36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 10. 20:56 | Link

Blaise  Kiss kiszaladva Lyra és Kath


- Na ugye? Amúgy is... engem sose érdekelt más véleménye, az a lényeg, hogy téged nem zavar - vigyorgok rá, még csak nem is hazudok. Felőlem aztán suttoghatnak bármit a hátam mögött, eddig se érdekelt, most se fogok pletykaéhesen folyosókat járkálni.
- Értem én, vicces volt - vonok vállat kuncogva. Néha tényleg úgy érzem magam Blaise mellett, mintha amúgy tök normális lennék, és a világon semmi gondom nem lenne, aztán mindig jön valami, ami visszarángat a valóságba.
- Nem is a rellon lenne - forgatom meg a szemem, mikor Blaise tekintetét követve, meglátom az "Erős Pista vagyok" verseny két résztvevőjét. Elfog a késztetés, hogy odamenjek, de mivel Mira ott van, én pihenhetek, na meg, a prefi társammal amúgy se vagyok egy légtérben, és ha tehetem kerülöm, mert félő, minket is szét kéne szedni. Egyáltalán nem szimpatikus, holott még nem is beszéltem vele.
Azt elfog valami hülye érzés, ami miatt a jókedvem is köddé veszik. Tartom magam, mert sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy kiakadjak, sőt még abban sem vagyok biztos, hogy menne. És az utolsó lenne az, hogy képmutatóvá váljak. Tény, Seren nekem nem jelentett annyit, mint azoknak, akik éveken keresztül ismerték, én nem tudok, és nem is fogok ódákat zengeni róla, ettől függetlenül ugyanúgy hiányzik, és ugyanannyira elveszettnek érzem magam. Ilyenkor általában Blaisere vándorol a tekintetem, és magamban hálát adok azért, hogy engem ölel, holott még fél éve se gondoltam volna, hogy ilyen elő fog fordulni velem. Mikor puszit nyom a fejemre, én odabújok hozzá, nem érdekel, mennyire etikus ez, máshogy nem tudom kimutatni, szükségem van rá.
- Szívem, két éven keresztül csak neked sikerült, szerinted ezek után bárkinek zöld utat adnék? - csóválom meg a fejem, mert ez a feltételezés fáj. Körbenézve meg is állapítom, hogy jó nekem ez a felállás, a rellonost le nem cserélném senkire.
- A tiéd - biccentek elégedetten, talán még büszkén is, elvégre az én barátom sétált ki az előbb, és vett át egy kupát. Na, meg ez a barátnők dolga, nem?
- Klassz - a hangom mindenféle lelkesedéstől mentes. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném fitogtatni ezt a témát, nem akarom próbálgatni a határaim, még akkor se nézek oda, mikor a nő nevét mondják.
- Érthető, Seren pótolhatatlan. Oké, nem vagyok a fanatikusa, csak az életem köszönhetem neki... - elhallgatok, mert nem érzem úgy, hogy ez lenne a megfelelő alkalom arra, hogy ezt kivesézzem.
- Nem vagyok éhes, viszont mindjárt jövök - nyomok egy puszit az arcára, mikor az ajtó nyílása közben, felfedezem kint a földön ülő két lányt.
Oda kell mennem Lyrához, bár nem tudom, mit mondhatnék neki. Amúgy se vagyok a szavak embere, ezt a lány is tudja.
Viszont, mire kiérek, ott is elszabadul a pokol. A szemem forgatom, aztán mégis elkap az indulat.
- Kath, állj le. Ne vágj hozzá olyasmit, amiről fogalmad sincs, elvégre, ahogy mondtad, csak a diákja voltál - a hangom kemény, és erősen megnyomom a csak szócskát. Lyrát senki ne bántsa a szemem előtt, még akkor se, ha van benne valami, mert viszont nekem Lyra olyan, mint neki Seren.
- Figyeljetek, bent így is áll a bál, ne keltsétek még kint is a feszültséget, Alexára is tekintettel kéne lenni, ő is baromira összetört, és cseppet sem hiányzik neki gondolom, hogy helyre kelljen még raknia két megzabolázott sárkányt - fogom normálisra a hangerőt, és felváltva nézek a két lányra. Nem, Kathel sincs semmi bajom, sőt, annak ellenére, hogy eleinte a víz levert tőle, eléggé kedvelem. Viszont tényleg felesleges a dráma.
- Te, meg úgy van, csinálj megint baromságot, menj ölesd meg magad, vagy mit tudom én, de vésd jól eszedbe, innentől kezdve nem lesz senki, aki utánad megy, hogy leállítson - nézek komolyan szobatársam szemébe. Tudom, hogy Serennek köszönhet ő is sok mindent, és nem félek a fejéhez vágni, innentől már nem lesz így. Már csak nekem kéne elfogadnom, de az ráér.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. október 10. 20:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 10. 21:23 | Link

Kath és Oph

- Keresheted a kifogásokat, de te is épp olyan jól tudod, mint én, hogy felesleges - néztem a lányra. - És ha egy kicsit is törődnél Seren emlékével, akkor nem tennéd semmissé az összes áldozatát azzal, hogy valami őrült bosszúhadjáratba kezdesz, talán nem is létező ellenség ellen.
Nem emeltem fel a hangom, de ennél gúnyosabban már nem is tudtam volna kiejteni a szavakat, és a szemem is hideg-kéken villant. Szúrt és elevenbe talált minden szava, de ha helyben megölnek, akkor sem mutattam volna ki, de azt akartam, hogy őt tépje a lelkiismerete, már ha van neki egyáltalán olyan, mert... mert valami gonosz bennem azt akarta, hogy másoknak is annyira rossz legyen, mint nekem, és mert Kath volt kéznél. És mert részben komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Hiszen ki tudja, ki ölte meg Eirit, nem volt-e köze azokhoz, akik Kathet üldözték, és akiktől Seren megvédte őt? Márpedig ha ők voltak, akkor a vámpír tehet mindenről.
Meglepetésként ért az új hang mellettünk, ami még épp azelőtt ér utol, hogy elindultam volna felfelé, és hirtelen Ophelia jelent meg mellettem, és ebben a pillanatban hihetetlenül hálás voltam a támogatásáért, és el kellett ismernem, hogy a lehető legjobbkor érkezett, mert ha a vámpír még egy szót szól, akkor nem álltam volna jót magamért.
Elkaptam az érkező kezét, és belekapaszkodtam, míg lehunyt szemmel próbáltam nyugtatni magam, és csak utána néztem újra Kath-re.
- Bele fogsz bolondulni a gyászba, ha miérteket kezdesz keresni. Én sem hiszem, hogy baleset volt, de te nem láttad a nyomokat. Seren intézte így, ahogy az igazgató is mondta, ő fékezte meg a tüzet, ez pedig azt jelenti, hogy ezt akarta. És még ha valaki segített is neki, hát akkor sem a te dolgod kiszabni a büntetést, elég volt megtenni azt annak a feltételezett valakinek, aki szerinted talán, mondom talán, létezik. És csak a miheztartás végett, ha véletlenül segített neki valaki, amit egyébként nem hiszek, akkor csak azt sajnálom, hogy nem én voltam mellette - sziszegtem oda még, mielőtt elengedtem volna Oph kezét. - Menj vissza, mielőtt megpróbál dühében és elvakultságában bántani. Én is megyek. - Mondtam a lánynak, remélve, hogy nem akar itt maradni és összeakaszkodni a vámpírral, aztán most már tényleg elindultam fölfelé, magam mögött hagyva ezt az őrületet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 10. 21:40 | Link

Lyra és Oph

Borzalmasan fájt, hogy Lyrának igaza volt. Talán ennél rosszabbul még sohasem éreztem magamat egész életemben. Mintha valaki aprólékosan elkezdte volna szikével feldarabolni a bensőmet. Megvédhettem volna magamat, képes lettem volna rá, de minek? Szerettem volna ezt itt és most lezárni, mielőtt csak még több fájdalmat kapok, és még mélyebbre csusszanok az én kis gödrömben. Ijesztő volt, hogy úgy kezdtem gondolkodni róla, mintha teljesen természetes lett volna, hogy egy szakadék alja felé közelítek. Talán ez volt a normális. Talán itt volt az ideje, hogy én is búcsút intsek mindennek.
Elhessegettem a gondolatot és igyekeztem racionálisan reagálni. Mindebbe az is beletartozott, hogy felkeltem a földről és hátráltam egy lépést, így is eltávolodva a lánytól. Sohasem bocsájtottam volna meg magamnak, ha valami visszafordíthatatlan ostobaságot követek el. Az egyetlen támaszom ő maradt, most pedig sokkal messzebb sodródott tőlem, mint azt valaha is képzeltem volna. Hihetetlen volt belegondolni, hogy egyetlen év leforgása alatt milyen hosszú utat bejártunk együtt. Az érzelmek skáláján táncoltunk oda-vissza, miközben hol egymásban, hol saját magunkban kerestünk kapaszkodót. Valószínűleg teljesen feleslegesen.
Ophelia megjelenése volt a legutolsó, amire számítottam. Nem mintha bármi bajom lett volna a lánnyal, csakhogy ebben a pillanatban kifejezetten labilis voltam, ő pedig éppen azokat a szavakat vágta a fejemhez, amivel még több apró darabra cincálhatott. Mintha nem lett volna így is elég.
-Nem hinném, hogy olyanba kellene szólnod, amiről fogalmad sincsen. –jegyeztem meg hidegen.
Tigrisként védelmeztem volna a saját álláspontomat és Serent, ha erre van szükség. Még most is. Nem azért, mert annyira mérhetetlenül ostoba lettem volna, inkább csak kimondhatatlanul makacs. Ha szeretünk valakit az maradandó, ahogyan az is, ha elveszítünk valakit. Figyelmeztet, hogy milyen fájdalmak érhetnek.
Elnéztem valahová Lyra mögé, de nem szóltam egyetlen szót sem arra, amit ő mondott. Pontosan azért, mert nem szándékoztam folytatni vele a csatát. Mindketten gyászoltunk. Mindkettőnknek fájt és csak céltáblákat kerestünk. Kapóra jöttünk egymásnak, még ha igazságtalanul is.
-Nem akarom, hogy valaki utánam jöjjön. –közöltem nemes egyszerűséggel. –Tudod miért, Ophelia? –vontam fel a szemöldökömet. –Mert az egyetlen ember, aki képes lenne leállítani, az halott.
A lehető legjobb döntésként sarkon fordultam és egyszerűen elsétáltam. Nem azért tettem, mert így egyszerűbb volt, vagy mert így nem kellett hallanom a válaszaikat, egyszerűen csak nem akartam csalódást okozni. Sem magamnak, sem neki.
A végén, amikor valakit elveszítesz, minden gyertya, minden ima hiábavaló lesz, mert az egyetlen dolog, amid marad, az a lyuk az életedben, ahol az a valaki, akivel törődtél, létezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2013. október 11. 23:25 | Link

