36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 3. 14:00 | Link

Zsolt Perott- A bál


Fátylas ruhák, fűzők, abroncsos szoknyák... Hihetetlen! Megyek a bálba.
Kiveszek egy sötétkék ruhát a szekrényemből, miközben a kényelmes farmersortra gondolok. Leülök az ágy szélére és felveszem a harisnyát, meg a cipőt. Egyedül erőszakolom bele magam a gyönyörű műalkotásba, majd a tükör elé lépek. Lesimítom a ruhám apró gyűrődéseit, majd nagyot sóhajtok.
Mit kezdjek a hajammal?
Alig ismerem a srácot... Beszélgettünk egy kicsit, de ennyi. Mégis örülök, hogy elhívott.
Begöndörítem a hajam és bonyolultan feltűzöm, csak pár tincset hagyok szabadon az arcom körül. Amikor elkészülök a szekrényhez lépek és előveszek egy félhold alakú álarcot, a tetején lévő tollak kicsit csiklandozzák a homlokom. Újra belenézek a tükörbe, majd fel az órára.
Már biztosan vár..
Halkan lépkedek a folyosókon, alig találkozom pár diákkal. Beérek a Nyugati-szárnyba. A nagy ruhában alig tudok felmenni az első emeletre vezető lépcsőn. Felérek és a fejemet forgatom. Végül meglátom. A homályos fényben alig lehet kivenni,de ő az.
Elpirulok,mert eszembe jut hogyan is találkoztunk.
Bár Levitás nem láttam egészen tegnap délutánig.
Éppen a fürdőben voltam, muszáj volt letusolnom, mert a rengeteg dolog , amit el kellett intéznem, meg a forróság elvett belőlem minden energiát.
A nyakamat ropogtatva álltam a langyos víz alatt, miközben teljesen ellazultam. Mára végeztem- gondoltam jólesően és a tenyerembe gyűjtve egy kis vizet megmostam az arcom. Sokáig fürödtem. Volt az már húsz perc is.
Végre kiléptem a fülkéből és a közeli fogason lévő törülközőért nyúltam, amikor nyílt az ajtó. Nem érdekelt különösebben, gondoltam egy lány lesz az, de aztán egy barna hajú srác bukkant fel az ajtóban.
Ijedtemben hátraugrottam és a törülközőt olyan gyorsan és olyan erővel szorítottam magam elé, hogy kifehéredtek az ujjaim. Meglepetésemben kiabálva tudakoltam tőle, mit keres itt?
A hangom vékonyabb volt és magasabb is a szokottnál.
Lesütötte a szemét, de nem mozdult és ez annyira idegesítő volt. Ki kellett volna mennie.
Felsandított rám, félmosolyra húzta a száját, én meg majdnem nekirontottam és kituszkoltam az ajtón.
Gúnyosan érdeklődtem, tud-e beszélni,nyilván nem ismer még, ha azt hiszi szórakozhat velem.
Szorosabbra fogtam magam körül a barackvirág-színű törülközőt, ha ez egyáltalán lehetséges.
Aztán megszólalt és valami olyasmit mondott, hogy keresett valamit, ami feldobja a délutánját, majd közölte, megtalálta.
Felnevetett, annyi vidámsággal, hogy azt hittem mentem odamegyek és felrúgom.
Már készültem a csípős válasszal, mikor kiszaladt és nyoma sem maradt.
Megtörülköztem és felkapkodtam magamra a ruháim. Egy színes toppot, meg egy fekete rövidnadrágot. Az elmaradhatatlan balerinacipővel.
Később kaptam egy levelet. Maya kicsit összegyűrte ugyan, de ki lehetett olvasni. A srác elárulta a nevét és  bocsánatot kért, azt mondta normál körülmények között nem csinál ilyet. Nem hittem neki és visszaírtam egy kicsit mogorva hangú levelet. Mire még jobban szabadkozott. Sokat beszéltünk ezután, sok mindent megtudtam róla. Aztán körülbelül az ötödik levelében megkért, hogy legyek a partnere. Nagyon meglepődtem... És bár nem nagyon akartam,mégis belementem, mert nem volt partnerem és érdekelt ez a reneszánsz bál. Bár kétségeim akadtak, hogy és miről fogunk beszélgetni mégsem adtam ki  az útját. ~Jó lesz az!~ Azokban a nagyszerű ruhákban.
Odalépek hozzá:
-Szia! Régóta vársz?
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 3. 17:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. augusztus 3. 16:56 | Link

Mademoiselle Annabell Parker- Bál

viselet

A bálra, mint mindenki, én is el akartam menni. Mondjuk nem kifejezetten a bál része miatt, sokkal inkább gratulálni a bajnokoknak. És hasonlóan a többiekkel, én sem akartam pár nélkül megjelenni. Itt kezdődtek a gondok. Mivel a napokban szakítottunk Lotte-val nem volt biztos párom, kénytelen voltam keresni valakit. Úgy döntöttem, hogy nem azok közül választok, akiket már ismertem, hanem egy ismeretlen lányt hívok el. Hogy a választás ne legyen nehéz, nem válogattam. Az lett a párom, akivel először összetalálkoztam a folyosón. A későbbiekben pedig ki is derítettem róla pár dolgot. Leginkább a neve érdekelt, a többi csak olyan információ, amiket a többiek hozzám vágtak.
A bál napján teljes átalakulásra ébredtem. A szekrényembe nézve először arra gondoltam, hogy valaki szórakozik velem, de végig nézve a többieken, nem ez történt. Mindenki megváltozott. A legjobban a szőke parókák leptek meg, amiket a fiókban találtam. A többieken végignézve rájöttem, hogy azok a harisnyák nem díszek. Kérdőn néztem a ruhadarabra, amikor a bálra szánt ruhákat akartam felvenni. Miután a harisnyát hosszas szenvedés után sikerült felvennem, már nem tartott sokáig a többi darabot magamra ölteni. Csak a cipőnél fogtam a fejem. A jól megszokott edzőcipők helyén fényesre bokszolt, magas sarkú darabok voltak, amik ráadásul szörnyen kényelmetlenek voltak. Hogy kicsit szokjam sétáltam pár kört a szobában, kínkeserves arccal. Hogy bírnak ebbe járni az emberek? Utolsó igazításként feltettem egy szőke göndör parókát, aztán elindultam.
Szokás szerint kis késéssel hagytam el a szobát. Viszont úgy döntöttem, hogy a mai estén igazi lovagias úrrá változom. Hátamat kihúztam, két kezemet pedig hátrarakva emelt fővel sétáltam. A nagyteremben eltartott egy ideig, amíg a sok -számomra egyforma- ruhát viselő lány közül megtaláltam akit kerestem. Hátamat szinte fájdalmasan kihúzva sétáltam a lányhoz, majd előtte megállva kicsit meghajoltam.
- Szép, jó estét a hölgynek! Pompásan fest, eme csodás ruha kiemeli csillogó tekintetét! -Tudomásom szerint a régi időkben tegeződve beszéltek, és sokat bókoltak. A köszönésem közben még kezet is csókoltam neki. Megadva a dolog módját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2013. augusztus 3. 16:58 | Link

Eric - Reneszánsz bál

    Egy kissé feszélyezett ez a reneszánsz hangulat. Na nem mintha nem tudnék hozzászokni, csak éppenséggel borzalmasan viccesek voltak a fiúk. Mindenki, aki elment mellettem, teljesen máshogy nézett ki, ráadásul a bál tiszteletére tisztességesebbek lettek. Még Yannick-ot is láttam, aki az erdős „cicához” képest valamicskét máshogy festett. Szórakozottan figyeltem Kivát is, aki nem épp nagy kedvvel lépett be a terembe, viszont többször is körbejárt, valószínűleg keresett valakit. Mire gondolatmenetem végéhez értem, szemben találtam magam Ericcel. A parókáját látva igazán nehéz volt magamban tartani az első reakciómat, viszont valamit tennem kellett. Ha kinyitottam volna a szám, nevetni kezdek, de ha csukva tartom, az faragatlanság. Nyeltem egy nagyot és mintha mi sem történt volna, pukedliztem egyet.
- Jó estét Önnek is – feleltem mosolyogva, és kiegyenesedtem. Nem sokkal volt magasabb nálam, de nem is bántam, így legalább nem volt szükségem székre, hogy a szemébe tudjak nézni. Feszes tartása annyira kimerevítette, mint egy karót, mire én valahol mélyen azt hiszem megsajnáltam, mert muszáj voltam könnyíteni rajta.
- Kérem, kicsit lazábban, nem kivégzésre megyünk – sütöttem le a szemem, mintha tényleg visszamentünk volna az időben. Reméltem, hogy érti és valamivel természetesebb tartást vesz fel, mert ez inkább volt ő érdeke, mint az enyém. Ha a karját nyújtotta, elfogadtam és elindultunk a terembe. Mindketten megkaptuk a saját maszkunkat, így már abban pásztáztuk körbe a terepet. Páran táncoltak, de voltak, akik inkább beszélgetéssel ütötték el az idejüket. Néhányan odaköszöntek, mire mosolyogva pukedliztem egyet, ahogy azt illik és továbbmentünk. A beszédről sajnos már lemaradtunk, viszont tisztában voltam vele, hogy Benjamin és Đominic nyerték meg a tusát. Ha jobban belegondolok, miattuk voltam itt elsősorban, hogy gratuláljak, mert bár nem nagyon követtem a tusa eseményeit, mégis tudtam, mekkora teher és feladat volt ez számukra. Lopva Ericre néztem, hogy mi lesz. Ülünk, állunk, de akár repülhetünk is, csak történjen valami.
Utoljára módosította:Annabell Lucy Parker, 2013. augusztus 3. 16:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. augusztus 7. 14:58 | Link

Annabell -Bál


A köszönés után a karomat nyújtottam a lánynak, majd ha azt elfogadta, elindultam. Kérésére könnyítettem kicsit a tartásomon, de még mindig erősen kihúzva álltam. Közben azon agyaltam, hogy tudtak ílyen feszesen állni régen az emberek. Nekem már most fáj a hátam, pedig nem rég  óta tartom így magam. És az már biztos, hogy a bál után keresek egy masszőrt.
A nagyterembe lépve megkaptuk az álarcainkat, én egy sötétkék darabot tettem az arcomra. Majd kicsit beljebb lépve a lány felé fordultam.
-Mihez lenne kedve, kedves? Esetleg enne valamit a kor legfinomabb ételei közül, vagy megkóstolna valamely pezsdítő italt? Sőt tudja mit? Előbb táncoljunk! Mármint. Felkérhetem egy táncra?
Ismét a kezemet nyújtottam felé, amit ha elfogad el is indulok a parkett felé. Anno az iskolában tanultunk pár illemszabályt, amiben a bálokon való viselkedés és táncolás is benne volt. Akkor nem tartottam fontosnak ezt az órát, de visszagondolva nem ártott nekünk.  Így amikor a parkettre értünk először megpörgettem a lányt és csak utána fogtunk össze a tánchoz. Úgy mozogtam és irányítottam a lányt, mint aki tudja, hogy mit csinál , ami igaz is, hiszen elég sok táncóránk volt. Amiből később kialakult a hobbim is, bár azt nem nagyon tudnám egy ilyen bálon kamatoztatni.
A végén egy lépést tettem hátrafelé, majd a lány szemébe néztem, és meghajoltam.
-Köszönöm a táncot! –Mosolyodtam el, majd ismét a kezemet nyújtva neki kivonultam a parkettről. Egyenesen az italok felé mentem, ott pedig a lányra néztem.
- Mit kíván, hölgyem?
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. augusztus 7. 14:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2013. augusztus 7. 18:51 | Link

Eric - Reneszánsz bál

    Eric a karját nyújtott és bevezetett a terembe, én pedig egy ruhámhoz illő, ám világoskék álarcot kaptam. Mikor megálltunk és megkérdezte, mit szeretnék, egy kicsit elgondolkodtam. Nekem mindegy volt. Azért jöttem el, mert elhívott, bár én is itt akartam lenni, hogy gratuláljak a két srácnak. Nem nagyon ismertem őket, de itt ez nem igen számított.
- Szíves örömest táncolok Önnel – pukedliztem egyet, majd a tánctérre vonultunk. Megpörgetett, ahogy azt kell és táncoltunk, ahogy azt kell. Nem most kellett először ilyesmit csinálnom, így könnyű dolga volt Ericnek, nem volt nagy cucc vezetni engem. Siklottunk, ahogy az elvárható, megtartottuk a távolságot, ahogy azt illik, a szám végén pedig meghajolt, ahogy az szokás.
- Én is köszönöm a táncot – mosolyodtam el, majd újra elfogadtam a kezét és hagytam, hogy az italokhoz vezessen. Körbenéztem, és őszintén szólva egyikbe se ittam volna bele szívesen. Ki tudja, hogy mit tesznek bele? Ettől függetlenül azonban a tény nem változott, hogy iszonyat szomjasnak éreztem magam. Végül úgy döntöttem, a fiúra bízom magam.
- Valami kellemes frissítőt, mondjuk azt, amit Ön – jelentettem ki cselesen. Így nyilván olyat fog adni, amit ismer, vagy amit ő is meg fog inni, akármi is legyen az. Ketten menjünk neki az ismeretlennek, egyedül amúgy sem muris. Ha töltött, kezemben az itallal a többiek felé fordultam, majd egy kérdést szegeztem neki.
- Mi szél fújta Önt erre? S minek köszönhetem, hogy a sors pont úgy rendelte, Ön az én kísérőm lesz? – mosolyodom el. Ez a magázódás igazán tetszik, hozzá tudnék szokni. Valahogy sokkal inkább érzem úgy, hogy tiszteljük egymást – mármint mi diákok, itt lakók -, mint ha tegeződnénk. Persze így is lehet éreztetni másokkal, hogy nem kívánatosak, vagy épp utáljuk őket, de ebben az a szép, hogy még ezeket a dolgokat is udvariasan tesszük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 22:04 | Link

Grace ^^

2013. szeptember 16, délelőtt 11:30 körül


Borzasztó lassan indult ez a reggel is, aminek főleg a másnaposság volt az oka. Illetve könnyebb volt erre terelni, mint az igaziba beletörődni. Bőven 10 óra volt, mire képes voltam felkelni az ágyból. Ezt követte egy kijózanító, viszonylag hűvös zuhany, borotválkozás, felöltözés. A tükörképem, ami visszabámult rám, mintha nem is én letem volna, hanem valami csóró gengszter az én ruháimban és hasonló ábrázattal. Mint akit kiokádtak, de így is éreztem magam. Fejfájásom hamar elmúlt, és ahogy a cigarettára gondoltam megesküdtem, hogy két napig egy szálat se. Borzalmasan felkavarodott tőle a gyomrom, hacsak rágondoltam. Egy hosszú szárú szűített aljú, tiszta farmert húztam és egy szürke kampánypólót, ami valami mugli céget volt hivatott reklámozni. Gyakorlatilag kitörtem a szobám ajtaját, majd magam mögött becsapva azt háttal nekidőltem. Mély levegő beszív, kifúj. Ilyenkor nem szabad itt maradni a sötétben, mert az árnyképek ilyenkor találnak meg a legkönnyebben. Óráim nincsenek, ha meg vannak, akkor se nagyon tudott izgatni, és mivel egy egész antilopot fel tudtam volna falni, a nagyterembe mentem. Vagyis vettem célba, mert természetesen először valahol egész máshol lyukadtam ki. Mezei szótáram nagy részét használatba vettem, mialatt sikerült megtalálnom a Nyugati szárnyat. Beestem az ajtón magasról bagózva arra, hogy van-e valaki még itt rajtam kívül. A Rellon asztalához mentem kimért léptekkel, leültem valahova, és igyekeztem nem az Eridonosra gondolni. Mit kellett volna mondanom neki? Hogy mennyire szeretem? Hogy széppé varázsolta az éveimet, kezdtem felhagyni az antiszockodással? Hogy december óta nem csaltam meg? Egyáltalán, akarta volna ő ezt hallani? Feladam a aharcot, elfogadtam, hogy veszítek. A tétovázását látván már tudtam a válaszát. Otthagyott a sötétben, én meg álltam üveges tekintettel, mintha belémlőttek volna. Sosem felejtem el azt a pillantást, azokat a szavakat. Belül tudom, hogy ez már sosem lesz rendben, soha nem is volt. 3 évet kaptam mindössze arra, hogy úgy élhessek, ahogy a normális emberek. Talán hálásnak kéne lennem legalább ennyiért, de személyiségemből adódóan inkább vagyok dühös. Hisz 19 éves, ki akarná magát ilyenkor elkötelezni?
Végül elkezdtem csócsálni valami kenyérdarabot.
Hozzászólásai ebben a témában

Főmesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 95
Írta: 2013. szeptember 24. 11:24 | Link

ÉVNYITÓ


Ismét eltelt a tanév, lementek a vizsgák, eltelt a szünet is, itt az ideje hát, hogy ami elmúlt lezárjuk, ami jön azt pedig méltóképp köszöntsük. Erre a legjobb alkalom az évzáróval egybekötött évnyitó, melynek keretében minden új és minden lezárnivaló is terítékre kerül. A nagyterem ezen a napon fekete-sárga díszítésbe borult, a Navine ház győzelmét ünnepelendő, a tányérok és étkészletek színe és elrendezése is ezt a házat ünnepli. A tanári kar háta mögötti falon, az unikornis büszkén szegi fel fejét olykor, hogy  elégedetten nézzen végig az érkező tömegen. Október 4. hűvös, szeles estét hoz, ám ez senki kedvét ne vegye, hiszen hamarosan itt a karácsony!

Szerepjátékos idő: Szeptember 24 - október 8.
Utoljára módosította:Főmesélő, 2013. szeptember 24. 11:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fehér Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2013. szeptember 24. 11:34 | Link

Évnyitó

Egészen idáig teljesen ügyesen elkerülte, hogy bárkivel is meg kelljen ismerkednie, bár ez nem volt akkora teljesítmény, mivel alig volt itt egy napja. Most azonban tökéletes pompájában jelent meg a Nagyteremben, ugyanis azzal tisztában volt, hogy az évnyitót jó gyerek nem hagyja ki soha, márpedig ő jó gyerek, vagy legalábbis annak volt szánva. Igazából teljesen rendesen tartotta is magát ehhez a sémához.
Sok időt eltöltött a Levitában a kinézet tökéletesítésével, direkt 3/4 órával korábban felkelt mint ahogyan a többiektől várható volt a Gólyalakban. Az ott töltött éjszaka nem igazán volt kellemesnek mondható, az ágy nyomott, a környezet ismeretlen volt, így Bogi az éjszaka nagy részét a plafon bámulásával és a bárányok számolgatásával töltötte.
Éppen ezért volt szükség reggel a megfelelő előkészületekre, őt ugyanis még az életben soha nem látta senki fáradtnak vagy csapzottnak, esetleg esetlennek. Szinte fizikai fájdalmat okozott volna a Levitásnak, ha megmutatja a többi embernek, hogy bizony ő sem tökéletes, amit rendkívül utálatos tényként tartott számon, és igyekezett megfeledkezni róla.
Egy szatén szalaggal elkötötte oldalra a haját, a rakoncátlan tincseket hatszor átfésülte, csak hogy véletlenül se szabadulhasson ki egy sem a copfból.
Indulás előtt még egyszer megállt a tükör előtt, áttekintve az összképet. Végigsimított a talárján, az arcát pedig kicsit megütögette, hogy pici pír keletkezzen rajta.
Mikor belépett a nagyterembe, túl sok újdonságot nem vélt felfedezni, mintha a dekoráció kicsivel több lett volna és sárgább mint az érkezésekor, amikor egy futó pillantás erejéig azért bekukucskált az ajtón. Egészen tetszett a lánynak, hogy a győztes házat a díszítés is kiemeli, vetett egy elbűvölt pillantást a plafonra, és egy kedves mosolyt a pár örömködő Navinésre, akik már megérkeztek a terembe, bár összességében még nem voltak túl sokan. A terem egyik sarka felé oldalazott, tulajdonképpen nem volt kedve egyelőre megismerkedni senkivel. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy Bogi nemes egyszerűséggel félt a többi embertől, de csak szimplán azt vesszük, hogy egyébként sem túl barátkozós típus, rögtön rájöhetnénk, hogy a lány egy szociális katasztrófa... De nem jövünk rá, itt a csel! Világ életében kedves volt mindenkihez, mindenkivel talált legalább egy témát amiről lehet beszélni, éppen csak kezdeményezni és megnyílni nem volt szokása.
A falnak vetette a hátát, összefonta védekezőleg a karjait maga előtt, és derűs arccal figyelte a körülötte levőket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. szeptember 24. 12:04 | Link

Évnyitó, Bogica

Végre eljött az új tanév. Ennek örömére nőtt még egy kicsit, így vadiúj talárjában feszíthet. Imádja már most. Egész nap ez volt rajta, már reggel a pizsamája fölé is ezt húzta. Szép és új és puha és azt jelenti, hogy másodikos lett. Végre nem kistacskó, akire furán néznek, mert hát még gyerek. Végre vannak nála fiatalabbak is. Az estét Zsófi náluk töltötte, keveset aludtak, rengeteg édességet összeedtek, aztán mindenféle listákat írtak pasikról, meg tanárokról. A hangos viháncolásnak valamikor hajnali fél hét körül lett vége, Zsófinak pedig ebédre otthon kellett lennie, és mivel otthon ma ő volt a soros a főzésben, így mindenképpen fel kellett neki is kelnie.
A délutánt új tankönyvei lapozgatásával töltötte, majd készülődéssel. Nem akart persze túlzásba se esni, de azt se szerette volna, ha csak úgy rendezetlenül beállít. Mégiscsak van egy fiú, aki miatt szeretné kicsit kicsípni magát, még ha ezt be sem vallja. A nagyterembe érkezve egy kicsit megilletődik, idén nagyon kitettek magukért a díszítők, jól passzolnak a fekete és sárga tányérok együtt.
- Nem semmi.
Még nem lát bent ismerősöket, így hát az ismeretleneket kezdi el szemügyre venni, igen, ő most már nagy lány, bátrabban szólít meg másokat, nem mintha ezzel eddig probléma lett volna, de azért mégis. Ki is szúr magának egy lányt, a fal mellett. Ő tökéletes lesz. Hosszú, szőke haját hátravetve dörzsöli meg kicsit a tenyerét, és oson közelebb hozzá, hogy ne ilyen távolságból kiabáljon rá.
- Szia, Lotti vagyok, új vagy itt?
Ez mondjuk szinte biztos, hiszen nem sok ember áll a fal mellé, másodikosnak még fiatal, az elsősöket pedig ismeri, hiszen szinte minden órát felvett, amit fel tudott venni. A talárja alapján Levitás, ami egy régi szövetségnek köszönhetően félig-meddig testvérház.

Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fehér Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2013. szeptember 24. 12:25 | Link

Évnyitó, Bianca

Valahogy sejtette, hogy nem fogja könnyedén megúszni az évnyitót töményebb emberi kontaktus létesítése nélkül, de hogy ennyire hamar elkapja valaki, arra nem számított. Igazából alapjáraton semmi baja nem volt neki az emberekkel, csak hát na, ha nem muszáj akkor inkább nem ment oda. De igazából a lelke mélyén hálás volt a lánynak aki mellette termett, hiszen valamikor, valakivel így is-úgyis el kellett kezdenie az ismerkedést, és így legalább ez a pillanat is eljött. Minden első alkalmon túl kell esni egyszer, ez olyan mint a bárányhimlő, vagy az első csók... Visszatekintve szükséges, hogy később jobb legyen.
Elbűvölően kedves mosolyt varázsolt az arcára, kihúzta magát, és odanyújtotta a kezét a lánynak.
- Bogi vagyok, nagyon örülök. Tegnap jöttem. Ennyire rám van írva?
Aggódva nézett újdonsült ismerősére, akinek egy másodpercre sem volt szüksége, hogy megállapítsa, hogy elsősről van szó. Nagyon remélte, hogy Lotti nem az arcáról vagy a viselkedéséről olvasta le az évfolyamát, hanem inkább a koráról és arról, hogy nem látta még. Ugyan eléggé izgult az új iskola és az egyéb új dolgok miatt, de ezt nagyon keményen igyekezett palástolni, és abban a hitben volt, hogy jól is megy neki, hiszen eddig mindig jól ment. Enyhén letargiába zuhant volna, ha kiderül, hogy egyébként mindenki látja, mennyire be van tojva valójában.
- Szép a nyakláncod, tetszik.- bökött a fejével a lány felé könnyedén, a korábban említett nyaklánc irányába, és közben kicsit visszavett a nagy mosolygásból, nehogy kapásból hülyének nézzék, amiért folyton bazsalyog. Ettől függetlenül viszont, igyekezett sugározni magából a kedvességet és a pozitív energiákat, hátha sikerül legalább egy barátot szereznie ma. Teljesen rá vallott a helyzet, már az első emberrel jó kapcsolatot akart ápolni. Na nem olyan mély fajtát, csak a szokásosan felszínes, de üdítő és kellemes társaság fenntartása érdekében, a lány pedig kedvesnek látszott, habár zöld talárban feszített. Egy pillanatra átfutott a gondolat Bogi agyán, hogy talán nem szabad tökéletesen megbízni benne, de egy pillanat múlva már arrébb hessegette a gondolatot. Attól hogy Rellonos, még nem kell gonosznak lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. szeptember 24. 12:48 | Link

Évnyitó, Bogica

A kérdésre, hogy ennyire a lányra van-e írva, hogy új, elmosolyodik és bólint is hozzá egyet. Általában könnyen kiszúrja, ha valaki nem mozgott még abban a légtérben, amibe most van.
- Egy kicsit. Nem sokan szoktak a falnál állni itt. De ne izgulj, nem vagy ezzel egyedül. Hamar meg lehet szokni a sok furcsaságot.
Tekintete még egyszer végigjár a nagytermen, hiszen egyre többen vannak, van akinek integet, van aki elhalad mellettük és rájuk köszön. Zsófi is előkerül, nyom egy puszit az arcára, majd el is szalad az Eridonos asztalhoz. Két barátnője is hazautazott a nyárra, csak most van idejük megosztani egymással a pletykákat, és nyílván nem akarja az igazgató beszédét megzavarni.
- Köszönöm, az anyukámtól kaptam a jó vizsgaeredményeim miatt.
Halványan el is mosolyodik, ahogy ujjai végigfutnak az új szerzeményén. Persze ott van a nyakában a másik is, az arany szív alakú medál, melybe a nevelőszülei képét tartja. Még most is, hogy az igazságot tudja, ugyanúgy szereti őket. Luxus helyzetben van, hiszen neki most két anyukája van, akik mindig ott állnak mögötte.
- Új neked a varázsvilág, vagy ebben éltél?
Ezt viszont nem tudja elsőre megállapítani, hiszen van aki csak azért áll messze a többiektől, mert még új neki a helyzet, és van, aki azért, mert nem tudja, mit kezdjen az egész varázsvilággal. Nem azért kérdezi, mert nem lenne ínyére, ha valaki nem varázsló, csak azért, mert nem szeretné felesleges információkkal traktálni erről az egész helyről.
- Az egyik barátnőm Levitás, Dea, kedves és segítőkész lány, szerintem hozzá fordulhatsz, ha a házon belül elakadsz valamiben. Persze a többiek is kedvesek.
Ezt nem tudja olyan biztosra mondani, hiszen a Levitába csak néhány ember van, akiket ismer, például Yarista, aki korábban Rellonos volt, vagy ugye a fent említett Dea. De kedvesnek tartja Laurenát is, akivel a szerkesztőségben szokott összefutni.
- Gyere, üljünk le. Itt nem számít, hogy ki melyik asztalnál ül, tudod, vannak párok, akik nem tudják elengedni egymás kezét, de más házba járnak.
El is indul a Levita ház asztala felé, ott azért több a Levitás, nem akarja szegény lányt rögtön a Rellonos bandába beültetni, az nem tenne jót a lelkének így az elején.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 24. 13:51 | Link

Axel- Évnyitó

Mióta a Bagolykőben tengődik, felmerült egy olyan kérdés, amivel szíve szerint soha nem akart volna komolyabban szembenézni annak ellenére, hogy lány: mit is vegyen fel? Ez egy olyan kérdés, amivel Claire, a mostohaanyja szokott küszködni a tükör előtt állva, ő meg ilyesmiről tudni sem akar. Megvannak a kényelmes tornacipői, teniszei, a farmerek, a blúzai, a pólói, minden, ami laza öltözék és elég hétköznapi ahhoz, hogy ne szökjön szembe a tömegben. Ezeket azonban az évnyitó alkalmából el is felejtheti; az ilyen rendezvényeken protokoll elírás, hogy "az alkalomnak megfelelő" öltözéket kell viselni, magyarán a talárja nem szabad úgy kinézzen, mintha most mászott volna ki egy festékes bödönből- példának okáért. Szép, levitás voltáról árulkodó ruhadarabja pedánsan feszít rajta, ő maga pedig a folyosón várakozik türelmesen, mivel Axel elméletileg mindjárt be kell fusson. Haját féloldalt befogta, hullámos tincsei így még babásabb vonásokkal ajándékozzák meg amúgy is elég porcelánbabás arcát. Füleiben ott táncolnak a pillangók, de azért a talár alatt a jó kis teniszek, a farmer és a halványlila kedvenc blúza bújnak meg. A talárja úgy is eltakarja mások elől ezt az összeállítást.
A tantárgylistáját idénre még nem böngészte át; kicsit ellustult és most nehéz dolog visszarázódnia a hétköznapokba, bár olvasni még mindig rengeteget olvas. Hála a fényképezős memóriájának, egyszerre töménytelen információt képes szóról szóra megjegyezni, bár ezzel együtt néha napokba telik elemeznie őket. A regényekkel ilyen baja szerencsére nincs, azokat hamar felfogja. Hiába a fotografikus memória, ha hozzá párosuló kivételes intelligenciával lehetne igazán ütős kombináció, de neki csak átlagos van.
Néha az órájára pislog, máskor a magával hozott válltáskán simít végig, mert hogy benne lapul Monte Cristo grófjának egy különösen vaskos, több, mint ezer oldalas példánya, s mindeközben türelemmel várja, hogy Axel befusson és indulhassanak végre az évnyitóra. Különösebben nem is ácsorog sokat, és amint a fiú feltűnt, rámosolyog, indulhatnak befelé.
-Hoztam könyvet, ha unatkoznék, és neked meg egy Beethoven életéről szólót, hogy te se unatkozz.- közli vigyorogva, miközben belépnek a sárga-fekete pompával feldíszített terembe. Idén a Navine győzött, viszont úgy érzi, ők is rengeteget nyertek- tudásban egészen biztosan. Szoros küzdelem volt és élvezetes is a pontverseny. Idén majd jobban igyekszik biztosan mindenki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. szeptember 24. 17:31 | Link

Flóra
Évnyitó/záró

A tizedik hét. Azaz amikor a leendő anyucinak sikerült teljesen elfogadnia a pici lényt a hasában, és egyre többször jut az eszébe, hogy milyen jó lesz a kezében tartani. Na meg, amikor elkezdődik az új tanév, és kérdéses, hogy hogyan fogja befejezni...és még a szülei sem tudnak a babáról, meg az eljegyzésről sem...
Ennek ellenére jókedvűen készült az ünnepségre a Nagyterembe. Különösebb oka nem volt amiért várta, csak régen volt már bármilyen esemény, ami miatt mindenki összegyűlt volna. Érdekesek ezek a hangulatingadozások Amiránál. Egyik pillanatban a pokolba kívánja az emberiséget -mint ahogy korábban mindig-, a másikban meg örömmel kezdeményez beszélgetést bárkivel. (Jó, nem bárkivel, mert ha idegesítő, vagy nem kívánatos személy az, akkor messziről elkerüli.)
Kedvesével volt egy kis időt, mielőtt a hálókörletükbe ment volna, hogy felfrissüljön és kicsinosítsa magát. A tükör előtt vagy egy negyed órát toporgott, egyszerűen nem akarta felfogni, hogy újra nőtt egy kicsit a hasa, és ezt a kék szaténruha csak még jobban hangsúlyozta. Végül nagyot szusszanva belebújt a szintén kék magassarkújába, és utolsó simításként igazított egy kicsit fekete hullámain.
Talárját kifelé menet magához vette, de a karján cipelte, ugyanis nagyon utálja. Kényelmetlen, és ronda viselet, és ő nem szerette sose az egyenruhákat. Csak órákra veszi fel, mert kötelező, de egyébként amikor lehet, saját ízlése szerint öltözik.
A Nagyteremben már gyűltek a diákok, de még bőven időben érkezett. Kicsit ízléstelennek találta az a rengeteg sárgát ami a teremben megjelent, de hát ők győztek, egy este legyen az övék. Főleg mivel Kristóf is a Navine házat erősíti -de még mennyire, hogy erősíti.
Nem siette el a helyfoglalást, szépen nyugodtan az ajtóból körülnézett, majd párja felé mosolygott, és elindult a zöldek asztalához. Nem nézte ki mellé, csak leült, és végigsimított a ruháján, aztán a talárját az ölébe rakta, és várt. Várt a semmire.

Ruha, ölében a talárral
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 24. 17:55 | Link

Runa- Évnyitó

*Valahogy mindig gyorsabban telik az idő, ha valahová viszonylag pontosan oda kellene érnie, ráadásul ilyen alkalmakkal soha semmi nincs a helyén, amire éppen szüksége lenne. Először az ingéről pattant le egy gomb úgy gondolván, hogy jobb neki szabadon és begurult az ágy alá. Ez még nem is lett volna akkora gond, hiszen kicserélte másikra, de aztán nem találta a fele cipőjét, majd a kulcstartót, amin ugyan éppen nem csörög egy darab kulcs sem, de magával hordja, mert a nagyapjától kapta még régen és amolyan kabalaféleség. Nagy nehezen megkerült ez is, az is. Az még viszonylag érthető, mit keresett a cipője az ágy alatt, de hogy a kulcstartó hogy került a szekrény tetejére? Elképzelése sincs róla, és az órájára pillantva kiderül, hogy már ideje sem gondolkodni ezen. Még a fésűvel is csak futólag találkozik, ahogy egyik pillanatról a másikra nagyobb sebességgel kezd kapkodni, így szokásosan összevissza állnak a tincsei. Felkapja a talárt, és már rohan is, szó szerint végig a folyosón, fel a lépcsőn, a kanyart alig sikerül úgy bevenni, hogy ne vigyen magával semmit közben, végül lihegve áll meg a nagyterem közelében Runa mellett. Előre hajolva térdén támaszkodik meg és köhög, amikor meg éppen nem, akkor kapkodva szedi a levegőt. Kell pár pillanat, mire kiegyenesedik és hátát a falnak döntve Runára pislog kicsit kivörösödve, de az majd mindjárt elmúlik.*
- Mindig elf... khm, khm... elfelejtem, hogy a sp... khm... sport... khm, khm... nem az erősségem... *krákog még egy sort, két szavanként szája elé tartva a kezét még köhécsel is, de lassan abbamarad a mondat végére. Vesz egy nagy levegőt, ha már elmúlt a pillanatnyi köhögés-roham, amit a rohanás idézett elő, majd lassan kifújja. Jobbját megemelve beletúr a hajába és megkönnyebbülten felsóhajt, közben ellökve magát a faltól.*
- Az intermezzo-tól eltekintve... örvendek, madamoiselle Blackwood. Elnézést a késésért. Mehetünk is. *ellépve a fal mellől megáll Runa előtt, komoly arckifejezést erőltet magára, és felé nyújtja a jobb kezét, majd ha a lány hajlandó odanyújtani a sajátját, kezet csókol. A lovagias gesztust újabb követi, ugyanis a karját nyújtja a következő pillanatban Runa felé, már ha barátnője elfogadja és mehetnek is. A könyvek említésére széles vigyor jelenik meg arcán és megingatja a fejét, amolyan "tudtam én, hogy így lesz" tekintettel nézve Runára.*
- Hát, remélem, nem lesz rájuk szükség, de ha mégis, akkor köszi előre is. Beethoven jól hangzik. Na de... hogy vagy? Látom, jó választás volt ez a pár pillangó. Velük is alszol netán? *szólal meg újra, miután végignézett a lányon és igen, észrevette, hogy utóbb ahányszor találkoznak, mindig a pillangókat hordja. Az ajtónál előre engedi Runát illedelmesen, majd beérve helyet is foglalhatnak, utána ráér szétnézni és megcsodálni a termet. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 24. 20:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. szeptember 24. 19:45 | Link

Évnyitó/záró

- Navinések, Rius, Boticicám -


Ez ma egy olyan nap, amire Emmus szíve nagyot dobban. Egész tanévben gürcölt, tanult, dolgozott, segített Véda néninek és a háznak, most pedig meglett a gyümölcse. Az egész ház szorgoskodása mutatkozik meg, mikor belép a nagyterembe majd, el sem hiszi. Gondosan nézelődik végig a szekrényén reggel, egy csinos ruhát vesz ki, amelyre Navinés talárját veszi majd fel, csinos akar lenni, bár a letörölhetetlen mosolya így is öltözteti. Minden fenségesen alakult körülötte idén. Nagyon jól mentek a vizsgái, megnyerték a házkupát, Botival már egy éve boldogok, jajj, olyan cuki gerlicésen. Erre az alkalomra Botival, akit nagyon hiányol mostanában és Riussal, akivel éjjel-nappal szorgalmizott, fog érkezni. Ria nem volt elragadtatva a dologtól, de nem hagyja antiszockodni őt Emma, esélye sincs rá. Bár nem az a durva típus a leány, de nem riad vissza most attól, hogy lerángassa a szobából, itt kell lennie, ez a lány emberfelettit teljesített, ha ő nem lett volna, meg Rud, Zoé, Zora, Mary, Lotte, Noel, Ágoston… meg megannyi kis navinés, most nem lehetne az övék a kupa, ezt együtt kell ünnepelni. A felfokozott állapot talán, ami erre a cselekedetre bírja Mucit, de sikerrel jár, Ria is szépen felöltözik (természetesen Muci hatása érvényesül) majd el is indulnak le. Közben Ruddal is összefutnak, akit egy hatalmas mosollyal üdvözöl, és követve a példáját, a nagyterem felé veszik az irányt.
Nem sok időbe telik, mire megérkeznek és belépnek. Szemet gyönyörködtető és szívet melengető ez a látvány minden unikornisnak, ami eléjük tárul, az érkezéskor, feltekint az unikornisra, ami büszkén feszít értük, még egy örömkönnyet is elmorzsol, majd Botihoz fordul.
- Cicám, később találkozunk.
Azzal egy puszit nyom a szájára, amibe rendesen bele is pirul, majd kuncogva fordul vissza Riához, és vonul vele a többiekkel együtt saját asztalukhoz. Reméli, minél többen jelen lesznek. Már nagyon kíváncsi, ki lett az iskola első, kik az évfolyamelsők, ki lett a legjobb házvezető és a legjobb helyettes, nagyon-nagyon szurkol Véda néninek, meg természetesen Pista bácsinak is, reméli, hogy ők is büszkék lesznek az este végére. Helyet foglal, közben Riára tekint.
- Na, legalább azért, mert értünk van kicsit jól érezhetnéd magad, tudom, hogy rossz, de majd segítek!
Mosolyog rá, mert igen, tisztában van vele, hogy Yannick itt az a nagy bántalom, ami ezen irányba sodorja a lányt, de majd szárnyai alá veszi szegényt, ha akarja, ha nem. Közben minden érkező Navinésnek int és mosolyog rájuk, mindannyian, egytől-egyig megérdemlik ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zadravecz Kimberli
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 24. 20:02 | Link

Évnyitó

Ezúttal a Navine színeiben pompázott a terem, ily módon hirdetve az unikornisok győzelmét. Hangulatomon nem segített az időjárás sem, mely igencsak hűvösbe fordult, ennek ellenére megtartottam mezítlábas jó szokásom. Drapp ruhám könnyed anyagú, ujjatlan, vállam  és vékony karom szabadon hagyta. Hajam kiengedtem, semmi extra cicomát nem alkalmaztam rajta. Minek? A természetesség híve voltam mindig is. Leültem saját házam asztalához, ahol már ültek egy páran szerencsére.  Vajon a tárgymozgató fiú is eljön? Nem mertem volna mérget venni eme felmerült gondolatomra. Nem születtem látnoknak. Kíváncsian vártam a további fejleményeket...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 25. 14:41 | Link

Évnyitó

Használtan vett, de jó állapotú taláromban ballagok be a Nagyterembe. Másodikos lettem és ez nagy örömmel tölt el, ami arcomra is kiül. Éjfél a nyomomban oson és körbepillant majd összenézünk. A Sárga-fekete nekem kicsit darázsra hajazó díszítésen.

- Mennyivel szebb lenne ez zöld-ezüstben...Ha rajtam múlik jövő tanév végén így is lesz...Rá fogok hajtani...

Mondom magam elé olyan halkan, hogy csak én halljam. Elérek a Rellon asztalához és leülök mellé. Jó páran már itt vannak de mivel az ünnepség még nem kezdődött el szerintem várható még pár diákhullám. Csendben ücsörgök, nézelődöm és figyelek. Észre sem veszem, hogy macsekom elkullog mellőlem és eltűnik.

~...Remélem Des hamar ideér, jó lenne vele együtt ünnepelni az új tanév kezdetét. Mondjuk már annak is örülnék, ha valaki szóba állna velem...Ez az átka a jó tanuló szerepének...~

Morfondírozok magamban és közben kezemmel a nyakkendőmet babrálom. Máskor a medálomat szoktam, ez egy rossz szokás, ha ideges vagyok valamivel el kell terelnem a gondolataimat és általában ezzel teszem, vagy azzal, hogy folyvást ficergek-mocorgok.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. szeptember 27. 16:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. szeptember 25. 18:10 | Link

Évnyitó

A vizsgaidőszakban sikeresen elértem, hogy negyedik évfolyamos maradhassak. Írtam hat kiváló vizsgát, többet nem voltam hajlandó. Hét sikeres vizsga esetén készülhetnék az ötödikre, ami meg is lett volna, ha egyesek tartanák a szavukat. Határozottan emlékeztem rá, hogy a tusán való részvételért minden versenyzőnek be lett ígérve egy kiváló minősítés tetszőlegesen választott tantárgyból. Aztán persze később már visszakoztak, csak a győzteseket részesítették ebben a kiváltságban. Apropó győztesek. Szánalmas, hogy nem hoztak döntést, és két bajnokot is avattak. Számomra a mágustusa tradícióinak semmibe vételét jelentette ez, hiszen alapvető kikötés, rengetegszer hangoztatott szólam, hogy a végén csak egy maradhat. Még szerencse, hogy nem én lettem az egyik bajnok, ki nem bírtam volna, ha osztozkodnom kell, inkább önként lemondtam volna a címről.
A nagyterembe lépve, a díszítést meglátva ért a felismerés, hogy a sárgák nyerték meg házkupát. Ki nem néztem volna belőlük, összességében bárgyúnak és ostobának tartottam őket. Még jó, hogy a Rellon nagy ívben tett az egészre, mert a navinésektől kikapni hatalmas égés a többieknek, akik komolyan álltak hozzá. Jó okom volt rá, hogy teljesen közömbösen viseltettem idén a pontverseny iránt, mindent a tusának rendeltem alá, mindhiába. Az iskolaelsőség megvédése egy kis vigaszt jelenthetett volna, de amikor közölték, hogy nem jár a beígért vizsgakedvezmény, hagytam a búsba. Remélem magukba szállnak egy kicsit, az iskolára sem vet jó fényt, hogy egy iskolaelső a következő évben bukott diákká válik.
Igazából nem is volt sok értelme eljönnöm az ünnepélyre, csak a kviddicsben bízhattam, hogy jut nekem is valami dicsőségmorzsa. Unott arccal foglaltam helyet az asztalunknál, karba font kézzel szemléltem az összegyűlteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. szeptember 25. 19:05 | Link

Ikrem <3




A legnagyobb kedvem van ahhoz, hogy az évnyitón parádézzak, tényleg, de hát... csak meg kell mutatnom magam. Jó, erősen közrejátszik, hogy Mandával megyek, és én egyetlen alkalmat se hagynék ki, amit a testvéremmel tölthetek, mert bár egy házban lakunk, az ilyen alkalmak ritkák. Nem, nem fogok összeroskadni, amúgy se vagyok egy elveszett lélek, és tényleg nem féltem magam, de azért néha hiányzik.
- Kész vagy már?- lépek be a szobájába, és alaposan végigmérem. Komolyan, mintha tükörbe néznék, az csak egy slussz poén, hogy még ugyanolyan ruhában is van, mint én. Gyakran játszunk ilyet, ami szerintünk vicces, mások már kevésbé díjazzák, de engem ez hol érdekel.
- Mehetünk?- teszem fel a kérdést, majd, ha beleegyező választ kapok, húgommal indulok el a Nagyteremig. A ránk meredő tekintetek se foglalkoztatnak különösebben, mondhatni megszoktam... szoktuk már a pillantásokat, hisz sokszor végigkísérték az utainkat. Na, igen, talán akkor keltjük a legnagyobb hatást, mikor együtt vagyunk, tény, hogy a tesóm nélkül nem érnék valami sokat. Vagyis... így látom, bár lehet, ha egyke lennék, nem ez lenne a véleményem, de azt soha nem akarom megtapasztalni. Mindig is össze voltunk nőve, az az egy év is szenvedés volt, amit távol töltöttem. Oké, nem azt mondom, hogy folyton a fenekébe bújok, de ha egy határ választ el minket, az egy kicsit sok, így viszont bármikor rátörhetek, ha elkap a hiányérzet.
- Höh, a stréberek, tuti ki vannak akadva- önelégült vigyort eresztek meg, aztán egy bájos mosolyt csikarva ki magamból, intek a volt házam asztalához. Azok a tekintetek... viccesek. Sejtem, hogy a levita túlnyomó többsége élve nyársalna fel, a házváltás miatt, de könyörgöm, ugye ők se gondolták komolyan, hogy sokáig bírom köztük?
Modelleket megszégyenítő kecsességgel ballagunk a sárkányok asztalához, ahol egy jól szituált horkantás után, a saját színünkre színezem a terítőt. Nem, semmi bajom a csillámfalvaiakkal, felőlem ott vidulnak, ahol akarnak, csak a színt nem szeretem, és mivel nonverb. varázsló lettem, nem is okoz ez nehézséget, nem mellesleg, gyanítom, hogy a háztársaim is díjazzák.
Utoljára módosította:Angelina Mary Philips, 2013. szeptember 25. 19:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. szeptember 25. 22:05 | Link

Ikrem <3
- outfit-

Igaz, ami igaz, egyik napról a másikra térve, egyre inkább összeszedte magát. Ismét nekiindult a szokott játékoknak, előjöttek a furfangjai és ravaszságai, meg mondhatni barátkozik is eleget. Mondjuk ezen a téren is érték meglepetések, de nem akkorák azért. De van ennél is fontosabb, hiszen a sok szabadidejét pozitív dolgokra is tudja fordítani, jelen esetben testvérére. Tagadhatatlan mekkora hiányérzete volt az utóbbi időben, de már semmi para, hiszen itt van karnyújtásnyira, ha szüksége van rá, bármikor megtalálja, persze ez fordítva is igaz. Van egy-két apróság, amivel azért nem annyira van kibékülve, de tudja, hogy ez is annak tudható be, hogy a nővére vigyázni akar rá, nem akarja olyannak látni, mint a legutóbbi csalódása után, aminek külsőleg apró jelét sem látni már. Pontosan ezért van az, hogy Kornéllal kapcsolatban is csúnyán nézett rá, de ő is látja, hogy itt nem ugyan az van a háttérben. Yaristáról meg megint megvan ikrének is a véleménye, háztársak voltak, biztos látta eleget, így az azzal kapcsolatos dolgokat is megfogadva lépett tovább.
A szokott csábító és önelégült mosollyal dekorált pofija tekint rá vissza a tükörből is, ami előtt készülődik, testvérére nézve felkacag, működik köztük a telepátia, abban már egészen biztos. A ruha, a haj, a cipő a talár alatt, hát egészen mókás este lesz ez, ezt le meri fogadni.
- Pillanat… és igen, mehetünk is. – Azzal még bekapcsolja a karperecet, amit felvett, majd a szobát üresen hagyva, mert a többi lakó már másfelé lehet régen, kilép és már csak a csukódó ajtót hallja az alagsori folyosón vonulva. Igazából a helyszínig még ballagnak, többen nézik meg őket, mint ahány kisgyerek gyereknapon betámadja a vattacukros bódét, borzalmasan élvezi mellesleg. Egyikre másikra rá is kacsint, a provokálós énje azért vissza-vissza köszön mostanában. Nővérébe karolva, mint két tojás lépnek be, majd egyből Lina volt házát kapja el tekintetük. Manda nem sokáig pásztáz ott, nem igazán kíváncsi az arcokra, így csak vigyorog egy kört a mondandóan és egyetértően bólogat.
- Szerintem már attól boldognak kéne lenniük, hogy komolyabb kármentesen távoztál. – Mondja, miközben a dekorációt szemléli, amit mondhatni rellonos lelke nem szívlel túlságosan, túl sárga, meg túl kedélyes, ez nem az ő stílusa, oké, hogy az egyszarvú pártiak örülnek, meg minden, de intézhetné mindenki a maga asztalánál. Itt mintha csak szavak nélkül beszélgetnének ismét, az asztalra pillantva veszi észre, hogy a terítő a zöld ezüstszínt veszi fel, akaratlanul is elvigyorodva böki oldalba testvérét.
- Szép volt. – ezt követően körbenézek, hogy lássam a csodálkozó pillantásokat, amik várhatóak, de csak mosolygok magamban. – Hogy bírtad köztük? – Biccentek feléjük, igyekezve, hogy ne kerüljön olyan a látókörömbe, akit nem szeretnék.
-  Becsüllek érte… De azért jobb ebben látni. – Utal a talárra, miközben italért nyúl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. szeptember 25. 23:49 | Link

Évnyitó/záró
Kumagoro <3

Be kell látnom, ritkán veszek részt az iskolai eseményeken, de most, hogy elérkezett az évzáró, és -nyitó bál napja, rávettem magam, hogy elmenjek. És meg kell mutatnom, hogy nem is vagyok én annyira antiszociális, mint amilyennek látszom. Azonban még mindig nem tudtam levetkőzni a félénkségemet, és azt nehezen lehet át törni.
A vizsgaidőszak számomra nagyon pozitívan végződött. A sok tanulás és gyakorlás meghozta a gyümölcsét: idéntől már a második évfolyamba járok. Ha kicsit belegondolok, furcsa lehet, hogy még csak most léptem évfolyamot, de nem sokan tudják, hogy sajnos az eddigi vizsgaidőszakok nekem sosem voltak felhőtlenek, és így kevéssé tudtam odakoncentrálni a tesztekre. Nem is léphettem tovább. De most végre itt vagyok, és sikerült végigcsinálnom, és erre hihetetlenül büszke vagyok.
Ma estére, hogy ne kelljen egyedül mennem, elhívtam kedvenc rózsaszín plüssömet, hogy tartson velem. Nem szeretném nagyon elveszettnek érezni magam, és erre Kuma pont jó, mindig földob, ha unatkozom.
Estefelé egy gyors zuhanyozás után felveszem a már előre kikészített ruhámat, mely a házam színeiben pompázik. Hajam lazán föltűzöm egy kontyba a pálcám segítségével, majd felveszem hozzá a fülbevalót, és a topánkámat.
Amint ránézek az órára, elégedetten állapítom meg, hogy sikerült pontosan elkészülnöm, így a kék címeres taláromat kezembe véve a Nagyterem felé veszem az utamat.
A helyszínre érve belépek a terembe, ahol már igen nagy a nyüzsgés. Valakik a vizsgáiról beszélgetnek, vagy éppen a gólyákat mutatják be, mások a nyári élményeikről számolnak be társuknak. A Levitások közül egyedül Runát látom, és egy új kék gólyát is kiszúrok, de ő már egy másik lánnyal beszélget, így nem zargatom. Inkább leülök a kékek asztalához, és miközben Kumát várom, megcsodálom a berendezést is. A díszítés pazar, a sárga és fekete függönyök, étkészletek és zászlók kavalkádjától belezsong a fejem, de nem bántóan, hanem nagyon kellemesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blaskovits Flóra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 26. 00:28 | Link

Évzáró - évnyitó
Amira


Micsoda ambivalencia jellemzi ezt az estét.. Ha többször fordulna elő egy évben ilyen alkalom, minden diák tökélyre maszkírozott bohócként masírozna fel-alá. Mondjuk néhányan most sem állnak messze tőle. Egyik szem sír, a másik nevet - ilyen ez a popszakma. Lezárjuk az egyik évet, és egyből nyitunk egy másikat, amely szintén rohangálást, fejtágítást és számonkérést tartalmaz. A rájuk váró monotonitást egyszerűen vétek ünnepelni. Azért az hozzá tartozik, hogy most kezdi meg első évét a Bagolykő falai között, így eléggé keveset tud az itt zajló tanításról és módszerekről, de iskolába járt már, természetesen. Így nem meglepő, hogy arcára van írva az a tömény unalom, amivel kényszerpihenőjének - minek nevezze, ha nem ő akarta? - szándékozik előre tisztelegni.
Épp ezért nem is csípte ki magát. Könnyű és hosszított fehér inget visel fekete cicanadrágja fölött, fekete balerinacipőt, és talárt. Talárt. Ezt is vétek hordani, bárki bármit mond. És úgy alapban, minden iszonyúan nagy vétek, ami akkor és úgy történik, amikor Flóra nincs ott, ahol lenni szeretne - jelen esetben Fédrával, Angliában.
Közönyösen "támasztja a tököt" a Rellon asztalánál, eddig sikeresen elkerülve mindenféle felesleges bájcsevejt, amikor is mellé keveredik valami kék szatén. Egyetlen oldalra pillogásból csak ennyit sikerül felfognia a leülni készülő, majd le is ülő lányból, akit aztán második blikkre tüzetesebben végig is mér - hogy aztán szinte már sírva nyűghessen fel attól, amit lát.
- Mondd, hogy fel fogod venni! - bök szabad kezének mutatóujjával a lány ölében tartott talárra. Igen, ezen akadt ki. - Legalább megnyugtatásképpen, tekintettel egy újoncra, aki még nem tudja, hogyan lehet ezt megúszni. - És itt jó professzor lévén saját talárjára mutat. Nem az az eget rengetően izgalmas téma, és nem is szokványos indítás, de lánykánk, mint ahogyan eddig sem, most sem törődik formalitásokkal.
Jobban belegondolva, lehet, hogy az idegen reakcióját is meg kellene várnia, mielőtt újfent a roppant szórakoztató semmibemeredésbe kezd. Amilyen magabiztossággal - és talár nélkül, tehát tudhat valamit - ült le mellé a csajszi, még szolgálhat egy-két pikánsabb infóval a teremben ülőkről, hogy ezzel az egyszerű, ám csodálatos dologgal üthessék el a rájuk váró tartalmas időt. Meg persze ismerkedéssel.
Utoljára módosította:Blaskovits Flóra, 2013. szeptember 26. 00:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. szeptember 26. 13:46 | Link

Flóra
évnyitó

Nem volt nehéz észrevennie még így a bambulás közepette sem, hogy ő az egyetlen, aki fittyet hányva a szabályokra, a fekete tömegből kitűnve saját ízlésének való viseletbe bújt. Néhány közönséges csitrit is sikerül felfedeznie, akik megpróbálták úgy tartani a talárjukat, hogy kivillanjon legalább a fél combjuk. Nem tudta igazán eldönteni, hogy nevessen, vagy sírjon rajtuk, hisz mégiscsak egy ünnepség, nem egy putribuli. Ő maga úgy gondolta, hogy majd idejében magára veszi azt a fekete borzalmat, addig pedig háztársai örömére tökéletesen villog kék ruhájában. Félreértés ne essék, esze ágában sincs a Levita házhoz tartozni, de a gyerekes énje rég eltűnt, és nem fogja azért kerülni a kék, sárga és piros színt, mert a másik házakat jelképezik.
Éppen feltűnésmentesen végigsimított kerekedő pocakján, amikor egy neki címzett kérdés ütötte meg a fülét. Összevonta a szemöldökét, és lassan a lányra emelte tekintetét.
-Parancsolsz? -elhúzta a száját, kifejezve nemtetszését. Pontosan nem tudta, a kislány hogy is értette amit mondott, de nem is azzal volt a baja. Hanem eleve azzal, hogy megszólalt, hogy hozzá szólt.
-Áh, gólya vagy... -bólintott egyet, leginkább magának. Oké, máris megtalálták. Talán jobban megnézhette volna, ki mellé ül le... -Megnyugodhatsz, felveszem, mert "példát kell mutatnom" -utóbbit kicsit gúnyosabban, idézőjeleket mutatva a levegőben mondta. Főként azért vicces ez a példamutatós dolog, mert ha valaki, akkor Mira aztán elég nagy szabályszegő, de persze csak ha egyedül van, vagy olyanok jelenlétében, akiktől egy tanár, vagy házvezető sem fogja megtudni, miket csinál. -Amira Loveguard, prefektus, hát te? -különös, és meglepő dolog volt, amit itt csinált. Kezet nyújtott a lány felé, és várta a választ, hátha sikerül valahogy megjegyeznie, kivel áll  szemben -ez esetben ki mellett ül.

Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. szeptember 26. 14:30 | Link

Évnyitó/Évzáró

Nem szeretem az erőltetett rendezvényeket. Márpedig a tanévnyitó ezek közé tartozik, súlyosbítva vétkét, hogy még talárt, sőt dísztalárt kell húznunk. Ha ki tudnám magam húzni, biztosan megtenném. Ma sem vacakolok sokáig, egyszerűen befonatom a hajam egy fonatba egy gólyával, akit fővesztés terhe illet, ha nem sikerül. Sikerült, így elégedetten nézek magamra. Mivel a "csuha" úgyis mindent eltakar, én nem csípem ki magam, mint a többi parádézó lánydiák, akik azt hiszik, hogy divatbemutatóra érkeznek. Az igazgató biztos sóvár tekintettel nézi ilyenkor "gyermekeit", különben tutira nem engedné, hogy magassarkúban, meg kinyalva-falva korzózzanak az ifjak. Én egy lapos talpú cipőt veszek - érezzék megtisztelve magukat, hogy nem tornacipőt -, egy egy sötétebb egyberuhát és arra a talárt. Csodálatos! Csak megrázom a fejem a tükör előtt és legyintek, majd elindulok a Nagyterembe. Már sárga-fekete a terem, ami engem nem igazán zavar, konkrétan teszek rá. remélem idén is lesz valami meglepetés, mint tavaly Markovits magánszáma, vagy, hogy egy zöld lett az iskolaelső, konkrétan szakadtam azon, amilyen fejet vágtak a levitások. Persze az a srác - azt  hiszem srác volt -, még ünnepeltette is magát, szimpatikus volt, ahogy megalázza az okosokat. Az más kérdés, hogy eléggé önelégült volt, de hát nem esett messze a többi rellonostól, szóval mondhatni szériatartozék ez náluk. Úgy látom elvannak ők magukban, még a terítőt is zöldre festi az egyikük, igaza is van. Én megkeresek a főnixek asztalát, közben odaintek Matildának, hogy örüljön, hogy láthat. Leülök a legtávolabb a pódiumtól, lehetőleg egy olyan helyre, ahol senki sincs a közelemben. Nem vagyok ma jó hangulatomban, kényelmetlen a talár és unalmas beszédek jönnek hamarosan. Szerintem gyorsan eszek egy-két falatot, majd lelépek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fehér Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2013. szeptember 26. 16:28 | Link

Évnyitó, Bianca

- Igazából csak próbálom elkerülni a méregető pillantásokat. Az újakat mindig mindenki jól megnézi, tudom én. - magyarázta meg a dolgot egy mosollyal, és egy picikét a vállát is megvonta. Részben igazat is mondott, részben viszont csak nem volt kedve bevallani, hogyha nem volt muszáj nem vetette bele magát a társaságba. Ez más számára úgy tűnhetett volna, mintha nem szeretné az embereket vagy mogorva lenne, pedig erről szó sem volt csak kicsit nehezen vágott bele a szocializálódásba. De ugyan hogyan is magyarázhatná el ezt Lottinak, aki ennyire könnyedén idejött hozzá és leállt vele beszélgetni? Nem mind vagyunk egyformák.
- Oh, ez nagyon aranyos. Én a sikeres felvételemre kaptam egy elefántos karkötőt, de egyelőre még ki sem mertem bontani, annyira szép a doboza. - és tényleg így is volt, de a karkötő ott lapult a bőröndje mélyén közvetlenül a zoknik alatt. Egy futó gondolatként felötlött Bogiban, hogy lassan itt lesz az ideje majd felpróbálni ha már egyszer arra kapta hogy hordja, és nem arra hogy dugdossa. Elvégre nem valami államtitok van a dobozban, még csak nem is atombomba vagy vegyi fegyver, még egy plüssállatot sem tudna vele megfojtani az ember mert előbb szakadna szét. Szóval se nem közveszélyes, se nem felbecsülhetetlen értékű, a gyönyörű csomagolás meg végképp csak papír. Persze ezeket a dolgokat a Levitás leányzó kicsit többre tartotta, mint az átlag.
A következő kérdésre kicsit felvonta a fél szemöldökét, arcán egy hamiskás mosollyal.
- Szerintem ennél azért jobban be lennék tojva, ha új lenne a dolog. Ennyire nem nézhetek ki rosszul. - közölte, ám nem nyitott mondatként hanem tényként. Tisztában volt vele, hogy mindent megtett a tökéletes összhatás érdekében és tuti nem úgy néz ki, mint akit most dobtak bolon... Akarom mondani varázslók közé. Igyekezett fenntartani a magabiztosság látszatát amennyire csak lehetett és saját véleménye szerint nem is csinálta annyira rosszul.
- Még nem ismerek senkit a házból, de köszi a tippet. Esetleg ha kiszúrod bemutathatnál neki. - nézett reménykedve Lottira, akinek mostanra talán leeshetett, hogy Bogi nem az a típus aki bárkihez örvendezve odaszökdécsel és hangosan ráköszön, még ha nem is ismeri.
Lotti feltevésére csak mosolyogva bólintott egyet és a lány nyomában elindult az asztal felé, hogy aztán leüljenek a többiek közé. Hát akkor, mehet a menet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


vigyori kisasszony
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
Írta: 2013. szeptember 27. 17:48 | Link

Évzáró/Évnyitó
Emmusnak, Adriának, és minden Sárgának


Már jó pár évnyitón és évzárón jelen voltam, de a mai mégis csak jobban meg fog ragadni, mint a többi. Az előzőkre nem nagyon emlékszem, csupán az maradt meg bennem, hogy féllig-meddig jól éreztem magam, de most a Navine ház sárga színeit lehet látni mindenhol, valamint a gyönyörű egyszarvút, amint fensőbbségesen néz minden ház tagjaira, kivéve a sárgákra. Kedvem támad oda szaladni az egyszarvúhoz és megcirógatni, de félek, hogy megkérdőjeleznék az épelméjűségemet, így inkább csak mosolyogva állok a bejárati ajtóban és nézelődök egy darabig. A tömegben mindenféle ruhát fel lehet fedezni, és mindenféle embert. Nem egy megfigyelő típus vagyok, mindig belevágok a dolgok közepébe. In medias res. És ennyit is a latin tudásomról. Komolyan, többet nem tudok, csak ezt a három szót, de ezeket nagyon. Álmomból felkeltve is el tudnám őket mondani.
Én egy egyszerű ruhadarabot választottam, amit sok minden dob fel egyszerre. Egyszerű, mégis nagyszerű. Maga a ruha sárga színű, ahogy a taláromon is vannak sárga jelek, de néhol feltűnik a fekete szín is, mint például egy hajpántban, ami fekete flitteres és ragyogó. A hajpánt igazából csak dísz, mert nem szeretem ha hátra van fogva a hajam, mégis szép hatást kelt, ahogy bele van rakva szőke tincseimbe. Nem szeretem a magassarkúkat és most sem voltam hajlandó felhúzni egyetlen darabot sem, így egy fekete tornacipőnél maradtam, aminél nem látszik annyira, hogy tornacipő. Ha valakinek nem tetszik majd szól, úgysem fogom miatta átvenni.
Viszont, most térjünk vissza az egyedül álldogálásra, ami nem a kedvenc időtöltésem. Sárgákat kéne keresnem, mint amilyen én is vagyok. Már pedig rólam csak úgy árad, hogy a nyertes házból jöttem, amire büszke is vagyok. Nem pont arra vagyok büszke, hogy nyertünk, hanem a sok együttműködésre, szorgalmunkra és minden másra. A Navine ház az egyik legösszetartóbb. Bent kicsit elveszettnek érzem magam először, de rögtön nagy mosoly terül szét az arcomon, amikor más sárga talárosokat is meglátok magamon kívül. A tornacsukámban sokkal kényelmesebben járkálok a többiek között és mikor megpillantom Emmát majdnem oda is futottam hozzá, de úgy döntöttem, hogy ennél nagyobb figyelem mégsem kell azért.
- Szia, Ems és Idegen! - integettem nekik már távolról vigyorogva, majd néhány lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot. Szerencsére nem borítottam fel senkit. - Be kéne hozni egy szabályt, hogy ezen a napon mindenkinek sárgát szabad csak hordania - kezdem máris el a napi szómenésemet. - ez a szín a legtöbb embernek jól áll, ahogy Neked is - mosolygok rá majd a másik, még ismeretlen Navinés felé fordulok - Egyébként Vivi vagyok, és nem arról van szó, hogy nem vettelek észre, csak olyan sok dolog van a fejemben, hogy sosem tudom melyikkel kezdjem, így általában össze-vissza haladok... - fújom ki magam a végére, mert megint elhadartam a végét, ami szokásom, ha új emberekkel beszélek, de akkor is, ha ideges vagyok.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Vivien, 2013. szeptember 27. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 27. 18:37 | Link

Axel- Évnyitó

Amíg Axelre vár, múlatja valahogyan az időt. Rögtön két elfoglaltságot is talál: az egyik, hogy halkan dúdolja a Für Elise-t, a másik, hogy a súlypontját helyezgeti hol a lábfejére, hol a sarkaira, magyarán hintázik a bokáját segítségül hívva. Ez nála meglehetősen veszélyes dolog, ugyanis amilyen szerencsétlen, könnyen megeshet, hogy előre bukik, és akkorát esik, hogy a fogát is kitöri. Nem lenne meglepő dolog őt ismerve. Ugye az is tény, hogy esett már seprűről, törte össze a lábát, hajlamos belelépni az ollóba, vérzik az orra egy-egy jóképű fiú láttán... Na, vannak defektjei bőven. Szerencsére Axelt meg tudja úgy várni, hogy ne nyalja tisztára önkéntesi alapon a kövezetet, s fesse át vér színűvé. Magában megmosolyogja az előtte lefékező szőke herceg-kezdeményt, meg a ziláltságát és közben konstatálja, hogy Ax ebből az életben nem fog kinőni, hogy hajszálon csússzon be időre. Mondjuk őt nem is zavarja, meg hát ez csak egy évnyitó. Akkor jobban idegeskedett, mikor elsősen a Zeneakadémia friss diákjaként kezdte és az igazgató szentbeszédet mondott.... és ő ettől úgy de úgy megijedt, hogy neki tökéletesen kellene itt teljesítenie, hogy na hagyjuk inkább. Axel is viszonylag gyorsan összekapirgálja magát, még tüdeje is marad, sőt poénra is futja, amin meg már ő, Runa is szélesen kezd vigyorogni, hát odapakolja csinos kis kacsóját és a kézcsókon még fel is nevet a maga... 15 decibeles stílusában.
-Monsieur Sjölander, meg van bocsátva. Avanti.- ezzel a beleegyezéssel útjukra indulnak a sárgába öltözött nagyterembe, mely pár másodpercre leánykánk érzékeit is megbizseregteti. Noha nem egy unikornis, mégis gyermeki örömmel szökellne most párat pusztán a dekoráció miatt is. Ennek a gyermeki lelkesedésnek nyilvánvaló alakja is születik, mikor még jobban belekarol Axba és úgy halad el vele az asztalok mellett. Egyelőre nem a kékségek táborához sündörög, hanem levitás létére a rellonosok térfelére merészkedik, ha már kedves barátja zöldek táborát gyarapítja.
Azért az a nézés nem kerülte el a figyelmét, ennek tiszteletére ki is nyújtja rövid nyelvét a fiúra „mlőőő” felszólalással. Nagyon hölgyes megnyilvánulás.
-Én remekül! Rengeteget olvasok. Lényegében semmi mást nem csinálok holnapig, csak még egy kicsit és még egy kicsit olvasok. Tudod, az én sebességemmel ez nem nehéz.- ezen kénytelen körbevigyorogni a fejét is. Axel kihozza belőle a legmosolygósabb énjét, olyannyira, hogy a pillangós megjegyzésére ismét csak nevetve és heves bólogatással válaszol neki különösebb körítések nélkül.
-Amúgy találtam neked egy régi-régi kottát a könyvtárban, valamelyik zenetörténeti könyv alatt. Matilda azt hiszem, még szervezi a könyvtárat és addig még nem jutott el, de van benne egy gyönyörű Schubert. Majd kikuncsorgom neked, rendben? Amúgy... nem baj, hogy betolakodok hozzátok? Úgy értem, ha a háztársaiddal akarsz beszélgetni, meg ilyenek, én eltűnök, felszívódok, elpárolgok.- makogja gyorsan, visszakozva. Ilyet mondjuk régen nem csinált, úgy hogy valószínűleg akkor szedte fel ezt a szokását, mikor az apja magához vette. Talán most még azért is elnézést kérne hirtelenjében, ha a Rellon asztalán lenne egy égési folt és nem is az ő hibájából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 28. 18:31 | Link

(kicsit Kimberli, majd Amira de )Mihael

Nos, nem meglepő módon évfolyamom száma megint nem emelkedett. Lassan akár teljesen be is költözhetnék a szobámba egy életre, hisz hány éve már annak, hogy a hatodikból próbálok a hetedikbe átbukdácsolni?! Sok. Jobb nem is számolni, megint csak arra jutnék, hogy néhány szezont lehúzok még itt.
Hazamenetel a vizsgák után. Annyian voltak így, hogy egészen kiüresedett a kastély. Nem bántam, legalább nem botlottam bele mindenkibe, az a pár beszélgetőpartner pedig pont elterelte a figyelmem Bethről. Ő sincs itt. Megint elment Angliába minden bizonnyal, ám mikor mégis egyetlen hétvégére elutaztam Marcival pont Londonba, ahol Ő lakott, nem volt merszem felkutatni a lányt. Megvan ő nélkülem is, és én is túl fogok billenni rajta, pusztán idő kérdése.
Tehát magamra vettem egy fekete nadrágot, egy fehér inget, melynek ujját két laza mozdulattal a nagyterem felé haladva könyékig feltűrtem és ennyi volt minden, amivel megtiszteltem az ünnepséget, melynek narancssárga színei egykori házam győzedelmét voltal hivatottak jelképezni. Ahogy beléptem már volt rendesen tömeg, vagy legalábbis lézengtek az emberek dögivel. A narancs szín uralta a nagytermet, amit zöld ízlésem kissé elutasított. De mit akarok, dreága unokaöcsém és Zora is ezekhez tartozik, és én sem törtem magam a versenyt illetően. Kristófnak biccentettem, és a már feltöltődőben lévő asztalunkhoz sétáltam. A világért sem ültem volna le, ám Kimberlit megtiszteltem annyival, hogy udvariasságból érdeklődtem hogyléte felől, majd Mirához mentem, aki szemmel láthatóan nem örült a tásaságnak, ami a nyakába zuhant. Fittyet hányva a fiatalabb lányra lehajoltam leendő családtagomhoz, adtam két puszit neki, megöleltem mialatt fülébe súgva kérdeztem, hogy mi van az aprósággal. A kis bájcsevejt követően elindultam kifelé, mondván, hogy megjelentem, legyenek boldogok, ennyi elég volt. Út közben nekimentem valakinek - totál direkt - és valami orosz káromkodás után folytatni akartam az utamat a körletembe,
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. szeptember 29. 00:07 | Link

David és a koccanás- És Persze Évnyitó

Senki nem mondhatja rá, hogy kevés esze lenne, mert ami azt illeti, nagyon is logikus és talpraesett ember, de az még az ő fejlett észjárásába sem fér bele, mi a fenének kell minden évben minden évfolyammal megismételni a hülye évnyitókat. Elég egyszer kiállnia az embernek, de ezek az állatok minden_egyes_hülye_évben_megismétlik. Kiábrándító. Ezt nem bírja sehogy sem felfogni, hol van az értelem, a logika itt elásva.
Morgások közepette húzta magára az egynapos fekete ingét, meg a farmerét, meg az acélbetétes bakancsát, továbbá felkerült a szuronyos csuklóvédője és így rendben elkészülve (fél órát kereste azt a tetves csuklóvédőt) végül nekiveselkedett... és elindult a konyhába. Még véletlenül sem vakarta fel idejében magát a nagyteremhez, hanem előtte bedobott egy kávét komótosan, megevett két szelet habos-málnás süteményt, és csak utána kezdett vakarózni, hogy évnyitó van.
A szerencsétlen eseménysorozat elindításához elég egyetlen momentum- ahogy azt a tragédiák végén meg szokták jegyezni: abban a pillanatban, ahogy nyitná az ajtót, szabályosan elüti egy fél mellkas. Egyetlen szerencséje, hogy nem gyurmából puzzle-özték össze, másképp már asztrológusi pózban gyönyörködne a folyosó plafonberendezésében (padlót fogott volna) .
-A szemed talán a seggedben hordod?- Prózai ízléssel válogatja meg a velős mondat minden alkotórészét, melyet rakétaként vág oda a másiknak, sőt még szántszándékkal elállja az útját is. Egykilencvenes magasságával önkényesen megteheti. A hangsúlyában ott lapul, hogy egy rossz szó és tovább üti a vasat, az hétszentség.
-Vagy lelopták a szemüveged, aranybogár?- A gúny terjed és terjed, belecsöpög minden egyes sorába, hangjába, amit kiejt a száján és ember legyen a talpán, akit ez nem bőszítene fel.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. szeptember 29. 00:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. szeptember 29. 00:55 | Link

Évnyitó, tanári asztal

Az utóbbi hetek eseményei komoly nyomot hagytak rajta. Néhány napja nyomát se lehetett látni a kastélyba, pedig itt volt, ott ült a szobájában a padlón, mint valami félredobott rongybaba, és azon agyalt, hogy hogyan tovább. Nem értette, hogy mi a fene folyik itt, hogy miért történik mindez, hogy miért jó ez az univerzumnak.
Mindenesetre ma évnyitó van, ezt a bagolyból tudta meg, ami addig verte csőrével az ablakot, amíg be nem repesztette, a hideg pedig jobban megborzongatta, mint az elmúlt napokban bármi. Ha már felkelt és beengedte a tollast, aki a leveleit, és a postáját hozta, akkor már másra is képes rávenni magát. A tükörbe nézve szó szerint megijedt attól, amit látott. Az arca beesett volt, sápadt, hiszen napok óta nem kapott se napfényt, se komolyabb feladatot, ami a vérkeringést ezen a területen segítette volna. A végtagjai zsibbadtak, a haja kócos volt, így minden további gondolkodás nélkül bevetette magát a fürdőszobába, hogy embert faragjon rémisztő kinézetéből.
Miután a víz és néhány krém megtette a hatását a szekrényéhez lép. Fekete nadrágot keresni könnyű, azt hord, de általában színes felsőkkel, ám most ezt nem teheti meg, így a fél ruhásszekrényét kiborítva talál végül egy fekete ujjatlan felsőt, és egy fekete vékony pulcsit. Pont elég, hogy ne reszkessen az úton a nagyterem felé. Gyors smink, épp csak a szeme alatti karikák elfedésére, a sírás tagadására. Felöltözve kifésüli a haját is, majd cipőt húz és talárt.  Megkapta az értesítést, mely alapján ismét házvezető lesz, valamint, hogy elbeszélgetne az igazgató vele erről a dologról. Utóbbit nem szeretné, nem akar beszélni róla, még akkor sem, ha tudja, ma este szóba kerül. Felakaszt még egy baglyot is a nyakából. Mindig ijesztőnek találta a halott szemeit, amit a fekete kövekben lát, ám most mégis ide illik.
Némán suhan végig a folyosókon, nem túl korán, de nem is későn lép be a nagyterembe, hogy a sorok között végigsietve, néhány embernek köszönve lépkedjen fel a tanári emelvényre, be a helyére, rá se nézve az ott ülőkre. Nem akar modortalan lenni, de a vak is láthatja, hogy nincs minden rendben. Majd úgyis bemutatnak mindenkit, és tudja, hogy lesz még alkalmuk csevegni is, illetve, ha valaki megszólítja, természetesen válaszol neki.


Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet