37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 38 ... 46 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. október 31. 15:49 | Link
Grace Erin Green
Az erdők ura

Minden a terveim szerint alakult az elején. Szuperül elszórakoztunk, most is bebizonyítottam, hogy nem kell sokat teperni ahhoz, hogy a lány szívesen fogja az ember kezét, mindössze kedvesnek kell lenni. Jó persze jó hozzá a mindenre kapható partner is, de Grace-t nem ismertem korábbról, így szinte semmit nem tudtam róla.
A jó társaságban jó csajok is vannak általában, de azért igyekeztem a partneremen legeltetni a szemem, nem pedig a többieken. Pedig hmmm de dögös jelmezekbe bújtak sokan...
A szemgolyó evészet után nem sokkal felkértem táncolni a lányt, hát meg kell, hogy állapítsam, a mozgása se rossz, kifejezetten vállalható. Hozzám képest még világbajnok táncosnak is mondanám. Egyébként nagyon jól esett, hogy közben ő is végig nézett, ahogy a lassúzás közben is. Egyértelmű jelnek vettem, hogy szabad a pálya, de nem biztosra, na de ha az ember nem próbálja meg...
Az első pillanatokban viszonozta a csókomat, aztán elhúzódott. Értetlenül álltam meg, kezeim a derekáról lecsúsztak, úgy álltam ott, mint valami elcseszett fabábú. Felvontam a szemöldököm, mire jött is a válasz. Pillantásom követte az övét, majd felnevettem, és finoman a hajamba túrtam, vigyázva a festékre meg az ágakra.
- Ez az én szerencsém - ráztam a fejem még mindig nevetve. - Elnézést, nem tudtam, azt hittem szabad a pálya... - kissé megvontam a vállam. Az volt az egészben a rossz, hogy én kiterítettem neki a lapjaimat, tisztában volt már az elejétől a lányokkal, ő azonban szóvá sem tette a barátját.
- Hogyhogy nem együtt jöttetek? - tettem fel a kérdést, ami előtt értetlenül álltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2014. október 31. 16:07 | Link

- Domi
Jelmez, ruha a szőrme alatt


Öröm, és egy kissé izgatott pillangók a gyomorban érzés futott át végig a lányon, amikor megpillantotta a mellette ülő tigrist, és ahogy egyébként soha nem csinálná, megölelte. Ezután hagyta, hogy Domi a saját bőrébe bújjon, az eredményt pedig az követte, hogy belülről ráharapott ajkára. Nem elég, hogy régen találkoztak, így még nem is látta. Elegáns, és jól nézett ki abban az öltönyben.
Az ölelést viszonozta, a pusziba pedig talán még bele is pirult. Szerencse, hogy utóbbi nem látszott a fekete-fehér teremben. Nem szívesen vallotta volna be még saját magának sem, hogy van egy fiú, aki képes egy puszival zavarba hozni.
- Na persze - vigyorodott el. Valahogy már a gondolata is rossz volt annak, hogy csak szőrös hatalmas macskaként lehetne vele egész este.
- Áh, értem - udvariasan elmosolyodott, mintha nem is zavarta volna, hogy jócskán a beszéde után futott csak be. Persze a régi ismerősök fontosak, és a kicsi...tudja Anne jól, hogy Domi a kicsi Domi keresztapja, de arra soha nem kérdezett rá, miért.
Természetesen egy szó nélkül elfogadta az asztalhoz hívást, és egy halk köszönömmel foglalt helyet a széken. Lábait keresztbe téve helyezkedett el, és volt háztársára nézett, szintén mosolyogva. Azt hitte, hogy nem lesz ilyen kellemetlen a csend kettejük között ha bekövetkezik, de mégis.
- Köszi. Kis újítás, a színek mindenhol ott vannak, ez meg olyan...Halloweenes - vonta meg a vállát. Nagyon tetszett neki is, amit a Nagyteremmel műveltek, teljes mértékig elégedett volt. - Minden rendben, nem sok minden változott mióta elmentél. Csak jobban vigyázok az erdőben - tekintete utolsó szavainál a szemben ülő nyakára siklott, ahol ott lógott a nyaklánc, amit tőle kapott, bár csak a láncot látta, de felismerte, mivel az imént nyakörvként is viselte.
- Milyen neked Bagolykő nélkül? - nézett ismét vissza szemeibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. október 31. 19:02 | Link
Losonczy kisasszony
Jelmez

Egy év alatt igazán megszokhattam volna már, hogy Runát nem szabad csak úgy meglepni, mert akkor 4 eshetőség áll fenn: 1., szelelni kezd 2., sikít 3., sírva fakad 4., elájul. Valljuk meg őszintén, egyik sem valami szimpatikus lehetőség, és én botor módon nem gondoltam meg kétszer azt, hogy mégis milyen cuccban jelenek meg előtte. Ez az arc nélküli, öltönyös dolog nem a jó választások közé tartozott...
A nagytermi tömegben való cirkálás ismerős dolog, habár még mindig feszélyez egy kicsit, hogy majdnem minden második ember guvadt szemeket mereszt rám. Na, ennyire azért nem súlyos a dolog, hogy cirkuszi látványosságként kelljen kezelni, hé... A kaja gondolata viszont képes elterelni a figyelmemet a többi lézengő egyedről. Férfiból vagyok, most mit tagadjam, nálam is a gyomromat kell meggyőzni a legtöbb esetben először. Ha ő átenged a vizsgán, már nyert ügyed van. Negatívum, hogy valaki közém és a kaja közé áll, ami egyáltalán nincs ínyemre. Na ne már, éhezem, hé! De csak egy alacsony lányka pislog odalentről fel rám. Nagyszerű, még az italát is sikerült közös erővel kiborítanunk, hurrá. Néha nézelődni kéne az alsó szintekre is Gregor fiam, attól hogy te magas vagy...
- Valami mugli dolog - mesélem egy vállrándítás mellett vigyorogva. Ebben az izében mondjuk maximum annyi látszik, hogy az arccsontom egy kicsit elmozdult felfelé irányba. Meg kell szoknom, hogy ma este lényegében totálisan felesleges az arcmimikámat használnom.
- Ki tudlak engesztelni esetleg valamivel, amiért eltaroltalak? - a gentlemanek nem haltak még ki teljesen a bolygóról, nem kell aggódni. Józan ész keretein belül benne vagyok dolgokban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. október 31. 22:26 | Link
Zora
Jelmez

Komolyan kíváncsi volt, hogy idén vajon hogy öltöztetik fel a Nagytermet. Nagy elvárásai nem voltak a dologgal kapcsolatban, de ha már ennyi embert megtudtak mozgatni vele, akkor az a minimum, hogy kidolgozzák a lelküket is. Mikor Zora belé karol, vesz egy mély levegőt és lassan elindul a hömpölygő tömeg irányába. Ahogy elhaladnak a bejárat mellett, már rögtön megkapja a szemét egy síró lány a barátnői gyűrűjében, de nem különösebben foglalkozik vele, hiszen egy iskolai sem buli lenne teljes összetört szívek nélkül. Helyette inkább kinyújtja a kezét Zora háta mögött és óvatosan meghúzza a rózsaszín loboncot.
- Tetszik.
Egészen olyan, mintha egy másik lánnyal jelent volna meg. Nem mintha szándékában állt volna, neki Zora is több volt mint tökéletes, egyszerűen csak nem az volt az első reakció, hogy fura a paróka, hanem inkább amolyan elismerő fütty. Főleg, hogy sűrű volt, és leért egészen a combjáig, hozzá pedig a smink, nem győzött néha-néha odapillantani, egészen más nő volt mellette, főleg, hogy lelkes volt, ezt nem sűrűn látta rajta az utóbbi időben. Amint beértek a terembe, egy pillanatra megtorpant a bejáratnál és végigpillantott a termen. Az első, ami megkapta a tekintetét a telihold volt. Rövid ideig szemezett vele, majd felröhögött és oldalba bökve Zorát felé mutatott.
- Ezek szerint ma az összes klisét elpuffogtatják?
Nincs telihold, ebben halálosan biztos, mert ha az lenne, akkor nem lehetne itt, ez nyilvánvaló. Azért jót röhög a dolgon és egyenesen a táncparkett felé vezeti a lányt, beviszi a tömegbe, majd egy gyors mozdulattal magához rántja. Nem szeret táncolni, sőt, ami azt illeti utál, nem is igazán ért hozzá, de kitesz magáért.
- Szerintem elveszlek.
Jelenti ki vigyorogva, majd megpördíti a lányt.
 - Mit szólsz hozzá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 31. 22:45 | Link

Harley Quinn jelmez

Azért láttam, hogy megnézett magának pár csajt, de nem zavartattam magamat, ha mozizni akar, mozizzon. Ha fiú lennék, én is azt tenném, ez egyszer már tuti. Szóval hagytam nézelődni, mint egy jó lány. Aztán jött a csók, az az átkozott csók, amiből én hülye elhajoltam! A srác totál lefagyott, na nem szó szerint, pedig azt is kinéztem volna belőle, elvégre ő ilyen jeges fazon. Szegényem csak állt ott és nézett rám értetlenül, mire megpróbáltam elmagyarázni a dolgokat. Persze elég rosszul jött ki a dolog, szóval én úgy éreztem magam, mint a legborzasztóbb ember a földön. Követte a pillantásom, szóval már legalább egy valakivel megosztottam azt a titkot, amit hat éve őrizgettem. A hajába túrt, nagyon ki lehetett rám akadva, amit pedig csak megérteni tudtam, én is kiakadtam volna rajta, ha egy csaj elhajol és megmondja, hogy szerelmes valakibe. Azután, hogy egész este velem lógott! Felnevetett, de ettől még nem láttam vidámnak... már én sem voltam az. Nagyot nyelve néztem rá bocsánatkérőn, mikor megjegyezte, hogy ez az ő szerencséje. Még mindig nevetett, nekem viszont akkor is rossz érzésem volt a dologtól. Aztán még ő kért elnézést, szóval a kezembe temettem az arcomat, amolyan "Istenem Grace, ha ennél is hülyébb lennél, díjat kéne adni neked" - gondolattal. Ránéztem az ujjaim közül és az ajkamat kezdtem rágcsálni, mint egy hülye.
- Nem a te hibád, nekem kellett volna szólnom, mármint... - a homlokomra tettem inkább az egyik kezem, a másikat pedig a csípőmre. Nem tudtam, hogy fogalmazzam meg a dolgot, pedig nagyon el akartam neki magyarázni a dolgot. Vállat vont, de láttam rajta, hogy bántja, amiért nem szóltam. Engem is bántott volna, szívem szerint felpofoztam volna magamat. Az ujjaimra néztem, de a bűbáj működött, nem kenődött el a festék az arcomon még a masszív kirohanásom után sem.
- Nem láttam értelmét, hogy elmondjam, mert kettőnk közt... nincsen semmi. Ő megpróbált felszedni még pár évvel ezelőtt, de én nem akartam elveszíteni az egyetlen barátomat és ezért elutasítottam. És most is a legjobb barátom, csak úgy amúgy azt hiszem elástam magam a szemében. Ő meghívott egy másik lányt, én pedig nem akartam azt mondani, hogy: Mondd vissza, velem kell jönnöd... - túrtam a hajamba, majd a földre bámultam, vadul pislogva. Rémesen éreztem magam amiatt, hogy elszúrtam szegény srác estéjét. Az ujjaim kezdtem tördelni, majd visszanéztem rá kissé félve. - Ha akarod, lelépek, megértem a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. október 31. 22:58 | Link
Cyanne


 Belépésem után szinte azonnal sikerült belebotlanom Saint-Venanték idősebbik hím tagjába, egy kedves anyázást követően pedig gyorsan egy pohár valami _nem alkoholos italt és még mielőtt odaértem volna partneremhez, sikerült is meginnom majd egy közeli asztalra helyezve sorsába hagytam. Hamarosan elkezdett püfölni két babával sz imént említett hölgy, amit hanyag mosollyal fogadtam és halálos nyugalommal tűrtem a bántalmazást.
- Ne haragudj, az a másik jelmezemben maradt. De ha gondolod, akkor elmehetünk valahova megünnepelni nagykorúságodat.
 Pillantottam rá szemöldököm alól majd követtem az ő tekintetének irányát a bejárat felé. A megvető kifejezés mindkettőnk arcára kiült, holott egyszer sem fordultam felé. Lenéző fejmozdulattal követtem a lányok ringó mozgását, amely főleg a csípőjük alatt látszódott majd hümmögve értettem egyet partneremmel, aki szépen megfogalmazta az én érzelmeimet is.
- Kinek a pap, kinek a papné.
 Orosz akcentusom kezdett megvillanni, mert eddigre már talán a második pohár _alkoholmentes vajsört iszogattam és a felszabadultság érzettel együtt a szülőhelyemre jellemző beszédstílus is előjött. Eztán végül mégis sikerült végigmérnem a lányt tetőtől talpig, hogy már szemben állt velem. Fejszém élét sóvárgó tekintettel méregette, majd talán elkalandozva meg is érintette az élét - amely mint már említettem, körül volt véve varázslatokkal. Kaján félmosollyal néztem végig a mozdulatsort, ami valami furcsa borzongást keltett bennem. A bókját ezek után pedig nagyon értékeltem, mivel egyrészt nem szokása csak úgy szórni a kedves megjegyzéseit, másrészt a fizikai kontaktus után még ilyenre is méltatott.. Elismerően bólogattam s én is megjegyeztem, hogy nagyon eltalálta a stílust és az öltözetet. És.. felismerte az alakot, akinek a bőrébe akartam belebújni. Szemöldököm felkúszott egészen a homlokomig és mosolyom most már elszélesedett.
- Mi az, hogy! Fantasztikusan képes utalni a szavakat és olyan könyvei vannak, amiktől mindig feláll az összes szőr a hátamon.
 A zene egyszer csak hirtelen abbamaradt, és egy tipikus halloweeni dallam csendült fel a csontvázak jóvoltából. Érdekes.. más stílusban játszottak eddig, de ez jobban kedvemre való volt.
 Gondoltam egy merészet. Kihörpintettem a maradék "sörömet" - mostanra az volt nálam - és hanyag mozdulattal jobb karomat lovagiasan a lány felé nyújtottam, kicsit még talán meg is hajoltam előtte , na persze nem a földig.
- Nem táncolnál velem? Kérlek.
 Orosz stílusom egyre jobban kiütközni látszott a magyar szavaimból, és egyáltalán nem voltam biztos a hölgy válaszában. Vagy ismét elkezd püfölni a babáival, vagy esetleg elfogadja a karomat? Áh.. habár sose lehet tudni. Az egész akció előtt már a szemgolyós tál mellé leraktam (inkább csaptam) a poharat és kíváncsian vártam a továbbiakat.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. október 31. 23:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 31. 23:41 | Link

~ A JELMEZ ~


David ajánlatára kissé felvontam szemöldököm, csak olyan elegánsan és kimérten, ahogy szoktam, s amit Dave is ismerhet már egy ideje. Egy apró, úgyszintén kimért mosoly kíséretében fújtam ki a levegőt.
- Akár. Talán az őszi szünet hátra lévő részében... - mondtam kellően visszafogottan, s rávillantottam egy kiszámított adagnyi mosolyt.
Igazság szerint meglepett, hogy tudja, egyáltalán hány éves vagyok, meg ilyesmi; mert nem hinném, hogy magától tudta, hogy szülinapom van. Sőt, kétlem, hogy tudomása lenne arról, hogy Kowainak is ma van. Reméltem, hogy nem találkozunk össze vele, ugyanis szinte mindig gyilkos pillantásokat küld nekem, ha Benettel vagyok. Érdekes, mindenesetre.
Mikor ismét megszólalt, én pedig meglepve ránéztem, ahogy konstatáltam, hogy orosz akcentussal szólalt meg; ez a gyengém, ezt senki sem tudja, hogy oroszt tanulok szabadidőmben. És ha egy srác orosz akcentussal szól hozzám, nos... kissé megremegtem. Természetesen ebből semmi sem látszott, maximum tekintetem egy szikrája árulta el, hogy őszintén meglepődtem, s hogy ez a stílus tulajdonképpen... úgymond tetszik nekem.
Meglepettségét a Stephen King-felismerésem nyomán csak egy mosollyal nyugtáztam. Nem hitte volna, hogy Rellonos """elit""" létemre ismerek mugli regényeket, vagy filmeket, gondolom. Hát, Benett még nem ismer engem, és azt hiszem, egy ideig nem is fog... mint ahogy én sem őt. De hát, a Rellon házban ez az általános magatartás egymással szemben - 2 lépés távolság és diszkréció a másik magánéletével kapcsolatban.
- Igen, Stephen King zseniális író. A Ragyogás az egyik kedvencem, de az "It" című kétrészese is fenomenális.
Egyszer csak hegedűszó hasított a levegőbe, s a fekete-fehér tökök a mennyezet alatt mintha új életre keltek volna. A nép azonban nem pezsdült fel, senki sem áramlott a táncparkettre. Egy apró, fitymáló mosoly kíséretében mértem végig a tömeget. Egy ilyenre nem táncolni Halloweenkor bűn. De tényleg.
S David rám nézett, egy kissé megdöntötte törzsét amolyan meghajlásként, és megszólalt az egyre inkább érezhető orosz akcentussal a hangjában.
Azóta, hogy apa megtanított táncolni nyolc évesen, nem voltam hajlandó táncolni senki előtt sem. Egyszerűen nem; az előző bálokon sem tettem meg ezt, többnyire zabáltam és ijesztgettem a folyosón. Hezitáltam.
Azonban David elegáns felkérése, a szemében látszó alázatosság és az orosz akcentus - és főként az orosz akcentus - valamiért meggyőző volt.
Kellő mértékben elmosolyodtam, egy aprót bólintottam, majd egy pukedlit követően karjára tettem a kezem, hogy be tudjon kísérni a táncparkettre.
Remélem, megtisztelve érzi magát.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2014. november 1. 10:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 1. 04:30 | Link
Jeremy.

Jelmez

A ködös időnek hála Jeremynek fogalma sincs arról, hogy Renée-nek nem feltétlenül a csípős időtől vörösödött ki a füle hegye, vagy magáról erről a dologról. Igazából megtehette volna, hogy hazudik. Csak simán nagy levegőt vesz, és azt mondja, hogy már harmadikos, csak nem nőtt meg rendesen, ahogy kellene, vagy valami ilyesmi. Azonban nem látja értelmét annak, hogy takargassa a korát, ha nem is ma este, de Jeremy előbb vagy utóbb rájönne a turpisságra, és nem akarja lejáratni magát. Bár lehet, hogy ez már a puszta létezésével összejött.
Hirtelen lekoppan neki az alsó szintre, hogy nem is azt a nevét sikerült kinyögnie, amelyiket a nagy többség használja. El vagy ám varázsolva kisanyám, had ne mondjam. Szíve szerint korrigálna, vagy legalább odaszúrná, hogy akkor hívják Miának, de nem akar többet szólni. Úgyis csak kuszaságok jönnének ki a száján, nincs nagy értelme. Ráadásul felsülne, hogy még a saját nevét sem tudja kibökni. Gyönyörű egy helyzet, kiscsillag.
A nagyterem alkalmi színvaksága először meglepi, szokatlan, új élményt jelent számára a dolog, eddig még nem volt része ilyesmiben - na nem mintha annyira akarta volna ezt, de megbékél vele. Szépen belekarol Jeremybe és szótlanul hagyja, hogy a fiú vezesse. Egy pillanatra végigcikázik az agyán, hogy most mennyivel jobb lenne Izzyvel bohóckodni valamerre, mint itt feszengeni emellett a srác mellett, aki lenézi pusztán a kora miatt. Természetesen fogalma sincs róla, hogy barátnője éppen a kopogószellem Samu idegeit cincálja a kastély másik felében, de majd holnap megvitatják ezt a kérdést.
Kezd egyre idegesebb lenni, és ez egyáltalán nem jó jel. Szabad kezét a szoknyája alá csúsztatja és megkeresi a combján a tokot. Muszáj valamivel levezetnie a benne felgyülemlett feszültséget, így óvatosan kipattintja a tok fedelét és kivesz belőle egyetlen darab kést. Avval a mancsával, amelyikkel nem a Rellonosba kapaszkodik, pörgetni kezdi a kést a mutatóujja körül, közben kezét végig a teste mellett tartja, nem biztos, hogy jó pont lenne, ha a fiú felfigyelne arra, amit csinál.
- Nem tudom. Kikosaraztad a táncolást... - mondja, miközben Jeremy valami furcsa löttyöt iszik. Étvágya jelenleg nincsen túl nagy, szomjasnak sem mondható igazán, így hagyja az asztal által kínált lehetőségeket. Közben újra körbefordítja a fejét, hátha lát ismerőst, mindezek alatt pedig önmaga számára teljesen észrevétlen módon maga elé húzza a kezeit, és az egyik tenyerét elkezdi püfölni a kés pengéjének lapjával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 1. 10:18 | Link
Cyanne


 Gyakorlatilag elhalmoz a mai este folyamán kedvesebbnél kedvesebb mondatokkal, nem is értem, hogy mi ütött ebbe a lányba.
- Akkor bátorkodnálak szombat este meghívni valahova. Teszem azt Pestseholse vagy Budanekeresd.. Már ha nincs holnapra semmi egyéb programod.
 Meghúztam egy kicsit az ingem gallérját és a legfelső gombot ki is iktattam, tekintve, hogy vagy nekem kezdett egyre jobban melegem lenni, vagy a levegő hőmérséklete konvergált egyre inkább 30 fok felé. Valószínűleg az is rájátszott eme fura érzetemre, hogy látni véltem valami .. félelmetes csillanást Cyanne szemében, amit egyszerűen képtelen voltam bárhova is tenni. Szemöldököm alig láthatóan megrezdült, szám jobb széle azonban egy pimasz félmosolyra húzódott azon felismerést követően, hogy valamivel imponáltam neki. Csak tudnám mivel..
 Következő témához érve mindketten megörültünk a másiknak, mert azért manapság nem túl sokan ismerik Kinget és a műveit. Egész felvillanyozódtam én is, de még mielőtt jobban belemerültünk volna ebbe a beszélgetésbe - és teljesen hülyének tituláltak volna minket a Levitásoktól elkezdve minden thesztrál - lezártam a dolgot és más felé tereltem a szót.
- Az is tényleg egy kegyetlen alkotása. Nekem egyik kedvencem a Rémkoppantók.. nem tudom, hátha jobban ismered az angol nevén. Tommyknockers.
 Fogaim egy pillanatra megvillantottam egy egészen átszellemült tekintet kíséretében, és ekkor - talán miközben válaszolt - leraktam a cukros tál mellé az üres poharamat és mellé a fejszémet, majd a meghajlást követve a kezemet nyújtottam felé és magamban imádkoztam, hogy a babáit most hagyja ki a jelenetből. Na és az ami történt, az eddigi meglepetések után a legnagyobb volt. Azt hiszem. Úri hölgyhöz méltóan pukedlizve elfogadta a kezemet, sajátját pedig a karomra téve engedte, hogy az üres parkettre vezessem. Az emberek egy része megdermedve követte kettőnk alakját, ahogy a nagyterem felén lassan átsétálva az irányt a táncos részleg felé vettük. A csontvázak nagyon kitartóan tették a dolgukat és hamarosan megérkeztünk a parkettre. Megálltam a párommal együtt és elegánsan befordultam elé. Volt közöttünk vagy egy fél.. nem, talán egy egész fejnyi különbség is. Bátorítóan mosolyra húztam a számat és finoman, óvatosan, vigyázva a nőiességére és a büszkeségére egyik kezemet lassan a derekára csúsztattam. Inkább a háta felé haladt a kezem, nem akartam a személyes buborékjába tolakodni semmi esetre se, úgy meg főleg nem, hogy nem csak 2 szempár szegeződött ránk. A Rellon hős terelőinek tánca fog következni, amelyet előad Cyanne North, a villámmágus és David Bennett, a gyilkos. Bal kezem valahova az ő jobb válla fölé emeltem tenyérrel a lány felé, kissé behajlítva, hogy oda tudja csúsztatni a kezét - és így meg tudjon kapaszkodni valamibe. Nekem is megemelkedett a pulzusom egy kicsit, de ahogy elnéztem őt, azok alapján őt a szívroham kerülgeti. Vagy csak jól játssza meg a dolgot.
- Mehet?
 Súgtam neki oda halkan, orosz akcentussal.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. november 1. 10:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 560
Halloween buli
Írta: 2014. november 1. 19:00
 | Link
Rubya professzor
a világ legszemrevalóbb fehér bálnája
- jelmezem -

Apropó helyes kollégák... Hihetetlenül jóképű személyem a nyolc órás kezdés magasságában csörtet be széles, O-lábú lépteivel a folyosóra. Fura mosolyommal biccentek vagy intek oda egy-egy rám köszönőnek, különben meg a rám jellemző grimaszok hadával arcomon megérkezem a Nagyterem bejáratához, ahol...
- Üdv kollegina! - köszönök rá a fehér ruhás kismamára, amint odaérek hozzá, kissé görnyedt, ám annál lazább tartásomban állva meg előtte. Ami a jelmezemet illeti, kalóznak öltöztem. Nem olyan tipikus, kampókezes, falábas, fejkendős, kalapos, szemfedős módon, hanem ennél jóval árnyaltabban. Zsákszín ing, buggyos vállú kabát; hanyagul felcsatolt öv, rajta erszénnyel és karddal; térd alá érő, visszahajtott szárú csizma; és egy fülbevaló a bal fülemben. Persze, nem fúrattam rá lyukat érte, ám az illúzió tökéletes.
Túljátszva intek egyet a terem bejárata felé, nagy mozdulattal, hogy parancsoljon csak előre fáradni a hölgy, aztán persze még a küszöbön beérem, amelyet átlépve minden fekete-fehérre vált. A világ színei megszűnnek létezni a számunkra. Elvigyorodom ezen, hát még az udvarias csontvázon, aki ajtót nyitott nekünk.
- Köszi, pajtás... - biccentek neki, aztán mosolyogva összenézek Artemisiával, egy vállvonás közepette, így reagálva le a csontúriembert, miközben haladok tovább befelé, figyelve a terem változatos, rémséges népét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 1. 21:03 | Link

Jelmezem

Rámosolyogtam amikor azt mondta, hogy lakat a számon. Ez eléggé murisan hangzott, pláne ha az ember komolyan ezt csinálná, mikor ilyet mond.
- Oké, szuper! Köszi, jövök neked eggyel. - kacsintottam, majd ittam az italomból és kis híján félre is nyeltem amikor kijelentette, hogy nem hunyok ki.
- Hát, ha nem vagyok egy... csillag talán. Akkor remélhetőleg ez nem következik be, de köszönöm Mat, ez kedves tőled. - mosolyogtam és a táncparkettre sétáltam vele ahol a zene nem nyerte el a tetszésemet, de mikor megkérdeztem, hogy ő tud-e rá akkor olyat mondott amin felnevettem.
- Flamencot? Én azt tudok! - néztem a szemébe. - Ha akarod, majd megtanítalak! - mondtam  neki. Ezután megfigyeltem az embereket. Valószínűleg ő vagy engem nézett, vagy szintén körbetekintett, azt sajnos nem tudtam, de mikor visszanéztem rá és mondtam  Visszanéztem rá és egy kissé bocsánatkérően nézve rá mondtam neki, hogy táncoljunk akkor. Mégis csak ezért jöttünk ide, a parkettre, így hát mikor belement elkezdtem táncolni vele erre a zenére. Nem volt olyan nehéz alkalmazkodni a ritmusához, de mondjuk egy zombit elnéztem volna, ahogy erre táncol. Ezen mosolyogtam magamban egy sort, aztán minden figyelmemet a fiúra szegeztem. A tánc végéig nem kérdeztem semmit, mert nem akartam megzavarni sem őt, sem magamat, mielőtt még valami balul sül el. A tánc végeztével mutattam neki, hogy menjünk vissza innivalóért és el is siettem arra, remélve, hogy követ engem. A közelben kiszúrtam Lavit, aki egy lánnyal érkezett. Semmi meglepő nem volt benne, az lett volna, ha egy sráccal jön el, mert akkor megkérdeztem volna, hogy ki volt az a szerencsés, akit nem fojtott meg azért, mert el merte hívni magával. Az italoknál körbepillantottam, majd elvettem egyet és beleittam. Ez töklé volt, nem koktél, de ezt is épp úgy szerettem ahogy a másikat, így nem zavart, hogy nem ugyanaz. Az ital jólesett, kellemes hőmérsékletű volt, főleg azután, hogy kissé kimelegedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. november 1. 22:37 | Link
Gareth S. Nightingale
•jelmez•


 Igazán kellemes az újdonsült lovag ismerősöm társasága, annak ellenére, hogy Halloween van és mindenki borzalmasan néz ki – persze csak a lehető legjobb értelemben. Nagyon is élvezem a kis játékot az egyelőre ismeretlen fiúval, ezért egy kecses kis pukedli is a jutalma.
- Ugyan lovag úr, hát olyan szívtelen maga? Hol hagyta el? Nem dobog valahol valakiért az örökkévalóságban? - Kérdezem. Persze, nyilvánvaló, hogy a srác vérkeringésével semmi baj, és ott a szíve a helyén, nade a szerep! Az fontos; bár utólag esik le, hogy nem feltétlen ildomos megkérdezni egy csontvázlovagtól, hogy hol hagyta a szívét, úgy látszik megint sikerült belekérdeznem a közepébe. Sebaj, amit egyszer kimondtam már vissza nem vonhatom, és különben is bízom a srácban, az eddigiek alapján majd elmésen kivágja magát valami érdekes mesével, és a felsejlő mosolyból, ami a mondandóját kísérte, azt állapítom meg, hogy ő is élvezi a játékot. Nem kell sokáig várnom meg is tudom az eddig ismeretlen lovag nevét is, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy egy háztársammal van dolgom. Akkor még az is lehet, hogy már valahol összefutottunk a toronyban.
- Megtisztelő, hogy megismerhetem Sir Eridonházi Gareth! - válaszolom a bemutatkozásra, igyekezve tartani a régies stílust, és még egy aprócska elegáns bólintást is mellékelek. Mielőtt azonban bármelyikünk újabbat szólhatna, felkapom a fejem, mert elhallgat a zene, és egy diáktársunk lép az emelvényhez, majd egy köszöntőt mond. Jelmezverseny? Na ez váratlanul ér; bár nem hiszem, hogy az én öltözékem lenne itt a legkreatívabb, de nem is életcélom ilyen babérokra törni. Viszont a thesztrálsimogatás érdekesnek hangzik, fel is csillan a szemem az említésére.
 A kis közjáték után ismét minden figyelmemet Gareth irányába fordítom, ami jó is, hiszen egy újabb kérdés érkezett tőle; és nem tudom megállni, hogy el ne mosolyodjak a hozzá társított mozdulaton.
- Váradi Stefánia Anna, a főnixek házából. De tájékoztatnom szükséges, hogy nevemre érzékeny vagyok, és csakis a Fanni verzió elfogadható számomra, ha nem kíván még holtában is borzalmas kínokat kiállni – mutatkozom be én is, kicsit kevésbé kreatívan, mint az előttem szóló, de ide nagyon is illik a kis rigolyám a nevemmel, mert attól tényleg kiszaladok a világból, ha valaki Stefániának akar szólítani.
- Nos, az előbb említett thesztrálsimogatás felettébb érdekesnek hangzik, nem gondolja? Igazán szívesen venném a kíséretét – A szemeimben az előbb felcsillant kis komolyság szikrája sem fedezhető fel, és izgatottan csillognak. Persze nem zárkózom el, ha Gareth nem akar jönni, vagy esetleg más tervei vannak, nem ragaszkodom én semmihez, rugalmas vagyok és fő a spontaneitás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. november 1. 23:56 | Link
Zoli
~ jelmez ~

A mai napom is nagyon furcsa volt, egész áldott reggel a jelmezemet kerestem, a nap többi részét pedig a könyvtárban töltöttem. Igazság szerint már alig vártam a pillanatot, amikor magamrakaphattam a jelmezemet és vághattam neki az útnak a kastélyon keresztül a Nagyteremhez. Most kivételesen céllal, végre nem kellett egyedül mennem az ilyen rendezvényekre. A terem előtt már vártak rám, pontosabban vát rám a Kilt Zoltán névre hallgató háztársam, akit az én - szerencsés - áldozatom szerepében kellett elképzelni. Kénytelen lesz elviselni az én társaságomat, hiszen ő adta be a derekát. A célomul szolgáló helyszínt megközelítve lelassítottam egy kicsit, letettem magam mellé a fekete cicámat és a magányosan álldogáló páncél elé álltam, aki nem mellesleg egyből ki is szúrt engem. A köszönésére illedelmesem én is megtettem a dolgot. Legalább túlestünk a formaságokon.
- Szépséges estét!
A meghajolást viszont örömmel fogadtam - az úgymond "lovagom" részéről - viszont az már furcsa volt, vagyis jobb szavakkal élve meglepő ahogyan a páncélt viselő háztársam kiszórt mindent a keze ügyéből. Amire lehajoltam volna segíteni ő mindent felkapkodott, de azért a kardját sok sikerrel elkacsmartam a kezei körül.
- Ezt majd magamnál tartom, addig sem fogod elhagyni...
Igazság szerint nem csak ebből az indokból raboltam el tőle a fegyverét, hanem, mert olyan volt a hangulatom és a macskámon kívül mást is cipelni akartam. A cicust idő közben felkaptam az egyik kezembe indulásra készen. Most kivételesen elhanyagoltam a masnik használatát és így se a hajamban, sem a macskám nyakában nem volt található ilyen dísz. Az állatkámra egy síma nyakörvet aggattam, amely sötétbarna színben pompázott egy aranyszínű bilétával karöltve a nyakában. A megoldóképességem nem ismert határokat a napokban, a biléta felirata helyén az "Anonismusz" név tündökölt... mi mást tudnék odaírni, ha még nincs neve a jószágnak. Lehet, hogy a masnikkal jobban jártan volna... A karomat a lovagom felé nyújtottam, mivel a kezecskéim tömve voltak, így csak ez maradt. Amennyiben hajlandó elkapni indulhattunk is befelé, hiszen ez a terv. A kérdésére csak bólintottam, persze, hogy mehetünk, azért vagyunk itt...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. november 2. 10:00 | Link
                         Catherine Alexis Rawen

Látszott Cathyn, hogy a lakatos szóhasználatomat eléggé viccesnek találta. Pláne a  kézmozdulatommal kiegészítve.
-Ugyan, ez csak természetes.-legyintettem, hiszen számomra természetes, hogy mindenki fél valamitől. Mindketten ittunk egyet az üvegcsénkből. Úgy tűnik, az kitalált szavaim öli tudnak, szó szerint. Legalább is Cathyt majdnem megfullasztottam. A parkettre sétáltunk, s ugyan látszott, hogy ez nem a kedvenc száma, a flamencós poénomtól viszont felnevetett.
-Az jó, megbeszélhetjük.-mosolyogtam, kék szemébe nézve. A tömeget fürkészte. Én is ezt tettem, habár engem inkább a jelmezek érdekeltek. Nem sokáig nézelődtem, mikor a lány visszanézett rám, és szolt hogy táncoljunk. A szám végéig nem kérdezett semmit. Élveztem a táncot, a szám végénél aztán Cathy az italok felé bökött, én pedig értettem a célzást. Elindult, én pedig követtem volna, de megbotlottam a cipőfűzőmben. Gyorsan felpattantam, és követtem, habár odakaptam a könyökömhöz. Amikor beértem Cathyt, láttam, hogy néz valakit, vagy valamit, de bármennyire érdekelt, nem tettem szóvá. Követve példáját, vettem egy üvegecskét, és belekortyoltam. A lány töklével teli üveget vett fel az asztalról. Az enyémbe vérnek kinéző cseresznyelé került. Jól esett a hideg lötty, főleg azért, mert teljesen ki voltam melegedve. Sóhajtottam, és a jelmezversenyre gondoltam. A szavazóláda körül rengetegen legyeskedtek, voksaikat írogatva. A sok jó jelmez között a legjobbat kiválasztani! Kemény dió!-gondoltam magamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Családlátogatás és egyebek
Írta: 2014. november 2. 15:49
 | Link
Németh Kiara és Keiko

Máskor, máshol, más körülmények között, már áttestálta volna másvalakinek a problémás diákot, hiszen nem pszichológus ő, hogy bajlódjon a lelkével, mert az hamar egyértelművé válik számára az arcba húzott kapucniból, az alig hallható beszédből, és a padló kitartó fixírozásából, hogy a baj nagyobb, mint egy múló rosszkedv. Az viszont biztató, hogy legalább ha pár szóval is, de válaszol. Innentől azt tekinti Várkonyi, fő céljának, hogy egy halvány mosolyt elérjen nála. Hiába, a kötelesség, az kötelesség, akkor is, ha az kellemetlen vagy nehéz. Leülteti a csuklyást, ha hagyja magát, egy üres asztalhoz.
- Nehogy elszökj nekem, mert megharagítasz - közli a lánnyal és eltávolodik sietve víz után kutatni, ami a sok színes lötty között nem kis kihívás. Ahogy sóvár szeme a jól ismert színtelen, szagtalan lé után vizslat, egészen más valami vonzza a tekintetét. Keiko az, akit már az előbb is felfedezett, de most látja, nem tévedett. Valóban ő az és a ruha, amit visel, valóban nem az, amit Várkonyi helyénvalónak tekintene. Némi megnyugvást hoz neki, hogy legalább nem egy fiúval látja, hanem egy rokonnal, aki pasi szinten nem jöhet szóba. ~ Legalább nem pasizik. ~ Bár tudja, hogy lassan az is eljön és akkor lesz csak még sok gondja....Előveszi a pálcáját és egy néma intéssel meghosszabbítja a szoknyácska lepelszerű fodrocskái hosszát, jó két tenyérnyivel. Még így sem ér le a térdéig, és haladás már ez is, hiszen pár hónappal ezelőtt még bokáig érővé varázsolta volna. Mágiával tölt vizet egy üres pohárba. Visszaül a magányos lányhoz, félmosollyal kér elnézést a késlekedésért, majd itt is beveti az illúziómágiát. A zárkózott levitás szeme elé varázsol üres termet. Ha nem lesz, ami stresszeli, talán közlékenyebb lesz, gondolja, és elé tolja a vizet.
- Most, hogy magunkra maradtunk, mesélhetnél, hogy mi a baj! Szereted a farkasokat? -
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. november 3. 12:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 2. 21:43 | Link

Öltözet és arc


A tükörben olyan arc pillant vissza rám, hogy Frankenstein démona is megirigyelhetné. Élőhalottnak tűnök szép vörös karikákkal a szemem alatt, kiszáradt, cserepes szájjal, pergamenszerű bőrrel. Ez a lány egy zseni. Igaz, másfél órán keresztül dolgozott, hogy ilyen legyen a végeredmény, de igazán hálás vagyok neki, és végül is cserébe megtanítom repülni. Igazán jó egyezséget sikerült kötnünk szerintem. Az ábrázatomhoz egyébként kórházi öltözet társul, úgy nézek ki, mint aki most szabadult valamelyik jobbacska régi fajta elmegyógyintézetből, ahol még kikötözve tartják az ápoltakat és alkalomadtán elektrosokkal kezelik, de talán a lobotómia sem ritka. A lényeg, hogy a végeredmény láttán mosolyra húzódik a szám. Mégiscsak jobb, mintha egyszerűen csak terepszínbe öltözöm netán, mert jelmeznek tűnhetne, de nekem sehogy sem az. Ez tökéletes. Kissé megtépázott, lógó fűzőjű teniszcipőt húzok - mezítláb mégsem vonulhatok végig a folyosón - és lesétálok a toronyból a nagyterembe. Lynette-t megpróbáltam ugyan elérni abban a reményben, hogy talán akad olyan társaságom erre az estére, akit ismerek is, de nem jártam sikerrel, így egyedül állítok be. Legfeljebb megismerkedem pár emberrel, az úgysem lenne tragédia, sőt. Nagyon is rám fér még, elvégre bolond lennék az ismerőseim számát arra a pár emberre korlátozni, akiket már korábbról ismerek. Belépve az ajtón az első megállapítható tény az, hogy sokan vannak. Matthew-t egy ilyen helyre esetleg akkor tudnám elcipelni, ha rászórnék egy imperio-t, de talán még akkor sem. Beljebb sétálok, és körülnézek, hátha látok valahol ismerős arcot, de a következő pillanatban arra is rájövök, hogy ez mekkora nagy ötlet volt. A fele társaságon annyi a smink, hogy a saját édesanyjuk sem ismerné fel, miért éppen nekem sikerülne. Csak ámulok, és bámulok, hogy ha az arcomat kifesteni másfél órába telt, mennyibe telhetett itt néhány igazán különös alkotás. Például a srác tőlem nem messze, ágakkal a hajában - madárfészek akar az lenni vajon, vagy mi a szösz - úgy néz ki, hogy legalább fél napba telhetett ez az eredmény hagyományos módon. Vagy illúziómágus lenne netán. A hirtelen feléledő kíváncsiságom nem hagy nyugodni, úgyhogy szerzek egy pohár innivalót - furcsa ciánkék színe van, de az illata alapján nem úgy tűnik, mintha lenne benne alkohol - és közelebb sétálok.
- Üdv. Remélem nem zavartam meg semmit, csak megjegyezném, hogy igazán szép jelmez. Dionüszosz jutott eszembe róla - szólalok meg, amint odaértem. A cybertgoth stílus képviselőire emlékeztető ruhába bújt lánynak mintha nem nagyon lenne kedve maradni, vagy éppen egy veszekedés közepébe csöppentem volna? Fene tudja, minden esetre feléjük emelem a poharam, aztán belekortyolok.
- A tied is érdekes - jegyzem meg egy félmosoly kíséretében azért a lánynak is, elvégre tényleg az, és véletlen sem szeretném, ha megsértődne, de a szemem azért mégiscsak a kísérőjén időzik el inkább, mint rajta.  
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 2. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. november 3. 07:58 | Link
Grace Erin Green, Návay L. Viktor
Az erdők ura

Nem mondom, nagyon is idegesített, hogy egész este flörtöltünk, és akkor mikor már ott tartottunk, hogy kezdődjön az este, közli, hogy szeret valakit. Persze el is kezdte magyarázni a dolgot, amire én csak bólogattam, de őszintén megmondom, semmit nem fogtam fel belőle, igazból annyit hallottam, hogy blablablablablaaa, blablablaaa... Az ezerről nullára csökkent az érdeklődésem iránta, de jó fiú vagyok, kedvesen mosolyogtam, mit sem mutatva abból, hogy fogalmam sincs mit magyaráz, és hidegen is hagy ezek után.
- Hááát... - tarkómra téve a kezemet igyekeztem olyan választ kiötölni, ami nem sérti meg, de én is jó helyzetbe kerülök. És körülbelül ekkor jött a felmentősereg, válaszomat nyitva hagyva néztem a hozzám szóló srácra.
Elvigyorodtam, és büszkén kihúztam magam, bár azt nem értettem, kihez hasonlított.
- Kösz. Az erdők ura - kezemet nyújtottam a vörös hajú srác felé. Ilyet még nem is láttam, hogy nem egy lány volt vörösen, hanem hímnemű. Annyi még a furcsaság itt, de szeretek megismerkedni minden ilyennel.
Testemmel is a köpenyes felé fordultam, Grace most már csak másodlagos volt. Nem volt vele célom több, a lelkesedésem is elfogyott. Talán ez bunkó, de jobban érdekelt ezekben a pillanatokban az ital, ami ennek a vörösnek a kezében volt.
- Mi az? Mered inni? - vigyorogva néztem, amint a poharat a szájához emelte, és teljes biztossággal kortyolt belőle. Mondjuk hallottam, mikor volt mentoranyám erről beszélt az imént, azért én mégsem bízok semmiben, aminek ilyen színe van.
- Kedved lenne menni el? - a srácnak mutogattam a svédasztal környékére, hogy értse, mit akarok kinyögni, még ha a beszéddel gondjaim is vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. november 3. 16:53 | Link
Szerencsére sikerült ismerősöre akadnom a tömegben Habár sok emberrel járok egy évfolyamba, nem sok barátot sikerült szereznem az előző évben.Az de évre a célom az, hogy legalább néhány jó ismerőst kaparjak össze valahonnan és azt hiszem, hogy erre a Halloween- buli pont tökéletes alkalom. Nem vagyok valami túlságosan nyitott természet, habár tény, hogy mióta de kerültem sokkal bátrabban nyitok az ismeretlenek felé, hiszen gyakran tévedek el a kastélyban. Ilyenkor rászorul az ember, hogy inkább kérdezősködjön, minthogy órákon át tekeregjen valami furcsa folyosón, és k tudja, hol lyukadjon ki.
Az egyik asztalhoz sétálva nézem meg magamnak a finomságokat, ám észreveszem az egyik évfolyamtársamat, aki habár nem Navine-s, azt hiszem nem fog megharagudni, ha megszólítom. Lágyan, igyekezve nem megijeszteni őt, kopogtatom meg a vállát és tartok az orra elé egy pohár sütőtöklevet. Egy pár pillanatig csak mered az arcomra, de pár másodperc múlva látom a felismerés szikráját a szemében: megismer. Elmosolyodom, és örülök, hogy ő is mosollyal köszönt. Megdicséri a sminkemet, mire büszkülve kihúzom magam.
- Köszönöm, én csináltam. Meg kb. az egész szobáét - nevetem el magam és megcsóválom a fejemet, majd viszonzom a suta ölelést. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jóban vagyunk, de jól esik az ölelése.
- Nem vittem túlzásba a jelmezeket, nem tudtam, hogy itt mennyire szoktak költözni a diákok - vonom meg szégyenlősen a vállamat. Úgy gondolom, hogy ez az egyszerű ruha, illetve a smink egész jó egy alap Halloween-i bulihoz, bár az ittenihez nem. Itt túlságosan kiöltöznek az emberek, úgyhogy kicsit alul öltözöttnek érzem magam.
- És te mi vagy? Robin Hood nőben, vagy mi? - mosolyodom el és kuncogva pislogok az íjra. Remélem, hogy nem bántom meg vele a lányt. Hogyha engedi, akkor végighúzom az ujjamat az íjon, ami elég nagynak tűnk és csodaszép.
- Lőttél már ilyennel? - érdeklődöm tovább, bár lehet, hogy már kicsit többet beszélek, mint kellene...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Woodrow Hugi
Fahéj
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. november 3. 19:34 | Link
Renée...Amelia

