 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
|
Anna
A lány kedvesen fogadta. Ennek igazán örült, mivel nem volt kedve feszengeni... Nagyon kipihent volt, és ez a feltöltött érzés egészen jól esett neki. Nem akarta, hogy bárki kizökkentse belőle. Ez, mint említettem nem így történt, sőt meg is kínálta Tollandot egy süteménnyel. Majd feltett egy sorsdöntő kérdést, amire a válasz hamar érkezett:
-Tolland Clotan vagyok, levitás, elsős. -a formaságok megtörténtek, most egy izgalmasabb kérdés következett, ami a fiút meglepte.- Nem tudtam sem ebédelni, sem vacsorázni. Úgy döntöttem tanulok... de elaludtam. Tudom nem szép, de őszintén szólva ez volt a legjobb dolog amit tehettem -hazudtolta meg saját magát, de őszintén így érzett, ami furcsa volt számára. -Nem tudtam mikor van takarodó, bár sejtettem, hogy már túlléptük. És te, hogy hívnak? Mi szél hozott ide, ezen a késői órán? -ugyan a lány látszólag idősebb volt Tollandnál, mégsem félt ilyen hangnemben beszélni vele, hiszen az elejétől fogva nagyon barátságos volt. Úgy érezte nem kell különösen koncentrálnia a beszédstílusára. A lány még tejjel is megkínálta. Micsoda bűntárs...-állapította meg magában viccesen, és ezen el is mosolyodott. Nem hitte volna mikor lefeküdt az ágyba tanulni, hogy az egész napja csak szabályszegésből és semmittevésből fog összeállni. A legfélelmetesebb az volt ebben a helyzetben, hogy egy percig sem bánta, hogy ott van, és nem akart visszatérni hálókörzetébe.
A lány javaslatára megkóstolta a linzert, ami tényleg nagyon finom volt. Nehezen tudta elképzelni, hogy ezt a finom süteményt a háta mögött ténykedő manók készítették, koszos kis ujjaikkal...
-Nem, nem szoktam cukrászdába járni. Itt az iskolán belül is sok az édesség.- mondta. Bár ez félig meddig rossz válasz volt, hiszen az iskolai édesség nyilván eltér egy cukrászdaitól. Leginkább ideje nem engedte meg neki, hogy eljárjon kényeztetni magát. Bogolyfalván is csak egyszer járt még.
-Te gyakran jársz az iskolán kívülre? -kérdezte a fiú, majd felhörpintett egy nagy pohár sütőtök levet.
|
|
|
Tolland Clotan
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
|
|
Írta: 2012. december 31. 12:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=34691#post34691][b]Tolland Clotan - 2012.12.31. 12:51[/b][/url] AnnaA lány kedvesen fogadta. Ennek igazán örült, mivel nem volt kedve feszengeni... Nagyon kipihent volt, és ez a feltöltött érzés egészen jól esett neki. Nem akarta, hogy bárki kizökkentse belőle. Ez, mint említettem nem így történt, sőt meg is kínálta Tollandot egy süteménnyel. Majd feltett egy sorsdöntő kérdést, amire a válasz hamar érkezett: -Tolland Clotan vagyok, levitás, elsős. -a formaságok megtörténtek, most egy izgalmasabb kérdés következett, ami a fiút meglepte.- Nem tudtam sem ebédelni, sem vacsorázni. Úgy döntöttem tanulok... de elaludtam. Tudom nem szép, de őszintén szólva ez volt a legjobb dolog amit tehettem -hazudtolta meg saját magát, de őszintén így érzett, ami furcsa volt számára. -Nem tudtam mikor van takarodó, bár sejtettem, hogy már túlléptük. És te, hogy hívnak? Mi szél hozott ide, ezen a késői órán? -ugyan a lány látszólag idősebb volt Tollandnál, mégsem félt ilyen hangnemben beszélni vele, hiszen az elejétől fogva nagyon barátságos volt. Úgy érezte nem kell különösen koncentrálnia a beszédstílusára. A lány még tejjel is megkínálta. Micsoda bűntárs...-állapította meg magában viccesen, és ezen el is mosolyodott. Nem hitte volna mikor lefeküdt az ágyba tanulni, hogy az egész napja csak szabályszegésből és semmittevésből fog összeállni. A legfélelmetesebb az volt ebben a helyzetben, hogy egy percig sem bánta, hogy ott van, és nem akart visszatérni hálókörzetébe. A lány javaslatára megkóstolta a linzert, ami tényleg nagyon finom volt. Nehezen tudta elképzelni, hogy ezt a finom süteményt a háta mögött ténykedő manók készítették, koszos kis ujjaikkal... -Nem, nem szoktam cukrászdába járni. Itt az iskolán belül is sok az édesség.- mondta. Bár ez félig meddig rossz válasz volt, hiszen az iskolai édesség nyilván eltér egy cukrászdaitól. Leginkább ideje nem engedte meg neki, hogy eljárjon kényeztetni magát. Bogolyfalván is csak egyszer járt még. -Te gyakran jársz az iskolán kívülre? -kérdezte a fiú, majd felhörpintett egy nagy pohár sütőtök levet.
|
|
|
|
|
Csapó Anna
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 54
|
|
Írta: 2013. január 6. 21:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=38869#post38869][b]Csapó Anna - 2013.01.06. 21:04[/b][/url] Tolland- Nos, Tolland- mosolygott gúnyosan Ancsa- Hidd el, jól tetted, hogy tanulás helyett aludtál. Hiszen amíg a Levita tököl, a Rellon egyre jobb és jobb lesz- csillogott a szeme. Na igen, most igazán előtört a lányból a rellonimádó énje, ami néha-néha előjön, hogy megijessze az embereket. Már öt éve isteníti saját házát, elmondása szerint mindig is a "Rellon a tuti". Messzebb sétált a fiútól, végighúzta ujjait a süteményes pulton, szemügyre vette a jobbnál jobb édességeket, és bekapott egy apró méretű muffint. Hirtelen szembefordult Tollanddal, ami ismét elég ijesztően hatott, s magyarázni kezdett: - Tudod, tíz órakor takarodó van. Most kérlek szépen bőven elmúlt tíz. És ha jól látom, nem a hálókörletedben vagy. Köszönöm a kérdést, Anna vagyok, vérbeli rellonos. Én csak unatkoztam, és semmi kedvem tanulni. Mint mindig- Na igen, most pedig a szóhányásával rukkolt elő, ami ismét megrémisztheti a fiút. Cseppet sem zavarta a nem megfelelő hangnem, talán majd később Tollandot fogja rosszul érintetni. Hiszen ki az, aki így beszélne Ancsával? Jobba-balra sétált, szemezett pár sütivel, de egyiket sem ette meg. Néha belenézett Tolland szemébe, olyankor elmosolyodott, majd megint tovább járkált. - Büntetett már meg prefektus?- mosolygott kedvesen- Találkoztál már prefivel? Hidd el, nem egy nagy élmény. Bár látom, eléggé szabályáthágós kedvedben vagy, nem csodálnám, ha lett volna alkalmad közelebbről megismerni egy prefektust. Bár ki tudja... Társa következő kérdésére eleinte csak nevetéssel válaszolt. Felevelenítette, amikor Rileykával a Kis tavacskánál járt, vaagy amikor megismerkedtek a Játszótéren. Emlékezett Leeila Shine-ra, aki teljesen átvarázsolta a mászókát modernebbre. Eszébe jutott Lau, akire mindig is számíthat. - Igen. Sokat járok az iskolán kívülre. A francba, nem akarok elmenni a Bagolykőből!- sóhajtott egy mélyet, majd megrázta a fejét. Annyi minden köti őt ide, annyi emléke tódult be egy pillanat alatt az agyába. Ez az iskola az élete.
|
"Mosolygok, mert a testvérem vagy, és kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit." Enikő <3
Hallottuk ám, hogy éjszaka sutyorogtál-Varázslatos tábor 2013
|
|
|
Tolland Clotan
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
|
|
Írta: 2013. január 12. 17:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=42596#post42596][b]Tolland Clotan - 2013.01.12. 17:42[/b][/url] AnnaMiután kiderült rólam, hogy levitás vagyok, egészen máshogy kezelt a szimpatikus lány. Lekezelő stílusra váltott, és számonkérte, amiért takarodó után a konyhában vagyok. Igyekeztem nem venni tudomást arról amit mond, elvégre ő is csak annyira bűnös, mint én. Szótlanságom tetszhetett neki, mert rendszeresen elvigyorodott, mikor rám nézett. Ennek persze számtalan oka lehetett, de a rellonosokra -bár nem sokat volt szerencsém megismerni- általában ez volt jellemző. -Hát... Még nem büntettek meg eddig. Bár ezelőtt nem is lett volna rá okuk.- vontam vállat a kérdésére. Még egy pohár teát kiöntöttem magamnak. Eldöntöttem magamban, hogy ha végeztem az ivással, felmegyek a hálókörletembe. Nem tűnt jó ötletnek a lánnyal szabályt szegni. Így legalább is nem, hogy én kék vagyok, ő pedig zöld. Ugyanakkor a tea forró volt, és a hosszú csendet kénytelen voltam megszakítani. -Én mindjárt felmegyek. Össze kell itt pakolni? - tettem fel ezt a meglehetősen furcsa kérdést. Mikor nem volt mit tenni, rendszerint nyíltan kérdeztem valamit. Akárcsak most. Tudtam, hogy a lány nem fog örülni ennek az egyébként teljesen ártalmatlan kérdésnek... A hozzá hasonlók szeretik sértésnek venni az ilyesmit, vagy felkapni rajta a vizet. A teám talán már eleget hűlt. Elkezdtem kortyolgatni. Ez pont kapóra jött, mert így a bögrémbe tudtam rejteni a mosolyt, ami kiült az arcomra. Nem lett volna jó, ha Anna meglátja, hogy ő miatta vagyok ilyen vidám. Mikor valaki ilyen ellenséges velem, ok nélkül; olyankor mindig elmosolyodok. Az abszurd helyzetek nagyon szórakoztatóak tudnak lenni...
|
|
|
|
|
