Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Lavia Stark INAKTÍV
Puszedlis Vassárkány offline RPG hsz: 79 Összes hsz: 386
|
Írta: 2014. október 17. 15:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=405214#post405214][b]Lavia Stark - 2014.10.17. 15:27[/b][/url] JaredA mai sem volt különb a Rellonban töltött eddigi napjaimhoz képest. Olvastam, aludtam, a cicámat zaklattam és próbáltam felfedezni a házunk nyújtotta lehetőségeket. Nem sok mindenre jutottam, azon kívül, hogy Marki bácsinak megcsináltam egy pályázatot, de aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy hatalmasat korog a gyomrom, jobb ötlet híján a Nagyterem felé vettem az irányt. A hónom alá vágtam a Sherlock Holmes kötetemet, amit terveztem, hogy olvasni fogok, aztán szedtem a lábaimat, meg sem állva odáig. Ott viszont amint bekukucskáltam a terembe, mélységes fájdalommal tudatosult bennem, hogy rettenetes a tömeg. Ilyen társaságban, ami rengeteg zajjal jár, az embernek nincs kedve olvasni, csak minél hamarabb végezni, hogy még a fejfájás előtt elhagyhassa a helyszínt. Én legalábbis így éreztem, szóval elhatároztam magamat, hogy elinduljak a konyhába. Nem volt könnyű eset, mert a portrék ma kivételesen figyelmesek voltak, hegyezték a fülüket és szélesre nyitották festett szemeiket, hogy tágra nyílt orrlyukakkal kiszagolhassák a legfrissebb pletykákat. Miután nagy nehezen sikerült átverekednem magamat az "őrökkel" teli folyosón, belöktem az ajtót és körbenéztem a konyhában. Elsőre semmi furcsát vagy oda nem illőt nem vettem észre, minden a megszokott volt. A manók fel-alá rohangáltak, hogy minden rendben legyen a vacsorával, én pedig egy kecses mozdulattal lenyúltam egy kis fürt szőlőt az egyik előttem elrohanó tálcáról, ami alatt vélhetően valahol volt egy manó is. Ebben már nem voltam annyira biztos, de valószínű, hogy ott volt. Az egyik szolga végül odajött megkérdezni, mit szeretnék, mire közöltem, hogy éhes vagyok és a Nagyteremben már kevés hely van, nem akartam őket megzavarni. Nem volt teljesen igaz, de a manó már szedte is a lábát és szerzett nekem egy nagy tál levest, amit megköszöntem, majd ülőhely után kerestem. Akkor szúrtam ki egy ismerős arcot, szóval arra vettem az irányt és óvatosan lecsüccsentem mellé egy kanállal. - Rég láttalak, Jared. Mi újság? Hogy van Sherlock? - kérdeztem derűsen, nekilátva a levesemnek. Furcsa volt, így, macska nélkül, de valószínűleg csak azért tűnt így, mert legutóbb a cica kapcsán találkoztunk. - Oh, ne haragudj, bunkó voltam. Nem zavarok? - kérdeztem felpillantva rá sűrű, zavart pislogással.
|
Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
|
|
|
Lavia Stark INAKTÍV
Puszedlis Vassárkány offline RPG hsz: 79 Összes hsz: 386
|
Írta: 2014. október 24. 18:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=408982#post408982][b]Lavia Stark - 2014.10.24. 18:05[/b][/url] Először nem úgy tűnt, hogy észre vett volna. Vagy nem figyelt, vagy csak egyszerűen nem akart tudomást venni a jelenlétemről, így elpillantottam abba az irányba, amerre ő nézett. Ott egy manó vert tejszínhabot hatalmas elánnal, amin kicsit azért ledöbbentem. Mint valami eszelős sorozatgyilkos, csak habverővel. Miért nem szerez olyan mugli izét? Azt hiszem mixer volt a neve, vagy valami hasonló. A magyar nyelvvel néha még akadnak gondjaim. Lebiggyesztett szájjal vállat vontam, majd Jaredre néztem, aki mégiscsak észrevette, hogy ott ácsorgok. Meglepettnek tűnt, mintha nem számított volna rám, amit meg is értek, hiszen nem voltam annyira gyakori jelenség errefelé. Mindössze annyi volt ma a bajom, hogy nem volt kedvem a tömeghez, meg ahhoz, hogy ötször könyököljenek az oldalamba csak az leves elfogyasztásának ideje alatt. Mint kiderült, őt is a nagy népsűrűség vezérelte ide a konyhára, ahelyett, hogy a Nagyteremben evett volna. Halkan felnevettem a zoknis megjegyzés miatt, de tudtam, mit él át, hiszen az én cicám is hasonlóan cselekedett egy időben, csak ő harisnya-fetisiszta volt. - Részvétem a zoknik ügyében, de át tudom érezni a helyzetedet, ne aggódj - vontam vállat halkan kuncogva. Nem kívánom vissza azt az időszakot, bár nagyon aranyos egy szőrmók volt Seb akkoriban. Mikor visszakérdezett a cicámra, elgondolkozó fejet vágtam, majd hunyorítottam. Nehéz kérdést tett fel a számomra, de nem volt megoldhatatlan azért... - Ha igazat akarok mondani, akkor azt kell mondja, hogy sejtelmem sincsen. Legutóbb a Sárkánylakban láttam, a barátnőjével, Sierrával, de hogy azóta hová tűnt, arról sejtelmem sincs. Szerintem megint összeszőrözi a párnáimat - vágtam egy fintort, mikor eszembe jutott, milyen érzés éjszaka arra kelni, hogy a macskaszőr csikizi az orromat. Ha van valami, amit nem szeretek, akkor az ez az érzés.Aztán közölte, hogy nem zavarja a társaságom, ami azért megnyugtatott, így csendesen letelepedtem nem messze tőle és a tányért az ölembe téve lassan enni kezdtem. Nagyon finom volt és mivel ebédet nem sokat ettem, már nagyon éhes is voltam egy ideje. A kérdése a Nagytermet illetően nem ért váratlanul. Gyorsan megráztam a fejemet, mintegy válaszként. - Semmi bajom nincsen a tömeggel, mert London a zsúfoltság fővárosa. Azt viszont nem bírom, ha evés közben össze-vissza lökdösnek, akkor eszek inkább itt
|
Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
|
|
|
Lavia Stark INAKTÍV
Puszedlis Vassárkány offline RPG hsz: 79 Összes hsz: 386
|
Írta: 2014. október 27. 13:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=411234#post411234][b]Lavia Stark - 2014.10.27. 13:25[/b][/url] Igazából hatalmas harcot vívtam a rakoncátlan tésztagombóccal a levesestálam közepén. Sehogy nem akart felkerülni a kanalamra, pedig én nagyon próbálkoztam vele, mert éhes voltam és meg akartam enni. Egyszerűen sehogy nem jött össze, így nagyon belemerültem a csatába, melyet oly hevesen vívtam a vacsorámmal. Majdnem elkerülte a figyelmemet a tény, hogy Jared hüledezni kezdett a tényen, hogy Sebastian szabadon mászkál a házon belül. Nem igazán értettem a megbotránkozás okát, de ha egyszer ő ennyire megütközik rajta, akkor biztos, hogy oka volt. Vállat vontam még egy kicsit harcolva a tésztával, majd mérgesen betömtem inkább az egészet és beszívtam a kilógó szálakat. Megrágcsáltam, majd lesunytam a fejemet és visszanéztem rá elgondolkozva. - Hát tudod, ő egy elég független cica, még akkor vettem, mikor az országba jöttem és mindenhová követett engem, szinte lépni sem lehetett tőle. Ő azóta is ilyen, ha azt mondom neki, hogy maradjon ott, akkor ott marad, mert hallgat rám - mondtam elgondolkozva, aztán ismét vállat vontam és ismét a levesemmel kezdtem babrálni. Már alig volt, így bekanalaztam a maradék levet és letettem a tányért. Nem maradt ott sokáig, mert egy házimanó lobogó fülekkel felénk rohant és felkapta a tányért, majd ugyanígy szélfútta párnahuzattal és repülő fülekkel visszarohant a helyére. Azt hiszem, talán ő mosogatott. - Néha nagyon sajnálom ezeket a szerencsétleneket. Nem igazán értem, miért nem csinálnak néhány varázsigét, ami megkönnyítené a dolgukat... Bár azt hiszem, hogy ők boldogok így - jegyeztem meg a manó után pillantva, aztán visszanéztem Jaredre, aki még a szendvicsét fogyasztotta. Én gondolkoztam rajta, hogy ennem kéne még valamit, de aztán elvetettem az ötletet. Sejtettem, hogy kissé elvágtam magam a kijelentéssel, hogy nincs bajom a tömeggel, de nem gondoltam volna, hogy rögtön elhallgat és utána egy ideig meg sem szólal. Mélyet sóhajtottam, majd a plafont bámultam egy kis ideig. A kérdése némiképp kezdeményezésnek tűnt, hogy mégse üljünk itt ilyen csendben, szóval megpróbáltam a lehető leggyorsabban normális választ kiagyalni. - Most vagyok másodikos. Szóval nem vagyok itt sokkal régebb óta, mint te, csak egy év előnyöm van - nevettem fel halkan. Elvégre mindenki azt hitte, régebb óta vagyok az iskola diákja, pedig egyáltalán nem.
|
Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
|
|
|