Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Herczeg Bejke; - A viszontlátás öröme.
Didergős reggelre ébredt ma a Bagolykő Mágustanoda minden lakója. Amikor a csalafinta napfény már azt hitette el az emberrel, hogy innentől kezdve indul a mandula, indul a tavasz, akkor azzal kell szembesülnie, hogy ez még bizony elmarad. És marad a jó kis átmeneti angol február, amikor minden nyirkos, sötét és a hideg csontig hatol. No, de ez nem fogja Merse kedvét szegni. Egy fekete-fehér csíkos, csőszárú nadrágban jelenik meg a folyosón. A gatya számára nagyon kedves, egy pár hónapos kreálmánya, amiben úgy néz ki, hogy a The Nightmare Before Christmas karaktere; Jack Skellington. Magas, nyakigláb forma alapvetően, és ez a nadrág nem segít abban, hogy szemet hunyjunk a szokatlanul hosszú lábakon. Felül egyszerű fekete gyapjúpulóvert visel, ami alól fehér ingnyak kandikál. Egész elviselhetővé téve a nem mindennapi nadráglátványt. Természetesen a nadrág bokáját súrolja, alatta csupasz testrésze virít, majd egy fekete, kissé csillogó papucsban ér véget a cudar látvány. Merse szerint ez stílus. Mások szerint olykor hányinger. Fekete szemei vidáman csillognak, ahogyan az iskola konyhája mellett sétál el. Jó lenne harapni valamit. De mégis mit? Fordul a konyhaajtó irányába, ahol is egy, a földön fekvő lényt pillant meg; egy manó az. Soha nem látott még egyet sem, de egyértelműen az lesz. Nem piheg látványosan, biztosan elájult. Merse nem egy hős, egyelőre kétségbeesetten guggol le a kis élőlény mellé. - Hé – nyel egy nagyot. – Te, manó! Magadnál vagy?
|
|
|
Erdőhegyi Merse INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit® offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 197
|
Írta: 2019. február 4. 15:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=748727#post748727][b]Erdőhegyi Merse - 2019.02.04. 15:38[/b][/url] Herczeg Bejke; - A viszontlátás öröme.
Didergős reggelre ébredt ma a Bagolykő Mágustanoda minden lakója. Amikor a csalafinta napfény már azt hitette el az emberrel, hogy innentől kezdve indul a mandula, indul a tavasz, akkor azzal kell szembesülnie, hogy ez még bizony elmarad. És marad a jó kis átmeneti angol február, amikor minden nyirkos, sötét és a hideg csontig hatol. No, de ez nem fogja Merse kedvét szegni. Egy fekete-fehér csíkos, csőszárú nadrágban jelenik meg a folyosón. A gatya számára nagyon kedves, egy pár hónapos kreálmánya, amiben úgy néz ki, hogy a The Nightmare Before Christmas karaktere; Jack Skellington. Magas, nyakigláb forma alapvetően, és ez a nadrág nem segít abban, hogy szemet hunyjunk a szokatlanul hosszú lábakon. Felül egyszerű fekete gyapjúpulóvert visel, ami alól fehér ingnyak kandikál. Egész elviselhetővé téve a nem mindennapi nadráglátványt. Természetesen a nadrág bokáját súrolja, alatta csupasz testrésze virít, majd egy fekete, kissé csillogó papucsban ér véget a cudar látvány. Merse szerint ez stílus. Mások szerint olykor hányinger. Fekete szemei vidáman csillognak, ahogyan az iskola konyhája mellett sétál el. Jó lenne harapni valamit. De mégis mit? Fordul a konyhaajtó irányába, ahol is egy, a földön fekvő lényt pillant meg; egy manó az. Soha nem látott még egyet sem, de egyértelműen az lesz. Nem piheg látványosan, biztosan elájult. Merse nem egy hős, egyelőre kétségbeesetten guggol le a kis élőlény mellé. - Hé – nyel egy nagyot. – Te, manó! Magadnál vagy?
|
|
|
|
Herczeg Bejke Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2019. február 4. 16:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=748733#post748733][b]Herczeg Bejke - 2019.02.04. 16:10[/b][/url] M E R S E - „ismerlek valahonnan” gifDühösen csapom ki magam előtt a bájitaltan terem ajtaját, elsőként. Eszem ágában sincsen hátra nézni, hogy tudjam ki is van a nyomomban. A tanárral sikerült jól össze veszni, és már az első tanítási napomon le is vontak a házamtól egy pár pontot szemtelenség miatt. Pedig nem voltam szemtelen. Én nem tehetek róla, hogyha a többieknek fogalma nincsen róla, hogy milyen rendezvényen vannak. Hosszú, kékszín taláron a márványpadlót veri, kezemben a tankönyvemet idegesen szorongatva szedem aprócska lábaimat magam előtt. Lábaim mellé hamarosan Sziluett szegődik, aki minden tanórámat türelmesen végig várja – vagy közben elmegy egerészni, nem tudni –, aztán amikor végzek, ő már kinn vár, és jön velem. Most nem is figyelek rá. Ő is érzi, hogy valami baj van, így egy nyervogás nélkül szedi kis tappancsait mellettem egészen a konyha folyosójáig, ahol egy pillanatra megtorpanok, és elfelejtem, hogy mennyire felbosszantottak. Egy bohóc kinézetű térdel egy manó mellett. A manó eszméletlen. Gyorsabban kezdem szedni fehér harisnyás kis lábamat, majd a fiú mellett termek Sziluett kíséretében. - Merlinre, mi történt? Életben van? – állok a fiú és a manó felett.
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit® offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 197
|
Írta: 2019. február 4. 16:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=748735#post748735][b]Erdőhegyi Merse - 2019.02.04. 16:23[/b][/url] Herczeg Bejke; - A viszontlátás öröme.
Az a kifejezés, hogy fogalma nincsen, mi tévő legyen… nem kifejezés. A megszólítás után közelebb hajol végül hozzá egy jó tíz-tizenöt másodpercre, hogy hallja szuszog-e az illető. Olybá tűnik, hogy légzése van, ami igen jó hír. Ha van légzés, akkor van keringés is, azt beszélik, így az olvasott ismeretekre hagyatkozva folytatná az elsősegélynyújtást, azonban a lény poros ruhája miatt egy kisebb tüsszögőroham kapja el, amit mégis varázslatos módon azonnal hagy abba, amikor egy macska jelenik meg mellette. Sötét szemei újabb csillogó örömáradatban törnek ki, szinte megfeledkezve a kollapszus betegről. Ekkor egy vékony hang is felriasztja. Felnéz, és egy szőke hölgyeményt pillant meg maga felett, aki láthatóan ki van készülve a látványtól, és ettől Merse újra hiperventillálni kezd a tehetetlenségtől. - Nem tudom mi történt. De az tuti, hogy lélegzik, szóval csak eszméletét vesztette – jelenti doktor Szöszinek a helyzetet. Valóban kezd a helyzet egy kissé ER kategóriás lenni, amikor is Merse újra a lányra néz, és összehúzza dús szemöldökét. Nagyon ismerősek a vonások, de jelenleg nem ez a legfontosabb, ezért egy mély sóhaj kíséretében fordul vissza az ájulthoz. - Mit csináljunk? – kérdi a szokásosnál magasabban mutálva. – Vigyük a gyengélkedőre?
|
|
|
|