30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 85 86 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2013. június 3. 19:53 | Link

Brigitte Bonneville
Mágustusa nyitóbál - Várffy-Zoller Róbert
Kinézet


Nem okozott neki problémát a magyar, mondhatni nem kényeskedik apróságokon, mert ez is csak formaság igazából. Senki nem kötelezi a másikat a saját anyanyelvére, persze az csak plusz tudás lenne, ami meg nem jön rosszul. Mindenesetre hamar túlesnek a bemutatkozáson és haladnak a parkett felé, a lány élt a felkínált lehetőséggel. Egyébként is kedveli a bálokat nem akart volna elutasító lenni, na meg jó lehetőség előre felmérni a versenyzőket, hogy elképzelése legyen a jövőről. A maga esetéből tudja, hogy nem jelent sokat az esélyesség, annál többet az odafigyelés és a leleményesség.
A tökéletes tánctartást felveszi, bár elsőre kicsit merevnek tűnhet így, mégis az összhatás lesz a lényeg. Remek partnerre lelt, amit egy kedves mosollyal nyugtáz partnere irányába. Kellemes ritmusra ringanak, szerencsére a beszélgetést sem veti meg Róbert, ráadásul nem is akármivel rukkol elő. Akaratlanul is vigyorra húzza a száját, majd ha már így felvetődött, anyanyelvén folytatja ő is.
- Jó hozzáállás, de inkább a többiek kiiktatására érdemes időt fordítani. Tudod, nálunk sem az izgalom gyűrte le a sokaságot. – Egy kacsintás kíséretében mondja, majd néz a fiú barna szemeibe. Azért erőteljes bóknak tekinti a következőeket, de az, hogy franciául folytathatják a csevegést tovább, megkönnyíti a dolgát. Nem megy mélységekig a beszélgetésbe, nem lelkizik sokat, nem szokása. Jobban hisz a nyers és őszinte gondolatokban, tanácsokban.
- Semmi szükség a dicsérgetésre egyébként, tartalékolj. Ahogy látom, van itt még, akinek nagyobb szüksége lehet rá. – Mondja kicsit hűvösen, de továbbra is a jókedvet sugározza magából. Közben kicsit lágyabb témára eveznek a tusázó közreműködésével. Kedves megjegyzést tett, amelyre nem illemből, sokkal inkább kíváncsiságból kérdez rá.
– Tőle a nyelvleckék, esetleg francia? Vagy német lenne? – Érdeklődik, neve gyakoriságát ismerve nem lenne meglepő egyikre sem az igenleges válasz. Közben észreveszi Róbert tekintetének kalandozását is magán, mondjuk úgy, ehhez nem igazán van hozzászokva, ritka, sőt ez talán a második alkalom, hogy nem az iskola egyenruhában kell megjelennie egy ilyen volumenű eseményen. A vállon nyugvó kezét óvatos mozdulattal emeli a fiú álla alá, majd feljebb emeli, hogy a tekintetük találkozzon. Majd egy kacérkodó mosollyal, az eredeti szándékot burkoltan, de érthetően közli. – Fontos a tartás.
Épphogy kimondja valakivel ütközés áldozatai lesznek. Nem olyan világrengető, de azért egy erőteljes lenéző pillantást vet a lányra, amiből az sugárzik, hogy aranyom, vigyázhatnál jobban is, nem vagyok én akárki. Erős túlzás –vagy nem- azt mondani, hogy egoista, de tisztában van az adottságaival.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2013. június 3. 19:56 | Link

Mágustusa; nyitóbál
Sofia kisasszony társaságában

Hetek óta hallom már terjedni a hírt, hogy az iskola rendez valami puccos versenyt, amire meghívtak külföldi iskolákból is diákokat. Hmm, ez egész érdekesnek ígérkezik. Mármint nem ez az egész hűbelebanc, ez engem abszolút hidegen tud hagyni, hanem elvileg ma este lesz ennek az egésznek a nyitóünnepsége, ami egyenlőségjelet mutat a bálozással. Szélesen elvigyorodok, majd lustán végignyúlok az ágyamon. El kellene kezdeni készülődni, de még annyira jó itt heverni, majd mindjárt. Behunyom a szememet, talán még el is szunnyadok 10 percre, de ezek után erőt veszek magamon, felkelek és elkezdek kotorászni a szekrényemben valami alkalomhoz illő gönc után. Sikerül rábukkannom a karácsonyi bálon viselt öltönyömre, teljesen megfelel a célnak. Mielőtt még magamra venném, hirtelen megállok egy kicsit és elvigyorodok, mikor eszembe jutnak az emlékek arról az estéről. Miután magamra vettem a fehér ingemet és az öltönyt, utána keresek a zöld nyakkendőmnek, amit aznap este viseltem és továbbra is letörölhetetlen vigyorral a képemen a nyakamba akasztom. Cipő a lábon, még egy gyors hajbelövés a tükör előtt ééés már indulok is. A klubhelyiségben majdnem nekiszaladok egy csinos hölgynek és hogy jóvá tegyem a hibámat, azonnal szóba is elegyedek vele.
- Ha már a szerencsés véletlennek köszönhetően így találkoztunk, nem lenne kedve a kisasszonynak velem jönni a bálba? - kérdezem tőle egy lehengerlő mosollyal - Természetesen csak akkor, ha még nincs kísérője - teszem hozzá sietve. Ma este nincs kedvem tökfilkókkal balhézni egy nő miatt. Amennyiben rábólint a kíséretemre, a karomat nyújtom neki és elindulunk az alagsori folyosón keresztül fel a nagyteremhez.
Iszonyatos tömeg van a folyosón, alig lehet elférni ettől a rengeteg kölyöktől. Egy-kettőre kénytelen vagyok rámordulni, hogy menjen már arrébb, különben meg észre sem veszik magukat. Na mindegy is. Végre sikerül eljutni a nagyteremig, de az is csordulásig van telve emberekkel. Ma nincs szerencsém az emberek el/kikerülésével. Inkább csak megállok az ajtóban és tekintetem lustán a pódiumra emelem, ahol az igazgató épp most kezdte el a beszédét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. június 3. 20:09 | Link

Bál
Levitások(Hófehérke, Aileen, Alex, Niki...)


Szeretem az ilyen alkalmakat. Felbolydul az iskola, minden lány a ruhájáról, a sminkjéről és a hajáról fecseg.  Aranyos, az ilyen beszélgetéseket hallgatni. Bárcsak Rosy is itt lenne. Ahogy, őt ismerem, biztos, hogy jelentkezett volna a tusára. Gondolatban nem egyszer elábrándoztam azon, hogy milyen érzés lenne kiválasztottnak lenni, de aztán Alexékre gondolva gyorsan el is vetettem ezt a képtelen ötletet. Különben is, ha mindenki megy, ki fog akkor szurkolni? Másfelől, nekem most a tanulásra kell koncentrálnom. Hiszen, ez most a legfontosabb dolog. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet szórakozni, de előbb a munka aztán a pihenés. Rengeteg ember jelentkezett a házunkból, remélem, Levitás nyeri meg, milyen nagy dicsőség lenne. Ezekkel a gondolatokkal öltöttem fel magamra azt a ruhát, amelyet még soha nem hordtam, mert még nem volt olyan különleges alkalom, ami megérdemelte volna, hogy ezt a ruhát felvegyem. De, ez a bál pontosan ilyen alkalom. Magamra vettem a fehér egybe ruhám, a hajamat pedig hátul kontyba csavartam. Nem vagyok egy nagy sminkes, de, nem is áll távol tőlem a dolog. Furcsa lesz, megint egyedül leszek, hiszen Aileen is a tusa résztvevői között van. Azért is szeretnék mindenképp lemenni, hogy elbúcsúzhassam tőlük és sok szerencsét kívánhassak nekik, hiszen a tusa alatt nem találkozhatnak velünk. Erre, gondolatra keserű fintor jelent meg az arcomon, egyedül leszek, ráadásul nagyon féltem őket. Mikor megláttam a hirdetést első dolgom volt utána olvasni és már az is egy döntőérv volt a számomra, amiért nem akartam jelentkezni erre a tusára. Utoljára ellenőriztem magam a tükörben, majd a ruhám szegélyét megfogva, útnak indultam a Nagyterembe. Első gondolatom az volt, mikor odaértem, hogy te jó ég mennyi ember. A tekintetemmel megkerestem Alexéket és feléjük furakodtam a tömegben. Közben egy pillantással elkaptam Dávidot is. Nem is ő lenne, ha nem próbálna meg felszedni egy újabb áldozatot. Szegény, már előre sajnálom, hogy egy ilyen alak hálójába akadt. De hát, reménykedem, hogy egyszer majd megjavul, de minek? Kutyából nem lesz szalonna szokták mondani. Meg azt is, hogy a remény hal meg utoljára. Na, végre sikerült, az úti célomhoz odaküzdeni magam.
-Sziasztok, de csinosak vagytok!-Csodálom meg Levitás társaimat. Mindenki gyönyörű, ebben a szerelésben, amit visel. Na, ezért imádom a bálokat! Azonban, mikor ránézek Alexre és a pillantásom ráesik a nyakkendőjére, majdnem röhögő görcsöt kapok. De, sikerül megállnom és mély légzésekkel, hamarosan meg is nyugszom. Majd, Hófehérke mellé telepszem és ott várom az este folytatását...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. június 3. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. június 3. 20:38 | Link

Bál - Celeste


A kastélyban sokszor volt már rendezvény, amiken általában jól éreztem magam. Ám most egy teljesen más ünnepségnek nézünk elébe, a mai este a Mágustusa nyitóbálja lesz. Természetesen izgatott vagyok, mert itt hirdetik ki, hogy ki jut be a tusára. Nagyon remélem, hogy köztük lesz, hiszen sok mindent megtettem, azért, hogy bekerüljek a bajnokok közé. Azt a napot nem sorolnám életem legjobb napjai közé. Ha pedig bejutok, kíváncsi lennék, hogy kik lennének az ellenfeleim, biztosan sok rellonos jelentkezett, ők tuti nem hagynák ki, hogy megnyerjenek valamit. Ú, tényleg, milyen jó érzés lehet ott állni győztesként. Beleírnám magam a történelembe, bár, ha így folytatom, akkor a csínytevéseimmel is sikerülni fog. Bár ha valóban bekerülök, akkor bírni fogom? Igen, most itt van a nagy vagány Gergő - legalábbis én ezt gondolom magamról - de ez csak kívül látszódik. Belül még ugyanaz a kisgyerek vagyok, csak éppen most nem azt az arcomat szeretném mutatni. Lehet az első fordulóban kiesnék. Ám lenne az egésznek egy jó oldala: nem kellene a katonai táborba járnom. Mondjuk Janey-től az is kitelik, hogy ugyanúgy el fog engem vinni oda. Gyűlölöm azt a helyet, de megpróbálom ezt nem tudtára adni Janey-nek. Bár, szerintem látszik az arcomon, mikor hazaérünk, hogy majd meghalok. Leszívja az a 12 óra az összes energiámat. A legrosszabb az egészben, hogy egy normális ember sincs ott akivel beszélgetni lehetne. Mondjuk ha ott megszólalok, akkor végem. Annyi fekvőtámaszt kell csinálnom öklön - és rendesen -, hogy csak na. Majd ki köpöm a belem, de muszáj elvégeznem.
Szóval visszatérve a nyitóestre. Nem tököltem sokáig azzal, hogy mit vegyek fel. Egy fekete csőnadrágot, egy ugyanilyen színű inget és egy szürke öltöny mellényt öltöttem magamra. A mostani stílusomat igen tükrözi ez az összeállítás. Nem találtam az estére partnert, de talán jobb is így. Majd felkérek valakit táncolni és már meg is van, hogy ki lesz az. Hát Bianca, amúgy is beszélnem kell majd vele, remélem eljön. Még egyszer beállok a tükör elé, aztán elindulok. Igaz, hogy ez egy nagy esemény, de a hajamat most sem fésültem meg. Ugyanolyan kócos, mint szokott lenni mindennap. Halk léptekkel sétálok a folyosókon. Sok diákkal összefutok, akik biztosan az ünnepségre igyekeznek, mert gyönyörű ruhában vannak. Ekkor meg is érkezem, belépek a nagyterembe. Ilyen szépnek még soha sem láttam, talán a szilveszteri bálon volt ilyen csodálatos. Rögtön odamegyek a Navinés asztalhoz és várom, hogy történjen valami. Mindenki beszélget mindenkivel, így én is beszállok a csevegésbe. Ám ez nem tart sokáig, ugyanis a kedves igazgató úr megszólal. Mindenki elnémul és minden szem Wickler-re mered. Cöh... Először köszönti a megjelent diákokat és tanárokat, aztán mond pár dolgot és bemutatja a vendégeket. Két lány és egy pasi jött hozzánk. Hm... a roxfortból érkező lány nagyon helyes, azt hiszem fel fogom kérni táncolni. És végül egy férfi áll fel, aki nem más mint Mr. Maurice Mclaughlin. Laughlin? Lehet Nate bácsi egyik rokona, majd megkérdezem tőlük. Nem tudok sokáig morfondírozni, hogy ez a férfi Nateék családjához tartozik, vagy sem, ugyanis kihirdetik azt, hogy ki jutott be a tusára. Elkezdik sorolni a neveket: Bianca Sharlotte Shanes, Leroy Lasch Gergely, Nagy B. Do... Hey! Ott vagyok, ott vagyok, ott vagyooook! Nem hiszem el! Ez az! Nem kell járnom katonai táborba jeeee! Kimegyek és Amira átadja nekem a jelvényt, no meg a többieknek. Ha jól számolom akkooor... olyan 17-en leszek. Jézus! És a legtöbb nagyon durva, a többség rellonos. Hát.. nem lesz egy könnyű menet. Visszaülünk a helyünkre, miközben Mira elmondja, hogy mi lesz a teendőnk. Oké, el leszünk különítve és... kell egy mentor? Mi? Muszáj lesz választanom valaki olyat, aki ért is ehhez. Janey! Nem, őt most utálom, valaki más kell, mondjuuk... Nicol néni! Igen! Ő tökéletes lesz! Majdnem olyan mint Janey, csak kedvesebb. Jól van, Mira is befejezi a beszédet. Felkelek és a szemeimmel a roxfortos lány után kutatok. Valahol itt kell lenniee... Meg van! Szépen odasétálok hozzá, majd megszólítom.
 - Jó estét, kedves hölgyem, szabad egy táncra? - kérdem és felé nyújtom a kezem. - A nevem Gergely, Leroy Lasch Gergely. És kegyedet hogy hívják? - kérdezem kedvesen, tisztelettudóan. Az első benyomás a fontos, nem? Eközben szemeim megakadnak Biancán. Most is gyönyörű, legszívesebben veletáncolnék, dehát...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. június 3. 20:52 | Link

Nyitóbál
Öltözet


Sofi izgatott volt az elmúlt pár napban, pedig ez nem jellemző rá. Általában ő a megtestesült nyugalom, akit semmivel sem lehet felidegesíteni. Általában nem izgul annyira, hogy azt ki is mutassa. Ő inkább csak belső feszültségnek nevezi azt az izgalmat, ami olykor megjelenik benne. Valójában úgy áll a dolgokhoz, hogy minden mindegy. A vizsgák nem hatják meg sosem, mert a "Ha most nem sikerül, akkor majd sikerül máskor." elvet vallja. Ha fel van készülve a vizsgára akkor azért nincs miért aggódnia. Ha pedig nincs, akkor úgyis tudja, hogy "egyest" ír, így már ismét nincs oka aggodalomra. De ez a tusa mégis előhozta belőle ezt a különös érzést. Egész nap hányingere volt, és mint aki kikelt önmagából, folyamatosan rohangált fel le. Ennek ellenére sem volt képes időben nekilátni a készülődésnek, így késéssel indult neki a dolognak. Gyorsan kellett mindent csinálnia, így ez meg is látszott rajta, amikor kilépett a klubhelyiségbe. Barna haja hullámosan omlott vállára. Egy fehér ruhára esett a választása, melynek felső részén fekete hímzés díszelgett.Ez egész végig futott a felsőtestén, ahol a ruha feszes volt. A csípőjétől azonban elkezdett szélesedni, és a fekete hímzések is megszűntek. Fülébe egy egyszerűbb ezust fülbevalót aggatott, lábára pedig egy fekete, nem túl magas sarkú cipő került. Tudott menni ilyen cipőkben, de sokkal jobban kedvelte a lapos talpúakat. Azok legalább kényelmesek, és a barnaságnak nem kellett pár óra után levennie őket, és mezítláb  sétálnia haza. Várhatóan ma este is hamar megszabadul az ezüst színű szörnyetegektől, és mezítláb nyomja le a bulit.
Sofi a klubhelyiségben toporog és az apró fekete táskájában turkál. Nagyon keres valamit, amit nem talál, de ekkor hirtelen neki megy valaki a lánynak. Sofi dühösen fordul hátra.
- Nézz már a szemed elé ember! Majdnem fellöktél! - mordul rá az ismerős alakra. Eddig még nem volt alkalma megismerkedni a fiúval, de mivel háztársak így ismeri. Négy év alatt azért elég sok mindenki megmaradt a lány fejében, csak nevet nem tud kötni hozzájuk. Néhány ember van, akivel valamiféle haveri viszonyt alakított ki. Rajtuk kívül azonban senkit nem ismer, és ez nem is aggasztja túlzottan. Pont nem érdekli, hogy csorda vegye kerül, és ő legyen benne a méhkirálynő. Az nem az ő stílusa.
A kérdés hallatán értetlenül pislog a srácra, de végül megvonja a vállát.
- Legyen. -
Becsukja a táskáját, majd belekarol az ismeretlenbe. Legalább nem kell egyedül mennie, aztán ha a srác gázos, még van lehetősége lepattintani.

Mire a nagyterembe értek, addigra az igazgató úr már a beszédnél tartott. Sofi természetesen elkésett, de remélte, hogy a jelvényeket nem adták még át. Szerencséje lett. Pont akkor kezdődött az átadás és a versenyzők neveinek közlése. Boldogság töltötte el, amikor a saját nevét is meghallotta. Hozzá nem illő széles mosollyal sétált a terem végéből az igazgatóhoz, hogy átvegye a jelvényt. Miután ezzel megvolt, visszalépkedett az imént összeszedett párjához.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. június 4. 00:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. június 3. 22:16 | Link

Nyitóbál – Candy, Levitá-sok

Mágustusa. Nagyon nem akart menni, nem az ő műfaja. Nem arról van szó, hogy béna lenne, csak nem érdekli igazán a dolog. Legalábbis eddig nem érdekelte, de aztán megtalálta véletlenül a kis ajtót és végigment az akadálypályán. Ez nem lett volna elég, de annyi lelkesítő és bizakodó tekintetet, szót kapott, hogy mégis belevágott a tusába, és úgy érzi, hogy nem bánta meg. Nincs szüksége igazán hírnévre, őt tökéletesen kielégíti a kviddics által szerzett, vagy a jövőben megszerezhető dicsőség. Szép lassan azonban ráállt a dologra, és ha már ráállt, akkor bele fog adni mindent. Már ha bejut az is nagy szó. Ha nem esik ki elsőre, még nagyobb. Ha meg nyer? Akkor nem tudja mi lesz, de az elégedettsége biztosan a maximumra ugrik. Volt néhány jelentkező, akitől tartott, mint ellenfél, de most már nincs ilyen személy. Nem azért mert nagyképű lenne, hanem úgy van vele, hogy nem tudhatja, hogy ki meddig jut el. Lehet, hogy a nagy riválisnak tartott emberek kiesnek már korábban, mint ő, de az is lehet, hogy Yarista fog hamar elvérezni. Így inkább mindig az aktuális feladatra koncentrál majd, és akkor nem kell törődnie az esélyekkel, amikkel egyébként sem szokott. Nagyon örül a sok levitás jelentkezőnek is, főleg a két lánynak Runának és Leennek. Persze a KH-s dolog sok mindent előrevetített velük kapcsolatban, de úgy érzi, hogy segíteni fog nekik, ha szükséges. Sokan sok mindent gondolnak Yaristáról, de csak nagyon kevesen tudják, hogy valójában milyen a fiú. Valószínűleg ez így is fog maradni, de azért okoz majd néhány meglepetést biztosan. Az édesapjától kapott öltönyön az utolsó simításokat végzi, jól áll rajta, az idősebbik Palarnnak mindig jó ízlése volt, és most Yarista sem ágállt az ellen, hogy drágább anyagból való ruhát kapjon, pedig általában felszólal ezek miatt. De most, ahogy belenéz a tükörbe és még a haját állítgatja, elégedetten mosolyog. Az animágiából tanultak segítségével sikerül is ez az utolsó művelet a fejszőrzetével, ezután elindul, hogy párjával találkozzon a megbeszélt helyen. A szép öltöny és ing mellé kapott egy nyakkendőt, és egy fekete Forisale cipőt, ami az egyik legkényelmesebb, amit meg lehet venni, habár a drágábbak közül való. Várnia kell természetesen, de egyáltalán nem bánja, Amandára mindig megéri várni. Meg is érkezik hamarosan a Drága, most a fiú is elszórakozott az előkészületekkel, pedig nem az a piperkőc fajta, csak tudta, hogy mivel Mandy szervező, biztos nagyon szép lesz, és nem akart neki csalódást okozni. Egy gyors csókkal és „Elképesztően gyönyörű vagy!”-gyal köszönti a Kedvest, és már fel is ajánlja a karját az induláshoz. Hamarosan megérkeznek, ahol egy újabb rövid csók után elválnak útjaik.
- Erre mérget vehetsz! És nálam lesz az ellenszer! – kacsint Candyre, és az útból egy lépéssel félreállva figyeli, ahogy a csodálatos ruhában lévő csodálatos Kedvese a saját asztala felé lépdel. ~ Hát nem édes? De! ~ Elmosolyodik, majd elindul a háztársaihoz és helyet is foglal nagy lendülettel.
- Helló! Ejha! – füttyent. – Jól néztek ki nagyon. Többször kéne ilyen bál lányok – mondja Leenéknek – azaz az összes többi közelben lévő levitás lánynak -, majd tovább fordulva meglátja Nikit.
- Hű, te tényleg Niki vagy? Azt a mindenit! – elismerően bólogat felé, és még pofátlanul meg is nézi magának, persze erősen vigyorogva.
- Elviszlek majd egy táncra… Na, meg mindenkit, ha Amanda nem lesz túl féltékeny – bök a fejével a Drága felé, és büszkén nézi a lányt. Büszkén és sóvárogva egy kicsit, hogy nem mehet most oda. Aztán továbbvándorol a tekintete és meglátja a kerekesszékes Alexet is. ~ Csokornyakkendő? Nem ment az ki a divatból? ~ Vállat von, nem az ő dolga, csak egy picit viccesen áll a fiún. Mire túlságosan elgondolkodna a dolgon, már az Igazgató jön és megnyitja a bált. Tapsol minden bejutónak, de a Levitásoknak és Turnman Kati barátjának sokkal hangosabb tetszésnyilvánítást ad. Mikor ő kerül sorra, a „csak lazán” stílusban, semmi éltetés, és önéljenzés nélkül kisétál. Amirát, ha akarja, ha nem átöleli és ad neki két puszit, miközben átveszi a jelvényét, Amanda pedig kap egy pajkos kacsintást a fiútól, majd a levitásoknak vigyorogva visszasétál a helyére. Kiderül a barátja beszédéből, hogy szerezni kell neki egy mentort is, ráadásul a bál ideje alatt. Ez egy kicsit hideg zuhanyként éri, mert hirtelen nem tudja, hogy kit kérjen fel, de aztán úgy van vele, ahogy az egész tusával: majdcsak meg lesz az is, hosszú még az este. Akikre egyből gondolt, azok szervezők, vagy játékosok és Niki. ~ Igen, talán ő segítene. ~ Felderül az arca, hiszen a lány egyébként is nagyon lelkesítő tud lenni, és nagyon jó ötletnek tűnik az egész. Gőze sincs, hogy Nikit felkérte-e más, mert ha igen, akkor meg lesz lőve, elég erősen. Miután mindenki végez a beszédével és bemutatják a felkészítő tanárt is, meg a vendégeket – akik közül akad pár szemrevaló lány is, de Yar ilyenkor mindig inkább Amandára néz, és bizonyosságot nyer, hogy nagyon jól választott -, eszik pár falatot, majd felpattan az asztaltól, amint felcsendülnek a nyitó tánc első hangjai. Akkor gyorsan megtörli a kezét, iszik egy kis vizet és a DÖK asztalához siet.
- Szép estét kisasszonyok! – köszönti a DÖK-ösöket. – Volna kedve velem táncolni az elsőt, gyönyörűséges szervezőhölgy? – egyenesen Mandy szemébe néz, nehogy a többi szintén csinos női többség magára ismerjen a kérdésben. Mivel a lány nem ellenkezik, már a kezét is nyújtja és a parkettre kíséri a Drágát. Az elején még minden bizonnyal nem zúzós dalok vannak, nem véletlenül nyitóbál a neve a rendezvénynek, így nem fél annyira. A fiatalok által kedvelt mai táncokhoz nincs olyan nagy érzéke – már ha kell hozzá -, de rengeteget gyakorolt – sajnos nem önszántából – odahaza, így a társastáncokat elég jól ismeri és járja.
- Majd vezetlek Cicabogár – suttogja a lány fülébe és mielőtt visszahúzza a fejét, egy apró puszit is hagy Candy fülcimpáján. A tánc ritmusára táncba viszi kedvesét, lassú és nagy ívben vezetve őt, ha éppen nem menne annyira neki ez a táncfajta. Miközben egymás társaságát élvezik, megpillantja Biharszegit is, aki ma úgy tűnik, hogy party-fotóst játszik. ~ Á, úgyse fényképezne le… Legalábbis nem normálisan... ~ Már le is veszi a szemét a lányról, aki nemrég törölte képen egy adag somlóival. Na, ő az a személy, akit Yarista nyugodt szívvel nem ajánlana egyetlen ismerős barátjának sem, sőt nagy ívben kerülendőnek tart. ~ Nem éri meg a fáradságot. ~ És ez még a legkedvesebb gondolata róla, így aztán a fényképezés elmarad, de a nyitótánc tökéletesen sikerül egy csókkal végén Amandával.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. június 4. 11:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. június 3. 22:41 | Link

Mágustusa Nyitóbál


Kezeimmel a lábam mellett a székbe kapaszkodva, érdeklődő tekintetemet forgatva ülök és fészkelődök, figyelem a színes diáksereget. Az ételhez nem nyúlok, talán majd a desszertből magamévá teszek pár falatot, ami egyszerűen nem bírná ki, hogy ne tűnjön el az asztalról a hasamban, de most egyenlőre inkább lefoglal a látnivaló, mint a falnivaló.
Megkönnyebbülésemre nem én vagyok az utolsó, sőt, jópáran érkeznek utánam, szóval már nem is érzem annyira kínosnak, hogy lemaradtam a beszédről. Már csak simán sajnálom a dolgot.
Páran ahogy jöttek, úgy mennek is, talán csak az egymásra találás erejéig volt fontos nekik a bál, pedig több keresnivalójuk volna itt, mint például nekem, aki csak ül magában, mindkét oldalamon üres székkel, és azt nézi, ki kivel beszélget. Észreveszek pár levitást is, ahol élénk diskurzus alakul ki, még egy cipő is eltűnik az egyikük lábáról. Azt mondjuk nem nagyon tudom hogyan. Másoknál pedig könyveket látok, amire természetesen csillogni kezdenek a szemeim, és mintha csak ki tudnám venni ekkora távolságból mi van a gerincükre írva, meresztem őket nagyban. Persze semmit se látok az egészből.
És persze nem csak kajából áll a bál, néhány ifjú férfiú máris szemezget a lányok között, némelyek meglepően feltűnően, mások visszafogottabban, vagy eleve a partnerükkel érkezve, ezáltal a felkérés részét az előzmények homályába burkolva előlem. Szép az egész, ahogy van, de végül csak hátradőlök ültemben, és a táskámért nyúlok, melyet az alkalomra a ruhámhoz illően ezüstös színűre varázsoltam át. Posztomhoz illően persze nem a pipere kellékek kerülnek elő belőle, hanem egy könyv, amit alig tudok kituszakolni a táska száján. Fellapozom a könyvjelzőnél, mely egy darab papírból áll, melyen vörös betűkkel az áll, hogy "ne felejtsd el majd visszavinni, ez nem a tiéd!" majd belemerülök az olvasmányba. Hirtelen elhal a zene, a nyüzsgés, a színek elfakulnak és belezuhanok egy másik világba, az iskola népének színes tengerét egy naplementében vérvörösre színeződő valódi tenger, és a rajta ringó, lángokban álló hajók képe váltja föl.
Szépen kiöltöztem a kalózregényemhez, csal mosolyt a gondolat az arcomra.


|Ruha
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. június 3. 23:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. június 4. 02:04 | Link

Bál

ruha; hajszín,cipő;smink
Mary, Amanda, NikiNiki, Emma, Keith


* Végre eljött a bál, Adrika nagy napja. Hosszas tanácskozás, szervezkedés kellett ahhoz, hogy megszervezzék a tusa programjait és elrendezzenek mindent, ami szükséges a zökkenőmentes működéshez. A megfelelő komolyságot már bukta, mert a múltkor Emma valami csúnya trükkel rávette, hogy fessék be szivárványszínűre. Persze a világos hajszínén kiabálva meglátszott ez a kis trükköcske, úgyhogy most új hajszínnel, mégpedig vörössel nyomul a buliban. Ez valami könnyen kijövős fajta, de azt a sok harsány színt sajnos egy világosszőke nem tudta volna befedni. Lényeg a lényeg, pár nap múlva újra szivárvány fog virítani a kobakján. A gyömbér loknik lágy hullámokban omolnak le a vállára, az arcára nem dobott fel túl sok sminket, csak épp annyit, hogy üdébbnek tűnjön tőle. Egy dísztalárszerű, drapp ruhát visel az estélyre, igazán nem cifrázta túl a dolgokat. Hozzá egy menta zöld balerina fazonú, lapos talpú cipellőt választott. Hiába tűnne tőle magasabbak, ma a kényelemé a főszerep. Elvégre még lehet dolga a teremben, a munkája nem ért véget az adminisztratív és kreatív munkálatokkal.  Megbeszélték Maryvel, hogy együtt indulnak a bálba, elvégre szobatársak és a 3 lány közül talán vele van legjobban el. Meg ugye a szobatársa még nem tudhatja, hogy ez az ő nagy napja lesz, hiszen lehetséges, hogy benne tisztelhetjük a Bagolykő bajnokát és ezzel beállhat a sorba a jelenlévő 3 közé. Biztos sokat fog segíteni a jelenlétük a diákoknak a felkészülésben és motiváló erőként is hathat. Ő maga még nem sokat beszélt velük, eléggé kínosnak érzi, hogy nem tud angolul, máshogy meg nem nagyon közelíthetőek meg. Persze ő nem fogja kérni, hogy tolmácsoljanak, annál sokkal büszkébb. Adri is szívesen indult volna a tusán, de hát ugye nem így jött ki a lépés. Egy ilyen nagyszabású dolog résztvevőjének lenni is megtisztelő feladat, jól fog mutatni később az önéletrajzában, hogy mindezt másodikos fejjel, a tusaszervező csapat legfiatalabb tagjaként vitte véghez.
A terem lenyűgöző szépségével nem sokat törődik, bár egyszer körbeforgatja a tekintetét.  Jó munkát végeztek a manók, szerencse, hogy legalább ezt nem nekik kellett megcsinálni.* - Ja, háátöö jó. Te nem akarsz jönni? Szép lett a terem, nem? * Kérdi Marytől kicsit zavarodottan, sikeresen visszatért a valóságba. Meglepődött ezen a kérdésen, kicsit megköszörüli a torkát majd a szobatársának biccentve és a szervezői asztal felé mutatva tovább megy. Neki ott a helye, igazi VIP vendég. Nem éppen a szavak embere, remélhetőleg Mary is azt szűri le belőle, hogy „ne haragudj, most mennem kell, mert ott van dolgom”. Elfoglalja a számára kijelölt helyet, majd néha lankadó figyelemmel ugyan, de végighallgatja a beszédeket. Tapsol ahol szükséges, és körülbelül ennyi. Nem egy partiállat a kiscsaj, úgyhogy azt szeretné, hogy vége legyen ennek az egésznek. A lényeges rész, amikor kiosztják a kitűzőket. Akkor leginkább a saját házából valóknak tapsol, meg azoknak, akikkel jóban van valamennyire, de azért tessék-lássék módjára mindenkinek jut a gratulációjából.  Amandával kommunikál igazán csak az asztaltól, a tanácsára a levitások irányába néz. Ó, igen az utóbbi hetekben a társalgásaikban gyakran feltűntek a kis áfonyák, kiélték magukat a jelentkezési lapok értékelésénél is. * - Hm… *Hümmögi Amandának az alsó ajkába harapva. Kétségtelen, hogy nem éppen kifinomult viselkedési forma. * - Intézem. * Suttogja oda kurtán, majd miután szabadfoglalkozásra kerül a sor, szigorú léptekkel indul el a levitások csoportjának irányába. A pontverseny miatt amúgy is eléggé morog rájuk, valljuk be, ezen nem sokat segít ez a kis jelenet.* - Khm… *Szólítja meg a már kviddicsező társát vigasztalgató áfonykát. Jé, Zsolti sír? Nem a lábszag teszi, annyi szent. Egy szempillantásnyit időzik a tekintete a bál előtt valószínűleg hagymát pucoló Zsoltin, majd újra visszafordul a barna lányhoz.* - Kevésbé feltűnően mezítlábaskodjunk, a vendégek nem ehhez vannak szokva!  * Nem azzal van a baj, hogy töri a lábát a cipő- bár előre fel szokás próbálni a lábbelit-, hanem a víg lóbálással. Egy áttáncolt este után természetes a dolog, de épp csak belebújt, nincs olyan messze a Levita torony, vagy hol élnek ők. Nem messze tőlük meglátja Emmát és a szőke fiút a folyosóról. Még szerencse, hogy utóbbi nem terjesztette, hogy picit összeroggyant akkor ott. Emma szeme is eléggé vöröslik, mintha sírt volna, vagy ilyesmi. Mi van ma, mindenki a manóknak pucolt hagymát a lakomához?* - Sziasztok! * Battyog oda, majd megáll keresztbefont karral. Lehet, hogy a bizalmatlanság jele, meg megakadályozza, hogy áramoljon belőle a csí, meg a csá, de nem zavarja. Azért az unikornis lányra még neheztel a haja miatt, hogy néz már úgy ki? Ha teljesen meg akar tőle szabadulni, akkor rengeteget le kell vágni a hajából.* - Zsoltit mi lelte? Megint dobta Leonie? Ahogy láttam, elég furán viselkedett egész este.  * Keith szemmel láthatólag jobb passzban van, mint a félig ír leány. Kiválasztotta a leggusztább sütit, amit, - ha jól tudja- semmilyen nemzet tiszteletére nem készítettek, de attól még nagyon finomnak tűnik. A gyümölcsös sütemények a kedvencei, a szokásos csokis sütijéből valahogy már elege van. Ő is szerez magának egyet, majd bárgyú mosollyal visszalép hozzájuk. Szocializálódunk Adrika, gyerünk!
Közben a fiúk egyből lecsapnak a bajnok lányokra. A francia meglepően kedves, egyébként vele kommunikált a legtöbbet, mert képes volt valamennyire megtanulni magyarul a tusa tiszteletére.*
Utoljára módosította:Újvári Adria, 2013. június 7. 14:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 4. 14:21 | Link

Nyitóbál és Kékecskék asztala

Beérkezése után rögtön a levitás asztalt célozza be, amint eléggé felocsúdott a kezdeti ámulatából (igyekezte nem túl sok szájszellőztetéssel kifejezni bámulatát a dekoráció iránt). Szép számmal gyűltek már be háztársai közül is, na meg amúgy is több delegáció is érkezett, színesebbek az emberek az átlagöltözetüknél- most különösen zsúfoltnak tűnik a terem. Elsőként Vani kapja őt el egészen alaposan. Feketeségünk viszonozza az ölelést a szokásosánál szélesebb mosollyal a képén, s közben a kis pírt, ami az egész esemény hatására kiült az arcára, igyekszik visszatoloncolni a bensője mélyébe.
-Szia Vani. Sok sikert neked, meg persze mindannyiótoknak.- pislog ki Alexre és Dalmira főleg Vani válla mögül. Persze a többieknek is köszönt szépen, nevezetesen Nikinek és Ericnek is.
-Köszi, de te is nagyon csinos vagy, Niki.- makogja újabb pirulás közepette szobatársnőjéhez fordulva. No hát, ha már invitálják, úgy rakja le magát, hogy Keiko és Niki közelébe sodródjon szépen, no és persze Keiko ruháját is megdicsérte közben!
Nemsokára hozzájuk sodródik Zsolti is, az egyik expincér, bár úgy tűnik, most nincs a legjobb formájában. Mivel ő és a lelki tanácsadás nincsenek valami sűrű köszönőviszonyban, jobb is, hogy Niki fordít erre a helyzetre nagyobb figyelmet. Mikor a lány feláll odabattyogni Zsoltihoz, akkor tűnik fel neki egy villanás erejéig, hogy bizony Niki hosszú ruhája alatt a meztelen talpai diktálják az iramot cipő helyett. A Leen hiánya feletti aggodalmának helyét egy pillanatra átveszi a kuncogás és felbuzdulva a lány példáján, ő is az asztal alatt felejti saját lábbelijeit. Úgy is hosszú a ruhája, táncolni nem szándékszik, alig van rá esély, hogy felfedezik a hiányosságot.
Alex kérdésére szinte rögtön visszatér az a "holtra vált" arckifejezése, de a pontosság végett csak túl látványosan aggódik Leen távolléte miatt.
-Nem tudom. Azt hittem, már itt van. Mikor benéztem hozzá fél órája, már szinte kész volt.- bús bárány arccal pislog Alexre, majd sóhajt egyet és tölt magának egy kevés gyümölcslevet. S ekkor végre feltűnik a várva-várt, kóborló báránykájuk is. Leen káprázatosan néz ki (legyünk őszinték, mindenkit káprázatosnak tart ma), s ezt megérkezte után szóba is hozza neki, ha már kölcsönösen dicsérik egymást ők is. Yar is bekocog nem is egymagában és hát most kellett nyeljen egy nagyot, nehogy elinduljon az orra vére. Gonosz, gonosz idősebb fiúk! Minek néznek ki ilyen jól? Fúj! Nem is néz rájuk többé! Előbb Botitól volt majdnem orrvérzése, aztán attól az animés sráctól, aztán most Yartól, pedig Yar aztán nem érdekli semmiféle szinten, legfeljebb jó a nyakában lógni, ha megvész az ember lánya, de amúgy... Na tessék, még dicsérni is kezdi őket, ő meg paradicsompiros fejjel fordul inkább a tanári asztal irányába, csak hogy ne kelljen azt az örömet megadnia Szöszinek, hogy elpirult a megjegyzése miatt.
A nyitóbeszéd és a DÖK részéről szerkesztett szónoklat végein ő is tapsol a többiekkel együtt, a jelvényes háztársainál különösen nagy lelkesedést mutat önmagához mérten. A procedúrák végén szusszant egyet, újabb kortyot gurít le a torkán, de majdnem fel is köhögi azt, mikor Leen hivatalosnak tűnő felkérése elhangzik. Az arca piros lesz inkább a megilletődöttségtől és a zavartól, semmint mástól. Egymás között már igent mondott, de ez a gesztus most valahogy meghatja igen erőteljesen.
-I-Igen, örömmel. -dadogja kissé sután, de már széles ajakgörbülettel az arcán. És no lám, Kat is betoppan közéjük, hát szépen felszaporodik a társaság lassacskán. Mindjárt tényleg nem férnek el a hosszú asztal mentén, de mezítláb könnyebb mindent elviselni és értékelni. Vaniék letűntek már táncolni, lám, Yar is lelép felkérni a barátnőjét vélhetően. Áhh, csendes egy este lesz, elbeszélget Kattel, Kei-channal, meg aki még itt marad a közelében. A tekintete egy pillanatra megakad Matildán is, sőt meglengeti kissé bizonytalanul felé a kezét, de a tömegen át kétséges, hogy meglátja-e kedvenc könyvtáros nénije a gesztust mosollyal megfűszerezve.
-Ez az első alkalom, hogy ilyesmin részt veszek... és olyan furcsa.- vallja be a két lányhoz fordulva, akik mindketten a közelében helyezkednek el, de persze Leen felé is intézi a szavait, ha a tusás hősleányzót nem rabolták el táncolni vagy nem bocsátkozott még beszélgetésbe másokkal. Egy pillanatra Niki felé pislog, de csak mert megütötte a fülét a "mezítlábaskodjunk" szó. Nahát, baj a mezítlábasság? Pedig ő is itt lógatja kis patáit vidáman az asztal alatt semmi cipellővel. Azok ott hevernek mellette valahol, ha még nem rúgta el senki az útból őket. Na mindegy is, Niki bizonyára reagál majd a maga stílusában. Ő egyelőre élvezi a lányokkal a beszélgetést és a mezítlábas élet szépségét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 4. 16:02 | Link

Bál - Ms. Bianca *-*

Nem telt el sok idő Mary belakmározása óta, legalábbis a lány nem érzékelte. Most pontosan olyan tempóban telik az idő, ahogy ő szeretné. Még mindig öt másodpercenként jön elő az örömteli mosolya, egyszerűen képtelen parancsolni mimikájának. Most az egyszer azonban nem zavarja. Mosolyogjon csak, kit érdekel? Ha boldog, hát boldog, lássa mindenki! Önelégültnek se tűnhet egy percig sem, látszik rajta, hogy nem büszkeség okozta görbület ez - még akkor sem, ha kivételesen jogosan lehetne az. Hirtelen egy fehér, női kezet pillant meg, ami egy poharat tesz elébe. Akaratlanul is a kar tulajdonosát veszi célba íriszeivel, majd vidám vigyorral üdvözli a kedves, szőke Rellonost.
- Szia, Bia! Persze, miért ne? – mondja, és elsétál vele a táncparketthez. Örül neki, hogy felbukkant a szőkeség, és nem kell egyedül ücsörögnie a Navine asztalánál. Már csak azért is, mert szimpatikus neki a lány, hamar megkedvelte, barátjának tekinti.
- Viszont, örülök, hogy bekerültél! Megérdemled. – mosolyog ő is. Tényleg így gondolja, elvégre, ha valakit ismer, aki végig tudja magát verekedni a Tusán, akkor az Bia. Csak most esik le neki, hogy a Tusa ideje alatt – legalábbis míg egyikük ki nem esik – együtt fognak lakni. Ahogy az is, a résztvevők nagy részét egyáltalán nem, vagy csupán látásból ismeri. Így még jobban megkönnyebbül, hogy a lány ott lesz vele. No persze meg akarja ismerni a többi versenyzőt is, szeretne barátságokat kialakítani.
- A mentorom? – kérdez vissza. Ezen még nem gondolkodott. De így, ahogy hallja ezt a szót, bevillan egy jelenet… - Egy kék szempár, hosszú vörös hajjal, tulajdonosa egy mosolygós kedves lány, amint hozzá beszél… -
- Maia Norwood, amennyiben igent mond. – feleli. – És neked? – nem tudja, ismeri-e Bia Maiát, de ha nem, az sem baj. Majd, ha Maia igent mond, bemutatja őket egymásnak. ~ Igen, tuti kedvelnék egymást! ~ A Rellonos következő kérdésére követi a pillantását. Gondolkodik pár másodpercig, és még mindig a férfit nézve, válaszol.
- Szerintem érti a dolgát. Elvégre valami oka van, hogy őt választották. Biztos tehetséges pasas, hisz mégsem bíznának akárkire egy ilyen fontos feladatot. – von vállat. – Amúgy meg tuti nagyon katonás is. Jó lesz felkészülni a legrosszabbra. Szóval ökörködjük ki magunkat még most, nehogy lenyakazzon! – villant egy vigyort a partnerére, majd mikor a zene pörgősebbre vált, jobbjával megragadja a lány jobb kezét, megpörgeti, majd ugrálva táncolni kezd, már amennyire lehet ezt annak nevezni. De nem érdekli, mit gondolnak mások, lenézik-e, vagy épp viccesnek találják. A fő, hogy kipulizza magát, még a kemény időszak előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. június 4. 18:13 | Link

Mágustusa nyitóbál

- Keith, Rius, Boticicám -


Jelenlegi kedvében pillanatok kérdése lenne, hogy az őt éppen beborító rosszkedve távozásra bírja, aztán mégsem így történik. Az eseményt és saját magát többre tartja holmi gonosz lényektől, nem igazán tud gondolataiból se cifrábbat előkotorni rá. Soha nem voltak ellensége, volt már megbántva, d mindig volt oka, ezért nem alakult ki hosszabb távra utálata senki iránt. Nyilván voltak pillanatok, mikor az „annyira utállak” és a „vinne el a kaszás” megfordult a fejében, de e most nem annak az ideje, hogy ezt felidézze és a Levitás hölgyet ide sorolja, inkább okosabb lesz. Pár szipogás után próbál felülemelkedni a dolgon, mikor egy ismerős Szőkeség ballag oda hozzá. Valamikor volt egy futólagos találkozások, mármint ez főleg a fiúcska részéről volt olyan gyors, de a kedves ajándékról meg fogja jegyezni. Egy aranyos kis festménykét nyomott a kezébe, máig tisztázatlan okokból, bár egyáltalán nem bánja, hogy elfogadta. Kicsit szeleburdi, kicsit különc, de mindenesetre cuki a kis piros.
- Szióka Keithe. – A csengő-bongó vidámság mosolyra készteti, egy fokkal jobb kedvvel reagál neki és még egy kis mosolyt is kap az új beszélgetőpartner. Valahol itt érkezik el abba a tudati állapotba, amire már utaltunk és a hirtelenség vezérletével öleli meg és szorítja magához Coltrane-t. Pillanatokig öleli, a szuszt azért nem akarja kiszorítani és minden csontját épségben meg akarja hagyni. Mondhatni most már azért jobban érzi magát, meg képes figyelni is a másikra, hiszen eljut a tudatáig a süti felajánlása.
- Hát, őőő, igen, egy süti jól fog esni. – Kezd bele amolyan, nem szorongás, de hagyjuk magyarázatba. Tulajdonképpen sértettség, vagy ahhoz hasonló, ezzel azért meg lehet bántani az embereket, úgy látszik sokan nem törődnek ezzel. Közben kedvesen érkezik a süti. Hmm, az első harapás után elégedett hümmögésbe kezd, cseresznyés, azt nagyon szereti. Képzeli milyen jóllakott óvodás feje lesz utána, de az édes mindig gyógyír.
Falatozásuk közepette érkezik meg Adria. A lányra ránézve, főleg a hajára, egy kicsit kuncog. Ebben eléggé benne van a keze munkája, de erről később is ejthet majd szót még. Bár mit ne mondjon, nehéz menet volt. Amit pedig utána kapott, másnap, mikor nagyjából már magához tért Adria, hú, azt senki nem tenné zsebre. Azért reméli, hogy lassan elmúlik a harag, de elismerhetné a háztársa, hogy azért jól is tud az kinézni, bár nem ezen eseményhez, ezt elismeri.
- Szia Rius. Szép a ruhád! Te meg igazán fess vagy Keith! – Mondja egy kis mosollyal, majd az utolsó morzsáig eltünteti a süteményét. – Nem tudom, próbáltam kedvesen segíteni, meg érdeklődni, erre az a barna ott mellette szépen szólva eltessékelt. Veled mi a helyzet, Szervező kisasszony? Nehéz a munka? Volt fennakadás?
Érdeklődik, hátha előrébb lép a megbocsájtás útján, na meg előrébb lendíti a társas kommunikációt, mert Riát mindig egyedül leli valahol, majd most elkezdjük bevetni a társasági fegyverzetet, vagy minimum magát veti be, meg valószínűleg a Szőke fiú sem hagyja, hogy elcsászkáljon magányoskodni.
Fél szemmel azért visszakacsintgat a kék asztalhoz, nem mintha a gonoszokra lenne kíváncsi, hanem felfedezte Botit, ismét. Néha rá-rá pillant, meg cuki mosolyt is kap a lovagja, de aztán a lányokra irányítja minden figyelmét.  
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2013. június 4. 18:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2013. június 4. 18:14 | Link

Josheph Beck
Mágustusa Nyitóbál - Biharszegi Hajnalka
Kinézet


Legfrissebb bajnokunkat nem érte meglepetésként a meghívólevél érkezése, sokkal az esemény előtt természetesen, így részéről is megkezdődhettek az előkészületek. Ezek nagyon távol álltak az egy évvel korábbi készülődéstől, akkor még ő maga is lelkes részvevőként, leendő bajnokként várta a rendezvény kezdetét, most pedig, hogy egy külföldi intézményben képviselheti iskoláját inkább a nyelvtanulásra kellett koncentrálnia. Sosem volt olyan fiú, aki annyi görcsösen megfelelni akar mindennek, most azonban mégis egy alap magyar tudást próbált szerezni azon periódus alatt, amíg csak el nem jött az összepakolás és utazás ideje.
A megérkezést az igazgató és a szervezők üdvözlése követte, mint anno náluk volt ez akkor, csak most más helyzetben volt. Első utuk a számukra, no meg természetesen az itteni versenyzőknek kialakított lakrészbe vezetett, ahol ezen két hónap folyamán lakni fognak. Elsőként megdöbbenve konstatálta, hogy ezalatt az idő alatt két lánnyal lesz egy szobában, de ugyanakkor örült is, mivel őket már ismerte. Akkor vendégeskedtek a Durmstrangban, mikor ő nyerte el a győztes címet.
A bálra természetesen ünnepiesebb öltözetet öltött magára, az öltöny ide teljesen megfelelő, majd saját igazgatójával meg a többiekkel karöltve indultak el a Nagyterembe. Az út nem mondható hosszúnak, legalábbis ő így vélte, nem jelentett neki semminemű megerőltetést sem, viszont mások lehet, hogy másképp vélekednek, ezt ő nem tudhatja.
A vendégeknek szánt asztalnál foglalt helyet, majd csendben, fegyelmezetten figyelte a beszédeket, tapsolt a bejutottaknak, amikor pedig a nevét hallotta a meghívottak felsorolásánál felállt, és kicsit meghajolt egy féloldalas, de határozott mosoly keretein belül. A vacsora csak ezután kezdődött el, és mint jólnevelt fiúcskához illik, evett is rendesen, de nem túlozta el a dolgot. Éppen annyit, mint általában szokott, mert hát ha már bál, akkor a táncos rész érdekelte inkább. Végigtekintve a megjelenteken rögtön le tudta szűri, hogy a Bagolykőbe rengeteg csinos lány jár, azonban ezek zömének van párja, azonban van itt olyan is, aki egyedül szórakozik, már ha mondhatjuk így. Többek közt feltűnik neki egy fotós lány is, amin mintha először meglepődne, majd elnézést kérve távozott az asztaltól, és az irányt rögtön a hölgyemény felé vette.
- Elnézését kérem, hölgyem. Készítene fotót rólam? - teljesen lényegtelen kérdés ez részéről, de még azt a csábos mosolyát is bedobta azzal a nézéssel, ami általában leveszi a lányokat a lábukról. Ha végül mégis hajlandó a szőkeség készíteni róla egy képet, akkor ahhoz megpróbálja a legszebb arcát előhozni, azaz ahogyan szokta azt, mint a mindennapokba élve.
- Egyébként... szabad egy táncra? - nem bonyolítja túl a dolgot, nem is fogja túlmagyarázni, vagy tőle igazán szokatlanul illedelmesen megkérdezni, de mégis próbálta előszedni a legelegánsabb és tisztelettudóbb énjét, ha már ténylegesen táncolni szeretne, méghozzá az előtte álló hölgyeménnyel, aki ha beleegyezik a felkérésbe, akkor Josh nyújtja is fel balját a lány kezéért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2013. június 4. 19:25 | Link

Mágustusa; nyitóbál
Sofia kisasszony társaságában

A hölgy igen erőteljesen rámmordul, amit először nem igazán tudok hova tenni magamban. Nem igazán szoktam meg, hogy a gyengébbik nem képviselői csak úgy rámförmedjenek holmi apróságok miatt. Ráadásul neki sem mentem, éppen csak súroltam egy kicsit az oldalát, még is hogy feljebb áll neki. Viszont annál nagyobb a meglepődöttségem, mikor elfogadja a felajánlásomat és belémkarol. Némileg elkerekednek a szemeim, de próbálom leplezni a meghökkenésemet. Az előbb még le akarta szedni a fejemet, amiért véletlen bemásztam a személyes szférájába, most meg vállrándítva közli, hogy jön velem. Nők. Sosem fogom megérteni őket.
Miután beverekedtük magunkat a nagyterembe a frissen szerzett partnerem azonnal lelép, reagálni sincs időm vagy kérdezni, hogy hova megy. Fura egy nőszemély. De aztán szépen lassan rájövök, hogy nem ok nélkül hagytak faképnél, hanem a hirtelen szerzett páromat beválasztották a tusa résztvevői közé. Na így már egy kicsit tisztább, hogy miért kellett kicsit sietnünk is és hogy miért szaladt el olyan hirtelen. Hogy is hívják, nem értettem tisztán a nevét... Mintha Sofia lenne. Azért a biztonság kedvéért majd rákérdezek, nem akarok pofára esni emiatt.
Egyik sokkból esek a másikba a mai estén, nem számítottam rá, hogy Sofia esetleg vissza is jön hozzám, de úgy tűnik, hogy mégis. Nem lehet rajta túl könnyen eligazodni, abban már most biztos vagyok. Mikor visszaér mellém, feléfordulok.
- Gratulálok - közlöm vele elismerően vigyorogva. Habár engem nem igazán hozott lázba ez az egész hacacáré, legalább másoknak sikerélményt biztosít. Furcsa számomra is, de ennek valamilyen szinten örülök.
- Van kedved táncolni egyet, mielőtt elzárnak? - érdeklődöm az oldalamon álló hölgytől, rásandítva. Nem vagyok biztos a válaszban, ezért csak óvatosan nyújtom oda neki a jobb karomat. Nem szeretném, ha idő előtt letépné a fejemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péterfy Dorisz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 44
Írta: 2013. június 5. 12:01 | Link

Mágustusa

Természetesen én sem hagynék ki egy ilyen fantasztikusan nagy szabású, hihetetlen csodálatos ünnepséget. Most kivételesen nem rendet bontani jövök, hiszen ez azért tényleg igen csak nagy ünnepség. A feléről lekéstem, kicsit sokáig cicomáztam magam. Egyszerűen imádom a bálakat, hiszen ott megmutathatom, hogy milyen dögös és gyönyörű is tudok lenni. Most is kitettem magamért, lágyan begöndörítettem a hajamat, így a csinos loknik lágyan omlanak a vállamra és a hátamra, füstös szemet csináltam magamnak, sötétté varázsolva a pillantásomat és egy gyönyörű, a tömegből kitűnő piros ruhát választottam. Nem hiába a piros a kedvenc színem, a feketével kombinálva, ezt mutatja a csinos boleró is, amit felvettem. Igazából sejtem, hogy nem lesz olyan hideg, leszünk elegen a bálon, de hogyha esetleg valaki kiinvitálna egy sétára, akkor nem árt. Bár ki tudja, a bálakba általában párosával szoktak menni az emberek. Engem is elhívtak, de egyik srác sem tetszett, így inkább egyedül jöttem, hogy itt szemezgessek a szingli - avagy nem, kit érdekel? - srácok tömkelegéből. Lábamon csinos, rózsás magassarkú, ami illik a szoknyámhoz, bár úgysem látszik. Nem is értem, minek húztam cipőt, simán ellennék anélkül is. Ezen a gondolatom szélesen elmosolyodom, majd végül lassan lesétálok a lépcsőn és bemegyek a Nagyterembe. Ahogy gondoltam, már tömve van és vélhetőleg a bajnokok bemutatása, és a beszéd is elhangzott már. Hál'isten, az unalmas részéről lemaradtam. A bajnokokra azért kíváncsi vagyok, így biztos, hogy meg fogom valakitől kérdezni. Egészen pontosan a saját évfolyamom bajnokai érdekelnek, hiszen a kisebbek nem érdekelnek, még talán a nagyobbak... Kíváncsian sétálok hát a tömegben, megfigyelem az embereket, és magányosan álldogáló pasikat nézegetek. Az egyik asztalhoz sétálok, felveszek egy pohár italt, és azt iszogatva ácsorgok a falnál és nézelődöm. Rengeteg vannak, és a diákság felét nem is ismerem. Lehet, hogy kinézek magamnak egy külföldi diákot is. Nincs is jobb, mint a cuki akcentusok...


Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 5. 12:12 | Link



Mágustusa-egyedül

Öltözet

Már nagyon régen voltam ilyesféle eseményen. Nem szerettem sosem a nagy tömeget, de mióta kinőttem az ízig-vérig Rellonos lényemet, úgy vélem ideje megmutatnom magamat az iskolában is. Mióta dolgozó ember vagyok, számos nagy rendezvényen meg kell, hogy jelenjek, akár a zeneiparról, akár a fotós és modell világról legyen is szó. Így úgy döntök, megnézem, milyen is a bál a nagyteremben. Régebben voltam, ha jól emlékszem egy karácsonyin, még Janey is ott volt, azzal a nyálas képűvel, akivel összeszűrte a levet. Igen.
Szóval egy frissítő zuhany után felhúzom a legdrágább fehér ingemet, hozzá egy fehér nyakkendőt kötök, majd a nadrág és az öltöny is elengedhetetlen. Szabása remekül követi a sportos vonalakat, az öltöny zsebébe fehér selyemkendőt hajtok, hogy az összhatás tökéletes legyen. Hajamat a megszokott módon zselézem fel, felpattintom bal kezemre az órám és némi parfümmel fűszerezem meg mindezt.
Lerobogok a lépcsőn, Roni izgatottan követ az előszobáig. Ott a cipős szekrényből előkaparom az ehhez illő, szépen kipucolt cipőmet, felhúzom, majd egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben és elégedetten húzom fel a szemöldökömet. Ha csaj lennék, magamra izgulnék...
Felkapok egy elegáns kabátot, és elindulok az iskola felé, egyenest a bálba.

Mikor beérek, már vigyorogva konstatálom, hogy kb mindenről lemaradtam, de szól a zene, a hangulat tűrhető, egyszóval határozott léptekkel haladok az ajtó melletti fogashoz, és csak feldobom a kabátomat, majd körbe nézek. Igazán szebbnél szebb ruhákban jelentek meg a szebbnél szebb lányok, és igen: eldöntöttem, hogy ma igazán szívesen belemegyek egy olyan régifajta, vérbeli Ifens-es játékba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péterfy Dorisz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 44
Írta: 2013. június 5. 12:22 | Link

Mágustusa - Richard

Az ajtót szugerálom, miközben néhányszor el-elnézegetek a táncparkett felé. Tudok táncolni, azzal soha nem volt gondom, hiszen otthon is voltak néha bálak, mert hát szeretek is táncolni, bár inkább a modern hip-hopot részesítem előnyben, de azért társas tánchoz is volt már szerencsém. Anyánk nagyon háklis volt ezekre a nemesi, tisztes dolgokra, ezért tudok hegedülni is. Habár már nagyon régen fogtam utoljára a kezemben hegedűt. Bár ahogy belegondolok, még talán kicsit hiányzik is. Elgondolkodtató...
Minden esetre az biztos, hogyha valaki felkér, akkor nem hazudtolom meg nemesi, aranyvérű származásomat. Lassan kortyolgatom az italomat, és igyekszem elérni, hogy a fejembe szálljon a szénsav. A süteményekkel is szemeztem már egy sort, de végül még nem vetem rá magamat, hagyok egy kis időt a többieknek is. Majd talán kicsit később. Ismét az ajtó felé nézek, és igazából nem is reménykedem, hogy még jön valaki, lévén eléggé elkéstem, lemaradtam a bál "jó" részéről, a vacsoráról és a beszédről. Köszönöm, ettem a szobámban, annyira nem vagyok éhes, bár biztos vagyok benne, hogy nagyon finom ünnepi vacsora volt. Ahogy az ajtó felé nézek, egy fess úriember lép be. Hogy mi?! Egy állati dögös csávó öltönyben, fehér nyakkendőben, felzselézett hajjal. Ahhw. Valami megmozdul bennem, és várok egy picit, hogy vajon hova tart. Talán valaki már kiszúrta, és lehet, hogy kísérője is van. De mikor nem rohamozza meg senki, hanem céltalanul kezd el sétálgatni, felkapok egy pohár italt, és legbájosabb, titokzatos mosolyommal felöltve indulok el felé. Bizonyára elég hamar kiszúr a tömegben, lévén szinte világítok a piros ruhámban,bár ki tudja, hogy hányan vannak még ilyen feltűnő színű cuccban. Határozottan, büszkén kihúzva magamat indulok el a srác felé, majd mikor odaérek mellé, felnézek rá és elmosolyodom.
- Üdv! Csak így, egyedül? Italt? - nyújtom fel a poharamat és remélem, hogy nem fog megalázni, hogy "Bocs, épp a partneremet várom.", mert az elég kínos lenne és biztos, hogy égő pofával suhannék ki a bálról...


Ruha

Utoljára módosította:Péterfy Dorisz, 2013. június 5. 12:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 5. 12:38 | Link



Dorisz


Eléggé elcikáznak a gondolataim, igaziból már a torkomig vagyok az efféle puccos bálokkal. Régebben nagyon gyűlöltem az ilyen helyeket, meg egyáltalán azt a sznob táncot, de mára ez is megváltozott. Szeretek táncolni, kifejezetten élvezem, és még nem is volt panasz rá, sőt. Még nézni is élvezet, ahogyan végig suhanok egy jó táncpartnerrel a parketten. Kicsit elgondolkodva nézem az embereket, talán Elisabeth-et keresem, bár magam sem tudom, miért és ha itt lenne, mit is mondhatnék neki. Nem csinálnám vissza, jó döntésnek vélem, azt, hogy felbontottam a jegyességünket, bár nem a legmegfelelőbb módon tettem ezt, de ami megtörtént, az megtörtént, és többet nem esek abba az orbitális nagy hibába, hogy elkapkodva magamhoz láncoljak egy olyan nőt, akivel amúgy minden szép, de az a mindent felégető, tüzes szenvedély csírájában sincsen meg. EZ pedig valljuk be, elég kevés nőben lakozik. Mondjuk úgy, elég kevés tudja kihozni belőlem. Ahogyan pásztázom a bálozókat, neki dőlök kicsit a falnak, jobb kezem zsebre dugom, és éppen abban a pillanatban találkozik a tekintetem egy vörös démonnal. Égő piros ruhában, kecses léptekkel felém halad, majd mire észbe kapok, már felém nyújt egy poharat. Féloldalasan, felhúzott szemöldökkel, látványosan mérem végig, és hagyom, hogy az a régi Ifens előbújjon, ami azzal is jár, hogy hangom gúnyos, és némiképpen bunkó is lehetek.
-Szép Estét! Nos, most már nem...
Kacsintok rá az előttem állóra, aztán elveszem az italt és koccintok vele, majd belekortyolok.
-Richard Jefferlake Ifens.
Megfogom a szabad kezét, hüvelykujjammal finoman végig simítom puha bőrét és egy apró csókot lehellek rá. Aztán felnézek, egyenesen a szemeibe, és ismét felhúzom a szemöldökömet.
Ugyan, pontosan jól tudom, mi kell a nőknek, hogy mire vágynak és igen: bármit meg tudok nekik adni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péterfy Dorisz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 44
Írta: 2013. június 5. 12:45 | Link

Mágustusa - Richard

Ez a bál is jól kezdődik... Főleg, hogy nem ácsorgok egyedül a falnál,mert az elég kínos lenne. Bár úgy vélem, vagyok annyira jó nő, hogy egy pártalan srác úgyis felkért volna. Na ja, meg elég beképzelt is... Megesik az ilyesmi. De mivel egyelőre nem akar senki odajönni hozzám, meglátom a dögös pasit az ajtóban, majd a falnak dőlve, és elhatározom magam. Ellököm magam a faltól és nem gyors, de sietős léptekkel indulok felé. Félúton vesz észre, és a tekintetünk összefonódik néhány másodpercre, majd már ott is álok mellette és egy poharat nyomok a kezébe, amiben egyszerű narancslé van. Nem mondom, egy kis vodkával megspékelve egészen kellemes lenne... Még jó, hogy a vodkának nincs szaga. Felhúzott szemöldökkel pislog rám és habár a hangja kissé bunkó és nyers, a kacsintásából merem remélni, hogy nem gúnyosan és ironikusan említette meg, hogy most már nincs egyedül és igazából a pokolba kíván. Amikor átadom a poharat, a kezünk kicsit összeér, majd egy kézcsókot is kapok. A srác érintésére megbizsereg a bőröm, és sötét pillantása perzseli a vérem.
- Hoppá... - vigyorodom el, és megdöbbenve, majd titokzatosan elmosolyodva figyelem a férfit. Lágyan pukedlizek egyet - ja, ilyet is tudok... - és meghajtom a fejemet, mire loknijaim lágy táncot járnak a vállamon.
- Péterfy Dorisz, örvendek a szerencsének. - villantok rá egy bájos mosolyt, majd belekortyolok az italomba.
- Egy kis vodkával jobb lenne... - jelentem ki csak úgy magamnak, de elég hangosan ahhoz, hogy Richard is hallja.
- Hogy-hogy egyedül? Azt hittem, hogy egy ilyen dögös pasi, mint te minimum három kísérővel jön egy ilyen bálra. - vigyorodom el pofátlanul és kíváncsian nézek a srác szemébe, hogy vajon mit lép erre a cseppet sem burkolt bókra.


Ruha



Utoljára módosította:Péterfy Dorisz, 2013. június 5. 12:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 5. 12:56 | Link


Dorisz


Egészen jól alakul az estém, hiszen alig pár perc elteltével egy vörös, tüzes lánnyal találom szembe magamat. Vigyorom elégedett és egyenlőre letörölhetetlen.
-Hoppá...
Ismételem meg a lány szavát, és elismerően biccentek, mikor az pukedlizik, majd még egyszer végig nézek a lányon látványosan.
-Rövidebb ruha jobb lenne...
Igen, pofátlan vagyok, de hát nem gondolom, hogy ez az egyáltalán nem szemérmes hölgyike ezt szóvá tenné.
Aztán csak felnevetek a lány szavain és ismét felhúzom a szemöldökömet, majd beletúrok a hajamba és végül megszólalok.
-Egy ilyen dögös pasi egyáltalán nem szívleli a kötöttségeket. Gondolj csak bele, Kedves Dorisz: ha én a hódolóim társaságában térek be ide, akkor kihagytam volna azt a remek lehetőséget, hogy a Sors kicsit közelebb sodorjon hozzád...
Mondom egyre halkabban, mert a mondat végére egészen közel hajolok a lányhoz, és finoman megfogom a lány állát, majd egészen közel húzom a száját a számhoz. Másik kezemmel finoman végig simítom a vállára omló loknijait, végül kiveszem a poharat a kezébe, lerakom őket a legközelebbi asztalra, aztán megfogom a jobb kezét és megpörgetem, majd a kezembe fektetem finoman, és fölé hajolok.
-Szabad egy táncra?
Kacsintok rá. A tánc kérés furcsa formája ez, dehát sosem voltam az a szabály követő, szokványos pasas, így miért is ne így kérjem fel?
Egyértelmű, hogy lehengerlő kisugárzásomnak köszönhetően, a válasz nem lehet más, mint az igen, így kezét a kezembe fektetem, lapockáját finoman simítom végig, és hagyom, hogy együtt lépjünk fel a zene lágy, magával ragadó ritmusára.
Utoljára módosította:Richard J. Ifens, 2013. június 5. 13:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péterfy Dorisz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 44
Írta: 2013. június 5. 13:22 | Link

Mágustusa - Richard

Valóban jól kezdődik ez a bál, és mikor meglepődök a srác igazán elegáns, és tisztelettudó fellépésén, én is megmutatom, hogy igen, én is tudok úri hölgy módjára viselkedni. Úgy tűnik, hogy ez őt is meglepi, amire halkan elnevetem magam. Na igen, ha ő úgy, akkor én így. Mikor ismét végignéz rajtam, észrevétlenül kihúzom magam és hátrarázom a hajamat, hogy a nyakamat, és a vállaimat ne fedjék a csinos loknijaim. A megjegyzésre elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- Hát igen, az biztos, de ez mégis csak egy bál. Egy bulira koktél miniruhát vettem volna fel, az biztos. - jegyzem meghatározottan a srác szemébe nézve és lágyan megvonom a vállam. És hogy pofátlan lenne? Oh, dehogyis! Szerintem inkább csak nyílt, és amíg nem bunkó a nyíltságával, addig nekem tökéletesen bejön. Már pedig ez a megjegyzés minden, csak nem bunkó és pofátlan. Szeretem a bókokat, főleg, hogyha ilyen konkrétak. A magyarázatára elmosolyodom és mikor közelebb hajol hozzám és megérintve a vállamat fejezi be a mondatát, ma este először pirulok el egy kicsit. Azonban nemesek kétségbe, lágyan a füléhez hajolok és belesúgom a szavakat:
- Az felettébb sajnálatos lett volna. - mosolyodom el titokzatosan, majd lágyan visszahúzom a fejemet és ismét kiegyenesedek, úgy nézek a srác szemébe. Hirtelen azonban Richard kiveszi a kezemből a poharamat, én pedig értetlenül nézek rá. Ezzel szinte egy időben kap el és forgat meg, majd kér fel - elég rendhagyó módon - táncolni. Halkan kuncogni kezdek, majd határozottan kihúzom magamat és biccentek egyet.
- Örömömre szolgálna, Kedves Richard! - ejtem ki úgy a nevét, ahogy ő néhány perccel ezelőtt ejtette ki az én nevemet. Érzem, ahogy finoman végigsimít a lapockámon és kicsit beleremegek, majd lágyan megszorítva a kezét állok elé, amikor a táncparkettre érünk. Körbenézek, és remélem, hogy igen sokan figyelnek minket, merthogy büszke vagyok magamra és persze a dögös partneremre is. Érdekes, hogy csak úgy összesodort minket a sors, de baromira örülök neki. Vetek egy fél pillantást a táncparkettre, majd Richard szemébe nézek és titokzatosan elmosolyodom. Hagyom, hogy vezessen, nem akarom egyelőre lenyűgözni a tánctudásommal, de nyilván ő is tud táncolni, így csak hamar rájövök, hogy nem is kell. Egyszerűen csak suhanunk a táncparketten, élvezve a zene lágy ritmusát, én pedig átadom magam a srác vezetésének és tánctudásának.
- Jól táncolsz. Tanultad valahol? - teszek fel egy kérdést a tánc közben.


Ruha


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 5. 15:02 | Link

Mágustusa, Bál  Runa, Yarista, Katniss, Adria

Lassan-lassan befutnak a többiek, akiket eddig kénytelenek voltunk nélkülözni, kevés kivétellel, és itt Alex és Yar viszonyára utalok. Nem éppen azért kereste Alex a szőkét, mintha hiányzott volna neki, Leen, annál inkább, de most már végre lenyugszanak a kedélyek, mindenki jelen van, aki számít. Miután az exrellonos rutinszerűen körbeudvarolta a lányokat, ahogy jött, úgy el is tűnt, hűlt helye sem maradt, meg aztán az asztalnál sem fért volna már el. Vanília Erikkel táncol, jól elvannak. Kell neki a szórakozás, hiszen innentől csak kemény munka vár rá, és a tusa résztvevőire. Remélem ő fogja elnyerni a Máguskupát, vagy mit.
- Tényleg, mi is a főnyeremény? - kérdezem szinte magamtól, úgy sem nagyon figyel senki, mert közben megérkezik Katniss, hófehér ruhában, még az én szám is tátva marad a látványtól.
- Katniss! Ha Kelan így látna! Már vinne is az oltár elé. - mondom, és ebben semmi túlzást nem érzek. Valóban gyönyörű a lány így. Az utolsó mohikánok közt fut be Zsolt, és miközben Runa mellém huppan, én már vigasztalom is srácot a magam módján, de valami furcsa történik az asztal alatt, ami kicsit jobban megzavar, mint Emma jóságos szamaritánus szolgálata. Benézek a terítő alá és azt látom, Hogy Runa is ledobja a cipellőjét, példámon felbuzdulva. Lehet, hogy közben picit meg is rúgott, de legalább megnyugtat a tudat, hogy nem vagyok egyedül, mint a Levitában általában soha.
Kellemetlen, hogy Zsolti a nagy vigalom közepette, ilyen búskomor, sőt patakokban hullik a könnye, ám még erre rátesz egy lapáttal Adria közeledése, akin már látszik, hogy nem jó szándékkal jön. Be is igazolódik a balsejtelmem. A cipő hiánya keltette fel a figyelmét. Gyorsan cselekszem, megkeresem a lábammal az asztal alatt Runa topánkáját, és felveszem.
- Ja, erre gondolsz? - mutatok a mellettem heverő tűsarkúra.
- Csak váltócipőnek hoztam. Itt van a másik rajtam. - Ezzel kinyújtom az asztal alól a tappancsaimat, amin ott virít Runa elegáns, ezüst strasszos szandálja, még a szoknyát is feljebb húzom kicsit, hogy jól lássa a lány.  Mily szerencse, hogy a ruhánk hasonló színű, nem üt el nagyon a cipő, az öltözékemtől, még a lábunk is azonos méretű. Nem állok meg azonban félúton, egy fricskával még megtoldom a lebőgését, persze csak óvatosan, ahogy szoktam.
- Megértem, hogy figyelned kell a rendbontókra, és nagyon megterhelő lehet ez még egy ilyen fiatal szervezetnek, mint a Tiéd. Nincs semmi baj, én nem zavargok hidd el, de az előbb láttam azt a fotós csajt, ahogy lökdöste Robikát. Úgy hallottam elég agresszív az a lány, még lehet ebből gond sőt, az is kérdés, hogy van-e igazgatói engedélye, hogy fotózzon a bálon, lekapva a külhoni delegációt. Csodálnám, ha nem tennének panaszt rá. Csak a jó szándék vezérel, de én a helyedben az ő körmére néznék inkább, az enyém helyett. - lódítok egy jókorát a hatás fokozása kedvéért, valamint felkészülök minden eshetőségre. Ha a lány tovább vizsgálja a lábbeli kérdést, és esetleg eszébe jutna Runa lábait is szemrevételezni, akkor visszacsempészném a cipellőket, hogy szobatársnőm is pompázhasson benne. Lehet egyforma cipőnk, miért ne lehetne?!
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. június 5. 15:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 5. 15:40 | Link



Dorisz


Csak táncolunk. A tánc a legjobb módszere annak, hogy szabadjára engedjük a szenvedélyt és a tűzet, ami az emberben lakozik. Már akiben lakozik és már képes azt gátlások nélkül, oldottabb módon a másik értésére adni. Azt gondolom Dorisz és köztem hibátlanul működnek az efféle érzések.
-Köszönöm.
Kacsintok rá, és finoman megpörgetem ismét, majd a szám végezte felé közeledve, lágyan hanyatt döntöm, egyik kezemmel megtartom, másik kezem mutatóujját a szájától a mellkasáig lassan, érzékien végig húzom a testén, majd elégedett és főként önelégült vigyorral lassan emelem vissza , és ennek hatására teste szorosan az enyémhez simul.
-Nem, nem kifejezetten tanultam. Inkább csak elsajátítottam. Hiszen elengedhetetlen eszköze ez sok minden dolognak...
Kacsintok rá, némiképp célzásként, amit nyilván való azonnal érteni fog Dorisz, majd új szám csendül fel, ami igen lassú és finom darab. Megfogom a lány derekát, egészen közel húzom magamhoz, majd lassan táncolok Vele. A tánc csodálatos "találmány". Lépéseink azonosak, mozdulataink egyek. Már a szívdobbanásunk is egy ritmusra ver, a mosolyom pedig egy percre sem tűnik el. A zene egyre lágyabb köntösbe öltöztet minket, és kezd a külvilág is kizáródni, mintha hirtelen megszűnt volna tér és idő. Az efféle játékok igencsak hiányoztak már az életemből, és lehet rólam rosszat mondani, de jól esik a kötetlen kaland.
Szemébe nézek, majd az ajkaira, és ismét a szemébe. Jobb kezem hüvelykujjával egészen finoman végig simítom a lány száját, majd az arcát, végül mikor már ennek a számnak is lassan vége, egy kézcsókkal megköszönöm a táncot, és elindulok kifelé a falhoz.
Mire volt ez jó? Ugyan már, nincs jobb annál, mikor egy férfi és egy nő gyakorlatilag egymás idegeit tépázza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péterfy Dorisz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 44
Írta: 2013. június 5. 16:28 | Link

Mágustusa - Richard

A zene csodálatos, lágy, mégis ütemes és igazán élvezem Richarddal a táncot. Hiszen a fiú jl táncol, én sem vagyok híján a tánctudásnak, így biztos vagyok benne, hogy ő is élvezi ezt a kis "szenvedélyt és tüzet", ami elszabadul közöttünk. Élvezem ezt az egészet, főleg azért, mert egy igen dögös pasival táncolok a parkett közepén és biztos vagyok benne, hogy jó páran pislognak ránk, talán irigy, talán megdöbbent tekintettel. Mikor közlöm, hogy a srác jól táncol, csak egy köszönömöt kapok, amitől azért kicsit csalódott leszek. Azt hittem, hogy neki is feltűnik majd, hogy én sem vagyok egy falábú kezdő, de talán úgy veszi, és úgy érzi, hogy ő ilyen nagyon profi irányító, hogy hozzá nem is kell tánctudás. A szám a végéhez közeledik, én pedig már előre szomorú vagyok, hogy vélhetőleg idáig tartott az esti "kapcsolatunk", bizonyára a tánc végeztével elköszön és keres egy másik leányzót, akiben érzéki vágyat lobbanthat. A gondolataim lekötnek, így bizony igen csak meglep, amikor Richard egyszerűen hátradönt. Riadtan kapaszkodok a nyakába, majd elnevetem magam, de a torkomra forr a szó ujjának érintésétől. Lágyan végighúzza mutatóujját a nyakamtól a mellemig, én pedig érzem, hogy perzselődik fel a vérem, hogyan lángol ujjának útvonala a testemet és hogyan önt el a vágy ez iránt a pasi iránt. Kicsit szaporábban veszem a levegőt, és megremeg a testem. Döbbent tekintettel nézek rá, majd egyszerűen elmosolyodom, titokzatosan, kihívóan.
- Sok minden dolognak? Például? - teszem fel a kérdést, hiszen nem igazán értem, hogy konkrétan mire is gondol a srác. A zene elhallgat, majd egy újabb, lágyabb és lassabb dallam csendül fel. Richard ahelyett, hogy elengedne, szorosan magához húz, kezét a derekamra teszi és lágyan ringatózunk a zene lágy ütemére. Lágyan végigsimít az ajkamon, én pedig megremegek. Szorosan simulok hozzá, mellemet a fiú mellkasának nyomom, és érzem, hogy ő is élvezi ezt az egészet. Mikor a szám véget ér, lágy kézcsókot lehel a kezemre, én pedig ismét pukedlizek, majd átölelem, miközben a nyakába lihegek és lágy hanggal a fülébe súgom:
- Köszönöm a táncot, Richard! - hangom lágy, csábító és titokzatos vágyakat, kalandokat ígér a srácnak, aki ott hagyva a falhoz sétál. Csalódottságot érzek, majd én is elsétálok az egyik asztalhoz. Ismét egy italt veszek a kezembe, felhajtom, és csípő riszálva indulok ki a bálterembe, de mielőtt kilépek,még egy hosszú, hívogató pillantást vetek a srácra- már ha figyel...


Ruha


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 5. 16:38 | Link



Dorisz


Csak elmosolyodok a például visszakérdezésén. Vannak dolgok, amiknek úgy van meg az igazi varázsa, ha nem mondjuk ki azt. Ha csak titkon éreztetjük a másikkal, mit is akarunk, mit is gondolunk, mi az, ami bennünk mocorog. A szám végeztével útjaink elválnak. A maradék narancslevet felhajtom, majd sóhajtva nézek ismét körbe, hátha találok valami ismerős arcot. Aztán észreveszem, hogy a lány kecses léptekkel libben kifelé. Beletúrok a hajamba és rosszabbik énemen végre erőt vesz a valamivel felelősebb Ifens, aki rögtön átgondolja, hogy partnere talán még nincs is 18 éves, jómagam viszont a 25.-ben vagyok, így kellemetlen konfliktusoktól mentem meg a bőrömet azzal, ha most nem megyek utána. Várok egy kicsit. Ez a bál kezd nyomasztó és idegesítő lenni, elég is volt belőle, de kivárom, hogy a lány lássa, nem mentem utána, és felsiethessek a faluba. Nem mondom, hogy rossz volt kicsit hagyni a régi én uralkodását, hogy nem volt jó a szenvedély és az a tűz, mely meglepő módon Doriszban már ilyen fiatalon benne van. Az biztos, szerencsés férfi lesz az, aki mellett Ő dönt, de talán Ő is átlátja azt, amit én már igen, hogy bármennyire akarunk, akárcsak egy kisebb kalandot, ennyi idősen már nem tehetem meg azt, hogy talán "megrontsak" egy lányt. Még ha Ő ezt nagyon akarná is, és még akkor is, ha a legutolsó barátnőm is 19 éves volt csak.
Kellő idő elteltével, ismét beletúrok a hajamba, ellököm magam a faltól. Végig nézem még a bálozó népet, majd amilyen sebes léptekkel tértem be, oly ütemesen haladok kifelé, az ajtónál leakasztom a kabátom, egy laza mozdulattal magamra veszem és észrevétlenül elhagyom a termet. No, legalább elmondhatom, ide is benéztem és nem is akármilyen partnerem lett, ha csak rövid időre is. A házamba érve azt hiszem egy kicsit még zenélek, majd ideje nyugovóra térni, hiszen másnapra sok munkám lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. június 5. 17:25 | Link

Mary + egy villantásnyi ideig Gergő

- Ez kedves tőled, te is megérdemled, jó lesz ez nagyon. Remélem nem esünk ki olyan hamar. Mondjuk te másodikos vagy, de vannak itt negyedikesek is.
Erre egy kicsit elhúzza a száját, tény, hogy ő azért jóval megelőzi az évfolyamtársait, hála Rafaelnek és a tanításának, de azért a negyedikesektől eléggé tart, meg aztán nem tud semmit a feladatokról, hogy milyen lesz egyáltalán. Ez igen bosszantó, mert azt se tudja, hogy mivel készüljön. Közben megforgatja a lányt kétszer, rámosolyog Gergőre, aki nem messze tőlük táncol egy ismeretlen lánnyal, talán bajnok volt, vagy ő is versenyez? Nem tudja. Mármint megnézett ő mindenkit, de ez majd akkor fog számítani, amikor már be fognak költözni, akkor látja majd őket szemtől szemben, és ha sok időt lesznek együtt, akkor tudja csak igazán kiismerni őket.
- Maia...Maia… ismerős a neve. Hmm…
Kicsit elhúzza a száját, miközben megint megforgatja a lányt, és lovagiasan közelebb húzza, amikor egy hevesen táncoló pár kis híján elüti szegény Mary-t. Nem nagyon örülne neki, ha szegény lány egyszer csak padlóra kerülne.
- Navinés, vörös hajú, másodikos? Emlékszem, hogy tetszett a neve, amikor hallottam, és felírtam, ha éppen gyereknévre lenne szükségem.
Még jó, hogy messze vannak a tanári asztaltól, mert az tuti, hogy ezzel a mondattal okozott volna egy csúnya szívmegállást, tekintve, hogy épp annyi idős, mint amennyi az anyukája volt akkor, amikor ő született és nem biztos, hogy lelkesedne érte, ha a kicsi lánya tini mami lenne.
- Noel Rainsworth. Ő is másodikos, Rellonos.
Még mindig ott van a beleegyező levele a táskájában, amit majd szépen el is tesz, miután azzal a bácsival letisztázta a dolgot. Az nem fix, hogy Noel el is jön, de azt mondta támogatja a kis lelki világát, ha éppen válságba kerül a tusa alatt. Az első, ami itt eszébe jutott az volt, hogy ki kell nyírnia a többieket a nyerésért, de aztán arra is gondolt, hogy Wickler bácsi ezt csak nem engedné.
- Igen, nekem is az jutott eszembe róla, hogy katonás. Lenyakaznak, na ne, remélem jó hülye fejet vágok majd akkor, de ha ma éjjel becsuknak minket, akkor tele kell ennünk magunkat sütivel és csokival, hogy boldogok legyünk sokáig, mert nem akarom, hogy szomorúan kelljen meghalnom, még a végén itt maradok kísérteni. Ijesztő lenne.  
A zene vált, már nem olyan között, amire sikít egyet és a pörgetés után ő is elkezd pattogni, hát legalább megjegyzik őket. Most jól akarja érezni magát, felszabadultan és természetesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 570
Írta: 2013. június 5. 18:39 | Link

Violetta

- Remek, ez nagyszerű hír! - erősítette meg belső gondolatát úgy, hogy azt a lány is tisztán megérthesse.
Hosszú idő utáni rövid intervallumon belül a második alkalom volt, mikor halványan el is mosolyodott. Örült, hogy valaki törődik vele és leszólította, nem számított rá, hogy bármely tanítványa is szóba fog vele állni vagy ilyen nyíltan fog közeledni hozzá. De ez Violettától nem csoda, ő egy rendes és értelmes lány. A családja is az, egyáltalán nem csoda, hogy Gábor nagy becsben tartotta a lelke mélyén, és az átlagtól - helytelen módon - kicsit többre is tartotta, mint a legtöbb diákját. Ez pedig nagyon ritka eset nála!
- Hát, nem tudom, hogy nyilatkozhatok-e valamit erre a kérdésedre. Én mindenkinek örülök, aki bejutott. Nagy büszkeség, hogy a Levitát képviselik azt hiszem a legtöbben. Nem irigylem őket, de egy nagy kalappal szorítok a diákoknak és nem csak a kékeknek. Bárhogy is alakuljon, tudniuk kell, hogy már azzal is bizonyítottak, hogy indulhattak. - jegyezte meg elégedett arccal, majd szemeivel élénken kutatni kezdett a sütemények és egyéb finomságok asztala felé. Néhány lépést megtéve elragadott a tálcáról egy muffint és odaadta a lánynak.
- Hidd el, hogy ez a legfinomabb fajta. Én sajnos diétán vagyok, de nekem ez a kedvencem... Ha marad még, biztosan félreteszek a tálcáról.
- És hogy megy a tanulás? Ha jól tudom, nem is olyan rég tértél "haza". Hogy vannak a testvéreid? Hogy megy aaaa nővérednek? Vagy te vagy a legidősebb? Ezt nem fogom megjegyezni, ne haragudj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. június 5. 21:08 | Link

Mágustusa - köszöntőest

- Brigitte Bonneville

Éreztem, hogy elértem a kívánt hatást azzal, hogy franciául szólaltam meg, máris közvetlenebbé vált a hangnem.
- A többiek kiiktatása? Mit értesz ez alatt? - igyekeztem megragadni a lehetőséget, hogy esetleg kaphassak néhány tippet a versenyhez.
A lánynak nem jött be a behízelgő stílus, tudtomra is adta, nem kertelt. Tetszett ez a határozottság, nekem is könnyebbséget jelentett, ha nem kell erőltetett módon, folyamatosan jeleznem az iránta tanúsított tiszteletet.
- Anyukám német, de a divatvilágban dolgozik, így megkerülhetetlen számára Párizs és a francia nyelv ismerete. Elvárta tőlem is, hogy megtanuljam. - adok magyarázatot francia nyelvtudásomra.
A szemtelenségemet meglepően könnyedén kezelte, finoman figyelmeztetett. Szimpatikus volt ez az elnéző bánásmód, nem verte ki rögtön a hisztit.
- Bocsánat. - mosolyodtam el csalfán, most már tudtam, hogy a lány nem vette nagyon zokon, hogy megbámultam. A csodás idomai előbb még csak a tekintetemet vonzották, de most már a kezem is megindult volna lefelé a derekáról, azonban a manőver véget ért, mielőtt melegebbre fordult volna a helyzet, mert csúnyán meglöktek. Az elkövető ugyan próbált bocsánatot kérni, de ezt annyira félénk módon tette, hogy normális esetben felháborodtam volna. Ki se állhattam, ha valaki nem merte vállalni tetteiért a következményeket, de most úgy döntöttem, türtőztetem magam. Legyintettem egy sóhaj kíséretében, hogy tűnjön már el, mielőtt meggondolnám magam.
- Hol tartottunk? - átkaroltam újra Brigittet, hogy tovább táncolhassunk. Sokáig már nem szándékoztam a társaságommal terhelni, csak nem szerettem volna, hogy egy ilyen kellemetlen incidenssel váljunk el.
- Tulajdonképpen neked mi lesz a szereped a verseny során? - érdeklődtem, persze nem minden hátsó szándék nélkül, kíváncsi voltam rá, mennyit profitálhatok abból, ha sikerül összebarátkoznom a lánnyal. Szerettem volna megtapasztalni a közelségét, ezért ha engedte, közelebb húztam magamhoz, annyira, hogy egymás fülébe suttogva is folytathattuk volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV


Távolságtartó angyali ördög
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
Írta: 2013. június 5. 23:27 | Link

Joseph Beck

Mondanom sem kell, hogy feltűnik a ficsúr, aki éppen Aandával táncol, róluk is csinálok egy képet, amikor éppen Amanda néz ide és nem Yar, majd Amandának elküldöm bagolyban, Yaristáról meg továbbra is a darts táblámon van a somlóis képe. Persze ezt a képet néha lecserélem egy-egy másik hasonlóan nem kedvelt delikvens képére. Igazán jó célba dobóvá váltam az utóbbi időben. De most nem a harciasabbik énemet hoztam el ide, biztosan nem örülne neki Amira, hiszen még a végén tönkre tenném az estét, amit megszervezett, és mint volt DÖK elnök tudom jól, hogy ez milyen fáradtságos munka. Szóval ma úgy döntöttem, hogy jól viselkedem mindaddig, amíg más el nem éri az ellenkezőjét.
Éppen ezért csak nyugodtan kattintgatok ide-oda, lencsevégre véve mindenkit. Még a nagyon bizalmasan súgdalózó Amirát és Dominicot is és persze a felém törtető idegent is. Látszik az arcán, hogy ide jön, hozzám, pedig nekem most úgy nincs kedvem egy ilyen ficsúrhoz, hogy az valami hihetetlen. Arra gondoltam, hogy esetleg majd valahogy megpróbálok inkább Maurice Mclaughlin-nal táncolni, ha már valakivel szeretnék, nem éppen egy pont olyan nyálassal, mint amilyen ez a gyerek itt. Sokkal jobban vonzanak a férfiak ugyanis. Látszik, hogy egy rakat fiú között nőttem fel, akik 6 évvel voltak nálam idősebbek. Ennek bizony most a hatása is érződik.
Szóval hát én próbálok inkább a gépem mögé bújni, de nagyon nagyon és kattogtatni itt is, ott is, hogy minél inkább elfoglaltnak semmint szabadnak tűnjek. ~ Sicc innen, rossz cica! ~ Próbálom gondolatban elhessegetni innen az egyre vészesebben közeledőt.
 - Ó, apám! Nenenene! -
Mondogatom magamban egészen halkan amikor már csak egy-két lépésnyire van tőlem, aztán végül megérkezik és meg is szólít. Kicsit zavartan elmosolyodok, mert nagyon be akarok szólni neki valami cifrát, de tudom, hogy az nem lenne szép dolog, szóval inkább valami vicsornak sokkal inkább nevezhető vigyor jelenik meg a képemen és így bólintok. ~ Remélem csak ennyit akarsz, hígagyú! ~ Gondolom magamban már egy is kattintva a kért képet. Aztán ha többet pózol az összesről készítek fotót. Minél jobban ezzel köti le a figyelmét, annál jobb. De sajnos ez a tervem nem válik be, táncolni hív. ~ Ó, ne már! ~ Ez után pedig egy cifra gondolatár ön néhol egy két papírra nem vetendő szóval. Gondolatban csúnyán beszélni még nem bűn, nem igaz?
 - Hát én annyira nem vagyok jó táncos. Lehet, hogy a lábadra lépnék. -
Jön elő újra a vicsorféle arckifejezés és kicsit kétségbeesetten nézek körbe, hogy véletlenül találok-e valami kibúvót, ami nem azzal jár, hogy ennek a szerencsecsomagnak nekirontok, mert már elég nehéz türtőztetnem magam és ha robban a bomba, akkor bizony lesz miért idejönnie a szervezőknek is.
 - Mi lenne, ha táncolnál inkább, mondjuk vele? Vagy vele? -
Bök oda először Kivára, majd az egyik Levitásra ott az asztalnál, nem is igazán figyeli, hogy kire is, azok ott úgyis mind ülnek. ~ Ó, Istenem, ott fenn a magasban, tüntesd el innen ezt a ficsúrt, amíg jót állok magamért! ~ Fohászkodok már a magasságoshoz is, csak hogy valahogy megszabadulhassak tőle, de van egy olyan nagyon-nagyon rossz megérzésem, hogy ő bizony innen nem fog tágítani egy darabig. De ezt nem engedhetem, szóval végül inkább mégsem törődve azzal, hogy ebből még sértődés lehet még valamit hozzátettem előbbi mondataimhoz.
 - Neked sokkal jobb lesz, ha velük táncolsz, mert nekem nincs kedvem egy ilyen ficsúrral, mint te vagy. Még a végén tiszta nyál leszek tőled, ahogy éppen csorgatod azt rám. Na szevasz! -
Áhh, így már sokkal jobb. Nincs semmi kényszer, csak önmagam. Szóval hát egy angyali mosolyt még felé küldök egy szempillarebbenéssel és már sarkon is fordulok, hogy elviharozhassak az ellenkező irányba.
Utoljára módosította:Biharszegi Hajnalka Vanessza, 2013. június 12. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,Az élet nem egy tündérmese.
Ne áltassuk magunkat ezzel!"

Isten először megteremtette a férfi, aztán támadt egy jobb ötlete.
Rolleyes

Ízig-vérig feminista | Amazon
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. június 6. 14:13 | Link

Nyitóbál
Öltözet


Sofi újdonsült partnere érdekesebbnél érdekesebb arckifejezésekkel gazdagítja az estét. A barnaság nem fordított nagy figyelmet erre, de azért mégis észrevette az értetlenséget a fiú arcán. Ennek ellenére nem akart azonnal beszólni, próbálta tartani magát, ha már akadt egy partnere, és nem kell egyedül mennie. Pár órával ezelőtt még szentül meg volt győződve róla, hogy magányosan fog elsétálni a Nagyteremig, aztán ott végighallgatja az igazgató beszédét a többi rellonossal karöltve. További terve az volt, hogy ha bekerül elmegy és átveszi a jelvényét, majd marad még egy kicsit, és lelép. Ha pedig nem kerül be, akkor azonnal távozik, mert hát akkor minek maradjon ott? Feleslegesen rabolnák az idejét. Táncolni úgysem szeret, így jobb programja meg úgysem akadna.
De szerencsére akadt partnere, és hamar ki is derült, hogy bekerült a tusa résztvevői közé. Mosolyogva megy ki átvenni a jelvényét, és még mindig vidáman sétál vissza a partneréhez, akinek arcán ismét sötétség mutatkozott. Gratulációját egy fejbiccentéssel köszöni meg. Következő mondatnál azonban arcán kérdő tekintet és értetlenség mutatkozik. Ő meg a tánc... jó vicc.
- Remélem csak viccelsz! - megrázza a fejét, majd folytatja - Bárcsak már el lennék zárva, mennyivel jobban fogom élvezni. -
Antiszociális jelleme ismét a felszínre tört, és egy nagy sóhaj tör fel belőle.
- Amúgy te mindig ennyire szerencsétlen fejet vágsz, vagy csak én érdemeltem ki? Sugárzik belőled, az arcodon keresztül, a sötétség. -
Kérdően pillog rá, mint egy ártatlan kislány, de arcán még véletlen sem jelenik meg egy mosoly, mely arra engedne következtetni, hogy csak viccel. Sofi nem az a típus, aki viccelődni szokott idegenekkel. Talán Kath és még pár ember képes kihozni belőle azt az énjét.
- Inkább igyunk valamit... - Elkapja a fiú kezét, majd valami iható után kezd kutatni az asztalukon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. június 6. 18:16 | Link

Nyitóbál - Yarcsi
Ruci.

Leszámítva az apróbb késését az összefutásukról teljesen rendben zajlik minden, szépen alakul az esemény is, egyelőre a fennakadások is elmaradnak, márpedig ebben az iskolában az példátlan. Teljesen biztos benne, hogy nem sűrű itt az olyan rendezvény, amin legalább egy kisebb botrány ki nem bontakozik, vagy nagyobb. A megbeszélt köszöntőprocedúrát a maga helyéről nézi végig, még valami mosoly félével is ünnepel mindenkit, nagy taps a barátoknak és háztársaknak, meg mi egyéb. Szóval, mint mindenki, így ő is várja a végét, örül neki, hogy meg lesz a gyümölcse a szervezkedéseknek, de továbbra se barátkozott össze a monoton nyitányokkal. De szerencsére túléli, a vacsorával együtt, utána pedig kényelmesebb vizekre evezve cseverészik az asztalnál ülőkkel, leginkább Adriával, aki önként magára vállalja a felügyeletet, mert szükségessé vált. Egyelőre a maradék szervezőgárdával figyeli az események alakulását. Rius beindult, amin nem kell csodálkozni. Természetesen az akciózó ház az áfonyák otthona, fogadni mert volna rá. De a szőke leányzó helyre fogja tenni, azaz tenné a dolgokat, de természetesen a beszélgetés hosszából és a másik lány gesztusaiból ítélve egyrészt nem könnyű menet, másrészt megy a mellémagyarázás. Utálja az ilyen embereket, nem egyenesek, igazából szemrebbenés nélkül hazudnak, szinte már úgy, mint a vízfolyás. Bár a jókedve nem lankad, azért a lenéző tekintet megvan a részéről az említett asztal felé, Yarista ide vagy oda. De ha a vendégeknek panasza lesz, nem köszönik meg, amit kapni fognak. De most a higgadt és kiegyensúlyozott énjével – egyelőre - nem igazán tud mit kezdeni. Mindenesetre inkább tekintetét a táncolni kezdő párocskák felé emeli. Ahogy látja a vendégek közül a hölgyek hamar elkeltek, sőt, mintha az Igazgató bácsi táncba kívánná hívni a Beauxbatons delegációjának képviselőét, Aurore Mion-t, a Roxfort győztesét pedig egy kis Navinés környékezi meg. (Micsoda Edictumcikkek lesznek ebből! Most az egyszer talán Amandának is érdemes lesz a kezébe vennie úgy, hogy el is olvassa rendesen.) Közben társaság érkezik, amit egy hatalmas mosollyal az arcán vesz észre.
- Igen, ezer örömmel.
Megérkezik a Drága, majd némi kedveskedés sután elrabolja táncolni. Boldogan bólint rá, és Yarcsi karja után nyúl, majd már lassan a táncolók között találja magát. Közel húzódik, majd a felszólalásra elmosolyodik és hagyja is magát irányítani a táncban. Mondjuk nem botlábú, de a drága idejét és türelmét nem táncórákra pazarolta, sokkal inkább a sportra, szóval a tudását nem kell és nem is szabad készpénznek venni. Ez a sok mosolygás lassan fájdalmas lesz, nehogy szegény lány arcizmai izomlázasak legyenek, életében nem vigyorgott és cukiskodott ennyit. Még magában morfondírozik, addig észreveszi a rellonos fotós lánykát, aki éppen minden valamit is ígérő pillanatot el akar kapni. Tánc közben mintha róla is készített volna, majd később rákérdez. Lassacskán véget ér a pillanatnak, meg a nyitótáncnak, egy csókkal megköszöni, aztán picit elhátrálva szólal meg, bár ezzel semmi szándéka nincs, szimplán csak mielőtt folytatódik a zene, még beszélni akar.
- Köszönöm, most visszamegyek, hátha szükség van rám, meg még van egy kis dolgom, menj addig vissza az… - Nem sokon múlik, hogy áfonyázzon, de bájos mosollyal nyel egyet és folytatja. – Asztalodhoz, vagy táncolj, majd felbukkanok még. - Azzal otthagyja őt és visszasétál az Adriát is maguk között tudó társasághoz egy fél szó erejéig.
- Sikerült elrendezni azokat? - A megvető pillantása egyértelműen jelzi kikre céloz, majd az asztalához sétál ha végzett.


Elkezdődik az este véghajrája, vagy legalábbis ahhoz közelítünk. Nemsokára jön a nagy búcsúzkodás a versenyzőktől és a beköltöztetésük. Kicsit olyan valóság show érzete van a dolognak, el nem lehet képzelni mit hoz ki belőlük a bezártság, meg az, hogy pont Ők vannak összezárva, vannak köztük barátok, ellenségek… ki tudja mit hoz ki. Mostanra már valószínűleg Yar is körbeudvarolta a lekváradalékokat, szóval szabadnak tűnik a terep, így függetlenül az adott társaságától lépdel mögé, majd a fülébe súgja.
- Menjünk ki egy kicsit. – Még mindig egész mosolygósan, bár az est elejei gondolatok újra cikáznak a fejében, a „kis problémáról”. Ötlete sincs, hogy hozza fel, miként. De ezzel majd odakint foglalkozik tovább. El is indul ki a Nagyteremből és az Erkélyig meg sem áll. Remélhetőleg Yarcsi társaságában.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. június 6. 18:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 85 86 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet