37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Konyha - Bajai Emma hozzászólásai (5 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 4. 13:54 | Link
Axel

Kint voltam az udvaron, amikor hirtelen elkezdett korogni a gyomrom. Arra gondoltam, hogy most már ki kell bírnom a vacsoráig, hisz hogyan kaphatnék enni. A gondolatmenetemet egy hang szakította félbe. Arra emlékeztetett, hogy van egy bizonyos konyha. Tudtam, hogy tilos lemenni, de nem volt más választásom mivel a hasam egyre csak kívánta az ételt.


Pontosan nem is tudtam merre van a konyha. De tudtam, hogy élelem kell a gyomromnak, mivel az egyre keservesebben korgott. Elkezdtem a lépcsőn menni lefelé. Ha rajtakapnak, végem. A falon függeszkedő képek közül voltak, akik aludtak, és voltak, akik észre sem vettek. Mikor már majdnem az ajtóhoz értem, megkordult a gyomrom, és az egyik portré felém fordult, és arcáról lerítt, hogy most bajban vagyok.

 - Mit csinálsz te ott? Oda nem mehetsz be! - korholt, mire én bűnbánóan lehajtottam a fejemet. - Csak nem akarod, hogy haragudjanak rád a tanárok. - még mindig nem szólaltam, csak a cipőm orrát néztem. A portré megsajnált, így a ráncait kisimítva elmosolyodott. - Na jó! Nem mondom el senkinek! De ha legközelebb meglátlak, akkor nem leszek ilyen engedékeny! - mondta, és meglátott egy másik fiút, aki a lépcsőn ballagott lefelé, így nem figyelt már rám. Ezt kihasználva gyorsan beszökelltem a félig nyitott ajtón.

A látvány, ami elém tárult, az valami varázslatos volt. A rengeteg manó csak úgy sürgött-forgott a konyhában. Az egyikőjük megpillantott, és rögtön hozzám lépett.

- Mit szeretnél? - kérdezte, és nem tudtam válaszolni. Szavak helyett egy újabb kordulást hallatott a hasam, mire én odakaptam a kezemet. A kisember rögtön tudta, hogy mit kell tennie. Szólt, hogy üljek le, és már el is ment. Egy srácot pillantottam meg az asztalnál. Gondoltam, hogy ő is hasonló helyzetben lehet, mint én. Úgy döntöttem leülök mellé. Egy darabig csak a manók dolgozását, és az evőeszközök csörömpölését lehetett hallani. Végül én szólaltam meg.
- Szia! Emma vagyok! Eridonos! - mutatkoztam be, és felé nyújtottam a kezem, mint ahogy illik.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:59 Szál megtekintése
"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 4. 20:11 | Link
Axel

Láttam, hogy a fiú tekintete elkalandozik, mégis úgy gondoltam, hogy illendő, hogy bemutatkozom, ha már mellette ülök. De amikor megláttam, hogy nem is fülel, és megkérdezi újra, hogy mit mondtam, akkor meglepődöm. Bemutatkozott, és elkezdte kihúzni magát a dolog alól olyan dolgokkal, minthogy olyan szép ez a hely, meg hasonlók. De az én naivságommal el is hittem neki, hogy csak ez a gond, mivel a terem tényleg nagyon szép volt.
- Emma vagyok! Eridonos! - próbálkoztam meg újra a bemutatkozással. Valószínűleg felfogta, mert rögtön elkezdett kérdezősködni amint a manó meghozta a teáját.
- A suli nagyon szép, és igen én is új vagyok. - a beszédemet egy hangos korgás szakította félbe. Rögtön a hasamhoz kaptam a kezemet, és feszülten elvigyorodtam. A manó éppen akkor hozott neki egy csoki bevonattal terített csokis sütit, még több csokival. Először meghökkentem, hogy mi az a sok csoki. Gondolom, hogy ez a reakció kiült az arcomra is.
- Köszönöm! - mondtam félénken, és még mindig a hatalmas adag csokival szemeztem. Majd nagy nehezen, és egy villa segítségével, elkezdtem magamba gyürködni.
- És te? Új vagy itt? - kérdezte meg két falat között, mivel a csokis süti mennyei volt. Alig tudta megállni, hogy hagyjon magának szünetet lenyelni. mosolyogva fordult a sráchoz, aki beleszürcsölt a teájába.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 7. 00:02 Szál megtekintése
"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 7. 14:19 | Link
Axel

Amikor már a második bemutatkozásomon túl voltam, akkor ő is megmondta, hogy mi a neve, odanyújtotta a kezét. Én persze udvariasságból elfogadtam, de amikor a szájához emelte a kezem, akkor egy kicsit elbizonytalanodtam, és szégyenlősen elmosolyodtam. Meghozták a teáját, és miközben az azon levő bagoly mintát elemezte, velem beszélgetettem, elég furcsa volt úgy beszélni neki, hogy közben nem néz a szemembe, de azért megpróbáltam.
  Miután túl voltunk a bemutatkozáson, és azon, hogy mikor jöttünk, hirtelen egy óriásit korgott a gyomrom. Gyorsan odakaptam a kezemet, és hálásan pillantottam a srácra, amikor nem szólt hozzá semmit. Úgy csinált, mintha nem is hallotta volna. Ez azért jó érzéssel töltött el. Nem sokkal később megjött egy süti, amit a manó nekem készített. A villámmal letörtem egy darabot, és a számhoz emelve bekaptam. Az érzés, ami elfogott, különös volt. A süti íze ismerős volt, és nem sokkal később rá is jöttem honnan. Melegség árasztott el, amikor az emlék a szemem elé ugrott.
  2007 karácsonyán éreztem utoljára ezt az ízt. Az ebédlőasztalnál ültünk. Az ünnepi ebéd véget ért, már csak a desszert volt hátra. Eszter ott ült mellettem, és éppen egy új játékot tanítottam neki. Apa arcán mosoly ült ki, ahogy nézett minket. Anya még a konyhában volt. A kandallóban égett a tűz, és mellettünk a fa fel volt díszítve. Egy tökéletes karácsony. És egyben az utolsó is, amit együtt töltöttünk. Anya nem sokkal később kijött, és kezében egy nagy adag sütit hozott. Régen imádott új dolgokat kipróbálni a főzés és sütés terén. Akkor csinált ilyen süteményt.
  Észre sem vettem, hogy már el is fogyott az egész. Feleszméltem. Axel akkor kérdezett tőlem valamit, így azt még hallottam. Szomorú arccal válaszoltam, egyrészt azért, mert az emlék még mindig a fejemben járt, másrészt pedig mert az otthonomról kérdezett.
  - Én a muglik világából jövök. Sárvérű vagyok. - mondtam ki nehezen.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 24. 22:07 Szál megtekintése
"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 13. 17:54 | Link
Axel

  Amikor válaszoltam, hirtelen félrenyelt, és elkezdte nekem papolni, hogy ez titok.
  - Nekem nem titok. Vannak akik emiatt lenéznek, de én jobban szeretem, amikor a varázslók tisztában vannak ezzel, mivel ha bemutatom, hogy mit tudok, akkor sokkal jobb érzés, hogy én mit tudok, mikor először lenéztek a származásom miatt. - vallotta be a lány egyszerűen, és látta a halvány meglepettséget a srác szemében.
  ~Ezek szerint felkeltettem a figyelmét.~ mosolygott magában persze ezt kifelé nem mutatta. Kicsit furcsán nézett volna ki, ha éppen egy vér komoly témáról beszélget, ő pedig elmosolyodik.
  - És te ezt hogy gondolod? - kérdezte meg pár perc feszült csend után. Úgy érezte muszáj megszólalnia, mert ezt nem igazán bírja. Persze a feszültséget csak tovább fokozta kérdésével, de ezt először nem tudta.
  ~Most biztos tiszta hülyének gondol!~ szidta magát. ~ Hova gondoltam? Lehet, hogy nekem ez nem jelent semmit, de ők ezt biztos máshogy élik meg.~ Egy hirtelen kapott ötlettől megszólalt visszafojtva a fiú mondanivalóját.
  - Bocsáss meg! Tudom, most teljesen hülyének tartasz! - kezdte el, és komolyan is gondolta. - Még csak nem rég tudtam meg, hogy varázsló vagyok, és még nem igazán tudom az itteni szokások és hasonlókat. Tiszta hülye vagyok! - szidta magát már Alex előtt. - Tényleg sajnálom. - felkapta kis szütyőjét, és leugrott a székről, hogy a be/kijárat felé vegye az irányt.
Szál megtekintése
"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 14. 14:24 | Link
Axel

  Nem értette a fiú hirtelen kirohanását. De amikor elkezdett magyarázni, akkor teljesen úgy érezte, mintha csak egy kis pisis lenne. Erre eléggé bepipult, és ezért arcán egy kis pír jelent meg. Mikor a srác befejezte a mondanivalóját, akkor  csak a dühöt érezte, és egy hirtelen kirohanás erejével válaszolt a sértésekre.
  - Bocsáss meg, hogy méltóságod előtt használni mertem ezt a szitok szót! - mondta iróniával a hangjában. - Legközelebb jobban figyelek, hogy mit mondok neked, mert úgy tűnik, hogy neked nem mindegy. - mondta, és elakart menni, de az utolsó pillanatban visszafordult. - Én nem érzem sértésnek a sárvérű jelzőt. Nem tudom ki találta ki, de akkor is. Én nem veszem magamra. Neked sem kéne. Az egész kioktatásoddal jobban megsértettél. Lehet, hogy én még csak egy buta kis elsős vagyok, de nekem is vannak érzéseim. - mondta, és megfordult, és kinyitotta az ajtót. Előtte viszont még odaszólt a kis manónak aki a sütit hozta, és megköszönte a figyelmességet.
Szál megtekintése
"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Konyha - Bajai Emma hozzászólásai (5 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint