Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Bence
Amikor benyitottam a konyhába váratlan látvány tárult a szemem elé. Mintha kincseskamrában találtam volna magam. Hirtelen rengeteg kifogás futott át az agyamon amiket mondanék ha hirtelen megjelenne egy tanár. 'A nagymamám a lelkemre kötötte, hogy nézzem meg milyen a koszt' lett volna a legmegfelelőbb talán, és ennek valamennyire volt is valóságalapja. Nagy meglepetésemre azonban a házimanók nem is hederítettek rám, hanem vacsorával foglalkoztak, amivel perceken belül végezniük kell, ezért jóformán nem is foglalkoztak velem. Még sosem láttam ennyi házimanót. A nagyiéknál van egy, de szegény olyan öreg és kikészült, hogy nem nagyon csinál semmit egész nap. Az illatok isteniek idelent, mostmár sajnálom, hogy nincs itt senki se akivel megoszthatnám ezt az éményt. Az ajtó lendületesen kinyílt ami miatt nagyon megrémültem, szerencsére azonban nem tanár nyitott ajtót, hanem egy fiú. Látásból már ismertem, egy évfolyamba járunk viszont ő Eridonos. Csak egyet reméltem, hogy nem fog bemártani.
|
|
|
Raschel Kaia INAKTÍV
offline RPG hsz: 13 Összes hsz: 13
|
Írta: 2018. május 25. 20:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=723954#post723954][b]Raschel Kaia - 2018.05.25. 20:27[/b][/url] BenceAmikor benyitottam a konyhába váratlan látvány tárult a szemem elé. Mintha kincseskamrában találtam volna magam. Hirtelen rengeteg kifogás futott át az agyamon amiket mondanék ha hirtelen megjelenne egy tanár. 'A nagymamám a lelkemre kötötte, hogy nézzem meg milyen a koszt' lett volna a legmegfelelőbb talán, és ennek valamennyire volt is valóságalapja. Nagy meglepetésemre azonban a házimanók nem is hederítettek rám, hanem vacsorával foglalkoztak, amivel perceken belül végezniük kell, ezért jóformán nem is foglalkoztak velem. Még sosem láttam ennyi házimanót. A nagyiéknál van egy, de szegény olyan öreg és kikészült, hogy nem nagyon csinál semmit egész nap. Az illatok isteniek idelent, mostmár sajnálom, hogy nincs itt senki se akivel megoszthatnám ezt az éményt. Az ajtó lendületesen kinyílt ami miatt nagyon megrémültem, szerencsére azonban nem tanár nyitott ajtót, hanem egy fiú. Látásból már ismertem, egy évfolyamba járunk viszont ő Eridonos. Csak egyet reméltem, hogy nem fog bemártani.
|
θάλασσα
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2018. május 25. 20:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=723959#post723959][b]Lóránt Bence - 2018.05.25. 20:50[/b][/url] Senki, egyszerűen senkit sem találtam. Molka szerintem beteg, hetek óta nem láttam. Falkomnak valami dolga akadt, Hédit, Dinát és Sárát sem láttam sehol. Szerintem lemaradtam valami Bagolyköves rendezvényről. Pedig egy jó kis csokibékát most úgy befalnék. A vész-vész-vésztartalékom is kifogyott már, feltúrtam az összes cuccom. Kár volt, mert így csak rendetlenséget hagytam magam után, ahogy bevágtam mindent a ládámba vissza. Remélem a tinta nem folyt ki... biztos nem. Hát nincs más hátra, mint előre, elindulok a konyha felé. Úgy hallottam, hogyha sikerül átcsusszanni az őrségen (tanárok+prefik), akkor a manók boldogan adnak valami kaját. Persze ezt egy Rellonos mondta, lehet, hogy nem kéne mindent készpénznek vennem, amit a zöldtalárosok mondanak. Legalább az útvonallal tisztában vagyok, mert már jártam arra többször is, egyszer követtem két manót. Vagy nem akartak észrevenni, vagy igazi "niddzsa" vagyok, ez ilyen mugli valami. Úgy néz ki, hogy Nóriék most máshol posztolnak, pedig ő biztos tudna segíteni is, és talán meg se büntetne. Pár perc telik el, már nagyot sóhajtva álldogálok itt a konyha előtt. Még pár lélegzetvétel és berontok, majd meg is torpanok. Egy aprót meglepődve/megrémülve fordul felém egy elsős leányzó, akit tudom, hogy nem Eridonos, mert akkor már ismernék. Szinte az összes elsős Eridonost ismerem már, szóval... Ő nem az, ha minden igaz Navinés, a nevére már nem emlékszem, de járunk közös órára. Mivel meglepődött, talán ő is tilosban jár. Habár az ide vonatkozó szabályokat nem ismerem... a konyha tiltott terület lenne? Mindenesetre egy manó toppan elém, mielőtt köszönnék a csajszinak. - Lóránt úrfi, de jó, hogy itt van. Kíván egy forró csokit, meg némi sütit? - csillognak a szemei, ahogy mondja. Máris elvigyorodom és finoman meghajolok. - Kedves manó úr, mi a neve? - Hívjon csak ahogy akar úrfi. De ha nagyon kíváncsi, Győző vagyok, a jól főző - felkuncogok a nevén, és ő is velem, mintha valami tréfa lenne. - Akkor kérem ezeket, amit mondtál, és a hölgyet is illene megkérdeznünk, nemde? - kérdezem, mire ő nagyon elszomorodik. - Jaj, mit tettem - és már rohan is a lányhoz. Körbeugrálja, majd meghajol, és szégyenkezve kérdezi a lányt is. - Mit hozhatok önnek Rashel kisasszony - no,m akkor a vezetéknévcserét elintézte a manó, szóval én is közelebb orientálódok a pároshoz. - Szia, Bence vagyok, leülünk? - kérdezem, miután megegyezett valamiben a manóval. Nagyon kíváncsivagyok, hogy milyen lesz a forró csoki... de mikor hozza már? Addig pedig szemrevételezem az uzsitársnőmet
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|
Raschel Kaia INAKTÍV
offline RPG hsz: 13 Összes hsz: 13
|
Írta: 2018. május 25. 21:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=723960#post723960][b]Raschel Kaia - 2018.05.25. 21:12[/b][/url] BenceNagy szerencsémre a fiú nem hogy meg akarna büntetni, hanem beszédbe elegyedik egy tréfás nevű manóval és kér egy forró csokit. Én egy narancslevet kérek és mikor oda invitál magához odamegyek. -Szia! -köszönök egy mosollyal- Kaia vagyok.Hirtelen ekkor eszembe jutott, az embereknek eddigi reakciója a nevemre. Bár direkt kihangsúlyozom és próbálom i-vel mondani a nevemet, hogy senki se azt higgye, hogy Kaja vagyok, sokan még így is visszakérdeznek vagy viccet csinálnak belőle. Egyik sem zavar, bár Görögországban a nevem teljesen normálisnak számított. Mielőtt viszont válaszolni tudna a magát Bencének nevező Eridonos, Győző oda sprintel hozzánk: -Itt van a kakaó Lóránt úrfinak - nyújtja a gőzölgő bögrét Bencének - és a narancslé Raschel kisasszonynak. Megköszönöm az italt és iszok egy kortyot. Életemben nem ittam ilyen finom naranslevet. Ezek a házimanók tudnak valamit. Ekkor viszont kíváncsian az újdonsült kompániámra tekintek, hiszen még nem is tudott válaszolni.
|
θάλασσα
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2018. május 25. 21:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=723962#post723962][b]Lóránt Bence - 2018.05.25. 21:24[/b][/url] Azonnal elmosolyodom, ahogy kiejti a nevét. - Szóval még csak véletlenül sem Kaja, igaz? - szerintem körbeértek a fejemen az ajkaim, ahogy szépen lassan elmondom, hogy inkább én hogy hívnám. Annyira igyekezett pedig, de ezt a ziccert nem lehetett kihagyni. Apropó, mi az a a ziccer? - Csak viccelek ám... és köszönöm Győző! - villámsebességgel érkezik a manó, a forró csoki ott gőzölög, illatozik, betelíti az összes pólusomat. Szerintem még a fülem is forró csoki illatú lesz, szívom be, mint egy izé... szivattyú, asszem. Közben én azért leülök, persze előtte elveszem az italt. - Szóval Kaia, mi szél hozott a konyhába? - érdeklődöm, és próbálom helyesen kiejteni a nevét közben. Aztán kortyolok a forró italból. Igaz, éget, de annyira finom, hogy félő, szétégetem szándékosan a torkom és a nyelvem. - Hú, ez igazán finom! - kiáltok a közben elloholó manó után, aki kisvártatva egy nagy tál vegyes sütivel érkezik. - Örülök, ha ízlik úrfi. Önnek is, kisasszony? - teliszájas vigyorral próbálja a bókokat kihúzni Kaiából, és ez nagyon tetszik. Azonnal lenyúlok egy pár sütit, de mintha kifogyhatatlan lenne, majdnem oldalra kell hajolnom, hogy a halomtól lássam Kaiát. A süti is nagyon finom, ha egyedül lennék, biztos kioldanám a gatyám, hogy több kaja férjen a gyomromba, és elterülhessek.
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|
Raschel Kaia INAKTÍV
offline RPG hsz: 13 Összes hsz: 13
|
Írta: 2018. május 25. 22:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=723970#post723970][b]Raschel Kaia - 2018.05.25. 22:50[/b][/url] BenceTényleg csak néha zavar a nevem. Általában oké vagyok vele, mármint humoros magyarok minek hagynák ki ezt a poént. De mégis egy kicsikét sok néha. Bár most valahogy egyáltalán nem érzem hogy idegesítene ez a fiú. Nyilván sokadszorra hallom a Kaját, de azért elmosolyodok rajta. Aztán megkérdezi mi szél hozott a konyhába. Pár felsőéves Levitástól hallottam, hogy van itt konyha és mivel imádok enni, de még nincsenek nagyon barátaim és unatkoztam ezért, leugrottam a konyhába. Na ezt most úgy kéne tálalni, hogy ne hangozzon teljesen hülyén. - Öhm... eltévedtem, meg hát egy kicsit éhes voltam -mondom az igazság egy részét. -Te hogy hogy itt vagy? - terelem másra a szót Győző ekkor megérkezett egy tál süteménnyel. Bár imádok enni, elég válogatós vagyok. Nem eszek hozzáadott cukrot, így én desszert gyanánt általában gyümölcsöket eszek. - Jaj hát köszönöm Győző, de én nem nagyon szoktam süteményeket enni. -mondtam és borzasztóan éreztem magam, mikor láttam a házimanó szemében azt, hogy ezzel most nagyon elszomorítottam. - viszont a narancslé nagyon finom, te facsartad Győző?Ekkor kicsit vidámabb kedvre derült, majd nem sokkal később elrobogott, és hozott egy gyümölcs tálat. Megköszöntem neki vagy háromszor és bókokkal árasztottam el, mert borzalmasan éreztem magam amikor elszomorítottam. Akárhogyis Győzőt sokkal jobban kedvelem, mint nagyiék házimanóját.
|
θάλασσα
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2018. május 27. 18:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=724093#post724093][b]Lóránt Bence - 2018.05.27. 18:15[/b][/url] - Én még mindig éhes vagyok - gondolkodom el, hiába itt ez a sok finomság. Valahogy úgy érzem minden kaját meg kéne most azonnal ennem, ami van. Talán beteg lennék? - És hova igyekeztél, ha eltévedtél? - faggatom kicsit, miközben a manó meghozza sütiket is, amit mint kiderül, Kaia nem csíp. Jaj, az egészséges életmód az emberek agyára megy. - Te mugliszületésű, vagy félvér vagy? - csakis tőlük hallottam még erről, hiszen szerintem mindenre van varázslat. Majd ha elhízok, elmegyek az ispotályba és kérek egy fogyasztós bájitalt. Így kell ezt kérem szépen! Győző viszont nagyon szemfüles, hoz egy kis gyümölcsöt és láss csodát Kaia meg is köszöni neki. Na, akkor senki sem marad éhen! - Nem tudok amellett elmenni, hogy milyen barna vagy. Melyik vidékről jöttél? - kérdezem és újabb falattól szabadítom meg a tálat. Kinyúlok, mint egy béka és közben halk pusmogás üti meg a fülemet. Valamin nagyon vitatkoznak a manók. Jó lenne, ha nem rontanák el ezt a délutánt veszekedéssel. gondolom az lehet a nagy kérdés, hogy egy vagy két csepp ketchupot tegyenek rá valamire, vagy valami hasonló fontos dolog.
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|
Raschel Kaia INAKTÍV
offline RPG hsz: 13 Összes hsz: 13
|
Írta: 2018. május 31. 18:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=724506#post724506][b]Raschel Kaia - 2018.05.31. 18:04[/b][/url] BenceHova igyekeztem? Hú pont ettől a kérdéstől féltem a legjobban. - Öhm az egyik barátomat kerestem - próbálok elmenni a kérdés elől, de valahogy érzem, hogy nem voltam teljesen meggyőző, nem úgy mint Győző süteményei, azok elég meggyőzőek voltak, meggyőztek, hogy ilyenkor tényleg tiszta hülye vagyok, hogy nem eszem cukrot Mikor tovább kérdez, kifejtem kicsit furcsa szokásaimat és származásomat: - Félvér vagyok. Anyám cseppet titkolózós, ezért sokáig muglikkal nevelkedtünk Görögországban és hat éves koromig nem is tudtam, hogy van olyan, hogy varázslás. Azt hittem, hogy szimplán fura vagyok, mikor kiderült hogy boszorkány vagyok apa... - félbeharaptam a mondatot, nem tudtam folytatni, ilyenkor mindig könnyek szöknek a szemembe - szóval ide jöttünk Magyarországra. Jézusom, már megint csak magamról beszélek, szegény Bencét tuti nem érdeklik a problémáim, szóval próbálom kicsit terelni a témát. - És mesélj egy kicsit te is magadról! Te aranyvérű vagy?Így próbálok érdeklődni, hátha tudom terelni a témát. Ekkor viszont egy bazinagy csattanást hallunk a házimanók felől és mindketten oda fordítjuk a fejünket.
|
θάλασσα
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2018. június 4. 15:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=724906#post724906][b]Lóránt Bence - 2018.06.04. 15:46[/b][/url] - A konyhában? - pillantok rá értetlenül. Na, mindegy, biztos titkai vannak, amit nem szeretne felfedni, de azért ezt az érzést igyekszem megerősíteni benne. - Amúgy nem vagyok prefi, nem kell félned tőlem. Azt hiszem nem is leszek, az ő filozófiájuk kevésbe találkozik az enyémmel, útjaink általában ha találkoznának, gyorsan elkanyarodnak - nevetgélek és élvezem ezt a sok kaját, meg Győzőt, a "kiszolgálőt". Hát, ez nem jött össze, de egy próbát megért. - Szóval ilyen kis világjáró vagy. A félvérség pedig csak egy adat, még simán lehetsz bárkinél jobb - vonok vállat, majd újabb süteményt zabbantok be nagy hirtelen. Csak az íze miatt, meg, hogy Kaia nehogy véletlenül mégiscsak megéhezzen. Nem vagyok én irigy, csak ami az enyém, az az enyém, hehehe. - Én az, de az is csak egy adat. És amúgy is tudom, hogy vörös a vérem, különben már rég gazdagok lennénk. De így nem... viszont jól megvagyunk - kacsintok, és ekkor kezdődik a csetepaté. A manók összevesznek valamin, nem értem, hogy min, mert a gyűrű nem fordítja a nyelvüket, amit mindannyian kaptunk. Aztán elreppen valami mellettem, majd a falon landol, pont Kaia mellett. A ruháját belepi valami barna lötyi, én pedig felugrok és megpróbálom a tüzelési zóna alá húzni, azaz, az asztal alá. Megbillenek, és ha nem kapaszkodik meg, pont rám esik, és ez a legkisebb baj. Ugyanis jönnek mindenféle bombák: sütik, kanalak, torták és heves vitatkozások. Igaz az utóbbiak "nem sebeznek". - Mi lesz most? Támadjunk vissza? - kérdezem Kaia-t.
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|