28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 81 82 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
online
RPG hsz: 764
Összes hsz: 21062
Írta: 2014. szeptember 28. 12:16 | Link

Évnyitó - Dasha, kicsit Ly



Van ez az érzés, amikor sejted, hogy valami rossz fog történni és megpróbálsz felkészülni rá, hogyha esetleg téged nagyon érint, akkor ne zuhanj össze, vagy valami. Szóval felkészülsz, amennyire tudsz és akkor már nagyon érzed, hogy jön a rossz dolog, de nem történik semmi. Nem történik semmi és te csak ott ülsz, nézel ki a fejedből és azon gondolkozol, hogy miért nem történt semmi, holott te nagyon érezted, hogy valami nagyon rossz fog történni. Olyankor örülsz, de csalódott is vagy egy kicsit, hiszen tévedtél azzal kapcsolatban, hogy rossz fog történni. Ugyanez az érzés fogott el, amikor lefelé lépdeltem a lépcsőkön, hogy az évnyitóra menjek. Nagyon biztos voltam benne, hogy ma is történni fog valami és hát valamennyire igazam is lett, de nem velem...
Dashával gyorsan találtunk egy helyet a Levisek asztalánál és kezdődhetett az évnyitó előtti pletykálkodás, meg miegymás. Nagyon emlékeztetett a helyzet az ájulásomra. Akkor is a szobatársammal beszélgettem, de volt ott még valaki. Bálint... Körbepillantva a teremben sehol sem láttam a fiút, de valószínűleg mással jött. Kicsit megnyugodott a lelkem, hogy ha még is elájulnék, nem előtte esnék össze a konyhai találkozás után. Hmm, most úgy ennék palacsintát! A mellettem ülő lánnyal sok mindent megbeszéltünk, a hajfonást, a szépséget - hmmm... - és még azt is felajánlotta, hogy megmasszírozza a nyakam, de elutasítottam. Egy halvány mosollyal megjegyeztem, hogy már hozzászoktam, mint a fejfájáshoz, szóval majd elmúlik. Egyre többen kezdtek beszállingózni a terembe, köztük volt egy kék gólya is, akire nem felejtettem egy rámosolyogni, mikor elhaladt mellettünk. Aranyos lánynak tűnt és biztos voltam benne, hogy még fogunk találkozni.
- Hmm? - fordultam vissza Dashához, mikor megemlítette a cicáját. Az elmúlt évben megkedveltem a kis fekete szőrmókot és bár Vattának nem lett a kedvence, tudom, hogy is is szereti egy kicsit. A teremben felerősödött a zsibongás és egyre többen ültek le a helyükre, végül a tanárok is megérkeztek. Sejtettem, hogy nemsokára az igazgató is megérkezik és akkor... elkezdődik a tanév.
- Mi történt? - fordultam hirtelen újra felé. Szemeim tágra nyíltak, a pulzusom az egekbe szökött, mint anno. Oké, nagyon gyorsan le kell nyugodnom, mert megint összecsuklom. - Szóval...
Halkabbra vettem a dolgot, amikor az igazgató felállt a pódiumra és elkezdte mondani a dolgokat. Tapsoltam, mikor kellett és mosolyogtam, mikor a Levitát említette. Közben Ly is leült mellénk, miután elbúcsúzott.. khm... Zéténytől. Gyilkos pillantást vetettem a fiúra, amikor elhaladt mellettük, Ly-hez pedig nem szóltam, ahogy kérte. Az egész minden igazgató és a kviddics dolog is gyorsan lement, szóval Ármin is lefelé igyekezett a pódiumról. Szomorú voltam amiatt, hogy elmegy, de hát ez van. Miközben kifelé igyekezett a teremből, még egyszer rámosolyogtam, aztán ennyi volt... Valószínűleg nem látom többé.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. szeptember 28. 12:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. szeptember 28. 13:30 | Link

Dwayne

Rabbot elszégyelte magát ismét, mert rájött, hogy a férfi kérdése teljesen jogos, és az illem azt tanította volna, hogy először is mutatkozzon be. Kezet nyújtott tehát a kérdező felé, és bemutatkozott.
- Rabbot Portnipper vagyok, elnézést, ezzel kellett volna kezdenem. Én vagyok a Bagolykő építésze... - mondta kissé pironkodva, elvégre mégis csak egy aurorral beszél. Aztán hozzátette - ...úgy még egy órán keresztül. Aztán, ha sejtésem nem csal, új megbízatást kapok az Igazgató úrtól.
Aztán mikor megtudta, hogy Dwayne is tanít, egy halvány mosoly futott át arcán. Közvetlen, egyszerű stílusa miatt, Rabbot is egy közvetlenebb barátibb stílusra váltott. Volt ebben az emberben valami megragadó, valami, amit általában a neveletlen, de karakán diákok láttán is érezni szokott.
- Én is megtudhatnám a neved? Bár szólíthatlak diákriogatónak is. - Itt persze nevetett egyet. - Mert látszik - célózva ezzel az előbbi megnyilvánulására - amikor épp nem a sötét varázslóktól véded a diákokat, akkor Te magad szoktad megrendszabályozni őket.
Utoljára módosította:Rabbot Portnipper, 2014. szeptember 28. 13:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. szeptember 28. 13:58 | Link

Rabbot Portnipper


Először a nadrágjába törli a kezét, aztán viszonozza a kézfogást.
   - Dwayne Eric Warren. Hivatásos diákriogató.
A kezét visszateszi az asztalra, majd egy újabb kekszet vesz magához. Be kell vallania, ritka kellemes társaság ez a pali, ami az ilyen felszínes bájcsevejt illeti a vacsorára várakozva. A legtöbb tanár ebben a kastélyban olyan... furcsa. Nem csoda, hogy nincsenek igazán barátai a Bagolykőn, sőt, ha jobban belegondol, ebben az egész Isten háta mögötti, nyavalyás országban... Étvágytalanul rágódik a kekszen, az igazgatót nézi, majd visszafordul a Portnipper nevezetű építészhez.
   -  Amikor utoljára új megbízatást kaptam a Parancsnokságomtól, fél napom volt összeszedni a cuccom és Wisconsinból átköltözni ide - lesöpri a morzsákat az egyenruhájáról, a legközelebbi narancsleves üvegkancsó után nyúl - Legyen nagyobb szerencséd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. szeptember 28. 14:39 | Link

Dwayne

Rabbot már nem is emlékezett arra, mennyire jó érzés, amikor két ember között megtörik a jég. Jól eső érzéssel vette tudomásul, hogy még mindig birtokában van ennek a legtitokzatosabb varázslatnak. Folytatta is a beszélgetés fonalát:
- Attól nem tartok, hogy rám ilyen kellemetlenség várna. Az új megbízatásom is ideköt a Bagolykőhöz, és már nem bánom, hogy igent mondtam rá... csak kicsit félek, hogy vajon az iskola közössége hogyan fogja fogadni. - Mivel nem akart erről részletesebben beszélni, inkább terelendő a szót gondolatait önmagáról Dwaynre fordította.
- Nehéz lehetett fél nap alatt megszakítani egy élet fonalát, és egy egészen újat elkezdeni, hátrahagyva otthont és barátokat. Idegen országban, idegen nyelven. Jól érzed magadat itt? - Aztán Rabbotnak eszébe jutott valami, ami talán érdekes lehet Dwayne számára is.
- Tudod, én is külföldi vagyok, Angliából származom. Amikor idekerültem, számomra is nagyon idegennek hatott ez az ország, főleg a nyelv. Van egy bűbáj. Nem mondom, hogy egyszerű, magam Indiában sajátítottam el. Ennek segítségével bármilyen nyelvet hetek alatt megtanulhatsz. Ha gondolod, segíthetek abban, hogy megtanuld a magyar nyelvet, és akkor talán könnyebb lenne a dolgod a diákokkal is és a környezettel is.
Utoljára módosította:Rabbot Portnipper, 2014. szeptember 28. 14:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 28. 15:19 | Link

Évzáró - Évnyitó
Evelin

Hallgatom tovább, az igazgatót és a többi beszámolót. Valahogy a kviddics eredményekre kicsit jobban oda figyelek, mint a többire. Talán azért mert most már engem is érint, kitudja. De gondolataim továbbra is a két masnis jószág, és az otthonom körül forog. A szünetben sem mentem haza, mert nem lett volna rá elég az idő a vizsgák után, így egy másik alkalmat, kell rá találnom. Talán a télen. Úgy is akkor van a legnagyobb banzáj. Akkor kezdődik a rákhalász szezon és a vadászat is. Sokat kell majd otthon segíteni. És lehet idén már én is nevezhetek a szánhúzó versenyre. Elvégre elmúltam tizenöt éves. Gondolkodom, ahogy megint Evelin hangja zökkent ki.
- Tényleg aranyosak. Még szerencse hogy Démon macskabarát. Mondjuk, szinte minden állattal kijön. – mondom mosolyogva, és újra rájuk nézek. – Nem még nem láttam náluk aranyosabbat. Mondjuk, vetekszik velük az alomnyi újszülött kölyökkutya. – teszem hozzá, mert azok is tényleg aranyosak. Rengeteg kiskutya egy rakáson. Ez jellemezte a házat minden nyáron mikor megszülettek a kölykök. fejenként hat – nyolc kölyök. Mozgalmasak voltak a nyarak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Herczeg Ákos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 140
Írta: 2014. szeptember 29. 08:54 | Link

Nyissuk meg az évet!


Ez a nap is elérkezett. Egy kicsit azért reménykedtem benne, hogy később kezdődik a tanév, hiszen a kviddiccsel koránt sincs minden rendben. Sok megbeszélnivaló akad még körülötte, amit mihamarabb tisztázni kell, hogy az új idény zökkenőmentesen elkezdődhessen. Ehhez azonban az Igazgatóval és Árminnal is beszélgetnem kell, hogy mi volt az előző idényben, miken kellene változtatni, és miket megtartani. Biztosan meg fogunk tudni egyezni, hiszen az előző játékvezető jó barátom, csak eddig kiesett az az információ, hogy Ármin volt az. Így sokkal könnyebb lesz majd a megbeszélés, már csak az időpontot kell hozzá megtalálni.
A beszédek már javában zajlottak, mikor betoppantam az iskolába. Soha nem szerettem ezeket a hosszas beszédeket, az ünnepéllyel egybezárva. Diákéveim során is mindig kifogást kerestem, hogy ne kelljen végigülni, hiszen nem érdekelt, hogy melyik elsős melyik házba fog tartozni, vagy éppen melyik ház viszi a házkupát. A kviddics érdekelt egyedül, így addigra mindig beestem a díszterembe. (Igen, nekünk olyanunk volt, nem nagytermünk.) Most, azonban illendő lett volna időben érkeznem, de egy fontos tényező megakadályozott benne. A kisfiam ugyanis nem akart elereszteni, és csak úgy sikerült elszöknöm otthonról, hogy egy csomag cukorkával kell hazamennem. Csodás az apai élet, mit ne mondjak.
Az iskola kapuit átlépve, előjöttek a régi emlékek, de mintha megváltozott volna a terep. Sok minden másképp volt itt, vagy csak rosszul emlékezek vissza. Pedig az ilyesmit nem lehet elfelejteni. A nagytermet viszont ugyanott találtam meg, azonban nem léptem be. Az ajtóban várakoztam, és Ármin társaságában ütöttem el az időt, ameddig barátomat el nem szólította a pódium, és a beszéde. Számomra csak ez a része érdekes, és nem azért, mert a régi ismerősöm szavalja. Ebből megtudhatom, hogy kik az érdekes játékosok, kik igényelnek nagyobb figyelmet a mérkőzések során, és kitől várhatok váratlan megoldásokat. A felsorolt nevek ismeretlenek, a házak közötti bajnokság pedig egész szorosan alakult. Keserű szájízzel vettem tudomásul, hogy egykori házam az utolsó helyen végzett az idényben, alig pár ponttal lemaradva. Erről majd beszélgetnem kell Árminnal, mert van egy olyan sejtésem, hogy érdekesen alakultak a mérkőzések. Mikor meghallom a nevem, megpróbálva nem túl nagy feltűnőséget okozva, a pódiumhoz sétáltam, vettem egy mély levegőt és a diákság felé fordultam. Megigazítottam fekete zakómat, majd belekezdtem.
– Üdvözlök minden kedves Diákot, Professzort és Iskolai dolgozót. Mint azt már tudjátok, ettől a tanévtől új játékvezető diktál majd a kviddicspályán. Jómagam az a szerencsés, vagy talán szerencsétlen személy, aki ezt a pozíciót betölti. Herczeg Ákos vagyok, egykori Bagolyköves diák, exhajtó és a többit elolvashatjátok az Edictumban, ugyanis a szerkesztőség már megtalált. Mellesleg nem azért állok most itt, hogy önéletrajzot mondjak, mert nem erre vagytok kíváncsiak. –legalábbis nagyon reméltem, mert én a helyükben tuti nem lennék kíváncsi az új játékvezető életpályájára. Amúgy is, ha akarnak, majd megkeresnek.
– Az új idénnyel kapcsolatban néhány információ: lesznek változások, ez már biztos. Az, hogy mik lesznek, még megbeszélés alatt vannak, de nem kell aggódnotok. Jóval a mérkőzések előtt megtudjátok majd, és már most mondom, hogyha van valami, amit szeretnétek felvetni, nyugodtan keressetek meg az ünnepség folyamán, vagy bagolyban. A mérkőzések időpontjai, a változásokkal együtt kerül majd ki a hirdetőtáblára, de a házak csapatkapitányai kapnak belőle egy példányt, hogy az olyan csapattagokkal is közölni tudják, akik nem járnak nap, mint nap a Kviddicspálya körül. Nos, mivel nem vagyok nagy szószátyár, és a beszédek se az erősségeim, így vissza is adnám a szót az Igazgatónak. Sikerekben és kviddicsélményekben gazdag tanévet és idényt kívánok mindenkinek. –megkönnyebbülten léptem le a pódiumról, és haladtam Ármin után. Ezzel is megvolnék, bár fogalmam sincs, hogy mennyire is voltam meggyőző személyiség. Az első benyomás nagyon is fontos a diákságban, és reménykedtem abban, hogy ezzel a beszéddel legalább normálisról indulok mindenkivel… vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. szeptember 29. 10:44 | Link

Rabbot Portnipper



   -  Mert mi lesz az?
Dwayne sosem volt túl tapintatos, így most is egyenesen rákérdez az elsőre, amire kíváncsi. Egykedvűen rágcsálja a kekszet - aminek az ízesítésére pontosan nem sikerül rájönnie, talán jobb is így -, kékesszürke szemeit Rabboton tartja, csak fél füllel hallgatja az eseményeket. Kviddics. Olyan sport az, ami soha, de egy percig sem érdekelte, így most sem hozza lázba igazán.
Arra, hogy jól érzi-e magát, csak flegmán megvonja a vállát. Nyilvánvalóan sokkal jobb lenne, ha a barátnője nem költözött volna Indonéziába, jobban csinálnék a hamburgert és értené ezt az átkozott nyelvet. Apropó, nyelv... a szemöldöke kissé feljebb vándorol, ahogy hallgatja a magyarázatot. Végül lenyeli a falatot, aztán rázza meg könnyedén a fejét.
   -  Nem bízok a keleti mágiában. Egyszer ismertem egy srácot, ő kísérletezett távol- keleti rúnákkal meg ráolvasásokkal... aztán egy reggelre tehénfeje nőtt csak úgy a semmiből. Vissza se lehetett csinálni, asszem máig egy farmon van valahol Illinois-ban.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. szeptember 29. 10:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. szeptember 29. 11:12 | Link

Dwayne

Rabbotot szórakoztatta Dwayne "Mert mi lesz az?" kérdése. Akár még válaszolt is volna neki, de mivel nem akarta azelőtt kimondani, hogy Wicker igazgató kihirdetné, és tisztában volt azzal is, hogy mindig van egy-két fülelő diák, így nem válaszolt a kérdésére. Helyette elővett zsebéből egy kicsi pergamen darabot, megbűvölte pálcájával, amin így egy felirat jelent meg, mely feliratott csak címzett olvashatta, majd átnyújtotta Dwayne-nek a papírt.
- Olvasd el, ezen rajta van a válasz, csak ne mond ki. Megértheted, hogy elővigyázatosnak kell lennem.
Miután átadta a papírt, eltöprengett azon, amit Dwayne mondott a keleti mágia iránti bizalmatlanságról. Tudta jól, hogy a maga részéről igaza van. Mivel azonban rajongott a keleti mágiáért, ezért rögtönzött pár lényeges gondolatot:
- Megértem a bizalmatlanságodat a keleti mágiával szemben, mert aki naivan nyúl hozzá, annak bizony meggyűlhet vele a baja. El kell sajátítani az alapokat ahhoz, hogy az ember biztonsággal használhassa. A fő különbség abban van, hogy amíg mi itt nyugaton bizonyos varázs tudás megszerzésére törekszünk, éppen ezért varázslóiskolákba járatjuk gyermekeinket, akiknek így tudása gyarapszik, addig keleten azt gondolják, hogy az ember már eleve minden tudás birtokában van, és így a tanulás nem tudás szerzés, hanem a bennem lévő tudás felfedezése. Ez volt a nyelvtanuló bűbáj lényege is. Nem szavakat meg szabályokat kellett belevarázsolni a fejelmbe, hanem fel kellett fedeznem a bennem rejlő magyar nyelv tudását.
Aztán Rabbot leállította magát mert rájött, hogy itt egy kiselőadásba kezdett, ami talán untatja beszélgető partnerét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. szeptember 29. 20:14 | Link

[Bálint és a levitások, meg Ádi]

Nagyon várta már, hogy találkozhasson Bálinttal. Az egész szünetben az volt a legrosszabb, hogy nem láthatta, és a baglyok röpködése napi legalább háromszor nem adja vissza ugyanazt az érzést, mint amikor beszélhet vele.
A gyógyító szerint szépen gyógyul, aminek nagyon örül. Végre nem lesz mindentől, csak majdnem mindentől eltiltva... ebbe a kis szóba kapaszkodik. Igyekezett, nagyon koncentrált, hogy a szünetben eleget pihenjen, hogy ne legyen erre panasz. Mintapáciens volt - na de ez későn érett be és hamar el is múlt, ugyanis csak a szünetig tartott. Most már úgy érzi teljesen készen áll mindenféle új kihívásra, de azért aggódnak érte, hogy ez könnyen átcsaphat ismét a másik végletbe, szóval még nem nyilvánították gyógyultnak.
Gyorsan összekapja magát, nem cicomázza túl, szereti az egyenruháját, így egyszerűen azt veszi magára, és rá a dísztalárt, aztán már szalad is, szokásától eltérően most nem ér oda öt perccel hamarabb, csak négy perccel.
-Szia!- mosolyog kedvesen a fiúra, és kedve lenne azonnal meg is ölelni, de mivel Bálint nem igazán mutat eféle hajlamot, így inkább visszafogja magát, hogy aztán azonnal el is piruljon, amint meghallja a bókot, nem is válaszol rá csak lesüti a szemeit, azután meg a karját nézi, hogy vajon mit is akarhat vele. Azért pár másodperc alatt ráeszmél, és belekarol a fiúba. Úgy dönt, a levitások asztalához fog idén ülni, mert miért ne... habár ellenérzései vannak, olyan fura és nyomasztó a hasában, de nem igazán tudja megfogalmazni, mi az. Köszön a kékeknek, és integet az eridonos asztalnál ülő Ádámnak akikkel elég jó ismeretségbe keveredett az utóbbi időben, majd hallgatja Igibácsi szavait.
-Ti meg még ügyesebbek!- kiált fel a lány a tapsviharban, azután amikor már ez halkul, ő is halkabban csapja egyik tenyerét a másikhoz, végül abbahagyja, hogy hallja a továbbiakat is. Amikor pedig a bácsi Bálintot nevezi meg kétszer is, csak még jobban tapsol büszkén kihúzva magát. Igen, az ő barátja! Na persze nem úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Az utolsó
Írta: 2014. szeptember 29. 21:19
| Link

Atyai türelemmel nézi a két ifjút, ahogy elmesélik a helyi mérkőzések jelenét és jövőjét, és ahogy kiosztásra kerülnek a díjak. Ezennel pedig minden elfogyott, amit kiosztani szerettek volna. Ármin elszalad, kap egy nem túl kecses véleménynyilvánítást a tanári asztalnál ülő Warrentől, majd bemutatkozik nagyon szűken az új játékvezető és ő is lesétál. Visszalépve az emelvényhez, széles mosolyt küld diákjai felé.
- Idén Öt leköszönő tanárunk van, illetve egy, aki a tantárgyát továbbadja. Kezdjük is vele. Szendrei Véda professzorasszony köszönettel lemond Átváltoztatástan tanári pozíciójáról, hiszen méltó utód nevelkedett gyakorló tanárából, aki idén már hivatalosan is a tanári kar tagjává vált. Reméljük, még sokáig velünk lesz.
Küld egy biztató mosolyt a fiatal professzor felé, majd a diáksághoz fordul ismét. Egy kis mágiának köszönhetően Szendrei professzorasszony arcképe tűnik fel, majd el. Kicsit talán hatásvadász a dolog, de mindig ki akarta próbálni. Ez pedig egy különleges lakalom.  
- Idén elköszönünk Illemtan tanárunktól, Szikszai Attilától is, akire nagy szükség van a minisztériumban, így visszatér előző munkahelyére. Sok sikert kívánunk neki.
Lepillantva elolvassa a következő nevet, majd ismét felpillant. Közben a professzor arca is felbukkan, majd eltűnik.
- Búcsúzik közülünk Révay Nándor is. Halaszthatatlan teendői miatt nem tud tovább köreinkben lenni. Egy nap talán visszatér közénk, ám ha mégsem, reméljük, megleli helyét a világban. Sok sikert kívánunk neki is.  
Kis szünetet tart, amíg mindenki megnézheti a távozó tanár arcát, majd felpillantva két új arccal találja szembe magát ő is.
- Búcsúzik tőlünk Lyra C. Rochard és Kahlil L. Rochard, akik családjukkal egy új életszakaszhoz érkeztek. Köszönjük kitartó munkájukat és sok sikert kívánunk nekik az életben, reméljük meglelik a helyet, ahol boldogan nevelhetik majd fel gyermekeiket.
Kicsit megáll, már nincs szükség arra, hogy a papírjába nézzen, csak szeretne még egyszer, utoljára jól megnézni minden arcot, a lelkes gyermekeket, a tanárokat, akikkel együtt dolgozhatott.
- Az utolsó lemondó nem professzor, a szó szoros értelmében, inkább csak vezetgető, ez pedig én lennék. Nem akarom hosszan magyarázni az okokat. Hamarosan a legkisebb gyermekemnél is unokáim lesznek, méghozzá egyszerre kettő, így itt az ideje, hogy újra nagypapa legyek, és eleget tegyek a kötelességeimnek. Elkél majd ott a segítség, emellett pedig elkezdtem érezni a korom, tudom, hogy nektek egy fiatalabb, életerősebb, újítóra van szükségetek. Tudom, hogy a legjobb kezekben lesztek. Köszönöm a sok kellemes és kellemetlen pillanatot. Az íróasztalom fölött való egyezkedéseket, a sok tanári segítséget. Köszönöm az áldozatos munkát, hogy mindenki egy örök emlék marad nekem, hiszen mind nyomot hagyunk egymásban. Kívánom, hogy fogadjátok jól az új igazgatót, aki talán egy helyettest is talál hamarosan, hiszen könnyebb, ha ketten viszik az itteni ügyeket. Kívánom, hogy az élet a kastélyban továbbra is vidám legyen, hogy a jövőtök szépen alakuljon. Egy szó, mint száz, köszönöm az elmúlt éveket. Most pedig köszöntsétek sok szeretettel iskolánk új igazgatóját, Rabbot Portnippert.  
Biccent egyet-egyet az asztalok felé, majd a tanári felé is, majd megfordulva kisétál az oldalajtón, hogy a becsomagolt bőröndökkel együtt sétát tegyen a kellemes esti hűvösben a vasútállomás felé, miközben az új igazgató elfoglalja a helyét az emelvényen és megkezdi évnyitó beszédét.  

Utoljára módosította:Gróf Wickler György, 2014. szeptember 29. 21:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. szeptember 29. 21:40 | Link

Rabbot Portnopper - az iskolánk új feje



Bizonytalanul veszi át a pergamendarabkát a férfitől, a szeme elé emelve hosszú másodpercekig bámul rá... majd lassan megemeli az egyik szemöldökét. A szeme az emelvényen álló igazgatóra kúszik, majd vissza a mellette ülő férfire, közben bal kezével összegyűri a fecnit és ledobja a tányérja mellé.
   -  Grat'
Az arckifejezését nehéz lenne leolvasni, leginkább furcsa kétség és hitetlenség, mintha azt mérlegelné, a mellette ülő teljesen épelméjű-e. Ám pillanatnyi zavarán viszonylag hamar úrrá lesz. Megköszörüli a torkát, ellentétes kezével - ahogyan hazájában a cserkészek szokták - két ujját a homlokához érintve valami tisztelgés- félét mutat.
Válaszolni igazán már nincs ideje, sőt, nem is szeretne igazán. A figyelmét az igazgató felé fordítja, annak leköszönő beszéde alatt az üres tányérját bámulja inkább. Sokat köszönhet az öregnek, nem egyszer húzta ki a trutyiból már, amikor valamilyen okból bajba keveredett vagy épp fegyelmi eljáráson kellett tanúskodni mellette. A szeme visszasiklik a mellette ülőre. Innentől nem árt óvatosabbnak lenni.
Ahogy Rabbotot, a Bagolykő új igazgatóját szólítják, karba font kézzel fől hátra, a szemével követi az emelvényre sétálót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. szeptember 29. 22:40 | Link

Évzáró/Évnyitó + Dwayne egy kicsit

A pulzusa kb. 200-ra ugrott, amikor meghallotta a nevét. Bár nem lepte meg, hiszen korábban mindent átbeszélt részletesen elődjével, mégis egy leírhatatlan, félelemhez hasonló érzés ragadta el. "Innentől nincs visszaút." Fájdalommal tekintett hirtelen távozó elődje után. Remélte, hogy legalább a vacsorára marad, mert jelenléte adott volna egyfajta biztonságérzetet az első pillanatokban. Így azonban még inkább megragadható volt a tény, hogy a Bagolykő sorsa innentől Rabbot kezében van, és ez a felelősség ebben a pillanatban mázsás teherként nehezedett rá. Mikor felállt Dwayne mellől, akinek még gyorsan odaszólt, egy "Elnézést"-et, hogy hirtelen ott kell hagynia a beszélgetést, meg is érezte ezt a mázsás terhet, mert egy picit megingott. Aztán összeszedte erejét, és kissé bizonytalanul odasétált az igazgatói emelvényhez. Érezte, hogy minden szem rá szegeződik. Körbenézett, de mielőtt megszólalt, eszébe jutott, hogy nem mindenki beszéli a magyar nyelvet, így megfogta pálcáját és szája felé fordítva elmormolta az "ἰδίᾳ διαλέκτῳ λαλούντων" ógörög varázsigét. Ezt nagyon régen tanulta egy görögországi útja során. Amíg tart a hatása, minden hallgató a saját anyanyelvén hallja a szavakat. Rabbot remélte, hogy jól sikerült a varázslat, mert kb. 20 éve használta utoljára. Összeszedte hát minden bátorságát, és belekezdett első igazgatói beszédébe:
- Kedves tanár kollégák, kedves diákok, és mindenki, aki iskolánkhoz tartozik, és ma itt ünnepel velünk! - Rabbot elmosolyodott, és gyorsan körülfürkészte az arcokat. Mivel csak a helyzet miatt amúgy is érthető döbbenetet látta rajtuk, semmi furcsát, vagy "Mi van?" kifejezést, megnyugodott, hogy a varázslata jól sikerült. Így folytatta a beszédet.
- Az a megtiszteltetés ért engem, hogy nagyra becsült elődöm után, akit mélységesen tisztelek, ma én léphetek a Bagolykő Mágustanoda igazgatóinak sorába. - ahogy kimondta e szavakat, ismét összerándult a gyomra. Ettől valószínűleg igen furcsa arcot vághatott, mert néhány diák el is nevette magát. Így gyorsan összekapta magát, és bár a lámpaláz miatt forgott vele a világ, megpróbálta összeszedni a megtervezett beköszöntő szövegének emlékmorzsáit.
- Sokan talán nem ismertek, mert az elmúlt években a háttérben munkálkodtam szeretett iskolánkért. Ma azonban igazgatótokként állok itt, és csak remélni tudom, hogy legjobb tudásom elegendő lesz az igazgatói feladatok ellátáshoz. Ígérem nektek, hogy igyekszem minél hamarabb megismerni mindegyikőtöket, hiszen a személyes kapcsolatok varázsa a mágia legnagyobb titkai közé tartozik.
Rabbot körbenézett a teremben. Itt van ez a sok-sok ember korgó gyomorral, és már legalább egy órája éhesen várják a vacsorát. Nem akarta őket tovább váratni. Elmosolyodott, és előhozta végre szavaiban igazi énjét:
- Sok mindent mondanék még, de szerintem éhesebbek vagytok annál, mintsem hogy ennek az új dirinek a szavait hallgassátok. A vacsora után majd kihirdetem az új tanévre vonatkozó tudnivalókat. Jó étvágyat!
Ekkor intett egyet pálcájával, és az asztalok rogyásig megteltek a manók által elkészített finomságokkal. Rabbot ekkor visszament az előbbi helyére Dwayne mellé. Csak amikor már leült, jutott eszébe, hogy neki most középen az igazgatói székben kellett volna helyet foglalnia. Furán vette volna ki magát, ha most mégis visszaszalad az igazgatói székhez. Remélte, hogy ezt az apró hibát mindenki elnézi neki. Hogy zavarát terelje, és kieressze magából a rengeteg felgyülemlett feszültséget, odafordult Dwayne-hez, és a következőt mondta:
- Túl vagyok az első megpróbáltatáson.
Utoljára módosította:Rabbot Portnipper, 2014. szeptember 30. 07:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 30. 08:37 | Link

Kicsit Valerie, kicsit Warren prof, nagyon a vacsora.

Figyelek tapsikolok, és hangosan éltetem valahányszor az Eridon kerül szóba vagy eridonos lép ki. Én már csak ilyen kis hazaszerető vagyok. Kicsit irigykedve nézem a kint állókat, jó lenne, ha az év végén én is kiállhatnék oda. Bár tudom, hogy tennem kell érte, nem is keveset, ráadásul idén ott a végzős vizsga is, mégis tudom, hogy menni fog. Büszke akarok lenni magamra. Így se rossz a teljesítményem, valahol a harmadik, negyedik helyen lennék évfolyamszinten számításaim szerint, ami azért nem rossz, sőt. De nekem ennél több kell. Felkelt a harci szellem.  Amíg az igazgató beszél, szinte hangtalanul bontom ki a csomagom, hogy egyek egy falat cukrot. Nem ettem egész nap semmit, a gyomromat felkészítettem a mai nagy lakomára. Mindenből akarok enni, ami a közelembe kerül majd, de elfelejtettem, hogy az igazgatói beszéd mindig hosszúra tud nyúlni. Néha egy mosolyt küldök Valerie felé, Jó alaposan megnéztem a fiút, akivel jött, és bár nem tudom, látta-e, de még a hüvelykujjamat is feltettem neki.
Aztán jönnek a kviddicsesek. Ez egy kicsit friss terep még nekem, de már mindent tudok a kviddicsről. Itt majdnem nyertünk, na majd idén, jól bedobjuk magunkat. Aztán Ármin elköszön, ez nem okoz különösebb meglepetést, sőt, örültem neki, hogy most itt volt velünk, mert jó ideje, hogy lemondott, még a vizsgák kezdete előtt, és azóta csak a faluban láttam néha, amikor a gyerekeit sétáltatta vagy éppen Vikohoz sétált be. Tényleg, a kviddicszaküzletet is meg kell látogatnom még a komolyabb edzések előtt. Rá is pillantok a nőre, aki szintén itt van, és kedvesen mosolygok, bár a terem két végéből nem biztos, hogy kiszúrja, hogy neki szántam a mosolygást.
- Mivan?
A távozó tanárok közül Szikszai és az igazgató is meglepnek. Előbbinek óráit, vizsgáját imádtam és nem volt elég, még akarok, utóbbi pedig már szerves része az életünknek. A Mivan amúgy kicsit hangosabbra sikerült, mint szerettem volna, de remélem ezért nem cibálnak Warren professzor elé, elég para az a figura és nem biztos, hogy jól esne, ha kettesben kéne lennem vele egy irodába az „évnyitón történő rendbontás” okán. Nem bontom én a rendet, de azért nem igazság. Az egyik pillanatban még a Mikulás és az örök karácsony hangulatát idéző professzor áll ott, a következőben meg egy ismeretlen figura, akiről azt hittem új tanár, de ezek szerint tévednem kell. Mindenesetre jön a kaja. Bár most kicsit vegyesek az érzéseim, hiszen ezek tényleg nagy változások, azért jól megpakolom a tányérom. Nyáron sokat fogytam, követtem mindent, amit a nővérem előírt, és kezdek jól kinézni, nem mondom, van még mit leadni bőven, és most leginkább egy pár hónapos kismamára hasonlítok, akinek kezd meglátszani a gyermeke, azért most szabad enni. Ki nem hagynám az ünnepi étket. Majd a kviddicsedzések rásegítenek, hogy ne legyek megint én a duci fiú. Különben is, a talár ápol és eltakar.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. szeptember 30. 19:35 | Link

Évnyitó/Évzáró

Egyetlen falat sem ment le a torkán. Ha már rossz helyre ült, legalább az étkezés erejéig igyekezett közösséget vállalni tanár kollégáival, így kiszedett egy csirkecombot, meg némi krumplipürét tányérjára, és körülbelül két percenként szájához is emelt egy-egy kis falat ételt. Ennyi volt most a legtöbb, ami tőle telt. Folyamatosan azon járt az esze, hogy miket kell még kihirdetnie. Wickler igazgató úr egy részletes listát adott neki távozása előtt arról, hogy az új tanévre milyen döntéseket hozott, kiket vett fel a tanári karba. Ezek voltak az ő utolsó döntései, és egyben Rabbot első hirdetni valói. Nem akarta, hogy a diákok a jóllakottságtól teljesen elpilledjenek, elvégre az új tanárok is megérdemlik a teljes figyelmet, ezért hívott egy házimanót, és megkérte, hogy a desszerteket ne küldjék fel vacsora után, csak készítsék elő, majd ő felvarázsolja a megfelelő pillanatban. A manós közjáték persze több tanárnak is feltűnt, sőt talán a diákoknak is, de jelenleg Rabbotnak nem volt ereje arra, hogy perfekt igazgatóként viselkedjen. Az a kevés étel, amit megevett, mindenképpen jót tett neki, mert lámpaláza kissé alább hagyott.

Amikor Rabbot azt látta, hogy a tanárok és a diákok is elégedetten várják a vacsora folytatását, ismét felállt, és némileg határozottabban, mint az előbb, odasétált az igazgatói emelvényhez. Végignézett az arcokon, és örömmel nyugtázta, hogy az étel megtette hatását. Már kevésbé döbbentek, mint előbb. Pálcáját ismét a szájához emelve elmondta az ógörög varázslatot, majd elmosolyodott és némileg bátrabban, mint először újfent beszélni kezdett:
- Most, hogy mindannyiunkat a kellemes jóllakottság érzése öntött már el, tartsunk egy kis pihenést az étkezésben, mielőtt a desszertekkel megkoronáznánk közös ünnepi vacsoránkat. Lenne néhány hirdetni valóm az új tanévvel kapcsolatban, amit még elődöm hagyott rám, mint első elvégzendő igazgatói teendőt. - Most tudatosult benne, hogy a többség nemigen tudja, hogy ki lehet ő, így nem ártana pár szót szólni magáról.
- Először is bemutatkoznék. A nevemet már hallottátok, Rabbot Portnippernek hívnak. Azóta itt vagyok az iskolában, hogy a Bagolykő Mágustanoda megnyitotta kapuit. Alapítónk, Remus J. Lupin hívott meg ide, akivel még szülőhazámból, Angliából ismertük egymást. Annak idején, az első két tanévben, mint tanár, és mint Levita házvezető voltam itt. Aztán nagyon sok probléma merült föl, amikről talán pletyka szinten hallottatok, így lemondtam a házvezetésről, és a tanári munkáról, és átvettem a Bagolykő építészeti feladatait. Egészen mostanáig építészként dolgoztam, és kutatói munkákat végeztem. Nagyon ritkán jelentem meg az iskola lakói között, de mindvégig itt voltam. Néhány hete keresett meg Wickler igazgató úr, hogy nyugdíjba kíván menni, és felkért arra, hogy vegyem át a Bagolykő igazgatását. - Rabbot még nagyon sok mindent tudott volna mondani magáról, de nem akarta ezzel az időt húzni. Kap még úgy is eleget a reflektor fényből, és sokkal fontosabb most, hogy az új tanárokra és új pozíciókra fordítsa a hallgatóság figyelmét.
- Ennyit magamról, most pedig beszéljünk az új tanárokról név szerint. Amikor szólítok egy-egy kollégát, tisztelettel megkérném, hogy álljon fel. Egyrészt azért, hogy mindannyian bátorító tapssal üdvözölhessük, másrészt azért, hogy a diákság is, és én is megtudhassuk, hogy a névhez melyik arc tartozik. - elővette tehát a Wickler igazgatótól kapott listát, rápillantott, és nekikezdett bemutatni az új tanárokat.
- Kezdjük Roósz Péter professzorral, aki az előző tanévben gyakorló tanár volt, és aki az idei tanévtől már teljes értékű tanárként az átváltoztatástant tanítja nekünk. Gratulálunk professzor úr, kívánunk sok sikert a tanári munkájában! [TAPS] – természetesen Rabbot is tapsolt.
- Az idei évben a Navine ház egykori diákjai közül hármat is üdvözülhetünk tanári karunkban. Ennek igen-igen örülök, hiszen a Navine ház ritkábban csillogtatja meg csodáját, mint a többi, de az mindig mély nyomot hagy. Igen, a Navine házban rejlő erő bizony sokunk számára igazi titok. - Itt egy kis szünetet tartott a Navine asztalától jövő örömteli  tetszésnyilvánítás miatt. -  Elsőként Catherina Palarn professzor asszonnyt szólítom, aki az alapszakosok melodimágia oktatójaként tér vissza az almamaterbe. Gratulálunk professzor asszony, nagyon sok örömet kívánunk munkájában! [TAPS] Aztán itt van Czettner L. Zoé professzor asszony is, aki mítoszokról és legendákról tanít majd mindenféle mesés és varázslatos dolgokat az alapszakos diákjainknak. Gratulálunk professzor asszony, önnek is nagyon sok örömet kívánunk munkájához! [TAPS] Végül pedig nagy szeretettel köszöntjük Jimnie Meccoy professzor urat, aki medimágiát tanít az idei tanévtől ötödik, hatodik és hetedik évfolyamon. Gratulálunk professzor úr, sok sikert kívánunk tanári feladataihoz! [TAPS]
Rabbot egy kis szünetet tartott, hogy a taps és az öröm elhalkuljon, és folytatni tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. szeptember 30. 21:16 | Link

Az igazgató úr csak beszél, és beszél, sorolja a diákokat, jön Ármin és az új játékvezető, Viko gyomra pedig lassan félreérthető hangokat hallat, arról nem is beszélve, hogy ott ácsorog a fal mellett, mint aki jót áll magáért, és nem győzi hárítani magáról a furcsa pillantásokat. El is hiszi, amilyen maskarában itt van, nem csoda, hogy feltűnő jelenség, seprűjével a kezében. Wickler professzor belekezd búcsúbeszédébe, persze ezt Eperlány még nem sejti, mindeközben az Eridonosok asztala felé nézelődil. Mintha azt várná, hogy valamelyik régi háztársa még mindig a többiekkel várja a vacsorát. Szomorúan sóhajt, mikor végre rájön, hogy csak felette jártak el az évek. Ő maradt csak vénlány, ő, mert a többiek... de nem tudja befejezni gondolatait, mert az igazgató most jelentette ki, hogy Portnipper professszornak adja át a stafétát. Viko tátott szájjal nézi a terem összességével együtt, ahogy a pocakos, őszülő úr kivonul a pódiumra és zavarában úgy tűnik hirtelen, mintha nem is jutna szóhoz. A fiatal nő emlékszik, hogy mikor kis teljfeles szájú volt annak idején, Portnipper professzor elevatív mágiát tartott, de pont egybeesett a kviddicsedzésekkel, így nem sűrűn járt be. Mondhatni soha, de a tanár úrra azért jól emlékszik. Az újdonsült igazgató azonban nem húzza tovább a szót, nyomban megjennek az asztalokon a lakoma első fogásai. Viko árgus szemekkel tekint a falatozó népségre, aztán visszanéz Portnipper professzorra kiskutya szemekkel. Miért nem ülhet le ő is enni? De Rabbot a szomszédjával és a finom falatokkal van elfoglalva, észre sem veszi a kék süvegben falat támasztó boszorkányt. Éhhalála képei és a temetésén síró-rívó egybegyültek szép beszédei közben zökkenti ki az igazgatói szavak. Tanárok. Végre. Odavonulhat a tanári asztalhoz, mint valami csillag, és ehet majd a desszertből. Hű, biztosan van eperhab, meg eperkrém is... de Portnipper igazgató úr nem mondja a nevét, mi több, egy számára ismerősen csengő játékos neve hangzik el.
- Palarn??! - ez kicsit túl hangosan is sikerült a kelleténél, így Viko most a száját befogva csúszik le a padlóra. Döbbenet. Yar képes volt elvenni Katát? Dehát, dehát...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. szeptember 30. 22:32 | Link

Évzáró/Évnyitó + Vikó és Dwayne

Rabbot kicsit megköszörülte a torkát, és miután ismét elcsöndesedett a terem, folytatta a bejelentéseket:
- Nagy öröm számunkra, hogy ismét köreinkben köszönthetjük Dr Mácsay Zója professzor asszonyt, aki nem csak iskolapszichológusként tért vissza közénk, de önismeretet is tanít mindenkinek alapszakon. Megszaporodott teendőiben nem lesz egyedül ugyanis gyakorló pszichológusként Gál Botond, egykori levitás diákunk dolgozik a keze alatt. Gál professzor emellett Káros szerek ismeretét is tanít érdeklődő mestertanoncainknak. Mindkettőjüknek szívből gratulálunk, és sok sok erőt kívánunk munkájukhoz! [TAPS]
- Számomra különösen öröm, hogy egy olyan egykori diákot üdvözölhetek a tanárok között, akit még ifjú elsős korában magam is tanítottam, már amikor megtisztelte óráimat. - Rabbot Vikót kerste, akit furcsamód a falnál állva látott meg. Intett neki, hogy jöjjön oda a tanári asztalhoz. - Szeretettel köszöntjük Vikohino Thaihasy professzor asszonyt, aki a mágikus sporteszközökről tanít mindenféle érdekes dolgokat a hatodik és hetedik évfolyamosoknak. Gratulálunk és sok örömet kívánunk munkájában! [TAPS] - Ekkor Rabbot meglepetésként odalépett és két puszit, meg egy ölelést adott Vikónak. Ha már eddig a falnál kellett állnia, megérdemel egy kis kivételezést. Rabbotnak most amúgy is jól esett látni minden ismerős arcot, mert így kevésbé érezte magát egyedül. Vissza kellett azonban lépnie az igazgatói emelvényre, hogy folytathassa a bejelentéseket.
- Idén három eddig ismeretlen tanárt is köszönthetünk a tantestületben. Rothman Anton professzor vezeti mostantól az aurormágia gyakorlatot! Gratulálunk hozzá, és nagy kitartást kívánunk![TAPS] Renée Célestine Blanche professzor asszony illúziómágiát tanít az érdeklődőknek. Gratulálunk, és kívánjuk, hogy a tanítás öröme ne csak illúzió legyen! [TAPS] Végül Várkonyi Zoltán professzor segíti az alapszakosokat a csillagok titkainak kifürkészésében. Gratulálunk neki is, és eredményes munkát kívánunk![TAPS]
Rabbot a listájára nézett, már nem sok bejelenteni valója volt. A következő Dwayne új tantárgya lett volna, de ahogy ránézett a tantárgy nevére, majd ránézett Dwayne-re, a villámcsapás erejével hasított bele a felismerés, hogy mi is az a munka, amivel Dwayne-t meg kellene bíznia. Úgy döntött, őt hagyja utoljára.
- Örömmel jelentem be, hogy az Eridon háznak új vezetője van, Mészáros Gréta professzor asszony! [HATALMAS TAPS AZ ERIDON ASZTALÁTÓL] Gratulálunk, és kívánunk neki is nagyon sok erőt és kitartást házvezetői munkájához![TAPS még egyszer] - az eridonosok nem bírnak magukkal, majdnem két percbe telik, mire el tudnak végre csöndesedni. Rabbot persze türelemmel kivárja, elvégre mindenkinek jó, ha kifejezik szeretetüket az új házvezetőjük iránt.
- Emellett azt is bejelentem, hogy iskolánknak új gondnoka van. Szeretettel köszöntjük Xevyr Zebulon urat közöttünk. Tapsoljuk meg őt is, elvégre egyes diákok csíntalanságaihoz kötél idegekre van szükség. [Rövid, gyérebb taps]
Rabbot összeszedte gondolatait. Az a megbízatás, amit Dwayne-nek készül felkínálni, első önálló igazgatói döntése. Úgy kell tálalnia, hogy arra ne lehessen nemet mondani.
- Utolsó bejelenteni valóim a sokak által jól ismert Warren professzorral kapcsolatosak. Először is, leadta az aurormágia gyakorlat tárgyat, és ő mostantól túlélési alapismereteket fog tanítani az alapszakos növendékeknek. Bár, mint egykori építész mondom, a kastély biztonságos, de azért nem árt felkészülni mindenre. Üdvözöljük Warren professzor új tantárgyát, és sok sikert kívánunk neki tanári munkájához! [TAPS]
Amíg a taps elült, volt ideje Rabbotnak kitalálni, hogy ötletét hogyan vezesse fel. Miután újra csend lett, folytatta is mondanivalóját:
- Sokan, főleg az új diákok, talán már csak a történelem könyvekből ismerik azt az időt, amikor két nagyszerű professzor állt ennek az iskolának az élén. Egykori elődömre Remus J. Lupin professzora gondolok, aki nem csak alapítója ezen intézménynek, hanem minden szeretetével és emberségével példaértékű lehet mindannyiunk számára. Remus azonban nem volt egyedül. Nehéz lett volna elképzelni a kedves Remus professzort, amint az iskolai rend fenntartójaként járőrözik éjszakánként a folyosókon tilosban járó diákok után nyomozva. Szerencsére itt volt barátja, Perselus Piton professzor, aki mialatt Remus vezette iskolánkat, defenzorként segítette munkáját. Azóta, hogy Piton professzor távozott a szeretett iskolánkból, nem is akadt méltó utódja... - itt egy kis szünetet tartott a hatás kedvéért - ...egészen mostanáig. - A teremben teljes csönd lett, mindenki feszülten várta a folytatást. Rabbot ekkor Dwayne felé fordult, és hozzá intézte a következő szavakat, úgy, hogy mindenki jól hallja.
- Kedves Warren professzor! Mint a Bagolykő Mágustanoda frissen kinevezett igazgatója kérdezem Öntől (angolul: tőled), hogy elvállalná-e Piton professzor egykori munkáját, és lenne-e Ön a Bagolykő Mágustanoda új defenzora? - a teremben síri csend volt és most minden szem Dwayne-re szegeződött.
Utoljára módosította:Rabbot Portnipper, 2014. szeptember 30. 22:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 440
Évnyitó ünnepség
Írta: 2014. szeptember 30. 23:41
| Link

a vadi új igazgató és Warren
de úgy különben meg bárki

Hm. Alig teszem be a lábam a suliba, már váltják a fél tanári kart meg az igazgatót. Jellemző. Ábrázatomon egy szépnek koránt sem mondható, sokkal inkább groteszk vigyorral hallgatom a stafétaátadást. Tapsolok párat, ahogy illik, és amint végre előttünk terem a vacsoránk, felemelkedem az asztalon fetrengésből, hogy egy sóhaj után neki lássak a lakomának.
Ahogy magamba diktáltam azt a két pazar fogást, hanyagul teszem le evőeszközeimet, és elégedetten hátradőlve terpeszkedem el a székemben, miközben figyelem, ahogy az újdonsült igazgatónk nekiáll szervezni valamit a manókkal, aztán lép az emelvényhez ismét. Iszom egy kis sütőtöklevet, figyelve a felszólalót. El-elnézek az általa említett kollégák felé, néha nagyon behajolva az asztalra, vagy épp fejem hátravetve tekintve el a többi tanár mögött a megfelelő irányba. Pont akkor mutat be engem Portnipper, amikor az imént említett művelet közben hintázok a székemen. Lazán az égbe dobom jobbom, jelezve, hogy igen, az én vagyok, köszönöm, aztán szépen a mellettem ülő támlájára vetem leengedett kezem. Így dülöngélek tovább a székemben, és szemöldökömet megemelve, mosolyogva hallgatom, amit Warrennek ajánlanak. Defenzor, mi? Jól megy egyeseknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Évnyitó
Írta: 2014. október 1. 00:04
| Link

A mai nap, már biztosan nem tartozik bele Zoltán fényes napjai sorába, s inkább a feketékhez sorolandó, mint a sima, hétköznapi szürkékhez. Nem mintha bármire készült volna, nem mintha bármit is elvárt volna, így rezzenéstelen arccal állja végig a hosszúra nyúlt igazgatói beszédet, ráadásul még csak nem is egyet, hanem mindjárt kettőt, a leköszönőét és a beköszönőét. Ez az este az igazgatók estéje, és Zoltánt nem tölti el örömmel a változás. A kis köpcöst már legalább megismerte, ezt a másikat pedig még látni sem látta, és kicsit csalódottan álldogál a fal mellett, várva, mikor hangzik el végre a neve, mert, ha már nem adatik meg neki, hogy a lakomán részt vehessen, legalább idejében visszaérjen a Csárdába, hogy még elcsípje a szakácsot, mielőtt letenné a fakanalat, hogy ehessen valamit, mert meglehetősen éhes már ahhoz, hogy így feküdjön le. A sok ismeretlen arc, a szokatlan környezet, arra sarkallja, hogy véget vessen a mai estéjének, de már nem akar pont a lényeg előtt lelépni, ám az a bizonyos lényeg, csak nem következik be. ~ Jól elhúzzák ezek itt a dolgokat ~ jegyzi meg csak úgy magának, nem ítéletképpen, csak, mint ténymegállapítás. Tapsikol ő is, amikor illendő tapsikolni, de az egyik ilyen taps után, a tőle nem messze álló kék süveges nő, a földre guggol. Az okát nem tudja, nem is nagyon érti, tanácstalanul bámul körbe, valaki szalad-e a segítségére, aztán csak vállat von, mert az események pörögnek tovább. Amikor végre a tanárok bemutatása következik, érdeklődve tekint a kollégákra, arcokat és neveket memorizál, tantárgyakhoz kötve őket. Mindig könnyen ment neki az ilyesmi, a tanulók nevei is könnyedén a fejébe ugranak majd. Közeledik az est vége és végre-végre az ő neve is elhangzik. Bár finoman meghajol, nem kerít nagy feneket a dolognak, az első pillanatban, ahogy másra terelődik a figyelem, nevezetesen a desszertre, kioson a Nagyterem ajtaján és a csárda felé baktat sietősen. Célját végül is elérte, az édességet amúgy sem szereti, de összegzésként megjegyzi magában, hogy mégis csak a fekete zakóját kellett volna felvennie. Elkönyveli az estét a felejthető emlékek közé, szállására érve pedig, rendel egy adag marhapörköltet, hideg nokedlivel, mivel az aznapi kínálatból már csak az maradt neki. Azért nem kell sajnálnunk, ő elégedett a maga módján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Professor Xevyr Zebulon
INAKTÍV


Don't make limonade!
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 250
Évnyitó
Írta: 2014. október 1. 18:16
| Link

Csak állt a sarokban, és nem csinált semmit. Úgy tűnt, senki nem veszi észre őt, a tanárok is egymás után mennek el előtte köszönés nélkül. Ő pedig nem fogja magát törni, hogy a kedvükre tegyen. Elméjét kikapcsolta, lehunyta a szemét, és várta, hogy teljen az idő. Elképzelte magát kívülről, ahogy falnak vetett háttal áll, lehunyt szemmel, mozdulatlanul, míg minden más felgyorsított tempóban zajlik körülötte. Remélte, hogy nem lesz semmi gubanc, és egyszerűen végigácsoroghatja az ünnepélyt. Csak egy-egy szót fogott föl a beszédből. Nevek, rangok, számok, kitüntetések, bla, bla, bla. Számára sosem jelentettek neki semmit a kitüntetések. Egyedül a professzori név volt, amit nem csak hogy képes volt elfogadni, de el is várt, hogy használják.
Először akkor nyitotta ki a szemét, amikor a folyamatosan sutyorgó diákok hirtelen befogták a szájukat. Mennyei, csodás csönd, melynek kizárólag baljós eredete lehet. Szóval lemondott az igazgató. Legszívesebben vállat rántott volna, és visszatért volna szempillái oltalmába, azonban ez az információ őt is érintette. Mindent a régi igazgatóval beszélt meg, és csak remélni tudta, hogy az új is tisztában van mindennel. Innentől megint nem figyelt, elragadták a gondolatai. Arra reagált csak, mikor a nevén szólították.
Xevyr Zebulon - Professzor... - dünnyögte bosszúsan, majd tett két lépést előre, hanyagul felemelte a jobb kezét, jelezve, hogy róla van szó. Elég gyér taps... Sóhajtott egyet, aztán visszaállt a sarokba. Úgy tűnik, itt a gondnokokat nem veszik emberszámba... Pedig ha tudnák, hogy csak mellékesen az, kényszerből, talán nem így állnának hozzá. De majd ő megmutatja. Bebizonyítja, hogy ő igenis menő. A professzorok mindig menőek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Science isn't about WHY. It's about WHY NOT.

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 1. 21:55 | Link

Moondance
~Évnyitó/Évzáró~

A tények állása szerint egy ígéretes napnak nézek elébe... Sikerült ma korán kelnem, ami átlagba véve ritka eset... Megismertem egy mérhetetlenül kedves lányt, aki nem mellesleg a háztársam is... a kékek számát gyarapítja velem együtt... Meg persze az ő kötél idegzetű kutyuskáját, Démont is volt alkalmam megismerni, akinek nem mellesleg pihe-puha bundája van, amelyet élvezet simogatni... Sikerült békés csevejt folytatni a lánnyal, amelynek persze az állatkáink voltak a témája... A cicám mindig újabb és újabb meglepetéseket tud nekem okozni, sohasem tudom biztosra, hogy mire számítsak tőle, amit meg a mai napra tartogatott, azt végképp nem jósoltam volna meg. Figyelem a lány szavait érdeklődve, mint mindig... Általában rá figyelek, de néha lopok egy rövidke pillantást és a masnis brigádra nézek, hiszen ilyet sem minden nap látni... Moondance is hasonló véleményen van, mint én, de azért ő tud mondani olyan dolgot, amely vetekszik ezzel a "ténnyel" a lábainknál... ~Egy rakás pici kutyus... Istenem, az milyen aranyos lehet...~ A gondolataim még az egyik pillanatban itt, a másikban pedig a terem másik részén járnak... Az igazgató úr egyre több dolgot közöl, amelyeknek ezekben a pillanatokban nem vagyok tudatában... Annyi változás lesz majd a következő évben, amelyeket bizonyára meg kell majd szoknom... Ahogy egy kicsit előbb a nevek, most a változások terelik el a figyelmem... A végén azért feleszmélek az elbambult állapotból és a figyelmemet Moonra helyezem... immáron már a régi vagyok...
- A pici kutyusok aranyos kis jószágok... imádom őket!
Végül is szinte minden ember szereti őket, aki meg nem annak nincsen szíve, vagy éppenséggel, ha van is, akkor az a bizonyos szerv kőből készült... Annyi a biztos, hogy a lány nem ezekhez az emberekhez tartozik és ezt a tényt viszont biztosan tudom... A tekintetemet megint leeresztem Démonékhoz és inkább őket figyelem... Végül is az igazság az, hogy nem lehet őket megunni, vagyis szerintem nem... A kutyusékat nézve elgondolkodtam... leszűkítettem a hatalmas teret csupán csak négy élőlényre és találtam köztünk egy kakukk tojást... Moon az, rajta nincs masni... Az én pihent elmémet viszont ez nem hagyja nyugodni... Ez csupán egy átmeneti tényező, ha rajtam múlik...
- Észrevettem valamit... Démonon, a cicámon, meg rajtam is van masni... Te viszont kakukk tojás vagy, de ha akarod segíthetek ezen... Kérsz egy szalagot?
Aranyos kiskutyaszemekkel néztem a lányra, remélem ez elég ahhoz, hogy beadja a derekát... Affelől viszont megnyugodhat, van még szalag ott, ahonnan ez jött...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 686
Írta: 2014. október 1. 23:48 | Link

Keiko, meg egy kicsit apa, anya, Keikoapu, Anton

Mindenkit megtapsolok, rendesen megneveltek a szüleim, persze a Levita ház diákjainál kétszer olyan erősen csapom össze a kezem. A végére már tiszta piros lesz, azt is elfelejtem, hogy éhes vagyok, mert nagyon fáj a kezem. Persze én akartam, hogy így legyen. Az állam kicsit még le is esett, amikor elmondták, hogy Bálint mennyi pontot szerzett, mert ez nagyon ügyes embert jelenthet, és Runa tizennégy kiválója se semmi. Nagyon jól0 kell idén teljesítenem, hiszen itt mindenki nagyon ügyes, nem akarok kilógni, hiszen lehetőségem van a ház diákjának lenni és ez által a házhoz tartozni.
- Nagyon király.
Nagyon rendes az igazgató úrtól, hogy ilyenre is gondol. Ajándék édesség. Jól fog jönni, ha egy kis csokira vágyok majd. Biztosan lesz olyan nap, amikor késő estig bent leszek, és fent alszok. Ha akkor megkívánok egy csokit, biztosan lesz nálam. Intek apának, és meg is mutatom Keikonak, erre egy másik bácsi is visszaint. Egy pillanatra megtorpanok, de aztán szélesen elmosolyodok, és neki is visszaintegetek. Elég érdekes figura. Biztos apa barátja, neki elég sok fura figura van a környezetében. Keiko apukája is itt van, követem a tekintetemmel a lányét, és ki is szúrom a férfit.
- Eljött megnézni az évnyitót? Nagyon rendes. Anyának is itt kellene lennie, de lehet, hogy sokáig dolgozik.
Pedig azt mondta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ide érjen. Tudom, hogy nagyon sokat költött mostanában a házra, meg rám, de jó lenne, ha történne valami csoda, és több időt tölthetnénk együtt. Folyton visszajár Pestre, hiszen ott alakította ki az ügyfelei körét, így onnan jön a pénz is. Viszont Keiko apukája igazán kedves, hogy eljött, ez nagyon szép gesztus, csak kár, hogy nem ül le, biztos nem nézne rá rossz szemmel az igazgató úr. Amíg az előbb említett beszél, addig hol apát, hol Keikot nézem. Bevallom, egy kicsit aggódom, hogy nincs itt anya, de igyekszem inkább a tanári asztal közelebb eső felét megnézni. Apa egy másik bácsival beszél, kíváncsi vagyok, mit fog tanítani, ő is, meg az a bácsi is, aki az előbb rám mosolygott. Aztán jönnek a kviddicshírek. Jót mosolygok a végén a megjegyzésre, és arra, ahogy apa, bár igen illetlenül, de kifejti a véleményét.
Az új emberke bemutatkozása után ismét az igazgató úr jön, aki lemond. Egy pillanatra megállok a mozdulatban, majdnem elnevetem magam, mert azt hiszem, tréfálkozik. Azonban, amit mond, nagyon komolynak hangzik, és a végén az általános felzúduló hangot megértem.
- Portnipper? Ő kicsoda?
Alig, hogy érdeklődve fordulok Keiko felé, fel is áll a férfi, aki eddig apával beszélgetett. A homlokom kicsit ráncolódik, összevont szemöldököm miatt. Azt hiszem, nekem kicsit gyors még a tempó. Egy kicsit el is vesztem a fonalat, míg ismét rájövök, hogy változott minden előttem. Finom illatok árasztják el az orom, és egyből korogni kezd a gyomrom. Oké, határozottan éhes vagyok. Veszek is egy kis krumplit és hozzá husit meg salátát, amit jóízűen el is fogyasztok. Mire a desszerttel is végzek, kicsit jobban megismerkedem Keikoval is, így újra tudok figyelni az új igazgatóra. Bemutatja az új tanárokat, szerencsére közel vagyok az asztalhoz, így egész jól látom a tanárokat. Alig várom már a tanórákat is. És akkor… ott van ő is.
- Anya?
Bár ő nyilván nem hallja, legfeljebb Keiko és akik a közelünkben ülnek. Csodálkozva nézek rá, majd a velem szemben ülő lány felé fordulok.
- Az anyukám is itt fog tanítani, és nem is tudtam róla.
Pedig sejthettem volna, de ezek szerint ezt meglepetésnek szánta. Talán vissza se megy Pestre többet, csak itt lesz velem. Olyan jó lenne. Mondjuk necces is, mert utálják egymást.
- Azta, apukád is tanár lett? Ez nagyon jó, akkor sokszor itt lesz.
Csak azt nem értem, hogy a féri miért nem maradt. Biztos halaszthatatlan dolga akadt, csak ez lehet az ok. Azt pedig, hogy apa másik tárgyat tanít majd, csak késve érzékelem, és azt is, hogy a mosolygós bácsi lesz helyette. Mondom én, hogy ismerik egymást.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. október 2. 11:43 | Link

leginkább Rabbot Portnipper



Egy biccentéssel nyugtázza mindössze a visszatérő új igazgató megkönnyebbült megjegyzését, a keze ekkor azonban már a szedőkanál után nyúlik. Végre ehetnek. Egy hellyel- közzel egyedülálló férfinek értékelnie kell minden pillanatot, amikor lehetőséget kap rá, hogy a gyomrát meleg étellel tömje meg. Az apja még gyerekkorában megtanította erre az igazságra, azóta is tartja magát hozzá.
Az ízlése az utóbbi időben egészen hozzászokott az európai ételekhez, így már tudja, mihez szabad nyúlni és mihez nem. A számára bizarr fogásokat továbbra is kihagyja, mindenkinek jobb a békesség. Egy sült csirke barbár módra történő feldarabolása közben néz föl először, majd a desszerteknél másodjára. Ahogy a gyomra végül megtelik, a vidám is sokkal nyugodtabb, derűsebb hely lesz.
A tökéletes idillt végül az igazgató újabb beszéde szakítja meg. Nyugodtan nyúl a porcukros fánkok után, hátradőlve harap bele, miközben Portnipper felsorolását hallgatja. Új tanárok, új tantárgyak. Ő maga, fánkkal teli keze okán nem tapsol, a lelki nyugalom legfelső fokán eszegeti a desszertjét, tudván, hamarosan teli hassal fekhet le aludni.

Az első komoly balsejtelem akkor fogalmazódik meg benne, amikor Portnipper valahogy... kihagyja a nevét.
Lassan emeli föl a tekintetét rá, amikor az igazgató rövid hallgatás után a gondnok kilétére tér ki. Fél kézzel leporolja a porcukrot a pulóveréről, már amennyire ez sikerül. Előre dől, hogy a könyökével az asztalra támaszkodva láthassa a fickót, épp magában elkönyvelné teljes idiótának, amikor... elhangzik a neve.
Felvonja a szemöldökét, érzi, ahogy nem igazán láthatóan, de kifut az arcából a vér, amikor a legtöbb szem és arc felé fordul. Lámpalázasan süti le a szemét egy pillanatra, majd néz vissza Rabbotra, egyre sötétebb sejtelemmel hallgatja az igazgatót Mit akar ezzel az egész történelemórával? Nyel egyet, ösztönösen ismét leporolja a pulóverét.
Ekkor pedig néma csönd lesz.
Összevonja a szemöldökét, jobbra néz az asztalszomszédjára, megformál egy néma "mivan?" kérdést, mintha tőle várna útmutatást. A szája elnyílik, érzi a tekinteteket magán, amik valahogy égetni kezdik a bőrét. Hosszú, kínos másodpercekkel később találkozik a tekintete az igazgatóéval. Ismét nyel egyet.
Majd egyszerűen bólint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. október 3. 14:17 | Link


Évzáró/Évnyitó + Dwayne, Várkonyi, Xevyr és Anton + mindenki, aki még a falnál ácsorog

Kissé hosszabbra nyúlt az új tanárok bemutatása, mint azt gondolta. Nyilván a szituáció mindenkinek új, hiszen ahogy Rabbotnak ki kellett állnia, és be kellett mutatkoznia új igazgatóként, ugyanúgy minden jelenlévőnek el kellett fogadnia őt, mint új igazgatót. Ez pedig senkinek sem egyszerű. Örült azonban, hogy a második körben már sokkal kisebb feszültséggel, sokkal inkább önmagát adva sikerült beszélnie. Alapvetően tetszett neki az új tanárok reakciója. Különösen Anton lezsersége tűnt fel neki. Az ilyen megnyilvánulásokkal mindig szimpatizált, így meg is jegyezte magának. Ugyanakkor igyekezett minden kollégára és minden diákra figyelni, elvégre mostantól mindegyikük élete és problémája kicsit rá is tartozik, és akkor lehet csak jó igazgató, ha meg tudja teremteni azt a környezetet, amiben mindenki a legjobbat hozhatja ki magából. Ezen már dolgozott is az elmúlt hetekben, hiszen a ma estére még egy olyan különleges meglepetést is tartogat mindenki számára, ami egyedülálló lesz a Bagolykő történetében.

Feltűnt neki, hogy több új kolléga is a falnál ácsorog. Ezt nem tudta hova tenni. Egyáltalán miért áll bárki is a falnál ezen az ünnepi estén. Így intett minden tanárnak, hogy jöjjön ide a tanári asztalhoz. Sajnos Várkonyi professzor hamarabb távozott annál, mintsem hogy észre vette volna Rabbot hívó jelzését. Ugyanígy intett a sarokban álló új gondnak is, hogy foglaljon helyet közöttük, mert ez az este az ő estéje is, ne húzódjon félre.

Most azonban Dwayne-t figyelte. Várta a reakcióját, és mivel először úgy tűnt, mintha ledermedt volna, Rabbot élt a gyanúperrel, hogy nem biztos, hogy jól megértette, mire is kéri. Meglepő volt, hogy Dwayne már a fánkokat eszi, hiszen a desszerteket még nem szolgálták fel. „Lehet, hogy a manók vele kivételeznek.” - gondolta Rabbot, aztán eszébe jutott, hogy vajon nem abban a tálban landolt-e a manók korábban említett meglepije, és csak azért küldték fel Dwayne-nek, hogy jót mulathasson már előre. „Érdekes mulatság lesz.” Lassan teltek a másodpercek a feszült csendben, aztán mikor Dwayne végre bólintott, sokan heves tapsba kezdek, mások arcán meg láthatóan egy kisebb sokk vonult végig, a „most aztán biztosan végem van” tekintet kíséretében. Rabbot is tapsolt, és odament, hogy egy kézfogással nyomatékot adjon a kinevezésnek.

Miután visszatért az igazgatói emelvényhez, jó étvágyat kívánt a vacsora folytatásához, majd egy pálcaintéssel felvarázsolta a desszerteket, ő maga pedig leült, de most már a helyére, az igazgatói székbe tanári asztal közepénél. Szerencsére pennát és pergament mindig hord magánál, így írt egy rövid levelet Várkonyinak, amiben elnézést kért tőle, hogy nem invitálta hamarabb, és ha egy mód van rá, térjen vissza a nagyterembe, a tanári asztalhoz, mert szeretné, ha a mai este végén mindenki együtt lenne, ugyanis van még bejelenteni valója. Mivel nem rohanhatott el baglyot küldeni, ezért hivatott egy manót ismét, akit tisztelettel megkért, hogy juttassa el Várkonyi professzornak az üzenetét. A manó szavát adta, hogy személyesen intézkedik az ügyben, majd egy hangos puffanás kíséretében eltűnt.

Rabbot végre lazíthatott egy kicsit, és most már túl volt az első feszültségeken. Úgy érezte, ha nem is tud tökéletesen igazgatóhoz méltóan viselkedni, de oda tud figyelni az emberekre, ami talán a legfontosabb abban a tisztségben, amiben most helyt kell állnia. Érezte, hogy rettenetesen éhes, ezért ki is vett magának két szelet tortát, meg két fánkot és a szépséges étkek látványától csillogó szemmel, jó ízűen nekiesett az édességcsodáknak. Mivel nem egy jófajta mézbor is volt az asztalon, és Rabbot úgy érezte, van oka ünnepelni, de hát mégsem tenné magába, így megfogott egy üveg bort, és kezdeményezendő egy jónak ígérkező beszélgetést  a mellette ülő Antonhoz fordult, majd egy igazi őszinte rabbotos mosoly kíséretében, melyben igyekezet kifejezni minden szimpátiáját, megkérdezte tőle:
- Tölthetek kolléga?
Utoljára módosította:Rabbot Portnipper, 2014. október 3. 16:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 440
Évnyitó ünnepség
Írta: 2014. október 3. 20:24
| Link

Warren és a vadi új igazgató
de úgy különben meg bárki

A hintázással felhagyva, egy kellemesen kitekert testhelyzetben várom, mi lesz a nagy kinevezéssel. Á, és végre valahára, Warren összeszedi magát annyira, hogy bólintson. Juhéjj! Megvan a defenzorunk. Fejem fölé emelem a kezem, úgy tapsolok párat, aztán szinte unottan sóhajtok egyet, és kezdek el nézelődni az asztalon, mit lehetne még az arcomba nyomni.
Az iskola új direktora leteszi magát mellém, az Őt megillető helyre. Hm. Tényleg jól középre pofátlankodtam itt a tanári asztalnál. Dehát ez így van rendjén. Elég az hozzá, közben feltűnik előttünk a desszert kínálat. Ó, az a túrós sütemény egész jól fest. Veszek magamnak egyet, közben pedig...
- Hm? - reagálok először ennyit a figyelmes, egyben ismerkedést kezdeményező kérdésre, mert nagyon el vagyok foglalva azzal, hogy a finomság egyben elérjen a tányéromra. Fogaimat összeszorítva koncentrálok, végül sikerül magam elé helyeznem.
- Ah... - adom a felismerés hangját, ahogy meglátom, mit is kínálgat nekem Portnipper. Bólintok párat, és megtörlöm egy szalvétában a süteménymagamhozvételi hadműveletben összekent kezemet.
- Persze, köszi. Csak bátran, igazgató úr. - biztatom a mellettem ülőt, miközben felmarkolom és elé tolom a kiürült kupámat. Épp ideje újratölteni.
- Jó választás a Warren gyerek. - bólogatok, közölve egyszerű véleményemet az iménti kinevezéssel kapcsolatban. Mondjuk auror kollegám valószínűleg nem hiszi, hogy így vélekedem róla. Ami persze nem csoda. Szemtől szembe inkább piszkálódni szeretek, és az emberek háta mögött dicsérni őket. Emelem mézborral teli kupámat az igazgató felé, majd nagyot kortyolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Leginkább a diri
Írta: 2014. október 4. 04:19
| Link

/asszem, nem leszel nagyon közömbös/


Az első falat nokedli, nehezen csúszik, kiszáradt torkán. Utóbbin nincs mit csodálkozni, hiszen egész este nem ivott semmit. Ha igazán belegondol, a szomjúság jobban meggyötörte, mint az éhség, de az a sok felesleges szócséplés is bosszantotta. ~ Hál Istennek, vége ~ gondolja egy pohár vörös, habzóbort töltve magának, mielőtt folytatná a nyögve nyelős vacsorát, ám a következő falat már nem jut el a szájáig sem, nemhogy a gyomráig, ugyanis egy iskolai manó tűnik elő a semmiből, azonnal hadarni kezd, méghozzá valami szőrnyű dialektusban.
-Hátoszt gyűjjék azonnal vissza az uramnak oskolába, mer' a diri úr hivatni tetszik önt magát! Azt is izeni, hogy velem jobban jár, ha jön, de azonnalisággal izibe! -Csak kerekednek Várkonyi szemei, nem nagyon érti, mit akar a kis lény, elhinni sem nagyon hiszi az üzenetet, amit az igazgató mellékelten küldött, de legfőképpen lefeküdnie akaródzna inkább. A manó kezét nyújtja, hogy a férfi belekapaszkodhasson és várakozó tekintettel néz a tanárra. Zoltán leteszi a villáját, megtörli a száját, némi pénzt dob az asztalra és kelletlenül áll fel.
-Rendben, de ha harmadszor is éhen maradok ma ezen a nyűves ceremónián, hát akkor...- Nem tudja befejezni, mert megragadja a felé nyújtott apró kezet és a következő pillanatban már újra a Nagyterem ajtajában áll. ~Ez a nap már soha nem ér véget? ~ A kérdés költői, ő is jól tudja, és nagyot sóhajtva, égre emelt tekintettel nyomja le a kilincset és lép be az ajtón, a vigyorgó manót szó nélkül ott hagyva. A fényes teremben semmi nem változott az alatt a pár perc alatt, amíg távol volt, az arcok a régiek, csak a pofazacskók teltebbek, a beszédeknek talán vége, ez legalább örvendetes. A tanári asztalhoz sétál faarccal, és leül egy üres helyre. Szemkontaktust keres az új igazgatóval, és ha talál, egy biccentéssel üdvözli. Úgy van ezzel az egésszel, hogy örüljön, hogy itt van, ha majd akar valamit, biztosan közölni fogja. Ő a részéről most valamit kaját többre értékelne bármi másnál, az ágyát kivéve. Ám gondolatban előveszi a kis zöld noteszét és beír egy jó pontot Portnippernek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
Független varázsló, Ördög ügyvédje, Staff, Programszervező


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. október 6. 00:04 | Link

Leonie
-meg az eridonosok asztali eseményei-

Összedőlés, év eridonosa, nagy éljenzés, kiáltás, táncolás és ugrálás az igazgatóig, Leonie megpörgetése - év prefektusa, fennakadás, Luca, Leonie tart-fog, hasraesés, nagy röhögés. Vidám arcok, hátba veregetés, színes forgatag. Karnevál. A többi bejelentés, még több bejelentés, kviddics, év diákja, iskolaelsők, büszkeségek, hosszú-hosszú, nagyon hosszú, a személyzet változik, minden változik...a sunyiban elindított nassolni való elfogy. Elfojtott kacagás, viccmesélés az eridonos asztalnál és nagy tapsolások, otthonos légkör. Új tanárok, új igazgató - új terep, ismeretlen partner. Wickler már hozzászokott a mókáikhoz, meglátjuk, Portnipper miként áll a szelíd, színtiszte őrülethez, Keith a tekintetét keresi az újnak s réginek is, kedves (el)köszöntés, hála, majd újra, ismét csak elsüpped Leonie karjai között, mosoly, békesség, lázas várakozás, növekvő haskorgás...vacsora.
Húsleves hússal, hagymaleves pirítóssal, pálca elő, Leonie leönti magát, Leonie leönti Keith-t, Leonie leönt mindenkit, franciasaláta, sültek, rántott finomságok, halak, lazac, teleszáj, kacagás, a csirkecomb felpattant a tálcáról és megpróbál elrohanni - halk pukkanás, a csirkecomb felpattan a levegőbe, majd ráesik egy ártatlan elsős fejére.
Még több bejelentés. A rebarbarás morzsa édes ígérete.
A fül csokis, a nyak csokis, Merse a közelben, barátok a közelben, vidám integetés, és az ijesztő-örömteli felismerés; végzősök lettünk!
Hangos hullámokban előtörő hangoskodás az eridonos asztalnál, erős évfolyam, jó közösség, vidámság, itt van Erik, itt van Ashley, mindenki. Idén minden más lesz, még csak Keith tudja, mennyire - mikor ebbe belegondol, reflexszerűen csak még erősebben szorítja Leonie kezét, majd rákacag. Alig várja a budanekeresdi forgatagot. Képtelenség nem vigyorogni.
- Leonie, mielőtt majd visszamegyünk az Eridonba ünnepelni, szerintem menjünk le és kérjünk még sütiket a manóktól. - Suttogja egészen közel hajolva - no nem amiatt, mert különösebben titkolnák buliszervezési terveiket, de a közelhajolás megfelelő alkalmat teremt arra, hogy nyomjon a vöröske orrára egy puszit, és egyúttal kiszedjen a hajából egy apró kis tésztadarabot.
- És...ahm. ühhm. - Muszáj hozzátennie, mennyire boldog, mennyire szép az élet, és mennyire hiányzik neki a tűzijáték és a konfetti a Nagyteremből. Szerencsére mindebből az Eridonban épp kielégítő mennyiség van.
Lábdobogás, könnyed dúdolgatás, egyszer úgy tűnik, hogy mindjárt felpattan, beletúr a hajába és kirohan, mert már nem bírja tovább, máskor pedig úgy húzódik drága pajtása mellé, mintha legszívesebben egybevarrná a piros talárjaikat.  
- Domdomdomdomdomdomdom...mmm-mennyei. Isteni ez a rebarbarás morzsa. - Mély, jóleső borzongás, szinte várja, hogy az étkezés végén Leonie, ahogy szokta, belefúrja állát a vállgödrébe.
- Nagyon szeretlek, Lelloly. - Teszi hozzá aztán könnyedén, először rá se nézve a pajtira, majd félig-meddig feléfordulva, az orra alatt somolygó kis játékos mosolyával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 7. 15:25 | Link

Miko

Hát megbukott. Nem mintha másra számított volna, elvégre egy vizsgájára sem ült be, és az igazat megvallva annyira nem is érdekli a dolog. Bár azért idén nem ártana, ha összeszedné magát, ha nem akar még ötven évesen is az iskolapadban ülni.
A nyarat szöszkééknél töltötte, mert a lány családja volt olyan rendes, hogy nem hagyta őt a híd alatt aludni. Persze mehetett volna "haza" is, már, ha azt a horrorfészket otthonnak lehet nevezni. A szülei a komornyikkal - Krisz simán felismerte az öreg kézírását - küldettek neki egy levelet, amiben állítólag örülnének neki, ha visszatérne a Neviczky családhoz. Persze mindannyian tudják, hogy ez csak ámítás, amit még csak nem is a fiúknak, hanem az árgusan figyelő médiának szánnak. Bár, ha arra számítottak, hogy Krisz hazamegy, és címlapon szerepelhetnek a megtérő feketebáránnyal az oldalukon, akkor rohadt nagyot tévedtek. A srác nem tervez visszamenni sem ezen a nyáron, sem bármelyik másikon. Idén majd összekapja magát, keres valami munkahelyet, aztán kibérel egy lakást valamelyik mágusfaluban, hogy ne kelljen mások könyörületéből vakációznia.

Az évnyitó ugyanúgy kezdődik, majd telik, ahogy mindig is szokott. Tanárok és más iskolai alkalmazottak jönnek-mennek, kiderül, ki volt a legstréberebb, a legilyenebb, a legolyanabb. Krisz unottan piszkálgatja evőeszközeit miközben a többiek cseverészését hallgatja, szemével pedig a szöszke lányt keresi. Illő lenne megköszönni neki valahogyan a vendéglátást, bár a srácnak fogalma sincs róla, hogy az édességen kívül minek is örülne Miko. De majd kitalál valamit, elvégre az ötleteire mindig nagyon büszke volt, még ha a legtöbbször elég nagy bajba került is miattuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. október 7. 19:58 | Link

Krisztián
Ruha

 ~ Hülye cipők - csak ez a gondolat jár a fejében, miközben a lépcsőkön siet lefelé. Megéri ez egyáltalán? Az igazgató úr beszédén kívül, nem történik más csak a vacsora. Ha nem a barátairól lenne szó, akkor biztos nem menne le, hanem csinálna magának ételt és beülne a szobájukba. De a szünetben nem találkozott senkivel, csak Krisztiánnal. Az igaz, hogy Elena minden héten írt neki, de hiányzik neki a Vöröske. Vagyis a szünetben barna lett a hajszíne, mert a szülei nem viselték el az élénkpiros hajat. Gwen is fontolgatta, hogy megváltoztatja a megjelenését, de végül nem tudott választani. Az biztos, hogy a haja hosszából nem ad, de a színben bizonytalan egy kicsit. Vagy a szőke-rózsaszín duó, vagy a barna vörös melírrel. A végén maradt a mostani, mert az már nagyon a szívéhez nőtt. A másik szobatársukkal is levelezett párszor, és nagyon sajnálja, hogy Alíz nem lett harmadikos. Pedig sokat tanultak hárman és segítettek a másiknak. Azt nem tudja, hogy a másik nem tudott koncentrálni, vagy szimplán nem ment be a vizsgákra. Azt említette, hogy van valami baj a családjában, de többet Gwen sem tud. És most lesz elsős diák Mina is, akire Gwen szokott vigyázni. Bár a kislány a Levitába fog járni, többet találkozhatnak, mint eddig. Nem volt megbeszélve, hogy nyáron mikor kell vigyáznia rá. Akkor ment, ha Zója üzent neki bagollyal. Most, hogy már iskolás lett, biztos nem kell rá vigyázni, hiszen elég idős. Azért Gwen biztosítva lett róla, hogy találkozhat Minával bármikor, amikor szeretne. Már az előtérben is sok diákot megismer, de Elenáékat sehol nem találja.
~ Biztos már bent vannak, vagy nem jönnek -elmélkedik. A teremben feltűnik neki a kék díszítés, ami azt jelzi, hogy megint a Levita lett a házverseny győztese. Ez miatt egy picit elfintorodik, mert utálja a kék összes árnyalatát. Észreveszi a Mácsai lányt és int neki egyet, és mikor a lány odapillant, eltátog egy sziát is. Ezután elindul az Eridon asztalához, és leül a legelső szabad helyre.
 - Kit keresel ennyire? - kérdezi a mellette ülő fiút, akivel a szünetet töltötte. A családja boldogan fogadta őket, és próbálták minden programba bevonni Krisztiánt. Ez nem is volt olyan nehéz, ha Dávid és Dan szervezkedtek, mert akkor olyan dolgok vetődtek fel, mint a Horror est, és a go-kartozás. Ezeket a lány is nagyon élvezte, viszont, amit Ella, és Angel ajánlottak annyira már nem volt ínyére, de azért elment velük vásárolni, és megnézni valami nyálas filmet, amire már nem is emlékszik. Ezekre természetesen nem cibálta el a fiút, legszívesebben ő sem ment volna, de a két nőt is nagyon szereti, és értük megtette. Plusz nem is járt olyan rosszul, mert beszerzett egy pár gyönyörű ruhát. Nem kell sok idő, az igazgató már meg is kezdi a beszédet. Bár őt nem emlegetik sehol, heves tapsba kezd, mikor Elenát kihívják, és bejelentik az új házvezetőjüket. Ezek után következik Ármin búcsúbeszéde, és a kviddicses jelölések. Gwen nagyon sajnálja, hogy a férfi lemond, mert szerinte nagyon jó játékvezető volt, és hiányozni fog neki a kommentárja. Bár ezen kicsit javít az, hogy kapnak Ármintól egy cikeszt, méghozzá egy olyan idézettel, ami rájuk illik.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. október 7. 20:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. október 8. 15:42 | Link

Evelin
Évzáró/évnyitó

Ahhoz képest, hogy milyen morcos voltam mikor bejöttem, ide, szinte már el is felejtem a bosszúságomat. Teljesen kiheverem, a nagyival való viaskodást, a ruha miatt, és kezdem jól érezni magam. Főleg hogy háztársaim is kedvesek. Bár még nem mindjájukkal beszéltem. De akikkel eddig sikerült, mind kedvesek voltak velem és türelemmel viselték, ha Démon rosszalkodott. Evelinnek nagyon tetszik, hogy kutyusomra is rakhatott, masnit, és tényleg aranyosan néz ki így.
- Nagyon aranyosak, csak elég sok a munka is velük. De hát, ez a nagyiék szenvedélye. És tényleg mindig a legjobb szánhúzókat tenyésztik ki. Szinte minden évben a a mi kutyáink a bajnokok. – mondom neki mosolyogva. Mondjuk nem mindegyik kölyök a legkedvesebb. Sajnos, van, hogy egy – egy kutyus azt hiszi ő a főnök és olyankor mindig csúnya vége van a dolognak.De benne van a pakliban hogy meg – meg harap egy két kutya, ha velük dolgozol. – teszem hozzá egy halvány mosollyal. Majd Evelin megosztja velem a megfigyelését, hogy négyünk közül egyedül rajtam nincs szalag. Nagyot nyelek, mert felajálja, hogy én is kaphatok egy szalagot, és akaratlanul is beveti azt, amitől mindig meglágyul a szívem. – Jaj, ne nézz így rám! – mondom és próbálok oda sem figyelni rá, de a lány nagyon kitartó.  Nagyot sóhajtok, és megadom, magam. – A vaj szívem fog a sírba vinni. Legyen, megadom magam. – mondom egy halvány mosollyal, és hagyom, hogy rám is egy szalagot aggasson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. október 8. 17:10 | Link

Anton + Várkonyi egy kicsit

Rabbot töltött a borból Antonnak is és magának is, aztán köszöntés szerűen megemelte kupáját majd ivott belőle, de nem csak úgy illedelmesen, egy keveset, hanem egy hajtásra kiitta a kupa tartalmát. Úgy érezte azonnal vérré és bátorsággá vált benne a bor. Az a néhány pillanat, amíg végigfolyt benne a hűs nedű, visszahozta életerejét, jókedvét. Feloldotta minden feszültségét, és egészen elengedte magát. Örült ennek a csodálatos társaságnak, örült a kollégáknak, és örült a diákoknak és az egész Bagolykőnek. Szívből jövően elnevette magát, mikor Anton a gyerek titulussal illette Dwayne-t.
- Igen, igen, maximálisan egyet értek. Valóban gyerek. - mondta – Láthatóan nem kerüli el semmi a figyelmét, és élvezi azt, hogy emiatt kézben tarthatja a diákokat, és talán egyes tanárokat is. Ugyanakkor a sokkal inkább játszik, és a tetteit a játék élvezetéből csinálja, mint sem valamiféle tanári kötelesség tudatból. Ezért is gondoltam úgy, hogy ezt a pozíciót neki adom, mert nem árt megnövelni egy kicsit a játék terét. Neki is jót tesz, és jó, ha a diákoknak valaki hivatalból meghúzza a határt. - Aztán észbe kapott, hogy nem kéne itt Dwayne lelkét boncolgatni, így könnyedén lezárta ez a gondolatot. - Örülök, hogy egyet ért. Nekem most jól jön minden visszajelzés, mert hát, bár ebben a székben ülök, közel sem vagyok mindent tudó. - Rabbot hirtelen elgondolkodott saját szavain. Időbe fog kerülni, hogy beletanuljon új posztjába. Oly könnyedén kineveznek embereket ilyen, vagy olyan vezetői posztra, sokan még sóvárognak is azért, hogy egy-egy hangzatos pozíciót elnyerjenek, de lehet bármekkora is egy kinevezési ceremónia, a poszt betöltéséhez kellő bölcsesség nem száll le a kinevezettekre. Egyetlen dologra támaszkodhatott, és ezt nagyon mélyen megszívlelte. Bármi is lesz, mindig azt a megoldást keresi, amiben a szeretet juthat érvényre. Igen, ezért volt ő régen elevatív mágia tanár, ezért foglalkozott annyi évet a szeretet kifürkészhetetlen titkaival, hogy amikor döntéshelyzetbe jut, meg tudja találni a szeret által ihletett megoldásokat.

Rabbot érezte, hogy fejébe szállt kicsit az imént felhajtott bor, amitől előjött a  csillogószemű kisfiú énje, így gyermeki naivitással érdeklődött tovább a mellette ülőtől.
- Jól érzi magát itt az iskolában? Messziről jött közénk? - aztán megunta a fáradságos magázódó nyelvet, ha valaki szimpi volt neki azzal sohasem magázódott – Egyáltalán, zavarna ha tegeződnénk? - Ez utóbbi kérdésnek egy barátságos nevetéssel adott kellemes nyomatékot.

Közben megérkezett Várkonyi professzor is, ezek szerint a manó tényleg elvitte az üzenetet. Egy mosollyal viszonozta a biccentéssel járó köszöntést. Miután helyet foglalt a tanári asztalnál, megjelent előtte egy kisebb tálnyi a frissen sült húsokból. „Ezek szerint a kis manóra tényleg lehet számítani.” - gondolta Rabbot. Örült, hogy ennyire előre látó kezek gondoskodnak az iskoláról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 81 82 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet