Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=176994#post176994][b]Katie Runa Blackwood - 2013.09.27. 19:00[/b][/url]

-I just wanna you to know...- máár megint vinnyog, pardon, énekel. Vinnyogásnak azért lehetne nevezni ezt az egész éneklésnek csúfolt valamit, mert sosem foglalkozott a hangjával, így rengeteg szólamot elvét Lana del Rey nyári slágerében, ami szerény véleménye szerint inkább az öngyilkosoknak íródhatott már csak a hangulatából is kiindulva. Ami azt illeti, a konyhán a sok manó között nem lenne keresnivalója, de mégis itt ténfereg. Pontosítsunk: éppen nyakig belemászott egy lábasba, ami az előbb még tele volt pudinggal. Ugyanis sütött piskótát a kis élelmesek segítségével, meg aztán alkotott mellé mázt is ilyen formában, és most éppen rákente a tortaszerű rögtönzésre az epres finomságot, de hát a lábas nem heverhet parlagon. Hősies módon kitalálta, hogy mosogatás előtt tisztára kell nyalni a pudingtól, így most éppen azt kapirgálja jó tyúk módjára az alvégről, azaz az aljáról ennek a bilinek.
A manók közben sürögnek-forognak, mindjárt itt a vacsora órája, bár egyik-másik néha rákérdez, mit segítsen, ilyenkor viszont csak egy tagadó ujj-integetést kapnak, hogy nem kell segítség, köszöni. Közben hangos MMMMMMM hangokat ad ki és indiántáncot lejt szó szerint az asztal mellett a gyönyörűségtől, olyan finomnak érzi a kanálon rejlő maradványokat. Még az orrára is jut egy foltban belőle, de persze észre sem veszi a szemeit ellepő örömkönnyektől. Szipogva töröl kettőt íriszein, majd gasztronómiai extázisát leküzdve huppan le az egyik székre az utolsó kanálka pudinggal, amin szintén nagyon elégedett képpel kezd el nyalakodni. Félő lenne, hogy meghízik, mint egy kisdisznó, de egy kis lépcsőzés a levitás toronyig, meg mondjuk onnan le a könyvtárba Matildához néhány értékességet visszavinni, majd ledolgozza neki azt a néhányszáz kalóriát, amit most torkos macska módjára betermel. És a piskótás puding, azaz a pudingos piskóta itt van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=177378#post177378][b]Katie Runa Blackwood - 2013.09.28. 12:07[/b][/url]

A csokifalók hozzá képest piskóták ebben a percben. Ilyen átszellemült arcot csak könyvek láttán szokott vágni, vagy valami nagyon különleges édesség kóstolására. Nem valami nagy extra egy epres puding, de egyes emberkék, mint ő is, el tudnak alélni a gyönyörűségtől alkalmanként, ha ilyet kóstolhatnak. És a nyalakodásnak amúgy is megvan a sajátos varázsa.
Kedvtelve forgatja a kanalat a szájában, mikor kinyílik a konyha ajtaja. Arrafelé pislogva előbb a kapucni tűnik fel, majd a mögötte felbukkanó hímegyed arca. Pislog kettőt... és rögtön elfordul, ugyanis az orra úgy döntött, elkezd némi vért szivárogtatni. Runának van egy elég vicces defektje: jóképű férfiak és fiúk látványára elered az orra vére. Ezért is történhet meg, hogy noha visszamosolyogni igyekszik a srác gesztusára, mire az leül, a kanál már a lábasban pihen, ő pedig egy előkotort papírzsebkendőt szorít az orrára hátrahajtott fej pozícióban. Nagyjából, mire újdonsült konyhatársa eljut a megszólításnak titulált valamiig, az ő orra is rendbe jön, így már szembe mer nézni a fiúval is, sőt a csípősebbik nyelve is megered.
-Akkor nem láttál még egészséges lányt. Mert azokat a piszkafa csontvázakat csúfság egészségesnek nevezni.- közli csevegő hangnemben szerény véleményét, miközben ő maga jó, ha van negyven kiló vaságyastól. Közben rápislog a tortára is, hogy nem-e vitte el valamelyik manó tévedésből, de szerencsére még ott hever az asztalon, szinte "csillogva" (éljen a megszilárduló fedés rajta). A puding már teljesen megdermedt, ahogy elnézi, bár ujjal most nem állna neki nyomogatni a tetejét, mert akkor elég érdekesen nézne ki a végére.
-Amúgy a véres steak ártalmas a gyomorra. Egyél spenótot, abba biztos nem halsz bele.- na igen, van hogy rögtönzött életmód tanácsadást akar tartani, holott ő sem valami egészségesen étkező ember, de jobb mások felett bábáskodni, mint önmaga körmére nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=181637#post181637][b]Katie Runa Blackwood - 2013.10.09. 17:30[/b][/url]

Nem kerüli el a figyelmét az utolsó falatok legyűrése közepette, hogy újkeletű asztaltársa figyeli, mi több, megfigyeli őt. Hogy mennyire aprólékosan, azt nem tudja eldönteni, annyira nem éles a megfigyelő képessége, ám az már tiszta sor, hogy nem csupán egy futó pillantásra méltatják. Azonban amint ő is picit jobban odakukkint társára, elindul az a megszokottnak számító orrvérzés és ez nem kerüli el a fiú receptorait sem. Próbál bólogatni, amennyire ez a fejpozíciójától lehetséges, s amint lekerült a papírzsebkendő az orrától, enyhén zavart félmosollyal hajlandó el is magyarázni a helyzetet.
-Nyugi, ez megszokott dolog, ha jóképű fiút látok.- édes kislányom, ha az őszinteség fájna, te már ordítanál. Add is a másik alá a lovat, hogy művészeti ritkaság volna külsejét tekintve, úgy kell azt. Szerencsére nem muszáj a betegszobára vinni, csak majd kezdenie kellene valamit ezzel a kellemetlen reakcióval. Elég megalázó tud lenni, hogy nem képes úgy létezni egy fiú társaságában, hogy ne kezdjen folyni az orra vére.
Az egész hemoglobin-veszteségről hamar elvonja figyelmét a kezdődő társalgás. Természetesen rögtön szükségét érzi helyretenni pár tényt a tömegviszonyokat és egészségi állapotokat illetően, ám a kolléga válasza igencsak meglepi. Pislog is kettőt, meg sem próbálja letörölni az arcára kiült kifejezést. Perszetermészetesen az sem esik le neki, hogy a másik fél tán viccnek szánta a megjegyzést, mivel a legtöbb esetben elég pocsékul olvassa le az emberi érzelmeket az arcberendezésükről, így most sem pillantja meg a bujkáló mosolyt.
-Talán kannibálnak csaptál fel? Na és én? Rajtam lenne mit csócsálni?- most már határozottan vigyorog a dologra (szerinte azért vicces, még ha az úriember nem is vágott hozzá olyan képet) mindent félbehagyva és a srác felé fordulva, holott... inkább nem kezdjük méltatni, hogy a marék lepkénél mennyivel több agya lehet ilyenkor. Az isten tudja, ki ez a srác, talán pont tényleg kannibál vagy valami drasztikus elv képviselője és ő itt még biztatja jószerével a támadásra. Mintha azt mondaná „Tálalva vagyok, próbálj ki!” .
-Hát végül is te tudod. Elismerem, ennek is megvan a varázsa, ha a fémes íz jobban fekszik neked.- vonja meg a vállát bölcs hümmögéssel megtűzdelve a kis monológot. Arra meg csak felszalad a szemöldöke, hogy mennyire nem kedveli itt valaki a zöldséget. Cseppet sem zavartatva magát feltápászkodik a székéről, az egyik manót megkéri két puszival megspékelve a „kéremszépent” (szegény manó jó, ha el nem ájul), hogy gondoskodjon a lábasról, majd nemes egyszerűséggel a srác mellé lavíroz, megfogja a szomszéd széket, megfordítja és lovaglóban lehuppan rá kompániának. Már, ha ki nem rúgják onnan startból.
-Foglaljuk össze: félnyers húsokat kedvelsz, nem szereted a zöldséget, csócsálod a lányokat.... ingadozom a hardcore lányfuttatás és a kannibalizmus között, de akárhogyan is, jó étvágyat  őőő... Hogy is hívnak? De, hogy ne legyek teljesen pofátlan, engem hívj csak Runának.- angyali mosoly pihen az arcán, mintha épp nem sértegette volna burkoltan no name társát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=184741#post184741][b]Katie Runa Blackwood - 2013.10.16. 05:03[/b][/url]

Hajajj, nagy a baj, a vér már a orrán túl is folyik, nem csak az ereiben. Képzeli, milyen mulatságos lehet ez, csak neki meg éppenhogy ciki, de hát magára vessen, ha még nem intézkedett az ügy érdekében. Ideje volna már pedig, mert nem fog mindenki örökké jót szórakozni a dolgon; ő sem. Egy idő után unalmassá, sőt idegesítővé válhat és akkor aztán ki tudja, milyen beszólásokat fog kapni érte. Egyelőre azonban úgy fest, az idegen fiú max kiröhögi ezért, ha úgy jön ingere.
-Külön készültem ezzel a számmal neked, gondolhatod.- vágja rá enyhén szarkasztikus mosollyal, miközben csöppet bíbelődik még az orrával, történetesen levakarja a vérmaradványokat, és végre helyére "kattintja" a fejét. Segítséget nem várt el és nem is fog, mivel ő maga is képes gondoskodni a saját problémájáról ideig-óráig, a végleges megoldással meg majd előrukkol a gyógyító. Az egyik felsőéves levitás emlegetett valami Uff bácsit, de nagyon úgy hangzott, mintha egy véletlenül idekerült törzsfőnökről szólt volna a fáma.
Ha már ott tartanak, ki mennyire guszta, muszáj rákérdezzen saját húsminőségére a srác szempontjából. A választ félvállról veszi a butája, amolyan vigyorogva megcsóválja a fejét, mert hát hogy is lehetne, hogy valamilyen természetfeletti lénnyel üljön szemközt éppen? Neeem, az csak a mesékben történik meg, a valóságban soha, dehoogy. Kis zöld emberkék sem léteznek, csak ugye jönnek és zsutty, elvisznek egy űrhajóval, kísérleteznek rajtad és vissza ledobnak a Földre. Persze ez annál életszagúbb mégis.
-Tudhatom biztosra?- vállat von nagy nyugodtan jelezve, hogy ez egy költői kérdés volt, nem igényel tényleges választ. - Lehet, hogy nagyon jól titkolod. Alapozót használsz, nagy az önkontrollod, tudom is én.- de ennél tovább nem megy inkább a nyilvánvalóan téves okfejtésben, mert az úriember már kifejtette, hogy nem ez a tényállás. Ettől még a véres hús miatt akarva-akaratlan egy kannibálra vagy egy vad lánykereskedőre tud csak asszociálni, s ezt nem is rest megosztani a hímneművel. Nagy nehezen még egy nevet is szerez tőle: Kornél. Hurrá, máris megérte ma felkelnie: Casanova valójában Kornél.
-És szűkszavú is nem mellesleg.- jegyzi meg kissé unott képpel. Azért a tartózkodást megérzik az emberek (az élelmesebb-éberebbje), köztük ő is, és ez kissé letörte most a lelkesedését, de hát istenem, mégsem várhatja el, hogy Kornél rögtön itt helyben a magáévá tegye.... Abban az esetben megtörténhet, hogy gyilkossági kísérletre vetemedne egy halkéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=188946#post188946][b]Katie Runa Blackwood - 2013.10.24. 11:29[/b][/url]

Csöppet sem érzékeli a lassan feltámadó viharfelhőket. Ugyanis, ha volna ennyi szociális érzéke a jelen helyzetben –azaz inkább felébrednének ezen bizonyos érzékek, amelyek most nyugdíjazták maguk-, valószínűleg elnézést kérne, megköszönné a manóknak a segítséget és továbbállna. Ám sajnos Runa, amikor belemelegszik a hülyeségekbe, nem mérlegel, ahogy azt a mellékelt ábra, helyzet is mutatja. Elég szomorú lenne, ha itt érné a csúfos vég, akár egy félig átsült, véres steaket, csak éppen itt nem volna szó semmiféle sütögetésről... ha teleholdkor és mondjuk az erdőben fut össze Kornéllal. Addig jó, míg azt hiszi most, hogy nem egy átlényegülésre képes emberrel ül egy asztalnál, mert másképp már remegne. Ezzel szemben most éppen felvonja a szemöldökét a szemtelen replika hallatán. Nem egy házsártos vénasszony, hogy kioktasson, de a stílusokhoz elég hamar igazodni tud, a legtöbbhöz, s ez éppen nem a „végrehajthatatlan, leutánozhatatlan” csoportba tartozik.
-Várj, hozom a centist, hogy lemérjem az orrod. Úgy nézem, nőni kezdett hirtelen.- igazából abban sem biztos, hogy Kornél ismerné Pinoccio meséjét, de ha igen, talán veszi az adást, hogy éppen a fellengzősnek érzékelt, hazugságos meséjét méltatják vele. Ami a magabiztosságát illeti, no igen, most sok van belőle, úgy tűnik, pedig ez roppant egyszerű stratégia: álcázd keménységnek a nyúlszívűséged és menj a baj elé. Ennyi a nagy filozófiája újabban. Persze, ha tudná, hogy vámpírok, félvámpírok és vérfarkasok csatangolnak iskolájukban, meggondolná, hogy beszerezzen egy mantikórt puszta őrző-védőként egyes iskolatársai ellen.
-És te mindig ennyire antiszociális vagy? Rám mondják, hogy alig merek megszólalni és fúde ilyen meg olyan visszahúzódó vagyok, de te homlokegyenest küldenéd melegedni az embert, ha úgy van kedved. És mondd, hogy tévedek, ha nem így van.- határozott, tárgyilagos hangon közli mindezt, mintha éppen az aranymetszés sémáját vitatnák meg, nem pedig a „ki az idegesítőbb” kérdéskört.
-Komolyan, sajnálom a barátnőd, hogy ki kell bírjon.- feltételezi önkényesen, hogy van ennek az alaknak valakije, mert eddigi tapasztalatai szerint itt az emberek elég gyorsan vadásznak maguknak párt. Ami őt illeti, köszöni szépen, marad egy életre szingli, mint hogy például ilyen kekec emberekkel kerüljön egy háztartásba, egy élettérbe, mint Kornél.
-Mondták már, hogy úgy vigyorogsz, mint a Piroskában a farkas kajaidő után? Hegyezed esténként a fogaid esetleg?- csipkelődik ő tovább, míg fel nem kenik a falra. Igazából Runa másik defektje az, hogy ha bármi nemű ellenállásba ütközik, elkezd rajta lovagolni az átvittebb értelemben, és addig üti a vasat, amíg a vas vissza nem üt. Magyarán magának keresi a bajt újabban.