Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Október 10(11), valamikor éjfél körülEgyáltalán nem álmosan, de korgó pocival keltem fel körülbelül éjfél körül. Gondoltam egyet, felkaptam a fehér pizsimre egy rózsaszín pulcsit amire az volt írva hangul betűkkel, hogy panda. Nem tudom hogy miért pont ezt, jó a színe, hasonlít a hajaméhoz. Miután egy papucsot és egy zoknit is sikerült felvennem elindultam csak úgy valamerre, aztán ide jutottam. Pont éhes voltam, ez tök szuper! Egy csomó manó van itt. Olyan furák, de aranyosak. Az egyik cuki az asztal felé terelt engem, és leültetett. És kaja. Miért akarnak ennyire megetetni? Na jó, nem ellenkezek. Kértem hasábkrumplit, az tökéletes éjszakai kaja. Nyami. Ketchup is, szupeer! Elkezdtem enni a ketchuppal leöntött krumplit ami szerencsére nem volt sótlan mint a mugli iskolában szokott lenni, és reménykedtem hogy egy prefektusnak sem jut eszébe pont most erre jönni, vagy egy olyan éjszakai császkálónak aki 'véletlen' beárulna. Bár, akkor magát is beárulná hogy kijött, és nem hiszem hogy lenne olyan ember aki ezt megcsinálná. Csokiánia még mindig nincs meg... meddig fogok még képzelődni a kitalált bolygómról? Valamikor csak kinövöm vagy megunom. Kinőni nem fogom az biztos, megunni meg... az meg majd eldől. Lehet egyszer megunom az egész fantáziavilágomat, vagy a csokit. Annak nagyobb az esélye hogy a fantáziavilágomat, a csokit nem lehet megunni. Vagy de? Biztos meglehet, és lehet egyszer én is megunom.
|
|
|
Moon Jun Seo INAKTÍV
"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk" offline RPG hsz: 126 Összes hsz: 1408
|
Írta: 2018. október 10. 20:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=736583#post736583][b]Moon Jun Seo - 2018.10.10. 20:11[/b][/url] Október 10(11), valamikor éjfél körülEgyáltalán nem álmosan, de korgó pocival keltem fel körülbelül éjfél körül. Gondoltam egyet, felkaptam a fehér pizsimre egy rózsaszín pulcsit amire az volt írva hangul betűkkel, hogy panda. Nem tudom hogy miért pont ezt, jó a színe, hasonlít a hajaméhoz. Miután egy papucsot és egy zoknit is sikerült felvennem elindultam csak úgy valamerre, aztán ide jutottam. Pont éhes voltam, ez tök szuper! Egy csomó manó van itt. Olyan furák, de aranyosak. Az egyik cuki az asztal felé terelt engem, és leültetett. És kaja. Miért akarnak ennyire megetetni? Na jó, nem ellenkezek. Kértem hasábkrumplit, az tökéletes éjszakai kaja. Nyami. Ketchup is, szupeer! Elkezdtem enni a ketchuppal leöntött krumplit ami szerencsére nem volt sótlan mint a mugli iskolában szokott lenni, és reménykedtem hogy egy prefektusnak sem jut eszébe pont most erre jönni, vagy egy olyan éjszakai császkálónak aki 'véletlen' beárulna. Bár, akkor magát is beárulná hogy kijött, és nem hiszem hogy lenne olyan ember aki ezt megcsinálná. Csokiánia még mindig nincs meg... meddig fogok még képzelődni a kitalált bolygómról? Valamikor csak kinövöm vagy megunom. Kinőni nem fogom az biztos, megunni meg... az meg majd eldől. Lehet egyszer megunom az egész fantáziavilágomat, vagy a csokit. Annak nagyobb az esélye hogy a fantáziavilágomat, a csokit nem lehet megunni. Vagy de? Biztos meglehet, és lehet egyszer én is megunom.
|
|
|
|
Angelica Black Wing INAKTÍV
extekergő offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 1143
|
Írta: 2018. október 11. 19:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=736620#post736620][b]Angelica Black Wing - 2018.10.11. 19:39[/b][/url] MoongasLassan, lábujjhegyen lopakodva megyek a konyha felé, egy kis esti nasira. Mindig jó kilopódzni, hogy a szabályok ellenére együnk teszem azt, egy szelet rántott húst, vagy egy kevés főtt kukoricát. Hogyha pedig nem eszek semmit, akkor sincs semmi gond, legfeljebb elbeszélgetek a manókkal. Olyan szórakoztatóak, ahogyan a nagy fülüket lobogtatva rohangálnak, sürögnek-forognak. Csak el ne kapjanak! Az nem lenne jó. Erre viszont nincs sok esély, mert most éppen megérkezek a konyha bejáratához. Bemegyek, és a hajlongó manókon kívül megpillantok egy rózsaszínű foltot. Először azt hittem, valamelyik manónak születésnapja van, és az ott egy torta. Utána eszembe jutott, hogy ők nem szoktak ilyesmiket megtartani. Úgyhogy jobban megnéztem magamnak, és halkan sikkantottam. Örömömben majdnem szétpukkadtam, mert, mint az már lenni szokott, most is túl reagálom a barátokkal való találkozást. Az asztalnál ugyanis Moon ült! Moongas, egészen pontosan. Egy kicsit ráijesztek, persze nem annyira, hogy fájjon, csak éppen hogy észrevegyen. Úgyse tudnám becsapni. Eltorzított hanggal ezt mondtam, miközben halkan behúztam az ajtót, és közelebb léptem a fiúhoz. - No lám! Mit keresünk itt éjnek évadján Moon Jun Seo? Szólnom kellene a házvezetőnek. - Mondtam, közben magamban kuncogva, és szurkolva, hogy ne ordítson. Közben intettem egy manónak, és halkan rendeltem egy üveg narancslevet.
|
|
|
|
Moon Jun Seo INAKTÍV
"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk" offline RPG hsz: 126 Összes hsz: 1408
|
Írta: 2018. október 11. 20:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=736621#post736621][b]Moon Jun Seo - 2018.10.11. 20:56[/b][/url] - ÁÁÁ! - kezdtem el üvölteni amikor valaki hozzám szólt, vagyis gondolom hozzám mert kimondta a nevemet. Honnan a Szent Mariskából tudja a nevemet? Lehet valami kém. Vagy prefektus és véletlen tudja. Felugrottam a székből, és készültem ütni ha véletlen nem prefektus diák vagy iskolai dolgozó lenne, hanem valaki bejött engedély nélkül a kastélyba. Úristen. Jó, az nem jönne be, mert gyengusz vagyok. Aztán megláttam hogy ki a tettes. - Angelica miért hozod rám a frászt? - kiabáltam, aztán rácsaptam a számra. Nem kiabálok inkább, lehet hogy akkor valaki tényleg elkap. Visszaültem az asztalhoz, és bekaptam még egy krumplit duzzogós fejjel. - Ezt én is kérdezhetném... - válaszoltam a kérdésére. - Éhes vagyok, nem vagyok álmos, ennyi válasz elég? - ha Mária anya lenne, akkor lehet kaptam volna egy kis fejmosást, hogy nem szabad ilyen későn kint lenni. Vagy nem? Végül is ő is tekergő 2.0, miért szidna le? Ez a krumpli olyan finom! Csokiániában mi lehetne hasábkrumpliból? A fa kilőve, az nyalókából lenne, a fű is, mert az gumicukorból. Lehetne a... kerítés? Vagy a fatörzs! Ne, az úgy fujj hogy hasábkrumpli meg nyalóka együtt... most elképzeltem milyen lenne. - Azzal hogy szólnál neki magadat is lebuktatnád... - pont ezen gondolkoztam az előbb, hogy ki az az értelem aki beárulna, de ezzel magát is elárulná.
|
|
|
|
Angelica Black Wing INAKTÍV
extekergő offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 1143
|
Írta: 2018. október 14. 19:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=736827#post736827][b]Angelica Black Wing - 2018.10.14. 19:15[/b][/url] Moongas- Csiss! - Idézem volt angoltanárom mondatát, amit zajosabb időkre tartogatott. Egy kicsit hátra is ugrok ijedtemben, és bocsánatkérésekkel bombázom azt a manót, akinek ráléptem a lábára. Na erre nem számítottam. Reméltem, hogy legalább nem ordít fel. No de mindegy, már nem számít. A sietős léptek hiánya arra utal, hogy nem vették észre a kiáltást, és ez egy kicsit felvidít. - Bocs Moongas, sajnálom. Én kérlek alássan egy kis nassra jöttem le. És igen, tudom, hogy nem kéne szólnom. De miért tenném? - Kérdezem mosolyogva, narancslével a kezemben, amikor leülök a fiú mellé. Igazából nem is tudom, hogy mit kéne csinálni. Talán ezután már felmehetnék aludni. Lassan ideje lenne. Moonhoz fordulok, és megkérdezem tőle, hogy ő mit fog csinálni. Közben nagyot kortyolok az italból, és megköszönöm a manóknak. - Te szereted őket? Mármint nem idegenedsz? - Kérdezem a random kérdést, ami először eszembe jut. Szerintem a manók aranyosak, kedvesek. És viccesek is, amikor itt hajlonganak össze-vissza. Nekünk is van egy otthon, az a neve, hogy Lily. Róla viszont nem igazán hallok mostanában. Apának segít aláírásokat gyűjteni a seprűgyárhoz, meg papírokat szállít. Nekem viszont mindig hoz egyet kettőt azokból a sütikből, amiket útjai közben talál az árusoknál. Nem lop, megveszi pénzért. Anya megengedte ezt neki. Apa először ellenezte, de végül belenyugodott.
|
|
|
|
Moon Jun Seo INAKTÍV
"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk" offline RPG hsz: 126 Összes hsz: 1408
|
Írta: 2018. október 17. 17:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=737029#post737029][b]Moon Jun Seo - 2018.10.17. 17:09[/b][/url] - Jó' van na, megijesztettél! - vágtam valami cuki pofit, amiből egy szerintem eléggé ijesztő fej sikeredett. Áh nem tudok aranyos arcot vágni. Nem hiszem hogy valaki meghallotta volna, mert még nincs itt senki hogy megbüntessen minket. - Hát azt gondoltam hogy enni jöttél. - miért jött volna a konyhába? Lehet hogy a manókkal beszélgetni? Vagy manókat kínozni? Á, nem hiszem hogy Angénak lenne szíve manókat kínozni. - Furák kicsit, de cukik. - válaszoltam, és bekaptam egy krumplit. Olyan finom! De lehet ha nem hasábkrumpli lenne, hanem héjában sült, akkor kiköpném. Soha többet nem akarok héjában sült krumplit enni. Halkan elkezdem énekelni fogalmam sincs miért Holland-tól a Neverland-ot, mert hirtelen valahonnan befutott az agyamba. Egy zene tud futni? Nem tudom. Az én fejemben biztosan, ahogy a csokik is, meg a krumplik is. Szerencsére a házak Csokiániában nem csokiból lennének, mert megolvadna, és hát elszaladna, mert a csokik ott tudnak szaladgálni. De mi van ha a házak mozgássérült csokikból lennének? Akkor nem tudnának elfutni. Végül is... De az olvadás veszélye akkor is fent áll, na meg megennék a házakat. Inkább legyenek fából, azt szerintem senki sem eszi meg, remélem. Ha valaki elkezd fát falatozni, annak lehet orvos kell, ahogy nekem is. Én se vagyok túl normális a Csokiániás hülyeségemmel, meg a többivel se. Lehet kellene már az a Gondolatporszi 2000, vagy valami ilyesmi. Milyen lehet, ha nincsenek valakinek gondolatai? Nekem biztos jó lenne, mert nem lenne ennyi hülyeség a fejemben.
|
|
|
|
Angelica Black Wing INAKTÍV
extekergő offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 1143
|
Írta: 2018. október 28. 14:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=738448#post738448][b]Angelica Black Wing - 2018.10.28. 14:03[/b][/url] Moongas.zárás.Gyengén megrázom a fejemet cuki fej kísérletére, és majdnem elnevetem magam. Tényleg aranyos, bár egy kicsit hasonlít egy citromot evett házimanóra, de hát na. Elmosolyodok, amikor megjegyzi, hogy az evésre gyanakodott ő is. Persze, tudom hogy nem hülye. Ásítok egy hatalmasat, közben pedig felállok, és a manós megjegyzésre felé fordulok. - Nekünk van egy otthon. Lily a neve. Ő mindig ad nekem sütit. - Mondom elábrándozva. Látom, hogy Moongas nem igazán figyel. Biztos elgondolkozott valamin. Meg mernék rá esküdni, hogy Csokiániában kalandozik. Az az ő álomvilága, ahol minden, de tényleg minden csokiból van. Még egy ásítás után intek Moongasnak. - Jó éjszakát! Én megyek aludni. Még van néhány beadandóm, meg egy két könyv, amit el kéne olvasnom. Előtte viszont szeretnék aludni. Szia! - Mosolygok a fiú felé, és lassan elindulok a kijárathoz. Előtte azonban megfordulok, mert eszembe jutott valami. - Figyelj. Kérnék egy doboz csokis sütit! - Mondom egy manónak, aki erre gyorsan eliszkol, és egy perc múlva kezében egy dobozkával tér vissza. - Igazán köszönöm! Szép álmokat! - Nézek még szét, tekintetemmel a még mindig evő Moont keresve. Meg is láttam, és elmosolyodtam megint, mert gondolataiban egészen elveszett, és egy sült krumpli még mindig a kezében van, ő maga pedig nyitott szájjal ül. Megrázom a fejemet, és résnyire nyitom az ajtót. Körbenézek, sehol senki, és nem is hallok semmit. Kilépek a folyosóra, és elindulok a körlet felé. Biztonságban felérek, és lefekszek aludni, miután elrágcsálok egy sütit.
|
|
|
|