 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
|
Lily
Korán reggel keltem fel, öt óra tájékán, hogy írjak néhány szorgalmit. Elkészítettem még egyet jóslástanból, majd egy párat legendás lények gondozásából. Hirtelen nagyon szomjasnak éreztem magam. Nyúltam volna a vízes kancsóért, de gondoltam hogy nem, most tejet kívánok csokis muffinnal. Felkaptam a hálóköntösömet, belebújtam a nyuszimuszis mamuszkámba, és elindultam, a konyhába. Lebattyogtam a lépcsőkön, egyre korgó gyomorral. Körülbelül tizenöt-perccel később értem le, mert csoszogva sétáltam, félig becsukott szemmel. Éppen ki nyitottam az ajtót, de megbotlottam, és elestem a földön.
- Segítség! Kérem valaki segítsen! Eltaknyoltam...
Felemeltem a fejem, és körülnéztem. Több száz csodálkozó szempárt vettem észre, akik rögtön letették a lábasokat és serpenyőket, amint beestem a területükre. Meglepődve, valaki megszeppenve nézett rám.
- Nagyon sajnálom, nem akartam ilyen korán rátok rontani, de éhes és szomjas lettem... Segítenétek kérlek felálni? - fülig elvörösödtem, nem számítottam rá, hogy az első találkozásunk alkalmából, így mutatkozom be a manóknak. Lesütöttem a szemeim. Fél perc múlva, feltekintettem, és egy kedves manóarcot láttam magam előtt.
|
|
|
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2019. április 23. 07:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=756286#post756286][b]Zayday Hudson - 2019.04.23. 07:34[/b][/url] LilyKorán reggel keltem fel, öt óra tájékán, hogy írjak néhány szorgalmit. Elkészítettem még egyet jóslástanból, majd egy párat legendás lények gondozásából. Hirtelen nagyon szomjasnak éreztem magam. Nyúltam volna a vízes kancsóért, de gondoltam hogy nem, most tejet kívánok csokis muffinnal. Felkaptam a hálóköntösömet, belebújtam a nyuszimuszis mamuszkámba, és elindultam, a konyhába. Lebattyogtam a lépcsőkön, egyre korgó gyomorral. Körülbelül tizenöt-perccel később értem le, mert csoszogva sétáltam, félig becsukott szemmel. Éppen ki nyitottam az ajtót, de megbotlottam, és elestem a földön. - Segítség! Kérem valaki segítsen! Eltaknyoltam...Felemeltem a fejem, és körülnéztem. Több száz csodálkozó szempárt vettem észre, akik rögtön letették a lábasokat és serpenyőket, amint beestem a területükre. Meglepődve, valaki megszeppenve nézett rám. - Nagyon sajnálom, nem akartam ilyen korán rátok rontani, de éhes és szomjas lettem... Segítenétek kérlek felálni? - fülig elvörösödtem, nem számítottam rá, hogy az első találkozásunk alkalmából, így mutatkozom be a manóknak. Lesütöttem a szemeim. Fél perc múlva, feltekintettem, és egy kedves manóarcot láttam magam előtt.
|
|
|
|
|
Lily
INAKTÍV
Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
|
|
Írta: 2019. szeptember 10. 19:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=772359#post772359][b]Lily - 2019.09.10. 19:28[/b][/url] Zayday kisasszony Éppen a reggelihez való avokádós szendvicseket vittem egy nagy tálcán az egyik asztal felé, amikormeghallottam, hogy az ajtónál valaki segítségért kiált. Minden manó egy "emberként" ugrott a hang felé. Letettem a tálcát, utána pedig én is szaladtam. Ott, ahonnan a hang jött, egy lány ült, bár eléggé esetlenül. Mint aki elesett. Közelebb megyek hozzá, hogy hogyha kell segízeni, kéznél legyek. Meg is szólal újra, és ekkor valóban arra kér minket, hogy segítsünk neki. Mikor felnéz, barátságosan rámosolygok, és kinyújtom a kezemet,majd mivel egyedül nem bírtam, néhány társam segítségével segítettünk felállni a lánynak. Mikor sikerrel jártunk, a többiek lassan ellézengtek, és folytatták dolgukat, én pedig ott maradtam, és a kötelességtudattól hadarva bemutatkoztam. - Lily vagyok, a levitás Angelica Black Wing manója. Kér avokádós szendvicset, kisasszony? - még maradt egy kis levegőm, azt lassan kifújom. A következő levegővételnél már kezemben a tálca, amelyet varázslattal magamhoz hívtam.
|
Visszatértem, ahonnan jöttem.
|
|
|
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2019. szeptember 11. 09:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=772440#post772440][b]Zayday Hudson - 2019.09.11. 09:28[/b][/url] Lily- Köszönöm, de nem. Allergiás vagyok az avokádóra. - szólaltam meg. Ki nem állhatom, kisgyerek korom óta. 4 éves lehettem, amikor a nagy-nagy nénikém megkínált egy ilyen szendviccsel. A következő amire emlékszem, hogy pár napig kórházban lábadoztam. Mintha kimarta volna a torkomat, hetekig beszélni se tudtam. Mindig amikor meglátom, néhány lépést hátrálok. Ez a a manó kedvesen kínálta, úgyhogy csak mosolyogtam. Nem akartam megbántani, hogy rémülten kiszaladok a konyhából. Megkordult a gyomrom, és eszembe jutott, miért is jöttem. - Esetleg, ha van.... Kaphatok csokis muffin-t? - kérdeztem reménykedve. Miközben válaszát vártam, el is gondolkoztam, én mennyire szeretem a süteményeket. Legyen az krémes, torta, apróság, pár perc alatt elpusztítom. Otthon mindig sütünk hétvégén valami finomat, és eszembe jutott de hiányzik a szép, levendulával körbeültetett házunk, és persze reggelenként a madár csicsergés, és az idegesítő ébreszőóra!
|
|
|
|
|
Lily
INAKTÍV
Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
|
|
Írta: 2019. szeptember 13. 15:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=772889#post772889][b]Lily - 2019.09.13. 15:54[/b][/url] Zayday kisasszony Visszautasítása kedves, nem fáj. Egy kicsit ugyan elszontyolodok, hogy rossz ételt hoztam. Volt már ilyen, nem is egyszer, hogy valami úgy történt, ahogyan nem kellett volna. Ezeket az eseteket rendszeeint ujjvasalás követte, kivéve persze, hogyha a kisgazdámnál tévedtem. Ő csak mosolygott ilyenkor, és azt mondta, hogy nem baj, vele is megesett már, hogy rosszul felelt egy kérdésre. Mikor a lány kérdése elhangzik, földig hajolok, és elfutok megkérdezni valakit, hogy van-e még süti. Egy perig szólongattam a dolgozó manókat, és mijor a végén Ditke megmondta a választ, búsan oldalogtam vissza. - A csokis muffin elfogyott. Nagyon sajnálom. - Majdnem elsírom magamat. Pont tegnap adtam oda az utolsó darabokat Angelicának.
|
Visszatértem, ahonnan jöttem.
|
|
|