Ophelia

- Ez mondjuk igaz.
Nem is firtatja tovább a témát, nem szokta túlkomplikálni a dolgokat, olykor már-már unalmasnak, sőt zavarónak hathat nyugodtsága. Persze ezt is csak meg kell szokni, sosem volt az a kapkodó idegbeteg és nem is valószínű, hogy most hirtelen váltani szeretne. Ő egy olyan túlontúl nyugodt srác, de hát ilyennek is kell lenni, nem?
- Tudod, lehet, hogy él, csak összejött valami nővel, akivel kalandozgat. Egy nap, amikor megunja a nőt besétál ide, széles mosollyal, kitárt karokkal, mondjuk kicsit szőrösen, mivel zavaróan jóképű volt, csillogó szemekkel belép, mintha mi sem történt volna, és mire felfognánk, hogy mit látunk, Alexa agyonveri egy díszpárnával. Jobb neki így, azok a díszpárnák szörnyen tudnak fájni.
Olykor Lotti is fejbe szokta vágni vele, amikor épp nem tetszik valami neki, ő pedig tzudomást sem vesz róla, és az nagyon szokott fájni. A tényre, hogy nem éhes és mindjárt jön, csak bólint. Ő éhes, mindig tudna enni és ha már elé tették eszik is. Nyugodtan vesz egy adag rántott sajtot is, hozzá némi krumplit még, majd a desszertből is eszik pár kört, viszont a lány nem jön, így egy idő után felkel, hogy elinduljon megkeresni.
A hangzavar miatt meghúzódik a sarokban, amúgy se hangos a járása, így jól el tud rejtőzni addig, amíg lefolytatják ezt a kis eszmecserét. A pálcája kéznél, ha kellene védeni valakit, bár a cicaharc alapjaiban jó, kis iszappal vagy zselével, fürdőruhában, de itt valószínűleg ha egymásnak esnének, mindhármuknak vére folyna, amit azért szeretne megakadályozni.
- Elég ijesztő ez a csaj.
Mikor már Kath elment és Lyra is elindult lép elő az árnyékból a fényre, zsebre tett kézzel, nyugodtan. Nem akart hallgatózni, de közbeavatkozni sem. Nem nagyon tetszik neki a stílus, ahogy a lány beszélt a másik kettővel, és hogy itt mindenkit Seren mentett meg, az egyenesen zseniális, lehet ezt unta meg, sok unatkozó diák van itt ezek szerint. Oké, Ophelia esete más, legalábbis ő máshogy kezeli.
- Menjünk, mielőtt jön a tömeg, bent még áll a bál. Amira körül mindig ekkora a cirkusz?
Ő mondjuk eddig észre se vette a lányt, vagyis de, tudott róla, de fel se merült benne több, pont a híre miatt, viszont ezt már régen meg akarta kérdezni, csak eddig hülyén vette volna ki magát, még a végén az Edictumba került volna.
- Jobb lenne, ha egy pár napig nálunk lennél, csak amíg lehiggad. A másik lány, um, Lyra, igen, szóval Lyra is jó lenne, ha kerülné. Csak jó tanács.
Közben lassan elindul a bejárati csarnok lépcsői felé, kezét kinyújtva, hogy Ophelia reményei szerint csatlakozzon hozzá.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. október 12. 11:19 | Link

Amira Loveguard

Nem látott még senki olyan évnyitót, ami ne bővelkedett volna nem jó, vagy nem a legdicséretreméltóbb tettekben, ez az idei se egy egyszerű ünnepség. Valamiért ma több ember is túlzott erőt érez magában, amit feltétlenül ki próbál adni. Az első ilyen, a Nagyteremben zajlik két rellonos között, ahol láthatóan már egy lány is igyekszik csitítani a kedélyeket, nem a legsikeresebben. Bár nem tudni, mit vártak, bennük mindig túlteng a versenyszellem, ezen a téren biztosan, így várható volt, hogy előbb vagy utóbb valami történni fog. Nem is telik bele nagy időbe, mire az első ütések megesnek, illetve a prefektuskisasszony, Amira személyében, megjelenik a helyszínen, hogy eligazítást tartson a feltűnési viszketegséggel küzdő párosnak. Bármi is a bújuk-bajuk, a feketeség tekintetét elnézve, senki nem lenne most a helyükben. Az öklökön kívül már eszközbevonással is működnek, értve ez alatt a repülő ülőalkalmatosságot. Valamiért az embernek olyan érzése van, mintha egy süketnek próbálna beszélni, de biztos csak az Igazgató úr beszéde nyomja el a csitítók hangját. A lány és a prefektus sem épp pozitív visszajelzésben részesül, szóval el is vágta magát, főleg a harciasabbnak tűnő Mihael előttük. Hiába próbálja őket termen kívülre keríteni, Kristóf miatt már kellően felhúzta magát Amira ahhoz, hogy maga tessékelje ki őket, ha így folytatják.
Amiért ennyire ideges lett, hirtelen furcsán is kezdte magát érezni, de ezt próbálta nem kimutatni. Az igazgató beszéde is a végéhez közelít, nem is az asztal felé megy, hanem inkább a Nagyteremből kifelé indul el. Émelyeg, szédül, tompa szúrást érez a hasában, amitől csak még inkább aggódni kezd. Nem szabadna a sok buta és felelőtlen ember miatt ennyit idegeskednie. Vélhetően ez még csak attól van, hogy megerőltette magát, ám a folytatásra még ő sem számított. Az évnyitó végszavára csődület indult meg kifelé, előbb egy elsős, majd egy közel hozzá hasonló korú rohant belé, majdnem fellökve őt, a hasába könyökölve nem kis hévvel és a falnak löki, amin felnyögött. Ha elég ereje lett volna, nyilván elkapja és elevenen nyúzza meg az illetőt, de csak annyira volt, hogy éppen ne essen össze egyből. A lépcsőház felé veszi az irányt, végig a falba kapaszkodva, de pár lépés után elsötétül előtte minden és egy tompa puffanás keretében, a hasára tapasztott kezével zuhan a földre. Már az elmúlt pillanatokban érezte, hogy baj van, most pedig, már biztos is lesz benne. Beverte a fejét, ahol le is horzsolta a halántékát, de ez a legkisebb problémája, arra tér majd magához, hogy vérzik, és szinte elviselhetetlen fájdalmat érez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. október 12. 16:31 | Link

Kuma és Ruu (zárás)


Fantasztikus érzés, hogy már nem egyedül veszek részt az évnyitón, és hogy új embereket – és egy aranyos nyulat - ismertem meg.  Nagyon örülök, hogy Ruu hozzánk csapódott, annyira vártam már, hogy megismerhessem őt. Ahogy áradozik Kumáról, és ahogy kacag! Ki kéne találni, ha nem lenne.
- Hát Kuma, lassan okosabb leszel nálam, ha ennyire szorgalmas vagy - nevetek a rá a plüssre. Hihetetlen, mekkora energiabomba van ebben a kicsi vattatömegben.
-Kumával emlékeim szerint a klubhelyiségben találkoztam, de már többször is láttam, amint elugrándozik mellettem –nézek rá a nyuszira, még mindig vigyorogva.  Picit arrébb csusszanok, hogy Runa le tudja rakni közénk Kumát.
A nyúl gombszemeiben kis sértettséget vélek felfedezni, mikor róla beszélek, így hát kénytelen vagyok kiengesztelni egy kis buksi simivel valamint egy finom sütivel.
-Sajnálom, ha megbántottalak, nem volt szándékos - nyújtok felé én is egy süti szeletet. - Csak hát nem minden nap találkozik az ember lánya ilyen ennivalóan aranyos plüssnyúllal, akinek semmi szüksége a gazdája támogatására, és önálló életet él.
Bízatóan rámosolyogtam Kumára, és én is elvettem egy muffint. Utoljára még odafordultam az igazgató felé, hogy meghallgassam a beszéd végét, majd a többiekkel együtt kimasíroztunk a nagyteremből.
Utoljára módosította:Lily Brown, 2013. október 14. 14:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 12. 18:24 | Link

Runa, majd a Rellon asztala meg Beethoven (megint Runa és haza)

*A lényeg az, hogy nem sikerült elkésnie, így nem kell lopakodó üzemmódra térni át még véletlenül sem. Ha Runa belekarolt, akkor be is mehetnek a Nagyterembe, ahol már hemzsegnek a diákok. Különösebben nem értékeli a nagy tömeget, ha neki is közöttük kell mozognia, de mivel ez az iskola hivatalos eseményeinek egyike, ahol diákként ott kell lennie, hát valahogy csak kibírja. Egyelőre a Rellon asztalánál telepednek le a lánnyal. A sárkány emlegetésére néz egy nagyot, majd nemet int a fejével, mielőtt megszólalna. *
- Génmanipulált füstokádó törpecsoda? Olyanom nincs, és tudom, házállat, blablabla... de Izére legalább nem kell külön engedély.*von vállat, kár volt felhozni a sárkányokat, bár akkor is ugyanez lenne a reakció, ha azt mondta volna Runa, hogy egy unikornist tart, de inkább nem mond semmit, mert Runa ismeri a véleményét, na és még a végén szentbeszéd lesz belőle, hogy már megint szűk látókörű és nem a helyzet teljes ismeretében ítéli meg a dolgokat. Lenyeli, amit mondana, és csak úgy magának megrázza a fejét, igyekezve elhessegetni az egész gondolatmenetet. Bólogat arra a jó memóriára, aztán szerencsére teljesen kizökkenti iménti gondolataiból a Schubert kotta emlegetése. A zene hálás téma, máris csorgatja a nyálát, képletesen mindenképpen. *
- Jól hangzik. Mondjuk most épp egy Berlioz capricciót akarok megtanulni, de egyelőre nehezen megy. Túl sokat hibázom benne. Azért azt elárulhatnád, ki is az a Matilda.*sóhajt egyet a capriccio említésére, majd máris kérdőn néz, mindenkit nem ismer egyelőre, egy keresztnév alapján főleg nem tud embereket beazonosítani. A rossz tapasztalatok említésére kezd csak csúnyán nézni igazán, elhúzva a száját is.*
- Persze, persze, de azért minden Rellonos velejéig romlott, minden svéd szőke és kék szemű, és sorolhatnám...  kicsit unalmas. Az embereket vedd számba, ne azt, hogy rellonosok voltak, mert aztán ebből az lesz, hogy minden rellonos idióta állat.*válaszolja a fejét csóválva, és nagyon komolyan néz Runára. Ő azt a részét ismeri, hogy egyesek hogy néznek rá, mert rellonos, pedig ő aztán nem egy Bateman, azt nyugodtan ki lehet jelenteni. Közben az igazgató beszélni kezd, így Runa egy kis időre még ott ragad. Mielőtt elinalna, elkéri azért azt a könyvet, és hamarosan inkább neki is lát az olvasásnak, Beethoven jobban érdekli, mint a körülötte zajló felhajtás. Persze, attól fülel, de a térdén ott pihen a könyv, és a tekintete a sorokat pásztázza, az egyedüli, amire felnéz, az a kviddics. Elgondolkodva pislog a beszélő játékvezető felé, lehet, hogy megpróbál bejutni a csapatba, akkor kevésbé fogják enni a fejét otthon, hogy folyton csak a hegedülés foglalkoztatja. Még eldönti. A kis zöld csomagot már látta a látómezeje perifériáján, amikor megjelent, de hozzá csak most nyúl és zsebre is teszi. Ahogy a társait elnézi, édesség van benne - Izé majd lelkes lesz tőle, mint ahogy mindig a szénhidráttól. Lassan azért becsukja a könyvet és ha minden beszédnek vége, akkor el is illan innen, mert ilyen zsibongásban nehéz figyelni arra, hogy mit is olvas, pedig egyre jobban érdekli. Még elköszön Runától, majd meg sem áll a hálókörletükig, ott is az ágyát célozza meg, hajnalig talán végére ér a könyvnek. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. október 12. 18:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 13. 19:30 | Link

Bemutatás, az évnyitó vége, majd távozásom

 Pár szót beszélgetünk Damjanovits úrral csendesen, szinte kamaszosan suttogva mígnem az igazgató kiejti az "új tanárok bemutatása" szókapcsolatot. Névsor és nem szerint oszt el bennünket, így engem másodikként említ meg. Nevem elhangzásakor a diákokra mosolygok, majd finoman meghajtom fejem feléjük és kollégáim felé is.
 Ezt jöveti még számos idegen név és arc felsorolása a hozzájuk tartozó tantárgyak megnevezésével együtt. Figyelek és igyekszem megjegyezni minden arcot, nevet és az adott kolléga által tanított tárgyat is. Ezt követően előkerülnek az ételek.
 Nekem egy finom meleg tárkonnyal fűszerezett raguleves a jussom, majd egy általam eddig Mátrai Borzaska néven ismert finom, répaszálas bundában sült töltött húsféleség, köretként párolt zöldséget kaptam hozzá legnagyobb örömömre. A desszertem pedig mi más is lehetne, mint egy masszív csokoládétorta, amit a nagyszüleim mindig úgy emlegettek, hogy Stefánia szelet. Minden része csokoládés a tetején keserű kakaópor a szórás.
 Bőségesen bevacsoráztam és az évnyitó is vége felé jár, néhány kolléga egymással beszélget, a diákok lassan szállingóznak kifelé a nagyteremből mint az őszi levelek, titokban csendesen. Úgy döntök ma nem kezdek bele semmiféle ismerkedésbe senkivel, lesz remélhetőleg jó pár évem rá. Ezért apró, de határozott lépteimet lakrészem felé veszem, hiszen ott is sok még a teendőm mire teljesen berendezkedem.
 Útközben páran, azok közül akik figyeltek köszönnek nekem, de nagy részük még mindig a lakoma hatása alatt áll és kábultan kóricálnak körleteik környékén. Csak mosolygok egyet rajtuk, és amikor elérem a bejáratot megérintem őrző ónixangyalomat, s közben kimondom a varázsszót mellyel azonosít, majd belépek és a holnap csodájának reményében zárom be magam mögött a nehéz ébenfa ajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 15. 12:06 | Link

Lyra & Kath & Blaise  Kiss

Nem akartam erre kiérni, nem hittem volna, hogy ők ketten egymásnak is tudnak esni, hisz... az utóbbi időben szinte elválaszthatatlanok voltak, és mindketten valamilyen szinten fontosak nekem. Nem akarok én lenni a vízválasztó, sem az, aki rendet tesz, mégse tudom megjegyzés nélkül hagyni Kath megnyilvánulását. A helyzetemen az sem könnyít, hogy Lyra belém kapaszkodik, tudom, nem ok nélkül. Sose érne hozzám spontán, tudja, hogy nehezen viselem, és tiszteletben is tartja.
- Lehet, ettől függetlenül még visszavehetnél. Ne őt hibáztasd azért, mert te többet láttál valamibe, amibe nem kellett volna - nem kenyerem a tapintat, sem a kép mutatás, ha már egyszer arra vetemedek, hogy megosztom a véleményem, akkor nem köntörfalazok, mert nem vall rám.  Annak viszont örülök, hogy nem mérgesedik el a helyzet, még annak ellenére is, hogy marhára nem így terveztem az év nyitót. Örülnöm kéne, mert az egyetlen ember, aki már több hete elvisel maga mellett úgy, hogy egy rossz szót nem szól, pedig olykor igencsak lenne oka rá, bent vár. Mégse tudom rávenni a lábaim, hogy meginduljak, még akkor sem, mikor Lyra figyelmeztet. Szemeim mindvégig Kathen tartom. Van benne valami, tényleg olyan, mintha bármelyik pillanatban robbanhatna, de nem érdekel, sose hátráltam meg, és eztán se fogok.
Legalább a végeredmény kedvező. Bár hamar egyedül maradok a kihalt folyosón, legalább nem estek egymásnak, és remélhetőleg bent sem vettek észre semmit ebből, nem hiányzik egy újabb dráma.
Persze Blaise meg is jelenik, aminek őszintén örülök, hozzá is bújok.
- Klassz év lesz - sóhajtok fel és a nyakába fúrom a fejem. Szükségem van rá, és lesz is. Ha ez végig így megy... nem szabadna egymást okolniuk, és én nem akarok választó vonal lenni. Lyra fontos... de Kath is, és ha ezek így viszonyulnak egymáshoz egész évben...
- Kath amúgy normális, csak... megviselték a dolgok.. - veszem egyből védelmembe, elvégre a szobatársam, ismerem már annyira, hogy ilyet ki tudjak jelenteni bátran.
- Általában... neked még nem tűnt fel? - halványan bár, de rámosolygok egy vállvonás kíséretében. Néha tényleg úgy érzi az ember, hogy önkéntelenül került be a prefekta szappanoperájába, nekem meg ez nem hiányzik.
- Lyra meg tudja védeni magát... én meg... a szobatársam, nem kerülhetem folyton Blaise - ezzel nem arra célzok, hogy nem lennék vele, ha tehetném, az időm minden egyes percét rajta csüngve tölteném, de Kathet se kerülhetem, szüksége van rám, és Lyrára is, hiába nem látja be, ahogy a vörös se, tudom.. De hogy fogom én ezt megoldani..
- Volt valami érdekes? Jól laktál? - fogom meg a kezét, hogy minél előbb elhúzhassunk innen. Ma már elegem van a kastélyból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 16:19 | Link

Eris - bünti
Október 28. délután 4 óra

Végre eljött ez a nap is, ami pont tökéletes a bűntetőmunka elvégzésére. Annyira vártam már, hogy csak na. Magyarul bár ne kelljen elvégeznem ezt a feladatot, semmi kedvem hozzá. Bár lehet, hogy csak az a bajom, hogy egy olyan személlyel kell töltenem ezt a délutánt, akit nem igazán szívlelek, és akkor még szépen, enyhén fogalmaztam. De szerintem mindenki ugyanígy érezne iránta, ha azt kellett volna elszenvedniük, amit nekem az alagútban. De hát nincs mit tenni, ezt a feladatot kaptuk, így kötelesek vagyunk megcsinálni. Ma reggel küldtem egy baglyot Erisnek, egy levéllel, amibe azt írtam, hogy délután négykor legyen a nagyteremben, a bűntetőmunka végett, bár be kell valljam, örülnék ha nem jönne. Már a megbeszélt idő előtt fel órával elindultam, mert valahonnan még takarító eszközöket is kell szereznem, így a szertárfelé indulok el, ott biztos akad valami, ami nekem, és Erisnek kell. Ott találok is néhány vödröt, felmosórongyot, és 1-2 nagyobbacska szivacsot is, még persze takarítószert is. Ezekkel a kezemben, s a hónom alatt megyek a Nagyterembe, a bűntetőmunka helyszínére. Még van tíz perc, míg négyet üt az óra, így gyorsan leszaladok még a konyhába, ahol kaptam is valamilyen csokis sütit. Ja, és a kis kísérőmről se feledkezzünk meg, Mogyoróról, aki mindenhova követ, soha nem hagy magamra,  neki kérek pár szem mogyorót, ha akad, és szerencsére volt néhány szem, azt készségesen ajánlották fel a szőrmóknak, ki jókedvűen majszolja azt. Mikor visszatérek a Nagyterembe, leülök az egyik asztalhoz, s ott várom, hogy megjöjjön Eris.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 28. 16:56 | Link

Büntetőmunka la Keiko

* A büntetőmunka napja. Kint gyönyörűen süt a nap, no nem mintha ez Erist meghatná, de bosszantó a tudat hogy ilyenkor itt kell rohadnia a kastélyban. Még ilyet! Méghogy ő pálca nélkül takarítson?! Mintha csak otthon lenne... Befordul a nagyterem hatalmas ajtaján a terembe. A délutáni uzsonnáikat majszoló diáklányok és fiúk cseverésznek nevetgélve, de a büntetőmunkatársát sehol sem látja. Nem is baj - gondolja. Ha nem lesz itt időben, ő is elmegy. Bár nem szívesen, mert nem vonatna le a házától pontokat. A szokásos acélbetétes csizmáját viseli és a hosszú kötelező iskolai talárt. Alatta megbújik az egyik sráctól ellopott póló, ami jóval nagyobb rá, és a Dominictól csent nadrág egyikei. Mit neki tisztelet, elveszi ami neki kell. És még nem is fel se tűnik másoknak, mert mindent rejt a talár. Ápol és eltakar, ez milyen igaz. Ezúttal nem veszi fel a csuklyát, hagyja hogy néhány diák összesúgjon az asztalánál mikor meglátják. Kényelmesen odasétál a Rellonosok asztalához és elvesz róla egy zsömlét. Megkeni egy kis összetört tonhallal, amíg nem jön a másik, addig ezt eszegeti, ma még nem is evett. Megérkezik az ajtónál a kis áldozata, felemeli rá a tekintetét és halványan elmosolyodik. Úgy tűnik a csajszi mindent hozott magával ami kell a takarításhoz. Kár. Be kellett volna zárni valahova hogy pontokat vonjanak le miatta, mert nem végezte el a büntetőmunkát. Megeszi a tonhalas zsemle maradékát és odamegy a lányhoz. Egy szó nélkül elveszi az egyik vödröt és a felmosórongyot. *
~ Ez így úgy értelmetlen, ahogy van. Nemsokára vacsoraidő és összetapicskolják amit feltakarítok. ~
* Nem törődve a másikkal fogja a cuccait és elmegy a terem Rellonos végébe. Az bizony csillogni-villogni fog, nyalhatja is róla a kiöntött tejecskéjét az a szemét Dominic. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 17:25 | Link

Eris és a bünti

Eris csakhamar meg is érkezik, nem túl nagy örömömre, és az ő szokásos módján - mivel én csak ilyennek ismerem őt, bár még csak most találkozunk másodjára - gorombán, szótlanul, és elveszi a cuccait. Ugyanúgy néz ki most is, mint akkor, talárja eltakarja ruháját, viszont egy apró dolog más, mint akkor. A csuklya nincs a fején, pedig én azt hittem, hogy azt mindig magán hordja. Na mindegy, úgy látszik, hogy nem igazán akar velem foglalkozni, ami egy jó pont már nála. Addig jó, míg hozzám nem szól, vagy bármit is csinál, ami ellenem van. Ő a rellonosok asztalához megy, én pedig a kékek asztalához, ami szerencsére a legtávolabb van a rellonosoktól, így nem kell a csajjal foglalkoznom túl sokat,de azért néha odapillantok, hogy lássam dolgozik-e. Szerencsére igen, legalábbis akkor, amikor én odapillantok, a köztes időben sajnos nem tudom mit csinál, hátul nincs szemem. Elég gyorsan haladok a felmosással, hisz semmi, senki nem zavar meg, bár azért az kicsit nyomaszt, hogy az itt lebzselő diákok mind engem, és Erist figyelik, és összesúgnak a hátam mögött. Mikor egy kis pihenőt tartok, afelé az asztal felé pillantok, ahol Mogyoró ült, és a manóktól kapott mogyorót eszegette,viszont nagy ijedtemre, ő már nincs ott. Istenem, miért kell mindig ezt csinálnia? Amint meglát ez a kis szőrmók valamit, vagy valakit, aki vagy ami érdekesnek néz ki számára, azonnal odamegy hozzá. És most is ez történik, csak nem tudom most, hogy hová készül. Rémülten nézek körbe, hátha meglátom, és szerencsére meg is találom, de nagyon rossz irányba megy, Eris felé. Féltem őt, mert az a csaj ki tudja mit tenne vele, ezért gyorsan eldobom a kezemből a felmosórongyot, és szapora léptékkel indulok feléjük.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 28. 17:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 28. 17:37 | Link

Büntetőmunka la Keiko

* Magában egy dalt dudorászgat, valószínűleg most íródott a fejében... Olyasmiről szól hogy ha legközelebb megtalálja azt az álnok fiút, aki prefektusnak meri nevezni magát, kitépi a nyelvét, aztán megeteti valami vadállattal. Aztán persze jön a srác pálcája, amit beledob egy vulkánba. Vagy előbb kéne a pálcát beledobnia? Megáll egy pillanatra a takarításban és mikor megegyezik magával, hogy igen, a pálcától kell először megszabadulnia, tovább folytatja a felmosást. *
~ Terítem az asztalodat, te kis ... ~
* Nyomdapapírt nem tűrő kifejezések sorozata. Visszatérve dúl-fúl magában, amiért ilyen alantas munkát végeztetnek vele, amikor ő csak ellátta egy haszontalan diák baját. Nem is érti hogy mit keresnek ilyenek egy iskolában. Először tudja az ember megvédeni magát, aztán jöjjön a többi. De ő még csak erre se volt képes. Gondolataiból valami motoszkálás rángatja ki. Egy felmosórongy eldobódik, két fürge láb szalad felé. Felpillant. A másik lány felé szalad, ijedt arckifejezéssel. Mi történt? Egyik szemöldökét felvonja, és körbe se kell nagyon néznie; látómezejéből kitűnik hogy mi a riadalom oka. *
- PATKÁNY!!!
* Üvölti és eldobja a felmosót, előkapja a pálcáját - amivel ugye a büntetőt nem lehetne végezni, de arról nem volt szó hogy nem lehet nála és az állat felé irányítja. Eris ösztönösen utálja az állatokat, meg tudja ugyan különböztetni őket ha nagyon akarja, de a rágcsáló az rágcsáló. A legelső varázsigét kiabálja, ami csak eszébe jut. *
- Wasser!
* Kiáltja és egy locsolócsőnyi víz zúdul máris az állatka felé, arrébsodorva azt. Nem akarja ő bántani, de ne jöjjön a közelébe, piszkítsa inkább a másik lány részét. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 17:58 | Link

Eris

Eleinte még miden rendben van, ő is, és én is nyugodtan takarítunk a lehető legmesszebb egymástól, s abban reménykedtem, hogy ez így is marad, és nem lesz semmi galiba. De a szerencse mostanában nem akar mellém állni, így természetesen most sem kerül el a baj. A kis drágaságom, Mogyoró megint csak galibát okoz, bár ez nem az ő hibája, hisz csak egy szegény, ártatlan butuska állat. Mondjuk szerintem elég értelmes tud lenni néha, de még elég fiatal, és igen kíváncsi a természete, így gyakran elkóborol, nem kis ijedtemre. Persze ebből olyan magy baj nem szokott lenni, most viszont, nagy bajba kerülhet, ha gyorsan nem lépek közbe, ugyanis bele se merek gondolni, hogy Eris miket művelne, ha meglátja őt. Rögtön elkezdek feléjük szaladni, de úgy látszik már későn, hallom a lány hangját, majd a pálcája is elő kerül, amit egyenesen a mókusra szegez. Ekkor gyorsabbra veszem a tempót, de még ez sem elég ahhoz, hogy időben odaérjek, a vízsugár eltalálja őt, és hátracsúszik egy jó pár métert, már csuron vizesen, s épp a lábam előtt áll meg. Felveszem, és megnyugtatás képpen elkezdem őt simogatni, nem érdekel, hogy vizes-e vagy sem, aztán tekintetem bosszúsan a lányra szegezem, ami szinte már villámokat szór.
- Ezt most muszáj volt?!? Hogy tehetted? Azonnal kérj bocsánatot! - rivallok rá a lányra, bele se gondolva, hogy erre a hangnemre mit fog reagálni, most csak Mogyoró miatt aggódom. Szerencsére nincs semmi különösebb baja azon kívül, hogy vizes lett, csak egy kis enyhe sokkot kapott, amit abból tudtam leszűrni, hogy valamiféle nyöszörgésre hasonlító hangokat ad ki. - Jól van, nincs semmi baj, Mogyoró. - mondom, most már a mókust nézve, aki egyre jobban megnyugszik a tenyeremben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 28. 18:14 | Link

Büntetőmunka la Keiko

* Az állat végigcsúszik egy pár métert a vízsugár hatására, majd mikor a másik lány felveszi és simogatni kezdi, Eris elfintorodik. És arra kéri hogy kérjen bocsánatot? Ő?! ETTŐL?! *
- Szerintem inkább ereszd el az erdőben. Sok betegséget terjeszt és kint jobb helye lenne a természetes élőközegében.
* Morogja oda és bár nem teszi el a pálcáját, visszasétál a felmosórongyhoz. A legjobb lenne egy pálcalegyintéssel eltakarítani, de azt kiszúrná itt pár pletykás diák, úgyhogy inkább a saját kezével lát neki. *
- Bocsánatot... egy ostoba patkánytól... persze...
* Motyogja az orra alatt alig hallhatóan. Megáll egy percre, felnéz, a másik lány pedig még mindig azt a vizes szőrgombócot simogatja. Felegyenesedik. *
- Ha azért hoztad hogy összepiszkítsa az én részemet, megetetem az első macskával. Folytasd a munkát, ha megint miattad kerülök bajba, nem csak a kezedet meg a lábadat nem fogod tudni használni.
* Tekintete elszánt, most már kezd ebből a csitriből elege lenni. Visszatér a saját munkájához, de résen van, nehogy a másik valami meggondolatlanságot kövessen el. Egy nagyobb folthoz ér, amit jobban elkezd sikálni. Feltűri a talárja ujját és előtűnik hófehér, anyajegy nélküli bőre. Belemártja a szivacsot a tisztítószeres vödörbe, kicsavarja és visszatér a padlón lévő folthoz. Reméli hogy az asztalokat nem neki kell letakarítania, az úgy is magától szokott változni. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 18:42 | Link

Eris és a bünti

Én valahogy másféle reakcióra számítottam, hogy majd kiborul és leátkoz, mint a múltkor, de nem. Most viszonylag tűrhető volt a reakciója, már amennyire, bár még ezen is van kivetnivalóm,de úgy látszik fejlődik a csaj.
- Na azt várhatod. Előbb vájom ki kanállal a szemeimet, minthogy őt elengedjem a vadonba. - Vetem oda neki ugyanabban a hangnemben, ahogy eddig is, bár azért már valamelyest érezhető, hogy kezdeti riadalmam kezd enyhülni, sőt, már le is csillapodott. - És ha nem látnál a szemedtől, ő nem patkány, hanem mókus. - mondom még utoljára, mielőtt sarkon fordulnék, hogy visszamenjek eredeti helyemre, s folytassam a munkám ott, ahol abbahagytam. Azt hittem ennyivel már le van rendezve a dolog, és többet még csak rám se néz a csaj, de a szerencse még mindig nem pártolt át mellém. Azoktól a szavaktól viszont, amiket hozzám vág, felmegy bennem a pumpa, alig bírom megállni, hogy ne rontsak neki.
- Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni, esküszöm nem állok jót magamért. Világos? - kérdezem felvont szemöldökkel, s arcom egyre jobban vörösödik a dühtől. Senkinek nem engedem, hogy bántsa azt, akit szeretek, és Mogyoró már azok közé tartozik, nem engedem meg holmi kis rellonos csajnak, hogy bántsa, és ha ehhez meg kell küzdenem vele, ám legyen. De eddig még úgy áll a dolog, hogy semmi nem lesz, de csak addig míg nem nyúl ártó szándékkal a kis mókushoz.
- Hogy miattam kerülnél bajba? Megint? Ugyan, ne nevettess! Ha te normálisan tudtál volna akkor válaszolni arra az egyszerű kérdésre amit feltettem, akkor most nem kéne ezt csinálnunk. - mondom neki, a végén egy halvány fintorral az arcomon, majd Mogyorót visszateszem az asztalra, és folytatom a munkát, de azért a fél szemem rajta tartom a rellonoson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 28. 19:01 | Link

Büntetőmunka la Keiko

- Tehát ennyire ragaszkodsz hozzá. Akkor vagy nincsenek barátaid, vagy rágcsálók neveltek fel.
* Végignéz a lányon. *
- Mindkettő megtörténhetett.
* Ragaszkodás. Nem szabad. Se tárgyhoz, se élőlényhez. A tárgyak elromlanak és elvesznek, az élőlények elárulnak és meghalnak. Ez az élet rendje sajnos, minden elvész, így az ember senki másra nem támaszkodhat, csak magára. Ezért neki sincsen barátja, nem is lehetett soha. Az egyetlen ember akihez a vér miatt kötődik, az az anyja. Na meg a soha nem látott apja, aki után fog majd egy kicsit kutakodni hogy többet megtudjon. *
- Igen? Hát ha a közelembe merészkedik, nem csak egy ujjal érek hozzá.
* Veti oda mogorván. Nem szándékozik most senkit sem meggyilkolni, csupán a penészt, ami beette magát az asztalok lábánál. Legszívesebben viszont valami szájeltüntető varázslattal befogná a csaj száját hogy fejezze már be a hisztit. Nem tűnik valami nagymenőnek, kétli hogy nonverbálisan is képes lenne varázsolni. A locsolóvarázslattól kilőtt víz az Eridon és a Navine asztala között húzódik, egyfajta választó vonalként kettőjük között. A Rellonos oldallal végzett, most jön a következő, az Eridon asztala körülötti rész. Ha a másik nem végez időben a sajátjával, akkor nekiáll majd a harmadik asztalsor részének is, de most elvan ezzel. Vödörbe mártás, csavarás, sikálás. Lopva elkapja a másik fintorát, aztán vissza is néz a saját kis területére. *
- Vigyázz, mert úgy marad az arcod.
* Szólal meg azzal a hangnemmel, amivel Keiko Legrosszabb rémálmává titulálta magát a legutóbb. A tisztítószer némiképp kipirosította a kezén a bőrt, úgy tűnik annyira érzékeny hogy nem bírja. Csak kerüljön a keze közé az a prefektus, ellátja majd a baját. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 19:37 | Link

Eris és a bünti

Ez a csaj kezd az idegeimre menni. De nyugi, amíg nem támad, nekem sincs okom rátámadni, legalábbis elviekben. GYakorlatilag pedig számtalan okom lenne rá, kezdve a múltkori esettel. De nem tehetem, azzal csak még nagyobb bajba kerülnék, amihez meg semmi kedvem. Megfordul a fejemben másik lehetőségnek az is, hogy egyszerűen nem veszem őt figyelembe, mintha itt sem lenne, de azt rögtön el is vetem, mert akkor talán gyávának nézne, és csak még tovább nyomatná a hülyeségeit, azt meg már nem bírnám tovább, így is mindjárt felrobbanok.
- Chh, bagoly mondja verébnek. - csak ennyit mondok, és már sarkon is fordulok, hogy visszamenjek a helyemre, de közben még a vállam felett hátranézek, és így folytatom: - És nekem vannak barátaim. Viszont neked kétlem hogy lennének.
Visszatérek a padló felsúrolásához, ami szerintem elég hamar megvan, végül is a Levitások nem esznek disznó módom, és nem volt tiszta mocsok a padló, szerencsére.
- Törődj a magad dolgával, és inkább takaríts, mint a szádat jártasd. - Felelem neki halványan elmosolyodva, majd mivel a levitás területtel már végeztem, így átmegyek a navinés területre. Itt ugyan kicsit közelebb vagyok Erishez, és érzem is  a belőle áradó negatív érzéseket, mégsem foglalkozom vele, mégcsak rá se pillantok, mintha itt se lenne, közben halkan dudorászni kezdem az egyik kedvenc dalomat, amit anyu szokott mindig énekelni, mikor takarít. Az idő többi része viszonylag gond nélkül eltelik, s most már Mogyoró is nyugton van, és csendben figyeli az eseményeket. Ezzel a résszel szerintem hamarabb meg is vagyok, mint az előbbivel, így jó alaposan kicsavarom a vizet a felmosórongyból, majd az egyik padra ülve várom hogy Eris is végezzen.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 28. 19:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 28. 19:56 | Link

Büntetőmunka la Keiko

- A barátok a gyengéknek valók. Csak hátráltatják az embert.
~ Mert bizalom nem létezik. ~
* Az utóbbit csak magában gondolja, az előbbi mondatokat pedig nyugodtan mondja, tisztázó hangnemben. Nem kellenek barátok annak, aki egyedül is elég erős. A csatlósok már más tészta, de az emberi kötődések feleslegesek, mert minden elmúlik, az ember csak magára számíthat. A végén úgy is mindenki egyedül hal meg, senki nem lesz ott mellette, az apja is egyedül ment el. Már ha elment, legalábbis a sírfeliratán ez volt olvasható "Hakuron Kowai". Alatta semmi "Barát, férj és megértő apa", vagy a tipikus "Örökké szeretünk", mint a kisállatok neve alatti feliratokon. Sosem ismerte. De annyi biztos, hogy ő is ilyen letisztultan gondolkodhatott, nem csépelték el a sírfeliratát sem semmiféle nyálas klisével ami úgy se igaz.
Lassan az Eridon asztalsor végéhez ér, Keiko már a Navinét csinálja. Gusztustalannak érzi hogy egy ilyennel kell megcsinálnia a büntetőt. Legalább akkor egyedül kellett volna jönnie, nem egy ilyen szerencsétlen mókusbolond idiótával. Szép lassan végez, megtörli a homlokát, érzi ahogy csípi a kezét a tisztítószer és most az ostobasága miatt a homlokát is érte a vegyszer. Hát ez hiányzott még. Ahelyett, hogy leülne a legközelebbi asztalhoz, ami az Eridonosoké, inkább a Rellonosok asztalához húzódik vissza. Semmiféle ismerős arcot nem lát, de úgy is mindegy lenne. Leül, rákönyököl az asztalra, ujjait összekulcsolja és a szája előtt helyezi el, persze hogy ne érjen hozzá, mert azt is csípné. Lassan olyan piros lesz a keze, mintha vérbe mártotta volna, de akármennyire csípi is, a ragadozó tekintetével Keikot és a kis patkányát vizsgálja. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 20:26 | Link