Gyalázat

Jeremy csak állt az asztal mellett, és figyelte a diákseregletet. Voltak ott klisés vihogós lányok, akik csoportba verődve sugdolóztak, kibeszélték a lányokat, és mikro egy gyanútlan elsős fiú elsétált mellettük, elkapták a vállánál fogva, és innentől kezdve nem volt menekvés. Szegény flótás eltűnt a szerpentin- és csillámfelhőben. Mikor kiszabadult a hosszú körmök fogságából, rúzzsal egy szív volt rajzolva a homlokára. Az üstöke ragyogott a töménytelen csillámportól.
 Jeremy félmosollyal figyelte a jelenetet, ám sajnos véget ért, ugyanis egy gavallér srác felkérte az egyik csitrit. Bár a terem másik végében álltak, még Jeremy is hallotta a sikongatást. Ez egy időre lefoglalta őket.
Szeme továbbhaladt, mígnem látott valami olyasmit, amitől megállt a szíve. Egy bizonyára nála idősebb pár volt az, mindkettőnek szét volt tetoválva az arca… Legalább is olyanná sminkelték.
Mintha ismerősek lettek volna, de nem tudta eldönteni kik. Minden esetre, elkapta a tekintetét róluk.
Elismeréssel tartozott a kislánynak, akivel jött, ugyanis eddig teljes csöndben álldogált. Jeremy rásandított, mikor a szoknyájával kezdett el bíbelődni. Gondolta csak kisimítja a ráncokat, vagy ilyesmi, de nem, Amelia egy tőrt húzott elő.
- Ennyire ijesztő lennék? – próbált viccelődni a fiú és mikor a lány felé fordult, a levegőbe karmolt. Egy erőtlen nevetést is fűzött hozzá. Nagyon nem akaródzott jópofizni, de szegény lány nem tehetett róla, hogy rákényszerítették. – Tudod is használni, vagy csak dísznek van, mint szépe Helénának?
Mindig is érdekelte a görög mitológia. Az egyik legutáltabb személyről beszélt Jeremy. Azért nem szerette, mert kapott egy tőrt…. és ő elnevezte tükörnek, és szépítkezéseknél használta.
- Az a helyzet, ha akarnék, sem tudnék táncolni. – elhallgatott, lassan lenézett Ameliára – Ugyanis nem tudok táncolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. november 3. 20:12 | Link
Keiko

Szélesen vigyorgok, minden bizonnyal sikertelenül palástolom kárörvendésem, bár biztos vagyok benne, hogy csak kinézetre visszataszító az a lötty, nem érdeke senkinek sem elzavarni mindenkit a buliról, megmérgezni meg pláne nem. Mondjuk, a vicc kedvéért lehetne valami hatása rövidebb időre. Árgus szemekkel figyelem, ahogy belekortyol, és nagyon szeretnék belekötni, hogy ne szórakozzunk már itt ilyen lányos szürcsölgetéssel, de… nem adódik alkalom, az egészet lehúzza. Rendben, családban marad a kölyök – persze ezt hangosan nem szándékozom közölni, az előbb láttam az idősebbik Várkonyit, oké, rokon, de nem ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül ujjat kell vele húzni. No meg, vagyok olyan védelmező kedves unokahúgim felé, mintha a nagytesója lennék, és valahol ez így is van.
- Lássuk csak – fogok meg egy hasonló tartalmúnak vélt kis üvegcsét, mert hát, a színek hiányában nem tudom pontosan megállapítani, és belekortyolok. Rögtön fintorba torzul az arcom – Merlinre, fúj! Nem lenne rossz, ha nem utálnám ennyire a vaníliát – ráadásul még valami fahéjhoz hasonló aromája is volt, karácsony még messze van, nem illik ennyire átvágni az ilyesmitől irtózókat!
Hangosan nevetek fel, amikor meglátom, hogy a lány szoknyájának hossza enyhén megnövekszik, és gyorsan körbe is futtatom a tekintetem a termen, a felelőst keresve. Biccentek felé egyet, és igyekszem nem túl feltűnően tudatni vele, hogy ez jó ötlet volt, persze képtelenség, hogy a feltartott hüvelykujjam láthatatlan maradjon Keiko számára.
- Gyere, táncoljunk! – meg sem várom a válaszát, már húzom is a terem közepe felé, amint meghallom a zenét. Fogalmam sincs, lesz- e ellene kifogása, viszont nincs esélye menekülni, és amúgy is, remek táncos vagyok, kézben tartom a dolgokat – jelen esetben őt. – Ráléphetsz a lábfejemre, ha gondolod, de… a sarkaiddal vigyázz, kérlek – csekkolom gyorsan a cipőt. Elképzelni nem tudom, hogyan képesek ilyenekben járkálni a nők, minden elismerésem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. november 3. 20:27 | Link
Anthony


- Az lesz, igen – bólogattam mosolyogva. Amíg mi kint ácsorogtunk, a nagyterem közben megtelt a kíváncsi és jelmezbe öltözött diákokkal. Boldogan vettem tudomásul, hogy aki bement, nem is jött ki egyhamar, vagy is tetszik nekik a díszítés. Sóhajtva megcsóváltam a fejem az újabb bókra és a mestertanoncba karolva lassan a terembe lépdeltem. A szemem káprázott még pár pillanatig a szürke látványtól, pedig már megszokhattam volna. A diákokon végignézve azt vettem észre a boldogságtól sugárzó arcukból, hogy tetszett nekik a buli és a diákönkormányzatnak most sikerült újra valami fantasztikusat alkotnia. A fekete-fehér terem azt az érzést keltette bennem, mintha egy régi színtelen filmbe kerültem volna, színes karakterekkel. A színkavalkádban igyekeztem nem elszakadni a mestertanonctól, ami többé-kevésbé sikerült is. A svédasztalhoz érve válaszoltam csak az imént feltett kérdésére, akkor is csak egy vállvonással.
- Maradjunk az Izánál – döntöttem oldalra a fejem és végigpillantva a kirakott szemgolyókon, füleken és orrokon, hirtelen olyan érzésem támadt, mintha ezek az „édességek” tényleg élők lennének. Valójában nem tudom pontosan, hogy kik csinálták őket, de a manókra tippelek. Remek munkát végeztek, egy ideig biztos nem fogom megkóstolni őket...
- Elvileg nem mérgezőek… elvileg – vontam meg a vállam és inkább hátrébb léptem attól tartva, hogy az egyik majd nekem ugrik. Végül is ki tudja, ez halloween, bármi megtörténhet, nem? Meglengetem az esernyőm és ezzel együtt meg is fordultam. Jó volt végignézni a társaságon, Anne beszéde pedig valamennyire megnyugtathatott minket, hogy az ételek nem mérgezőek, nem ugranak ránk, sőt, nagyon finomak.
- Nincs valami buli-hangulatom – biggyesztettem le az ajkam a helyre nézve, ahol az előbb még a diákönkormányzat elnökasszonya állt. Valójában most a legutolsó dolog lett volna a „Mit szeretnék csinálni ma este” listámon, de ezt valójában előbb is megmondhattam Anthony-nak. Jól van Iza, ezt megint jól megcsináltad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 3. 20:38 | Link
Dioméd, majd szingliben
Harley Quinn jelmez
Persze attól eltekintve, hogy nem mutattam a dolgot, láttam, hogy nagyon ideges lett rám, amiért lepattintottam. Vannak ilyen esetek, hát most megszívta, nem az én problémám a továbbiakban. Elmagyaráztam neki a dolgot, de kb annyi figyelmet szentelt nekem, hogy az sem tűnt volna fel neki, ha azt mondom, hogy a hajában mászik egy bazi nagy pók, vagy hogy sárkánytrágyát reggeliztem. Jellemző volt, de nem hatott meg a dolog, még egy icurka-picurkát sem, elvégre egy elsős srác volt, akit még csak nem is ismerek. Amúgy sem volt különösebben az esetem, így majdnem összetettem a kezem, mikor megjelent a Levitás mestertanonc srác. Szívem szerint diadalmasan ráztam volna az öklöm, amiért végre megszabadulok a kínos helyzetből és szinte ugyanabban az időpontban, hogy Dioméd a sráccal kezdett beszélgetni, én megvetettem a szexi, felemás acélbetétes bakancsaim a parketten és eltűntem két ember közt, a drága duót magukra hagyva. Nem tehettem róla, átvágva a parketten önkéntelenül is győzelmi táncba kezdtem, magamon kívüli állapotban, amiért végre megszabadultam. Igazából szereztem egy vélhetően ciánkék és méreg kinézetű itókát, majd vállat vonva beleittam. Mi bajom lehetett volna? Hát nem lett semmi, olyan... Áfonyás íze volt, amit kifejezetten szeretek, szóval megtartottam és elkortyolgattam felülve egy asztal tetejére, mivel éppen nem használta senki. Az ajkam harapdálva pásztáztam a termet, felmérve a kosztümöket, azt, hogy ki kivel sétálgat, ilyesmiket. Egész szórakoztató volt, így a lábam lógálva néztem az előttem játszódó jeleneteket. Egy rellonos meg egy navinés az italoknál cimbiztek, míg Várkonyi tanár úr éppen Keikoval rendezte a nézeteltéréseit - azt hiszem -,  Annelie, a DÖK elnökünk pedig nem is olyan régen érkezett. Ott is ott volt Várkonyi prof. Őt nehéz volt elkerülni, bárhova néztem,ott volt... Most komolyan. Inkább visszanéztem a szöszkémre, aki még mindig a Levitás kicsilányt boldogította. A csaj mindezek ellenére nem tűnt valami boldognak.. ch... Ezek sem tudják magukat megbecsülni! Halványan elmosolyodtam, bár nem egy boldog mosoly volt, de édesek voltak együtt. Inkább másfelé néztem, le az üvegemre. Elvoltam így, szólóban, egy darabig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. november 3. 23:15 | Link
Annelie


Siettem ahogyan tudtam, de az időérzékem nem a legjobb, így lehet, hogy sok mindenről lemaradtam. Annelie viszont nem hozza fel, és amúgy is elnézést kértem. Jobban is el tudjuk ütni az időt, mint azzal, hogy ilyesmin veszekszünk. A két megjegyzésre, csak mosolyogtam, majd egy asztalhoz invitáltam. Miután mind a ketten helyet foglaltunk, érdeklődve figyeltem Annelie-re. Ha más hívott volna el, tuti azt mondtam volna, hogy nem, de miatta megérte. Oké, hogy a DÖK-ben nem jöttünk ki jól, de mégis csak a volt ház és prefektustársam.
– Örülök, hogy jól vagy. Nem? Azt hittem eget rengető változásokról maradtam le. –bár azt hallottam, hogy Markovits maradt a ház élén, és a helyemet valami újdonsült srác vette át. Kíváncsi vagyok mit tehetett a jelvényért, hogy az érkezése után rögtön ki is nevezték prefektusnak. Annak viszont örülök, hogy nem csak a Reptan tanár nyakába szakad minden, hanem van egy helyettese is. Kérdésére aprón vontam meg a vállam, helyezkedtem a széken és az asztalra könyökölve néztem rá.
– Néha jó, néha rossz. Hiányoznak egy páran, de valahogy csak túlélem. Nem sok időm van levelezni se, mert vagy Ákossal tanulunk, vagy edzés van, vagy meccs. –tekintetemet ugyanúgy az övéibe fúrtam, mint ő a sajátját. Fogalmam sincs, hogy miért nem beszéltünk mi régebben… Talán a távolság miatt van, hogy most jól esik a társasága, vagy nem is tudom.
– Milyen az új HVH és a Prefektus, akit felvettek a helyemre? –elsősorban ez is érdekel még sok más dolog mellett. Közben észrevettem, hogy egy srác most érkezett, aki… aki kiköpött olyan, mint Marci. Vagy talán ő az, csak már nem emlékszek rá? Na mindegy, inkább visszafordultam Annelie felé, és mosolyogva figyeltem őt.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. november 3. 23:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 4. 02:15 | Link

Öltözet és arc


Érkezésemet követően nem sokkal már egy pohár innivaló társaságában belecsöppenek egy enyhén kínos jelenet közepébe. Nem zavar különösebben, hogy a lány lelép, elvégre különben sem ő érdekelt volna, de attól még furcsának tűnik ez az egész helyzet. Egy pillanatra feldereng agyamban a kérdés, hogy a sors milyen fintora révén kerültek ők ketten egy légtérbe, de azon nyomban el is vetem. A megfigyelés meg a következtetések levonása maradjon csak Matthew hobbija, engem különben sem zavar, hogy a lány, aki mellől már csak valami még fel nem talált jövőbeli science fiction járgányt hiányolok a teljes kép érdekében, más társaságot keres magának. Jobb nekem, nem igaz? Úgyis a hímneműek vonzanak, és legalább eggyel kevesebb lehetőség, hogy egy lány önbizalmát akaratlanul is megtépázzam, mert inkább a pasiját mérem végig, nem őt. Az csak még kínosabb lehetne, mint az iménti jelenet, így még örülök is neki, hogy ennek a lehetőségét megúszom.
- Aha... akkor inkább Pán? Mindenesetre nagyon jó lett. Komolyan kíváncsi vagyok, hány órába telt ez az egész festés - nézek végig rajta, aztán visszatér a tekintetem az arcára, pontosabban a szemére, miközben kezet rázok vele. Röhejesnek tűnhet, de mindig a szemek érdekelnek először, hát ragaszkodom ehhez a szokásomhoz és legalább a szeme színét megpróbálom megállapítani. Amint rákérdez az italra, megvonom a vállam.
- Miért ne? Diákoknak szól a rendezvény, kötve hiszem, hogy tiltott italokat szolgálnának fel, bár amúgy nem érzek rajta alkoholt és ha lenne is, nagykorú vagyok - jegyzem meg, majd újabb kortyot iszok a kissé gyanús színű, de szerintem teljesen rendben lévő innivalóból. Nincs fura íze, mintha áfonyát éreznék rajta mellékesen, és eddig fura hatása sem, úgyhogy csak jó lehet. Közben a szabad kezemmel hiába próbálom egy már automatikussá vált mozdulat révén megtalálni a nadrágom zsebét. A köpeny alatt a rövidnadrágomnak ugyan van zsebe emlékeim szerint, de ahhoz is hozzáférni... másodszori próbálkozás után ezt most inkább feladom. Az elhangzó kérdése hirtelen Markot juttatja eszembe, amint a kviddicspályán magyarul próbált egyezkedni velem, én meg az angollal szenvedtem. Féloldalasan elmosolyodom, aztán bólintok.
- Végül is... aha... egyébként Viktor vagyok. Új vagy itt? - érdeklődöm, és elindulok én is az asztal felé követve az erdők urát. Egy lépéssel még le is maradok, szándékosan, elvégre nem akármilyen látványt nyújt a fiú. Eltöprenghetnék rajta, hogy vajon mennyi esélyem lenne, vagy egyáltalán mennyire akadna ki, ha, de ez csupa feltételes módú gondolat lenne csak, én meg nem vagyok az az ember, aki ezzel szórakozik. Töprengjen, aki értelmét látja. Az asztalhoz érve megállok mellette, és most elég alaposan végigmérem azért, és nem hiszem, hogy kétséget hagynék afelől, hogy megmozgatta a fantáziámat, közben meg elmosolyodom kíváncsian figyelve, hogyan is reagál, és valljuk be, sajnálnám, ha kiszaladna a világból.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 4. 17:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 4. 02:39 | Link
Jeremy.

Jelmez

Egy pillanatig, de tényleg csak egy nagyon kósza pillanatig megfordul a fejében, hogy akkor most szépen búcsút int Jeremynek, és megy és beleveszik a tömegbe, valahol keres egy ismerős embert, vele leáll beszélgetni, nekiáll pogózni a zenére, aztán visszajön az asztalhoz, és rosszullétig tömi magába az édességet. De nem. Renée nem ilyen, egyáltalán. Bevállalta - jó, pontosabban bevállaltatták vele -, most már végig fogja csinálni, még ha egy idegropi is lesz az este végére, és hamarabb áll neki bőgni Manda lábához bújva, minthogy kiugorjon a tetőablakon. Pedig ez azért egy eléggé durva felállás...
A szúróvágó eszköze hogy-hogy nem, a kezében köt ki alig 5 perces bent tartózkodás után. Mindig ez van. 5 év alatt nagyon könnyen és gyorsan hozzá tudtak nőni a kések, állandóan nála vannak, mintha valami talizmánok lennének, vagy valami hasonló. Egyértelműen nem az önvédelem miatt tartja őket, kezd ráébredni, hogy bizony varázslat lehet a dologban, mert múltkor megcsúszott a keze ám, és majdnem átszúrta Alexist a másvilágra, míg a srác háttal állt neki, de aztán az eszköz enyhén irányt váltott, és a falba csapódott. Valószínűleg meg lettek bűvölve a kis drágái.
- Tegyél egy üvegcsét a fejedre, és megmutatom - enyhén szúrós szemekkel pislog fel Jeremyre, tekintetében tükröződik, hogy ennél jobban nehezen lehetett volna megsérteni. Még a feltételezés is az elevenjébe vág, hogy csak dísznek tartja a kicsikéit.
Végül nem várja meg, hogy a Rellonos teljesítse a kérését. Egyetlen ugrással fent terem arc magasságban a fiúval, lekapja a nyúlfület a fejéről, maga elé dobja a levegőbe, majd az eddig szorongatott kés segítségével néhány pillanat múlva a falnak szegezi. Utólag pillant csak körbe, hogy nem-e van körülöttük tanár, de piszok nagy mázlija van, eléggé sűrű a diáktömeg, és senki nem kezdett el visítozni, hogy vágóeszköz van nála. Most az egyszer megúszta, de máskor körültekintőbbnek kéne lennie, mert egyszer még elkapják a grabancát, hogy mit dobálózik. Megteszi azt a 4 lépést, ami köztük és a fal között van, kihúzza a kést, majd a kezébe veszi a füleket, és Jeremy kezébe tolja őket. Az eszközt visszasüllyeszti a tartójába, ezek után pláne nem hiányzik, hogy meglássák, mit hord magánál. Nem vár se tapsot, se elismerést a sráctól, csupán a hitet abban, hogy igenis tud bánni azzal, ami nála van.
- Aha... Megtanítsalak? - kezd ráérezni arra, hogy nem olyan biztos az, hogy nem egyenlő felek Jeremyvel. Óvatosan felsandít a másikra, enyhén lélegzetvisszafojtva várja, hogy vajon erre mi lesz a következő lépés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2014. november 4. 07:44 | Link

- Domi
Jelmez, ruha a szőrme alatt


- Szerintem semmi eget rengető nem történt - kissé megvonta a vállát, mivel nem gondolja, hogy történt bármi olyasmi, ami sokat számítana. Legalábbis mostanság nem volt ideje megdöbbenni semmin, ami a ház körül, illetve az iskolában történt.
- Jól megy a kviddics? Egyszer elvihetnél, megnéznélek - mosolygott, és tényleg így gondolta. Nincs odáig a kviddicsért, de van amikor még azt is elnézi, ha van ki miatt. Mint például Máté is. Már előre retteg, mi lesz a következő balesete. A legutóbbinál is napokig volt vele a gyengélkedőn, és utána is ápolgatnia kellett otthon is, meg segíteni neki. Valószínűleg ezt senki másért nem tenné meg, csak érte, meg a rendes testvéreiért.
- Zója nagyon aranyos nő, a srácról meg semmit nem tudok, igazából nem is érdekel. De képzeld, visszajött az unokanővérem, itt tanult egy ideig, most meg gyakorlótanár, és van köztük valami Markovitscsal - ha már a HV-nél tartottak, úgy gondolta, hogy ez jó kis infó, ha már Domit annyira érdeklik a mostani dolgok. Egy kis pletyka, egy kis vigyor, és nem igazán tudja elkapni a tekintetét a szemben ülőről.
- Ó, tudtad, hogy Amira tanít nonverbálisan varázsolni? - felvonta a szemöldökét, bár gondolta, hogy a válasz nem lesz. Honnan is kéne tudnia?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. november 4. 21:47 | Link
Renée.

Gyalázat

- Francokat. - valóban kíváncsi volt a lány tudására, de nincs az az isten, hogy a kér nyuszifül nevetségességét megkoronázza egy üveggel is a kobakján. Lehajtotta a fejét, lopva körbenézett, újra ismerős arcokat keresett, de mikor nel talált, felemelte tekintetét. Nem is olyan messziről nevetés... Nem, röhögés hangzott fel, mire dühösen odakapta a fején. Kiderült, nem rajta nevettek, hanem az egyik srácon, aki leitta a fehér indjét valami sűrű, vörös folyadékkal.
Lustán visszafordult Ameliához, aki már a levegőben volt ekkor. Kis... legalább is Jeremyéhez képes kis ujjai ráfonódtak a fehér szörnyetegekre a fején, és gyors mozdulattal le is rántotta róla. A füle tövénél egy ideig még érezte ennek a nyomát, de valami sokkal fontosabb dologgal törődött.
A lány feldobta, és egy eridonoshoz méltó bátorsággal, és meggondolatlansággal utána küldött egy tőrt, aminek a hatására hozzászegeződött a falhoz. Egy rövid ideig még rezgett a tőr markolata, majd a lány odament, neki támasztotta bal kezét a falnak, míg jobb kezével kihúzta fegyverét.
- Nem rossz egy törpétől. - mosolyogtam rá, majd el is illant az arcáról, ugyanis nem volt őszinte. - A cirkuszból szalajtottak, vagy mi?
Amelia következő mondatából tudta, hogy felbomlott a dominanciája a lány felett, nem kellett volna mosolyognia. Nem lett volna rossz megtanulni táncolni, ugyanis fontos része az életnek. Sajna Jeremy a zenét sem kedvelte, nem hogy arra rázza magát. Ha csak megmozdult, már úgy érezte, lejáratta magát.
A füleket elvette a lánytól, ledobta a földre, majd oldalazva belerúgott egyet, mire az eltűnt az asztal abrosza alatt.
- Ennyit erről. Ami meg a táncot illeti... - körbenézett a terítéken. - Nem hiszem el, hogy száz féle ital van itt, és egyben sincs alkohol. - úgy tűnt, tiszta fejjel kell végigszenvednie a táncot. - Egye fene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 4. 22:52 | Link
Jeremy.

Jelmez

Egyetlen futó fél másodpercig egy kissé gúnyos mosolyt villan fel az arcán, természetesen nem Jeremy felé fordulva, hanem csak maga elé nézve meri elengedni a vigyorát. Igen, pontosan ez az a válasz, amire számított. Az összes ezt csinálja, mindig. Először kíváncsiskodnak, aztán mikor a bizonyításra kerülne a sor, mindenki meghátrál. Pedig aztán ha nem ijesztik ki belőle a lelket vagy nem lökik meg, nem véti el a dobását. Soha.
Tökéletesen kapóra jön neki az, hogy a Rellonosnak most jut eszébe, hogy mindenfelé pillantgasson, csak ne éppen felé. Ki is használja az alkalmat, hogy elorozza a füleket, majd pedig a kése segítségével a fal foglyává tegye azt. Valószínűleg a srác nem fog krokodilkönnyeket hullajtani a fejdísz után, erre azért fel meri tenni 3 ujját is akár. A falhoz lépdel, hogy visszaszerezze a tárgyakat, amiket az imént sikerült "elhagyniuk", szerencsére nem volt akkora ereje a dobásának, hogy percekig kelljen cincálni a kést, hogy végre elengedje a fal. Ciki lenne itt harcolni a cuccaiért. Jeremy mancsába nyomja a füleket, majd kissé várakozóan pillant fel a másikra. Vajon mi lesz a megjegyzés? Áh, szóval a klasszikus cirkuszi majmos dolog, sejthette volna. Sóhajt egy aprót, majd két karját meglengetve maga mellett néhányszor, hogy lendülethez jusson, végül ugrik egy hátra szaltót.
- Pontosan onnan. Artista vagyok - ez így enyhén túlzás, a trapéz miatt tud ilyen kis nyalánkságokat, de lényegében csak késdobáló. Nem gumiasztalozott sosem, és odafent, a levegőben sem tudott sokat érvényesülni. De fogjuk rá, hogy az. Ha kéne, tudna itt hányni egymás után három vagy négy flicket is, nem kerülne nagy erejébe.
Szeretné megjegyezni, hogy mivel ez egy iskolai rendezvény, valószínűleg nem fog találni egyetlen csepp alkoholt sem a fiú, de ő maga is erre a következtetésre jut, szóval neki nem kell kinyitnia a lepénylesőjét. Csendben végignézi a nyuszifülek halálát, néhány pillanatig még utánuk bámul oda, ahol eltűntek a terítő alatt, majd tekintetét a Rellonosra szegezi. Enyhén oldalra billenti a fejét, ahogy meghallja azt a két szót és picit értetlenül pislog - a rendszer nehezen dolgozza fel, hogy Jeremy beadta a derekát -, de aztán finom mosolyba fordul az arca, kézen fogja a nála jelentősen nagyobb teremtést, és szolidan maga után kezdi húzni. Ha jön magától, az úgy könnyebb, akkor legalább nem kell cibálnia a másikat. De tök mindegy a hogyan, a végeredmény a lényeg: sikerült bevontatnia a partnerét a tánctérre. Innentől ismerős lesz számára a terep.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. november 5. 17:08 | Link
Annelie


Válaszára bólintottam, aztán meglepődve pislogtam rá. Eljönne egy meccsemre? Nem úgy ismertem meg, mint aki oda meg vissza van érte, hiszen az iskolai mérkőzéseken se láttam a páholyban. Vagy csak nem figyeltem elég jól, de mindegy is. Vigyorra húztam szám szélét, mielőtt válaszoltam volna.
– Egészen jól, bár a legutóbbi mérkőzésem kis híján balesetbe torkollott. Szívesen elviszlek, de nem csak rajtam múlik. Beszélek majd Ákossal is, és majd megüzenem, hogy mit mondott, ha addig nem keres meg, oké? –kötve hiszem, hogy az újdonsült JV ne engedné meg, de azért jobb, ha mégis megkérdezem. Elvégre én is vendég vagyok, az ő szabályát kell tiszteletben tartanom, nem intézkedhetek a tudta nélkül.
– Zója… ő a pszichológus is, nem? Na ez szuper, de miért pont Markovits az, akit kiszemelt magának? Úgy hallottam a drága HV-d éppenséggel az egyik prefektusával szűrte össze a levet, de nem tudom, hogy a pletykás Banya mennyire ferdítette meg az igazságot. Érdekes szerelmi szálak vannak kialakulóban. –nem szokásom az Edictum fürkészése, de miután Ákos hazahozott egy példányt, és abban megjelent a cikk, hát bátorkodtam elolvasni. Aztán rájöttem, hogy nem kellett volna, de ugye Annelie jobban tudhatja a dolgokat, mint én.
– Nem mondta, de jó tanárra akadtál, ebben biztos vagyok. Engem is megtanított egy gyógyító bűbájra. –azt már nem mesélem el, hogy milyen körülmények között futottam vele össze, meg mik is voltak kettőnk között, mert nem tartozik másra.
– Mennyire kellesz most ide? Kimehetnénk sétálni, kezd fülledt lenni a levegő. –ha benne volt, már fel is keltem az asztaltól, karomat nyújtottam, hogy felsegítsem, és kifele vettem az irányt.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. november 5. 18:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. november 5. 18:15 | Link
Arnold


Hah... Még mit nem. Nem adom meg neki a lehetőséget, hogy beszóljon, hogy iszom. Mármint, milyen ˇlányosan". Nem vagyok én olyan, aki fél, sőt egyenesen irtózik minden ismeretlen dologtól. Ez meg csak egy kis folyadék, egy iskolai rendezvényen. A DÖK csak nem akar minket megmérgezni, vagy csupán valami undorítót itatni velünk. És ahogy hallom, Annelie beszédét, amire csak fél füllel figyelek, ezek a löttyök teljesen ártalmatlanok. Mondjuk az az izé, ami ott lebeg benne elég furán néz ki. Nincs benne olyan sok, egyszerre felhajtom az egészet, jobb előbb túlesni rajta, és tényleg nem rossz, egész finom. Kedves kuzinom azonban nem ilyen szerencsés. Elvileg ugyanolyat vett el, mint és, és igen ő is a vaníliásat vette el. Jaj szegényke, most mondanám, hogy mennyire sajnálom őt, de az nem lenne igaz. Végül is, nem lett semmi baja, nem halt bele, nem lettek rémes kiütései, mint valami allergiás reakció, csak volt egy kis kellemetlen élménye. Nem bírom ki, hogy ne nevessek ezen, viszont ez nem tart sokáig, hamar lefagy a mosoly az arcomról, valaki miatt. A szoknyám hossza hirtelen megnövekedik, erre pedig Arnoldból tör fel a nevetés. Nem kell körbenéznem, hogy tudjam, ki volt a tettes, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy apa volt az. Keresztbe fonom a karom, s morcosan nézek fel jelenlegi páromra.
- Ez _nem _volt _vicces... - csak ennyit tudtam mondani, mert Arnold máris egy új ötlettel rukkol elő, s meg sem várva válaszom már húz is a táncparkett felé. Pedig tiltakoznék, de mennyire, hogy tiltakoznék, de így esélyt sem adott rá. Gonosz...
- De, de, de... De én még mindig nem tudok táncolni... - felváltva nézem a cipőm, és a kuzinom egy darabig, de nem tudok semmit mondani. Nem nagyon akarok rálépni a lábára, mert nem tudom megígérni, hogy a sarkaimmal tudok vigyázni. - De...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 38 ... 46 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet