Kamilla

Misinek már egy hete valami egészségtelen, tömény, csokiban tocsogó cukorbombára fáj a foga, de Pesten valamiért csak a zöldséget és bio-cuccost preferálták, így kénytelen volt kibírni. Viszont most már elérte a tűrőképességének küszöbét, sőt fél lábbal rajta is állt, ezért úgy döntött, hogy most bűnözni fog.
Már egy ideje tervezte, hogy megszerzi valahonnan a Bagolykő térképét, mert kezdte zavarni, hogy állandóan eltéved, és fogalma sincs, hogy mi hol van. Ez a projekt már folyamatban volt, viszont Misinek most sürgősen kellett az információ arról, hogy hol keresse a konyhát( és a csokis cukormérgezést). Így hát leszaladt a Társalgóba, és az első szembejövőt leszólította.
- Ne haragudj! Nagyon kérlek, segíts nekem egy kicsit! Nem tudod, hogy merre van a konyha? - Szegény srác elég értetlenül bámult Misire, amiért ismeretlenül megszólította egy ilyen hülyeség miatt, de miután jól kicsodálkozta magát, viszonylag készségesnek bizonyult, és gyorsan elmormolta az útvonalat. Misi nem teljesen értette, de azért kedvesen megköszönte, és még jól hátba is veregette a másikat, aki valószínűleg soha életében nem akarja majd újra látni.
Annyit még sikerült felfognia, hogy le kell mennie a földszintre, így aztán kilépett a Klubhelyiségből, és elindult az első lépcső felé. Szépen haladt lefelé, amikor egyszer csak megcsapta egy erős illat az orrát. Misi különösen érzékeny volt a szagokra, ezért rögtön felismerte, hogy ez csakis palacsinta lehet. Már pedig ha minden igaz, akkor a nutellás palacsinta tökéletesen beleillik a "csokiban tocsogó cukorbomba" fogalmába. Misinek felcsillant a szeme, és mint a vadászkutya, felszegett orral, szimatolva haladt az illat felé. Szerencsére ismét jól teljesített a szaglóérzéke, és pár percen belül a konyha ajtajában találta magát. Kicsit lelassította a lépteit, majd óvatosan előre hajolva bekukucskált a terembe. Teljesen elkápráztatta a látvány, ahogy az a rengeteg manó sürgött-forgott a tűzhelyek, asztalok, pultok és egyéb, Misi számára ismeretlen tárgyak körül. A nagy bámészkodásból egy vékonyka hang rángatta vissza a valóságba. A fiú először nem is vette észre a hang gazdáját, majd maga elé pillantott, és meglátott egy ragyogó arcú, idősebb manót.
- Jó estét Fiatalúr! Mivel szolgálhatok? -
Misi tátott szájjal nézte a kedves szakácsot, és nem tudta eldönteni, hogy most tényleg kérhet-e valamit, vagy csak jól meg akarja őt szívatni a manó. Végül úgy döntött, hogy a hasa most sokkal fontosabb, mint hogy ne kockáztatna meg egy kis büntetést.
- Háát... Én igazából egy kis csokis palacsintát szeretnék... De persze ha nincs...- Még be se fejezte a mondatot, amikor a manó már el is szalad a konyha mélyére. Misi teljesen tanácstalanul állt a bejáratnál, de nem bírt ellenállni a kísértésnek, így hát leült egy székre, és türelmesen várta, hogy mi lesz most.

Kamilla

Már hosszú percek teltek el a kedves manó távozása óta, és Misi egyre izgatottabbá vált. Össze-vissza forgolódott, fészkelődött, fölpattant, majd ismét visszaült a helyére. Volt egy pillanat, amikor már majdnem elhatározta, hogy beljebb lép, de aztán elvetette az ötletet. Nem akarta zavarni a manók munkáját, és ő itt igazából csak vendég, aki várja csak ki szépen a sorát.
Már épp újra fel akart állni, amikor hirtelen megjelent a manó egy hatalmas tálcával a kezében.
- Parancsoljon Fiatalúr! Elnézést a késés miatt, csak az igazgató úr is megrendelte a szokásos esti teáját, és őt nem szívesen várakoztatom meg. Esetleg óhajt még valamit? -
A manó egyáltalán nem volt se gúnyos, se piszkálódó. Misi egy picit el is szégyellte magát a korábbi gondolatai miatt, mik szerint az apró szakács csak szórakozni akar vele. Teljes mértékben tévedett, ugyanis ezek az aprócska lények csupaszív, csupaszeretet teremtmények voltak. Nem volt bennük semmi rossz indulat vagy gonoszság.
- Hűhaa!! Dehogy, egyáltalán semmi gond! Sőt!! Nagyon nagyon szépen köszönöm! Ez hihetetlenül rendes Öntől, és tényleg életmentő! -
A fiú teljesen letaglózva ült a székén, és még mindig nem sikerült magához térnie a nagy ámulatból. A meglepetés viszont csak fokozódott, amikor a manó felemelte a fedőt a tálcáról. Misi szinte a mennyországban érezte magát, ahogy rápillantott az előtte elterülő csodára. Csokikrém, nutella, málna, eper, minden volt itt. Sőt egy bögre kakaó is díszelgett a hatalmas tányérok mellett. Misi ismételt hálálkodásba akart kezdeni, de amikor a manóra nézett, már csak a hűlt helyét látta. Ijedten körbenézett, és akkor megpillantotta az okot, amiért kedvenc szakácsa olyan sebesen elillant. Egy kedves arcú, szőke lány guggolt a manótömeg közepén, és aranyos mosollyal köszöntötte őket. Misi néhány pillanatig habozott, majd felállt, és ő is odament az új vendéghez. Megvárta, amíg szétszélednek az apró teremtések, akik láthatóan nagyon kedvelték a lányt, majd odalépett és kinyújtotta a kezét az ismeretlen szöszi felé.
- Segíthetek? -kérdezte mosolyogva. - Csokis-málnás palacsintával, és kakaóval tudok szolgálni. Esetleg meghívhatom a hölgyet egy vacsora afterpartyra? -