Eris és a bünti

- Szerintem meg a barátok épphogy segítik az embert, hogy erősebbé váljon. - Felelem, már teljesen nyugodt hangnemben, és normálisan. - Mert ha a barátaim nem lennének, ez a beszélgetés sem így folyt volna le. Barátokra mindenkinek szüksége van. - egészítem ki azt az egy mondatot, közben halványan mosolyra húzom a szám. Már nem is vagyok dühös, nem érzek olyan nagy ellenszenvet a lány iránt, sokkal inkább sajnálatot, és egy kis együttérzést. Nem is, igazából nem is megérteni, hogy ő mit érezhet, így nem tudok teljesen együttérző lenni vele. Nekem mindig volt egy igaz barátom, aki mellett nem éreztem magam egyedül, aki segített a bajban, én voltaképp soha nem voltam egyedül. De ez a lány, talán csak a szülei voltak ott neki, vagy még ők sem. Tisztán látszik, hogy még soha nem volt barátja, akiben megbízhatott volna, ezért vált ilyenné.
A bűntetőmunkát eztán folytatom, mintha mi sem történt volna, s mire végzek, már Eris is végez az Eridonos asztalsorral, s a saját asztalánál ül, teljesen egyedül. Megtehetném azt, hogy úgy teszek, mint eddig, hogy nem foglalkozom vele, és visszamegyek a szobámba, de nem, én hülye épp az ellenkezőjét csinálom. A vödröt, és a felmosórongyot az asztal mellé lakom le, Mogyorós beteszem a talárom tágas zsebébe, mivel már eléggé elfáradt szegény, és ott szerintem nyugodtan tud majd pihenni, ra is fér, az előbbi nagy sokkhatás miatt. Én pedig elindulok a rellonos asztalsor felé, pontosabban Erishez megyek, aki mellé le is ülök, egy barátságos, és kedves mosollyal az arcomon, amit eddig tőlem még soha nem láthatott, ha akarja ha nem. Na, erre mi lesz a reakciója?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 28. 21:03 | Link

Büntetőmunka la Keiko

* Ha Eris tudná hogy az imént sajnálatot éreznek iránta, rögtön bedurranna az agya és a körmeivel esne Keiko torkának. De szerencsére nem gondolatolvasó és az emberi érzelmeket sem tudja leolvasni mások szeméből. Csak a sötétség van, ami egész eddigi életében jutott neki. A barátos kiegészítésre megvonja a vállát. Nem fog egy olyannal vitatkozni, aki nem tudta őt legyőzni. Hiszen akkor ő lenne a szamár, és ő ennél okosabb.
Amint végzett a munka rá eső részével, a saját asztalához vonul és onnan nézi a másik lányt. Az pedig odalibben és mellé ül le. Amíg közeledik Keiko, Eris nem tudja hova tenni hogy erre tart, amikor pedig a Rellonosoknál foglal ő is helyet - anélkül hogy bárki ezt megengedhette volna, egy bájos mosolyt lejt a sötét szemű lány felé. Eris elfintorodik. *
- Mit akarsz?
* Közben pedig eszébe jut, hogy a patkány valahol ott lapul a másik zsebében, vagy a talárja alatt. Kezd ideges lenni amiatt az állat miatt, megannyi betegséget terjesztenek a rágcsálók, ezeknek nem emberi kézben van a helyük, hanem odakint. Nem állatvédő ő, hogy kitessékelje őket a vadonba, ahol lenniük kéne, de azt _akarja_ hogy ott legyenek, ahol lenniük kéne. A lényeg, hogy ne az ő közelében. *
- Bökd ki, nem vagyok jó kedvemben.
* Ez persze így nem igaz, de kezd felmenni a pumpája szépen lassan a mókus közelsége miatt. Megkordul a gyomra, ma még azt az egy zsömlét ette meg, amit a takarítás előtt benyomott. Csíp a keze, kicsit égeti a homlokát is a vegyszer, és koránt sincs ínyére jópofizni ezzel az akárkivel, aki most ide juttatta ebbe a helyzetbe. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 21:32 | Link

Eris és a bünti

Néha már fel-felvillan annak a reménye, hogy Eris, talán nem is olyan rossz, mint azt először hittem, Sokkal inkább egy lány, akinek még soha nem is voltak barátai, így nem is érti meg, hogy mi abban a jó. Igen, jelen pillanatban így látom a helyzetet, de ezt inkább nem mondom ki hangosan, mert a végén még lecsapna mint a taxiórát. Miután végzek a takarítással, egyszerűbb lenne az a megoldás, fogom magam, és kimegyek a nagyteremből, mintha mi sem történt volna, de én nem így teszek. Helyette inkább épp az ellenkező irányba indulok el, amerre Eris is van, és erre szerintem ő sem számított - be kell valljam, először én sem -, de leülök mellé, megtartva a kellő távolságot, ami már nem zavaró. Mondjuk őt láthatóan már az is zavarja, hogy én ide mertem jönni, ezt a fintorából, és hanghordozásából következtettem ki.
- Tán nem szabad ide jönnöm? - kérdem,majd halkan elnevetem magam, ami teljesen barátságosan hangzik, és kedvesen, nem pedig olyan ellenszenvesen, mint ahogy ezelőtt beszéltem hozzá. Bár akkor még másképp vélekedtem róla,de pár perc alatt sikerült megváltoztatnia a nézetemet, és most már próbálok azon lenni, hogy összebarátkozzak vele, bár tudom, hogy az nem lesz könnyű falat.
- Csak beszélgetni szeretnék. - Bököm ki végül a választ a kérdésére, közömbös hangnemben, és egy félmosolyt megeresztek a lány felé. Remélem most már valamennyire megenyhül, és szóba elegyedik velem, kedvesebb hangnemben. Ha viszont nem, akkor inkább elmegyek innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 29. 10:48 | Link

Büntetőmunka la Keiko


* Remény? Mire? Hogy Eris bárkivel is barátkozni fog? Nem olyan fából faragták őt, nem bizony. A lány megkérdezi, hogy nem szabadna-e idejönnie, Eris pedig komoran a bal mutatóujját az asztalra böki. *
- Rellonosok asztala. Kötve hiszem hogy te az lennél.
* Megint megkordul a gyomra és igyekezvén nem törődni a másik lánnyal, elvesz mégegy zsömlét amit szintén tonhalpástétommal ken meg. Kell a fehérje, ma ki akar menni futni aztán edzeni is rendesen. Épp hogy beleharapna az ízletes szendvicsébe, megint hall egy feltevést. Vagy inkább egy ábrándot. Beszélgetni. Vele. Az Eris-idegességmérő vészesen emelkedik. Leereszti a szájától a szendvicset és flegmán kigúnyolja amit az imént a lány mondott, eltorzítva a hangnemet. *
- Csak beszélgetni szeretnék. Beszélgess a patkányoddal és húzz el az asztaltól!
* Így. Ez talán megteszi. Mindenesetre a pálcája azért kéznél van ha használni kell, mert ha nem megy el ez az idegesítő lány, akkor megint meg fogja átkozni, abban viszont nem lesz köszönet. Annyi a bökkenő hogy mások is vannak a teremben és megint büntetőt zúdíthatnak a nyakába, de amennyiben teljesen felhúzza ez a kis csitri, akkor ez sem fogja érdekelni. Megint bele akarna harapni a finom zsömlébe, de úgy tűnik hogy a lány nem tágít. *
- Még mindig itt vagy?
* Morog Keikora szúrós szemekkel. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. december 3. 23:23 | Link

A tesóm

Ahogy azt a cukorkásdobozba épített postacsomagküldő rendszer segítségével ledumálták, december 21-én az ikrek randira készültek a Nagyterembe. Farkas nagy gonddal készülődött a találkozásra, pedig igen éhes volt már, a reggeli pedig a nap legfontosabb étkezése. Bár a testvérek a tízórainak, az uzsonnának, az ebédnek és a vacsorának is lelkesen álltak neki, nehogy megsértődjön valamelyik vagy ilyesmi.
A Navinés először két oldalra fésülte a haját, de az valahogy nem illett hozzá. Előrefésülte hát az egészet, de pár másodperc forgolódás után ezt a viseletet is leszavazta. Még jó időt eltöltött azzal, hogy megtalálja a megfelelő frizkót, de ez nem az újítások napja volt. Végül a szokásos felfelé lőtt sérónál állapodott meg. Ráakasztott egy kis zöld gömböt is, amit az egyik az ünnep közeledtével a kastélyban feldíszített karácsonyfáról vett kölcsön. A keményre lakkozott haj miatt esélye sem volt a dísznek lepotyogni, pedig még csak aztán állt neki Farkas kiválasztani a ruháit. Nem sokan értik, miért király a skótszoknya. Farkas értette. Azt húzott hát fel egy hozzátartozó inggel és a hidegre való tekintettel a zekéjét is rávette. Már novemberben zöld fenyőket varrt erre, amikor elkapta az ünnepi hangulat szóval még a díszgömbjéhez is illett. Még hirtelen eszébe jutott valami, a zsebébe tömött egy furcsa tárgyat, és tip-topnak nyilvánította magát.
Farkas így karácsonynak öltözve vonult a Nagyterembe magával cipelve a dobozt is, amit öccsének szánt. Az utóbbi időben kerülte Félixet, és erre jó oka volt. Először az, hogy szégyellte magát, amiért már december eleje van, de ő még mindig nem találta meg a megfelelő ajándékot másik felének. Aztán amikor meglett, akkor azért találkozott vele érezhetően ritkábban, mert félt hogy idő előtt elárulja a meglepetést. Félixnek nem nagyon kellett megerőltetnie magát, ha ki akart valamit szedni Farkasból, ezt pedig idén nem kockáztathatta meg.
Tegnap a Navinések asztalánál reggeliztek, ezért ma az Eridonhoz ült le a fiú várva öccsét. Az ajándékdobozt a pad alá csúsztatta lábával, hogy ne legyen feltűnő, és bár tényleg kopogtak a szemei, még nem nyúlt az előtte tornyosuló étkekhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. december 7. 12:20 | Link

Bátyám

Annak ellenére, hogy Farkas minden lehetséges módon kerülte Félixet, a fiatalabb fiú kreatív volt és kitartó, így alkalmanként láthatta a testvére elsuhanó, gravitációnak ellentmondó frizuráját. Persze ez messze nem volt elég Félixnek, így aztán kénytelen volt egyéb módon érintkezni a rendesebbik felével. Ebben segített neki az üzenetküldő rendszer, és meglepő módon Benji is. Félix megírta neki, hogy mennyire hiányolja a testvérét, és hogy miket mondana neki, ha el tudná érni, és meglepő módon a következő, Új-Zélandról érkezett válaszlevélben ott volt Farkas válasza is, nem csak Benjié! Aztán az egész bújócskázás új ötletet adott Félixnek, így ahányszor a Navine felé kanyarodott, hagyott valami üzenetet Farkas ágyán vagy asztalán, és persze a karácsonyi készülődés jegyében olykor mézeskalácsot, szaloncukrot vagy mandarint is csempészett oda. Erre aztán Farkas is hasonlóan reagált, így rendszerint Félix cuccai között is rejtőztek ilyen apró meglepetések, amik elviselhetőbbé tették az elmúlt napokat.
De ma reggel végre véget ért a kényszer-szünet! Az eridonos tetőtől-talpig piros hacukába bújt, és miután felállította a haját, felapplikált mögé egy Mikulás satyakot is. Aztán a szobatársai segítségével becsomagolta magát színes csomagolópapírba, úgy hogy csak a feje meg a lábai maradtak szabadon. Gil valamivel korábban leosont a nagyterembe, és Farkas közelébe, az asztal alá rejtette Félix ajándékát. Azt, hogy hogyan oldotta meg a feladatot, Félix nem tudta, mert ő még azzal volt elfoglalva, hogy megközelítse a Nagytermet: ki gondolta volna, hogy kéz nélkül ennyire megváltozik az ember egyensúlyérzéke?!
Szerencsére egyben leért, és miután egy levitás segített neki bejutni az ajtón, szép csöndben Farkas mögé lopakodott, és hátulról hozzádörgölte az arcát a testvére nyakának.
- Meglepetés!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. december 7. 13:22 | Link

Öcsibogyó

Hát a meglepetés az biztosan megvolt, Farkas majdnem lefejelte a tányérját a váratlan dörgölőzéstől.Nagy szerencse hogy a fiú nem azok közé tartoznak, akiket ha megijesztesz egyből lekaratéznak, különben Félixnek is meglett volna a meglepetés monoklija karácsony alkalmából.
- Ef - kiáltotta hátra fordulva félig rémülten félig megkönnyebbülten Farkas hat perccel fiatalabbik kiadását meglátva. Meg is szorongatta Félixet aztán megcsodálta kicsit gyűrött öltözékét.
- A Jézuska létezik! - állapította meg és feltépte a szürke mikulásos csomagolást. - Pont ilyet akartam!
Az ötletet Farkas nagyon eredetinek találta és büszke is volt egy kicsit, mert ha mások egy ikertesót kérnek karácsonyra, nekik nem jön be olyan könnyen. Hálás volt azért, hogy neki van egy ikre. Nem nosztalgiázott olyan sokat, rátért a lényegre.
- Vuklup. Ae-homm?
Az asztal felé fordulva bundáskenyeret kezdett halmozni a tányérjaikra. Az ajándék rá eső része reggeli után lesz a legjobb. Evés közben viszont teli szájjal meg lehet beszélni azokat a dolgokat, amiket nem sikerült levélben az elmúlt hetekben.
- Ez mi? - kérdezte Farkas két rágás között és elővette zsebéből a tárgyat, amit induláskor bele készített. Azt persze ő is látta, hogy ez egy pénznyerő automata húzókarja piros gombbal a végén, csak arra nem jött rá, mire kell az nekik. Ez az alkatrész abban a nagy csomagban volt, amit Félix küldött neki az ajándékküldő szolgáltatás segítségével. Farkas minden apróságról tudta vagy sejtette, mire gondolhatott fivére, amikor eltette későbbi felhasználásra, ez az egy az, ami kifogott rajta.
- Akarsz építeni egy rénszarvast és ez lesz az orra? Karácsony napján berepülhetnénk a kéményen és osztogathatnánk ajándékot. Persze csak ha sikerül repülésre bírnunk Rudolfot.
Ez volt az egyetlen használható ötlete a kart illetően. Teli pofazacskókkal mókus fejjel nézett oldalra testvérére, megfogta e a lényeget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. december 11. 21:23 | Link

Bátyám

Félix nem gondolta volna, hogy ilyen tökéletesen sikerül majd a meglepetése - mert hát Farkas bármikor hátrapillanthatott volna, zörgött a csomagolópapír, és persze a teremben lévő összes diák lebukási forrás volt, valljuk be. Mindenesetre, Farkas nagyon örült a meglepinek, és alaposan megölelgette a testvérét, ám mivel nem csomagolta ki, Félix nem zavartatta magát különösebben, úgy, ahogy volt, becsomagolva leült az asztalhoz az ikre mellé.
- Micsoda mázli! - vigyorgott, majd folytatta: - De persze nyilván mindenki egy ikret akar karácsonyra.
Aztán Farkas jelezte, hogy mindjárt éhen pusztul, és elkezdte felhalmozni a bundáskenyereket a tányérjaikra.
- Digon - bólogatott lelkesen, majd miközben ő figyelemmel követte, Farkas határozott mozdulatait, az idősebb fiú enni kezdett.
- Tesó... - itt megvárta, míg Farkas rápillantott, majd szégyellősen elvigyorodott, és folytatta: - Asszem, segítened kéne.
A szóba jöhető lehetőségek a következők voltak: Farkas kibonthatta az "ajándékát", ezáltal Félix keze felszabadul, és meg tud reggelizni. Vagy érintetlenül hagyja a csomagolópapír borítást, és megeteti a másikat. Természetesen Farkas az utóbbit választotta. Így az egyszerűség kedvéért ketten ettek egy kenyeret: egy falat ide, egy oda. Farkas igyekezett igazságos maradni, és a kenyereket felváltva vette el a két tányérról.
- Narancslé? - kérdezte két falat között Farkast, mikor kezdett kicsit nehezére esni a nyelés. Közben Farkas előbányászott valamit, és megpróbálta kitalálni a funkcióját - nyilván közelében sem volt a Félix által kieszelt zseniális tervnek.
- Eredetileg arra gondoltam, hogy darabokban elpostázom neked az egész pénznyerőt darabokban, és karácsonyra majd megkapod a használati utasítást - magyarázta két falat között. Természetesen semmi ilyen terve nem volt, hiszen mégis honnan akasztott volna le egy egész pénznyerő automatát? - Természetesen ez a következő kihívásod része. Az egyik levitás lánynak vagy fiúnak kell virágként prezentálnod, miközben vagy szerelmet vallasz, vagy énekelsz neki. - vigyorgott galádul a bátyjára. Mióta átkerültek a Bagolykőbe, nem nagyon foglalkoztak ezzel a hagyománnyal, amit oly' szívesen űztek Új-Zélandon. De Félix úgy gondolta, ideje feléleszteni ezt a szép szokást, ami szerencsére eddig sosem durvult el - az egésznek az volt a célja, hogy feldobjanak vele valakit. Vagy, ha az illető nem volt vevő a humorukra, magukat mindenképpen jókedvre derítették ezekkel a kihívásokkal. Mivel utoljára Félixnek kellett a teljes új-zélandi tanári kart végigkínálnia saját készítésű sütikkel, miközben a Reszket a hold a tó vízén című magyar számot kellett gyönyörű tenor hangján zengenie végig - no, nem mintha a szöveget a két Fülöp testvéren kívül bárki értette volna! A végére azonban a közelben lévő emberek többsége megpróbálkozott legalább a refrénnel. Lényeg a lényeg, végre Farkas jött!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. december 11. 22:47 | Link

Pöttöm

Meg sem ált 3-3 bundáskenyérnél mindegyikük tányérján. Aztán még majd lehet szedni. Az utolsó kenyér is kenyeret ért és a saját halmának tetejéről rögtön el is tűnt az első szelet félig Farkas arcában.
- Maffvvm - fordult öccse felé a megszólításra, úgy hangzott, de nem egy ikerszóval, csak teli szájjal.
Üres gyomorral nehezen megy a gondolkodás de Farkaséban már három falatnyi falat bundáskenyér hondolt, így hamar rájött, mi a problémája Félixnek.
- Még finomítani kell rajta - állapította meg a csomagolástechnikára célozva, és készségesen testvére szájába nyomta saját kenyerét. Ezen a módon eltüntették mind a 6 szeletet és leöblítették egy kis Farkas-koktéllal. Nem kell megijedni, nem volt benne sem Farkas darabka, mint a százfűlé-főzetben, sem toportyánszőrszál. A Farkas-koktél egy nagy adag narancslé volt meg egy kis ribizlilé benne banánkarikákkal. Ha ezek épp nem voltak az asztalnál, esetleg más összeillő gyümölcsök alkották. Vagy uborkalé és cékla, de abból nem mindig sült ki jó. Olyankor az ikerpár a szüleikhez fohászkodtak ikerwc-ért.
- Ohó! - hümmögött megvilágosodva Farkas az újabb üdítő bekeverése közben. - Kihívás!
- Szerinted belefér a kastélybeliek életébe egy szerelmi vallomás? - kérdezte öccsét nagyon elgondolkodva, melyik lehetőséget válassza. Szerelmet vallani mindig viccesebb reakciókat szült, az éneklés viszont ritkábban hozott utólagos kellemetlen szituációkat. Amikor Farkas legutóbb szerelmet vallott egy másik munkacsoport fiúnövendékének a volt sulijukban, kénytelen-kelletlen következő héten egy randimeghívásra kellett igent mondania az illetőtől, és csak azután sikerült töredelmesen bevallania, hogy nem annyira a zsánere a másik.
- Vagy ne kockáztassak egy újabb Jorjaht? - emlékeztette öccsét is az esetre. Nem azért, a randi jó volt, csak mégis rossz volt aztán előállni a farbával.
A fiúk félretették a problémát későbbre, Farkas pedig megtörölte zsíros ujjait. Félixnek erre nem volt gondja. Pillanatnyilag nem is lehetett pontosan behatárolni, hol vannak az ujjai. A báty előszedte a padjuk alól az élénk lila színű dobozt és a tányért félrecsúsztatva öccse elé tolta.
- Boldog karácsonyt, Öcsipók! - kívánta szívből és büszke volt arra, hogy milyen jó ajándékot adott és főleg arra, hogy nem szólta el magát róla a mai napig. Megérte a kerülő-kommandózás. Ha Félix sikerrel szerzett valahonnan legalább egy kezet, és kinyitotta vele az ajándékot, a dobozban egy másik, kisebb, rózsaszín dobozkát talált. Na, ha azt kinyitotta már tényleg az igazi meglepetéshez jutott: egy eridonos prefektusi jelvényhez.
Pontosabban annak koppintásához, amivel Farkas igen igen megkűzdött. Már régebben, amikor lehetett jelentkezni, rágta öccse fülét (nem... tényleg rágta... szó szerint), hogy vállalja el a prefektusságot a házában, mert úgy mindketten egy csapásra prefektusok lehettek volna. Félix is látta a dolog előnyeit: büntetlenül járhattak volna kint éjjel és senki sem kérdezte volna meg, mit keresnek a folyosókon, és belépésük is lett volna olyan helyekre, ahol a közönséges halandó diákoknak nem. Aztán valahogy mégsem került sor a jelentkezésre. Vagy jelentkeztek, csak nem vették be őket? A jelentkezési lapok kitöltéséhez való rendhagyó hozzáállásuk miatt nem is lenne csoda.
Hogy mit fognak a jelvénnyel kezdeni és mennyire sikeresen, az meg majd kiderül. Az ikreknek különleges érzékük volt a furcsa ajándékok kieszeléséhez. Múltkor például Farkas kapott Félixtől egy fém-húskiszedőt. Az indíttatást nem értette senki, talán csak meglátta a fémen visszacsillanni Farkas arcát (pedig a saját tükörképe volt az), talán először még valami remek terv alapvető kelléke lett volna, csak az ötlet merült feledésbe, mire elérkezett a karácsony... mindenesetre dobolni remekül lehet vele, és nemegyszer hasznosnak bizonyult, amikor Félix a saját csokiadagját felélve a bátyja porciója fölé hajolt védtelenül hagyott fenékkel. Így hát arra sose volt gondjuk, hogy a másik ne találná fel magát ajándékával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 12. 11:09 | Link

[Lucus]

Amikor Kornél visszakísérte a hálókörletébe, miután némileg megenyhült, berohant a szobájába, és ugrándozni, sikongatni kezdett örömében. Azért félig biztosan megnyerte a csatát, elvégre a fiú megcsókolta, és ezt már nem lehetett visszavonni. Azon gondolkozott, kihez szaladhatna elmesélni, és először persze anya jutott eszébe, de ő már nem volt a kastélyban olyan későn, aztán Luca, és már indult is volna, amikor rádöbbent, hogy bizony takarodó idő van. Telve a boldogsággal, de apró csüggedelemmel feküdt le az ágyába, miután megfürdött, de csak arra volt képes, hogy félóránként vigyorogva keljen, és abban is biztos volt, hogy alvás közben sem lehetett ezt letörölni az arcáról.
Így aztán nem is csoda, hogy korán kel fel. Felöltözik, és az elsők között lép a Nagyterembe reggelizni, de leginkább Lucát várja. Forgatja a tányérját, az ételeket pakolássza rajta jobbra-balra, meg a pálcájával lebegteti az üres helyeken a tányérokat, amikor végre megérkezik a lány.
Felpattan, odarohan hozzá, megragadja a karját, és nagy, csillogó szemekkel néz barátnőjére, a többiekre meg elnézést kérve, amiért ő bizony most kisajátítja magának, és elrángatja.
-Beszélnünk kell!-
Közli határozottan, köszönés helyett, és amikor eszébe jut, mennyire modortalan volt, akkor azért mégis csak kipótolja ezt az üdvözlést.
-Jó reggelt!-
Már fogja is a karját a lánynak, és rángatja a navinéseknél egy olyan asztalrészhez, ahol nem ülnek sokan, hogy azután levetődjenek a padra. Nem akarta a pirosakhoz rángatni, különben is, innen remek kilátás nyílik a rellonos asztalra, pontosabban arra a helyre, ahol Kornél ülni szokott - meg egyébként a nagy részére a zöldek helyének. Kicsit furán érzi magát, helyezkedik a padon, sosem ült még másik asztalnál, csak az eridonosnál.
Hatalmas széles vigyorral, csillogó szemekkel néz a lányra, és úgy érzi, ki tudna pattanni a bőréből a lelke, hogy körbeszáguldja a világot. Soha nem tapasztalta még ezt, de szeretné máskor is, nagyon!
-Megcsókolt!-
Hadarja halkan, némileg talán vinnyogó hangon, mert annyira izgatott, nem tudja magába fojtani. Jelentőségteljesen néz a lányra, bizony ám, ő már nagylány, megcsókolta egy nagyfiú! Alig várja Luca kérdéseit, hogy részletesen kibeszélhessék a történteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. december 15. 21:07 | Link

December 22., Karácsonyi bál




Hosszas várakozás után újból elérkezett a karácsonyunk áldott és meghitt ünnepe. A Nagytermünk, ahogyan az lenni szokott, idén is a tél színeibe öltözött. Belépésünk után a megbűvölt mennyezetből szállingózó hópelyhek varázsa kápráztathat el bennünket. Ezek természetesen landolás előtt eltűnnek, megkímélve az ünneplőket a különféle kellemetlenségektől. Dekorációból pedig nincs hiány. Különösen a falakat, ablakokat és a bejárati ajtót díszítik az ilyenkor már mindennapjainkat meghatározó szimbólumok. Elengedhetetlen kellék a birtok erdejéből hozatott fenyőfa. Több, kisebb-nagyobb fajta is körülöleli a termet, de a legnagyobb mégis a terem legvégében, a tanárok mögött tündököl. Ha kedvet érzel hozzá, Te is részt vehetsz szebbé tételében. A sarokban álló dobozkában rejlik ugyanis a többi dísz, melyet a diákság és a többi jelenlévő közösen helyezhetnek a fákra. A házak asztalain a kivételes alkalomból elkészített ínycsiklandó fogások találhatóak, az egyszerű rágcsálnivalóktól kezdve a vacsorának is megfelelő ételeken át egészen a desszertekig, mely édességek, mézeskalácsok és más sütemények tömkelegét jelentik. Senki ne vonakodjon tehát asztalhoz ülni, jut itt mindenkinek valami finomság. Karácsonyunk azonban többről szól, mint a lakoma. A tanári asztalok előtt kialakítottak egy teret, ahol kiváló lehetőség adódik társalogni, táncra perdülni, vagy egymást megajándékozni. A szerelmespárok fölött váratlanul megjelenő fagyöngy Cupido nyílvesszői helyett segíthetnek.

December 22-e van, az utolsó, mindenki számára kötelezően kastélyban töltött nap. Holnaptól szabadon hazautazhattok, és a családotokkal tölthetitek az ünnepeket, de aki szeretne, maradhat a kastély falai között.
Ezen a napon nagy a sürgés-forgás, hisz mindenki szép akar lenni, reménykedik benne, hogy ajándéka -ami ma reggel érkezett az ajándékozottak szobájába- tetszett azoknak, akiknek küldte. Valószínűleg akik a legjobban izgulnak ezen a napon, a végzős, ötödikesek. Ők nyitják a Karácsonyi bált egy keringővel, olyan párokkal, akiket akár az első évfolyamból is választhattak. Szebbnél szebb ruhák, szebbnél szebb színekben, formában, hosszúságban, és persze a szépen kiöltözött fiúk egészítik ki a színkavalkádot.
Az est tehát a keringővel kezdődik, és az igazgató beszédével folytatódik. A szokásos ünnepi köszöntés után elmondja, hogy ezen az estén két dologra lehet szavazni. Az első a Hókirály és Hókirálynő megválasztása, akikre este 9-ig lehet szavazni a tanári asztal jobb oldalánál levő dobozba dobott nevekkel. A győztesek ezután koronát kapnak. A második szavazás a legszebb karácsonyfára történik. Minden ház asztalának végeiben kis karácsonyfák várakoznak arra, hogy valaki feldíszítse őket, és benevezzék a "versenyre". A fákra a bal oldali dobozba dobott számmal lehet szavazni. A nyertes minifenyő az alkotó nevével kikerül a többi fa közé, természetesen nagyban.

Mikor 23:55 percet üt az óra, a diákok nagy része -akik nem fagynak meg öt perc alatt- kivonul tanáraikkal a bejárati elé, hogy hagyományainknak megfelelően magasba engedjék a kívánságlámpásaikat (ezeket mindenki megkaphatta reggel, mikor az ajándékait is).


//A játék szálazására figyeljetek! Álmodói időpontok: december 16-tól január 3-ig.
A keringősöknek nem kell a mugli szokásokhoz igazodni, bármilyen ruha jó (főként a lányoknak szól).
NEM kötelező kijátszani a táncot, és nem is kötelező, elég ha említést tesztek róla, hogy benne voltatok, vagy sem.
Akiket jelölni szeretnétek a Hókirály és királynő címre, azoknak neveit küldjétek el a Szervezői Mesélőnek bagolyban. Ha a karácsonyfa díszítő szavazásra jelentkeztek, küldjetek képet szintén a mesélőnek!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet