Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=33829#post33829][b]Samantha H. McSouthernwood - 2012.12.30. 14:39[/b][/url]

Minden nap ugyanúgy kezdődik. Nem tudom, miért jó az ilyen hosszú téli szünet, amivel úgy egyébként semmi bajom, de néha jó lenne tudni, hogy mégis minek? Oké, holnap szilveszter, azután meg új év. Na és? Ha az ember nem lehet otthon, ismerős közegben, nem sok értelme van ezeknek az ünnepeknek. Sőt, annál is kevesebb. Órák óta talpon vagyok már, és most, hogy két óra is elmúlt, úgy döntöttem épp ideje meginnom a napi második adag kávémat. Így jön ki mindig a három, amiért nevezhettek függőnek, nem nagyon érdekel. Ezt szoktam meg, és bár tizenhat évesen nem éppen egészséges ennyi kávét meginni, teszek rá. Jól esik, finom, hol a probléma?
Nem vagyok itt olyan régóta, de mivel nem vagyok teljesen idióta, és vizuális beállítottságom van, könnyen megjegyeztem mi merre található, így célirányosan, a legrövidebb úton siettem le a konyhához. Akivel szembetalálkoztam és esetleg köszönt, bólintottam egy felet, mosoly nélkül, és mentem tovább. Egyeseknek lehet, hogy csak egy rossz katona film jut eszükbe a viselkedésemből, de ez egyáltalán nem így van. Nem vagyok stréber, mert tanulok, és nem vagyok katona, mert csendes vagyok, na meg távolságtartó. Nem is hasonlítok rájuk, bár aki ismer, ezt tudja. Itt sem sok a barátom, sőt mi több, nincs is barátom, csak néhány ismerős, akikkel vagy pozitív a kapcsolatom, vagy sokkal inkább negatív. Ilyennek születtem, ilyen is maradok. A Roxfortos események hibája az egész. Ráadásul nem sokára itt az a komolya vizsgaidőszak, amihez egyáltalán nem füllik a fogam. Az RBF-et kéne letennem, nem holmi negyedik évfolyamba mennem. Esküszöm, rosszul leszek. Mire a végére értem ennek a gondolatnak, a konyha ajtó előtt találtam magam, és nem is gondolkoztam rajta, benyitottam. A manók már nagyon jól ismernek, így amint meglátott az egyikük, máris rohant, hogy elkészítsék a kávémat. Tetszik ez a hely, hamar megjegyzik, mit szeret az ember, és utána pontosan azt készítik el neki, mindig ugyanúgy. Ugyanis -, esetemben - nagyon jól tudják, hogy ha nem úgy kapom, leszidom őkat, az pedig az ő pici lelküknek igazi megtorlás. Már megjelent a bögrével az előbb említett manó, de mikor nem nekem hozta oda, hanem letette egy ismeretlen fiú elé, meglepődtem. Nem is vettem észre, hogy van itt valaki más is rajtam kívül. Nem szóltam hozzá először, nem vagyok az az ismerkedős fajta, így csak álltam. Mikor megkaptam a kávémat, megállítottam a manót, és a fülébe suttogtam. Ezután odafáradtam az asztalhoz, és leültem vele szemben.
- Helló. - tipikus Sam-es mosolyom már az arcomon villogott, megint csak önmagamat adtam. Mikor a manó visszajött, két tál volt a kezében, mindkettőn egy-egy tiramisu. Mit mondjak, ez a kedvenc sütim. Letette elénk, középre egymás mellé, majd mikor mutattam neki, hogy elmehet, így is tett. Én ismét az idegen fiúra néztem.
- Van kedved egy kis játékhoz? - nem tudhatta, mit tervezek, de meg kell hagyni, tőlem mást nem is nagyon lehet várni. Lehet, hogy ezután megutál, de kit érdekel? Végül is, nem mások véleménye a meghatározó, hanem a sajátunk. És emellett, meg kell hagyni, ha belemegy én is jól fogok szórakozni.