, hogy nem érti, hogy Jared miért bámul úgy rá, mint aki még nem látott embert, és egy hasonló pillantást kapott ő is a lánytól. Ahha. Megint egy "imádjuk egymást gyerekek" típusú emberbe futott volna bele? Tényleg nincs ma szerencséje.
A kifakadásra aztán a lány felé fordult, lerakta a kezéből az édességet, és komoly arccal mondta.
- Az állításodban két hiba van. Egyrészt az, hogy jobb másokkal, mint egyedül. Ez így nem igaz. Jobb néhány különleges és fontos emberrel, mint egyedül, de nem másokkal, akikbe beletartoznak az évfolyamtársak, szobatársak, meg úgy általában az összes ember a világon - mondta, aztán kisvártatva folytatta. - A második pont pedig ugyanezért hibás. Az állatok remekül pótolják az emberi társaságot. Úgy igaz, amit mondasz, ha azt állítod, hogy a számodra különleges embereket nem tudják helyettesíteni. Ezt mondod? - kérdezett vissza, mert roppant kíváncsivá tette, hogy a másik tulajdonképpen mire gondolhatott. Meglehet, hogy valójában nincs is olyan nagy nézetkülönbség kettejük között, mint ahogy elsőre tűnik, de ki tudja, nem lát a fejébe. Illetve láthatna, ha akarna, de ahhoz pálca kellene és varázsszó, na meg egyáltalán hajlandóság arra, hogy bárkinek is az agyába nézzen, már pedig neki olyanja nincs.
A lány aztán hirtelen határozottan letörtnek tűnt, de mivel Jarednek halvány lila gőze sem volt róla, hogy mi nyomja annyira ennek az idegennek a lelkét, ezt a tényt inkább figyelmen kívül hagyta.
- Ah... Megint téves. Hagyjuk - legyintett aztán, mikor meghallotta az újabb mondatot. Pedig igazán azt hitte, hogy annyira nem volt bonyolult, amit kifejtett az előbb. - Szerintem inkább egyél valamit, ha már itt vagy - javasolta, és igazán csak egy egészen kicsit volt a gondolatai között, hogy ha tele a másik szája, akkor nem fog beszélni. Remélhetőleg.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. január 24. 00:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 25. 20:16 | Link

Jared S. Nightingale
A balszerencse... † Ruha

A fiú Catnek hív, nem Cathynek, vagy bármi másnak amit általában mondanak a többiek mikor a Catet mondom becenévnek.  Nem igazán tudtam hogyan kezeljem a beszélgetőpartnerem, mivel eléggé magába zárkózónak és mogorvának tűnt, de nem olyan vészesen, mint aki hozzám se szól, csak úgy... furcsán más volt mint amit megszoktam. Mondjuk nem ő az első aki nem éppen szociális jellemű és megismertem a kastély falai között, így volt egy is viszonyítási alapom. Persze a kirohanásom nem volt a kedvére való, vagyis azt hittem mígnem elmagyarázta mire gondol amin eltöprengtem, de nem igazán tudtam hirtelen válaszolni rá, sőt teljesen magamba zuhantam miatta, olyat mondtam ami még tőlem is ostobaságnak tűnt így utólag és a fiú is egyetértett ezzel hiszen, tévesnek ítélte meg a megszólalásomat és azt akarta, hogy hagyjuk az egészet. Egy kis ideig csendben maradtam, átgondoltam a dolgot, csak utána szólaltam meg.
- Az előbbiek miatt igazad van. Nem mindenkire gondoltam, de biztosan vannak számodra fontos emberek a házban. - kezdtem bele, majd arrébb lépve elengedtem pár diákot az asztalától. Még ezzel nem mondtam el mindent, de nem fogok monológot tartani, vagy kioktatni, az előbb sem lett volna rá jogom, de ha már belekezdtem nem hagyom befejezetlenül. Ekkor pillantom meg a szalvétába csomagolt valamit és haloványan, de elmosolyodom.
- Kutya vagy macska?... várj kitalálom. Macska! - mondom és érdeklődve nézek rá, hogy eltaláltam vagy sem. Ha csak nem egy csivavának viszi, akkor tutira egy macska lesz. - Nekem van egy, vagyis most... több macskám. Néha én is viszek neki a konyháról dolgokat, ott kevesebb diák van. Ha kerülni akarod a tömeget akkor ott maximum attól kell félned, hogy az összes kívánságodat lesik majd. - teszem hozzá, majd felsóhajtottam. - Visszatérve az előbbiekre, az állatok tényleg nem tudják a különleges személyeket helyettesíteni, ahogy a háztársak sem azt, aki a legjobban hiányzik neked. - mondtam, habár halkabban mint terveztem, de ez az igazság. Hiába van jelenleg egy anyamacska és két kiscica a szobámban, attól még nem tudják helyettesíteni azt akit hiányolok, ám ettől függetlenül nagyon jó kedvre tudnak deríteni a bolondozásaikkal.
- Nem kezdhetnénk tiszta lappal Jared? Nem vagyok túl jó mostanság az emberekkel való kapcsolatokban, remélem nem orroltál meg érte. - tettem hozzá, majd figyeltem ahogy néhány diáktársam elhagyja a helyiséget jóllakottan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 23:21 | Link

Cat

- Egy - válaszolta, de nem akarta hosszabban kifejteni a dolgot. Egyrészt mert a lánynak nem sok köze volt hozzá, hogy ki számára az a bizonyos fontos ember, másrészt meg mert unta a témát. Ezeket százszor körbejárhatták, valószínűleg akkor sem sikerült volna mindkettejük számára megfelelő megoldásra jutni az ügyben.
Mindenesetre azt el kellett ismernie, hogy a lány meglehetősen szemfüles.
- Talált, süllyedt - biccentett rá a megállapításra, elvégre azért egy kutyának valóban kevés lett volna egy szelet rántott hús.
- Anyamacskád van netán? - érdeklődött a fiú, most először mutatva némi kíváncsiságot a lány személye felé. Persze az is lehet, hogy csak befogadott egy kóbor állatot is, de ki tudja.
Az ez után következő megállapításra viszont már tényleg nem reagált, mert felesleges lett volna az ellenkezőjét bizonygatni, ha meg egyetértett vele, akkor úgyis mindegy. Egyébként ezt sem árulta volna el, hogy pontosan melyik eset áll fenn, mert nem értette miért kell ezt ennyit emlegetni.
Aztán a kérdésre csak felnézett mégis, és a szeméből sütött az értetlenség.
- Nem értelek. Az étkezési balesetért elnézést kértél, egyébként meg csak beszélgettünk, mit is kellene tiszta lappal kezdeni?
Egyre inkább az volt az érzése, hogy némely emberek, főleg a nőneműek hajlamosak túlbonyolítani dolgokat.
- Mindenesetre azt nem szeretem valami nagyon, ha felettem állnak amíg eszek, úgyhogy most már igazán eldönthetnéd, hogy jössz vagy mész... - fűzte hozzá, ha már az előbb láthatóan nem jutott el a lányhoz, hogy hellyel kínálta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 26. 15:42 | Link

Dwayne és a tömött tanári asztal

Vannak dolgok, amiket szeret. Például azt, ha mindenki a helyén ül a tanári asztalnál, és a gombát. Eddig nem volt a fő ételek között, amiket fogyasztott, azonban mióta újra itt van, egyszerűen nem telhet el úgy hét, hogy ne egyen. Mindig eljön az a pont, amikor úgy érzi, hogy "na most van itt a gombaevés ideje". Ilyenkor pedig menni kell, mese nincs, és enni kell valamit, ami tartalmazza kalapos barátunkat. Ilyen ez a mostani alkalom is. Mina a héten fent van, készül a vizsgákra. Muszáj volt már most elkezdenie, elég nagy lemaradásban volt, és amióta az apja elbeszélgetett vele, egyre jobban teljesít.
~ Komolyan érveket gyűjtök amellett, hogy Dwayne miért jó apa? ~
Ha már az említett az eszébe jutott, felpillant rá, valahol a terem háromnegyedénél járva, meg arra az egyetlen árva helyre is, ami az egész asztalnál mellette van. Két választása van. Vagy megfutamodik, egy kanyart véve, és akkor totál flúgosnak nézi mindenki, vagy felsétál, és mintha mi sem történt volna közöttük, leül mellé. Meg kellene futamodnia, de az Edictumnak így is van épp elég mocskos pletykája, nem kell, hogy adjon neki még egyet. Különben is, még pár hét, és úgyis épp eleget fognak róla beszélni.
Felsétálva hát az emelvényre, elhalad szeretett helye mellett, amit orvul befoglaltak, hogy épp egy komoly témában értekezzenek, és végigsétál az egész asztal mögött, hátha talál helyet magának. Ám végül megsemmisülten kihúzza a széket, és helyet foglal Hornyák Gábor és fent említett hősünk falatozó párosa között.
- Sziasztok.
Még egy mosolyt is kap a két kolléga, ami nagyon nagy eredmény, így aztán senki se szólhat egy árva szót se arra, hogy nem kezeli rendesen a helyzetet. Némán vesz egy adag rizst, és hozzá azt a gombás húst, aminek most akkor se jutna az eszébe a neve, ha pisztolyt fognak a fejéhez. Az sokkal inkább a fejében van, hogy milyen kicsi itt a hely, hiszen a lábuk szinte összeér. Zavartan végigsimít az oldalfonaton, majd egy apró torokköszörüléssel Dwayne felé fordul.
- Töltenél egy pohár narancslevet, kérlek?
Igen, a "ma nem szólok hozzád akkor sem" című magánszám eddig tartott, köszönjük, hogy eljöttek, a jegyeket sajnos nem áll módunkban visszaváltani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. január 26. 16:03 | Link

Dr Mácsai Zója



Az emberekkel teli nagyterem és a tömött tanári asztal őt talán épp egy fokkal zaklatja jobban, mint a nagyterembe belépő nőt, akit nem szúr ki az asztalok közt felé haladni. Józan ítélőképességét egyedül a mellette árválkodó üres hely, mint egy biztonsági zóna, tartja benne, anélkül lehet, hogy akár éhesen is lelépett volna. Tömeg, meleg és akaratlanul is beszélgető kollégák... igaz, mióta a Lénával való konfliktusa egyre szélesebb körben elterjed, a tanárnők legnagyobb többsége levegőnek nézi, aminek mostanában meglehetősen hálás. Várjanak még addig, amíg tényleg bebizonyosodik mindenki számára, miért is kellett szakítaniuk... elvégre nincs az a bő ruha, ami sokáig rejthetné még a nyilvánvalót. Apropó, nyilvánvaló.
Fölnéz a nőre, a szeme élesen elidőzik rajta, egy mordulással nyugtázza annak helyfoglalási szándékát. A Zójával szembeni dühe és sértettsége szinte maradéktalanul elpárolgott már, ettől függetlenül néha rajtakapja magát, hogy akaratlanul rájátszik erre. Megmagyarázni azonban már nem tudná, miért teszi.
   -  Aha.
Nem néz rá, felemelkedve a székéből átnyúl az asztalon, hogy megragadja az egyik közeli üveg kancsót. Ingének felgyűrt ujja alól tépett, vagy inkább harapott sebek gyógyuló hegei tűnnek elő, épp csak addig, amíg visszaülve tölt a nőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 ... 50 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet