36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. december 26. 22:10 | Link

Andine

Éppen annyi kedvem volt a bálozósdihoz, mint arra előzetesen számítottam. Számtalanszor megfordult a fejemben, hogy egyszerűen csak nem megyek el, nem ismertem annyira a kislányt, hogy létszükségletűnek tűnjön az ígéretem betartása, ugyanakkor motivált az egyesség rá eső fele. És mindazért cserébe csak néhány órát kellett kibírnom, meg táncolnom vele egyet a nagyteremben néhány reflektorfényre vágyó diák előtt. Igazán nem tűnt nagy dolognak az egész, főként számba véve az én állapotomat, és, hogy miért is egyeztem bele az egészbe alapból.
Nem vittem túlzásba az egész felkészülést, vagy akár az öltözködést, de természetesen azért az illemhez tartottam magamat. Hiába gyűlöltem mindig is az alkalmi ruhákat, most kénytelen voltam fehér inget húzni fekete öltönnyel és egy szintén fekete csokornyakkendővel, és legnagyobb sajnálatomra még a dzsekimet is hanyagolnom kellett - bár az új közel sem nőtt annyira hozzám, mint amit az Opheliánál töltött este előtt hagytam el, azaz szakítottak le rólam. Az élmény még friss volt bennem, szinte éreztem a testemen lévő - már régen begyógyult - vágásokat. Akkor egy hajszálon múlt, hogy egyáltalán életben maradtam, és bár azóta igyekeztem óvatosabb lenni, alkalmanként a veszély még mindig megtalált, bár ezek a sebek nagy szerencsére nem látható helyen voltak. Nem hiányzott volna, hogy mindenki a sérüléseimen legeltesse a szemét, mialatt Andinével lefutjuk a tiszteletköröket, és letáncoljuk azt a csodálatos táncot. Abban márpedig biztos voltam, hogy nem kevés pillantást fogunk magunkra vonzani, na meg, hogy nem kevés pletykának a tárgyát fogjuk képezni a következő hetekben.
Nem sietek el semmit, jócskán a bál kezdete után lépek csak be a terembe, a rengeteg ember látványára ismét elgondolkodok rajta, hogy feltétlenül szükséges-e bemennem. Sajnálatos módon azonban, még mielőtt hátat fordíthatnék az egész felfordulásnak, megpillantom Andinét. Késő bánat. Furcsán rendezett hajamba csak megszokásból túrok bele, már most kezd túlzottan sok lenni a cicoma - és még éppen csak beléptem a terembe. A lány valószínűleg még nem látott meg engem, így észrevétlenül lépek a háta mögé, és szólalok meg, szinte a fülébe suttogva.
- Csak nem engem keresel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2013. december 27. 15:56 | Link

Manduci

 Újra Karácsony van, újra karácsonyi bál. Idén mondjuk van egy leheletnyi különbség a tavalyihoz képest, lesz valami végzős keringő vagy mi a franc... Bezzeg nekünk nem csináltak ilyet, hah! Kissé gőgösen reagáltam erre a dologra, egészen addig, míg meg nem keresett valaki, hogy legyek a párja a táncban. Ez a valaki pedig történetesen Amanda Philips volt, a háztársam, egészen csinos kis darab, régóta meg akartam vele közelebbről is ismerkedni. Csak sokáig foglalt volt, barátos csajokra meg nem megyek már, nincs kedvem túl sokat harcolni egy-egy delikvensért, utána meg valahogy elült az érdeklődésem iránta. De mikor megkeresett ezzel a felkéréssel, sanda vigyorral mondtam neki igent és közöltem, hogy már alig várom a közös munkát. És így is volt. Egészen jól mentek a próbák, viszonylag hamar egymásra tudtunk hangolódni, Amanda jó partnernek bizonyult, hagyta magát vezetni, nem erőszakoskodott és egész készségesen tűrt mindent. Egy idő után elkezdtem ferde szemmel nézni a hölgyre, nem tudtam hova tenni a viselkedését magamban, nem ilyennek ismertem meg régen, kicsit sem hasonlított egy átlagos Rellonosra. Végső soron arra jutottam, hogy nem érdemes törődni ezzel, így egy vállrándítással elintéztem magamban a dolgot.
 Késő délután minden különösebb izgalom nélkül kezdek el készülődni erre az egész hercehurcára, őszintén szólva elhagytam a lelkesedésemet valahol a zuhanyzás és a borotválkozás között. Nagy sóhajjal veszem ki a kissé kopott öltönyömet a szekrényből és nagyjából ugyanekkora lelkesedéssel is kezdek neki az öltözködéshez. Nyakkendőt nem kötök, Amanda a lelkemre kötötte, hogy ne vigyek magammal, majd ő gondoskodik erről a tartozékról. Először kicsit furcsállottam ezt a dolgot, de végül is valami női hóbortnak tituláltam és nem is nagyon foglalkoztam vele tovább. Eddig nem vettem észre, hogy áll egy becsomagolt kis ajándék az ágyam mellett, csak most ötlött a szemembe. Érdeklődve fogom a kezembe a kis csomagot, gondolom, ez lehet Amanda meglepetése. Egyszerű, gyors mozdulattal lekapom a csomagolást a dobozról és érdeklődve emelem le a tetejét. Nyakkendő van benne, méghozzá rózsaszín. Kinyírom ezt a némbert, komolyan mondom. De egyelőre csak kissé fanyalogva kötöm fel a nyakamba az odavaló holmit. Csodás. Azt hiszem, beszélgetnem kellene egy kicsit Amandával a színválasztásáról...
 Szerencsére nem tart sok ideig, míg összeszedem magamat, így is fél órával hamarabb kész lettem, mint ahogy a találkozót megbeszéltük. Lassú, komótos léptekkel sétálok fel a bejárati csarnokba, ahova jön majd a kedves partnerem és türelmes várakozásra vagyok most ítélve legalább 20 percig. Sebaj, inkább én várjak rá, mint fordítva, ciki lenne eléggé. Egyébként nem értem, hogy miért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy itt találkozzunk, a faluba lemenni se lett volna hű de milyen nagy fáradtság, meg aztán ott van a "keltsünk jó benyomást" dolog is. De ez megint csak valami női szeszély, amit soha nem fogok felfogni ép ésszel.
 Lassan elérkezik a megbeszélt időpont és Amanda is felbukkan a bejáratban, méghozzá másodmagával. Ismerem látásból a másik leányzót, valami kis unikornis és együtt laknak. Biccentek mindkettejüknek, aztán legnagyobb meglepetésemre báli partnerem feltornyosul hozzám és nyom két puszit az arcomra. Hú, ezt most nem igazán tudom mire vélni, csupa meglepetés a csaj. Természetesen viszonzom az üdvözlést, majd Amanda belém karolással jelzi, hogy indulhatunk. Viszonylag csendben baktatunk a nagyterem felé, már ami engem illet. Odaérve Amanda elköszön a szöszitől, mi pedig egy kicsit távolabb megállunk a tömegtől. Utálok bent állni aközött a rohadt sok ember között, rosszul vagyok tőle. Úgy tűnik, még mindig tartogat meglepetéseket a párom, mert eléggé tekintélyesen belecsimpaszkodik a karomba és közelebb húzódik. Kérdően felvonom a szemöldökömet, na, nem azért, mert nem tetszik, amit csinál, hanem mert tőle ez teljesen szokatlan magatartás. Ez a csaj tuti szed valamit. Mindegy, élvezzük ki a helyzetet, amíg lehet, nem biztos, hogy egész este ilyen marad.
- Dehogyisnem. Mit óhajtasz? - kérdezem tőle a tőlem telhető leglovagiasabb hangon és amint választ ad, el is sietek az említett italért. Magamnak egyelőre csak egy szíverősítő likőrt hozok, Amandának pedig azt, amit kért. Visszasietek hozzá, közben ügyelek, hogy lehetőleg ne borítsak nyakon senkit, bár most hogy így belegondolok, egészen mókás lenne valami puccosan kiöltözött némber nyakába beleborítani a cuccot. Ádáz mosoly fut végig ajkaimon, de gyorsan kiverem a fejemből a gondolatot, nem akarom leégetni Amandát. Inkább gyorsan visszaslisszolok hozzá, a kezébe adom az italát, koccintok vele és lehúzom a sajátomat. Kellemes melegség fut rajtam végig, kicsit megrázkódok bele, de gyorsan összeszedem magamat, mert mi következünk a tánccal. Némán rápillantok a partneremre, aki tudja, hogy mi következik most, így szótlanul bevonulunk a táncparkettre és eltáncoljuk a kötelezőt. Keringő után szépen levezetem Amandát a tánctérről a nagyterem egyik szélére és ott megállok vele.
- Nem vagy éhes? - kérdezem tőle kötelességtudóan. - Ha szeretnéd, leülhetünk - ajánlom fel neki a következő lehetőséget, remélem valamelyik verziót elfogadja majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 27. 20:25 | Link

Olivér

Miután elengedem Milant, kezdem egy kicsit kellemetlenül érezni magam. A legtöbben eleve a párjukkal érkeztek, talán biztosítékként, hogy tényleg eljön a másik. Hirtelen bevillan a lehetőség, hogy mi van, ha nem jön el? Oké, ott van hirtelen lehetőségnek Milan, de én ma este robbanni akarok, olyanná válni, akiről beszélnek. Nem akarok ismeretlenül kivonulni innen. El fog jönni, nyugtatom leginkább önmagam, hiszen fair alkut ajánlottam, amit ő érezhetően elfogadott, így itt lesz. Nincs okom idegességre.
Minél tovább nézem a díszítést, annál kevesebb kedvem van sokáig maradni, nem vagyok a bálok híve, akkor sem, ha meseszép a ruhám. Bírom az ilyen csinos, drága cuccokat, és remélem, hogy a leendő foglalkozásom indokolttá teszi majd, hogy sokszor húzzak fel ilyesmit. Nézem a boldog párokat, a tanárokat, akik igyekeznek észrevétlenül végignézni néhány alulöltözött lányon, akik még nálam is kiverik a biztosítékot, pedig ez nagy szó.
- A minibárt keresem, de te se vagy rossz megoldás.
Válaszolom bujkáló mosollyal a hangomban. Oké, most már teljesen megnyugodtam. Itt van, gyorsan táncolunk, és már itt se vagyunk. Jöhet a tényleges szórakozás. Néhányan már felénk pillantanak, miközben én elégedett mosollyal fordulok meg a fiú felé, hogy szemtelenül végigpillantsak rajta.
- Egész jól nézel ki, nem választottam olyan rosszul.
Állapítom meg elégedetten, majd a tömeg felé pillantok, aztán vissza a fiúra, aki előttem áll. Mindjárt kezdődik a tánc, és egyszerre vagyok ideges és mégis teljesen nyugodt. Nem akarok leégni, ennyi az egész.
- Körülbelül hány lány feni rám szerinted a körmét?
Abban az egyben tökéletesen biztos vagyok, hogy holnaptól gyűlölködő pillantások egész sora fog kísérni, és abban is biztos vagyok, hogy én ezt az egészet nagyon, de nagyon fogom élvezni. Tudom, elég fura dolgok tetszenek, de nem vagyok könnyű eset. A fiú vállára helyezve a kezem, fordulok szembe néhány lánnyal, akik összegyűlve néznek rám csúnyán. Kicsit örülök, hogy a tekintettel nem lehet gyilkolni, mert akkor előnyben lennének. A lényeg, hogy látványosan megsimogatom Olivér tarkóját, jelezve, hogy nem csak két mondatot váltani jött ide.
- Imádom az alsós lányokat. Aranyosak, amikor azt hiszik, ezzel elérnek bármit is. Iszunk valamit?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. december 27. 21:13 | Link

Leonie. Cheesy
Szerelés.

Nem meglepő módon az ég idén is tervezett nekünk karácsonyt, áldjuk is érte. Duh, egy francot. Nem szeretem nagyon a szeretet ünnepét, na nem maga miatt, hanem mert eszement hideg van meg hó meg trutyi és fúj. Én ezt még mindig nem tudtam megszokni, régen a karácsony egyet jelentett a napsütéssel és a meleggel. Nem pedig ezzel az izével. Mindegy, ezt kell - ha nem is éppen szeretni, de - megszokni, nincs túl ok választása az ember lányának, ha itt akar élni.
Apropó, ha már karácsony, legyenek sokkoló élmények is a dologban! Néhány hete derült ki, hogy van egy húgom. Aha, kb én is ilyen lemeredős hülye fejet vághattam, mikor jött a levél. Egy lendülettel kiesett a papír a kezemből, Manda úgy bökögetett meg, hogy térjek már magamhoz, nem értette, hogy mi bajom van. Nem mertem neki beadni a sztorit egyelőre, szóval elintéztem annyival, hogy nyitott szemmel alszok, gyorsan felkaptam a levelet és felviharzottam a szobámba. Két héttel később visszamentem Argentínába, hogy találkozzak vele és a nevelőszüleivel és egy kicsit beszélgessünk. Kisült, hogy Renée - vagyis a húgom - szeretne velem jönni ide, Magyarországra, mert vannak olyan dolgok, amikre nem talál választ és szerinte csak én tudok neki segíteni. Na, ezt se mertem még benyögni Adrinak és Mandának, lehet hülyét kapnának, ha a húgom beállítana hozzánk. Főleg, hogy egy mukkot sem beszél magyarul.
Ezeket a zavaró gondolatokat igyekeztem telesen kizárni az elmémből mára, nem akartam ezen görcsölni, elvégre ma este bálba megyek. Méghozzá nem is akárkivel! Leonie hozta a maga formáját és némi győzködés és faggatás után kisült, hogy idén nincs kedve partnert keresni magának és fiúnak fog öltözni a bálon. Először természetesen belevigyorogtam a képébe, hogy nem egészen komplett, de utolsó mozzanatként belementem, hogy én legyek a párja ma este. Mókás kis bálozásnak nézünk elébe.
Az öltözködéssel nem vacakoltam túl sokat, pontosan tudtam, hogy mit szeretnék felhúzni, az viszont már kicsit viccesebb volt, ahogy Manda rávette Adrit, hogy jöjjön ő is. Néha benéztem a résnyire nyitott ajtón, de nem akartam zavarni őket, olyan aranyosan megvoltak együtt. Helyette inkább gyors magamra vettem a ruhámat és a cipőmet és az erre az alkalomra vett karkötőmet és halkan, még a lányok előtt kiosontam a házból. Remélem bezárkóznak, nem akarok hazaérve mindent feldúlva találni.
A kastélyig letipegni nem egy nagy ördöngösség és szerencsére nem is túl sok idő, így egész gyorsan becsapódok a bejárati csarnokba, ahol kedves partnerem - hívjuk ma este csak Leonak - már tűkön ülve - állva - vár már rám. Odalibbenek hozzá egy kedves mosoly kíséretében. Látom rajta, hogy alig tudja magát türtőztetni, legszívesebben magát adná és a képembe mászna, de meglepő módon nem esik ki a lovag szerepéből, sőt, még egy szál íriszt is kézhez kapok.
- Köszönöm szépen, te sem panaszkodhatsz - mondom egy kacsintás kíséretében. Meg kell hagyni, alaposan kicsípte magát, ha nem lennének ennyire lányosak a vonásai, még el is hinném, hogy fiú. Viszont a köztünk lévő magasságkülönbségen egyszerűen nevetnem kell. Nagyjából másfél fejjel vagyok magasabb Leonál és ez egy kicsit komikussá teszi a helyzetet.
Hamar a nagyteremhez érünk, ahol már eléggé sok az ember, de még nem kezdődött el a java és a keringő sem ment még le. Hirtelen rántást érzek a kezemnél és azonnal tudom, - még mielőtt meghallanám a hangot - hogy Leo bizony kicsit elveszítette az irányítást önmaga felett. Ezen ismét csak jót derülök, azért még sincs teljesen meghúzatva.
- Elfogadom, köszönöm - mondom illedelmes, nagy mosollyal a fejemen. Mókás egy este lesz ez a mai. Az italos pulthoz sétálunk és épp egy kis puncsot öntenék magamnak, mikor valaki lekapja Leonie fejéről a kalapját és eliszkol vele. A vörös kis ördögnek sem kell több, elnézést kérve azonnal a támadója után szalad, aki a tömegben elveszik szem elől. Továbbra is kellemesen derülve a helyzeten nézek a csöpp lányka után, immáron egyedül, az asztalnak támaszkodva.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. január 6. 15:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2013. december 28. 00:16 | Link

A bál

Mióta először táncoltunk, én titokban gyakoroltam, ezért most már sokkal magabiztosabban mozgok, főleg, ha keringőről van szó. Bár arra kért, hogy titkoljuk kapcsolatunkat, és én ezzel egyetértettem, most mégis nagyon nehéznek érzem ezt, mintha direkt a földhöz láncolnám magam, amikor tudom, hogy képes vagyok repülni.
Közelsége jólesően izgalmas, de ugyanakkor gyötrően fájó is, hiszen nem érinthetem úgy, ahogy szeretném, nem áraszthatom el szerelmes bókjaimmal, sőt még tekintetemet is próbálom visszafogni. Ugyanakkor érzem illatát, finom leheletét, azt, ahogy puha haja az államat cirógatja. Látom sűrű szempillákkal keretezett gyönyörű szemeit, és tudom, hogy, ha valaki figyel minket, egyértelműen látja rajtam, hogy teljesen elvesztem, ez a nő a végzetem.
Már éppen engedném el, mert nem bírom tovább, hogy ennyire közel van hozzám, és mégis annyira elérhetetlen, mikor hirtelen megcsókol. Valójában csupán finoman hozzáérinti ajkát az enyémhez, de én nem hagyom, hogy elhúzódjon, ha már úgyis kiderül, akkor egy igazi csók legyen az oka.
Nem tudom, hogy felfigyelt-e valaki ránk, de nem is érdekel. Az este további részében is csak őt látom, csak ő számít. Arty közben ügyel a levitásokra is, én pedig hol távolabbról, hol közelebbről figyelem őt. Többször is táncra kérem, hogy aztán elmerülhessek, elveszhessek szemeiben, láthassam szivárványhártyájának ragyogását, a tekintetben tükröződő karácsonyi fényeket.
Ekkor döntöm el végleg, hogy a gyűrűt, amit már megvettem, a szüleinél fogom átadni neki, persze csak a kérdésemre adott pozitív válasz esetén. Nem érdekelnek a pletykák, a firkászok és a rajongóim, én ezt a nőt el fogom venni feleségül, ha ő is úgy akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2013. december 28. 09:43 | Link

lucicca. **.



Valamikor a bál előtt hihetetlen szükségét éreztem, hogy egy üzenetet elreptessek apának.  Ez azért érdekes, mert előtte mindig csak anyának írtam, ő volt az, aki mindenben segített, aki az utolsó kapcsolatom volt a kastély falain kívüli világgal, amit az itt töltött idővel egyenesen arányosan kezdtem egy furcsa, múltbeli dolognak tekinteni, de ez... ez lényegtelen is most, legyen ez egy másik történet, hogy miképpen felejtettem a 'mugli' lét aprócseprő érzéseit, hogy a helyüket átvegyék a varázslólét minden örömei. Ja, hogy megint erről beszélek? Bocs.
Szóval megragadtam a kedvenc pennámat -  amivel már hibátlanul és tintafolt mentesen tudok írni -, s megírtam az első levelemet a szülő ház irányába, amit nem az első hetemen kapott golyóstollal vetettem papírra, s ebben a levélben kikértem minden atyai tanácsát, ami belé szorult, s nem függ össze azzal, hogy mindig vegyek télen legalább két réteg felsőruhát, különben tüdőbajom lesz. De ez is egy más történet. Üröm az örömben, hogy a levélre választ anyámtól kaptam, hivatkozásképpen édesapám sűrű elfoglaltságaira, de így talán még jobban is sikerült. Ja, hogy mi volt a levélben? Egyszerű segítségkérés; hogyan kell bálba vinni egy lányt?
Amikor Luca elé álltam és megkérdeztem, még csak eszembe sem jutott, hogy soha nem voltam még bálban. Mármint voltam, s ott a sarokban ücsörögve vártam a végét; a csokornyakkendőm szorított, a lábam a székről sem ért még le. Nagy és okos e,berek ünneplése volt ez, nem olyan, ahova én megyek, ahol én ünneplek, ahol én is kiválaszthatom a partneremet, és hát... berezeltem, de anya sikeresen nyugtatott le; semmi baj nem történhet, ha kedvesen mosolygok, kihúzom a széket és hívom el táncolni a lányt. Na meg persze megdicsérem a ruháját minden olyan pillanatban, amikor épp nincsen más téma. Meg kedvesen azt is hozzá biggyesztette a végére, hogy ő is egy ilyen helyen ismerkedett meg apával, sajnálja, hogy itt csak varázslatosak vannak. Kibújt a szög a zsákból. A levél a zsebemben lapul, és ha eligazításra lenne szükségem, rögtön elő tudom kapni, ha Lucus esetleg elfordul, de... de amint felkacag a dicséretre, hirtelen azt érzem, hogy nem is volt erre szükség, azt érzem, hogy mindent rendesen uralni tudok, hogy semmi baj nem lehet, hiszen... hiszen jól érzi magát velem, és abban a pillanatban, hogy ezt gondolatban kimondom magamban, máris olyan butaságnak tűnik a szülők segítségét kérni egy bálról, hogy szinte el sem tudom mondani. Na jó, csúnya szavakkal körbe tudnám írni, de csúnya szavakat nem használok, mert feleslegesek.
- De, köszönöm, innék egy pohár vizet - felelem kérdésére mosolyogva, és bár fejemet lehajtva mérgelődöm egy picit magamban, hogy ezt a kérdést nem én tettem fel, a problémát nem ítélem meg életveszélyesnek, így amikor  a szomjoltó már a kezemben van, nem röstellem a hálálkodást. És ezen a ponton igyekszem nem arra gondolni, hogy a pohár koszos, hogy fertőzéseket kapok el tőle, hogy nem tudom, ki ivott előttem belőle; inkább csak az asztalra teszem le, nem emelem ajakimhoz. Meg hát... egy kicsit azért a megkönnyebbülés is benne van a szavaimban, hogy az igazgatói beszédet nem kell hallgatnom fél perccel sem tovább. Mindig utáltam az igazgatói beszédeket.
- Köszönöm - még bólogatok is hozzá, hogy nyomatékosítsam; igen, tényleg nagyon jól esik a gesztus, s bár fogalmam sincsen, miért akarok ennyire megfelelni a kisasszonynak, jó ez így, és bár feszélyezhetne a helyzet, nem teszi.
- Mással nem is jöttem volna - csúszik ki a számon kérdésére abszolút nem válaszként a mondatom, még a saját szemem is elkerekedik, hogy ilyen hirtelen kinyögtem egy ilyen volumenű dolgot. - Egyébként igen, voltam már, de azok a szüleim ilyen orvosi összejöveteli voltak, ahol a tánc és a pezsgő szürcsölése közben a rákgyógyításról cseréltek eszmét - teszem még hozzá, hogy a kérdésére tényleg valami választ is adjak, s miközben a pánik eluralkodik rajtam a zsebembe nyúlok, de amint ujjaim a papírt érintik, egy sokkal, sokkal jobb dolog jut eszembe.
- Ha van kedved, táncolhatunk. Bár nem tudok, de azt majd ne nézd, jó? És van egy játékom. Játszhatjuk tánc közben is, ha van kedved, de játszhatjuk máskor is - amilyen vehemenciával kezdtem bele, úgy leeresztettem a végére, soha nem vagyok biztos magamban annyira, hogy elhiggyem; tényleg van kedve velem valamit is csinálni, pedig már megannyi alkalommal bizonyította, hogy a kis energiacsomagját örömmel osztja meg velem, úgy is van elég nála a kettőnk számára is. Azt hiszem mindig csodálni fogom emiatt, de mielőtt a nagy csodálatba belefelejtkeznék, egy mosolyt küldök felé, majd utána elnézek a táncparkett irányába is. Éppen elegen vannak már rajta, hogy ne tűnjön fel a botladozásom, hogy ha a hirtelen jött ötletem elnyerné tetszését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. december 28. 11:39 | Link

Karácsonyi bál
Ombozi.



* Tánc közben nem téveszti szem elől a kék ruhás Levitás lánykát, aki történetesen Noel barátnője. Féltékenység? Ugyan, dehogy. Inkább sajnálja azokat a babákat, akik minden nap kicsinosítják magukat, hogy bárkit megszerezhessenek. Ő ugyan nem ilyen, de attól még igényesen ki van fésülve a haja, meg tiszta ruhákat hord. Eris szerint élni kell mindig a meglepetés erejével, és ez a partnerénél be is vált. Azonban a fiúnak nagyon nem tetszik, hogy ő Lyrát figyeli sötét szemeivel, így mikor visszapillant a Rellonosra, ő szóvá is teszi. A lány megvonja a vállát halványan elmosolyodva, majd mikor a másik megemlíti, hogy a Levitás nem szeret a figyelem középpontjában lenni, Awer-Kowai gonoszan elvigyorodik. *
- Ó, tényleg?
* Mintha csak a szaván akarná fogni a fiút azzal, hogy újra a másik lányt figyelje, úgyhogy megint elkezdi keresni a tekintetével a tömegben, de egy váratlan fordulás miatt, illetve mivel Noel más hangnembe vált, kénytelen rá irányítani mindent. Sötét szemeivel Ombozi tekintetét fürkészi, ki tudja, mi járhat ilyenkor a fejében. Az illuminált nőszemély nekiront a partnerének, aki még utána is néz, nem is kevés ideig. Eris feszült sértődöttséggel irányítja újra magára az elkószált arcocskát. A melegvérű kijelentése nem ért célba, Ombozi úgy söpri le magáról, mint valami porcicát. A fiú hármas bejelentésére viszont gyilkos szemeket vág hozzá, és mintha a szája szegletében halvány vicsorforma alakulgatna ki. Pörgés következik, úgyhogy nincs több szava, ezután pedig máris a tárgyra térnek. *
- És mi volna az?
* Kérdezi halkan, de annyi kérdés megfordul most a fejében ezzel kapcsolatban. Ki az illető? Mit hoznának el? Váltságdíj fejében, vagy eladnák? Esetleg saját használatra? Mi védi ezt a valamit? Hol találják? Megannyi kérdés, de nem lehet őket feltenni, mert amilyen izgalomba jönne itt ezektől, rögtön lebuknának a szövetséggel. Érzi, hogy bármilyen balhét is akar Noel, ez nekik sikerülni fog. Mivel ők ketten bármit meg tudnak csinálni. Igen, nem véletlenül találkoztak aznap éjjel azon a folyosón, bár akkor nem segítettek egymásnak Ombozival, de attól még megláttak a másikban valamit. A fiú végigpillant rajta, Eris észreveszi a pírt, amit a kiváltott, és elvigyorodik, bár ezt a Rellonos nem láthatja, hiszen másfelé pillant, hogy elterelje róla a gondolatait. Jön a ráadás, ahogyan közelít felé az arca, majd távolodik. Most már biztos, hogy csak rá figyel Ombozi. *
- Attól függően, hogy mit is kéne elhozni, honnan, a lebukás miatt veszélyességi pótlék... Drága dolog lesz, nem dolgozom ingyen. Még barátoknak sem.
* Nem minden szavát gondolja komolyan, persze hogy elég lenne a tárgyból a fele haszon, de fent kívánja tartani a látszatát a szövetségnek, mivel nem kíván senkivel sem barátkozni. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. december 28. 13:41 | Link

[Ophelia, Blaise, Zalán]



Zalán társaságában elfogyasztok egy pohár italt, miközben beszélgetünk. Azonban sokáig nem tudunk kettesben lenni, mivel Ophelia tűnik fel a színen. Eléggé célirányosan felénk tart, és az arcát elnézve nem akarom tudni, hogy mi jár a csöpp fejében. Már ismerem annyira, hogy sejtsem mikor mit árul el az arca. Valóban odacsapódik hozzánk, amit nem igazán értek. Neki elvileg a pasijával kellene lennie, de őt sehol se látom. Furcsa, hogy külön jöttek. Én teljesen abban voltam, hogy majd együtt érkeznek. Ezért is léptem le egyedül, és nem szóltam neki, hogy jöjjön velem. Na de már mindegy. Legközelebb előbb megérdeklődöm, hogy hogyan és kivel jön a bálba.
Természetesen a tőle megszokott kedvességgel nyitja a beszélgetést. Egy szemforgatással reagálom le az "elveszett szépérzékemet", majd sóhajtok egyet, és viszonozom a puszit.
- Te is jól nézel ki. Hirtelen rád sem ismertem ebben a szerelésben. -
Opheliat nem sűrűn láttam még így kiöltözve, ilyen elegánsan és összeszedetten. Lehet csak én találkozom vele mindig rosszkor, de nekem ez az arca még új.
- Amúgy meg nem értem, mi bajod van a stílusommal... - ezt így még hozzáteszem, majd Zalánra nézek, akit Oph is kiszúrt időközben, és jól nevelt gyerekként be is mutatkozik neki. Első gondolatom az volt, amikor tudtam, mi jön, hogy csak el ne rontsa itt nekem azt a csöpp esélyem ami talán van Zalánnál. De kellemes csalódás volt, hogy nála nem valami kedveskedéssel indított, hanem normálisan bemutatkozott.
- Blaise merre van? - érdeklődöm drága rokonomtól, de a választ hamarosan meg is kapom. Pár perc múlva már a fiú is ott ácsorog mellettünk, ő is kicsípve. Nagyon aranyosak együtt, bár féltenem kéne Opheliát a sráctól. Sok jót még nem hallottam róla, de annyira rosszakat sem. Viszont azon az állásponton vagyok, hogy Oph nagylány és talán tudja mit csinál, bár ebben nem mindig vagyok biztos. Sőt, hogy teljesen pontos legyek: az esetek többségében úgy érzem, nem tudja mit csinál, és, jól dönt-e.
- Szia Blaise! - küldök egy mosolyt a fiú felé, majd Opheliára pillantok, majd vissza Blaisere. Hirtelen ötletem sincs, hogy mit kellene mondanom. Itt egy tanár kollégám, aki már egy ideje felkeltette az érdeklődésemet, és nem akarok gyerekesnek tűnni előtte. Itt van Ophelia pasija, akit alig ismerem, csak párszor futottunk össze, akkor is csak pár szót váltottunk. Na és zárásként itt van Ophelia, aki sok-sok mindent tud rólam, és aki a legtöbb oldalamat ismeri. Azt nem mondom, hogy az összeset, de a legtöbbet igen. Előtte sehogy se tudom már szerintem leégeti magam, de a másik két jelenlevő előtt lazán menne. Így csak mosolygok mindenkire, és egy újabb ital után nyúlok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 28. 13:55 | Link

Karácsonyi bál - Dóri

A dolgok hamar fordultak, az egyik pillanatban még Ati és Kei társaságában táncolt vígan, a következőben pedig a japán lány már sehol sem volt, hogy aztán a fiú is hamar eltűnjön. Lyra még szinte fel sem fogta az eseményeket, már egyedül is maradt a mulatozó tömeg közepén. Lemondóan nyögött fel, annyira tudta, hogy valami ehhez hasonló helyzet meg fogja találni.
Tanácstalanul pillantott körbe a táncolók sokaságán, hátha időközben legalább párja felszabadult, azonban mikor megtalálta tekintetével Noelt, az még mindig a zöld ruhás rellonossal táncolt. Rajtuk felejtette a szemét, és ennyi elég is volt, hogy találkozzon pillantása Erissel, aki egy gúnyos mosolyt villantott rá, mintha pontosan tudná, hogy mennyire kellemetlenül érzi magát a levitás lány, és csak tetézni akarná ezt. Megrökönyödött az elégedett vigyoron, hogy aztán egy fintor és egy szemforgatás után elkapja tekintetét a rellonos párosról és valami kevésbé zavarba ejtő társaságot keressen magának. Így vette észre a még mindig magányosan üldögélő Dórit, aki el sem mozdult helyéről, mióta otthagyták. Hamar visszavarázsolta a mosolyt ajkaira, még ha közben gondolatai nem is szabadultak az imént látott fölényes mosolytól, majd megindult háztársa felé.
Ügyesen szlalomozott a rengeteg ember között, így nemsokára már ott is állt Dóri mellett, hogy fellélegezve vetődjön le mellé egy székre.
- Történt valami izgalmas, mióta elmentünk?
Ülve tekintete akarva-akaratlan megint megtalálta a duót, akik most egymáshoz zavaróan közel hajolva beszélgettek. Halkan felszisszent a látványra, így inkább a mellette ülőre szegezte pillantását, és erővel ott is tartotta, nem akarta tovább csodálni a rellonosok műsorát.
- A lábad jobban van már? Ugye tényleg semmi komoly nem történt vele?
Miközben beszélt, egy kistányért vett kezei közé, és arra kezdett pakolni a finomságok közül. Nem volt éhes, de pótcselekvésnek az evés is tökéletesen megfelelt, így szép komótosan látott hozzá megrakott tányérjához. Pillantása közben egy sokkal örömtelibb jelenetet is megtalált: tőlük nem messze, a terem szélén Kei és Ati állt, és úgy látszott, végre egymásra találtak.
- Nézd csak, összejött a gerlepár.
Egy őszinte mosoly jelent meg ajkain, ahogy merengve figyelte a párocskát, majd újra elkomorodtak vonásai, ahogy eszébe jutott az ő "párja". Hiába volt hatalmas a kísértés, nem nézett a táncolók felé, helyette teljes figyelmét Dórira összpontosította, és remélte, hogy ezt a jó szokását az este folyamán meg tudja majd tartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. december 28. 17:24 | Link

Andine

Igyekszek nem a körülöttünk sűrűsödő tömegre koncentrálni. Még nem vagyok egészen öt perce a teremben, de már rám tör a tömegiszony érzése, és szinte vágyakozva gondolok a sötét és néptelen alagsori folyosórendszerre. Most már nem akarok visszafordulni - azaz, ha szeretném is, nem tehetem meg, túlságosan sokan láttak. Egyedül azt remélem, hogy ezért a szenvedésért cserébe olyan élményben lesz részem, ami után azt mondhatom: megérte. Nem érdekelnek a mindenhol ácsorgó és viháncoló kislányok, azonnal Andinét indulok el megkeresni. Minél előbb túl vagyunk a táncon meg az egész magamutogatáson, annál előbb hagyhatjuk itt az egész marhaságot és kezdődhet a dolog számomra érdekesebb fele.
Viszonylag gyorsan meg is találom a tömegben, közben felfedezek néhány ismerős arcot. Vandának már csak a megegyezésünk miatt sem jut eszembe köszönni, nem kell felhívnunk magunkra a figyelmet, látom Opheliát is a lovagjával, aki minden bizonnyal a barátja lehet... jó nekik. Nem tudom, hogy egyesek hogyan bírják ki egyetlen ember mellett hosszú időn keresztül, én ahányszor ilyennel próbálkoztam, szinte gúzsba kötött az összes kötelesség és kötöttség. A mostani életformám viszont éppen megfelelő, az pedig már nem az én problémám, hogy egyeseknek nem tetszik.
- Én csak jó megoldás lehetek - villatok rá egy vigyort, amit mostanában különösen ritkán lehet látni az arcomon. Nem fordítok különösebb figyelmet a körülöttünk állókra, gondolom a nagy része kislány, akiknek a következő napjait a rólunk való pletyka fogja kitölteni. Egészségükre. Hozzászoktam már, Andinének pedig nyilvánvalóan ez volt a célja a meghívásommal, és feltételezem, hogy őt sem zavarja különösebben.
- Csinos vagy. - Legalábbis azt hiszem. Igazából semmit sem konyítok a lányos dolgokhoz, meg a ruhákhoz. Persze a tramplikat tehetségesen ki tudom szúrni, és messziről elkerülni, de ezen felül nem tudnám megmondani a kék különböző árnyalatai közötti különbséget, vagy a cipősarkak káros hatásairól sem tudnék kiselőadást tartani. De hát nem is ezért vagyok most itt, az egyetlen feladatom, hogy jól nézzek ki, és eltáncoljak vele egy keringőt.
- Nagyjából mindenki, aki pár nélkül jött ma ide... meg aki párral. - Az arcomon egy egoista félmosoly ül, tisztában vagyok a saját tulajdonságaimmal, meg persze a rajongótáborommal, akik sokszor inkább tehernek tűnnek, mint kellemesnek. Jól tudom, hogy mi a terve a mozdulataival, én aztán semmi jónak nem vagyok az elrontója, így egyik kezemet a derekára helyezem, másikat pedig egy kicsit lejjebb, és valamivel közelebb húzom magamhoz. Ha már műsort adunk nekik, akkor legyen teljes a látvány.
- Akár ihatunk is. A tánc után nem hinném, hogy lesz rá lehetőségünk. - Kézen fogom, és a bár felé kezdem húzni a tömegben. Nem kell megmagyaráznom a szavaimat, úgy gondolom, hogy pontosan tudja, hogyan értem őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 28. 17:31 | Link

Vanda majd Blaise majd egy kicsit Olivér majd célirányosan az erkély felé Cheesy

Oké, tény, hogy Vanda idegein egyszerűen imádok táncolni, de azért jól nevelt vagyok, ha mást nem is... ezt tökéletesen véghez vitték otthon. És tényleg örülök annak, hogy egy pasival látom, ráadásul nem is akármilyennel, ezért veszem elő a bájosabbik felem, még annak ellenére is, hogy haragszom az unkanővéremre. Elvégre ez egy bál, csak nem fogok látványosan kiakadni.
- Ezt a napot vésd is fel, tudod, hogy rühellek így öltözködni, de mégse jelenhetek meg szimpla ruhában- forgatom meg a szemem, pedig tök jó lenne. Annyira utálom a bálokat, most mégis eljöttem, mert azt hiszem, ez más lesz, hisz csomó olyan ember vesz körül, akiket valami elfuserált okból kifolyólag sikerült megkedvelnem.
- Tudod, hogy csak szívatlak, nem lennék jó unokahúg, ha nem tenném- rávigyorgok, jelezve, az égadta világon semmi bajom nincs azzal, hogyan öltözködik, sőt, néha még pár cuccát is lenyúlom, remélem, nem jött még rá. Zalán bá eléggé elmélyedhetett magában, na de ez nem is lényeges, sőt, legalább így több esély van rá, hogy nem rontom el Vanda estélyét.
- Azt én is szeretném tudni- felsóhajtok, mert ezt a kérdést már én is feltettem magamban egy párszor. És ahogy az ajtó felé pillantok, érzem, jobb is lett volna, ha nem találom meg rá a választ. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy Andine belé karol, és ő ezt hagyja. Oké, tudom, hogy rossz, ha az ember barátnője féltékeny, de ismerem az előzményeket, és mégis melyik épeszű csajnak ne szúrná a szemét, ha a párja mással állítana be? Az arcom elkomorul, ahogy felénk jön, nem is próbálom leplezni, most ez egy kicsit szíven ütött.
- Gondolom... nem véletlenül botlottatok egymásba út közben- vonom fel a szemöldököm. A kis dobozt, ahogy van az asztalra rakom, nem, engem nem fog letudni némi ajándékkal. Egyrészt utálom ezt, mert nagybátyám is így érte el, hogy megenyhüljek, másrészt.... kérdem én, ha egyik nap még azt mondja, velem képzeli el a jövőjét, akkor mégis mit keres az exénél - lehet egyáltalán esnek nevezni?
- Nekem... ki kell mennem a levegőre- bocsánatkérőn nézek Vandáékra, majd elhaladva Blaise mellett, viharzok ki a teremből. Vagyis ezt tenném, ha nem ütköznék bele egyből a belépő Olivérbe.
- Bocs- intézem hozzá az egyetlen szót, amit még képes vagyok kipréselni magamból, majd már megyek is az erkélyre.
Oké, tudom, hogy valamilyen szinten ez gáz, de Blaise bulizzon csak Dinével, engem nem érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 28. 18:09 | Link

Lyra

Azt hiszem nagyon nagy hiba volt lejönni a bálba. Épp próbálom magam elrendezni, mármint a lábamat dörzsölgetem, majd elkezdem a nyakláncomat dobálgatni, mert kissé túlságosan lelóg a nyakamból. Nem hiába, hiszen nem erre találták ki.
Lyra közeledik felém, így felegyenesedem, és kissé megtámaszkodok az asztalban. Szerencsére mondjuk nem is kell nagyon tettetnem, hogy jól vagyok, de azért na. Az viszont, hogy mi történt eddig?
- Semmi izgalmas. Megpróbáltam lehűteni, és rendbe tenni  a bokám, kisebb sikerrel. De legalább már nem sajog, és talán még rá is tudnék állni. De te hogyhogy visszajöttél? Olyan lelkesen mentél a többiekkel táncolni.
Nem is csinálok semmi mást, csak majd megrázom a fejem, hogy tényleg nincs semmiegyéb gond, meg már az előbb kifejtettem, amennyire csak tudtam.
Most viszont megéheztem, így veszek egy darab süteményt az asztalunkról, valami muffinféle lehet. Az íze viszont mennyei. Be is csukom a szemem, aztán hirtelen pattan fel, mikor az adott gerlepárról mesél.
- Mi van? Kik?
Nézek körbe eszeveszetten, de nem tudom, hogy hirtelen kikre gondol. Vagyis de. Nem sokkal később mégis észreveszem, mert a szemünk előtt történik a dolog, csak nem a közelünkben, hanem kicsit távolabb. Én csak vállat vonok, és visszafordítom a figyelmem a sütire, miközben válaszolok Lyra-nak.
- Legalább nekik jól telik az este. Te nem párral jöttél? Mintha ezt mondtad volna nem is olyan nagyon régen, mindössze pár napja. Bár igazából nem is nekem, csak hát épp mellettetek mentem el, és meghallottam.
Szégyellem magam, mert nem szép dolog hallgatózni, de én eskü, nem ezt tettem, csak meghallottam. Ezt pedig már a lány is tudja, így remélem, hogy nem fog rám nagyon megharagudni.
Ahogy körbenézek, elég vegyes hangulatot látok. Próbálok ismerőst keresni még, de hát ez nem olyan könnyű. Több százan járunk ide, és alig ismerek egyelőre pár embert. Valaki éppen kirohan a bálból, valakik összeragadtak, valakik táncolnak, és vannak, akik csak tömik a fejüket, mint most mi is.
- Nem tudod, lesz valami izgi még a bálon? Ugye nekem a tánc kiesett, na meg egyébként is, mert a két bal láb nem fogalom arra, ami nekem van. Ezek valami extra nagy bal lábak.
Kérdezem mindezt azért, hogy akkor most mi is lesz, mert ha nincs egyéb program, inkább majd felmegyek a szobámba, és akár ebben a ruhában, de ott leszek, talán pont Lyra-val. Annyi program van még, ami szóba jöhet, hogy belefájdul a fejem, így inkább még nem gondolkodom ezen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2013. december 28. 20:52 | Link

Ophelia, Vanda, Dóri

Elégedett magával, hiszen nem is késett el, nem is jött korán, és könnyen ide tudott jutni. Még arra is rávette magát ma, hogy néhány egyszerű lépést átvegyen, így ha táncra kerül a sor, akkor magabiztosan lép majd a táncolok közé, párjával. Ekkor érkezik a vádaskodás, amire először válaszolni se tud.
- Valóban nem, a barátom, és …
Hihetetlen, hogy magyarázkodni szeretne. Ő, aki soha, senkinek nem indokolta meg egyetlen tettét sem, most mégis itt áll, mint egy szerencsétlen, és védekezik azért, mert konkrétan találkozott egy emberrel, akivel évek kora óta jóban van. Hihetetlen, hogy mire nem lenne képes, már ha meghallgatnák, de ehelyett csak egy elsiető lányt lát, aki után leesett állal néz.
- Ennyi, én ezt nem csinálom.
Mondja ezt körülbelül Vandának, hiszen másnak nem nagyon tudja mondani a dolgokat. Hirtelen ötlettől vezérelve kapja fel a dobozt, amit a lány csak úgy letett. Az első gondolata az, hogy elhajítja a francba, de az most nem segítene rajta, ha a sok rááldozott idő és munka kárba veszne, meg azért ez sok minden volt, csak olcsó nem.
- Ő eltűnhet kedvére, barátkozhat Oliverrel, akivel nem éppen szende a kapcsolata, én meg csináltatok neki egy ékszert, hogy egyedi legyen, és még neki áll feljebb?! Ez nem normális.
Fojtott hangon beszél, de érződik rajta, hogy fel tudna robbanni. Tényleg hozzá tudná vágni valakihez ezt a hülye dobozt. Ellépve a párostól biccent egyet nekik, majd kifelé menet Dóriék mellett megtorpan egy pillanatra.
- Tessék, ez a kis dísz szerintem csodásan áll majd neked bármikor.
A választ meg se várva indul tovább, hogy minél előbb elhagyja a termet. Idiótának éri magát, amiért egyáltalán belekezdett bármibe is, ami nem a tanulmányait segíti elő. De hitt a támogató szavaknak, sőt örült neki, hogy más is pozitívan áll ehhez a furcsa változáshoz az életében. Jobb lett volna, ha megmarad annál, ami eddig volt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 28. 22:03 | Link

Olivér, Ophelia

- Igyekeztem, nehogy leégesselek, ha már eljöttél velem.
Széles mosollyal nézek körbe, muszáj néha megtennem, hiszen most tipikus dívaként érzem magam. Jó sokan néznek minket, és ez csak növeli az önbizalmam. A válaszára muszáj elnevetnem magam. Nem semmi, én ennyivel nem büszkélkedhetek. Szabad vagyok, de nagyon válogatós is, ha megnézzük Milan mellett Benji az, aki többször is visszaköszönt, és remélem őt nem vesztem el, mondjuk örülök, hogy az előbbi boldog.
- Térdre borulok előtted mester. Mondjuk nem ebben a cipőben, és nem ennyi ember között, mert az irigykedők agyontaposnának.
Azt pedig nagyon nem szeretném, hiszen éppen iskolai pályafutásom csúcsán vagyok, és mivel komoly terveim vannak a jövőre nézve, szükségem lesz arra, hogy mindenem egyben maradjon. Élvezem a figyelmet, hogy a körülöttünk állók összesúgnak mögöttünk. Isteni érzés itt sütkérezni. Egészen addig, amíg a bár felé menet Ophelia meg nem löki Olivért, majd Milan a dobozt bele nem nyomja egy lány kezébe, majd ő is elhagyja a termet.
- Ajaj, az a doboz egy iszonyat drága ajándékot rejt.
Súgom oda Olivérnek, majd ösztönösen a lány után indulok. Ostoba lányos reakciók, ha az egyiknek valami baja van, akkor a másik elindul, hogy megnézze mi lelte. Most van egy olyan sejtésem, hogy én vagyok az, aki tett ellene valamit, akaratlanul is, hiszen Milantól tudom, hogy fúj rám azért, ami régen, még előtte köztünk volt, pedig… kiérve az erkélyre sem engedem el Olivér kezét, szegény srác most támaszfalként funkcionál, pedig biztos lenne jobb dolga.
- Ophelia!
Kicsit erősebben szólítom meg, mint szeretném, de most ez legyen a legkevesebb, vannak itt sokkal komolyabb dolgok is.
- Igazságtalan vagy vele, és velem is, de ez nem érdekel. Ő hozzád tartozik, mert hozzád akar tartozni. Nem mert kezdeményezni, én mondtam neki, hogy ne utasítsa el az érzéseit, ha már végre vannak neki. Viszont én a barátja vagyok, ahogy neked Olivér. Te sem vagy szent, ő sem az, de tisztességes, akárcsak én. Nem kezdek olyannal, akinek van társa. Mert az azt jelenti, hogy van valaki, aki szereti őt. Ez az első kapcsolata, bizonytalan, velem beszéli meg, mint mindent, amióta ismerjük egymást. Az összes megtakarított pénzét rád költi, de te hálátlan vagy vele szemben. Azért találkozott ma velem, mert én készítettem az ékszert.
Végre elengedem Olivér kezét, de nem előre, hanem hátra lépek tőle, magam előtt összefonva őket. Az eddigiek feltörtek, régen lenyelt sérelmek kerültek felszínre, a most következők viszont megfontoltak.
- Mivel nem bízol bennem, van egy ajánlatom neked. Végzős vagyok, ahhoz, amit csinálni szeretnék, nem kell több papír, ennyi sem. Az átlagom alapján, lehetek cserediák máshol, és ha te azt akarod, élek is vele. Nekem olyan mindegy, hogy hol vagyok, nincs ami itt tartson. Ha eldöntötted, keress meg vagy üzenj. Most itt hagylak titeket, én elmondtam, amit el akartam. Sajnálom, hogy nem táncoltunk, biztos jó móka lett volna, de eljöttél, így az alku rám eső fele még életben van, ha kedved lesz hozzá, keress meg.
Ezennel pedig vége ennek a mai estének. Táncoljon az, akinek kedve van, én már csak a pizsamámra vágyok és arra, hogy egyetlen ember se legyen körülöttem, mert azt ma bizisten megátkozom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. december 29. 14:19 | Link

[Vanda, meg ha még van ott valaki]

Karácsonyi bál... A leghatásosabb visszatérés az, amikor az ember besétál egy bálra egy év kimaradás után. Legalábbis egy nőtől, mert ő tud feltűnést kelteni. Na, de Viktor? Maximum azzal, hogy ismételten lazábbra vette a szabályt, ezúttal öltözködés terén. Az Eridonos nyakkendő összekötve ugyan, de egyáltalán nem ott, ahol illik, hanem kissé lejjebb húzva lazán lóg a nyakában, az inge pedig még csak össze sincs teljesen gombolva a nyaka körül, a legfelső 2, de lehet 3 gomb is van az, ami kimaradt. A zakó is összegombolatlanul, számára idegenen, de kívülről inkább csak lazán lóg rajta. Elszokott már az efféle viselettől. Így már ez is nagy szó nála. A nyakkendő rendes viselete most biztosan fojtogatná. Hiszen már jó ideje nem bújt ingbe se, a nyakkendőt pedig sose szerette igazán. Kivéve bizonyos alkalmakkor, de azt most ne keverjük ide, én azt mondom.
Szóval az éppen aktuális és nem a hegyekben megszokott öltözékre visszatérve egy fehér ing van rajta, szövetnadrág és alkalmi cipő. Az arca enyhén borostás. Amikor hazament akkor borotválkozott, de most, hogy ide is visszatért egy kicsit már nem volt kedve ismét a kezébe venni a vágóeszközt. Majd akinek nem tetszik nem néz rá. Nem érdekli őt igazán az most, hogy más mit szól, vagy mit gondol. A hegyekben töltött idő változtatott rajta ezen a téren és bár továbbra is imádja a társaságot, most már ugyanannyira szereti az egyedüllétet is. Majd egy év a hegyekben hosszú idő. Persze nem volt végig egyedül, néha a családja valamely tagja, vagy a barátai vele tartottak egy-egy szakaszon, de hát nekik is megvolt a maguk dolga, így megesett, hogy az éjszaka rá egyedül esett. Vagy éppen az eső. Mikor mi.
Persze emellett más változást is hozott ez az időszak. Kicsit izmosabb lett, mint volt, hiszen végig fizikai megterhelés alatt állt. Na meg műveltebb lett. Volt ideje tanulni is, meg olvasni. Ő maga is elkezdett írni. Szóval egy s más megváltozott benne, illetve rajta is. De ezeket leszámítva ugyanazt a vidám, mosolygós, önbizalommal túlcsordult tiszta Eridonost kaptuk vissza, mint aki elment.
Ja, hogy az elmenetel oka is érdekelne titeket? Hát azt én se tudom. Valami hirtelen ötlet volt a részéről. Talán elege lett valakiből, vagy valamiből. Olyankor szokott a hegyekbe menekülni. De nála ezt sose lehet igazán tudni. Az érzései nem nyitott könyv még számomra sem, pedig én vagyok az élettörténetének felolvasója, a mindent halló és tudó narrátor. Bizony, még azt is tudom ám, amit te most éppen gondolsz! Na jó, nem... az önfényezést is abbahagytam. Ja, és még nagyon okos is vagyok. Na jó, most már tényleg!
Szóval a fáma, a sorskönyvíró, vagy éppen egy Vöröspöttyös könyv szerző erről nem regélt nekem. Mármint az érzéseiről. Az azokat takaró fátyolt csak nagy ritkán lebbenti fel nekem egy-egy nagyobb szélvihar.
Húúú, már ennyi az idő?! Hupsz! Azt hiszem kicsit ideje lenne visszatérni a jelenhez, mert azt hiszem egy kissé nagyon, de azért nem túlságosan elkalandoztam.
Szóóóóval... a nagyterem ajtaján zsebre vágott kezekkel a csengő szót fütyörészve sétál be. Barna szemei gyorsan futják végig a tömeget és a díszítést. Egy elismerő mosolyra futja, majd a fütyörészést inkább egy széles vigyorra váltja, amikor a tömegben ismerősöket fedez fel. A mutató és középső ujját a homlokához emelve int oda néhány meglepődött arcnak, majd visszarakja a kezét zsebeibe, aztán az egyik szélen álló ismerős szőkéhez veszi inkább az irányt. A többiek úgyis táncolnak az ismerősi köréből. Legalábbis akiket elsőre észrevett.
 - Jól áll a tűzpiros! Kifejezi a tüzességedet. - Súgja oda a tanárnőnek amikor mögé ér, aztán vigyorogva megkerüli. Észre sem véve azt, hogy talán zavar. Hiszen ő olyat nem szokott. Ebben azért egoista a javából.
 - Boldog Karácsonyt! Régen láttam tanárnő. - Ha adna a közjátékra, akkor most még a kezét is megcsókolná a szellemek mindent tudójának. De nem áll módjában egy hamis pletykaáradatot elindítani, miszerint valami kialakult közte és Dobrai kisasszony között a tanársegédi viszonyon túl, vagy inkább azon belül. Hiszen erről szó sincs. Persze tagadhatatlan, hogy a csinos tanárnő nem lenne képes megdobogtatni Viktort, hiszen minden férfi szemében igazi szépségnek tűnik ő, hiszen véla vér is csörgedezik ereiben. De a szabályok efféle betartására ügyelt. Legalábbis eddig. De hamarosan tanár lesz Viktorból, szóval most már akár kacsingathat a tanárnők felé, vagy éppen, szabályt szegve egy mestertanonc hölgyemény is még az ujja köré csavarhatja az eddig behálózhatatlan szépfiút. Hiszen Viktor eddig szabadúszó volt. A kérdés az, hogy ez a hosszú eltűnése után is így marad-e? Férfi szempontból én azt javasolnám neki, hogy élvezze még a fiatalságát, de talán a sors, aki női ruhát ölt másképp vélekedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. december 29. 14:49 | Link

[Ophelia, Blaise, Zalán, Viktor]



Az események nem kicsit pörögtek fel körülöttem. Zalánra pillantok, akiről lesül, hogy nem akar belekeveredni ebbe a családi drámába, és inkább távozóra fogná a dolgot. Biccentek neki, hogy nyugodtan lépjen le ha szeretne, teljesen megértem. Úgy fest beletrafáltam a közepébe a dolognak, mivel bocsánatkérő mosolyt küld felém, majd int, hogy később még visszatér, végül pedig lelép. Egy hatalmas sóhaj tör fel belőlem. Úgy fest ezt az estét is egyedül töltöm. Összefonom karjaimat a mellkasom előtt, majd a vitatkozó párost vizsgálom. Hol Ophra, hol Blaisere pillantok, attól függ, hogy ki beszél. Oph elviharzik, de előbb egy kis dobozták vág az asztalra. Nyilván nem tart igényt rá, de az első gondolatom az, hogy majd elviszem haza, és ha megenyhült odaadom neki. Tudom, hogy holnap már bánná, hogy itt hagyta, és mondjuk legközelebb valaki máson látná viszont. Viszont erre nincs lehetőségem. Blaise közli, hogy ő ezt nem csinálja tovább. Ez annyira édesen jött ki, hogy egy mosoly szaladt át az arcomon. Egyszerűen nem bírtam elfojtani. Olyan kis aranyosak még így is, hogy Oph hisztizik, Blaise pedig kezdi feladni, mind az elveit, mind a küszködést. Megcsóválom a fejem, hogy Ophelia milyen fesztivált rendezett. Teljesen nem vagyok tisztában azzal, hogy ez miért is volt. Én csak annyit láttam, hogy a fiú egy másik lánnyal érkezett. Oké, persze, én is biztos kiakadtam volna. Na de ennyire?! Biztos más is van a háttérben. Tekintetemmel követem unokahúgom távolodó alakját, de közben Blaisere is figyelek.
A kisebb panaszkodásra - amit amúgy teljesen megértek - csak egy mondatot tudtam kinyögni.
- Kitartás! - közöltem, de ezt már leginkább csak a fiú hátának, mivel ő is távozóra fogta.
Ott maradok egyedül, és tekintetemmel Zalánt keresem, de a férfi már sehol sincs. Egy mély sóhaj tör fel belőlem. Egyedül maradtam. Újra végignézek a tömegen. Mindenki jól érzi magát, a legtöbbek valakivel vannak, csak én ácsorgok itt egyedül. Úgy döntök, hogy nem égetem magam tovább. A tanári asztalnál ott ül pár kollégám, de most nincs hangulatom csatlakozni. Már éppen indulnék amikor valaki megjelenik mögöttem. Kellemes bizsergés járja át az egész testemet, és a hideg is végigfut a hátamon. Érzem a fiú leheletét a fülemnél, amint belesúgja a cseppet sem tanár-diák viszonyra utaló mondatát. Fél pillanatra még a szemem is lehunyom, és a fiú arcát látom magam előtt. Egy mosoly is megjelenik az arcomon, de amint elém áll, arcom újra komoly. A szívem a torkomban dobog, de tartom magam, és semmi érzelmet nem mutatok ki.
- Köszönöm, és neked is Boldog Karácsonyt! - egy kissé erőltetett mosolyt küldök felé, bár ő ezt nem biztos, hogy észreveszi. Mindig is jó színésznő voltam.
- Nos nem én tűntem el egyik napról a másikra, és hagytam a tanáromat segéd nélkül. - hangomban némi megrovás hallatszik, de őszintén szólva nem tudok haragudni Viktorra. Ami kettőnk között van, az nem elfogadható. Addig nem amíg én vagyok a tanára, addig nem szabadna úgy tekintenem rá, ahogy teszem.
Pár napig ki voltam akadva, hogy lelépett, de idővel elfogadtam, és rájöttem, hogy így volt a legjobb, mivel nem tudom meddig bírtuk volna tartani magunkat. Nem reménykedtem benne, hogy visszajön, és igyekeztem tovább lépni. Félreértések elkerülése végett semmi nem volt köztünk, csak szimplán túlzottan működik az a bizonyos kémia, és ezt mindketten érezzük.
- Mit keresel itt? -
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. december 29. 15:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. december 29. 15:40 | Link

[Vanda]

Tömeg. Ez egy olyan dolog, amitől teljesen elszokott szemüveges jó barátunk. De most felüdüléssel tölti el őt a társaság. Szereti az embereket, a társaságot, nem is lenne Eridonos, ha nem így lenne. De most mégsem a nagy tömeg foglalja le, pedig látja például Valeriet is, akit hirtelen meg sem ismer. Megnőtt már azóta, hogy utoljára látta a pöttöm Eridonost, aki mindig a húgát juttatta neki eszébe, de most már kész nő. Meglepő, hogy mennyi minden tud változni ennyi idő alatt. Hiszen már egy fiú társaságában a kis szőrmóktulaj.
Mosolyogva int is neki, ha éppen összetalálkozik tekintetük, de aztán inkább egy szőke hajkorona tulajdonosára tereli teljes figyelmét. Hatásos belépővel köszön neki, aztán persze mikor már más is hallhatja mondandójukat visszatér a magázáshoz. Túl sokat dolgoztak együtt, ami persze meghozta hatását. A véla vér, vagy csak pusztán a kék szemek az oka annak, hogy a szabály megszegése felé kacsingattak mind a ketten. De Vanda jelenlegi, Viktornak pedig a jövendőbeli pályája volt a tét. Ez pedig elég fék volt. Nem történt semmi. Viktor pedig most talán más vizekre evez majd, másik csinos szoknyácska kergetésébe kezd bele...
 - Kellett egy kis hűvös hegyi levegő. - Hangjában azért némi megbánás cseng, de a lazasága ezt jól leplezi. Mintha nem is érdekelné őt az egész dolog. Pedig ez nincs így. De nem az a fajta ember ő, aki az érzésekkel nagyon törődik. Talán ezért is nem volt még sosem igazán szerelmes. Ő ahhoz túlságosan komolytalanul veszi az életet, semmint hogy ilyen mély érzésekkel foglalkozzon. Lehet éppen ez volt az oka annak, hogy lelépett? Kisfiús megfutamodás, vagy csak a szabályszegés elkerülése? De az is lehet, hogy mindennek semmi köze az egészhez, hanem csak kapva kapott egy kínálkozó lehetőségen és ha már úgy alakult, akkor ott is maradt egészen mostanáig.
 - Nemsokára jönnek a vizsgák, vissza kellett jönnöm. Szeretnék levizsgázni és gyakorlótanár lenni. - Egy logikus magyarázat arra, hogy miért is van itt. Pedig igazán nem válaszolta meg a kérdést. Hiszen jöhetett volna később is. Ráért volna. Ha pedig a kérdés a bálra vonatkozott, akkor arra pedig nincs is válasz. Semmi oka nincs rá, hogy itt legyen a bálon. Nem egy tipikus bálozó, táncolni se tud. De valami oka mégis csak lehetett annak, hogy ide jött, nem? Most ki is derül! Zakója belső zsebében kezd el kotorászni, és elővesz onnan egy kis becsomagolt ajándékot. Ha kibontja akkor egy kis notesz lapul a csomagolás alatt. Picit viseltes, látszik, hogy használva volt. Ha belelapoz, akkor pedig versek, prózák sora vonul fel a lapokon. Kézzel írtak. Az utolsó oldalon egy rajz, grafittal készült alatta ennyi áll: "Földön túli..." A noteszben könyvjelzőként pedig egy nőiesen vékony arany karlánc, rajta egy apró, fából készült, kézzel faragott hegy. Nem egy mestermunka. A kézügyessége sosem volt valami jó.
 - A hegyekből... -
Ennyit tesz hozzá, amikor átadja, apró vállrándítással, jelezve, hogy csak egy kis semmiség, amit karácsonyi ajándékként szánt neki. Az ajándékokhoz ő sosem értett igazán. Ezért is nézi Vanda arcát az ajándék bontogatása közben, ha most kibontja a kapott csomagot.
 - A professzorasszonnyal mi történt míg én nem voltam? Meséljen, mi mindenről maradtam el? - Érdeklődik ő is, megtartva a magázást és persze a testi távolságot is maguk között. A szemeit azonban Vanda szemeibe fúrja. A szem a lélek tükre... De most vajon ez a két tükör mit mutat? Szavak nélkül beszél? Hiszen a szavak veszélyesek és ő nem akar egy rosszul elejtett szóból félreérthető helyzetbe keveredni. Hiszen még csak most jött vissza. A vizsgáig pedig már nem kell sokat várnia.
Utoljára módosította:Radits Viktor Endre, 2013. december 29. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. december 29. 16:09 | Link

[Viktor]



A kérdéseimre Viktor készségesen válaszol, amit én rá figyelve, türelmesen hallgatok, és amikor kell, akkor hümmögök egyet, hogy értem. Hegyi levegő kellett az eridonosnak, amit teljesen megértettem. Egyrészt azért mert tudom, hogy a fiú egyik hobbija a hegymászás, másrészt ha tehettem volna, akkor én is leléptem volna innen akkor. A kapcsolatunk eleinte tényleg csak tanár-diák szintű volt: Viktor néha pár órát Vandával töltött, átbeszélték a tanársegédi dolgokat, majd a fiú távozott is. De ezek a találkozók egyre sűrűbben fordultak elő, volt, hogy naponta többször is összefutottak. Hamar megtalálták a közös hangot, jókat nevettek, beszélgettek. Nem egyszer megesett, hogy együtt ültek be kávézni a cukrászdába, vagy esetleg Vanda lakását kereste fel Viktor. Szavak nélkül is hamar rájöttek, hogy ez amit már művelnek nem maradt meg azon a szinten amin kellett volna. Vanda még fiatal, és Viktor pedig csak kicsivel fiatalabb nála. Már nem sorolható a fiú kategóriába, hanem sokkal inkább férfi, abból is a nagyon mutatós példányok egyike. Vanda azon kapta magát, hogy keresi a fiú társaságát, mint valami buta kislány. Rá kellett jönnie, hogy ez amit művel nem jó, mivel az állásával és Viktor jövőjével is játszik. Viszont úgy érezte, hogy a fiú is hasonlóan van vele szemben. Az a fránya kémia! A levegő szinte mindig forrt amikor együtt voltak, mivel muszáj volt találkozniuk, hiszen együtt dolgoztak.
De még mielőtt nagyon elfajultak volna a dolgok, Viktor lelépett. Én pedig itt maradtam. Egy pár napig rémes volt, de idővel rájöttem, hogy így a legjobb. Viktor csak jót tett velünk azzal, hogy elment a hegyekbe. Gondoltam, hogyha vissza is jön, akkor én már tudok másképp tekinteni rá, és azok a dolgok is elmúlnak, amik voltak. De nem így lett. Ahogy meghallottam a hangját, és éreztem az illatát, azonnal feltörtek az emlékek, és az, ami anno volt.
Az sem sokat segít a helyzetünkön, hogy Viktor egy kisebb ajándékot hozott nekem. Én semmivel sem készültem, mivel nem tudtam, hogy itt lesz. Kellemetlenül pillantottam a csomagra, majd Viktorra, majd ismét a csomagra. Elmerengtem rajta, hogy vegyem-e el, vagy nem kellene újra kezdenünk azt, amit akkor abbahagytunk. Az eszem azt súgta, hogy nem szabad, mert megint kezdődik minden elölről. Bár sosem lehet tudni, hogy Viktorral mi történt az idő alatt. Lehet fülig szerelmes lett, és boldogan tengeti napjait élete szerelmével. Elszorult a torkom ettől a gondolattól.
Úgy érzem magam, mint valami buta kamasz, pedig nem kellene. Ha nem lennék tanár, ha nem lenne a diákom. Utálom a mi lenne ha gondolataimat!
Végül csak elvettem tőle a csomagot.
- Köszönöm szépen! - néztem fel rá, majd odahajoltam hozzá, és egy apró puszit adtam neki. Viszont az a puszi egy kicsit rossz helyen, a szája sarkán landolt. Hirtelen elkaptam a fejem, mintha nem így terveztem volna, hogy aki esetleg látja, azt higgye. De ha Viktor a szemeimbe nézett észrevehette benne azt a némi kacérságot, ami arra enged következtetni, hogy ezt nagyon is így terveztem.
Bontogatni kezdem a csomagot, és egy notesz bukkan fel, benne pedig egy karlánc. Utóbbit kiveszem, és a noteszbe csak belelapozok. Majd otthon elolvasom.
- Ez...nagyon...szép! Köszönöm! - hirtelen nem találom a szavakat. A karkötőt Viktor felé nyújtom. - Feltennéd nekem kérlek? - kérdem és a csuklómat ott hagyva várom, hogy feltegye.
- Én semmivel nem készültem, nem tudtam, hogy visszajössz! - mentegetőztem, és bocsánatkérően pislogtam Viktorra.
Néma hatásszünet után válaszolok csak a rám vonatkozó kérdésére.
- Nos nem sok minden. Egy új tárgyon dolgozom, elköltözte egy kertes házba és Ophelia is velem lakik. Élem az életemet. - mosolygok rá. Arról nem kell tudnia, hogy hatalmas bajban vagyok Olivérrel együtt. Ez senki másra nem tartozik.
- Meddig maradsz?
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. december 29. 16:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. december 29. 18:08 | Link

[Vanda]

Gyerek még mindig Viktor éppen ezért játszik a tűzzel, ami csúnyán megégetheti őt. Megtehette volna azt, hogy egy szép lány társaságában tölti el ezt a bált, de nem így tett. Bár lehet, hogy az lenne a helyesebb, ha inkább sarkon fordulna. De helyette csak átad egy apró csomagot, amit nem lenne szabad. De ami a leginkább helytelen az, az az apró, ártatlannak tűnő, de cseppet sem annak szánt puszi, amely már majdnem csók. Az egyébként is turbón járó férfi fantáziának már ez is elég. Szóval egy pillanatra Viktor össze is szorítja száját és elszámol magában tízig, hogy lenyugodjon kissé, mielőtt valami ostobaságot követne el. Hiszen már kijött a gyakorlatból, mondhatni a civilizációtól is elszokott. Furcsa dolog ez egy fiataltól, de Viktort ismerve egyáltalán nem meglepő, hogy önkéntes száműzetésbe vonul a hegyekbe. Pedig akár egy háremet is alakíthatott volna magának. Amikor elment innen játszadozott is a gondolattal, hogy inkább a férfiak módszerével kellene megoldania a problémát és teljesen elfelejteni a problémát és annak forrását is. Tett is rá kísérletet, de a tiltott gyümölcs csábítását nem lehet felülmúlni. Az ismerős fantáziaképek akkor is ott vannak és felverik álmából, hogy csatakosan, testnedvében fürödve jöjjön rá a tudott dologra: Hiányzik a testének valaki, úgy, mint éhezőnek egy falat kenyér. Ez pedig az idő távlatában sem tűnt el, erről árulkodnak a notesz sorai is. Viktor kitartó. Ebben is. Könnyen nem felejt. Nem aranyhal ő. Sokkal inkább egy ökör azért, hogy itt van. A reakciót figyeli, mint egy kisgyerek és rejtetten örül az elállított lélegzettnek. Bár az álcázás nagymesterének nem nevezhető. Hiszen a láncot is kissé remegő kezekkel rakja fel és kihagyni sem tudja azt, hogy végig ne simítson a törékeny kézen, amely álmaiban annyi gyengéd érintéssel ajándékozta meg.
 - Nem is vártam, hogy bármit adj. - Suttog, hogy csak ők ketten hallják, amit mond. A szemeit nézi közben, így próbálva elmondani a szemeiben megbúvó apró vallomást: "Épp elég ajándék, hogy láthatlak."
De inkább eltekint, a tömeget szemléli, mintha csak egy közömbös beszélgetés volna mindez. A kezeit is a zsebébe mélyeszti mikor észreveszi, hogy még mindig Vanda csuklóját érintik ujjai. Éppen ezt a közömbösséget felvéve tesz fel egy teljesen egyszerű kérdést, melyre nem válaszol azonnal Vanda ezzel is húzva Viktor idegeit, hiszen gondolatban már kreál is magának megannyi választ: Komoly párkapcsolatban él, vőlegénye van, feleségül ment valakihez, stb. Az álla kissé meg is feszül. Több jelét nem mutatja annak, hogy kissé ideges. De amikor meghallja a választ arcára vigyor ül ki. Csak a jól ismert Viktor vigyor, ami most mégsem pont olyan, mint szokott lenni, hiszen az arca borostás, a szemei pedig kissé sötétebbek, mint szoktak lenni és azokban különös fény csillog. Nem a játékos, hanem inkább a ragadozó.
 - Még nem tudom. Valószínűleg most már nem megyek el. De az is lehet, hogy máshova megyek gyakornokoskodni és csak a vizsgaidőszak elejéig maradok. - Őszintén eljátszott ezzel a gondolattal is, hogy talán nem itt kellene tanárkodnia, vagy esetleg inkább beáll hivatásos hegymászónak és gyerekeket tanít majd hegyet mászni. Amúgy is imádja a gyerekeket. Azt a munkát pedig még talán az anyja is el tudná fogadni.
 - Talán most inkább mennem kellene. Azt hittem, hogy könnyebb lesz, de csak még nehezebb. Annyira... - De a mondatát már nem fejezheti be, hiszen ha azt valaki meghallja, akkor akár el is áshatja magát. A szemében persze ott a válasz. Hisz a szeme egyre sötétebb, az álla pedig ismét megfeszült, a lazaság már csak látszat, az egész testében merev, mert ismét elöntötték képzeletét a gondolatok, amelyek főszereplője most itt áll vele szemben, észvesztőbben, mint eddig valaha.
Egy lépéssel közelebb is lép, nem tud ellenállni, de szerencsére még így is marad távolság, bár a közelség már elég gyanús. Letekint innen a kék szempárba, egy pillanatra el is veszik íriszeinek tengerében. Már emelné is fel a kezét, hajolna közelebb, de észbe kap, ezt nem lehet. Azonban nem lép el, inkább halkan suttog valamit. Látszik rajta, hogy feszült. Kívülről talán úgy tűnhet, mintha valamin veszekednének, pedig erről szó sincs. Szavai nem ellökni akarják a másikat, hanem épp ellenkezőleg.
 - Hiányoztál... Nem tudtam szabadulni tőled. Már fizikai fájdalom a hiányod. Majd meg veszek. Tudom, hogy nem lehet, de... - A szemében kérlelés és valami elviselhetetlennek tűnő fájdalom csillan. De nem vár válaszra. Kilép Vanda személyes teréből. Nem kínozza magát tovább azzal, hogy ennyire elviselhetetlenül közel van hozzá, miközben nem érintheti meg. Talán hiba volt visszajönnie. De távol sem tudott már maradni. Képtelen volt rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2013. december 31. 01:18 | Link

Kiva drága Rolleyes

Egyáltalán nem siettem, hogy őszinte legyek. Nem tudom, hogy ez miatt most szégyelljem-e a pofámat, avagy sem, de akkor sem siettem. Nem volt miért. A sok elsős élvezi a bulit miközben én, mint végzős mit élvezzek? Azt, hogy mestertanonc képzésre kell mennem? Fantasztikus lesz. Komolyan. Alig várom, hogy a még több tanulnivalótól megint ne tudjak csinálni semmit. Na de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. A karácsonyi bál annyira hidegen hagy, hogy még a szomszédos országok is befagytak, de a húgom miatt kell elmennem. Nem beszéltem vele. Nem tudom, mi van vele, de ha a megérzésem nem csal, akkor tuti, hogy táncolni fog a bálon, mint végzős. Hogy megmutassa, hogy ő igenis tud táncolni. Velem ellentétben. A sármomhoz nem tartozik az, hogy jól tudjak mozogni a táncparketten. Örülök, hogyha a saját lábamba nem esek el.
Ehhez a bulihoz most sajnos nem elég a fekete csőfarmer és egy fekete póló. Ide ütősebb és „elegánsabb” kell. Szerintük elegáns, szerintem meg akarnak ölni. Nyakkendő. Nem tartom valószínűnek, hogy átgondolták volna azt, hogy ez a diákok körében milyen népszerű. Oké, azért mert én kifejezetten utálom, még lehet, vannak olyan nyomik, akik szeretik. De benne van a nevükben, hogy nyomik, szóval nem aggódom. Magamra kaptam a fekete nadrágot, hozzá a fehér inget zakóval és egy vörös nyakkendővel. Akármennyire is utálom ezt a szettet, nagyon jól nézek ki benne. Mondjuk miben nem? De ne terelődjünk el ismét a témától. Késésben vagyok, szóval szednem kéne a lábam. Persze a mondatban ott van, hogy kéne. Hah!
Lassú léptekkel indultam el a helyszín felé. Körülöttem izgatott elsősök és másodikosok, unatkozó harmadikosok és negyedikesek szaladgáltak. A végzősök közül már mindenki a helyszínen lenne? Csak nem. Annyira nem lehetet késésben, bár nem különösebben izgat, hiszen én nem táncolok. Semmi féleképpen nem.
Túl hamar értem oda a Nagyteremhez. Beléptem, majd egy gyors körülnézés után - ahol megállapítottam, hogy minden buli díszítése szinte majdnem ugyanolyan - elindultam valami innivaló után kutatni. Fájó szívvel nyugtáztam, hogy olyan, amit jelenleg az én szervezetem megkövetelne sajnos nincs. Oldalra pillantottam és egy mosoly kíséretében odamentem a lányhoz. Vörös ruhája volt, pont ment a nyakkendőmhöz. Micsoda véletlen! Gyönyörű volt. Beálltam mellé, majd egy kedves – tényleg kedves – mosoly kíséretében megszólítottam.
- Nem találkoztunk mi már valahol? – tényleg ismerős volt az arca, de fogalmam sem volt honnan. Ennyire szenilis lennék? Elég ijesztő, hogy ilyen fiatalon – és helyesen – már kihagy a memóriám. És, hogy pont Őrá ne emlékezzek! Szégyen gyalázat!
- Mellesleg bejön a ruhád – végig néztem még egyszer a lányon és egy biccentéssel nyugtáztam, hogy tényleg jól néz ki a választott példányban. – Főleg a színe – rávigyorogtam, majd kényelembe helyeztem magam egy ülőalkalmatosságon és újra körbe pillantottam. A hely ezalatt a tíz perc alatt sem változott semmit. Pechemre.
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2014. január 3. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. december 31. 15:46 | Link

Maxie. Rolleyes Grin

Szórakozottan tekintek az éppen elviharzó partnerem után, aki mint valami kis vörös tornádó, száguldozik a tolvaj után. Eridonos a vére, le se tudná tagadni, szinte csak mi vagyunk képesek ennyire gyorsan hangulatot váltani. Nagyon bírom Leonie-t, annak ellenére is, hogy sokszor nincs tisztában azzal, hogy mások személyes szféráját megsérti, mikor belemászik az arcukba, vagy épp teljesen random öleléseket osztogat - természetesen kérés nélkül. A szeleburdisága ellenére is megbízható csapatjátékos, és ezt nagyon tisztelem benne.
De az imént faképnél hagyott, amiért haragudnom kéne, és mégsem teszem, mert ismerem már annyira, hogy tudjam, bántani fogja majd a dolog. Szóval ismét partner nélkül maradtam, nem is annyira szokatlan a helyzet, általában egyedül vagy barátnőkkel járok bálozni, ritkán akad az ellenkező nemből párom. Úgy tűnik, ma este is marad a sütis asztal, mint állandó, soha cserben nem hagyó partner. Már indulnék is felé, mikor megszólítanak. Hirtelen nem nézek a hang tulajdonosára, de ki tudom következtetni, hogy az illető fiú.
- Nem tudom, előfordulhat - felelem tétován, közben a puncsos poharammal szórakozok. Sokan így próbálnak maguknak csajokat felszedni, először nem is veszem a fáradtságot, hogy oldalra fordítsam a fejemet és szembe nézzek a kedves udvarlómmal. De amint hajlandó vagyok ránézni, a fejem megtelik emlékképekkel. Ő az a srác, akivel azon a nyár végi napon találkoztam lent a tónál, mikor - feltehetőleg - Cupido elborította az agyamat és minden méltóságomat sutba dobva estem a karjaiba. Nagyszerű. Azt hiszem, most elmarad a viszontlátás öröme. Megmerevedek, szinte alig merek megmozdulni. Szerencsém van, ő nem ismert fel, vagyis viselkedjünk természetesen. Vagy legalább próbáljunk meg.
- Öh, köszi - úgy érzem magam, mint egy ovis, komolyan mondom... - Azért te se panaszkodhatsz - megpróbálok magamból kipréselni egy mosolyt és ez többé-kevésbé sikerül is. Hogy került ő ide?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. január 1. 15:18 | Link

Karácsonyi bál
~ Kowai

Csak nem hagyja a témát, csak nem lép túl a gyönyörű levitáson a fekete tekintetű táncpartner, ami az elegáns fiút egyre inkább zavarja, és percről percre jobban idegesíti. Türtőzteti magát, és igyekszik nem mutatni a nyilvánvalót, hogy legszívesebben a nyakánál fogva cipelné Kowait a nagyterem egyik falához, hogy ott vicsorogva kényszerítse őt leszállni a kedvesről. De a matt szemek aligha pillantanak fel a fiúra, hogy láthassák a benne gyulladó tüzet, helyette csak a kék ház tagjaira feszülnek, és ez kénytelen-kelletlen arra ösztökéli Noelt, hogy cselekedjen. Gyorsít a léptein, ezáltal gyorsul táncuk is, amelyben talán most már ő rá is feltekint a lány.
- Ó, tényleg.
Nyugodt hangja gerjedő feszültséget rejt magában, ami dühös zöldjeiben valósággá válik. Belefúrja sajátjait táncpartnerének sötét íriszeibe, ezzel üzenve neki, hogy elég.
- Hagyd abba, nem sok van már hátra, az élet véges, a dolgok gyorsan megszűnnek létezni. Kérlek, Kowai, ne nézz rá többet.
Szemei lefutnak a lány arcáról, a tömegben keresi a szőkét, és mikor megtalálja, önkéntelenül is megremeg meghozott döntésére. Beharapja ajkait, majd visszaemeli Kowaira a tüzes tekintetét, hogy aztán mintha mi sem történt volna, gonosz vigyorral reagálja le annak vicsorát.
- Mi van, nem tetszik az ötletem? - kérdezi széles vigyorral, és megpörgeti a lányt, hogy egy pillanatig se álljon le, egy pillanatig se unja meg a helyzetet. - Szerintem jól mutatnál velem és valaki mással..., egy intimebb környezetben.
Szövetséges, vagy sem, szívesen ugratja a lányt, és igazán kíváncsi a kiváltandó reakcióra. Szinte biztos benne, hogy Kowai neki fog ugrani a nyakának, és itt, a tánctér közepén jelenetet fognak rendezni, mint két okos, és veszélyes elsős, akik nem tudnak viselkedni. Huncut, ám szenvedélytől mentes vigyorral irányítja táncukat, s közben le sem veszi tekintetét a lány arcáról. Az felderül, amint a tárgyra térnek, és ezen csupáncsak megcsóválja fejét, és elengedi a lány kezeit, hogy a változó zenéhez igazodva, modernebbre vegye a figurát.
- Ne ilyen hevesen, semmit nem kötök az orrodra, míg nem tudom, hogy velem vagy - rázza meg a fejét komolyan, és némileg fel is vonja szemöldökét. Lassan kialakul a szövetségi bizalom közte és a lány között, de mindez nem sokat ér, ha közben meg egymás nyakának ugranak, és ott lebeg a lehetősége annak, hogy valamelyikük lelépjen.
Egyedül is megcsinálja, ha kell, de olyan jó bulinak ígérkezik a következő, vagy az azt követő lépés, hogy vétek lenne kimaradnia ebből a fekete loknis lánynak. A kisállat kereskedésben tett látogatásuk óta sejti, hogy a lánynak szüksége van pénzre, hiszen mióta eltörött pálcája, azóta sem vásárolt magának újat, és ezen könnyedén segíthet a fiatal.
- Kapsz tőlem egy pálcát, ha segítesz - mondja, és derékon ragadja a táncos lábú Kowait. - Emellett pedig, amikor következőnek szükséged lesz valakire, ott leszek.
Fair ajánlatnak tűnik, és az is biztos, hogy nem mindenkivel lenne ilyen nagyvonalú, de jól tudja mit jelent egy rellonosnak a pálcája. Hogy mit jelent neki a sajátja.
- Zokon vennéd, ha egyedül mennél vissza a pincébe? - kérdezi háztársától, és fejével Lyra felé bök. Nem néz egyik lányra sem, helyette hol a többiek nevetésében, hol a hangos zenében veszik el. - Nekem még valamit meg kell tennem.
Hogy most szakítania kell ezzel a pár héttel, a csókokkal, a szőkéjével, furcsa, hátán futkosó hidegérzettel ajándékozza meg, és bár nem gondolkodott sokat döntésén, mégis mélyen tudja, hogy ez lesz a legjobb mindkettőjüknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. január 1. 16:56 | Link

[Viktor]



A karkötő felcsatolása nem megy zökkenőmentesen, mivel Viktor keze meg-megremeg közben. Elég sokáig elbíbelődik a karkötővel, majd végigsimít a kézfejemen. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, tudván, hogy már most túl messzire mentünk ezekkel. De úgy fest se ő, se én nem tudunk nemet parancsolni magunknak. Lehet az ünnep váltja ki ezt belőlünk, lehet az a nem kevés idő, amíg nem találkoztunk. Nem lehet tudni, de most mindkettőnk szemében ugyan az csillog. Meg kéne fordulnom és ott kellene hagynom őt, mert ha ez így megy tovább, akkor nem fog érdekelni, hogy az állásommal szórakozok.
Viktor nem engedi el a kezemet, így nem tudom rendesen megszemlélni a kis noteszt, amiben valamilyen irományok vannak. Az eszem nem kapcsol időben, hogy el kellene húznom a kezemet, mielőtt valaki észreveszi. Hol Viktor szemeibe nézek, hol pedig a kezeinkre és a karkötőre. Tanácstalan vagyok. Szerencsére Viktor hamarabb kapcsol, és a zsebeibe mélyeszti a kezeit, majd közömbös hangnemet megütve, egy közömbös témát dob fel. Ekkor egy hatalmas sóhaj tör fel belőlem. Mintha megkönnyebbültem volna. Nyugodtan és kimérten válaszolok neki, majd én is intézek hozzá egy kérdést, mely először megnyugtat, majd idegessé tesz. A válasz első fele, miszerint itt marad, valami kellemes bizsergést váltott ki belőlem. De amikor hozzátette, hogy megfordulta a fejébe, hogy máshol fog gyakornokoskodni, akkor szívem hirtelen hevesebben vert. Nem akartam, hogy elmenjen. Az agyam leblokkol és nem tudom mit kellene reagálnom. De Viktor időt sem ad arra, hogy válaszoljak, mivel menni akar. Megragadom a karját, és megrázom a fejem.
- Ne menj még! – kérlelem, majd Viktor újabb reakcióját látva ismét lefagyok. Közelebb jön és felém hajol. El kellene húzódnom, vagy el kellene löknöm, de én hülye, ehelyett hol az ajkát, hol a szemeit nézem. Ma nagyon nem vagyok a szavak embere, de Viktor annál inkább az.
- Nem szabadba ezt mondanod! Kirúghatnak az iskolából téged is és engem is! Nem akarom, hogy miattam bármi problémád legyen! De… - nem fejezem be a mondatot, viszont Viktor talán kitalálja, mi a folytatás: Te is hiányoztál!
Hezitálni kezdek, de végül megfogom a kezét, majd a táncparkett felé húzom, mintha csak simán táncolni akarnék.
- Gyere! - közlöm vele, majd a tömegbe érve bal kezem a vállára teszem, a jobb kezemet pedig az ő bal tenyerébe fektetem. Táncolni kezdek, és talán ős is követni kezdi a zene ritmusát. Megtartom a kötelező távolságot, mintha csak tanár és diák táncolna egymással - ami amúgy teljesen elfogadott. Viszont nem sokáig maradunk a tomboló tömegben, mert lassan kisasszézunk a nagyteremből, és a faluig meg sem állok. Hogy egész pontos legyek: a régi vadászházig meg sem állunk. Igaz még ténylegesen nem az enyém, de a kulcsokat már megkaptam. Szerencsére a vélaség meggyőzte a tulajdonost, hogy nem fogom kirabolni, hanem csak meg akarom nézni a házat. Holnap vissza kell adnom őket, ha nem veszem ki, de ma estére még nálam maradnak. Ezt ki kell használni, mivel ott senki nem fog keresni engem...minket.
Sajnos akarva-akaratlanul felszínre tört a régi énem. Az-az énem amire nem vagyok túl büszke, és amit nagyon igyekszem elnyomni magamban. Nem tudtam nemet parancsolni a vágyaimnak, még akkor sem ha ezen kettőnk sorsa múlik. Természetesen Viktor bármikor megálljt parancsolhat és leléphet, de nem érzem úgy, hogy ez akár csak egy percre is megfordult volna a fejében. Remélem nem most fog visszatáncolni.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2014. január 1. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2014. január 1. 22:00 | Link

Tilda




*Lehetséges, hogy jobban járna, hogy ha Tilda segítségével lelépnének, amíg Amanda végzőstáncol. Ezt még meg fogja bánni a zöld lány, annyi szent. Végignézve a tömegen még nagyobb undora támadt az egész hepajkodástól, mint akkor, amikor cicafájtoltak a készüléskor. Sosem szerette az ilyen nagyszabású dolgokat, még a hétvégi bevásárlás is tortúra a számára, amikor a bevásárlóközpontok tömve vannak rohanó emberekkel, akik nem figyelnek a másikra. Itt sem valószínű, hogy a nagy dínomndánomdom közepén arra fognak figyelni, hogy kit löknek fel vagy ilyesmi.  Tildához hasonlóan ő is inkább félrehúzódik, ilyenkor úgyis szórakoznak a legtöbben és nem kajálnak. A szőke utál sokat enni, de neki is körülbelül a süteményes asztal az est fénypontja. Tilda ruhájára vonatkozó megjegyzésére csak egy morgással reagál, jelezve, hogy ő ezzel nem ért egyet. Mindene kilóg, egy kicsit szúr a vállán az az egy nyomorult pánt.
- Nem, és utálom. * Jelenti ki határozottan, miközben mellben próbálja felhúzni, hogy ne látszódjon ki semmi, aminek nem szabadna. Érzi, ahogy a hátán is éri a bőrét a levegő, amihez egyáltalán nincs hozzászokva még nyáron sem. Feszengve megfordul, és aggódó hangon folytatja* - Én sem, elhiheted. Van nekem ruhám… Nézd, ugye nincs kint nagyon a hátam? * Kérdi durcásan morogva, majd miután megkapta a válaszát újból szembefordul a másodunokatesójával. Szeret csinosan felöltözni, a nőcis darabokat utálja. Valahogy még mindig egy kicsit kislánynak érzi magát, pedig már betöltötte a 16-ot. Annyira örülne neki, hogy ha ő is megkaphatná a gondtalan gyerekkort, amit elvett tőle a betegség, de erre már sosem lesz lehetősége. Az akkori események miatt egy egész falrendszert vont maga köré és itt kihasználta azt, hogy nem tudják ebben az iskolában, hogy milyen problémája van. Nem szerette volna, hogy ha emiatt itt is megbélyegzik, de sajnos sikeresen lebuktatta magát a múltkori kviddics meccsen. Már sikerült valamennyire lenyugodnia, de iszonyatosan megviselte az a helyzet, hogy az egész iskola előtt elveszítette a kontrollt a seprűje fölött és lezuhant volna, hogy ha Robi nem állítja meg időben. Most már mindenki tudja, ollé. Szerencsére nem látja úgy, hogy kibeszélnék vagy ilyesmi, úgyhogy valamennyire el tudja viselni a helyet. Ha megbámulnák, akár le is átkozná Mandát a cipőjéről, csak hogy megléphessen.  *
- Jahm, szép lett. *Hagyja rá Tildára a dolgot, miközben a tömeg helyett a díszletet kezdi el méregetni. Így jobban megnézve tényleg szép lett. * - Süti? Melyik a legjobb? * Kíváncsiskodja az asztalon pásztáztatva a szemeit.  Pár hete kitalálta, hogy végre kemény lány lesz, és nem fogja csokis sütivel felitatni azt a borzalmas bájitalt, hanem megissza magában. Ideje felnőni, elvégre lassan már kijárja az iskolát is. Jövő ilyenkor már ő is a végzősök között lesz.*
- Amanda. Tudod, az egyik, akinél a faluban szoktam lenni. * Feleli megmutatva Mandát és Gregort, akik szemmel láthatóan jól szórakoznak. Brr, ő nem fog végzősként itt táncolni, arra sehogy nem fogják rávenni, no way!* - Annyira nem sokat látom, ő eridonos. * Nincs túl sok közös órájuk, emiatt legtöbbször csak a folyosón mennek el egymás mellett.* - Még meddig tart a bál? *Tudakolja türelmetlenül ismét feljebb húzva a ruháját. Mindig lecsúszik, mert nem teljesen az ő mérete mellkasban. És ez zavaró. Nagyon.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2014. január 3. 20:27 | Link

Kiva drága Rolleyes

A teremben egyre nőtt a tömeg, aminek a nagy részét elsősök és másodikosok tették ki. Kezdett nyomasztani a hatalmas ember sereg, de próbáltam elterelni a gondolataimat méghozzá avval, hogy egy nem kicsit gyönyörű lány áll éppen az én társaságomban. Mondjuk nem meglepő, hogy az én társaságomban, hiszen elég rám nézni, de ettől most vonatkoztassunk el.
Az emberek többsége csak ült és nézett ki bután a fejéből. Voltak néhány mázlisták, akik megtalálták a párjukat, azok éppen felelőtlen boldogságban táncolnak a kiválasztottal. Nekem nincs ekkora mázlim. Bár ha jobban belegondolok nem is kell mázli. Hiszen itt van egy lány mellettem, aki annyira ismerős, hogy az már fáj, de sajnos nem emlékszem rá. Mi ennek az oka? Meghülyültem volna? Lehetséges.
- Hogy nem emlékszem rád? – a lány vagy zavarban van, amit kétlek, mert elég magabiztos a kisugárzása, vagy szimplán nincs kedve beszélgetni. Remélem az előbbi, mert olyan aranyos, ha egy lány zavarban van, de főleg akkor, ha miattam. Egy gúnyos mosoly kúszik végig ajkaimon, miközben megnézem a lány arcát. Kék szem, fekete hosszú haj. Gyönyörű arcvonások és kecses ajkak. Nem tudom kinek a kiválasztottja ez a lány, de az biztos, hogy egy nagy mázlista. Szemem sarkából látom, hogy a lány testtartása megváltozik. Nemtörődömből merev lesz a semmiből. Vajon bejött valaki, akinek nem kellett volna? A bejárat felé pillantok, de senki olyat nem láttam, aki ide nézett volna és ellenségesnek tűnt. Visszanézek a lányra, aki kimérten megszólal a felé intézett bókom által. Ha a lány így fog viselkedni vicces esténk lesz.
- Én mindig ilyen jól nézek ki – féloldalasan rá mosolygok. – Kivétel az öltöny. Azt ne számíts bele az összképbe, mert utálom – a lány merengően figyel és nem értem az okát. Talán én is ismerős vagyok neki? De honnan?
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2014. január 3. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. január 4. 03:45 | Link

Maxie. Cheesy Wink

Az agyam teljesen elzsibbadt - legalább is jelen pillanatban totálisan ez az érzésem támad. Bénult vagyok, kissé kába is, egy értelmes mondatot nem bírok összeügyeskedni a darabokra eső elmémben. És ennek a kóros agyzsibbasztásnak az okozója, egy srác. Várjunk csak, mikor mentem vissza fruskába és kezdtem el rosszul lenni egy ellenkező nemű közelségétől? Azt hiszem abban a rohadt pillanatban, ahogy felismertem. Ciki, tudom, ennél gázabb már csak az lenne, ha itt helyben elájulnék és neki kéne elkapnia. Na, azt már nem, különben se adj hülye tippeket magadnak Kiva, mert meglásd, a végén tényleg összeesel. Azt hiszem, az parádés műsorszáma lenne az estének.
Úgy tűnik a sors a képembe vihog, mert szegény delikvensnek nem akaródzik eszébe jutni, hogy honnan a francból ismerhet, miközben az én fejemben meg csakúgy visítanak az emlékképek. Bár ne tennék, jesszus, annyira kínos volt az az egész, nem lenne baj, ha lenne "Delete" gomb a fejemben és kitörölhetném a kisfilmeket. Ha eddig még nem voltam eléggé pácban magam miatt, most egy kósza pillanatra meginog a térdem és kis híján orral egy puncsostálba bukok. Király, ha eddig el tudtam rejteni a kis önmarcangoló vitámat, ezek után fújhatom. Imádkozom, hogy pont a nagy pillanatban másfelé nézzen, hátha bejön. Aztán csak visszaállok az eredeti, függőleges pozíciómba.
- Na, ne, ember, ezt én is teljes joggal kérdezhetném tőled! - csattanok fel gondolatban, majdnem hangosan is kommentálom a dolgot, de a legutolsó pillanatban befogom. Hálistennek. Nem lett volna kellemes, ha hallja, hogy mennyi szemrehányás és sértettség vegyül a hangomba. Az emberek nem szoktak csak úgy elfelejteni. Még ha csak rövid időre is futottunk össze, akkor sem. Komolyan olyan, mintha emléktörő bűbáj lenne rajta, azért nem jut eszébe. De ez sehol sem logikus.
Halkan ciccegek az elhangzott kijelentésre. Az az árnyalatnyi arrogancia, ami a hangjából árad, mikor magáról beszél, teljesen olyan, mintha Robi lenne. Ő van ennyire megelégedve magával. A legkedvesebb férfi ismerősöm gondolatára hangyányi mosoly fut végig az ajkaimon, és már előttem is van az arca, ahogy fényezni kezdi magát vagy a kviddicstudását, vagy ahogy meccs után helyettem osztja le azokat, akik nem úgy szerepeltek, ahogyan szerinte kellett volna. Önző egy figura, nem az a csapatjátékosfajta, mégis, olyan nagy összhangban voltunk mi, mindannyian, hogy önkéntelenül is elfacsarodik a szívem és gombóc nő a torkomban, ha arra gondokok, hogy már egymás ellen kell meccselnünk, nem pedig vállt vállnak vetve egymással.
Azt hiszem, most sokalltam be egy kicsit. A megrázkódtatás, amit a Rellonos felbukkanása nyújtott - mert Rellonos, érzem a zsigereimben, hogy a sárkányokhoz tartozik - és ez a kis önstrapálás mostanra némileg kicsináltak. Fojtogat a bent uralkodó meleg levegő, szédelgek, ha nem jutok ki súlyos másodpercek múlva, azt hiszem sírva fakadok, majd összeesek. Túszul ejtem a gyanútlan fiút, aki még mindig mellettem áll. Ez annyiban merül ki, hogy az ujjaimat a csuklójára zárom és kissé magam felé megrántom.
- Gyerünk ki! - indítványozom spanyolul, mert pillanatnyilag a nyelvhasználatom felett sincs nagy kontrollom. A mondat valahogy úgy hangozhatott, hogy "¡Vamos afuera!", de azt nem tudom, hogy a karom végén lengő áldozatom is vajon megértette-e, hogy mit akarok. Egyelőre nem törődök ezzel, hanem igyekszem minél hamarabb kislisszolni a teremből. Tök mindegy hova, csak el innen.

Találkozunk az alagútban. Wink
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. január 4. 22:17 | Link

Pöttöm

Farkas véste a papírra testvére nevét és hogy ő bizony a hókirálynő címért fut.
- Szép vagy, mint egy virágszál, ó te kedves ikerpár - kontrázott öccse szavaira, és természetesen elfogadta a felkérést is. - Természetesen.
Innentől kart karba öltve kellett haladniuk, mintha már a korona a fejükön lenne, csak gyakorlás végett az est fénypontjára. A sétát az idősebbik fiú szakította meg a mini karácsonyfák láttán.
- Meglátjuk, Pöttöm - mondta a leendő trónörökös, és nekiült a fadíszítésnek. Öccse kedvéért a kicsinosításhoz három adagnyi csillámport is elhasznált, és erőnek erejével fogta csak vissza magát, hogy néhány szarvasos dísz is az ágakra kerüljön. Ha csillámporból alkotott fenyőfa, akkor csillámporból alkotott fenyőfa.
Mikor már egy miliméternyi zöld sem látszott ki a csillogásból, elégedetten megmozgatta csuklóit. Félixnek jó sokáig ki kellett tartson a salátája, mert a nagyobbik ikerfiú egészen belefeledkezett a munkába. Arra is volt gondja, hogy az így ezüstfenyővé lett kis növényen a csillámot spirál alakban naancsszínűvé változtassa a hajfestés miatt jól bevált színező varázslattal.
- Így gondoltad? - érdeklődött öccsétől, és büszkén megforgatta előtte a fát. Varázsütésre a parketten épp legkedvencebb számukat kezdték el játszani, így nem is volt kétség, hogy mi lesz a következő program.
- Felkérhetem egy táncra? - kérdezte a fess fiatalember felálló hajával, szürke öltönyével valamelyest félrerajzolt csokornyakkendős tükörképétől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. január 9. 20:53 | Link

Gregci

Bál. Kell ruha, cipő, kedv, legalább egy minimális, na meg partner… Utóbbi volt az, amiben úgy mind közül a leginkább válogatott, nem akart akárkivel jönni, aminek több oka is volt. Egyrészt, mert nem sok potenciális szórakozási lehetőségekre is alkalmas egyed jöhetett szóba, akiket még jól is visel, másrészt a női többség rendesen megviselte ilyenkor a kastélyt. Nem az a lassan döntő, de azért egy hosszabb gondolkodás után kereste fel Gregort, akitől legszebb mosolyát elővéve kérdezte meg, lenne-e a partnere ezen az estén, na meg letáncikálja-e vele a keringőt… ja, merthogy az is van. Átmentünk szokásteremtő nemzedékbe? Persze, nem zavaró, de azért Mandának vannak ilyenkor fenntartásai. A Philipsek közül ő van oda legkevésbé ezekért a mizériákért. Általában megvillogtatja szépséges önmagát, aztán partner függvényében valamerre visszahúzódik. Legnagyobb szerencséjére azonban, tűrhető feneket kerítettek a dolgoknak és még a háztársa is igent mondott, innentől igazából nem volt sok dolga. Nem szeretett előre sokat gondolkodni, egyetlen dolog volt, amit kiválasztott, az a ruha, de azt se maga miatt, hanem, hogy a hozzá illő nyakkendőt eljuttassa ajándék gyanánt Gregorhoz. Mikor döntésre jutott már tudta, hogy nem lesz éppen oda az örömtől, ha meglátja a színt partnere, de ezen csak cinikusan elmosolyodott, majd becsomagolva elintézte, hogy eljusson gazdájához.
Nem volt egy laza menet a bálig eljutni, főleg Adriát és az öltözködést véve, meg is szomjazott a dolgok közepette. Mikor felajánlja Greg, hogy hoz neki is, akkor egy puncsot kér, majd kedves mosollyal engedi őt át a tömegen. Tekintetével a tömeget vizsgálja, de nem akármi miatt. Linát keresi, teljesen biztos a megjelenésében, csak arra kíváncsi most vajon kit villant meg maga mellett. Elégedett mosolyra húzódik a szája látva, hogy elvan a társaságával, ha találkozik a tekintetük még amolyan kommunikáció is történik, megy ez nekik szavak nélkül, közben megérkezik az ital, amit átvesz és gyorsan bele is iszik, majd le is teszi azt egy közeli asztalra, hiszen itt az idő. Műsor kell a népnek... jó, igazából csak a keringő, amire, ha már vállalkoztak, tisztességgel és a lehető legjobb módon  végig kell táncolni. A próbák alatt sikerült összeszokniuk, a tudásra pedig egyik fél részéről se volt hiányosságra okot adó mozzanat. Egy halvány mosollyal az arcán adja kezét a fiúéba, majd eleget tesznek a kötelezőnek. Mikor vége az eredeti hely felé veszik az irányt. Ekkor huncut mosoly kúszik a szája sarkába Mandának, de egy köhintéssel gyorsan rendezi a vonásait.
- Ehetnénk valamit, üljünk… oda mondjuk.
Mutat egy kissé emberszegényebb hely felé, majd el is indul arra. Igazából annyira nem éhes, de egyelőre ez egy remek lehetőség, meg egyébként is. Gregor férfiból van, előbb a gyomruk, aztán a többi dolog… vagy valahogy így. Közben látja a sütis asztal másik felénél Adrit, amint a ruháját húzogatja. akaratlanul is megmosolyogtatja a dolog, és hiába nem érzi jól magát benne, fantasztikusan fest. Ráadásul hasra sem esett, remek. Igazán büszke rá, de az tuti, hogy legalább 1 hónapig nyitott szemmel alszik, még Adri is a házukban van, sosem lehet tudni nála. Szeret haragtartó lenni. Közben egy kis csokis finomságot vesz magához, amiből falatozni kezd. Mikor adott falatot lenyeli, mert ugye teli szájjal nem beszélünk, illemtudó a hölgyemény, meg is szólal.
- Köszönöm a táncot, ha majd nagylány leszek, meghálálom.
Rákacsint, majd felkacag, azután befejezi a sütemény majszolását. Megvárja, szeretne-e még valamit partnere, ha nem, akkor a maradék puncsot megissza, majd feláll az asztaltól. Indít felé egy halvány mosolyt, ezután ellentmondást nem tűrő határozottsággal ragadja meg a kezét.
- Azt hiszem egy kevésbé zsúfolt helyen is… karácsonyozhatunk, várom a javaslatokat.
A lényeg a szavak hangsúlyozásán van, nyilván. Megvárja, még reagál neki valamit, utána kifelé lavíroznak, tekintetével még egyszer próbálja testvérét felkutatni, ám ezúttal sikertelenül. Kilépve a teremből, bevárja a fiút, innentől hagyja, hogy vezessen ő helyette, bárhová…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2014. január 12. 17:26 | Link

Bratyóm

Farkas gyorsan papírra véste a neveiket, és bepottyantotta a neveiket a megfelelő helyre. Innentől a két fiú komoly, méltóságteljes módon viselkedett, kart-karba öltve kölzlekedett - még a hajuk is jobban csillogot, a hirtelen elhatározástól. A Fülöp ikrek komolyan vették a jelölésüket, de Félix fejében egy apró hang megpróbálta felkészíteni az eridonost, hogy lehet, hogy nem fogják megnyerni a szavazást. Mármint egy ilyen nagy múltú, patináns kastélyban, ami tele volt szűklátókörű emberekkel, biztos lesznek páran, akik nem érhetik majd fel ésszel, hogy mennyire csodálatos a két testvér.
Félix elnyammogott a salátájával, miközben Farkas vadul dekorált. A fiatalabb fiú a körülöttük lévőket vette szemügyre. Farkas kérdése zökkentette ki csak.
- Fúú, szuper lett! - vigyorgott, ahogy közelebb hajolva szemügyre vette a csillámrengeteget, közben oda sem figyelve letette a tányérját az asztalra - és sikeresen belenyúlt a csillámporba. Értetlenül pislogott a kezére, aztán, gyorsan elvigyorodott, és a tiszta, bal kezével, megfogta Farkas arcát, és oldalra döntötte, majd a csillámos jobban egy csillagot pingált testvére orcájára.
- Na, így már mindjárt jobb - vigyorgott elégedetten. Közben a zeneváltás arra inspirálta Farkast, hogy táncba vigye az öccsét.
- Természetesen - bólintott elegánsan, ahogy elvonultak a parkettre. Az első szám kicsit pörgősebb volt, így ugrándozva indítottak - párszor egymást imitálták, aminek most is, mint mindig, nagy sikere volt a körülöttük táncolók körében.
A második szám viszont kicsit lassabb volt már, és a párok többsége nemes egyszerűséggel lassúzásra váltott. Félix megvonta a vállát, és a kezét nyújtotta Farkasnak. Először a hivatalos kéz tartással táncoltak, gondosan tartották a távolságot, de ez valahogy nem ment, így az egyik látványos pörgés után egyszerűen összeölelkeztek, és úgy táncoltak tovább. Így persze Félixre is került a Farkas arcán lévő csillámporból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. január 12. 18:11 | Link

Pöttömöm

Most már illendően feldíszítve Farkast az ikrek szabályosan berobbantak a táncparkettre.
- Bocsánat. Elnézést. Ne hari! - szabadkozott néha Farkas, amint rálépett egy lábra vagy belekönyökölt egy ünneplő diák oldalába (ezek nem azok az említett momentumok voltak, amikor nagy sikert arattak az ikrek), és hamarosan sikerült elég nagy területet tisztítaniuk maguknak energikus táncprodukciójukkal.
Ritkán van Farkasnak lehetősége ilyen nagy partikra, mert bulizni nincs hova járni, az iskola pedig fukarkodik az ünneplésben. Most minden felgyülemlett energiáját ebben vezette le, amit minden sérült egyed, továbbá hadonászó karjainak, lábainak és ide oda lendülő masszív hajtornyának szemtanúja megerősíthetett. Részéről jól kimelegedett Farkas, ezért hálásan üdvözölte a lassú számot, ami következett. Járatták ám őket társastánc kurzusra, úgyhogy nem voltak teljesen kezdők. Ha pontos akarok lenni, három órát élt túl (addig legalábbis) mindig mosolygó tánctanáruk, azután finoman jelezte a Fülöp szülőknek, hogy vagy próbálják megzabolázni csemetéiket, vagy másik csoportot kéne keresniük, különben őket terheli az idegösszeroppanás kikezeltetésének minden költsége. Szó mi szó, Félix és Farkas nem nagyon bírtak magukkal a táncórákon, de az alapokat azért sikerült elsajátítaniuk. Ezt idézték fel a tinglitangli zene alatt, hamarosan pedig egymásra borultak ők is, mint sok másik táncos a parketten. Ezt majdnem a szám végéig bírták. Viszont miután Farkas egységesen eloszlatta az arcán lévő csillám mennyiséget testvérén, és már annak nyakába fúrva a fejét sem bírta tovább az altatódal dallamait, komolyan öccse szemébe nézett.
- Pöttöm, ha mi itt most elalszunk, lemaradunk az est további meglepetéseiről.
Ezzel fejezve ki unalmát, levontatta Félixet a színpadról és más elfoglaltság után néztek türelmetlenül pillogva a pódium felé, ugyan mikor hirdetik már ki a hókirályt és hókirálynőt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet