Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Barabás Dália Vanda INAKTÍV
Vandália offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 69
|
Írta: 2016. május 26. 09:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=596634#post596634][b]Barabás Dália Vanda - 2016.05.26. 09:59[/b][/url] Nagyon-nagyon reggel van. Ahhoz képest, hogy, mivel tegnap este fáradt voltam, hamar lefeküdtem aludni, borzalmasan ébredtem. Úgy éreztem magamat, mintha nem csak a hajam, de az egész fejem kócos lenne. Nagy nehezen magamhoz tértem, majd az ablakomhoz álltam. Leültem az előtte lévő székre és csak bámultam kifelé. Még mindig szokatlan volt, hogy nem otthon voltam, és kissé elveszettnek éreztem magamat, de ezzel együtt iszonyatosan jó is volt. Tudom, bonyolult vagyok, becsülöm azt az embert aki képes megérteni. Hajamat felkötöttem, rendbe szedtem magamat, majd korgó gyomrom hatására útnak indultam. A minap hallottam más diákokat beszélgetni a konyháról, így én is a keresésére indultam. Szerencsémre hamar meg is leltem, ami rám nézve elég ritkaság. Automatikusan felemeltem a kezemet kopogásra, majd bátortalanul bekopogtam, de nem jött válasz, így hát benyitottam. 3 manó sürgött forgott odabent, az egyikük rám nézett, és kissé morcosan megtudakolta mit is akarok én itt. Az egyik asztalhoz leültem, majd kértem egy kávét és egy szendvicset, az pedig szó nélkül elvonult, és nekilátott. Az asztalra könyökölve néztem őket, illetve magát a termet. Illett a kastélyhoz, már ha lehet ilyet mondani. A színek, a bútorok, az elrendezés mind a helyén volt, ha rajtam múlott volna nem változtattam volna semmin. Finom illatok keringtek a levegőben, biztosan az ebéd készült odabent. Ásítottam egyet, megnyújtóztattam magamat, majd mire kinyitottam a szememet, a kis manó már ott állt előttem. Az orrom elé tolta a szendvicset, és a bögre kávét. Egy halovány mosollyal biccentettem feléje, majd neki is láttam. Nagyon éhes voltam, nem tartott sokáig míg elpusztítottam az ételt. Bár, nálam az ilyen sosem tart sokáig, még ha nem is látszik rajtam, nagyon szeretek enni. Most is, életmentő volt.
|
|
|
|
Barabás Dália Vanda INAKTÍV
Vandália offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 69
|
Írta: 2016. május 27. 08:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=596750#post596750][b]Barabás Dália Vanda - 2016.05.27. 08:19[/b][/url] Amint befejeztem a falatozást, az egyik manó már ott is termett előttem és elvitte a tányéromat. Kezembe vettem a bögrét, majd megfújtam a kávét, éreztem, hogy nagyon meleg, majd kortyoltam egyet. Egész jól csinálják, ezt el kell ismerni. Mikor ezzel is végeztem, letettem a poharat az asztalra, és ebben a pillanatban nyílt is az ajtó. Kissé megszeppentem, hogy már nem leszek egyedül, és biztosan zavarban leszek. Egy lány lépett be, rám köszönt, majd leült az egyik asztalhoz, és ő is megkapta a kis reggelijét. - Szia! Köszöntem vissza kissé bátortalanul. Idősebbnek tűnt nálam, bár ha úgy vesszük itt szinte mindenki idősebb nálam. Az ajtón kívülről már lehetett hallani egy két diák hangját, a kastély is kezd ébredni. Meglepő, hogy itt mindenki milyen hamar felébred. Odahaza, ha kellett tudtam volna akár délutánig is aludni, csak ezt természetesen nem hagyták, főleg azóta amióta Léna megszületett, nem volt az egész családnak sokáig alvás. Kissé kellemetlennek éreztem, hogy a lánnyal itt ülünk egymástól pár méterre, de olyan nagy a csend. Bátortalanságom ellenére, lassan feltápászkodtam, majd odasétáltam az Ő asztalához. Megálltam mellette, de kissé már meg is bántam az akciómat, hiszen még mindig evett, így az az érzés fogott el, hogy biztos zavarni fogom. Erőt vettem magamon, majd az arcomra erőltettem egy halovány, de azért kedves mosolyt, hátha megszán. - Leülhetek hozzád? Dália vagyok. Mutatkoztam be, a mosolyom nem lankadt, reméltem, hogy beválik, és végre elkönyvelhetek magamnak egy sikeres ismerkedést, ami eddig még nem jött össze, ha pedig mégsem, akkor majd máskor. Vannak itt még vagy ezren, nem búsulhatok egy sikertelenségen.
|
|
|
|
Barabás Dália Vanda INAKTÍV
Vandália offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 69
|
Írta: 2016. június 2. 10:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=598457#post598457][b]Barabás Dália Vanda - 2016.06.02. 10:23[/b][/url] A lány szerencsére hamar válaszolt, így leültem az előtte lévő székre, majd mikor bemutatkozott, magamban elemezgettem kicsit a nevét, hogy biztosan megjegyezzem. Elég részletes bemutatkozást kaptam, szóval nem volt gondom semmivel. Felvettem legnormálisabb mosolyomat, megköszörültem a torkomat, majd válaszra is bírtam magamat. - Üdv Rachel! Hát, csak megéheztem. És Te, mi járatban? Mondtam röviden és tömören, majd vállat vontam, hiszen ennél több okom nem volt azért, mert most itt vagyok. Mondhattam volna azt is, hogy csak egy kis kastély felfedezésre indultam, ami végül is benne volt a pakliban, de az igazság az volt, hogy inkább a korgó gyomrom vezette utamat. - Levitás vagyok. Ennyire látszik rajtam, hogy új vagyok? Kérdeztem vissza kissé meglepődötten, hiszen azt mindig is tudtam, hogy nagyon alacsony és pici vagyok, mindig túl fiatalnak néztek, de azt nem hittem, hogy már itt is kiszúrják, hogy új vagyok. Vagy, mondjuk az is lehet, hogy Rachel már régebb óta idevalósi és könnyebben kiszúrja az új arcokat. Kicsit idősebbnek tűnik mint én, szóval azt hiszem az utóbbi elméletem a helytálló. Egy pár perc csend után a lány újból megszólalt, mondatára elmosolyodtam, és egy halk kacajt is elejtettem. Nem ő az első aki ezt mondja, igazából már kezdek hozzászokni. - Köszönöm! Anyukám szereti a dáliákat, szerinte azok a legszebb virágok. Azt hiszem más név nálam nem is jöhetett volna szóba emiatt. Árultam el neki, egy kis családi információt is. Nem éreztem azt, hogy a lányt untatnám ezzel, de szerencsémre könnyen észreveszem valakin, ha nem élvezi a társaságomat, így csak csendben üldögéltem tovább, és vártam Rachelre.
|
|
|
|
Barabás Dália Vanda INAKTÍV
Vandália offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 69
|
Írta: 2016. június 7. 09:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=600464#post600464][b]Barabás Dália Vanda - 2016.06.07. 09:27[/b][/url] Meglepően jól elbeszélgettem a hölgyeménnyel, magamon is meglepődtem, hogy hogyhogy nem ülök itt egy helyben a stressztől reszketve. Lehet kezdem kinőni az emberektől, és a velük való ismerkedéstől való félelmemet. - Értem. Szerintem egész jó itt az étel, hogy őszinte legyek rosszabbra számítottam. Kellemesen csalódtam. Vallottam be, kissé halkabban, hogy a manók ne hallják meg, de így is felfigyelt az egyik, de persze csak a negatívumot vette figyelembe, tehát, hogy rosszabbra számítottam. Vettetem egy apró mosolyt a manó felé, majd elfordultam tőle. Sose szerettem nagyon a manókat, borzasztó egy-kettőnek a modora. Odahaza is volt már 2 manónk, kiskoromban még jól elvoltam velük, de ahogy idősödtem, rájöttem, hogy nem mindegyikük olyan rendes mint ahogyan arra én emlékeztem gyermekkoromból. - Hát igen, új vagyok. Mondtam, kissé zavarban, majd mosolyogva vállat vontam. Annyian vagyunk ebben a kastélyban, hogy nem Én vagyok itt az egyetlen újonc, szóval semmi okom szégyenlősnek lenni emiatt, de ezt mondogathatom magamnak, úgy is felesleges. Nem sok külföldi embert ismerek, így sokáig mondogattam és elemezgettem magamban Rachel nevét. Odavagyok mindenért, ami ezen az országon kívül van, szívem szerint világutazóvá is képes lettem volna válni, de egy ilyen kicsi és félénk lány mint én a nagyvilágba..biztosan elvesznék. - Igen, Én lennék anyuci és apuci kicsi virágszála. Mondtam fintorogva, arcomról tökéletesen le lehetett olvasni a nem tetszésemet efelől. A legjobb abban, hogy újonc vagyok itt, hogy a szüleim nem tudnak már tovább állandóan védeni a széltől is, és parancsolgatni. - Tényleg? Nekem is van egy bátyám meg egy húgom! Elnevettem magamat meglepődöttségembe. Igaz, ez nem egy csoda, hiszen sok embernek lehet bátyja és kishúga is, de hogy pont egy ilyen emberrel hozott össze a sors, viccesnek találtam. - A bátyám Samu, a kishúgom pedig Léna. Mi vagyunk a különleges nevekkel teli család. Árultam el neki, mosolyogva. Jó kedvem támadt, sokkal jobb volt így társaságban, és ha bárki is valaha rákérdezne, legalább el tudnám neki mondani, hogy már legalább van egy ember, Rachel akit ismerek. - Te amúgy melyik házba tartozol? Kíváncsiskodtam kicsit.
|
|
|
|