Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=84930#post84930][b]Dwayne Warren - 2013.03.21. 18:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=84974#post84974][b]Dwayne Warren - 2013.03.21. 18:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=85004#post85004][b]Dwayne Warren - 2013.03.21. 19:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=85074#post85074][b]Dwayne Warren - 2013.03.21. 20:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=85137#post85137][b]Dwayne Warren - 2013.03.21. 21:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=85189#post85189][b]Dwayne Warren - 2013.03.21. 21:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=85249#post85249][b]Dwayne Warren - 2013.03.21. 22:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=285892#post285892][b]Dwayne Warren - 2014.05.01. 20:19[/b][/url]

Az üveg csörömpölve törik össze a padlón, tartalmát szétfröcskölve a parkettán.
Ingerült káromkodással ereszti le a kezét, felül a kanapén, aminek karfájáról olyan intelligens módon szédítette le azt a nyavalyás italát. Hosszasan szemléli a foltot, ami lassan és alattomosan kúszik a rongyszőnyeg felé, végül azonban mindössze megcsóválja a fejét, egy lesújtott szusszanással tápászkodik föl.
Majd felszárad vagy ha nem, feltakarítják azok a drága, dolgos kis manók. Elvégre más dolguk sincs az ég egy adta világon, ő pedig biztosan nem fog domesztikálódni addig, amíg meg nem házasodik. Apropó, manók... A fejét vakargatva sandít az órája felé, látványosan húzza el a száját. Remek, a vacsoráról megint lemaradt, no nem mintha épp a zajos nagyteremre lenne szüksége pont egy ilyen kényelmetlen napon.
Elnyom egy feltörekvő, nehézkes ásítást, az állott levegőjű irodáját követően frissítően hat a hűvös, kihalt folyosó. Lébecoló diákokkal, vacsorájukat fogyasztó portrékkal találkozik rövidke útja alatt, nem igazán köszön senkinek, mint általában, igyekszik a lehető legminimálisabb interakció nélkül áthidalni a távot.
Ahányszor szóba elegyedik valakivel, mindig szívességet kérnek tőle ugyanis. Ez pedig kezd finoman is szegény agyára menni.
Leballag a kopott kőlépcsőkön, az elkövetkező vacsora képével a fejében siet végig a hosszú folyosón. Jó kapcsolatot ápol a manókkal, így lehet, hogy megint jut valami finom falat számára, mondjuk egy báránysült, borda vagy...
   -  Whoa!
Ahogy kinyitja az ajtót, valami első pillanatban meghatározatlan, nehéz tárgy zuhan ki rajta. Reflexből engedi el a kilincset és hátrál egy lépést, mire a dolog tompa puffanással landol a lába előtt.
Ennek a dolognak azonban barna haja és végtagjai vannak.
Fél pillanatnyi rémült csodálkozás után tehát feltételezi, hogy emberszabásúval, minden bizonnyal nőneművel van dolga.
   -  Héhé! Mi van veled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=285949#post285949][b]Dwayne Warren - 2014.05.01. 22:05[/b][/url]

Zavarban pislog le a nőre egy ideig, mire a központi idegrendszeréig is eljut a gondolat, hogy mozdulni kellene. Lehajolva annak felkarjánál fogva segíti őt felülni, miközben már-már zavarba ejtő alapossággal tanulmányozza az arcát. Nem tűnik iskolásnak, ám ez nem jelenti, hogy nem fut át néhány sötét elképzelés az agyán. Nem az első nő lenne ugyanis a kastélyban, akit így... nos, földre hullva talál, általában azonban ezt az állapotot eddig masszív szörpfogyasztás által érték el. Ennek jellegzetes illatát azonban nem érzi, ráadásul a hölgy hamarosan meg is szólal, nem épp a szörptúltengésre jellemző hangnemben.
   -  Ehm, sorry I...
Fél térdről pislog az arcába, meglehetősen bután, mindössze megrázza a fejét jelezvén, hogy ebből a kelet- európai blablából egy árva megveszekedett szófoszlányt sem ért. Sosem tervezte megtanulni és ehhez az elhatározásához komolyan ragaszkodik is. Minél kevesebb ragad rá az országból, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy itt ragad.
   -  Áh! Cukor.
Így már sokkal világosabb a dolog. A nő válla fölött elpillantva a manók felé int, ők azonban, mivel egyáltalán nem ostobák, már elkészítették az ilyenkor életmentő narancslevet, egyik példányuk pedig már szalad is vele.
   -  Segítsek felállni vagy menni fog? Megvagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=287831#post287831][b]Dwayne Warren - 2014.05.05. 13:29[/b][/url]

Milyen lovagiassá tette ez a pár hónapnyi kastély béli tartózkodás... néha még önmagát is meglepi vele. Persze továbbra is mindössze hölgyekkel szemben tanúsít megfelelő előzékenységet, a srácok kénytelenek elviselni faragatlan stílusát. Ellenben ez is határozott haladás az egykori wisconsini kölyöknek, aki egy nyáron felgyújtotta osztálytársnője derékig érő haját.
Az alkarját megszorítva állítja talpra a nőt, egy ideig még tartja, amíg teljesen biztos nem lesz benne, hogy megáll a saját lábán. Aztán engedi el, hátrébb lépve tőle, kiosonva annak intim szférájából.
   -  Megesik az ilyen.
Flegmán megvonja a vállát. Nem szívesen firtatja mások gyengeségét, ahogyan annak sem látja értelmét, hogy fölöslegesen eljátssza az aggódó lovagot. Számtalan szánni való vagy undorító megnyilvánulást látott eddigi élete során, munkája azonban diszkréciót követel tőle. Azok után, hogy terroristákat, pénzembereket és elnököket látott összecsinálni magukat félelmükben, egy ájulás már nem üti meg azt az ingerküszöböt, ami fölött érdekelné a közjáték.
A manó, aki időközben megérkezett a narancslével, a nadrágja szárát rángatva hívja fel magára a figyelmet. Dwayne átveszi tőle a poharat, a mozdulat folytatásaként pedig Matilda kezébe nyomja.
   -  Ülj le valahová, aztán fenékig. Ettől tuti jobb lesz - zsebre tett kézzel ráncolja össze a homlokát - Te nem az a könyvtáros csaj vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=288384#post288384][b]Dwayne Warren - 2014.05.06. 16:35[/b][/url]

Mindössze a vállát vonja meg, tényleg nem szívesen firtatja az ájulásának esetét. Mostanság szinte minden nőnemű ismerőse várandós lett a környezetében, a gyengébbik nem tagjai pedig potyognak ilyenkor, mint a legyek. Így valójában azon sem csodálkozna, ha emiatt hagyná el Matildát az ereje - ritka belterjes és egymás közt szaporodó népségből áll ez a kastély.
   -  A könyvárba se megyek gyakrabban.
Óvatosan teszi hozzá, hiszen ez a vallomás még hozzátartozik az igazsághoz. Soha, semmilyen körülmények közt, önszántából biztosan nem tenné be a lábát arra a helyre, ami minduntalan arra emlékezteti, mennyire ostoba is valójában. Márpedig így van, egy Matildához hasonló könyvkukac minden bizonnyal idiótának bélyegezné azonnal, ha kiderülne alapfokú oktatásának ásítozó hiánya, hát jobb elkerülni az ilyet.
Beljebb sétál a konyhán, a nőnek kurtán int, hogy kövesse. A hosszú asztalok közül a Navine megfelelőjének végére ül le az egyik székre. A könyökét az asztal lapjára támassza, neki senki sem tanította meg, hogy nem illik az ilyet.
   -  Aurormágiát. Mármint... leginkább magaviseletet, ahogy az óráim telnek.
Újabb vállrándítás, némileg sötétebb hangsúllyal. Néha úgy érzi, nincs más dolga a kastélyban, mint büntetni, fegyelmezni és alkalomadtán megrázni a jó népet, ha végképp nem értenek a kedves szóból. Nehéz is a pedagógusi lét, bizony, különösképp, ha az ember fiának semmi képesítése sincs hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=289003#post289003][b]Dwayne Warren - 2014.05.07. 19:51[/b][/url]

A manók felé néz, azonban néha vissza-visszapillant a nőre, mintha ellenőrizné, nem készül-e ismét az asztal alá bukni. Akkor ugyanis elmenekülne innen, de el ám, semmi sem hiányzik neki kevésbé, mint a fehérnépet ápolgatni egy ilyen nyugalmas napon.
A bemutatkozásra bólint, igen, ő lenne az. Minden bizonnyal kezet kellene nyújtania ilyenkor, ezt mégsem teszi. A tekintete a konyha végében időzik, ahol a manók elkezdték tányérra pakolni a szokásos vacsoráját, azt a zseniális marhasültet, amihez hasonlót még sehol máshol nem evett. Mégis jók valamire ezek a kis állatkák.
   -  Jahm. Tök érdekes. Úgy érzem magam néha, mint egy dadus.
Elhúzza a száját, a szeme visszakúszik Tilda vonásaira. Egy ideig frusztrálóan tanulmányozza az arcát, a mondatai nyomán azonban mintha felismerés támadna az agya legmélyén. Hátradől, összecsapja a tenyereit, mintha világraszóló felfedezést tett volna.
   -  Hát persze! Te voltál akkor a másik jómadár, Léna mesélte... én kötöztem be a sebeit, mondd csak, hogy sikerült összehozni a dolgot?
A közvetett ismeretség gondolatától hallhatóan megered a nyelve, az arca is elhagyja korábbi, zárkózott kifejezését. Hátrébb csúszik a székével, hogy az érkező, köténykés házimanó az asztalra szervírozhassa a vacsoráját. A sültet borsós körettel és sűrű öntettel tálalták, pont úgy, ahogy szereti.
   -  Naná, hogy ismerem. Együtt tanítunk néha.
És együtt alszunk, teszi hozzá magában, erről azonban mindössze az arca apró fintora árulkodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=289664#post289664][b]Dwayne Warren - 2014.05.09. 09:51[/b][/url]

Int a mellette strázsáló házimanónak, hogy távozhat, fél kézzel maga elé húzza a tányérját. A világért sem vacsorázna a kamaszoktól fülledt Nagyteremben, ahol a zaj szép lassan az idegeire megy, ha pár órával később ugyanazt megeheti nyugodtan, egyedül. Mármint majdnem egyedül, de Tilda társasága negyede annyira sem irritáló, mint a hisztis kölyköké.
   -  Az úgy derék. Oszt' senki se mondhatja rátok, hogy nem tudtok ünnepelni.
A fehér szalvétát, amibe az evőeszközöket betekerve kapta, összegyűrve a tányér mellé dobja. Zavaróan helytelen tartással veszi kézbe a villát, a kés a baljába kerül, marékra fogva, akár egy óvodás. A tudatlan szemlélő persze nem sejtheti, hogy így is sokat fejlődött már ezzel, levetkőzve az egy evőeszközös maszatolás szokását, amivel fél életében különben egész jól elboldogult. De hát kényes ez a fehérnép, a kedvükért el kell sajátítani néha ilyen fölösleges dolgokat.
Ügyetlenül áll neki a hús kaszabolásának, miután a borsót kényes alapossággal a tányér szélére tolta. A kérdésre azonban színpadiasan elejti a kést, hogy a kezével a szívéhez kapjon.
   -  Hát nem mesélt rólam? Ez fáj...
Félig tele szájjal beszél, az ég felé pillant.
   -  Minden szögből elég jól kijövünk egymással, asszem. Legalább is nekem nem szokott panaszkodni - visszaveszi a kését, újabb darabokat, nem vág, inkább szakít le a húsból - Én bírom. Néha segít vigyázni a lányomra. A lányom is bírja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=290597#post290597][b]Dwayne Warren - 2014.05.10. 20:51[/b][/url]

Hallgatja, amit mond, az ételt rágva sandít el a tűzhelyek körül sündörgő manók felé. Valójában sosem tűnődött még el a helyükön, lényegében pedig nem is értelmes lényeknek, hanem hasznos állatoknak tartja őket. Természetesen jóval az emberi faj alá rendeltnek tartja őket, lényegében minden beszélni tudó varázslénnyel együtt, legyen az kobold, sellő vagy bármi más. Esetleg véla - akkor is, ha egyetlen lánya a sors kényelmetlen fintora folytán negyedrészt ezeknek az "állatoknak" a leszármazottja.
   -  Okosak, hogy nem lázadnak fel - a késével döfködi a húst - Ott voltam az orosz koboldlázadásoknál tíz éve. Vérfürdő volt az egész. Nem éri meg nekik se.
Undorodva fintorodik el, beszéd közben nem igazán figyelt, így az általa annyira utált répaszeletek közül egy a szájába került. A borsóval még úgy- ahogy megbarátkozott, de ezzel a sárga gyökérdarabbal továbbra is viaskodnia kell. Behunyja a szemét, amíg le nem nyeli a falatot, ám addig legalább Tilda beszél, így elterelheti a gondolatait.
   -  Relax - int egy aprót a kést tartó kezével - Minának hívják. Tizenkét éves.
Végtére is megérti, hogy nem mesélt neki róla, hiszen miért tette volna? Törékeny egóját már nem rendíti meg, hogy Léna, tanult, intelligens és csinos aurornőként nem dicsekszik azzal, hogy egy hozzá hasonló jöttment jenki parasztgyerekkel üti el az idejét.
   -  Uhumm... - iszik a vizéből, az inge ujjában törli meg a száját - Volt már rá példa. Általában ő az ész, én pedig a testőre. De ritka. Nem ugyanaz a szakterületünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=291409#post291409][b]Dwayne Warren - 2014.05.11. 19:30[/b][/url]

A villájával a borsószemeket szurkálva könyököl az asztalon, a tekintete azonban a hebegő vacsorapartnerén nyugszik. Nagyon lassan rág, láthatóan elgondolkodik valamin, végül kicsit megrázza a fejét.
   -  Nem vagyunk partnerek. Csak néha.
A szeme visszavándorol a tányérján fekvő káoszra, ügyetlen mozdulatokkal kezdi kaszabolni a hús maradékát. Lényegében tényleg nem dolgoznak együtt, Lénának megvan a maga csapata, ő pedig teljesen más osztagokban tevékenykedik. Néha azonban, ha a kedve úgy hozza, tudja, kiket kell körbehízelegni azért, hogy megkaphassa a kedves kolleginát egy körre. Mármint bevetésre, fiam, bevetésre.
Piszkálgatja a sültet egy keveset, mindössze fél füllel hallgatja Tilda kérdését.
   -  Egymással.
A szájába vesz egy halom borsót, hátradől, a keze a pohara után nyúl, mikor visszajátssza magában Tilda mondatát. Megáll egy pillanatra, fölpillant rá.
   -  Mármint munkával. Khm. Hát így... - az ujjaival a pohár oldalát kezdi kissé zavartan kocogtatni - kisebb begyűjtések, ilyen kis nem tudom. Léna kivizsgál dolgokat így izé.... hát úgy mindenfélét.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=298793#post298793][b]Dwayne Warren - 2014.05.24. 20:20[/b][/url]

   -  Nem.
A hangja érdekes, parancsoló hangsúlyra vált, a szeme konokul az ásványvízzel félig töltött poharán nyugszik. A szilárd külső ellenére a belsője törékeny kis egót takar, amit pedig a kérdezősködés nagyon könnyen megpiszkál.
   -  Ő vizsgál meg mindenfélét, én pedig nem tudom, többnyire csak úgy...
Állok? Nem, nem akárhogy tűnődik, ez egyre csak rosszabb lesz. Kissé megrázza a fejét, a tányérját eltolja maga elől, harctéri állapotokat hagyva rajta. A répák az egyetlenek, amik kényes alapossággal a tányér szélére túra, szinte érintetlenül hevernek, minden más cafatokba tépkedve nyugszik, mintha egy túlbuzgó kutya tépte volna darabokra.
A tekintete visszakúszik a nő arcára, a kérdésére kissé, lazán megvonja a vállát.
   -  Igyekszem. De Léna így keresi a bajt. Ott volt az a dolog a sárkánnyal, aztán amikor elvittem Alabamába, aztán még áh... mintha meg akarna halni.
Fintorog, a könyökét az asztalra támassza. Arra nem gondol, hogy ennek  nagy része zagyvaságnak tűnhet, ha a részletekbe a kolleginája elfelejtette beavatni Tildát. Ettől függetlenül automatikusan úgy gondolja, ez a kettő afféle legjobb barátnő, tehát miért ne mesélt volna neki a sárkányos incidensről mondjuk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=299983#post299983][b]Dwayne Warren - 2014.05.26. 19:10[/b][/url]

A villájával még egyszer megpiszkálja az étel maradékát, végül azonban azt is ledobja a tányérra. Ha ingerült, mint mostanában, nem alszik, ha ne alszik, elmegy az étvágya, attól pedig valamire való férfi módjára ismét ideges lesz. Ennek pedig általában, fájdalmas módon a drága tanoncai isszák a levét, a lehető legváltozatosabb módokon.
   -  Hát ilyen nagy, valami zöld dög. Nem értek hozzájuk. Az, aminek az a marha nagy pofája meg a szarvai vannak.
Jócskán félreérti a kérdését, valójában sejtelme sincs, milyen csillapíthatatlan tudásvágy okán kérdezősködik a bestia fajtája felől. Számára különben is teljesen egyformák: hangos, büdös, ocsmány szörnyetegek, az elejük tüzet köp, a végük fullánkos, középütt karmokkal. Férfiasan bevallja, a nadrágját is összecsinálná, ha egyedül, a vadonban futna össze eggyel, hát amennyire teheti, a témát is elkerüli.
   -  Hah? - alamama? Mi a... - Ala... bama? - erőteljesen ráncolja a homlokát, egy szívdobbanásnyi pillanatig tűnődik, Tilda ennyire buta-e, vagy egyszerűen rájátszik jelenleg - Tudod, az egy ilyen Állam. Amerika. Tudod,  réti sas, szabadság, demokrácia, szabad fegyverviselés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456330#post456330][b]Dwayne Warren - 2015.01.23. 14:16[/b][/url]

Vasárnap, kevéssel takarodó előtt - ez számára nem jelent többet, mint, hogy mos is hosszú, unalommal teli éjszakája lesz, amit kénytelen a kastély folyosóin tölteni. Kóros álmatlanságával együtt, ami évek óta kíséri az életét, nem esik nehezére a járőrözés, ezért szívesen vállalja, ha teheti. Most még sincs kedve fel- alá járkálni a hidegben, minduntalan elsétálva egy bizonyos ajtó előtt.
Tudja, hogy sem Léna, sem Zója nem alszik a kastélyban. A jelenlétük azonban itt akaratlanul kísérti őt, mint egy visszajáró, dühös szellem.
Szinte sosem vacsorázik a nagyteremben, próbálva elkerülni a zajt és a tömeget, emellett pedig csak nagyon ritkán éhes akkor, amikor egy átlagos ember szokott. Mintha csak ő lenne terhes, nem is az ex- barátnője, mióta tudja a dolgot, a bioritmusa felborult, akár egy ukrán disznószállító kamion. Éjszakai üzemmód, jelenleg abban él, a vacsoráját éjfél után, a reggelijét délben fogyassza, már ha van kedve ilyesmihez.
Lenyomja a kilincset, a nyíló ajtón túl az orrát azonnal megcsapja az aznapi  vacsora párája. Az állandó mozgásban lévő tűzhelyek okán itt mindig melegebb van, mint a folyosókon, a bőr kabátja az első, amit szétcipzároz, még mielőtt fölpillantva szétnézne.
Némán biccent a lány felé, mivel különösebb dolga nincs vele, így az elé siető manónak kezdi diktálni az utasításait, mit szeretne. Valami sokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456360#post456360][b]Dwayne Warren - 2015.01.23. 16:42[/b][/url]

Borda körettel, de semmiképp sem borsóval. Borsót még csak véletlenül látni sem akar. Ennek elmagyarázása úgy, hogy a bőszen bólogató manó is megértse, hosszabbra nyúlik  kelleténél, mindenesetre reméli, hogy sikerül áttörnie ezt a kulturális és nyelvi akadályt.
A kezeit a zsebében tartva nézi még pár pillanatig, ahogy a manó apró lábait szedve tovaiszkol a konyhában, mielőtt a hosszú asztalok egyikéhez lép. A Cyanne- től három helynyi távolságban húz ki egy széket, amire kissé darabos mozdulatokkal végül leül.
   -  Ez a munkám - tér ki az egyenes válaszadás elől, illetve fogadja Cyanne köszönetét a maga nyers, távolságtartó módján. Hiába azonban a rettentő hősies hozzáállás, a morózus külső és az a fene rossz híre, valójában mindig jól esik, ha megköszönik azt, amit tesz. Elvégre ezekért a kölykökért csinálja.
A kezeit összekulcsolja maga előtt az asztalon, kékesszürke szemeit várakozón tartja a lányon, bár néha elvándorolnak a furcsa színű, számára még mindig lenyűgöző haja felé. Ez az egy, amiről könnyen beazonosítja, akár a folyosókon, akár máshol - illetve a nevét is ez alapján sikerül fejben tartania.
   -  Tőlem ne kérj - vonja fel a szemöldökét kissé - Voltam ennyi idős. Ilyen voltam. Vagy még ilyenebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456388#post456388][b]Dwayne Warren - 2015.01.23. 17:56[/b][/url]

Egy villanásnyi mosollyal szusszan egyet, épp csak megrázza a fejét. Nem, ilyen haja éppenséggel nem volt, ő egész máshogy fejezte ki a rebellis hajlamait. A tetoválásai is jóval később, a húszas évei elején kerültek a bőrére, korábban nem igazán igényelte az ilyesmit, még akkor sem, ha a bátyjai állandóan heccelték vele. Neki inkább... tettei voltak tinédzserként. tettek. amikre lehet, hogy mai fejjel már nem lenne büszke, ezért különösen szerencsés, hogy szinte sosem rágódik a húsz évvel korábbi ügyeken.
Elpillant a manók felé, akik egyike nekiállt a vacsorája módszeres kitálalásának. Nyel egyet, hogy legyűrje egyre kínzóbb éhségét. Az érzés könnyen kihoz belőle olyasmit, amit nem szeretne.
   -  Az akadémián - felel rövid hallgatást követően - Nem nagy dolog, mindenkinek tudnia kéne. hasznosabb, mint a nem t'om... állatból pohárbűvölés vagy ilyen baromságok, amit ti tanultok.
Könnyedén beszél, a lánnyal szemben az ő akcentusa erősen déli, eredendő súlyt kölcsönözve a szavainak.
   -  Na és te miért akarod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456522#post456522][b]Dwayne Warren - 2015.01.23. 20:46[/b][/url]

Hallgatja a mondandóját, közben az asztalon összekulcsolt kezeit nézegeti. Dementorok. Valójában, a tapasztalata szerint ez nem a legmegszokottabb mumus a tizenhét éves lányok körében, ez akkor is átfutott az agyán, amikor látta a dögöt visszamászni a fa korhadt odvába. A lányok inne kább pókokat, kígyókat és rovarokat szoktak látni, padlásszellemet, ilyesmit. A Sötét Nagyúr második visszatérése óta a dementorok ritkábbak, mint azok a bizonyos fehér holló, ő is csak távolról találkozott velük, még a kiképzése hajnalán - de hogy Cyanne személyesen tapasztalta őket? Egyelőre nem tudja, hogy elhiggye-e a kék hajó lányka szavait.
   -  Az sz*rügy - ad ismét kitérő választ, egyben hagyja rá a lányra a történetet. Nem hülye, biztos benne, hogy a dementorokkal való találkozás mögött komoly események húzódhatnak, ám mégsem firtatja azokat. Semmi köze hozzá, ha a lány el akarja mondani, úgyis megteszi egyszer. Addig pedig hadd cipelje egyedül a múltjának elvitathatatlan súlyát.
Hátrébb húzódik, hagyja, hogy a manó a fejéről az asztal lapjára csúsztatja a vacsorájával megrakott, jókora tányért. A gőzölgő bordán barna szósz csillog, körülvéve rizses és répás körettel - borsónak pedig szerencsére még csak nyoma sincs.
Az evőeszközöket egész ügyetlenül, a rossz kezébe fogva néz föl.
   -  Nem gondolhatod komolyan. Fiatal vagy és csinos. Ne áldozd be erre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456592#post456592][b]Dwayne Warren - 2015.01.23. 21:49[/b][/url]

A villát a jobbjába fogva szúrja a húsba, a késsel épp elkezdené módszeresen felaprítani, mikor a lány beszéde közben egyszer csak... valaki elsüt egy ágyút közvetlenül a feje mellett. Legalább is ő a pánik hirtelenjében ezt gondolja.
Több általános tévhit kering az aurorokkal kapcsolatban, a legáltalánosabb pedig a rettenthetetlenségükkel kapcsolatos. Az átlag polgár hajlamos azt képzelni, hogy minél több átok csattan a feje mellett, minél többször vág a húsába rontás vagy penge, ezekre a dolgokra annál érzéketlenebb lesz, megijeszteni pedig szinte lehetetlen. A valóság azonban épp az ellenkezője ennek... az aurorok többsége pedig paranoiás zavaroktól küzdve kényszerül nyugdíjazni magát a pályafutása végén. Az átkok ugyanis nem, hogy rettenthetetlenné teszik őket, hanem feltűnően nyugtalanná és gyanakvóvá... különösképp a hirtelen robbanásokkal szemben.
Nem csoda tehát, hogy Cyanne akciójával egy időben az egész teste összerándul, az evőeszközök csattogva hullanak a padlóra.
   -  Holy... jesus f*ck... mi bajod van neked?!
Lassan leereszti a kezeit, amit védekezőn kapott maga elé, a mellkasa szaporán jár. A manók hozzá hasonlóan megrettentek a hang- és fényhatástól, a legtöbbjük reflexből vágta magát a padlóhoz, jelenleg pedig sértődötten tápászkodnak föl, az orruk alatt halk átkokat rebegve.
   -  Még egyszer ezt csinálod, letöröm a kezed...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456893#post456893][b]Dwayne Warren - 2015.01.24. 18:23[/b][/url]

Felfogván, hogy nem fenyegeti veszély, a szívverése lassacskán visszatér normális ütemébe. Az orra alatt egy csöndes szitkozódással tolja hátra a székét, hogy lehajoljon az evőeszközeiért, miután pedig azokat megtörölte egy szalvétában, ismét nekiáll a marhabordának.
A fene vinné el rakásra az összes kölyköt, akiknek a sors ilyen képességeket adott, itt pedig ahelyett, hogy megtanítanék őket elnyomni a dolgot, csak tovább adják alájuk a lovat. Dwayne Warren nem, egyáltalán nem rajongója ezeknek a mutációknak, valójában inkább átoknak tartja őket, mint áldásnak. És roppant mód veszélyesnek. Ott van az Ombozi- gyerek például, egy közveszélyes szociopata anélkül is, hogy gondolattal lángra tudna lobbantani egy szobát - hát kinek jó az, hogy ilyen képességek birtokában van a kis akasztófavirág?
   -  Jó, lehet, hogy megtanítom. Ha nem mondod el senkinek.
Egyez bele hadarva. A könyörgés zavarba hozza, utálja, nem akarja hallani, pláne nem akarja egy Cyanne- féle lánytól... mert nem. Egy adag köretet söpör a villájára, amíg rág, nem néz a lányra, hagyja, hadd főjön egy kicsit a levében. Miután a szívrohamot hozta rá, most igazán megérdemli.
   -  De miért lenne az jó nekem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=457328#post457328][b]Dwayne Warren - 2015.01.25. 13:11[/b][/url]

Komótosan nekiáll a vacsorája elfogyasztásának, így a tányérja egyre biztosabban kezd egy apokalipszis elhagyatott, tetemekkel teleszórt helysízenéhez hasonlítani. Lehetnek bármennyire fejlett motoros képességei, a kés- villa bűvölésének sosem volt épp járatos, nem képes arra, amit egyesek "étterem-kompatibilis étkezésnek" neveznének. Közben persze hallgatja a lányt, föl- fölpillant rá.
Egyrészt tiéd lenne a dicsőség... ezen a ponton furcsa, beazonosíthatatlan hangot hallat, ami talán felhorkanás is lehet. Ezek a rellonosok. Sokat nem tud róluk, ha teheti, elkerüli a dohos szagú pincéjüket, azonban az biztos, hogy önbizalomból mindig több van nekik, mint ami egészségesen kellene.  Nem tudná összeszámolni, hányan lógnak neki szívességgel, így nem biztos, hogy pont a lány tartozására van szüksége. Mégsem szakítja végig vagy vág durván a szavába, hagyja, hadd fejtse ki, amit szeretne.
   -  Hány éves vagy egyáltalán?
Ez az első kérdés, ami Cyanne monológja végén kibukik belőle. Kinézetre legfeljebb tizenhat- tizenhétnek tippelné (bár szörnyen rossz ebben), mégis...
   -  Úgy beszélsz, mint a Keresztapa. Ez nem a maffia, Dandelion, a huszonegyedik században pedig már nem gyűjtünk szövetségeseket. Ha auror akarsz lenni, ezt meg kell tanulnod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=457450#post457450][b]Dwayne Warren - 2015.01.25. 16:58[/b][/url]

Tizenhét... a kijelentése időzik egy ideig, a szeme a lány vonásait fürkészi, végül továbblendül az információn. Igen, pontosan úgy beszél, mint egy tizenhét éves: önbizalomtól duzzadón, mintha a bakancsa talpa alá kényszeríthetné az egész világot. Persze, ez így van rendjén, az idő majd magától letöri ezeket a vadhajtásokat, nem az ő dolga kijavítani.
   -  Igen, segítek.
Felel végül vonakodva, közben nem egészen biztosan a saját szavaiban. Persze nem kételkedik Cyanne tehetségében, elszántságában vagy szorgalmában, a patrónus- bűbáj elsajátítása azonban olyan, ami... már, mint megtaníttatni valakivel, hogy röptessen egy valamire való tollpihét. Felidézni a legkedveebb emléket, közben szembenézni a legrosszabb vélelemmel, mindez sikamlós téma, bizalmi helyzetet követel. Ő maga évekig nem tudta végrehajtani a varázslatot az azt követelő tanárja jelenlétében, arról pedig fogalma sincs, másoknál milyen könnyen megy.
   -  De csak ha nem árulod el senkinek. Lehet ez az... - megrántja a vállát - első szövetséges titok.