36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2013. december 19. 12:27 | Link

Ashley;;


Nyomottan is lehetünk csinik!
Nem aludt valami sokat, amitől kicsit nyúzott is volt Luca, persze ezúttal is saját hibájából. Az előző estére a járőrözést választotta a pihenés helyett, úgy érezte, hogy egyszer ezt is el kell kezdeni. Volt is olyan, akivel komolyabban meggyűlt a baja, de ő más lapra tartozik. Nagy ásítások közepette kászálódott le a klubhelyiségbe, ahol futó pillanatokig látta a testvéreit, akik szintén sietősek voltak ma, elképzelése sincs kihez vagy mihez, bár nem lapul a kíváncsisága, szóval előbb vagy utóbb meg fogja tudni. Vele ellentétben legalább a ruhái jókedvet sugalltak a vidám színekkel, bár nem éppen sugallta a korát, ami már bőven túl volt a tizenkettőn, ellenben a kinézetével… Igazából reggel nem válogatott sokáig a felsőt első látásra választotta, a többit meg összeszedte hozzá. Haját összekötötte lófarokba, a kilógó tincseket meg elcsatolta, hogy ne zavarják. Érzi ő, hogy már késésben van, hiszen kezd kiürülni a ház, mindenki rohan reggelizni, aztán majd az óráikra. Sietős léptekkel halad át a folyosókon, igen, tudja ő, hogy nem kéne rohangálni, ettől függetlenül vannak olyan szokásai, amikről nem bír leszokni, sajnos ez is egy ilyen, de majd igyekezni fog a jövőben, hogy ez ne forduljon többet elő. A szokott időnél gyorsabban ér le, bár így is az utolsók között, mikor sikerül bevágódnia az asztalukhoz Adria és Adél mellé, akiknek csak köszön futólag, majd egy fél szendvicsszerűség elfogyasztása után szeme sarkából már látja a közeledő Ashley-t. Lenyeli a falatot, majd egy korty víz után már érzi is a karján a kezét. A jókedve azonnal átragad Lucára is, aki a társaságtól elnézést kérve pattan fel a helyéről, majd szól a lányhoz.
- Legalább olyan szépet mindenkinek, mint amilyen látszólag a tiéd. – Vigyorodik el, majd folytatja. – Na, érzem, hogy valami nagyon-nagyon-nagyon szuper! Ne tartsd magadban!
Ezzel megy is a lány után, remélhetőleg egy kicsit kevesebb érdeklődő füllel körülvett hely felé. Biztos benne, már csak így végigtekintve rajta, hogy köze lehet ahhoz a fiúhoz, aki már szóba került. Azt a titkát jó mélyen őrzi a lánynak, nem említette senkinek, ilyenkor nagyon büszke magára, ebben mindig is jó volt. Amikor a Navinés asztal végébe ülnek akaratlanul is felkacag, és hozzá kell, tegye a következőket:
- Azért neked a sárga-fekete se állna rosszul!
Látja, hogy furcsa neki, de biztos benne, hogy nem az asztalpróba miatt fáradt át ilyen szélsebesen hozzá. A szemében is az csillog, amit ajkai mutatnak, ráadásul még a hangja is olyan édesen szirupos, meg kell állapítsa, hogy Ashleyt teljesen elvarázsolták! Mikor végre megszólal, Luca álla szinte leesik, pillanatok kellenek neki, hogy a levakarhatatlan mosolyos sokkból és a rengeteg cikázó kérdésből valamit kinyögjön.
- Úristen! De örülök neked! Mikor történt és hol? Ugye! Mondtam én, hogy biztos, hogy szeret, hiszen fontos vagy neki!
Nem akarja világgá kürtölni ő sem, szóval egész halkan mondja, de így is tükröződik az öröm és izgatottság az ő hangjában is, nagyon kíváncsi a dologra, meg úgy mindenre. Egy hirtelen ötlet miatt át is öleli a barátnőjét, majd mikor végre elengedte, ismét kérdést szegez felé.
- Milyen érzés volt? Mit gondolsz, ő is ennyire izgatott lenne tőle?
Arra, hogy ki az illető, tudja, hogy jó oka lehet Ash-nek, hogy eddig nem tért ki, ettől függetlenül is nagyon örül a barátnőjének, és várja a beszámoló kezdetét, amihez még biztos ezer meg egy kérdése lesz majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2013. december 19. 13:16 | Link

Karácsonyi bál -Zsombubi *--*;;


Kicsit bálos, kicsit Lucás...
Az elmúlt napokban el sem hiszi, hogy mennyire felfordult körülötte minden. Sosem érzett még ilyet, izgult, ideges volt, aggódott, ügyetlenkedett, percenként mosolyognia kellett magán, arról nem beszélve, hogy ide-oda cikázott a cukorkaboltban is Zoénál, meg járőrözés közben Zora mellett, olyan nagy cipőben, izé, magas sarkúban. Három napig, majdnem percenként akarta kitörni a bokáját vagy a nyakát, de egészen belejött, bár abban szinte biztos, hogy ez nem lesz a mindennapjai része, nem is tudja elképzelni másoknak, hogy is megy ez. Közben mikor épp nem tanult, vagy nem Holden professzorral beszélgetett valamiről óra előtt vagy után, a ruha keresésébe is nagy energiákat fordított. Végül egyedül választotta ki, de Adélt azért megkérdezte mit gondol róla, Ashleyt is meg akarta, de nem volt szíve körbevinni a kastélyon a ruhát, de megbeszélték, hogy itt majd úgy is látják egymást csinos ruhában. De mire is ez a nagy izgatottság és készülődés, hiszen Luca meg a bálok általában arról híresek, hogy valami olyat tesz ilyenkor, aminek senki nem örül, biztos a balhé, most mégsem erre készül. Tulajdonképpen az első hivatalos bálja. Miért? Mert már volt egy, amire beszökött, hogy megnézze anyukájáékat, az asztal alatt kucorgott, lopott egy-egy süteményt, de apukája észrevette, nem szidta le, de nem repesett az örömtől, hogy nem az ágyban aludt, hanem ott bujkált.
Most viszont nem másokat jött nézegetni, vagy csak részben. Nagyot kalapált ott baloldalon az a vért pumpáló kis aranyos, amitől élet az élet, mikor Zsombi elhívta őt, szinte gondolkodás nélkül vágta rá azt az igent, amivel egyrészt esélyt sem adott a fiúnak menekülni maga elől, bár ki tudja szeretne-e, másrészt abban a percben még nem tudta mit vállal ezzel. Itt léte alatt összesen egyszer húzott szoknyát, abban is csak a klubhelyiségben mutatta meg magát. Ráadásul ez a vonal, ami a szép, nőcis ruhákat illeti, még nem volt a legnagyobb barátja, hiába igyekszik. Felvette a halvány rózsaszín ruhát, hozzá a sok sárga dolgot, mint a cipő és a karkötő, majd a masni is belekerült, jobb oldalra a hajába. A cipővel a kezében siet le a lépcsőn, rohan, mint mindig, pedig pontosan érkezne amúgy is. Mikor az aljára ér, felkapja azt, majd lassú tempóban kezd a bejárat felé tipegni, ahol a neki háttal álló fiút megpillantja. Egy megkönnyebbült mosollyal az arcán indul meg abba az irányba. Kicsit ijedten és zavartan, de mögé lép, majd óvatosan a keze után nyúl, hogy megfoghassa. Zavarban lenne? Elképzelhető, sőt biztos, igazából remeg is a lába csak ezt jól álcázza azzal, hogy van benne ennyi határozottság, hogy nem mutatja ki nagyon, bár ki tudja meddig. Próbálja a kezdeti mosolyt visszavarázsolni az arcára majd végre meg is szólal.
- Szia! Nagyon jól festesz.
Kicsit halkan, bár egész komolykásan és határozottan kezd bele, ha minden igaz a kezét fogva, ami amolyan kapaszkodónak is jó. Nagyon reméli, hogy nem fog elhasalni, vagy hasonló, ami azt illeti ezért is mondott le a hosszabb ruháról. El bírja képzelni, hogy összeakad a saját lábaiban és a ruhában, aztán puff, jön a hasra esés. De mielőtt elkezdené magát rémisztgetni, hátha megijed, összeszedi magát és a nagy barna szemeit Zsombi tekintetébe fúrja.
- Mehetünk?
Kérdezi enyhén megremegő hanggal, amennyiben a fiú is kész rá, belépnek a nagyterembe. Meg kell hagyni, hogy a szervezők minden évben kitesznek állítólag magukért, ez biztosan idén sincs másképpen. Rengeteg süti, kellemes dallamok, mindenki készül lelkiekben a karácsonyi menetre, akár hazautazik, akár itt marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 19. 21:03 | Link

Karácsonyi bál - A kék banda

Tényleg jó lenne mindent kibeszélni magamból, de erre nem a mostani idő, és hely a legalkalmasabb. Talán majd máskor, holnap, vagy valamikor, persze ha még mindig kíváncsi lenne rá.
- Jó lenne, de nem most. Nem akarom ezzel rontani a hangulatot. - mosolyodom el halványan, aztán azzal próbálom mosolyra sarkallni őt, hogy az arcát kicsit megnyomkodom, és sikerül is, mire Ly megérkezik, már egy szebb mosoly leledzik az arcán, így kénytelen vagyok én is magamra erőltetni egyet, habár az nem sikerül valami fényesre. Na mindegy, talán az este folyamán ez még változni fog.
Kérdésemmel csak ismét a komor hangulatot hozom el. Ezaz Keiko, ismét jól megcsináltad. Csak gratulálni tudok magamnak, kell nekem mindig ilyen nagy hülyeségekket kérdezni. Látom, hogy nem szívesen beszélne róla, de végül mégiscsak elmondja, de közben én is, és ő is meglátja a rellonos srácot, Eris oldalán. Miért épp Eris? Vajon mire készül az az álnok kígyó? Ahh biztos semmire, de valahogy mégis aggaszt, hogy ő itt van. És Ly állítása is csak rátesz egy lapáttal, miszerint ez valami rellonos dolog. Szerencsére épp időben toppant be kedves hávéhá nénink, aki nem néni, hanem professzor, de mindegy is. A tanerő lelkesedése, és kedve engem is jobb kedvre derít valamelyest, úgy látszik egész jó hatással án rám Rubya proff.
- Jó estét professzor. Jaj ezek milyen jó ötletek. - csilla fel a szemem a tanárnő, és Ly ötleteitől, és a vizuális, harmadik szemem rögtön el i képzeli, milyen lenne a KH ilyen állapotban.
A proff hölgyválaszára csak nézek, hol a tanárra, hol Macira, de egy szót sem szólok, csak nézem a jelenetet, s szememmel végig követem, ahogy elmennek táncolni. Egy jó darabig csak őket figyelem csendben, s eszembe jut, hogy én valószínűleg itt fogok ülni egész végig, mert nem hiszem, hogy bárki fel fog kérni táncolni. Aztán eszembe jut az is, hogy nem vagyok egyedül, itt van Ly is, így leülök, és magam mellé invitálom a lányt is.
- Na, mesélj valamit. Mi újság mostanság veled? - kérdezem, s elmosolyodom. Ha kell, akkor szívesen leszek lelki szemetesláda is, csak valakivel hadd beszélgessek, mondjuk még az sem baj, ha csak ő beszél, csak érezzem nem vagyok egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. december 19. 21:09 | Link

Karsa uraság


[ruha | haj]


Igen, mert van valami, amit én is képes vagyok várni, és egy egész napot felszentelni az elkészülésre. Ha van valami, mait bírok, na azok a bálok. Legyen az bármilyen, valamiért sose tudtam ellenállni nekik. Talán a neveltetés miatt, ki tudja, de ahogy mindig, ma is a készülés aranyozta be napom. Egyetlen percet se sajnáltam, és hogy őszinte legyek, a végeredménnyel is elégedett vagyok.
Még a keringő se rántja görcsbe a gyomrom, szerintem táncolni előbb tudtam, mint beszélni, de ezt inkább a szülőktől kéne megkérdezni.
Hallottam, ahogy az a gólya mennyire el van szállva magától, amiért egy mestertanonccal megy, hát... várjuk csak ki a végét.
Nem, abszolút nem riasztott vissza a Bálint jelenség, sőt, mintha még érdekesnek is találnám, így kihasználva az alkalmat, hogy a jelek szerint ő is ott lesz, összekötöm a kellemeset a hasznossal.
Akár behunyt szemekkel is végig tudnék menni az úton, ami a nagyteremig vezet, de valljuk be, az hülyén nézne ki, és nem is nagyon vall rám. Az, hogy kihúzom magam, és serényen állom az engem vizslató tekinteteket, már annál inkább. Valahogy hiányozna, ha nem nézne meg szinte mindenki. Így nőttem fel, ezt ismerem, és élvezem, ez segített abban is, hogy meglegyen az egészséges önbizalmam... na jó, talán egy hangyányit több az egészségesnél, de az ki izgat.
A nagyterem előtt persze meglátom a Levitást, és egy alig észrevehető, elégedett mosolyt ejtek meg, aztán indulok is felé.
- Csak így egyedül?- a hangom csevegő, és egy kedves mosolyt eresztek meg felé. Tőlem ez szokatlan, mármint a kedvesség, de az egész napom annyira... más, így ez elnézendő.
- Ezt nem hagyhatjuk - azzal belé is karolok, majd, ha hagyja is, bevezetem a tömegbe, vagyis a terembe. Nem sok időt szánok arra, hogy felmérjem a díszítést, épp csak végigfuttatom rajta a tekintetem.
- Tudod, mázlista vagy... lehetsz a partnerem... a végzősök keringőznek- igen, ez amolyan felkérés akart lenni, de csak nem hazudtolom meg magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. december 19. 21:36 | Link

Karácsonyi bál
Ombozi.


* A bálra most kivételesen a nagyon szép oldalát akarta hozni, és úgy tűnik, Ombozi kezdetleges flegmaságát sikerült feloldani a ruházatával. Büszkén kihúzza magát a fiú bókjára, majd belekarol és elindulnak a kastély folyosóin a Nagyterembe. Egy csöppnyit izgatottá is válik, hiszen így kiöltözni nagyon ritkán szokott, de ezt leplezni kell, most szigorú megbeszélésre jött, amolyan "üzleti" ügyből. Bár, ettől függetlenül megpróbálhatja jól érezni magát. Be kell vallania azonban, hogy hiába nincs még pálcája, Noel oldalán most egy kicsit biztonságban érzi a kis lelkét. Sejti, hogy átkok terén a fiú is legalább olyan jól informált a korlátaihoz képest, mint ahogyan ő. A Showtime megszólalásra belépnek a kicicomázott helyiségbe, ami annyira csicsás, hogy majdhogynem hánynia kell a látványtól. De hát ez van, igazodni kell a tömeg ízléséhez. Nem messze, kis kék ruhácskákban "illegnek" a lányok, Eris elkapja Noel röpke pillantását, követi, de ő nem fél elvenni onnan a tekintetét. A hármas csoportot Sama, egy idegen szőke lány - aki feltehetően Noel barátnője lehet, az elmondások szerint, no meg egy szintén ismeretlen barna hajú fiú alkotja. Még most sem bánja, hogy nem mászkál annyit fölöslegesen a kastélyban, legalább senkihez sem kötik baráti szálak, amik csak megnehezítenék az itt eltöltött amúgy is kínkeserves éveket. *
- Az csak nem Ő?
* Pillant vissza előre, rá sem nézve a fiúra, hideg mosollyal arcán téve fel a kérdést. *
- Csinos. De én szebb vagyok ma.
* Jegyzi meg, még inkább kihúzva magát. Mije is van annak a szőke lánynak? Szép szemei, bájos arca, tán még mézízű is a fején a tincshalmaz. Jó alakja... Utóbbi Erisnek is van, és bár a hófehér bőrén kívül mindene sötét fekete. A szépséghibája pedig a kereszt az arcán, amit most igyekszik méltóságteljesen viselni. Noel ránt rajta egyet, aztán a tánctéren eszmél csak fel, hogy már fél perce a fiúra bízta a lépéseit. *
- Nocsak. Ezzel most megleptél.
* Céloz Ombozi tánctudására, de őt sem kell félteni. A sok évnyi magántanulásban a tánc is szerepelt, úgyhogy könnyedén követi a ritmust, bár nem szokása másra hagyatkozni. Ez az este most valahogy... más. Nem is kell nagyon ezt a táncikálást élveznie, hiszen Noel egyből a tárgyra tér, viszont valahogy túlságosan belemászott az aurájába a kötelező "tapizással" is, hát még azzal, hogy a fülébe beszél halkan... Nem igazán hozza Erist zavarba. Vagy legalábbis, ha valaki kérdezné, biztosan letagadná. *
- Mire gondoltál? A festményekre a folyosón? Nekik már nem tudod beadni, hogy Gábor vagy.
* Komolyodik el a tekintete, bár egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy nagyon koncentrál a lépéseire. A finom fordulatok közepette sötét szemei véletlenül megint Lyrat találják meg. Halványan elmosolyodik. *
- Vagy talán.. a következő ház a Levita lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. december 19. 21:56 | Link

- Nagyon pöpec lett, de ha az ember meg akarja várni a szentestét a kibontásoddal, és nincs egy áldott jó lélek ikertesód, akkor éhenhalhatsz. Vagy talán azt nem - jött rá Farkas, mert elképzelte Félixet arccal egy tál tejbegrízben, és nagyon biztos volt benne, hogy akármelyikük képes lenne ehhez a megoldáshoz folyamodni, csak hogy ne kelljen levetni a csomagolást egy pillanatra sem. Rettenthetetlenül állnák ki a próbát, hogy huszonnegyedikéig csomagolva maradjanak... legalább öt órán át. Hangosan szenvedve. És...
- És hogy járnál pisilni, ne is haragudj?
De Farkas nem várta meg a szentestét, pedig szórakoztató lett volna a szürke papírba csomagolt Félix mellette ugrálva a vonatig, ami hazarepíti őket. Otthon pedig begörgette volna a fa alá, és várja karácsony napját. Apránként felszakította a papírt, külön élvezettel és nagyon megörült a tartalmának. - Megtaláltad a piros szarvasos pulcsinkat? Zsír!
- Ki nem emlékszik a málnás muffinokra? - kérdezte költőien Farkas nagyon is emlékezve a málnás muffinokra. Még az anyukájuk sem süt olyan finomat. Új-Zélandi boszorkányság! Erre sokkal jobb volt gondolni, mint Jorjah arcára, amikor elutasította. Lehet, hogy írnia kéne neki. De az biztos, hogy jól átt kell gondolnia, szerelmet vall-e valakinek ezzel a rabló-félkarral, amit most inkább le is tett a tányérja mellé. Izgatottan szemlélte testvére arcát, ami pontosan azt a csillogást tükrözte vissza, ami a sajátján is volt.
- Még nem - árulta el sokat sejtetően. - Körültekintően kell használnunk, mert úgy lebukunk, mint a huzat. Viszont asszem megvan a prefektusi fürdő jelszava, ki kéne próbálni!
Félixet úgy letaglózta a kapott ajándék, hogy az asztal alá bukott meghatottságában. Aztán előkerült egy dobozzal együtt.
- Még egy? - lepődött meg Farkas. - Elkényeztetsz, tesó!
Nem sokáig kérette magát, kikapta öccse kezéből a dobozt és felemelte a fedelét.
- Hű! - fejtette ki regényes terjedelemben véleményét. Maára csatolta a karórát Félix parancsára és ott is megszemlélte. Felsandított az ikerre. - Enyém?
Miután Félix bólintott a plafon felé fordította tekintetét.
- Köszi, nagyapa!
Nagyapa két éve halt meg, és előtte skáig betegedkedett, de mindazok előtt nagy kópé volt az öreg. Ő volt talán az egyetlen a családban, aki a két ikert huzamosabb ideig el tudta viselni, ha össze volt velük zárva. Gyakran ő maga is részt vett a heccekben.
Így teli hassal, megajándékozva, Farkas gondolatai az este felé terelődtek.
- Ma van a bál - adta tudtára öccsének is, min agyal éppen. - Fel kéne mennünk készülődni.
Itt nem csak a frankó és rendhagyó egyenöltönyükre gondolt, de a meglepetésre is, amivel a bálozóknak készültek. Mostanság nem volt idejük ráösszpontosítni az akcióra, mivel ajándékosztási önmegtartóztatáson voltak, ami a találkozásaikat illette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2013. december 20. 00:22 | Link

Egyelőre, Blaskovits helyett Philips kisasszony;




Igazából, mókás ez a helyzet. Itt állok, oké, ülök a lépcsőn, nézem a nagyterem zárt ajtaját, s már-már olyan emlékképek jönnek elém, mintha csak álmodnám őket. Az eszem tudja, a logika is tudja, hogy megtörténtek, mégis...mégis olyan hihetetlen felfogni mindazt, amit a tudat alattim, az emlékezetemben lévő egyik kulcsra zárt fiókja most elém tesz, mint valami svédasztal. Csupán az a baj, hogy itt nincsen pálinka, se tequila, se vicodin, se sütemények, se zsíros kenyér vöröshagymával. Elfelejtettem a mai adagomat bevenni. Megesik az emberfiával ilyen; velem akár többször is, mint az átlaggal, talán ez egy jel arra, hogy el kéne kezdenem egy józanabb életet. Egy józanabb, tisztább, szociálisabb életet. Ugyan fiam, hiszen képes lenne rá! Csak nézzen magára, és a környezetére. Valamilyen megmagyarázhatatlan okoktól eltekintve, az emberek első találkozás után már bíznak önben. Ki kéne használnia, hogy van kisugárzása. Nem kéne bezárkóznia az önön lévő cinizmusába, egoizmusába, kemény hidegségébe csak azért, mert rosszul végződött a családi élete. Valami hasonlót mondott nekem ott és akkor, az irodájában, Dr. Nádori Pál. Harsányan kinevettem. Most, ahogy eszembe jut, miközben egy múltban történő emlék játssza le magát a szemeim előtt, nem teszek semmit. Kívülről csupán azt látni, hogy ülők, nézem az ajtót és az erre járókat; tipikus mintapéldánya annak, hogy. Hirtelen megjelenik egy árnyék előttem, fölém tornyosulva, aztán megszólal, én pedig a fejemmel felnézek, a szememmel pedig a másikéba.
- Nos, te nem Blaskovits vagy - jelentem ki a szokásos mély, színtelen, érzelemmentes baritonon a nyilvánvaló tényt. Ő nem az, aki Bécsben is ott volt, és akivel inni lehet, nem is keveset. Nem, ő a nagymenőlány, aki cigarettázik, és bármilyen meglepően ecsetelte szabadságom végét azzal, hogy nem az üvegházban gyújtottam rá, hanem kisétáltam a levegőre, ő is kisétált a levegőre. Nem bírom a szélsőséget, mert én is az vagyok. S amíg itt kimondtam a nyilvánvaló tényt, miközben a ruháját - ruha? - vettem szemügyre kerek egy másodpercre, mert jó, divattervező lennék én, de ez aztán már nagyon feltűnő és kittys ruhadarab, ami rajta van, valaki nagyon készülhetett a ma estére, meg kell hagyni. Ezt sem bírom. Tehát amíg meg volt a saját dolgom, ő valahogyan bevitt a nagyterembe, hogy a nagyterem közepén térjek magamhoz. Azta kutya mákos Istenit, lehet, hogy mégis csak eszetlen dolog volt elfelejteni a vicodint.
- És? Nem vagyok végzős - jelentem ki teljesen magától értetődően, gondolkodás nélkül, Philips kisasszonyra sem nézve, míg kiszabadulok karjaiból, kezeimet a nadrágom zsebeibe téve, s nagy lazán megállva körbenézve a feldíszített, túl csicsázott teremben. Minek ekkora cécó? S a célozgatásokat mindig is rühelltem. Nem fordulok vissza az ajtó felé, nem is izgulok, mert minek? Blaskovits okos, képes arra, hogy bejöjjön, ha nem éppen kint talál meg. Ilyenkor kéne mondjuk egy mobiltelefon, mint anno a pesti egyetemen, hogyha valami gáz van, csak írjunk a másiknak egy sms-t, hogy jó-jó, szép is az öltözködés, de siessen. Ebbe az egy mondatba több volt a mugli életem bemutatása, mint ahogy az illendő lett volna. Amúgy meg, egyszer táncoltam ilyen bálon, pont ebben a helyiségben, pont ilyenkor; egyszer és utoljára. Van elég emlékem, nem kell több, köszönöm szépen. Erre a belső mondatomra, mintha csak biccentenék magamban annyival, hogy most a leányzó felé fordulok hirtelen, s vigyorogva, mégis színtelenül mélyen kérdezem meg az ebben a percben a legelvárhatóbb kérdést.
- Kér puncsot ön is? - aztán az asztalok felé sétálok. Túl józan vagyok ehhez a helyhez. Még.
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2013. december 20. 00:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Kevin F. Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 257
Írta: 2013. december 20. 08:16 | Link

Bál – Tita hercegnő

Vörös taláromban igyekeztem a nagyterembe, ahol lassan elkezdődött a karácsonyi bál. Szeretem ezeket a partikat, mert olyan sokan vagyunk és örülünk egymásnak, és hú de jó és mindjárt szünet. Most nem hoztam magammal senkit, mert Rochard prof külön kérte, hogy idén ne rendezzek sikító versenyt a lányok között, ha egy mód van rá. Nem is tudja, hogy kettő is van! Háhá! De voltam olyan tündérbogár, hogy a cicabának szót fogadtam most, és ha már így alakult szóltam Titának, hogy jöjjön el, ne unatkozzak. Bár, ha ott lesz a hugicám, nem lehet unalmas semmi, és egyébként is, tök jó lesz! Szépen ki lesznek öltözve a lányok, lehet majd táncolni, meg jókat enni és szagolni a fenyőillatot. MI kell még több? Vidámság! Az is biztos lesz, ha pedig nem, majd csinálunk. ~ Remélem, hogy lesznek csillagszórók is, azok olyan szépen égnek. ~ lelkesedem, majd megállok a nagyterem bejárata előtt. Titát itt várom meg, mert ha jól emlékszem, ezt írtam a levélbe:

Szia ’Cegnőm! (ugye milyen cuki így a neved?)

Várlak a nagyterem előtt a karácsonyi bálon,
ha nem ismernél meg, akkor majd keressél!
Én leszek a mosolygós herceg, aki pont rád vár ott!
De tényleg!

Aláírás:
Ez itt az előző alatt van ám!

Fynnci  ’Ceg (ez is de cuki már)


Sokat nem kell várnom, mert megérkezik az én kis cukikám, ezért gyorsan elé szaladok, de már messziről kiabálok neki.
- Tita, Tita, itt vagyok! – rohanok felé, és látom, hogy milyen csinos ma is. Hát fülig pirulok, mert olyan kis szépség, hogy az már hihetetlen, ezért ő az én hercegnőm. Mielőtt bármit mondhatna, jól megölelgetem, majd felkapom a kezembe és beviszem a nagyterembe. Ott azért leteszem nevetve, majd felajánlom a karomat, hogy menjünk a helyükre, amíg a végzősök megnyitják a bált. Persze a nagyterem ajtaja nyitva van már, szóval nem tudom, még mit kell nyitni.
- Csinos vagy ma hercegnőm! – dicsérem meg a ruháját, bármilyen is legyen. Nagyon szép lett a díszítés a DÖGösök jól kitettek magukért. Szemeimmel Amirát keresem, mert őt már ismerem, és ha látom integetek neki. De egyelőre csak egy kis sütit tolok be a számba, amíg elkezdődik a nyitótánc.
Utoljára módosította:Kevin F. Rohr, 2013. december 20. 08:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 20. 09:45 | Link

Mr. Wayde


Gondolnom kellett volna rá, hogy nem fogja szó nélkül hagyni, hogy nem ugrottam időre akár egy kiskutya, de ez egy csöppet sem idegesít. Férfiből van, kénytelen várni, amúgy is tud ő türelmes lenni, legalábbis egy ideig. Kissé kényelmetlenül érzem magamat, nem tudom, hogyan is kellene, hogy viszonyuljak hozzá, azt viszont egész biztosan tudom, hogy ez borzalmasan rossz ötlet volt, ugyanakkor mindenképpen beleegyeztem volna és mivel ezzel a kettősséggel nem tudok mit kezdeni, inkább félretolom, ma egészen más dolgokkal kellene foglalkoznom, nem a kefét rágni miatta.
  - Közel a nyolcvanhoz, szerintem tudsz várni.
Igyekszem komolynak tűnni, hiszen a pontos korát nem tudom, inkább csak megsaccolni tudtam azokból a könyvekből, amik a polcán fekszenek. Ha volt időm, sokszor lapozgattam őket, megnéztem mikor adtál ki őket, átnyálaztam a lapszéli jegyzeteket. Hálás volta neki, mert úgy éreztem tudta, hogy mit keresek, mégsem szólt semmit. Igazság szerint remek munkakapcsolat alakult volna ki közöttünk, ha nem jártatom a számat, de az nem én lettem volna. Főleg, hogy már az elejétől kezdve olyanok voltunk, mint a tűz meg a víz. Felpillantva rá, éppen sikerül elkapnom azt a bizonyos pillantást. Legalább a ruha tetszik neki, már ez is félsiker. Elmosolyodom, és felnézek rá.
  - Túl öreg vagy hozzám.
Nem akarok nevetni, de nagyon kevésen múlik. Inkább elhúzódom tőle, tisztes távolba, de amint a karját nyújtja rögtön belekarolok és hagyom, hogy bevezessen. A látvány ami a szemem elé tárul, bár többnyire szeretem az ilyen eseményeket, kicsit giccsesnek hat. Táncoló diákok, hatalmas zsivaj, a zene, és mindenhol színek. Mindig is jobban szeretem a halvány harmóniát, az éles kontrasztok bántják a szememet, ráadásul van, aki olyan ruhakölteményeb pompázik, hogy mellette slamposnak érzem magamat. Önkéntelenül is megszorítom Asher karját, mintha tőle várnám a biztonságot, nekem sok ez egyszerre. AZ arcomon megjelenik egy halvány fintor, miközben azon agyalok, hogy mikor élveztem utoljára a karácsonyi bált, hiszen majdnem minden évben itt voltam, kivéve talán a tavalyit, ugyanis akkor nem volt kivel jönnöm, így inkább meg sem próbáltam. Most legalább van társaságom, bár ő nem fog a lelkesedésért aranycsillagot kapni, de tudom, hogy sokkal érdekesebb mint bárki más.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. december 20. 09:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. december 20. 12:43 | Link

Kalászi úr és a KékKisasszonyok

 A lányoknak tetszik az ötletem, miszerint a Levita klubhelyiségét is hasonlóan kellene feldíszíteni a következő évben. Amikor táncba hívom Kalászi úrfit felpattan a hölgyek szeme, furcsállják a dolgot, amit nem csodálok.
 Különösen Sama kisasszony viselkedik félreérthetetlenül, aki mint észrevettem gyengéd érzelmeket táplál iránta, hiába a tagadás ez látványos áhítozás, ám a fiú kissé csapodár és hetyke. Ami nem baj, de tőle az ember nem várhat mélyenszántó érzelmekre, egyelőre. Mentsége erre kora és kedves külleme, amit jól használ fel.
 Kiérünk a parkettre és elkezdünk keringőzni. A fiú átfogja derekam és egészen jól vezeti a ritmust, nem tiszteli meg azzal, hogy nem lép rá és ezt örömmel konstatálom. Közben feltett kérdésére az ajándékával kapcsolatban csak ez után reagálok.

- Nem fogom velük sem fenékbe, sem hátba lőni, ettől ne féljen. A vesszők itt maradnak a Kastélyban. A tegezt pedig holnap haza fogom vinni és egy rakat magában veszteglő nyilat tervezek tárolni benne.

 Lépéseink lassúak az idő ólomlábakon jár míg táncolunk, szó nem hagyja el számat. Tekintetemmel Ádámot keresem, de eltűnt szemem elől, remélem szerez egy egy pohár innivalót. Jól fog esni, eléggé megszomjaztam. A zene utolsó taktusa is elhal, mire én kecsesen meghajtom fejem és beszélni kezdek.

- Köszönöm a táncot és további kellemes estét, illetve békés ünnepeket kívánok. Viszlát Kalászi úr!

 Elbúcsúzom majd komótosan sétálgatni kezdek a teremben, érdeklődve sorjázok az egyre sűrűbb embertömeg között. Amikor végül megtalálom Kedvesemet megegyezünk, hogy szép csendben eltűnünk mindketten és kihasználva a pillanat háborítatlanságát összepakolunk a holnapi útra.
 Korán reggel találkozunk a falu határában majd útra kelünk, hogy meglátogassuk a Családomat Spanyolországi otthonunkban és ezzel együtt megejtsük Párom bemutatást. Már előre tartok az egésztől, de talán a Karácsony hangulata enyhíteni fogja a helyzet kellemetlen komolyságát. Csak remélni merem, hogy végül mégis minden rendben lesz.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2013. december 20. 12:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 20. 13:31 | Link

Ati, és a többiek...



Ma van a bál, és én még sehol sem vagyok a készülődéssel. Anyuék hoztak nekem múltkor ruhát, hogy hátha kedvem támad lemenni majd, merthogy én kijelentettem, hogy nem megyek. Egyedül nincs értelme, meg nem is az én stílusom a bálozás. Legutoljára is akkor táncoltam, mikor ráléptem az oktató lábára. Mert anyu akkor is erőltette a táncot. De hát én nem olyan vagyok, na...
Ebből kiindulva kicsit félve öltözöm fel, és készülök el. Nem is tudom, hogy egyáltalán jó-e az a ruha, amit hoztak, hogy itt mi a szokás, bár a háztársaim nagy része még az enyémnél is flancosabb darabokat viselnek.
Nagy levegőt veszek, leveszem a vállfáról a sötétbézs színű darabot, eligazítom, majd a végén felkötöm az ekrü masnit. Most már csak a cipő van hátra, amit nagyon sok szentségelés után sikerül felkötnöm.
Miután megvagyok, indulok is lefelé, de óvatosan, mielőtt még felborulnék, és a gyengélkedőn kötnék ki.
Miután sikeresen leérek a nagyteremhez, már javában megy a "buli", én viszont szeretnék elvegyülni, így ismerős arcokat keresek. Sétálok, sétálok... Egy kis dombra viszont nem csücsülök le, helyette megszaporázom a lépteim, hogy az ismerős társaság felé vegyem az irányt. Ott van Anna is, akivel majdnem ott hagytuk a fogunkat az udvaron. A többiek meg javarészt háztársak, szóval nincs mitől félnem. Megigazítom a hajam, és végigsimítok a ruhámon, aztán még pár lépés, és...
Gyönyörű esést mutatok be, pont, miután a HVH-nk eltávozik az asztaltól. Az asztal előtt hasalok el, köszönhetően a szandálomnak, amit aztán mérgesen inkább ledobnék a lábamról, de az már hogy nézne ki?
Nagy nehezen feltápászkodom, megkapaszkodom az asztal lapjában, és úgy húzom fel magam, míg ki nem egyenesedem. Vagyis közel egyenes állapotba kerülök, mert mindenem fáj. Még szerencse, hogy a ruhám tart.
Kissé fájdalmas arccal, és majdnem sírós hanggal tudok megszólalni.
- Sziasztok. Csatlakozhatok hozzátok?
Csak állok az asztal mellett, mint egy kuka, de addig nem akarok leülni, míg nem engedik. Az illetlenség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. december 20. 14:19 | Link

[Zalán]


Ahogy nagy magányomban ácsorgok gondolataim valahogy nagyon nem a karácsony körül forognak. Sokkal inkább a körülöttem kialakult zűrök körül. Viszont ideje lenne végre kikapcsolnom a kattogó agyamat, és az ünnepre koncentrálni.
Szerencsére a megmentő "seregem" hamarosan el is indul felém, ami csak akkor tűnik fel nekem, amikor előttem áll. A Serege egyszemélyes, és az egy fő pedig Zalán. Egy mosolyt ejtek meg felé, és amikor a virágot meglátom, az a mosoly még szélesebb lett.
- Óó, köszönöm! Nagyon szép! -
Orromhoz emelem a virágot és megszagolom. Kellemes illata van annak ellenére is, hogy már erősen december közepét tapossuk. Bár a varázsló társadalomban semmi sem lehetetlen.
A virág szaglászása nem tart sokáig, mivel Zalán a kezét nyújtja felém. Sejtve, hogy ebből mi lesz, kissé félve nyújtom felé a kezem. Sok férfi nincs tisztában a kézcsók adásával. A megszokott az, hogy a nő keze a végére tocsog a nyálban, pedig nagyon nem úgy kellene. Sajnálatos módon, én tisztában vagyok a dologgal, mivel mindig is érdekelt a viselkedéskultúra. A rendes kézcsók adásánál a férfi ajka nem ér a nő kezéhez, hanem csak a kézfej fölé tartja az ajkát, de nem érinti hozzá, valamint nem nyom egy nagy cuppanós puszit rá. Szinte még csak puszit sem ad, hangtalan az egész. Ennek ellenére nagyon nem ez a bevett szokás.
Nem reménykedve, hogy Zalán ezzel tisztában van, nyújtom felé a kezem. Nagy megkönnyebbülés lenne, ha a férfi is tudná az etikett alapvető szabályait és nem nyálazná össze a kezem. De majd most kiderül.
- Köszönöm kérdésed remekül vagyok. Végre itt a karácsony! Na és te, hogy vagy mostanság? Igen, egy ital jól esne. -
Újabb mosolyt küldök felé, közben pedig halálra szidom magam, mert nem szép dolog hazudni. Ejj-ejj Vanda, nagyon csúnya dolog! Viszont egy ital valóban jól jönne, főleg ha alkohol is van benne. Az kellene most nekem. Néhány feles, és máris nem agyalnék ennyit.
Ahogy Zalánnal beljebb sétálunk végigmérem a tömeget. Meg kell állapítanom, hogy a fiúk nagy része megfelelően van felöltözve, de nagyon sok lány nem. Mivel esti ünnepségről van szó, így nem félünnepélyes, hanem ünnepélyes öltözet van előírva, ami hosszú ruhát takar. De ezzel természetesen nem kell mindenkinek tisztában lennie.
Útközben pár diákomnak odaköszönök, vagy esetleg teszek egy-egy kedves megjegyzést.
- Amúgy van már partnered a ma estére, vagy te is csak azért vagy itt, mert muszáj? - kérdem Zalánt és legbelül reménykedem, hogy egész este itt marad velem. Semmi kedvem egyedül tengni és lengni a tömegben. Na meg amúgy is szívesen megismerkednék vele jobban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2013. december 20. 16:00 | Link

lucicca. **.


Ha azt mondom, egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel, akkor azt hiszem, hazudnék egy aprót, az pedig igazán nem szokásom, így inkább azt mondom; egy szemhunyásnyit aludtam, de többet nem.
Amikor odaálltam Luca elé és megkérdeztem arról, amiről - igen, a bálról, de hisz mindenki tudja, na! -, akkor egy másodpercig sem jutott eszembe az, hogy ez ennyi fáradalmat és bonyodalmat fog okozni az életemben. Na persze semmi komoly, csak rástresszeltem teljesen, úgy meg iszonyatosan nehéz bármit is csinálni; szép elmaradásom keletkezett a tervezett szorgalmikban és a kötelező beadandóknál is, mert egészen egyszerűen... Nem vitt rá a lélek, hogy leüljek és elkezdjem megcsinálni, hiszen amennyire egyszerűen ment az elhívás, annyira bonyolult volt minden más. Mondjuk a gondolatok a fejemben szinte szétfeszítették a koponyámat. Rossz gondolatok; mi van, ha nem jön el? Mi van, ha eljön, de csak azért, hogy azt mondja, mást választ? És mi van akkor, ha csak egy levelet küld, hogy bocsi, de mással megyek? Erre összehasonlíthatatlanul nagy esélyem volt képzeletben, hiszen biztosan ezer meg ezer partnerlehetősége akadt - nos, ami azt illeti, csodálkoztam is, hogy én vagyok az első, akinek igent mondott, azon meg még jobban, hogy milyen egyszerűen és gyorsan tette mindezt.
Szóval ez a stressz a tegnap estében csúcsosodott ki, amikor már elő volt készítve a ruhám a szekrényen, a cipőm fényesre volt suvickolva - igen, mindent ilyen gondosan, pedánsan előkészítek -, lefeküdtem az ágyba, behunytam a szememet és... és semmi. Én egyszerűen fetrengtem, forgolódtam, pislogtam és bambultam, de igazán semmi nem tudott álomba meríteni, mert ott fészkelt az aggodalom bennem, valahol nagyon mélyen és kínzott, nagyon kínzott.
Így most is kínoz mindent eltelt másodperc is, mindent pillanat, amiben nem topog elém mosolyogva - igen, hiszen mindig mosolyog! -, nem történik semmi, és éppen már azon vagyok, hogy a teljes pánik eluralkodjon rajtam, hogy felvegyem a nyúlcipőt, hogy senki ne lássa az eddigieken kívül, hogy itt állok, mint egy szamár, amikor valaki megérinti a kezemet, én meg azzal a mozdulattal fordulok sarkon, és szó ami szó, teljesen elképedek. Ha nem lenne annyira otromba, még a számat is eltátanám. Tekintetemet végigjártatom feje búbjától a cipője orráig a kisasszonyon, s  onnan is vissza, ha ez ne lett volna elég, és meglepődve tapasztalom, hogy a lány, aki minden csínyben és bolondozásban benne van, akivel minden játék öröm... mintha most teljesen más lenne, de hát biztos a smink teszi.
Mindenesetre mire feleszmélek, addigra már rég beszél hozzám, én pedig csak bugyután bólogatok, mint aki nem gondolkozott közben, s teljese tudja, miről van szó. Nem hiszem, hogy elhiszi majd, de egy próbát megér.
- Hűha! - csúszik ki aztán a számon. - Nagyon csinos vagy! - miközben beszélek, egyre erősebben fogom kezét, mintha érezném, hogy valami itt nincs rendben, valami nem biztonságos. De hogyan is lehetne? Egy ilyen cipő... egy ilyen cipő...
Gondolatban arcon ütöm magam, próbálom erre az estére mellőzni minden okoskodásomat, így azt is, amivel felhívom a figyelmét arra, hogy mennyire egészségtelen az ilyen cipők viselése. Nem. Inkább csak ajkamba harapok, kérdésére pedig enyhén biccentek egyet.
- Hát, azért jöttünk, nem? - kérdezem, s közben már ott is vagyunk, ahol lennünk kell; benn a nagyteremben, ahol hirtelen mintha többen lennének, mint amire számítottam. A látvány gyönyörű, a zene hangulatos... Azt hiszem, erre az estére tényleg nem is kell több.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kalászi Attila
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 20. 17:17 | Link

Karácsonyi Bál és a Hölgyemények

Alig vagyok itt pár hónapja, még a tojáshéj a fenekemen, ahogy anyám szokott fogalmazni, amikor túl pimasz vagyok, máris a házvezető helyettesemmel táncolok, az asztalnál pedig két szép lány várakozik rám. Nem kis teljesítmény, annak ellenére is, hogy a prof.-tól a táncot enyhe ráhatásra eszközöltem ki, de ez most senkit nem érdekel, engem sem, bár szeretném, ha jól érezné magát közben, ezért figyelek a ritmusra, meg persze a Hölgyre is. Nem tüntetne fel jó színben, ha letipornám a tipegőit. Egy bal forgás, aztán előre suhanunk, mindvégig biztos kézzel tartom és vezetem, legalábbis úgy érzem. Mivel figyelek minden rezdülésére, és a beszélgetés fonala is megszakad, miután biztosított róla, hogy az ajándékomnak jó helye lesz, érzékelem, hogy valakit vagy valamit keres tekintetével a tömegben. Kész rejtvény ez a nő, de gyanús, hogy nem én fogom megfejteni, ahhoz még kicsi vagyok. Egy helyeslő bólintással nyugtázom a vesszők és a tegez későbbi funkcióit, majd megjegyzem.
- Innentől az Öné, tegyen legjobb belátása szerint! Nem szabhatok meg semmit, csak remélem, hogy örömet okoztam velük. - Ezután már tényleg csak a tánc beszél helyettünk, de még mi ketten sem használunk egy nyelvet. Udvariasság volt részéről, semmi több a tánc, mert ahogy a zene elhalt, gyorsan el is köszön. Kedvesen hajt fejet, amit meghajlással viszonzok és egy bókkal.
- Én köszönöm, hogy megtisztelt professzor. Ezt a napot felvésem a piros betűs ünnepek sorába. Nagy örömöt okozott vele. Hálás vagyok. - Még követem tekintetemmel, ahogy átúszik ruhakölteményében a termen, majd az asztalunk felé lépkedek. Időközben megszaporodott a létszám, Dóri is csatlakozott, de olyan furcsán áll a lábain.
- Mi a baj? Gyere ülj közénk, bár ha van kedved...Pont most akartam táncba vinni a lányokat. - mutatok a táncparkett irányába. Három lánnyal lejteni kihívás, de ha már ennyien vannak, akkor egyel több már igazán nem számít.
- Na, vége a tespedésnek - kiáltok a lányoknak, hogy hangomat ne nyomja el a vérpezsdítő zene, ami a lágy keringő után egy megváltás. A változatosság gyönyörködtet.
- Gyerünk, indulás! - Megragadom Keiko kezét a balommal, Lyráét a jobbommal, ha nem húzzák el, Dórinak pedig intek, hogy fogja meg Ly-ét, aztán kígyózva a tömegben, a táncolók sodrába vetem magunkat, ha követnek. Szlalomozva szaladok, nyomomban, ha bírnak és akarnak követni a lányok. Vicces lehet, ahogy össze-vissza kanyargok a sok pár között a három lánnyal, reményeim szerint. Bármennyire is izgalmas, nem ez a célom, hanem, hogy találjak egy nagyobbacska helyet, ahol elférünk. Mutatom nekik, hogy alkossunk kört, aztán vezénylek. Most először én, aztán átadom a staféta botot, hogy ők is és közösen mi alkossuk meg a koreográfiát. Mindenki hozzátehet valamilyen lépést, aztán előröl ismételjük az egészet. A rontás nem számít, csak nagyobb lesz a móka.
- Most legyen három taps, aztán egyszer körbefordulsz magad körül, és kézfogás, majd keresztlépés elől, aztán hátul, és ez kétszer. Menni fog? - szinte üvöltök, hogy elnyomjam a nevetés, a zene és a beszélgetés zsivaját.
- Ha ez megvan, aztán Keiko jön egy sorozattal, amit ismétlünk az előzőekkel, és a többiek ugyanígy. Mit szóltok? -
Ha nem tetszik nekik az ötlet, bárhogy alakíthatják, vagy faképnél hagynak, majd eltáncikálok egyedül. Élmény lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 20. 19:10 | Link

Kowai, az est meglepetése

Kifejezett meglepetésben van része, hiszen álmában sem gondolta volna, hogy háztársnője ládája báli ruhát rejt, és abban sem volt biztos, hogy a lány ismeri a fésűt. Ezzel szemben a zöld ruha nem fedi el fehér combjait, amire a fiú csupán szemöldökét húzza fel, majd a lány arcára pillant. Szembesülnie kell azzal, hogy mindenki okozhat meglepetéseket, legfőképp pedig azok, akikről a legkevesebbet gondolná. Az igazság pedig az, hogy elfelejtette azt a fontos dolgot, hogy Kowai lány, és ha úgy akarja, akkor megtudja mutatni Merlinadta idomait, amik miatt Noel most ráeszmél arra, hogy cinkostársa ha fiúk módjára is szereti a balhékat, és ha feketében is jár, akkor sem fiú. Ez talán hideg zuhany, talán csak egy félszeg gondolat, de a tény, hogy a nagyteremben jó pár tekintet rájuk szegeződik, huncut, elégedett vigyorra készteti a magabiztos elsőévest. Kowai követi pillantását, és nemcsak hogy észreveszi Lyrát, de még rá is kérdez a látottakra.
- Igen, ő - vallja be, de nem óhajt erről tovább beszélni, egyrészt mert nem a levitás miatt vannak itt, másrészt pedig nem Kowaival fogja megtárgyalni érzelmi életét.
Tovább sétálnak, Noel a többi jelenlevőt veszi sorra, égeti emlékezetébe, hogy ezen az estén kik vettek részt, kik nem, esetlegesen kiket tudnának mélyen belekeverni egy kis rellonos játékba. A karjába kapaszkodó partnernő viszont egyelőre leragadt a barátnő kérdésnél, és piszkos megjegyzéseket tesz, amire csak felnevet a fiú.
- Igazán csinos vagy ma, de nem mérhetlek hozzá, remélem megérted - mondja szembefordulva a fekete loknis lánnyal, így csábítva őt táncba. Könnyed mozdulatokkal irányítja Kowait, mire ő ugyanazt jegyzi meg a fiú tánctudásával kapcsolatban, mint amit ő is mondana.
- Egyre gondoltunk - feleli, és éppen elmosolyogná magát, mikor egy apró ütés éri egyik vállát. Oldalra néz, és úgy látja meg azt a piros ruhás ismeretlen nőt, aki talán már becsiccsentve érkezett az ünnepségre, és egy véletlen lábbotlás miatt ütközött neki. Tekintete követi a botladozó szőke nőt, aki kissé szerencsétlenül mozog, mégis van benne valami báj. A piros ruha nemsokára elveszik a táncoló párok, és a jelenlevők között, mire a rellonos közelebb hajol báli partnernőjéhez, hogy belekezdjen a lényegbe, amiért egyáltalán kiöltöztek, amiért itt vannak, és amit már régóta várt az első akciójuk után. A keresztjét  tiszteletteljesen hordó lány gyorsan felel, és bár nem teljesen érti Noel, hogy miért, de visszatérnek Lyrához, és vele együtt a levitához.
- Őket most kihagyjuk - jegyzi meg halkan, hogy aztán sokatmondóan, eltúlzott erőszakossággal forgassa meg a zöld ruhás lányt. Végig tartja vele a szemkontaktust, és a fordulat után visszarántja magához.
- A te érdekedben mondom, hogy vedd le azt a szúrós tekinteted róla - figyelmezteti a lassú zene alatt cinkosát. - Egy csapatban játszunk, ha jól tudom.
A zene mintha sosem akarna véget érni, hosszasan táncoltatja a szerelmeseket, és a Kowai-Ombozi párost is. A fiún úgy látszik a jókedv, és ösztönösség, mint ahogy kettejükről lerí a mindenkori rosszban sántikálás.
- Ó, nem, köszönöm, a festményeket pihentetem jelenleg. Most valami egészen máson töröm a fejem, drága Izabella. Érdemes lenne megfontolnunk a puffskein-ügy után valami érdekesebbet.
Szavai elhalnak, mint ahogy a keringő alatt szóló dallamok is. Noel távolabb engedi magától a lányt, és a zene gyorsaságához igazítja mozgását.
- A betöréssel, lopással, csempészettel milyen viszonyban állsz?
Kérdését akkor teszi fel, mikor arcával éppen a partnernő füléhez van közel, és a ritmusra megérinti annak derekát is. A látszat nagy úr, nincs szükségük arra, hogy itt keveredjenek gyanúba, mikor még el sem jutottak a tettlegességig.
- Nem tudok felülkerekedni azon, hogy ilyen jól táncolsz! - vigyorodik el végül ismét, hiszen Kowai jó mozgású, és az ízlése mellett még olykor némi bája is akad. Csak ne szólaljon meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. december 20. 20:02 | Link

Tesó

Farkas igen gyorsan újratervezte az elméleti szituációt, és csaknem belátta, hogy Félixnek igaza van, ám aztán feltette az egyik legkardinálisabb kérdést:
- Ezt úgy mondod, mintha nem lehetne becsempészni egy palackot a lábamnál! - közölte tettetett felháborodottsággal. Persze a palackozós módszer sem oldana meg mindent, de szerencsére az ikrek nem tervezték továbbvinni az elvi vitát. Közben Farkas úgyis kicsomagolta az öccsét.
- Tudtam, hogy örülni fogsz neki! - vigyorgott a tesójára.
Aztán bár megállták, hogy ódát zengjenek azokhoz a mesés málnás muffinokhoz, mindössze egy hajszál választotta el az ikreket, hogy ne kezdjen folyni a nyáluk pusztán az emlékek hatására. Aztán az ajándékozás kicsit kizökkentette őket a merengésből.
- Ez fantasztikus! Képzeld csak el, micsoda lehetőségek rejlenek ebben! - csillogott a szeme lelkesen. Éjszakai szabad portyázások, a többiek utasítgatása - ez a világ legklasszabb ajándéka! Ezek után Félix is átadta a saját ajándékát.
- Naná hogy! Nem holmi Olcsó János vagyok - közölte, testvére meglepettségét látva. Farkas kellőképpen értékelte az ajándékot, de még közel sem annyira, mint amennyire kellett volna, figyelembe véve azokat a változtatásokat, amiket Félix eszközölt.
- És ez még nem minden! - igazi összeesküvőként közelebb hajolt a testvéréhez, hogy beavassa a titokba:
- Kicsit megszereltem. Ha megnyomod rajta ezt a pöcköt, felnyitja az óralapot. Az ottani felülettel tudsz nekem üzenni. - Farkas órája, amire a pálcája hegyével tudott üzenetet írni, a Félix nyakában lógó medállal volt összekötve. Így a jövőben elkerülhetik majd a magányos időszakokat, és remekül szórakoztathatják egymást az unalmasabb tanórák során is.
- Jól van. Melyikünkhöz akarsz menni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 20. 22:57 | Link

Karácsonyi bál. Alex.

 Már azonnal kételkedni kezdett a saját épelműségében, ahogy a bagoly kiröppent a nyitott ablakon. Ezt biztos jó ötlet volt? Nem, annak semmiképpen sem mondható. De annyira zavarta már, hogy ahányszor meglátta Alexet a folyosón, mindig az a mogorva, barátságtalan arckifejezés volt ráfagyva, amitől egy teljesen már levitásnak látszott, mint az, aki még annó a tusán elvágódott az első hoppanálás alkalmából. A muffinok, mint kiderült, semmit sem segítettek, ami miatt a vöröske igen dühös volt, de úgy döntött tesz még egy próbálkozást. Gyorsan és röviden firkantotta le az üzenetet belesűrítve két mondatba:

"Nyolc előtt 10 percel az előcsarnokban, a nyugati lépcső aljánál. Gyere el!
T."


 Belegondolt, hogy mi lesz, ha a fiú nem jön el, de úgy döntött, hogy akkor meg egyedül megy szórakozni, a másik pedig nyugodtan vágja fel az ereit csöndes magányába, ha már a második mentőövet sem akarja elkapni. Hat óra körül kezdett készülődni, forró fürdőt vett, és hajat mosott. Végül kihalászott a szekrénye mélyéről egy fekete ruhácskát, amit még Rómában szerzett be. Felráncigálta magát, s egy tükörbe pillantás utánn mellette döntött. Kicsit kedvtelenül kapart elő egy magassarkú cipőt, mely, bár egész szép volt, egyáltalán nem volt a vöröske kedvenc lábbelie. Első sorban még mindig nehézkésen járkált bennük, másodjára pedig még magasabbá tették, mint amilyen alapból volt. Hajár kiengedve hagyta, majd pár ékszer után kutatott, megállapodva egy pár fekete tollas fülcsin, egy hosszú, baglyos nyakláncon, és a megszokott halálfejes gyűrűn. Utolsó illesztés ként még a hajába biggyesztette az egyik fekete masniját, majd megindult a nagyterem felé. Háromnegyed nyolcra már sikerült is odáig sántikálnia, így nekidőlt a márványlépcső korlátjának, s fürkésző szemekkel várta meghívotját.

Ruci
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. december 20. 23:59 | Link

Az átváltoztatástan-tankönyvvel és további, a témába vágó könyvtári szakirodalommal elborított asztalom falatnyi kis helyén szorgalmi feladatot körmölök. Végre kint van a tanulmányi verseny, én pedig idén is tervezem vizsga nélkül megúszni a tanévet. Ráadásul amíg ezt írom, sem gondolok... a francba! Újult vehemenciával rovom tovább a sorokat, hogy kiutasítsam a fejemből a lányt. - Vagyis a hiányát.
h(1) => v(1) avagy h => v
- Mi a rák a 'h' meg a 'v'? A 'v' nem növény? - fellapozom a tankönyvet. Annyira utálatosak ezek a képletek. A legtöbb annyira egyszerű, hogy szükségtelen, a többi csak összezavar. Fontos felírnom hogy e1 => e2? Nem full nyilvánvaló, hogy az első élőlényt csinálom a második élőlénnyé az állati-növényi transzformáció során? Felesleges tollkoptatás. - morgok magamban, de azért csak folytatom, mert kell az a K, és az asztrológiához még hozzá sem nyúltam.
Az első oldalam végéhez érek, amikor kopogást hallok Tolland ágya felől. Odanézek: egy bagoly. Kiásom a pálcámat a jobb kezem ügyében lévő könyvhalom alól, és az ablak felé küldök egy nyitóbűbájt. Az feltárul, a bagoly pedig Az animágia alapjai tetejére röppen, lábával toporogva áll, hogy a rákötözött levelet kihessegesse maga alól.
- Üdv - motyogok neki, mert mégiscsak kell valamit mondani a madaraknak, amikor hozzák a postát. Két ujjal kibontom a masnit, és lefejtem a madzagot a bagolyról. Az nem marad válaszra várva, eleséget sem lejmol, rögtön szárnyra kap.
- Kösz - szólok fennhangon utána, és egy pálcasuhintással bevágom az ablaktáblát, mert már elegendő zima bejutott rajta ilyen rövid idő alatt is. Kihengergetem a pici papírt, hasonlóan rövid üzenetet találok rajta.
T. Először tanakodnom kell, kit takarhat, de csak egy ember ugrik be, akinek T-vel kezdődik a neve. Illetve Tami nyilván nem citálna el az előcsarnokig, hanem egyszerűen bekopogna a szobámba vagy lehívna a klubhelyiségbe, ha közlendője van. A felismeréstől, hogy Tiffany írt, kicsit görcsbe rándul a gyomrom. Mit akarhat? Az üzenet nem ejt el semmilyen hintet ezzel kapcsolatban, én pedig már a karácsonyi sütiknél is gyanakodtam. Mi az ördögért küldte? Hiszen alig ismer. Ha akar tőlem valamit... utálom a cikis helyzeteket.
Az órámra nézek, és megállapítom, hogy még csak öt óra, rengeteg időm van. Félreteszem a pergament, és visszatérek az átváltoztatástanhoz, de a gondolataimat csak megzavarta a levél. Meg kell mondanom neki, hogy amíg nem hevertem ki Dalmit, nem szeretnék másba bonyolódni...

Háromnegyed nyolckor indulok. A találkozó legalább arra ösztönzött, hogy levegyem két napja hordott ruhám és megfürödjek, így friss cuccban állhatok Tiff elé. Az estig eltelt idő alatt rendeződött annyira a gubanc a fejemben is, hogy úgy ítéljem, valszeg nem arról van szó, hogy belém zúgott vagy ilyesmi. Ma legalább meg tudom azt is, mi ez a hirtelen érdeklődés az irányomban, mivel legutóbb a kocsmában nem volt valami szívélyes. Bűntudat?
A csarnok lépcsősorának tövében már ott áll "T". Én oldalról közelítek, a szokásos, kevesebb lépcsővel megvert vonalon.
- nézek végig a lányon.
- Helló! Szép ruha. Bálba készülünk? - kérdezem vigyorogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 21. 09:28 | Link

Ati, többiek

Nagyon fájok, és még mindig muszáj támaszkodnom, de szépen lassan talán elmúlik majd ez az iszonyat.
- Igen, leülnék, talán jól esne.
Felelem Attilának, aki a jelek szerint majd kiugrik a bőréből. Nekem ez valahogy olyan izé, de nem szólok semmit, nem vagyok hangulatromboló. Kivéve, amikor igen, de ez most nem egy ilyen helyzet. Helyet foglalok, ahol találok, és szépen lassan leheveredem, majd az asztalra teszem a két alkarom, erre egy picit rátámaszkodok, és a jobb kézfejem felemelve integetek mindenkinek, jelezve, hogy áá, igen, köszönöm, hogy leülhetek, stb. meg blablabla.
Még ki sem fújom a levegőt, az megint beszorul a tüdőmbe. Tánc. Valaki táncot emleget. Na nem, tuti nem fogok. A legutóbb is péppé tapostam valaki lábát, most nem fogom ezt eljátszani.
A fejemet is rázom, kissé rémült is vagyok, és még a kezemmel is mutatom, hogy köszönöm, nem kérek ebből a fajta mozgásból. Ha pedig még ez sem lenne elég....
- Köszi, de nem szeretném senkinek semmilyen testrészét szétmaszítani, így inkább itt maradnék. Meg egy kicsit magamhoz kell térjek. A terem is gyönyörű, az én torkom viszont száraz.
Utalok arra, hogy előbb talán innom kéne, meg pihenni, legalább addig, míg a lábam megnyugszik. Na táncolni mondjuk utána sem fogok menni, de legalább a reményt meghagyom nekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 21. 10:10 | Link

Alex.


 Öt perc elteltével már türelmetlenül ütögette a márványt egyik ujjával, hogy levezesse türelmetlenségét. Ha Alex nyolcig sem hajlandó megmutatkozni, egye fene, bemegy a nagyterembe, aztán csak talál magának társaságot. Ahogy tovább nézelődik, hirtelen meghallja a kerekek csikorgását bal oldalról, s hamarosan előbukkan a levitás vigyorgó képe is.
-Végre! Olyan zseniális időérzéked van, mint valami odaégetett palacsintának -korholja, de nem valódi dühhel.- Igen, bálba megyünk. Attól majd jobban érzed magad. Csak vedd le azt a szőrnyű mellényt -fintorodik el a rombuszos gyapjú felsőre pillantva.
- És, még mielőtt beleszólnál nem, nincs választási lehetőséged.-befejezve mondandóját Alex mögé sétál, és a nagyterem felé irányítja a széket. -Amúgy ízlettek a muffinok? -kérdi halvány mosollyal, ahogy egyre közelebb tolja a teremben vígadó társaság felé.
 Folytonosan emlékeztetnie kellett magát, hogy ne legyen goromba. Emlékezett, hogy hogy viselkedett a levitással az elmúlt találkozásaik során, a tusán, s bárhol, ahol meglátta. Kimondottan gonoszul. Aztán megtudta, hogy miért változott meg annyira a fiú, és miért zárkózott annyira magába. Halvány reményeket fűzött hozzá, hogy, hogy ha elviszi a bálba, csak talál magának egy új szerelmet, hisz annyi lány van! Sőt, a levitában elméletileg csomó aranyos emberke van - az már más tál tészta, hogy Tiff nagyjából utálta az összeset. Valahogy, ahányszor meglátta Alex durcás arcát, az lett az érzése, hogy ő kéne segítsen rajta. Maga sem tudta miért. De, Mira tanácsára, amely azt mondta, hogy nem fognak túl jól telni az iskolás évei, ha a maga makacssága miatt nem képes barátokat szerezni, eldöntötte, hogy változtat ezen. És a fiú tökéletes első kísérletnek tűnt. Vagyis alanynak.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. december 21. 10:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 21. 18:45 | Link

Karácsonyi bál - Kékik

Ati lelkesen távozott a professzorral, a levitások pedig kettesben árulták tovább a petrezselymet. Keiko kérdésére Lyra már épp belefogott volna unalmas életének leírásába, mikor - szó szerint - beesett közéjük egy újabb háztársuk. Reflexből pattant volna fel, hogy segítsen Dórinak, ám a lány időközben sikeresen feltápászkodott, így csak aggódó hangon tette fel kérdését.
- Úristen jól vagy? Ugye nem ment ki a bokád, vagy semmi ilyesmi?
Tekintetét végigfuttatta az említett testrészen, amelyen hálistennek nem látszott, hogy bármi komolyabb baja történt volna az előbb. Mielőtt válaszolhatott volna a lány kérdésére és hellyel kínálhatta volna, visszaérkezett Ati is, aki most végre hatalmas mosollyal arcán parádézott és hangján is hallatszott, hogy jól sikerült a táncuk a tanárnővel. Rögtön a parkettre invitálta őket is, amelyre a szőke lány lelkesen indult is, az őt húzó fiú után. Visszafordulva kezét nyújtotta ülő társuk felé, aki azonban hamar mások megtaposásáról kezdett magyarázni, meg hogy milyen szép is a terem. Ez utóbbival nem vitatkozott, ám magára a tiltakozásra cseppet összeráncolt szemöldökkel felelt.
- Biztos nem jössz? Inni útközben is tudsz, a terem pedig megvár.
Bátorítóan mosolygott évfolyamtársára, ám amennyiben ő továbbra is ellenállt, kénytelen-kelletlen engedett Ati húzásának és hagyta magát a terem egy kevésbé zsúfolt részére vezetni. Ott hamar kisebb kört alkottak a többi diák között, és a fiú bele is kezdett egy különös koreográfiába. Egyértelmű volt, hogy ennyien nem tudnak hagyományosan táncolni, így kíváncsian bólintott rá társa ötletére, miszerint maguk rakják össze a saját kis mozdulatsorukat.
A standard táncokban otthon mozgott, hála apja vissza nem utasítható kérésének, miszerint minden hölgynek meg kell tanulnia legalább az alaplépéseket, de nem egy kínzásként fogta fel a dolgot, szeretett a zene ritmusára mozdulni, és ha ideje engedte volna, talán komolyabban is foglalkozott volna vele. Azonban ilyen szabadon még sosem kellett táncolnia, ahogy improvizálnia sem - leginkább különböző rendezvényeken kérték fel, ahova családjával járt, ott pedig nem játszottak a mostanihoz hasonló, modernebb zenéket, megmaradtak helyette a klasszikus szerzeményeknél és a néha már idegesítően emelkedett hangulatnál.
Azonban ez nem riasztotta vissza, izgatottan ment neki a kihívásnak és igyekezve a legjobbat nyújtani, próbálta leutánozni a fiú mozdulatait, több-kevesebb sikerrel. Mire nagyjából ment neki az első rész, el is jutottak oda, hogy most Keiko találjon ki valamit, amit hozzákapcsolhatnak, így érdeklődve kezdte figyelni az idősebb lányt.
Időközben a vidám mosoly visszatért ajkaira és néha fel-felnevetett, amikor egy különösen nehéz rész bemutatásához meg kellett erőltetniük magukat, hogy orra ne bukjanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 21. 21:41 | Link

Ashley


Hallgatja a lányt, de a hegedű témára nem válaszol. A zene valahogy soha nem volt az ő világa, nem tudta elhelyezni az életében. Nem mintha nem szerette volna, néha hallgatott ő zenét, egyszerűen csak nem volt a mindennapjai része, talán azért, mert valahol bánta, hogy soha nem tanult meg hangszeren játszani, most pedig már úgy gondolja, hogy késő lenne tanulni, meg nem is lenne hozzá türelme. Kifogása van ezerszámra, de ha ideje van inkább verseket olvas, na az már inkább az ő világa. A zene hangos, és sokszor zavaró, fejfájás előidézője lehet, legalábbis neki. A kajás téma sokkal inkább az ő asztala, arra már tud reagálni anélkül, hogy belegázolna Ashley lelkivilágába.
 - Őszintén nem tudom. Kiskoromban sem voltam valami nagy édességevő, nekem valahogy túl kömények.
Továbbra is a késsel játszik, de nem hagyja ki a lehetőséges, hogy fölpillantson egy másodpercre a lányra és küldjön felé egy mosolyt. Amikor pedig meghallja a lány reakcióját először megáll az ujján a kés, azt megvonja a vállát végül egy fejrázás keretében felnevet, hihetetlen a csaj, ezt meg kell hagyni.
 - Nincs semmi baj azzal, ha szereted az édeset Ash, egy lányhoz illenek az ilyenek dolgok, a keserűtől keserű leszel...
Egy pillanatra felvonja a bal szemöldökét, a kés pedig újra pörögni kezd az ujján, muszáj valami pótcselekvést végeznie, hogy ne kelljen minden érzékével a kislányra koncentrálnia, ugyanis van egy olyan érzése, hogy a vele szemben ülő próbálkozik és bár roppantul imponál neki a dolog, egyelőre szeretné ezt inkább figyelmen kívül hagyni.
 - Nincs ellenemre a konyak, de a skót whisky a kedvencem, ha tudni szeretnéd.
Lerakja a kést, és a biztonság kedvéért még kicsit el is tolja, be az asztal felé, hogy már ne tudja ismét a kezei közé kaparintani, majd összevont szemöldökkel bólint, kiveszi a zsebéből a kártyákat és szétteríti az asztalon. Ez az, amit nagyon nem szeretett volna, mindig csak az ajándékok, nem érti, miért kap, hiszen nem érdemli meg! Egy ideig fintorogva figyeli, majd felsóhajtva kicsit közelebb húzza magához.
 - Ezt nekem?
Méregeti még egy darabig a csomagot, de nem kerülheti el a végzetét, hogy kinyissa, majd örülni kezdjen neki, így óvatosan, vigyázva a csomagolásra kibontja az ajándékot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 22. 10:40 | Link

[Szív Király]

Nézi a fiút, és ismét belé hasít az érzés, milyen jó itt lenni Kornéllal a karácsonyi bálon. Nem gondolta volna, hogy ez valaha megtörténik... a fiú a kést, ő a fiút nézi, folyton fel-felgyorsuló szívdobogással. Utána kell olvasnia, ennek milyen hosszan vagy röviden tartó káros hatása lehet... nem, mintha túl sokat tudna ellene tenni.
Kornél mosolyogva rá pillant, ő is mosolyog, hogy is ne tenné, és próbálkozik tovább, de nem tudja, hogy a fiú mit gondolhat, mert nem igazán reagál. Aztán zavartan megrázza a fejét, és határozottan ellent mond, mert mást gondol.
-Nem leszek keserű... talán meg tudom édesíteni.-
És a fiú talán ebből a mondatból jön rá, hogy nem egészen arról van már szó, amivel elkezdték a beszélgetést. Inkább megeszegeti a sütijét, azután meg felpattan, és elszalad az ajándékért. Közben persze megjegyzi, hogy Kornél kedvence a whisky. Van valami hasonló benne, meg Apában.
Leteszi a fiú elé a dobozt, de nem ül még le, hanem elragadtatva, és nagyon izgatottan nézi a fiút, hogy vajon mit fog szólni.
-Neked. Boldog Karácsonyt, nyisd ki gyorsan!-
A frázist csak úgy közli, mert őt annyira nem érdekli most, hogy ez tulajdonképpen karácsonyi ajándék, bármikor, bármiért odaadhatta volna. Várja, hogy a fiú kinyissa a dobozt, és amint megteszi, még több kártyalapot találhat - pontosabban egy francia kártyapaklit, amiből csak a royal flush hiányzik, amit Kornél kipakolt. Mielőtt a fiú mondhatna valamit, neki még küldetése van, úgyhogy komolyan néz Kornélra, de persze jókedvűen, bár azért tart tőle, hogy a fiúnak nem fog tetszeni.
-Fogd össze az összes lapot, kérlek, és tedd ide, közelebb hozzám.-
Mindeközben ő felfogja a ruha alját, mert a pálcája a combjára lett csatolva, és ha tudná, hogy Kornélt talán ez jobban érdekli, mint az összes mai próbálkozása együttvéve, akkor biztos jobban készült volna erre a szoknyafellibbentésre, mondjuk megkérdezte volna, milyen magasra húzza, hogy tartsa a lábát, hogy csatolja le a pálcát... így csak felhúzza egyik kezével úgy, hogy a combfix (igen, ilyeneket kell felvenni a nagylányoknak!) csipkéje épphogy látszik csak ki, majd lecsatolja a pálcát, és visszaengedi a ruhát.
-Ha intek, akkor mondj valamit.-
Néz a fiúra kedvesen, és ha nem tudna Kornél mit mondani, akkor vannak ötletei... szóval vár, majd elvigyorodik.
-Mondd, hogy Ashley a legszebb lány a világon!-
És ennél csak cifrábbak jutnak eszébe: Mondd, hogy szeretsz, hogy szeretnél megcsókolni, hogy legyek a barátnőd, hogy... de ezeket megtartja magának. Koncentrálva a lapokra néz, elvégzi a megfelelő pálcamozdulatot, majd int Kornélnak, hogy beszéljen, azután amikor megtörtént, rákoppint a lapokra elsuttogva a varázsigét, a lapok kicsit megremegnek, és sárgás-fehéres fénnyel átitatódnak, majd a varázslat elkészült.
-Na!-
Mondja, mint aki jól végezte dolgát, ismét felhúzza a ruha alját, és megpróbálja visszacsatolni a pálcát, de ezzel már korábban is megszenvedett. Közben magyaráz.
-Ez a pakli mostantól a tiéd. Hozzád tartozik, és ezt tudja - felismeri a hangodat. Taníthatsz neki trükköket, amit kulcsszavak kimondásával segít elvégezni, és tud is 111 trükköt, de ne aggódj, játszhatunk, én nem tudom őket, nem akartam megtudni, így Anyát megkértem, hogy segítsen, szóval van egy használati útmutató is a dobozban a trükkökkel meg a szavakkal, azt Anya írta, hogy ne lássam, én meg a varázsigékkel foglalkoztam.-
Magyarázza, miközben figyeli Kornél arcát, hogy tetszik-e neki, aztán felsóhajt, mert a pálcát csak nem sikerül visszacsatolni.
-Segítesz?-
Kérdezi ártatlanul, mint amilyen ártatlanul gondolja is ezt a gesztust, szimpla segítségnek, elvégre ilyen messzire a csábításban nem mentek, és háromfejű kutya legyen, ha magától gondolna arra, hogy ez túlmutat bizonyos dolgokon, hogy a barátok nem igazán szokták egymás combját taperolni harisnyában, még akkor se, ha pálcát kell odacsatolni - legalábbis a fiú-lány barátok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 22. 15:50 | Link

Don Juan és a lányok

Na, Ly nem jutott sokáig a kérdésemre adott válasszal, pontosabban semeddig, mivelhogy épp mikor belekezdene egy újabb kis levitás gólya esik be körünkbe. És szó szerint. Olyan szépen esik el, hogy azt tanítani kéne. Ha rellonos lennék, tuti röhögve gratulálnék neki, viszont mivel nem vagyok az, így ez az eshetőség eszem ágába se jut. Helyette kék véremnek köszönhetően azonnal állnék is fel, hogy segítsek neki, de ezzel kicsitelkéstem, mivel mire észbe kapok, addigra már sikerül feltápászkodia.
- Dóri, ugye azért jól vagy? - kérdezem kissé aggodalmas ábrázattal, miközben felállok, hogy ha kell, segítsek a lánynak.
Idő közben Atti is visszatér közénk, és örömmel látom, hogy drága hávéhánéninkkel való tánctól máris jobb kedve lett. És most minket akar megtáncoltatni. Istenem, abból tuti katasztrófa lesz. Nincs is időm reagálni rá, mivel mire ráeszmélek, hogy épp táncolni hívtak, és nem kéne mennem, addigra én már a táncparkett közepén állok Atti, és Ly társaságában. Atti elmondja a "játékszabályokat", amiből őszintén szólva nem igazán értek valami sokat, és nem csak azért, mert kicsit hangos a zene. Én egy tánc-analfabéta vagyok, tehát ha én elkezdek táncolni, vagy amit én annak hiszek, akkor mindenki jobban tenné, hogy néhány lépést elhátrál tőlem, különben nem ússzák meg ép lábbal. De én sem. Jó, addig még tudom követni, hogy három taps, és egy forgás,de utána? Milyen keresztlépés? Jaj istenem, ilyen nincs... a lábaim mintha össze akarnának csomósodni, ez nekem nem megy és csak szégyent hozok magamra, szokás szerint. Le is állok, és már csillogó szemekkel - ami nem az örömtől csillog - nézek a két kis kékre.
- Nem ez nekem nem megy... - Mondom, s ha hagynak, akkor visszamegyek az asztalunkhoz. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. december 22. 15:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. december 22. 17:16 | Link

Ribizlikisasszony


Végre karácsonyi bál! Minden kis- és nagylány álma, hogy csodaszép ruhába öltözzön, találkozzon a herceggel, és a mese tovább tartson, mint éjfél. Ráadásul ott az a Jetiné díj is, akarom írni, Hókirálynő választás vagy mi a csuda, amiért valószínűleg a lányok többsége kemény Harcosok klubja játékot indítana, ha tehetné. Mellesleg nem is volna olyan elvetendő ötlet iszapot hozatni a nagyterembe, aztán csak adj neki! S ezen alkalommal Leonie kivételesen nem a hölgyek táborát gyarapítaná, hanem az urakét, akik széles vigyorral figyelnék a birkózást.
Bezony. Vörös törpénk idén úgy döntött, eljátssza egy kedves ifjú leány hercegét, ha már egyszer a sajátja úgyis magasról tesz a fejére. Magasabbról, mint az égig érő paszuly tetején ücsörgő óriás, s ezt elviselni nem könnyű feladat. Viszont annál könnyebb és vidámabb lesz ma este végig partnere kedvében járni. Elhatározta ugyanis, hogy makulátlanul, igazi lovag módjára fog viselkedni, bárki is fogadja el felkérését a nagy eseményre. Így esett, hogy hatalmas vigyorral, tetőtől talpig az eridon pirosában pompázva, ámde mégiscsak férfiöltönyben és kalapban – hogy elrejtse hosszú haját - várta szíve hölgyét a Nagyterem előtt. Mérhetetlen izgatottságának hála már kora reggel nekiállt készülődni, így az illemet betartva, kivételesen nem késett el a megbeszélt időpontról. Csoda.
Kezét a háta mögé rejtve toporog az előcsarnokban, ahová a találkozót megbeszélték. No, nem mintha nem lett volna egyszerűbb és egyértelműbb, hogy már a toronyból együtt jöjjenek le, de Leonienak egy apróságot még el kellett intéznie a nagy esemény előtt.
S ha végre Kiva is megjelenik a színen, mint egy csudaszép hercegkisasszony, Leonie egyből büszkén kihúzza magát, hogy ilyen párt talált a bál idejére. Kényszeríti magát, hogy ne essen ki a szerepéből, és ne rohanjon rögvest oda barátnőjéhez, illetve ne ugrálja őt körbe, ahogy azt általában tenné. Helyette lassan odalépdel hozzá, szertartásosan meghajol, miközben rávigyorog a hölgyre, majd kiegyenesedve felé nyújt egy szál íriszt. Nem volt könnyű a megfelelő virágot beszereznie, és szinte biztos benne, hogy a pirosnak fogalma sincs róla, mit jelent, de azért ő maga örül a fejének, hogy ilyen ügyesen kitalálta a kezdő koreográfiát.
-Pazarul nézel ki! – nevetgélve karját nyújtja, hogy bevezethesse partnerét a nagyterembe. A szépséges hölgyemény és a törpe. Remek párosítás. Nagyon erősen kell koncentrálnia ahhoz, hogy ne veszítse el az irányítást saját cselekedetei felett, főleg mikor meglátja a báli fergeteget. Azta.
-Menjünk táncolniiii! - rikkant fel, és elkezdi Kivát a parkett felé cibálni, nem éppen úriemberhez illő módon. Erre maga is rájön csakhamar, úgyhogy gyorsan bepördül a leányzó elé, és kalapja alól rávigyorog.
-Öhm... bocsánat. Szóóóóval... szeretnél előbb egy italt? - udvariaskodik nagy kedélyesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. december 22. 19:08 | Link

Pöttöm

Körülbelül tíz óra elteltével az ikrek visszaértek a Nagyterembe, ami ekkor már a karácsonyi ünnepséghez öltözött. Nem csak amúgy is pofás kis külsejüket csinosítgatták ennyi idő alatt. Farkas például szükségét érezte, hogy üzeneteket küldjön vadiúj régi karórájával Félix medáljába. Még akkor is, ha közben beszélgettek. Képes volt ezért csak fél mondatot közölni, és közben véleményének másik felét üzenetként a telefont helyettesítő SMS küldő szerkezetbe varázsolni. Ezzel elvoltak jó ideig, azután pedig a holnapi hazautazűásra készülvén néhány dolgot már most beledobáltak a ládájukba. Nagyjából kiköltöztek az Eridon beli szobájukból. Azt több másik emberrel osztották meg, így nem voltak annyira szétpakolva, hogy a békés együttélést ne nehezítsék meg a többi lakóval. Ezért könnyebb is volt összerámolni a dolgokat. Ahogy az lenni szokott, nem fértek bele az ottani bőröndbe, pedig kitartóan ugráltak két lábbal a tetején. Szerencsére Félix egyik nem fejre ejtett szobatársa megsegítette őket egy tértágító bűbájjal. Elbúcsúztak ház a főnixektől, áthurcolkodtak a paripákhoz, és fél óra múlva már kint is volt minden becsomagolt dolog, mert az öltönyök a bőrönd legalján voltak természetesen. Így telt el a délután, ebédelni nem is voltak, annyi mézeskalácsot tömtek magukba jártukban keltükben.
A Nagyterem lélegzetelállító volt. Farkas feltartotta a kezét, hogy lekapjon egy nagy hópihét, de az valahogy sosem érte el őt. Figyelmét ekkor inkább a további lehetőségek felé fordította. Felkapott egy rántott csirkecombot az egyik asztalról, és felfedező körútján azt lóbálta, miközben Félixnek dumált.
- Hókirály vagy Hókirálynő akarsz lenni, Pöttöm? - kérdezte testvérét, és ezt is üzenetként küldte volna át, ha nem lett volna zsíros és foglalt az egyik keze. A dobozra mutatott az említett csirkecombbal a tanári asztal mellett. Nem volt kérdés, hogy jelöltetik magukat.
Tovább sétáltak, és Farkas érdeklődését az asztalokon elhelyezett díszek is felkeltették. Időközben elfogyott csirkecombját gyorsan egy kovászos uborkára cserélte.
- Díszítsünk - javasolta és letelepedett az asztalhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. december 22. 20:28 | Link

Elrablóm, Tiff Smiley

- Most mi van? Pontosan hét ötven van - bámulok az órámra zsémbes társaságom megjegyzésére válaszolva. - Ennyit írtál az üzibe.
Az én órám tuti nem jár rosszul, az atomórához szoktam időzíteni otthon. Ezt viszont már nem oszthatom meg vele, ugyanis legnagyobb meglepetésemre helyesel a bálos viccemre. Ó, vázz. Ma van a bál! - dereng fel. Készülődtek is a lányok a napokban, emlékszem. De mivel tegnap ebéd óta ki sem dugtam a képem a szobámból, Tolland meg nem a lelkes, sipítós bálba készülős fajta, megfeledkeztem róla.
- Látom, nem lettél kedvesebb - jegyzem meg, és tényleg nem értem, minek is találkoztunk ezért. Jobb programot is el tudok képzelni, mint hogy egész este Ágo egyik évfolyamtársa szívasson, mert nem volt kivel bálba mennie. Na tessék.
- Szeretem ezt a mellényt - morgok, miközben a lány, mint valami kézikocsit, elkezd tolni a Nagyterem felé. Most, hogy kifelé is figyelek, tényleg zene szűrődik ki odabentről mint árulkodó jel, mert a fények és a zsivaj amúgy nem lenne fura. Szerencséje, hogy sokkolva vagyok, nem ellenkezem sem amiatt, hogy bevásárlószekérként tologasson egy idegen, sem amiatt, hogy a bálba tologat. Szép lassan emésztem a hallottakat, és úgy ítélem, mint lány - ilyen kiváló hacukában - tán csak jobban ért a divathoz, mint én. Kibújok a mellényemből, miközben átgurulunk a bálterem küszöbén. Magam mellé gyömöszölöm a megszólt ruhadarabot, és simítok egyet az eddig alatta lévő fehér ingen. Körbenézek, mennyire rívok ki a tömegből, de annyiféle ruha van itt, hogy úgy döntök, tulajdonképpen semennyire.
- Finomak voltak - mondom óvatosan, gyanakodva próbálok olvasni a lány tekintetéből. - Minek köszönhetem őket? Gondolom nem azért kaptam, mert piszkosul megkedveltél múltkor a pubban.
Most van érkezésem körbenézni. Körbeleng minket a varázslat a ki tudja honnani zene, a sűrűn hulló, le nem érő hópelyhek, a díszítés formájában. A Bagolykő sosem kispályázik, ha ünneplésről van szó. Az emberek nagy része a parketten dülöngél. Nos, itt vagyok. Nem érzem magam jobban.
- Nem táncolok - jelentem ki, mikor összepillantunk, attól tartva, hogy ezt tervezgeti éppen. "Úgyhogy más módon kell szórakoztatnod" - folytatnám egy vigyorral, de még viccesnek sincs kedvem lenni. A roskadásig terített asztalok láttán viszont megkordul a gyomrom.
- Vacsoráztál? - kérdem a lányt, és remélem, hogy nem, mert azt várni, hogy bámulja, amíg burkolok, udvariatlanság és elég kényelmetlen is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 22. 21:54 | Link

Ashley

Nem ért semmit, így aztán engedelmeskedik és csak hagyja, hogy az események magától pörögjenek, hiszen mit tehetne? Már régen elveszítette az irányítást, így a legjobb lesz ha inkább csak egyengeti a dolgok útját, ahhoz pedig elég annyi, hogy Ashleynek ne legyen semmi baja. Kétli, hogy bármi is történhetne egy bálon, de azért biztosra megy, felkészül minden eshetőségre, de ez a természetével jár, semmi extra.
 - Rendben van.
Egy gyors mozdulattal letépi az ajándékot a csomagot. Egy pakli kártya van benne, talán nem is olyan meglepő, mint amennyire ő meglepődik. Csinálja, amit Ash mond neki, gyors mozdulattal belekeveri az eddig zsebében lapuló kártyákat a pakliba, és lerakja. Fogalma sincs, hogy ebből mi fog kisülni, de most már határozottan kíváncsi.
 - Ashley a legszebb lány a világon.
Hagyja magát vezetni, mivel tényleg eléggé elveszettnek érzi magát, pláne akkor, amikor a kislány felhúzza a szoknyáját, na erre tényleg nem számított. Amint realizálja mozdulatot, gyorsan lekapja róla a tekintetét, hogy még csak véletlenül se láthasson semmit. Nem tartja illendőnek és nem fogja kihasználni a helyzetet, bármennyire is ezt akarja Ashley, hacsak titokban is. De azért figyelmesen hallgatja a paklihoz fűzött kommentárt és egyre jobban érdekli a dolog. Bár jobban szereti ha a közönséges pakliból ő csalhatja ki az egyszerű trükköket, nem teszi szóvá, mert nem akarja megbántani, főleg, hogy tudja, mennyit szenvedhettek vele otthon. Inkább mosolyogva bólint, majd közelebb húzódva a kislányhoz, szokásához híven nyom a homlokára egy apró csókot, és elrakja a kártyát a zsebébe. Legalább tudja, mit fog csinálni az álmatlan estéken.
 - Persze, segítek.
Elhúzza a száját, majd, ha kelletlenül is, de elveszi tőle a pálcát és visszarakja a combfixbe, ügyelve arra, hogy a bőre ne érjen a lányéhoz. Túlságosan átlátszó, annyira akarja, Kornél pedig nem akarja megbántani azzal, hogy kimutatja, ő mennyire érzi ennek az ellentettjét. Mikor végez, ismét felegyenesedik és felállva a kezet nyújt neki.
 - Gyere, táncoljunk.
Ha a lány beleegyezik, akkor a tánctérre vezeti, ott óvatosan közelebb húzza magához, a derekára helyezett kezével, és elkezd lépkedni a zene dallamára, követve a ritmust. Az ő ajándéka csak később fog jönni, legalább nem lövi le az este elején az összes poént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. december 23. 01:25 | Link

Karácsonyi bál
Ombozi.


* Mintha érzékeny pont lenne Ombozinak a kis Levitás lány. Nem csoda, hiszen ugyebár ők ketten egy párt alkotnak, de mégsem lehet olyan hatalmas a kötelékük, ha a fiú Erist hívta a bálba. Le is zárná a kérdéses témát, de a lány csak nem hagyja, hiszen kissé furdalja a kíváncsiság, hogy miért is választotta ezt a csajt. Értékes portékának tűnik, de leginkább egy porcelán babára hasonlít, mintsem valódi emberre. Lehet, hogy Ombozi a játékbabákra bukik? Akkor ezért van úgy megszeppenve az öltözékén! Nem mintha gyengéd érzelmeket táplálna iránta, hiszen köztük semmi sincsen, csupán meg akarja érteni szövetségese észjárását. *
- Ja, persze.
* Feleli egyszerűen, tettetve, hogy a Lyra téma le is van zárva. Elérkezik a tánc ideje, majd mindketten meglepődnek egymás rejtett képességein. A fiúnak nekimegy egy vörös ruhás, furcsa szerzemény, aztán Ombozi a tekintetével követni kezdi, hogy merre is szelel el. Eris összehúzza a szemöldökeit, hideg ujjaival visszatereli magára a fiú arcát, s figyelmét. *
- Igen, még mindig itt vagyok, köszi.
* Morogja egy kicsit sértődötten, bár maga sem tudja, hogy ezt miért tette. Talán, mert most Noel vele jött a bálba, és akkor ne is hanyagolja el egy pillanatig sem. Különben is, más, fontosabb teendők vannak itt ma este, minthogy holmi illuminált állapotba került nőcskék után leskelődjön. Bosszúból tánc közben ismét kiszúrja a tömegből a kék ruhába öltözött Lyrát, s megint felhozza a témát. A fiú újból le akarja zárni, ezúttal erőszakosabban forgatja meg Erist, aki ért a mozdulatokból, ennek ellenére továbbra is a Levitáson tartja a tekintetét, hátha elkapja az övét a lány. Akkor pedig elégedetten rá vigyoroghat, amolyan "bibibi, én táncolok a pasiddal" nézéssel. Amikor Ombozi ismét megorrolja, rápillant a fiúra, sötét szemeit a másikéba fúrja. *
- Attól félsz, hogy lecsapom a kezedről?
* A következő személyes kis terv: elbizonytalanítani az identitását illetően. Természetesen Eris a fiúkat szereti, ha szeretné, bár jelenleg inkább senkit és semmit. Persze mivel fiúsan öltözködik, mélyebb a hangja az átlag lányokénál, másképp is gondolkodik, mint a korabeliek, így senki sem lehet biztos semmiben. Elhatározza, hogy időnként még rá-rá pillant a Levitásra, de most tényleg más miatt vannak itt. Ez is amolyan "pofavizit", tegyék jelenésüket. A puffskein ügy jóvoltából senki sem gyanakszik rájuk, Noelnek bizony új terve is akad. Eris kíváncsivá válik, iszonyatosan fülel, hogy elkapja a másik halk szavát a zenén túl, még úgy is, hogy ilyen közel van hozzá. Megváltozik a zene ritmusa, másfajta táncba váltanak. Aztán Noel felteszi a Nagy Kérdést. A kereszt alatt akaratlanul is önelégült vigyor húzódik a szájára. Még hogy milyen viszonyban? Bennett, aki Mestertanonc, nomeg valamiféle földöntúli lény is, ő se jött rá egy jó ideig, hogy ő lopkodta ki a szobájából a pólóit. No meg Dominik sem kapta még el a nadrág-szoknya csere miatt. Amit kell, azt megszerzi magának, ilyen egyszerű. *
- Mit kell elhozni, és honnan?
* Lényegre törően. Persze tanári irodából nehezebb a dolog, és ugyebár mindennek ára van. Együtt mozdul a fiúval, figyeli a rezdüléseit, ügyesen válaszol rájuk, Ombozi meg csak nem bírja ki, ismét megjegyzi a tánctudását. A lány előbbi vigyora most hideg mosollyá változik. *
- Naés? Nem nézted volna ki belőlem? Több rejlik ám ebben a testben, mint gondolnád.
* Egy kis félreérthető kérdés, csak hogy ismét megzavarja a másikat. Egy újabb távolabb engedés után, amikor Noel visszarántja a táncba, Eris feltűnően közel viszi az arcát Omboziéhoz, hátha ezzel vagy őt, (vagy a barátnőjét, ha idepillant,) zavarba hozhatja. *
- Szövetség vagy sem, mindennek ára van.
* Suttogja alig hallhatóan a fiú szájához közelítve, aztán egy újabb forgás után visszaáll a szokásos kis tánchelyzetbe, arcáról nem vakarható le a gúnyos mosolya. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2013. december 23. 11:11 | Link

    

Villám gyorsan kellett elkészülnöm. Még mindig a szobámban voltam, egy szál alsógatyában kerestem a kissé kopottas öltönyöm, de az istennek se találtam meg. Egyre növekvő feszültséggel és idegességgel dúltam fel a cuccaim, míg végül meguntam a keresgélést. Elmotyogtam egy invitot; ekkor egy hatalmas, reccsenő hang hallatszott, s az említett ünneplő a kezembe repült - fél ujjal. Itt már majdnem felrobbantam. Gyorsan megkerestem a másik ujját, és egy ragasztóbűbájjal, illetve sok reparoval később már nagyjából elfogadható formát öltött a dolog. Gyorsan felkaptam, hogy aztán a bál helyszínére siessek.
Kissé idegesen toporogtam a Nagyterem ajtaja előtt. Ennek két nagyon fontos oka volt: egyrészt, a bál-dolgok nem az én műfajom, másrészt egy ideje bent kéne lennünk a kedvesemmel, de ő valószínűleg készülődik, így hát késik egy kicsit. Pedig becsszóra legyen mondva, óramű pontossággal álltam ide, a Nagyterem ajtaja mellé.
Az emberek, ahogy elmentek mellettem, megbámultak (legalábbis én úgy éreztem). Gondolom, furcsa lehetett nekik, hogy itt vagyok... igyekeztem nem viszonozni a pillantásokat. Kissé kinyújtóztattam a hátam; erre válaszul sajogni kezdett az a hely, ahol eltalálták a rellonosok a bordámat az előző meccsen. Egy kis sóhaj kíséretében görnyedtem össze újra, reménykedve, hogy hamar elmúlik a dolog. Nem lenne kellemes így táncolni. Egyébként sem tudok, sosem voltam jó az ilyenekben, de most nekem kell vezetnem Amirát. Azt nem tudnám elviselni, ha fordítva történne. Bántaná az egómat.
Felhúztam az öltönyöm ujját, hogy megnézzem az órám. Biztos gyönyörű lesz, ha ennyit pepecsel a dologgal. Vagy éppen lehet, hogy ki lesz borulva, mert elrontotta a sminkét (ami egyébként biztosan tökéletes lesz, még akkor is, ha "elrontotta"). Csak mikor jön már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet