28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 80 81 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Abonyi Szelina Bogárka
INAKTÍV


Metamorfmágus
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 433
Írta: 2012. december 22. 22:12 | Link

Karácsonyi bál - Leo

Nem nagyon szeretem a bálokat. Az a sok tánc, meg sürgés-forgás olyan sok egyben szerintem... Minek? Mindig megszédülök amikor bemegyek egy ilyen helyre. Tuti, hogy pont belefutok egy száguldozó sminkhadjáraton levő lánycsordába, de ha enni akarok, muszáj lemennem.
Ilyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem miközben a fürdőszobában a tükör előtt mélybarna szemeimet festegettem. Kaptam egy nagyon szép ruhát, és ahhoz illő, enyhén csillámos szemfestéket is küldtek. Halkan dúdoltam, és már tervezgettem, hogy mit fogok csinálni annak érdekében, hogy jól érezzem magam...
A hajam könnyen meg lett csinálva, szép kis hullámokban omlott a vállamra, majd belehelyeztem a tiarát, amit semmi pénzért nem hagytam volna a szobámban. A ruhába bújás eléggé furcsán jött össze, sehogy sem tudtam felhúzni a cipzárt...de aztán megoldottam! Igen.
Még indulás előtt járkáltam picit a cipőben, ami először volt a lábamon. Kényelmes volt, de azért nem mondtam volna rá, hogy az életemet is rábízom. Buksi terráriumához sétáltam, és amikor már a kezemen volt akkor esett le, hogy nincs zsebem, nem tudom hova rakni. Lőttek a tervemnek... Szomorúan raktam vissza a helyére, majd Répának megvakargattam a füle tövét, és elindultam a Nagyterem felé.
Még csak éppen kezdett gyűlni a tömeg, szóval még várhattam volna. Még sok beszéd van így akkor hátra... Felnyögtem, de csak halkan, és leültem a Rellon asztalához. Unottan hallgattam végig az összes beszédet, és már csak azt vártam, hogy elkezdhessek enni. Egész nap egy falatot sem ettem, erre tartogattam a pocim.
Répás előételt, répás főételt, és répás desszertet ettem, és pukkadásig teletömtem magam. Semmi kedvem nem volt táncolni, ezért a vacsora után is csak egy pohárral a kezemben ücsörögtem az asztalnál, és bambultam a táncparketten andalgókat.

Kinézet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 22:14 | Link

Emma




A karácsonyi bál. Valentin számára az ilyesmi nem idegen, mondhatni élete része a mindennapos fényűzés, s mivel valamilyen oknál fogva szerette is a bálokat és a feltűnést, úgy érezte, a kastélyban megrendezendő karácsonyi partit sem kéne kihagyni. Először úgy gondolta, hogy egyedül jelenik majd meg az ünnepélyen, de a bál előtt néhány nappal megváltozott a véleménye. Éppen csak összefutott egy nála nem sokkal fiatalabb, meglehetősen mutatós hölgyikével, akit végül elhívott. Persze, igyekezett leplezni, hogy a lány csak amolyan mentőöv, na de ki gondolna ilyesmit, ha egy olyan fiatalember hívja el a bálra, mint Valentin?
A lényeg kivételesen nem a rangon vagy a származáson volt, bőven megelégedett azzal, hogy a lány csinos. Éppen a nagy elvárás volt az oka annak, hogy végül Emmát hívta el. Rá kellett ébrednie, ha továbbra is ragaszkodik az elveihez, kénytelen lesz egyedül bálozni, ezt pedig, - miután jobban belegondolt - mégse akarta.
Nem állt szándékában megváratni a partnerét, de az anyjától érkezett bagoly megakadályozta, hogy pontos leessen, így némi késéssel, de végül felbukkant a hatalmas, nem éppen túlcsicsázott helyiségben.
Egy enyhe fintorral nyugtázta, hogy nem túlozták el a díszítést, de mélyen legbelül el kellett ismernie, hangulatosra sikeredett.
Ő se öltözött ki egyébként, a dísztalárját éppen megfelelőnek találta az alkalomra.
Valamennyire mégis csak örült annak a bagolynak, mert így nem kellett végighallgatnia az unalmas beszédeket, a lakoma pedig szintén nem vonzotta. Mire a teremhez ért, már szólt a zene, beljebb sétálva pedig hamar kiszúrta Emmát a megbeszélt helyen.
 - Remélem nem vársz túl régóta. - Súgta a lány arcába, oldalról, a válla felett, egész közel hajolva hozzá, mikor ő épp a másik irányba figyelt.
A bocsánatkérés nem Valentin stílusa, csupán próbált úgy viselkedni, ahogy kell, vagy illik. A lány pedig valószínűleg nem fog neheztelni, ahogy az általában lenni szokott.
 - Táncolunk? - Enyhén előrehajolva odanyújtotta kezét a lánynak, a másikat pedig a háta mögé rejtette.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 22. 22:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 22. 23:04 | Link

Beácska

Azt azért nekem is el kell ismernem, hogy ez az emberi kapcsolatnak titulálható dolog, ami elindult közöttünk, nem kezdődött éppen a legszokványosabb módon, de talán az élet akarta ezt így. Mindegy, nem akarok ezen agyalni, ha már így adódott, akkor élünk a lehetőségeinkkel és elvisszük táncolni a hölgyeményt vagy amit éppen javasol.
- Akkor már inkább elkísérlek valamerre. - jegyzem meg röviden. Igaza van, tényleg itt is maradhatnék, de ugyan minek, már kigyönyörködtem magamat kellőképpen. Értelmesebb, ha vele tartok valamerre, ha már úgyis belém karolt. Ezekszerint neki  is ínyére van az ötlet, hogy kezdjönk magunkkal valamit, ami nem a fal mellett ácsorgást jelenti.
~ Szóval Bea. Akkor megjegyzem, elég különleges kis krumplicukor. ~ emellé a gondolat mellé kiszalad egy vigyor is, ugyanis tényleg az az érzésem, hogy egy nem mindennapi nő ismerősre tettem szert ma este.
- Greg. Remélem sikerül hasznosan eltölteni az estét. - mondom egy kis vigyorral a szám sarkában. Még nincs konkrét tervem, sőt, még azt sem tudom, hogy szeretnék-e bármit is, jól fel van vágva a nyelve a kisasszonynak, jobb lesz talán, ha nem húzok vele ujjat.
Beácska elindul a táncparkett irányába, maga után húzva engem is. Őszintén szólva kívülről viccesen nézhetünk ki, ahogy ez a pici lány húzza maga után ezt a nagy mamlaszt. Mikor Bea hirtelen megáll, majdnem továbblépek, de időben meg tudok még állni, igaz, hogy így kishíján orra bukok és a lányon landolok, de akadály elhárítva, nagy szerencsémre. Ki tudja, mit tenne velem, ha véletlen a sarkába lépnék vagy a nyakába zuhannék...
Ahogy elkezdődik a zene, Bea a vállamra teszi az egyik kezét, a másikkal pedig megragadja a szabadon lévő kezemet. Ennek megfelelően én pedig a lapockájára helyezem a jobb kezemet. A zene lassú, de szerencsére nem keringő zene, mert attól feláll a szőr a hátamon, Tanjának sikerült megutáltatnia velem, mikor mindenáron szeretett volna megtanítani keringőzni. Had ne mondjam, hogy a próbálkozás csúfos kudarccal ért véget, én kaptam Isten ostorából néhány csapást, de aztán szerencsére a húgom meghagyta a fejemet. Kis tündér...
Szépen lassan pakolom egyik lábamat a másik után, igyekszem együtt mozogni a zenével, ami eleinte kissé nehézkesen megy, de néhány perc után sikerül feloldódni és normálisan táncolni.
- Na, eddig megfelelek az igényeidnek? - kérdő tekintettel nézek Beára, remélem hogy ezért a kérdésért nem fog elküldeni a búsba vagy valami hasonló, bár a vérmérsékletét elnézve semmiben sem lehetek biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2012. december 23. 00:13 | Link

Bogárkám

érkezés; meeting; satöbbi


 És harmadnapra feltámadott.. Valahogy úgy. Talán mégsem. Ködös, túl ködös, hogy mi vitt rá arra, hogy röviddel a visszatérés után, ilyenre vetemedjek. Sőt, azt sem értem, hogy miért hoztam magammal ilyesféle göncöket. Ja, hogy nem én voltam? Anyaaa..
De ők már csak ilyenek, gondolnak mindenre, arra, hogy jól nézzek ki, hogy fel tudjak öltözni – amit amúgy is tudok, de hát ha ki kell nézni valahogy, akkor lehessen, blabla. Lényegtelen már, itt van, és kész. Velem együtt, természetesen, és, miután fél szemmel rápillantottam a cetlire, ami hirdette, hogy mi készül ma este, csak a vállamat megvonva döntöttem, hogy elmegyek. Kellenek az arcok, szigorúan új arcok, no meg egy-két régi, akik rég nem hallottak felőlem. Nem részletezném mi lelt akkor, amikor csomagoltam, és eltűntem, sem azt, hogy miért jöttem vissza. Itt vagyok, ez a fontos, nem? Majd meglátjuk kinek, mely arcnak fog feltűnni a jelenlétem. Hogy melyikre számítok? A semmire, vagy a mindenre? A téteket megtehetik az asztalnál.
Szóval készülődés, egy férfi esetében, ez nem nagy ügy. Nálam sem. Csak egy kis öltöny, meg vacakolás – káromkodással fűszerezve, és kész a megkötött nyakkendő. Frizuraigazítás, ami most már hivatalosan is rövid marad, mert valamiért egyből kitépném, ha hosszabbra nő. Változtam, és elhagytam régi felem egy részét, igen sokat, de valljuk be; ez kellett nekem. Egy kis friss, hazai levegő, egy kis anya vasárnapi főztje, egy kis pátyolgatás, és kész is a felturbózott, új fél. Ezen felemmel indultam végül el, majdnem papucsban persze, mert a feledékeny, szétszórt eszem nem cserélhető, de ezt orvosolva haladtam végül igencsak kényelmes tempóval a Nagyterem felé. Párom, nos az nem volt, lévén, hogy öt perc alatt döntöttem, meg minden, de improvizálok majd valamit, valakit magam mellé. Bizonyára lesznek párja vesztett, vagy fel nem kért, reménykedő lányok, akiknek pont opcionális leszek a jelenlétemmel. Hát nem csodás az optimizmus? Dehogynem.
Nagyterem. Azt hiszem, erre nem számítottam. Ahogy közeledtem, úgy éledt a tömeg, úgy tolongtak az emberek, lökdösték is egymást kissé, keresték a másikat, vagy épp csak halálra izgulták magukat. Furán éreztem magam, amint nyomultam befele, halál nyugodt képpel, és megálltam, hogy szétnézzek. Nem siettem semmit el, magamhoz ragadtam egy puncsot, óvatosan szorongattam a pohár szélét, mert ha ez a fehér zakómra ömlik, durcás leszek, és megindultam a tömegben. Kerestem. Olyasvalakit kerestem aki egyedül volt.. éééés balra, öt óránál állt. Feltűnő volt, hiszen a ruha színe igencsak kitűnt a tömegből, élénk volt, csillogott, meg a többi, no meg, körülötte nemigen tolongtak még sokan egyedül, párosával állva örvendeztek. Nem is telt sokba a keresés, és ezen magam is meglepődtem. Feltörő bátorsággal lépdeltem immár felé, először ugyan vissza kicsit, még egy puncsért, mert ezt így illik, majd megint a kis rózsaszín felé, szlalomoztam a sok táncoló, táncra váró, és/vagy pihenő-ácsorgó-szenvedő egyének között. Öles léptekkel értem végül mellé, állapodtam le közvetlen a jobb oldalán, köhintettem egy aprót, de azért hallhatót, és felé nyújtottam a puncsos poharat, amibe még nem ittam bele.
- Egy italt, hölgyem? – mosolyogtam rá, remélve, hogy nem hoztam rá a szívrohamot, és, hogy nem állít ide fél percen belül valaki, hogy Bocs, késtem, de már itt vagyok. Na az szép lenne, nem vagyok túlélő típus, újabban – néha -, hamar feladok dolgokat. Ezt pedig, igencsak feladnám.
- Leo vagyok. – mutatkoztam be, mintha mellékes infó lenne, és a saját puncsomba kortyolva, elcsendesedtem, szót hagytam neki. Esély, hogy elfogadja a puncsot, és mulatunk, vagy elküld messzire, és ácsorog tovább, várakozva, vagy szimplán csak nézelődve. Rajta áll, melyik érvényesül.




>>SUIT UP!<<
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Szakács Ágota-Beáta
Tanár, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 23. 01:03 | Link

Gregor


Felejtsük már el azt a buta kérdést! Kell nekem egy olyan nyakkendő, elég régóta és kicsit sem tehettem arról, hogy a fiúnak olyan volt. Amúgy is a női kíváncsiság nem ismer határokat, tudhatná Greg. De úgy látszik ebben a témában is tudatlan, mint abban, hogy honnan való a nyakkendője. Talán az este végére vissza fog emlékezni, hanem segítek neki, persze ha ő is akarja. Amúgy meg egy tündérbogár teremtés vagyok, csak valahogy nem tudta még ezt észrevenni a fiú, őszinte sajnálatomra.
- Kísérj, senki más nem jelentkezett a posztodra. -
Nem verték le egymást a szobámba tóduló baglyok, abban megegyezhetünk. Emiatt semmi kifogásom nincs azzal, hogy egy ekkora alak kísérgessen egész este. Legalább látják, hogy hiába vagyok kicsi, attól még a gyengébbik nem nőiesebb vonalát képviselem. Még akkor ha néha durvább, erőszakosabb vagyok egy fiúnál nagy ritkán. Emiatt van szükségem a kviddics edzésekre, ott le tudom vezetni a feljövő érzéseket mások fizikai sérülése nélkül. Rosszul nézne ki ha egy fiút hagynék helyben egy ilyen rossz pillanatomban, az biztos. Már csak gyengélkedőn, mit is mondana?
- Mennyire akarod hasznosnak az estét? -
Sejtelmes mosoly húzódik végig ajkaimon, amiből bármit kiolvashat. Ő kezdte, én csak rákérdeztem mialatt megtudtam a nevét. Tudok már annyit róla, hogy Gregnek hívják és a pincében lakik, szó szerint. Ennél több mi kell? Nem vagyok kíváncsi a teljes életére, gondolom ő sem az enyémre. Szórakozhatunk, jól érezhetjük magunkat anélkül akár, hogy érzelmeket társítanánk hozzá vagy nagy reményeket bizonyos dolgokhoz.
Amennyiben tisztában lennék azzal, hogy mik játszódnak le Greg fejében már rég nem karolnék bele. Orra bukás, rám esés, csupa finom dolgok. Mondhatom engem aztán ilyen nagy mamlaszok elbírására terveztek. Időben összeszedi a végtagjait és nem kell végig érezzem ahogy megtörténik amit az előbb ecseteltem. Amúgy is ebben a ruhában ha elesnék az olyan katasztrófákkal járni, mint villantás, hasadás, cérnák elszakadása és a többi. Kell nekem ilyen? Hát őszintén volna nem erre vágyom a mai estével kapcsolatban.
Lapockámra helyezi kezét, miközben a zene már javában szól. Ahhoz képest, hogy én milyen magabiztosan mozgok itt, a táncparketten, érzek Gregben valami furát. Talán azt, hogy nem éppen kéne most neki táncolnia, sőt, messziről el is kerülné a parkettet. Bár pont a végére jön bele a legjobban a dologba. Szerencsésen megmenekül ettől a problémától, mivel véget ér a zene, mi meg arrébb andalgunk innen.
- Meg lennék elégedve ha távoznánk innen angolosan. -
Válaszolok kérdésére miközben el is árulom neki óhajomat. Remélem tudja mit jelent az angolos távozás, valahogy most nincs kedvem a franciásra. Ha pedig igennel válaszol, vagy elég ha megfogja a kezem akkor rám bízhatja magát. Olyan helyre fogunk menni ahol jól fogja magát érezni, anélkül, hogy tudná merre is készülünk. Szépen mosolygok meg minden, csak jöjjön. Időközben a zenészek sem lustálkodnak, belekezdenek egy keringőbe, a párok is szállingóznak vissza a parkettre, páran kérdően néznek is ránk. Kezembe venném az irányítást szívesen, de lehet leharapná a fejemet a szőke hercegem. A fejemre pedig szükségem van, nagyon is, hiába akarna megszabadítani tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
Előkészítős tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 15042
Írta: 2012. december 23. 01:42 | Link

Valentin



Nem sokat ácsorog egyedül, hamarosan többen is érkeznek a terembe, nem igazán figyel oda, belefér pár perc késés, gondolván magában. Nem az a számon kérős fajta, na meg igazából örül, ha eljön a fiú, még nagyon új ő itt és ez a lehetőség is nagyon megtisztelő már. Tetszik neki az esemény hangulat és nem hagyta volna ki semmi pénzért, most hogy itt van, pedig nem hagyná el a helyszínt, ha egyedül maradna sem. Kicsit mosolyog, magában ekkor érkezik meg Valentin. Aki nagyon aranyosan suttogott a fülébe. Felé fordul, majd azon nyomban széles mosollyal az arcán reagál. Próbálja azért leplezni izgatottságát amennyire csak lehet, de tényleg nagyon kellemes meglepetés számára ez az egész, ami itt történik.
- Egyáltalán nem. – Feleli kicsit meglepődve és nagyon halvány pírral az arcán. Valóban örül neki, hogy eljött a kísérője és nem egyedül kell itt lézengenie. Udvariassága és kedvessége igen megnyerő, biztosan jó nevelésben részesült. Ebben már az elején sem kételkedett. Ekkor érkezik a fiú kérdése, és a karnyújtás. Kétoldalt megfogja a szoknyáját és keresztezi lábait és meghajol. Majd a fiú kezébe teszi a sajátját. Mindezt úgy, ahogy belenevelték.
- Ezer örömmel.
Miután kimondta a tánctérre lépnek bal karját a fiú vállára helyezi, a másik a fiú bal kezében pihen, majd hagyja, hogy a fiú vezessen. Kedveli a bálokat és ezeknek a táncrészét is. Édesapja családja megkövetelte, hogy a legfontosabb táncokat megtanulja, így ezekben tökéletesen otthon van. Még mindig mosolyogva tekint Valentinre akihez pár szót majd kérdést is intéz tánc közben. Amennyiben a fiú sem bánja közelebb húzódik így a fülébe súgva köszönheti meg.
- Köszönöm a meghívást, tudod most érkeztem és tényleg jól esett, hogy ilyen fogadtatásban részesültem.
Mondja kedélyesen majd az alapkérdések között próbál válogatni mit is kérdezzen mit ne. Barátságos mosolya és kedélyes hangja nem változik egész idő alatt, talán csak kicsit bátrabb lesz. Próbál megismerkedni is a táncpartnerével, ilyenkor azért nyílik rá alkalom.
- Mióta jársz ide? Mivel látom, hogy idősebb vagy, gondolom Mestertanonc lennél. Mit is tanulsz most?– kezdi egy elég szokványos kérdéssel, most azért nem csacsog annyit, mint általában szokott, próbál nem túl rémisztő lenni így elsőre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 23. 01:49 | Link

Beácska

Egy kicsit megvonom a szemöldököm Bea hasznos estére vonatkozó válaszán. Úgy látszik, neki van valamiféle terve, vagy csak úgy mutatja, bár nem bánnám, ha most nem nekem kellene gondolkodnom azon, hogy mi is legyen a következő lépés. Szeretem az ilyen határozott nőket, úgy látom, mi még jóban leszünk itt.
- Nem szeretnék unatkozni, annyiban biztos vagyok. - mondom egy nagy vigyor mellett. A jelek szerint Bea kapható valamire, csak még ki kéne deríteni, hogy mire is. És ha ez rajtam múlik, akkor bizony rövidesen ki fog derülni...
A szemeim kezdenek lassan kiégni ettől a karácsonyi mizériától, kicsit szeretnék már valahova máshova húzódni, de ezt az ötletet fel sem merem vetni a kisasszonynak, a végén még bántalmazná a nemesebb és kevésbé nemes testrészeimet. Egyelőre csendes belenyugvással viselem a dolgokat, remélem nem lesz idő előtt elegem a helyből, bár csak remélni tudom, hogy Bea tervei között szerepel az is, hogy lelépünk innen... méghozzá minél hamarabb.
A táncos rész nem tart túl sokáig, eleinte nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e ennek vagy sé, de inkább hálás vagyok a hölgynek, mert a következő szám egy bécsi keringő lett volna, amitől rosszul vagyok. Levezetem a parkettről és megállunk a szélén, majd jön egy mondat, amire titkon vártam már.
- Ahogy a hölgy szeretné.
Remélem nem veszi zokon, hogy csak úgy kézen ragadom és kisietek vele a teremből, bár ahogy az előzőekből is kiderült, ha nem tetszik neki valami, akkor annak hangot fog adni előbb vagy utóbb. A folyosóra kiérve megtorpanok, mert nem igazán tudom, hogy Bea mit forral a kis fejében.
- Mi a következő lépés? - teszem fel ezt az egyszerű kérdést és remélem hogy rövidesen választ kapok rá szóban vagy akár tettekben is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Abonyi Szelina Bogárka
INAKTÍV


Metamorfmágus
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 433
Írta: 2012. december 23. 14:28 | Link

Leo

A zene kellemes volt, de ettől függetlenül még nem éreztem úgy, hogy itt a helyem. És hogy miért nem mentem akkor el? Mert ha már felvettem ezt a gyönyörű ruhát, és kiöltöztem, kihasználom az estét egy kis ideig.
Iszogatásomat egy hirtelen jött ismeretlen szakította félbe. Két poharat tartott a kezében, és az egyiket felém nyújtotta. Visszafojtottam a nevetést, és inkább egy ilyen "ez most komoly?" arckifejezéssel, de közben széles mosollyal néztem rá pár másodpercig, majd jelentőségteljesen a hátam mögött az asztalon hagyott rengetegféle italra pislantottam. Fejemet megcsóválva néztem vissza rá, és mosolyogva bólintottam. Szerintem eléggé hülyének nézhetett, ahogy ott legalább fél percig egy hang nélkül ültem. Ő már be is mutatkozott közben...
-Köszönöm, elfogadom -bólintottam egyet, majd elvettem tőle a puncsot. -Szelina vagy Bogárka, ahogy szeretnéd -szabad jobbomat nyújtottam a srác felé.
Ismerős volt nekem ez a Leo, de meg nem mondtam volna, hogy honnan. Biztos valamelyik órán láttam. Annyian járnak ebbe a suliba, hogy tényleg iszonyú nehéz megjegyezni az arcokat. A neveket meg még annyira sem tudom megjegyezni. Persze nem is akarom minden esetben, mert aki nem fog meg, és nem érdekel, azt inkább elkerülöm.
-Totál unalmas ez a bál, mi értelme? -kérdeztem egy sóhajtás közepette. Nem konkrétan Leotól kérdeztem, leginkább csak hangosan gondolkodtam. Eléggé bántam, hogy nem rakattam zsebet a ruhámba, különben legalább Buksi feldobta volna a hangulatot. Én tutira jól szórakoztam volna, a régi iskolámban is eljátszottam egyszer-kétszer a ruhában, és kajában véletlenül megjelenő pókos incidenst. Visszagondolva, nem is értem miért vágtak ki.
-Lecsapták a kezedről a barátnődet? -ezt viszont már tényleg neki szántam, kissé felvont szemöldökkel vizslattam a szemeit.
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2012. december 30. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 24. 00:47 | Link

Sharlotte és Mary

- Szeretek én is nagyon. Képzeld én csak egy évvel később kaptam meg a baglyomat. A szüleim már azt hitték nem is vagyok boszorkány, hanem kvibli lettem, és - bár nem mutatták ki nyíltan - azért elég feszültek voltak addig, amíg fel nem vettek, így most csak év vesztesnek minősülök, azt hiszem ez a jó szó.
Azok nagyon kellemetlen hetek voltak. Közel egy évig minden nap tüzetesen átnézték a postát, nem történt-e valami tévedés, aztán kiderült, hogy csak kicsit későn érő típus. Igaz ez a naivságára is. Kicsit megint elpillant, a tanár asztalt nézi, de aztán csak sóhajtva visszafordul, pedig vicces lett volna, ha így is megmutathatja magát neki. Talán később elnéz felé, hátha a csodás díszítés nélkül is elér valami hatást. Annyi a különbség csak, hogy most hercegnőnek érzi magát, akkor meg nem fogja már annyira.
- Okés, jó szórakozást.
Sharlotte a gondolatmenete vége felé távozik, és ahogy elhalad, meglesi, hogy ki köti le olyan nagyon a figyelmét. A mázlista talált magának táncpartnert, méghozzá egy igazi szakértőt Ryan személyében. Közelebb csusszan Maryhez, hogy bemutassa neki kicsit az embereket. Jó dolog az ilyen összejövetel, kicsit egy helyen van az iskola krémje.
- Az a fiatal férfi, akihez Sharlotte ment Ryan Elwood. Tánctanár, a faluban lakik, amúgy Sharlotte is, a tesójával.
Ő is a szüleivel, de ez most egy mellékes információ, amivel nem is foglalkozik, inkább körbenéz, hogy még kit érdemes bemutatni a lánynak.
- Ott az a lány Szakács Ágota-Beáta. Ő az egyik prefink. Aztán az a lány ott Amira. Elég híres, sokszor benne van a pletykarovatban a fiúügyei miatt, de ő a DÖK elnöke is, és nagyon jó kis rendezvényt hoztak össze, szóval minden elismerésem neki és a csapatának.  A DÖK, a színjátszás, az Edictum vagyis az újságírás és a kviddics azok, amik itt érdekes diákkörnek mondhatóak. A színjátszónál nem tudom kit kell megkeresni. Az Edictum esetében Flaviu professzorasszony az illetékes, ő önismeretet tanít, ilyen alacsony, szőke, futkározó nőci, tipikusan az az intézkedő. A kviddicsnél pedig Damjanovits Ármin. Ő egy magas, fiatal férfi. Levitás volt, olyan másfél éve végezte el a sulit, aztán elment gyakorlatra, most meg visszajött, hogy ő vezesse a meccseket, mert Markovits professzor lesérült.
Igyekszik minden ismeretet átadni a lánynak, hogy könnyebben ki tudjon eligazodni. Ezenkívül rossz tulajdonsága, hogy kicsit kotnyeles is, ami azt eredményezi, hogy ilyen sok információ van  a birtokában.
- Ha érdekelnek a tanárok, meg a tanítási módszereik, akkor kérdezz nyugodtan, ennyi év alatt a legtöbbet már kitapasztaltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 12:41 | Link

Karácsonyi bál - Aileen.
Szeréna báli ruhája (Katt!)


Szóval, félig angol. Sok olyan diák jár ebbe az iskolába, akik különböző nemzetiségű szülők csemetéi. Érdekes. Szeréna teljesen magyar származású. Édesanyja családjából sem tud senkit, aki ne magyar lett volna, s édesapjáéból sem. Angoltudása viszont kifejezetten magas szintű. Ahogyan a mugli világban mondanák, mehetne felsőfokúzni angolból valamelyik nyelviskolába. Éppen meg akarna szólalni a lány egyik anyanyelvén, amikor meghallja, hogy bizony már nem olyan Aileen nyelvtudása, mint régebben volt. Kár. Pedig olyan jól elbeszélgethettek volna a britek nyelvén. Ezt egy mosolygós bólintással le is tudja magában, majd tovább figyel. A nevét már rég megdicsérték, amit szintén egy somolygással elintéz, majd tovább figyel a lányra.
 - Ilona? – derül fel ismét arca – Egyik kedvenc magyar nevem. – tekint egy fél pillanatra a szemben lévő asztalhoz, ahová szintén gyűlnek már a diákok, majd visszafordul háztársa felé. A Levitások is gyülekeznek lassan.
Már hogy is lenne hajlandó? A nagymamák már csak ilyenek. Ezek szerint magyar a nagyi, ne is várjuk tőle, hogy angol neveken fogja hívni az unokáit. Szeréna nagyanyja sem lenne képes ilyesmire. Noha arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Petrovszki család megmaradt két darab tagja Szeréna és az édesapja. A baleset és édesanyja elmeborulása óta teljesen megszakadt mindenkivel a kapcsolat. De ez a legjobb családban is előfordul. Majd egyszer… talán… újra egy család lesznek. Ezen csupán gondolatban szomorodik el, arcán semmi nem látható. Jó kaméleon.
 - Varázslócsaládból származom. – jegyzi meg vállat vonva – Nem akarták a szüleim, hogy muglikkal járjak egy iskolába, és felesleges dolgokkal tömjék a fejem. – fintorog is egyet, hiszen annyira szívesen tanult volna matematikát, fizikát és kémiát. Pedig ő nagyon szívesen élt volna máshogy is, mint ahogyan az meg van írva számára. Sosem volt előítéletes, pedig arra nevelték.
A szüleinek volt baja azzal, hogyha varázstalan emberekkel érintkezett.
 - Ó, kaja! – örül meg ismét az ételnek, majd a féle nyújtott tálcáról le is csíp egy pár falatot. Örül, hogy végre beszélgethet valakivel.
Teli szájjal nem nagyon szeretne mosolyogni, de nagyon nehéz megállnia.
 - Ma este jót mulatunk! – emeli magasba a poharát, koccintani kíván Ilonával.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 24. 12:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 24. 12:47 | Link

Veronika és Sharlotte

Értem. - mondta Mary miután Veronika elmondta a történetet, hogy hogy kapta meg a levelét. Ez után mindenki rövid ideig tartó gondolkodásba merült. Mary körülnézett a nagyteremben. Kedv telve szemlélte a karácsonyfákat, és a boldogan táncoló embereket. Imádta a karácsonyt...
~ Talán mégsem megyek haza... - gondolta. - Most, az 1. évben itt szeretném tölteni... Látni, hogyan ünnepelnek a varázslók... Bár ahogy elnézem - állapította meg - pont olyan, mint a mugliknál...
- Szia, örülök, hogy megismertelek! - mondta Sharlotte-nak, miközben elment. Miután elkezdett táncolni, Veronika elmondta, ki a partnere, és sorra rámutatott egy pár emberre, majd röviden leírta, hogy ki kicsoda. Nagyon örült neki, mert így nagyjából tisztában van vele, hogy kihez, forduljon, milyen esetben, vagy ha valakibe belebotlik, legalább nagyjából tudja, ki is ő, vagy hasonló. Aztán meghallotta a kviddics szót, és felcsillant a szeme... Nem tudta miért, de az első pillanattól kezdve, mióta megtudta mi is az, rajongott a kviddiccsért... Egyszer még meg is lovagolt egy seprűt, már amennyire lehet az lovaglásnak nevezni... Először azt hitte le fog esni, de mikor elrugaszkodott a földtől, az felemelő érzés volt! És mi tagadás, 1. alkalomhoz képest nem is volt rossz, főleg, hogy addig nem is gondolta, hogy ilyet lehet.
Veronika még elmondta egy pár emberről, hogy ki is ő, és végül felajánlotta, hogy kérdezhet. Bár a kérdés, ami megformálódott fejében, nem éppen az volt, amire a felajánlás szólt, de biztosan nem bánja, hiszen ez egy nagyon egyszerű kérdés. Legalább is Veronika számára.
- Köszönöm. - mondta mosolyogva. - Ami azt illeti, lenne is egy kérdésem, de az nem pont ide kapcsolódik. Hány évesnek kell lenni ahhoz, hogy valaki bekerüljön a háza csapatába? És mikor van felvételi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 13:41 | Link

Karácsonyi bál,
- Abigél

Talán a kastély legfélénkebb lányát választotta partneréül a negyedéves tanonc, de ez mit sem változtat azon, hogy mennyire jól érzi magát vele. Biztos benne, hogy minél több időt tölt majd Abigéllel, ő annál nyíltabb és magabiztosabb lesz társaságában. A visszafogott ruhába bújt leányzó pironkodva karol Endre felé nyújtott jobbjába, és hamarosan belépnek a nagyterem hatalmas ajtaján. A benti légkör azonnal magávalragadja az oda belépőket, a fények, a sok-sok szépen öltözött diák, és tanár  közösen varázslatos hangulatot teremt. Endre első pillantása az óriási, csodásan feldíszített fenyőfára esik, és azonnal eszébe jutnak az otthon eltöltött ünnepi emlékek. A finom vacsorák, a sok mókázás, és persze a bőven kijutott ajándékcsomagok izgalmát érzi át újból, ahogyan bevezeti csinos partnerét a helyiségbe. Mintha még a termet átjáró illat is bűbáj általi volna, olyan erősen lehet érezni. Endre egész testét elárasztja, és ha szomorú napokat élt is volna mostanában, tudja, most mindent szépnek látna, s gondolna.
- Az igazgató? - kérdez vissza, miközben szemeivel felkeresi az említett személyt. Ő nem gondolja, hogy igaza van az apró levitásnak, de Abigél annyira lelkesen, és hitében bízva néz Endrére, hogy a navinésnek nincs szíve más véleményt osztani. - Hát ki más volna, hm?!
Nemes egyszerűséggel ért egyet Abigéllel, Endre higgadt hangja remélhetőleg célt ér, és a levitás leányzónak többé nem is lesz kérdés, hogy bizony a mikulás nem más, mint Gróf Wickler György. A fiú a gondolatra elmosolyodik, és ebből a vidám mimikából bőven juttat is partnerének.
- Hölgyem - áll meg az egyik asztalnál, megállítva ezzel Abigélt is. Komoly, udvarias tekintettel néz le rá - megvárva, míg a pironkodó lány is viszonozza pillantását -, de a kisfiús huncutság nem vakarható le frissen borotvált arcáról. - Volna kedve egy táncra, velem?
A tánctér felé pillant, ahol csak az iskola tánctanára és egy diáklány ropják, illetve pár ismeretlen arc tekereg. Endre majd' elneveti magát a látványra, de komoly szerepét fentartva, úgy állítja be a szituációt, mintha az ország legütemezettebb bécsi keringőjét kellene előadniuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2012. december 25. 09:51 | Link

Karácsonyi bál - Szeréna

Hihetetlenül megörültem neki, hogy Szerénát nem zavarja a származásom. A mugli sulimban volt néhány gyerek, aki emiatt megpróbált kiközösíteni. A végén eléggé elfajultak a dolgok, de mielőtt bármi végezetes történhetett volna, kiakadtam és sírva kiabáltam a képükbe, hogy nyugodtan kizárhatnak a közösségükből engem nem zavar, mert az egyetlen dolog, ami édesanyámtól rám maradt az, a félig angol mivoltom. Ezután már nem bántottak, sőt elég jó lett a légkör, bár azért még ballagáskor sem fogadtak be teljesen.
Ezért lehet, hogy itt olyan távolságtartó voltam a többiekkel az elmúlt majdnem három évben. Most már eléggé bánom, de ebben az évben sok új tanuló jött, lehetőleg találok köztük olyat, aki szívesen költözne velem egy szobába.
Mosolyogva bólintottam lány azon kijelentésére, miszerint az Ilona a kedvenc magyar neve, és elkönyveltem magamban, hogy ő valószínűleg ezen fog szólítani. Ez nem zavart, sőt talán egy kicsit boldoggá is tett, elvégre nem baj az, ha valaki tudja a magyar nevem, főleg, hogy Magyarországon vagyunk.
Kicsit meghökkentem azon, hogy Szeréna varázslócsaládba született, nem mintha nem néztem volna ki belőle, inkább azért, mert én félvérként el sem tudom képzelni az életemet a mugli barátaim, és eszközeim nélkül. Persze a legtöbb varázslócsalád ma már toleráns a varázstalanokkal szemben, például édesapám aranyvérű mágus létére mégiscsak egy mugli iskolába íratott be. A lány fintorát látva úgy gondoltam, talán ő is sajnálja kicsit, hogy így alakult.
Gondolataimból Szeréna hangja riasztott fel, úgy láttam koccintani kíván velem. Én is kezembe vettem a poharamat, és hozzáérintettem az övéhez:
- Boldog első karácsonyt levitásként! – mosolyogtam rá, és kiürítettem a poharam tartalmát.
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2012. december 30. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 25. 14:00 | Link

Karácsonyi bál - Aileen.
Szeréna báli ruhája (Katt!)


Ahogyan a magasba emeli a kelyhet, érzi, hogy ez egy csodálatos este volt. Ha majd egyszer vége lesz – persze. Kellemes társaság ez az Ilona, az már egyszer biztos. Látszott rajta, hogy aggódik egy cseppet, amikor a származásról esett szó. Bizonyára a félvér mivoltából kifolyólag. Azonban Szeréna jelenlétében ilyesmitől nem kell félnie, mert nem osztja azt a véleményt, amit már divatból elég sokan. Ő úgy véli, hogy mindenki megérdemli, hogy varázslóiskolában tanuljon, akinek megvan az elegendő esze hozzá. Nem kell nézni, hogy kicsoda mugliszármazású, félvérű vagy aranyvérű. Egyszerűen és nagyszerűen ki kell érdemelni ezeket az iskolákat. És ez a harmadéves Levitás lány is kiérdemelte, ezért a barna bozontos lány kedvesen rámosolyog, majd ismét szétnéz a teremben. Mennyi diák, Merlinre! Ez az első alkalom, hogy ennyi ismeretlen vette őt körül a Bagolykőben. Mindegyik asztal tömve a rengeteg gyerekkel, a tanárokkal, hát ez szuper. Magában mosolyogva agnoszkál néhány ismerős arcot, majd visszafordul társa felé, s újra beszélgetésbe elegyednek, miközben magukhoz veszik a jobbnál jobb falatokat. Talán órák is eltelnek, mire lassan kezd kiürülni a Nagyterem, ami eddig zsúfolásig volt diákokkal.
 - Lassan nekem is menni kéne. – jegyzi meg, miközben kelletlenül elhúzza ajkait – Nagyon jól éreztem magam! Tényleg nagyszerű a Karácsonyi bál! – kiderült, hogy nem csak szóbeszéd és valamiféle „reklámfogás” ez a dicsáradat a bálról. Mindenki kitűnően érezte magát. Szeréna is teljesen belefáradt a sok evésbe, és társalgásba. Magához vesz egy szalvétát, és arra pakol néhány apróbb sóssüteményt.
 - Annyira finomak, hogy viszek az útra. – motyogja félig teli szájjal, majd mosolyog egyet. Nem mintha olyan sokat kéne gyalogolnia, de azt azért meg kell hagyni, hogy a kastély nem rövidke folyosóiról híres. Éppen ellenkezőleg. Hosszú, hosszú, hosszú, kígyózó folyosók, amik már nem egyszer nyeltek el diákot… legalábbis a pletykák szerint, amikkel nagyon szeretik a felsőbb évesek bombázni az elsőéveseket. Akik persze mindent elhisznek. Még Szeréna is. Hogy ne hinné el?! Egy iskola, ami megannyi varázslatos dologgal teli, miért ne lehetne az óvatlanoknak veszélyes is? Az iskola melletti erdőről is hallott már pletykákat. Biztosan a közelébe sem fog keveredni. Betegesen betartja a szabályokat. S mivel most is közeledik a takarodó ideje, ezért feláll, feneke alatt megigazítja szoknyáját, majd újdonsült ismerőséhez fordul.
 - Örülök, hogy megismertelek! Jó éjt! Szia Ilona! – azzal, boldog léptekkel kisétál a Nagyteremből. Istenien sikerült ez az éjszaka. Később az Aurora lány is ezt teszi, hiszen tényleg későre jár. Nem lenne jó eltévedni a félhomályban.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 25. 14:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 26. 16:06 | Link

Sharlotte

Igazán tetszett a hangulat, és az, hogy a legtöbb arcon izgatottságot, és kedves mosolyt véltem felfedezni. Nagyon szeretem a karácsonyt, otthon bevett szokás volt, hogy a szüleimmel minden évben együtt díszítettük a fát, minden évben. Hiába vagyok huszonnégy, a családom ugyanolyan fontos számomra, mint kisfiúként. Persze már a saját családom az első, és mivel nem tudjuk, mikor fog érkezni a pici, még azt sem tudjuk, hogy a karácsony hogyan fog lezajlani. Magyarországon a szokások is valamilyen szinten mások, de ahogy észrevettem, elég sok dolgot vettek már át más országoktól.
Nem igazán akartak gyűlni a táncolók, eleinte csak egy-ketten lézengetek. Nem értem miért félnek a fiatalok a tánctól. De még a tanárok és az idősebbek is csak álldogáltak. Én szívem szerint már az első lassú dalra táncoltam volna, ilyen a vérem, nem is tagadom.
Miközben a páratlanul maradt hölgyeket kerestem, nem figyeltem rá, hogy valaki a közelembe jött. Pedig csinos volt, és még ismertem is látásból, nem is értem, hogy nem vettem korábban észre.
-Szép estét -mosolyogtam rá kedvesen. Meglepett a kérdése, sosem gondoltam volna, hogy egyszer engem fog egy lány felkérni táncolni, és nem én őt. Láthatta is az arcomon, a pillanatnyi meglepetést, felrántottam a szemöldököm, ezzel egyidejűleg pedig egy picurkát megráztam a fejem. -Még szép -vágtam rá miután felocsúdtam.
-Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek, Ryan Elwood -ahogy azt illik, bemutatkoztam, és halvány csókot nyomtam kézfejére.
Finoman megfogtam a kezét, és a táncparkett közepe felé indultam. Megállva szembefordultam Sharlotte-al, egyik kezemet a derekára helyeztem, a másikkal megfogtam a kezét. Lassú dal szólt, és máris éreztem, hogy nem baj, hogy eljöttem.
-A faluban laksz, igaz? Nem tudtam, hogy ide jársz, ilyet lehet? -összevont szemöldökkel kérdeztem ezt tőle, mert nem tudom, én azt hittem, hogy csak a kastélyban lakhatnak a diákok. Persze Laura is lent lakik, de az más. Sharlotte-on nem látom, hogy terhes lenne...

Sharlotte

Viszonylag gyorsan ment a partnerkeresés, meglepő módon ő talált rám, és nem fordítva. Nem bántam egy cseppet sem, főleg mivel felismertem a faluban lakó leányzót. Tánc közben rá is kérdeztem, hogy biztos legyek benne, meg hát ha már egy utcában lakunk, akkor legalább ismerjük már valamennyire egymást meg.
-Ó értem. Alex a testvéred -egy pillanatra összevontam a szemöldököm. Már kezdett rémleni, és összeállt a kép. Hát persze, a Johanson testvérek háza... Megmondom őszintén, nem is gondoltam rá eddig, hogy ők mik vagy kik lehetnek azon kívül, hogy láttam őket. Sokkal jobban lefoglalt az utóbbi időben Laura és a pici érkezése.
Pár másodperc csendes lépegetés után Sharlotte visszakérdezett. Félmosolyra húzódott a szám, és bólintottam.
-Laura, igen. És már a menyasszonyom -szemeimben lehetett látni azt amit belül éreztem. Mindig ez van, ha a szőke lökött lányra gondolok. Szeretem, mint ahogy eddig még senkit. Ha elveszíteném, abba bele is halnék.
Egy rossz érzés fogott el. Nyugtalanság lett úrrá rajtam, és ez eléggé látszott is. A zene is átváltott valami gyorsabbra közben.
-Ne haragudj, de azt hiszem jobb lenne hazamennem. Rossz érzésem van -mondtam neki bűnbánóan. Érzéseim keveredtek, hiszen a beszélgetés közepén voltunk, és még szívesen folytattam volna, egy egészen kedves lányt sikerült megismernem Johanson kisasszony személyében.
-Majd még összefutunk. További jó szórakozást, és boldog Karácsonyt -ismét egy lágy csókot nyomtam a lány kézfejére, majd elmosolyodtam, és már indultam is a bejárat -kijárat- felé.


Ryan

A bálra megérkezve nem tervezett semmit. Kicsit később már Navinés barátnői társaságában képzelte el az estét, majd a tánctanár megpillantása után ismét változott véleménye. Oda is sétált hát elköszönve a lányoktól, majd felkérte táncolni a fiút. Érdekes helyzet ugyan, hogy ő kérte fel, de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy táncolni akart. Ezért pedig szinte bármire képes, de csak ha nagyon akarja. Akkor nagyon akarta, és nem is utasították vissza, így pár pillanat múlva már a táncparkett közepén találta magát partnerével, akiről később kiderült az is, hogy a neve Ryan. Elkezdtek táncolni, lassú dal szólt, de a beszélgetés folytatódott tovább. Először Ryan nem értette, hogyan élhet a faluban, majd miután ezt elmagyarázta neki Sharlotte, visszakérdezett, amire helyeslő választ kapott egy kis kiegészítéssel.
~Mondjuk gondolhattam volna...~ lepődött meg kissé azon, hogy már a menyasszonya. Azonnal eszébe jutott, hogy látta már párszor a faluban gömbölyű hassal. Akkor állt össze minden. Megértette, így tényleg természetes, hogy a menyasszonya. A beszélgetés közepén azonban a fiú kijelentése már nagyon is meglepte. Nem tudta, miért akar hazamenni, de nem tehetett és nem is akart tenni semmit ellene. Őszintén folytatta volna még, mert ritka az, ha falusival találkozik és még el is tudnak beszélgetni, de ez van. Újabb kézcsók elköszönés gyanánt, majd az elköszönést viszonozta.
-Rendben, köszi.... és kellemes ünnepeket nektek is.- mondta, majd végignézte, ahogy táncpartnere kisétál az ajtón és eltűnik a semmiben. Nem volt már kedve semmihez, pár pillanattal később mérlegelve arra jutott, hogy inkább ő is távozik. Lassan elindult a bejárat felé, és eltűnt a tánctanárhoz hasonlóan.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 27. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 26. 18:50 | Link

Mary

- Idén már nem a házaknak vannak csapatai. Eddig az volt, de aztán voltak házak, ahol nehezen jöttek össze a csapatok, máshol túl sokan voltak, így változtak a szabályok. Most jelenleg négy csapat van. Három vegyes csapat és egy tiszta eridonos. Ők az Arany Főnixek. A másik három csapat a Golyóálló Griffek, a Sárkánylovasok és a…
Egy pillanatra elgondolkozik, hogy mi is a harmadik csapat neve, tudja, hogy nekik nincs semmilyen állat a nevükbe, de az tuti, hogy két tagú és van benne h, pontosabban azzal is kezdődik.
~ Helyes, Heges, Heveny… Heves, igen ez az! ~
- … Heves Hurrikánok. Ebbe a három csapatba lehet jelentkezni. A játékvezetőt Ármint érdemes megkeresni ezzel kapcsolatban. Ő meg tudja mondani, hogy hol vannak még szabad helyek, illetve hol várnak embereket.
A korhatárról nem tud sokat mondani, csak azt, ami még az ő idejében volt és nem hiszi, hogy olyan más lenne a helyzet, és csak amikor kimondja, akkor ugrik be neki valami.
- Szerintem nincs korhatár, sőt, biztos, hogy nincs, az Eridonosok fogója tavaly még csak tizenkét vagy tizenhárom éves volt és mégis játszhatott, szóval szerintem ezt nem korlátozzák. Esetleg annyit, hogy most lehet, csak cserének lehet jelentkezni és csak akkor játszhatsz meccsen, ha a fő ember nem ér rá. Én is játszottam, egy teljes meccsig, aztán jól ki is ütöttek, nem nekem való. Milyen poszt érdekelne?
Érdeklődik a lánytól, miközben megfordul, és a táncolókat nézi. Ő is szeretne táncolni, de jelenleg nem lát senkit, aki éppen nagyon táncolni akarna, de nincs kivel. Mindegy, majd csak akad valaki, ha meg nem, akkor így járt, de legalább itt lehetett, ami a mostani helyzetében egy nagyon nagy csoda.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2012. december 26. 21:08 | Link

Erdős K. I. Julianna

*Megértően bólogatni kezd, tudja nagyon jól, hogy milyen nehéz tud lenni az, amikor az ember asztalán tornyokban áll a papírmunka, mellette még ott vannak a javítások, meg persze a gyereknevelés is. Igaz, itt az iskolában annyira nem szoktak összecsapni a feje fölött a hullámok, mint anno a rezervátumban. Olyankor rendszeresen be kellett vinnie az ikreket is akár, mert addig már nem volt óvoda, vagy napközi. Jól meg lehetett élni belőle szó, mi szó, de a családi életet tönkretette.
Ismeri azt a fajta édességet, amit a kollegina átnyújt Ririnek, anno az ikreket is sokat tömte vele, jobban ették a zöldségeket, aztán végül, amikor már csak megszokásból ették.*
- Köszönjük szépen! Kicsim… *Szólítja meg finomkodó hangon a lányát, aki lelkesen fogadja el az ajándék édességet. A kislány halkan elmormol egy köszönömöt, majd beleveti magát az édességbe, és picit meglepődik, hogy ez bizony nem olyan ízű, ahogy várta.*
- Nekem most szerencsére nincs olyan sok dolgom. A kisasszonyt szórakoztatni nem olyan könnyű, de elboldogulok. *Feleli finoman mosolyogva, miközben beletúr a hullámos fürtökbe, és rendel a kislánynak valami levest.* - Rendben, majd a végén megkóstoljuk, de csak akkor, ha rendesen eszik a levesből, és a másodikból is. * Nem várja el tőle, hogy rendes felnőtt adagot egyen, de az a szabály, hogy annyit meg kell egyen mindenből, mint a tenyere, és csak akkor ehet édességet.*
- Picit nehéz… inkább az, hogy fura, hogy csak ketten vagyunk, és nem négyen, mint régen. *Nagyon hiányzik neki, hogy néha napján csak bejárkáljanak hozzá a lányok, meg azért így valamennyire felügyelni tudta őket, de így mást nem tehet, mint hogy bízik bennük. Két kamaszban. Vivienben.*
- Ők kint maradtak Lengyelországban. Már megszokták az ottani iskolát, nem akartak megint váltani, mert már a mesterképzésre járnának azóta. Abban maradtunk, hogy ha nem tetszik nekik, akkor visszajönnek. *Furcsa érzés, hogy bízik bennük, nem kíván nekik rosszat, de mégis, nem bánná, ha rossz lenne nekik, és megint maga mellett tudhatná a lányait. Most már tudja, mit érzett az édesanyja, amikor meglépett.* - Szerinted jövőre más is fog a 8. évfolyamon tanítani? *Kérdezi, miközben belekanalazik egyet a levesébe. Nem szereti a klasszikus értelemben vett meleg ételt. Lehet, hogy a sárkányok miatt sok volt már a hőből.* - Ebéd után még sok órád van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 27. 00:45 | Link

Veronika

Hamar választ kapott a kérdésére. Veronika elmondta a tudnivalókat. Kissé furcsállta, mikor kiderült, hogy vegyesen vannak a csapattagok, de nem is rossz. Barátságosabb a mérkőzés. Legalább is bizonyos mértékben, szerinte az.
- A hajtó. - adta meg a választ a kérdésre. - Mert már igen régóta nagyon jól tudok célba dobni. Elég sűrűn sikerül. Akár 50 méterről is. Bár meszebről nem megy valami jól... Remélem ez elég jó teljesítmény ahhoz, hogy csapattag legyek, ha csak csere is. - nézett aggódva Veronikára. Komolyan érdekelte a kviddiccsezés, és nagyon be szeretett volna kerülni valamelyik csapatba.
~ Olyan jó lehet kviddicsezni... ~ gondolta. ~ Repülni a magasban... A játék örömét élvezni... Versengeni... Ha gólt dobsz, a házak újjonganak... Persze ha elrontod, nem kellemes, de akkor is... Milyen jó lehet! Remélem, jelentkezhetek! És ha igen, be is kerülök! ~ hirtelen megrázta a fejét. Észre sem vette, hogy elkalandozott. Bocsánat kérően nézett Veronikára. De aztán látta, hogy a lány is elkalandozott egy kicsit, úgyhogy egy megkönnyebbült sóhajjal letudta a dolgot. Aztán ismét a lányhoz fordult:
- És... - kérdezte. - Hogyan is működik ez a dolog? A jelentkezés meg minden. Kérvényezni kell, hogy jelentkezhess? Bármikor lehet? Vagy van egy kitűzött alkalom, és akkor van rá lehetőség? Na és hol lehet megtalálni ezt az Ármint? - faggatta Veronikát. Mindent tudni szeretett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 27. 01:00 | Link

Mary

- Én is hajtó voltam azon az egy meccsen. Akkor még házak szerint volt, a Levita ellen játszottunk. A terelőjük jóval idősebb volt. Már előtte cukkolt, én meg bedőltem neki, mert a beszólásain rágódtam, aztán azon agyalva szépen ki is ütött. Nem volt szép tőle.
Bizony, ez egy olyan dolog, amit még nem mesélt el a férfinek. Nemrég megtalálta a fényképet, ami a meccs előtt készült. Ő kibontott, de pánttal hátrafogott dús göndör hajjal állt a szőke srác mellett, aki még a képen is hozzá beszélt. Most már jót nevet a dolgon, de akkor nagyon bosszankodott rajta.
- Küldesz egy baglyot Damjanovits Árminnak címezve, ő a játékvezető, de el is mehetsz hozzá, a faluban lakik, azokban a társaslakásokban, fent a tetőtéri lakásban és beszélsz vele. Ő elmondja a lehetőségeidet, meg azt is, hogy milyenek a csapatok, sőt akár ki is próbálhat. Eddig csupa jót hallottam róla. Fiatal, huszonéves srác és állítólag nagyon szép zöld szemei vannak.
Ő még csak futólag látta, akkor, amikor süteményért ment be a cukrászdába, vagy éppen szembejött az utcán. A meccsekre ritkán jár ki, így aztán ott nem nagyon ismerte meg jobban.  
- Nincs semmilyen kérvényezés. Az iskola ilyen szempontból elég nyitott. Csak azt mondod, szeretnéd csinálni és ők elintézik. Néha megjelennek hirdetmények, hogy például újságírót keresnek vagy diákönkormányzatist, de ezeken kívül is mindenki örül a jelentkezőknek, csak olyankor már érződik, hogy bajban vannak, mert emberhiány van.
Főleg a vizsgaidőszak közeledtével érződik ez. Most is el fog jönni egy, kíváncsi, hogy lesz-e valami hirdetmény. A táncolókról levéve a szemét Maryre pillant, majd vissza a táncolókra és elmosolyodik.
- Gyere, táncoljunk, hátha kifogunk valami jóképű fiút, aki megtáncoltat minket.
Megfogja a lány kezét és mielőtt ellenkezne, felhúzza, hogy a tánctérre menjen vele. Zavartalanul kezd el táncolni a lánnyal, remélve, hogy Mary is vevő rá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2012. december 27. 01:14 | Link

Veronika és Mary

Nem vagyok egy bálozós típus, sőt, sokkal inkább elkerülöm, ha tehetem. Épp ezért voltam így a karácsonyi bállal is, hiszen minek menjek én le oda, a sok szerelmes diák közé, illetve testvérekhez, barátokhoz, hogy mindenkinek boldog karácsonyt kívánjak? Nem utálom ezt az ünnepet, sokkal inkább semleges, mivel gyerekkoromban sem élvezhettem, így a többi embertől eltérően engem nem hatnak meg a fények, az illatok, az ételek, és az ajándékok. Annyi gerinc azért volt bennem, hogy vettem egy apróságot Veronikának, de majd csak később adom oda neki, amikor elérhető lesz. Esetleg leugrom hozzá a faluba Szent este. Majd még kiderül.
Nagy sóhajjal akasztottam le kedvenc öltönyömet a vállfáról, és indultam el a fürdőbe, hogy magamra vehessem. Mikor ez megvolt, bénáztam két percet a nyakkendőmmel, megcsináltam a hajam, cipőbe bújtam és elindultam kifelé. Borotválkozni lusta voltam, pedig már elég erőteljes borostám van, de mivel ez is jól áll, nem foglalkoztat túlzottan. A nagyterem előtt már rengetegen álldogáltak, és kintről is tökéletesen látszott az a tömeg, ami benn fellelhető volt, így egy még nagyobb sóhajjal indultam el befele, hogy megkeressem azt, aki miatt lejöttem. Útközben szereztem egy pohár pezsgőt, és azzal sétáltam beljebb a táncoló tömeg mellet, sasszemekkel keresve páromat. Úgy potom tíz perc keresgélés után rábukkantam a táncparkett széle és közepe közötti részen, amint egy másik lánnyal táncol. Ez mosolyra késztetett, így még néhány percig figyeltem, ahogy élvezik egymás társaságát, végül letettem a pezsgős poharat az egyik asztal szélére, és odaléptem a két lányhoz.
- Szabad elkérnem a Hölgyet egy táncra? - nyúltam kezemmel Veronika felé, kedves mosollyal kérve a számomra idegen lányt. Udvarias voltam, azonban a választ nem is teljesen megvárva húztam magamhoz közelebb, és kezdtem el táncolni.
- Éreztem, hogy itt leszel lent. Boldog Karácsonyt! - mosolyogtam le rá, felvéve a ritmust, bekapcsolódva a tömegbe. Nem szándékozom túl sokáig elrabolni a másik lány társaságából, csak egy, esetleg két tánc erejére, aztán visszakúszom a csigaházamba, és felmenekülök a szobámba. Nehogy még egy táncot végig kelljen szenvednem, mert ezt is csak miatta teszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 27. 02:40 | Link

Veronika és Áron

- Igen, ez tényleg nem volt szép tőle. - helyeselt Mary, Veronika panaszára.
- Rendicsek, akkor inkább majd küldök neki egy baglyot. Nem igazán tudom, mennyire tudnék Bogolyfalván tájékozódni... Mondjuk ha elég kicsi, talán menni fog, viszont én ismeretlen környéken simán eltévedek, bármilyen kicsi. Hmm, huszon éves? Akkor a nővéremmel egy idős lehet.  Cheesy - Örült, hogy ilyen fiatal emberről van szó. Így nem kellett félnie a megszólítástól, hogy milyen stílusban beszéljen... Persze, az udvariasság nála alap, már amennyiben a társaság is az, de hajlamos rá, hogy ilyen apróságoktól is zavarba jöjjön. Viszont, ha a tesójával egy idős, megnyugodhat.
- Értem. - bólintott következő, mini kérdészáporának válaszára, ami, mint az összes többi, szintén hasznosnak bizonyult.
Veronika a táncosokról Maryre, majd megint a táncosokra pillantott, és egy, számára kissé hamiskás, mosoly terült szét arcán. Mikor táncolni hívta, ellenkezni akart, mondván, hogy nem túl jó táncos, és a ruhájában, pontosabban talárjában is kissé különc látványt nyújt. Végül azonban felülemelkedett a talár kérdésen, hisz, mint már korábban is győzködte magát ezzel, úgysem vett volna mást, és amúgy sem számít neki sokat a külsője, meg eleve azért jött, hogy jól érezze magát Veronikával. Ha ülve, akkor ülve, ha táncolva, akkor táncolva. És ami azt illeti, egy kicsit ő is kedvet kapott hozzá, ahogyan a többieket nézte. Hát akkor miért ne?
Mire ez a rövid ideig tartó gondolatmenet elért a végére, Veronika már rég elkapta kezét, és a táncparkettre vitte. Habár azzal nem igen értett egyet, hogy őt, Maryt felkérnék, de abban biztos volt, hogy Veronikát fel fogják.
Veronika táncolni kezdett. Bár az első 10 másodpercben kicsit feszengve, elég gyorsan felszabadult Mary is. Pár perc szórakozás, táncolás, nevetgélés után, meg is jelent egy srác, hogy felkérje Veronikát.
- Persze, szabad! - mondtam, és visszamosolyogtam. Bár a választ nem igen várta meg, ez nem zavart. Visszahúzódtam a táncparkettről, és néztem tovább a táncolókat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2012. december 27. 11:10 | Link

Mary

Erre járt, mert azt hitte Margaréta is erre jár. Az utóbbi időben kicsit morcosabb volt a kelleténél, persze, igyekezett örülni, meg jó képet vágni, csak ő - aki mindent pontosan tud, hogy mikor akar - nem épp így tervezte a dolgokat. Mondjuk úgy, hogy Margaréta volt olyan kedves és egyetlen ajándékkal keresztbe húzta az elkövetkezendő öt éves tervét. Mindegy most már, csak még nehezen vette rá magát a tervei átértékelésére.
Mindenesetre eljött ide, még ki is öltözött, bár ez nem sokat változtat az eddigi megjelenésén, mert mindig igyekszik elegáns lenni, mintha egy másik korból szökött volna ide. Néha csipeget, pezsgőt iszogat és akaratlanul is meghallja a nevét. Nincsenek olyan sokan ezzel a névvel, a lány pedig kifejezetten a kviddicset emlegeti. A kék ruhásat, vagyis a beszélőt ismeri, a cukrászdában dolgozó lány, aki mindig pattog és sokat beszél, de kedves, olyan, mint egy kicsi Margaréta.
A lányok távoznak, hogy táncoljanak, ő pedig tovább bóklászik, hátha találkozik egy-két ismerőssel és tényleg. Mondjuk lehetne jobb is, mint Áron, aki szembejön vele. Hiába múltak el a diákévek, még mindig kicsit lenézően viselkedik vele, mondjuk úgy, zsigerből jön neki a bunkózás, ha meglátja a szőke férfit, pedig még csak nem is voltak soha Rellonos ambíciói. Vállat von a dologra, de amikor a cukrászlányt elkéri a másik lánytól, mosolyogva teszi le a poharát és lép oda az egyedül hagyott lányhoz.
- Ne is foglalkozz vele, Áron mindig ilyen volt. Könnyen összetöri a női szíveket és kissé neveletlen.
Mondjunk jót régi kedves barátunkról ugyebár, csakhogy ők a régin kívül nem, hogy kedvesek, de még barátok sem.
- Táncolsz velem? Ők most úgyis ellesznek. Ármin vagyok, az előbb véletlenül hallottam, hogy épp a kviddicsről beszélgettek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 27. 12:53 | Link

Modortalanka. Cheesy

Épp csak belelendülne a táncba Maryvel, amikor valaki érte nyúl. Hallotta a mondat elejét a hát mögül, de végére már a férfit is látta. Nem szép dolog, amikor válasz nélkül elveszik az embertől a táncpartnerét.
- Bocsi.
Ennyit még tud mondani neki, mielőtt elfordítják teljesen, és belevetik a táncba. A szemei csillognak, miközben a férfire néz, de igyekszik teljesen nyugodt arcot vágni, elvégre ő most nagyon meg van sértődve rá.
- Ugye tudod, hogy a kisfiúk el szokták hívni a kislányokat a bálba?
Ez egy komoly szidás volt, ami után már kijár az, hogy rámosolyogjon Áronra, elvégre miatta öltözött ki ennyire, mert remélte, hogy mégiscsak összefutnak. Így még sosem csípte ki magát és az esküvőjéig nem is nagyon szeretné, ami azt illeti. Persze ez még változhat, meg az is kérdéses, hogy valaki valaha hajlandó lesz-e őt elvenni vagy sem.
- Boldog karácsonyt neked is. Alig várom a szentestét, már ha persze éppen nincs más programod.
Oké, ilyenkor a család szent, bár amennyit hallott Áron családi helyzetéből van egy olyan sejtése, hogy ráér és ha ráér, akkor esetleg a lány szívesen betöltené a család szerepét, szeretne a családja lenni és minél több időt a férfival tölteni.
- Nem tudsz nyakkendőt kötni.  Ölelj át, szorosan.
Ez a megállapítás hirtelen jött és tánc közben viccesen néz ki, hogy éppen ezt szemléli. A második mondatnál elengedi a férfi kezét és a nyakkendőt szétbontja, majd finom mozdulatokkal újra megköti úgy, hogy az rendesen álljon.
- Ezért kell a férfi mellé egy nő. Apukám se tud nyakkendőt kötni, sőt szerintem Adorjánnak sem az erőssége.
Mindenesetre most már szép, így nem tud több kifogást találni a férfin. Kiegyenesedve nyom egy puszit a szájára és csak jóval utána esik le neki, hogy hol is van és mit is tett. Halványan elpirul, de ugyanolyan dacosan néz a férfi arcába, mint az első alkalommal, mint aki éppen így tervezte a dolgot, pedig erről szó sincs, csak éppen, ösztönös volt.
- Azt hiszem, van itt pár Edictumos.
Elnevetve magát hajtja a fejét a férfi vállára, hogy sunyin körbelessen, ki látta őket és ki nem.
- Szeretném, ha hivatalos lenne a dolog.
Végül is senki sem róhatja fel nekik. Három év van közöttük, iskolatársak voltak, és barátok. Az iskolán kívül lettek barátok, ott volt a férfivel, amikor felvették és a barátságokból olykor előfordul a szerelem. Van ilyen.
- Mit szólsz?
Utoljára módosította:Széles Veronika, 2012. december 27. 12:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 27. 13:34 | Link

Ármin

Miután Veronikáék táncolni kezdtek, nem sokkal egy fiú, Ármin jött oda hozzám. Az akiről Veronika mesélt.
~ Összetöri? ~ gondolta Mary. ~ Nagyon remélem, hogy Veronikáét nem fogja. Ő egy nagyon kedves lány, nem érdemes vele rosszban lenni, vagy megbántani.
- Persze. - mondta a felkérésre. - Legalább nem kell felkeresselek, vagy baglyot küldenem. - örült neki, hogy nem kell. Így legalább személyesen megbeszélheti Árminnal a dolgot, és mit ne mondjon, sokkal hamarabb lehetősége nyílt rá, mint azt remélte. Ennek nagyon örült.
- Szóval, - kezdte. - hogyan is működik ez a dolog? A játékszabájokat ismerem ugyan, de bevallom, még sosem próbáltam magát a kviddiccsezést. De persze már repültem seprűn! - tette hozzá sietve. - És egész jól ment. Meg célba dobni is tudok. Kétszer már a seprűről is sikerült. (Három próbálkozásból.) És amit láttam a kviddicsből, nagyon megragadott. Ezért szeretném kipróbálni, megtanulni, és ha megy, bekerülni valamelyik csapatba, ha mást nem, cserejátékosként. Van erre lehetőség? Van valami kiképzésféle, gyakorlás, vagy ilyesmi? Úgy értem kezdőknek, akik még nem csinálták. Bocs a lerohanásért. - mondta végül Mary. Rossz szokásai közé tartozik a fecsegés, akár áradozás, vagy panaszkodás, akár kérdés formájában.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2012. december 27. 23:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 20:59 | Link

Emma





A lány arcán megjelenő enyhe pír nem lepte meg, de megmosolyogtatta. Valentinnek egyértelmű volt, hogy Emma meglepődött, de ugyanakkor az örömöt is tisztán látta a lány arcán. Biztos volt benne, hogy a lány arra számított, hogy meg se jelenik.
Emma kifinomultsága szinte meglepte a fiút. Egy pillanatra el is csodálkozott, milyen kis úri lányt sikerült kifognia csak úgy, a folyosón, de hamar elűzte a felesleges gondolatokat a fejéből. Finoman megragadta Emma kezét, majd a tánctérre vezette.
- Gyönyörűen festesz. - Súgta egész közel hajolva hozzá, miután megállt vele szemben. Bár kivételesen őszintén szólt, a legfőbb célja az volt, hogy ezzel is fokozza a lány zavarát. Élvezte, hogy ilyen hatással van a gyengébbik nem képviselőjére.
Újra végigpillantott a csinos hölgyeményen, majd szabad kezét a derekára csúsztatta, a másikat pedig, amiben pedig a lány keze nyugodott, némileg megemelte.
Lassan táncolni kezdtek.
- Szóra se érdemes. - Felelte röviden a lány köszönetnyilvánítására.
- Nem lehet könnyű egyedül, egy ilyen helyen. Mondhatni én is új vagyok még itt. - Tette hozzá, s egy pillanatra alig észrevehetően elfintorodott. Miután visszaerőltette arcára az olyan sokat gyakorolt félmosolyát, a lány szemeire függesztette hűvös tekintetét.
- Pontosan. Nem sokkal a tanév kezdete után érkeztem. Aurornak tanulok. - Válaszolta állát büszkén megemelve.
- Ha nem tévedek, akkor te pedig most fogsz végezni. Gondolom vannak már terveid. - Érdeklődött ő is, bár nem igazán volt kedve a cseverészéshez. A lány valahogy mégis érdekelte, kíváncsi volt rá, tekintetét egy pillanatra se vette le az arcáról, hátha így még többet tud kiolvasni belőle.
Mindig is szeretett táncolni, a lány pedig kifejezetten remek partnernek bizonyult, így aztán végképp nem volt oka rá, hogy abbahagyja a szórakozást. A lassú számok azonban nem tartottak sokáig. Néhány kellemes dallam után egy jóval gyorsabb, erőteljesebb következett, de Valentin nem engedte el Emmát, inkább alkalmazkodott a zene ritmusához. Miután néhányszor jól megforgatta a lányt, a zene végéhez érve egy hirtelen mozdulattal magához rántotta, két kezével átkulcsolta a derekát, majd szó szerint ledöntötte a lábáról.
A zene aztán elhallgatott, Valentin pedig szélesen kivillantva tökéletes fogsorát, visszaállította a lányt függőlegesbe.
- Kérsz valamit inni? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
Előkészítős tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 15042
Írta: 2012. december 28. 01:55 | Link

Valentin


A kezdeti félelmet attól, hogy végül is magában lesz kénytelen eltölteni az estét hamar elszállt, hiszen megérkezett Valentin. Nagy örömet okozott ezzel a lánynak, amit talán még nem is érez mennyire jól esett Emmának. Az első udvariaskodáson és köszöntésen túl a modor, amit felé mutattak enyhe kis megilletődést vont maga után, próbálta palástolni, de a fiú mosolya nem azt erősítette meg benne, hogy ez nagyon sikeres lett. Ez a velejárója. Nagyon hamar zavarba lehet hozni, és sokáig képes emiatt a zavartság miatt bíborabbnál bíborabb színekben pompázni.
Csak tetéződik ez az egész a bókkal, amit kap. Ha a cél a zavarba hozatala volt, az nagyon is sikerült lesüti szemeit majd egy mosollyal néz csillogó tekintetével a partnerére.
- Te is igazán fess vagy. – mondja halkan, de a másik számára hallhatóan, majd tartásba helyezkednek és egy lassabb számra kezdenek el táncolni. Közben próbált beszélgetést kezdeményezni semmi esetre sem tolakodóan vagy erőltetetten, amint kicsit oldódik és nem lesz rajta úrrá a zavara már annyira nem is a beszédre inkább a táncra koncentrál. egyenes tartás, fej kissé megemelve, még ha ez csak egy iskolai bál is, ezek azok a rögzült dolgok, amikre büszke. Partnere is igen jó táncos. Tánc közben megüti a fülét, hogy ő is új még itt. Nem igazán tudja behatárolni itt az embereket neki itt mindenki ismeretlen.
-Igen? Nem tudtam, hogy más is van itt, aki hozzám hasonlóan később csatlakozott.
A tekintet által egy komolyabb hangját veszi elő de a mosolyt viszonozza. Érdeklődő típus, arról nem beszélve, hogy amúgy is felkeltette az érdeklődését Valentin.
- Igen idén végzek, és rengeteg minden érdekel, lehetőség van bőven még nem választottam nem volt köztük, amire azt mondhattam volna, hogy: igen ezt akarom csinálni életem végéig.. – mondja egy vállrándítással és a száját kicsit elhúzva, na nem mintha nem érdekelné, de egyelőre még szeretne körbeérdeklődni, hol milyen lehetőségek várják. Ezután is visszatér a vidámság az arcára, ezt már megtanulta az élettől. A sírás nagyobb energia befektetéssel jár, mint a mosolygás.
Hamarosan véget értek a lassú számok, egy mosoly kíséretében pont el akarta engedni a fiút mikor az az új zene ritmusára már pörgetni is kezdte. ezt egy kis nevetéssel reagálta le. Meglepődött már ezen is, de a java még hátra volt.  Már éppen kezdett szédülni, mikor a szám vége felé jártak. Magához rántotta őt Valentin majd eldöntötte elsőre egy kissé ijedt arcát mutatta és belekapaszkodott a fiúba, majd visszakúszott az a mosoly az arcára.
- Te aztán tudod, hogyan dönts le valakit a lábáról.
Mondja viccesen, majd már álló helyzetben még mindig egy kicsit szédelegve válaszol neki.
- Igen, az jól esne, és valami kapaszkodó is.
Mondja mosolyogva a végét majd hamarosan már az egyensúlyát is visszanyerve figyeli Valentint. Mikor tekintetük ismét találkozik, kérdéssel fordul felé.
- Eddig hogy tetszik itt? Van itt élet a mindennapokban?- érdeklődik a fiúhoz közel lépve, nem az a hangosan beszélős fajta, de pont elég ez a hangerő ilyen kis távolságra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2012. december 28. 06:36 | Link

Mary

- Állítólag őt szereti.
Jegyzi meg, mivel sejti, hogy a lány ilyesmin gondolkozhatott. Minden ellenszenve mellett Ármint kifejezetten érdekli Áron szerelmi élete. Közel öt éven át, szinte minden hódításának szem és fültanúja volt, így most már igazán érdekli a fordított helyzet is, vagyis milyen, amikor tényleg behódol egy lánynak, aki - valószínűleg akaratán kívül - magába bolondította a nagy hódítót. Alig várja, hogy elmosolyodva közölje Áronnal, hogy ő bizony megmondta, hogy egyszer eléri a szerelem is.
- Ezek szerint igen hasznos ez a bál. Spóroltunk a bagolynak néhány szárnycsapást.
Elmosolyodva megfogja a lány kezét és a parkettre vezetve szépen meghajol, majd táncolni kezd vele. Adjuk meg a formalitását a dolognak, ha már meggyőzte magát, hogy ha már eljött idáig, akkor igen is táncolni fog.
- Ezek szerint a hajtóság áll a legközelebb hozzád.
A mondatra, hogy megragadta a kviddics, csak még jobban elmosolyodik, na igen, ez a sport tényleg könnyen magával tudja ragadni az embereket. Őt is, annyira, hogy a szülei majdnem lefordultak a székről, amikor azt mondta nem akar semmilyen jogi dologba belekeveredni hosszabban, inkább a kviddics tudományát mélyítené el.
- Persze, minden csapat szívesen fogadja az embereket. Ha szeretnéd megnézem neked, hogy kik keresnek kifejezetten hajtót, így elsőre Kristófék ugrottak be, de lehet, hogy most tévedek, éppen nagy csapatmódosulások vannak.
Ami idény közben nem a legszerencsésebb, de szükségszerű, így aztán ő maga sem ellenkezett a dolog ellen. Az a cél, hogy menjen szépen a meccs, és legyenek sikeresek a gyerekek.
- Van rá lehetőség, El tudom intézni, hogy az egyik csapatnál, célszerűen annál, akikhez kerülnél, pár körös próbajátékot játszatok, hogy ezzel lássák, mi az, amiben jó vagy és mi az, amit gyakorolni kell. Ugyan ez nem lerohanás.
Teszi hozzá az utolsó mondatot, rákacsintva a lányra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 28. 13:29 | Link

Ármin

Mary megnyugodott, mikor kiderült, hogy a srác minden bizonnyal tényleg szereti Veronikát. Odanézett, és elmosolyodott. Lehet, hogy a srác alapvetően hülye volt, de jól néztek ki Veronikával.
- Hát igen, a baglyoknak is jár pihenő. - vonta meg a vállát mosolyogva Mary. A táncparkettre mentek, közben folytatva a beszélgetést.
- Igen. - bólintott Ármin megállapítására. Figyelmét nem kerüli el, hogy Ármin egyre jobban mosolyog rajta. Ilyen szórakoztató lenne? Az emberek gyakran szoktak mosolyogni rajta. Már akivel jóban van. Sose értette, ennek mi az oka. És rajta mosolyognak egyáltalán, vagy olyankor találkozik össze velük, mikor amúgy is jó a kedvük? Persze nem veszi zokon, akkor sem, ha nevetnek rajta, sőt, örül, ha megnevetteti őket, csak a 14 év alatt még nemigen sikerült megszoknia.
- Igen, azt megköszönném, ha megnéznéd. - mondja a felajánlásra. - Hogyhogy csapatmódosulások vannak? Mert nemsokára itt a vizsgaidőszak? - érdeklődik. Ha ez a helyzet, nincsen problémája vele, mert ő sokat tanult, úgyhogy ha bekerülne, bőven lenne ideje a gyakorlásokra, még ha napi 3-4 órásak is.
- Köszönöm szépen! - nem bírja visszatartani a vigyorgást, olyan boldog, hogy kipróbálhatja a kviddicset. A kacsintás is bátorítóan hat rá, ami a kérdéseket illeti, nem mintha eddig nem kérdezett volna.
- És ami a gyakorlást illeti, hogy van? - folytatja a nála szokásos kérdésáradatot. - Pontosabban mikor? Reggel 5-6-7-kor, az 1. tanóráig? És hogy szokott lenni a gyakorlás? Ott is te vezeted a játékot, vagy csak akkor kell, amikor élesben megy, a másik csapat ellen? És a gyakorláskor csak 7-en játszanak, vagy a cserecsapattal? - mindent tudni szeretett volna a legapróbb részletig, hogy minden jól menjen, mire odakerül, illetve minden tiszta legyen számára.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2012. december 28. 19:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 28. 17:27 | Link

Emma




A lány bókja nem érte meglepetésként. Pontosan tudta magáról, hogy bár cseppet se erőltette meg magát, ugyan olyan jól nézett ki, mint általában. Az egóját már nem igazán kell ápolgatni, de mivel a lány jóformán semmit se tud róla, nem lepődött meg rajta, hogy udvariasan viszonozta a dicséretet. Egy apró, elégedett mosoly azért persze megjelent az arcán. Magában elégedetten konstatálta, hogy milyen könnyű dolga is van.
Talán túlságosan is.
- Különös véletlen. - Sóhajtotta elmélyülten. - Én se gondoltam volna, hogy akad itt ilyen személy rajtam kívül, de úgy látszik, sikerült egymásra találnunk. - Hangja titokzatos volt, tekintetéből pedig sugárzott valami furcsa csillogás, de igyekezett továbbra is minden hátsó szándékát a lehető legjobban leplezni.
- Megesik az ilyen, sokáig én se tudtam eldönteni, mit is szeretnék csinálni majd a jövőben. - Hangja természetes volt, annak ellenére is, hogy úgy hazudott mint a vízfolyás. Ő pont az a fajta volt, aki már gyerekkora óta tisztában volt vele, mik a kötelezettségei és milyen munkát fog vállalni. Nem kényszerből választotta az aurori pályát, határozott elképzelése volt a jövőjéről még azelőtt, hogy egyáltalán iskolába kezdett volna járni.
Egy mosollyal válaszolt a lány megjegyzésére, miután segített neki újra lábra állni.
- Kapaszkodónak itt vagyok én. - Rákacsintott Emmára, behajlította a könyökét, és úgy nyújtotta oda neki a karját. Ha a lány elfogadta a segítséget, lassan az italokhoz vezette. - Kellemes, nyugodt hely. Nem igazán jellemző ilyesmi a mindennapokra. - Mondta könnyedén, miközben két punccsal teli poharat vett magához. Egyiket a lány felé nyújtotta.
- Prosit! - Megemelte sajátját, hogy koccinthassanak. - Az ismeretségünkre.
Miután koccintott a lánnyal, a táncparkett felé fordította tekintetét, majd lassan az órájára pillantott. Nem volt ellenére a bálozás, de jobban érezte volna magát egy nyugodtabb helyen, ahol nem csak puncsot iszogathatnak...
- Nincs kedved sétálni egyet? - Visszafordult a lányhoz, és kíváncsian fürkészni kezdte a tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2012. december 28. 20:40 | Link

Karácsonyi bál, Endre


Néha kicsit aggódtam, hogy a kérdéseim vagy a cselekedeteim miatt gyerekesnek és idétlennek tartanak az emberek. Vagyis nem, nem pont emiatt féltem, mert amíg én jól éreztem magam így a bőrömben, az idiótaságaimmal, addig nem érdekeltek, mások mit gondolnak. Attól tartottam csak, hogy egyszer egy ilyen esetben valaki majd jól kinevet, kigúnyol és kijelenti, hogy nőjek fel. Szerencsére azonban eddig elkerültem az ilyen eseteket, vagy csak nem vettem észre, ha épp valaki gúnyosan válaszolt vissza valamelyik kérdésemre. Nem volt erősségem megállapítani, hogy valaki csak piszkálódik, vagy tényleg érdekli az, ami engem is.
Ám legtöbbször a kíváncsiságom nagyobb volt - mint ahogy az imént is, a Mikulásos kérdésnél -, és ez nem engedte, hogy magamban tartsam a fejemben megszülető gondolatokat. Így volt ez most is, és mosolyogva - kissé megkönnyebbülve - vettem tudomásul, hogy Endre nem nevetett ki. Sőt, olyat mondott, amire igazából nem is mertem gondolni! Valahogy a teóriáim eddig nem jöttek be, de ezek szerint most jól sejtettem: az Igazgatóbácsi az igazi Mikulás!
Felderülve néztem az említett öregúrra, majd Endrére, és egy kis tapsikolást megengedtem magamnak. Jobban akartam lelkesedni, de rájöttem, hogy nem lehet. Nem kürtölhetem szét mindenkinek a titkot.
- Ez maradjon köztünk! - Figyelmeztettem a fiút is a magam halk és cseppet sem fenyegető hangján, és reméltem, hogy tud titkot tartani.
A Mikulás-témáról a figyelmemet a "Hölgyem" megszólítás terelte el hirtelen, kíváncsian pillantottam fel a fiúra, el is felejtettem, hogy nekem igazából zavarban kéne lennem. Na, de ez a zavar és pirulás most rögvest vissza is jött. Bár szerettem táncolni, de nem ilyen sok ember között. Otthon apukámmal, vagy Rózsa néninél Csongorral szívesen, de... de itt?
Nem akartam azonban csalódást okozni a fiúnak, így némi hezitálás után végül igent bólintottam a kérdésre, egy félénk mosoly kíséretében.
A tánctér felé haladva a már táncoló párokat figyeltem, és izgultam rendesen, mi lesz, ha mi elkezdünk táncolni. Ami elég hamar be is következett. Szerencsére - lány lévén -, nem nekem kellett vezetnem, így rábízhattam magam Endrére a lépéseket illetően, csupán az volt a dolgom, hogy ne lépjek a lábára. Így a tánc nagy részét lehajtott fejjel, koncentrálva vittem véghez, bár azért néha felpillantottam, nehogy zokon vegye a srác, és azt higgye, hogy a cipőm érdekesebb, mint ő! Korántsem volt így. Sőt... igazából majd a bál után, ha elbúcsúztunk, és megszűnik a zavarbaejtős érzésem, akkor minden bizonnyal jó érzésekkel fogok visszagondolni az estére. Feltéve, ha tánc után még sütizünk egyet!
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2012. december 28. 20:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 80 81 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet