36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 9. 00:44 | Link




Épp járőröztem éjszaka, mikor rám tört a farkaséhség, semmi kedvem sem volt még órákon át éhgyomorral az üres folyósokat rónni. Sosem voltam az a tipikus szabálykövetős típus, így most is elhatároztam, hogy bizony én most enni fogok, történjék bármi is. Nem szerettem egyébként sem üres hassal bármit is csinálni, mert olyankor hisztisebb és hasznavehetetlenebb voltam, mint bármikor máskor. Utam rögtön a konyhába vezetett, ahol a manók áhítatosan lesték a kívánságaim. Kértem egy adag bolognai spagettit és hozzá egy pohár ásványvizet. Nagyon reméltem, hogy gyorsan az asztalomon fog teremni a kaja, de úgy tűnt, hogy nem voltak épp a helyzet magaslatán, szóval várnom kellett egy picit a rendelt ételre. Egy kis idő elteltével meg is jött a rendelésem, a manó, amelyik kihozta, pedig nagy sajnálkozások közepette rakta le az asztalomra az áhított ételt. Persze őket is megértettem, hiszen rögtön le kellett reagálniuk az adott helyzetet, de azt is megértettem, hogy volt más ezer dolguk is rajtam kívül, emellett pedig nem tudtak mindig olyan tempósan dolgozni, ahogyan azt a nagykönyvben megírták. Belekóstoltam a spagettibe, majd elégedetten biccentettem a manók felét, hogy ez bizony igazán ízletes egytálétel, így nyugodtan tudták tovább végezni a dolgukat, én pedig zavartalanul lakomázhattam. Nagyon klassz volt, hogy minden a terveim szerint alakult, nem buktam le, hogy tettem egy kis kitérőt a járőrözésem alkalmával, ráadásul még az étel is igencsak ízletes volt. Minden tökéletesre sikeredett, egy rossz szavam sem lehetett semmire.
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2020. február 9. 12:00 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am


  Na jó, szóval az úgy volt, hogy nem tudtam aludni. Tudom, újdonság. Mert mikor aludtam rendesen ezek alatt az évek alatt, amíg itt voltam? Szóval ja, ott ülök a szobámban, karakteremhez hűen pengetem a gitáromat egy igen nyakatekert pozitúrában az ágyamon, amikor eszembe jut, hogy én nem vacsoráztam. Egyből eszembe jutott kedves édesanyám, akit mindig felkeltett éles anyai hallása, amikor a konyhában matattam éjfél tájékán, aztán amikor rájött, hogy csak a drága középső kölyke az, mindig megcsóválta a fejét és azt morogta: "Jaj, nem értem, hogy tolódott el ennyire a biológiai órád, kisfiam." Mire én azt mondtam, hogy eddig nem voltam éhes. Ő aztán csókot nyomott a homlokomra és egy fáradt mosollyal vissza ment aludni, én meg folytattam a csipegetést. Szóval igen, mi nem változott ez alatt a cirka 3 év alatt. Most is ugyan úgy, 12 körül jut eszembe, hogy jaj baszki, nekem ennem kell, lesz kemény 1 óra, mire visszakászálódok a szobámba és ki mondta, hogy utána egyből álomra hajtom majd a fejem. Hát hiába, ez van.
  Gyakorlott surranó vagyok, gyakran szoktam este sétálgatni a kastélyban, meg anno otthon, szóval megtanultam lábujjhegyen közlekedni. Eddig még nem buktam le, vagyis nem önelégült kijelentés az, hogy elég jó vagyok benne. Szépen lesurranok a Nyugati szárny földszinti részére a kis melegítőmben és a Nirvana pólómban, ami viszont akkora, hogy még 3 Matt is könnyű szerrel beleférhetne.
  Belököm az ajtót, s laza léptekkel megindulok befelé. Nem kell sok idő, hogy észrevegyem egyik háztársamat (Dana, ha jól emlékszem). Már épp köszönnék neki, amikor hirtelen átfutja az agyamat valami: Dana nem prefektus véletlenül? A rohadt életbe, ebbe szépen belesétáltam! Már csak az hiányzott, hogy büntetést kapjak a sok szar mellé, ami így is folyik az életemben. Gyerünk, Matt, gondolkozz, mit mondhatnál, hisz tuti észrevett.
- Uh, fenébe, hol vagyok már megint? Bocsi, megint alva jártam, jobb is lesz, ha visszamegyek a Navine hálókörletbe, ugyan is nekem nem szabad itt tartózkodnom ilyenkor. Csá! - fordulok sarkon az Oscar-díjas alakításom után és csak reménykedek, hogy nem szórja ki, hogy hazudtam.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. február 23. 10:45
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 9. 20:38 | Link




Úgy tűnt, hogy ez egy nyugodt este lesz, a konyhában sem volt már igazán forgalom, ami érthető is volt. A többi prefitársam bőszen megdolgozott a rangért vagy épp mást csinált, én pedig vacsorázással töltöttem az időt. Mostanság amúgy is kitolódott nálam minden, járőrözések alkalmával pedig általában még a "műszak" megkezdése előtt betoltam valamit. Szuper volt, hogy kineveztek prefinek, mert így sokkal nagyobb volt a mozgásterem, mint valaha, és nem kellett aggódnom amiatt se, hogy tilosban mászkálok épp. Már majdnem megettem a kajám felét, mikor valaki hirtelen betért a konyhába. Rögtön felismertem a háztársamat, de a világért se jutott volna eszembe a neve. Vajon hogy hívják? Morfondíroztam magamban, miután köszöntem neki, de gondolataimat megzavarta azzal, hogy elkezdett mentegetőzni. Elég merev, szabálypárti szöveget vágott le, egyből kiderült, hogy itt bizony nem az alvajárásról volt szó, tudta, hogy tilosban jár.
- Mondták már, hogy rosszul hazudsz? - sandítottam rá komoly tekintettel, majd az szemben lévő ülőalkalmatosságra mutattam bátorítóan.
- Semmi gond, ülj le, ha gondolod, nem harapok. Nekem se kéne itt lennem amúgy, szóval nincs bünti - vontam meg a vállam, majd folytattam jóízűen az evést. Világosan elmondtam neki, hogy nem számíthat tőlem semmi rosszra, szóval, ha kedve tartotta, leülhetett hozzám kajálni valamit. Úgy tűnt, hogy a manók is felvillanyozódtak a kései vendég láttán, mert rögtön ott termettek körülöttünk, hogy felvegyék a srác rendelését.
- Egyébként Dana vagyok - tettem hozzá, majd ittam egy kortyot az ásványvizemből, reméltem, hogy én is megtudom így a másik nevét. Azt ugyanis nem tudtam, hogy arcól ismer-e csak vagy a nevemet is tudja talán, de az világossá vált számomra, tudott a prefektusságomról. Mondjuk ez annyira nem lepett meg, mert szinte mindenki tisztában volt vele, hogy kik voltak a házuk prefektusai.
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2020. február 12. 00:17 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am


  Nah, ennyit arról, hogy olyan vagyok, mint egy macska az éjszakában. Mint egy árny, amit sosem veszel észre. Mint egy szeles szellem. Vagy szellemes szél. Na mindegy, most nem voltam egyik sem. Csak egy szerencsétlen idióta, aki lebukott. Otthon ugye nem kaptam különösebb fenyítést az elböffentett alvási szokásaim miatt, így sosem voltam rászorulva, hogy megerőltessem magam és egy hihető kifogással tudjak előrukkolni a lebuktatómnak. Na de lám, mindennek eljön az ideje egyszer, ezúttal lelepleződtem. Sajnos még elugorni és elrejtőzni sem lett volna esélyem, mert mikor beléptem, tekintete egyből rám szegeződött. Az egyszerű, már minden filmben valaha ellőtt alvajárós dolgot. Saját bevallásom szerint nem is adtam elő olyan rosszul, sőt! Már éppen fordultam volna sarkon, kínos vigyorral az arcomon a ki- és bejáratot egy személyben megtestesítő ajtó felé, sőt, már végre is hajtottam a 180 fokos fordulatot, mi több már az első kivezető lépést is majdnem végre hajtottam ám a prefi csaj megsejtette, hogy hát akarom. Basszus.
 Kérdésével egy időben fordulok meg, olyan fejjel, mint akit orrba vágtak, ám miután felfedi, hogy nem szándékozik hozzám vágni egy büntetést, az arcizmaim elengednek, kivéve a szemöldököm. Az úgy felszalad, mintha krokodilok volnának alatta.
- Ah, várj csak, a holnap reggeli baglyomban fognak értesíteni az Oscar-jelölésemről. - ironizálok, miközben megindulok a szék felé, amire az imént mutatott. Mialatt helyet foglaltam, néztem, ahogy a késői vacsoráját tünteti el a tányérjáról. Ahogy leteszem magam, egyből manó-sereg jelenik meg, érdeklődéstől csillogó szemmel. Én pedig csak elkerekedett, tanácstalan tekintettel tudok egyenlőre csak válaszolni. Ahogy erőlködök azon, hogy kitaláljam, mit eszek, lassan megindul a fejem jobbra-balra, s felfúvódott arcomból kiengedek egy nagy kupac levegőt. Végül kinyögöm.
- Ahm, én asszem egy vega burritot eszek, fekete teával. - rendelek kissé kétes hangon, bizonytalanságom pedig az arcomon is kivehető. Ez egy random kívánság volt. A manók köddé válnak mellőlem, szóval már minden figyelmemet a vacsora partneremnek szentelhetem. Ő meg is nyitja a beszélgetést egy bemutatkozással, ami jó, mert habár voltak halvány emlékeim, hogy hogy hívják, de azért jobb az elején letisztázni nem ám a mondat közepén például izomból benyögöm, hogy Dia, vagy mi?
- Azért, akkor jól emlékeztem. Lol, ez új, emlékszem valamire! - csóválom felé a mutatóujjam hunyorogva, ám a második mondatnál csak elnézek mellette, hogy ilyen kis "mellékes megjegyzésnek" állítsam be a poént - Én meg Matt, önjelölt zenész és már évek óta felfázásra pályázó, örvendek! - kacsintok közép- és mutatóujjammal szalutálva, utólag belegondolva, hogy az utóbbi jelzó lehet nem ugyanúgy fog landolni, mint ahogy azt én kigondoltam.
- És... meló-szünet? - próbálok érdeklődni finoman afelöl, hogy hogyhogy nem a folyosókat járja ilyenkor?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. február 23. 09:18
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 16. 20:20 | Link




- Áh, akkor tudom már, honnan is vagy ismerős. Te nyerted el a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Gratulálok! - álltam fel színpadiasan megtapsolva őt, majd egy széles vigyort elejtve felé visszaültem a helyemre. Közben a fiú leült hozzám, én pedig vígan toltam be az arcomba a finom bolognait.
- Hmmmm... mexikói étel, remek választás - sandítottam rá, miután lenyeltem a számban lévő falatkát, melyet aztán ásványvízzel öblítettem le. Anyámtól megtanultam, hogy teli szájjal nem beszélünk.
- Ezt örömmel hallom, akkor nincs még szükséged arra a bizonyos mugli gyógyszerre. Hogy is hívják? Cavinton? Egyszer hallottam az egyik barátnőmtől, hogy az egyik ismerősének ezt kell szednie, uhhhh, szegény - ugrattam a fiút vidoran, reméltem, hogy nem vette személyes sértésnek a humoromat, és értette a viccet. Már, ha egyáltalán ismerte azt a gyógyszert...
- Örvendek, Matt! Milyen zenében utazol? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd egy újabb adag tésztát vettem magamhoz, aztán elégedetten eszegettem. Nagyon finom volt a kaja, azon gondolkodtam, hogy talán még valami nasi is belém férne a végén.
- Mondhatjuk úgy is. Kell az energia a jó munkához, éhesen azért mégsem róhatom a folyosókat - néztem a srácra, majd elnevettem magam. Végül is rátapintott a lényegre a kérdésével... valóban a folyosókat kellett volna rónom, de semmi kedvem nem volt hozzá, inkább úgy döntöttem, hogy eszem valami finomat. Ez azért mégiscsak jobb időtöltés.
- Na, és te mi járatban errefelé? Megéheztél így estére? Vagy csak unatkoztál? Megértem, én is unaloműzés gyanánt csináltam magamnak programokat anno esténként - közöltem vele, majd eszembe jutottak azok az idők, mikor még nem voltam prefi. Ó, azok a régi szép idők, mikor még résen kellett lennem nagyon, nehogy lebukjak a tilosban járás miatt.
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2020. február 23. 16:58 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am


  Ha valaki rám néz, biztos az egyik első gondolata az, hogy milyen bunkó lehetek, meg hogy valami önjelölt anarchista lázadó vagyok, aki minden egyes mozdulatával a rendszer megbuktatásán ügyködik. Pedig közel sem vagyok ilyen. Elég nyomi egy punknak számítok a magam kis csendes, chill, szabálykövető mivoltjával. Na jó, ha leszámítjuk az éjszakai ide-oda mászkálást takarodó után. A lány pedig nagyon kedves, már csak azért is, hogy nem akaszt büntetést a nyakamba. Tetszik, hogy érti a viccet, a kis tapsra grandiózus kézmozdulattal és egy meghajlással válaszolok, majd egy fáradt mosollyal helyet is foglalok, s kisebb tanácstalanság után a manóknak is feladom a rendelést.
- Jap, elég random volt, de a lényeg, hogy vega legyen. - mutatok egy laza béke-jelet és egy lapos vigyort. Ahhoz képest, hogy a varázsvilág még eléggé újkori technikával éli mindennapjait, a Bagolykőben mégis tudnak kezdeni valamit azzal, hogy az ember fia nem fogyaszt állatot. Meglepő módon a többi diáknak kell inkább magyarázkodnom az étkezési szokásaimról. Pedig nem olyan komplikált az egyenlet. Egyszerűen nem eszek húst, vagy akármit, amiben állat van. Ennyi.
- Ahm, indie, acoustic... - nézek el merengve a távolba. Ekkor jöttem rá, hogy a bemutatkozásom nem azt a reakciót váltotta ki belőle, amit vártam, szóval kicsit konkretizálnom kellett - És a te neveeeed....? - könyökölök a pultra, érdeklődő tekintettel. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy Danának hívják, de mondom, azért jobb meggyőződni, minthogy utána szégyenkezzek, illetve pofára essek.
  Hallgatom, ahogy meséli, hogy üres hassal nem lehet dolgozni. Biztos igaza van. Én magam nem nagyon tudom ezt átérezni, hiszen én magam kevés táplálékkal is elmegyek. De azért egyetértően bólogatok.
- Ahm, nem tudom, unatkoztam, kinda éhes lettem, gondoltam elzsalok bekapni valamit. - vakarom a tarkómat, nem találva izgalmasabb választ. Hirtelen meglepve felnézek rá - Te is eljártál anno éjszakánként... már... mielőtt még megtehetted volna? - ráncolom a szemöldököm. Éreztem, hogy cool a csaj, de hogy ennyire?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. március 5. 18:14
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 1. 19:52 | Link




Ismertem olyan embereket a környezetemben, akik nem fogyasztottak állati eredetű ételeket, én viszont igen. Úgy gondoltam, hogy az az ő dolguk, ez meg az enyém, mindig is figyeltem arra, hogy tiszteletben tartsam más szokásait, véleményét, hiszen mindenki úgy élte az életét, ahogyan akarta. Voltak bizonyos ételek, amelyeknek én is szerettem a vegán változatait, mert nekem sem volt mindig kedvem húsos kaját enni. Ezek az ételek pedig tökéletes alternatívaként szolgáltak arra, hogy egyek valami finomat, ha épp ráuntam a húsos étkekre.
- Na, majd egyszer meghallgatom, ha nem bánod - feleltem neki kíváncsi tekintettel.
- Szeretnék még egy szelet málnaszeletet, és narancslevet - adtam közben le a rendelésemet a manóknak. Nagyon megkívántam az édességet, ennyi pedig belefért, amúgy is mentem másnap az edzőterembe, szóval nem hagytam lerakódni azokat a fránya kalóriákat.
- Dana. Dana Straw Berry - mutatkoztam be neki, miután megkérdezte, hogy mi a nevem. Ha idáig nem tudta, akkor most bizonyára megjegyezte egy életre a gyümölcsös nevemet. Az emberek zöme legalábbis nem tudta elfelejteni. Igaz, kis koromban sokat gúnyolódtak rajta, de idővel valahogy ez szerencsére abbamaradt, igaz ezen a családom legtöbb tagja átesett.
- Jól tetted. Én késő este is képes vagyok enni, ha rámtör az éhség. Sokan azt mondják, hogy nem tud utána jól aludni az ember, ha bekajál, hát én tudok... meg kell egy kis szünet őrjáratozás közben. Nagyon monoton az egész - meséltem Matt-nek nagy beleéléssel.
- Persze. Elég sokszor. Szerencsém volt, hogy nem kaptak el, általában megúsztam a dolgot. Egyébként meg jó móka, szóval nem bántam meg egy kihágást sem - vontam meg a vállamat vidoran. Közben megérkezett a rendelésem, melyet jóízűen kezdtem el eszegetni. Közben hangokat hallottam kintről, reméltem, hogy senki se nyit be a konyhába, mert akkor lehet, bajban leszünk, sőt biztos. Nem sok kedvem volt bebújni az asztal alá, de ha nem lett volna más választásom, éltem volna vele, magammal húzva a fiút.
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2020. március 5. 19:30 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am



  - Wow, most megnyugodtam, hogy nem hallatszik át, amikor a szobámban verem a gitárom hajnali egykor. - nevetek. Na igen, eddig mindig azt gondoltam, hogy a navinéből legalább is azért néznek rám ferde szemmel, mert az éjszaka közepén is képes vagyok hangszert ragadni. Mondjuk eddig sosem tett senki szóvá ilyesmit, szóval kitalálhattam volna, hogy akkora gáz nincs. Jól esik, ha az emberek érdeklődnek az iránt, amit csinálok, főleg, hogyha az ilyen kis szolid, nem pedig habszó szájú ujjongás. Mármint girl, chill, csak húrokat pengetek amúgy. Egy laza kacsintással párosított "klikk" hanggal válaszoltam az érdeklődésére. Reméljük nem jön majd rá, kiről is szólnak a dalaim túlnyomó részt. Az lehet kínos lenne, pláne ha jóban voltak Fannival.
 Neve hallatán egy egy elégedett sóhaj repült ki ajkaim közt, kezem pedig a mellkasomra tapadt.
- Azért, jól emlékeztem, csak gondoltam. Csak biztosra akartam menni! - jegyeztem meg inkább csak magam elé szórva a mondatot - Cool név by the way. Ez is kaptad a szüleidtől, vagy ez saját identitás? - néztem rá érdeklődően, az asztalon támasztott kezeimet még össze is kulcsolva. Egyre szimpatikusabb a csaj, pláne, ha ez magának adott neve. Ha pedig a kezdetektől így szólították... grat a szülőknek, így kell original nevet adni a gyereknek! Habár kisebb korában biztos nem örült neki ennyire. Talán még most sem. Remélem azért nem hagyott maradandó nyomokat benne az esetleges bántalmazás. Mondjuk ebben az esetben nem a teljes nevét mondta volna. Mindegy, azért csak óvatosan. Sose tudhatjuk, hogy a másik min ment keresztül. Szeretem hallani mások hasonló történeteit, hogy ők hogyan élték meg ezt, hogyan léptek túl rajta, illetve mit tehetek értük, ha ez nem történt meg. De azért nem kérdezek rá, akármennyire is foglalkoztat a kérdés. Majd megosztja velem, ha ő készen áll.
  Lelkes mesélésére csak bólogatok egyetértően. Elég menő dolog lehet este járőrözgetni. Habár nem tudom, hogy az én műfajom-e az egész. Másokkal betartani a szabályokat? Én? Kicsit irónikus lenne.
- Wow, cool. És mióta vagy prefektus? Nem kell ahhoz ilyen... szabálykövető, jó tanuló valakinek lenni? - próbáltam legjobb magyar nyelvi ismereteim szerint megfogalmazni a kérdésem, de valahogy nem sikerült. Pár másodperccel az után, hogy a mondat elhagyta a számat, egyből megbántam.
- Nem mintha nem gondolnálak jó tanulónak, vagy mi, csak... nem tudom. Bocs! De remélem kivehető volt, hogy mit makogok itt. - vigyorogtam kényelmetlenül, tarkómat vakarászva. Hiába, este van már. Remélem nem sértettem meg túlzottan.
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 11. 23:45 | Link




- Egyáltalán nem hallatszik át - nyugtattam meg a fiút arról, hogy nincsenek álmatlan éjszakáim a zenei rajongása miatt. Hallottam már olyanokról, akik amiatt összevesztek, mert áthallatszott a szomszédból, mit csinál az egyik fél, a másik pedig nem bírta hallgatni... szerencsére nekem ebben még nem volt tapasztalatom. Jó volt, ha volt egy barátja az embernek, de emellett azzal is tisztában kellett lennie, hogy melyik tényező az, ami árthat annak a kapcsolatnak. Anyámék pedig felnyitották a szemem arra, hogy sima szomszédokkal sosem barátkozunk, mert ha egyszer hülyeséget csinál az ember és megharagszik rá a másik, vagy éppen fordítva, akkor oda a jó szomszédi viszony, kerülgethetik egymást nap mint nap... ez pedig mindkét félre nézve igencsak kelletlen tud lenni, főleg, ha durván összekapnak. Ha három-négy házzal odébb lakik nincs nagy gond, de ha a közvetlen szomszédod, nem árt erre odafigyelni, legalábbis jóanyámék elmondása alapján. Nem is értem, miért mondták el ezt nekem, biztosan rossz tapasztalatuk volt nekik ezen a téren.
- A szüleimtől van. Ez ilyen gyümölcsös család - nevettem el magam, végül is vicces volt kijelenteni azt, ami igaz tény volt, mások szemében viccesen hangozhatott.
- A te őseid mivel foglalkoznak? Apám a sportfogadásokban érdekelt, kisfőnök. Anyám pedig a vendéglátásban tevékenykedik - mondtam el neki a fontosabb információkat, ha már szóba jött a család.
- Hát egy ideje az vagyok, szerencsémre idáig nem buktam le, szóval megválasztottak a rend őrének vagy hogy is mondjam. Így viszont nekem is jobb, mert könnyebben mozoghatok, ha érted, mire gondolok - kacsintottam huncutul a másikra, hiszen biztos voltam benne, hogy sejtette, miről is van szó. Jó fejnek tűnt a srác, így én is megnyíltam neki valamelyest, még úgymond a biztonság határain belül, bár igazából én is átéltem már azt jó párszor, amit most ő, szóval bíztam benne, hogy nem úgymond egy besúgóval van dolgom.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. március 11. 23:46
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2020. március 26. 01:16 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am



  Enyhén tátott szájjal, csodálattól csorduló tekintettel, lágy fejcsóválással reagálok a vallomására, hogy ez bizony a szülőjétől, vagy szüleitől kapott, becses neve.
- Wow, ez a valaha volt egyik legcoolabb dolog, amit hallottam! - csillognak a szemeim izgatottságomban. Igen, ez egy visszatérő téma nálam, hogy szörnyen izgatott leszek a "fura"... mondjuk inkább azt, hogy nem mindennapi dolgoktól, az kevésbé bántóbb, pláne, ha valaki nevéről beszélünk. Mondjuk nálam a fura jelző eléggé pozitív, de ez egy saját értelmezés és így lehet, hogy másoknak kellemetlen, becsmérlő, vagy csak simán rossz emlékeket idéz elő a kis lelkében. Dana kedves, sőt, aranyos csajszi volt, legalább is eddig úgy viselkedett velem, szóval az utolsó dolog, amit akarok, hogy esetleges félreértések , vagy érzéketlenség miatt megbántsam. Mondjuk nem mondtam semmi negatívat, szóval megint miért is futom ezeket a köröket?
  A szüleimről kérdez hirtelen, s mialatt ő mesél kicsit a sajátjairól, addig kicsit feljebb ülök, megigazítom a pulcsimat és az asztalra támaszkodva figyelek, bólogatok. - Cool. Apud munkájáról még nem igen hallottam, hogy megy ez akkor? - hajolok kicsit közelebb - Nekem apám nyugdíjazott tűzoltó, anyum tanárnő. Mindketten muglik. Szeretem őket nagyon! Olyan kis supportive-ak. - bólogatok magam elé, összepréselt ajkakkal. Igen, biztos full fura lehet, ha semmi fogalmad sincs akármilyen mágiáról, aztán születik 3 kölköd, akik közül mind varázsló lesz. Az élet egy érdekes tréfamester. - És testvérek? Ha már család...
  Nagy csodálattal bólogatok amikor a prefektusi karrierjének részletei kerülnek előtérbe. Így, az ő szájából már nem is hangzik ez olyan nehéznek.
- Ámen, pacsit rá! - rakom fel a kezem, várva, hogy belecsap a tenyerembe. Aztán elgondolkodom picit - Akár én is lehetnék prefektus? - nézek rá kétségek takarta szemen keresztül.
  Közben a manók kedvesen elém rakják a tányért. Fejemmel oda fordulok, megköszönném hangosan, de csak a szájmozgás megy mellé, szóval csak tátogni tudtam a hálámat (szorongás. haha). Egy kisebb kínos mosoly után felkapom a tányért, közelebb emelve az orromhoz, beleslukkolok a vacsorámba. Isteni illata van! Tekintetem átszökik Danára.
- Akkor... jó étvágyat! - mondom mosolyogva, majd beleharapok a burnótomba - És mit utálsz nagyon, amúgy? - kérdezem, csak éppen az a baj, hogy e kérdés helyett a "És melyik kaját utálod?" de fel sem tűnt. Uh. Ciki.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. április 15. 19:56
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 29. 00:50 | Link




- Örülök, hogy neked tetszik. Páran gúnyolódnak rajta, de az mondjuk pont hidegen hagy - feleltem a srácnak egy vállrándítással. Jó fej volt, hogy tetszett neki a családi nevem, úgy tűnt, hogy jóindulatú, ezt pedig rendkívül díjaztam.
- Apám a varázsló sportokban érdekelt összekötő, félig amerikai, félig kubai fogadásokat ajánl, segít egy irodában. Ott pedig főként a legtöbb világverseny mérkőzéseire lehet téteket tenni, nem csak eredményekre, hanem minden egyébre is - magyaráztam Matt-nek.
- Hű, azok is érdekes szakmák, főleg apudé. Rendkívül izgalmas élete lehetett. Anyud mit tanít? - kérdeztem vissza kíváncsian.
- Van négy fiútesóm és egy lány. Szóval elég nagy a család - meséltem nevetve. Bizony, elég jó volt a kapcsolatom velük, főleg, mióta itt tanultam. Azóta kissé megváltozott minden, a többiek is másként álltak hozzám, úgymond minden a legnagyobb rendben volt.
- Pacsiii! - nyújtottam a kezem viszonzásul vidoran, majd egy erős mozdulattal belecsaptam a tenyerébe.
- Persze, simán. Ha meg vannak veled elégedve, vagy jobbá akarnának tenni, miért is ne? Ismerek olyat, akiből azért kreáltak prefektust, hogy jobb belátásra bírják, úgymond megváltoztassák a világnézetét, a viselkedését. Mondjuk én ebben nem hiszek, de ki tudja, lehet hatékony módszer. Rólam sok mindent nem tudnak, ez pedig így van jól, nekem is jó, hogy viselhetem ezt a címet - válaszoltam Matt-nek komoly arccal.
- Jó étvágyat! - közben megkaptam én is a rendelésemet, avagy a narancslevet és a málna szeletemet. Vígan neki is álltam falatozni, isteni finom volt a kaja.
- Hogy mit utálok? Lássuk csak... a hazug embereket, azokat, akik érdekből barátkoznak másokkal... ezen kívül nem szeretem a túlzott féltékenységet, az unalmat, az értetlenséget, a gyávaságot, az agressziót, a megfutamodást - gyűjtöttem össze a gondolataimat, hogy választ kovácsolhassak belőlük.
- Na, és te mit utálsz? - kérdeztem vissza érdeklődve, miután belekortyoltam a finom narancslébe.
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2020. április 15. 20:42 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am


  Az az illető, akit nem érdekelnek a negatív visszhangok, csak meg előre megállíthatatlanul, az meg tud venni kilóra. És ezek szerinte Dana is ilyen. Egy egyszerű, büszke félmosollyal tudatom vele, hogy jól is teszi, hogy magasról tesz a vele gúnyolódókkal, aztán fejemet támasztva, tagra nyílt szemekkel (és fülekkel) hallgatom az édesapa foglalkozásának magyarázatát. De természetemnél fogva minél többet tudok, annál több a kérdésem. De nem tudok egyet sem eljuttatni az ajkaimig az alatt a rövid idő alatt, amíg a lány vesz egy levegőt, azután meg már rám terelődik a szó.
- Yap, kiskoromban ilyen szuperhős szinten tekintettem rá. - mosolygok magam elé, nosztalgikus ködben - Műszaki rajzot. Hihetetlenül precíz, imádom nézni, amiket otthon csinál. A rajz részét örököltem, de a precizitást már nem... - sóhajtok mosolyogva -  ...na mindegy.
  Tekintetem kissé elkerekedik, mikor megmondja, hányan is vannak a családban. Végig is futott az agyamon, én mit kezdenék ennyi tesóval otthon. A kis anti-szociális mindenem majd' megborzongott. Először nem is mondtam semmit, csupán elismerően bólogattam, számat agresszíven lefelé görbítve.
- Jeez, girl, én két tesóval is a hajamat téptem. Mondjuk inkább a kisebb miatt. - javítom ki kicsit magam elgondolkodva - De gondolom más, mióta itt vagy. Nálam legalább is más.
  A pacsi elcsattan. A gondolkodás ráncolta szemöldökkel hallgatom Danát, ám amikor az "ismerőséről" ejt szót, a a jobb oldali, busa hernyó felszalad. Egy egyszerű "Jah"-val fejezem ki egyetértésemet, majd emllé szúrok egy fáradt mosolyt. Ez kb olyan, mintha a kecskére bíznád a káposztát. De abban is igaza lehet, hogy lehet a házvezetők tudnak valamit, specifikusan azt, hogy ez egy okos dolog. Habár szeretném látni azt a bizonyos cserebogarat. Talán tudom is, hogy kiről beszél. Rákérdezzek? Elvégre magunk közt vagyunk. És ki ne szeretne egy kicsit pletykálni?
- Kire gondolsz amúgy? Csak így magunk közt... - húzódok hangyányit közelebb, kacsintással éreztetve vele a megbízhatóságomat.
  Belekezd a felsorolásba, s csak mire visszafordítja felém a kérdést, jut eszembe, hogy valahogy máshogy hagyta el a számat a kérdés, mint ahogy kigondoltam azt. Mutatóujjammal meg is támasztom a halántékom és olyan fejet vágok, mint aki citromba harapott.
- Uh, baszki, úgy akartam kérdezni, hogy milyen kaját utálsz, de ok, ez is jó témaindító. - nevetem el magam, majd egy kerek szemű sóhaj után elkezdek gondolkodni - Egyébként same. Úgy érzem, hasonlóak vagyunk, csak te eléggé kaland-orientált vagy... mármint aktívan ilyen menős, vagy hogy mondjam... értesz. - takarom el a szemem fogalmas zavaromban.
 - Egyébként látszik, hogy este van, mert nem az asztalon ülök. Mondjuk lehet a manók páros lábbal rúgnának le róla. - poénkodok csak úgy a semmiből.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. július 29. 13:54
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. április 19. 00:36 | Link




- Ó, akkor ezek szerint jól rajzolsz. A precizitás jellemző rám, akár nyithatnánk egy közös üzletet is! - viccelődtem vele vidoran. Végül is a tanárok és a szüleim szerint mindig is igyekeztem az alaposságra, a pontosságra, de sajnos a rajzolás már nem igen ment.
- Hát, sokszor nem egyszerű a családdal, nekem igazából a magánszféra hiányzott, hogy egyedül lehessek időnként... ez most sem adatik meg, bár jelenleg ketten vagyunk egy szobában. Azért mégis más, valahogy jobban önmagam tudok lenni, mióta külön élek a családtól, ezt pedig egyáltalán nem bánom - válaszoltam a másiknak komoly arccal.
- Nos, a kérdésed akár vonatkozhatna rám is, ha tudnának az eddigi kihágásaimról. De ugye nem tudnak szinte semmit... egyébként Theon-ra gondoltam - mondtam neki a szemébe nézve, nem tudhattam, hogy ismeri-e a fiút vagy csak látásból ismerős neki...
- Kaják terén utálom a krumplilevest, a tökfőzeléket, illetve a spenótfőzeléket... a többi ételt szeretem - válaszoltam mosolyogva.
- Na, és te mely ételeket preferálod kevésbé? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már ez volt a téma.
- Nekem is ez a benyomásom, igencsak hasonlóak vagyunk. Abban is igazad van, hogy én bizony kaland orientált vagyok - feleltem neki vidáman. Az igazat megvallva szerettem mászkálni, részt venni eseményeken, de azért időnként jól esett a pihenés is.
- Ugyan, most is simán felülhetsz az asztalra, ha kedved tartja. Ne gátoljon meg abban semmi, amit szívesen csinálnál. Én például most őrjáraton lennék, de ehelyett inkább vacsoráztam valami finomat - vontam meg a vállam jókedvűen, egyáltalán nem bántam meg, hogy az unalmas járkálás helyett a finom étel elfogyasztását választottam.
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2020. július 29. 14:56 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am


  - Hát, a "tudok" erős kifejezés, mindent megpróbálok. - mosolygok egy felhangosat a saját poénomon - Jah, én megrajzolom, te meg leméred, jó business lenne. - biggyesztem fel a szám sarkát. Merész álom lenne. Művészettel pénzt keresni. Illetve nem is álom, sokan csinálják, csak az a baj, hogy az alkotás nem egy olyan műfaj, ami megkönnyíti a számlák befizetését. Mondjuk meg lehet oldani, csupán csak annyi kell, hogy felkaroljanak. De azt hogy oldod meg? A mugliknál már egyre egyszerűbb. Naponta válik egy kölyök híres a YouTube-on, mondjuk ahhoz, hogy mindig megduplázd azt az öt percet, amit az emberek rágott csontként vágnak a fejedhez, valamit jól, vagy okosan kell csinálnod. Még nem hiszem, hogy ott tartok, hogy olyan egyedit tudnék nyújtani, ami megfogja akár csak a muglikat is. Szerintem hogy valaki pl. zenészként befusson a varázsvilágban a Holdig kell mennie, ott élni pár hónapig, aztán visszajönni. Mondjuk mi Danával az alkotó művészetről beszélünk, de ah, abból még a mugliknál is nehéz kiépíteni valamit.
  Összeboronált ujjaimat a combjaim közé téve hallgatom a lányt, lágyan bólogatva, mintha a kihagyott vesszőket bólintanék a mondataira.
- A kettő még elég jóságos, én mondjuk jogtalanul pofázok, tőlem kiköltözött az egyetlen srác is egy ideje. Kicsit hiányzik, már épp összeszoktunk, de mi tagadás, egyedül az igazi. - nézek a messzeségbe ábrándozva - Az ciki, ha a család nem értékel úgy, ahogy vagy, mondjuk velem nem volt ilyen probléma, jófejek otthon, mondjuk a nővérem kicsit kitaposta előttem az utat. - rántom meg a vállamat magam elé meredve. Nem tudom őt milyen aspektusból nem fogadták el, de nem tűnik olyannak, mint pl én, aki... kicsit extrában, piercinggel, meg mindennel tolja a mindennapokban is. Habár ki tudja?
  - A krumplilevest? Shame, én a krumpli legtöbb felhasznosítását szeretem. Talán kivéve a rakott krumplit. A tökfőzelékben meg csak a kapor, az ami kikerget a világból. - fintorodok el finoman. Amúgy nem vagyok nagy fűszerkirály, de a kapor kifejezetten irritál. Lehet, ha jártas lennék a konyhában, akkor talán el tudnám nyomni, vagy helyettesíteni őt a tökfőzelékben és akkor nem lenne probléma.
  Nagyon jól esik a kis felhatalmazó monológja. Igen, sokszor esek abba, hogy korlátozom magam, mert nem akarok felhúzni másokat. Csak azt is figyelembe kéne vennem, hogy nem háborús bűnök elkövetését fontolgatom. Már éppen nyitnám a számat, hogy válaszoljak, amikor meglátok egy távoli, de felénk közelítő manót egy tálcával a kezében, a tartalma pedig pont úgy nézett ki, mint amit kértem. Jap, az ám! Odaér hozzánk, én fejet biccentve megköszönöm a fáradozásait, utána csillogó szemekkel végignézem a kései vacsorámon.
  - Hallod... - fordulok Dana felé - ... ha már a menésnél tartunk, lehet becsavarom ezt a drágaságot egy szalvétába, felkapom a teát, aztán elkísérlek egy darabon, huh? - húzom közelebb a dolgokat magamhoz. Elvégre tiltott zónában vagyok és egyikünknek se jó, ha rajtakapnak minket.


Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. augusztus 13. 21:49 | Link




- Haha, az aztán remek lenne! - feleltem neki vigyorogva. Végül is nem lenne rossz az elképzelés, ha a művészetből meg lehetne élni. Azzal azonban tisztában voltam, hogy csak annak hozott anyagi hasznot, aki kiemelt tehetséggel rendelkezett bizonyos területeken. Én rajzolni se tudtam jól, a kézügyességem egyenlő volt a nullával, de fotózni szerettem, bár azon a téren is volt még mit fejlődnöm. Precíznek precíz voltam, de ez a tulajdonság nem volt elegendő ahhoz, hogy megfelelő módon érvényesülhessek ezen a téren.
- Az jó, becsüld is meg, hogy ilyen jó fej a családod. Az enyém ennél komplikáltabb, de persze ennek ellenére szeretem őket - válaszoltam neki mosolyogva. Nagyon imádtam a szüleimet, a testvéreimet, de azt az oldalukat nehezen viseltem el, amely az elvárásokkal volt kapcsolatos, na meg a nővérem hirtelen történt elköltözése is a mai napig megmaradt az emlékeimben. Egyelőre nem tudtam, hogy mik a szüleim jövőbeli szándékai engem illetően, de bíztam benne, hogy észszerűen hozzák meg majd a döntéseket, és haladnak a korral az aranyvérűség ellenére is.
- A rakott krumplit nagyon szeretem. A sóskafőzeléket pedig egyenesen imádom - nevettem el magam. Hát igen, ebben különböztünk egymástól.
- Rendben, amúgy is végeztem a kajálással. Jó ötlet, menjünk együtt egy darabon, aztán folytatom az őrjáratomat - idáig elég nagy szerencsém volt, hogy megúsztam a lebukást, pedig elég sok kihágást követtem már el, mióta itt vagyok. Felkeltem az asztaltól, majd Isaac kíséretében elindultam a dolgomra, egy darabig még együtt róttuk a folyosókat, majd búcsút vettünk egymástól, és belevetettem magam az "éjszakai életbe".



//Köszönöm a játékot! Smiley//
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. augusztus 13. 21:51
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint