 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Angelicacupcake🕊Danka Kissé elegem lett a vizsgákból. Nem vagyok túlságosan stresszelős, azzal csak rontani lehet a helyzeten, de hiába jó vizsgázni, a tanulás része nem a kedvencem. Egy tanévnyi anyagot kell átnézned, aztán meg izgulhatsz, hogy hányast kaptál, mintha ez pár év múlva annyira számítana. A mugli iskolákban bezzeg nincsenek vizsgák, csak folyamatos dolgozatok, hogy bebizonyítsd, te végig tanultál. Egyszóval, a viszgaidőszak néha igazán nagy szívás, néha meg mindent megadnék, hogy írhassak vizsgákat végre. .Múltkori, a családommal folytatott beszélgetésem során merült fel, hogy szerintük be kellene vetnem magam a konyhába, mert az Pesten is mindig megnyugtatott. Valami egyszerű báj van abban, mikor az ember lánya elrakja a pálcáját, kétkezi munkát végez és a legeslegvégén realizálja, hogy mágia nélkül is képes dolgokra. Erre készültem ma is. Az aznapi utolsó vizsgám után felmentem a klubhelyiségbe, átöltöztem valami kényelmesbe, felkaptam a szakácskönyvem és elindultam a konyhába. Már ismerek pár manót a konyhán, nevüket is tudom, miután elsős koromban egészen gyakran jártam le hozzájuk, amikor húsos volt az étel. Sietős léptekkel mentem végig a folyosókon és nagy mosollyal az arcomon fordultam be a konyhába. Rögtön megjelentek a manók, néhányan már meg is kérdezték, hogy milyen húsmentes ételt készítsenek, mikor közöltem velük, hogy nem kérek mást, csak pár alapanyagot, edényeket, munkalapot, sütőt és időt. Aranyosan össze is szedegették őket, amíg én elmentem megmosni a kezem és letöröltem az asztalt, ahová a dolgaimat készítették elő. Unikornisos muffint akartam készíteni és adni belőle minden kis navisnak egy naaagy öleléssel együtt. Az elgyötörtebb arcúaknak még sok szerencsét is akartam kívánni, hogy tudják, egyáltalán nincsenek egyedül.
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
|
Írta: 2019. március 8. 19:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=751413#post751413][b]Nérel Danka - 2019.03.08. 19:08[/b][/url] Angelicacupcake🕊Danka Kissé elegem lett a vizsgákból. Nem vagyok túlságosan stresszelős, azzal csak rontani lehet a helyzeten, de hiába jó vizsgázni, a tanulás része nem a kedvencem. Egy tanévnyi anyagot kell átnézned, aztán meg izgulhatsz, hogy hányast kaptál, mintha ez pár év múlva annyira számítana. A mugli iskolákban bezzeg nincsenek vizsgák, csak folyamatos dolgozatok, hogy bebizonyítsd, te végig tanultál. Egyszóval, a viszgaidőszak néha igazán nagy szívás, néha meg mindent megadnék, hogy írhassak vizsgákat végre. .Múltkori, a családommal folytatott beszélgetésem során merült fel, hogy szerintük be kellene vetnem magam a konyhába, mert az Pesten is mindig megnyugtatott. Valami egyszerű báj van abban, mikor az ember lánya elrakja a pálcáját, kétkezi munkát végez és a legeslegvégén realizálja, hogy mágia nélkül is képes dolgokra. Erre készültem ma is. Az aznapi utolsó vizsgám után felmentem a klubhelyiségbe, átöltöztem valami kényelmesbe, felkaptam a szakácskönyvem és elindultam a konyhába. Már ismerek pár manót a konyhán, nevüket is tudom, miután elsős koromban egészen gyakran jártam le hozzájuk, amikor húsos volt az étel. Sietős léptekkel mentem végig a folyosókon és nagy mosollyal az arcomon fordultam be a konyhába. Rögtön megjelentek a manók, néhányan már meg is kérdezték, hogy milyen húsmentes ételt készítsenek, mikor közöltem velük, hogy nem kérek mást, csak pár alapanyagot, edényeket, munkalapot, sütőt és időt. Aranyosan össze is szedegették őket, amíg én elmentem megmosni a kezem és letöröltem az asztalt, ahová a dolgaimat készítették elő. Unikornisos muffint akartam készíteni és adni belőle minden kis navisnak egy naaagy öleléssel együtt. Az elgyötörtebb arcúaknak még sok szerencsét is akartam kívánni, hogy tudják, egyáltalán nincsenek egyedül.
|
|
|
|
|
Angelica Black Wing
INAKTÍV
extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
|
|
Írta: 2019. március 10. 17:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=751613#post751613][b]Angelica Black Wing - 2019.03.10. 17:23[/b][/url] Nérel DankaÉppen Lilyt szerettem volna meglátogatni. A vizsgák után már csak az volt hátra, hogy megünnepeljem a sikeres évfolyamlépést. A tekergőket is igazán beszervezhetném egyszer. Tervezgetéseimbe merülve észre sem vettem, hogy Lily éppen egy cukros dobozzal a kezében igyekszik a pult felé, ahol egy - talárjából következtetve - navinés lány állt, és törölgette azt. Köszöntem Lilynek, és átvettem a dobozt. Szívesen sütnék én is valamit. Még hogyha nem is ehetek belőle. Jólesne más feladatokra koncentrálni, mint a vizsgákéra. Odamegyek hát a lányhoz, és átnyújtom a cukrot. - Szia! Itt a cukor. Segíthetek? - Aztán hirtelen észbe kapok, és miután a dobozt leszerencsétlenkedem a pultra, kinyújtom a jobb kezemet, és bemutatkozok. - Angelica vagyok. Levita, másodév. - Azok a szorgalmi házi dogák! Most emiatt mondom az egyébként felesleges információkat a nevem mellé. Szerencse, hogy lassan itt a szünet, és kipihenhetem a nehézségeket, amiket a vizsgázás jelent. Eddig, ha jól emlékszem, egyetlen egy navinéssel találkoztam, és ő is eltűnt ebben a tanévben. Kár, mert most nagyon jól jönne néhány olyan ember, akik végighallgatják a nyűgömet, és végül eltudják terelni a figyelmemet a jegyekről. Igaz, ez egy levitásra is nyugodtan igaz lehet, de a sztereotípiáknak megfelelően egy navinés lenne a megfelelő egyén. Valójában én nem igazán adok igazat ezeknek, de hát néha könnyebb leegyszerűsíteni a dolgokat. De száz szónak is egy a vége, úgyhogy a lényeg: jólesne végre más házból való diákkal megbeszélni az elmúlt hetek megmérettetéseiről.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
|
Írta: 2019. március 10. 20:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=751666#post751666][b]Nérel Danka - 2019.03.10. 20:51[/b][/url] Angelicacupcake🕊Danka Nagyon izgatott lettem, akárcsak egy kislány, amikor mohó kíváncsisággal tépi le a csomagolópapírt a karácsonyi ajándékáról. Tényleg kellett valami, hogy eltereljem a gondolataimat, a manók nem dobtak ki a konyhából, az előkészületek pedig gyorsan mentek. Gyors mozdulatokkal tisztítottam le az asztalt, rendezgettem a hozzávalókat és minden manónak megköszöntem, amint átnyújtott valamit. Elővettem egy hajgumit és összefogtam a hajam. Teljesen elmerültem a gondolataimban, így kissé összerezzentem, amint valaki megszólalt mellettem. Amúgy is volt egy halk alapzaj és hallottam minden manóktól érkező "szívesen"-t, de nem számítottam diáktársaságra. Természetesen nem zavart a jelenléte, és pár másodperc meglepődöttség után válaszoltam is neki.
- Szia, köszönöm szépen. Persze, gyere csak - mondtam a lánynak, miközben megpróbáltam segíteni neki a doboz elhelyezésében. Igazából nem bántam a társaságot, szeretek jó emberek közt lenni, ő pedig nem tűnt ellenszenvesnek. Közben felkötöttem magamra egy kötényt, amit szintén a manóktól kaptam és a velem szemben álló iskolatársam kezébe is nyomtam egyet, mintegy jelzésként, hogy tényleg szívesen látom.
- Danka, másodikos és navis - húztam széles mosolyra a szám és megráztam a kezét. Egészen furcsa bemutatkozás volt ez így, évfolyammal meg házzal együtt. Utóbbit ki tudtam következtetni a talárjából is, de nem zavart. A furcsa nem feltétlenül jelenti, hogy rossz, sőt, különleges dolgok nélkül a világ nagyon unalmas lenne.
- Hogy sikerültek a vizsgáid? - tettem fel neki a mostani időszakra legjellemzőbb kérdést, de más hirtelen nem jutott eszembe. Beszéd közben megfogtam egy edényt. Beletettem a lisztet és a sütőport, majd Angelica-ra pillantottam.
- Kikevernéd a tojást habosra, kérlek? - szegeztem neki a következő kérdést, amíg elkezdtem a saját feladatomat is.
|
|
|
|
|
Angelica Black Wing
INAKTÍV
extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
|
|
Írta: 2019. március 21. 11:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=752394#post752394][b]Angelica Black Wing - 2019.03.21. 11:32[/b][/url] Nérel DankaAz engedélyre elmosolyodom. Szóval nem fogok unatkozni az utolsó hetekben. Legalábbis ma biztosan nem. Gyorsan felveszem a kötényt, és elábrándozok, hogy milyen régen volt rajtam ilyen. Legutoljára Lily-vel sütöttünk egy kevéske karamellás sütit. Nagyon finom volt, igaz, a karamella bolti volt, mert nem szerettük volna tönkretenni vagy három edényt, mire megfelelően megolvasztjuk, és karamellizáljuk a cukrot. Kicsit késve térek vissza a valóságba, így a kérdésre talán túl gyorsan vágom rá a választ. - Amolyan levitásan. - Itt megforgatom egy kicsit a szemeimet. Igazán nem szeretnék dicsekedni, még ha ez nem is látszik. - A legendás lények gondozásával meggyűlt a bajom... mármint az volt a legnehezebb nekem. Szerintem jövőre leadom. - Noss igen. Idén eléggé sok tantárgyat vettem fel, talán túl sokat. Bár Moon úgy tudom, mindent felvett... Jézusom! Nem akarom látni, hogyan fog kinézni az utolsó vizsga után. Közben Danka megkér, hogy verjem fel a tojást habosra. El is kezdem, és közben visszakérdezek. - Neked milyenek lettek? - Közben a tojás már kezd egy kicsit habos lenni. Erősebben verem, de félek, hogy ki fogom fröcskölni. Végül azonban sikerül szép fehér habot készíteni. - Készen is van! - Mondom egy kis elégedettséggel a hangomban. Régen sütöttem, tényleg. Közben eszembe jut valami. Mit is készítünk? Igen, ez eléggé nevetséges, hogy csak most jut eszembe, de hát na. Senki sem tökéletes! - Egy pillanat. Mit is csinálunk most? Mármint milyen sütit? - Kérdezem egy kicsit remegő hangon, és közben érdeklődve nézek körül a pulton. Az már biztos, hogy valami édességet, mert egy jó adag cukor van elővéve, és egy kis marcipán.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
|
Írta: 2019. március 23. 17:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=752766#post752766][b]Nérel Danka - 2019.03.23. 17:52[/b][/url] Angelicacupcake🕊Danka - Az jót jelent, ugye? - pillantottam fel az edényből, amiben épp a hozzávalókat kevertem össze. Sosem voltam tisztában a feltételezésekkel az egyes házakkal kapcsolatban, mert akkor ösztönösen úgy viszonyulnék egy-egy társamhoz, ahogy azt a házától elvárnám, én viszont nagyon nem szeretnék előítéletes lenni. Azt sem tudom, hogy ha navisan sikerülnének a vizsgáim, akkor az mit jelentene.
- A legtöbb hibátlan - mondtam, de egy kicsit bele is pirultam a kijelentésbe. Nehezen beszélek magamról, az eredményeimről még inkább. Lehet, hogy én vagyok furcsán összerakva, de én inkább másokra figyelek, minthogy én szórakoztassam őket. Ezért is érdekes, hogy kviddicsezni imádok, pedig olyankor pont az a feladatom, hogy megmutassam másoknak, amit tudok.
- Ügyes vagy! - mosolyodtam el, miközben beállítottam a kellő hőfokot a sütőn, hogy mire oda kerülünk, már ne kelljen arra várni, hogy az felmelegedjen. - Aj, de buta vagyok, el is felejtettem mondani - vinnyogtam és szinte késztetést éreztem, hogy homlokon csapjam magam. - Ez unikornisos muffin lesz. Sajnos szfinxeset nem tudok, de sima kék bevonósat csinálhatunk, ha szeretnél.
Gyorsan összekevertem a többi összetevőt és megkérdeztem Angelicát, hogy beletenné-e a muffinpapírokat a formákba.
|
|
|
|
|
Angelica Black Wing
INAKTÍV
extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
|
|
Írta: 2019. június 7. 17:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=760756#post760756][b]Angelica Black Wing - 2019.06.07. 17:09[/b][/url] Nérel Danka.Zárás.Elmosolyodtam, mikor megkérdezte, jót jelent-e. Végre valaki, akinek nincsenek ítéletei ezekről a dolgokról, és nem gondolja rögtön, hogy stréber vagyok. - Igen, jót jelent. - mondom még mindig mosolyogva, aztán rájövök, ez talán túlságosan is beképzeltnek látszik, ezért még megjegyzem: - Gratulálok! Bólogatok, amikor mondja, mi készül. Jól hangzik, úgyis régen ettem már muffint. a szfinxes megjegyzésnél én pirulok el egy kicsit, majd megköszönöm a lehetőséget. - Benne vagyok, kedves tőled. - felelem. Közben már csinálom is, amit Danka mond. Mikor készen voltunk a sütikkel, bemázaztuk őket, majd felvittük a klubhelyiségeinkbe őket. Akiknek adtam, nagyon örültek, és ízlett nekik. Ez a nap is jól zárult.
|
|
|
|
|
